Local view for "http://purl.org/linkedpolitics/eu/plenary/2008-12-04-Speech-4-016"

Predicate	Value (sorted: default)
rdf:type	lpv_eu:Speech6
dcterms:Date	"2008-12-04"^^xsd:date6
dcterms:Is Part Of	lp_eu:Situaţia negocierilor privind pachetul referitor la schimbările climatice şi energie (dezbatere)6
dcterms:Language	"fr"^^xsd:language6
lpv:document identification number	"en.20081204.3.4-016"6
lpv:hasSubsequent	lp_eu:2008-12-04-Speech-4-0176
lpv:speaker	lp:Jean-Louis Borloo6
lpv:spoken text	". − Monsieur le Président, Mesdames et Messieurs les parlementaires, je voudrais tout d’abord présenter mes excuses – j’espère que vous les accepterez – pour la mauvaise appréciation, de ma part, de la circulation dans Bruxelles. En raison du calendrier mondial – les échéances démocratiques au Parlement européen, les rendez-vous de Poznań et de Copenhague – tous les acteurs ont souhaité essayer d’obtenir un accord avant la fin de l’année. C’est une tâche évidemment très difficile mais nous n’avons pas d’échappatoire. Cet objectif, qui avait été fixé lors du Conseil européen, sous Présidence allemande, a été réitéré en octobre, sous la Présidence de Nicolas Sarkozy, alors même que certains États, devant la crise, manifestaient leur inquiétude et souhaitaient déférer toute décision. Il y avait, indiscutablement, des tensions et il a fallu un engagement très fort du président de la République pour que nous continuions à avancer dans ce domaine. L’accord d’octobre a donc été la confirmation de ce qui avait été obtenu sous Présidence allemande. Vous aviez tout d’abord souhaité avancer votre vote à aujourd’hui, ou hier. Cette réaction, ce souhait, a été un formidable accélérateur, une formidable pression, à un moment où l’inquiétude pointait sur ce climat, et ça a eu un effet absolument bénéfique. Vous avez bien voulu nous recevoir, avec Jean-Pierre Jouyet – je veux dire les présidents des groupes, les rapporteurs, les présidents de commissions – et nous avons discuté les uns et les autres des meilleures conditions possibles pour tenter de parvenir à un accord avant la fin de l’année. Et nous avons, je crois, et je vous en remercie, préconisé, les uns et les autres, que ce débat approfondi puisse se tenir aujourd’hui, reportant à cet après-midi les conclusions de ces débats au Conseil, le Conseil du 11 au 12, un trilogue dans le week-end qui suit pour arriver à un débat, je l’espère avec un vote le 17 décembre. Permettez-moi de vous dire, Mesdames et Messieurs les parlementaires, que l’histoire retiendra peut-être que ce fut l’un des tournants vers l’accord qui reste notre objectif commun. Nous sommes entrés dans une phase cruciale de discussion. Il n’y a pas, dans cette affaire, de posture politique ou politicienne des États membres. Nous ne sommes pas dans une négociation, comme cela peut arriver parfois, où, pour des raisons financières, il y a des postures, des positions pour avancer tel ou tel avantage. Nous sommes dans une sorte de paradoxe positif. Nous sommes conscients de devoir agir parce que l’enjeu est vital, mais de devoir le faire de telle façon que le résultat de chaque directive soit socialement, financièrement et économiquement acceptable pour l’ensemble de l’Union et pour chaque membre de l’Union. Aujourd’hui, les négociations sont dans une phase cruciale. Les trilogues - et c’est la qualité des trilogues et de la confiance entre les uns et les autres, qui a permis de modifier légèrement le calendrier - se passent au mieux de ce qu’on pouvait souhaiter les uns et les autres. Il nous reste peu de temps pour aboutir, moins de deux semaines. Les trilogues - dont certains ont encore eu lieu hier soir, tard - doivent nous permettre de finaliser 90% du texte, qui pourra alors être traduit dans toutes les langues de l’Union. Dans la perspective du Conseil des 11 et 12 décembre, le Conseil des ministres de l’environnement, aujourd’hui, de l’énergie, lundi prochain, le 8, aborderont les sujets sur lesquels il semble possible encore de converger entre États membres. Cet après-midi, la Présidence tentera de progresser encore sur de nombreux points concernant les quatre textes qui composent, au sens strict du terme, ce paquet. Je présenterai également votre accord concernant la proposition de règlement relatif aux émissions de CO des véhicules légers et à la qualité des carburants. Je proposerai, ensuite, d’adopter les conclusions du Conseil sur la communication de la Commission sur la déforestation. La lutte contre la déforestation et la dégradation forestière ainsi que la conservation et la gestion durables des forêts sont des éléments essentiels d’un futur accord international sur le climat. Ce sont des éléments qui font l’objet de nombreux débats avec nos amis du continent africain. Nous avons, en outre, je l’espère, des conclusions unanimes sur les questions des OGM. Un dernier trilogue se tiendra dans le week-end, entre la fin du Conseil, le 11, et avant le 17, bien entendu, dans un temps qui permette de préparer les débats et le vote en séance plénière des 16 et 17 décembre. Je voudrais vous remercier, Messieurs les commissaires, d’avoir accepté que nous puissions avoir ce débat et vous remercier du travail intensif de collaboration, qui a été engagé dès Bali sous Présidence slovène, puis au Conseil informel de Saint-Cloud, en août dernier, sur le paquet énergie-climat et qui s’est poursuivi tout au long de ces cinq mois de Présidence. Notre engagement commun est bien de parvenir à un accord en première lecture, selon un calendrier compatible avec les échéances internationales et le renouvellement de votre Parlement. Les trilogues précédents jusqu’à hier soir se sont passés formidablement bien sur le plan technique. Il y a quelques mois, sincèrement, le dossier paraissait techniquement insurmontable. Je dois dire que les uns et les autres, et la représentation permanente, les COREPER, ont été à la hauteur des enjeux et ont accompli un travail éblouissant. Je veux aussi, évidemment, remercier les représentants du Parlement dans ces différentes réunions et notamment dans les trilogues. Les travaux ont bien progressé et les textes sont largement avancés sur la grande majorité des points. Notamment, l’architecture d’ensemble et les objectifs nationaux assignés à chaque État sont désormais très largement partagés. Plusieurs questions difficiles restent, cependant, encore en discussion au sein du Conseil et entre le Conseil et le Parlement. Nous voyons bien qu’il faut trouver dans le cadre de la directive ETS, vraisemblablement la plus difficile, des systèmes de progressivité et de solidarité financière permettant d’assurer la transition énergétique des pays aux économies les plus carbonées. Les performances énergétiques de l’industrie vont, en Europe, du simple au triple, selon les pays. Les émissions de carbone du simple au quadruple, voire au quintuple, selon certains secteurs. Cela donne une idée de la difficulté à laquelle nous sommes confrontés, mais nous devons trouver cet accord en préservant la compétitivité économique et industrielle de l’Europe. Les contacts avec les industries européennes ont d’ailleurs été permanents. Oui, des enchères de l’électricité doivent être organisées mais il faut trouver un mode de régulation qui n’entraîne pas une augmentation massive des tarifs pour le consommateur final, qu’il s’agisse des ménages ou de l’industrie. Nous sommes en train de tracer des voies de passage qui assurent cette transition sans créer en surplus un risque de concurrence déloyale sur le marché intérieur. En ce qui concerne les risques de fuites de carbone, nous travaillons sur deux hypothèses non exclusives l’une de l’autre: celle d’une progressivité des enchères et celle d’un mécanisme d’inclusion du carbone tel que l’envisagent les États-Unis dans le cadre de leur propre paquet. L’argument selon lequel cela poserait un problème de liberté commerciale ne nous paraît pas pertinent. En tout état de cause, le choix des mécanismes devra simplement être arrêté ultérieurement. Pour le moment, il s’agit essentiellement de déterminer ce qui est souhaitable pour des secteurs particulièrement vulnérables car exposés à des surcoûts potentiellement très élevés en termes de compétitivité ainsi qu’à des risques de délocalisation. Certains, comme nos amis Allemands, souhaiteraient que ne soit retenu qu’un seul critère et que nous renoncions à la progressivité. Il convient de trouver une solution acceptable par tous. En somme, nous nous trouvons, en l’état actuel de la négociation, en présence de trois grands blocs. Le premier est notamment constitué des pays baltes qui se sont engagés, aux termes du traité, l’un deux en tous les cas, à démanteler les centrales nucléaires qui constituent, en raison de leur situation géographique particulière, une véritable île énergétique. Ces pays mettent légitimement en avant un certain nombre de problèmes techniques matériels et financiers spécifiques. Le deuxième bloc englobe des pays dont l’industrie est sensiblement moins performante au plan énergétique, car très carboné. L’exemple le plus évident est le cas de la Pologne. Il nous incombe de trouver pour ces pays des systèmes de progressivité qui ne modifient en aucun cas ni les objectifs globaux, ni le calendrier final, c’est-à-dire l’échéance de 2020, mais qui restent acceptables par les autres pays. La progressivité du système est à privilégier dans ces cas. Je souhaite essentiellement, dans ce débat, vous écouter avant de rejoindre le Conseil européen de l’environnement, qui a lieu en même temps, toute la journée. Je rendrai compte à mes collègues de nos discussions, de vos appréciations. La coordination de nos travaux ne peut être plus optimale et je vous remercie de cette invitation, qui prouve notre volonté commune d’aboutir à un accord global sur ce qu’il est convenu d’appeler le paquet énergie-climat. Enfin, les pays du troisième bloc, s’ils n’ont pas de soucis majeurs ou aussi importants dans le cadre de ce processus, sont très attentifs aux coûts de la nécessaire solidarité entre nous et à l’utilisation des ressources issues des différentes mises aux enchères et, en particulier, au choix, ou non, de l’après-affectation. À Gdansk, dans deux jours, le 6 décembre, une rencontre entre le président Sarkozy et les chefs d’État ou de gouvernement de la Pologne, de la République tchèque, de la Hongrie et de la Slovaquie, des pays baltes ainsi que de la Roumanie et de la Bulgarie, doit avoir lieu. Je suis convaincu qu’ils sauront trouver les voies d’un accord sur les sujets qui, légitimement, leur semblent incontournables. En fin de processus de cette première phase, avant le retour au Parlement, il y aura, forcément, un engagement fort des chefs d’État et de gouvernement. Ce paquet ne peut, en effet, fonctionner sans l’engagement fort et unanime des États. Qui pouvait en douter en fait, dès l’origine. Nous ne pouvons proposer une telle modification des fondements économique et social de la vie de 450 millions de citoyens européens sans un processus politiquement très puissant. La tentation est forcément grande dans tous les parlements nationaux, voire peut-être pour certains ici, de refuser l’obstacle, de se dire: «à quoi bon, attendons Copenhague, attendons la formation de la nouvelle administration américaine» ou encore, étant donné la crise financière, industrielle et sociale, «ce n’est pas le moment». Et c’est ne pas comprendre que ce qui ne sera pas fait aujourd’hui coûtera beaucoup plus cher demain en termes de productivité et de compétitivité. Si nous n’agissons pas aujourd’hui dans des conditions qui restent parfaitement supportables par nos économies et nos démocraties, nous rentrerons dans l’irréversible et l’insupportable et toute évolution deviendra impossible ensuite. Nous aurions échoué, sous le regard des pays qui ont besoin de notre succès pour croire au développement. Nous aurions échoué sous le regard des pays qui ont besoin de notre succès pour croire à leur développement durable. Nous aurions échoué sous le regard de nos enfants. En tout état de cause, comment pourrions-nous rencontrer nos homologues africains avec lesquels nous sommes parvenus à une plateforme commune Europe/Afrique, confirmée à Addis Abeba, il y a quelques jours, puis aller à Copenhague en parlant de changement de paradigme au niveau mondial, si l’Europe, qui est dans cette affaire, qu’on le veuille ou non, et nous l’avons vu à Bali, le Chevalier blanc, n’adopte pas ce paquet. Je ne vois pas comment un accord serait possible à Copenhague sans ce préalable. En revanche, si nos 27 pays qui, certes, présentent encore des écarts de richesse importants et des histoires industrielles et énergétiques à priori divergentes, des climats différents aussi, parviennent à se mettre d’accord sur un processus public évaluable, contrôlable et financé, enclenchant ainsi un changement de tendances historique, je crois que ce sera un très grand espoir pour Copenhague et pour l’avenir de notre planète. Nous avons la totale conviction que cette codécision, qui est par nature une chance extraordinaire - car je ne crois pas qu’un des éléments de la démocratie pouvait avancer seul dans ce schéma-là - reste cette règle indispensable pour une modification aussi importante. C’est pour cela, permettez-moi de vous le dire, que nous ferons évidemment le meilleur usage possible de tous les débats, des opinions que nous entendrons ce matin, voire en début d’après-midi, et je souhaite que cette codécision nous permette de franchir ce cap majeur, ce cap qu’attendent, par ailleurs, les citoyens de l’Europe, ce cap de la responsabilité et ce cap de l’espoir. Nous entrons en effet dans la dernière ligne droite avec, en ce moment même, la conférence de Poznań, qui doit baliser le chemin qui nous mènera à Copenhague en décembre 2009. À un moment où le monde hésite encore entre l’aurore et le crépuscule, à un moment où les États se disent prêts à s’engager – mais pas seuls – à accélérer la mutation – mais à condition qu’elle soit financée ou qu’on les accompagne –, à revoir leur mode de production et de consommation – mais à condition de ne pas risquer de perdre de la compétitivité. Le monde a les yeux rivés sur l’Europe en ce mois de décembre 2008, car ce qui va se passer dans les jours qui viennent en Europe sera au fond une sorte de répétition, une anticipation de ce qui se passera dans la grande négociation mondiale, je l’espère en tout cas. Le paquet énergie-climat, c’est le paquet du «comment faire», le paquet d’une transition énergétique, économique et technologique, à la fois massive et maîtrisée, avec un mode opératoire, des mécanismes de solidarité et une méthode partagés, le tout dans une Union à vingt-sept pays s’engageant démocratiquement. C’est probablement la première fois de l’histoire moderne que des économies différentes tentent en même temps et ensemble de changer leur paradigme. Jamais le développement économique n’aura été aussi lié à ces conditions énergétiques. Mesdames et Messieurs les parlementaires, c’est le devoir que l’histoire nous confie aujourd’hui. Le paquet énergie-climat, c’est la première économie du monde – 450 millions de consommateurs, 15 % des émissions de gaz à effets de serre – qui tente de démontrer que le développement durable est possible à l’échelle de vingt-sept États, en dépit d’histoires industrielles, climatiques, géographiques et économiques si différentes. C’est aussi pour les autres continents la démonstration que l’un de leurs principaux partenaires est d’ores et déjà engagé, et c’est la preuve que c’est possible. Les trois objectifs vous les connaissez: ce sont les fameux trois fois vingt. On les appelle comme cela traditionnellement, encore que sur un des 20 %, le débat c’est 20 et 30 %. Donc les trois fois vingt: réduction des émissions de gaz à effets de serre par rapport à 90, 20 % de l’énergie renouvelable et 20 % de l’amélioration de l’efficacité énergétique. La Commission a traduit ces objectifs en cinq grands projets de réglementation: la directive EDS ou système d’échange de quotas de CO pour l’industrie et les fournisseurs d’énergie, qui vise à réduire de 21%, d’ici à 2020, les émissions des industries; la directive dite du partage de l’effort, dont l’objectif est de réduire de 10 %, d’ici à 2020, les émissions de gaz à effets de serre des secteurs non soumis au système EDS, tels que le bâtiment, les transports ou l’agriculture; la directive sur les énergies renouvelables, dont le but est de porter la part de ces énergies d’un peu plus de 8 % en 2006 à 20 %, réduction de 10 % dans les transports; la directive sur le captage et le stockage du carbone, qui vise à encadrer les conditions de stockage du carbone; enfin, la réglementation des émissions de CO des véhicules automobiles dont l’objectif est de ramener de 160 à 120 grammes, de 2006 à 2008, les émissions de CO . Avant d’entrer dans le détail des négociations qui, par nature, sont mouvantes, je souhaite faire avec vous quatre séries de remarques d’ordre général. Tout d’abord ce paquet, qui est complexe, forme un tout cohérent, indépendant et équitable, où chacun doit pouvoir trouver sa place et apporter sa contribution en fonction de ses caractéristiques industrielles, énergétiques ou géographiques. Laissez-moi remercier la Commission et les Présidences qui ont précédé la nôtre pour ce travail éminemment collectif. Notre objectif est clair: un paquet de cette importance aurait normalement nécessité plusieurs années."@fr8
lpv:translated text	"Pane předsedající, dámy a pánové, nejprve bych se chtěl omluvit za to, že jsem podcenil bruselský provoz, a doufám, že mou omluvu přijmete. S ohledem na globální kalendář – časový rozvrh voleb do Evropského parlamentu a zasedání v Poznani a Kodani – se chtěly všechny zainteresované strany pokusit o dosažení dohody ještě do konce tohoto roku. To je jistě velmi obtížný úkol, ale jiná cesta neexistuje. Tento cíl, který byl vytyčen na zasedání Evropské rady pod německým předsednictvím, byl zopakován v říjnu pod předsednictvím pana Sarkozyho i přesto, že některé státy vzhledem ke krizi vyjádřily znepokojení a chtěly jakékoli rozhodnutí odložit. Samozřejmě zde bylo napětí, a pan Sarkozy musel vynaložit mimořádné úsilí, abychom mohli v této oblasti dosáhnout dalšího pokroku. Dohoda dosažená v říjnu tedy potvrdila to, co bylo dosaženo za německého předsednictví. Především jste si přáli přenést své hlasování na dnešek nebo na zítřek. Tato reakce, toto přání vedly ke značnému urychlení, poskytly významný impuls v době, kdy se obavy soustředily na problematiku klimatu, a to mělo velmi pozitivní dopad. Vy – skupina předsedů, zpravodajů a předsedů výborů – jste se chtěli setkat se mnou a s panem Jouyetem a všichni jsme diskutovali o tom, jaké optimální podmínky by byly zapotřebí, abychom se mohli pokusit do konce roku dospět k dohodě. Věřím, že my všichni, a chtěl bych vám za to poděkovat, jsme doporučili, aby se tato zevrubná rozprava uskutečnila dnes a aby byly na dnešní odpoledne odloženy závěry těchto diskusí v Radě, 11.–12. prosince zasedání Rady, během následujícího víkendu trialog a poté rozprava, jak doufám, s hlasováním 17. prosince. Musím vám říci, dámy a pánové, že to asi vejde do historie jako bod obratu na cestě k dohodě, jež zůstává naším společným cílem. Vstoupili jsme do rozhodující fáze jednání. Ze strany členských států, pokud jde o tuto problematiku, nedochází k žádnému politickému pózování ani politikaření. Nejsme na jednání, kde, jak se někdy stává, se stanoviska nebo postoje zastávají kvůli získání nějaké konkrétní výhody. Jsme svědky jakéhosi pozitivního paradoxu. Uvědomujeme si, že musíme přejít k činům, protože je to velice důležitá problematika, ale že to musíme učinit takovým způsobem, aby každý směr byl sociálně, finančně a hospodářsky přijatelný pro Unii jako celek a pro každý z členských států zvlášť. Dnes jednání dospěla do rozhodující fáze. Trialogy probíhají podle očekávání dobře; právě vysoká kvalita trialogů a důvěra mezi stranami umožnily mírně pozměnit rozvrh. Nezbývá mnoho času, abychom dospěli k závěru: fakticky necelé dva týdny. Trialogy, z nichž některé probíhaly ještě včera do pozdních nočních hodin, by nám měly umožnit dopracovat 90 % textu, který pak může být přeložen do všech jazyků Unie. V rámci přípravy na zasedání Rady 11.–12. prosince Rada ve složení ministrů životního prostředí dnes a Rada ve složení ministrů energetiky v pondělí 8. prosince projednají otázky, u nichž se dohoda mezi členskými státy ještě zdá být možná. Dnes odpoledne se předsednictví pokusí o další pokrok v mnoha bodech týkajících se čtyř textů, jež tvoří v nejužším smyslu tento balíček. Budu také informovat o vaší shodě, pokud jde o návrh nařízení o emisích CO z lehkých nákladních automobilů a o kvalitě paliv. Poté navrhnu přijetí závěrů Rady ke sdělení Komise o odlesňování. Boj proti odlesňování a proti zhoršování stavu lesů a také udržitelná ochrana lesů a udržitelné lesní hospodaření jsou klíčovými prvky budoucí mezinárodní dohody o změně klimatu. Tyto prvky jsou předmětem velkých diskusí s našimi přáteli z Afriky. Kromě toho jsme, doufám, dospěli k jednomyslným závěrům o geneticky modifikovaných organismech. O víkendu mezi zasedáním Rady 11. prosince a 17. prosincem se bude konat závěrečný trialog. Bude samozřejmě naplánován tak, aby nám umožnil připravit se na rozpravy a hlasování v plénu 16.–17. prosince. Vám, pane Piebalgsi a pane Dimasi, bych chtěl poděkovat za to, že jste nám umožnili uspořádat tuto rozpravu, a za vaši intenzivní spolupráci při přípravě klimatického a energetického balíčku, kterou jste zahájili po Bali za slovinského předsednictví, poté na neformálním srpnovém zasedání Rady v St. Cloud a jež pokračovala během pěti měsíců tohoto předsednictví. Naším společným úsilím je zajistit dohodu v prvním čtení na základě časového rozvrhu slučitelného s mezinárodními závazky a s volbami do Evropského parlamentu. Předchozí trialogy, z nichž poslední se uskutečnil včera večer, proběhly z technického hlediska nad očekávání dobře. Mám-li být upřímný, ještě před několika měsíci se tato věc zdála být technicky nezvládnutelná. Musím říci, že všechny zúčastněné strany a stálí zástupci, výbor COREPER, byli na výši požadavků a odvedli skvělou práci. Samozřejmě bych chtěl také poděkovat představitelům Parlamentu na různých schůzkách a zejména na trialozích. Bylo dosaženo značného pokroku a příprava textů proběhla v převážné většině bodů velmi dobře. Zejména celková struktura a individuální cíle stanovené každému z členských států mají nyní zajištěnu širokou podporu. O některých obtížných otázkách se však stále ještě jedná v rámci Rady a mezi Radou a Parlamentem. Je jasné, že v rámci směrnice o systému pro obchodování s emisemi – což je pravděpodobně nejobtížnější směrnice – musíme najít způsob, jak dosáhnout postupnosti a finanční solidarity, jenž zajistí, aby i země, jejichž hospodářství je na uhlíku závislé nejvíce, mohly přejít na jiné zdroje energie. V rámci Evropy se podle země energetická náročnost průmyslu se pohybuje od jedné do tří. Emise uhlíku se pohybují od jedné do čtyř, nebo v některých odvětvích dokonce do pěti. Z toho si můžete udělat představu o obtížích, jimž čelíme, ale musíme dospět k dohodě tak, aby byla zachována hospodářská a průmyslová konkurenceschopnost Evropy. Kromě toho jsme ve stálém kontaktu s evropskými průmyslovými odvětvími. Ano, dražby elektřiny se pořádat musí, ale musíme najít způsob regulace, který nepřinese velké cenové skoky konečným spotřebitelům, ať v domácnostech, nebo v průmyslu. V současnosti mapujeme cestu k tomuto přechodu, aniž bychom zároveň vytvářeli riziko nekalé hospodářské soutěže na vnitřním trhu. Pokud jde o rizika přesunu emisí CO připravujeme dvě alternativy, které se navzájem nevylučují: postupné zavádění dražeb a mechanismus započítávání emisí, jako je ten, které plánují Spojené státy v rámci svého vlastního balíčku. Argument, že by to ohrozilo svobodu obchodu, není podle našeho názoru opodstatněný. V každém případě o volbě mechanismů prostě musí být rozhodnuto v některé pozdější fázi. V dané chvíli v podstatě potřebujeme zjistit, co je vhodné pro odvětví, která jsou zvlášť zranitelná v důsledku toho, že jsou potenciálně vystavena velmi vysokým dodatečným nákladům z hlediska zachování konkurenceschopnosti a rizik souvisejících s přesunem emisí CO . Někteří lidé, jako například naši němečtí přátelé, chtějí ponechat jen jedno kritérium a upustit od postupnosti. Musíme najít řešení, jež bude přijatelné pro nás pro všechny. Zkrátka, v této fázi jednání vznikly tři velké bloky. První tvoří hlavně pobaltské země, které – přinejmenším jedna z nich – mají v souladu s podmínkami Smlouvy zlikvidovat jaderné elektrárny a které jsou v důsledku své specifické geografické polohy energeticky skutečně izolovány. Tyto země oprávněně zdůrazňují řadu specifických technických, praktických a finančních otázek. Druhý blok tvoří země, jejichž průmysl je energeticky mnohem méně účinný, neboť je silně závislý na uhlíku. Nejtypičtějším příkladem je Polsko. Naším úkolem je najít pro tyto země takový systém postupnosti, který za žádných okolností nezmění globální cíle nebo konečnou lhůtu, tj. rok 2020, ale který bude stále ještě přijatelný pro ostatní země. V těchto případech by měla být upřednostněna postupnost systému. Během této rozpravy chci v podstatě vyslechnout, co máte na srdci, než se znovu zapojím do jednání Evropské rady ve složení ministrů životního prostředí, jež se koná souběžně po celý den. O naší diskusi a vašich připomínkách budu informovat své kolegy. Naši práci by nešlo zkoordinovat lépe, a jsem vám vděčný za toto pozvání, které potvrzuje naše společné přání dospět ke komplexní dohodě o energetickém a klimatickém balíčku. A konečně země třetího bloku, i když nemají z hlediska tohoto procesu vážné starosti nebo podstatné starosti, věnují značnou pozornost výši nákladů naší požadované solidarity a použití výnosů z různých dražeb, a zejména tomu, zda se uplatní post-alokace, nebo se bude postupovat jinak. Za dva dny – 6. prosince – se má uskutečnit v  Gdaňsku setkání pana Sarkozyho s hlavami států nebo předsedy vlád Polska, České republiky, Maďarska Slovenska a pobaltských zemí a také Rumunska a Bulharska. Jsem přesvědčen, že se jim podaří najít způsoby, jak dospět k dohodě o tématech, jež oprávněně považují za důležitá. Na konci této první fáze, než se znovu sejde Parlament, bude zcela nepochybně existovat silný závazek hlav států a předsedů vlád. Bez silného, jednomyslného závazku členských států ovšem tento balíček nemůže fungovat. To bylo jasné hned od počátku. Nemůžeme navrhovat změnu hospodářských a sociálních základů života pro 450 milionů evropských občanů, jako je tato, bez mimořádně silného politického vývoje. Ve všech parlamentech členských zemí, a možná i u některých z vás tady samozřejmě existuje silné nutkání postavit se proti této výzvě, myslet si: „K čemu je tohle všechno? Počkejme si na Kodaň, počkejme si na sestavení nové americké administrativy.” Nebo si dokonce vzhledem k finanční, průmyslové a sociální krizi pomyslet: „Teď není ten pravý čas”. To však znamená nepochopení toho, že to, co neuděláme dnes, nás v budoucnu přijde draho z hlediska produktivity a konkurenceschopnosti. Nebudeme-li jednat dnes, za situace, kdy to naše ekonomiky a demokracie stále ještě snesou, dostaneme se do nezvratné, nesnesitelné situace a jakýkoli pokrok pak už nebude možný. Selžeme v očích zemí, jež potřebují, abychom uspěli, a aby i ony mohly věřit v rozvoj. Selžeme v očích zemí, jež potřebují, abychom uspěli, a aby tak ony mohly věřit ve svůj udržitelný rozvoj. Selžeme v očích svých dětí. V každém případě, jak bychom mohli pohlédnout do očí svým africkým partnerům, s nimiž jsme dospěli ke společné evropsko-africké platformě, potvrzené před několika dny v Addis Abebě, potom jít do Kodaně a hovořit o změně globálního paradigmatu, jestliže Evropa, která, ať se nám to líbí nebo ne, vystupuje v této záležitosti jako rytíř-zachránce, jako tomu bylo na Bali, tento balíček nepřijme? Neumím si představit, jak by byla možná dohoda v Kodani bez tohoto zásadního předpokladu. Na druhé straně, jestliže se našim 27 státům, mezi nimiž jsou bezesporu dosud velké rozdíly v míře bohatství a mají různé průmyslové a energetické systémy a také různé klimatické podmínky, podaří dohodnout se na veřejném procesu, který lze vyhodnocovat, ověřovat a financovat, a tím uvedou do pohybu historickou změnu v trendech, pak věřím, že nás to naplní nadějí pro Kodaň a pro budoucnost naší planety. Jsme přesvědčeni, že spolurozhodování, které je samo o sobě mimořádnou příležitostí – neboť nevěřím, že jedna ze složek demokracie by sama o sobě mohla v tomto rámci zajistit pokrok –, zůstává pro tak důležitou změnu základním pravidlem. Mohu-li se tak vyjádřit, to je důvod, proč samozřejmě co nejlépe využijeme všechny diskuse a stanoviska, jež uslyšíme dnes dopoledne, a dokonce i v časném odpoledni, a doufám, že tento postup spolurozhodování nám umožní učinit tento důležitý krok, po kterém, chtělo by se dodat, tak touží evropští občané. Je to odpovědný krok a krok směrem k naději. S poznaňskou konferencí, která právě v tuto chvíli probíhá, skuteně vstupujeme do závěrečné fáze. Tato konference by měla připravit půdu pro prosinec 2009 v Kodani v době, kdy svět stále přešlapuje na rozcestí a členské státy prohlašují, že jsou připraveny zavázat se, i když ne samy o sobě, k urychlení transformace pod podmínkou, že ji bude financovat někdo jiný, nebo že na ni obdrží podporu, a k přezkumu svých postupů výroby a spotřeby pod podmínkou, že to neohrozí konkurenceschopnost. Zraky světa jsou v tomto měsíci, prosinci 2008, upřeny na Evropu, neboť události v Evropě v příštích dnech budou jakousi závěrečnou zkouškou, předzvěstí toho, co se bude dít během hlavních jednání na světové úrovni. Každopádně v to doufám. Energetický a klimatický balíček je jakýsi návod „jak”, balíček o obrovském, ale kontrolovaném energetickém, hospodářském a technologickém přechodu se společným řadou mechanismů a metod solidarity, vše v rámci 27 zemí Unie, jež se k tomu demokraticky zavazují. Je to pravděpodobně poprvé v moderních dějinách, kdy se země s rozdílnou ekonomikou pokusily změnit současně a společně své paradigma. Hospodářský rozvoj nebyl nikdy tak provázaný s těmito energetickými podmínkami. Dámy a pánové, to je úkol, který nám dnes historie svěřila. Hovoříme-li o energetickém a klimatickém balíčku, toto je první ekonomika na světě – 450 milionů spotřebitelů a 15 % emisí skleníkových plynů –, která se snaží ukázat, že je možný udržitelný rozvoj v měřítku 27 států nehledě na velmi rozdílné průmyslové, klimatické, geografické a hospodářské podmínky. Pro ostatní kontinenty to také znamená, že jeden z jejich největších partnerů již přijal závazek; je to důkazem toho, že je to možné. Tři cíle jsou vám známy. Známé třikrát dvacet. Jsou tak tradičně nazývány i přesto, že u jednoho z těchto 20% cílů se vlastně jedná o 20 nebo 30 %. Těchto třikrát dvacet tedy znamená: 20% snížení emisí skleníkových plynů oproti roku 1990, 20 % obnovitelných zdrojů energie a 20% zvýšení energetické účinnosti. Komise převedla tyto cíle do pěti návrhů důležitých předpisů: směrnice o ETS neboli systému pro obchodování s emisemi CO pro průmyslové výrobce a dodavatele energie, jehož cílem je snížit do roku 2020 průmyslové emise o 21 %; směrnice o společném úsilí, jejímž cílem je snížit do roku 2020 emise skleníkových plynů o 10 % v odvětvích mimo systém obchodování s emisemi CO jako je stavebnictví, doprava a zemědělství; směrnice o obnovitelných zdrojích energie, jejímž cílem je zvýšit podíl těchto energetických zdrojů z o něco více než 8 % v roce 2006 na 20 %, s 10% snížením v odvětví dopravy; směrnice o zachycování a ukládání CO jejímž cílem je stanovit podmínky pro skladování CO ; a nakonec předpis o emisích CO z motorových vozidel, který chce v letech 2006–2008 snížit emise CO ze 160 na 120 gramů. Než se budu podrobně zabývat jednáními, jež jsou přirozeně proměnlivá, chtěl bych pronést čtyři poznámky obecné povahy: Za prvé, tento komplexní balíček, je konzistentní, nezávislý a spravedlivý. Každý zde může najít své místo a přispívat podle svých průmyslových, energetických nebo geografických podmínek. Dovolte mi poděkovat Komisi a předchozím předsednictvím za toto skutečně kolektivní úsilí. Náš cíl je jasný: Přijetí balíčku tohoto rozsahu by normálně trvalo několik let."@cs1 "Hr. formand, mine damer og herrer! Først og fremmest jeg vil gerne dybt beklage – og jeg håber, min undskyldning vil blive godtaget – at jeg havde fejlbedømt trafikken i Bruxelles. På grund af de planlagte ting på internationalt plan – Europa-Parlamentets tidsplan for valget og møderne i Poznań og København – ville alle parter gerne forsøge at nå frem til en aftale inden årets udgang. Dette er åbenlyst en meget vanskelig opgave, men der er ingen vej uden om. Dette mål, som blev fastsat af Det Europæiske Råd under det tyske formandskab, blev gentaget i oktober under hr. Sarkozys formandskab, selv om visse stater i lyset af krisen udtrykte deres betænkeligheder og ville have foretrukket at udsætte alle afgørelser. Der er ingen tvivl om, at tingene var anspændte, og hr. Sarkozy måtte indgå nogle meget store forpligtelser, således at vi kunne fortsætte med at gøre fremskridt på dette område. Den aftale, der blev indgået i oktober, bekræftede således det, vi opnåede under det tyske formandskab. Først og fremmest ønskede Parlamentet at fremskynde afstemningen til i dag eller i går. Denne reaktion, dette ønske, gav et betydeligt skub, et betydeligt puf, på et tidspunkt, hvor manges betænkeligheder var rettet mod klimaet, og dette havde en meget positiv indvirkning. Parlamentet – dvs. gruppeformændene, ordførerne og udvalgsformændene – ville gerne møde os og hr. Jouyet, og vi drøftede alle, hvad der var de bedst mulige betingelser for at forsøge at nå frem til en aftale inden årets udgang. Jeg tror, at vi alle – og jeg vil gerne takke for dette – anbefalede at afholde denne dybdegående forhandling i dag og først her i eftermiddag drage konklusionerne af forhandlingerne i Rådet, på rådsmødet den 11.-12. december, en trepartsdrøftelse i den følgende weekend og derefter en forhandling med – forhåbentlig – en afstemning den 17. december. Jeg må sige, at dette muligvis går over i historien som et vendepunkt på vejen hen imod den aftale, som fortsat er vores fælles mål. Vi er gået ind i en afgørende forhandlingsfase. Der er ikke nogen politiske markeringer eller noget politisk magtspil fra medlemsstaternes side på dette område. Vi er ikke i en forhandlingssituation, hvor man, som det undertiden sker, indtager en holdning eller et synspunkt med henblik på at opnå en bestemt fordel. Vi befinder os i en form for positivt paradoks. Vi er klar over, at vi må træffe nogen forholdsregler, fordi dette er et altafgørende spørgsmål, men at vi må gøre det på en sådan måde, at hvert enkelt direktiv er socialt, finansielt og økonomisk acceptabelt for EU som helhed og for hver enkelt medlemsstat. Forhandlingerne er i dag gået ind i en kritisk fase. Trepartsdrøftelserne forløber præcis så godt, som man kunne håbe på. Det er faktisk den høje kvalitet i trepartsdrøftelserne og tilliden mellem parterne, der har gjort det muligt at ændre lidt på tidsplanen. Vi har ikke lang tid tilbage, inden vi skal have indgået en aftale: faktisk under to uger. Trepartsdrøftelserne, hvoraf nogle fortsat fandt sted ud på natten, bør sætte os i stand til at færdigbehandle 90 % af teksten, som derefter kan blive oversat til alle sprogene i EU. Hvis man ser fremad mod rådsmødet den 11.-12. december, vil Rådet (miljø) i dag og Rådet (energi) på mandag den 8. december tage de spørgsmål op, hvor en aftale mellem medlemsstaterne fortsat synes at være en mulighed. Her i eftermiddag vil formandskabet forsøge at gøre yderligere fremskridt vedrørende mange punkter med henblik på de fire tekster, der i ordets strengeste betydning omfatter denne pakke. Jeg vil også fremlægge Parlamentets aftale om forslag til forordning om CO emissionerne for lette erhvervskøretøjer og brændstofkvalitet. Jeg vil derefter foreslå vedtagelse af Rådets konklusioner om Kommissionens meddelelse om skovrydning. Bekæmpelse af skovrydning og skovødelæggelse samt bæredygtig bevarelse og forvaltning af skove er hovedelementer i en fremtidig international aftale om klimaændringer. Disse elementer bliver debatteret meget med vores venner i Afrika. Desuden er vi forhåbentlig nået frem til enstemmige aftaler om genetisk modificerede organismer. I weekenden mellem afslutningen på Rådets møde den 11. december og 17. december vil der blive afholdt en afsluttende trepartsdrøftelse. Den vil naturligvis blive planlagt således, at vi kan nå at forberede os til forhandlingerne og afstemningen i mødesalen den 16.-17. december. Jeg vil gerne takke hr. Piebalgs og hr. Dimas for at give os mulighed for at have denne forhandling og for deres intense samarbejde om energi- og klimapakken, som blev igangsat efter klimakonferencen på Bali under det slovenske formandskab, blev videreført på det uformelle rådsmøde i Saint-Cloud i august og er fortsat i alle de fem måneder, dette formandskab har varet. Det er vores fælles pligt at sikre en aftale ved førstebehandlingen på baggrund af en tidsramme, der er forenelig med internationale forpligtelser og valget til Europa-Parlamentet. De foregående trepartsdrøftelser, hvoraf den sidste fandt sted i går aftens, er gået fantastisk godt set ud fra et teknisk synspunkt. For nogle få måneder siden så hele sagen rent teknisk ærlig talt helt uoverkommelig ud. Jeg må sige, at alle parter og de permanente repræsentanter, Coreper, viste sig opgaven voksen og udførte et fremragende stykke arbejde. Jeg vil naturligvis også gerne takke Parlamentets repræsentanter ved de forskellige møder og navnlig ved trepartsdrøftelserne. Der er sket gode fremskridt, og teksterne er meget langt fremme i forløbet for langt de fleste punkters vedkommende. Der er nu især bred opbakning til den generelle struktur og de nationale mål for hver enkelt medlemsstat. Der er dog stadig en række vanskelige spørgsmål, som bliver drøftet i Rådet og mellem Rådet og Parlamentet. Det står klart, at vi inden for rammerne af ETS-direktivet – som formentlig er det vanskeligste direktiv – skal finde ordninger vedrørende progressivitet og økonomisk solidaritet, hvor vi sikrer, at lande, hvis økonomi er mest afhængig af kul, kan klare overgangen til andre energikilder. Den energimæssige ydeevne i industrien varierer i hele Europa fra en til tre, alt afhængigt af landet. CO emissionsværdierne varierer fra en til fire eller endog fem inden for visse sektorer. Man får dermed en idé om de vanskeligheder, vi står over for, men vi skal nå frem til en aftale, hvor Europas økonomiske og industrielle konkurrenceevne fastholdes. Vi har desuden været i konstant kontakt med europæiske erhvervssektorer. Ja, der skal arrangeres elektricitetsauktioner, men vi er nødt til at finde en metode, hvorpå vi kan regulere, at dette ikke indebærer enorme prisstigninger for slutbrugerne, det være sig privat- eller erhvervskunder. Vi er for tiden ved at kortlægge vejen hen imod denne overgang, uden at der også opstår risiko for uretfærdig konkurrence på det indre marked. For så vidt angår risikoen for CO lækage, arbejder vi på to alternativer, som ikke indbyrdes udelukker hinanden, nemlig progressivitet for auktioner og en CO inkluderingsmekanisme som f.eks. den, USA har planlagt inden for rammerne af deres egen pakke. Argumentet om, at dette vil sætte den frie samhandel på spil, er efter vores opfattelse ikke relevant. Under alle omstændigheder skal valget af mekanismer ganske enkelt træffes i en senere fase. Indtil videre behøver vi ret beset kun at fastsætte, hvad der er hensigtsmæssigt for sektorer, som er særlig sårbare, fordi de er udsat for potentielt meget høje ekstraomkostninger i forbindelse med deres konkurrenceevne og for risikoen for CO lækage. Nogle, som f.eks. vores tyske venner, vil gerne nøjes med ét kriterium og opgive progressiviteten. Vi er nødt til at finde en løsning, der er acceptabel for os alle. Kort sagt har der på nuværende tidspunkt i forhandlingerne vist sig tre hovedblokke. Den første består hovedsagelig af de baltiske lande, der ifølge en bestemmelse i traktaten – et af dem, i det mindste – er tvunget til at lukke deres atomkraftværker, og som på grund af deres særlige geografiske beliggenhed udgør en sand "energi-ø". Disse lande fremhæver med rette en række specifikke tekniske, praktiske og økonomiske spørgsmål. Den anden blok omfatter lande, hvis industri er meget mindre energieffektiv, idet man er stærkt afhængig af kul. Det mest indlysende eksempel er Polen. Det påhviler os for disse lande at finde progressivitetsordninger, der under ingen omstændigheder ændrer de globale mål eller den endelige frist, dvs. 2020, men som stadig er acceptabel for de andre lande. Progressiviteten i ordningen skal i disse tilfælde prioriteres højt. I bund og grund vil jeg under denne forhandling gerne lytte til det, der bliver sagt, inden jeg skal tilbage til det heldagsmøde i Rådet (miljø), som finder sted samtidig. Jeg vil formidle resultatet af vores drøftelser og bemærkningerne fra Parlamentet videre til mine kolleger. Vores arbejde kunne ikke koordineres bedre, og jeg er taknemmelig for at have fået denne invitation, hvilket bevidner vores fælles ønske om at nå frem til en omfattende aftale om energi- og klimapakken. Endelig er landene i den tredje blok, selv om de ikke har nogen større betænkeligheder eller ikke i lige så stor grad har betænkeligheder i forbindelse med betydningen af denne proces, meget opmærksomme på udgifterne ved den påkrævede solidaritet og på anvendelsen af indtægter fra de forskellige auktioner og navnlig på valget eller lignende af efterfølgende bevillinger. Om to dage – den 6. december – er der et planlagt møde i Gdansk mellem hr. Sarkozy og stats- og regeringscheferne fra Polen, Den Tjekkiske Republik, Ungarn, Slovakiet og de baltiske lande samt Rumænien og Bulgarien. Det er min klare holdning, at det vil lykkes dem at finde måder, hvorpå de kan nå frem til en aftale om de emner, de med rette betragter som uhyre vigtige. Til slut i processen i denne første fase, inden Parlamentet samles igen, vil stats- og regeringscheferne uundgåeligt indgå store forpligtelser på dette område. Denne pakke kan faktisk ikke fungere, uden at medlemsstaterne enstemmigt indgår store forpligtelser. Det var helt klart lige fra begyndelsen. Vi kan ikke foreslå en ændring som denne af det økonomiske og sociale grundlag for livet for 450 mio. europæiske borgere uden at have en særdeles betydningsfuld politisk proces. Man vil i alle nationale parlamenter – og det gælder endda muligvis nogle her i Parlamentet – uundgåeligt føle sig stærkt fristet til at stejle over udfordringen og tænke, at det kan være lige meget nu, fordi vi venter til mødet i København og venter, indtil den nye regering i USA er dannet, eller man i lyset af finans-, erhvervs- og socialkrisen får den tanke, at det ikke er det rette tidspunkt. Dette indebærer dog at man ikke er klar over, at det, vi ikke gør i dag, kommer til at koste os dyrt fremover med hensyn til produktivitet og konkurrenceevne. Hvis vi ikke handler i dag under betingelser, hvor vores økonomier og demokratier stadig har en perfekt modstandskraft, vil vi komme til at stå over for en uoprettelig, utålelig situation, og ethvert fremskridt vil efterfølgende være umuligt. Vi vil have svigtet set ud fra de lande, der har brug for, at vi får succes, for at de kan tro på udviklingen. Vi vil have svigtet set ud fra de lande, der har brug for, at vi får succes, for at de kan tro på deres egen bæredygtige udvikling. Vi vil have svigtet set ud fra børnenes perspektiv. Hvordan ville vi under alle omstændigheder kunne mødes med vores afrikanske modparter, med hvem vi er nået frem til en fælles platform for Europa og Afrika som bekræftet i Addis Abeba for nogle få dage siden, og derefter tage til København og tale om at ændre det globale paradigme, hvis Europa, der, uanset om vi bryder os om det eller ej, ligesom på Bali er en politisk reformator på dette område, ikke vedtager denne pakke? Jeg kan ikke se for mig, hvordan vi skulle kunne nå frem til en aftale i København uden denne afgørende forudsætning. Hvis det på den anden side lykkes for de 27 lande i EU, som ganske vist stadig er væsentlig forskellige med hensyn til velstand og på forhånd har forskellige erhvervs- og energimæssige baggrunde og også forskellige klimatiske forhold, at blive enige om en offentlig proces, der kan vurderes, kontrolleres og finansieres, og dermed sætte en historisk ændring af udviklingen i gang, tror jeg, dette vil fylde os med håb inden mødet i København og for fremtiden for vores planet. Vi er overbevist om, at fælles beslutningstagning, som ifølge sin natur er en ekstraordinær mulighed – da jeg ikke tror, at der med et af elementerne i demokratiet i sig selv ville kunne opnås fremskridt inden for disse rammer – fortsat er en absolut nødvendig procedure ved en så væsentlig ændring. Tillad mig at sige, at det er derfor, vi naturligvis skal gøre bedst mulig brug af alle de forhandlinger og udtalelser, vi hører her til formiddag og endda først på eftermiddagen, og denne fælles beslutningstagning vil forhåbentlig sætte os i stand til at komme et stort skridt videre, et skridt, som EU's borgere jo i øvrigt er ivrige efter at se. Det er et ansvarligt skridt og et skridt i retning af håb. Med Poznańkonferencen, som finder sted i netop dette øjeblik, er vi nu helt klart ved at gå ind i slutfasen. Denne konference skal bane vejen for mødet i København i december 2009 på et tidspunkt, hvor verden stadig står tøvende ved en skillevej, og medlemsstaterne hævder, at de er villige til at forpligte sig – om end ikke på egen hånd – til at fremskynde forandringerne, forudsat de finansieres, eller man modtager støtte, at gennemgå deres produktionsmetoder og forbrug – vel og mærke hvis konkurrenceevnen ikke sættes på spil. Verdens øje hviler i denne måned, december 2008, på Europa, eftersom begivenhederne i de kommende dage i Europa vil være en slags generalprøve, en forsmag på det, der kommer til at ske i stor målestok ved de globale drøftelser. Det er i hvert fald mit håb. Energi- og klimapakken er en "praktisk orienteret" pakke, en pakke vedrørende en enorm, men reguleret, energimæssig, økonomisk og teknologisk overgang med en fælles modus operandi, en række solidaritetsmekanismer og -fremgangsmåder – alt sammen i en union bestående af 27 lande, der forpligter sig på demokratisk vis. Dette er formentlig første gang i moderne historie, at forskellige økonomier har forsøgt at ændre deres paradigme samtidig og sammen. Økonomisk udvikling har aldrig været så tæt forbundet som med hensyn til energi. Dette er den opgave, som historien har forlenet os med i dag. Når det drejer sig om energi- og klimapakken, er dette den første økonomi i verden – 450 mio. forbrugere og 15 % af drivhusgasemissionerne – der forsøger at vise, at bæredygtig udvikling er mulig i så stor målestok, hvor 27 stater er involveret, uanset deres forskellige industrielle, klimatiske, geografiske og økonomiske baggrund. For de øvrige kontinenter viser dette også, at en af deres vigtigste partnere allerede er engageret. Det er beviset for, at dette er muligt. De tre mål er jo velkendte, nemlig de berømte 20-20-20-mål. Dette er det traditionelle navn, selv om tallet for et af 20 %-målenes vedkommende faktisk er 20 eller 30 %. 