Local view for "http://purl.org/linkedpolitics/eu/plenary/2008-12-17-Speech-3-300"

Predicate	Value (sorted: default)
rdf:type	lpv_eu:Speech6
dcterms:Date	"2008-12-17"^^xsd:date6
dcterms:Is Part Of	lp_eu:Raport anual al Uniunii Europene privind drepturile omului - Iniţiativa franceză la ONU privind dezincriminarea homosexualităţii (dezbatere)6
dcterms:Language	"fr"^^xsd:language6
lpv:document identification number	"en.20081217.21.3-300"6
lpv:hasSubsequent	lp_eu:2008-12-17-Speech-3-3016
lpv:speaker	lp:Rama Yade6
lpv:spoken text	". Madame la Présidente, Madame la Commissaire, Mesdames et Messieurs les députés, je suis heureuse de représenter la Présidence française du Conseil de l’Union européenne pour faire part des avancées qui ont été réalisées ces derniers mois en matière de droits de l’homme. Et sur les questions du Darfour, de la Birmanie ou de la crise alimentaire, ce dernier a su faire montre de réactivité mais il reste beaucoup à faire pour renforcer sa crédibilité et son efficacité. Je sais que votre commission des affaires étrangères a adopté, début décembre, le projet de rapport de M Andrikienė, qui prône le renforcement du Conseil des droits de l’homme et particulièrement du rôle de l’Union européenne en son sein. Je puis vous assurer que le Conseil partage cette vision. De la même manière, nous devons rester particulièrement attentifs à ce que le Conseil des droits de l’homme comme d’autres enceintes multilatérales ne deviennent pas les chevaux de Troie de notions qui viendraient miner l’universalité des droits de l’homme. Ainsi, l’Union européenne, qui s’est engagée dans le processus de suivi de la conférence de Durban sur le racisme de 2001, sera extrêmement attentive à ce que ce processus ne conduise pas à une réouverture des textes déjà négociés, déjà adoptés, ou à la reconnaissance des concepts comme celui de la diffamation des religions, au détriment de la liberté d’expression. Soyez assurés que l’Union européenne sera inflexible sur ce point. Il y a un autre point que je voudrais évoquer, c’est la lutte contre l’impunité. Vous savez que nous célébrons cette année le dixième anniversaire de l’adoption du Statut de Rome relatif à la Cour pénale internationale. Il importe donc que, au nom des valeurs européennes, nous réaffirmions notre attachement à la lutte contre l’impunité, parce qu’il n’y a pas de paix sans justice. C’est ce que l’Union européenne affirme sans ambages en apportant son soutien politique et financier à la justice pénale internationale, aux tribunaux ad hoc ou à la CPI. L’Union européenne a ainsi mené des campagnes de sensibilisation à l’égard de pays tiers afin qu’ils adhèrent au Statut de Rome, négocié l’insertion de clauses imposant de devenir partie au Statut de Rome dans les accords avec les pays tiers, ou adopté des déclarations rappelant l’obligation incombant au gouvernement soudanais de coopérer pleinement avec la Cour pénale internationale. Je voudrais terminer mon intervention en évoquant la question de la dépénalisation de l’homosexualité. Demain, j’irai à New York pour porter ce projet que beaucoup de nations européennes ont soutenu, qui est un appel à la dépénalisation universelle de l’homosexualité. Je vous rappelle, Mesdames et Messieurs les députés, qu’il y a encore 90 pays qui, dans le monde, pénalisent l’homosexualité, dont 6 qui appliquent la peine de mort. Cela signifie que des hommes et des femmes ne sont pas en capacité de vivre leur identité sexuelle librement, sans risquer la prison ou de passer devant la justice. C’est la raison pour laquelle nous pouvons être fiers de cette initiative qu’en son temps, la Norvège avait portée en 2006 et, demain à New York, j’irai donc nous représenter pour finaliser ce texte, compter nos soutiens en espérant que nous aurons été plus loin qu’il y deux ans. Nous verrons effectivement, à ce moment-là, si un maximum d’États soutient cette initiative. Avant de poursuivre nos débats, je voudrais vous dire, Mesdames et Messieurs les députés, Madame la Présidente, Madame la Commissaire, que je suis désolée d’être arrivée en retard. Mon avion a décollé plus tard que prévu, c’est ce qui explique mon retard. Je le regrette profondément, mais je pense que la suite de nos débats nous permettra d’échanger avec d’autant plus d’intensité. Je voudrais, parce que vous l’avez souligné, mettre un accent tout particulier sur le rôle majeur des lignes directrices en tant que guide de l’action de l’Union européenne sur le terrain. Alors que nous commémorons précisément cette année le vingtième anniversaire de la déclaration sur les défenseurs des droits de l’homme des Nations unies, il faut rappeler que l’Union européenne s’est tout particulièrement mobilisée et a multiplié les interventions en leur faveur, que ce soit au moyen de démarches ou de déclarations publiques. L’Union européenne a également mis à jour ses propres lignes directrices sur ce thème afin de renforcer son soutien aux hommes et aux femmes qui luttent quotidiennement pour faire triompher l’universalité des droits de l’homme. Pour compléter les thématiques existantes, nous avons, cette année, porté un projet de lignes directrices sur les violences faites aux femmes et les discriminations à leur encontre. Je me félicite que les députés européens y trouvent satisfaction. Ces lignes directrices ont été adoptées par le Conseil le 8 décembre dernier. Il s’agissait là d’une des priorités de la Présidence française de l’Union. Dans le même esprit, je voudrais également saluer l’adoption, par le Conseil de l’Union, de nouveaux documents relatifs à la mise en œuvre des résolutions 1325 et 1820 du Conseil de sécurité des Nations unies qui permettront aux opérations de politique étrangère, de sécurité et de défense de prendre à bras-le-corps le problème des violences sexuelles dans les conflits armés, mais aussi de renforcer la participation active des femmes à la reconstruction des sociétés sortant de conflits. Le rapport 2008 qui a été fait par l’Union et qui évoque l’action et les succès de l’Union européenne porte aussi sur la lutte contre la peine de mort. Ainsi, une résolution transrégionale mais présentée à l’initiative de l’Union européenne appelant à la mise en place d’un moratoire universel sur la peine de mort a été adoptée par l’Assemblée générale des Nations unies en décembre 2007. Et ce succès vient d’être prolongé par l’adoption, avec une confortable majorité, d’une nouvelle résolution essentiellement de suivi, sur ce même sujet, lors de la 63e session de l’Assemblée générale qui se tient actuellement. L’Union européenne mène par ailleurs une trentaine de dialogues et de consultations sur les droits de l’homme avec les pays tiers, comme la Chine, les États d’Asie centrale ou l’Union africaine, et de nouveaux dialogues ont été lancés au cours du dernier semestre. Le rapport de l’Union détaille également le rôle particulièrement actif de l’Union européenne dans les enceintes internationales compétentes en matière de droits de l’homme, que ce soit au sein de la troisième commission de l’Assemblée générale des Nations unies ou du Conseil des droits de l’homme."@fr8
lpv:translated text	"Paní předsedající, paní komisařko, dámy a pánové, jsem velice potěšena, že mohu zastupovat francouzské předsednictví Rady Evropské unie a povědět vám o pokroku, kterého bylo dosaženo za poslední měsíce v oblasti lidských práv. A pokud se týká otázky Dárfúru, Barmy nebo potravinové krize, Rada pro lidská práva úspěšně prokázala svoji akceschopnost, i když je třeba ještě mnoho vykonat k posílení její důvěryhodnosti a účinnosti. Vím, že váš Výbor pro zahraniční záležitosti na začátku prosince přijal zprávu paní Andrikienėové, která se zastává posílení Rady pro lidská práva a zejména role, kterou v ní hraje Evropská unie. Mohu vás ujistit, že Rada tuto vizi sdílí. Obdobně musíme být i nadále obzvláště opatrní, aby se Rada pro lidská práva a jiná multilaterální fóra nestala konceptuálními trojskými koni, kteří by podkopávali všeobecnou platnost lidských práv. Evropská unie, která se angažovala v procesu monitorování Konference o rasizmu, která se konala v Durbanu v roce 2001, takto bude neobyčejně opatrná, aby tento proces nevedl k přepracování textů, které již byly dohodnuty a přijaty, nebo k uznání konceptů, jako je očerňování náboženství, k újmě svobody projevu. Buďte prosím ujištěni, že Evropská unie v tomto bodě nebude uhýbat. Je ještě jedna záležitost, o které bych ráda hovořila, a to je boj proti beztrestnosti. Víte, že si letos připomínáme desáté výročí přijetí Římského statutu Mezinárodního trestního soudu. Je proto důležité, abychom ve jménu evropských hodnot znovu potvrdili své odhodlání bojovat proti beztrestnosti, protože bez spravedlnosti není míru. Právě to Evropská unie bez zaváhání potvrzuje nabídkou své politické a finanční podpory mezinárodní trestní spravedlnosti, ad hoc tribunálům nebo Mezinárodnímu trestnímu soudu. Evropská unie proto vedla osvětové kampaně ve třetích zemích, aby dodržovaly Římský statut nebo přijaly prohlášení znovu zdůrazňující závazek súdánské vlády plně spolupracovat s Mezinárodním trestním soudem. Na závěr svého projevu bych se ráda dotkla otázky zrušení trestnosti homosexuality. Zítra cestuji do New Yorku, kam s sebou vezu tento návrh, podpořený mnoha národy Evropy, který vyzývá k všeobecnému zrušení trestnosti homosexuality. Ráda bych vám, dámy a pánové, připomněla, že homosexualita je i nadále posuzována jako zločin v 90 zemích světa a v šesti z nich je trestně postihnutelná trestem smrti. To znamená, že muži a ženy nemohou svobodně vyjadřovat svoji sexuální identitu, aniž by riskovali vězení nebo předvolání před soud. Proto můžeme být hrdí na tento podnět, se kterým v minulosti přišlo Norsko v roce 2006, a já proto zítra cestuji do New Yorku, abych nás zastupovala při dokončení tohoto textu a poměřila naši podporu s nadějí, že získáme více než před dvěma lety. V tomto bodě skutečně uvidíme, zda náš podnět podpoří co nejvíce států. Než budeme pokračovat v našich rozpravách, ráda bych se vám, paní předsedající, paní komisařko, dámy a pánové, omluvila za svůj pozdní příchod. Letadlo, kterým jsem cestovala, vzlétlo se zpožděním, a proto jsem se opozdila. Je mi to skutečně líto, ale mám dojem, že nám pokračování našich rozprav umožní výměny názorů, které budou ještě vydatnější. Protože jste na to poukázali, ráda bych se zaměřila konkrétně na hlavní úlohu obecných zásad, které slouží jako průvodce pro konkrétní akci Evropské unie. Při letošních oslavách dvacátého výročí Deklarace OSN o obráncích lidských práv je třeba si připomenout, že se Evropská unie obzvláště mobilizovala a vystupňovala své činnosti ve prospěch obránců lidských práv, ať už prostřednictvím akce nebo veřejných prohlášení. Evropská unie také aktualizovala své vlastní obecné zásady k této otázce, aby posílila svoji podporu mužům a ženám, kteří každý den bojují za zachování obecné platnosti lidských práv. Kromě stávajících záležitostí jsme letos vytvořili návrh obecných zásad o násilí a diskriminaci na ženách. Jsem potěšena, že s nimi jsou poslanci tohoto Parlamentu spokojeni. Rada tyto obecné zásady přijala 8. prosince. Byla to jedna z priorit francouzského předsednictví Unie. Ve stejném duchu bych také ráda uvítala, že Rada přijala nové dokumenty o uplatňování rezolucí č. 1325 a 1820 Rady bezpečnosti OSN, které umožní, aby se činnosti prováděné v rámci zahraniční politiky, bezpečnostní politiky a obranné politiky pevně chopily problému sexuálního násilí během ozbrojených konfliktů, ale aby také posílily aktivní účast žen při rekonstrukci společností vycházejících z konfliktu. Zpráva za rok 2008, kterou Unie vydala a která uvádí opatření přijatá Evropskou unií a její úspěchy, se také týká boje proti trestu smrti. Proto byla rezoluce, která byla nadregionální, ale předložená na podnět Evropské unie, vyzývající k uplatnění všeobecného moratoria na trest smrti, přijata Valným shromážděním OSN v prosinci roku 2007. Tento úspěch byl právě nyní rozšířen o novou rezoluci, která byla přijata pohodlnou většinou na právě probíhajícím 63. zasedání Valného shromáždění, a v podstatě navazuje na stejné téma. Evropská unie také vede okolo 30 rozhovorů a konzultací o lidských právech se třetími zeměmi, včetně Číny, zemí střední Asie a Africké unie, a v posledních šesti měsících byly zahájeny nové rozhovory. Zpráva Unie také vytyčuje obzvláště aktivní roli Evropské unie v kompetentních mezinárodních fórech o lidských právech, to znamená ve Třetím výboru Valného shromáždění OSN nebo v Radě pro lidská práva."@cs1 "Fru formand, fru kommissær, mine damer og herrer! Det glæder mig at repræsentere det franske formandskab og Rådet og at fortælle Dem om de fremskridt, der er opnået inden for de seneste måneder på menneskerettighedsområdet. Og hvad angår problemerne med Darfur, Burma og fødevarekrisen, har Menneskerettighedsrådet vist, at det er imødekommende, selv om det stadig skal gøre meget for at styrke dets troværdighed og effektivitet. Jeg er bekendt med, at Parlamentets Udenrigsudvalg i begyndelsen af december vedtog fru Andrikienės betænkning, som går ind for en styrkelse af Menneskerettighedsrådet og navnlig EU's rolle i det. Jeg kan forsikre Dem om, at Rådet deler denne vision. Vi skal ligeledes passe på, at Menneskerettighedsrådet og andre multilaterale fora ikke bliver begrebsmæssige trojanske heste, der underminerer menneskerettighedernes universalitet. På den måde vil EU, som indledte overvågningsprocessen af Durbankonferencen om racisme i 2001, omhyggeligt sikre, at denne proces ikke fører til revision af tekster, som allerede er blevet forhandlet og vedtaget, eller til anerkendelse af begreber, f.eks. ærekrænkelser af religioner, til skade for ytringsfriheden. Vær forvisset om, at EU ikke giver sig på dette punkt. Der er et andet punkt, jeg vil rejse, nemlig kampen mod straffrihed. Vi fejrer som bekendt i år 10-årsdagen for vedtagelsen af Romstatutten for Den Internationale Straffedomstol. Det er derfor vigtigt, at vi i de europæiske værdiers navn igen bekræfter vores ønske om at bekæmpe straffrihed, da der ikke kan opnås fred uden retfærdighed. Det er, hvad EU uden tøven bekræfter, ved at yde politisk og finansiel støtte til international strafferetspleje, ad hoc-tribunaler og Den Internationale Straffedomstol. EU har i den forbindelse gennemført oplysningskampagner i tredjelande, så de overholder Romstatutten, forhandlet om medtagelse af bestemmelser i aftaler med tredjelande, som kræver undertegnelse af Romstatutten, og vedtaget erklæringer, som gentager den sudanske regerings forpligtelse til fuldt ud at samarbejde med Den Internationale Straffedomstol. Til sidst vil jeg tale om spørgsmålet om afkriminalisering af homoseksualitet. I morgen rejser jeg til New York med dette forslag, som støttes af mange europæiske lande, der kræver universel afkriminalisering af homoseksualitet. Jeg minder Dem om, at homoseksualitet stadig er en forbrydelse i 90 lande i verden og medfører dødsstraf i seks af disse lande. Det betyder, at mænd og kvinder ikke frit kan udtrykke deres seksuelle identitet uden at risikere fængsel eller at blive bragt for en dommer. Derfor kan vi være stolte af dette initiativ, som Norge tidligere rejste i 2006. I morgen rejser jeg derfor til New York for at repræsentere os med henblik på at få færdiggjort denne tekst og måle vores tilslutning i håb om, at vi vil opnå mere end få to år siden. På det punkt vil vi se, om så mange lande som muligt støtter dette initiativ. Inden vi fortsætter forhandlingen, vil jeg gerne undskylde for min forsinkede ankomst. Mit fly afgik senere end planlagt, og derfor blev jeg forsinket. Jeg beklager det dybt, men jeg tror, at de fortsatte forhandlinger vil give os mulighed for mere intenst at udveksle holdninger. Da De har påpeget det, vil jeg specifikt fokusere på retningslinjernes vigtige rolle som en rettesnor for EU's praktiske indsats. Mens vi i år har fejret 20-årsdagen for FN's erklæring om menneskerettighedsforkæmpere, skal vi huske, at EU specifikt har mobiliseret sig og intensiveret aktiviteterne til fordel for menneskerettighedsforkæmperne, både gennem handling og offentlige erklæringer. EU har også opdateret sine egne retningslinjer på dette område med henblik på at styrke sin støtte til mænd og kvinder, der i det daglige kæmper, for at menneskerettighedernes universalitet kan sejre. Ud over eksisterende spørgsmål har vi i år udformet udkast til retningslinjer om vold mod kvinder og bekæmpelse af alle former for diskrimination mod dem. Det glæder mig, at Parlamentet er tilfreds med dem. Disse retningslinjer blev vedtaget på Rådets møde den 8. december. Det var én af det franske formandskabs prioriteter. I samme ånd glæder jeg mig også over Rådets vedtagelse af de nye dokumenter om gennemførelsen af resolution 1325 og 1820 fra FN's Sikkerhedsråd, som vil sætte udenrigspolitiske, sikkerhedspolitiske og forsvarspolitiske operationer i stand til håndfast at bekæmpe problemet med seksuel vold under væbnede konflikter, men også til at styrke kvinders aktive deltagelse i genopbygningen af samfundene efter en konflikt. Beretningen for 2008, som EU har udformet, og som nævner EU's indsats og resultater, omhandler også kampen mod dødsstraf. En resolution, som var tværregional, men som blev forelagt på EU's initiativ, med opfordring til et universelt moratorium mod dødsstraf, blev vedtaget af FN's Generalforsamling i december 2007. Dette resultat er netop blevet forstærket med vedtagelsen med et solidt flertal af en ny resolution, der grundlæggende følger op på dette spørgsmål, på den 63. samling i FN's Generalforsamling, som afholdes i øjeblikket. EU gennemfører også omkring 30 dialoger og samråd om menneskerettigheder med tredjelande, herunder Kina, centralasiatiske lande og Den Afrikanske Union, og nye dialoger er lanceret inden for de sidste seks måneder. EU's beretning omhandler også den særlig aktive rolle, som EU spiller i de kompetente internationale fora vedrørende menneskerettigheder, dvs. FN’s Generalforsamlings 3. Komité og Menneskerettighedsrådet."