Local view for "http://purl.org/linkedpolitics/eu/plenary/2008-12-03-Speech-3-082"

Predicate	Value (sorted: default)
rdf:type	lpv_eu:Speech6
dcterms:Date	"2008-12-03"^^xsd:date6
dcterms:Is Part Of	lp_eu:Viitoarea arhitectură mondială a pieţelor financiare şi adoptarea unui plan de redresare economică la nivelul UE (dezbatere)6
dcterms:Language	"fr"^^xsd:language6
lpv:document identification number	"en.20081203.13.3-082"6
lpv:hasSubsequent	lp_eu:2008-12-03-Speech-3-0836
lpv:speaker	lp:Hervé Novelli6
lpv:spoken text	"Monsieur le Président, Monsieur le Commissaire, Mesdames et Messieurs les membres du Parlement, je voudrais répondre à Madame Berès, tout d’abord en me livrant à une rapide rétrospective sur ce qui s’est passé depuis maintenant près d’un an. Je crois qu’aujourd’hui, comme vous l’avez dit, Madame Berès, l’heure est à la relance de notre économie. Les États membres et l’Union doivent agir de concert et contribuer à une réponse plus vaste au niveau mondial. S’agissant de la relance de l’économie européenne, la Commission a pris l’initiative en publiant, le 26 novembre, une communication, un plan européen pour la relance économique en faveur de la croissance et de l’emploi. Le Conseil se félicite vivement de cette communication et j’ai bien noté que vous qualifiez, Madame Berès, de pas dans la bonne direction ce point, je m’en réjouis. Afin de résoudre pleinement la crise et, surtout, d’en tirer les leçons, nous devons analyser ce qui s’est passé. Les premières turbulences financières, vous le savez, sont apparues sur le marché des au niveau des États-Unis. Elles se sont ensuite progressivement propagées, révélant de graves dysfonctionnements dans nos systèmes financiers. Du point de vue macroéconomique, cette crise reflète aussi les implications de déséquilibres intérieurs, en termes d’endettement des ménages, ou extérieurs, notamment le déficit courant américain. Mais c’est surtout, et j’insiste, une crise de la réglementation des marchés financiers qui révèle le mauvais fonctionnement de certains aspects de nos cadres de réglementation et de surveillance. Un grand nombre de ces aspects sont déjà traités dans le cadre des feuilles de route et des travaux menés par le Conseil Écofin durant la présidence française. Mais au-delà des mesures d’urgence prises au niveau communautaire pour restaurer la confiance sur les marchés financiers et protéger les dépôts des épargnants, soutenir les institutions financières ou apporter une aide aux États membres, rencontrant des difficultés, les réformes de fond pour lesquelles vous plaidez, Madame Berès, sont aujourd’hui, je crois, en cours. Je tiens à me féliciter à ce titre de l’accord trouvé au Conseil sur quatre projets de directive, tout à fait déterminants pour renforcer la stabilité du secteur financier, la protection des particuliers, ou approfondir le marché intérieur, la directive relative aux exigences des fonds propres des banques, celle concernant la garantie des dépôts, «Solvabilité II» et celle concernant les OPCVM. Par ailleurs, des travaux sont en cours sur le contrôle d’institutions financières, pour l’instant non contrôlées. Ainsi, les travaux sur le règlement européen concernant les agences de notation ont commencé et devraient se terminer au printemps 2009. Je ne doute pas que le Parlement partage notre détermination à ce que ces textes soient adoptés dans les meilleurs délais. Par ailleurs, la présidence française du Conseil s’est engagée à lancer des travaux de plus long terme sur la procyclicité de la régulation financière en vue d’une révision du cadre prudentiel et comptable et sur les incitations au sein du secteur financier en travaillant à la question très importante de la rémunération des dirigeants et des opérateurs de marché. Concernant la supervision en Europe, des progrès concrets ont d’ores et déjà été enregistrés au cours de ces derniers mois: une plus grande convergence entre les pratiques des superviseurs nationaux afin que chacun applique les textes de manière équivalente; un renforcement de la supervision des groupes transfrontières par la mise en place de collèges de superviseurs; un fonctionnement plus efficace des comités de superviseurs européens via la mise en œuvre de la majorité qualifiée en leur sein pour améliorer les processus de décision. Toutefois, des évolutions plus profondes, je crois, sont nécessaires et, à ce titre, nous attendons beaucoup des travaux du groupe de haut niveau présidé par Jacques de Larosière, qui traitera également du champ de la supervision, notamment la question de la surveillance des fonds d’investissement. En tout état de cause, l’ensemble de ces acquis et de ces chantiers me semblent de nature à maintenir le rôle moteur de l’Union européenne dans les travaux internationaux, en réponse à la crise financière. L’Union a certes eu un rôle moteur dans la mobilisation internationale pour réformer en profondeur l’architecture financière mondiale, en particulier pour renforcer la capacité des institutions financières internationales à prévenir la réapparition de facteurs de crise. La crise qui a débuté aux États-Unis continue, vous le savez les uns et les autres, d’avoir des conséquences. Si la situation dans le secteur financier apparaît stabilisée et montre des signes d’amélioration, encore que tout ne soit pas réglé, l’enjeu est désormais de limiter, autant que possible, les effets de cette crise financière sur l’économie et l’activité réelles. La crise a mis très clairement en évidence que c’est au niveau mondial qu’il faut résoudre ces problèmes qui sont de dimension mondiale. Dans ce contexte, la présidence française a pris l’initiative de proposer aux États-Unis la réunion d’un sommet international incluant les principaux pays émergents pour définir les principes et les premières actions à mettre en œuvre en vue de refonder l’architecture financière internationale. Dans cette perspective, elle a soumis des propositions aux États membres qui ont été discutées au sein du Conseil Écofin, puis adoptées par les chefs d’État ou de gouvernement. L’Europe, et c’est, je crois, très important, a ainsi pu parler d’une seule voix lors de la réunion de Washington, le 15 novembre dernier. Avant la réunion du G20, le Conseil économique a joué son rôle en définissant le message commun de l’Union européenne en matière d’architecture financière internationale. Lors de sa session du 4 novembre, il a examiné l’ensemble des questions pertinentes en vue d’arrêter une réponse européenne à la crise et sa proposition a ensuite été endossée par les chefs d’État et de gouvernement, lors de leur réunion informelle du 7 novembre. Je crois que cette unité européenne a permis d’obtenir des avancées très significatives, notamment de la part de nos partenaires américains et émergents, à la fois en matière de soutien à la croissance mondiale, mais également en matière de régulation et de supervision des marchés financiers mondiaux, dont le principe a été étendu à tous les acteurs, tous les marchés, toutes les juridictions. Je suis convaincu que ce sommet constitue le point de départ d’une révision des outils et moyens des institutions financières internationales. Le FMI doit être doté de la panoplie des instruments lui permettant un soutien aux pays membres de façon souple et rapide. La Banque mondiale doit être mobilisée pour apporter les financements nécessaires aux pays émergents et aux pays pauvres qui pourraient ainsi faire face à la raréfaction et au renchérissement des ressources de marché. En outre, si les institutions financières internationales doivent avoir les moyens de traiter les crises, elles doivent jouer un rôle clé pour les prévenir. Le FMI doit, en particulier, en lien avec le Forum de stabilité financière, pouvoir identifier l’accumulation de risques et de bulles dans le système financier et préconiser des politiques économiques en réponse. Le Conseil appuie donc sans réserve la déclaration des chefs d’État et de