20-20-20-målene er således: en reduktion af drivhusgasemissionerne på 20 % i forhold til 1990, en andel fra vedvarende energikilder på 20 % og en forbedring af energieffektiviteten på 20 %. Kommissionen har oversat disse mål til fem væsentlige forslag til bestemmelser: ETS-direktivet eller CO emissionshandelsordningen for industrien og energileverandørerne, hvor målet er en reduktion på 21 % af industriens emissioner inden 2020, direktivet om byrdefordeling, hvor formålet er at nedbringe drivhusgasemissionerne med 10 % i ikke-ETS-sektorer såsom byggeriet, transportsektoren og landbruget inden 2020, direktivet om vedvarende energikilder, hvor formålet er at øge disse energikilders andel fra lidt over 8 % i 2006 til 20 % og med en reduktion på 10 % i transportsektoren, direktivet om CO opsamling og -lagring, hvor formålet er at fastlægge betingelserne for lagring af CO og endelig lovgivningen om CO emissioner fra motorkøretøjer, hvor hensigten er at bringe CO emissionerne ned fra 160 til 120 g mellem 2006 og 2008. Inden en nærmere gennemgang af forhandlingerne, der af natur er flydende, vil jeg gerne komme med fire generelle bemærkninger. For det første udgør denne pakke, som er kompliceret, et ensartet, selvstændigt og nogenlunde hele, hvor enhver kan finde sin plads og bidrage ifølge éns industrielle, energimæssige eller geografiske karakteristika. Lad mig takke Kommissionen og de tidligere formandskaber for denne fortrinlige kollektive indsats. Vores mål er tydeligt, og en pakke af denne størrelsesorden ville normalt have taget adskillige år at få igennem."@da2 "Herr Präsident, sehr geehrte Damen und Herren! Zunächst möchte ich mich bei Ihnen entschuldigen, dass ich den Verkehr in Brüssel falsch eingeschätzt habe, und ich hoffe, Sie nehmen die Entschuldigung an. Angesichts des globalen Kalenders – der Europawahlen sowie der Konferenzen in Poznań und Kopenhagen – wollten alle Beteiligten versuchen, bis Jahresende zu einer Einigung zu gelangen. Dies ist natürlich eine sehr schwierige Aufgabe, aber es gibt keinen anderen Ausweg. Dieses im Europäischen Rat unter der deutschen Präsidentschaft festgelegte Ziel wurde im Oktober unter der Präsidentschaft von Herrn Sarkozy erneut bekräftigt, obgleich einige Staaten angesichts der Krise ihre Bedenken zum Ausdruck gebracht haben und jegliche Entscheidung aufschieben wollten. Zweifelsohne war die Lage angespannt, und Herr Sarkozy musste sich stark einsetzen, damit wir in diesem Bereich weiterhin Fortschritte erzielen konnten. Die im Oktober erzielte Einigung bestätigt daher, was wir unter der deutschen Präsidentschaft erreicht haben. Zunächst wollten Sie schon heute oder gestern abstimmen. Diese Reaktion, dieser Wunsch, sorgte für erheblichen Auftrieb, für erheblichen Schub in einer Zeit, da sich die Bedenken auf das Klima konzentrierten, und dies hatte eine sehr positive Wirkung. Sie – die Fraktionsvorsitzenden, Berichterstatter und Ausschussvorsitzenden – wollten sich mit uns und Herrn Jouyet treffen, und wir haben gemeinsam die bestmöglichen Bedingungen für eine Einigung bis Jahresende besprochen. Ich bin überzeugt, dass wir alle – und ich möchte Ihnen dafür danken – empfohlen haben, dass diese eingehende Aussprache heute erfolgt und die Schlussfolgerungen dieser Aussprachen heute Nachmittag im Rat gezogen werden, dann folgt der Rat vom 11.-12. Dezember, ein Trilog am kommenden Wochenende und eine Aussprache mit – so hoffe ich – einer Abstimmung am 17. Dezember. Ich muss Ihnen sagen, meine Damen und Herren, dass dies im Hinblick auf die Einigung, die ja nach wie vor unser gemeinsames Ziel ist, vielleicht als Wendepunkt in die Geschichte eingehen wird. Die Gespräche sind in eine kritische Phase eingetreten. Hier geht es nicht um politische Schaumschlägerei oder parteipolitische Angelegenheiten der Mitgliedstaaten. Wir befinden uns nicht in einer Verhandlung, in der – wie es bisweilen der Fall ist – eine Haltung oder Position eingenommen wird, um einen besonderen Vorteil zu erlangen. Wir befinden uns in einer Art positivem Paradoxon. Wir wissen, dass wir Maßnahmen ergreifen müssen, weil es sich hier um eine entscheidende Frage handelt, aber wir müssen so handeln, dass jede Richtlinie für die Union insgesamt und für jeden Mitgliedstaat individuell aus sozialer, finanzieller und wirtschaftlicher Sicht tragbar ist. Heute sind die Verhandlungen in eine kritische Phase eingetreten. Die Triloge verlaufen so gut, wie man sich dies nur wünschen kann; und in der Tat sind die hohe Qualität der Triloge und das Vertrauen zwischen den Parteien der Grund dafür, dass der Zeitplan leicht angepasst werden konnte. Wir haben nicht mehr viel Zeit, um zu einer Schlussfolgerung zu gelangen: eigentlich weniger als zwei Wochen. Die Triloge, von denen einige noch spät letzte Nacht stattgefunden haben, sollten es uns ermöglichen, 90 % des Texts fertig zu stellen, der dann in alle Sprachen der Union übersetzt werden kann. Mit Blick auf den Rat vom 11.-12. Dezember, werden der Rat der Umweltminister heute und der Rat der Energieminister am Montag, den 8. Dezember, die Fragen angehen, bei denen eine Einigung der Mitgliedstaaten noch möglich scheint. Heute Nachmittag versucht die Präsidentschaft, in zahlreichen Punkten bezüglich der vier Texte, aus denen dieses Paket im engsten Sinn besteht, weitere Fortschritte zu erzielen. Ich werde auch Ihre Zustimmung zu dem Vorschlag für eine Verordnung zu CO Emissionen von leichten Nutzfahrzeugen und zur Qualität von Kraftstoffen kommunizieren. Dann werde ich die Annahme der Schlussfolgerungen des Rates zur Mitteilung der Kommission zur Entwaldung vorschlagen. Die Bekämpfung der Entwaldung und der Waldschädigung sowie die nachhaltige Erhaltung und Bewirtschaftung von Wäldern sind Schlüsselelemente eines künftigen, internationalen Klimaschutzabkommens. Diese Elemente sind Gegenstand heftiger Diskussionen mit unseren Freunden in Afrika. Weiterhin haben wir, so hoffe ich, einstimmige Schlussfolgerungen zu genetisch veränderten Organismen erreicht. An dem Wochenende zwischen dem Ende des Rates vom 11. Dezember und dem 17. Dezember wird ein letzter Trilog abgehalten. Dieser wird natürlich so geplant, dass wir uns für die Aussprachen und die Abstimmung im Plenum am 16.-17. Dezember vorbereiten können. Ich möchte Ihnen, Herr Piebalgs und Herr Dimas, danken, dass Sie uns diese Aussprache ermöglichen, und ich möchte Ihnen für Ihre intensive, kooperative Arbeit an dem Energie- und Klimapaket danken, die Sie nach Bali unter der slowenischen Präsidentschaft begonnen und dann bei der informellen Tagung des Rates in St Cloud im August und über die fünf Monate dieser Präsidentschaft fortgesetzt haben. Unsere gemeinsamen Bemühungen gelten dem Ziel, eine Einigung in erster Lesung zu erreichen. Dies sollte auf der Grundlage eines Zeitplans erfolgen, der mit den internationalen Verpflichtungen und den Wahlen zum Europäischen Parlament kompatibel ist. Die vorangegangenen Triloge, von denen der letzte gestern Abend stattfand, sind aus technischer Sicht extrem gut verlaufen. Um ehrlich zu sein, erschien das Dossier noch vor einigen Monaten technisch unüberwindbar. Ich muss sagen, dass alle Parteien und die ständigen Vertreter, COREPER, der Herausforderung gewachsen waren und hervorragende Arbeit geleistet haben. Natürlich möchte ich auch den Vertretern des Parlaments bei den verschiedenen Sitzungen und insbesondere den Trilogen danken. Es wurden gute Fortschritte erzielt, und die Texte haben sich, was den Großteil der Punkte anbetrifft, sehr gut entwickelt. Insbesondere konnte nun für die gesamte Architektur und für die nationalen Ziele der einzelnen Mitgliedstaaten eine umfangreiche Unterstützung erreicht werden. Es werden jedoch noch immer verschiedene schwierige Fragen innerhalb des Rates und zwischen Rat und Parlament besprochen. Klar ist, dass wir im Rahmen der EHS-Richtlinie – die wahrscheinlich die schwierigste Richtlinie darstellt – Systeme für Progressivität und finanzielle Solidarität finden müssen, die sicherstellen, dass die Länder, deren Volkswirtschaften am stärksten von Kohle abhängig sind, den Übergang zu anderen Energiequellen schaffen. Die Gesamtenergieeffizienz der Industrie ist innerhalb Europas unterschiedlich und liegt je nach Land zwischen eins und drei. Die Kohlendioxidemissionen liegen zwischen eins und vier oder, in bestimmten Sektoren, sogar fünf. Dies vermittelt Ihnen eine Vorstellung von den Schwierigkeiten, vor denen wir stehen, doch wir müssen zu einer Einigung kommen, die die wirtschaftliche und industrielle Wettbewerbsfähigkeit Europas wahrt. Zudem waren wir in ständigem Kontakt mit der europäischen Industrie. Ja, es müssen Stromauktionen organisiert werden, doch wir müssen eine Regulierungsmethode finden, die enorme Preissteigerungen für den Endverbraucher verhindert, gleich, ob es sich um private Haushalte oder Unternehmen handelt. Derzeit erarbeiten wir einen Weg hin zu diesem Übergang, der kein Risiko einer Wettbewerbsverzerrung auf dem Binnenmarkt birgt. Was die Risiken des Carbon Leakage anbelangt, so arbeiten wir an zwei Alternativen, die sich gegenseitig nicht ausschließen: der Progressivität von Auktionen und einem „CO Einbezug“-Mechanismus wie derjenige, den die Vereinigten Staaten im Rahmen ihres eigenen Pakets planen. Das Argument, dass dies die Handelsfreiheit gefährdet, ist aus unserer Sicht nicht relevant. Auf jeden Fall muss über die Wahl der Mechanismen einfach später entschieden werden. Derzeit müssen wir im Prinzip nur festlegen, was für diejenigen Sektoren geeignet ist, die aufgrund des Risikos potenziell sehr hoher Zusatzkosten im Hinblick auf ihre Wettbewerbsfähigkeit und des Risikos des Carbon Leakage besonders anfällig sind. Einige Leute, wie unsere deutschen Freunde, möchten nur ein Kriterium einführen und auf die Progressivität verzichten. Wir müssen eine Lösung finden, die für uns alle akzeptabel ist. Kurz gesagt, in diesem Stadium der Verhandlungen sind drei Hauptblöcke aufgetaucht. Der Erste besteht hauptsächlich aus den baltischen Ländern, die durch die Bestimmungen des Vertrags verpflichtet sind – zumindest eines der Länder – Kernkraftwerke abzubauen und die, angesichts ihrer besonderen geographischen Lage, eine wahre Energieinsel bilden. Diese Länder unterstreichen zu Recht eine Reihe spezifischer Fragen technischer, praktischer und finanzieller Art. Der zweite Block besteht aus Ländern, deren Industrie deutlich weniger energieeffizient wirtschaftet, da sie stark von Kohle abhängt. Das beste Beispiel hierfür ist Polen. Es liegt an uns, für diese Länder Progressivitätssysteme zu erarbeiten, die unter keinen Umständen die weltweiten Ziele oder den Endtermin verändern, also 2020, die jedoch für die anderen Länder noch immer akzeptabel sind. In diesen Fällen sollte die Progressivität des Systems Priorität haben. Im Prinzip möchte ich während dieser Aussprache hören, was Sie zu sagen haben, bevor ich dann am Umweltrat teilnehme, der gleichzeitig den ganzen Tag über stattfindet. Ich werde meinen Kollegen über unsere Diskussionen und Ihre Anmerkungen berichten. Unsere Arbeit könnte nicht besser koordiniert sein, und ich bin Ihnen für diese Einladung dankbar, die unseren gemeinsamen Wunsch widerspiegelt, zu einer umfassenden Einigung zum Energie- und Klimapaket zu gelangen. Schließlich achten die Länder des dritten Blocks, obgleich diese im Kontext dieses Prozesses keine wesentlichen Bedenken bzw. keine Bedenken von solch großer Bedeutung haben, extrem auf die Kosten der erforderlichen Solidarität und auf die Nutzung der Einnahmen aus den verschiedenen Auktionen und insbesondere auf die Wahl nachträglicher Zuweisungen. In zwei Tagen – am 6. Dezember – trifft sich Herr Sarkozy in Danzig mit den Staats- und Regierungschefs aus Polen, der Tschechischen Republik, Ungarn, der Slowakei und den baltischen Ländern, Rumänien und Bulgarien. Ich bin überzeugt, dass man Wege finden wird, in diesen Fragen zu einer Einigung zu gelangen, die völlig zu Recht als wesentlich erachtet werden. Am Ende des Prozesses dieser ersten Stufe wird es vor der erneuten Zusammenkunft des Parlaments zwangsläufig zu einem deutlichen Bekenntnis der Staats- und Regierungschefs kommen. Dieses Paket kann ohne eine starke, einstimmige Zusage der Mitgliedstaaten nicht funktionieren. Das war von Anfang an klar. Ohne einen umfassenden politischen Prozess können wir nicht eine solche Änderung der wirtschaftlichen und sozialen Grundlagen für das Leben von 450 Millionen europäischen Bürgern vorschlagen. Natürlich besteht innerhalb aller nationalen Parlamente, und vielleicht auch für einige von Ihnen hier, eine erhebliche Versuchung, vor dem Hindernis zu scheuen und zu denken: „Wozu das Ganze? Warten wir erst einmal bis Kopenhagen, warten wir, bis sich die neue US-Regierung gebildet hat“ – oder, mit Blick auf die finanzielle, industrielle und soziale Krise, sogar zu denken: „Das ist nicht der richtige Zeitpunkt.“ Dies würde jedoch bedeuten, dass man nicht versteht, dass wir unsere Versäumnisse von heute in Zukunft mit Einbußen bei Produktivität und Wettbewerbsfähigkeit teuer bezahlen müssen. Wenn wir heute, da unsere Volkswirtschaften und unsere Demokratien dies noch sehr gut bewältigen können, nicht handeln, dann werden wir vor einer irreversiblen, untragbaren Lage stehen, in der kein Fortschritt mehr möglich ist. In den Augen der Länder, die unseren Erfolg brauchen, damit sie Vertrauen in die Entwicklung haben, wären wir dann gescheitert. In den Augen der Länder, die unseren Erfolg brauchen, damit sie Vertrauen in ihre nachhaltige Entwicklung haben, wären wir dann gescheitert. In den Augen unserer Kinder wären wir dann gescheitert. Und wie könnten wir uns mit unseren afrikanischen Kollegen treffen, mit denen wir eine gemeinsame Europa-Afrika-Plattform gegründet haben, wie vor einigen Tagen in Addis Abeba bestätigt, dann nach Kopenhagen gehen und über einen globalen Paradigmenwechsel sprechen, wenn Europa, das hier – ob wir nun wollen oder nicht – wie schon in Bali die Rolle eines Weißen Ritters einnimmt, das Paket nicht annimmt? Ich sehe nicht, wie in Kopenhagen eine Einigung erzielt werden soll, wenn diese wesentliche Voraussetzung nicht gegeben ist. Wenn unsere 27 Länder – zwischen denen zugegebenermaßen noch immer ein erhebliches Wohlstandsgefälle besteht und die durch eine unterschiedliche Ausgangslage gekennzeichnet sind, was Industrie, Energie und klimatische Bedingungen anbelangt – es jedoch schaffen, sich auf einen öffentlichen Prozess zu einigen, der beurteilt, überprüft und finanziert werden kann, und damit eine historische Trendwende in Gang setzen, dann glaube ich, dass uns das für Kopenhagen und die Zukunft unseres Planeten mit Hoffnung erfüllen kann. Wir sind überzeugt, dass das Mitentscheidungsverfahren, das per se eine außerordentliche Chance darstellt – da ich nicht glaube, dass man in diesem Rahmen mit nur einem Element der Demokratie Fortschritte erzielen könnte – weiterhin eine entscheidende Rolle für so wesentliche Änderungen spielen wird. Wenn ich mir diese Aussage erlauben darf, dann ist dies der Grund, warum wir ganz offensichtlich alle Aussprachen und Stellungnahmen, die wir heute Morgen und am frühen Nachmittag hören werden, bestmöglich nutzen sollten, und ich hoffe, dass wir mithilfe dieses Mitentscheidungsverfahrens diesen enormen Schritt schaffen werden, einen Schritt, so möchte ich hinzufügen, auf den die europäischen Bürger warten. Dies ist ein verantwortungsvoller Schritt, und es ist ein Schritt in Richtung Hoffnung. In der Tat befinden wir uns mit der Konferenz in Poznań, die genau jetzt stattfindet, auf der Zielgeraden. Diese Konferenz sollte den Weg für Kopenhagen im Dezember 2009 ebnen in einer Zeit, da die Welt noch immer zögernd vor einer Wegkreuzung steht und die Mitgliedstaaten sagen, dass sie bereit sind, den Wandel zu beschleunigen – obgleich auch nicht im Alleingang – sofern dies finanziert wird oder sie Unterstützung erhalten, und ihre Produktions- und Verbrauchsmethoden zu überprüfen, sofern die Wettbewerbsfähigkeit nicht gefährdet wird. Die Augen der Welt sind in diesem Monat, im Dezember 2008, auf Europa gerichtet, da die Ereignisse in Europa in den kommenden Tagen eine Art Probe darstellen, einen Vorgeschmack auf das, was während der großen globalen Gespräche passiert. Zumindest hoffe ich das. Das Energie- und Klimapaket ist eine Anleitung, ein Paket zu einem enormen, jedoch kontrollierten, Übergang im Hinblick auf Energie, Wirtschaft und Technologie mit einem gemeinsamen Modus Operandi und einer Reihe von Solidaritätsmechanismen und -methoden, das innerhalb einer Union von 27 Mitgliedstaaten umgesetzt werden muss, die demokratisch Zusagen machen. Dies ist möglicherweise das erste Mal in der jüngeren Geschichte, dass unterschiedliche Volkswirtschaften versucht haben, gleichzeitig und gemeinsam einen Paradigmenwechsel herbeizuführen. Die wirtschaftliche Entwicklung war noch nie so eng mit diesen Energiebedingungen verknüpft. Meine Damen und Herren, dies ist die Aufgabe, mit der uns die Geschichte heute betraut hat. Im Hinblick auf das Energie- und Klimapakt sind wir die weltweit erste Wirtschaft – 450 Millionen Verbraucher und 15 % der Treibhausgasemissionen –, die den Versuch unternimmt, zu zeigen, dass eine nachhaltige Entwicklung von 27 Staaten möglich ist, ungeachtet der sehr unterschiedlichen industriellen, klimatischen, geographischen und wirtschaftlichen Ausgangslagen. Dies zeigt den anderen Kontinenten auch, dass sich einer ihrer wichtigsten Partner bereits zu Maßnahmen verpflichtet hat; es ist der Beweis, dass dies möglich ist. Sie kennen die drei Ziele: die berühmten Dreimal-Zwanzig-Ziele. So werden sie traditionell bezeichnet, auch wenn die Zahl eines der 20-%-Ziele eigentlich 20 oder 30 % beträgt. Dreimal Zwanzig bedeutet also: eine 20%ige Senkung der Treibhausgasemissionen im Vergleich zu 1990, 20 % aus erneuerbaren Energiequellen und eine 20%ige Steigerung der Energieeffizienz. Die Kommission hat diese Ziele in fünf Hauptverordnungsentwürfe übersetzt: Die EHS-Richtlinie oder das CO Emissionshandelssystem für Industrie und Energieversorger, die eine 21%ige Senkung der Industrieemissionen bis 2020 anstrebt; die Richtlinie zur Lastenteilung, die eine Senkung der Treibhausgasemissionen um 10 % bis zum Jahr 2020 in Sektoren anstrebt, die nicht dem EHS angeschlossen sind, beispielsweise Bauwesen, Verkehr und Landwirtschaft; die Richtlinie zu Energie aus erneuerbaren Quellen, die eine Steigerung des Anteils dieser Energiequellen von knapp über 8 % im Jahr 2006 auf 20 % bzw. 10 % im Verkehrssektor vorsieht; die Richtlinie zu Kohlenstoffbindung und -speicherung, die die Bedingungen für die Speicherung von Kohlenstoff festlegt; und schließlich die Gesetzgebung zu CO Emissionen von Kraftfahrzeugen, die die CO Emissionen zwischen 2006 und 2008 von 160 auf 120 Gramm reduzieren soll. Bevor ich im Einzelnen auf die Verhandlungen eingehe, die sich von Natur aus im Fluss befinden, möchte ich vier allgemeine Anmerkungen machen. Erstens stellt dieses komplexe Paket ein konsistentes, unabhängiges und faires Gesamtpaket dar, in dem jeder seinen Platz finden und entsprechend seinen industriellen, energiebezogenen oder geographischen Eigenschaften einen Beitrag leisten kann. Ich möchte der Kommission und den vorhergehenden Präsidentschaften für diese besondere gemeinsame Anstrengung danken. Unser Ziel ist klar: Die Erstellung eines Pakets dieser Größenordnung hätte normalerweise mehrere Jahre gedauert."@de9 "Κύριε Πρόεδρε, κυρίες και κύριοι, κατ’ αρχάς θέλω να σας ζητήσω συγγνώμη που ελπίζω ότι θα γίνει δεκτή, διότι δεν προέβλεψα σωστά την κίνηση στις Βρυξέλες. Χάρη στο παγκόσμιο ημερολόγιο –το χρονοδιάγραμμα των εκλογών του Ευρωπαϊκού Κοινοβουλίου και τις συναντήσεις στο Πόζναν και στην Κοπεγχάγη– όλοι οι φορείς ήθελαν να προσπαθήσουν να καταλήξουν σε συμφωνία μέχρι το τέλος του έτους. Αυτό είναι σαφώς ένα ιδιαίτερα δύσκολο εγχείρημα, αλλά δεν μπορούμε να το αποφύγουμε. Αυτός ο στόχος, ο οποίος θεσπίσθηκε στο Ευρωπαϊκό Συμβούλιο υπό τη Γερμανική Προεδρία, επανήλθε τον Οκτώβριο, υπό την Προεδρία του κ.Sarkozy, παρόλο που ορισμένα κράτη, ενόψει της κρίσης, εξέφρασαν τις ανησυχίες τους και ήθελαν να αναβάλλουν τη λήψη κάθε απόφασης. Αναμφίβολα επικρατούσε ένταση και ο κ. Sarkozy έπρεπε να αναλάβει μια ιδιαίτερα μεγάλη δέσμευση έτσι ώστε να μπορούμε να συνεχίσουμε να προοδεύουμε σε αυτόν τον τομέα. Συνεπώς, η συμφωνία που συνάφθηκε τον Οκτώβριο επιβεβαίωνε αυτό που πετύχαμε υπό τη Γερμανική Προεδρία. Κατ’ αρχάς, θέλατε να ψηφίσετε σήμερα ή χτες. Αυτή η αντίδραση, αυτή η επιθυμία, έδωσε σημαντική ώθηση, σημαντική ενίσχυση σε μια εποχή όπου οι ανησυχίες επικεντρώνονταν σε αυτό το κλίμα κι αυτό είχε ένα ιδιαίτερα θετικό αποτέλεσμα. Εσείς –οι πρόεδροι των ομάδων, οι εισηγητές και οι πρόεδροι των επιτροπών– θέλατε να συναντήσετε εμάς και τον κ. Jouyet και όλοι συζητήσαμε ποιες ήταν οι καλύτερες δυνατές συνθήκες για να προσπαθήσουμε να καταλήξουμε σε συμφωνία μέχρι το τέλος του έτους. Θεωρώ ότι όλοι μας και θέλω να σας ευχαριστήσω γι’ αυτό, προτείναμε να διεξαχθεί αυτή η - εκ βαθέων – συζήτηση σήμερα και να αναβληθούν μέχρι σήμερα το απόγευμα τα συμπεράσματα αυτών των συζητήσεων στο Συμβούλιο, το Συμβούλιο της 11 12 Δεκεμβρίου, να διεξαχθεί ένας τριμερής διάλογος κατά τη διάρκεια του επόμενου σαββατοκύριακου και στη συνέχεια μια συζήτηση, ελπίζω με τη διεξαγωγή μιας ψηφοφορίας στις 17 Δεκεμβρίου. Πρέπει να σας δηλώσω, κυρίες και κύριοι, ότι αυτό ίσως γραφτεί στην ιστορία ως κρίσιμο σημείο στην πορεία για την επίτευξη της συμφωνίας, η οποία παραμένει ο κοινός μας στόχος. Οι συνομιλίες μας μπήκαν σε μια κρίσιμη φάση. Δεν υπάρχει πολιτική θέση ή συζήτηση σε πολιτικό επίπεδο από τα κράτη μέλη σε ό,τι αφορά αυτό το θέμα. Δεν βρισκόμαστε σε μια διαπραγμάτευση όπου, όπως συμβαίνει μερικές φορές, τηρείται μια στάση ή θέση προκειμένου να αποκομισθεί κάποιο συγκεκριμένο όφελος. Βρισκόμαστε μπροστά σε κάποιο θετικό παράδοξο. Γνωρίζουμε ότι πρέπει να λάβουμε μέτρα διότι αυτό είναι ένα θέμα ζωτικής σημασίας, αλλά ότι πρέπει να το κάνουμε με τέτοιο τρόπο ώστε κάθε οδηγία να είναι αποδεκτή από κοινωνική, χρηματοοικονομική και οικονομική άποψη στην Ένωση ως σύνολο και σε κάθε κράτος μέλος ξεχωριστά. Σήμερα, οι διαπραγματεύσεις έχουν φτάσει σε κρίσιμο στάδιο. Οι τριμερείς συζητήσεις πηγαίνουν τόσο καλά όσο ελπίζουμε ότι θα πάνε. Πράγματι, η υψηλή ποιότητα των τριμερών συζητήσεων και η εμπιστοσύνη μεταξύ των μερών παρείχε τη δυνατότητα να μεταβληθεί κάπως το χρονοδιάγραμμα. Δεν έχουμε πολύ χρόνο στη διάθεσή μας για να καταλήξουμε σε κάποιο συμπέρασμα: στην πραγματικότητα, λιγότερο από δύο εβδομάδες. Οι τριμερείς συζητήσεις, ορισμένες από τις οποίες διεξάγονταν ακόμη χτες αργά το βράδυ, πρέπει να μας δώσουν τη δυνατότητα να οριστικοποιήσουμε το 90% του κειμένου, το οποίο στη συνέχεια μπορεί να μεταφραστεί σε όλες τις γλώσσες της Ένωσης. Λαμβάνοντας υπόψη το Συμβούλιο της 11 12 Δεκεμβρίου, το Συμβούλιο των Υπουργών Περιβάλλοντος σήμερα και το Συμβούλιο των Υπουργών Ενέργειας τη Δευτέρα στις 8 Δεκεμβρίου θα ασχοληθεί με τα θέματα για τα οποία μια συμφωνία μεταξύ των κρατών μελών φαίνεται ακόμη εφικτή. Σήμερα το απόγευμα η Προεδρία θα προσπαθήσει να σημειώσει περαιτέρω πρόοδο σε πολλά θέματα αναφορικά με τα τέσσερα κείμενα που περιλαμβάνουν, με την πιο στενή έννοια του όρου, αυτή τη δέσμη μέτρων. Επίσης, θα παρουσιάσω τη συμφωνία σας σχετικά με την πρόταση για έναν κανονισμό σχετικά με τις εκπομπές CO για τα ελαφρά εμπορικά οχήματα και για την ποιότητα των καυσίμων. Στη συνέχεια θα προτείνω την έγκριση των συμπερασμάτων του Συμβουλίου σχετικά με την ανακοίνωση της Επιτροπής για την αποψίλωση των δασών. Η καταπολέμηση της αποψίλωσης και της υποβάθμισης των δασών, καθώς και η βιώσιμη διατήρηση και η διαχείριση των δασών αποτελούν βασικά στοιχεία μιας μελλοντικής διεθνούς συμφωνίας για τις κλιματικές αλλαγές. Αυτά τα στοιχεία αποτελούν το αντικείμενο πολλών συζητήσεων με τους φίλους μας στην Αφρική. Επιπλέον, ελπίζω ότι έχουμε καταλήξει σε κοινά συμπεράσματα σχετικά με τους γενετικά τροποποιημένους οργανισμούς. Μια τελευταία τριμερής συζήτηση θα διεξαχθεί το σαββατοκύριακο, μεταξύ του τέλους του Συμβουλίου της 11 Δεκεμβρίου και της 17 Δεκεμβρίου. Βέβαια, αυτό θα προγραμματισθεί προκειμένου να μας επιτρέψει να προετοιμαστούμε για τις συζητήσεις και για την ψηφοφορία στην ολομέλεια στις 16-17 Δεκεμβρίου. Θέλω να σας ευχαριστήσω, κύριε Piebalgs και κύριε Δήμα, διότι μας επιτρέψατε να διεξάγουμε αυτή τη συζήτηση και για το εντατικό έργο συνεργασίας σας σχετικά με τη δέσμη μέτρων για την ενέργεια και τις κλιματικές αλλαγές, το οποίο ξεκινήσατε μετά τη διάσκεψη στο Μπαλί, υπό την Σλοβενική Προεδρία και στη συνέχεια στην άτυπη σύνοδο του Συμβουλίου στο St Cloud, τον Αύγουστο και το οποίο συνεχίσθηκε καθ’ όλη τη διάρκεια των πέντε μηνών αυτής της Προεδρίας. Η κοινή δέσμευσή μας είναι να εξασφαλίσουμε την ύπαρξη συμφωνίας κατά την πρώτη ανάγνωση που βασίζεται σε ένα χρονικό πλαίσιο το οποίο συμφωνεί με τις διεθνείς υποχρεώσεις και τις εκλογές του Ευρωπαϊκού Κοινοβουλίου. Οι προηγούμενες τριμερείς συζητήσεις, η τελευταία από τις οποίες διεξάχθηκε χτες το βράδυ, πήγαν εξαιρετικά καλά από τεχνική άποψη. Για να είμαι ειλικρινής, πριν από μερικούς μήνες ο φάκελος φαινόταν ανυπέρβλητος από τεχνική άποψη. Πρέπει να αναφέρω ότι όλες οι πλευρές και οι μόνιμοι αντιπρόσωποι, η επιτροπή των μονίμων αντιπροσώπων, ανταποκρίνονταν εξίσου στις προκλήσεις και το έργο τους ήταν καταπληκτικό. Προφανώς, θέλω επίσης να ευχαριστήσω τους εκπροσώπους του Κοινοβουλίου που πήραν μέρος στις διάφορες συναντήσεις και ιδιαίτερα στις τριμερείς συζητήσεις. Έχει σημειωθεί αρκετή πρόοδος και τα κείμενα έχουν προχωρήσει αρκετά καλά σε ό,τι αφορά τη μεγαλύτερη πλειοψηφία των θεμάτων. Ιδιαίτερα, η συνολική αρχιτεκτονική και οι εθνικοί στόχοι οι οποίοι ανατίθενται σε κάθε κράτος μέλος τώρα έχουν εξασφαλίσει υποστήριξη σε ευρεία κλίμακα. Ωστόσο, αρκετά δύσκολα θέματα υποβάλλονται ακόμη για συζήτηση στο πλαίσιο του Συμβουλίου και μεταξύ του Συμβουλίου και του Κοινοβουλίου. Είναι σαφές ότι πρέπει να βρούμε, στο πλαίσιο της οδηγίας για το σύστημα εμπορίας δικαιωμάτων εκπομπών αερίων – που πιθανόν είναι η πιο δύσκολη οδηγία – συστήματα για την προοδευτικότητα και για τη χρηματοοικονομική αλληλεγγύη που διασφαλίζει ότι οι χώρες, οι οικονομίες των οποίων βασίζονται περισσότερο στον άνθρακα, μπορούν να πραγματοποιήσουν τη μετάβαση σε άλλες πηγές ενέργειας. Η ενεργειακή απόδοση της βιομηχανίας διαφέρει σε όλη την Ευρώπη, με κλίμακα από το ένα μέχρι το τρία, ανάλογα με τη χώρα. Οι εκπομπές άνθρακα διαφέρουν με κλίμακα από το ένα μέχρι το τέσσερα ή ακόμη και πέντε σε ορισμένους τομείς. Αυτό σας δίνει μια ιδέα για τη δυσκολία που αντιμετωπίζουμε, αλλά πρέπει να καταλήξουμε σε συμφωνία σε ό,τι αφορά τη διατήρηση της οικονομικής και βιομηχανικής ανταγωνιστικότητας της Ευρώπης. Επιπλέον, βρισκόμαστε σε διαρκή επαφή με τις Ευρωπαϊκές βιομηχανίες. Ναι, πρέπει να διοργανωθούν δημοπρασίες για την ηλεκτρική ενέργεια, αλλά πρέπει να βρούμε μια μέθοδο ελέγχου που δεν συνεπάγεται υπέρογκες αυξήσεις τιμών για τους τελικούς καταναλωτές, είτε είναι οικιακοί είτε βιομηχανικοί καταναλωτές. Προς το παρόν χαράσσουμε το δρόμο προς αυτή τη μετάβαση χωρίς να δημιουργούμε επίσης τον κίνδυνο του αθέμιτου ανταγωνισμού στην εσωτερική αγορά. Αναφορικά με τους κινδύνους διαρροής άνθρακα, επεξεργαζόμαστε δύο εναλλακτικές λύσεις, οι οποίες δεν αποκλείουν η μία την άλλη: το βαθμό προόδου των δημοπρασιών και ένα μηχανισμό ενσωμάτωσης του άνθρακα όπως αυτός που σχεδίασαν οι Ηνωμένες Πολιτείες στο πλαίσιο του δικού τους πακέτου. Το επιχείρημα ότι αυτό θα θέσει σε κίνδυνο την ελευθερία των εμπορικών συναλλαγών δεν είναι σχετικό κατά την άποψή μας. Σε κάθε περίπτωση, η επιλογή των μηχανισμών πρέπει απλώς να αποφασίζεται σε ένα μεταγενέστερο στάδιο. Προς το παρόν, βασικά πρέπει να εξακριβώσουμε τι είναι κατάλληλο για τομείς που είναι ιδιαίτερα ευαίσθητοι, λόγω της έκθεσής τους σε πιθανά ιδιαίτερα υψηλά πρόσθετα κόστη, σε ό,τι αφορά την ανταγωνιστικότητα και σε κινδύνους για τη διαρροή άνθρακα. Ορισμένα άτομα, όπως οι Γερμανοί φίλοι μας, θέλουν να διατηρήσουν μόνο ένα κριτήριο και να εγκαταλείψουν την προοδευτικότητα. Πρέπει να βρούμε μια λύση που να είναι αποδεκτή σε όλους μας. Εν ολίγοις, σε αυτό το στάδιο των διαπραγματεύσεων, προέκυψαν τρεις μεγάλες ομάδες. Η πρώτη αποτελείται κυρίως από τις χώρες της Βαλτικής, οι οποίες δεσμεύονται σύμφωνα με τους όρους της Συνθήκης – τουλάχιστον μία από αυτές – να παροπλίσουν τους σταθμούς πυρηνικής ενέργειας και οι οποίες, λόγω της συγκεκριμένης γεωγραφικής θέσης τους, συγκροτούν ένα αληθινό ενεργειακό νησί. Αυτές οι χώρες τονίζουν δικαιολογημένα πολλά συγκεκριμένα τεχνικά, πρακτικά και οικονομικά θέματα. Η δεύτερη ομάδα περιλαμβάνει χώρες η βιομηχανία των οποίων είναι λιγότερο αποδοτική σε ό,τι αφορά την ενέργεια, καθώς βασίζεται έντονα στον άνθρακα. Το πιο έκδηλο παράδειγμα είναι η Πολωνία. Πρέπει να βρούμε τα συστήματα προοδευτικότητας γι’ αυτές τις χώρες που σε καμία περίπτωση δεν μεταβάλλουν τους παγκόσμιους στόχους ή την τελική προθεσμία, δηλαδή το 2020, αλλά που είναι ακόμη αποδεκτές στις άλλες χώρες. Σε αυτές τις περιπτώσεις, πρέπει να δοθεί προτεραιότητα στην προοδευτικότητα του συστήματος. Βασικά, κατά τη διάρκεια αυτής της συζήτησης, θέλω να μάθω τι έχετε να δηλώσετε πριν συμμετάσχω ξανά στο Ευρωπαϊκό Συμβούλιο Περιβάλλοντος, το οποίο πραγματοποιείται συγχρόνως, όλη την ημέρα. Θα αναφέρω τις συζητήσεις μας και τα σχόλιά σας στους συναδέλφους μου. Το έργο μας δεν μπορεί να συντονιστεί καλύτερα και σας είμαι ευγνώμων γι’ αυτή την πρόσκληση, η οποία δείχνει την κοινή μας επιθυμία να καταλήξουμε σε μια συνολική συμφωνία σχετικά με τη δέσμη μέτρων για την ενέργεια και τις κλιματικές αλλαγές. Τέλος, οι χώρες της τρίτης ομάδας, παρότι δεν έχουν σημαντικές ανησυχίες ή ανησυχίες τέτοιας σημασίας στο πλαίσιο αυτής της διαδικασίας, δίνουν ιδιαίτερη προσοχή στο κόστος της απαιτούμενης αλληλεγγύης και στη χρήση των εσόδων που προκύπτουν από τις διάφορες δημοπρασίες και ιδιαίτερα στην επιλογή ή διαφορετικά στη μετά-κατανομή. Σε διάστημα δύο ημερών – στις 6 Δεκεμβρίου– έχει προγραμματιστεί να λάβει χώρα μια σύνοδος στο Γκντανσκ μεταξύ του κ. Sarkozy και των αρχηγών κρατών ή κυβερνήσεων της Πολωνίας, της Τσεχικής Δημοκρατίας, της Ουγγαρίας, της Σλοβακίας και των χωρών της Βαλτικής, καθώς και της Ρουμανίας και της Βουλγαρίας. Πιστεύω ότι θα κατορθώσουν να βρουν τρόπους προκειμένου να καταλήξουν σε συμφωνία για τα θέματα που ορθά θεωρούν ότι είναι σημαντικά. Στο τέλος της διαδικασίας αυτού του πρώτου σταδίου, πριν τη νέα σύνοδο του Κοινοβουλίου, αναπόφευκτα θα υπάρξουν μεγάλες δεσμεύσεις από τους αρχηγούς κρατών ή κυβερνήσεων. Πράγματι, αυτή η δέσμη μέτρων δεν μπορεί να υλοποιηθεί χωρίς την ισχυρή, ομόφωνη δέσμευση των κρατών μελών. Αυτό σε γενικές γραμμές ήταν σαφές από την αρχή. Δεν μπορούμε να προτείνουμε μια τέτοια αλλαγή όπως αυτή στις οικονομικές και κοινωνικές βάσεις των συνθηκών διαβίωσης 450 εκατομμυρίων Ευρωπαίων πολιτών χωρίς να έχουμε μια εξαιρετικά ισχυρή πολιτική διεργασία. Αναπόφευκτα, υπάρχει μεγάλη πρόκληση σε όλα τα εθνικά κοινοβούλια και ενδεχομένως ακόμη και για ορισμένους από εσάς εδώ, να αρνηθείτε κατηγορηματικά την πρόκληση, να σκεφτείτε: «Ποιο είναι το νόημα; Ας περιμένουμε τη διάσκεψη της Κοπεγχάγης, ας περιμένουμε να σχηματιστεί η νέα κυβέρνηση των ΗΠΑ» ή ακόμη, ενόψει της χρηματοπιστωτικής, βιομηχανικής και κοινωνικής κρίσης, να σκεφτείτε «αυτή δεν είναι η κατάλληλη στιγμή». Ωστόσο, αυτό σημαίνει ότι δεν καταλαβαίνουμε ότι αυτό που δεν πράττουμε σήμερα θα μας κοστίσει ακριβά στο μέλλον σχετικά με την παραγωγικότητα και την ανταγωνιστικότητα. Εάν δεν δράσουμε σήμερα σε συνθήκες στις οποίες οι οικονομίες μας και τα δημοκρατικά καθεστώτα μας είναι ακόμη τέλεια εξοπλισμένα για να αντέξουν, θα έλθουμε αντιμέτωποι με μια αμετάκλητη, ανυπόφορη κατάσταση και κατά συνέπεια κάθε πρόοδος θα καταστεί αδύνατη. Θα έχουμε αποτύχει ενώπιον των χωρών μας για τις οποίες πρέπει να επιτύχουμε ώστε να έχουμε εμπιστοσύνη στην ανάπτυξη. Θα έχουμε αποτύχει ενώπιον των χωρών για τις οποίες πρέπει να επιτύχουμε ώστε να έχουν εμπιστοσύνη στη βιώσιμη ανάπτυξή τους. Θα έχουμε αποτύχει ενώπιον των παιδιών μας. Σε κάθε περίπτωση, πώς μπορούμε να συναντηθούμε με τους Αφρικανούς ομολόγους μας, με τους οποίους έχουμε φτάσει σε μια κοινή πλατφόρμα Ευρώπης-Αφρικής, όπως επιβεβαιώθηκε στην Αντίς Αμπέμπα πριν από λίγες ημέρες και στη συνέχεια να μεταβούμε στην Κοπεγχάγη και να συζητήσουμε για την αλλαγή του παγκόσμιου παραδείγματος, εάν η Ευρώπη, η οποία, είτε μας αρέσει είτε όχι, είναι ο σωτήρας μας σε αυτή την υπόθεση, όπως ήταν στο Μπαλί, δεν εγκρίνει αυτή τη δέσμη μέτρων; Δεν βλέπω πώς θα ήταν δυνατή μια συμφωνία στην Κοπεγχάγη χωρίς αυτή την απαραίτητη προϋπόθεση. Εάν, αφετέρου, οι 27 χώρες μας οι οποίες, ομολογουμένως έχουν ακόμη σημαντικές διαφορές σε ό,τι αφορά τον πλούτο και διαφορετικά βιομηχανικά και ενεργειακά υπόβαθρα, καθώς επίσης διαφορετικό κλίμα, κατορθώσουν να συμφωνήσουν για μια δημόσια διαδικασία που μπορεί να αξιολογηθεί, να επαληθευθεί και να χρηματοδοτηθεί, θέτοντας σε κίνηση με αυτόν τον τρόπο μια ιστορική αλλαγή των τάσεων, τότε θεωρώ ότι αυτό θα μας γεμίσει με ελπίδα για τη διάσκεψη της Κοπεγχάγης και για το μέλλον του πλανήτη μας. Θεωρούμε ότι η διαδικασία της συναπόφασης, η οποία είναι από τη φύση της μια εξαιρετική ευκαιρία – αφού δεν πιστεύω ότι μία από τις συνιστώσες της δημοκρατίας μπορεί να σημειώσει πρόοδο από μόνη της εντός αυτού του πλαισίου – παραμένει ένας κανόνας ζωτικής σημασίας για μια τέτοια σημαντική αλλαγή. Εάν μου επιτρέπετε να δηλώσω ότι γι’ αυτό θα αξιοποιήσουμε με τον καλύτερο δυνατό τρόπο όλες τις συζητήσεις και τις απόψεις που θα ακούσουμε σήμερα το πρωί και ακόμη και νωρίς σήμερα το απόγευμα και ελπίζω ότι αυτή η διαδικασία της συναπόφασης θα μας δώσει τη δυνατότητα να λάβουμε αυτό το σημαντικό μέτρο, ένα μέτρο το οποίο μπορώ να προσθέσω, οι Ευρωπαίοι πολίτες ανυπομονούν να δουν. Είναι ένα υπεύθυνο μέτρο και ένα μέτρο για την ελπίδα. Πράγματι, μπαίνουμε στην τελική ευθεία με τη διάσκεψη του Πόζναν, η οποία πραγματοποιείται αυτή ακριβώς τη στιγμή. Αυτή η Διάσκεψη πρέπει να ανοίξει το δρόμο για την Κοπεγχάγη τον Δεκέμβριο του 2009, σε μια περίοδο κατά την οποία ο κόσμος ακόμη δεν ξέρει ποιο δρόμο να ακολουθήσει και τα κράτη μέλη διατείνονται ότι είναι πρόθυμα να δεσμευτούν, μολονότι όχι τα ίδια, για να επιταχυνθεί η μετατροπή, υπό την προϋπόθεση ότι αυτή χρηματοδοτείται ή ότι λαμβάνουν ενίσχυση και να αναθεωρήσουν τις μεθόδους παραγωγής και κατανάλωσής τους, υπό τον όρο ότι δεν τίθεται σε κίνδυνο η ανταγωνιστικότητα. Τα μάτια του κόσμου είναι στραμμένα στην Ευρώπη αυτόν το μήνα, τον Δεκέμβριο του 2008, αφού τα γεγονότα των επόμενων ημερών στην Ευρώπη θα αποτελέσουν ένα είδος δοκιμής, μια πρόγευση τι θα συμβεί κατά τη διάρκεια των σημαντικών συνομιλιών σε παγκόσμιο επίπεδο. Σε κάθε περίπτωση, το ελπίζω. Η δέσμη μέτρων για την ενέργεια και τις κλιματικές αλλαγές είναι ένα πακέτο «τρόπου υλοποίησης», ένα πακέτο σχετικά με μια τεράστια, αλλά ελεγχόμενη, ενεργειακή, οικονομική και τεχνολογική αλλαγή, με τον κοινό τρόπο λειτουργίας, το φάσμα των μηχανισμών και τη μέθοδο αλληλεγγύης, όλα σε μια Ένωση 27 χωρών που προβαίνουν σε δεσμεύσεις με δημοκρατικό τρόπο. Πιθανότατα αυτή είναι η πρώτη φορά στη σύγχρονη ιστορία που διαφορετικές οικονομίες προσπάθησαν να αλλάξουν το παράδειγμά τους ταυτόχρονα και από κοινού. Η οικονομική ανάπτυξη δεν ήταν ποτέ τόσο αλληλένδετη με αυτές τις ενεργειακές συνθήκες. Κυρίες και κύριοι, αυτό είναι το έργο το οποίο μας ανέθεσε η ιστορία σήμερα. Ως προς τη δέσμη μέτρων για την ενέργεια και τις κλιματικές αλλαγές, αυτή είναι η πρώτη οικονομία παγκοσμίως – 450 εκατομμύρια καταναλωτές και ποσοστό ύψους 15% εκπομπών αερίων του θερμοκηπίου – που επιχειρεί να αποδείξει ότι η βιώσιμη ανάπτυξη είναι δυνατή σε μια κλίμακα 27 κρατών, παρά τα τόσο διαφορετικά βιομηχανικά, κλιματικά, γεωγραφικά και οικονομικά περιβάλλοντα. Σε ό,τι αφορά τις άλλες ηπείρους, αυτό δείχνει επίσης ότι ένας από τους βασικούς εταίρους τους έχει ήδη δεσμευτεί σχετικά με αυτό το θέμα. Αυτή είναι η απόδειξη ότι αυτό είναι εφικτό. Γνωρίζετε τους τρεις στόχους: τους περίφημους στόχους τρεις φορές επί είκοσι. Έτσι ονομάζονται παραδοσιακά, παρόλο που, για έναν από τους στόχους του 20%, ο εν λόγω αριθμός στην πραγματικότητα είναι 20 ή 30%. Κατά συνέπεια, οι στόχοι που έχουν σχέση με το τρεις φορές επί είκοσι είναι οι εξής: μια μείωση της τάξης του 20% στις εκπομπές αερίων του θερμοκηπίου σε σύγκριση με τις αντίστοιχες του 1990, ποσοστό ύψους 20% από ανανεώσιμες πηγές ενέργειας και βελτίωση της τάξης του 20% στον τομέα της ενεργειακής απόδοσης. Η Επιτροπή μετέφερε αυτούς τους στόχους σε πέντε σημαντικές προτάσεις κανονισμού: Την οδηγία ETS ή το σχέδιο για το σύστημα εμπορίας δικαιωμάτων εκπομπής CO για τους παροχείς της βιομηχανίας και της ενέργειας που έχει ως στόχο μια μείωση της τάξης του 21% στις βιομηχανικές εκπομπές μέχρι το 2020. Την οδηγία για τον επιμερισμό της προσπάθειας, η οποία έχει ως στόχο να μειώσει τις εκπομπές των αερίων του θερμοκηπίου κατά 10% σε τομείς που δεν υπάγονται στο σύστημα εμπορίας δικαιωμάτων εκπομπών, όπως οι κατασκευές, οι μεταφορές και η γεωργία μέχρι το 2020. Την οδηγία για τις ανανεώσιμες πηγές ενέργειας, στόχος της οποίας είναι να αυξήσει το ποσοστό αυτών των ενεργειακών πόρων λίγο παραπάνω από 8% το 2006 μέχρι 20%, με μια μείωση της τάξης του 10% στον τομέα των μεταφορών. Την οδηγία για τη δέσμευση και την αποθήκευση του διοξειδίου του άνθρακα, η οποία έχει ως στόχο να θέσει τις προϋποθέσεις για την αποθήκευση άνθρακα. Τέλος, η νομοθεσία για τις εκπομπές CO από μηχανοκίνητα οχήματα, η οποία επιδιώκει να μειώσει τις εκπομπές CO από 160 σε 120 γραμμάρια, μεταξύ του 2006 και του 2008. Πριν εξετάσουμε εκτενέστερα τις διαπραγματεύσεις οι οποίες είναι ρευστές από τη φύση τους, θέλω να κάνω κάποιες γενικές παρατηρήσεις. Πρώτον, αυτή η δέσμη μέτρων, η οποία είναι πολύπλοκη, αποτελεί ένα συνεκτικό, ανεξάρτητο και σωστό σύνολο, όπου όλοι μπορούν να βρουν τη θέση τους και να συμβάλλουν σύμφωνα με τα βιομηχανικά, ενεργειακά ή τα γεωγραφικά χαρακτηριστικά τους. Επιτρέψτε μου να ευχαριστήσω την Επιτροπή και τις προηγούμενες προεδρίες γι’ αυτές τις εξαιρετικά συλλογικές προσπάθειες. Ο στόχος μας είναι σαφής: μια δέσμη μέτρων αυτού του μεγέθους κανονικά θα χρειαζόταν αρκετά έτη."