@da2 "Madame la Présidente, Madame la Commissaire, Mesdames et Messieurs les députés, je suis heureuse de représenter la Présidence française du Conseil de l'Union européenne pour faire part des avancées qui ont été réalisées ces derniers mois en matière de droits de l'homme. Et sur les questions du Darfour, de la Birmanie ou de la crise alimentaire, ce dernier a su faire montre de réactivité mais il reste beaucoup à faire pour renforcer sa crédibilité et son efficacité. Je sais que votre commission des affaires étrangères a adopté, début décembre, le projet de rapport de Mme Andrikienė, qui prône le renforcement du Conseil des droits de l'homme et particulièrement du rôle de l'Union européenne en son sein. Je puis vous assurer que le Conseil partage cette vision. De la même manière, nous devons rester particulièrement attentifs à ce que le Conseil des droits de l'homme comme d'autres enceintes multilatérales ne deviennent pas les chevaux de Troie de notions qui viendraient miner l'universalité des droits de l'homme. Ainsi, l'Union européenne, qui s'est engagée dans le processus de suivi de la conférence de Durban sur le racisme de 2001, sera extrêmement attentive à ce que ce processus ne conduise pas à une réouverture des textes déjà négociés, déjà adoptés, ou à la reconnaissance des concepts comme celui de la diffamation des religions, au détriment de la liberté d'expression. Soyez assurés que l'Union européenne sera inflexible sur ce point. Il y a un autre point que je voudrais évoquer, c'est la lutte contre l'impunité. Vous savez que nous célébrons cette année le dixième anniversaire de l'adoption du Statut de Rome relatif à la Cour pénale internationale. Il importe donc que, au nom des valeurs européennes, nous réaffirmions notre attachement à la lutte contre l'impunité, parce qu'il n'y a pas de paix sans justice. C'est ce que l'Union européenne affirme sans ambages en apportant son soutien politique et financier à la justice pénale internationale, aux tribunaux ad hoc ou à la CPI. L'Union européenne a ainsi mené des campagnes de sensibilisation à l'égard de pays tiers afin qu'ils adhèrent au Statut de Rome, négocié l'insertion de clauses imposant de devenir partie au Statut de Rome dans les accords avec les pays tiers, ou adopté des déclarations rappelant l'obligation incombant au gouvernement soudanais de coopérer pleinement avec la Cour pénale internationale. Je voudrais terminer mon intervention en évoquant la question de la dépénalisation de l'homosexualité. Demain, j'irai à New-York pour porter ce projet que beaucoup de nations européennes ont soutenu, qui est un appel à la dépénalisation universelle de l'homosexualité. Je vous rappelle, Mesdames et Messieurs les députés, qu'il y a encore 90 pays qui, dans le monde, pénalisent l'homosexualité, dont 6 qui appliquent la peine de mort. Cela signifie que des hommes et des femmes ne sont pas en capacité de vivre leur identité sexuelle librement, sans risquer la prison ou de passer devant la justice. C'est la raison pour laquelle nous pouvons être fiers de cette initiative qu'en son temps, la Norvège avait portée en 2006 et, demain à New-York, j'irai donc nous représenter pour finaliser ce texte, compter nos soutiens en espérant que nous aurons été plus loin qu'il y deux ans. Nous verrons effectivement, à ce moment-là, si un maximum d'États soutient cette initiative. Avant de poursuivre nos débats, je voudrais vous dire, Mesdames et Messieurs les députés, Madame la Présidente, Madame la Commissaire, que je suis désolée d'être arrivée en retard. Mon avion a décollé plus tard que prévu, c'est ce qui explique mon retard. Je le regrette profondément, mais je pense que la suite de nos débats nous permettra d'échanger avec d'autant plus d'intensité. Je voudrais, parce que vous l'avez souligné, mettre un accent tout particulier sur le rôle majeur des lignes directrices en tant que guide de l'action de l'Union européenne sur le terrain. Alors que nous commémorons précisément cette année le vingtième anniversaire de la déclaration sur les défenseurs des droits de l'homme des Nations unies, il faut rappeler que l'Union européenne s'est tout particulièrement mobilisée et a multiplié les interventions en leur faveur, que ce soit au moyen de démarches ou de déclarations publiques. L'Union européenne a également mis à jour ses propres lignes directrices sur ce thème afin de renforcer son soutien aux hommes et aux femmes qui luttent quotidiennement pour faire triompher l'universalité des droits de l'homme. Pour compléter les thématiques existantes, nous avons, cette année, porté un projet de lignes directrices sur les violences faites aux femmes et les discriminations à leur encontre. Je me félicite que les députés européens y trouvent satisfaction. Ces lignes directrices ont été adoptées par le Conseil le 8 décembre dernier. Il s'agissait là d'une des priorités de la Présidence française de l'Union. Dans le même esprit, je voudrais également saluer l'adoption, par le Conseil de l'Union, de nouveaux documents relatifs à la mise en œuvre des résolutions 1325 et 1820 du Conseil de sécurité des Nations unies qui permettront aux opérations de politique étrangère, de sécurité et de défense de prendre à bras-le-corps le problème des violences sexuelles dans les conflits armés, mais aussi de renforcer la participation active des femmes à la reconstruction des sociétés sortant de conflits. Le rapport 2008 qui a été fait par l'Union et qui évoque l'action et les succès de l'Union européenne porte aussi sur la lutte contre la peine de mort. Ainsi, une résolution transrégionale mais présentée à l'initiative de l'Union européenne appelant à la mise en place d'un moratoire universel sur la peine de mort a été adoptée par l'Assemblée générale des Nations unies en décembre 2007. Et ce succès vient d'être prolongé par l'adoption, avec une confortable majorité, d'une nouvelle résolution essentiellement de suivi, sur ce même sujet, lors de la 63e session de l'Assemblée générale qui se tient actuellement. L'Union européenne mène par ailleurs une trentaine de dialogues et de consultations sur les droits de l'homme avec les pays tiers, comme la Chine, les États d'Asie centrale ou l'Union africaine, et de nouveaux dialogues ont été lancés au cours du dernier semestre. Le rapport de l'Union détaille également le rôle particulièrement actif de l'Union européenne dans les enceintes internationales compétentes en matière de droits de l'homme, que ce soit au sein de la troisième commission de l'Assemblée générale des Nations unies ou du Conseil des droits de l'homme."@de9 "Κυρία Πρόεδρε, κ. Επίτροπε, κυρίες και κύριοι, είμαι πολύ ευτυχής που αντιπροσωπεύω τη Γαλλική Προεδρία του Συμβουλίου της Ευρωπαϊκής Ένωσης και που έχω την ευκαιρία να σας μιλήσω για τις προόδους που έχουν σημειωθεί τους τελευταίους μήνες επάνω στο ζήτημα των ανθρώπινων δικαιωμάτων. Και όσον αφορά τα ζητήματα του Darfur, της Βιρμανίας ή της κρίσης των τροφίμων, το Συμβούλιο Ανθρωπίνων Δικαιωμάτων έχει κατορθώσει να καταδείξει ότι ανταποκρίνεται, αν και υπάρχουν ακόμα πολλά που πρέπει να γίνουν προκειμένου να ενισχύσει την αξιοπιστία και την αποτελεσματικότητά του. Γνωρίζω ότι η Επιτροπή Εξωτερικών Υποθέσεων υιοθέτησε, στις αρχές Δεκεμβρίου, το σχέδιο έκθεσης της κας Andrikienė, το οποίο συνηγορεί στην ενίσχυση των ανθρώπινων δικαιωμάτων και ιδιαίτερα του ρόλου που η Ευρωπαϊκή Ένωση παίζει σε αυτό. Μπορώ να σας βεβαιώσω ότι το Συμβούλιο συμμερίζεται αυτό το όραμα. Ομοίως, πρέπει δείξουμε ιδιαίτερη προσοχή ώστε το Συμβούλιο Ανθρωπίνων Δικαιωμάτων, και άλλα πολύπλευρα φόρουμ, να μην μετατραπούν σε εννοιολογικούς δούρειους ίππους, οι οποίοι θα υπονόμευαν την οικουμενικότητα των ανθρώπινων δικαιωμάτων. Έτσι, η Ευρωπαϊκή Ένωση, που ξεκίνησε τη διαδικασία της διάσκεψης του Durban σχετικά με το ρατσισμό το 2001, θα δώσει ιδιαίτερη προσοχή έτσι ώστε αυτή η διαδικασία να μην οδηγήσει στην επανεξέταση κειμένων που έχουν ήδη συζητηθεί και υιοθετηθεί, ή σε έννοιες, όπως η δυσφήμηση των αναγνωρισμένων θρησκειών εις βάρος της ελευθερίας της έκφρασης. Πρέπει να βεβαιωθούμε ότι η Ευρωπαϊκή Ένωση δεν θα οδηγηθεί σε αυτό το σημείο. Υπάρχει ένα άλλο ζήτημα που θα ήθελα να θίξω, το οποίο είναι η πάλη ενάντια στην ατιμωρησία. Γνωρίζετε ότι φέτος, γιορτάζουμε τη δέκατη επέτειο της υιοθέτησης του Καταστατικού της Ρώμης του Διεθνούς Ποινικού Δικαστηρίου. Είναι επομένως σημαντικό, εν ονόματι των ευρωπαϊκών αξιών, να επιβεβαιώσουμε τη δέσμευσή μας για την πάλη ενάντια στην ατιμωρησία, δεδομένου ότι δεν υπάρχει ειρήνη χωρίς δικαιοσύνη. Αυτό είναι που βεβαιώνει η Ευρωπαϊκή Ένωση, χωρίς δισταγμό, με την προσφορά της πολιτικής και οικονομικής ενίσχυσής της στη διεθνή ποινική δικαιοσύνη, τα ειδικά δικαστήρια ή το Διεθνές Ποινικό Δικαστήριο. Η Ευρωπαϊκή Ένωση έχει, γι’ αυτό το λόγο, διεξαγάγει εκστρατείες ευαισθητοποίησης σε τρίτες χώρες έτσι ώστε να προσχωρήσουν στο καταστατικό της Ρώμης, έχει διαπραγματευτεί την ενσωμάτωση, σε συμφωνίες με τρίτες χώρες, προτάσεων που καθιστούν υποχρεωτική την υπογραφή του Καταστατικού της Ρώμης ή έχει υιοθετήσει δηλώσεις που επαναλαμβάνουν την υποχρέωση της κυβέρνησης του Σουδάν να συνεργαστεί πλήρως με το Διεθνές Ποινικό Δικαστήριο. Θα επιθυμούσα να ολοκληρώσω την ομιλία μου θίγοντας το ζήτημα της αποποινικοποίησης της ομοφυλοφυλίας. Αύριο, θα μεταβώ στη Νέα Υόρκη για να πάρω αυτό το σχέδιο, που υποστηρίζεται από πολλά ευρωπαϊκά έθνη, το οποίο απαιτεί την οικουμενική αποποινικοποίηση της ομοφυλοφυλίας. Θα ήθελα να σας υπενθυμίσω, κυρίες και κύριοι, ότι η ομοφυλοφυλία παραμένει έγκλημα για 90 χώρες σε ολόκληρο τον κόσμο και τιμωρείται με την ποινή του θανάτου σε έξι από αυτές. Αυτό σημαίνει ότι οι άνδρες και οι γυναίκες δεν είναι σε θέση να εκφράσουν ελεύθερα τη σεξουαλική τους ταυτότητα, χωρίς να διακινδυνεύσουν να φυλακιστούν ή να παρουσιαστούν ενώπιον των δικαστηρίων. Γι’ αυτό μπορούμε να είμαστε υπερήφανοι για αυτή την πρωτοβουλία που, στο παρελθόν, είχε υποκινήσει η Νορβηγία το 2006 και, επομένως, θα πάω αύριο στη Νέα Υόρκη για να μας αντιπροσωπεύσω, προκειμένου να οριστικοποιηθεί αυτό το κείμενο και να εκτιμηθεί η υποστήριξή μας, με την ελπίδα ότι θα καταφέρουμε περισσότερα απ’ ό,τι καταφέραμε δύο χρόνια πριν. Εκεί, θα δούμε πράγματι εάν αυτή η πρωτοβουλία υποστηρίζεται από όσο το δυνατόν περισσότερα κράτη. Προτού προχωρήσουμε στις συζητήσεις μας, θα ήθελα, κυρία Πρόεδρε, κ. Επίτροπε, κυρίες και κύριοι, να ζητήσω συγγνώμη για την αργοπορία μου. Το αεροπλάνο μου απογειώθηκε αργότερα από την προγραμματισμένη ώρα και αυτός είναι ο λόγος για τον οποίο άργησα Λυπάμαι ειλικρινά για αυτό, αλλά θεωρώ ότι η συνέχεια των συζητήσεών μας θα μας επιτρέψει να έχουμε ολοένα και περισσότερο έντονες ανταλλαγές απόψεων. Εφόσον θίξατε το θέμα, θα ήθελα να εστιάσω συγκεκριμένα στο σημαντικότερο ρόλο των οδηγιών ως οδηγό για τα μέτρα που λαμβάνονται από την Ευρωπαϊκή Ένωση στην πράξη. Ενώ αυτό το έτος γιορτάζουμε την εικοστή επέτειο της Διακήρυξης των Ηνωμένων Εθνών για τους Υπερασπιστές των Ανθρωπίνων Δικαιωμάτων, πρέπει να αναφερθεί ότι η Ευρωπαϊκή Ένωση έχει προβεί σε συγκεκριμένες κινητοποιήσεις και έχει ενισχύσει τις δραστηριότητες υπέρ των ανθρωπίνων δικαιωμάτων, είτε μέσω της ανάληψης δράσης είτε με δημόσιες δηλώσεις. Η Ευρωπαϊκή Ένωση έχει επίσης ενημερώσει τις οδηγίες της σχετικά με αυτό το ζήτημα έτσι ώστε να ενισχυθεί η υποστήριξή της για τους άνδρες και τις γυναίκες που παλεύουν καθημερινά προκειμένου να επικρατήσει η οικουμενικότητα των ανθρώπινων δικαιωμάτων. Εκτός από τα υπάρχοντα ζητήματα, φέτος συντάξαμε ένα σχέδιο κατευθυντήριων οδηγιών σχετικά με τη βία και τις διακρίσεις κατά των γυναικών. Είμαι ευτυχής που οι ευρωβουλευτές έμειναν ικανοποιημένοι από αυτό. Αυτές οι οδηγίες υιοθετήθηκαν από το Συμβούλιο στις 8 Δεκεμβρίου. Αυτή ήταν μια από τις προτεραιότητες της Γαλλικής Προεδρίας της Ένωσης. Στο ίδιο πνεύμα, θα ήθελα επίσης να χαιρετίσω την υιοθέτηση, από το Συμβούλιο, των νέων εγγράφων σχετικά με την εφαρμογή των ψηφισμάτων 1325 και 1820 του Συμβουλίου Ασφαλείας των Ηνωμένων Εθνών, που θα επιτρέψει στις διαδικασίες εξωτερικής πολιτικής, πολιτικής ασφάλειας και αμυντικής πολιτικής να ελέγξουν αποτελεσματικά το πρόβλημα της σεξουαλικής βίας κατά τη διάρκεια των ένοπλων συγκρούσεων, αλλά και να ενισχύσουν την ενεργό συμμετοχή των γυναικών στην επανοικοδόμηση των κοινωνιών που προκύπτουν από τη σύγκρουση. Η έκθεση του 2008, η οποία συντάχτηκε από την Ένωση και η οποία αναφέρει τα μέτρα που πάρθηκαν από την Ευρωπαϊκή Ένωση και τις επιτυχίες της, αφορά επίσης την πάλη ενάντια στην θανατική ποινή. Ως εκ τούτου, ένα διαπεριφερειακό ψήφισμα, το οποίο όμως υποβλήθηκε κατόπιν πρωτοβουλίας της Ευρωπαϊκής Ένωσης, και το οποίο απαιτεί την εφαρμογή οικουμενικής εκεχειρίας στις θανατικές εκτελέσεις, εγκρίθηκε από τη γενική συνέλευση των Ηνωμένων Εθνών τον Δεκέμβριο του 2007. Αυτή η επιτυχία μόλις επεκτάθηκε με την υιοθέτηση, με άνετη πλειοψηφία, ενός νέου ψηφίσματος που ακολουθεί ουσιαστικά στο ίδιο ζήτημα, στην 63η σύνοδο της Γενικής Συνέλευσης, η οποία πραγματοποιείται αυτή τη στιγμή. Η Ευρωπαϊκή Ένωση διεξάγει επίσης περίπου 30 διαλόγους και διαβουλεύσεις για τα ανθρώπινα δικαιώματα με τρίτες χώρες, συμπεριλαμβανομένης της Κίνας, των χωρών της Κεντρικής Ασίας και της Αφρικής Ένωσης, ενώ έχουν ξεκινήσει νέοι διάλογοι τους τελευταίους έξι μήνες. Η έκθεση της Ένωσης καθορίζει επίσης τον ιδιαίτερα ενεργό ρόλο της Ευρωπαϊκής Ένωσης στα αρμόδια διεθνή φόρουμ που αφορούν τα ανθρώπινα δικαιώματα, δηλαδή, στην Τρίτη Επιτροπή της Γενικής Συνέλευσης των Ηνωμένων Εθνών ή στο Συμβούλιο Ανθρωπίνων Δικαιωμάτων."