gouvernement des pays du G20, rendue publique le 15 novembre dernier. Tout est d’ores et déjà en ordre de marche pour élaborer des positions européennes communes, pour mettre en œuvre cette déclaration de Washington dans le calendrier fixé pour les prochaines échéances internationales. Au fond, et en guise de conclusion, Monsieur le Président, je crois que l’on peut retenir deux messages importants, au-delà des avancées sur le fond. L’Europe, après une préparation très rapide, s’est exprimée d’une seule voix lors du sommet de Washington. L’Europe doit donc rester un moteur dans la réflexion qui s’engage pour réformer l’architecture financière internationale. Notre réflexion interne et les réformes que nous continuerons à adopter doivent se poursuivre pour nourrir ce processus qui n’est qu’à son début. Les prévisions publiées par la Commission, au début du mois de novembre, tablent sur une diminution considérable de la croissance économique de l’Union européenne, qui devrait s’établir à 1,4 % en 2008, alors qu’elle était de 2,9 %, ne serait-ce qu’en 2007. En 2009, selon la Commission, l’activité dans l’Union européenne devrait stagner en moyenne annuelle avec un taux de croissance de 0,2 % du PIB. La croissance se redresserait très lentement en cours d’année pour atteindre 1,1 % en moyenne annuelle en 2010. Voilà la situation, telle qu’on peut la prévoir dans les semaines et les mois qui viennent. Sur la situation financière. Si celle-ci se présente de manière relativement mieux orientée qu’il y a quelques mois, c’est notamment grâce à l’action déterminée des États, mais aussi des banques centrales, dont la Banque centrale européenne, mon collègue et ami Jean-Pierre Jouyet en a parlé suffisamment pour que je n’y revienne pas. Les pays de la zone euro, réunis au niveau des chefs d’État, pour la première fois, se sont accordés dès le 12 octobre, sur un plan d’action concerté, dont les principes ont été approuvés par le Conseil européen des 15 et 16 octobre. Tous les États membres ont maintenant adopté des mesures nationales, en conformité avec les principes de ce plan, notamment, vous le savez, au travers de mécanismes de garantie pour le financement des banques et de systèmes permettant la recapitalisation de celles-ci. Par ailleurs, la BCE a déployé des efforts importants pour apporter de la liquidité au marché, en diversifiant ses appels d’offres, ou en élargissant le champ de ses collatéraux. Je crois que nous avons fait preuve de solidarité dans le soutien aux États membres en prise à des difficultés financières. Nous l’avons fait au profit d’un État membre, la Hongrie, au début du mois de novembre, il fallait le faire. Nous nous sommes également entendus sur la nécessité de porter à 25 milliards d’euros, au lieu de 12 milliards, le plafond des prêts que l’Union peut mettre en place à ce titre."@fr8
lpv:translated text	". Pane předsedající, pane komisaři, vážení poslanci, chtěl bych nejprve odpovědět paní Berèsové, za prvé krátkým ohlédnutím zpět na to, co se událo přibližně za poslední rok. Domnívám se, jak jste, paní Berèsová již řekla, že nyní je načase znovu nastartovat naše hospodářství. Členské státy a Unie musí postupovat sladěně a podílet se na širší odpovědi na globální úrovni. Pokud jde o obnovu evropského hospodářství, Komise projevila iniciativu a vydala 26. listopadu tiskové prohlášení, plán evropské hospodářské obnovy pro růst a zaměstnanost. Rada je tímto prohlášením velmi potěšena, a těší mě, paní Berèsová, že i vy to považujete za krok správným směrem. Abychom mohli krizi zcela vyřešit a zejména abychom se z ní poučili, musíme si rozebrat, co se stalo. Počáteční finanční problémy, jak víte, se objevily na trhu rizikových hypoték v USA. Postupně se rozšířily a odhalily závažné deformace v našich finančních systémech. Z makroekonomického hlediska je tato krize také odrazem vnitřních disproporcí v oblasti zadlužení domácností a vnějších disproporcí, zejména nynějšího schodku v USA. Jde však, a to chci zdůraznit, především o krizi dohledu nad finančními trhy, což odhaluje chybné fungování určitých aspektů našich režimů dohledu a monitoringu. O mnohých z těchto aspektů již bylo jednáno v rámci cestovních map a práce odváděné Radou ve složení pro hospodářství a finance (ECOFIN) během francouzského předsednictví. Avšak vedle naléhavých opatření přijatých na úrovni Společenství s cílem obnovit důvěru ve finanční trhy a zaručit ochranu úspor vkladatelů, podpořit finanční instituce a poskytnout pomoc členským státům, které mají obtíže, na zásadních reformách, po nichž, paní Berèsová, voláte, se, jak věřím, již pracuje. U tohoto tématu bych chtěl vyjádřit potěšení nad dohodou, jež byla v Radě dosažena ohledně návrhu čtyř směrnic, jež budou mít rozhodující dopad v podobě posílení stability finančního odvětví, ochrany jednotlivců a dalšího posílení vnitřního trhu. Jedná se o směrnici o požadavcích na kapitál bank, směrnici o pojištění vkladů, solventnost II a směrnici o subjektech kolektivního investování do převoditelných cenných papírů (SKIPCP). Dále se připravuje monitorování finančních institucí, které až dosud nebyly monitorovány. Začala příprava evropských nařízení o ratingových agenturách a očekává se, že budou hotova na jaře roku 2009. Nepochybuji, že Parlament sdílí naše odhodlání zajistit, aby tyto texty byly přijaty co nejdříve. Dále, francouzské předsednictví Rady dalo podnět k zahájení dlouhodobé práce v oblasti pravidelných přezkumů finančních nařízení, v rámci kterých má být přezkoumáván režim dohledu a účetní rámec, a v oblasti pobídek poskytovaných ve finančním odvětví, kde má být posuzována velmi důležitá otázka odměňování manažerů a obchodníků na finančních trzích. Pokud jde o dohled v Evropě, byl v posledních několika měsících již zaznamenán konkrétní pokrok: větší sblížení mezi činnostmi systémů dohledu v jednotlivých státech tak, aby se v každém z nich tyto dokumenty prováděly jednotně, posilování systémů dohledu nad přeshraničními skupinami zřizováním orgánů dohledu a účinnější fungování výborů evropského dohledu se zavedením hlasování kvalifikovanou většinou na jejich zasedáních, aby se zlepšily rozhodovací postupy. Domnívám se však, že v této oblasti jsou nezbytné radikálnější změny, a velmi se těšíme na práci skupiny na vysoké úrovni vedené panem de Larosièrem, která se bude zabývat také dohledem, zejména otázkou dohledu nad investičními fondy. V každém případě všechny tyto výsledky a tato práce ukazují, že Evropská unie zůstává hybnou silou mezinárodního úsilí vyvíjeného v reakci na finanční krizi. Unie je nezpochybnitelně hybnou silou mezinárodních aktivit zaměřených na důkladnou reformu celosvětové finanční struktury, zejména na posílení schopnosti mezinárodních finančních institucí zabránit opětovnému výskytu krizových faktorů. Krize vzniklá ve Spojených státech a její následky, jak všichni víte, trvají. Zatímco situace ve finančním odvětví se, jak se zdá, stabilizovala a vykazuje příznaky zlepšení, i když ne vše bylo již vyřešeno, další výzvou nyní bude, abychom v co největší míře omezili dopady této finanční krize do reálné ekonomiky a na podniky. Tato krize velmi jasně ukázala, že tyto problémy, které jsou globální, musí být vyřešeny na globální úrovni. Francouzské předsednictví proto iniciativně navrhlo Spojeným státům uspořádat mezinárodní summit za účasti největších rozvíjejících se ekonomik, na kterém by byly definovány zásady a východiska pro vytvoření nové mezinárodní finanční struktury. Za tímto účelem předsednictví předložilo členským státům určité návrhy. Tyto návrhy byly projednány v Radě ECOFIN a následně schváleny na zasedání hlav států a předsedů vlád. Evropa tak mohla, a domnívám se, že to je velmi důležité, na setkání ve Washingtonu 15. listopadu vystoupit jednotně. Před zasedáním G20 plnila Rada ECOFIN své úkoly zformulováním společného poselství Evropské unie k otázce mezinárodní finanční struktury. Na svém zasedání 4. listopadu posoudila všechny s tím spojené otázky, aby