@el10 "Mr President, ladies and gentlemen, first of all I would like to offer my apologies, which I hope you will accept, for having misjudged Brussels’s traffic. Owing to the global calendar – the European Parliament’s electoral timetable and the meetings in Poznań and Copenhagen – all parties wanted to try to arrive at an agreement by the end of the year. This is clearly a very difficult task, but there is no escaping it. This objective, which was laid down at the European Council under the German Presidency, was reiterated in October, under Mr Sarkozy’s Presidency, even though certain States, in the face of the crisis, expressed their concerns and wanted to postpone any decision. There is no question that things were tense, and Mr Sarkozy had to make a very strong commitment so that we could continue to make progress in this field. The agreement reached in October therefore confirmed what we achieved under the German Presidency. First of all, you wished to bring forward your vote to today or yesterday. This reaction, this wish, provided a considerable boost, a considerable push, at a time when concerns were focused on this climate, and this had a very positive effect. You – the group chairmen, rapporteurs and committee chairmen – wanted to meet us and Mr Jouyet, and we all discussed what the best possible conditions were to attempt to reach an agreement by the end of the year. I believe that we all, and I should like to thank you for this, recommended holding this in-depth debate today, and postponing until this afternoon the conclusions of these debates at the Council, the Council of 11-12 December, a trialogue during the following weekend and then a debate with, I hope, a vote on 17 December. I must say to you, ladies and gentlemen, that this will perhaps go down in history as a turning point on the road towards the agreement, which remains our common goal. We have entered a crucial phase of talks. There is no political posturing or politicking by the Member States where this matter is concerned. We are not in a negotiation where, as sometimes happens, a stance or position is taken up in order to gain a particular advantage. We are in a kind of positive paradox. We are aware that we have to take action because this is a vital issue, but that we have to do it in such a way that each directive is socially, financially and economically acceptable to the Union as a whole and to each Member State individually. Today, the negotiations have reached a critical stage. The trialogues are going as well as could be hoped; indeed, it is the high quality of the trialogues and the trust between the parties that has enabled the timetable to be modified slightly. We do not have long left to reach a conclusion: less than two weeks, in fact. The trialogues, some of which were still taking place late last night, should enable us to finalise 90% of the text, which can then be translated into all of the Union’s languages. Looking ahead to the Council of 11-12 December, the Council of Environment Ministers, today, and the Council of Energy Ministers, on Monday 8 December, will tackle the issues on which an agreement between the Member States still seems possible. This afternoon the Presidency will try to make further progress on many points concerning the four texts that comprise, in the strictest sense of the word, this package. I shall also present your agreement on the proposal for a regulation on the CO emissions of light-duty vehicles and fuel quality. I shall then propose adoption of the Council’s conclusions on the Commission’s communication on deforestation. Combating deforestation and forest degradation, as well as the sustainable conservation and management of forests, are key elements of a future international climate change agreement. These elements are the subject of much debate with our friends in Africa. Moreover, we have, I hope, arrived at unanimous conclusions on genetically modified organisms. A final trialogue will be held at the weekend, between the end of the Council of 11 December and 17 December. It will, of course, be scheduled to allow us to prepare for the debates and the vote in plenary on 16-17 December. I would like to thank you, Mr Piebalgs and Mr Dimas, for allowing us to hold this debate and for your intense collaborative work on the energy and climate change package, on which you embarked after Bali under the Slovenian Presidency, then at the informal Council meeting in St Cloud, in August, and which has continued throughout the five months of this Presidency. Our common commitment is to secure an agreement at first reading, based on a timeframe that is compatible with international obligations and the European Parliament elections. The previous trialogues, the last of which took place yesterday evening, have gone tremendously well from a technical point of view. To be honest, a few months ago the dossier appeared technically insurmountable. I must say that all parties, and the permanent representatives, COREPER, were equal to the challenge and did a splendid job. Obviously, I would also like to thank Parliament’s representatives at the various meetings and, in particular, at the trialogues. Good progress has been made, and the texts have come along very well where the vast majority of points are concerned. In particular, the overall architecture and the national targets assigned to each Member State have now secured broad support. Several difficult issues are, however, still being discussed within the Council, and between the Council and Parliament. It is clear that we must find, within the framework of the ETS Directive – which is probably the most difficult directive – systems for progressivity and financial solidarity that ensure that countries whose economies rely most on carbon can make the transition to other sources of energy. The energy performance of industry varies, across Europe, from one to three, depending on the country. Carbon emissions vary from one to four, or even five in certain sectors. This gives you an idea of the difficulty facing us, but we must reach an agreement where Europe’s economic and industrial competitiveness is maintained. Moreover, we have been in constant contact with European industries. Yes, electricity auctions must be organised, but we have to find a method of regulation that does not entail huge price increases for final consumers, be they domestic or industrial. We are currently mapping the route towards this transition without also creating a risk of unfair competition in the internal market. With regard to the risks of carbon leakage, we are working on two alternatives, which are not mutually exclusive: progressivity of auctions; and a carbon inclusion mechanism such as the one planned by the United States within the framework of their own package. The argument that this would jeopardise freedom of trade is not relevant, in our view. In any case, the choice of mechanisms must simply be decided on at a later stage. For the time being, we basically need to establish what is appropriate for sectors that are particularly vulnerable due to their exposure to potentially very high additional costs in terms of competitiveness and to risks of carbon leakage. Some people, such as our German friends, want to retain only one criterion and to abandon progressivity. We need to find a solution that is acceptable to us all. In short, at this stage in negotiations, three major blocs have emerged. The first is mainly composed of the Baltic countries, which are bound, under the terms of the Treaty – one of them, at least – to dismantle nuclear power stations, and which, owing to their particular geographical location, form a veritable energy island. These countries are legitimately highlighting a number of specific technical, practical and financial issues. The second bloc comprises countries whose industry is much less efficient in energy terms, as it relies heavily on carbon. The most obvious example is Poland. It falls to us to find, for these countries, progressivity systems that do not, under any circumstances, alter the global targets or the final deadline, namely 2020, but that are still acceptable to the other countries. Progressivity of the system should be prioritised in these cases. Basically, during this debate, I want to listen to what you have to say before rejoining the European Environment Council, which is taking place at the same time, all day. I will give an account of our discussions and your comments to my colleagues. Our work could not be coordinated better, and I am grateful to you for this invitation, which demonstrates our common desire to reach a comprehensive agreement on the energy and climate change package. Lastly, the countries of the third bloc, although they have no major concerns or concerns of such importance within the context of this process, are paying a great deal of attention to the cost of our required solidarity and to the use of revenues arising from the various auctions and, in particular, to the choice or otherwise of post-allocation. In two days’ time – on 6 December – a meeting is scheduled to take place in Gdansk between Mr Sarkozy and the Heads of State or Government of Poland, the Czech Republic, Hungary, Slovakia and the Baltic countries, as well as Romania and Bulgaria. I am convinced that they will manage to find ways to reach an agreement on the topics that they rightly consider to be essential. At the end of the process of this first stage, before Parliament meets again, there will inevitably be a strong commitment by the Heads of State or Government. Indeed, this package cannot work without the strong, unanimous commitment of the Member States. That much was clear from the outset. We cannot propose a change such as this to the economic and social foundations of the lives of 450 million European citizens without having an extremely powerful political process. There is inevitably a strong temptation within all national parliaments, and perhaps even for some of you here, to balk at the challenge, to think: ‘What is the point? Let us wait for Copenhagen, let us wait for the new US Administration to be formed’, or even, in view of the financial, industrial and social crisis, to think ‘this is not the right time’. That means, however, failing to understand that what we do not do today will cost us dearly in the future in terms of productivity and competitiveness. If we do not act today in conditions that our economies and democracies are still perfectly equipped to withstand, we will be faced with an irreversible, intolerable situation, and any progress will subsequently become impossible. We will have failed in the eyes of countries that need us to succeed for them to have faith in development. We will have failed in the eyes of countries that need us to succeed for them to have faith in their sustainable development. We will have failed in the eyes of our children. In any case, how could we meet our African counterparts, with whom we have arrived at a common Europe-Africa platform, as confirmed in Addis Ababa a few days ago, then go to Copenhagen and talk of changing the global paradigm, if Europe, which, whether we like it or not, is a white knight in this affair, as it was in Bali, does not adopt this package? I do not see how an agreement in Copenhagen would be possible without this essential prerequisite. If, on the other hand, our 27 countries which, admittedly, still have substantial disparities in terms of wealth and different industrial and energy backgrounds, and different climates too, manage to agree on a public process that can be assessed, verified and financed, thereby setting in motion an historic change in trends, then I believe that this will fill us with hope for Copenhagen and for the future of our planet. We are convinced that codecision, which is, by nature, an extraordinary opportunity – since I do not believe that one of the components of democracy on its own could make progress within this framework – remains a vital rule for such a major change. If I may say so, this is why we shall obviously make the best possible use of all the debates and opinions that we shall hear this morning, and even early this afternoon, and I hope that this codecision procedure will enable us to take this major step, a step which, I might add, European citizens are anxious to see. It is a responsible step and a step towards hope. Indeed, we are entering the final straight with the Poznań Conference, which is taking place at this very moment. This Conference should pave the way for Copenhagen in December 2009, at a time when the world is still hesitating at a crossroads and the Member States are claiming that they are willing to make a commitment, although not by themselves, to speed up the transformation, provided that it is financed or that they receive support, and to review their methods of production and consumption, provided that competitiveness is not jeopardised. The eyes of the world are on Europe this month, December 2008, since the events of the coming days in Europe will be a kind of rehearsal, a foretaste of what will take place during the major global talks. I hope so in any case. The energy and climate change package is a ‘how to’ package, a package on a huge, but controlled, energy, economic and technological transition, with a shared modus operandi, range of solidarity mechanisms and method, all within a Union of 27 countries making commitments democratically. This is probably the first time in modern history that different economies have tried to change their paradigm simultaneously and together. Economic development has never been so interlinked with these energy conditions. Ladies and gentlemen, this is the task with which history has entrusted us today. When it comes to the energy and climate change package, this is the first economy in the world – 450 million consumers and 15% of greenhouse gas emissions – to attempt to demonstrate that sustainable development is possible on a scale of 27 States, notwithstanding such varied industrial, climatic, geographical and economic backgrounds. For the other continents, this also shows that one of their main partners is already committed; it is the proof that this is possible. You are familiar with the three objectives: the famous three times twenty objectives. This is what they are traditionally called, even though, for one of the 20% objectives, the figure in question is actually 20 or 30%. Therefore, the three times twenty are: a 20% reduction in greenhouse gas emissions compared to 1990, 20% from renewable energy sources and a 20% improvement in energy efficiency. The Commission has translated these objectives into five major draft regulations: the ETS Directive or CO emissions trading scheme for industry and energy providers, which aims for a 21% reduction in industrial emissions by 2020; the Effort Sharing Directive, which aims to cut greenhouse gas emissions by 10% in non-ETS sectors such as construction, transport and agriculture by 2020; the directive on renewable energy sources, whose aim is to increase the share of these energy sources from a little over 8% in 2006 to 20%, with a 10% reduction in the transport sector; the directive on carbon capture and storage, which aims to set out the conditions for storing carbon; and, lastly, the legislation on CO emissions from motor vehicles, which seeks to bring CO emissions down from 160 to 120 grams, between 2006 and 2008. Before looking in detail at the negotiations which are, by nature, fluid, I would like to make four general remarks. Firstly, this package, which is complex, constitutes a consistent, independent and fair whole, where everyone can find their place and contribute according to their industrial, energy or geographical characteristics. Allow me to thank the Commission and the previous presidencies for these eminently collective efforts. Our objective is clear: a package of this size would normally have taken several years."@en4 "Señor Presidente, Señorías, en primer lugar quiero transmitirles mis disculpas, que espero acepten, por haberme hecho una idea equivocada del tráfico de Bruselas. Debido al calendario global —la agenda electoral del Parlamento Europeo y las reuniones en Poznań y en Copenhague— todas las partes tenían en mente alcanzar un acuerdo a finales de año. Esta es evidentemente una misión complicada, pero es ineludible. El objetivo, que fue planteado en el Consejo Europeo bajo la Presidencia alemana, fue reiterado en octubre, durante la Presidencia del señor Sarkozy, aunque determinados Estados, ante la situación de crisis, expresaron su preocupación y propusieron demorar las decisiones. No hay duda de que existió tensión, y el señor Sarkozy tuvo que expresar un firme compromiso para que continuásemos haciendo avances en este campo. Así, el acuerdo alcanzado en octubre vino a confirmar lo logrado bajo la Presidencia alemana. En primer lugar, fue su deseo adelantar su votación a ayer o a hoy. Esta reacción, este deseo, proporcionó un impulso considerable en unos momentos en los que las preocupaciones estaban centradas en el clima, lo que ha tenido un efecto muy positivo. Ustedes —los presidentes de los Grupos, los ponentes y los presidentes de las comisiones— quisieron reunirse con nosotros y con el señor Jouyet, y todos nosotros debatimos sobre cuáles eran las mejores condiciones posibles para intentar conseguir un acuerdo para finales de año. Creo que todos nosotros, y esto es algo que debo agradecerles, recomendamos celebrar hoy este debate en profundidad, y posponer hasta esta tarde las conclusiones de estos debates en el Consejo, el Consejo de los días 11 y 12 de diciembre, un diálogo a tres bandas durante el siguiente fin de semana y, a continuación, un debate con, así lo espero, una votación el 17 de diciembre. Debo decirles, Señorías, que probablemente este pase a la historia como un momento decisivo en el camino hacia un acuerdo, que sigue siendo nuestro objetivo común. Hemos iniciado una fase crucial de conversaciones. No hay lugar para las posturas políticas por parte de los Estados miembros en lo tocante a este asunto. No estamos en una negociación en la que, como sucede en ocasiones, se adopta una actitud o una posición con el fin de obtener una determinada ventaja. Nos encontramos en una especie de paradoja positiva. Somos conscientes de que debemos pasar a la acción porque este es un asunto vital, pero también de que debemos hacerlo de tal manera que cada directiva sea social, financiera y económicamente aceptable para la Unión como un todo y para cada Estado miembro individual. Hoy las negociaciones han alcanzado una fase crítica. Los diálogos a tres bandas marchan tan bien como era de esperar; en efecto, es la elevada calidad de estos diálogos y la confianza entre las partes lo que ha permitido modificar ligeramente la agenda. No nos falta demasiado para alcanzar una conclusión: menos de dos semanas, de hecho. Los diálogos a tres bandas, algunos de los cuales todavía se estaban celebrando anoche, deberían permitirnos finalizar el 90 % del texto, que a continuación puede ser traducido a todos los idiomas de la Unión. Mirando hacia el Consejo de los días 11 y 12 de diciembre, el Consejo de Ministros de Medio Ambiente y el Consejo de Ministros de Energía, el lunes día 8 de diciembre, abordarán las cuestiones en las que todavía parece posible alcanzar un acuerdo entre los Estados miembros. Esta tarde la Presidencia intentará hacer más progresos en muchos puntos relacionados con los cuatro textos que componen, en el más estricto sentido del término, este paquete. También presentaré su acuerdo sobre la propuesta de Reglamento sobre las emisiones de CO de los vehículos de carga liviana y la calidad del combustible. A continuación propondré la adopción de las conclusiones del Consejo sobre la comunicación de la Comisión sobre la deforestación. Combatir este fenómeno y la degradación de los bosques, así como la conservación y la gestión sostenible de las masas forestales, son elementos clave de un futuro acuerdo internacional sobre cambio climático. Estos aspectos quedan pendientes de un amplio debate con nuestros amigos de África. Además, hemos alcanzado conclusiones unánimes, o así lo espero, sobre organismos modificados genéticamente. Entre los Consejos del 11 y del 17 de diciembre, tendrá lugar un último diálogo a tres bandas. Por supuesto, estará previsto para permitirnos preparar los debates y la votación en la sesión plenaria de los días 16 y 17 de diciembre. Quiero darles las gracias, señores Piebalgs y Dimas, por permitirnos celebrar este debate, así como por su intenso trabajo de colaboración en el paquete de energía y cambio climático, tarea en la que se embarcaron después de Bali bajo la Presidencia eslovena, después en la reunión informal del Consejo en St Cloud, en agosto, y que ha continuado a lo largo de los cinco meses de esta Presidencia. Nuestro compromiso común es garantizar que se produce un acuerdo en primera lectura, basado en un plazo que sea compatible con las obligaciones internacionales y con las elecciones al Parlamento Europeo. Los diálogos a tres bandas previos, el último de los cuales tuvo lugar ayer por la tarde, han ido muy bien desde un punto de vista técnico. Para ser honesto, hace unos meses el informe parecía técnicamente insalvable. Debo decir que todas las partes, y los representantes permanentes, el Coreper (Comité de Representantes Permanentes), estuvieron a la altura del reto e hicieron un trabajo espléndido. Obviamente, también quiero dar las gracias a los representantes del Parlamento en las distintas reuniones y, en particular, en los diálogos tripartitos. Hemos realizado progresos notables, también en la mayor parte de los textos. Particularmente, la arquitectura global y los objetivos nacionales asignados a cada Estado miembro han conseguido un amplio respaldo. Sin embargo, hay varios asuntos que seguimos discutiendo dentro del Consejo, y entre este y el Parlamento. Está claro que debemos encontrar, dentro del marco de la Directiva ETS —que probablemente es la directiva más complicada—, sistemas de progresividad y de solidaridad financiera que aseguren que los países cuyas economías dependen principalmente del carbón puedan realizar la transición a otras fuentes de energía. El rendimiento energético de las industrias varía, en Europa, entre uno y tres, dependiendo del país. Las emisiones de dióxido de carbono van de uno a cuatro, o a cinco en determinados sectores. Esto da una idea de la dificultad de la tarea que afrontamos, pero debemos alcanzar un acuerdo que mantenga la competitividad económica e industrial de Europa. Además, hemos estado en contacto permanente con las industrias europeas. Sí, las subastas de electricidad deben estar organizadas, pero tenemos que encontrar un método de reglamentarlas que no conlleve un incremento significativo de los precios para el consumidor final, sea doméstico o industrial. Actualmente estamos planificando la ruta hacia esta transición sin generar un peligro de competencia desleal en el mercado interno. En lo tocante al peligro de fuga de dióxido de carbono, estamos trabajando en dos alternativas que no son excluyentes: la progresividad de las subastas; y un mecanismo de inclusión para el dióxido como el creado por los Estados Unidos en el marco de su propio paquete. El argumento de que esto pondría en peligro la libertad de comercio no es pertinente, desde nuestro punto de vista. En cualquier caso, la elección de los mecanismos debe ser decidida en una fase posterior. De momento, básicamente necesitamos establecer lo que es adecuado para los sectores que son particularmente vulnerables debido a su exposición a costes adicionales potencialmente muy elevados en términos de competitividad y al riesgo de fuga de dióxido de carbono. Algunas voces, como nuestros amigos alemanes, quieren conservar un solo criterio y abandonar la progresividad. Debemos encontrar una solución que sea aceptable para todos. Es decir, en esta fase de las negociaciones, han surgido tres grandes bloques. El primero está compuesto principalmente por los países bálticos, que bajo los términos del Tratado están obligados —al menos uno de ellos— a desmantelar sus plantas nucleares y que, debido a su particular ubicación geográfica, constituyen una auténtica isla energética. Estos países están planteando legítimamente una serie de cuestiones específicas de carácter técnico, práctico y financiero. El segundo bloque incluye a países cuyas industrias son mucho menos eficientes en términos energéticos, y que dependen en gran medida del carbón. El ejemplo más claro es Polonia. Es nuestro deber encontrar, para estos países, unos sistemas de progresividad que bajo ninguna circunstancia supongan una alteración de los objetivos globales o del plazo final, es decir el año 2020, pero que no obstante sean aceptables para los otros países. En estos casos debería darse prioridad a la progresividad del sistema. Básicamente, durante este debate quiero escuchar lo que tienen que decir antes de reunirme con el Consejo Europeo de Medio Ambiente, que está teniendo lugar ahora mismo, durante todo el día. Informaré a mis colegas sobre este debate y sobre sus comentarios. Nuestro trabajo no podía estar mejor coordinado, y les estoy agradecido por esta invitación, que demuestra nuestro deseo compartido de alcanzar un acuerdo exhaustivo para el paquete de energía y cambio climático. Por último, tenemos a los países del tercer bloque, que aunque carecen de intereses, o al menos de preocupaciones importantes dentro del contexto de este proceso, prestan una gran atención al coste de esta solidaridad exigida y al uso de ingresos que surge de las distintas subastas y, en particular, a la elección o a cualquier otra asignación posterior. Dentro de dos días —el 6 de diciembre— está prevista una reunión en Gdansk entre el señor Sarkozy y los Jefes de Estado y de Gobierno de Polonia, la República Checa, Hungría, Eslovaquia, los países bálticos, Rumanía y Bulgaria. Esto convencido de que serán capaces de encontrar modos de alcanzar un acuerdo sobre los temas que consideran esenciales. Al final del proceso de esta primera fase, antes de que el Parlamento se reúna de nuevo, habrá inevitablemente un firme compromiso por parte de los Jefes de Estado y de Gobierno. En efecto, este paquete no puede funcionar sin un compromiso firme y unánime por parte de los Estados miembros. Esto quedó claro desde el principio. No podemos proponer un cambio como este que afecta a lo fundamentos económicos y sociales de las vidas de 450 millones de ciudadanos sin la legitimidad de un proceso político totalmente cohesionado. Inevitablemente, en todos los parlamentos nacionales, y tal vez entre algunos de los presentes, existe una gran tentación de obstaculizar el acuerdo, de pensar: «¿A qué viene esto? Esperemos a Copenhague, esperemos a que se forme el nuevo gobierno de los EE.UU.», o incluso, en presencia de la crisis financiera, industrial y social, de pensar «No es el mejor momento». Esto implica una incapacidad para comprender que lo que no hagamos hoy nos costará caro en el futuro en términos de productividad y de competitividad. Si no actuamos hoy en unas condiciones que nuestras economías y nuestras democracias están todavía perfectamente equipadas para afrontar, nos enfrentaremos a una situación irreversible e intolerable, y más tarde será imposible hacer progresos. Habremos fracasado a los ojos de los países que necesitan que tengamos éxito para que ellos puedan tener fe en el desarrollo. Habremos fracasado a los ojos de los países que necesitan que tengamos éxito para que ellos puedan tener fe en el desarrollo sostenible. Habremos fracasado a los ojos de nuestros hijos. En cualquier caso, ¿cómo podríamos reunirnos con nuestros homólogos africanos, con los que hemos creado una plataforma común Europa-África, tal y como quedó confirmado en Addis Abeba hace unos días, y luego ir a Copenhague y hablar de cambiar el paradigma global, si Europa, que, nos guste o no, es el caballero blanco en este asunto, como lo fue en Bali, no adopta este paquete? No veo cómo sería posible un acuerdo en Copenhague sin este requisito previo esencial. Si, por otra parte, nuestros veintisiete países, los cuales, hay que reconocer todavía presentan diferencias sustanciales en términos de riqueza y, a priori, distintas circunstancias industriales y energéticas, así como diferentes climas; si consiguen llegar a un acuerdo sobre un proceso público que puede ser evaluado, verificado y financiado, poniendo en marcha de esta manera un cambio histórico en las tendencias, entonces opino que esto nos hará rebosar esperanza para Copenhague y para el futuro de nuestro planeta. Estamos convencidos de que la codecisión, que por naturaleza es una oportunidad extraordinaria —ya que no creo que uno de los componentes de la democracia pueda hacer progresos por sí solo en este marco de trabajo— sigue siendo una norma vital para conseguir el mencionado gran cambio. Si se me permite decirlo, obviamente por esto haremos el mejor uso posible de todos los debates y de las opiniones que escuchemos a lo largo de esta mañana y de parte de la tarde; y espero que este procedimiento de codecisión nos permita dar este enorme paso adelante, un paso que, añadiré, los ciudadanos europeos aguardan con ansiedad. Es un paso responsable y un paso hacia la esperanza. En efecto, enfilamos la recta final con la Conferencia de Poznań, que está teniendo lugar en este preciso instante. Este foro debería allanar el camino para la cita de Copenhague en diciembre de 2009, en unos tiempos en los que el mundo todavía duda ante una disyuntiva y en los que los Estados miembros afirman estar deseosos de comprometerse, aunque no por sí mismos, a acelerar la transformación, siempre que esté financiada o que reciban una determinada ayuda, y a revisar sus métodos de producción y consumo, siempre que esto no perjudique su competitividad. Los ojos del mundo miran a Europa durante este mes, diciembre de 2008, ya que los eventos de los días venideros en la Unión constituirán una suerte de ensayo, un anticipo de lo que tendrá lugar durante las grandes conversaciones globales. Así lo espero, en cualquier caso. El paquete de energía y cambio climático es un paquete indicativo sobre una enorme, aunque controlada, transición energética, económica y tecnológica, con un compartido, una serie de mecanismos y métodos de solidaridad; todo dentro de una Unión de 27 países que suscriben compromisos de manera democrática. Probablemente esta es la primera ocasión en la historia moderna en que distintas economías han intentado cambiar sus paradigmas de manera simultánea y conjunta. El desarrollo económico nunca ha estado tan interconectado con estas condiciones energéticas. Señorías, esta es la tarea que la historia nos ha encomendado. En lo tocante al paquete sobre energía y cambio climático, esta es la primera economía mundial —450 millones de consumidores y un 15 % de emisiones de gases de efecto invernadero— que intenta demostrar que es posible un desarrollo sostenible a escala de 27 Estados, a pesar de las variopintas circunstancias industriales, climáticas, geográficas y económicas. Esto también muestra a los otros continentes que uno de sus principales asociados ya se ha comprometido; es la prueba de que esto es posible. Ustedes están familiarizados con los tres objetivos: los famosos objetivos «20-20-20». Así es como han sido llamados, aunque para uno de los objetivos del 20 % la cifra en cuestión es en realidad el 20 % o el 30 %. Por tanto, los «20-20-20» son: una reducción de las emisiones de gases de efecto invernadero del 20 % en comparación con las de 1990, un 20 % de uso de fuentes de energía renovable y una mejora del 20 % en la eficiencia energética. La Comisión ha traducido estos objetivos a cinco grandes proyectos de Reglamento: la Directiva ETS o régimen de comercio de derechos de emisión de gases de efecto invernadero para la proveedores industriales y energéticos, que aspira a una reducción del 21 % en las emisiones industriales para 2020; la Directiva de esfuerzos compartidos, que va dirigida a reducir en un 10 % las emisiones de gases de efecto invernadero en los sectores no incluidos en el régimen de comercio ETS, como la construcción, el transporte o la agricultura, para 2020; la Directiva sobre fuentes de energía renovable, cuyo objetivo es aumentar la cuota de estas fuentes energéticas desde el modesto 8 % que se registraba en 2006 hasta un 20 %, con un 10 % de reducción en el sector de los transportes; la Directiva sobre captura y almacenamiento de dióxido de carbono, que pretende establecer las condiciones para el almacenamiento geológico de dióxido de carbono; y, por último, la legislación sobre las emisiones de CO de los motores de los vehículos, cuyo fin es reducir las emisiones de CO de 160 gramos a 120 gramos entre 2006 y 2008. Antes de considerar detalladamente las negociaciones, que por naturaleza son fluidas, quiero hacer cuatro observaciones generales. En primer lugar, este paquete tan complejo constituye un todo coherente, independiente y justo, en el que todos pueden encontrar su lugar y contribuir en función de sus características industriales, energéticas o geográficas. Permítanme que dé las gracias a la Comisión y a las presidencias anteriores por estos esfuerzos eminentemente colectivos. Nuestro objetivo es claro: un paquete de estas dimensiones normalmente habría tardado varios años."@es21 "Härra juhataja, daamid ja härrad! Kõigepealt soovin vabandada selle eest, et alahindasin Brüsseli liiklust, loodan, et andestate mulle. Tänu üleüldisele ajakavale – Euroopa Parlamendi valimiste ajakava ja Poznańi ja Kopenhaageni kohtumiste ajakava – soovisid kõik osapooled aasta lõpuks kokkuleppele jõuda. On selge, et see on väga raske ülesanne, kuid sellest pole pääsu. Seda eesmärki, mis Saksamaa eesistumise ajal Euroopa Ülemkogus vastu võeti, korrati oktoobris Nicolas Sarkozy eesistumise ajal, olgugi et teatud liikmesriigid avaldasid kriisi silmas pidades oma muret ning soovisid kõik otsused edasi lükata. Pole kahtlust, et asjad olid pingelised ja härra Sarkozy pidi andma väga tõsise kinnituse, et oleme suutelised sellele alal edusamme tegema. Seda, mida me Saksamaa eesistumise ajal saavutanud olime, kinnitas oktoobris saavutatud kokkulepe. Esmalt soovisite oma hääletuse tänasele või eilsele tuua. See reaktsioon, see soov oli oluliseks tõukeks ajal, mil mured sellele kliimale keskendusid ning see avaldas väga positiivset mõju. Teie, fraktsioonide esimehed, raportöörid ja komisjonide esimehed, tahtsite kohtuda meie ja Jean-Pierre Jouyet’ga ning meie kõigi arvates oli parimaks võimalikuks tingimuseks üritada saavutada kokkulepe aasta lõpuks. Arvan, et me kõik, ja soovin teid selle eest tänada, soovitasime selle põhjaliku arutelu pidamist täna ning et tuleks lükata kuni tänase pärastlõunani edasi nende arutelude järelduste tegemine nõukogus. 11.-12. detsembril toimub nõukogu istung, kolmepoolsed läbirääkimised järgneval nädalavahetusel ning arutelu 17. detsembril, kus, ma loodan, saame hääletada. Pean ütlema, daamid ja härrad, et sellest võib saada ajalooline pöördepunkt kokkuleppe sõlmimisel, mis jääb meie ühiseks eesmärgiks. Oleme jõudnud kriitilisse läbirääkimiste faasi. Liikmesriigid ei võta selles asjas poliitilisi seisukohti ega nõua omi asju. Need ei ole läbirääkimised, kus, nagu vahel juhtub, keegi võtab hoiaku või seisukoha, et mingit kindlat eelist saada. Meil on mingit liiki positiivne paradoks. Teame, et peame midagi ette võtma, kuna tegemist on eluliselt tähtsa küsimusega, kuid peame seda tegema nii, et iga direktiiv on sotsiaalselt, rahaliselt ja majanduslikult vastuvõetav kogu liidule ja igale liikmesriigile eraldi. Täna jõudsid läbirääkimised kriitilisse etappi. Kolmepoolsed läbirääkimised lähevad nii hästi kui võimalik ning just tänu nende kvaliteedile ja osapoolte vahelisele usaldusele oligi võimalik ajakava natukene muuta. Lõpplahendus ei ole enam kaugel, tegelikult on jäänud alla kahe nädala. Tänu kolmepoolsetele läbirääkimistele, millest mõned isegi alles eile õhtul aset leidsid, sai võimalikuks lõpetada 90% tekstist, mille saab seejärel kõikidesse Euroopa Liidu ametlikesse keeltesse tõlkida. 11.-12. detsembri nõukogu kohtumisel, tänasel keskkonnaministrite nõukogu kohtumisel ning energiaministrite nõukogu kohtumisel esmaspäeval, 8. detsembril käsitletakse küsimusi, mille suhtes kokkuleppe saavutamine liikmesriikide vahel veel tundub võimalik. Täna pärastlõunal üritab eesistujariik jõuda edasi veel paljude punktide suhtes nendes neljas tekstis, mis sõna otseses mõttes moodustavad selle paketi. Esitan ka teie kokkuleppe, mis puudutab ettepanekut väikesõidukite süsinikdioksiidiheite ja kütuse kvaliteedi määruste suhtes. Seejärel teen ettepaneku võtta vastu nõukogu järeldused komisjoni metsade raadamise kohase teatise kohta. Võitlemine metsade raadamise ja metsade seisundi halvenemise vastu ning metsade jätkusuutlik säilitamine ja haldamine on tulevase rahvusvahelise kliimamuutusealase kokkuleppe kõige olulisemad elemendid. Nendel teemadel arutame väga palju oma sõpradega Aafrikas. Lisaks oleme loodetavasti jõudnud üksmeelsele järeldusele geneetiliselt muundatud organismide küsimuses. Viimased kolmepoolsed läbirääkimised peetakse nädalavahetusel, mis jääb 11. detsembri nõukogu kohtumise lõpu ja 17. detsembri kohtumise vahel. Loomulikult korraldatakse see ajaliselt nii, et saame valmistuda aruteludeks ja hääletamiseks täiskogu istungil 16.-17. detsembril. Tänan teid, härrad Andris Piebalgs ja Stavros Dimas, et saame seda arutelu pidada ning teie tõsise koostöö eest kliimamuutuse ja energia paketi juures, millega alustati tööd Sloveenia eesistumise ajal augustis pärast Bali kohtumist mitteametlikul nõukogu kohtumisel St Cloudis ning mis on jätkunud käesoleva eesistumise viie kuu jooksul. Meie ühine eesmärk on jõuda kokkuleppele esimesel lugemisel ning vastavalt ajakavale, mis sobib kokku rahvusvaheliste kohustustega ning Euroopa Parlamendi valimistega. Eelmised kolmepoolsed läbirääkimised, millest viimane leidis aset eile õhtul, läksid tehnilisest seisukohast väga hästi. Kui aus olla, siis paari kuu eest paistis toimik tehniliselt ületamatuna. Pean ütlema, et kõik osapooled ja alaliste esindajate komitee said võrdselt hästi hakkama ning tegid suurepärase töö. Loomulikult soovin tänada ka parlamendi esindajaid erinevatel kohtumistel ja eriti kolmepoolsetel läbirääkimistel. Saavutasime häid tulemusi ja tekstid on suurema osa punktide suhtes hästi edasi arenenud. Eriti on nüüd laia toetuse saanud üldine ülesehitus ja igale liikmesriigile määratud riiklikud eesmärgid. Kuid samas arutatakse nõukoguga ning nõukogu ja parlamendi vahel ikka veel mitmeid keerukaid küsimusi. On selge, et peame leidma ETSi direktiivi raamistikus – mis on arvatavasti kõige keerulisem direktiiv – süsteemid progressiivsuse ja finantssolidaarsuse tagamiseks, et süsinikdioksiidist kõige enam sõltuvate majandustega riigid saavad minna üle teistele energiaallikatele. Sõltuvalt riigist erineb tööstuste energiatõhusus üle Euroopa ühest kolmeni. Süsinikdioksiidi heitkogused erinevad ühest neljani või isegi viieni teatud sektorites. Seega näete, kui keerukas on meie ülesanne, kuid peame jõudma kokkuleppele, kus säilib Euroopa majanduslik ja tööstuslik konkurentsivõime. Lisaks oleme olnud pidevalt kontaktis Euroopa tööstustega. Jah, korraldada on vaja elektrioksjoneid, kuid peame leidma reguleerimismeetodi, mis ei too lõpptarbijatele kaasa suuri hinnatõuse, olgu lõpptarbijateks siis majapidamised või tööstused. Hetkel sillutame teed selle ülemineku poole ilma, et me looks siseturul ebaausa konkurentsi ohtu. Süsinikdioksiidi lekke ohu puhul kaalume kahte teineteist välistavat alternatiivi: progressiivsed oksjonid ja süsinikdioksiidi kaasamise mehhanism, nagu seda USA oma enda paketi raamistikus plaanib. Argument, et see ohustaks kaubanduse vabadust, ei ole meie arvates asjakohane. Igal juhul tuleb mehhanismi valik lihtsalt hilisemal etapil teha. Praeguseks peame põhimõtteliselt tuvastama selle, mis on parim just eriti haavatavate sektorite jaoks, kus võivad tekkida potentsiaalselt väga kõrged lisakulutused konkurentsivõime ja süsinikdioksiidi lekke ohu puhul. Mõned, nagu näiteks meie sõbrad Saksamaalt, tahavad säilitada vaid ühe kriteeriumi ning loobuda progressiivsusest. Peame leidma lahenduse, mis on meile kõigile vastuvõetav. Teisisõnu, antud läbirääkimistel on kerkinud esile kolm peamist blokki. Esimene koosneb peamiselt Balti riikidest, millel on seoses lepinguga kohustus – vähemalt ühel neist – oma tuumaelektrijaamad lammutada ning mis tänu oma geograafilisele asukohale moodustavad tõelise energiasaare. Need riigid toovad õigustatult esile rea tehnilisi, praktilisi ja finantsprobleeme. Teine blokk koosneb riikidest, mille tööstus on energia suhtes palju ebatõhusam, kuna sõltub suurel määral süsinikust. Kõige parem näide sellest on Poola. Meie kohustus on leida neile riikidele progressiivsed süsteemid, mis ei muuda mitte mingil juhul globaalseid eesmärke või lõpptähtaega 2020, kuid mis on siiski teistele riikidele vastuvõetavad. Nendel juhtudel tuleb tõsta esikohale süsteemi progressiivsus. Tahan sellel arutelul kuulata teie arvamusi enne, kui suundun tagasi Euroopa keskkonnanõukogusse, mis samal ajal aset leiab ning kestab terve päeva. Seal esitan kokkuvõtte meie aruteludest ja teie kommentaaridest oma kolleegidele. Meie töö ei saaks olla paremini koordineeritud ning olen tänulik kutse eest, mis näitab meie ühist soovi saavutada kliimamuutuse ja energia paketi üle põhjalik kokkulepe. Viimaks kolmanda bloki riigid. Olgugi et neil ei ole selliseid muresid või nii tähtsaid muresid antud protsessi kontekstis, pööravad nad palju tähelepanu meie vajaliku solidaarsuse kuludele ja erinevatel oksjonitel saadud tulude kasutamisele ning eriti valikutele, ja muule, mis on seotud kõige paigutamise järgsega. Kahe päeva pärast, 6. detsembril, kohtub Nicolas Sarkozy Gdańskis Poola, Tšehhi Vabariigi, Ungari, Slovakkia, Rumeenia, Bulgaaria ning Balti riikide riigi- või valitsusjuhtidega. Olen veendunud, et nad suudavad jõuda kokkuleppele teemade suhtes, mida nad väga oluliseks peavad. Selle esimese etapi lõpus ning enne parlamendi järgmist kokkusaamist on riigi- või valitsusjuhid arvatavasti suutelised kindlalt pühenduma. See pakett ei saagi toimida ilma liikmesriikide tugeva üksmeelse pühendumiseta. See oli juba alguses selge. 