@el10 "Madam President, Commissioner, ladies and gentlemen, I am very pleased to represent the French Presidency of the Council of the European Union, and to tell you of the advances that have been made in recent months on the issue of human rights. And as regards the issues of Darfur, Burma or the food crisis, the Human Rights Council has managed to show that it is responsive, although there is still much to do to strengthen its credibility and its effectiveness. I am aware that your Committee on Foreign Affairs adopted, at the beginning of December, Mrs Andrikienė’s draft report, which advocates strengthening the Human Rights Council and particularly the role the European Union plays within it. I can assure you that the Council shares this vision. Similarly, we must remain particularly careful that the Human Rights Council, and other multilateral forums, do not become conceptual Trojan horses that would undermine the universality of human rights. In this way, the European Union, which embarked on the process of monitoring the Durban conference on racism in 2001, will be extremely careful that this process does not lead to texts that have already been negotiated and adopted being revisited, or to concepts, such as the defamation of religions, being recognised, to the detriment of freedom of expression. Please be assured that the European Union will not move on this point. There is another issue that I would like to raise, which is the fight against impunity. You are aware that this year, we are celebrating the tenth anniversary of the adoption of the Rome Statute of the International Criminal Court. It is therefore important that, in the name of European values, we reaffirm our commitment to the fight against impunity, since there is no peace without justice. That is what the European Union affirms, without hesitation, by offering its political and financial support to international criminal justice, ad hoc tribunals or the International Criminal Court. The European Union has thus conducted awareness-raising campaigns in third countries so that they adhere to the Rome Statute, negotiated the inclusion, in agreements with third countries, of clauses making it compulsory to sign up to the Rome Statute, or adopted declarations reiterating the obligation on the Sudanese Government to cooperate fully with the International Criminal Court. I would like to finish my speech by raising the issue of the decriminalisation of homosexuality. Tomorrow, I will go to New York to take this draft, backed by many European nations, which calls for the universal decriminalisation of homosexuality. I would remind you, ladies and gentlemen, that homosexuality remains a crime in 90 countries around the world, and is punishable by the death penalty in six of those. That means that men and women are not able to express their sexual identity freely, without risking prison or being brought before the courts. That is why we can be proud of this initiative which, in the past, Norway had raised in 2006, and tomorrow I will therefore go to New York to represent us in order to finalise this text, and gauge our support in the hope that we will have more than we did two years ago. At that point, we will indeed see whether as many states as possible support this initiative. Before going on with our debates, I should like to offer my apologies, Madam President, Commissioner, ladies and gentlemen, for arriving late. My plane took off later than scheduled, which is why I was late. I am truly sorry about that, but I feel that the continuation of our debates will enable us to have exchanges that are all the more intense. Since you pointed it out, I should like to focus specifically on the major role of the guidelines as a guide for the action taken by the European Union on the ground. While just this year we were celebrating the twentieth anniversary of the United Nations Declaration on Human Rights Defenders, it should be remembered that the European Union has specifically mobilised itself and stepped up activities in favour of human rights defenders, whether through action or public declarations. The European Union has also updated its own guidelines on this issue so as to bolster its support of men and women who fight daily so that the universality of human rights can prevail. In addition to existing issues, this year we have produced draft guidelines on violence and discrimination against women. I am delighted that MEPs are satisfied with it. These guidelines were adopted by the Council on 8 December. This was one of the priorities of the French Presidency of the Union. In the same spirit, I would also like to welcome the adoption, by the Council, of new documents on the implementation of Resolutions 1325 and 1820 of the United Nations Security Council, which will enable foreign policy, security policy and defence policy operations to get a firm grip on the problem of sexual violence during armed conflicts, but also to strengthen the active participation of women in rebuilding societies emerging from conflict. The 2008 report, which was produced by the Union and which mentions the action taken by the European Union and its successes, also concerns the fight against the death penalty. Thus, a resolution that was transregional, but submitted on the initiative of the European Union, calling for the implementation of a universal moratorium on the death penalty, was adopted by the United Nations General Assembly in December 2007. This success has also just been extended by the adoption, with a comfortable majority, of a new resolution that essentially follows up on the same issue, at the 63rd session of the General Assembly, which is taking place at the moment. The European Union is also conducting around 30 dialogues and consultations on human rights with third countries, including China, central Asian countries and the African Union, and new dialogues have been initiated in the last six months. The Union’s report also sets out the particularly active role of the European Union in the competent international forums on human rights, that is to say, in the Third Committee of the United Nations General Assembly or the Human Rights Council."@en4 "Señora Presidenta, Comisaria, Señorías, es un placer para mí representar a la Presidencia francesa del Consejo de la Unión Europea y contarles los progresos que se han hecho en los últimos meses en materia de derechos humanos. Y con respecto a los problemas de Darfur, Burma o la crisis alimentaria el Consejo de Derechos Humanos ha conseguido demostrar que es capaz de dar una respuesta aunque queda aún mucho por hacer para consolidar su credibilidad y efectividad. Soy consciente de que la Comisión de Asuntos Exteriores aprobó, a comienzos de diciembre, el informe de la señora Andrikienė que aboga por reforzar el Consejo de Derechos Humanos y, en particular, el papel que la UE desempeña en él. Les puedo asegurar que el Consejo opina lo mismo. Del mismo modo, tenemos que ser especialmente cuidadosos para evitar que el Consejo de Derechos Humanos, y otros foros multilaterales, se conviertan en el caballo de Troya y acaben afectando a la universalidad de los derechos humanos. Con este objetivo la UE, que se embarcó en el proceso de seguimiento de la conferencia de Durban sobre el racismo en 2001, será extremadamente cuidadosa para que este proceso no nos lleve a revisar textos que ya se han negociado y aprobado o a reconocer conceptos, como la difamación de las religiones, en perjuicio de la libertad de expresión. Deben asegurarse de que la UE será inflexible en este sentido. Hay otro tema que quisiera comentar y es la lucha contra la impunidad. Todos saben que este año celebramos el décimo aniversario de la aprobación del Estatuto de Roma de la Corte Penal Internacional. Por tanto, es importante que en nombre de los valores europeos reafirmemos nuestro compromiso de luchar contra la impunidad ya que no hay paz sin justicia. Esto es lo que afirma la UE sin duda alguna y para lo que ofrece su apoyo político y financiero a la justicia penal internacional, los tribunales o el Tribunal Penal Internacional. Así la UE ha llevado a cabo campañas de sensibilización en otros países para que cumplan con el Estatuto de Roma, ha negociado la inclusión de cláusulas que obligan a firmar el Estatuto en acuerdos con otros países, y ha aprobado declaraciones que reiteran la obligación del Gobierno de Sudán de cooperar plenamente con la Corte Penal Internacional. Para terminar mi intervención, quisiera hablar de la despenalización de la homosexualidad. Mañana viajaré a Nueva York para llevar este proyecto, respaldado por muchas naciones europeas, que pide la despenalización universal de la homosexualidad. Les recuerdo, Señorías, que la homosexualidad sigue siendo un delito en 90 países del mundo y se castiga con la pena capital en seis de ellos. Esto significa que hay hombres y mujeres que no son libres de expresar su orientación sexual sin arriesgarse a ser arrestados y comparecer ante un tribunal. Por este motivo podemos estar muy orgullosos de esta iniciativa que, en el pasado Noruega presentó en 2006 y mañana iré, por tanto, a Nueva York como representante para finalizar este documento y evaluar nuestro apoyo, que esperemos que sea mayor que el de hace dos años. Entonces sí veremos si todos los estados posibles apoyan esta iniciativa. Antes de proseguir con el debate quisiera presentar mis disculpas, señora Presidenta, Comisaria, Señorías, por llegar tarde. Mi avión se retrasó y de ahí mi retraso. Lo lamento de verdad pero creo que podremos intercambiar opiniones aún más intensas en la continuación del debate. Ya que lo ha mencionado, quisiera que nos centráramos específicamente en la principal función de las directrices: servir de guía a la UE para tomar decisiones . A la vez que celebramos justo este año el vigésimo aniversario de la Declaración de Naciones Unidas sobre los Defensores de los Derechos Humanos debemos recordar que la UE se ha movilizado y ha intensificado las actividades en favor de los defensores de los derechos humanos ya sea a través de medidas o declaraciones públicas. La UE también ha actualizado sus propias directrices en materia de derechos humanos para reforzar su apoyo a los hombres y mujeres que luchan cada día para que los derechos humanos sean universales. Además de los problemas que ya existen, este año hemos creado un proyecto que contiene directrices en materia de violencia y discriminación contra las mujeres. Me congratula que los diputados estén satisfechos al respecto. Las directrices fueron aprobadas por el Consejo el 8 de diciembre; una de las prioridades de la Presidencia francesa de la Unión. Del mismo modo quisiera expresar mi satisfacción con la aprobación del Consejo de nuevos documentos sobre la implantación de las Resoluciones 1325 y 1820 del Consejo de Seguridad de Naciones Unidas, que harán posible que la política exterior, de seguridad y defensa controlen estrictamente el tema de la violación sexual durante conflictos armados pero que también reforzarán la participación activa de las mujeres en la reconstrucción de las sociedades tras el conflicto. El informe de 2008 que elaborado la Unión, que menciona las medidas que se han tomado y los logros que se han alcanzado, también hace referencia a la lucha contra la pena capital. De esta forma la Asamblea General de Naciones Unidas adoptó en 2007 una resolución, que era transregional aunque se presentó dentro de la iniciativa de la UE, que pedía la implantación de una moratoria universal de la pena capital. Un logro que acaba de ampliarse con la adopción, por parte de una gran mayoría, de una nueva resolución que, en esencia, continúa desarrollando el mismo tema, en el sexagésimo tercero periodo de sesiones de la Asamblea General que está teniendo lugar en estos momentos. Además la UE mantiene unos 30 diálogos y consultas sobre derechos humanos con otros países, incluida China, países de Asia central y la Unión Africana, y en los últimos seis meses se han iniciado nuevos diálogos. El informe de la Unión también determina el papel especialmente activo de la UE en los foros internacionales sobre derechos humanos, es decir, en la Tercera Comisión de la Asamblea General de las Naciones Unidas o en el Consejo de Derechos Humanos."@es21 "Austatud juhataja, lugupeetud volinik, daamid ja härrad! Mul on väga hea meel esindada Euroopa Liidu Nõukogu eesistujariiki Prantsusmaad ja kõnelda teile inimõiguste vallas viimastel kuudel tehtud edusammudest. Mis puutub Dārfūri, Birma või toidukriisi teemadesse, siis on inimõiguste nõukogu suutnud näidata, et ta reageerib, kuigi endiselt on palju teha, et tugevdada oma usaldusväärsust ja tõhusust. Ma olen teadlik, et teie väliskomisjon võttis detsembri alguses vastu Laima Liucija Andrikienė raporti projekti, mis toetab inimõiguste nõukogu tugevdamist ja eelkõige Euroopa Liidu rolli selles. Võin teile kinnitada, et nõukogu jagab seda seisukohta. Samamoodi peame olema endiselt eriti hoolsad, et inimõiguste nõukogu ja muud mitmepoolsed foorumid ei muutuks põhimõtteliselt Trooja hobusteks, mis nõrgestaksid inimõiguste universaalsust. Sel viisil jälgib Euroopa Liit, kes otsustas osaleda 2001. aasta Durbani rassismiteemalise konverentsi järeltegevuses, äärmiselt hoolikalt, et selle protsessi käiguks ei hakkaks me uuesti käsitlema juba läbiräägitud ja vastuvõetud dokumente ega jõuaks selleni, et sõnavabadust rikkudes hakatakse tunnustama teatavaid põhimõtteid, nagu usutunnistuste halvustamine. Võite olla kindlad, et Euroopa Liit jääb selles küsimuses endale kindlaks. Veel üks teema, mille sooviksin tõstatada, on karistamatuse vastane võitlus. Te teate, et sel aastal tähistame Rahvusvahelise Kriminaalkohtu Rooma statuudi vastuvõtmise kümnendat aastapäeva. Seetõttu on oluline, et Euroopa väärtuste nimel kinnitame uuesti oma kohustust võidelda karistamatuse vastu, sest ilma õigluseta ei ole rahu. Seda kinnitab Euroopa Liit ilma kõhklemata, pakkudes oma poliitilist ja finantstuge rahvusvahelisele kriminaalõigusele kohtutele või Rahvusvahelisele Kriminaalkohtule. Euroopa Liit on seega korraldanud teadlikkuse suurendamise kampaaniaid kolmandates riikides, nii et nad peavad kinni Rooma statuudist, pidanud läbirääkimisi kolmandate riikidega sõlmitud lepingutesse selliste sätete lisamise üle, mis muudavad kohustuslikuks Rooma statuudi järgimise, või võtnud vastu deklaratsioone, milles toonitatakse uuesti Sudaani valitsuse kohustust teha täielikku koostööd Rahvusvahelise Kriminaalkohtuga. Tahaksin oma sõnavõtu lõpetuseks tõstatada homoseksuaalsuse dekriminaliseerimise teema. Homme lähen ma New Yorki ja võtan kaasa selle projekti, mida toetab mitu Euroopa riiki ja milles kutsutakse üles homoseksuaalsus kogu maailmas dekriminaliseerima. Tuletaksin teile meelde, daamid ja härrad, et homoseksuaalsus on 90 riigis üle maailma endiselt kuritegu ning kuues neist karistatav surmanuhtlusega. See tähendab, et mehed ja naised ei saa oma seksuaalset sättumust vabalt väljendada, riskimata vanglaga või kohtu alla sattumisega. Seetõttu võime olla uhked selle algatuse üle, mille varem oli Norra teinud 2006. aastal, ning homme lähen seepärast New Yorki meid esindama, et see tekst lõpule viia ja hinnata meie toetust lootuses, et me oleme saavutanud rohkem kui kaks aastat tagasi. Selles punktis näeme tõesti, kas seda algatust toetab nii palju riike kui võimalik. Enne meie arutelu jätkamist tahaksin vabandust paluda, austatud juhataja, lugupeetud volinik, daamid ja härrad, oma hilinemise pärast. Minu lennuk tõusis kavandatust hiljem õhku ning seetõttu ma hilinesin. Mul on tõesti selle pärast kahju. Aga ma tunnen, et meie arutelude jätkumine võimaldab meil pidada veelgi intensiivsemat mõttevahetust. Kuna te seda mainisite, siis ma tahaksin keskenduda eelkõige selliste suuniste olulisele rollile, mille kohaselt Euroopa Liit võtab kohapeal meetmeid. Kuigi just sel aastal tähistasime Ühinenud Rahvaste Organisatsiooni inimõiguste eest võitlejate kaitse deklaratsiooni kahekümnendat aastapäeva, tuleks pidada meeles, et Euroopa Liit on ennast eriliselt valmis seadnud ja tugevdanud tegevust inimõiguste kaitsjate heaks, olgu see siis kas meetmete või avalike deklaratsioonide kaudu. Euroopa Liit on ka ajakohastanud oma suuniseid selles küsimuses, et toetada tugevamalt mehi ja naisi, kes võitlevad iga päev selle nimel, et valitseks inimõiguste universaalsus. Lisaks olemasolevatele küsimustele oleme sel aastal koostanud naistevastase vägivalla ja diskrimineerimise teemaliste suuniste projekti. Mul on hea meel, et Euroopa Parlamendi liikmed on sellega rahul. Nõukogu võttis need suunised vastu 8. detsembril. See oli üks Euroopa Liidu eesistujariigi Prantsusmaa prioriteete. Sama eesmärki silmas pidades tahaksin väljendada heameelt ka selle üle, et nõukogu võttis vastu Ühinenud Rahvaste Organisatsiooni julgeolekunõukogu resolutsioonide nr 1325 ja nr 1820 rakendamise kohta uued dokumendid, mis võimaldavad välis-, julgeoleku- ja kaitsepoliitika operatsioonide korral lahendada otsustavalt relvastatud konfliktide käigus toimuva seksuaalvägivalla probleemi, aga tugevdada ka naiste aktiivset osalemist konflikti järel kujunenud ühiskonna ülesehitamises. 