bylo možné rozhodnout o evropské odpovědi na krizi, a její návrh následně podpořily hlavy států a předsedové vlád na neformálním zasedání, které se konalo 7. listopadu. Domnívám se, že tato evropská jednota umožnila dosáhnout velmi významný pokrok zejména ze strany našich partnerů v USA a v rozvíjejících se ekonomikách, v oblasti podpory celosvětového růstu i v oblasti dohled nad globálními finančními trhy, přičemž tato zásada byla uplatněna vůči všem zainteresovaným stranám, trhům a jurisdikcím. Jsem přesvědčen, že tento summit představuje východisko pro přezkoumání prostředků a zdrojů mezinárodních finančních institucí. MMF musí být vybaven celou řadou nástrojů, které mu umožní poskytovat členským státům flexibilní a rychlou podporu. Od Světové banky musíme požadovat, aby poskytovala potřebné finance rozvíjejícím se a chudým zemím, pomáhala jim překonávat nedostatky a vyrovnávat se s růstem cen tržních zdrojů. Dále, mezinárodní finanční instituce musí mít nejen zdroje na to, aby mohly čelit krizím, ale musí také plnit důležité úkoly při jejich odvracení. MMF spolu s Fórem pro finanční stabilitu musí být zejména schopen odhalit jakékoli nahromadění rizik a vznik bublin ve finančním systému a doporučit odpovídající hospodářské politiky. Rada proto bezpodmínečně podporuje prohlášení hlav států a předsedů vlád zemí G20 vydané 15. listopadu. Vše je nyní připraveno pro rozvíjení společných evropských postojů tak, aby tato deklarace z Washingtonu mohla být naplněna v rámci časového plánu stanoveného pro příští mezinárodní lhůty. Zásadně věřím, a tím, pane předsedající, uzavřu, že vedle pokroku dosaženého v hlavních otázkách lze z uvedeného vyvodit dvě důležité zprávy. Evropa po velmi krátké přípravě vystoupila na setkání ve Washingtonu jednotně. Evropa tudíž musí zůstat hybnou silou probíhající diskuse o reformě mezinárodní finanční struktury. Abychom se mohli zapojit do tohoto procesu, který je teprve v počátcích, musí pokračovat naše vnitřní diskuse a reformy, jež budeme i nadále přijímat. Předpověď, zveřejněná Komisí počátkem listopadu, ukazuje na výrazný pokles hospodářského růstu v Evropské unii, který by podle očekávání měl v roce 2008 činit 1,4 %, zatímco ještě v roce 2007 to bylo 2,9 %. V roce 2009 se podle Komise očekává stagnace podnikatelské aktivity v Evropské unii s průměrnou mírou růstu 0,2 % HDP . Očekává se, že v průběhu tohoto roku dojde k velmi pozvolnému obnovení růstu, který v roce 2010 dosáhne v celoročním průměru 1,1 %. Taková tedy bude, nakolik to lze předpovědět, situace v příštích týdnech a měsících. Pokud jde o finanční situaci – jestliže se zdá, že nabírá lepší směr než před několika měsíci, pak je to hlavně výsledkem cílevědomého postupu členských států a centrálních bank včetně Evropské centrální banky, a protože o této otázce podrobně hovořil můj kolega a přítel pan Jouyet, nebudu se k tomuto tématu vracet. Dne 12. října se setkaly hlavy států eurozóny a vůbec poprvé se shodly na sladěném akčním programu, jehož zásady 15.–16. října schválila Evropská rada. V souladu se zásadami tohoto programu všechny členské státy nyní přijaly vnitrostátní opatření, například, jak je vám již známo, prostřednictvím garančních mechanismů pro financování bank a systémů umožňujících jejich rekapitalizaci. ECB mimoto vyvinula značné úsilí, aby poskytla trhu likviditu diverzifikací svých pozvánek k výběrovým řízením a rozšířením okruhu svých záruk. Věřím, že poskytnutím podpory členským státům postiženým finančními potížemi jsme projevili solidaritu. Počátkem listopadu jsme pomohli jednomu členskému státu, Maďarsku, to se muselo udělat. Nyní jsme se také shodli na tom, že je třeba zvýšit strop u půjček, jež může Unie v rámci tohoto uspořádání poskytovat , ze 12 miliard EUR na 25 miliard EUR."@cs1 "Hr. formand, hr. kommissær, mine damer og herrer! Jeg vil først svare fru Berès ved først at give en kort oversigt over begivenhederne i det sidste års tid. Som fru Berès allerede har sagt, er tiden nu inde til at relancere vores økonomi. Medlemsstaterne og EU skal handle samlet og bidrage til et bredere svar på globalt plan. Hvad angår genopretningen af den europæiske økonomi, har Kommissionen taget initiativ til at offentliggøre en meddelelse den 26. november om en økonomisk genopretningsplan for vækst og beskæftigelse. Rådet er meget tilfreds med denne meddelelse, og det glæder mig, at fru Berès betragter dette som et skridt i den rigtige retning. For at løse krisen fuldstændig og navnlig for at lære af den skal vi analysere, hvad der er sket. Den oprindelige finansielle turbulens opstod, som De ved, på subprimemarkedet i USA. Den spredte sig gradvis og afslørede alvorlige fejl og mangler i vores finansielle system. Makroøkonomisk afspejler denne krise også virkningerne af manglende intern balance, hvad angår privat gæld, og manglende ekstern balance, navnlig det aktuelle underskud i USA. Jeg understreger dog, at det først og fremmest er en krise i reguleringen af de finansielle markeder, som har afsløret, at visse dele af vores lovgivnings- og overvågningsmæssige rammer ikke fungerer. En stor del af disse aspekter er allerede blevet drøftet i forbindelse med køreplanerne og arbejdet i Økofin-Rådet under det franske formandskab. Ud over de hasteforanstaltninger, der iværksættes på fællesskabsplan for at genskabe tilliden til de finansielle markeder og beskytte sparernes indestående, støtte finansielle institutioner og sikre bistand til medlemsstater i vanskeligheder, er de grundlæggende reformer, som fru Berès efterspørger, efter min mening allerede på vej. I den forbindelse vil jeg gerne udtrykke min glæde over den enighed, der er opnået i Rådet om fire direktivforslag, som vil få afgørende betydning for forbedringen af den finansielle sektors stabilitet, beskyttelsen af enkeltpersoner og yderligere styrkelse af det indre marked. Det drejer som om kapitalkravsdirektivet, direktivet om indskudsgarantier, solvens II og direktiv om institutter for kollektiv investering i værdipapirer. Desuden arbejdes der med overvågningen af finansielle institutioner, som indtil nu ikke har været overvåget. Arbejdet på europæiske forordninger vedrørende kreditvurderingsinstitutter er blevet indledt og forventes afsluttet i foråret 2009. Jeg er ikke i tvivl om, at Parlamentet deler vores ønske om at sikre, at disse tekster vedtages så hurtigt som muligt. Det franske formandskab for Rådet har desuden påtaget sig opgaven med at igangsætte det langsigtede arbejde med konjunkturfremmende foranstaltninger med henblik på at revidere regelsættet for tilsyn og revision og med de incitamenter, der tilbydes i den finansielle sektor, ved at undersøge aflønningen af ledere og markedsaktører, som er et meget vigtigt emne. Hvad angår tilsyn i Europa, er der allerede rapporteret om konkrete fremskridt i de seneste par måneder: øget konvergens mellem de nationale tilsynssystemers fremgangsmåder, så alle gennemfører dokumenterne på en ækvivalent måde, styrkelse af tilsynssystemerne med grænseoverskridende grupper gennem etablering af tilsynsråd og mere effektive europæiske tilsynskomitéer med indførelsen af kvalificeret flertalsafgørelser på deres møder med henblik på at forbedre deres beslutningsprocedurer. Jeg mener dog, at der skal indføres mere radikale ændringer på dette område, og vi ser i høj grad frem til det arbejde, der udføres af Jacques de Larosières højniveaugruppe, som også skal undersøge tilsyn, herunder især spørgsmålet om tilsyn med investeringsfonde. Under alle omstændigheder viser alle disse resultater og denne indsats, at EU stadig er drivkraften i det internationale arbejde, der udføres for at imødegå finanskrisen. EU har bestemt været en drivkraft i den internationale aktivitet, der har til formål at gennemføre den dybdegående reform af den globale finansielle arkitektur, herunder en forøgelse af de internationale finansielle institutioners kapacitet for at forhindre, at krisefaktorer genopstår. Den krise, som begyndte i USA, har, som