450 miljoni Euroopa kodaniku majanduslikule ja sotsiaalsele elule tuginedes ei saa me sellist muutust pakkuda ilma väga tugeva poliitilise protsessita. Vältimatult kõikide riikide valitsustel ja ehk isegi paljudel teist on suur kiusatus siin selle väljakutse ees tõrkuma lüüa, mõelda: „Kas on üldse mõtet? Oodakem ära Kopenhaageni tulemused, oodakem ära uue USA administratsiooni kokkupanek” või isegi, arvestades finants-, tööstus- ja majanduskriisi, võime mõelda, et „praegu pole õige aeg”. See tähendab aga, et ei ole saadud aru sellest, et see, mis täna tegemata jääb, läheb meile tulevikus tootlikkuse ja konkurentsivõime koha pealt kalliks maksma. Kui me ei tee midagi praegu, kus meie majandused ja demokraatiad on suutelised midagi ette võtma, seisame lõpuks silmitsi tagasipööramatu, väljakannatamatu olukorraga ning igasugune areng muutub lõpuks võimatuks. Oleme kukkunud läbi nende riikide silmis, kes vajavad meie edukas olemist, et nad saaksid uskuda arengusse. Oleme kukkunud läbi nende riikide silmis, kes vajavad meie edukas olemist, et nad saaksid uskuda omaenda jätkusuutlikkusse arengusse. Oleme kukkunud läbi oma laste silmis. Igal juhul – kuidas saaksime kohtuda oma Aafrika kolleegidega, kellega leppisime kokku ühise Euroopa-Aafrika platvormi suhtes, nagu seda kinnitati paari päeva eest ka Addis Abebas, ning minna siis Kopenhaagenisse ja rääkida üleilmse raamistiku muutmisest, kui Euroopa, mis tahes või tahtmata on nendes asjus „valge rüütel”, nagu ka Balis, ei võta seda paketti vastu? Ma ei näe, kuidas kokkulepe Kopenhaagenis oleks võimalik ilma selle olulise eeltingimuseta. Kui teisest küljest aga meie 27 liikmesriiki, kus, tuleb tunnistada, on veel suuri lahknevusi jõukuse seisukohalt ja erinevad tööstuslikud ja energiaalased taustad ning erinevad kliimad, suudavad leppida kokku avalikus protsessis, mida on võimalik hinnata, kinnitada ja rahastada, algatades sellega ajaloolise trendide muutuste protsessi, siis usun, et see annab meile lootust Kopenhaageni jaoks ning ka meie planeedi tuleviku jaoks. Oleme veendunud, et kaasotsustamisõigus, mis on oma iseloomult ebaharilik võimalus – kuna ma ei usu, et üks demokraatia komponent üksinda suudaks selles raamistikus edasi jõuda – jääb sellise suure muutuse jaoks eluliselt oluliseks reegliks. Seepärast kasutamegi kõige paremini kõiki neid arutelusid ja arvamusi, mida siin täna hommikul ja pärastlõunal kuuleme ning loodan, et see kaasotsustamisõiguse menetlus võimaldab meil teha selle suure sammu, mida Euroopa kodanikud juba rahutult ootavad. See on vastutusrikas samm ja samm tuleviku suunas. Hetkel aset leidva Poznańi konverentsiga olemegi tegelikult jõudnud lõpusirgele. See konverents peaks sillutama teed 2009. aasta Kopenhaageni kohtumisele, seda ajal, mil maailm kõhkleb ikka veel teelahkmel ning liikmesriigid väidavad, et on valmis oma panust andma, olgugi et mitte üksinda, tingimusel, et seda rahastatakse või neid toetatakse. Ka on nad valmis vaatama üle oma tootmis- ja tarbimismeetodid tingimusel, et see ei ohusta konkurentsivõimet. Sellel kuul, 2008. aasta detsembris on maailma silmad suunatud Euroopale, kuna tulevate päevade sündmused on nagu peaproov sellele, mis toimub suurtel üleilmsetel läbirääkimistel. Igal juhul loodan ma seda. Energia ja kliimamuutuse pakett on pakett eeskuju andmiseks. Sellega võetakse ette suuremõõtmeline, kuid samas kontrollitud energia-, majanduse- ja tehnoloogiaalane üleminek ühise menetluskorra, mitmete solidaarsete mehhanismide ja meetodiga. Seda kõike 27 liikmesriigist koosnevas liidus ning demokraatlikult pühendumisi tehes. See on arvatavasti esimene kord tänapäevaajaloos, kus erinevad majandused üritavad muuta oma aluspõhimõtteid üheaegselt ja üheskoos. Mitte kunagi varem ei ole majanduslik areng olnud nii tihedalt selliste energiatingimustega seotud. Daamid ja härrad, selle ülesande on ajalugu meile tänaseks andnud. Kliimamuutuse ja energia paketi puhul on Euroopa Liidu majandus – 450 miljoni tarbijat ja 15% kasvuhoonegaaside heitkogustest – maailmas esimene majandus, mis üritab näidata, et säästev areng on võimalik 27 riigi ulatuses, vaatamata nende erinevatele tööstuslikele, klimaatilistele, geograafilistele ja majanduslikele taustadele. Teistele kontinentidele näitab see, et üks nende peamistest partneritest on juba sellele eesmärgile pühendunud ning tõestanud, et see on võimalik. Ma arvan, et te teate neid kolme eesmärki, neid kuulsaid „kolm korda 20” eesmärke. Nii neid traditsiooniliselt nimetatakse, kuigi ühe 20% eesmärgi puhul on kõne all olev arv tegelikult 20 või 30%. Seega tähendab kolm korda 20: 20% kasvuhoonegaaside vähendamist võrreldes aastaga 1990, 20% rohkem taastuvenergia kasutamist ning energiasäästlikkuse parandamine 20% võrra. Komisjon tõlgendas need eesmärgid viieks peamiseks määruse eelnõuks. ETSi direktiiv ehk siis süsinikdioksiidi heitkogustega kauplemise skeem tööstusele ja energiapakkujatele, mille eesmärgiks on vähendada 21% võrra tööstuslikke heitkoguseid aastaks 2020. Pingutuste jagamise direktiiv, mille eesmärgiks on vähendada aastaks 2020 kasvuhoonegaaside heitkoguseid 10% võrra sektorites, milles süsinikdioksiidi heitkogustega kauplemise skeem ei kehti, nagu näiteks ehitus, transport ja põllumajandus. Taastuvate energiaallikate direktiiv, mille eesmärgiks on tõsta taastuvenergia allikate osakaal 8%-lt aastal 2006 20%-ni, ning saavutada transpordisektoris 10% heitmete vähendamine. Süsinikdioksiidi kogumise ja säilitamise direktiiv, mille eesmärgiks on sätestada tingimused süsinikdioksiidi säilitamiseks. Ning viimaks õigusaktid mootorsõidukite süsinikdioksiidi heitkoguste vähendamise kohta, mille eesmärgiks on langetada CO heitkoguseid 160 grammilt 120 grammile vahemikus 2006–2008. Enne läbirääkimiste käsitlemist, mis on oma loomu poolest muutlikud, soovin teha kolm üldist märkust. Esiteks moodustab see kompleksne pakett tervikliku, sõltumatu ja õiglase terviku, kus igaüks oma koha leiab ning on suuteline panustama vastavalt oma tööstuslikele, energiaalastele või geograafilistele iseärasustele. Lubage mul tänada komisjoni ja eelmisi eesistujariike nende silmapaistvate kollektiivsete saavutuste eest. Meie eesmärk on selge – sellise suurusega paketi vastuvõtmine oleks harilikes tingimustes kestnud aastaid."@et5 ". Arvoisa puhemies, hyvät parlamentin jäsenet, haluan aluksi esittää anteeksipyyntöni, jotka toivottavasti hyväksytte. Arvioin Brysselin liikenteen väärin. Yleisen aikataulun – Euroopan parlamentin vaalien sekä Poznańin ja Kööpenhaminan kokousten – vuoksi kaikki osapuolet halusivat päästä sopimukseen vuoden loppuun mennessä. Tämä on selvästikin erittäin vaikea tehtävä, mutta sitä ei voida välttää. Tämä Saksan puheenjohtajakaudella pidetyssä Eurooppa-neuvoston kokouksessa asetettu tavoite vahvistettiin uudelleen lokakuussa presidentti Sarkozyn johdolla, vaikka jotkin valtiot olivat kriisin vuoksi huolissaan ja halusivat lykätä päätöksiä. Tilanne oli epäilemättä kireä, ja asiassa edistyminen edellytti presidentti Sarkozylta erittäin voimakasta sitoutumista. Lokakuussa tehdyssä sopimuksessa näin ollen vahvistettiin Saksan puheenjohtajakauden saavutukset. Halusitte ensinnäkin varhentaa äänestystänne täksi päiväksi tai eiliseksi. Tämä reaktio, tämä toive antoi merkittävän sysäyksen aikana, jona oltiin huolestuneita ilmastosta. Sillä oli erittäin myönteinen vaikutus. Te – ryhmien puheenjohtajat, esittelijät ja valiokuntien puheenjohtajat – halusitte tavata meidät ja Jean-Pierre Jouyet'n. Keskustelimme kaikki yhdessä siitä, miten asiasta voitaisiin parhaiten päästä sopimukseen vuoden loppuun mennessä. Kaikki mielestäni suosittelivat – ja haluan kiittää siitä – että tämä syvällinen keskustelu pidetään tänään ja sitä koskevat päätelmät esitetään vasta tänään iltapäivällä neuvostossa, että 11.–12. joulukuuta pidetään Eurooppa-neuvoston kokous ja että seuraavana viikonloppuna järjestetään komikantaneuvottelut ja sen jälkeen keskustelu, jonka päätteeksi toivottavasti äänestetään 17. joulukuuta. Hyvät parlamentin jäsenet, minun on todettava, että tämä jää ehkä historian kirjoihin käännekohtana edetessämme kohti sopimusta, joka on yhteinen tavoitteemme. Neuvotteluissa on alkanut ratkaiseva vaihe. Jäsenvaltiot eivät teeskentele eivätkä politikoi tässä asiassa. Näissä keskusteluissa ei omaksuta tiettyä kantaa jonkin edun saavuttamiseksi, kuten toisinaan tehdään. Tämä on eräänlainen myönteinen paradoksi. Tiedämme, että meidän on toimittava, koska tämä on tärkeä asia, mutta meidän on toimittava siten, että koko Euroopan unioni ja kukin yksittäinen jäsenvaltio voivat hyväksyä jokaisen direktiivin, kun tarkastellaan sen sosiaalisia, rahoituksellisia ja taloudellisia näkökohtia. Neuvottelut ovat nyt kriittisessä vaiheessa. Kolmikantaneuvottelut etenevät toivotulla tavalla. Aikataulua voitiin hieman muuttaa nimenomaan kolmikantaneuvottelujen laadukkuuden ja osapuolten keskinäisen luottamuksen ansiosta. Asia voidaan saattaa pian päätökseen, itse asiassa alle kahden viikon kuluttua. Kolmikantaneuvotteluissa, joita käytiin vielä myöhään eilen illalla, pitäisi pystyä viimeistelemään 90 prosenttia tekstistä, joka voidaan sen jälkeen kääntää kaikille Euroopan unionin virallisille kielille. Joulukuun 11.–12. päivänä järjestettävää Eurooppa-neuvoston kokousta silmällä pitäen tämänpäiväisessä ympäristöministerien kokouksessa ja maanantaina 8. joulukuuta pidettävässä energia-asioita käsittelevien ministerien kokouksessa käsitellään asioita, joista jäsenvaltiot voivat vielä päästä sopimukseen. Puheenjohtajavaltio pyrkii iltapäivällä edistymään monin paikoin niissä neljässä tekstissä, joista tämä paketti tarkalleen ottaen koostuu. Lisäksi ilmoitan neuvostolle, että hyväksytte kevyiden ajoneuvojen hiilidioksidipäästöjä ja polttoaineen laatua koskevan lainsäädännön. Ehdotan, että neuvosto hyväksyy metsäkadosta annettua komission tiedonantoa koskevat päätelmät. Metsäkadon ja metsien tilan heikkenemisen torjuminen sekä metsien kestävä suojelu ja hoito ovat keskeisessä asemassa tulevassa kansainvälisessä ilmastosopimuksessa. Keskustelemme niistä paljon myös afrikkalaisten ystäviemme kanssa. Toivon, että olemme päässeet yksimielisyyteen myös geneettisesti muunnetuista organismeista. Viimeinen kolmikantaneuvottelu järjestetään 11. ja 17. joulukuuta pidettävien neuvoston kokousten välisenä viikonloppuna. Se tietenkin ajoitetaan siten, että voidaan valmistautua keskusteluihin ja äänestää täysistunnossa 16.–17. joulukuuta. Arvoisat komission jäsenet Piebalgs ja Dimas, kiitän teitä tämän keskustelun mahdollistamisesta sekä energia- ja ilmastopaketin parissa tekemästänne intensiivisestä yhteistyöstä. Sitä on tehty Balin konferenssin jälkeen Slovenian puheenjohtajakaudella ja elokuussa St. Cloudissa pidetyssä neuvoston epävirallisessa kokouksessa, ja se on jatkunut viiden kuukauden ajan tällä puheenjohtajakaudella. Olemme yhdessä sitoutuneet varmistamaan, että asiasta päästään sopimukseen ensimmäisessä käsittelyssä sellaisen aikataulun mukaisesti, joka sopii yhteen kansainvälisten velvoitteiden ja Euroopan parlamentin vaalien kanssa. Aikaisemmat kolmikantaneuvottelut, joista viimeisimmät käytiin eilen illalla, ovat onnistuneet teknisesti valtavan hyvin. Muutama kuukausi sitten koko asia vaikutti rehellisesti sanoen ylitsepääsemättömältä. Täytyy sanoa, että kaikki osapuolet ja pysyvien edustajien komitea (Coreper) olivat haasteen tasalla ja tekivät loistavaa työtä. Haluan tietenkin kiittää myös eri kokouksiin, erityisesti kolmikantaneuvotteluihin, osallistuneita parlamentin edustajia. Olemme edistyneet hyvin, ja tekstien laadinta on onnistunut suurimmaksi osaksi mainiosti. Nyt on jo varmaa, että etenkin paketin yleistä rakennetta ja kullekin jäsenvaltiolle asetettuja kansallisia tavoitteita tuetaan laajalti. Useista hankalista asioista keskustellaan kuitenkin vielä neuvostossa sekä neuvoston ja parlamentin välillä. On selvää, että päästökauppadirektiivissä, joka lienee kaikkein hankalin direktiivi, on otettava käyttöön rahoitusasioissa sovellettavaan yhteisvastuullisuuteen perustuvia progressiivisia järjestelmiä, joilla varmistetaan, että muihin energialähteisiin voidaan siirtyä myös valtioissa, joiden taloudet ovat eniten riippuvaisia hiilestä. Teollisuuden energiatehokkuus vaihtelee eri puolilla Eurooppaa siten, että se on joissakin valtioissa kolminkertainen. Hiilidioksidipäästöt ovat joillakin aloilla jopa viisinkertaiset. Tämä antaa teille käsityksen tehtävämme vaikeudesta, mutta meidän on saatava aikaan sopimus, jonka avulla voidaan säilyttää Euroopan taloudellinen ja teollinen kilpailukyky. Olemme olleet jatkuvasti yhteydessä myös Euroopan teollisuuden edustajiin. Sähköalalla on järjestettävä huutokauppoja, mutta meidän on löydettävä sääntelymenetelmä, joka ei nosta valtavasti lopullisten kuluttajien maksettavaksi tulevia hintoja, olipa kyse kotitalouksista tai teollisuudesta. Selvitämme parhaillaan, miten tämä muutos voidaan toteuttaa vaarantamatta oikeudenmukaista kilpailua sisämarkkinoilla. Hiilivuotoriskeistä totean, että valmistelemme kahta vaihtoehtoa, jotka eivät sulje toisiaan pois. Nämä vaihtoehdot ovat huutokauppojen progressiivisuus ja senkaltainen hiilin sisällyttämismekanismi, jota Yhdysvallat suunnittelee omassa paketissaan. Väite siitä, että tämä vaarantaa vapaan kaupan, on mielestämme asiaton. Mekanismeista on joka tapauksessa päätettävä myöhemmin. Meidän tarvitsee toistaiseksi lähinnä määrittää, mikä on asianmukaista aloilla, jotka ovat erityisen herkkiä, koska niille voi aiheutua erittäin suuret lisäkustannukset kilpailukyvyn ja hiilivuotoriskien yhteydessä. Jotkut, esimerkiksi saksalaiset ystävämme, haluavat säilyttää vain yhden kriteerin ja luopua progressiivisuudesta. Meidän on löydettävä ratkaisu, jonka kaikki hyväksyvät. Lyhyesti sanoen neuvottelujen tässä vaiheessa on tullut esiin kolme suurta estettä. Ensimmäisen esteen muodostivat lähinnä Baltian maat, joista ainakin yksi on perustamissopimuksen nojalla velvollinen poistamaan ydinvoimalansa käytöstä ja jotka erityisen maantieteellisen sijaintinsa vuoksi muodostavat todellisen energiasaarekkeen. Kyseiset valtiot korostavat perustellusti joitakin tekniikkaan, käytäntöön ja rahoitukseen liittyviä erityisseikkoja. Toisen esteen muodostavat valtiot, joiden teollisuuden energiatehokkuus on huomattavasti heikompi, koska se on voimakkaasti riippuvainen hiilestä. Selkein esimerkki on Puola. Meidän tehtävänämme on laatia näille valtioille progressiivisia järjestelmiä. Niissä ei saa missään tilanteessa muuttaa maailmanlaajuisia tavoitteita tai lopullista määräaikaa, joka on asetettu vuoteen 2020, ja muiden valtioiden on hyväksyttävä ne. Järjestelmän progressiivisuus on asetettava etusijalle näissä tapauksissa. Haluan tässä keskustelussa ennen kaikkea kuunnella, mitä sanottavaa teillä on, ennen kuin liityn samanaikaisesti pidettävään koko päivän kestävään ympäristöasioita käsittelevän neuvoston kokoukseen. Raportoin keskustelustamme kollegoilleni ja välitän heille huomautuksenne. Työtämme ei voitaisi koordinoida paremmin, ja olen teille kiitollinen tästä kutsusta, joka osoittaa, että haluamme yhdessä tehdä kattavan energia- ja ilmastopakettia koskevan sopimuksen. Kolmannen esteen muodostavilla valtioilla ei ole suuria tai yhtä merkittäviä huolenaiheita tässä prosessissa, mutta ne kiinnittävät paljon huomiota vaaditun yhteisvastuullisuuden kustannuksiin, huutokaupoista saatavien tulojen käyttöön ja erityisesti jälkikäteisen jakomenettelyn valintaan. Kahden päivän kuluttua – 6. joulukuuta – Gdanskissa on tarkoitus pitää kokous, johon osallistuvat presidentti Sarkozy sekä Puolan, Tšekin, Unkarin, Slovakian, Baltian maiden, Romanian ja Bulgarian valtion- tai hallitusten päämiehet. He varmasti löytävät keinoja päästä sopimukseen asioista, joita he pitävät perustellusti oleellisina. Valtioiden ja hallitusten päämiehet tekevät väistämättä voimakkaan sitoumuksen tämän ensimmäisen vaiheen lopussa, ennen kuin parlamentti kokoontuu uudelleen. Tämä paketti ei todellakaan voi toimia ilman jäsenvaltioiden vahvaa, yksimielistä sitoumusta. Tämä on ollut selvää alusta alkaen. Emme voi ehdottaa, että 450 miljoonan EU:n kansalaisen elämän taloudelliseen ja sosiaaliseen perustaan tehdään tällainen muutos ilman äärimmäisen voimakasta poliittista prosessia. Kaikilla kansallisilla parlamenteilla ja kenties myös joillakin paikalla olevilla on väistämättä suuri kiusaus kieltäytyä haasteesta ja ajatella: "Mitä hyötyä tästä on? Meidän on parasta odottaa Kööpenhaminan kokousta ja Yhdysvaltojen uuden hallituksen muodostamista." Lisäksi saatetaan ajatella, ettei nyt ole oikea aika rahoitusalan, teollisuuden ja sosiaalisen kriisin vuoksi. Tällöin ei kuitenkaan ymmärretä, että nyt tekemättä jätettävät asiat tulevat meille myöhemmin kalliiksi tuottavuuden ja kilpailukyvyn yhteydessä. Jos emme nyt toimi tilanteessa, jonka taloutemme ja demokratiamme vielä hyvin kestävät, joudumme peruuttamattomaan, sietämättömään tilanteeseen, jonka jälkeen kaikki kehitys on mahdotonta. Olemme silloin epäonnistuneet niiden valtioiden silmissä, joiden usko kehitykseen riippuu onnistumisestamme. Olemme silloin epäonnistuneet niiden valtioiden silmissä, joiden usko kestävään kehitykseen riippuu onnistumisestamme. Olemme epäonnistuneet lastemme silmissä. Miten voimme kohdata afrikkalaiset kumppanimme, joiden kanssa olemme perustaneet yhteisen Eurooppa–Afrikka-foorumin, kuten Addis Abebassa vahvistettiin muutama päivä sitten, ja puhua tämän jälkeen Kööpenhaminassa maailmanlaajuisen suuntauksen muuttamisesta, jos Euroopan unioni ei hyväksy tätä pakettia, vaikka se on tässä asiassa valkoinen ritari, kuten Balissa, halusimmepa tai emme? Kööpenhaminassa ei nähdäkseni voida tehdä sopimusta, jos tämä oleellinen edellytys jää täyttymättä. Meillä on toisaalta kuitenkin mielestäni toivoa Kööpenhaminan kokousta ja planeettamme tulevaisuutta ajatellen, jos 27 valtiotamme, joiden vauraudessa on kieltämättä vielä huomattavia eroja ja joilla on erilaiset taustat teollisuudessa ja energia-asioissa sekä erilaiset ilmastot, onnistuvat sopimaan julkisesta prosessista, jota voidaan arvioida, valvoa ja rahoittaa ja joka antaa näin alkusysäyksen historialliselle suunnanmuutokselle. Olemme vakuuttuneita siitä, että yhteispäätösmenettely säilyy tärkeänä sääntönä tällaisessa suuressa muutoksessa, joka on harvinainen tilaisuus, sillä en usko, että yksi demokratian osatekijä voi yksin edistyä tässä yhteydessä. Haluan todeta, että nimenomaan tästä syystä meidän on tietenkin mahdollisimman tehokkaasti hyödynnettävä kaikkia keskusteluja sekä tänä aamuna ja alkuiltapäivästä kuultavia näkemyksiä. Toivon, että yhteispäätösmenettelyn avulla voimme ottaa tämän suuren askeleen, jota EU:n kansalaiset odottavat innokkaasti. Se on vastuullinen askel kohti toivoa. Juuri nyt järjestettävässä Poznańin konferenssissa ollaan todellakin jo loppusuoralla. Konferenssissa on tarkoitus pohjustaa joulukuussa 2009 Kööpenhaminassa pidettävää kokousta, kun maailma vielä epäröi kahden vaiheilla ja kun ja jäsenvaltiot sanovat olevansa valmiita nopeuttamaan muutosta, vaikkakaan eivät omin avuin, vaan ainoastaan, jos siihen saadaan rahoitus tai jos niille myönnetään tukea. Ne ovat valmiita tarkistamaan myös tuotanto- ja kulutustapojaan, jos kilpailukyky ei vaarannu. Eurooppa on tässä kuussa – joulukuussa 2008 – maailman huomion kohteena, koska Euroopan tulevien päivien tapahtumat ovat eräänlainen harjoitus, esimakua suurten kansainvälisten neuvottelujen tapahtumista. Toivon ainakin niin. Energia- ja ilmastopaketissa annetaan ohjeita siitä, miten asioita on tehtävä. Siinä käsitellään valtavaa, mutta hallittua energian, talouden ja tekniikan alojen muutosta sekä esitetään yhteisiä toimintatapoja, yhteisvastuumekanismeja ja menetelmiä, joihin koko 27 valtion unioni osallistuu demokraattisesti. Tämä on luultavasti ensimmäinen kerta nykyhistoriassa, kun eri kansantaloudet pyrkivät muuttamaan ajattelutapaansa yhdessä ja samanaikaisesti. Talouskehitystä ei ole koskaan kytketty tällä tavoin energia-alan ehtoihin. Hyvät parlamentin jäsenet, historia on antanut meille nyt tämän tehtävän. Energia- ja ilmastopaketista voidaan todeta, että EU – jossa on 450 miljoonaa kuluttajaa ja joka aiheuttaa 15 prosenttia kasvihuonekaasupäästöistä – on maailman ensimmäinen talous, joka pyrkii osoittamaan, että kestävä kehitys on mahdollista 27 valtion unionissa, vaikka valtioilla on erilaiset teolliset, ilmastolliset, maantieteelliset ja taloudelliset taustat. Tämä osoittaa lisäksi muille maanosille, että yksi niiden keskeisistä kumppaneista on jo sitoutunut, ja todistaa, että se on mahdollista. Tiedättekin jo kolme tavoitetta: kuuluisat kolme kertaa 20 -tavoitteet. Niitä on tapana kutsua tällä nimellä, vaikka yhdessä 20 prosentin tavoitteessa luku on tosiasiassa 20 tai 30 prosenttia. Kolme kertaa 20 -tavoitteet ovat siis, että kasvihuonekaasupäästöjä vähennetään 20 prosenttia vuoteen 1990 verrattuna, 20 prosenttia energiasta saadaan uusiutuvista energialähteistä ja energiatehokkuus lisääntyy 20 prosenttia. Komissio on sisällyttänyt nämä tavoitteet viiteen keskeiseen lainsäädäntöehdotukseen, jotka ovat päästökauppajärjestelmää koskeva direktiivi eli teollisuuteen ja energian tarjoajiin sovellettava hiilidioksidipäästöoikeuksien kaupan järjestelmä, jonka tavoitteena on vähentää teollisuuspäästöjä 21 prosenttia vuoteen 2020 mennessä, vastuunjakoa koskeva direktiivi, jonka tavoitteena on vähentää kasvihuonekaasupäästöjä 10 prosenttia rakentamisen, liikenteen ja maatalouden kaltaisilla päästökauppajärjestelmään kuulumattomilla aloilla vuoteen 2020 mennessä, uusiutuvia energialähteitä koskeva direktiivi, jolla pyritään lisäämään tällaisten energialähteiden osuutta vuonna 2006 toteutuneista hieman yli 8 prosentista 20 prosenttiin ja vähentämään liikennepäästöjä 10 prosenttia, hiilidioksidin talteenottoa ja varastointia koskeva direktiivi, jossa säädetään hiilidioksidin varastointia koskevista ehdoista, sekä moottoriajoneuvojen hiilidioksidipäästöjä koskeva lainsäädäntö, jolla hiilidioksidipäästöt pyritään vähentämään 160 grammasta 120 grammaan vuosina 2006–2008. Ennen kuin tarkastelen yksityiskohtaisesti sujuvasti eteneviä neuvotteluja, haluan esittää neljä yleistä huomautusta. Ensinnäkin tämä monitahoinen paketti muodostaa johdonmukaisen, itsenäisen ja oikeudenmukaisen kokonaisuuden, jossa jokainen löytää paikkansa ja johon jokainen voi osallistua teollisuuden, energia-alan tai maantieteellisten ominaispiirteidensä mukaisesti. Haluan kiittää komissiota ja aiempia puheenjohtajavaltioita näistä merkittävistä yhteisistä toimista. Tavoitteemme on selvä. Näin suuren paketin laadinta olisi tavallisesti kestänyt useita vuosia."@fi7 "Elnök úr, hölgyeim és uraim! Először is szeretnék elnézést kérni, amit remélem mindenki elfogad, amiért tévesen ítéltem meg a brüsszeli forgalmat. A nemzetközi menetrend miatt – gondolok itt az európai parlamenti választások ütemtervére, valamint a Poznanban és Koppenhágában tartott konferenciákra – minden fél arra törekedett, hogy még az év vége előtt sikerüljön tető alá hozni egy megállapodást. Ez egyértelműen egy nagyon nehéz feladat, de mindenképpen teljesíteni kell. Ez a célkitűzés, amelyet az Európai Tanács ülése még a német elnökség alatt tűzött ki, és Sarkozy úr elnöksége alatt októberben megerősítésre került annak ellenére, hogy bizonyos tagállamok – a válságra való tekintettel – aggodalmukat fejezték ki és minden döntést el akartak halasztani. Kétségtelen, hogy a dolgok feszültté váltak és Sarkozy elnök úr nagyon komoly elkötelezettségére volt szükség ahhoz, hogy ezen a területen további előrelépéseket tudjunk tenni. Az októberben elért megállapodás tehát megerősítette azt, amit a német elnökség alatt megvalósítanunk. Először is, Önök már mára vagy tegnapra előre kívánták hozni a szavazásukat. Ez a reakció, ez a kérés jelentős lendületet, jelentős lökést adott egy olyan időszakban, amikor az aggodalmak az éghajlatváltozásra összpontosultak, és ennek nagyon pozitív hatása volt. Önök – a képviselőcsoportok elnökei, előadók és bizottsági elnökök – találkozni akartak velünk és Jouyet úrral, és együtt megbeszéltük, hogy melyek azok a legkedvezőbb feltételek, amelyekkel megkísérelhetjük tető alá hozni a megállapodást még az év vége előtt. Úgy gondolom, hogy mi mindannyian javasoltuk ezt a részletekbe menő mai vitát – ezért szeretnék Önöknek köszönetet mondani –, valamint a mai viták következtetéseinek délutánra való halasztását a Tanácsban, a Tanács december 11–12-i ülését, egy háromoldalú egyeztetést a következő hétvégén, majd ezt követően egy vita megtartását – reményeim szerint szavazással együtt – december 17-én. El szeretném mondani Önöknek, hölgyeim és uraim, lehet, hogy ez a megállapodáshoz vezető út fordulópontjaként fog majd a történelemben szerepelni, ami továbbra is közös célunk marad. A tárgyalások kulcsfontosságú szakaszába léptünk. Ezzel a témával kapcsolatban a tagállamok részéről nem lehet szó politikai szerepjátszásról vagy politizálásról. Nem olyan tárgyalásokat folytatunk, mint ahogyan az néha előfordul, hogy a felek azért foglalnak állást valami kapcsán vagy képviselnek egy álláspontot, hogy különleges előnyökhöz jussanak. Egyfajta pozitív ellentmondásban vagyunk. Tudatában vagyunk annak, hogy lépéseket kell tennünk, mivel ez egy létfontosságú kérdés, de ezt olyan módon kell megtennünk, hogy minden egyes irányelv társadalmilag, pénzügyileg és gazdaságilag is elfogadható legyen az Unió egésze és külön-külön az egyes tagállamok számára is. Ma, a tárgyalások kritikus szakaszba értek. A háromoldalú egyeztetések a várakozásoknak megfelelően jól haladnak; valójában a háromoldalú egyeztetések magas színvonala és a felek közötti bizalom tette lehetővé, hogy kicsit változtassunk az ütemterven. Már nincs sok időnk ahhoz, hogy következtetésre jussunk: valójában kevesebb, mint két hetünk van. A háromoldalú egyeztetések alapján, amelyek közül néhány még tegnap késő éjjel is zajlott, képesnek kell lennünk a szöveg 90%-ának véglegesítésére, amit ezt követően az Unió összes nyelvére le lehet fordítani. Előretekintve a Tanács december 11–12-i ülésére, a környezetvédelmi miniszterek tanácsának mai és az energiaügyi miniszterek tanácsának december 8-án, hétfőn tartott üléseire, ezek azokkal a kérdésekkel foglalkoznak, amelyek esetében még lehetségesnek tűnik a tagállamok közötti megállapodás. Ma délután az elnökség további eredményt próbál meg elérni több olyan pontban, amelyek azzal a négy szöveggel kapcsolatosak, amelyek a szó szoros értelemben ezt a csomagot alkotják. Ismertetni fogom majd a könnyű haszongépjárművek CO és az üzemanyagok minőségéről szóló rendeletre irányuló javaslattal kapcsolatos megállapodásukat is. Ezek után javaslatot fogok tenni a Bizottság erdőirtásról szóló közleményével kapcsolatos tanácsi következtetések elfogadására. Az erdőirtás és erdőpusztulás elleni küzdelem, valamint az erdők fenntartható megóvása és az erdőgazdálkodás az éghajlatváltozással kapcsolatos jövőbeni nemzetközi megállapodás kulcselemei. Ezekről a szempontokról sok vitát folytatunk afrikai barátainkkal. Emellett, remélem sikerült egységes következtetésekre jutnunk a géntechnológiával módosított szervezetekkel kapcsolatban. A hétvégén egy végső háromoldalú egyeztetést tartunk, a Tanács december 11-i ülésének vége és december 17-e között. Természetesen ennek ütemezése oly módon történik majd, hogy lehetőségünk legyen felkészülni a december 16–17-én tartott plenáris ülés vitáira és a szavazásra. Szeretnék köszönetet mondani Önöknek, Piebalgs úr és Dimas úr azért, hogy lehetővé tették számunkra, hogy megtartsuk ezt a vitát, valamint az energia- és -klímacsomaggal kapcsolatos intenzív együttműködésükért, ami Bali után, a szlovén elnökség alatt kezdődött el, majd augusztusban a Tanács nem hivatalos ülésén St. Cloudban, és ennek az elnökségnek az öt hónapja során is folytatódott. Közösen elkötelezettek vagyunk amellett, hogy első olvasatban sikerüljön megállapodásra jutnunk, egy olyan időkereten belül, amely összeegyeztethető a nemzetközi kötelezettségekkel és az európai parlamenti választásokkal. A korábbi háromoldalú egyeztetések, amelyek közül a legutolsóra tegnap este került sor, technikai szempontból rendkívül jól haladtak. Őszintén szólva, néhány héttel ezelőtt a dokumentáció még technikailag megoldhatatlannak tűnt. Azt kell, hogy mondjam hogy minden fél és az állandó képviselők, valamint a COREPER, megbirkóztak a kihívásokkal és nagyszerű munkát végeztek. Természetesen szeretnék köszönetet mondani a Parlament képviselőinek is, akik a különböző üléseken és különösképpen a háromoldalú egyeztetéseken vettek részt. Pozitív előrehaladás történt, a szöveg nagyon jól alakul az érintett kérdések nagy többsége esetében. Különösen az általános szerkezet és az egyes tagállamokra vonatkozó nemzeti célok élveznek széles körű támogatottságot. Ugyanakkor számos bonyolult kérdésről még mindig vita folyik a Tanácson belül, illetve a Tanács és a Parlament között. Egyértelmű, hogy a kibocsátáskereskedelmi irányelv keretei között – ami valószínűleg a legnehezebb irányelv – olyan progresszivitási és pénzügyi szolidaritási rendszereket kell találnunk, amelyek biztosítják, hogy a leginkább szénalapú gazdasággal rendelkező országok más energiaforrásokra térjenek át. Az ipar energiateljesítménye Európa-szerte eltérő, egytől háromig, az adott országtól függően. A szén-dioxid-kibocsátás pedig egy és négy között van, sőt, egyes ágazatokban akár öt is lehet. Ennek alapján elképzelhetik, hogy milyen nehézségekkel nézünk szembe, de megállapodásra kell jutnunk, hogy fenntartsuk Európa gazdasági és ipari versenyképességét. Emellett folyamatosan kapcsolatban voltunk az európai iparágazatokkal. Igen, villamosenergia-árveréseket kell szervezni, de egy olyan szabályozási módszert kell találnunk, ami a végső fogyasztók számára nem jelent nagyarányú áremeléseket, legyen szó akár a háztartásokról vagy az ipari fogyasztókról. Jelenleg is folyamatban van ennek az áttéréshez vezető útnak a feltérképezése, úgy, hogy közben ne alakulhasson ki a tisztességtelen verseny veszélye a belső piacon. Tekintettel a szén-dioxid-kihelyezés veszélyére, két alternatíván dolgozunk, amelyek nem zárják ki kölcsönösen egymást: az árverések progresszivitása; és egy olyan szénfelvételi mechanizmus, mint amilyet az Egyesült Államokban terveztek saját csomagjuk keretei között. Az az érvelés, hogy ez veszélyeztetné a kereskedelem szabadságát, véleményem szerint nem helytálló. Mindenesetre a mechanizmusok közötti választásról egyszerűen egy későbbi szakaszban kell dönteni. Addig is alapvetően azt kell megteremtenünk, ami megfelel azoknak az ágazatoknak, amelyek különösen sebezhetőek a versenyképességgel összefüggő, esetlegesen nagyon magas többletköltségek és a szén-dioxid-kihelyezés kockázatának való kitettségük miatt. Egyesek, mint például a német barátaink, csak az egyik kritériumot akarják megtartani és a progresszivitást ki akarják hagyni. Olyan megoldást kell találnunk, amely mindannyiunk számára elfogadható. Röviden, a tárgyalások jelenlegi szakaszában, három fő csoportosulás alakult ki. Az első elsősorban a balti országokból áll, amelyek a Szerződés rendelkezései – vagy legalábbis az egyik rendelkezése – értelmében kötelessége az atomerőművek leállítása, és amelyek a sajátos földrajzi fekvésük révén egy valóságos energiaszigetet alkotnak. Ezek az országok jogosan helyeznek hangsúlyt számos sajátos technikai, gyakorlati és pénzügyi kérdésre. A következő csoportosulás azon országokból áll, amelyek ipara az energia szempontjából kevésbé hatékony és jelentős mértékben függ a széntől. A legnyilvánvalóbb példa erre Lengyelország. A mi feladatunk, hogy ezen országok számára olyan progresszivitási rendszereket találjunk, amelyek semmilyen körülmények között sem változtathatnak a globális célkitűzéseken vagy a végső határidőn, nevezetesen a 2020-on, de amelyek még elfogadhatóak a többi ország számára. A rendszer progresszivitását prioritásként kell kezelni ezekben az esetekben. A vita során alapvetően az Önök mondanivalóját szeretném meghallgatni, mielőtt újra csatlakoznék az Európai Környezetvédelmi Tanácshoz, amelynek ülése jelenleg is folyik és egész nap tart. Beszámolok majd kollegáimnak a megbeszéléseinkről és az észrevételeikről. A lehető legjobban sikerült koordinálni a munkánkat és hálás vagyok Önöknek ezért a meghívásért, ami tanúbizonysága annak a közös törekvésünknek, hogy az energia- és klímacsomagról sikerüljön egy átfogó megállapodást tető alá hoznunk. Végül, a harmadik csoportosulás országai, habár ezeknek nincsenek súlyos vagy hasonló jelentőségű aggályaik ezzel a folyamattal összefüggésben, komoly figyelmet fordítanak az általunk elvárt szolidaritás költségeire és a különböző árverésekből származó bevételek felhasználására, különösképpen az utólagos kiosztás melletti döntésre. Két nap múlva – december 6-án – Gdanskban, várhatóan egy találkozóra kerül sor Sarkozy úr, illetve Lengyelország, a Cseh Köztársaság, Magyarország, Szlovákia és a balti országok, valamint Románia és Bulgária állam- és kormányfői között. Meggyőződésem, hogy megtalálják majd annak módját, hogy megállapodásra jussanak az általuk jogosan alapvető fontosságúnak ítélt témákban. Ennek az első szakasznak a folyamata végén, mielőtt a Parlament ismét összeülne, mindenképpen elkerülhetetlen, hogy az állam- és kormányfők határozott elkötelezettséget vállaljanak. Valóban, ez a csomag nem tud működni anélkül, hogy a tagállamok ne lennének egységesen elkötelezettek mellette. Ez az, ami a kezdettől fogva egyértelmű volt. Nem javasolhatunk egy ilyen változást, ami a 450 millió európai polgár életének gazdasági és társadalmi alapjait érinti, ha nem létezik egy rendkívül erőteljes politikai folyamat. Elkerülhetetlen módon az összes nemzeti parlamentben erős kísértés van arra, és talán néhányukban is itt, hogy elutasítsák a kihívást, hogy azt gondolják: „Mi értelme? Várjuk meg Koppenhágát, várjuk meg, amíg megalakul az új amerikai kormány”, vagy akár, tekintettel a pénzügyi, ipari és társadalmi válságra azt gondolják, hogy „nem ez a megfelelő időpont”. Ez azonban azt jelenti, hogy nem értik azt meg, hogy amit ma nem teszünk meg, azért nagy árat fogunk fizetni a hatékonyság és a versenyképesség szempontjából a jövőben. Ha nem lépünk ma olyan feltételekkel, amelyeket gazdaságaink és demokráciáink még mindig tökéletesen el tudnak viselni, akkor visszafordíthatatlan, elviselhetetlen helyzettel kell majd szembenéznünk, és lehetetlenné válik mindenféle előrelépés. Kudarcot vallunk azon országok szemében, amelyeknek szükségük van ránk ahhoz, hogy meglegyen a saját fejlődésükbe vetett hitük. Kudarcot vallunk azon országok szemében, amelyeknek szükségük van ránk ahhoz, hogy meglegyen a saját fenntartható fejlődésükbe vetett hitük. Kudarcot vallunk a saját gyermekeink szemében. Mindenesetre, hogyan tudnánk találkozni afrikai tárgyalópartnereinkkel, akikkel sikerült egy közös Európa-Afrika platformra jutnunk, mint ahogy az néhány nappal ezelőtt Addisz-Abebában megerősítésre került, majd elmenni Koppenhágába, hogy a globális paradigma megváltoztatásáról beszéljünk, ha Európa, amely tetszik vagy sem, egy megmentő ebben az ügyben, mint ahogyan a Baliban megrendezett konferencián is az volt, nem fogadja el ezt a csomagot? Nem látom, hogy Koppenhágában hogyan lenne lehetséges a megállapodás ezen elengedhetetlen előfeltétel nélkül. Másrészről azonban, ha a 27 országunk – amelyek között bevallottan még mindig jelentős jólétbeli egyenlőtlenségek mutatkoznak és ebből fakadóan eltérő ipari- és energiaháttérrel rendelkeznek, valamint éghajlati viszonyaik is eltérőek –, képesek megállapodni egy nyilvános folyamatban, amely értékelhető, igazolható és finanszírozható, amely által egy történelmi tendenciaváltást indítanak el, akkor úgy hiszem, hogy ez reménnyel tölthet el bennünket, Koppenhágát és a bolygónk jövőjét illetően. Meggyőződésünk, hogy az együttdöntés, amely jellegénél fogva egy rendkívüli lehetőség – mivel nem hiszem, hogy a demokrácia egyetlen alkotóeleme is képes lenne önmagában eredményt elérni e keretek között –, továbbra is nélkülözhetetlen szabály marad egy ilyen nagymértékű változás esetében. Véleményem szerint ezért fogjuk természetesen a lehető legnagyobb hasznát venni a még ma délelőtt, vagy akár a kora délután elhangzó vitáknak és véleményeknek, és remélem, hogy ezzel az együttdöntési eljárással lehetővé válik számunkra, hogy megtegyük ezt a jelentős lépést, egy olyan lépést, amire az európai polgárok várakozással tekintenek. Ez egy felelősségteljes lépés, egy lépés a remény irányába. Valóban, a jelenleg zajló poznani konferenciával a célegyenesbe értünk. Ennek a konferenciának kell kiköveznie az utat a 2009 decemberében tartandó koppenhágai tárgyalások előtt egy olyan időszakban, amikor a világ még mindig nem tudja eldönteni, hogy melyik utat válassza, és amikor a tagállamok állítják, hogy – habár nem önmagukban, de – hajlandóak kötelezettséget vállalni az átalakulás felgyorsítására, feltéve hogy az finanszírozásban részesül vagy ha támogatást kapnak hozzá, valamint arra, hogy felülvizsgálják termelési módszereiket és fogyasztási mintáikat, ha az nem veszélyezteti versenyképességüket. A világ szeme ebben a hónapban, 2008 decemberében, Európán van, mivel az elkövetkező napokban, Európában végbemenő események egyfajta főpróbáját, ízelítőjét jelentik majd annak, amire a jelentős, világszintű tárgyalásokon fog sor kerülni. Én mindenesetre remélem. Az energia- és klímacsomag egy „hogyan” csomag, amely egy hatalmas, de szabályozott energiaügyi, gazdasági és technológiai áttérésről szól, egy mindenki egyetértésével találkozó működési mód mentén, különböző szolidaritási mechanizmusok és módszertanok alkalmazásával. Mindez pedig a 27 országból álló Unió keretei között megy végbe, amely országok mindegyike demokratikusan elkötelezi magát e célok mellett. A modern kori történelemben talán ez az első alkalom, hogy különböző gazdaságok egy időben és együtt próbálják meg a paradigmaváltást. A gazdasági fejlődés még sohasem függött ilyen mértékben ezektől az energetikai feltételektől. Hölgyeim és uraim, ez az a feladat, amit a történelem ma ránk osztott. Ami az energia- és klímacsomagot illeti, ez a világon az első gazdaság – 450 millió fogyasztóval és 15%-os üvegházhatásúgáz-kibocsátással –, amely annak bebizonyítására tesz kísérletet, hogy a fenntartható fejlődés még 27 ország szintjén is lehetséges, annak ellenére, hogy ennyire különböző az ipari, éghajlati, földrajzi és gazdasági hátterük. A többi kontinensnek ez azt is jelzi, hogy az egyik fő partnerük már elkötelezett; ami bizonyíték arra, hogy mindez lehetséges. Jól ismerik a három célkitűzést: a híres háromszor húsz százalékos célkitűzéseket. Hagyományosan így hívják ezeket annak ellenére, hogy az egyik 20%-os célkitűzésnél a szóban forgó szám valójában 20 vagy 30%. Ezért, a háromszor húsz a következő: az üvegházhatásúgáz-kibocsátás 20%-os csökkentése az 1990-es szinthez képest, 20% a megújuló energiaforrásokból és az energiahatékonyság 20%-os növelése. A Bizottság ezeket a célkitűzéseket öt fontos rendelettervezetté alakította át. Ezek a következők: az ETS-irányelv avagy a kibocsátáskereskedelmi rendszer az ipar és energiaszolgáltatók számára, amely az ipari kibocsátások 21%-os csökkentését célozza 2020-ig; az erőfeszítések megosztásáról szóló irányelv, amelynek célja az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának 10%-os csökkentése 2020-ig a kibocsátáskereskedelmi rendszer hatálya alá nem tartozó ágazatokban, mint az építőipar, a közlekedés és a mezőgazdaság; a megújuló energiaforrásokról szóló irányelv, amelynek célja, hogy ezen energiaforrások részarányát a 2006-os alig több mint 8%-ról 20%-ra növelje, egy 10%-os csökkentés megvalósításával a közlekedési ágazatban; a szén-dioxid elkülönítéséről és tárolásáról szóló irányelv, amely meghatározza a szén-dioxid tárolásának feltételeit; és végül a gépjárművek CO kibocsátására vonatkozó jogszabály, amelynek célja, hogy 2006 és 2008 között a CO kibocsátást 160-ról 120 grammra csökkentse. Mielőtt belemennék a tárgyalások részleteibe, amelyek természetüknél fogva képlékenyek, négy általános megjegyzést szeretnék tenni. Először is, ez a csomag, amely összetett, egy összefüggő, független és elfogadható egészet alkot, amelyben mindenki megtalálhatja a maga helyét, és amelyhez hozzájárulhat a saját ipari, energiaügyi vagy földrajzi jellegzetességei szerint. Hadd köszönjem meg a Bizottságnak és a korábbi elnökségeknek ezeket a rendkívüli közös erőfeszítéseket. A célunk világos: egy ilyen méretű csomag megvalósításához általában több évre van szükség."