2008. aasta aruandes, mille Euroopa Liit koostas ja milles mainitakse Euroopa Liidu võetud meetmeid ja edusamme, käsitletakse ka surmanuhtluse vastast võitlust. Niisiis võttis Ühinenud Rahvaste Organisatsiooni Peaassamblee 2007. aasta detsembris vastu resolutsiooni, mis oli piirkondadevaheline, aga esitatud Euroopa Liidu algatusel, ja milles kutsuti üles rakendama surmanuhtluse üldist moratooriumi. Seda edusammu just toetati, kui praegu peetaval peaassamblee 63. istungjärgul võeti suure häälteenamusega vastu uus resolutsioon, mis on põhiliselt samal teemal. Euroopa Liit peab inimõiguste teemal ka ligikaudu 30 dialoogi ja konsultatsiooni kolmandate riikidega, sealhulgas Hiinaga, Kesk-Aasia riikidega ja Aafrika Liiduga, ning viimase kuue kuu jooksul on algatatud uued dialoogid. Euroopa Liidu aruandes on tõstetud esile ka Euroopa Liidu eriti aktiivset rolli inimõiguste teemalistel pädevatel rahvusvahelistel foorumitel, see tähendab Ühinenud Rahvaste Organisatsiooni Peaassamblee kolmandas komitees või inimõiguste nõukogus."@et5 "Arvoisa puhemies, arvoisa komission jäsen, hyvät parlamentin jäsenet, minulla on ilo edustaa Euroopan unionin neuvoston puheenjohtajavaltiota Ranskaa ja kertoa teille viime kuukausina ihmisoikeuskysymyksissä saavutetusta edistyksestä. Darfurin, Burman ja elintarvikekriisin kysymyksissä ihmisoikeusneuvosto on pystynyt osoittamaan reagointikykynsä, mutta sen uskottavuuden ja tehokkuuden lisäämiseksi on tehtävä vielä paljon. Tiedän, että ulkoasiainvaliokuntanne hyväksyi joulukuun alussa Laima Liucija Andrikienėn laatiman mietintöluonnoksen, jossa kannatetaan ihmisoikeusneuvoston ja etenkin Euroopan unionin siinä hoitaman roolin vahvistamista. Voin vakuuttaa teille, että neuvosto yhtyy tähän kantaan. Meidän on myös oltava erityisen varovaisia, jotta ihmisoikeusneuvostosta ja muista monenvälisistä foorumeista ei tule käsitteellisiä Troijan hevosia, jotka heikentävät ihmisoikeuksien yleismaailmallisuutta. Tällä tavoin Euroopan unioni, joka osallistuu vuonna 2001 järjestetyn rasismia käsitelleen Durbanin kokouksen seurantaprosessiin, varoo tarkasti, ettei tämä prosessi johda siihen, että jo neuvoteltuja ja hyväksyttyjä tekstejä muutetaan tai että uskontojen halventamisen kaltaisia käsitteitä hyväksytään sananvapauden kustannuksella. Voitte olla varmoja, että Euroopan unioni ei anna periksi tässä asiassa. Eräs toinen asia, josta haluan puhua, on rankaisematta jäämisen torjunta. Kuten tiedätte, vietämme tänä vuonna Kansainvälisen rikostuomioistuimen Rooman perussäännön hyväksymisen kymmenvuotisjuhlaa. Sen vuoksi on tärkeää, että vahvistamme eurooppalaisten arvojen nimessä sitoutumisemme rankaisematta jäämisen torjuntaan, sillä ilman oikeutta ei voi olla rauhaa. Euroopan unioni vahvistaa tämän epäröimättä tarjoamalla poliittista ja taloudellista tukea kansainväliselle rikosoikeudelle, väliaikaisille tuomioistuimille ja Kansainväliselle rikostuomioistuimelle. Euroopan unioni on toteuttanut valistuskampanjoita kolmansissa maissa, jotta ne liittyisivät Rooman perussääntöön, neuvotellut Rooman perussääntöön liittymiseen velvoittavien lausekkeiden sisällyttämisestä kolmansien maiden kanssa tehtäviin sopimuksiin ja hyväksynyt julkilausumia, joissa toistetaan Sudanin hallituksen velvollisuus tehdä kaikin osin yhteistyötä Kansainvälisen rikostuomioistuimen kanssa. Puheenvuoroni lopuksi haluan käsitellä kysymystä homoseksuaalisuuden rangaistavuuden poistamisesta. Huomenna vien New Yorkiin tämän monien Euroopan valtioiden tukeman luonnoksen, jossa vaaditaan homoseksuaalisuuden rangaistavuuden yleismaailmallista poistamista. Muistutan teitä siitä, että homoseksuaalisuus on edelleen rikos 90 valtiossa ympäri maailman, ja kuudessa niistä siitä seuraa kuolemanrangaistus. Tämä merkitsee sitä, että miehet ja naiset eivät voi vapaasti ilmaista seksuaalista identiteettiään ilman, että he ovat vaarassa joutua vankilaan tai oikeuden eteen. Näin ollen voimme olla ylpeitä tästä aloitteesta, jonka Norja on esittänyt aikaisemmin, vuonna 2006, ja menen huomenna New Yorkiin edustamaan unionia, jotta saamme tämän tekstin valmiiksi, ja kartoittamaan sen kannatusta siinä toivossa, että saamme sen taakse enemmän tukea kuin kaksi vuotta sitten. Silloin todella näemme, kannattavatko mahdollisimman monet valtiot tätä aloitetta. Arvoisa puhemies, arvoisa komission jäsen, hyvät parlamentin jäsenet, ennen kuin jatkamme keskusteluja, pyydän anteeksi myöhästymistäni. Lentokoneeni pääsi lähtemään aikataulusta myöhässä, ja siksi myöhästyin. Olen todella pahoillani tästä, mutta uskon, että jatkokeskusteluissa voimme vaihtaa näkemyksiä sitäkin vilkkaammin. Koska mainitsitte asian, haluaisin käsitellä etenkin suuntaviivojen tärkeää merkitystä Euroopan unionin kentällä toteuttamia toimia ohjaavana tekijänä. Kun tänä vuonna vietämme ihmisoikeuksien puolustajista annetun YK:n julistuksen 20-vuotisjuhlavuotta, on syytä muistaa, että Euroopan unioni on erityisesti tehostanut toimintaansa ihmisoikeuksien puolustajien hyväksi niin konkreettisilla toimilla kuin julkilausumilla. Euroopan unioni on myös päivittänyt omat tätä asiaa koskevat suuntaviivansa tehostaakseen tukeaan niille miehille ja naisille, jotka taistelevat päivittäin ihmisoikeuksien yleismaailmallisuuden puolesta. Jo käsiteltyjen kysymysten lisäksi olemme laatineet tänä vuonna suuntaviivaluonnoksen naisiin kohdistuvasta väkivallasta ja syrjinnästä. Olen iloinen, että parlamentin jäsenet ovat tyytyväisiä siihen. Neuvosto hyväksyi nämä suuntaviivat joulukuun 8. päivänä. Tämä oli yksi unionin puheenjohtajavaltion Ranskan ensisijaisista tavoitteista. Samoin olen tyytyväinen siihen, että neuvosto hyväksyi uudet asiakirjat Yhdistyneiden Kansakuntien turvallisuusneuvoston päätöslauselmien 1325 ja 1820 täytäntöönpanosta. Niiden avulla ulko-, turvallisuus- ja puolustuspoliittisissa operaatioissa voidaan puuttua lujalla kädellä aseellisten konfliktien yhteydessä tapahtuvaan seksuaaliseen väkivaltaan, mutta myös tehostaa naisten aktiivista osallistumista yhteiskuntien jälleenrakennukseen konfliktien jälkeen. Unionin laatimassa vuoden 2008 raportissa, jossa kerrotaan Euroopan unionin toteuttamista toimista ja onnistumisista, käsitellään myös taistelua kuolemanrangaistuksen lakkauttamiseksi. Yhdistyneiden kansakuntien yleiskokous hyväksyi joulukuussa 2007 alueiden välisen, mutta Euroopan unionin aloitteesta esitetyn päätöslauselman kuolemanrangaistuksen käyttöä koskevasta yleismaailmallisesta moratoriosta. Tätä menestystä on juuri laajennettu uudella pääosin samaa aihetta koskevalla päätöslauselmalla, joka hyväksyttiin selvällä enemmistöllä parhaillaan meneillään olevassa yleiskokouksen 63. istunnossa. Euroopan unioni käy myös noin kolmeakymmentä ihmisoikeusvuoropuhelua ja -neuvottelua kolmansien maiden, muun muassa Kiinan, Keski-Aasian maiden ja Afrikan unionin kanssa, ja kuuden viime kuukauden aikana on käynnistetty uusia vuoropuheluja. Unionin raportissa kerrotaan myös Euroopan unionin erittäin aktiivisesta roolista toimivaltaisilla kansainvälisillä ihmisoikeusfoorumeilla, kuten Yhdistyneiden Kansakuntien yleiskokouksen kolmannessa komiteassa ja ihmisoikeusneuvostossa."@fi7 "Elnök asszony, biztos urak és hölgyek, hölgyeim és uraim, nagy örömömre szolgál, hogy az Európai Unió Bizottságának francia elnökségét képviselhetem, és hogy beszámolhatok az emberi jogok területén az elmúlt hónapokban elért eredményekről. És ami a darfúri, és a burmai helyzetet, vagy az élelmiszerválságot illeti, az Emberjogi Tanácsnak sikerült megmutatnia fogékonyságát, habár még sok a tennivaló ahhoz, hogy megszilárduljon a hitele és nőjön a hatékonysága. Tisztában vagyok azzal, hogy a Külügyi Bizottság december elején elfogadta Andrikienė asszony jelentés-tervezetét, amelyik az Emberjogi Tanács, és különösen az Európai Unió által az Emberjogi Tanácsban játszott szerep megerősítése mellett érvel. Biztosíthatom Önöket arról, hogy a Tanács osztja ezt a nézetet. Hasonlóképpen, továbbra is rendkívül óvatosnak kell lennünk annak érdekében, hogy az Emberjogi Tanács és más multilaterális fórumok ne váljanak olyan fogalmi Trójai falóvá, ami aláássa az emberi jogok egyetemességét. Ennek során az Európai Unió, amelyik hozzálátott a 2001-es darfúri, rasszizmussal kapcsolatban rendezett konferencia nyomon követéséhez, rendkívül óvatos lesz annak érdekében, hogy ez a folyamat ne eredményezze a már korábban megtárgyalt és elfogadott szövegek ismételt felvetését, illetve az olyan koncepcióknak, mint a vallások becsmérlése, a szólásszabadság rovására történő elismerését. Biztosak lehetnek abban, hogy az Európai Unió ebből nem fog engedni. Van még egy másik téma, amit fel szeretnék vetni, és ez a büntetlenség elleni küzdelem. Tisztában vannak azzal, hogy ez évben ünnepeljük a Nemzetközi Büntetőbíróság létrehozásáról szóló Római Statútum elfogadásának 10. évfordulóját. Ezért rendkívül fontos, hogy az európai értékek nevében ismét megerősítsük a büntetlenség elleni küzdelem melletti elkötelezettségünket, mivel igazság nélkül nincs béke. Ezt bizonyítja, minden habozás nélkül, az Európai Unió azáltal, hogy felajánlja a politikai és pénzügyi segítségét a nemzetközi büntető jogszolgáltatásnak, az ad hoc bíróságoknak, illetve a Nemzetközi Büntetőbíróságnak. Az Európai Unió ily módon figyelemfelkeltő kampányokat folytatott harmadik országokban azért, hogy ragaszkodjanak a Római Statútumhoz, tárgyalt arról, hogy a harmadik országokkal kötött megállapodásokba vegyék be a Római Statútumhoz való csatlakozást kötelezővé tevő záradékokat, illetve elfogadott olyan nyilatkozatokat, amelyek megismétlik a szudáni kormány kötelezettségét a Nemzetközi Büntetőbírósággal való teljes körű együttműködésre. Beszédemet azzal szeretném zárni, hogy felvetem a homoszexualitás depenalizációjának kérdését. Holnap New Yorkba utazom, és magammal viszem ezt, a sok európai nemzet által támogatott, és a homoszexualitás depenalizációjára felhívó tervezetet. Hölgyeim és uraim, szeretném Önöket emlékeztetni arra, hogy a homoszexualitás a világ 90 országában továbbra is bűncselekménynek számít, és ezek közül hat országban halállal büntethető. Ez azt jelenti, hogy a férfiak és a nők nem juttathatják szabadon kifejezésre, a bebörtönzés, illetve a bíróság elé citálás veszélye nélkül, a szexuális identitásukat. Ezért lehetünk büszkék erre a kezdeményezésre, amit régebben, 2006-ban, Norvégia vetetett fel, és ami miatt holnap New Yorkba utazom, hogy képviseljem az Uniót a szöveg véglegesítése során, és a támogatásunk kifejezésre juttatása érdekében abban a reményben, hogy ezúttal többet tudunk elérni, mint két évvel ezelőtt. Akkor majd tényleg meglátjuk, hogy a lehető legtöbb állam támogatja-e ezt a kezdeményezést. A vita folytatása előtt elnézést szeretnék kérni, elnök asszony, biztos urak és hölgyek, hölgyeim, és uraim, a késésemért. A gépem a tervezettnél később szállt le, és ezért késtem. Őszintén sajnálom, de úgy érzem, hogy a vita folytatása lehetővé teszi számunkra az intenzív véleménycserét. Mivel kihangsúlyozták, különösen az útmutatónak, mint az Európai Unió helyszínen végzett tevékenységét irányító dokumentumnak a rendkívül fontos szerepével szeretnék foglalkozni. Miközben éppen ebben az évben ünnepeljük az ENSZ emberi jogvédőkről szóló nyilatkozatának a 20. évfordulóját, emlékezetünkbe kell idézni, hogy az Európai Unió különösképpen mozgósította magát, és komolyan fellépett az emberi jogok védelmezői érdekében, akciók, és nyilvános nyilatkozatok formájában egyaránt. Az Európai Unió a kérdéssel kapcsolatban frissítette a saját útmutatásait is azért, hogy erőteljesebbé tudja tenni azon férfiak és nők számára nyújtott támogatását, akik naponta küzdenek az emberi jogok egyetemességének fennmaradásáért. A fennálló kérdéseken kívül ebben az évben útmutató tervezetet készítettünk a nők elleni erőszakról és megkülönböztetésről. Nagyon örülök annak, hogy a képviselő kollégáim elégedettek vele. Az útmutatásokat december 8.-án fogadta el a Tanács. Az Unió francia elnökségének ez volt az egyik prioritása. Ugyan ebben a szellemben szeretném szintén üdvözölni azt, hogy a Tanács elfogadott egy új dokumentumot az ENSZ Biztonsági Tanács 1325-ös és 1820-as határozatainak a végrehajtásáról, ami lehetővé teszi a külpolitikai, a biztonságpolitikai és a védelempolitikai műveleteket annak érdekében, hogy uralni tudjuk a fegyveres konfliktusok közben elkövetett szexuális erőszak problematikáját, és azt is, hogy támogatjuk a nők aktív részvételét a konfliktusokból kilábaló társadalmak újjáépítésében. Az Unió által készített 2008. évi jelentés, ami felsorolja az Európai Unió intézkedéseit és sikereit, foglalkozik a halálbüntetés elleni küzdelemmel is. Így tehát 2007 decemberében az ENSZ Közgyűlése elfogadott egy eredetileg transznacionális, de az Európai Unió kezdeményezésére benyújtott, és a halálbüntetés egyetemes moratóriumának végrehajtásáról szóló határozatot. Ezt a sikert mostanság tovább növelte egy új, a Közgyűlés jelenlegi 63. ülésén jelentős többséggel elfogadott határozat, amely lényegileg ugyan ezzel a témával foglalkozik. Az Európai Unió is közel 30 párbeszédet és konzultációt folytat az emberi jogokról harmadik országokkal, beleértve Kínát, a közép-ázsiai országokat, és az Afrikai Uniót, és új dialógusokat is kezdeményezett az elmúlt hat hónap során. Az Unió által készített jelentés szintén megállapítja az Európai Unió különlegesen aktív szerepét az emberi jogokkal foglalkozó illetékes nemzetközi fórumok munkájában, vagyis az ENSZ Közgyűlés Harmadik Bizottságában, illetve az Emberjogi Tanácsban."@hu11 "Signora Presidente, signora Commissario, onorevoli parlamentari, sono particolarmente lieta di rappresentare la presidenza francese del Consiglio dell’Unione europea e illustrarvi i progressi compiuti negli ultimi mesi in tema di diritti umani. Per quanto concerne il Darfur, la Birmania o la crisi alimentare, il Consiglio dei diritti umani è riuscito a dimostrare la propria reattività, sebbene vi sia ancora molto da fare per consolidarne credibilità ed efficacia. Sono a conoscenza del fatto che la commissione per gli affari esteri del Parlamento ha adottato all’inizio di dicembre il progetto di relazione dell’onorevole Andrikienė, in cui si chiede il rafforzamento del Consiglio dei diritti umani e, soprattutto, del ruolo che l’Unione europea svolge al suo interno. Posso assicurarvi che il Consiglio condivide tale visione. Analogamente dobbiamo restare particolarmente vigili affinché il Consiglio dei diritti umani e altri consessi multilaterali non diventino cavalli di Troia di nozioni che minerebbero l’universalità dei diritti umani. In tale ottica, l’Unione europea, che ha intrapreso il processo di monitoraggio della conferenza di Durban sul razzismo nel 2001, sarà estremamente attenta affinché il processo non porti alla rivisitazione di testi già negoziati e adottati o al riconoscimento di concetti, come la diffamazione di religioni, a discapito della libertà di espressione. Vi garantisco che su tale punto l’Unione europea sarà inflessibile. Vi è un’altra questione che vorrei citare, ossia la lotta all’impunità. Voi tutti sapete che quest’anno celebriamo il decennale dell’adozione dello statuto di Roma del Tribunale penale internazionale. E’ dunque importante che, in nome dei valori europei, venga riaffermato il nostro impegno per la lotta all’impunità perché non esiste pace senza giustizia. Questo è ciò che afferma l’Unione europea senza esitazioni offrendo il proprio sostegno politico e finanziario alla giustizia penale internazionale, ai tribunali speciali o al Tribunale penale internazionale. L’Unione europea ha pertanto condotto campagne di sensibilizzazione in paesi terzi affinché aderiscano allo statuto di Roma, ha negoziato l’inserimento negli accordi con paesi terzi di clausole che rendano obbligatoria la sottoscrizione dello statuto di Roma o ha adottato dichiarazioni in cui si ribadisce l’obbligo a carico del governo sudanese di collaborare pienamente con il tribunale penale internazionale. Concluderei il mio intervento parlando della depenalizzazione dell’omosessualità. Domani mi recherò a New York per