De alle ved, fortsat konsekvenser. Situationen i den finansielle sektor har tilsyneladende stabiliseret sig og viser tegn på forbedring, selv om alt endnu ikke er faldet på plads, og udfordringen er nu at begrænse indvirkningen af finanskrisen på realøkonomien og virksomhederne så meget som muligt. Krisen har allerede meget tydeligt vist, at disse problemer, som er globale, skal løses på globalt plan. Det franske formandskab har derfor taget initiativ til at forslå USA, at der afholdes et internationalt topmøde med de nye økonomier som deltagere med henblik på at definere principperne og den indledende indsats for genopbygningen af den internationale finansielle arkitektur. På den baggrund har formandskabet fremlagt forslag for medlemsstaterne. Disse forslag blev drøftet på mødet i Økofin-Rådet og derefter vedtaget af stats- og regeringscheferne. Europa kunne dermed, og det er efter min mening meget vigtigt, tale med én stemme på Washingtonmødet den 15. november. Inden G20-topmødet spillede Økofin-Rådet sin rolle ved at fastlægge EU's fælles budskab med hensyn til den internationale finansielle arkitektur. På sit møde den 4. november undersøgte det alle relevante spørgsmål med henblik på at træffe beslutning om et europæisk svar på krisen, og dets forslag blev efterfølgende godkendt af stats- og regeringscheferne på deres uformelle møde den 7. november. Denne europæiske enighed har efter min mening været forudsætningen for det meget vigtige fremskridt, der er opnået, navnlig hvad angår vores partnere i USA og de nye økonomier, når det drejer som om støtte til global vækst og regulering af og tilsyn med de globale finansielle markeder, hvis princip er blevet udvidet til alle berørte parter, markeder og jurisdiktioner. Jeg er overbevist om, at dette topmøde repræsenterer starten på en revision af de internationale finansielle institutioners redskaber og ressourcer. Den Internationale Valutafond skal tilføres en lang række instrumenter, som vil sætte den i stand til hurtigt og fleksibelt at støtte medlemsstaterne. Verdensbanken skal opfordres til at yde den nødvendige finansiering til nye og fattige økonomier, så de kan håndtere manglerne og prisstigningerne i forbindelse med markedsressourcer. De internationale finansielle institutioner skal ikke kun have ressourcerne til at håndtere kriser, de skal også spille en central rolle i forebyggelsen af dem. Den Internationale Valutafond skal især kunne identificere enhver akkumulering af risici og bobler i det finansielle system og anbefale de tilsvarende økonomiske politikker i samarbejde med Forum for Finansiel Stabilitet. Rådet støtter derfor uden forbehold den erklæring, som stats- og regeringscheferne for G20-landene udsendte den 15. november. Alt er nu på plads for udformningen af fælles europæiske holdninger, så denne "Washingtonerklæring" kan gennemføres inden for de tidsrammer, der er fastlagt for den næste internationale tidsplan. Endelig kan vi ud over fremskridtene i forbindelse med de grundlæggende spørgsmål udlede to vigtige budskaber af dette. Europa talte efter meget hurtige forberedelser med én stemme på Washingtontopmødet. Europa skal forblive en drivkraft i de aktuelle forhandlinger om reform af den internationale finansielle arkitektur. Vores interne forhandlinger og reformer, som vi vil blive ved med at vedtage, skal fortsætte for at bidrage til denne proces, som først lige er indledt. Den prognose, som Kommissionen offentliggjorde i begyndelsen af november, viser et betydeligt fald i den økonomiske vækst i EU, som forventes at blive 1,4 % i 2008, mens den bare i 2007 var 2,9 %. I 2009 forventes den økonomiske aktivitet i EU i henhold til Kommissionen at stagnere med en årlig vækstrate på 0,2 % af BNP. Vækst forventes at vende tilbage meget langsomt i løbet af året, så vi når et årligt gennemsnit på 1,1 % i 2010. Det vil være situationen, så vidt den kan forudsiges, i de kommende uger og måneder. Med hensyn til den finansielle situation – hvis den ser ud til at udvikle sig i en bedre retning end for få måneder siden, er det primært resultatet af medlemsstaternes og centralbankernes målrettede indsats, herunder Den Europæiske Centralbanks indsats. Da min kollega og ven, Jean-Pierre Jouyet, har talt udførligt om dette emne, vil jeg ikke komme nærmere ind på det. Stats- og regeringscheferne for landene i eurozonen mødtes den 12. oktober og indgik for første gang aftale om en fælles handlingsplan, hvis principper blev godkendt af Rådet den 15. og 16. oktober. Alle medlemsstaterne har nu vedtaget nationale foranstaltninger i overensstemmelse med principperne i denne plan f.eks., som De allerede ved, gennem garantiordninger for finansieringen af banker og systemer, der støtter deres rekapitalisering. Den Europæiske Centralbank har desuden ydet en betydelig indsats for at sikre likviditet til markedet ved at sprede sine opfordringer til at afgive bud og udvide sit omfang af sikkerhedsstillelser. Vi har efter min mening udvist solidaritet ved at støtte medlemsstater, der er havnet i finansielle vanskeligheder. Vi hjalp en medlemsstat, Ungarn, i begyndelsen af november. Det var vi nødt til. Vi er nu også blevet enige om at hæve den øverste grænse for lån, som EU kan yde under denne ordning, fra 12 mia. EUR til 25 mia. EUR."@da2 "Herr Präsident, Herr Kommissar, sehr geehrte Abgeordnete! Zuerst möchte ich die von Frau Pervenche Berès gestellte Frage beantworten, und zwar indem ich einen kurzen Rückblick auf das werfe, was ungefähr während des letzten Jahres geschehen ist. Frau Berès, wie Sie bereits gesagt haben, glaube auch ich, dass es jetzt an der Zeit ist, unserer Wirtschaft wieder Kraft zu verleihen. Mitgliedstaaten und Union müssen geschlossen handeln und einen Beitrag zu einer breiter angelegten globalen Reaktion leisten. Hinsichtlich des Aufschwungs der europäischen Wirtschaft hat die Kommission die Initiative ergriffen, am 26. November eine Mitteilung zu veröffentlichen, die ein europäisches Konjunkturprogramm für Wachstum und Beschäftigung enthält. Der Rat ist mit dieser Mitteilung sehr zufrieden, und es freut mich, dass Sie, Frau Berès, dies für einen Schritt in die richtige Richtung halten. Um einen Schlussstrich unter die Krise ziehen zu können und vor allem um aus ihr zu lernen, müssen wir die Ereignisse analysieren. Wie Sie wissen, gingen die finanziellen Turbulenzen ursprünglich vom Subprime-Markt der USA aus. Nach und nach weiteten sich diese Turbulenzen jedoch aus, wodurch ernsthafte Schwachstellen unserer Finanzsysteme erkennbar wurden. Aus makroökonomischer Sicht spiegelt diese Krise auch die Folgen der internen Ungleichgewichte im Hinblick auf die Haushaltsverschuldung und der externen Ungleichgewichte vor allem bezüglich des derzeitigen Defizits der USA wider. Ich möchte aber betonen, dass es sich hier vorwiegend um eine Krise in Bezug auf die Regulierung der Finanzmärkte handelt, durch die aufgezeigt wird, dass bestimmte Aspekte unseres Regulierungs- und Aufsichtsrahmens nicht so funktionieren, wie sie funktionieren sollten. Viele dieser Aspekte wurden bereits im Rahmen des Entwicklungsplans und der Arbeit, die der ECOFIN-Rat während der französischen Präsidentschaft geleistet hat, besprochen. Abgesehen von den dringenden Maßnahmen, die auf Gemeinschaftsebene ergriffen werden, um das Vertrauen in die Finanzmärkte wieder herzustellen sowie für Spareinlagen Schutz zu gewähren, Finanzinstitutionen zu unterstützen und in Schwierigkeiten geratenen Mitgliedstaaten zur Seite zu stehen, glaube ich, dass die grundlegenden Reformen, die Sie fordern, Frau Berès, bereits vorbereitet werden. In dieser Hinsicht möchte ich zum Ausdruck bringen, dass ich mich darüber freue, dass im Rat für vier Richtlinienentwürfe eine Übereinkunft getroffen werden konnte, was entscheidend dazu beitragen wird, dass man im Finanzsektor für mehr Stabilität sorgen, Menschen Schutz gewähren und den Binnenmarkt weiter stärken kann. Dabei handelt es sich um folgende Richtlinien: Kapitalanforderungen von Banken, Einlagensicherung, Solvabilität II und Organismen für gemeinsame Anlagen in Wertpapieren (OGAW). Darüber hinaus arbeitet man daran, für Finanzinstitutionen, die bisher nicht überwacht werden, entsprechende Kontrollen einzuführen. Es wurde damit begonnen, europäische Verordnungen für Rating-Agenturen auszuarbeiten, und diese Arbeit soll im Frühjahr 2009 abgeschlossen sein. Ich habe keine Zweifel daran, dass das Parlament unsere Entschlossenheit hinsichtlich der schnellstmöglichen Annahme dieser Texte teilt. Zudem hat die französische Ratspräsidentschaft langfristig angelegte Arbeit im Hinblick auf die prozyklischen Effekte der Finanzvorschriften eingeleitet, damit der Aufsichts- und Rechnungsführungsrahmen überarbeitet wird, und auch im Hinblick auf die im Finanzsektor angebotenen Anreize, indem das äußerst wichtige Thema der Bezahlung von Managern und Börsenhändlern überprüft wird. Hinsichtlich der in Europa herrschenden Aufsicht konnten in den letzten Monaten bereits konkrete Erfolge verzeichnet werden: größere Konvergenz zwischen den Praktiken der nationalen Aufsichtssysteme, damit in den einzelnen Systemen Dokumente auf gleiche Weise implementiert werden, Stärkung der Aufsichtssysteme grenzübergreifend tätiger Konzerne durch die Einrichtung von Aufsichtsorganen sowie das effizientere Funktionieren europäischer Überwachungsausschüsse, da bei Sitzungen jetzt durch qualifizierte Mehrheit abgestimmt wird und so leichter Entscheidungen getroffen werden können. Ich denke jedoch, dass auf diesem Gebiet noch radikalere Veränderungen erforderlich sind, und wir sehen der Arbeit der hochrangigen Gruppe unter dem Vorsitz von Jacques de Larosière mit Freude entgegen. Dabei wird es auch um Aufsicht über und vor allem um die Überwachung von Investmentfonds gehen. Auf alle Fälle deuten all diese Errungenschaften und diese Arbeit darauf hin, dass die Europäische Union auch in Zukunft eine treibende Kraft hinter den Anstrengungen sein wird, die weltweit als Reaktion auf die Finanzkrise unternommen werden. An den weltweit ergriffenen Maßnahmen für eine gründliche Reform der globalen Finanzarchitektur hat sich die Union definitiv maßgeblich beteiligt, insbesondere im Hinblick darauf, dass internationale Finanzinstitutionen jetzt mehr Befugnisse haben, um vermeiden zu können, dass Faktoren, durch die die Krise herbeigeführt wurde, erneut auftreten. Die von den Vereinigten Staaten ausgehende Krise hat, wie Sie alle wissen, auch jetzt noch Auswirkungen. Obwohl sich die Situation im Finanzsektor scheinbar stabilisiert hat und es – auch wenn in manchen Bereichen noch eine Beruhigung stattfinden muss – Zeichen für eine Verbesserung gibt, besteht die Herausforderung von nun an darin, die Auswirkungen dieser Finanzkrise auf die Realwirtschaft und Unternehmen soweit wie möglich einzugrenzen. Durch die Krise wurde ganz klar aufgezeigt, dass diese weltweiten Probleme auch auf weltweiter Ebene gelöst werden müssen. Die französische Präsidentschaft ergriff daher die Initiative, den Vereinigten Staaten vorzuschlagen, einen internationalen Gipfel abzuhalten, an dem auch die wichtigsten Schwellenländer teilnehmen. Ziel dieses Gipfels sollte es sein, die Prinzipien festzulegen und sich auf erste Maßnahmen zu einigen, die für den Neuaufbau der internationalen Finanzarchitektur ergriffen werden sollen. Mit diesem Ziel vor Augen unterbreitete die Präsidentschaft den Mitgliedstaaten Vorschläge. Man besprach diese Vorschläge dann im Rahmen des ECOFIN-Rates, und sie wurden anschließend von den Staats- und Regierungschefs angenommen. So war es möglich, dass Europa bei der am 15. November in Washington abgehaltenen Tagung mit einer Stimme sprach, und das war meiner Meinung nach äußerst wichtig. Vor der G20-Tagung trug der ECOFIN-Rat seinen Teil bei, indem er die Botschaft bestimmte, die die Europäische Union insgesamt im Hinblick auf die internationale Finanzarchitektur aussenden wollte. Bei der Tagung am 4. November wurden alle relevanten Fragen mit dem Ziel untersucht, eine europäische Antwort auf die Krise auszuarbeiten, und seine Vorschläge wurden daraufhin von den Staats- und Regierungschefs im Rahmen einer informellen Zusammenkunft am 7. November gebilligt. Ich bin der Meinung, dass diese europäische Einheit dazu beigetragen hat, dass im Hinblick auf die Förderung des globalen Wachstums sowie die Regulierung und Aufsicht der globalen Finanzmärkte, deren Grundsatz auf alle Interessenvertreter, Märkte und Rechtsräume ausgeweitet wurde, beträchtliche Fortschritte erzielt werden konnten, und dies gilt vor allem seitens unserer Partner in den USA und in Schwellenländern. Ich bin mir sicher, dass dieser Gipfel den Beginn einer Überprüfung der Instrumente und Ressourcen internationaler Finanzinstitutionen darstellen wird. Der IWF muss über eine breite Palette von Instrumenten verfügen, mit denen er die Mitgliedstaaten flexibel und schnell unterstützen kann. Die Weltbank muss aufgefordert werden, Schwellenländern und armen Ländern die erforderlichen Mittel zur Verfügung zu stellen, damit diese für die Verknappung und Preissteigerungen von Marktressourcen gewappnet sind. Die internationalen Finanzinstitutionen müssen aber nicht nur über die Mittel verfügen, die zur Bekämpfung der Krise benötigt werden, sondern sie müssen auch maßgeblich dazu beitragen, dass solch eine Krise gar nicht entsteht. Insbesondere der IWF muss zusammen mit dem Forum für Finanzstabilität in der Lage sein, eine Anhäufung von Risiken und im Finanzsystem auftretende Blasen zu erkennen sowie entsprechende wirtschaftspolitische Maßnahmen zu empfehlen. Der Rat unterstützt daher uneingeschränkt die von den Staats- und Regierungschefs der G20-Länder abgegebene Erklärung, die am 15. November veröffentlicht wurde. Die Grundlage für die Ausarbeitung von gemeinsamen Standpunkten in Europa ist nun geschaffen, so dass diese „Erklärung von Washington“ innerhalb des Zeitrahmens, der für die nächsten internationalen Fristen festgelegt wurde, umgesetzt werden kann. Im Grunde denke ich – und damit werde ich auch zum Schluss kommen, Herr Präsident –, dass wir abgesehen vom Fortschritt, der in grundlegenden Aspekten erzielt werden konnte, aus all dem zwei Dinge gelernt haben. Europa sprach nach einer äußerst schnellen Vorbereitung auf dem Gipfel in Washington mit einer Stimme. Aus diesem Grund muss Europa bei der derzeitigen Debatte über die Reform der internationalen Finanzarchitektur eine treibende Kraft bleiben. Unsere internen Diskussionen und die Reformen, die wir noch annehmen werden, müssen auch in Zukunft in diesen Prozess, der ja gerade erst beginnt, eingebunden werden. Aus der von der Kommission Anfang November veröffentlichten Prognose geht hervor, dass man in der Europäischen Union mit einem beträchtlichen Rückgang des Wirtschaftswachstums rechnet, und zwar soll es 2008 1,4 % betragen, wohingegen im Jahr 2007 ein Wert von 2,9 % erzielt werden konnte. 2009 wird die Geschäftstätigkeit in der Europäischen Union laut Aussagen der Kommission mit einem durchschnittlichen Wachstum von 0,2 % BIP pro Jahr stagnieren. Man geht davon aus, dass das Wachstum im Laufe des Jahres wieder ganz langsam ansteigen wird und man 2010 einen Jahresdurchschnitt von 1,1 % erreichen wird. Soweit man hierfür überhaupt Prognosen aufstellen kann, wird sich die Situation in den nächsten Wochen und Monaten voraussichtlich so entwickeln. Im Hinblick auf die Finanzsituation kann man sagen, dass positive Entwicklungen im Vergleich zur Situation vor einigen Monaten hauptsächlich der mit Entschlossenheit ergriffenen Maßnahmen der Mitgliedstaaten und Zentralbanken einschließlich der Europäischen Zentralbank zu verdanken sind. Da mein Kollege und Freund Jean-Pierre Jouyet über dieses Thema bereits im Detail gesprochen hat, möchte ich es aber nicht noch einmal aufgreifen. Die Staatschefs der Eurozone trafen sich am 12. Oktober und haben erstmalig einen Plan für konzertierte Aktionen vereinbart, dessen Grundsätze am 15. und 16. Oktober im Europäischen Rat angenommen wurden. In sämtlichen Mitgliedstaaten hat man nun nationale Maßnahmen ergriffen, bei denen die in diesem Plan festgelegten Grundsätze beherzigt wurden. Wie Sie bereits wissen, war dies beispielsweise bei den Garantiemechanismen für die Finanzierung von Banken und Systemen der Fall, wodurch diese rekapitalisiert werden konnten. Zudem hat die EZB große Bemühungen unternommen, um auf dem Markt wieder für Liquidität zu sorgen. Dazu hat sie die Ausschreibungen diversifiziert und den Bereich der Kreditsicherheiten erweitert. Ich denke, dass wir durch die Unterstützung der Mitgliedstaaten, die unter finanziellen Schwierigkeiten leiden, Solidarität gezeigt haben. Anfang November haben wir einem Mitgliedstaat – Ungarn – geholfen, und das musste sein. Wir haben uns jetzt auch darauf geeinigt, dass die Höchstgrenze für Darlehen, die die Union im Rahmen dieser Vereinbarung aufnehmen kann, von 12 Milliarden Euro auf 25 Milliarden Euro angehoben werden muss."