@hu11 "Signor Presidente, onorevoli deputati, prima di tutto porgo le mie scuse, spero le accetterete, per essermi fatto un’idea sbagliata del traffico di Bruxelles. Visto il calendario mondiale – la scadenza elettorale del Parlamento europeo e le riunioni di Poznań e Copenaghen – tutti gli attori hanno voluto cercare di giungere a un accordo entro la fine dell’anno. Si tratta di un compito chiaramente molto difficile, ma non abbiamo alternative. Questo obiettivo, stabilito dal Consiglio europeo durante la presidenza tedesca, è stato ribadito a ottobre con la presidenza di Sarkozy sebbene, con la crisi, alcuni Stati abbiano manifestato timori e preferito rimandare qualsiasi decisione. Indubbiamente ci sono state tensioni e il presidente Sarkozy ha dovuto impegnarsi a fondo per continuare ad avanzare in questo settore. L’accordo di ottobre ha quindi confermato i risultati ottenuti durante la presidenza tedesca. Per prima cosa avevate auspicato di anticipare la votazione a oggi o ieri. Questa reazione, questo auspicio, è stato un acceleratore formidabile, un’incredibile spinta in un momento in cui i timori si concentravano su questo clima, con effetti estremamente positivi. Voi – presidenti dei gruppi, relatori e presidenti delle commissioni – avete voluto incontrarci insieme al presidente in carica del Consiglio Jouyet, e insieme abbiamo discusso quali fossero le migliori condizioni per addivenire a un accordo entro la fine dell’anno. Credo che noi tutti, e vi ringrazio di questo, abbiamo consigliato di tenere oggi questa discussione approfondita, rimandando a questo pomeriggio le conclusioni dei dibattiti al Consiglio, il Consiglio dell’11-12 dicembre, un dialogo a tre nel prossimo fine settimana per arrivare a un dibattito, spero con votazione, il 17 dicembre. Permettetemi di dirvi, onorevoli deputati, che questo forse sarà ricordato dalla storia come un punto di svolta sulla strada dell’accordo, che rimane il nostro obiettivo comune. Siamo entrati in una fase cruciale delle discussioni. Su questo argomento non ci sono ostentazioni politiche o politicanti degli Stati membri. Non si tratta di un negoziato in cui, come a volte succede, si adotta un atteggiamento o una posizione per avere vantaggi; è invece una sorta di paradosso positivo. Siamo coscienti di dovere agire perché la posta in gioco è molto alta, ma di doverlo fare in modo tale che ogni direttiva sia socialmente, finanziariamente ed economicamente accettabile per tutta l’Unione europea e ogni singolo Stato membro. Oggi i negoziati sono giunti a una fase cruciale. I dialoghi a tre si svolgono nel miglior modo possibile, ed è proprio grazie alla grande qualità e alla fiducia tra le parti che li hanno contrassegnati che si è potuto modificare leggermente il calendario. Non ci resta molto tempo per concludere, abbiamo in realtà meno di due settimane. I dialoghi a tre, alcuni dei quali sono continuati ieri fino a tarda sera, devono permetterci di ultimare il 90 per cento del testo che poi potrà essere tradotto in tutte le lingue dell’Unione. In vista del Consiglio dell’11-12 dicembre, il Consiglio dei ministri dell’Ambiente di oggi e il Consiglio dei ministri dell’Energia di lunedì 8 dicembre affronteranno i temi su cui sembra ancora possibile trovare un accordo tra Stati membri. Questo pomeriggio la presidenza cercherà di andare avanti su molti punti riguardanti i quattro testi che compongono, nel senso stretto del termine, questo pacchetto. Inoltre presenterò il vostro accordo sulla proposta di regolamento relativo alle emissioni di CO dei veicoli utilitari leggeri e della qualità dei carburanti. Proporrò inoltre di adottare le conclusioni del Consiglio sulla comunicazione della Commissione in materia di deforestazione. La lotta alla deforestazione e al degrado boschivo, così come la conservazione e la gestione sostenibile delle foreste, sono elementi fondamentali per un futuro accordo internazionale sui cambiamenti climatici. Questi elementi sono oggetto di numerosi dibattiti con i nostri amici del continente africano. Peraltro siamo giunti, spero, a conclusioni unanimi sugli organismi geneticamente modificati. Un ultimo dialogo a tre si terrà nel fine settimana, dopo il termine del Consiglio dell’11 dicembre e il 17 dicembre. Ovviamente sarà organizzato in maniera tale da permetterci di preparare le discussioni e la votazione in plenaria il 16-17 dicembre. Desidero ringraziarvi, commissari Piebalgs e Dimas, per averci concesso di tenere questa discussione e per la grande collaborazione sul pacchetto clima ed energia dimostrata dopo Bali, durante la presidenza slovena, e poi alla riunione informale del Consiglio di St Cloud, ad agosto, continuata per tutti i cinque mesi della presidenza attuale. L’impegno comune è addivenire a un accordo in prima lettura, in base a un calendario compatibile con gli obblighi internazionali e con le elezioni del Parlamento europeo. I precedenti dialoghi a tre, l’ultimo dei quali si è tenuto ieri sera, sono andati incredibilmente bene da un punto di vista tecnico. A essere sinceri, alcuni mesi fa il fascicolo sembrava tecnicamente insormontabile. Devo dire che tutte le parti e i rappresentanti permanenti, il Coreper, sono stati all’altezza della sfida e hanno svolto un lavoro eccellente. Ovviamente desidero anche ringraziare i rappresentanti del Parlamento che hanno presenziato alle varie riunioni e, in particolare, ai dialoghi a tre. Sono stati compiuti grandi progressi e i testi sono notevolmente migliorati su gran parte dei punti. In particolare, la struttura d’insieme e gli obiettivi nazionali assegnati a ciascun Stato membro godono ora di ampio sostegno. Tuttavia, molte questioni spinose sono ancora oggetto di discussione in seno al Consiglio e tra Consiglio e Parlamento. E’ chiaro che occorre trovare, nel quadro della direttiva ETS (probabilmente la più difficile), sistemi di progressività e solidarietà finanziaria che permettano la transizione ad altre fonti energetiche ai paesi con economie basate prevalentemente sul carbonio. In Europa, il rendimento energetico dell’industria varia da uno a tre, a seconda del paese e in alcuni settori le emissioni di carbonio possono essere anche quattro o cinque volte superiori. Questo dà un’idea delle difficoltà che dobbiamo affrontare, ma bisogna trovare un accordo mantenendo la competitività economica e industriale dell’Europa. Del resto, siamo rimasti sempre in contatto con le industrie europee. Sì, bisogna organizzare aste per l’energia elettrica ma trovando una regolamentazione che non comporti un forte aumento delle tariffe per i consumatori finali, siano essi famiglie o industrie. Stiamo definendo il modo per raggiungere questa transizione senza creare il rischio di concorrenza sleale nel mercato interno. Per quanto riguarda i rischi di fughe di carbonio, lavoriamo su due ipotesi che non si escludono a vicenda: una sulla progressività delle aste e l’altra su un meccanismo di esclusione del carbonio, come quello previsto dagli Stati Uniti nel quadro del loro pacchetto. L’idea secondo cui questo comprometterebbe la libertà commerciale non ci sembra pertinente. In ogni caso, la scelta dei meccanismi dovrà essere operata in un secondo momento. Al momento si tratta fondamentalmente di decidere cosa è giusto per i settori più vulnerabili in quanto esposti a costi aggiuntivi potenzialmente molto elevati a livello di competitività e di rischi di fughe di carbonio. Qualcuno, come i colleghi tedeschi, vuole mantenere un unico criterio rinunciando alla progressività. Dobbiamo trovare una soluzione accettabile per tutti. In breve, in questa fase negoziale sono emersi tre grandi blocchi. Il primo è composto principalmente dai paesi baltici che si sono impegnati, in virtù del trattato – quantomeno uno di loro – a smantellare le centrali nucleari e che, vista la particolare posizione geografica, costituiscono una vera e propria isola energetica. Questi paesi, giustamente, presentano una serie di problemi tecnici, pratici e finanziari a loro specifici. Il secondo blocco comprende paesi con industrie molto meno efficienti a livello energetico poiché ad alto tasso di carbonio. L’esempio più ovvio è la Polonia. Spetta a noi trovare per loro sistemi di progressività che non modifichino in alcun modo gli obiettivi globali o la scadenza ultima, ovvero il 2020, pur rimanendo accettabili per gli altri paesi. In questi casi si deve dare priorità alla progressività del sistema. Sostanzialmente, nella discussione vorrei ascoltare i vostri pareri prima di raggiungere il Consiglio “Ambiente” che si tiene parallelamente nel corso della giornata. Riporterò le nostre discussioni e commenti ai colleghi. Il nostro lavoro non potrebbe avere migliore coordinamento, e vi sono grato di questo invito che dimostra la volontà comune di giungere a un accordo globale sul pacchetto clima ed energia. Infine i paesi del terzo blocco, pur non avendo grandi timori o preoccupazioni in questo processo, sono molto attenti ai costi della solidarietà da noi richiesta, all’utilizzo dei proventi delle aste e, in particolare, alla scelta o meno del metodo di attribuzione a posteriori. Tra due giorni, il 6 dicembre, è previsto un incontro a Gdansk tra il presidente Sarkozy e i capi di Stato e di governo di Polonia, Repubblica ceca, Ungheria, Slovacchia e Stati baltici, nonché di Romania e Bulgaria. Sono convinto che sapranno trovare il modo per giungere a un accordo su temi che, giustamente, considerano fondamentali. Alla fine di questa prima fase, prima del prossimo incontro in Parlamento, ci sarà inevitabilmente l’assunzione di un forte impegno da parte dei capi di Stato e di governo. Questo pacchetto, infatti, non può funzionare senza l’impegno forte e unanime degli Stati membri: era chiaro sin dall’inizio. Non possiamo proporre un cambiamento di questa portata ai fondamenti economici e sociali della vita di 450 milioni di cittadini europei senza un processo politico di grande autorevolezza. Inevitabilmente tutti i parlamenti nazionali, forse anche alcuni di voi, sono fortemente tentati di tirarsi indietro e pensare: “ma a che serve? Aspettiamo Copenaghen, aspettiamo che si formi la nuova amministrazione americana”, o addirittura, vista la crisi finanziaria, industriale e sociale, a pensare “non è questo il momento giusto”. Questo, però, significa non capire che quello che oggi non facciamo in futuro ci costerà caro a livello di produttività e di competitività. Se rimaniamo inerti oggi in circostanze perfettamente sopportabili dalle nostre economie e democrazie, ci troveremo in una situazione irreversibile e intollerabile che impedirà qualsiasi progresso. Avremo fallito agli occhi dei paesi che hanno bisogno del nostro successo per credere allo sviluppo. Avremo fallito agli occhi dei paesi che hanno bisogno del nostro successo per credere al proprio sviluppo sostenibile. Avremo fallito agli occhi dei nostri figli. In ogni caso, come potremmo incontrare i nostri omologhi africani, con i quali siamo giunti a una piattaforma comune Europa-Africa confermata qualche giorno fa ad Addis Abeba, e poi andare a Copenaghen e parlare di cambiamento del paradigma globale se l’Europa, che in questo settore – che ci piaccia o meno – è il cavaliere senza macchia e senza paura, come abbiamo visto a Bali, non adotta questo pacchetto? Non vedo come, senza questo presupposto, sia possibile un accordo a Copenaghen. Se invece i nostri 27 paesi, che indubbiamente presentano ancora grandi disparità per ricchezza e contesti industriali ed energetici diversi, così come diversi climi, riusciranno a mettersi d’accordo su un processo pubblico valutabile, verificabile e finanziato, innescando una storica inversione di tendenza, credo che avremo molte speranze per Copenaghen e il futuro del nostro pianeta. Siamo convinti che la codecisione, che per sua stessa natura è un’opportunità straordinaria – perché non credo che un solo elemento della democrazia possa fare progressi in questa situazione – rimanga una regola indispensabile per una modifica di così grande portata. Per tale motivo, consentitemi di dirlo, useremo al meglio tutte le discussioni e i pareri che sentiremo questa mattina, e anche a inizio pomeriggio. Spero che la procedura di codecisione ci consenta di fare questo passo importante, un passo che peraltro è atteso con ansia dai cittadini europei, un passo responsabile e improntato alla speranza. In effetti siamo in dirittura d’arrivo con la conferenza di Poznań, in corso proprio ora. La conferenza deve preparare il terreno per Copenaghen, a dicembre 2009, in un momento in cui il mondo esita ancora dinanzi a un bivio e gli Stati membri si dicono pronti a impegnarsi – ma non da soli – ad accelerare la trasformazione, a condizione che sia finanziata o che ricevano assistenza, e a rivedere i propri metodi di produzione e consumo, a condizione di non compromettere la propria competitività. Gli occhi del mondo sono puntati sull’Europa in questo mese di dicembre 2008, perché quello che succederà da noi nei prossimi giorni sarà una sorta di prova, un’anteprima di ciò che avverrà nei grandi negoziati mondiali. Questo, quantomeno, è il mio auspicio. Il pacchetto clima ed energia è il pacchetto del “come”, un pacchetto su una transizione energetica, economica e tecnologica di grande portata ma controllata, che prevede un unico modus operandi, meccanismi di solidarietà e metodo condivisi, il tutto in un’Unione europea con 27 paesi che si impegnano democraticamente. E’ probabilmente la prima volta nella storia moderna che economie diverse tentano di cambiare il proprio modello insieme e contemporaneamente. Mai lo sviluppo economico è stato così strettamente associato alle condizioni energetiche. Onorevoli deputati, questa è la missione che oggi la storia ci affida. Parlando del pacchetto clima ed energia, questa è la prima economia al mondo – con 450 milioni di consumatori e il 15 per cento delle emissioni di gas a effetto serra – che cerca di dimostrare che lo sviluppo sostenibile è possibile per 27 Stati, a dispetto di contesti industriali, climatici, geografici ed economici così vari. Per gli altri continenti è anche la dimostrazione che uno dei loro principali interlocutori si è già impegnato; è la prova che tutto ciò è possibile. Conoscete i tre obiettivi: i famosi tre volte venti. Normalmente si chiamano così anche se, per uno degli obiettivi del 20 per cento, la percentuale è il 20 o il 30 per cento. Quindi i tre volte venti riguardano una riduzione del 20 per cento nelle emissioni di gas serra rispetto al 1990, il 20 per cento di energie rinnovabili e un miglioramento dell’efficienza energetica pari al 20 per cento. La Commissione ha tradotto questi obiettivi in cinque grandi progetti di regolamento: la direttiva sul sistema ETS o sistema di scambio delle emissioni di CO per l’industria e i fornitori d’energia, volta a ridurre le emissioni industriali del 21 per cento entro il 2020; la direttiva sulla condivisione dello sforzo tesa a tagliare del 10 per cento le emissioni di gas a effetto serra nei settori non soggetti al sistema ETS quali l’edilizia, i trasporti e l’agricoltura entro il 2020; la direttiva sulle fonti energetiche rinnovabili, che si propone di aumentare la quota di queste fonti energetiche da poco più dell’8 per cento nel 2006 al 20 per cento, con una diminuzione del 10 per cento nel settore dei trasporti; la direttiva sulla cattura e lo stoccaggio del carbonio tesa a definire le condizioni per lo stoccaggio di carbonio; infine, la normativa sulle emissioni di CO degli autoveicoli, che cerca di ridurre le emissioni di CO da 160 a 120 grammi tra il 2006 e il 2008. Prima di entrare nel dettaglio dei negoziati che, per loro stessa natura, sono mutevoli, vorrei fare quattro osservazioni di carattere generale. In primo luogo questo complesso pacchetto rappresenta un’entità unica coerente, equa e indipendente, dove ognuno può trovare posto e contribuire in funzione delle proprie caratteristiche industriali, energetiche e geografiche. Consentitemi di ringraziare la Commissione e le presidenze precedenti per il lavoro svolto principalmente in collaborazione. Il nostro obiettivo è chiaro: un pacchetto di queste dimensioni, normalmente, avrebbe richiesto diversi anni."@it12 "Gerb. pirmininke, ponios ir ponai, pirmiausia norėčiau atsiprašyti – tikiuosi, kad Jūs mano atsiprašymą priimsite – kad neteisingai įvertinau Briuselio eismo sąlygas. Atsižvelgiant į pasaulio įvykių kalendorių – Europos Parlamento rinkimų grafiką ir Poznanės bei Kopenhagos susitikimus – visos šalys norėjo bandyti susitarti iki šių metų pabaigos. Be abejo, tai itin sudėtingas uždavinys, tačiau nėra jokio kito kelio. Šis, Europos Vadovų Taryboje, pirmininkaujant Vokietijai, nustatytas tikslas buvo pakartotas spalio mėn., laikinai Tarybos Pirmininko pareigas einant N. Sarkozy, nors kai kurios valstybės, atsižvelgdamos į krizę, pareiškė susirūpinimą ir norėjo atidėti tokį sprendimą. Akivaizdu, kad reikalai buvo įtempti ir N. Sarkozy turėjo labai dideliu mastu įsipareigoti, kad galėtume ir toliau siekti pažangos šioje srityje. Taigi spalio mėn. pasiektu susitarimu patvirtinome tai, ką pasiekėme pirmininkaujant Vokietijai. Pirmiausia jūs norėjote balsuoti vakar, šiandien. Tokia reakcija, toks noras, atsižvelgiant į didelį susidomėjimą, didelį spaudimą, kai šioje aplinkoje kilo nuogąstavimų, darė labai teigiamą poveikį. Jūs – frakcijų pirmininkai, pranešėjai ir komitetų pirmininkai – norėjote susitikti su manimi ir J. P. Jouyetu, ir visi aptarėme geriausias įmanomas sąlygas dėl bandymo siekti susitarimo iki šių metų pabaigos. Tikiu, kad visi kartu – ir noriu jums už tai padėkoti – rekomendavome šiandien surengti šias išsamias diskusijas ir šių diskusijų išvadas atidėti iki popietės Taryboje, gruodžio 11–12 d., tuomet surengti trišales diskusijas ir, tikiuosi, diskusijas, per kurias bus balsuojama, gruodžio 17 d. Turiu jums pasakyti, ponios ir ponai, kad tai greičiausiai pateks į istoriją kaip lūžio taškas, kuris yra pakeliui į susitarimą ir kuris ir toliau liks mūsų bendras tikslas. Pasiekėme svarbiausią pokalbių etapą. Šiuo klausimu nesama valstybių narių politinės pozos ar politikavimo. Tai nėra tokios derybos, kaip kad kartais būna, kai siekiama pozicijos norint gauti tam tikros naudos. Matome savotišką teigiamą paradoksą. Žinome, kad turime imtis veiksmų, nes tai gyvybiškai svarbus klausimas, tačiau turime elgtis taip, kad kiekviena direktyva būtų socialiai, finansiškai ir ekonomiškai priimtina visai Sąjungai ir kiekvienai valstybei narei atskirai. Šiandien derybos pasiekė kritinį etapą. Trišaliai pokalbiai vyksta taip gerai, kaip tik įmanoma buvo tikėtis; tiesą sakant, būtent dėl kokybiškų trišalių pokalbių ir pasitikėjimo tarp šalių galime šiek tiek keisti laiko grafiką. Neilgai liko laukti, kol turėsime išvadą: tiesą sakant, mažiau nei dvi savaitės. Trišaliai pokalbiai – kai kurie iš jų vis dar vyko vakar vėlai vakare – turėtų sudaryti mums sąlygas užbaigti 90 proc. teksto, kurį tada jau bus galima versti į visas Sąjungos kalbas. Ruošiantis gruodžio 11–12 d. Tarybos susitikimui, Aplinkos ministrų taryba šiandien ir Energetikos ministrų taryba gruodžio 8 d. spręs klausimus, dėl kurių vis dar gali susitarti valstybės narės. Šią popietę pirmininkaujanti valstybė bandys pasiekti daugiau pažangos dėl daugelio klausimų, susijusių su keturiais tekstais, kuriais grindžiamas šis paketas. Taip pat pateiksiu jūsų susitarimą dėl pasiūlymo dėl reglamento dėl CO teršalų išmetimo iš lengvųjų transporto priemonių ir degalų kokybės. Tuomet pasiūlysiu tvirtinti Tarybos išvadas dėl Komisijos komunikato dėl miškų naikinimo. Kova su miškų naikinimu ir miškų nykimu bei miškų tvarus išsaugojimas ir valdymas yra svarbūs būsimo tarptautinio klimato kaitos susitarimo elementai. Dėl šių dalykų tenka daug diskutuoti su mūsų draugais iš Afrikos. Be to, tikiuosi, vienbalsiai priėjome prie išvadų dėl genetiškai modifikuotų organizmų. Galutinės trišalės diskusijos įvyks gruodžio 11–17 d. Jos, be abejo, bus numatytos taip, kad galėtume pasirengti diskusijoms ir balsuoti plenarinėje sesijoje gruodžio 16–17 d. Norėčiau padėkoti A. Piebalgsui ir S. Dimasui, kad leidote atidėti diskusijas ir už aktyvų bendrą darbą dėl energetikos ir klimato kaitos paketo, kurio ėmėtės po Balio pirmininkaujant Slovėnijai ir neoficialiame Tarybos posėdyje Saint Cloude rugpjūčio mėn., ir šis darbas buvo tęsiamas visus penkis šio pirmininkavimo mėnesius. Esame bendrai pasiryžę pasiekti susitarimą per pirmąjį svarstymą, laikydamiesi su tarptautiniais įsipareigojimais ir Europos Parlamento rinkimais suderinto laiko. Ankstesnės trišalės diskusijos, kurių paskutinės vyko vakar vakare, techniniu požiūriu, buvo ypač sklandžios. Kalbant atvirai, prieš keletą mėnesių šis klausimas atrodė techniškai neįmanomas. Turiu pasakyti, kad visos šalys ir nuolatiniai atstovai, COREPER, priėmė iššūkį ir atliko puikų darbą. Žinoma, aš taip pat norėčiau padėkoti Parlamento atstovams, dalyvavusiems posėdžiuose, ypač trišalėse diskusijose. Pasiekta puiki pažanga ir tekstai, didžiosios daugumos požiūriu, buvo puikūs. Ypač plataus pritarimo sulaukė bendra sandara ir nacionaliniai tikslai, skirti kiekvienai valstybei narei. Tačiau pačioje Taryboje ir tarp Tarybos ir Parlamento dar vyksta diskusijos dėl kelių sudėtingų klausimų. Akivaizdu, kad remdamiesi ETS direktyva, kuri, ko gero, yra pati sudėtingiausia direktyva, turime ieškoti pažangumo ir finansinio solidarumo sistemų, galinčių užtikrinti, kad valstybės, kurių ekonomikoje naudojama daugiausia anglies, galėtų pereiti prie kitų energijos šaltinių. Europoje energijos vartojimo efektyvumas pramonėje, atsižvelgiant į tai, kokia tai valstybė, skiriasi nuo vieno iki trijų kartų. Anglies taršos išmetimas skiriasi nuo vieno iki keturių, o kai kuriuose sektoriuose netgi iki penkių kartų. Galima įsivaizduoti, su kokiais sunkumais susiduriame, tačiau privalome pasiekti susitarimą, pagal kurį būtų išlaikytas Europos ekonominis ir pramonės konkurencingumas. Be to, mes nuolat turime palaikyti kontaktus su Europos pramone. Taip, turi būti rengiami elektros energijos aukcionai, tačiau turime rasti reguliavimo metodą, kurį taikant galutiniams vartotojams – ar tai būtų namų ūkių, ar pramonės – kaina smarkiai nepadidėtų. Šiuo metu tiesiame kelią tokiai permainai, siekdami tuo pat metu nesukurti nesąžiningos konkurencijos rizikos vidaus rinkoje. Dėl anglies nutekėjimo rizikos dirbame ties dviem alternatyvomis, kurios neprieštarauja viena kitai: aukcionų tobulinimu ir anglies įtraukimo priemone, pavyzdžiui, panašia į planuojamą Jungtinių Valstijų savo pakete. Mūsų nuomone, argumentas, kad tai gali kelti pavojų prekybos laisvei, yra netinkamas. Bet kuriuo atveju dėl priemonių pasirinkimo turi būti sprendžiama vėlesniais etapais. Šiuo metu mums iš esmės reikia kurti tai, kas tinkama sektoriams, kurie yra ypač pažeidžiami dėl galimybių turėti itin didelių papildomų išlaidų konkurencingumo prasme ir dėl anglies nutekėjimo. Pavyzdžiui, mūsų draugai vokiečiai nori išlaikyti tik vieną kriterijų ir atsisakyti aukcionų tobulinimo. Turime rasti visiems priimtiną sprendimą. Trumpai tariant, šiame derybų etape atsirado trys pagrindiniai blokai. Pirmąjį bloką iš esmės sudaro Baltijos valstybės, kurios pagal sutarčių sąlygas įpareigotos – bent viena iš jų – išmontuoti branduolines elektrines, kurios dėl geografinės padėties sudaro tikrą energetinę salą. Šios valstybės teisėtai pabrėžia turinčios daug techninių, praktinių ir finansinių klausimų. Antrąjį bloką sudaro valstybės, kurių pramonė ne taip sparčiai vartoja energiją, nes jos smarkiai susijusios su anglimi. Tinkamiausias pavyzdys yra Lenkija. Šių valstybių atžvilgiu mums reikia rasti tokias tobulinimo sistemas, kurios jokiomis aplinkybėmis nekeistų pasaulinių tikslų arba galutinės datos, t. y. 2020 m., tačiau visgi būtų priimtinos kitoms valstybėms. Tokiais atvejais pirmenybę reikėtų teikti sistemos pažangumui. Iš esmės noriu išgirsti, ką jūs turite pasakyti prieš vėl įsitraukiant į Europos aplinkos Tarybos diskusiją, kuri vyksta visą dieną. Apie šias diskusijas ir jūsų pastabas papasakosiu savo kolegoms. Mūsų darbas negali būti geriau suderintas ir esu dėkingas jums už šį pakvietimą, kuris rodo mūsų bendrą norą pasiekti išsamų susitarimą dėl energetikos ir klimato kaitos paketo. Galiausiai – trečiojo bloko valstybės, kurios vykstant šiam procesui nors ir neturi didelių nerimą keliančių dalykų arba tokios svarbos nuogąstavimų, tačiau jos daug dėmesio skiria mūsų reikalaujamo solidarumo išlaidoms ir iš įvairių aukcionų gautoms pajamoms ir svarbiausia galimybei pasirinkti ir kitaip vėliau paskirstyti. Po dviejų dienų, gruodžio 6 d., Gdanske numatytas N. Sarkozy ir Lenkijos, Čekijos, Vengrijos, Slovakijos, Rumunijos ir Bulgarijos valstybių bei Baltijos valstybių ir vyriausybių vadovų susitikimas. Esu tikras, kad jie sugebės rasti būdų pasiekti susitarimą dėl temų, kurias jie teisingai laiko labai svarbiomis. Šio pirmojo etapo pabaigoje, prieš dar kartą į posėdį susirenkant Parlamentui, valstybių ir vyriausybių vadovai bus neišvengiamai sudarę tvirtus įsipareigojimus. Iš tiesų šis paketas negali veikti be stipraus vienbalsio valstybių narių įsipareigojimo. Tai buvo aišku jau nuo pat pradžių. Negalime siūlyti 450 mln. europiečių tokio ekonominio ir socialinio gyvenimo pagrindų pokyčio, nesant ypač stipraus politinio proceso. Visuose nacionaliniuose parlamentuose, gal netgi kai kam iš jūsų šiame Parlamente, gali neišvengiamai kilti pagunda atsisakyti iššūkio galvojant: „Koks tikslas? Palaukime Kopenhagos, palaukime, kol bus suformuota nauja JAV administracija“, arba prisiminus finansų, pramonės ir socialinę krizę galvoti: „Dabar netinkamas laikas“. Tačiau tai reikštų, kad nesugebame suprasti, kad tai, ko nepadarysime dabar, ateityje mums labai brangiai kainuos produktyvumo ir konkurencingumo požiūriu. Jei neveiksime šiandien turėdami sąlygas, kurias mūsų ekonomika ir demokratiška aplinka vis dar yra pajėgi atlaikyti, susidursime su negrįžtama, nepakeliama padėtimi ir dėl to nebus galima jokia pažanga. Mes blogai pasirodytume valstybių, kurioms mūsų reikia, kad galėtų tikėti tvariu vystymusi, akyse. Mes blogai pasirodytume mūsų vaikų akyse. Bet kuriuo atveju, kaip mes galėtume susitikti su Afrikos kolegomis, su kuriais sukūrėme bendrą Europos ir Afrikos platformą, kuri prieš keletą dienų buvo patvirtinta Adis Abeboje, arba vykti į Kopenhagą ir kalbėti apie pasaulio modelio keitimą, jei Europa, kuri, norime mes to ar ne, yra baltasis riteris šiuo atžvilgiu, kaip tai buvo Balyje, nepatvirtins šio paketo? Nematau galimybių pasiekti susitarimo Kopenhagoje, neišpildžius šios svarbios ir būtinos sąlygos. Kita vertus, jei mūsų 27 valstybės, kurios neabejotinai turi esminių skirtumų turtingumo požiūriu ir turi skirtingas pramonės ir energetikos sąlygas, skirtingą aplinką, sugeba susitarti dėl viešojo proceso, kuris gali būti vertinamas, tvirtinamas ir finansuojamas, taip formuojant istorinius tendencijų pokyčius, tuomet tikiu, kad tai leis mums su viltimi žvelgti į Kopenhagą ir mūsų planetos ateitį. Esame įsitikinę, kad bendro sprendimo procedūra, kuri pagal pobūdį yra nepaprasta galimybė – nes nemanau, kad vienas pats kuris nors iš demokratijos komponentų galėtų padėti pasiekti pažangos šioje srityje – ir toliau yra gyvybiškai svarbi taisyklė, vykstant tokiam dideliam pokyčiui. Jei galima taip sakyti, akivaizdu, kad būtent todėl privalome kiek galima geriau pasinaudoti šiomis diskusijomis ir nuomonėmis, kurias šįryt ir netgi ankstyvą popietę išgirsime, nes tikiuosi, kad ši bendro sprendimo procedūra sudarys mums sąlygas žengti svarbų žingsnį, kurio, turiu pasakyti, europiečiai laukia su nekantrumu. Tai atsakingas žingsnis ir žingsnis į priekį. Iš tiesų pasiekėme finišo tiesiąją – šiuo metu vyksta Poznanės konferencija. Joje turėtume nutiesti kelią 2009 m. gruodžio mėn. Kopenhagos konferencijai, nors šiuo metu pasaulis dar abejoja stovėdamas kryžkelėje, o valstybės narės teigia, kad jos nori įsipareigoti, nors ne pačios, spartinti pokyčius su sąlyga, kad jų vykdymas bus finansuojamas arba kad jos gaus paramą, ir nori persvarstyti savo gamybos ir vartojimo metodus su sąlyga, kad į pavojų nebus statomas konkurencingumas. Visas pasaulis šį 2008 m. gruodžio mėn. stebi Europą, nes ateinančių dienų įvykiai Europoje bus tam tikra repeticija, išankstinis ženklas to, kas įvyks per pagrindinius pasaulinės svarbos pokalbius. Bet kokiu atveju tikiuosi, kad taip bus. Energetikos ir klimato kaitos paketas yra paketas „kaip“, t. y. paketas dėl milžiniško, tačiau kontroliuojamo energetinio, ekonominio ir technologinio perėjimo etapo, taikant numatytus veikimo būdus, įvairias bendras priemones ir metodus ir visoms 27 Sąjungos valstybėms demokratiškai prisiimant įsipareigojimus. Tai greičiausiai pirmas kartas dabartinėje istorijoje, kai skirtingos ekonomikos bandė vienu metu ir kartu keisti savo paradigmą. Ekonominis vystymasis niekuomet nebuvo taip susietas su minėtomis energetikos sąlygomis. Ponios ir ponai, šį uždavinį šiandien mums patikėjo istorija. Dėl energetikos ir klimato kaitos paketo būtent pirmaujančiai pasaulio ekonomikai – turinčiai 450 mln. vartotojų ir išmetančiai 15 proc. šiltnamio efektą sukeliančių dujų – tenka bandyti parodyti, kad tvarus vystymasis yra įmanomas 27 valstybėse, nepaisant jų labai skirtingų pramonės, klimato, geografinių ir ekonominių sąlygų. Tai ir kitiems žemynams rodo, kad vienas iš svarbiausių jų partnerių jau įsipareigojo; tai įrodymas, kad viskas įmanoma. Žinote šiuos tris tikslus: svarbiuosius tikslus tris kartus po dvidešimt. Jie taip vadinami tradiciškai, nors, tiesą pasakius, dėl vieno 20 proc. tikslo kyla klausimas – 20 ar visgi 30 proc.; taigi tris kartus po dvidešimt, vadinasi: 20 proc. sumažinti šiltnamio efektą sukeliančių dujų išmetimą lyginant su 1990 m., 20 proc. energijos turi būti gaunama iš atsinaujinančių energijos šaltinių ir 20 proc. padidinamas energijos vartojimo efektyvumas. Komisija šiuos tikslus pavertė penkiais pagrindiniais reguliavimo projektais, tai: direktyva dėl prekybos taršos leidimais (angl. ETS) arba CO išmetalų prekybos sistema pramonei ir energijos tiekėjams, kuria siekiama iki 2020 m. 21 proc. sumažinti teršalų išmetimą pramonėje; pastangų pasidalijimo direktyva, kurioje siekiama iki 2020 m. 10 proc. sumažinti šiltnamio efektą sukeliančių dujų išmetimą EST sektoriams nepriklausančiose srityse, pavyzdžiui, statyboje, transporte ir žemės ūkyje; direktyva dėl atsinaujinančių energijos šaltinių, kurioje siekiama didinti iš šių šaltinių gaminamos energijos dalį nuo 2006 m. buvusios šiek tiek daugiau nei 8 proc. iki 20 proc. ir sumažinti 10 proc. transporto sektoriuje; direktyva dėl anglies surinkimo ir saugojimo, kurioje siekiama nustatyti anglies saugojimo sąlygas; galiausiai teisės aktas dėl CO išmetimo iš motorinių transporto priemonių, kuriame siekiama 2006–2008 m. sumažinti CO išmetimą nuo 160 iki 120 gramų. Prieš pradėdamas išsamų pokalbį apie derybas, kurios pagal pobūdį negali vykti sklandžiai, norėčiau pateikti keturias bendras pastabas. Pirma, šis sudėtingas paketas sudaro nepriklausomą ir sąžiningą visumą, kurioje visi gali rasti savo vietą ir prisidėti atsižvelgdami į pramonės, energetikos ar geografines sąlygas. Leiskite man padėkoti Komisijai ir ankstesnėms pirmininkavusioms valstybėms už itin suderintus veiksmus. Mūsų tikslas aiškus: tokio masto paketas įprastai užimtų kelerius metus."@lt14 "Priekšsēdētāja kungs, dāmas un kungi, vispirms es vēlos atvainoties par to, ka netiku pietiekami novērtējis satiksmes sastrēgumus Briselē, un ceru, ka jūs šo atvainošanos pieņemsiet. Kas attiecas uz vispārējo laika plānojumu Eiropas Parlamenta vēlēšanām, kā arī Poznaņas un Kopenhāgenas konferencēm, visas puses centīsies par to vienoties līdz gada beigām. Tas tiešām ir grūts uzdevums, bet no tā nevar izvairīties. Šis mērķis, kuru izvirzīja Eiropadome Vācijas prezidentūras laikā, tika atkārtoti izvirzīts oktobrī prezidentūras laikā, kaut arī atsevišķas dalībvalstis, ņemot vērā krīzi, pauda bažas un vēlējās atlikt jebkādu lēmumu pieņemšanu. Nav šaubu, ka situācija bija saspringta un kungam bija jāpauž stingra apņemšanās, lai mēs varētu turpināt virzību uz priekšu šajā jomā. Tādēļ oktobrī panāktā vienošanās bija apliecinājums mūsu sasniegtajam Vācijas prezidentūras laikā. Vispirms jūs vēlējāties ierosināt, lai balsojums notiktu šodien vai rīt. Šī reakcija un vēlme ir vērā ņemams impulss un stimuls laikā, kad bažas ir pievērstas klimata pārmaiņām, un tam ir pozitīva ietekme. Jūs, grupu priekšsēdētāji, referenti un komiteju priekšsēdētāji, vēlējāties tikties ar mums un kungu, un mēs apspriedām to, kādi būtu vislabākie iespējamie apstākļi, lai panāktu vienošanos līdz gada beigām. Es uzskatu, ka mums visiem un arī man vajadzētu būt pateicīgiem par šodienas izsmeļošajām debatēm un par to, ka šo debašu secinājumi tika pārcelti uz pēcpusdienu, Padomes 11. un 12. decembra sanāksmes debatēm, trīspusējām sarunām, kuras norisināsies nākamajās brīvdienās, un tad — debatēm ar, es ceru, balsojumu 17. decembrī. Man jums, dāmas un kungi, jāsaka, ka, iespējams, šis gadījums būs pagrieziena punkts vēsturē, lai panāktu vienošanos, kura ir mūsu kopējais mērķis. Mēs pašlaik esam nozīmīgajā sarunu posmā un dalībvalstis tās nedrīkst politizēt. Tās nav sarunas, kurās, kā tas dažreiz mēdz notikt, tiek ieņemta nostāja, lai gūtu konkrētas priekšrocības. Tas ir sava veida paradokss pozitīvā nozīmē. Mēs jau zinām, ko darīt, jo šis ir svarīgs jautājums, bet mums jāpanāk, lai katra direktīva būtu pieņemama Eiropas Savienībai un ikvienai dalībvalstij no sociālā, finansiālā un arī ekonomiskā viedokļa. Pašlaik sarunas ir sasniegušas kritisku posmu. Trīspusējās sarunas norisinās tik labi, kā bija cerēts. Patiesi, trīspusējo sarunu augstā kvalitāte un pušu savstarpējā uzticība ir atvieglojusi laika plānojuma saskaņošanu. Mums vairs nav daudz atlicis, lai nonāktu pie secinājumiem, būtībā mazāk par divām nedēļām. Trīspusējām sarunām, no kurām dažas norisinājās vēl pagājušajā naktī, vajadzētu veicināt 90 % teksta pilnveidošanu, kuru varētu pārtulkot visās ES dalībvalstu valodās. Gatavojoties Padomes 11. un 12. decembra sanāksmei, Vides ministru padome šodien un Enerģētikas ministru padome pirmdien, 8. decembrī, apspriedīs jautājumus, kuros iespējams panākt vienošanos dalībvalstu starpā. Šajā pēcpusdienā prezidentvalsts centīsies panākt vienošanos daudzos jautājumos attiecībā uz četriem tekstiem, kuri vārda vistiešākajā nozīmē aptver minēto pasākumu kopumu. Es arī iepazīstināšu klātesošos ar jūsu vienošanos attiecībā uz priekšlikumu regulai par vieglo transportlīdzekļu CO2 emisijām un degvielas kvalitāti. Tad es ierosināšu pieņemt Padomes secinājumus par Komisijas paziņojumu par atmežošanu. Atmežošana un mežu degradācija, kā arī to ilgtspējīga saglabāšana un apsaimniekošana ir gaidāmā starptautiskā nolīguma par klimata pārmaiņām galvenie elementi. Šie elementi ir galvenā debašu tēma sarunās ar mūsu Āfrikas draugiem. Turklāt es ceru, ka mēs esam nonākuši līdz vienprātīgiem secinājumiem attiecībā uz ģenētiski modificētiem organismiem. Pēdējās trīspusējās sarunas norisināsies nedēļas nogalē vienlaikus ar Padomes 11. un 12. decembra sanāksmi. Tā tiks plānotā tā, lai mēs varētu sagatavoties debatēm un balsojumam 16. un 17. decembra plenārsēdē. Es vēlos pateikties Piebalga kungam un kungam par šīm debatēm un par viņu intensīvo sadarbību, izstrādājot pasākumu kopumu enerģētikas un klimata pārmaiņu jomā, kas aizsākās pēc Bali konferences Slovēnijas prezidentūras laikā, kā arī augustā rīkotajā Padomes neformālajā sanāksmē un turpinājās piecus mēnešus šīs prezidentūras laikā. Mūsu kopīgās saistības ir panākt vienošanos pirmajā lasījumā, saskaņojot termiņu ar starptautisko saistību izpildi un Eiropas Parlamenta vēlēšanām. Iepriekšējās trīspusējās sarunas, no kurām pēdējās norisinājās vakar, no tehniskā viedokļa uzskatāmas par ļoti veiksmīgām. Godīgi sakot, pirms dažiem mēnešiem sagatavotā dokumentācija izrādījās tehniskā ziņā nepārvarama. Man jāsaka, ka visu pušu un Pastāvīgo pārstāvju komitejas (COREPER) nostāja bija vienota un viņi ir paveikuši lielisku darbu. Es vēlētos izteikt pateicību visiem Parlamenta pārstāvjiem, kuri piedalījās dažādās sanāksmēs un jo īpaši trīspusējās sarunās. Ir gūti ievērojami panākumi, un sagatavotie teksti ir kvalitatīvi, ar labi pārdomātiem punktiem. Sevišķi plašu atbalstu ir guvusi to vispārējā struktūra un dalībvalstīm noteiktie mērķi. Tomēr Padomē, kā arī Padomes un Parlamenta starpā joprojām tiek apspriesti vairāki sarežģīti jautājumi. Ir skaidrs, ETS direktīvā, kura, iespējams, ir vissarežģītākā no visām direktīvām, mums jārod risinājums attiecībā uz progresivitātes un finansiālās solidaritātes sistēmām, kas nodrošinās, lai tās valstis, kuru ekonomika balstās uz oglekļa izmantošanu, varētu pāriet uz cita veida enerģijas avotu izmantošanu. Energoefektivitāte dažādu valstu rūpniecības nozarēs ir atšķirīga, proti, tā ir robežās no viens līdz trīs. CO2 emisiju rādītāji ir robežās no viens līdz četri vai dažās nozarēs pat līdz pieci. Minētie skaitļi sniedz skaidru priekšstatu par grūtībām, kas mūs sagaida, tomēr mums jāpanāk vienošanās, vienlaikus saglabājot Eiropas ekonomisko un rūpniecisko konkurētspēju. Turklāt mēs esam bijuši nepārtrauktā kontaktā ar Eiropas rūpniecības nozaru pārstāvjiem. Protams, ir jāorganizē elektroenerģijas izsoles, bet mums jāatrod regulēšanas metode, kas neradīs pārmērīgu cenu pieaugumu galapatērētājiem ne mājsaimniecībās, ne rūpniecībā. Pašlaik mēs cenšamies rast metodes, lai pāreja varētu norisināties, neradot negodīgas konkurences risku starptautiskajā tirgū. Kas attiecas uz oglekļa dioksīda emisiju pārvirzes risku, mēs izstrādājam divas alternatīvas, kuras savstarpēji viena otru neizslēdz, proti, izsoļu progresivitāti un oglekļa izslēgšanas mehānismu, piemēram, tādu, kādu plāno īstenot Amerikas Savienotās Valstis savu pasākumu kopumā. Arguments, ka šādā veidā tiks ierobežota tirdzniecības brīvība, pēc mūsu domām, nav pamatots. Katrā ziņā mehānismu izvēlei jānotiek vēlākā posmā. Pagaidām mums galvenokārt jānosaka, kas ir pieņemamāks sevišķi neaizsargātām nozarēm, kuras var tikt pakļautas iespējami augstām papildu izmaksām saistībā ar konkurētspēju un oglekļa dioksīda emisiju pārvirzes risku. Daži cilvēki, piemēram, mūsu Vācijas draugi, vēlas saglabāt tikai vienu kritēriju un atmest progresivitāti. Tomēr mums jārod risinājums, kurš būtu pieņemams visiem. Īsumā, šajā sarunu posmā ir izveidojušies trīs lieli valstu bloki. Pirmais ir galvenokārt Baltijas valstis, no kurām vismaz viena saskaņā ar Līguma noteikumiem ir uzņēmusies saistības likvidēt atomelektrostacijas un kuras savas ģeogrāfiskās atrašanās vietas dēļ veido lielu enerģijas salu. Šīs valstis likumīgā ceļā izvirza vairākus specifiskus tehniska, praktiska un finansiāla rakstura jautājumus. Otro bloku veido tās valstis, kuru rūpniecība no enerģētiskā viedokļa ir mazāk efektīva, jo tā lielā mērā balstās uz oglekļa izmantošanu. Visspilgtākais piemērs šajā ziņā ir Polija. Tas uzliek mums pienākumu izveidot šīm valstīm tādas progresivitātes sistēmas, kuras nekādos apstākļos nemainīs globālos mērķus vai galīgo termiņu, proti, 2020. gadu, un kuras būs pieņemamas arī citām valstīm. Šādos gadījumos sistēmas progresivitāti nevajadzētu noteikt kā prioritāti. Šajās debatēs es galvenokārt vēlētos uzklausīt to, kas jums sakāms, pirms es no jauna atgriežos Eiropas Savienības Vides ministru padomes sanāksmē, kas norisināsies vienlaikus visas dienas garumā. Es saviem kolēģiem sniegšu atskaiti par mūsu diskusijām un jūsu komentāriem. Mūsu darbu nav iespējams koordinēt labāk, un esmu jums pateicīgs par šo uzaicinājumu, kas ir apliecinājums mūsu kopējai vēlmei noslēgt vispusīgu nolīgumu par pasākumu kopumu enerģētikas un klimata pārmaiņu jomā. Visbeidzot, trešajā blokā ir valstis, kurām nav tik lielu problēmu saistībā ar minēto procesu, bet kuras lielu uzmanību pievērš maksai par mūsu pieprasīto solidaritāti, kā arī izsolēs iegūto ieņēmumu izmantojuma iespējām un jo īpaši izvēlei vai piešķīrumam pēc darījuma. Pēc divām dienām, proti, 6. decembrī, Gdaņskā ir paredzēta sanāksme, kurā piedalīsies kungs un Polijas, Čehijas, Ungārijas, Slovākijas, Rumānijas, Bulgārijas, kā arī Baltijas valstu valdību vadītāji. Esmu pārliecināts, ka viņi spēs rast iespēju, kā panākt vienošanos par sev būtiskiem jautājumiem. Šā procesa pirmā posma nobeigumā, pirms Parlamenta pārstāvji būs tikušies atkārtoti, valstu valdību vadītājiem būs jāpauž cieša apņemšanās. Patiesi, šo pasākumu kopumu nevarēs īstenot bez ciešas, vienprātīgas dalībvalstu apņemšanās pildīt saistības. Tas iesākumā ir skaidrs. Mēs nevaram ierosināt šāda mēroga ekonomisko un sociālo pamatu izmaiņas, kas skars 450 miljonus Eiropas iedzīvotāju, ja netiks nodrošināts īpaši ietekmīgs politiskais process. Visu dalībvalstu parlamentiem un, iespējams, arī dažiem no jums ir spēcīga vēlme censties izvairīties no problēmu risināšanas un domāt: „Kāda jēga? Pagaidīsim līdz Kopenhāgenas konferencei, līdz brīdim, kad tiks izveidota jaunā ASV administrācija.” Tāpat arī, saskaroties ar finansiālo, rūpniecisko un sociālo krīzi, pat domāt: „Vēl nav īstais laiks”. Tas tomēr nozīmē, ka neapzināmies — ko nepaveiksim šodien, mums var dārgi maksāt nākotnē no produktivitātes un konkurētspējas viedokļa. Ja mēs nerīkosimies šodienas apstākļos, kad mūsu ekonomika un demokrātija ir joprojām pietiekami stipras, lai nepadotos, mēs nokļūsim neatgriezeniskā un neciešamā situācijā, kad panākumi vairs nebūs iespējami. Mēs būsim neveiksminieki citu valstu acīs, kurām mēs esam vajadzīgi, lai tās varētu turpināt ilgtspējīgu attīstību. Mēs būsim neveiksminieki savu bērnu acīs. Katrā ziņā — kā gan mēs varēsim tikties ar saviem Āfrikas partneriem, ar kuriem esam izveidojuši kopīgu Eiropas un Āfrikas sadarbības platformu, kas tika apstiprināta pirms dažām dienām Adisabebā, un tad doties uz Kopenhāgenu un runāt par globālās paradigmas izmaiņām, ja Eiropa, kura, vai nu mums tas patīk, vai ne, ieguva „baltā bruņinieka” reputāciju Bali sanāksmē, nepieņems šo pasākumu kopumu? Es neredzu iespēju panākt vienošanos Kopenhāgenā, ja netiks ievērots šis būtiskais priekšnosacījums. No otras puses, ja mūsu 27 valstis, kuras joprojām būtiski atšķiras ienākumu ziņā un kurām ir atšķirīga kopaina rūpniecības un enerģijas jomā, kā arī dažādi klimatiskie apstākļi, spēs vienoties par sabiedrisku procesu, ko iespējams novērtēt, kontrolēt un finansēt, un līdz ar to uzsākt vēsturiskas pārmaiņas visos virzienos, tad es uzskatu, ka tas dos cerību gan attiecībā uz Kopenhāgenas konferences rezultātiem, gan attiecībā uz mūsu planētas nākotni. Mēs esam pārliecināti, ka koplēmums ir lieliska izdevība un šādu pārmaiņu galvenais priekšnosacījums, jo es neticu, ka viens demokrātijas elements pats par sevi var nodrošināt panākumus šajā struktūrā. Tādēļ es varu teikt, ka mums pēc iespējas efektīvāk jāizmanto visas debates un jāuzklausa visi šorīt un šajā pēcpusdienā paustie viedokļi, un es ceru, ka šī koplēmuma procedūra mūs rosinās spert šo nozīmīgo soli, kuru Eiropas iedzīvotāji tik ļoti vēlas redzēt. Tas ir atbildīgs solis virzībā uz cerību piepildījumu. Patiesi, ar Poznaņas konferenci, kas notiek tieši šajā laikā, mēs ieejam finiša taisnē. Šai konferencei būtu jāpaver ceļš uz Kopenhāgenas konferenci, kas plānota 2009. gada decembrī, laikā, kad visa pasaule atrodas krustcelēs un ir šaubu pārņemta, bet dalībvalstis apliecina to, ka ir gatavas uzņemties saistības, kaut arī ne vienpusējas, lai paātrinātu ekonomikas pārveidošanas procesu ar noteikumu, ka tas tiek finansēts vai ka tām tiek nodrošināts atbalsts, kā arī piekrīt pārskatīt savas ražošanas un patēriņa metodes, ja vien netiek apdraudēta konkurence. Šomēnes visas pasaules uzmanība ir pievērsta Eiropai, jo tuvāko dienu notikumi būs kā ģenerālmēģinājums tam, kas notiks plašu globālo sarunu laikā. Katrā ziņā es tā ceru. Pasākumu kopums enerģētikas un klimata pārmaiņu jomā ir tāds kopums, kas paredz plašu, bet kontrolētu enerģētikas, ekonomikas un tehnoloģiju pārveidošanas procesu ar kopīgu darbības modeli un virkni solidaritātes mehānismu un metožu visās 27 Eiropas Savienības dalībvalstīs, kuras savas saistības ir uzņēmušās demokrātiskā ceļā. Iespējams, ka šī ir pirmā reize jauno laiku vēsturē, kad dažādas tautsaimniecības vienlaikus kopīgiem spēkiem ir centušās mainīt savu modeli. Ekonomiskā attīstība nekad nav bijusi tik cieši saistīta ar šādiem apstākļiem enerģētikas nozarē. Dāmas un kungi, šis ir uzdevums, kura izpildi mums šodien ir uzticējusi vēsture. Kas attiecas uz pasākumu kopumu enerģētikas un klimata pārmaiņu jomā, tad šī ir pirmā tautsaimniecība pasaulē ar 450 miljoniem patērētāju un 15 % siltumnīcefekta gāzu emisiju, kas apliecina ilgtspējīgas attīstības iespējamību vienlaikus 27 valstīs, lai gan tajās ir atšķirīgi rūpnieciskie, klimatiskie, ģeogrāfiskie un ekonomiskie apstākļi. Citiem kontinentiem tā apliecina, ka viens no to partneriem jau ir uzņēmies saistības; un tas ir pierādījums, ka šāda iespējamība pastāv. Jums jau ir zināmi trīs mērķi, kurus parasti dēvē par „trīs reiz divdesmit”, kaut arī vienam no 20 % mērķiem konkrētais skaitlis būtībā ir 20 % vai 30 %. Šie skaitļi nozīmē 20 % siltumnīcefekta gāzu emisijas samazinājumu salīdzinājumā ar 1990. gadu, 20 % atjaunojamo energoresursu īpatsvaru un 20 % efektīvāku enerģijas izmantojumu. Komisija ir ietvērusi šos mērķus piecos apjomīgos tiesību aktu projektos, proti, Emisijas kvotu tirdzniecības direktīvā vai CO emisijas kvotu tirdzniecības sistēmā rūpnieciskajām ražotnēm un enerģijas piegādātājiem, kuras mērķis ir panākt rūpniecisko emisiju samazinājumu par 21 % līdz 2020. gadam; Sloga sadalījuma direktīvā, kuras mērķis ir panākt, lai līdz 2020. gadam samazinātos siltumnīcefekta gāzu emisijas par 10 % ārpus emisijas kvotu tirdzniecības sistēmas esošajās valstīs tādās nozarēs kā būvniecība, transports un lauksaimniecība; Direktīvā par atjaunojamajiem energoresursiem, kuras mērķis ir panākt, lai tiktu palielināts šo energoresursu īpatsvars kopējā energopatēriņā no 8 % 2006. gadā līdz 20 % ar 10 % samazinājumu transporta nozarē; Direktīvā par oglekļa dioksīda uztveršanu un uzglabāšanu, ar kuru tiktu noteikti oglekļa dioksīda uzglabāšanas nosacījumi; un visbeidzot tiesību aktā par automobiļu CO izmešiem, kam jānodrošina CO piesārņojuma samazinājums no pašreizējiem 160 līdz 120 gramiem uz vienu kilometru laika posmā no 2006. līdz 2008. gadam. Pirms šo raito sarunu padziļinātas analīzes es vēlētos izteikt četras vispārīgas piezīmes. Pirmām kārtām šis sarežģītais pasākumu kopums ir komplekss, patstāvīgs un taisnīgs veselums, kurā ikviens var atrast savu vietu un sniegt ieguldījumu atbilstoši savam rūpnieciskajam, enerģētikas vai ģeogrāfiskajam raksturojumam. Ļaujiet man izteikt pateicību Komisijai un iepriekšējām prezidentvalstīm par neizmērojamām kopīgajām pūlēm. Mūsu mērķis ir skaidrs: šāda apjoma darbs parasti prasītu vairākus gadus."