presentare il progetto, sostenuto da molte nazioni europee, in cui si chiede la depenalizzazione universale dell’omosessualità. Vi ricordo, onorevoli parlamentari, che l’omosessualità è ancora un reato in 90 paesi del mondo, in sei dei quali è punibile con la pena di morte. Questo significa che uomini e donne non possono esprimere liberamente la propria identità sessuale senza rischiare il carcere o un processo giudiziario. Possiamo dunque essere fieri di un’iniziativa lanciata inizialmente dalla Norvegia nel 2006. Domani mi recherò dunque a New York in rappresentanza dell’Unione per finalizzarne il testo e misurare il nostro sostegno nella speranza che sia superiore a quello di due anni fa. Vedremo allora effettivamente se l’iniziativa è sostenuta dal maggior numero possibile di Stati. Prima di procedere con i dibattiti, vorrei porgervi, signora Presidente, signora Commissario, onorevoli colleghi, le mie scuse più sentite per l’attesa alla quale vi ho costretti. Il mio aereo è decollato in ritardo e per questo non sono riuscita ad arrivare puntuale come previsto. Ne sono profondamente dispiaciuta, ma sono persuasa che la prosecuzione della discussione ci consentirà uno scambio indubbiamente intenso. Come da voi sottolineato, vorrei soffermarmi in particolare sul ruolo fondamentale degli orientamenti come guida all’azione intrapresa dall’Unione europea sul campo. Proprio quest’anno si è celebrato il ventennale della dichiarazione sui difensori dei diritti umani delle Nazioni Unite, e va ricordato che l’Unione europea si è espressamente mobilitata incrementando le attività a favore di tali difensori, sia attraverso interventi sia mediante dichiarazioni pubbliche. L’Unione europea ha inoltre aggiornato i propri indirizzi al riguardo in maniera da promuovere il sostegno offerto a uomini e donne che quotidianamente combattono affinché l’universalità dei diritti umani possa prevalere. Oltre agli aspetti già analizzati, quest’anno abbiamo elaborato un progetto di orientamenti sulla violenza e la discriminazione ai danni delle donne. Sono lieta che i parlamentari ne siano soddisfatti. Tali orientamenti sono stati adottati dal Consiglio l’8 dicembre. Era una delle priorità della presidenza francese dell’Unione. Nello stesso spirito vorrei anche manifestare apprezzamento per l’adozione da parte del Consiglio di nuovi documenti sull’attuazione delle risoluzioni 1325 e 1820 del Consiglio di sicurezza delle Nazioni Unite, che consentiranno alle attività condotte nel campo della politica esterna, della politica estera e della politica di difesa di affrontare con risolutezza il problema della violenza sessuale durante i conflitti armati, ma anche di rafforzare la partecipazione attiva delle donne alla ricostruzione delle società che riemergono da un conflitto. La relazione del 2008, prodotta dall’Unione, in cui si descrive l’azione intrapresa dall’Unione europea e i suoi successi, riguarda anche la lotta contro la pena capitale. In tal senso, nel dicembre 2007 è stata adottata dall’Assemblea generale delle Nazioni Unite una risoluzione transregionale, presentata però su iniziativa dell’Unione europea, in cui si esorta all’attuazione di una moratoria universale sulla pena di morte, successo che è stato ulteriormente amplificato di recente dall’adozione da parte di una larga maggioranza di una nuova risoluzione che rappresenta essenzialmente un seguito sullo stesso argomento, in occasione della 63 sessione dell’Assemblea generale, attualmente in corso. L’Unione europea sta inoltre conducendo una trentina di dialoghi e consultazioni sui diritti umani con paesi terzi, tra cui Cina, paesi dell’Asia centrale e Unione africana, e nuovi dialoghi sono stati avviati negli ultimi sei mesi. La relazione dell’Unione sottolinea altresì il ruolo particolarmente attivo svolto dall’Unione europea presso i consessi internazionali competenti in materia di diritti umani, ossia la terza commissione dell’Assemblea generale delle Nazioni Unite o il Consiglio dei diritti umani."@it12 "Gerb. pirmininke, Komisijos nary, ponios ir ponai, man labai malonu atstovauti Europos Sąjungos Tarybai pirmininkaujančiai Prancūzijai ir papasakoti jums apie paskutiniais mėnesiais pasiektą pažangą žmogaus teisių klausimu. Žmogaus teisių taryba įrodė savo atsaką susidūrusi su Darfūro, Birmos ar maisto krizės klausimu, nors dar reikia daug nuveikti jos patikimumui ir veiksmingumui stiprinti. Žinau, kad jūsų užsienio reikalų komitetas gruodžio mėn. pradžioje priėmė L. Andrikienės pranešimo projektą, kuriame raginama stiprinti Žmogaus teisių tarybą ir visų pirma Europos Sąjungai joje tenkantį vaidmenį. Užtikrinu jus, kad Taryba šiam planui pritaria. Taip pat privalome išlikti itin atidūs, kad žmogaus teisių taryba ar kiti daugiašaliai forumai netaptų konceptualiais Trojos arkliais, kurie pamintų visuotinį žmogaus teisių pobūdį. Taigi Europos Sąjunga, pradėjusi stebėti Durbano konferenciją dėl rasizmo 2001 m., turi būti itin atidi, kad šiame procese nebūtų persvarstyti jau sutarti ar priimti tekstai ar koncepcijos, pvz., tikėjimo defamacija, kuri pripažįstama nepaisant žodžio laisvės. Užtikrinu jus, kad Europos Sąjungos pozicija šiuo klausimu nesikeis. Kitas klausimas, kurį norėčiau iškelti – kova su nebaudžiamumu. Kaip jums žinoma, šiais metais švenčiame dešimtąsias Romos tarptautinio baudžiamojo statuto priėmimo metines. Todėl Europos vertybių vardu svarbu dar kartą patvirtinti mūsų įsipareigojimą kovoti su nebaudžiamumu, nes taika be teisingumo negalima. Būtent tai Europos Sąjunga nedvejodama patvirtina pasiūliusi savo politinę ir finansinę paramą tarptautiniam baudžiamajam teisingumui tribunolams ar Tarptautiniam baudžiamajam teismui. Europos Sąjunga taip ėmėsi veiksmų supratimui trečiosiose šalyse didinti, kad šios prisijungtų prie Romos statuto, ir vadovavo deryboms dėl įtraukimo į sutartį su trečiosiomis šalimis tų sąlygų, kurios įpareigoja pasirašyti Romos statutą arba priimti deklaracijas, kuriomis pakartojamas Sudano vyriausybės įpareigojimas visiškai bendradarbiauti su Tarptautiniu baudžiamuoju teismu. Pabaigai norėčiau iškelti homoseksualumo dekriminalizavimo klausimą. Rytoj vyksiu į Niujorką ir pateiksiu šį projektą, kuriam pritaria daugelis Europos šalių ir kuriame raginama visuotinai dekriminalizuoti homoseksualumą. Norėčiau jums priminti, ponios ir ponai, kad homoseksualumas pripažįstamas nusikaltimu 90 pasaulio šalių, ir šešiose baudžiamas mirties bausme. Tai reiškia, kad šie vyrai ir moterys negali laisvai reikšti savo seksualinio identiteto laisvės, nerizikuodami kalėjimu ar stojimu prieš teismą. Todėl turime didžiuotis šia iniciatyva, kurią praeityje, 2006 m. iškėlė Norvegija, todėl rytoj vykstu į Niujorką atstovauti mums ir parengti galutinį tekstą, taip pat parodyti savo paramą, kurios tikiuosi sulaukti daugiau nei prieš dvejus metus. Tuomet tikrai įsitikinsime, ar šiai iniciatyvai pritaria kaip įmanoma daugiau valstybių. Prieš pratęsiant diskusijas norėčiau atsiprašyti gerb. pirmininkės, Komisijos narės ir jūsų, ponios ir ponai, už vėlavimą. Mano lėktuvas pakilo vėliau nei planuota, todėl pavėlavau. Tikrai apgailestauju, tačiau manau, kad pratęsę diskusijas galėsime dar geriau pasikeisti nuomonėmis. Kadangi apie tai užsiminėte, norėčiau konkrečiai skirti dėmesio svarbiam vaidmeniui, tenkančiam rekomendacijoms dėl praktinių veiksmų, kurių imasi Europos Sąjunga. Nors visai neseniai šiais metais paminėjome dvidešimtąsias Jungtinių Tautų žmogaus teisių gynėjų deklaracijos metines, derėtų atsiminti, kad Europos Sąjunga konkrečiai susitelkė ir paspartino veiksmus žmogaus teisių gynėjams paremti pasitelkusi tiek savo veiksmus, tiek viešus pareiškimus. Europos Sąjunga taip pat atnaujino savo rekomendacijas šiuo klausimu, norėdama sustiprinti paramą vyrams ir moterims, kasdien kovojantiems už visuotinį žmogaus teisių pobūdį. Be esamų klausimų šiais metais parengėme rekomendacijų dėl prievartos ir moterų diskriminavimo projektą. Džiugu, kad šis projektas EP narius tenkina. Šias gaires priėmė gruodžio 8 d. Taryba. Tai buvo vienas iš Sąjungai pirmininkaujančios Prancūzijos prioritetų. Ta pačia dvasia norėčiau pasidžiaugti, kad Taryba priėmė naujus dokumentus dėl Jungtinių Tautų saugumo tarybos rezoliucijų 1325 ir 1820, nes tai leis užsienio politikos, saugumo politikos ir gynybos politikos veiksmais tvirtai spręsti lytinės prievartos per ginkluotus konfliktus problemą ir sustiprins aktyvų moterų dalyvavimą atstatant po konflikto kylančias visuomenes. 2008 m. pranešimas, kurį parengė Sąjunga ir kuriame kalbama apie Europos Sąjungos veiksmus ir pasisekimus, taip pat susijęs su kova su mirties bausme. Taigi 2007 m. gruodžio mėn. Jungtinių Tautų generalinė asamblėja priėmė tarpregioninę, Europos Sąjungos iniciatyva pateiktą rezoliuciją, kurioje raginama įgyvendinti visuotinį moratoriumą dėl mirties bausmės. Prie šios sėkmės dar labiau prisidėjo pakankama balsų dauguma priimta nauja rezoliucija, kurioje iš esmės nagrinėjamas tas pats klausimas, per 63-ąją Generalinės asamblėjos šiuo metu vykstančią sesiją. Europos Sąjunga taip pat dalyvauja apie 30 dialogų ir konsultacijų žmogaus teisių klausimai su trečiosiomis šalimis, įskaitant Kinija, Vidurio Azijos šalis ir Afrikos sąjungą; per paskutinius šešis mėnesius pradėta naujų dialogų. Sąjungos pranešime taip pat išdėstomas itin aktyvus Europos Sąjungos vaidmuo kompetentinguose žmogaus teisėms skirtuose forumuose, t. y. trečiajame Jungtinių Tautų Generalinės asamblėjos komitete ar Žmogaus teisių taryboje."@lt14 "Priekšsēdētājas kundze, komisāre, dāmas un kungi, es ļoti priecājos pārstāvēt Eiropas Savienības Padomes Francijas prezidentūru un ziņot jums par to, kas pēdējo mēnešu laikā ir sasniegts cilvēktiesību jautājumā. Un, kas attiecas uz jautājumiem par Darfūru, Birmu vai pārtikas krīzi, Cilvēktiesību padome ir spējusi parādīt, ka tā ir atbildīga, lai gan vēl ir daudz darāmā, lai nostiprinātu tās uzticamību un efektivitāti. Man ir zināms, ka jūsu Ārlietu komiteja decembra sākumā apstiprināja kundzes ziņojuma projektu, kurā tika atbalstīta Cilvēktiesību padomes un - jo īpaši - Eiropas Savienības lomas nostiprināšana. Es varu jūs pārliecināt, ka Padome atbalsta šo redzējumu. Tāpat mums joprojām sevišķi jāraugās, lai Cilvēktiesību komiteja un citi daudzpusējie forumi nekļūst par konceptuāliem Trojas zirgiem, kas varētu kaitēt cilvēktiesību universālajam raksturam. Šādā veidā Eiropas Savienība, kas uzsāka uzraudzības procesu Durbanas konferencē par rasisma jautājumiem 2001. gadā, ārkārtīgi stingri raudzīsies, lai šis process nenovestu pie tā, ka dokumenti, kas jau ir apspriesti un pieņemti, tiktu izskatīti no jauna, vai pie tā, ka tādi jēdzieni kā reliģiju apmelošana tiktu atzīti, kaitējot vārda brīvībai. Lūdzu, varat man ticēt, ka Eiropas Savienība neies šajā virzienā. Es vēlētos runāt par vēl vienu jautājumu, un tas ir - cīņa pret nesodāmību. Jums ir zināms, ka šogad mēs atzīmējam desmito gadadienu, kopš pieņemti Romas Starptautiskās krimināltiesas statūti. Tāpēc ir svarīgi, lai Eiropas vērtību vārdā mēs vēlreiz apstiprinātu mūsu apņemšanos cīnīties pret nesodāmību, jo bez tiesiskuma nav miera. To Eiropas Savienība nešaubīgi apstiprina, piedāvājot savu politisko un finansiālo atbalstu starptautiskajai kriminālajai tiesvedībai, speciālajiem tribunāliem vai Starptautiskajai Krimināltiesai. Tādējādi Eiropas Savienība ir vadījusi informatīvas kampaņas trešās valstīs, lai tajās tiktu stingri ievēroti Romas statūti, apspriedusi to klauzulu iekļaušanu nolīgumos ar trešām valstīm, kas nosaka, ka obligāti jāpieņem Romas statūti, vai pieņēmusi deklarācijas, kas vairākkārt uzsver Sudānas valdības pienākumu pilnībā sadarboties ar Starptautisko krimināltiesu. Es vēlētos beigt savu uzrunu, izvirzot jautājumu par homoseksuālisma dekriminalizāciju. Rīt es došos uz Ņujorku, lai iesniegtu daudzu Eiropas tautu atbalstīto projektu, kurā pausts aicinājums par vispārēju homoseksuālisma dekriminalizāciju. Es vēlētos jums atgādināt, dāmas un kungi, ka par homoseksuālismu joprojām draud kriminālatbildība 90 pasaules valstīs un sešās no tām par to tiek piespriests nāves sods. Tas nozīmē, ka sievietēm un vīriešiem ir liegts brīvi izpaust savu seksuālo identitāti, neriskējot tikt apcietinātiem vai tiesātiem. Tāpēc mēs varam būt lepni par iniciatīvu, ko 2006. gadā izvirzīja Norvēģija, un tāpēc es rīt došos uz Ņujorku, lai pārstāvētu mūs šī dokumenta galīgajā izstrādāšanā un novērtētu mūsu atbalstu cerībā, ka mēs panāksim vairāk nekā pirms diviem gadiem. Tad mēs patiesi redzēsim, vai šo iniciatīvu atbalsta tik daudz valstu, cik vien iespējams. Pirms mūsu debates turpinās, es vēlētos atvainoties, priekšsēdētājas kundze, komisār, dāmas un kungi, par nokavēšanos. Mans lidmašīnas reiss kavējās, tāpēc es nokavēju. Es ļoti atvainojos, bet man šķiet, ka turpmākajās debatēs mums būs iespēja vēl aktīvāk apmainīties viedokļiem. Tā kā jūs uz to norādījāt, es vēlētos pievērst īpašu uzmanību galvenajām vadlīnijām, kas nosaka Eiropas Savienības rīcības pamatus. Tā kā tieši šogad mēs atzīmējām Apvienoto Nāciju Cilvēktiesību aizsardzības deklarācijas divdesmitgadi, ir jāatceras, ka Eiropas Savienība ir sevi īpaši mobilizējusi un paplašinājusi pasākumus cilvēktiesību aizstāvju labā, īstenojot akcijas vai publiskas deklarācijas. Eiropas Savienība ir arī pilnveidojusi savas pamatnostādnes šajā jautājumā, lai palielinātu atbalstu sievietēm un vīriešiem viņu ikdienas cīņā par vienlīdzīgām cilvēktiesībām. Līdztekus pašreizējiem jautājumiem mēs šogad esam sagatavojuši projektu pamatnostādnēm par vardarbību pret sievietēm un viņu diskrimināciju. Es priecājos, ka EP deputātus tas apmierina. Šīs pamatnostādnes pieņēma Padome 8. decembrī. Tā bija viena no Eiropas Savienības Francijas prezidentūras prioritātēm. Tādā pašā noskaņā es vēlētos arī atzinīgi vērtēt to, ka Padome ir pieņēmusi jaunus dokumentus par ANO Drošības padomes rezolūciju Nr. 1325 un Nr. 1820 īstenošanu, kas dos iespēju ārpolitikas, drošības politikas un aizsardzības politikas darbībai tikt galā ar seksuālās vardarbības problēmu bruņoto konfliktu laikā, kā arī nostiprināt sieviešu aktīvu līdzdalību konflikta radīto sabiedrību pārveidošanā. Eiropas Savienības izstrādātais 2008. gada ziņojums, kurā minēta Eiropas Savienības rīcība un tās rezultāti, skar arī cīņu pret nāves sodu. Apvienoto Nāciju Ģenerālā Asambleja 2007. gada decembrī pieņēma rezolūciju, kas bija ārpusreģionāla, bet iesniegta pēc Eiropas Savienības iniciatīvas un kas aicināja ieviest vispārēju moratoriju nāves sodam. Šo panākumu tikko papildināja jaunas rezolūcijas, kas būtiski attīsta to pašu jautājumu, pieņemšana ar ievērojamu vairākumu pašlaik notiekošajā Ģenerālās Asamblejas 63. sesijā. Eiropas Savienība īsteno arī apmēram 30 dialogus un apspriedes par cilvēktiesībām ar trešām valstīm, tostarp Ķīnu, Centrālāzijas valstīm un Āfrikas Savienību, un pēdējo sešu mēnešu laikā ir uzsākti arī jauni dialogi. Eiropas Savienības ziņojumā ir arī noteikta Eiropas Savienības īpaši aktīvā loma kompetentos starptautiskos forumos par cilvēktiesībām, proti, ANO Ģenerālās Asamblejas Trešajā komitejā vai Cilvēktiesību padomē."