@de9 "Κύριε Πρόεδρε, κύριε Επίτροπε, αξιότιμα μέλη, κατ’ αρχάς θα ήθελα να απαντήσω στην κυρία Berès, κάνοντας αρχικά μια σύντομη ανασκόπηση σ’ αυτά που έχουν συμβεί τον τελευταίο χρόνο περίπου. Πιστεύω, όπως έχετε ήδη πει, κυρία Berès, ότι τώρα είναι η στιγμή να δώσουμε ώθηση στην οικονομία μας. Τα κράτη μέλη και η Ένωση πρέπει να δράσουν σε συμφωνία και να συμβάλλουν σε μια ευρύτερη αντιμετώπιση της κρίσης σε παγκόσμιο επίπεδο. Σχετικά με την ανάκαμψη της Ευρωπαϊκής οικονομίας, η Επιτροπή έχει πάρει την πρωτοβουλία της δημοσίευσης της ανακοίνωσης της 26 Νοεμβρίου, ενός Ευρωπαϊκού οικονομικού σχεδίου ανάκαμψης για την ανάπτυξη και απασχόληση. Το Συμβούλιο είναι πολύ ικανοποιημένο από αυτή την ανακοίνωση, και εγώ είμαι πολύ ευχαριστημένος που εσείς κυρία Berès, το θεωρείτε σαν ένα βήμα προς τη σωστή κατεύθυνση. Προκειμένου να αντιμετωπίσουμε πλήρως την κρίση, και ειδικότερα για να διδαχθούμε από αυτήν, πρέπει να αναλύσουμε αυτό που έχει συμβεί. Η αρχική χρηματοοικονομική διαταραχή, όπως ξέρετε, εμφανίστηκε στην αγορά επισφαλών ενυπόθηκων πιστώσεων στις Ηνωμένες Πολιτείες. Αυτή βαθμιαία εξαπλώθηκε, αποκαλύπτοντας σοβαρές δυσλειτουργίες στα χρηματοπιστωτικά συστήματα. Από μακροοικονομικής άποψης, η κρίση επίσης αντανακλά τις επιπτώσεις των εσωτερικών ανισορροπιών με όρους χρέους των νοικοκυριών, και των εξωτερικών ανισορροπιών ειδικότερα το τρέχον έλλειμμα στις Ηνωμένες Πολιτείες. Αλλά είναι, θέλω να τονίσω, πάνω απ’ όλα, μια κρίση της ρύθμισης των χρηματοπιστωτικών αγορών η οποία αποκαλύπτει την αναποτελεσματική λειτουργία σε ορισμένους τομείς των ρυθμιστικών και ελεγκτικών πλαισίων μας. Ένας μεγάλος αριθμός αυτών των θεμάτων έχει ήδη συζητηθεί ως τμήμα των χαρτών πορείας και της εργασίας που έχει γίνει από το Συμβούλιο Ecofin κατά τη διάρκεια της Γαλλικής προεδρίας. Αλλά επιπρόσθετα στα επείγοντα μέτρα που έχουν ληφθεί σε κοινοτικό επίπεδο προκειμένου να αποκατασταθεί η εμπιστοσύνη στις χρηματοπιστωτικές αγορές και να προστατευθούν οι ατομικές καταθέσεις, η υποστήριξη στα χρηματοπιστωτικά ιδρύματα και η παροχή βοήθειας στις δυσκολίες των κρατών μελών, αυτές οι θεμελιώδεις μεταρρυθμίσεις που ζητάτε κυρία Berès είναι, πιστεύω, ήδη δρομολογημένες. Για αυτό το θέμα, θα ήθελα να εκφράσω την ικανοποίηση μου για τη συμφωνία που επετεύχθη στο Συμβούλιο πάνω σε τέσσερις προτάσεις οδηγιών, οι οποίες θα έχουν αποφασιστική επίδραση στη βελτίωση της σταθερότητας του χρηματοπιστωτικού τομέα, στη προστασία των επενδυτών, και περαιτέρω, στην ενδυνάμωση της εσωτερικής αγοράς. Αυτές είναι η οδηγία για τις κεφαλαιακές απαιτήσεις έναντι των τραπεζών, η οδηγία για τις εγγυήσεις των καταθέσεων, η "Φερεγγυότητα ΙΙ", και η οδηγία για ορισμένους οργανισμούς συλλογικών επενδύσεων σε κινητές αξίες (ΟΣΕΚΑ). Επιπροσθέτως, προχωρά η διαδικασία για τον έλεγχο των χρηματοπιστωτικών οργανισμών, τα οποία μέχρι τώρα δεν ελέγχονταν. Η διαδικασία των Ευρωπαϊκών κανονισμών όσον αφορά τους οργανισμούς αξιολόγησης έχει ξεκινήσει και αναμένεται να ολοκληρωθεί την άνοιξη του 2009. Δεν έχω καμία αμφιβολία ότι το Κοινοβούλιο συμμερίζεται την αποφασιστικότητά μας ώστε να διασφαλιστεί η υιοθέτηση αυτών των κειμένων όσο το δυνατό συντομότερα. Επιπρόσθετα, η Γαλλική προεδρία του Συμβουλίου έχει δεσμευθεί να ξεκινήσει τη μακροπρόθεσμη προσπάθεια για την κυκλική διακύμανση των χρηματοπιστωτικών κανονισμών με στόχο την αναθεώρηση του εποπτικού και λογιστικού πλαισίου και των κινήτρων που προσφέρονται στον χρηματοπιστωτικό τομέα, εξετάζοντας το πολύ σημαντικό θέμα των αποδοχών των διευθυντικών στελεχών και των εμπόρων. Σε σχέση με την εποπτεία στην Ευρώπη, έχει ήδη σημειωθεί αδιαμφισβήτητη πρόοδος τους τελευταίους μήνες: μεγαλύτερη σύγκλιση ανάμεσα στις πρακτικές των εθνικών συστημάτων εποπτείας έτσι ώστε να εφαρμόζουν τα έγγραφα με αντίστοιχο τρόπο. Ενίσχυση των συστημάτων εποπτείας των διασυνοριακών ομίλων θεσμοθετώντας εποπτικά συμβούλια. Και πιο αποτελεσματική λειτουργία των Ευρωπαϊκών εποπτικών επιτροπών, με την καθιέρωση της ψηφοφορίας με ειδική πλειοψηφία στις συνεδριάσεις τους ώστε να βελτιωθούν οι διαδικασίες λήψης αποφάσεων. Παρ’ όλα αυτά, θεωρώ ότι περισσότερο ριζικές αλλαγές είναι αναγκαίες σε αυτό το πεδίο, και γι’ αυτό περιμένουμε με μεγάλη ανυπομονησία το αποτέλεσμα της εργασίας της ομάδας υψηλού επιπέδου με πρόεδρο τον Jacques de Larosière, ο οποίος, επίσης, θα εξετάσει το θέμα της εποπτείας, και ειδικότερα το θέμα της εποπτείας των επενδυτικών κεφαλαίων. Σε κάθε περίπτωση, όλα αυτά τα επιτεύγματα και αυτό το έργο δείχνουν ότι η Ευρωπαϊκή Ένωση παραμένει η κινητήριος δύναμη στη διεθνή προσπάθεια που διεξάγεται σαν απάντηση στη χρηματοπιστωτική κρίση. Η Ένωση οπωσδήποτε υπήρξε η κινητήριος δύναμη στη διεθνή δραστηριότητα με στόχο την πλήρη αναμόρφωση της διεθνούς χρηματοπιστωτικής αρχιτεκτονικής, και ειδικότερα, την αναβάθμιση της δυνατότητας των διεθνών χρηματοπιστωτικών ιδρυμάτων να αποτρέπουν την επανεμφάνιση των παραγόντων που προκαλούν την κρίση. Αυτή η κρίση που ξεκίνησε στις Ηνωμένες Πολιτείες, όπως όλοι ξέρετε, εξακολουθεί να έχει επιπτώσεις. Καθώς η κατάσταση στο χρηματοπιστωτικό τομέα φαίνεται να έχει σταθεροποιηθεί και δείχνει σημάδια βελτίωσης, κι ενώ δεν έχουν τακτοποιηθεί τα πάντα, η πρόκληση από εδώ και στο εξής είναι, ο περιορισμός όσο είναι δυνατό, των επιπτώσεων της οικονομικής κρίσης στην πραγματική οικονομία και τις επιχειρήσεις. Η κρίση έδειξε πολύ καθαρά ότι αυτά τα προβλήματα τα οποία και είναι παγκοσμίου εύρους, πρέπει να λυθούν σε παγκόσμιο επίπεδο. Γι’ αυτό το λόγο η Γαλλική προεδρία πήρε την πρωτοβουλία να προτείνει στις Ηνωμένες Πολιτείες τη σύγκλιση μιας διεθνούς διάσκεψης, η οποία θα περιλάμβανε τις κυρίως αναπτυσσόμενες χώρες, ώστε να καθοριστούν οι αρχές και οι δράσεις που πρέπει να εφαρμοστούν προκειμένου να επανασυσταθεί η διεθνής χρηματοπιστωτική αρχιτεκτονική. Με αυτό το στόχο κατά νου, η Προεδρία υπέβαλλε προτάσεις στα κράτη μέλη. Αυτές οι προτάσεις συζητήθηκαν στο Συμβούλιο του Ecofin και κατόπιν υιοθετήθηκαν από τους αρχηγούς των κρατών ή των κυβερνήσεων. Η Ευρώπη ήταν έτσι ικανή, και πιστεύω ότι αυτό είναι πολύ σημαντικό, να μιλήσει με μία φωνή στη συνάντηση της Ουάσιγκτον στις 15 Νοεμβρίου. Πριν από τη συνάντηση των G20, το Συμβούλιο του Ecofin έπαιξε το ρόλο του καθορίζοντας το κοινό μήνυμα της Ευρωπαϊκής Ένωσης σε σχέση με τη διεθνή χρηματοπιστωτική αρχιτεκτονική. Στη συνάντηση του στις 4 Νοεμβρίου, εξετάστηκαν όλα τα σχετικά θέματα προκειμένου να αποφασιστεί η Ευρωπαϊκή απάντηση στην κρίση, και η πρόταση του επακολούθως υιοθετήθηκε από του αρχηγούς των κρατών ή των κυβερνήσεων στην άτυπη συνάντησή τους στις 7 Νοεμβρίου. Πιστεύω πως αυτή η στάση ενότητας της Ευρώπης επέτρεψε να σημειωθεί πολύ σημαντική πρόοδος, ιδιαίτερα με τους εταίρους μας στις Ηνωμένες Πολιτείες και τις αναπτυσσόμενες χώρες, και στο θέμα της στήριξης της παγκόσμιας ανάπτυξης και στη ρύθμιση και εποπτεία των παγκόσμιων χρηματοπιστωτικών αγορών των οποίων οι κανόνες επεκτάθηκαν σε όλους τους φορείς, τις αγορές και τις δικαιοδοσίες. Είμαι πεισμένος ότι αυτή