@lv13 "Monsieur le Président, Mesdames et Messieurs les parlementaires, je voudrais tout d'abord présenter mes excuses – j'espère que vous les accepterez – pour la mauvaise appréciation, de ma part, de la circulation dans Bruxelles. En raison du calendrier mondial – les échéances démocratiques au Parlement européen, les rendez-vous de Poznań et de Copenhague – tous les acteurs ont souhaité essayer d'obtenir un accord avant la fin de l'année. C'est une tâche évidemment très difficile mais nous n'avons pas d'échappatoire. Cet objectif, qui avait été fixé lors du Conseil européen, sous Présidence allemande, a été réitéré en octobre, sous la Présidence de Nicolas Sarkozy, alors même que certains États, devant la crise, manifestaient leur inquiétude et souhaitaient déférer toute décision. Il y avait, indiscutablement, des tensions et il a fallu un engagement très fort du président de la République pour que nous continuions à avancer dans ce domaine. L'accord d'octobre a donc été la confirmation de ce qui avait été obtenu sous Présidence allemande. Vous aviez tout d'abord souhaité avancer votre vote à aujourd'hui, ou hier. Cette réaction, ce souhait, a été un formidable accélérateur, une formidable pression, à un moment où l'inquiétude pointait sur ce climat, et ça a eu un effet absolument bénéfique. Vous avez bien voulu nous recevoir, avec Jean-Pierre Jouyet – je veux dire les présidents des groupes, les rapporteurs, les présidents de commissions – et nous avons discuté les uns et les autres des meilleures conditions possibles pour tenter de parvenir à un accord avant la fin de l'année. Et nous avons, je crois, et je vous en remercie, préconisé, les uns et les autres, que ce débat approfondi puisse se tenir aujourd'hui, reportant à cet après-midi les conclusions de ces débats au Conseil, le Conseil du 11 au 12, un trilogue dans le week-end qui suit pour arriver à un débat, je l'espère avec un vote le 17 décembre. Permettez-moi de vous dire, Mesdames et Messieurs les parlementaires, que l'histoire retiendra peut-être que ce fut l'un des tournants vers l'accord qui reste notre objectif commun. Nous sommes entrés dans une phase cruciale de discussion. Il n'y a pas, dans cette affaire, de posture politique ou politicienne des États membres. Nous ne sommes pas dans une négociation, comme cela peut arriver parfois, où, pour des raisons financières, il y a des postures, des positions pour avancer tel ou tel avantage. Nous sommes dans une sorte de paradoxe positif. Nous sommes conscients de devoir agir parce que l'enjeu est vital, mais de devoir le faire de telle façon que le résultat de chaque directive soit socialement, financièrement et économiquement acceptable pour l'ensemble de l'Union et pour chaque membre de l'Union. Aujourd'hui, les négociations sont dans une phase cruciale. Les trilogues - et c'est la qualité des trilogues et de la confiance entre les uns et les autres, qui a permis de modifier légèrement le calendrier - se passent au mieux de ce qu'on pouvait souhaiter les uns et les autres. Il nous reste peu de temps pour aboutir, moins de deux semaines. Les trilogues - dont certains ont encore eu lieu hier soir, tard - doivent nous permettre de finaliser 90% du texte, qui pourra alors être traduit dans toutes les langues de l'Union. Dans la perspective du Conseil des 11 et 12 décembre, le Conseil des ministres de l'environnement, aujourd'hui, de l'énergie, lundi prochain, le 8, aborderont les sujets sur lesquels il semble possible encore de converger entre États membres. Cet après-midi, la Présidence tentera de progresser encore sur de nombreux points concernant les quatre textes qui composent, au sens strict du terme, ce paquet. Je présenterai également votre accord concernant la proposition de règlement relatif aux émissions de CO2 des véhicules légers et à la qualité des carburants. Je proposerai, ensuite, d'adopter les conclusions du Conseil sur la communication de la Commission sur la déforestation. La lutte contre la déforestation et la dégradation forestière ainsi que la conservation et la gestion durables des forêts sont des éléments essentiels d'un futur accord international sur le climat. Ce sont des éléments qui font l'objet de nombreux débats avec nos amis du continent africain. Nous avons, en outre, je l'espère, des conclusions unanimes sur les questions des OGM. Un dernier trilogue se tiendra dans le week-end, entre la fin du Conseil, le 11, et avant le 17, bien entendu, dans un temps qui permette de préparer les débats et le vote en séance plénière des 16 et 17 décembre. Je voudrais vous remercier, Messieurs les commissaires, d'avoir accepté que nous puissions avoir ce débat et vous remercier du travail intensif de collaboration, qui a été engagé dès Bali sous Présidence slovène, puis au Conseil informel de Saint-Cloud, en août dernier, sur le paquet énergie-climat et qui s'est poursuivi tout au long de ces cinq mois de Présidence. Notre engagement commun est bien de parvenir à un accord en première lecture, selon un calendrier compatible avec les échéances internationales et le renouvellement de votre Parlement. Les trilogues précédents jusqu'à hier soir se sont passés formidablement bien sur le plan technique. Il y a quelques mois, sincèrement, le dossier paraissait techniquement insurmontable. Je dois dire que les uns et les autres, et la représentation permanente, les COREPER, ont été à la hauteur des enjeux et ont accompli un travail éblouissant. Je veux aussi, évidemment, remercier les représentants du Parlement dans ces différentes réunions et notamment dans les trilogues. Les travaux ont bien progressé et les textes sont largement avancés sur la grande majorité des points. Notamment, l'architecture d'ensemble et les objectifs nationaux assignés à chaque État sont désormais très largement partagés. Plusieurs questions difficiles restent, cependant, encore en discussion au sein du Conseil et entre le Conseil et le Parlement. Nous voyons bien qu'il faut trouver dans le cadre de la directive ETS, vraisemblablement la plus difficile, des systèmes de progressivité et de solidarité financière permettant d'assurer la transition énergétique des pays aux économies les plus carbonées. Les performances énergétiques de l'industrie vont, en Europe, du simple au triple, selon les pays. Les émissions de carbone du simple au quadruple, voire au quintuple, selon certains secteurs. Cela donne une idée de la difficulté à laquelle nous sommes confrontés, mais nous devons trouver cet accord en préservant la compétitivité économique et industrielle de l'Europe. Les contacts avec les industries européennes ont d'ailleurs été permanents. Oui, des enchères de l'électricité doivent être organisées mais il faut trouver un mode de régulation qui n'entraîne pas une augmentation massive des tarifs pour le consommateur final, qu'il s'agisse des ménages ou de l'industrie. Nous sommes en train de tracer des voies de passage qui assurent cette transition sans créer en surplus un risque de concurrence déloyale sur le marché intérieur. En ce qui concerne les risques de fuites de carbone, nous travaillons sur deux hypothèses non exclusives l'une de l'autre: celle d'une progressivité des enchères et celle d'un mécanisme d'inclusion du carbone tel que l'envisagent les États-Unis dans le cadre de leur propre paquet. L'argument selon lequel cela poserait un problème de liberté commerciale ne nous paraît pas pertinent. En tout état de cause, le choix des mécanismes devra simplement être arrêté ultérieurement. Pour le moment, il s'agit essentiellement de déterminer ce qui est souhaitable pour des secteurs particulièrement vulnérables car exposés à des surcoûts potentiellement très élevés en termes de compétitivité ainsi qu'à des risques de délocalisation. Certains, comme nos amis Allemands, souhaiteraient que ne soit retenu qu'un seul critère et que nous renoncions à la progressivité. Il convient de trouver une solution acceptable par tous. En somme, nous nous trouvons, en l'état actuel de la négociation, en présence de trois grands blocs. Le premier est notamment constitué des pays baltes qui se sont engagés, aux termes du traité, l'un deux en tous les cas, à démanteler les centrales nucléaires qui constituent, en raison de leur situation géographique particulière, une véritable île énergétique. Ces pays mettent légitimement en avant un certain nombre de problèmes techniques matériels et financiers spécifiques. Le deuxième bloc englobe des pays dont l'industrie est sensiblement moins performante au plan énergétique, car très carbonée. L'exemple le plus évident est le cas de la Pologne. Il nous incombe de trouver pour ces pays des systèmes de progressivité qui ne modifient en aucun cas ni les objectifs globaux, ni le calendrier final, c'est-à-dire l'échéance de 2020, mais qui restent acceptables par les autres pays. La progressivité du système est à privilégier dans ces cas. Je souhaite essentiellement, dans ce débat, vous écouter avant de rejoindre le Conseil européen de l'environnement, qui a lieu en même temps, toute la journée. Je rendrai compte à mes collègues de nos discussions, de vos appréciations. La coordination de nos travaux ne peut être plus optimale et je vous remercie de cette invitation, qui prouve notre volonté commune d'aboutir à un accord global sur ce qu'il est convenu d'appeler le paquet énergie-climat. Enfin, les pays du troisième bloc, s'ils n'ont pas de soucis majeurs ou aussi importants dans le cadre de ce processus, sont très attentifs aux coûts de la nécessaire solidarité entre nous et à l'utilisation des ressources issues des différentes mises aux enchères et, en particulier, au choix, ou non, de l'après-affectation. À Gdansk, dans deux jours, le 6 décembre, une rencontre entre le président Sarkozy et les chefs d'État ou de gouvernement de la Pologne, de la République tchèque, de la Hongrie et de la Slovaquie, des pays baltes ainsi que de la Roumanie et de la Bulgarie, doit avoir lieu. Je suis convaincu qu'ils sauront trouver les voies d'un accord sur les sujets qui, légitimement, leur semblent incontournables. En fin de processus de cette première phase, avant le retour au Parlement, il y aura, forcément, un engagement fort des chefs d'État et de gouvernement. Ce paquet ne peut, en effet, fonctionner sans l'engagement fort et unanime des États. Qui pouvait en douter en fait, dès l'origine. Nous ne pouvons proposer une telle modification des fondements économique et social de la vie de 450 millions de citoyens européens sans un processus politiquement très puissant. La tentation est forcément grande dans tous les parlements nationaux, voire peut-être pour certains ici, de refuser l'obstacle, de se dire: "à quoi bon, attendons Copenhague, attendons la formation de la nouvelle administration américaine" ou encore, étant donné la crise financière, industrielle et sociale, "ce n'est pas le moment". Et c'est ne pas comprendre que ce qui ne sera pas fait aujourd'hui coûtera beaucoup plus cher demain en termes de productivité et de compétitivité. Si nous n'agissons pas aujourd'hui dans des conditions qui restent parfaitement supportables par nos économies et nos démocraties, nous rentrerons dans l'irréversible et l'insupportable et toute évolution deviendra impossible ensuite. Nous aurions échoué, sous le regard des pays qui ont besoin de notre succès pour croire au développement. Nous aurions échoué sous le regard des pays qui ont besoin de notre succès pour croire à leur développement durable. Nous aurions échoué sous le regard de nos enfants. En tout état de cause, comment pourrions-nous rencontrer nos homologues africains avec lesquels nous sommes parvenus à une plateforme commune Europe/Afrique, confirmée à Addis Abeba, il y a quelques jours, puis aller à Copenhague en parlant de changement de paradigme au niveau mondial, si l'Europe, qui est dans cette affaire, qu'on le veuille ou non, et nous l'avons vu à Bali, le Chevalier blanc, n'adopte pas ce paquet. Je ne vois pas comment un accord serait possible à Copenhague sans ce préalable. En revanche, si nos 27 pays qui, certes, présentent encore des écarts de richesse importants et des histoires industrielles et énergétiques à priori divergentes, des climats différents aussi, parviennent à se mettre d'accord sur un processus public évaluable, contrôlable et financé, enclenchant ainsi un changement de tendances historique, je crois que ce sera un très grand espoir pour Copenhague et pour l'avenir de notre planète. Nous avons la totale conviction que cette codécision, qui est par nature une chance extraordinaire - car je ne crois pas qu'un des éléments de la démocratie pouvait avancer seul dans ce schéma-là - reste cette règle indispensable pour une modification aussi importante. C'est pour cela, permettez-moi de vous le dire, que nous ferons évidemment le meilleur usage possible de tous les débats, des opinions que nous entendrons ce matin, voire en début d'après-midi, et je souhaite que cette codécision nous permette de franchir ce cap majeur, ce cap qu'attendent, par ailleurs, les citoyens de l'Europe, ce cap de la responsabilité et ce cap de l'espoir. Nous entrons en effet dans la dernière ligne droite avec, en ce moment-même, la conférence de Poznań, qui doit baliser le chemin qui nous mènera à Copenhague en décembre 2009. À un moment où le monde hésite encore entre l'aurore et le crépuscule, à un moment où les États se disent prêts à s'engager – mais pas seuls – à accélérer la mutation – mais à condition qu'elle soit financée ou qu'on les accompagne –, à revoir leur mode de production et de consommation – mais à condition de ne pas risquer de perdre de la compétitivité. Le monde a les yeux rivés sur l'Europe en ce mois de décembre 2008, car ce qui va se passer dans les jours qui viennent en Europe sera au fond une sorte de répétition, une anticipation de ce qui se passera dans la grande négociation mondiale, je l'espère en tout cas. Le paquet énergie-climat, c'est le paquet du "comment faire", le paquet d'une transition énergétique, économique et technologique, à la fois massive et maîtrisée, avec un mode opératoire, des mécanismes de solidarité et une méthode partagés, le tout dans une Union à vingt-sept pays s'engageant démocratiquement. C'est probablement la première fois de l'histoire moderne que des économies différentes tentent en même temps et ensemble de changer leur paradigme. Jamais le développement économique n'aura été aussi lié à ces conditions énergétiques. Mesdames et Messieurs les parlementaires, c'est le devoir que l'histoire nous confie aujourd'hui. Le paquet énergie-climat, c'est la première économie du monde – 450 milllions de consommateurs, 15 % des émissions de gaz à effets de serre – qui tente de démontrer que le développement durable est possible à l'échelle de vingt-sept États, en dépit d'histoires industrielles, climatiques, géographiques et économiques si différentes. C'est aussi pour les autres continents la démonstration que l'un de leurs principaux partenaires est d'ores et déjà engagé, et c'est la preuve que c'est possible. Les trois objectifs vous les connaissez: ce sont les fameux trois fois vingt. On les appelle comme cela traditionnellement, encore que sur un des 20 %, le débat c'est 20 et 30 %. Donc les trois fois vingt: réduction des émissions de gaz à effets de serre par rapport à 90, 20 % de l'énergie renouvelable et 20 % de l'amélioration de l'efficacité énergétique. La Commission a traduit ces objectifs en cinq grands projets de réglementation: la directive EDS ou système d'échange de quotas de CO2 pour l'industrie et les fournisseurs d'énergie, qui vise à réduire de 21%, d'ici à 2020, les émissions des industries; la directive dite du partage de l'effort, dont l'objectif est de réduire de 10 %, d'ici à 2020, les émissions de gaz à effets de serre des secteurs non soumis au sytème EDS, tels que le bâtiment, les transports ou l'agriculture; la directive sur les énergies renouvelables, dont le but est de porter la part de ces énergies d'un peu plus de 8 % en 2006 à 20 %, réduction de 10 % dans les transports; la directive sur le captage et le stockage du carbone, qui vise à encadrer les conditions de stockage du carbone; enfin, la réglementation des émissions de CO2 des véhicules automobiles dont l'objectif est de ramener de 160 à 120 grammes, de 2006 à 2008, les émissions de CO2. Avant d'entrer dans le détail des négociations qui, par nature, sont mouvantes, je souhaite faire avec vous quatre séries de remarques d'ordre général. Tout d'abord ce paquet, qui est complexe, forme un tout cohérent, indépendant et équitable, où chacun doit pouvoir trouver sa place et apporter sa contribution en fonction de ses caractéristiques industrielles, énergétiques ou géographiques. Laissez-moi remercier la Commission et les Présidences qui ont précédé la nôtre pour ce travail éminemment collectif. Notre objectif est clair: un paquet de cette importance aurait normalement nécessité plusieurs années."@mt15 "Mijnheer de Voorzitter, dames en heren, om te beginnen hoop ik dat u mijn verontschuldigingen aanvaardt voor het feit dat ik het verkeer in Brussel had onderschat. Met het oog op de mondiale kalender – het tijdpad voor de verkiezingen voor het Europees Parlement en de bijeenkomsten in Poznan en Kopenhagen – wilden alle partijen vóór het eind van het jaar een overeenkomst bereiken. Dit is duidelijk een zeer zware taak, maar we kunnen er niet omheen. Deze doelstelling, die tijdens het Duitse voorzitterschap in de Europese Raad is vastgesteld, is in oktober, onder het voorzitterschap van de heer Sarkozy, opnieuw bevestigd, hoewel bepaalde lidstaten, geconfronteerd met de crisis, hun bezorgdheid uitten en het besluit wilden uitstellen. Er heerste zonder meer een gespannen situatie en de heer Sarkozy moest een zeer krachtige toezegging doen om ervoor te zorgen dat we op dit terrein vooruitgang konden blijven boeken. De in oktober bereikte overeenkomst was derhalve een bevestiging van wat we tijdens het Duitse voorzitterschap hadden bereikt. Ten eerste wilde u de stemming naar vandaag of gisteren verplaatsen. Deze reactie, deze wens, was enorm stimulerend, op een moment dat er veel bezorgdheid heerst over het klimaat. Daar ging een zeer positief effect vanuit. U – de fractievoorzitters, rapporteurs en commissievoorzitters – wilde een ontmoeting met ons en de heer Jouyet en we hebben met zijn allen besproken hoe we er het beste voor konden zorgen dat er vóór het eind van het jaar een overeenkomst werd bereikt. Ik geloof dat we allemaal achter de aanbeveling stonden om dit diepgaande debat vandaag te houden en de conclusies van onze besprekingen vanmiddag over te brengen aan de Raad met het oog op de Raad van 11 en 12 december, een trialoog het weekeinde daarna en vervolgens een debat met, naar ik hoop, een stemming op 17 december. Daar ben ik u erkentelijk voor. Dames en heren, dit zou wel eens de geschiedenis in kunnen gaan als een keerpunt op weg naar de overeenkomst, die nog steeds ons gemeenschappelijke doel is. We zijn aangeland in een cruciale fase van de besprekingen. Er is in deze kwestie geen sprake van een politieke pose of politieke spelletjes van de kant van de lidstaten. Bij deze onderhandelingen neemt niemand een houding aan of een standpunt in gericht op eigen gewin, zoals soms gebeurt. Er is sprake van een soort positieve paradox. We zijn ons ervan bewust dat er maatregelen moeten worden getroffen omdat dit een kwestie van levensbelang is, maar we weten ook dat we dat op zodanige wijze moeten doen dat iedere richtlijn voor de EU als geheel en iedere lidstaat afzonderlijk sociaal, financieel en economisch aanvaardbaar is. De onderhandelingen hebben vandaag een kritisch stadium bereikt. De trialogen verlopen zoals gehoopt. De hoge kwaliteit van de trialogen en het vertrouwen tussen de partijen heeft zelfs een kleine aanpassing van het tijdschema mogelijk gemaakt. We hebben niet veel tijd meer om tot een conclusie te komen: om precies te zijn minder dan twee weken. De trialogen, waarvan er gisteravond laat nog een paar in volle gang waren, moeten ons in staat stellen 90 procent van de tekst af te ronden, zodat deze kan worden vertaald in alle talen van de Unie. Met het oog op de Raad van 11 en 12 december zal tijdens de Raad van ministers van Milieu vandaag en de Raad van ministers van Energie op maandag 8 december worden gekeken naar de kwesties waarover nog steeds een overeenkomst tussen de lidstaten mogelijk lijkt. Vanmiddag zal het voorzitterschap trachten verdere voortgang te boeken ten aanzien van diverse punten met betrekking tot de vier teksten waaruit dit pakket, in de striktste zin van het woord, bestaat. Ik zal ook uw overeenkomst over het voorstel voor een verordening betreffende de CO uitstoot van lichte voertuigen en brandstofkwaliteit presenteren. Vervolgens zal ik een voorstel doen tot aanneming van de conclusies van de Raad over de mededeling van de Commissie over ontbossing. Bestrijding van ontbossing en aantasting van bossen en duurzaam behoud en beheer van bossen zijn belangrijke onderdelen van een toekomstige internationale klimaatveranderingsovereenkomst. Deze onderdelen zijn onderwerp van diverse debatten met onze vrienden in Afrika. Bovendien zijn we, naar ik hoop, tot unanieme conclusies gekomen over genetisch gemodificeerde organismen. Tijdens het weekeinde tussen het einde van de Raad van 11 december en 17 december wordt er een laatste trialoog gehouden. Deze wordt natuurlijk zodanig gepland dat we tijd hebben om ons voor te bereiden op de debatten en de stemming tijdens de plenaire vergadering op 16 en 17 december. Mijnheer Piebalgs en mijnheer Dimas, ik dank u voor het feit dat u met dit debat hebt ingestemd en voor uw intensieve samenwerking op het gebied van het klimaat- en energiepakket, waarmee u na Bali onder het Sloveense voorzitterschap aan de slag bent gegaan, en ook daarna tijdens de Informele Raad in Saint Cloud in augustus en gedurende de vijf maanden van dit voorzitterschap. Het is ons gezamenlijk streven om tot een overeenkomst in eerste lezing te komen, op basis van een tijdschema waarin rekening gehouden wordt met internationale verplichtingen en de verkiezingen voor het Europees Parlement. De voorgaande trialogen, waarvan de laatste gisteravond plaatsvond, zijn in technische zin uitstekend verlopen. Om eerlijk te zijn: technisch gezien leek het dossier een paar maanden geleden een hopeloze zaak. Ik moet zeggen dat alle partijen en de permanente vertegenwoordigers, het Coreper, zich uitstekend van hun taak hebben gekweten. Uiteraard dank ik ook de vertegenwoordigers van het Parlement tijdens de diverse vergaderingen en, met name, tijdens de trialogen. Er is veel vooruitgang geboekt en we zijn wat de meeste punten betreft een eind gekomen met de teksten. Er is nu met name brede steun voor de algehele opbouw en de nationale doelstellingen die voor iedere lidstaat zijn vastgesteld. Er wordt binnen de Raad en tussen de Raad en het Parlement evenwel nog steeds overleg gevoerd over een aantal moeilijke kwesties. Het is duidelijk dat we, in het kader van de ETS-richtlijn – die waarschijnlijk de moeilijkste richtlijn is – op zoek moeten naar systemen van progressiviteit en financiële solidariteit om landen die voor hun economie het meest afhankelijk zijn van koolstof, in staat te stellen de overgang naar andere energiebronnen te maken. De energieprestaties van de industrie in Europa variëren, afhankelijk van het land, van één tot drie. Koolstofemissies variëren van één tot vier en in bepaalde sectoren zelfs vijf. Hierdoor krijgt u een idee van de moeilijkheden waarmee we te maken hebben, maar we moeten een overeenkomst zien te bereiken waarbij het economische en industriële concurrentievermogen van Europa behouden blijft. Bovendien hebben we voortdurend contact met de Europese industrie. Ja, er moeten elektriciteitsveilingen worden georganiseerd, maar we moeten op zoek naar een vorm van regulering die niet leidt tot enorme prijsstijgingen voor eindgebruikers, of dat nu huishoudens zijn of bedrijven. Momenteel zijn we bezig in kaart te brengen hoe we deze overgang kunnen laten plaatsvinden zonder in de interne markt het gevaar van oneerlijke concurrentie te creëren. Wat de risico’s van koolstoflekkage betreft: we werken aan twee alternatieven, die elkaar niet uitsluiten: progressiviteit bij veilingen en een koolstofinsluitingsmechanisme zoals het mechanisme dat de Verenigde Staten in het kader van hun eigen pakket hebben opgezet. Het argument dat de vrije handel hierdoor in gevaar komt, is naar onze mening niet relevant. De keuze van het mechanisme moet gewoon in een later stadium worden bepaald. Voorlopig moeten we in de eerste plaats vaststellen wat passend is voor sectoren die het kwetsbaarst zijn doordat ze worden blootgesteld aan potentieel zeer hoge extra kosten in termen van concurrentievermogen en de risico’s van koolstoflekkage. Sommige mensen, zoals onze Duitse vrienden, willen slechts één criterium behouden en afstappen van de progressiviteit. Er moet een oplossing worden gevonden waar we ons allemaal in kunnen vinden. Kortom: er zijn in dit stadium van de onderhandelingen drie grote blokken ontstaan. Het eerste blok bestaat voornamelijk uit de Baltische staten, die op grond van het Verdrag verplicht zijn – althans een ervan – over te gaan tot ontmanteling van een aantal kerncentrales en die, dankzij hun bijzondere geografische ligging, een waar energie-eiland vormen. Deze landen benadrukken terecht een aantal specifieke technische, praktische en financiële kwesties. Het tweede blok bestaat uit landen met een industrie die veel minder energie-efficiënt is doordat deze zeer afhankelijk van koolstof is. Het duidelijkste voorbeeld is Polen. Het is aan ons om voor deze landen progressiviteitssystemen te vinden die, onder geen beding, mogen leiden tot een aanpassing van de wereldwijde doelstellingen of de uiterste termijn, namelijk 2020, maar die toch aanvaardbaar zijn voor de andere landen. De progressiviteit van het systeem moet in deze gevallen prioriteit krijgen. Ik wil tijdens dit debat vooral luisteren naar wat u te zeggen hebt voordat ik weer terugga naar de Europese Raad Milieu, die vandaag ook de hele dag plaatsvindt. Ik zal aan mijn collega’s verslag uitbrengen van onze besprekingen en uw commentaar. Ons werk had niet beter gecoördineerd kunnen worden en ik ben u er dankbaar voor dat u mij hier hebt uitgenodigd. Hieruit blijkt onze gezamenlijke wens om een uitgebreide overeenkomst te bereiken over het klimaat- en energiepakket. Tot slot de landen van het derde blok. Hoewel zij binnen de context van dit proces geen grote belangen hebben, wijzen zij nadrukkelijk op de kosten in verband met de verplichte solidariteit en het gebruik van inkomsten uit de diverse veilingen en, met name, voor het al of niet kiezen voor allocatie achteraf. Over twee dagen – op 6 december – vindt er in Gdansk een bijeenkomst plaats tussen de heer Sarkozy en de staatshoofden en regeringsleiders van Polen, Tsjechië, Hongarije, Slowakije, de Baltische staten en ook Roemenië en Bulgarije. Ik ben ervan overtuigd dat ze erin zullen slagen tot een overeenkomst te komen over de onderwerpen die ze terecht belangrijk vinden. Tegen het eind van het proces van dit eerste stadium, voordat het Parlement weer bijeenkomt, zal er ongetwijfeld sprake zijn van een sterke betrokkenheid van de staatshoofden en regeringsleiders. Dit pakket kan alleen een succes worden met de sterke unanieme betrokkenheid van de lidstaten. Dat was vanaf het begin al duidelijk. We kunnen niet komen met een voorstel om de economische en sociale grondslag van de levens van 450 miljoen Europese burgers te veranderen zonder een zeer krachtig politiek proces. De verleiding zal groot zijn, zeker binnen alle nationale parlementen maar wellicht zelfs voor enkelen van u hier, om de uitdaging uit de weg te gaan en te denken: “Wat heeft het voor nut? We kunnen beter wachten tot Kopenhagen of tot de nieuwe Amerikaanse regering is gevormd”. Met het oog op de financiële, industriële en sociale crisis, wordt misschien zelfs gedacht dat dit niet het moment is. Maar dan beseffen we niet dat het ons in de toekomst veel productiviteit en concurrentievermogen zal gaan kosten als we nu niet handelen. Als we niet handelen nu onze economieën en democratieën nog prima in staat zijn weerstand te bieden, zullen we met een onomkeerbare, ondraaglijke situatie worden geconfronteerd en is iedere vooruitgang vervolgens uitgesloten. Dan hebben we gefaald in de ogen van landen die zonder ons succes geen vertrouwen in de ontwikkelingen zullen hebben. Dan hebben we gefaald in de ogen van landen die zonder ons succes geen vertrouwen in hun eigen duurzame ontwikkelingen zullen hebben. Dan hebben we gefaald in de ogen van onze kinderen. Trouwens, hoe kunnen we nu met onze Afrikaanse tegenhangers aan tafel gaan zitten en besluiten tot een gezamenlijk Europees-Afrikaans platform, zoals dat enkele dagen geleden in Addis Abeba is bekrachtigd, en dan naar Kopenhagen gaan en praten over het veranderen van het wereldwijde denkpatroon, als Europa dit pakket niet aanvaardt, terwijl Europa in deze kwestie, net als in Bali, als een redder in de nood wordt gezien, of we dat nu leuk vinden of niet? Ik zie niet hoe een overeenkomst in Kopenhagen mogelijk is zonder deze noodzakelijke voorwaarde. Anderzijds, als onze 27 landen, waar weliswaar nog steeds grote verschillen bestaan in termen van welvaart en sowieso qua achtergronden op het gebied van industrie en energie en ook qua klimaat, erin slagen het eens te worden over een openbaar proces dat kan worden beoordeeld, gecontroleerd en gefinancierd, om zo een historische trendverschuiving in beweging te zetten, dan vind ik dat hoopgevend voor Kopenhagen en voor de toekomst van onze planeet. Medebeslissing draagt van nature een buitengewone kans in zich en we zijn ervan overtuigd dat medebeslissing een belangrijke voorwaarde blijft voor zo’n grote verandering. Ik ben namelijk van mening dat geen enkel onderdeel van de democratie op zichzelf in dit kader vooruitgang kan bewerkstellingen. Ik zou willen zeggen dat we om deze reden uiteraard zo goed mogelijk gebruik zullen maken van alle debatten en standpunten die we vanochtend en ook in de vroege middag gaan horen en ik hoop dat deze medebeslissingsprocedure ons in staat stelt tot het zetten van deze belangrijke stap, een stap die, mag ik wel zeggen, Europese burgers graag zien. Het is een verantwoorde stap op weg naar hoop. Met de Conferentie van Poznan, die ook op dit ogenblik plaatsvindt, zijn we aangeland in de laatste fase. Deze conferentie moet de weg banen voor Kopenhagen in december 2009, op een moment dat de wereld nog twijfelt welke kant ze op wil en de lidstaten zeggen dat ze zich wel sterk willen maken om de transformatie te bespoedigen maar niet alleen en onder de voorwaarde dat hun inspanningen worden gefinancierd of dat ze steun ontvangen, en dat ze bereid zijn om te kijken naar hun productiemethoden en hun consumptie mits hun concurrentievermogen niet in gevaar komt. De ogen van de wereld zijn deze maand, december 2008, op Europa gericht, omdat de gebeurtenissen van de komende dagen in Europa een soort oefening zijn, een voorproefje van wat tijdens de belangrijke mondiale besprekingen te gebeuren staat. Dat hoop ik althans. Het klimaat- en energiepakket is een instructiepakket, een pakket inzake een enorm grote, maar beheerste overgang op het gebied van energie, economie en technologie, met een gedeelde modus operandi, een gedeelde reeks solidariteitsmechanismen en een gezamenlijke werkwijze en dat allemaal binnen een Unie van 27 landen die op democratische wijze toezeggingen doen. Dit is waarschijnlijk de eerste keer in de nieuwe geschiedenis dat verschillende economieën op hetzelfde ogenblik en gezamenlijk proberen hun denkpatroon te veranderen. De economische ontwikkeling was nooit eerder zo sterk gekoppeld aan deze energievoorwaarden. Dames en heren, dit is de taak die de geschiedenis ons vandaag heeft toebedeeld. Als het gaat om het klimaat- en energiepakket, zijn wij de eerste economie ter wereld – 450 miljoen consumenten en 15 procent van de uitstoot van broeikasgassen – die probeert aan te tonen dat duurzame ontwikkeling op een schaal van 27 lidstaten mogelijk is, ondanks de uiteenlopende industriële, klimatologische, geografische en economische achtergronden. Hieraan kunnen de andere werelddelen zien dat een van hun voornaamste partners zich reeds heeft verbonden. Hieruit blijkt dat het mogelijk is. U bent bekend met de drie doelstellingen: de beroemde “driemaal twintig”-doelstellingen, zoals ze vanouds worden genoemd, hoewel het percentage voor een van de 20-procent-doelstellingen in feite 20 of 30 is. De “driemaal twintig”-doelstellingen zijn dus: een vermindering van de uitstoot van broeikasgassen van 20 procent ten opzichte van 1990, een aandeel van 20 procent voor hernieuwbare energiebronnen en een verbetering van de energie-efficiëntie van 20 procent. De Commissie heeft deze doelstellingen vertaald in vijf belangrijke ontwerpverordeningen: de ETS-richtlijn, ofwel het CO emissiehandelssysteem voor industrie en energieleveranciers, gericht op een vermindering van de emissies door de industrie van 21 procent vóór 2020, de richtlijn inzake gedeelde inspanning, die erop gericht is de uitstoot van broeikasgassen in niet-ETS-sectoren zoals bouw, vervoer en landbouw vóór 2020 met 10 procent terug te dringen, de richtlijn inzake hernieuwbare energiebronnen, die erop gericht is het aandeel van deze energiebronnen te vergroten van iets meer dan 8 procent in 2006 tot 20 procent, met een vermindering van 10 procent in de vervoerssector, de richtlijn inzake koolstofopvang en -opslag, die voorziet in de voorwaarden voor de opslag van koolstof, en tot slot de wetgeving inzake CO emissies afkomstig van motorvoertuigen, die erop gericht is de CO emissies tussen 2006 en 2008 terug te brengen van 160 naar 120 gram. Alvorens uitvoerig stil te staan bij de onderhandelingen die nog alle kanten op kunnen gaan, wil ik graag vier algemene opmerkingen maken. Ten eerste vormt dit complexe pakket een samenhangend, onafhankelijk en eerlijk geheel, waarbij voor iedereen ruimte is en iedereen een bijdrage kan leveren die is afgestemd op zijn eigen industriële, geografische of energiesituatie. Ik dank de Commissie en de vorige voorzitterschappen voor hun voortreffelijke collectieve inspanningen. Onze doelstelling is helder: een pakket van deze omvang zou normaal gesproken verschillende jaren in beslag hebben genomen."@nl3 "Panie przewodniczący, panie i panowie! Po pierwsze chciałbym przeprosić − i mam nadzieję, że moje przeprosiny zostaną przyjęte − za to, że źle oceniłem natężenie ruchu ulicznego w Brukseli. Z uwagi na kalendarz wydarzeń na świecie –harmonogram wyborów do Parlamentu Europejskiego i spotkania w Poznaniu i Kopenhadze – wszystkie strony chciały spróbować dojść do porozumienia przed końcem roku. Jest to rzecz jasna trudne zadanie, ale nie ma innego wyjścia. Ten cel, który był wyznaczony na posiedzeniu Rady Europejskiej w czasie niemieckiej prezydencji, został potwierdzony w październiku, w okresie prezydencji pod przewodnictwem pana prezydenta Sarkozy’ego, chociaż niektóre państwa w związku z kryzysem wyraziły obawy i wszelkie decyzje chciały odłożyć na później. Nie ulega wątpliwości, że panowało ogólne napięcie i dzięki ogromnemu zaangażowaniu pana prezydenta Sarkozy’ego, które musiał wykazać, mogliśmy kontynuować prace, by osiągnąć postęp w tej dziedzinie. Dlatego też porozumienie osiągnięte w październiku było potwierdzeniem tego, co osiągnęliśmy w okresie niemieckiej prezydencji. Po pierwsze, chcieliście państwo przeprowadzić swoje głosowanie dziś albo jutro. Ta reakcja, to życzenie było bardzo silnym impulsem, bardzo silną motywacją, w czasie, gdy ten klimat budził niepokój, i miało ono bardzo pozytywny skutek. Państwo – przewodniczący grup, sprawozdawcy i przewodniczący komisji – chcieliście się spotkać z nami i panem przewodniczącym Jouyetem, i wszyscy dyskutowaliśmy na tym, jakie byłyby możliwie najlepsze warunki, by podjąć próbę osiągnięcia porozumienia przed końcem roku. Sądzę, że my wszyscy, i chciałbym za to państwu podziękować, uznaliśmy, że warto byłoby odbyć tę wszechstronną debatę w dniu dzisiejszym i do popołudnia odłożyć konkluzje Rady z tych debat. Następnie odbędzie się posiedzenie Rady w dniach 11−12 grudnia, trójstronny dialog w czasie weekendu, a potem debaty, mam nadzieję wraz z głosowaniem, w dniu 17 grudnia. Muszę powiedzieć, panie i panowie, że te działania zapiszą się prawdopodobnie w historii jako punkt zwrotny na drodze do porozumienia, które jest naszym wspólnym celem. Wkroczyliśmy w bardzo ważny etap rozmów. Nie ma politycznego pozerstwa ani politykierstwa ze strony państw członkowskich w przypadku tej sprawy. Nie prowadzimy negocjacji, podczas których, jak to się czasem zdarza, ktoś zajmuje stanowisko lub postawę mającą na celu osiągnięcie partykularnych korzyści. Rozmawiamy w warunkach w pewnym sensie paradoksalnych. Zdajemy sobie sprawę, że musimy podjąć działanie, ponieważ ta sprawa ma istotne znaczenie, ale musimy to zrobić w taki sposób, by każda dyrektywa była dla całej Unii i dla każdego państwa członkowskiego możliwa do zaakceptowania pod względem społecznym, finansowym i ekonomicznym. Dzisiaj negocjacje osiągnęły bardzo ważny etap. Rozmowy trójstronne przebiegają tak, jak można było sobie wymarzyć. Jest to naprawdę trójstronny dialog wysokiej jakości i charakteryzujący się wzajemnym zaufaniem stron, który umożliwił niewielką korektę harmonogramu. Niewiele czasu już nam pozostało do zakończenia prac: w rzeczywistości mniej niż dwa tygodnie. Rozmowy trójstronne, z których część jeszcze się toczyła wczoraj do późnych godzin wieczornych, powinny umożliwić nam opracowanie 90% tekstu. Zostanie on następnie przetłumaczony na wszystkie języki Unii. Z myślą o posiedzeniu Rady w dniach 11−12 grudnia, Rada Ministrów Ochrony Środowiska dzisiaj, a Rada Ministrów Energetyki w poniedziałek, 8 grudnia, zajmie się zagadnieniami, w przypadku których porozumienie między państwami członkowskimi wciąż wydaje się możliwe. Dziś po południu prezydencja spróbuje osiągnąć dalszy postęp w wielu aspektach dotyczących czterech tekstów które składają się, w najściślejszym sensie tego słowa, na ten pakiet. Przedstawię również państwa zgodę na wniosek dotyczący rozporządzenia w sprawie emisji CO z pojazdów lekkich i jakości paliwa. Następnie zaproponuję przyjęcie konkluzji Rady w sprawie komunikatu Komisji dotyczącego problemu wylesiania. Zwalczanie problemu wylesiania i degradacji lasów, a także zrównoważona ochrona lasów i gospodarka leśna są niezwykle ważnymi elementami przyszłego międzynarodowego porozumienia dotyczącego zmian klimatycznych. Te elementy są przedmiotem wielu naszych dyskusji, które prowadzimy z naszymi przyjaciółmi w Afryce. Ponadto liczymy, ja mam nadzieję, na jednomyślne konkluzje w sprawie organizmów zmodyfikowanych genetycznie. Ostatnie rozmowy trójstronne odbędą się w czasie weekendu, między zakończeniem posiedzenia Rady w dniu 11 grudnia a 17 grudnia. Zostaną one wyznaczone oczywiście w takim terminie, żebyśmy mieli możliwość przygotowania się do debat i głosowania podczas posiedzenia plenarnego w dniach 16−17 grudnia. Chciałbym panom podziękować, panie komisarzu Piebalgs i panie komisarzu Dimas, za stworzenie nam możliwości przeprowadzenia tej debaty oraz za intensywną współpracę nad pakietem dotyczącym energii i zmian klimatycznych, którą rozpoczęliście po konferencji na Bali i która trwała w czasie słoweńskiej prezydencji, a następnie podczas nieformalnego posiedzenia Komisji w St. Cloud, w sierpniu i miała miejsce przez całe pięć miesięcy tej prezydencji. Wspólnie zobowiązaliśmy się do osiągnięcia porozumienia przy pierwszym czytaniu, na podstawie ram czasowych, które są zgodne z określonymi w zobowiązaniach międzynarodowych i terminem wyborów do Parlamentu Europejskiego. Poprzednie rozmowy trójstronne, z których ostatnie odbyły się wczoraj wieczorem, przebiegły nadzwyczaj dobrze z technicznego punktu widzenia. Szczerze mówiąc, jeszcze kilka miesięcy temu dokumentacja wydawała się nie do pokonania pod względem technicznym. Muszę powiedzieć, że wszyscy, każda strona oraz przedstawiciele COREPER-u, stanęli na wysokości zadania i wykonali znakomitą pracę. Chciałbym też oczywiście podziękować przedstawicielom Parlamentu za udział w wielu spotkaniach, a w szczególności za uczestnictwo w dialogu trójstronnym. Został osiągnięty satysfakcjonujący postęp, a praca nad tekstami posuwała się bardzo dobrze w przypadku przeważającej większości kwestii. W szczególności ogólna konstrukcja oraz krajowe cele przydzielone każdemu państwu członkowskiemu zyskały obecnie szerokie poparcie. Niemniej jednak na temat kilku trudnych zagadnień w dalszym ciągu trwają dyskusje w Radzie, a także między Radą a Parlamentem. Musimy rzecz jasna znaleźć, w ramach dyrektywy ETS – chyba najtrudniejszej – systemy oparte na zasadzie progresywności i solidarności finansowej zapewniające państwom, których gospodarki są w głównej mierze oparte na węglu, możliwość przestawienia się na energię z innych źródeł. Sprawność energetyczna przemysłu jest zróżnicowana w całej Europie, na poziomach od jednego do trzech, w zależności od państwa. Poziomy emisji dwutlenku węgla wynoszą od jednego do czterech, a nawet pięciu w niektórych sektorach. Daje to państwu pogląd na skalę trudności, z którymi trzeba się zmierzyć, ale musimy osiągnąć takie porozumienie, które zapewni utrzymanie konkurencyjności gospodarki i przemysłu Europy. Dodam, że jesteśmy w stałych kontaktach z poszczególnymi branżami europejskiego przemysłu. Owszem, trzeba organizować aukcje energii elektrycznej, ale musimy znaleźć metodę ich regulacji, która pozwoli na przeciwdziałanie znacznemu wzrostowi cen dla odbiorców końcowych, tak indywidualnych, jak i przemysłowych. Obecnie wytyczamy drogę przekształceń bez stwarzania ryzyka nieuczciwej konkurencji na rynku wewnętrznym. W nawiązaniu do niebezpieczeństwa ucieczki emisji chcę powiedzieć, że pracujemy nad dwoma alternatywnymi wariantami, które wzajemnie się nie wykluczają: progresywnym wprowadzaniem aukcji i mechanizmem uwzględniania dwutlenku węgla, takim jak planują Stany Zjednoczone w ramach własnego pakietu. Argument, że będzie to zagrożeniem dla wolności handlu, jest naszym zdaniem bezzasadny. Tak czy inaczej decyzje w sprawie wyboru mechanizmu trzeba będzie podjąć na późniejszym etapie. Teraz musimy przede wszystkim ustalić, jakie rozwiązania są właściwe dla sektorów szczególnie wrażliwych z powodu narażenia na potencjalnie bardzo wysokie koszty dodatkowe, pod względem konkurencyjności i ryzyka ucieczki emisji. Niektórzy, na przykład nasi niemieccy przyjaciele, chcą zachować tylko jedno kryterium i zrezygnować z progresywności. Musimy więc znaleźć rozwiązanie możliwe do zaakceptowana przez nas wszystkich. Reasumując, na tym etapie negocjacji wyłoniły się trzy główne bloki. Pierwszy składa się przede wszystkim z państw bałtyckich, które są zobowiązane, na mocy Traktatu – w każdym razie jedno z nich – do demontażu elektrowni jądrowych i które, ze względu na szczególne położenie geograficzne, tworzą prawdziwą wyspę energetyczną. Te państwa słusznie zwracają uwagę na kilka szczególnych problemów technicznych, praktycznych i finansowych. Drugi blok tworzą państwa, których przemysł jest znacznie mniej efektywny pod względem energetycznym, ponieważ zasadniczo jest oparty na węglu. Najbardziej ewidentnym przykładem jest tu Polska. Musimy dla tych państw znaleźć systemy oparte na zasadzie progresywności, które w żadnych okolicznościach nie mogą prowadzić do zmiany ogólnych celów ani ostatecznego terminu, a mianowicie roku 2020, ale są do przyjęcia dla pozostałych państw. W tych przypadkach za priorytet należy przyjąć system stopniowego osiągania celów. Zasadniczo podczas tej debaty chcę posłuchać, co państwo macie do powiedzenia, zanim powrócę na posiedzenie Rady Europejskiej ds. Środowiska, które odbywa się w tym samym czasie i będzie trwało przez cały dzień. Przedstawię tam swoim kolegom relację z naszych dyskusji i przekażę im państwa uwagi. Koordynacja naszych prac nie mogła być lepsza i jestem państwu wdzięczny za to zaproszenie, świadczy ono bowiem o naszym wspólnym pragnieniu osiągnięcia pełnego porozumienia w sprawie pakietu dotyczącego energii i zmian klimatycznych. I wreszcie państwa trzeciego bloku: chociaż nie borykają się one z żadnymi poważnymi problemami ani problemami o takim znaczeniu w kontekście tego procesu, przywiązują jednak bardzo dużą wagę do kosztów w związku z wymaganą przez nas solidarnością i wykorzystywania przychodów z różnych aukcji, a także w szczególności do możliwości wyboru lub późniejszego rozdysponowywania środków. Za dwa dni – 6 grudnia – ma się odbyć spotkanie w Gdańsku pana prezydenta Sarkozy’ego z szefami państw i rządów Polski, Republiki Czeskiej, Węgier, Słowacji i państw bałtyckich , a także Rumunii i Bułgarii. Jestem przekonany, że uda im się znaleźć sposoby osiągnięcia porozumienia w kwestiach, które słusznie uważają za mające zasadnicze znaczenie. Na zakończenie procesu na tym pierwszym etapie, zanim Parlament zbierze się ponownie, z całą pewnością szefowie państw i rządów podejmą zdecydowane zobowiązania. W istocie ten pakiet nie będzie funkcjonował bez zdecydowanego, jednomyślnego zobowiązania państw członkowskich. To było oczywiste od samego początku. Nie możemy proponować zmiany takiej jak ta, dotyczącej ekonomicznej i społecznej podstawy życia 450 milionów europejskich obywateli, bez niezwykle silnego procesu politycznego. Nie ulega wątpliwości, że we wszystkich krajowych parlamentach istnieje wyraźna skłonność, którą przejawiają również niektórzy z państwa w tej Izbie, do okazywania rezerwy wobec tego wyzwania, do myślenia: „Jaki jest tego sens? Zaczekajmy do konferencji w Kopenhadze, zaczekajmy, aż ukształtuje się nowa administracja Stanów Zjednoczonych”, albo nawet myślenia, w świetle kryzysu finansowego, przemysłowego i społecznego, że: „to nie jest odpowiedni czas”. Świadczy to jednak o braku zrozumienia, że ogromne koszty tego, czego nie zrobimy dziś, poniesiemy w przyszłości w postaci problemów związanych z wydajnością i konkurencyjnością. Jeżeli nie podejmiemy działania teraz, w warunkach, w których w gospodarkach i systemach demokratycznych naszych państw wciąż istnieją doskonałe możliwości uniesienia ciężaru tego przedsięwzięcia, po pewnym czasie staniemy w obliczu nieodwracalnej i nieakceptowalnej sytuacji, w której osiągnięcie postępu będzie niemożliwe. Poniesiemy porażkę w oczach państw, którym potrzebny jest nasz sukces w ich interesie, by mogli wierzyć w możliwość rozwoju. Poniesiemy porażkę w oczach państw, którym potrzebny jest nasz sukces, by mogły wierzyć w możliwość zrównoważonego rozwoju. Poniesiemy porażkę w oczach naszych dzieci. W każdym razie, jak moglibyśmy spotkać się z naszymi afrykańskimi partnerami, z którymi doprowadziliśmy do powstania wspólnej platformy europejsko-afrykańskiej, potwierdzonej w Addis Abebie kilka dni temu, a następnie jechać do Kopenhagi i prowadzić rozmowy na temat zmiany światowego paradygmatu, jeżeli Europa, która, czy się nam to podoba czy nie, jest białym rycerzem w tej sprawie, podobnie jak na Bali, nie przyjmuje tego pakietu? Nie widzę możliwości osiągnięcia porozumienia w Kopenhadze bez spełnienia tego zasadniczego i koniecznego warunku. Jeżeli natomiast nasze 27 państw, w których − trzeba to przyznać − w dalszym ciągu utrzymują się znaczne różnice pod względem zamożności, i które mają różne uwarunkowania przemysłowe i energetyczne, a także odmienny klimat, osiągnie porozumienie w sprawie publicznego procesu, który można poddać ocenie i weryfikacji oraz finansować, i w ten sposób zapoczątkują one historyczną zmianę tendencji, jestem przekonany, że przepełni nas to nadziejami związanymi z konferencją w Kopenhadze i przyszłością naszej planety. Jesteśmy przekonani, że współdecydowanie, które jest ze swej natury wspaniałą szansą – ponieważ nie sądzę, żeby jeden z komponentów demokracji mógł samodzielnie osiągnąć postęp w tych ramach – pozostaje ważną zasadą w przypadku tak poważnej zmiany Pozwolę sobie powiedzieć, że właśnie dlatego musimy możliwie najlepiej wykorzystać wszystkie debaty i opinie, których wysłuchamy dziś rano i wczesnym popołudniem. Mam też nadzieję, że dzięki procedurze współdecyzji zyskamy możliwość wykonania tego zasadniczego kroku którego − chcę zwrócić uwagę − obawiają się europejscy obywatele. Jest to krok odpowiedzialny, krok w kierunku nadziei. Naprawdę wchodzimy na ostatnią prostą na konferencji poznańskiej, które teraz właśnie się odbywa. Podczas tej konferencji powinna zostać wytyczona droga dla konferencji w Kopenhadze w grudniu 2009 roku, w czasie, gdy świat wciąż się waha, stojąc na rozdrożu, a państwa członkowskie twierdzą, że są gotowe do podjęcia zobowiązania, aczkolwiek nie samodzielnie, do przyspieszenia przekształceń, pod warunkiem, że zostaną one sfinansowane, lub że uzyskają wsparcie, oraz do weryfikacji metod produkcji i konsumpcji, pod warunkiem, że nie będzie zagrożona konkurencja. W tym miesiącu, czyli w grudniu 2008 roku, oczy świata są zwrócone na Europę, ponieważ wydarzenia, które w nadchodzących dniach w Europie będą swego rodzaju próbą, przedsmakiem tego, co zdarzy się podczas głównych światowych rozmów. Taką mam w każdym razie nadzieję. Pakiet w sprawie energii i zmian klimatycznych jest pakietem w rodzaju „jak to zrobić”, pakietem dotyczącym ogromnych, lecz kontrolowanych, przekształceń w dziedzinie energetyki, w gospodarce i technologicznych, przy wspólnym wielu mechanizmach zapewnienia solidarności i metodach, a całe przedsięwzięcie ma być realizowane przy demokratycznie podjętych zobowiązaniach przez wszystkie 27 państw Unii. Prawdopodobnie po raz pierwszy we współczesnej historii w poszczególnych gospodarkach równocześnie i wspólnie podjęto próbę zmiany ich paradygmatu. Rozwój gospodarczy nigdy dotąd nie był w takim zakresie wzajemnie powiązany z warunkami istniejącymi w obszarze energii. Panie i panowie! Jest to zadanie, które dziś powierzyła nam historia. W przypadku pakietu dotyczącego energii i zmian klimatycznych jesteśmy pierwszą gospodarką na świecie – z 450 milionami konsumentów i 15% emisji gazów cieplarnianych – w której podejmuje się próbę stworzenia możliwości dla zrównoważonego rozwoju na skalę 27 państw, pomimo tak zróżnicowanych uwarunkowań przemysłowych, klimatycznych, geograficznych i gospodarczych. Dla innych kontynentów jest to dowód, że jeden z ich głównych partnerów już się zaangażował, a więc, takie przedsięwzięcie jest możliwe. Znane są państwu trzy cele: słynne cele trzy razy dwadzieścia. Tak się zwyczajowo nazywają, chociaż, w przypadku jednego z tych 20% celów, kwestią jest, czy wartość ta ma być na określona na poziomie 20 czy 30%. A zatem celami trzy razy dwadzieścia są: 20% ograniczenie emisji gazów cieplarnianych w porównaniu do poziomu w 1990 roku, 20% udział w bilansie energetycznym energii pochodzących ze źródeł odnawialnych i 20% poprawa efektywności energetycznej. Komisja przełożyła te cele na pięć głównych projektów aktów prawnych: dyrektywy ETS, czyli dotyczącej systemu handlu uprawnieniami do emisji CO dla przemysłu i dostawców energii, w której zakłada się cel 21% ograniczenia emisji z przemysłu do 2020 roku; dyrektywa dotycząca podziału wysiłków, której celem jest obniżenie do 2020 roku poziomów emisji gazów cieplarnianych o 10% w sektorach nieobjętych systemem handlu uprawnieniami do emisji, takich jak sektor budownictwa, transportu i rolnictwa; dyrektywa dotycząca źródeł energii odnawialnej, mająca na celu zwiększenie udziału tych źródeł energii z nieco ponad 8% w 2006 roku do 20%, przy 10% ograniczeniu w sektorze transportu; dyrektywa w sprawie wychwytywania i składowania dwutlenku węgla, która ma na celu ustanowienie warunków składowania dwutlenku węgla i wreszcie przepisy prawodawstwa dotyczące emisji CO z pojazdów silnikowych, których założeniem jest obniżenie emisji CO ze 160 do 120 gramów między rokiem 2006 a 2008. Zanim przejdę do omówienia negocjacji, które z natury przebiegają płynnie, chciałbym przedstawić cztery ogólne uwagi. Po pierwsze, ten pakiet, który jest złożony, stanowi spójną, niezależną i sprawiedliwie skonstruowaną całość, w której każdy może znaleźć swoje miejsce i wnieść swój wkład, zależnie od uwarunkowań przemysłowych, energetycznych czy geograficznych. Pozwolę sobie podziękować Komisji i poprzednim prezydencjom za wyjątkowe i wspólne starania. Nasz cel jest jasny: opracowanie pakietu tych rozmiarów zajęłoby w normalnych warunkach kilka lat."