@lv13 "Madame la Présidente, Madame la Commissaire, Mesdames et Messieurs les députés, je suis heureuse de représenter la Présidence française du Conseil de l'Union européenne pour faire part des avancées qui ont été réalisées ces derniers mois en matière de droits de l'homme. Et sur les questions du Darfour, de la Birmanie ou de la crise alimentaire, ce dernier a su faire montre de réactivité mais il reste beaucoup à faire pour renforcer sa crédibilité et son efficacité. Je sais que votre commission des affaires étrangères a adopté, début décembre, le projet de rapport de Mme Andrikienė, qui prône le renforcement du Conseil des droits de l'homme et particulièrement du rôle de l'Union européenne en son sein. Je puis vous assurer que le Conseil partage cette vision. De la même manière, nous devons rester particulièrement attentifs à ce que le Conseil des droits de l'homme comme d'autres enceintes multilatérales ne deviennent pas les chevaux de Troie de notions qui viendraient miner l'universalité des droits de l'homme. Ainsi, l'Union européenne, qui s'est engagée dans le processus de suivi de la conférence de Durban sur le racisme de 2001, sera extrêmement attentive à ce que ce processus ne conduise pas à une réouverture des textes déjà négociés, déjà adoptés, ou à la reconnaissance des concepts comme celui de la diffamation des religions, au détriment de la liberté d'expression. Soyez assurés que l'Union européenne sera inflexible sur ce point. Il y a un autre point que je voudrais évoquer, c'est la lutte contre l'impunité. Vous savez que nous célébrons cette année le dixième anniversaire de l'adoption du Statut de Rome relatif à la Cour pénale internationale. Il importe donc que, au nom des valeurs européennes, nous réaffirmions notre attachement à la lutte contre l'impunité, parce qu'il n'y a pas de paix sans justice. C'est ce que l'Union européenne affirme sans ambages en apportant son soutien politique et financier à la justice pénale internationale, aux tribunaux ad hoc ou à la CPI. L'Union européenne a ainsi mené des campagnes de sensibilisation à l'égard de pays tiers afin qu'ils adhèrent au Statut de Rome, négocié l'insertion de clauses imposant de devenir partie au Statut de Rome dans les accords avec les pays tiers, ou adopté des déclarations rappelant l'obligation incombant au gouvernement soudanais de coopérer pleinement avec la Cour pénale internationale. Je voudrais terminer mon intervention en évoquant la question de la dépénalisation de l'homosexualité. Demain, j'irai à New-York pour porter ce projet que beaucoup de nations européennes ont soutenu, qui est un appel à la dépénalisation universelle de l'homosexualité. Je vous rappelle, Mesdames et Messieurs les députés, qu'il y a encore 90 pays qui, dans le monde, pénalisent l'homosexualité, dont 6 qui appliquent la peine de mort. Cela signifie que des hommes et des femmes ne sont pas en capacité de vivre leur identité sexuelle librement, sans risquer la prison ou de passer devant la justice. C'est la raison pour laquelle nous pouvons être fiers de cette initiative qu'en son temps, la Norvège avait portée en 2006 et, demain à New-York, j'irai donc nous représenter pour finaliser ce texte, compter nos soutiens en espérant que nous aurons été plus loin qu'il y deux ans. Nous verrons effectivement, à ce moment-là, si un maximum d'États soutient cette initiative. Avant de poursuivre nos débats, je voudrais vous dire, Mesdames et Messieurs les députés, Madame la Présidente, Madame la Commissaire, que je suis désolée d'être arrivée en retard. Mon avion a décollé plus tard que prévu, c'est ce qui explique mon retard. Je le regrette profondément, mais je pense que la suite de nos débats nous permettra d'échanger avec d'autant plus d'intensité. Je voudrais, parce que vous l'avez souligné, mettre un accent tout particulier sur le rôle majeur des lignes directrices en tant que guide de l'action de l'Union européenne sur le terrain. Alors que nous commémorons précisément cette année le vingtième anniversaire de la déclaration sur les défenseurs des droits de l'homme des Nations unies, il faut rappeler que l'Union européenne s'est tout particulièrement mobilisée et a multiplié les interventions en leur faveur, que ce soit au moyen de démarches ou de déclarations publiques. L'Union européenne a également mis à jour ses propres lignes directrices sur ce thème afin de renforcer son soutien aux hommes et aux femmes qui luttent quotidiennement pour faire triompher l'universalité des droits de l'homme. Pour compléter les thématiques existantes, nous avons, cette année, porté un projet de lignes directrices sur les violences faites aux femmes et les discriminations à leur encontre. Je me félicite que les députés européens y trouvent satisfaction. Ces lignes directrices ont été adoptées par le Conseil le 8 décembre dernier. Il s'agissait là d'une des priorités de la Présidence française de l'Union. Dans le même esprit, je voudrais également saluer l'adoption, par le Conseil de l'Union, de nouveaux documents relatifs à la mise en œuvre des résolutions 1325 et 1820 du Conseil de sécurité des Nations unies qui permettront aux opérations de politique étrangère, de sécurité et de défense de prendre à bras-le-corps le problème des violences sexuelles dans les conflits armés, mais aussi de renforcer la participation active des femmes à la reconstruction des sociétés sortant de conflits. Le rapport 2008 qui a été fait par l'Union et qui évoque l'action et les succès de l'Union européenne porte aussi sur la lutte contre la peine de mort. Ainsi, une résolution transrégionale mais présentée à l'initiative de l'Union européenne appelant à la mise en place d'un moratoire universel sur la peine de mort a été adoptée par l'Assemblée générale des Nations unies en décembre 2007. Et ce succès vient d'être prolongé par l'adoption, avec une confortable majorité, d'une nouvelle résolution essentiellement de suivi, sur ce même sujet, lors de la 63e session de l'Assemblée générale qui se tient actuellement. L'Union européenne mène par ailleurs une trentaine de dialogues et de consultations sur les droits de l'homme avec les pays tiers, comme la Chine, les États d'Asie centrale ou l'Union africaine, et de nouveaux dialogues ont été lancés au cours du dernier semestre. Le rapport de l'Union détaille également le rôle particulièrement actif de l'Union européenne dans les enceintes internationales compétentes en matière de droits de l'homme, que ce soit au sein de la troisième commission de l'Assemblée générale des Nations unies ou du Conseil des droits de l'homme."@mt15 "Mevrouw de Voorzitter, mevrouw de commissaris, dames en heren, het doet mij veel genoegen om als vertegenwoordigster van het Franse voorzitterschap van de Raad van de Europese Unie u verslag te mogen doen van de vorderingen die de laatste maanden op het gebied van de mensenrechten zijn geboekt. En wat betreft de kwesties Darfur, Birma of de voedselcrisis, wist de Raad voor de mensenrechten blijk te geven van een zeker reactievermogen, al moet hij nog veel doen om zijn geloofwaardigheid en effectiviteit te vergroten. Ik ben mij ervan bewust dat de Commissie buitenlandse zaken begin december het ontwerpverslag van mevrouw Andrikienė heeft goedgekeurd, waarin wordt gepleit voor een versterking van de Raad voor de mensenrechten en in het bijzonder van de rol die de Europese Unie erin speelt. Ik kan u verzekeren dat de Raad deze zienswijze deelt. Evenzo moeten we er uitermate goed voor waken dat de Raad voor de mensenrechten en de andere multilaterale fora geen conceptuele Trojaanse paarden worden die het universele karakter van de mensenrechten ondermijnen. Zodoende zal de Europese Unie als deelneemster aan het toetsingsproces van de Wereldconferentie tegen racisme in Durban in 2001, er scherp op letten dat dit proces er niet toe zal leiden dat teksten waarover al is onderhandeld en die al zijn aangenomen, opnieuw onderwerp van discussie worden of dat er concepten worden erkend, zoals de belastering van godsdiensten, die de vrijheid van meningsuiting aantasten. U kunt er verzekerd van zijn dat de Europese Unie op dit punt niet zal wijken. Er is een andere kwestie die ik aan de orde wil stellen: de bestrijding van straffeloosheid. U weet dat wij dit jaar de tiende verjaardag vieren van het Statuut van Rome inzake het Internationaal Strafhof. Het is daarom belangrijk dat wij in naam van de Europese waarden ons engagement ten aanzien van de bestrijding van straffeloosheid andermaal bevestigen, aangezien er geen vrede is zonder rechtvaardigheid. Dat is waar de Europese Unie zich onomwonden sterk voor maakt door politieke en economische steun te bieden aan het internationaal strafrecht, aan ad hoc-tribunalen en het Internationaal Strafhof. Aldus heeft de Europese Unie bewustwordingscampagnes gevoerd in derde landen om hen ervan te overtuigen zich aan te sluiten bij het Statuut van Rome; zij heeft bedongen dat er clausules in overeenkomsten met derde landen werden opgenomen die de ondertekening van het Statuut van Rome verplicht stellen, of verklaringen werden aangenomen waarin wordt herhaald dat de Soedanese regering verplicht is samen te werken met het Internationaal Strafhof. Ik zou mijn toespraak willen beëindigen met de kwestie van het decriminaliseren van homoseksualiteit. Morgen ga ik naar New York en neem deze ontwerptekst mee, die door vele Europese landen wordt ondersteund en waarin wordt opgeroepen tot wereldwijde depenalisering van homoseksualiteit. Ik wil u eraan herinneren, dames en heren, dat homoseksualiteit nog steeds een misdaad is in negentig landen in de wereld, en dat er in zes daarvan de doodstraf op staat. Dit betekent dat er nog mensen zijn die niet vrijelijk uitdrukking kunnen geven aan hun seksuele identiteit zonder het gevaar te lopen dat zij in de gevangenis belanden of worden vervolgd. Daarom mogen wij trots zijn op dit in 2006 door Noorwegen genomen initiatief, en dus zal ik morgen in New York onze vertegenwoordigster zijn en proberen deze tekst in een definitieve vorm te gieten. Dan kunnen wij onze ondersteuners tellen, in de hoop dat wij dit keer verder komen dan twee jaar geleden. Wij zullen op dat moment daadwerkelijk kunnen vaststellen of een groot aantal landen dit initiatief steunt. Voordat we onze debatten vervolgen, wil ik mijn verontschuldigingen aanbieden, mevrouw de Voorzitter, commissaris, dames en heren, voor mijn late komst. Mijn vliegtuig vertrok later dan was voorzien, vandaar dat ik te laat was. Dat spijt me oprecht, maar ik denk dat wij tijdens de voortzetting van onze debatten in staat zullen zijn intensiever met elkaar van gedachten te wisselen. Aangezien u daarop hebt gewezen, wil ik graag bijzondere aandacht schenken aan de voorname rol die de richtsnoeren hebben gespeeld bij het optreden van de Europese Unie. Daar wij dit jaar de twintigste verjaardag van de Verklaring van de Verenigde Naties betreffende de verdedigers van de mensenrechten vieren, dient eraan te worden herinnerd dat de Europese Unie zich bijzonder heeft ingezet voor de mensenrechten en haar activiteiten op dat gebied heeft opgevoerd, zowel met demarches als met openbare verklaringen. De Europese Unie heeft ook haar eigen richtsnoeren geactualiseerd, teneinde meer steun te kunnen geven aan de mensen die dagelijks strijd leveren om het universele karakter van de mensenrechten te doen zegevieren. Om de reeds behandelde kwesties te kunnen aanvullen hebben wij ontwerprichtsnoeren opgesteld betreffende geweld tegen en discriminatie van vrouwen. Het ben blij dat de leden van het Europees Parlement er tevreden mee zijn. Deze richtsnoeren werden op 8 december door de Raad goedgekeurd. Dit was een van de prioriteiten van het Franse voorzitterschap van de Unie. In dezelfde geest wil ik ook de goedkeuring door de Raad van nieuwe teksten over de tenuitvoerlegging van resoluties 1325 en 1820 van de VN-Veiligheidsraad toejuichen. Aldus kunnen wij met onze activiteiten in het kader van buitenlands beleid, veiligheidsbeleid en defensiebeleid een ferme greep krijgen op het probleem van seksueel geweld in gewapende conflicten, maar ook de deelname van vrouwen aan de wederopbouw van door oorlog getroffen samenlevingen vergroten. Het verslag 2008, dat door de Unie werd opgesteld en waarin het optreden en de successen van de Europese Unie aan de orde komen, gaat ook over de strijd tegen de doodstraf. Zo heeft de Algemene Vergadering van de Verenigde Naties in 2007 een resolutie aangenomen die transregionaal was maar op initiatief van de Europese Unie werd ingediend, en waarin werd opgeroepen tot een algeheel moratorium op de doodstraf. Dit succes heeft zojuist – tijdens de momenteel plaatsvindende 63 zitting van de Algemene Vergadering – een vervolg gekregen, omdat met een comfortabele meerderheid een nieuwe resolutie werd aangenomen, die in essentie dezelfde kwestie behandelt. De Europese Unie voert ook een mensenrechtendialoog en –overleg met een dertigtal derde landen, waaronder China, de Centraal-Aziatische landen en de Afrikaanse Unie, en de laatste zes maanden zijn nieuwe dialogen geïnitieerd. In het verslag van de Unie wordt ook de bijzonder actieve rol beschreven die de Europese Unie speelt in de bevoegde internationale fora over mensenrechten, dat wil zeggen, in de derde commissie van de Algemene Vergadering van de Verenigde Naties en in de Raad voor de mensenrechten."@nl3 "Pani przewodnicząca, pani komisarz, panie i panowie! Jest mi bardzo miło, że mogę reprezentować prezydencję francuską Rady Unii Europejskiej i opowiedzieć państwu o postępach, jakie osiągnięto w ostatnich miesiącach w kwestii praw człowieka. W przypadku takich problemów, jak Darfur, Birma lub kryzys żywnościowy, Radzie Praw Człowieka udało się zademonstrować zdolność do działania, choć wiele jeszcze pozostaje do zrobienia, by zwiększyć jej wiarygodność i skuteczność. Wiem, że wasza Komisja Spraw Zagranicznych przyjęła na początku grudnia projekt sprawozdania pani Andrikienė, który zaleca wzmocnienie Rady Praw Człowieka, a zwłaszcza roli, jaką Unia Europejska odgrywa na tym forum. Mogę zapewnić państwa, że Rada Unii Europejskiej podziela tę wizję. Podobnie musimy zwracać szczególną uwagę, by Rada Praw Człowieka jak i inne fora międzynarodowe nie stały się swego rodzaju konceptualnymi koniami trojańskimi, które podważałaby powszechność praw człowieka. W ten sposób Unia Europejska, która podjęła proces monitorowania konferencji w Durbanie przeciwko rasizmowi w 2001 r., będzie z niezwykłą ostrożnością baczyć, by proces ten nie prowadził do rewizji tekstów, który zostały już wynegocjowane i przyjęte, lub do uznania nowych pojęć, jak np. obraza religii, ze szkodą dla wolności wyrażania opinii. Pragnę zapewnić, że Unia Europejska nie zmieni swojego stanowiska w tej sprawie. Jeszcze inna kwestia, którą chciałabym podnieść, to walka z bezkarnością. Wiedzą państwo, że w tym roku obchodzimy dziesiątą rocznicę uchwalenia Statutu Rzymskiego Międzynarodowego Trybunału Karnego. Stąd ważne jest, byśmy na nowo potwierdzili, w imię wartości europejskich, nasze zaangażowanie w walkę przeciwko bezkarności, nie ma bowiem pokoju bez sprawiedliwości. Dlatego też Unia Europejską bez wahania popiera trybunały ad hoc lub Międzynarodowy Trybunał Karny, oferując swoje polityczne i finansowe wsparcie dla międzynarodowego systemu sądownictwa kryminalnego. W związku z tym Unia Europejska przeprowadziła kampanie mające na celu podnoszenie świadomości w krajach trzecich, aby przystąpiły one do Statutu Rzymskiego; w odniesieniu do porozumień z krajami trzecimi Unia wynegocjowała włączenie klauzul zobowiązujących do przestrzegania postanowień Statutu Rzymskiego lub przyjęła deklaracje potwierdzające zobowiązanie Rządu Sudanu do pełnej współpracy z Międzynarodowym Trybunałem Karnym. Chcę zakończyć moje wystąpienie na kwestii depenalizacji homoseksualizmu. Jutro jadę do Nowego Jorku z tym projektem rezolucji, popieranym przez wiele europejskich krajów, który wzywa do powszechnej depenalizacji homoseksualizmu. Panie i panowie! Pragnę przypomnieć, że homoseksualizm uznawany jest w dalszym ciągu za przestępstwo w 90 krajach na świecie, a w sześciu z nich podlega karze śmierci. Oznacza to, że mężczyźni i kobiety nie mogą wyrażać swobodnie swojej tożsamości seksualnej bez narażania się na więzienie lub postawienie przed sądem. Dlatego też powinniśmy być dumni z tej inicjatywy, którą zaproponowała pierwotnie Norwegia w 2006 r. Jutro udaję się zatem do Nowego Jorku, by reprezentować nas w celu przygotowania końcowego tekstu, a także by ocenić, jakie mamy poparcie, które, mam nadzieję, jest większe niż dwa lata temu. Na tym etapie zorientujemy się naprawdę, czy inicjatywa ta ma poparcie optymalnej liczby państw. Zanim przejdziemy do dalszej części naszej dyskusji chciałabym przeprosić panią przewodniczącą, panią komisarz i państwa za spóźnienie. Było ono spowodowane tym, że mój samolot wystartował z opóźnieniem. Jest mi naprawdę przykro z tego powodu, ale jestem przekonana, że tym bardziej intensywna będzie wymiana opinii w naszej dalszej debacie. Ponieważ wspomnieli państwo już wytyczne, chciałabym zająć się w szczególności ich ważną funkcją jako instrukcji dla działań podejmowanych przez Unię Europejską w terenie. Jako że obchodzimy właśnie w bieżącym roku dwudziestą rocznicę Deklaracji ONZ w sprawie Obrońców Praw Człowieka, powinniśmy pamiętać, że Unia Europejska zmobilizowała się w szczególności i zintensyfikowała swoje działania na rzecz obrońców praw człowieka, zarówno poprzez konkretne działania, jak i publiczne deklaracje. Unia Europejska dokonała także aktualizacji swoich wytycznych w tej sprawie, aby zwiększyć wsparcie dla mężczyzn i kobiet, którzy na co dzień walczą, by zapewnić powszechność praw człowieka. Oprócz wcześniejszych kwestii, w tym roku przygotowaliśmy projekt wytycznych w sprawie przemocy i dyskryminacji wobec kobiet. Bardzo się cieszę, że posłowie do Parlamentu Europejskiego je akceptują. Rada przyjęła te wytyczne w dniu 8 grudnia. Był to jeden z priorytetów prezydencji francuskiej w Unii. W tym samym duchu chciałabym powitać przyjęcie przez Radę nowych dokumentów w sprawie wdrożenia rezolucji Rady Bezpieczeństwa ONZ nr 1325 i 1820, które umożliwią mocne zakotwiczenie problemu przemocy seksualnej w czasie konfliktów zbrojnych w operacjach polityki zagranicznej, polityki bezpieczeństwa i polityki obronnej, wzmacniając również czynny udział kobiet w odbudowie społeczeństw wychodzących z konfliktu. Sprawozdanie za rok 2008, które zostało przygotowane przez Unię i które wymienia działania podjęte przez Unię Europejską jak i odniesione sukcesy, zajmuje się także walką przeciwko karze śmierci. Tak więc ponadregionalna rezolucja, choć przedłożona z inicjatywy Unii Europejskiej, wzywająca do wprowadzenia powszechnego moratorium na karę śmierci, została przyjęta przez Zgromadzenie Ogólne ONZ w grudniu 2007 r. Tamten sukces udało się właśnie poszerzyć dzięki przyjęciu, wyraźną większością głosów, nowej rezolucji, która stanowi zasadniczo kontynuację tego samego zagadnienia, w czasie 63. sesji Zgromadzenia Ogólnego, która odbywa się w tej chwili. Unia Europejska prowadzi także około 30 dialogów i konsultacji w sprawie praw człowieka z krajami trzecimi, w tym z Chinami, krajami Azji Środkowej i z Unią Afrykańską, przy czym w ostatnim półroczu rozpoczęto nowe dialogi. Sprawozdanie Unii przedstawia szczególnie aktywną rolę Unii Europejskiej na forach międzynarodowych związanych z prawami człowieka, to znaczy w Trzecim Komitecie Zgromadzenia Ogólnego ONZ lub w Radzie Praw Człowieka."