η συνάντηση κορυφής αντιπροσωπεύει το σημείο εκκίνησης για την αναθεώρηση των εργαλείων και των πηγών των διεθνών χρηματοπιστωτικών ιδρυμάτων. Πρέπει να παρασχεθεί στο ΔΝΤ ένα μεγάλο εύρος εργαλείων τα οποία θα του δώσουν τη δυνατότητα να υποστηρίζει τα κράτη μέλη ευέλικτα και γρήγορα. Η Διεθνής Τράπεζα πρέπει να ανακάμψει ώστε να παρέχει την απαραίτητη χρηματοδότηση στις αναπτυσσόμενες και φτωχές χώρες, δίνοντάς τους έτσι τη δυνατότητα να χειριστούν τα ελλείμματα και τις αυξήσεις των τιμών στην αγορά των αποθεμάτων. Άλλωστε, οι διεθνείς χρηματοπιστωτικοί οργανισμοί δεν θα πρέπει μόνο να έχουν τα αποθέματα ώστε να διαχειρίζονται τις κρίσεις, αλλά πρέπει επίσης να έχουν σημαντικό ρόλο για την πρόληψή τους. Το ΔΝΤ, ειδικότερα, σε συνεργασία με τον τόπο δημόσιας συζήτησης για τη χρηματοπιστωτική σταθερότητα, πρέπει να μπορεί να αναγνωρίζει κάθε εμφάνιση κινδύνου και φαινομένου κερδοσκοπίας στο χρηματοπιστωτικό σύστημα και να συνιστά τις ανάλογες οικονομικές πολιτικές. Το Συμβούλιο επομένως ανεπιφύλακτα υποστηρίζει τη δήλωση στην οποία κατέληξαν οι αρχηγοί των κρατών και των κυβερνήσεων των χωρών του G20, η οποία δημοσιεύθηκε στις 15 Νοεμβρίου. Όλα τώρα είναι έτοιμα ώστε να αναπτυχθούν οι κοινές Ευρωπαϊκές τοποθετήσεις έτσι ώστε η «δήλωση της Ουάσιγκτον» να μπορέσει να εφαρμοστεί μέσα στο χρονοδιάγραμμα που θα καθοριστεί για τις επόμενες διεθνείς προθεσμίες. Θεμελιωδώς και συμπερασματικά, κύριε Πρόεδρε, πιστεύω πως επιπρόσθετα της προόδου που έχει γίνει στα βασικά ζητήματα, δύο σημαντικά μηνύματα πρέπει να βγουν από εδώ. Η Ευρώπη, με ταχείς ρυθμούς, μίλησε με μια φωνή μετά τη συνάντηση κορυφής της Ουάσιγκτον. Η Ευρώπη πρέπει επομένως να παραμείνει η κινητήριος δύναμη στο διάλογο που γίνεται για την αναθεώρηση της διεθνούς χρηματοπιστωτικής αρχιτεκτονικής. Οι εσωτερικές μας συζητήσεις και οι αναθεωρήσεις στων οποίων την υιοθέτηση θα προχωρήσουμε πρέπει να συνεχιστούν έτσι ώστε να τροφοδοτήσουν αυτή τη διαδικασία, η οποία μόλις ξεκίνησε. Οι προβλέψεις που δημοσιεύθηκαν από την Επιτροπή στις αρχές Νοεμβρίου, εμφανίζουν μια σημαντική πτώση της οικονομικής ανάπτυξης στην Ευρωπαϊκή Ένωση, η οποία αναμένεται να είναι 1,4% το 2008, ενώ μόνο το 2007 ήταν 2,9%. Το 2009 σύμφωνα με την Επιτροπή, η επιχειρηματική δραστηριότητα στην Ευρωπαϊκή Ένωση αναμένεται να μείνει στάσιμη με ένα ετήσιο μέσο όρο ρυθμού αύξησης της τάξης του 0,2% του ΑΕΠ. Η αύξηση αναμένεται να επανέλθει πολύ αργά κατά τη διάρκεια του χρόνου για να φτάσει ένα ετήσιο μέσο όρο της τάξης του 1,1% το 2010. Αυτή θα είναι η κατάσταση, όσο μπορεί να προβλεφθεί, για τις επόμενες εβδομάδες και μήνες. Σχετικά με την χρηματοπιστωτική κατάσταση – και το αν κινείται προς μια καλύτερη κατεύθυνση από ότι πριν μερικούς μήνες, αυτό είναι κυρίως αποτέλεσμα των αποφασιστικών κινήσεων των κρατών μελών και των κεντρικών τραπεζών, συμπεριλαμβανομένης της Ευρωπαϊκής Κεντρικής Τράπεζας, και καθώς ο συνάδελφος και φίλος μου Jean-Pierre Jouyet μίλησε επί μακρόν πάνω σ’ αυτό το θέμα, δεν θα ήθελα να επανέλθω. Οι αρχηγοί των κρατών των χωρών της ευρωζώνης συναντήθηκαν στις 12 Οκτωβρίου και για πρώτη φορά συμφώνησαν σε ένα συντονισμένο σχέδιο δράσης, του οποίου οι αρχές εγκρίθηκαν από το Ευρωπαϊκό Συμβούλιο στις 15 και 16 Οκτωβρίου. Όπως ήδη ξέρετε, όλα τα κράτη μέλη έχουν τώρα υιοθετήσει εθνικά μέτρα σύμφωνα με τις αρχές αυτού του σχεδίου, μέσω εγγυητικών μηχανισμών για τη χρηματοδότηση των τραπεζών και άλλων συστημάτων που καθιστούν εφικτή, για παράδειγμα, την ανακεφαλαιοποίησή τους. Επιπρόσθετα, η ΕΚΤ έχει καταβάλει σημαντικές προσπάθειες για να προσφέρει ρευστότητα στην αγορά, διευρύνοντας τους διαγωνισμούς της και εκτείνοντας το εύρος των εγγυήσεών της. Πιστεύω πως έχουμε δείξει σταθερότητα υποστηρίζοντας τα κράτη μέλη που αντιμετώπισαν χρηματοπιστωτικές δυσκολίες. Βοηθήσαμε επίσης ένα κράτος μέλος, την Ουγγαρία, στις αρχές Νοεμβρίου, κάτι το οποίο έπρεπε να έχει γίνει. Τώρα συμφωνήσαμε ότι πρέπει να αυξήσουμε το ανώτερο όριο των δανείων που η Ένωση μπορεί να δώσει με αυτή τη ρύθμιση από 12 δις ευρώ στα 25 δις ευρώ."@el10 "Mr President, Commissioner, honourable Members, I should first like to reply to Mrs Berès, firstly by providing a brief retrospective on what has happened over the last year or so. I believe, as you have already said, Mrs Berès, that now is the time to relaunch our economy. The Member States and the Union must act in concert and contribute to a wider response at the global level. With regard to the recovery of the European economy, the Commission has taken the initiative of publishing a communiqué on 26 November, a European economic recovery plan for growth and jobs. The Council is very pleased with this communiqué, and I am pleased that you regard this, Mrs Berès, as a step in the right direction. In order to completely resolve the crisis, and particularly to draw lessons from it, we must analyse what has happened. The original financial turbulence, as you know, appeared in the subprime market in the US. These gradually spread, revealing serious malfunctions in our financial systems. From the macroeconomic point of view, this crisis also reflects the implications of internal imbalances in terms of household debt, and of external imbalances particularly the current deficit in the US. But it is, I wish to stress, above all, a crisis in the regulation of financial markets which reveals the defective operation of certain aspects of our frameworks of regulation and monitoring. A large number of these aspects have already been discussed as part of the road maps and the work conducted by the Ecofin Council during the French Presidency. But in addition to the urgent measures taken at Community level to restore confidence in the financial markets and protect savers’ deposits, support financial institutions and provide assistance to Member States in difficulties, the fundamental reforms you are asking for, Mrs Berès, are, I believe, already underway. On this subject, I should like to express my pleasure with the agreement reached in the Council on four draft directives, which will have a decisive effect on improving the stability of the financial sector, protecting individuals, and further strengthening the internal market. These are the directive on bank capital requirements, the directive on deposit guarantees, solvency II, and the directive on Undertakings for Collective Investment in Transferable Securities (UCITS). Furthermore, work is in progress on the monitoring of financial institutions that have hitherto not been monitored. Work on European regulations concerning rating agencies has begun and is expected to be completed in spring 2009. I have no doubt that Parliament shares our determination to ensure that these texts are adopted as soon as possible. Furthermore, the French Presidency of the Council has undertaken to initiate long-term work on the procyclicity of financial regulations with a view to reviewing the supervisory and accounting framework and on the incentives offered in the financial sector, by examining the very important issue of the remuneration of managers and market traders. With regard to supervision in Europe, concrete progress has already been reported over the last few months: greater convergence between the practices of national supervisory systems so that each implements the documents in an equivalent manner; strengthening the supervisory systems of cross-border groups by establishing supervisory boards; and more efficient operation of European supervisory committees, with the introduction of qualified majority voting for their meetings to improve decision-making procedures. However, I believe more radical changes are necessary in this area, and we are very much looking forward to the work of the high-level group chaired by Jacques de Larosière, which will also look at supervision, particularly the issue of the supervision of investment funds. In any event, all these achievements and this work point to the European Union remaining the driving force