@pl16 "Senhor Presidente, Senhoras e Senhores Deputados, quero em primeiro lugar apresentar um pedido de desculpa, que espero que aceitem, por ter avaliado mal o trânsito de Bruxelas. Devido ao calendário mundial – os prazos eleitorais do Parlamento e as reuniões em Poznań e em Copenhaga –, todos os partidos procuraram chegar a um acordo até ao final do ano. Trata-se claramente de uma tarefa muito difícil, mas não lhe podemos fugir. Este objectivo, que foi estipulado no Conselho Europeu sob a Presidência alemã, foi reiterado em Outubro, sob a Presidência do Sr. Sarkozy, embora alguns Estados, em face da crise, tenham exprimido as suas inquietações e pretendido adiar qualquer decisão. Não há dúvida de que a situação era tensa, e o Sr. Sarkozy teve de assumir um compromisso muito forte para podermos continuar a avançar neste domínio. O acordo alcançado em Outubro confirmou, pois, o que conseguíramos sob a Presidência alemã. Em primeiro lugar, os senhores pretendiam antecipar a vossa votação para hoje ou amanhã. Esta reacção e este desejo proporcionaram um estímulo considerável, um impulso considerável, num período em que as preocupações se centravam no clima de crise, e este factor produziu um efeito muito positivo. Os senhores – os presidentes dos grupos, os relatores e os presidentes das comissões – queriam encontrar-se connosco e com o Sr. Jouyet, e discutimos todos quais eram as melhores condições possíveis para tentarmos chegar a um acordo até ao final do ano. Creio que todo nós – e quero agradecer-vos por isso – recomendámos a realização deste debate aprofundado no dia de hoje, adiando até esta tarde as conclusões dos debates sobre este tema no Conselho, o Conselho de 11-12 de Dezembro, uma reunião tripartida e depois um debate com, assim o espero, uma votação em 17 de Dezembro. Devo dizer-lhes também, Senhoras e Senhores Deputados, que este momento ficará na história como um ponto de viragem no caminho para o acordo, que continua a ser a o nosso objectivo comum. Entrámos numa fase crucial das conversações. Não existe qualquer diversão ou manobra política dos Estados-Membros relativamente a esta matéria. Não estamos numa negociação em que, como por vezes acontece, se assume uma atitude ou uma posição a fim de obter uma determinada vantagem. Estamos numa espécie de paradoxo positivo. Sabemos que temos de actuar porque esta é uma questão vital, mas que o devemos fazer de tal forma que cada directiva seja social, financeira e economicamente aceitável para a União no seu conjunto e para cada Estado-Membro individualmente. Hoje, as negociações chegaram a uma fase crítica. As reuniões tripartidas estão a correr tão bem como se poderia esperar; de facto, foram a qualidade das reuniões tripartidas e a confiança entre as partes que permitiram modificar ligeiramente o calendário. Não falta muito para alcançarmos uma conclusão: menos de duas semanas, na verdade. As reuniões tripartidas, algumas das quais ainda decorriam bastante tarde, ontem à noite, devem permitir-nos finalizar 90% do texto, que podem depois ser traduzidos para todas as línguas da União. Perspectivando o Conselho de 11 e 12 de Dezembro, digo-vos que o Conselho de Ministros do Ambiente, hoje, e o Conselho de Ministros da Energia, na segunda-feira, 8 de Dezembro, vão abordar as questões em que ainda se afigura possível um acordo entre Estados-Membros. Esta tarde, a Presidência vai procurar alcançar progressos adicionais em muitos pontos relacionados com os quatro textos que compõem, no sentido mais estrito da palavra, este pacote. Irei também apresentar o vosso acordo referente à proposta de regulamento relativo às emissões de CO de veículos comerciais ligeiros e à qualidade dos combustíveis. Proporei em seguida a adopção das conclusões do Conselho sobre a comunicação da Comissão relativa à desflorestação. O combate à desflorestação e à degradação florestal, bem como a conservação sustentável e a gestão das florestas, são elementos fundamentais de um futuro acordo internacional sobre alterações climáticas. Estes elementos são objecto de numerosos debates com os nossos amigos do continente africano. Além disso, chegámos, espero, a conclusões unânimes a respeito dos organismos geneticamente modificados. Terá lugar uma última reunião tripartida no fim-de-semana, entre o final do Conselho de 11 de Dezembro e 17 de Dezembro. Ela será, naturalmente, agendada de modo a permitir que nos preparemos para os debates e para a votação em plenário em 16-17 de Dezembro. Quero agradecer-vos, Senhor Comissário Piebalgs e Senhor Comissário Dimas, por nos terem permitido realizar este debate e pelo vosso intenso trabalho de colaboração no pacote relativo à energia e às alterações climáticas, no qual se envolveram a partir de Bali sob a Presidência eslovena, depois na reunião informal do Conselho em St. Cloud, em Agosto, e que continuou ao longo dos cinco meses desta Presidência. O nosso compromisso comum é assegurar um acordo em primeira leitura, baseado num calendário que seja compatível com as obrigações internacionais e as eleições para o Parlamento Europeu. As anteriores reuniões tripartidas, a última das quais ocorrida ontem à noite, correram extraordinariamente bem de um ponto de vista técnico. Honestamente, há alguns meses o dossiê parecia tecnicamente insuperável. Tenho de dizer que todas as partes, todos os representantes permanentes, o COREPER, estiveram à altura do desafio e fizeram um trabalho notável. Como é evidente, gostaria também de agradecer aos representantes do Parlamento nas várias reuniões e, em particular, nas reuniões tripartidas. Os trabalhos evoluíram positivamente e os textos avançaram bastante no que se refere à grande maioria dos pontos. Em particular, a arquitectura global e os objectivos nacionais atribuídos a cada Estado-Membro mereceram agora um amplo apoio. Todavia, há ainda várias questões difíceis em discussão no Conselho e entre o Conselho e o Parlamento. É evidente que temos de encontrar, no quadro da Directiva ETS – que é, provavelmente, a directiva mais difícil –, sistemas de progressividade e de solidariedade financeira que permitam aos países cujas economias mais dependem do carbono efectuarem a transição para outras fontes de energia. O desempenho energético da indústria varia, na Europa, entre um e três, dependendo do país. As emissões de carbono variam entre um e quatro, ou mesmo cinco em alguns sectores. Estes números dão-nos uma ideia da dificuldade com que nos confrontamos, mas temos de chegar a um acordo que mantenha a competitividade económica e industrial da Europa. Aliás, temos estado em contacto permanente com as indústrias europeias. Sim, é necessário organizar leilões de electricidade, mas temos de encontrar um método de regulação que não implique aumentos enormes dos preços para os consumidores finais, sejam eles domésticos ou industriais. Estamos actualmente a traçar a rota que assegure esta transição sem criar também um risco de concorrência desleal no mercado interno. No que respeita aos riscos de fuga de carbono, estamos a trabalhar em duas alternativas, que não se excluem mutuamente: progressividade dos leilões, e um mecanismo de inclusão do carbono como o que foi planeado pelos Estados Unidos no quadro do seu pacote de medidas. O argumento de que esta medida iria comprometer a liberdade comercial não é pertinente, do nosso ponto de vista. Em qualquer caso, a escolha de mecanismos deve ser decidida numa fase posterior. Por agora, precisamos, essencialmente, de definir o mais adequado para os sectores que são particularmente vulneráveis devido à sua exposição a custos adicionais potencialmente muito elevados no que respeita à competitividade e aos riscos de fuga de carbono. Algumas pessoas, como os nossos amigos alemães, pretendem manter apenas um critério e abandonar a progressividade. É importante encontrar uma solução que seja aceitável para todos. Em resumo, nesta fase das negociações, surgiram três grandes blocos. O primeiro é composto principalmente por países bálticos, que estão obrigados, nos termos do Tratado – um deles, pelo menos – a desmantelar as centrais nucleares e que, devido à sua localização geográfica particular, formam uma verdadeira ilha de energia. Estes países chamam a atenção, legitimamente, para uma série de questões técnicas, materiais e financeiras específicas. O segundo bloco inclui países cuja indústria é muito menos eficiente do ponto de vista energético, porque assenta, em grande medida, no carbono. O exemplo mais evidente é a Polónia. Cabe-nos encontrar, para estes países, sistemas de progressividade que não alterem, em circunstância alguma, os objectivos globais nem o prazo final, nomeadamente 2020, mas continuem a ser aceitáveis para os outros países. A progressividade do sistema deve ser tornada prioritária nestes casos. Essencialmente, durante este debate, pretendo ouvir o que os senhores têm a dizer antes de regressar ao Conselho Europeu do Ambiente, que está a decorrer em simultâneo, durante todo o dia. Vou dar conta das nossas discussões e dos vossos comentários aos meus colegas. O nosso trabalho não podia ter sido mais bem coordenado, e eu agradeço-vos este convite, que demonstra o nosso desejo comum de alcançar um acordo global sobre o pacote relativo à energia e às alterações climáticas. Finalmente, os países do terceiro bloco, apesar de não terem preocupações de monta nem preocupações tão grandes no contexto deste processo, dedicam grande atenção ao custo da solidariedade necessária entre nós e à utilização de receitas provenientes dos vários leilões e, em particular, à escolha, ou não, da atribuição de direitos . Dentro de dois dias – em 6 de Dezembro – terá lugar uma reunião em Gdansk entre o Presidente Sarkozy e os Chefes de Estado ou de Governo da Polónia, República Checa, Hungria, Eslováquia e os Estados bálticos, bem como da Roménia e da Bulgária. Estou convencido de que os intervenientes serão capazes de encontrar formas de chegar a acordo sobre os temas que consideram, e bem, essenciais. No final do processo desta primeira fase, antes de o Parlamento se reunir novamente, manifestar-se-á necessariamente um forte compromisso dos Chefes de Estado ou de Governo. Com efeito, este pacote não pode funcionar sem o compromisso forte e unânime dos Estados-Membros. Esse ponto ficou claro desde o início. Não podemos propor alterações como esta aos fundamentos económicos e sociais da vida de 450 milhões de cidadãos europeus sem termos um processo político extremamente intenso. Existe inevitavelmente uma forte tentação, em todos os parlamentos nacionais e porventura até entre alguns dos presentes, de recusar o desafio, de pensar: “Para que serve? Aguardemos Copenhaga, aguardemos a formação da nova Administração dos EUA”, ou mesmo, em função da crise financeira, industrial e social, pensar “este não é o momento certo”. Contudo, esta atitude significaria não entender que o que não fizermos hoje nos vai custar caro no futuro em termos de produtividade e competitividade. Se não agirmos hoje, em condições que as nossas economias e democracias estão perfeitamente preparadas para suportar, enfrentaremos uma situação irreversível e intolerável, e qualquer evolução posterior passaria a ser impossível. Falharemos aos olhos dos países que precisam que sejamos bem sucedidos para terem esperança no desenvolvimento. Falharemos aos olhos dos países que precisam que sejamos bem sucedidos para terem esperança no seu desenvolvimento sustentável. Falharemos aos olhos das nossas crianças. Em qualquer caso, como poderíamos encarar os nossos homólogos africanos, com quem alcançámos uma plataforma comum Europa-África, confirmada em Addis Abeba há alguns dias, depois ir a Copenhaga e falar de uma mudança de paradigma mundial, se a Europa, que, queiramos ou não, é um cavaleiro branco nesta matéria, como foi em Bali, não adoptar este pacote? Não vejo como seria possível um acordo em Copenhaga sem estar preenchida esta condição essencial. Se, por outro lado, os nossos 27 países, que, reconhecidamente, ainda apresentam disparidades substanciais em termos de riqueza e diferentes contextos industriais e energéticos bem como climas diversos, conseguirem chegar a acordo relativamente a um processo público que possa ser avaliado, verificado e financiado, pondo assim em movimento uma alteração histórica de tendências, acredito que esta conquista nos dará esperança para Copenhaga e para o futuro do planeta. Estamos convencidos de que a co-decisão, que é, por natureza, uma extraordinária oportunidade – porque não acredito que um dos elementos da democracia conseguisse por si só realizar progressos neste enquadramento –, continua a ser uma regra vital para uma alteração tão importante. Se me permitem, eu diria que é por isso que vamos, naturalmente, utilizar da melhor forma possível todos os debates e pareceres que vamos ouvir esta manhã, e mesmo no início desta tarde, e espero que o processo de co-decisão nos permita dar este passo significativo, um passo que, eu acrescentaria, os cidadãos europeus aguardam ansiosamente. Trata-se de um passo responsável e de um passo em direcção à esperança. Na verdade, estamos a entrar na recta final da Conferência de Poznań, que decorre neste preciso momento. Esta Conferência deve preparar o caminho para Copenhaga em Dezembro de 2009, num período em que o mundo ainda hesita numa encruzilhada e os Estados-Membros afirmam estarem dispostos a assumir o compromisso, embora não isoladamente, de acelerar a transformação, contanto que seja financiado ou que os países recebam apoio, e de rever os seus métodos de produção e consumo, desde que a competitividade não seja comprometida. Os olhos do mundo estão virados para a Europa neste mês, Dezembro de 2008, dado que todos os eventos dos próximos dias na Europa constituirão uma espécie de ensaio, uma antecipação do que vai acontecer durante as grandes conversações mundiais. Espero que assim seja, em todo o caso. O pacote relativo à energia e às alterações climáticas é um pacote que indica “como fazer”, um pacote dedicado a uma enorme, mas controlada, transição energética, económica e tecnológica, com um mecanismos de solidariedade e um método partilhados, tudo numa União de 27 países que assumem compromissos democraticamente. Esta é, provavelmente, a primeira vez na História moderna que diferentes economias tentam alterar o seu paradigma simultaneamente e em conjunto. O desenvolvimento económico nunca esteve tão interligado com estas condições energéticas. Senhoras e Senhores Deputados, esta foi a tarefa que a História nos confiou hoje. No que respeita ao pacote relativo à energia e às alterações climáticas, esta é a primeira economia do mundo – com 450 milhões de consumidores e 15% das emissões de gases com efeito de estufa – a tentar demonstrar que o desenvolvimento sustentável é possível à escala de 27 Estados, apesar de contextos industriais, climáticos, geográficos e económicos tão diferentes. Aos outros continentes, este facto demonstra que um dos seus principais parceiros já está empenhado; é a prova de que é possível fazê-lo. Os senhores conhecem os três objectivos: os célebres três objectivos vezes vinte. É assim que são habitualmente denominados, embora, no caso de um dos objectivos de 20%, o número em questão é na realidade 20% ou 30%. Por conseguinte, os três vezes vinte são: uma redução de 20% nas emissões de gases com efeito de estufa em comparação com 1990, 20% de energia proveniente de fontes renováveis e uma melhoria de 20% na eficiência energética. A Comissão traduziu estes objectivos em cinco grandes projectos de regulamentos: a directiva ETS ou regime de comércio de licenças de emissão de CO para a indústria e para os fornecedores de energia, que aponta para uma redução de 21% das emissões industriais até 2020; a directiva relativa à partilha de esforços, que pretende reduzir as emissões de gases com efeito de estufa até 10% em sectores não abrangidos pelo sistema ETS, como a construção, os transportes e a agricultura, até 2020; a directiva relativa às fontes de energias renováveis, cujo objectivo é aumentar a partilha destas fontes de energia de pouco mais de 8% em 2006 para 20%, com uma redução de 10% no sector dos transportes; a directiva relativa à captura e armazenamento de carbono, que visa definir as condições para o armazenamento de carbono; e, finalmente, a legislação em matéria de emissões de CO provenientes de veículos motorizados, que pretende reduzir as emissões de CO de 160 para 120 gramas entre 2006 e 2008. Antes de analisarmos em pormenor as negociações que são, por natureza, variáveis, gostaria de fazer quatro observações gerais. Em primeiro lugar, este pacote, que é complexo, constitui um todo consistente, independente e justo, em que todos podem encontrar o seu lugar e contribuir em função das suas características industriais, energéticas ou geográficas. Permitam-me que agradeça à Comissão e às Presidências anteriores por estes esforços eminentemente colectivos. O nosso objectivo é claro: um pacote desta dimensão necessitaria normalmente de vários anos."@pt17 "Monsieur le Président, Mesdames et Messieurs les parlementaires, je voudrais tout d'abord présenter mes excuses – j'espère que vous les accepterez – pour la mauvaise appréciation, de ma part, de la circulation dans Bruxelles. En raison du calendrier mondial – les échéances démocratiques au Parlement européen, les rendez-vous de Poznań et de Copenhague – tous les acteurs ont souhaité essayer d'obtenir un accord avant la fin de l'année. C'est une tâche évidemment très difficile mais nous n'avons pas d'échappatoire. Cet objectif, qui avait été fixé lors du Conseil européen, sous Présidence allemande, a été réitéré en octobre, sous la Présidence de Nicolas Sarkozy, alors même que certains États, devant la crise, manifestaient leur inquiétude et souhaitaient déférer toute décision. Il y avait, indiscutablement, des tensions et il a fallu un engagement très fort du président de la République pour que nous continuions à avancer dans ce domaine. L'accord d'octobre a donc été la confirmation de ce qui avait été obtenu sous Présidence allemande. Vous aviez tout d'abord souhaité avancer votre vote à aujourd'hui, ou hier. Cette réaction, ce souhait, a été un formidable accélérateur, une formidable pression, à un moment où l'inquiétude pointait sur ce climat, et ça a eu un effet absolument bénéfique. Vous avez bien voulu nous recevoir, avec Jean-Pierre Jouyet – je veux dire les présidents des groupes, les rapporteurs, les présidents de commissions – et nous avons discuté les uns et les autres des meilleures conditions possibles pour tenter de parvenir à un accord avant la fin de l'année. Et nous avons, je crois, et je vous en remercie, préconisé, les uns et les autres, que ce débat approfondi puisse se tenir aujourd'hui, reportant à cet après-midi les conclusions de ces débats au Conseil, le Conseil du 11 au 12, un trilogue dans le week-end qui suit pour arriver à un débat, je l'espère avec un vote le 17 décembre. Permettez-moi de vous dire, Mesdames et Messieurs les parlementaires, que l'histoire retiendra peut-être que ce fut l'un des tournants vers l'accord qui reste notre objectif commun. Nous sommes entrés dans une phase cruciale de discussion. Il n'y a pas, dans cette affaire, de posture politique ou politicienne des États membres. Nous ne sommes pas dans une négociation, comme cela peut arriver parfois, où, pour des raisons financières, il y a des postures, des positions pour avancer tel ou tel avantage. Nous sommes dans une sorte de paradoxe positif. Nous sommes conscients de devoir agir parce que l'enjeu est vital, mais de devoir le faire de telle façon que le résultat de chaque directive soit socialement, financièrement et économiquement acceptable pour l'ensemble de l'Union et pour chaque membre de l'Union. Aujourd'hui, les négociations sont dans une phase cruciale. Les trilogues - et c'est la qualité des trilogues et de la confiance entre les uns et les autres, qui a permis de modifier légèrement le calendrier - se passent au mieux de ce qu'on pouvait souhaiter les uns et les autres. Il nous reste peu de temps pour aboutir, moins de deux semaines. Les trilogues - dont certains ont encore eu lieu hier soir, tard - doivent nous permettre de finaliser 90% du texte, qui pourra alors être traduit dans toutes les langues de l'Union. Dans la perspective du Conseil des 11 et 12 décembre, le Conseil des ministres de l'environnement, aujourd'hui, de l'énergie, lundi prochain, le 8, aborderont les sujets sur lesquels il semble possible encore de converger entre États membres. Cet après-midi, la Présidence tentera de progresser encore sur de nombreux points concernant les quatre textes qui composent, au sens strict du terme, ce paquet. Je présenterai également votre accord concernant la proposition de règlement relatif aux émissions de CO2 des véhicules légers et à la qualité des carburants. Je proposerai, ensuite, d'adopter les conclusions du Conseil sur la communication de la Commission sur la déforestation. La lutte contre la déforestation et la dégradation forestière ainsi que la conservation et la gestion durables des forêts sont des éléments essentiels d'un futur accord international sur le climat. Ce sont des éléments qui font l'objet de nombreux débats avec nos amis du continent africain. Nous avons, en outre, je l'espère, des conclusions unanimes sur les questions des OGM. Un dernier trilogue se tiendra dans le week-end, entre la fin du Conseil, le 11, et avant le 17, bien entendu, dans un temps qui permette de préparer les débats et le vote en séance plénière des 16 et 17 décembre. Je voudrais vous remercier, Messieurs les commissaires, d'avoir accepté que nous puissions avoir ce débat et vous remercier du travail intensif de collaboration, qui a été engagé dès Bali sous Présidence slovène, puis au Conseil informel de Saint-Cloud, en août dernier, sur le paquet énergie-climat et qui s'est poursuivi tout au long de ces cinq mois de Présidence. Notre engagement commun est bien de parvenir à un accord en première lecture, selon un calendrier compatible avec les échéances internationales et le renouvellement de votre Parlement. Les trilogues précédents jusqu'à hier soir se sont passés formidablement bien sur le plan technique. Il y a quelques mois, sincèrement, le dossier paraissait techniquement insurmontable. Je dois dire que les uns et les autres, et la représentation permanente, les COREPER, ont été à la hauteur des enjeux et ont accompli un travail éblouissant. Je veux aussi, évidemment, remercier les représentants du Parlement dans ces différentes réunions et notamment dans les trilogues. Les travaux ont bien progressé et les textes sont largement avancés sur la grande majorité des points. Notamment, l'architecture d'ensemble et les objectifs nationaux assignés à chaque État sont désormais très largement partagés. Plusieurs questions difficiles restent, cependant, encore en discussion au sein du Conseil et entre le Conseil et le Parlement. Nous voyons bien qu'il faut trouver dans le cadre de la directive ETS, vraisemblablement la plus difficile, des systèmes de progressivité et de solidarité financière permettant d'assurer la transition énergétique des pays aux économies les plus carbonées. Les performances énergétiques de l'industrie vont, en Europe, du simple au triple, selon les pays. Les émissions de carbone du simple au quadruple, voire au quintuple, selon certains secteurs. Cela donne une idée de la difficulté à laquelle nous sommes confrontés, mais nous devons trouver cet accord en préservant la compétitivité économique et industrielle de l'Europe. Les contacts avec les industries européennes ont d'ailleurs été permanents. Oui, des enchères de l'électricité doivent être organisées mais il faut trouver un mode de régulation qui n'entraîne pas une augmentation massive des tarifs pour le consommateur final, qu'il s'agisse des ménages ou de l'industrie. Nous sommes en train de tracer des voies de passage qui assurent cette transition sans créer en surplus un risque de concurrence déloyale sur le marché intérieur. En ce qui concerne les risques de fuites de carbone, nous travaillons sur deux hypothèses non exclusives l'une de l'autre: celle d'une progressivité des enchères et celle d'un mécanisme d'inclusion du carbone tel que l'envisagent les États-Unis dans le cadre de leur propre paquet. L'argument selon lequel cela poserait un problème de liberté commerciale ne nous paraît pas pertinent. En tout état de cause, le choix des mécanismes devra simplement être arrêté ultérieurement. Pour le moment, il s'agit essentiellement de déterminer ce qui est souhaitable pour des secteurs particulièrement vulnérables car exposés à des surcoûts potentiellement très élevés en termes de compétitivité ainsi qu'à des risques de délocalisation. Certains, comme nos amis Allemands, souhaiteraient que ne soit retenu qu'un seul critère et que nous renoncions à la progressivité. Il convient de trouver une solution acceptable par tous. En somme, nous nous trouvons, en l'état actuel de la négociation, en présence de trois grands blocs. Le premier est notamment constitué des pays baltes qui se sont engagés, aux termes du traité, l'un deux en tous les cas, à démanteler les centrales nucléaires qui constituent, en raison de leur situation géographique particulière, une véritable île énergétique. Ces pays mettent légitimement en avant un certain nombre de problèmes techniques matériels et financiers spécifiques. Le deuxième bloc englobe des pays dont l'industrie est sensiblement moins performante au plan énergétique, car très carbonée. L'exemple le plus évident est le cas de la Pologne. Il nous incombe de trouver pour ces pays des systèmes de progressivité qui ne modifient en aucun cas ni les objectifs globaux, ni le calendrier final, c'est-à-dire l'échéance de 2020, mais qui restent acceptables par les autres pays. La progressivité du système est à privilégier dans ces cas. Je souhaite essentiellement, dans ce débat, vous écouter avant de rejoindre le Conseil européen de l'environnement, qui a lieu en même temps, toute la journée. Je rendrai compte à mes collègues de nos discussions, de vos appréciations. La coordination de nos travaux ne peut être plus optimale et je vous remercie de cette invitation, qui prouve notre volonté commune d'aboutir à un accord global sur ce qu'il est convenu d'appeler le paquet énergie-climat. Enfin, les pays du troisième bloc, s'ils n'ont pas de soucis majeurs ou aussi importants dans le cadre de ce processus, sont très attentifs aux coûts de la nécessaire solidarité entre nous et à l'utilisation des ressources issues des différentes mises aux enchères et, en particulier, au choix, ou non, de l'après-affectation. À Gdansk, dans deux jours, le 6 décembre, une rencontre entre le président Sarkozy et les chefs d'État ou de gouvernement de la Pologne, de la République tchèque, de la Hongrie et de la Slovaquie, des pays baltes ainsi que de la Roumanie et de la Bulgarie, doit avoir lieu. Je suis convaincu qu'ils sauront trouver les voies d'un accord sur les sujets qui, légitimement, leur semblent incontournables. En fin de processus de cette première phase, avant le retour au Parlement, il y aura, forcément, un engagement fort des chefs d'État et de gouvernement. Ce paquet ne peut, en effet, fonctionner sans l'engagement fort et unanime des États. Qui pouvait en douter en fait, dès l'origine. Nous ne pouvons proposer une telle modification des fondements économique et social de la vie de 450 millions de citoyens européens sans un processus politiquement très puissant. La tentation est forcément grande dans tous les parlements nationaux, voire peut-être pour certains ici, de refuser l'obstacle, de se dire: "à quoi bon, attendons Copenhague, attendons la formation de la nouvelle administration américaine" ou encore, étant donné la crise financière, industrielle et sociale, "ce n'est pas le moment". Et c'est ne pas comprendre que ce qui ne sera pas fait aujourd'hui coûtera beaucoup plus cher demain en termes de productivité et de compétitivité. Si nous n'agissons pas aujourd'hui dans des conditions qui restent parfaitement supportables par nos économies et nos démocraties, nous rentrerons dans l'irréversible et l'insupportable et toute évolution deviendra impossible ensuite. Nous aurions échoué, sous le regard des pays qui ont besoin de notre succès pour croire au développement. Nous aurions échoué sous le regard des pays qui ont besoin de notre succès pour croire à leur développement durable. Nous aurions échoué sous le regard de nos enfants. En tout état de cause, comment pourrions-nous rencontrer nos homologues africains avec lesquels nous sommes parvenus à une plateforme commune Europe/Afrique, confirmée à Addis Abeba, il y a quelques jours, puis aller à Copenhague en parlant de changement de paradigme au niveau mondial, si l'Europe, qui est dans cette affaire, qu'on le veuille ou non, et nous l'avons vu à Bali, le Chevalier blanc, n'adopte pas ce paquet. Je ne vois pas comment un accord serait possible à Copenhague sans ce préalable. En revanche, si nos 27 pays qui, certes, présentent encore des écarts de richesse importants et des histoires industrielles et énergétiques à priori divergentes, des climats différents aussi, parviennent à se mettre d'accord sur un processus public évaluable, contrôlable et financé, enclenchant ainsi un changement de tendances historique, je crois que ce sera un très grand espoir pour Copenhague et pour l'avenir de notre planète. Nous avons la totale conviction que cette codécision, qui est par nature une chance extraordinaire - car je ne crois pas qu'un des éléments de la démocratie pouvait avancer seul dans ce schéma-là - reste cette règle indispensable pour une modification aussi importante. C'est pour cela, permettez-moi de vous le dire, que nous ferons évidemment le meilleur usage possible de tous les débats, des opinions que nous entendrons ce matin, voire en début d'après-midi, et je souhaite que cette codécision nous permette de franchir ce cap majeur, ce cap qu'attendent, par ailleurs, les citoyens de l'Europe, ce cap de la responsabilité et ce cap de l'espoir. Nous entrons en effet dans la dernière ligne droite avec, en ce moment-même, la conférence de Poznań, qui doit baliser le chemin qui nous mènera à Copenhague en décembre 2009. À un moment où le monde hésite encore entre l'aurore et le crépuscule, à un moment où les États se disent prêts à s'engager – mais pas seuls – à accélérer la mutation – mais à condition qu'elle soit financée ou qu'on les accompagne –, à revoir leur mode de production et de consommation – mais à condition de ne pas risquer de perdre de la compétitivité. Le monde a les yeux rivés sur l'Europe en ce mois de décembre 2008, car ce qui va se passer dans les jours qui viennent en Europe sera au fond une sorte de répétition, une anticipation de ce qui se passera dans la grande négociation mondiale, je l'espère en tout cas. Le paquet énergie-climat, c'est le paquet du "comment faire", le paquet d'une transition énergétique, économique et technologique, à la fois massive et maîtrisée, avec un mode opératoire, des mécanismes de solidarité et une méthode partagés, le tout dans une Union à vingt-sept pays s'engageant démocratiquement. C'est probablement la première fois de l'histoire moderne que des économies différentes tentent en même temps et ensemble de changer leur paradigme. Jamais le développement économique n'aura été aussi lié à ces conditions énergétiques. Mesdames et Messieurs les parlementaires, c'est le devoir que l'histoire nous confie aujourd'hui. Le paquet énergie-climat, c'est la première économie du monde – 450 milllions de consommateurs, 15 % des émissions de gaz à effets de serre – qui tente de démontrer que le développement durable est possible à l'échelle de vingt-sept États, en dépit d'histoires industrielles, climatiques, géographiques et économiques si différentes. C'est aussi pour les autres continents la démonstration que l'un de leurs principaux partenaires est d'ores et déjà engagé, et c'est la preuve que c'est possible. Les trois objectifs vous les connaissez: ce sont les fameux trois fois vingt. On les appelle comme cela traditionnellement, encore que sur un des 20 %, le débat c'est 20 et 30 %. Donc les trois fois vingt: réduction des émissions de gaz à effets de serre par rapport à 90, 20 % de l'énergie renouvelable et 20 % de l'amélioration de l'efficacité énergétique. La Commission a traduit ces objectifs en cinq grands projets de réglementation: la directive EDS ou système d'échange de quotas de CO2 pour l'industrie et les fournisseurs d'énergie, qui vise à réduire de 21%, d'ici à 2020, les émissions des industries; la directive dite du partage de l'effort, dont l'objectif est de réduire de 10 %, d'ici à 2020, les émissions de gaz à effets de serre des secteurs non soumis au sytème EDS, tels que le bâtiment, les transports ou l'agriculture; la directive sur les énergies renouvelables, dont le but est de porter la part de ces énergies d'un peu plus de 8 % en 2006 à 20 %, réduction de 10 % dans les transports; la directive sur le captage et le stockage du carbone, qui vise à encadrer les conditions de stockage du carbone; enfin, la réglementation des émissions de CO2 des véhicules automobiles dont l'objectif est de ramener de 160 à 120 grammes, de 2006 à 2008, les émissions de CO2. Avant d'entrer dans le détail des négociations qui, par nature, sont mouvantes, je souhaite faire avec vous quatre séries de remarques d'ordre général. Tout d'abord ce paquet, qui est complexe, forme un tout cohérent, indépendant et équitable, où chacun doit pouvoir trouver sa place et apporter sa contribution en fonction de ses caractéristiques industrielles, énergétiques ou géographiques. Laissez-moi remercier la Commission et les Présidences qui ont précédé la nôtre pour ce travail éminemment collectif. Notre objectif est clair: un paquet de cette importance aurait normalement nécessité plusieurs années."