@pl16 "Senhora Presidente, Senhora Comissária, Senhoras e Senhores Deputados, estou contente por representar a Presidência francesa do Conselho da União Europeia para transmitir os avanços realizados nestes últimos meses em matéria de direitos humanos. Quanto às questões do Darfur, da Birmânia e da crise alimentar, esta última soube dar mostras de proactividade, mas resta muito a fazer para reforçar a sua credibilidade e a sua eficácia. Sei que a vossa Comissão dos Assuntos Externos adoptou, no início de Dezembro, o projecto de relatório da senhora deputada Laima Liucija Andrikienė, que defende o reforço do Conselho dos Direitos do Homem e, mais concretamente, o papel da União Europeia no seu seio. Posso garantir-lhes que o Conselho partilha essa perspectiva. Da mesma maneira, devemos manter-nos particularmente atentos para que o Conselho dos Direitos do Homem, como outras instâncias internacionais, não se tornem cavalos de Tróia de noções que acabariam por minar a universalidade dos direitos humanos. Assim, a União Europeia, que se empenhou no processo de seguimento da Conferência de Durban sobre o racismo, de 2001, estará extremamente atenta para que este processo não conduza a uma reabertura dos textos já negociados, já adoptados, ou ao reconhecimento de conceitos como o da difamação das religiões, em detrimento da liberdade de expressão. Podem estar certos de que a União Europeia será inflexível sobre este ponto. Há outro ponto que gostaria de levantar, que é o da luta contra a impunidade. Como sabem, celebramos este ano o décimo aniversário da adopção do Estatuto de Roma relativo ao Tribunal Penal Internacional. Assim, é importante reafirmarmos, em nome dos valores europeus, o quanto defendemos a luta contra a impunidade, pois não existe paz sem justiça. É o que a União Europeia afirma sem ambiguidades ao dar o seu apoio político e financeiro à justiça penal internacional, aos tribunais e ao TPI. Assim, a União Europeia conduziu campanhas de sensibilização destinadas aos países terceiros com vista a que eles adiram ao Estatuto de Roma, negociou a inserção de cláusulas impondo a obrigação de ser parte do Estatuto de Roma nos acordos com os países terceiros, e adoptou declarações recordando a obrigação que cabe ao Governo sudanês de cooperar em pleno com o Tribunal Penal Internacional. Gostaria de terminar a minha intervenção referindo a questão da despenalização da homossexualidade. Amanhã deslocar-me-ei a Nova Iorque levar este projecto que muitas nações subscreveram, que é um apelo à despenalização universal da homossexualidade. Recordo, Senhoras e Senhores Deputados, que ainda há 90 países no mundo que penalizam a homossexualidade, dos quais 6 aplicam a pena de morte. O que significa que existem homens e mulheres que não podem viver a sua identidade sexual livremente, sem arriscarem a prisão ou serem apresentados a tribunal. Eis a razão pela qual podemos estar orgulhosos desta iniciativa que, no seu tempo, a Noruega tinha apresentado em 2006 e que, amanhã em Nova Iorque, irei portanto eu próprio representar-nos para finalizar este texto, contar os nossos apoios e esperar que tenhamos ido mais longe do que há dois anos. Veremos então, efectivamente, se um máximo de Estados apoia esta iniciativa. Antes de prosseguir os nossos debates, gostaria de lhes dizer, Senhoras e Senhores Deputados, Senhora Presidente, Senhora Comissária, que tenho muita pena de ter chegado atrasada. O meu avião descolou mais tarde do que previsto, foi essa a razão. Lamento-o profundamente, mas penso que o seguimento dos nossos debates nos permitirá debater esta questão com a maior intensidade. Gostaria de colocar uma tónica muito especial - como os senhores já referiram - no papel fundamental das linhas directrizes enquanto guias da acção da União Europeia no terreno. Agora que comemoramos, precisamente este ano, o vigésimo aniversário da declaração sobre os defensores dos direitos humanos das Nações Unidas, recorde-se que a União Europeia se mobilizou muito concretamente sobre este assunto, tendo multiplicado as suas intervenções a seu favor, através quer de acções quer de declarações políticas. A União Europeia avançou também com as suas próprias linhas directrizes sobre este tema, com vista a reforçar o seu apoio aos homens e mulheres que lutam quotidianamente para o triunfo da universalidade dos direitos humanos. Para completar as temáticas existentes, propusemos este ano um projecto de linhas directrizes sobre as violências perpetradas contra as mulheres e as discriminações de que são alvo. Congratulo-me com o facto de os eurodeputados ficarem satisfeitos. Essas linhas directrizes foram adoptadas pelo Conselho no passado dia 8 de Dezembro. Tratava-se de uma das prioridades da Presidência francesa da União. Dentro deste mesmo espírito, gostaria também de saudar a adopção, pelo Conselho da União Europeia, de novos documentos relativos à aplicação das Resoluções 1325 e 1820 do Conselho de Segurança das Nações Unidas, que permitirão às operações de política externa, de segurança e de defesa enfrentarem claramente o problema das violências sexuais nos conflitos armados, mas também reforçar a participação activa das mulheres na reconstrução das sociedades em fim de conflito. O relatório de 2008 elaborado pela União e que refere a acção e os êxitos da União Europeia incide também sobre a luta contra a pena de morte. Assim, a Assembleia-Geral das Nações Unidas adoptou, em Dezembro de 2007, uma resolução transregional, mas apresentada por iniciativa da União Europeia, apelando à implementação de uma moratória universal sobre a pena de morte. E esse êxito acaba de ser reforçado com a adopção, por uma confortável maioria, de uma nova resolução essencialmente de seguimento, sobre o mesmo assunto, na 63.ª da Assembleia-Geral das Nações Unidas neste momento em curso. A União Europeia está a desenvolver, por outro lado, cerca de trinta diálogos e consultas sobre os direitos humanos com os países terceiros, como a China, os Estados da Ásia central ou a União Africana, e novos diálogos foram lançados neste último semestre. O relatório da União mostra também, em detalhe, o papel particularmente activo da União Europeia nas instâncias internacionais competentes em matéria de direitos humanos, no seio tanto da terceira comissão da Assembleia-Geral das Nações Unidas como do Conselho dos Direitos do Homem."@pt17 "Madame la Présidente, Madame la Commissaire, Mesdames et Messieurs les députés, je suis heureuse de représenter la Présidence française du Conseil de l'Union européenne pour faire part des avancées qui ont été réalisées ces derniers mois en matière de droits de l'homme. Et sur les questions du Darfour, de la Birmanie ou de la crise alimentaire, ce dernier a su faire montre de réactivité mais il reste beaucoup à faire pour renforcer sa crédibilité et son efficacité. Je sais que votre commission des affaires étrangères a adopté, début décembre, le projet de rapport de Mme Andrikienė, qui prône le renforcement du Conseil des droits de l'homme et particulièrement du rôle de l'Union européenne en son sein. Je puis vous assurer que le Conseil partage cette vision. De la même manière, nous devons rester particulièrement attentifs à ce que le Conseil des droits de l'homme comme d'autres enceintes multilatérales ne deviennent pas les chevaux de Troie de notions qui viendraient miner l'universalité des droits de l'homme. Ainsi, l'Union européenne, qui s'est engagée dans le processus de suivi de la conférence de Durban sur le racisme de 2001, sera extrêmement attentive à ce que ce processus ne conduise pas à une réouverture des textes déjà négociés, déjà adoptés, ou à la reconnaissance des concepts comme celui de la diffamation des religions, au détriment de la liberté d'expression. Soyez assurés que l'Union européenne sera inflexible sur ce point. Il y a un autre point que je voudrais évoquer, c'est la lutte contre l'impunité. Vous savez que nous célébrons cette année le dixième anniversaire de l'adoption du Statut de Rome relatif à la Cour pénale internationale. Il importe donc que, au nom des valeurs européennes, nous réaffirmions notre attachement à la lutte contre l'impunité, parce qu'il n'y a pas de paix sans justice. C'est ce que l'Union européenne affirme sans ambages en apportant son soutien politique et financier à la justice pénale internationale, aux tribunaux ad hoc ou à la CPI. L'Union européenne a ainsi mené des campagnes de sensibilisation à l'égard de pays tiers afin qu'ils adhèrent au Statut de Rome, négocié l'insertion de clauses imposant de devenir partie au Statut de Rome dans les accords avec les pays tiers, ou adopté des déclarations rappelant l'obligation incombant au gouvernement soudanais de coopérer pleinement avec la Cour pénale internationale. Je voudrais terminer mon intervention en évoquant la question de la dépénalisation de l'homosexualité. Demain, j'irai à New-York pour porter ce projet que beaucoup de nations européennes ont soutenu, qui est un appel à la dépénalisation universelle de l'homosexualité. Je vous rappelle, Mesdames et Messieurs les députés, qu'il y a encore 90 pays qui, dans le monde, pénalisent l'homosexualité, dont 6 qui appliquent la peine de mort. Cela signifie que des hommes et des femmes ne sont pas en capacité de vivre leur identité sexuelle librement, sans risquer la prison ou de passer devant la justice. C'est la raison pour laquelle nous pouvons être fiers de cette initiative qu'en son temps, la Norvège avait portée en 2006 et, demain à New-York, j'irai donc nous représenter pour finaliser ce texte, compter nos soutiens en espérant que nous aurons été plus loin qu'il y deux ans. Nous verrons effectivement, à ce moment-là, si un maximum d'États soutient cette initiative. Avant de poursuivre nos débats, je voudrais vous dire, Mesdames et Messieurs les députés, Madame la Présidente, Madame la Commissaire, que je suis désolée d'être arrivée en retard. Mon avion a décollé plus tard que prévu, c'est ce qui explique mon retard. Je le regrette profondément, mais je pense que la suite de nos débats nous permettra d'échanger avec d'autant plus d'intensité. Je voudrais, parce que vous l'avez souligné, mettre un accent tout particulier sur le rôle majeur des lignes directrices en tant que guide de l'action de l'Union européenne sur le terrain. Alors que nous commémorons précisément cette année le vingtième anniversaire de la déclaration sur les défenseurs des droits de l'homme des Nations unies, il faut rappeler que l'Union européenne s'est tout particulièrement mobilisée et a multiplié les interventions en leur faveur, que ce soit au moyen de démarches ou de déclarations publiques. L'Union européenne a également mis à jour ses propres lignes directrices sur ce thème afin de renforcer son soutien aux hommes et aux femmes qui luttent quotidiennement pour faire triompher l'universalité des droits de l'homme. Pour compléter les thématiques existantes, nous avons, cette année, porté un projet de lignes directrices sur les violences faites aux femmes et les discriminations à leur encontre. Je me félicite que les députés européens y trouvent satisfaction. Ces lignes directrices ont été adoptées par le Conseil le 8 décembre dernier. Il s'agissait là d'une des priorités de la Présidence française de l'Union. Dans le même esprit, je voudrais également saluer l'adoption, par le Conseil de l'Union, de nouveaux documents relatifs à la mise en œuvre des résolutions 1325 et 1820 du Conseil de sécurité des Nations unies qui permettront aux opérations de politique étrangère, de sécurité et de défense de prendre à bras-le-corps le problème des violences sexuelles dans les conflits armés, mais aussi de renforcer la participation active des femmes à la reconstruction des sociétés sortant de conflits. Le rapport 2008 qui a été fait par l'Union et qui évoque l'action et les succès de l'Union européenne porte aussi sur la lutte contre la peine de mort. Ainsi, une résolution transrégionale mais présentée à l'initiative de l'Union européenne appelant à la mise en place d'un moratoire universel sur la peine de mort a été adoptée par l'Assemblée générale des Nations unies en décembre 2007. Et ce succès vient d'être prolongé par l'adoption, avec une confortable majorité, d'une nouvelle résolution essentiellement de suivi, sur ce même sujet, lors de la 63e session de l'Assemblée générale qui se tient actuellement. L'Union européenne mène par ailleurs une trentaine de dialogues et de consultations sur les droits de l'homme avec les pays tiers, comme la Chine, les États d'Asie centrale ou l'Union africaine, et de nouveaux dialogues ont été lancés au cours du dernier semestre. Le rapport de l'Union détaille également le rôle particulièrement actif de l'Union européenne dans les enceintes internationales compétentes en matière de droits de l'homme, que ce soit au sein de la troisième commission de l'Assemblée générale des Nations unies ou du Conseil des droits de l'homme."