@ro18 "Vážený pán predsedajúci, dámy a páni, v prvom rade mi dovoľte, aby som sa ospravedlnil za meškanie spôsobené tým, že som zle odhadol bruselskú dopravu. Vzhľadom na globálny kalendár – harmonogram volieb do Európskeho parlamentu a konferencií v Poznani a Kodani – sa všetky strany chceli pokúsiť dosiahnuť dohodu do konca tohto roka. Zjavne ide o veľmi náročnú úlohu, ale ujsť pred ňou nemožno. Tento cieľ, ktorý stanovila Európska rada za nemeckého predsedníctva, znova v októbri nastolilo predsedníctvo pána Sarkozyho, hoci určité štáty v súvislosti s krízou vyjadrili obavy a chceli odložiť všetky rozhodnutia. Niet pochýb o tom, že situácia bola napätá a pán Sarkozy musel venovať všetko svoje úsilie tomu, aby sme mohli v tejto oblasti pokračovať. Dohoda uzatvorená v októbri teda potvrdila to, čo sme dosiahli počas nemeckého predsedníctva. V prvom rade ste vyjadrili želanie presunúť hlasovanie na dnešok alebo včerajšok. Táto reakcia, toto želanie nám poskytlo výrazný impulz, výraznú motiváciu v období, keď sme s obavami sledovali zmeny klímy. A tento prístup mal nesmierne pozitívny účinok. Vy – predsedovia a spravodajcovia skupín a predsedovia výborov – ste sa chceli stretnúť s nami a s pánom Jouyetom. Spoločne sme diskutovali o najvhodnejších podmienkach pre pokus o dosiahnutie dohody do konca tohto roka. Myslím si, že sme všetci odporúčali, a rád by som sa vám za to poďakoval, aby sa táto podrobná rozprava konala dnes a aby sme na dnešné poobedie odložili vyvodenie záverov z týchto rokovaní jednak pre Radu, ktorá sa stretne 11. a 12. decembra, ako aj pre trojstranný dialóg na nasledujúci víkend a napokon rozpravu 17. decembra, ktorá sa, dúfam, skončí hlasovaním. Musím vám povedať, dámy a páni, že tieto rokovania sa pravdepodobne zapíšu do histórie ako zlom v snahe dosiahnuť dohodu, ktorá naďalej zostáva naším spoločným cieľom. Dostali sme sa do rozhodujúcej fázy rokovaní. V súvislosti s touto záležitosťou neexistujú zo strany členských štátov žiadne politické pózy ani politikárčenie. Nezúčastňujeme sa rokovania, pri ktorom, ako sa občas stáva, niekto zaujíma nejaký postoj alebo pozíciu s cieľom získať určitú výhodu. Zažívame určitý pozitívny paradox. Sme si vedomí, že musíme konať, pretože ide o nesmierne dôležitý problém, ale zároveň musíme konať takým spôsobom, aby bola každá smernica sociálne, finančne a hospodársky prijateľná pre Úniu ako celok a aj pre jednotlivé členské štáty. Dnes sme v rámci rokovaní dospeli do kritickej fázy. Lepší priebeh trojstranných dialógov sme si ani nemohli želať a je to práve vysoká kvalita trojstranných dialógov a dôvera medzi jednotlivými stranami, ktoré nám umožnili trochu pozmeniť časový rozvrh. Na ukončenie rokovaní nám už veľa času nezostáva. Vlastne sú to iba necelé dva týždne. Trojstranné dialógy, pričom niektoré prebiehali včera do neskorých nočných hodín, by nám mali umožniť dokončiť 90 % textu, ktorý sa potom preloží do všetkých jazykov Únie. S vyhliadkou na rokovanie Rady 11. a 12. decembra sa dnešné zasadnutie Rady ministrov životného prostredia a zasadnutie Rady ministrov energetiky v pondelok 8. decembra bude zaoberať problémami, na riešení ktorých by sa členské štáty zrejme ešte stále mohli dohodnúť. Dnes popoludní sa predsedníctvo pokúsi pokročiť v súvislosti s mnohými bodmi týkajúcimi sa štyroch textov, ktoré v najužšom zmysle slova tvoria tento balík. Predstavím tiež vašu dohodu týkajúcu sa návrhu nariadenia o emisiách CO z ľahkých úžitkových vozidiel a o kvalite paliva. Potom navrhnem prijatie záverov Rady týkajúcich sa oznámenia Komisie o odlesňovaní. Boj proti odlesňovaniu a zhoršovaniu kvality lesov, ako aj udržateľná ochrana lesov a ich správa sú kľúčovými prvkami budúcej medzinárodnej dohody o zmene klímy. Tieto prvky sú predmetom mnohých rokovaní s našimi africkými priateľmi. Okrem iného sme, dúfam, dospeli k jednoznačným záverom týkajúcim sa geneticky modifikovaných organizmov. Posledný trojstranný dialóg sa uskutoční cez víkend, v období medzi skončením rokovania Rady 11. decembra a 17. decembrom. Bude, samozrejme, naplánovaný tak, aby sme sa mohli pripraviť na rozpravy a hlasovanie na plenárnom zasadnutí 16. a 17. decembra. Rád by som sa poďakoval vám pán Piebalgs a pán Dimas za umožnenie tejto rozpravy a za intenzívnu spoluprácu na energetickom a klimatickom balíku, do ktorého ste sa pustili po konferencii v Bali za slovinského predsedníctva, ako aj za prácu na augustovom neformálnom stretnutí Rady v St. Cloud, ktorá pokračovala počas celých piatich mesiacov za tohto predsedníctva. Naším spoločným záväzkom je dosiahnuť dohodu v prvom čítaní, a to v časovom rámci zlučiteľnom s medzinárodnými záväzkami a voľbami do Európskeho parlamentu. Predchádzajúce trojstranné dialógy, z ktorých posledný sa konal včera večer, prebiehali z technického hľadiska nad očakávanie dobre. Úprimne povedané, pred niekoľkými mesiacmi sa zdalo vypracovanie týchto dokumentov technicky nezvládnuteľné. Musím povedať, že všetky strany a stáli predstavitelia výboru COREPER sa popasovali so svojimi úlohami a urobili skvelú prácu. Rád by som sa, samozrejme, poďakoval aj zástupcom Parlamentu, ktorí sa zúčastnili na rôznych schôdzach a zvlášť na trojstranných dialógoch. Dosiahli sme značný pokrok a drvivá väčšina bodov v textoch sa vyvíja naozaj dobre. Širokú podporu si zaistili najmä celková architektúra a vnútroštátne ciele priradené jednotlivým členským štátom. O niekoľkých závažných problémoch však naďalej diskutujeme v Rade a Rada o nich hovorí s Parlamentom. Je zrejmé, že musíme v rámci smernice týkajúcej sa obchodovania s emisnými kvótami – pravdepodobne najnáročnejšej smernice – nájsť systémy na dosiahnutie pokroku a finančnej solidarity, ktoré zaručia, že štáty, ktorých hospodárstvo najviac závisí od uhlíka, môžu prejsť na iné zdroje energie. Energetická hospodárnosť priemyslu v jednotlivých európskych štátoch sa pohybuje od stupňa jeden po stupeň tri. Množstvo emisií uhlíka sa pohybuje v rozsahu od jeden po štyri, v niektorých odvetviach dokonca po päť. Na základe toho si viete predstaviť, aké ťažkosti nás čakajú. My však musíme dosiahnuť dohodu, ktorá nám umožní udržať hospodársku a priemyselnú konkurencieschopnosť Európy. Navyše sme v neustálom kontakte s európskymi priemyselnými odvetviami. Áno, musíme organizovať dražby elektrickej energie, ale musíme nájsť spôsob regulácie, ktorý nespôsobí obrovské nárasty cien pre koncových spotrebiteľov, nech už ide o domácnosti či priemyselné podniky. Momentálne vytyčujeme trasu smerom k prechodu bez ohrozenia spravodlivej súťaže na vnútornom trhu. S ohľadom na riziká spojené s presunom emisií CO pracujeme na dvoch alternatívach, ktoré sa vzájomne nevylučujú. Ide o pokrok v oblasti dražieb a mechanizmus začleňovania CO podobný tomu, ktorý plánujú zaviesť Spojené štáty v rámci svojho vlastného balíka. Argument, že by tento postup mohol ohroziť slobodný obchod, nie je z nášho pohľadu opodstatnený. V každom prípade, o výbere mechanizmov sa musí jednoducho rozhodnúť neskôr. Nateraz v podstate potrebujeme určiť, čo je vhodné pre odvetvia, ktoré sú zvlášť zraniteľné, nakoľko sú vystavené potenciálne veľmi vysokým dodatočným nákladom v súvislosti s konkurencieschopnosťou a rizikám spojeným s presunom emisií CO . Poniektorí, napríklad naši nemeckí priatelia, chcú ponechať len jedno kritérium a vzdať sa pokroku. Musíme nájsť riešenie, ktoré bude prijateľné pre všetkých. V skratke, v tejto etape rokovaní sa objavili tri hlavné bloky. Prvý tvoria najmä baltské krajiny, ktoré sú viazané podmienkami Zmluvy o ES – minimálne jednou z nich –, aby odstavili jadrové elektrárne, a ktoré vzhľadom na svoju špecifickú geografickú polohu tvoria ozajstný energetický ostrov. Tieto krajiny oprávnene poukazujú na viacero konkrétnych technických, praktických a finančných problémov. Druhý blok tvoria krajiny, ktorých priemysel je z hľadiska energie výrazne menej účinný, pretože je v obrovskej miere závislý od CO . Najjasnejším príkladom je Poľsko. Zostáva na nás, aby sme pre tieto štáty našli systémy na dosiahnutie pokroku, ktoré za žiadnych okolností nepozmenia celosvetové ciele ani konečný termín, teda rok 2020, ale ktoré budú napriek tomu prijateľné pre ostatné štáty. Pokrokovosť systému by v týchto prípadoch mala byť prioritou. V zásade by som si počas tejto rozpravy rád vypočul vaše názory, a to ešte pred mojím návratom na zasadnutie Európskej rady ministrov životného prostredia, ktoré práve prebieha a bude sa konať celý deň. O našej diskusii a vašich pripomienkach budem referovať svojim kolegom. Naša práca je optimálne koordinovaná a som vďačný za vaše pozvanie, ktoré svedčí o našej spoločnej túžbe dosiahnuť komplexnú dohodu o energetickom a klimatickom balíku. A napokon sú tu krajiny tretieho bloku, ktoré síce nemajú žiadne vážnejšie obavy ani obavy, ktoré by mali podobnú relevantnosť v kontexte celého procesu, no venujú veľkú pozornosť cene za našu požadovanú solidaritu, využitiu príjmov z rôznych dražieb a zvlášť výberu alebo iným spôsobom následného prideľovania. O dva dni, 6. decembra, je v Gdansku naplánované stretnutie pána Sarkozyho a vedúcich predstaviteľov alebo vlád Poľska, Českej republiky, Maďarska, Slovenska a baltských krajín, ako aj Rumunska a Bulharska. Som presvedčený, že sa im podarí nájsť spôsoby, ako dosiahnuť dohodu v otázkach, ktoré oprávnene považujú za kľúčové. Ešte pred nasledujúcim zasadnutím Parlamentu bude nepochybným výsledkom tejto prvej etapy silný záväzok vedúcich predstaviteľov štátov alebo vlád. Tento balík skutočne nemôže fungovať bez silného, jednomyseľného záväzku členských štátov. To bolo jasné už na začiatku. Nemohli by sme navrhovať takúto zmenu hospodárskych a sociálnych princípov v životoch 450 miliónov európskych občanov, keby sme sa nemohli oprieť o mimoriadne silný politický postup. Vo všetkých národných parlamentoch a možno aj v hlavách niektorých z vás prirodzene rezonuje silné pokušenie cúvnuť pred touto úlohou a myslíte si: „Aký to má zmysel? Počkajme na výsledky stretnutia v Kodani, počkajme na zostavenie novej americkej vlády.“ Dokonca si môžete v kontexte finančnej, priemyselnej a sociálnej krízy povedať, že ešte nie je ten správny čas. To by však znamenalo nepochopenie skutočnosti, že to, čo neurobíme dnes, nám v budúcnosti z pohľadu produktivity a konkurencieschopnosti príde draho. Ak nebudeme konať v dnešných podmienkach, keď sú naše hospodárstva a demokracie dokonale vybavené na zvládnutie tejto úlohy, neskôr budeme čeliť nezvratnej a neprijateľnej situácii a žiadny ďalší pokrok viac nebude možný. Zlyhali by sme v očiach krajín, ktoré potrebujú náš úspech, pretože ten im dá vieru v rozvoj. Zlyhali by sme v očiach krajín, ktoré potrebujú náš úspech, pretože ten im dá vieru vo vlastný udržateľný rozvoj. Zlyhali by sme v očiach našich detí. V každom prípade, ako by sme sa mohli v Kodani stretnúť so svojimi africkými partnermi, s ktorými sme docielili vytvorenie spoločnej európsko-africkej platformy, potvrdenej pred niekoľkými dňami stretnutím v Addis Abebe, a rokovať s nimi o meniacej sa svetovej paradigme, ak Európa, ktorá – či sa nám to už páči, alebo nie – rovnako ako predtým na Bali hrá v tejto záležitosti úlohu záchrancu, tento balík neprijme? Neviem si predstaviť, ako by bola dohoda v Kodani možná bez tohto podstatného predpokladu. Ak sa na druhej strane našim 27 štátom, v ktorých nepochybne stále existujú výrazné rozdiely z hľadiska bohatstva a ktoré majú rozdielne priemyselné a energetické zázemie, ako aj odlišné podnebia, podarí dosiahnuť dohodu o verejnom procese, ktorý bude možné hodnotiť, kontrolovať a financovať, čím uvedieme do pohybu historickú zmenu trendov, potom si myslím, že nás to naplní nádejou na úspech v Kodani a optimizmom pre budúcnosť našej planéty. Sme presvedčení, že spolurozhodovací postup, ktorý svojou podstatou predstavuje výnimočnú príležitosť, naďalej zostáva dôležitým pravidlom v procese zavádzania takejto významnej zmeny – pretože neverím, že by len jeden z prvkov demokracie sám osebe mohol v tejto záležitosti priniesť posun vpred. To je práve zjavný dôvod, ak to tak môžem povedať, prečo maximálne zužitkujeme všetky rozpravy a názory, ktoré si vypočujeme dnes predpoludním alebo dokonca aj v dnešné skoré poobedie, a verím, že nám tento spolurozhodovací postup umožní urobiť veľký krok, o ktorom si trúfam povedať, že sa ho už európski občania nevedia dočkať. Tento krok je zodpovedný a vzbudzuje nádej. Skutočne sa na konferencii v Poznani, ktorá prebieha v týchto chvíľach, blížime do cieľovej rovinky. Táto konferencia by mala pripraviť pôdu pre konferenciu v Kodani v decembri 2009, a to v okamihu, keď svet ešte stále váha na križovatke a členské štáty vyhlasujú, že sú ochotné (avšak nie individuálne) prijať záväzok urýchliť transformáciu za predpokladu, že bude financovaná alebo dostanú podporu, a prehodnotiť svoje výrobné a spotrebné metódy za predpokladu, že to neohrozí ich konkurencieschopnosť. Pohľady celého sveta sú tento mesiac, v decembri 2008, upriamené na Európu, pretože udalosti nadchádzajúcich dní v Európe budú svojím spôsobom generálkou, predzvesťou toho, čo sa bude odohrávať na najväčších globálnych fórach. Každopádne v to dúfam. Energetický a klimatický balík je balíkom praktických návodov na veľký – avšak kontrolovaný – energetický, hospodársky a technologický prechod so spoločnými osvedčenými pracovnými postupmi, metódami a s množstvom mechanizmov solidarity. To všetko v Únii 27 štátov, ktoré prijímajú záväzky demokraticky. Pravdepodobne ide o prvý prípad v novodobej histórii, keď sa rozdielne hospodárstva pokúšajú naraz a spoločne zmeniť svoju paradigmu. Hospodársky rozvoj ešte nikdy nebol taký prepojený s energetickými podmienkami. Dámy a páni, máme pred sebou úlohu, ktorú nám dnes zverila história. V súvislosti s energetickým a klimatickým balíkom ide o prvé hospodárstvo na svete – 450 miliónov spotrebiteľov a 15 % emisií skleníkových plynov –, ktoré sa pokúša dokázať, že trvalo udržateľný rozvoj je možný aj v skupine 27 štátov bez ohľadu na ich rozdielne priemyselné, klimatické, geografické a hospodárske zázemie. Ostatným kontinentom to tiež ukazuje, že jeden z ich hlavných partnerov už svoj záväzok prijal. Podávame dôkaz, že je to možné. Sú vám známe tri ciele: povestné ciele 3 x 20. Tak ich tradične nazývame, hoci pre jeden z 20 % cieľov v skutočnosti platí hodnota 20 alebo 30 %. Za cieľmi 3 x 20 sa teda skrýva: 20 % zníženie emisií skleníkových plynov v porovnaní s rokom 1990, 20 % obnoviteľných zdrojov energie a 20 % zvýšenie energetickej účinnosti. Komisia premietla tieto ciele do týchto piatich kľúčových návrhov nariadení: smernica týkajúca sa obchodovania s emisnými kvótami alebo systému obchodovania s emisiami CO pre priemyselných a energetických dodávateľov, ktorej cieľom je 21 % zníženie priemyselných emisií do roku 2020. Smernica o rozdelení úsilia, ktorej cieľom je znížiť do roku 2020 emisie skleníkových plynov o 10 % v odvetviach, v ktorých sa nevyužíva obchodovanie s emisnými kvótami, napríklad v stavebníctve, doprave a poľnohospodárstve. Smernica o obnoviteľných zdrojoch energie, ktorej cieľom je zvýšiť podiel týchto zdrojov energie z vyše 8 % v roku 2006 na 20 % a zároveň dosiahnuť 10 % zníženie v odvetví dopravy. Smernica o zachytávaní a skladovaní uhlíka, ktorej cieľom je stanoviť podmienky skladovania uhlíka. A napokon právne predpisy týkajúce sa emisií CO z motorových vozidiel, ktoré sa snažia znížiť emisie CO zo 160 na 120 gramov v období rokov 2006 až 2008. Pred tým, ako sa podrobnejšie pozrieme na rokovania, ktoré sú svojou podstatou neisté, by som rád vyslovil štyri všeobecné pripomienky. V prvom rade chcem povedať, že tento komplexný balík tvorí jeden konzistentný, nezávislý a spravodlivý celok, v ktorom si môže každý nájsť svoje miesto a podieľať sa na ňom podľa priemyselných, energetických alebo geografických čŕt vlastnej krajiny. Dovoľte mi, aby som sa poďakoval Komisii a predchádzajúcim predsedníctvam za toto eminentne kolektívne úsilie. Náš cieľ je jasný: vytvorenie balíka tohto rozsahu by zvyčajne trvalo niekoľko rokov."@sk19 "Gospod predsednik, gospe in gospodje, najprej bi se vam rad opravičil – in upam, da moje opravičilo sprejmete –, saj sem slabo ocenil promet v Bruslju. Zaradi svetovnega koledarja zasedanj – časovnega razporeda Evropskih parlamentarnih volitev in zasedanj v Poznańu in Köbenhavnu – si vse strani prizadevajo sporazum doseči do konca leta. Jasno je, da gre za zelo težko nalogo, ampak ne moremo se ji izogniti. Ta cilj, ki je bil v Evropskem Svetu določen pod nemškim predsedstvom, je bil ponovno naveden oktobra pod predsedstvom Nicolasa Sarkozyja, čeprav so nekatere države zaradi krize izrazile zaskrbljenost in želele vsakršen sklep odložiti. Nobenega dvoma ni, da je bilo napeto, in gospod Sarkozy se je moral zelo trdno zavezati, da smo lahko na tem področju nadaljevali. Oktobrski sporazum je torej potrdil to, kar smo dosegli pod nemškim predsedstvom. Najprej, želeli ste glasovati danes ali včeraj. Ta odziv, ta želja, je omogočila precejšen zagon, precejšen sunek, v času, ko smo se z našimi skrbmi osredotočali na to ozračje, to pa je imelo izjemno dobrodejen učinek. Želeli ste se sestati z nami in gospodom Jouyetom – torej predsedniki skupin, poročevalci, predsedniki svetov – in skupaj smo razpravljali o tem, kakšni bi bili najboljši možni pogoji za to, da bi do konca leta dosegli sporazum. Mislim, da smo prav vsi – in za to se vam zahvaljujem – predlagali, naj se danes odvije poglobljena razprava, se na danes popoldne odložijo zaključki teh razprav v Svetu, Svetu z dne 11. in 12. decembra, in se konec tedna odvije trialog, in pa, da bo 17. decembra, vsaj upam, prišlo do razprave z glasovanjem. Naj vam povem, gospe in gospodje, da se bo to morda zapisalo v zgodovino kot preobrat na poti do sporazuma, ki ostaja naš skupni cilj. Prišli smo do odločilne stopnje pogovorov. Države članice se pri tej zadevi ne opredeljujejo ne politično ne diplomatsko. Ne gre za tisto vrsto pogajanj, do katerih lahko včasih pride zaradi finančnih razlogov, in kjer se je treba opredeliti, uveljaviti svoj položaj, da bi izkoristili prednost. Smo v nekakšnem pozitivnem paradoksu. Zavedamo se, da moramo ukrepati, saj gre za odločilno vprašanje, toda ukrepe moramo izvršiti na način, ki bo dopustil, da bo vsaka direktiva družbeno, finančno in gospodarsko sprejemljiva za celotno Unijo in za vsako državo članico Unije posebej. Danes so pogajanja dosegla kritično stopnjo. Trialogi se odvijajo tako dobro, kot se je lahko samo upalo; in ravno kakovost trialogov in zaupanje med stranmi sta nam omogočila, da smo nekoliko spremenili časovni razpored. Malo časa nam je ostalo za zaključek: manj kot dva tedna. Trialogi, katerih del se je odvijal še včeraj pozno zvečer, nam morajo omogočiti, da dokončamo 90 % besedila, ki ga bomo lahko nato prevedli v vse jezike Unije. V skladu z obeti Sveta 11. in 12. decembra se bo danes Svet ministrov za okolje, naslednji ponedeljek, 8. decembra, pa Svet ministrov za energetiko lotil vprašanj, za katera kaže, da se države članice še lahko zedinijo. Danes popoldne bo skušalo predsedstvo napredovati na več točkah štirih besedil, ki v strogem pomenu besede vključujejo ta sveženj. Predstavil bom tudi vaš sporazum o predlogu za uredbo v zvezi z emisijami CO lahkih tovornih vozil in kakovostjo goriva. Nato pa bom predlagal sprejetje sklepov Sveta glede sporočila Komisije o krčenju gozdov. Boj proti krčenju in propadanju gozdov je skupaj s trajnostnim varstvom in upravljanjem gozdov ključni element v doseganju prihodnjega mednarodnega sporazuma o podnebnih spremembah. Prav o teh elementih precej razpravljamo z našimi prijatelji v Afriki. Sicer pa smo, vsaj upam, dosegli soglasen sklep v zvezi z gensko spremenjenimi organizmi. Gospod Piebalgs in gospod Dimas, želel bi se vama zahvaliti, ker sta nam dovolila to razpravo ter za trdo skupno delo, ki sta ga namenila svežnju na področju energije in podnebnih sprememb, katerega sta se lotila po Baliju, pod slovenskim predsedstvom, nato pa še avgusta, na neuradnem zasedanju Sveta v Saint-Cloudu, in ki se je nadaljeval tekom petih mesecev sedanjega predsedovanja. Naša skupna obveza je, da na prvi obravnavi sklenemo soglasje na podlagi časovne omejitve, ki se sklada z mednarodnimi obveznostmi in evropskimi parlamentarnimi volitvami. Zadnji trialog se bo odvijal konec tedna v času med zaključkom zasedanja Sveta 11. decembra ter pred 17. decembrom. Seveda nam bo ta termin omogočil, da razprave in glasovanja pripravimo za plenarno zasedanje, ki bo 16. in 17. decembra. Vsi dosedanji trialogi, vključno s tistimi, ki so potekali včeraj zvečer, so se s tehničnega stališča izjemno dobro odvili. Odkrito rečeno je bil pred nekaj meseci ta dokument videti tehnično neizvedljiv. Moram reči, da so vse strani, skupaj s stalnimi predstavniki, COREPER, kos izzivom in so sijajno opravile nalogo. Seveda bi se rad zahvalil tudi predstavnikom Parlamenta, ki so sodelovali na različnih sejah, še zlasti na trialogih. Z delom smo dobro napredovali in velika večina točk v sklopu besedil se je znatno razvila. Predvsem je bila zdaj zagotovljena podpora osrednjemu načrtu in nacionalnim ciljem, dodeljenim posameznim državam članicam. Vendar razprave na temo več težjih vprašanj še potekajo znotraj Sveta ter med Svetom in Parlamentom. Jasno je, da moramo v okviru direktive ETS – ki je verjetno najbolj težavna – najti sisteme za napredovanje in vzajemno finančno pomoč, ki bo državam, katerih gospodarstva so vezana na ogljik, omogočila prehod na druge vire energije. Energetska učinkovitost industrije se po Evropi razlikuje, ponekod je enkratna, drugod trikratna, odvisno od države. Emisije ogljika so v razponu od enkratnih do štirikratnih ali celo do petkratnih, odvisno od sektorjev. To ponazarja težavo, s katero se soočamo, a sporazum moramo doseči v skladu z ohranjanjem gospodarske in industrijske konkurenčnosti Evrope. Sicer pa smo bili v stalnem stiku z evropskimi industrijami. Da, organizirati je treba dražbe za električno energijo, toda najti moramo način uredbe, ki ne bo povzročil drastičnega povišanja cen za končne porabnike, bodisi gospodinjstva ali industrijo. Trenutno utiramo pot, ki bo zagotovila prehod, ne da bi na notranjem trgu povzročila nevarnosti za nepošteno konkurenco. Na področju nevarnosti uhajanja ogljika trenutno snujemo dve možnosti, ki se ne izključujeta: napredovanje dražb in mehanizem za vključevanje ogljika v skladu z načrti svežnja Združenih držav. Argument, da bi to ogrozilo svobodo trgovanja, se nam ne zdi umesten. Vsekakor bomo morali mehanizme preprosto izbirati pozneje. Trenutno moramo predvsem določiti, kaj je primerno za sektorje, ki so posebno ranljivi, ker so bili izpostavljeni izjemno visokim dodatnim stroškom v smislu konkurenčnosti in nevarnostim uhajanja ogljika. Nekateri, denimo naši nemški kolegi, želijo obdržati eno samo merilo in opustiti napredovanje. Najti moramo rešitev, ki je sprejemljiva za vse. Skratka, na tej stopnji pogajanj se soočamo s tremi velikimi zvezami. Prvo sestavljajo predvsem baltske dežele, ki so se v skladu s Pogodbo zavezale – vsaj ena od njih – odstraniti jedrske elektrarne, ki zaradi posebnega geografskega položaja tvorijo pravi energetski otok. Te dežele na zakonit način v ospredje postavljajo vrsto značilnih tehničnih, gmotnih in finančnih težav V bistvu bi rad med to razpravo prisluhnil vašim besedam, preden se zopet pridružim Evropskemu okoljskemu svetu, ki se odvija istočasno, ves dan. O naših skupnih razpravah in vaših pripombah bom poročal svojim sodelavcem. Usklajenost našega dela ne bi mogla biti bolj optimalna, in hvaležen sem vam za povabilo, ki izraža našo skupno željo, da bi dosegli izčrpen sporazum o energetskem in podnebnem svežnju. Druga zveza združuje države, katerih industrija je na področju energetike občutno manj učinkovita, saj je preveč odvisna od ogljika. Najbolj očiten primer je položaj Poljske. Naša naloga je, da tem državam poiščemo sisteme za napredovanje, ki v nobenem primeru ne bodo spreminjali svetovnih ciljev ali pa skrajnega roka, torej leto 2020, in bodo obenem za druge države še vedno sprejemljivi. Napredovanju sistema moramo dati v teh primerih prednost . Nazadnje, države tretje zveze so, čeprav v okviru tega procesa nimajo večjih ali ravno tako obsežnih težav, zelo pozorne na stroške naše vzajemne pomoči in na uporabo sredstev, ki so jih pridobile na raznih dražbah, še zlasti, če so si izbrale ali pa ne, koliko jim bo dodeljeno. Čez dva dni, 6. decembra, je v Gdansku predvideno srečanje med gospodom Sarkozyjem in voditelji držav ali vlad Poljske, Češke, Madžarske in Slovaške, baltskih držav, ter Romunije in Bolgarije. Prepričan sem, da jim bo uspelo doseči sporazum glede tem, ki se jim upravičeno zdijo bistvene. Na koncu procesa te prve stopnje, še preden se bo Parlament ponovno sestal, bo trdna zaveza voditeljev držav ali vlad neizogibna. Ta sveženj dejansko ne more delovati brez trdne in soglasne zaveze držav članic. To je bilo jasno že od začetka. Ne moremo predlagati tovrstne spremembe za gospodarske in družbene temelje življenj 450 milijonov evropskih državljanov brez politično izjemno zmogljivega procesa. Vsekakor se v vseh nacionalnih parlamentih, morda celo pri nekaterih prisotnih poraja močna skušnjava, da bi preskočili oviro, in si rekli: „Kakšen je smisel tega? Počakajmo na Köbenhavn, počakajmo na ureditev nove uprave ZDA“, ali pa, da bi zaradi finančne in družbene krize mislili, da „zdaj ni pravi čas“. To pa pomeni, da ne razumemo, da nas bo tisto, česar ne bomo opravili danes, jutri s stališča produktivnosti in konkurenčnosti še precej drago stalo. Če ne ukrepamo danes pod pogoji, katerim so naša gospodarstva in demokracije popolnoma kos, se bomo soočili z nepovratnimi in neznosnimi okoliščinami, in vsakršen razvoj bo tako postal nemogoč. Izneverili bi se v očeh držav, katerih vera v razvoj je odvisna od našega uspeha. Izneverili bi se v očeh držav, katerih vera v trajnostni razvoj je odvisna od našega uspeha. Izneverili bi se v očeh naših otrok. Kako bi se vendar lahko sestali z našimi afriškimi sogovorniki, s katerimi smo določili skupno platformo Evropa-Afrika, ki je bila potrjena pred nekaj dnevi v Addis Abebi, zdaj pa naj bi šli v Köbenhavn in razpravljali o spremembah paradigme na svetovni ravni, ko Evropa, naj nam je to po godu ali ne, v tej zadevi ravna kot beli vitez in, kot se je to izkazalo v Baliju, ne sprejme tega svežnja? Ne morem si predstavljati, kako bi lahko sporazum v Köbenhavnu omogočili brez teh predhodnih pogajanj. Sicer pa, če se bo lahko naših 27 držav, ki na področju bogastva resda še kažejo znatne neenakosti, saj načeloma izhajajo iz različnih industrijskih in energetskih okoliščin, ter imajo različna podnebja, sporazumelo o vrednosti javnih procesov, ki jih je mogoče nadzirati in financirati, kar bo pogojilo spremembe v zgodovinskih smernicah, potem sem prepričan, da bo to v nas vzbudilo precej upanja za Köbenhavn in za prihodnost našega planeta. Popolnoma smo prepričani, da je ta postopek soodločanja, ki je po naravi izjemna priložnost – kajti ne verjamem, da bi v tem okviru en sam člen demokracije lahko napredoval –, še vedno nepogrešljivo pravilo za tako tehtno spremembo. Vstopamo namreč v zadnjo etapo s konferenco v Poznańu, ki poteka zdaj. V času, ko se svet na razpotju še vedno obotavlja, v času, ko države članice trdijo, da so se voljne zavezati, pa četudi ne samostojno, k pospešitvi preobrazbe – pod pogojem, da prejmejo denarno podporo – ter k pregledu metod proizvodnje in porabe – pod pogojem, da njihova konkurenčnost ni postavljena na kocko, bi morala ta konferenca utreti pot za konferenco v Köbenhavnu, ki bo potekala decembra 2009. Ta mesec, decembra 2008, so oči sveta uprte v Evropo, saj bodo dogajanja prihodnjih dni nekakšne priprave, pokušnja glavnih svetovnih pogovorov. Vsaj upam, da bo tako. Prav zato je jasno, če smem reči, da bomo najbolje izrabili čas razprav in predložitev mnenj, ki jih bomo slišali danes dopoldne ali celo v začetku popoldneva, in upam, da nam bo ta postopek soodločanja omogočil stopiti naprej s korakom, ki ga državljani Evrope nestrpno pričakujejo. To bo korak odgovornosti in upanja. Podnebni in energetski sveženj je sveženj z navodili, sveženj o obsežnem, a nadzorovanem energetskem, gospodarskem in tehnološkem prehodu, s predvidenim načinom dela, vzajemnimi mehanizmi in metodo, ki jih skupaj nadzoruje 27 demokratično zavezanih držav Unije. Verjetno tokrat različna gospodarstva prvič v novejši zgodovini skušajo spremeniti svojo paradigmo hkrati in s skupnimi močmi. Gospodarski razvoj ni bil še nikoli povezan s temi energetskimi pogoji. Gospe in gospodje, gre za dolžnost, ki nam jo je danes poverila zgodovina. V svetovnem okviru podnebnega in energetskega svežnja je to gospodarstvo na prvem mestu – 450 milijonov porabnikov in 15 % emisij toplogrednih plinov –, kar kaže, da je trajnostni razvoj v obsegu 27 držav mogoč kljub razlikam v industrijskih, podnebnih, geografskih in gospodarskih razmerah, iz katerih izhajajo. Tudi drugim celinam to kaže, da se je eden njihovih glavnih partnerjev že zavezal, in gre za dokaz, da je to mogoče. Seznanjeni ste s tremi cilji: to so sloviti cilji „trikrat dvajset“. Tako jih običajno imenujemo, čeprav je za enega od 20 % ciljev zadevna ocena pravzaprav 20 ali 30 %. Torej so cilji „trikrat dvajset“: 20-odstotno zmanjšanje emisij toplogrednih plinov v primerjavi z letom 1990, 20 % obnovljivih virov energije in 20-odstotno izboljšanje energetske učinkovitosti. Komisija je te cilje pretvorila v pet poglavitnih osnutkov uredbe: direktiva ETS ali sistem za trgovanje z emisijskimi pravicami CO za industrijo in dobavitelje energije, katere namen je 21-odstotno zmanjšanje industrijskih emisij do leta 2020; tako imenovana direktiva o skupnem prizadevanju, katere namen je do leta 2020 za 10 % zmanjšati emisije toplogrednih plinov v sektorjih izven sistema ETS, denimo v gradbeništvu, prometu in kmetijstvu; direktiva o obnovljivih virih energije, katere cilj je povišati delež energetskih virov z malo več kot 8 % v letu 2006 na 20 %, z 10 % zmanjšanjem znotraj sektorja prometa; direktiva na področju zajemanja in shranjevanja ogljika, katere namen je postaviti pogoje za shranjevanje ogljika; in nazadnje, zakonodaja o emisijah CO motornih vozil, ki naj bi od leta 2006 do leta 2008 emisije CO zbila s 160 na 120 gramov. Preden se podrobno lotimo pogajanj, ki so po naravi spremenljiva, bi rad na splošno pripomnil še štiri stvari. Prvič, ta obsežen sveženj predstavlja skladno, neodvisno in pravično celoto, v kateri lahko vsakdo najde svoj prostor in sodeluje v skladu s svojimi industrijskimi, energetskimi ali geografskimi značilnostmi. Dovolite mi, da se zahvalim Komisiji in preteklim predsedstvom za ta tesna skupna prizadevanja. Naš cilj je jasen: za sveženj tolikšne razsežnosti bi navadno porabili več let."@sl20 "Herr talman, mina damer och herrar! Först av allt vill jag be er om ursäkt för min missbedömning av Bryssels trafik. Jag hoppas att ni förlåter mig. På grund av Europaparlamentets tidsschema inför valet och mötena i Poznań och Köpenhamn ville alla parter försöka nå en överenskommelse före årets slut. Det är naturligtvis en mycket svår uppgift, men oundviklig. Målet fastslogs vid rådets möte under det tyska ordförandeskapet och upprepades i oktober under Nicolas Sarkozys ordförandeskap, trots att vissa länder uttryckte oro över krisen och ville skjuta upp alla beslut. Det råder ingen tvekan om att läget var spänt och Sarkozy fick visa prov på ett stort engagemang för att vi skulle kunna gå framåt i processen. Den överenskommelse som nåddes i oktober utgör därför en bekräftelse av det som vi hade uppnått under det tyska ordförandeskapet. Ni ville först av allt tidigarelägga er omröstning till i dag eller i går. Det önskemålet innebar ett viktigt lyft, en knuff framåt i en tid när det fokuserades på klimatfrågan, och det gav en mycket positiv effekt. Ni – gruppordförandena, fördragandena och utskottsordförandena – ville möta oss och Jean-Pierre Jouyet och vi diskuterade hur vi på bästa sätt kunde försöka nå en överenskommelse före årsskiftet. Jag tror att vi alla rekommenderade att hålla den här djupgående debatten i dag och att skjuta upp eftermiddagens slutsatser från debatterna till rådets sammanträde den 11-12 december, ett trepartsmöte följande helg och sedan en debatt med – hoppas jag – en omröstning den 17 december. Det vill jag tacka er för. Jag måste säga att detta kan gå till historien som en vändpunkt på vägen mot den överenskommelse som ju är vårt gemensamma mål. Vi har nått en avgörande fas i diskussionerna. Den här frågan handlar inte om politiska poser eller röstfiske för de berörda medlemsstaterna. Det handlar inte om en förhandling där man tar ställning bara för att vinna fördelar, något som ibland händer. Det är ett slags positiv paradox. Vi är medvetna om att vi måste agera eftersom det är en så viktig fråga, men vi måste göra det på ett sådant sätt att varje direktiv blir socialt, finansiellt och ekonomiskt acceptabelt för hela unionen och för varje enskild medlemsstat. I dag har förhandlingarna nått en kritisk punkt. Trepartmötena går så bra som man hade kunnat hoppas – det är faktiskt tack vare dem och förtroendet mellan parterna som tidsschemat kunde ändras något. Det återstår inte mycket innan vi kan nå en slutsats – faktiskt mindre än två veckor. Trepartsmötena – vissa av dem pågick fortfarande sent i går natt – borde leda till att vi kan slutföra 90 procent av texten, som sedan kan översättas till samtliga EU-språk. Om vi blickar fram mot rådets sammanträde den 11-12 december ser vi att miljöministerrådet i dag och energiministerrådet måndagen den 8 december kommer att behandla de frågor som medlemsstaterna fortfarande verkar kunna enas om. I eftermiddag ska ordförandeskapet försöka göra ytterligare framsteg i många frågor som rör de fyra texterna som bokstavligen utgör det här paketet. Jag ska även presentera er överenskommelse om förslaget till förordning om koldioxidutsläpp från lätta fordon och bränslekvalitet. Sedan kommer jag att förslå att rådets slutsatser om kommissionens meddelande om avskogning antas. Att bekämpa avskogning och skogsutarmning och bevara och vårda skogarna är huvudfrågor i ett framtida internationellt klimatavtal. Det är frågor som vi diskuterar intensivt med våra vänner i Afrika. Dessutom hoppas jag att vi har nått en enhällig slutsats om genetiskt modifierade organismer. Ett sista trepartsmöte kommer att hållas under helgen efter rådets sammanträde den 11 december och före den 17 december. Det kommer naturligtvis att schemaläggas så att vi kan förbereda för debatterna och omröstningen i plenarsammanträdet den 16–17 december. Herr Piebalgs, herr Dimas! Jag vill tacka er för möjligheten hålla den här debatten och för ert intensiva samarbete om klimat- och energipaketet. Arbetet påbörjades efter mötet på Bali under Sloveniens ordförandeskap och fortsatte sedan under det informella rådsmötet i Saint Cloud i augusti och därefter under de fem månader som detta ordförandeskap har varat. Vårt gemensamma mål är att säkra en överenskommelse i första behandlingen, vilket måste samordnas tidsmässigt med de internationella förpliktelserna och med parlamentsvalet. De tidigare trepartsmötena, varav det senaste ägde rum i går kväll, har gått fantastiskt bra ur teknisk synvinkel. För några månader sedan verkade materialet ärligt talat vara tekniskt oöverstigligt. Jag måste säga att alla parter och de ständiga representanternas kommitté, Coreper, bemästrade utmaningen och gjorde ett utmärkt arbete. Jag vill naturligtvis även tacka parlamentets företrädare vid de olika mötena och särskilt vid trepartsmötena. Stora framsteg har gjorts och texterna har utformats på ett mycket bra sätt där de flesta frågorna har tagits med. Särskilt den allmänna utformningen och de mål som har tilldelats varje medlemsstat har nu brett stöd. Flera komplicerade frågor diskuteras emellertid fortfarande inom rådet och mellan rådet och parlamentet. Det är tydligt att vi inom ramen för direktivet om ett system för handel med utsläppsrätter (vilket förmodligen är det svåraste direktivet) måste hitta system för progressivitet och finansiell solidaritet, så att länder vars ekonomi till största delen bygger på koldioxid kan övergå till andra energikällor. Industriernas energiprestanda varierar i EU, från ett till tre beroende på land. Koldioxidutsläppen varierar från ett till fyra eller till och med fem i vissa sektorer. Detta säger något om den problematik vi står inför, men vi måste nå en överenskommelse som innebär att vi bevarar EU:s ekonomiska och industriella konkurrenskraft. Vi har dessutom hållit oavbruten kontakt med industrierna i EU. Ja, el-auktioner måste organiseras, men vi måste hitta en regleringsmetod som inte innebär stora prisökningar för slutkonsumenterna, oavsett om det rör sig om privata konsumenter eller om industrin. Vi håller just nu på att staka ut kursen för den här övergången, som inte får medföra en risk för illojal konkurrens på den inre marknaden. När det gäller risken för koldioxidläckage arbetar vi med två alternativ som inte utesluter varandra: progressivitet när det gäller auktioner och en mekanism för koldioxidskatter vid import liknande den som Förenta staterna har planerat inom ramen för sitt eget paket. Argumentet att detta skulle äventyra handelsfriheten är inte relevant enligt oss. Valet av mekanismer måste vi hursomhelst helt enkelt besluta om vid ett senare tillfälle. Nu måste vi fastställa vad som är lämpligt för de sektorer som är särskilt konkurrensutsatta på grund av eventuella kraftiga kostnadsökningar och på grund av risken för koldioxidläckage. En del länder, Tyskland till exempel, vill bara behålla ett kriterium och avstå från progressiviteten. Vi måste hitta en lösning som är godtagbar för oss alla. Kort sagt har tre stora block uppstått i förhandlingarna så här långt. Det första består till största delen av de baltiska länderna som i enlighet med fördraget är på väg att – åtminstone ett av dem – avveckla kärnkraftverk och som på grund av deras speciella geografiska läge utgör en riktig energiö. Dessa länder lyfter fram ett antal befogade och specifika tekniska, praktiska och finansiella frågor. Det andra blocket omfattar länder vars industri är mycket mindre energieffektiv, eftersom den är så koldioxidberoende. Det tydligaste exemplet är Polen. För de här länderna måste vi hitta progressivitetssystem som inte under några omständigheter påverkar de globala målen eller tidsfristen, nämligen 2020, men som fortfarande är godtagbara för de andra länderna. Systemets progressivitet bör prioriteras i de fallen. Under den här debatten vill jag främst lyssna till det ni har att säga innan jag återvänder till Europeiska rådets möte om miljö som hålls samtidigt hela dagen. Jag kommer att informera mina kolleger i rådet om vår diskussion och framföra era synpunkter. Vårt arbete kunde inte vara bättre samordnat och jag är tacksam för er inbjudan. Den är ett bevis på vår gemensamma vilja att nå en omfattande överenskommelse om klimat- och energipaketet. Trots att länderna i det tredje blocket inte har några större bekymmer eller bekymmer som är av vikt för den här processen, intresserar de sig mycket för de kostnader som vårt krav på solidaritet medför och för avkastningen från de olika auktionerna och särskilt för frågan huruvida anslag kan ges i efterhand. Om två dagar, den 6 december, kommer ett möte mellan Nicolas Sarkozy och stats- och regeringscheferna för Polen, Tjeckien, Ungern, Slovakien, de baltiska länderna samt Rumänien och Bulgarien att äga rum i Gdansk. Jag är övertygad om att de kommer att nå en överenskommelse i de frågor som de med rätta anser vara viktiga. I slutet av den här första etappen kommer stats- och regeringscheferna naturligtvis att göra ett starkt åtagande innan parlamentet möts igen. Paketet kommer inte att fungera utan ett stort och enhälligt engagemang från medlemsstaterna. Det framgick tydligt redan från början. Vi kan inte föreslå en sådan förändring av de ekonomiska och sociala fundamenten för 450 miljoner EU-medborgare utan en extremt kraftfull politisk utveckling. Det är oundvikligt att det i de nationella parlamenten finns en stark frestelse – kanske känner några av er den också – att ge upp utmaningen och tänka ”Vad ska det tjäna till? Låt oss vänta till Köpenhamn, låt oss vänta tills Förenta staternas nya administration har inrättats”. Med tanke på den finansiella, industriella och sociala krisen kanske man till och med tänker att det här inte är rätt tidpunkt. Det betyder dock att man inte förstår att det vi inte gör i dag kommer att kosta oss mycket mer i framtiden när det gäller produktivitet och konkurrenskraft. Om vi inte agerar under dagens omständigheter, som våra ekonomier och vår demokrati är fullt rustade för, kommer vi att hamna i en oåterkallelig och oacceptabel situation som gör all utveckling omöjlig. De länder som behöver oss för att kunna tro på en hållbar utveckling, kommer att tycka att vi har misslyckats. Våra barn kommer att tycka att vi har misslyckats. Hur kan vi möta våra afrikanska motparter, med vilka vi har skapat en gemensam europeisk-afrikansk plattform som bekräftades i Addis Abeba för några dagar sedan, och sedan åka till Köpenhamn för att tala om en förändring av det globala tankesättet om EU inte antar det här paketet? Oavsett om ni tycker om det eller inte, är EU – precis som på Bali – en ”vit riddare” i den här uppgörelsen. Jag kan inte se hur en överenskommelse i Köpenhamn är möjlig utan denna nödvändiga förutsättning. Om våra 27 länder, som ju fortfarande har stora tillgångsskillnader och antagligen olika bakgrund när det gäller industri och energi och även olika klimat, i stället kan komma överens om ett offentligt förfarande som kan bedömas, bekräftas och finansieras och därigenom åstadkomma en historisk förändring, så tror jag att det kommer att ge oss hopp inför Köpenhamn och hopp om vår planets framtid. Vi är övertygade om att medbeslutandet, som är en extraordinär möjlighet, fortfarande är en viktig princip för en sådan här stor förändring. Jag tror nämligen inte att någon av de demokratiska parterna på egen hand klarar att göra framsteg inom detta ramverk. Därför ska vi naturligtvis utnyttja alla debatter och åsikter som vi kommer att få höra i dag på bästa möjliga sätt och jag hoppas att medbeslutandeförfarandet kommer att göra det möjligt för oss att ta det här stora steget. Det är ett ansvarsfullt och hoppingivande steg som EU:s medborgare har väntat på. I och med konferensen i Poznań som äger rum just nu har vi faktiskt nått den sista etappen. Den konferensen bör lägga grunden för konferensen i Köpenhamn i december 2009. Vi befinner oss i en tid då världen fortfarande står och tvekar inför ett vägskäl. Medlemsstaterna hävdar att de är villiga att engagera sig för att påskynda övergången – men inte på egen hand, och bara under förutsättning att någon annan står för kostnaderna eller att de får ekonomiskt stöd. De säger sig även vara villiga att se över sin produktion och konsumtion – men bara under förutsättning att konkurrenskraften inte riskeras. Världen håller ögonen på EU den här månaden, december 2008, eftersom de kommande dagarna kommer att vara ett slags generalrepetition eller en försmak av det som kommer att hända under de viktiga världsomspännande samtalen. Åtminstone hoppas jag det. Klimat- och energipaketet är ett ”instruktionspaket” för en enorm, men kontrollerad, energi,- ekonomi- och teknikövergång. Paketet innefattar ett gemensamt förfaringssätt och en rad solidaritetsmekanismer – allt detta för en union med 27 länder som engagerar sig på ett demokratiskt sätt. Det här är förmodligen första gången i modern tid som olika ekonomier försöker förändra sina tankesätt tillsammans och på samma gång. Den ekonomiska utvecklingen har aldrig varit så sammanlänkad med energivillkoren som nu. Det här är vår uppgift som historien har lett till i dag. Vi är den första ekonomin i världen – 450 miljoner konsumenter och 15 procent växthusgasutsläpp – med ett klimat- och energipaket som syftar till att visa att en hållbar utveckling är möjlig för 27 stater – trots mycket varierande industrier och klimat samt geografiska och ekonomiska bakgrunder. För de andra världsdelarna är detta ett bevis på att en av deras huvudpartner redan engagerar sig och att det här är möjligt. Ni känner till de berömda ”tre gånger tjugo-målen”, som de traditionellt kallas, även om siffran för ett av målen snarare är tjugo eller trettio procent. Målen är följande: 20 procent mindre växthusgasutsläpp jämfört med 1990, 20 procent från förnybara energikällor och 20 procent förbättrad energieffektivitet. Kommissionen har omsatt dessa mål i fem lagstiftningsförslag: direktivet om ett system för handel med utsläppsrätter för växthusgaser för industrier och energileverantörer, vars syfte är att minska industriutsläppen med 21 procent fram till 2020, direktivet om ansvarsfördelning som syftar till att minska växthusgasutsläppen med 10 procent fram till 2020 i de sektorer som inte ingår i systemet för handel med utsläppsrätter, såsom byggsektorn, transportsektorn och jordbrukssektorn, direktivet om förnybara energikällor, vars målsättning är att öka andelen av dessa energikällor från lite drygt 8 procent 2006 till 20 procent med en tioprocentig minskning i transportsektorn, direktivet om avskiljning och lagring av koldioxid som syftar till att bestämma villkoren för koldioxidlagring och slutligen, lagstiftningen om koldioxidutsläpp från motorfordon som syftar till att sänka utsläppen från 160 till 120 gram mellan 2006 och 2008. Innan vi i detalj går in på förhandlingarna, som är diffusa, har jag fyra allmänna anmärkningar. För det första vill jag säga att det här komplicerade paketet utgör en konsekvent, självständig och rättvis helhet som alla kan ta del av och bidra till i enlighet med sina industriella, energimässiga eller geografiska förutsättningar. Jag vill tacka kommissionen och de tidigare ordförandeskapen för deras utmärkta gemensamma insatser. Vårt mål är tydligt – normalt sett skulle ett paket av den här storleken ha tagit flera år att ta fram."@sv22
lpv:unclassifiedMetadata	"(Aplaus)"5 "(Aplausi)"13 "(Aplausos)"21,17 "(Aplavz)"20 "(Applaudissements)"18,15,8 "(Applaus)"3 "(Applause)"4 "(Applausi)"12 "(Applåder)"22 "(Beifall)"9 "(Bifald)"2 "(Oklaski)"16 "(Plojimai)"14 "(Potlesk)"1 "(Suosionosoituksia)"7 "(Taps)"11 "(potlesk)"19 "(Χειροκροτήματα)"10 "2"5,20,1,19,14,16,11,3,10,2,13,4,21,17,9,12,8 "2-kibocsátásáról"11 "Dimas"13 "Jean-Louis Borloo,"18,15,8 "Jouyet"13 "Sarkozy"13 "St Cloud"13 "a posteriori"17 "a priori"5,14,16,10,13,4,17,9 "a priori"1,19 "modem operandi"1 "modus operandi"16,21 "modus operandi,"17 "président en exercice du Conseil"18,15,8 "ης"10
lpv:videoURI	<go to Events_and_structure europarl>6

Named graphs describing this resource:

The resource appears as object in 2 triples

Context graph