@ro18 "Vážená pani predsedajúca, pani komisárka, dámy a páni, som veľmi rada, že tu môžem zastupovať francúzske predsedníctvo Rady Európskej únie a informovať vás o pokroku, ktorý bol v uplynulých mesiacoch dosiahnutý v oblasti ľudských práv. Čo sa týka otázok v súvislosti s Dárfúrom, Mjanmarskom alebo potravinovou krízou, Rada pre ľudské práva ukázala, že vie zareagovať, hoci treba urobiť ešte veľa práce na posilnenie jej dôveryhodnosti a účinnosti. Viem, že váš Výbor pre zahraničné veci schválil začiatkom decembra návrh správy pani Andrikienėovej, ktorá obhajuje posilnenie Rady pre ľudské práva a najmä úlohu, ktorú v nej zohráva Európska únia. Môžem vás ubezpečiť, že Rada sa s touto víziou stotožňuje. Podobne musíme byť naďalej osobitne opatrní, aby sa Rada pre ľudské práva a iné multilaterálne fóra nestali trójskymi koňmi, ktoré by oslabili všeobecný charakter ľudských práv. Týmto spôsobom bude Európska únia, ktorá začala proces monitorovania Durbanskej konferencie o rasizme v roku 2001, dávať mimoriadny pozor na to, aby tento proces neviedol k revízii textov, ktoré už boli dohodnuté a schválené, alebo k uznaniu koncepcií, ako napríklad urážok náboženstiev, na úkor slobody prejavu. Chcela by som vás uistiť, že Európska únia v tomto bode neustúpi. Je tu ešte jeden problém, o ktorom by som rada hovorila, a to boj proti beztrestnosti. Viete, že tento rok oslavujeme desiate výročie prijatia Rímskeho štatútu Medzinárodného trestného súdu. Preto je dôležité, aby sme v mene európskych hodnôt opätovne potvrdili odhodlanie bojovať proti beztrestnosti, pretože bez spravodlivosti niet mieru. Európska únia to bez váhania potvrdzuje, keď ponúka politickú a finančnú podporu medzinárodnej trestnej spravodlivosti, tribunálom alebo Medzinárodnému trestnému súdu. Európska únia preto v tretích krajinách zorganizovala osvetové kampane, aby sa pridali k Rímskemu štatútu, rokovala o zahrnutí doložiek do dohôd s tretími krajinami, na základe ktorých by bolo podpísanie Rímskeho štatútu povinné, alebo schválila deklarácie, ktoré opätovne zdôrazňujú povinnosť sudánskej vlády spolupracovať v plnom rozsahu s Medzinárodným trestným súdom. Svoj prejav by som chcela ukončiť poukázaním na depenalizáciu homosexuality. Zajtra cestujem do New Yorku a beriem so sebou tento návrh, ktorý podporujú mnohé európske štáty a ktorý vyzýva na všeobecnú depenalizáciu homosexuality. Chcela by som vám pripomenúť, dámy a páni, že homosexualita je naďalej trestným činom v 90 krajinách sveta, pričom v šiestich z nich sa trestá trestom smrti. To znamená, že muži a ženy nemôžu slobodne vyjadriť svoju sexuálnu identitu, lebo riskujú väzenie alebo predvedenie pred súd. Preto môžeme byť hrdí na túto iniciatívu, ktorú v roku 2006 začalo Nórsko, a zajtra preto idem do New Yorku, aby som nás zastupovala s cieľom vypracovať konečnú verziu tohto textu a aby som vyhodnotila našu podporu v nádeji, že bude väčšia, než bola pred dvoma rokmi. Potom naozaj uvidíme, či túto iniciatívu podporí toľko štátov, ako len bude možné. Pred pokračovaním našej rozpravy by som sa chcela ospravedlniť, vážená pani predsedajúca, vážená pani komisárka, dámy a páni, za svoj neskorý príchod. Moje lietadlo odletelo s meškaním, preto som sa oneskorila. Je mi to naozaj ľúto, ale dúfam, že pokračovanie našej rozpravy nám umožní o to intenzívnejšiu výmenu názorov. Keďže ste na to poukázali, zameriam sa konkrétne na významnú úlohu usmernení slúžiacich ako návod na postup Európskej únie v praxi. Práve v tomto roku sme oslávili dvadsiate výročie Deklarácie OSN o ochrancoch ľudských práv, a preto treba pripomenúť, že Európska únia sa v tejto súvislosti zmobilizovala a zintenzívnila aktivity v prospech ochrancov ľudských práv, či už prostredníctvom konkrétnych opatrení alebo verejných vyhlásení. Európska únia tiež aktualizovala vlastné usmernenia v tejto oblasti, aby zlepšila podporu mužov a žien bojujúcich každý deň za presadzovanie všeobecných ľudských práv. Okrem existujúcich otázok sme tento rok vypracovali návrh usmernení o násilí a diskriminácii voči ženám. Som rada, že poslanci EP sú s návrhom spokojní. Rada prijala tieto usmernenia 8. decembra. Bola to jedna z priorít francúzskeho predsedníctva Únie. Rovnako by som tiež chcela privítať skutočnosť, že Rada schválila nové dokumenty týkajúce sa uplatňovania rezolúcií Bezpečnostnej rady OSN č. 1325 a 1820, ktoré umožnia, aby opatrenia zahraničnej politiky, bezpečnostnej politiky a obrannej politiky dostali pod kontrolu problém sexuálneho násilia počas ozbrojených konfliktov, ale aj posilnili aktívnu účasť žien pri prestavbe spoločností po týchto konfliktoch. Správa z roku 2008, ktorú vypracovala Únia a v ktorej sa uvádzajú opatrenia prijaté Európskou úniou a ich úspechy, sa týka aj boja proti trestu smrti. Rezolúcia, ktorá bola nadregionálna, ale bola predložená z iniciatívy Európskej únie a vyzýva na uplatňovanie všeobecného moratória na trest smrti, bola teda schválená Valným zhromaždením Organizácie Spojených národov v decembri 2007. Tento úspech zavŕšilo schválenie novej rezolúcie veľkou väčšinou, ktorá sa v podstate zaoberala tou istou záležitosťou na 63. zasadnutí valného zhromaždenia, ktoré sa koná práve teraz. Európska únia tiež realizuje približne 30 dialógov a konzultácií o ľudských právach s tretími krajinami vrátane Číny, krajín strednej Ázie a Africkej únie a počas uplynulých šiestich mesiacov boli iniciované nové dialógy. Správa Únie tiež stanovuje osobitne aktívnu úlohu Európskej únie na príslušných medzinárodných fórach o ľudských právach, to znamená v treťom výbore Valného zhromaždenia OSN alebo v Rade pre ľudské práva."@sk19 ". Gospa predsednica, komisarka, gospe in gospodje, zelo sem vesela, da lahko zastopam francosko predsedstvo Sveta Evropske unije in da spregovorim o napredkih, ki so bili v zadnjih mesecih doseženi na področju človekovih pravic. V zvezi z vprašanji Darfurja, Burme ali krize s hrano, je Svetu za človekove pravice uspelo dokazati, da se lahko hitro odziva, čeprav bo treba opraviti še veliko dela, da bo mogoče okrepiti njegovo verodostojnost in učinkovitost. Zavedam se, da je v začetku decembra vaš Odbor za zunanje zadeve sprejel osnutek poročila gospe Andrikienė, ki zagovarja krepitev Sveta za človekove pravice, predvsem pa vloge, ki jo ima Evropska unija v njem. Zagotovim vam lahko, da se tudi Svet zavzema za to. Prav tako moramo ostati izjemno previdni, da Svet za človekove pravice in drugi večstranski forumu ne bodo postali vsebinski trojanski konji, ki bi ogrozili univerzalnost človekovih pravic. Na ta način bo Evropska unija, ki se podaja na proces spremljanja Durbanske konference o rasizmu iz leta 2001, izjemno previdna, da ta proces ne bo pripeljal do spreminjanja besedil, ki so že bila dogovorjena in sprejeta, ali do priznanja konceptov, kot je žaljenje religije, kar bi škodilo svobodi izražanja. Prepričani ste lahko, da Evropska unija v tej točki ne bo popustila. Prav tako bi rada izpostavila boj proti nekaznovanju. Veste, da letos praznujemo deseto obletnico sprejetja Rimskega statuta Mednarodnega kazenskega sodišča. Zato je v imenu evropskih vrednot pomembno, da ponovno potrdimo svojo zavezanost boju proti nekaznovanju, saj mir brez pravice ne more obstajati. To Evropska unija potrjuje brez oklevanja, s tem, ko ponuja politično in finančno pomoč mednarodnemu kazenskemu pravosodju, ad hoc razsodiščem ali Mednarodnemu kazenskemu sodišču. Evropska unija s tem, ko izvaja akcije za dviganje ozaveščenosti v tretjih državah, da bi upoštevale Rimski statut, opravlja pogajanja o vključitvi določb v sporazume s tretjimi državami, da bi tako morale podpisati Rimski statut, ali sprejeti deklaracije, ki ponovno poudarjajo obveznosti sudanske vlade glede popolnega sodelovanja z Mednarodnim kazenskim sodiščem. Na koncu želim izpostaviti vprašanje dekriminalizacije homoseksualnosti. Jutri bom v New York odnesla ta osnutek, ki so ga podprle številne evropske države, ki poziva k splošni dekriminalizaciji homoseksualnosti. Opozorila bi vas rada, gospe in gospodje, da homoseksualnost ostaja zločin v 90 državah po svetu, v šestih izmed teh držav, pa se kaznuje s smrtno kaznijo. To pomeni, da moški in ženske ne morejo svobodno izražati svoje spolne usmerjenosti, ne da bi pri tem tvegali, da bodo privedeni pred sodišče. Prav zaradi tega smo lahko ponosni na to pobudo, ki jo je sprožila Norveška v letu 2006, jutri pa bom torej odšla v New York, da bi nas zastopala v dokončanju besedila in izrazila našo podporo, v upanju, da bomo imeli več, kot smo imeli pred dvema letoma. Videli bomo, ali to pobudo podpira kar največ držav. Gospa predsednica, komisarka, gospe in gospodje, preden nadaljujemo z našo razpravo, bi se rada opravičila za zamudo. Letalo je vzletelo z zamudo in zato sem tudi zamudila. Resnično mi je žal zaradi tega, vendar verjamem, da bo v nadaljevanju naša razprava zato še bolj intenzivna. Ker ste že izpostavili, se bom posebej osredotočila na pomembno vlogo smernic, ki služijo kot vodila pri izvajanju ukrepov Evropske unije na terenu. Ker smo prav letos praznovali dvajseto obletnico Deklaracije Združenih narodov o zagovornikih človekovih pravic, naj spomnim, da se je Evropska unija posebej zavzela in pospešila dejavnosti, ki so v pomoč zagovornikom človekovih pravic, z dejavnostjo ali pa z javnimi izjavami. Evropska unija je prav tako posodobila svoje smernice v zvezi s tem vprašanjem, da bi tako okrepila podporo moškim in ženskam, ki se vsak dan borijo za vsesplošno prevlado človekove pravic. Poleg obstoječih vprašanj smo letos pripravili osnutek smernic o diskriminaciji in nasilju nad ženskami. Veseli me, da so poslanci v EP zadovoljni z njim. Svet je te smernice sprejel 8. decembra. To je bila ena izmed prednostnih nalog francoskega predsedovanja Uniji. Prav tako želim pozdraviti dejstvo, da je Svet sprejel nove dokumente o izvajanju Resolucij Varnostnega sveta Združenih narodov 1325 in 1820, kar bo omogočilo, da bomo z operacijami zunanje politike, varnostne politike in obrambne politike dobili trden nadzor nad problemom spolnega nasilja v času oboroženih spopadov, pa tudi okrepili aktivno sodelovanje žensk pri obnavljanju družb po prenehanju teh spopadov. Poročilo za leto 2008, ki ga je pripravila Unija in ki navaja ukrep, ki ga je izvedla Evropska unija in njihov učinek, prav tako obravnava boj proti smrtni kazni. Zato je bila resolucija, ki je bila nadregionalna, vendar predložena na pobudo Evropske unije, in poziva k izvajanju splošne prepovedi glede smrtne kazni, sprejeta na Generalni skupščini Združenih narodov decembra 2007. Ta uspeh je bil se podkrepljen s sprejetjem, z zadovoljivo večino, nove resolucije, ki sledi istemu problemu, na 63. zasedanju Generalne skupščine, ki pravkar poteka. Evropska unija prav tako izvaja približno 30 dialogov in posvetovanj o človekovih pravicah s tretjimi državami, vključno s Kitajsko, državami srednje Azije in Afriške unije, v zadnjih šestih mesecih pa so bili vzpostavljeni novi dialogi. Poročilo Unije prav tako določa še posebej aktivno vlogo Evropske unije na pristojnih mednarodnih forumih o človekovih pravicah, se pravi, v tretjem odboru Generalne skupščine Združenih narodov ali Svetu za človekove pravice."@sl20 "Fru talman, fru kommissionsledamot, mina damer och herrar! Det känns väldigt roligt att företräda det franska ordförandeskapet i Europeiska unionens råd, och kunna berätta för er om de framsteg som vi har gjort de senaste månaderna på området mänskliga rättigheter. Och rådet för mänskliga rättigheter har bevisat sin reaktionsförmåga i samband med Darfur, Burma och livsmedelskrisen, även om det fortfarande återstår mycket att göra för att förstärka dess trovärdighet och slagkraft. Jag är medveten om att ert utskott för utrikesfrågor i början av december antog Laima Liucija Andrikienės förslag till betänkande, där man förespråkar en viktigare roll för rådet för mänskliga rättigheter, och en viktigare roll för EU i detta råd. Jag försäkra att rådet delar denna vision. Vi behöver på samma sätt se upp så att inte rådet för mänskliga rättigheter, eller andra multilaterala organ, blir ett slags trojanska hästar som undergräver de mänskliga rättigheternas allmängiltighet. EU, som åtog sig att övervaka 2001 års Durbankonferens om rasism, kommer därför att strikt övervaka att processen inte utmynnar i revideringar av texter som redan har förhandlats fram, eller i att nya begrepp erkänns som inskränker yttrandefriheten, exempelvis förtal av religioner. Var så säkra: EU viker sig inte på den punkten. Jag vill också ta upp en annan fråga, nämligen kampen mot att brottslingar går fria från straff. Ni känner ju till att vi i år högtidlighåller tioårsdagen av antagandet av Romstadgan för Internationella brottmålsdomstolen. Det är därför viktigt att vi hävdar våra europeiska värderingar genom att bekräfta vårt engagemang för att ställa brottslingar till svars, eftersom fred förutsätter rättvisa. EU bekräftar detta helhjärtat genom att politiskt och ekonomiskt stödja internationellt samarbete mellan rättsväsenden, tillfälliga domstolar och Internationella brottmålsdomstolen. EU har genomfört informationskampanjer för att få tredjeländer att sluta upp bakom Romstadgan. EU har också förhandlat fram införandet av klausuler i avtal med tredjeländer som gör att länderna förbinder sig att ansluta sig till Romstadgan, och vi har antagit förklaringar som än en gång fastställer att regeringen i Sudan är skyldig att samarbeta fullständigt med Internationella brottmålsdomstolen. Jag ska avsluta mitt anförande med att ta upp avkriminaliseringen av homosexualitet. I morgon reser jag till New York med detta förslag som har stöd av många länder i EU, och som kräver att homosexualitet avkriminaliseras i hela världen. Mina damer och herrar! Låt mig påminna er om att homosexualitet fortfarande är ett brott i 90 länder i världen, och är belagt med dödsstraff i sex av dessa länder. Det betyder att män och kvinnor inte fritt kan uttrycka sin sexuella identitet utan att riskera fängelsestraff eller åtal. Det är därför som vi kan vara så stolta över detta initiativ, som ursprungligen sjösattes av Norge 2006. I morgon reser jag därför till New York för att företräda oss, så att vi kan få till stånd en slutgiltig textversion, och för att ta reda på hur brett stöd vi har. Förhoppningsvis får vi ett bredare stöd än för två år sedan. I det läget får vi definitivt veta om vårt initiativ stöds av största möjliga antal länder. Innan vi fortsätter med våra debatter ber jag om ursäkt för att jag kom för sent. Flygplanet var försenat vid starten, och jag hann därför inte hit i tid. Det beklagar jag verkligen, men jag tror att vårt utbyte i de debatter som följer kan bli desto mer intensivt. Eftersom ni själva tog upp det, ska jag särskilt inrikta mig på riktlinjernas viktiga roll som orienteringshjälp för EU:s åtgärder på fältet. Vi firade visserligen 20-årsdagen av FN:s förklaring om människorättsförsvarare i år, men kom ihåg att EU nu också har engagerat sig särskilt för människorättens försvarare, och ökat sina insatser för dem, såväl praktiskt som genom offentliga förklaringar. EU har också uppdaterat sina riktlinjer på området, för att öka stödet till de män och kvinnor som varje dag kämpar för att de mänskliga rättigheterna verkligen ska omfatta alla människor. Förutom de frågor vi arbetar med sedan tidigare, har vi i år även tagit fram förslag till riktlinjer om våld mot kvinnor och könsdiskriminering. Det känns mycket glädjande att parlamentsledamöterna är nöjda med förslaget. Riktlinjerna antogs av rådet den 8 december. Detta var en av de frågor som det franska ordförandeskapet prioriterade. Jag vill i samma anda välkomna att rådet har antagit de nya dokumenten om genomförande av FN:s säkerhetsråds resolutioner 1325 och 1820, som inte bara ger oss utrikes-, säkerhets- och försvarspolitiska verktyg för att hantera problemet med sexuellt våld vid väpnade konflikter, utan också stärker kvinnornas aktiva roll när samhällen återuppbyggs efter konflikter. I den årsrapport för 2008 som unionen har utarbetat nämns de åtgärder som EU vidtagit, och att dessa har varit framgångsrika. Rapporten tar också upp kampen mot dödsstraffet. I en transregional resolution som lades fram på EU:s initiativ krävdes ett allmänt moratorium för avrättningar. Resolutionen antogs i december 2007 av FN:s generalförsamling. Denna framgång förstärktes nyligen, då en bred majoritet antog en ny resolution som i princip följer upp frågan. Detta skedde vid generalförsamlingens 63:e session, som pågår just nu. EU genomför också ett trettiotal dialoger och samråd om mänskliga rättigheter med tredjeländer som Kina, och olika länder i Centralasien och Afrikanska unionen. Nya dialoger har också inletts det senaste halvåret. Unionens rapport visar dessutom EU:s särskilt aktiva roll i de behöriga internationella människorättsorganen, det vill säga tredje utskottet i FN:s generalförsamling och rådet för mänskliga rättigheter."@sv22
lpv:unclassifiedMetadata	"Andrikienė"13 "Rama Yade,"18,15,9,8 "a"12 "ad hoc"5,19,14,21,17 "in situ"21 "me"8 "présidente en exercice du Conseil"18,15,9,8 "ste"3
lpv:videoURI	<go to Events_and_structure europarl>6

Named graphs describing this resource:

The resource appears as object in 2 triples

Context graph