in the international work being conducted in response to the financial crisis. The Union has definitely been a driving force in international activity aimed at a thorough reform of the global financial architecture, in particular, an increase in the capacity of international financial institutions in order to prevent crisis factors from reappearing. The crisis which started in the United States is, as you all know, continuing to have consequences. While the situation in the financial sector seems to have stabilised and shows signs of improvement, although everything has not yet settled down, the challenge is, from now on, to limit the effects of this financial crisis on the real economy and businesses as far as possible. The crisis has very clearly demonstrated that these problems, which are of global scale, must be resolved at the global level. The French Presidency has therefore taken the initiative of proposing to the United States that an international summit be held, which would include the main emerging countries, to define the principles and the initial actions to be taken for the re-establishment of international financial architecture. With this aim in mind, the Presidency submitted proposals to the Member States. These proposals were discussed at the Ecofin Council and then adopted by the Heads of State or Government. Europe was thus able, and I believe this is very important, to speak with one voice at the Washington meeting on 15 November. Prior to the G20 meeting, the Ecofin Council played its part by defining the European Union’s common message with regard to international financial architecture. At its meeting on 4 November, it examined all relevant questions in order to decide on a European response to the crisis and its proposal was subsequently endorsed by the Heads of State or Government at their informal meeting on 7 November. I believe that this European unity has enabled very significant progress to be made, particularly on the part of our partners in the US and in emerging countries, both in terms of supporting global growth and in the regulation and supervision of global financial markets whose principle has been extended to all stakeholders, markets and jurisdictions. I am convinced that this summit represents the starting point for a review of the tools and resources of international financial institutions. The IMF must be supplied with a wide range of instruments that will enable it to support the Member States flexibly and rapidly. The World Bank must be rallied to provide the necessary finance for emerging and poor countries, enabling them to deal with the shortages and price increases in market resources. Furthermore, not only must the international financial institutions have the resources to deal with crises, they must also play a key role in their prevention. The IMF, in particular, in association with the Financial Stability Forum, must be able to identify any accumulation of risks and bubbles in the financial system and recommend the corresponding economic policies. The Council therefore unreservedly supports the statement issued by the Heads of State or Government of the G20 countries, made public on 15 November. Everything is now in place for developing common European positions so that this ‘Washington declaration’ can be implemented within the timescale set out for the next international deadlines. Fundamentally, and to conclude, Mr President, I believe that in addition to the progress made on the basic issues, two important messages may be drawn from this. Europe, after very rapid preparation, spoke with one voice at the Washington summit. Europe must therefore remain a driving force in the current debate on reforming international financial architecture. Our internal discussions and the reforms which we will go on adopting must continue in order to feed in to this process, which is only just beginning. The forecast published by the Commission at the beginning of November, shows a considerable drop in economic growth in the European Union, which is expected to be 1.4% in 2008, whereas only in 2007 it was 2.9%. In 2009, according to the Commission, business activity in the European Union is expected to stagnate with an annual average growth rate of 0.2% GDP. Growth is expected to return very slowly over the course of the year to reach an annual average of 1.1% in 2010. This will be the situation, to the extent that it can be predicted, over the coming weeks and months. Concerning the financial situation – if this seems to be moving in a better direction than a few months ago, this is mainly as a result of the determined action of Member States and central banks, including the European Central Bank, and as my colleague and friend Jean-Pierre Jouyet has spoken at length on this issue, I will not revisit the subject. The Heads of State of the euro zone countries met on 12 October and for the first time agreed on a concerted action plan, whose principles were approved by the European Council on 15 and 16 October. All Member States have now adopted national measures in conformity with the principles in this plan, for example, as you already know, through guarantee mechanisms for the financing of banks and systems enabling their recapitalisation. In addition, the ECB has deployed considerable efforts to provide liquidity to the market, by diversifying its invitations to tender and extending the range of its collaterals. I believe that we have demonstrated solidarity in supporting Member States gripped by financial difficulties. We have helped one Member State, Hungary, at the start of November, this had to be done. We have now also agreed on the need to raise the upper limit for loans that the Union may make under this arrangement from EUR 12 billion to EUR 25 billion."@en4 "Señor Presidente, señor Comisario, Señorías, me gustaría, en primer lugar, contestar a la señora Berès, primero haciendo una breve retrospectiva sobre lo que ha sucedido en el último año aproximadamente. Creo que, como ya ha dicho usted, señora Berès, ahora es el momento de relanzar nuestra economía. Los Estados miembros y la Unión deben actuar en concierto y contribuir a una respuesta más amplia a nivel global. Respecto a la recuperación de la economía europea, la Comisión ha tomado la iniciativa de publicar un comunicado el 26 de noviembre: un Plan Europeo de Recuperación Económica para el crecimiento y el empleo. El Consejo está muy contento con este comunicado y me alegro de que usted, señora Berès, lo considere un paso en la buena dirección. Para resolver completamente la crisis y, especialmente, para sacar lecciones de ella, debemos analizar qué ha pasado. Las turbulencias financieras originales, como saben, aparecieron en el mercado en los EE.UU. Gradualmente se expandió y reveló serias disfunciones en nuestros sistemas financieros. Desde el punto de vista macroeconómico, esta crisis también refleja las implicaciones de los desequilibrios internos en términos de deuda interna y los desequilibrios externos, especialmente con el déficit actual en los EE.UU. Pero sobretodo, me gustaría resaltar, es una crisis en la regulación de los mercados financieros que revela el funcionamiento defectuoso de ciertos aspectos de nuestros marcos de regulación y control. Hay un gran número de aspectos que ya se han debatido como parte de los planes de trabajo y propio trabajo llevado a cabo por el Consejo Ecofín durante la Presidencia francesa. Pero, además de las medidas necesarias que se tienen que adoptar a nivel comunitario para restablecer la confianza en los mercados financieros y proteger los depósitos de los ahorradores, el apoyo a las instituciones financieras y la prestación de asistencia a los Estados miembros con dificultades, las reformas fundamentales que está pidiendo, señora Berès, creo que ya se están llevando a cabo. En este tema, me gustaría expresar mi conformidad con el acuerdo alcanzado en el Consejo en los cuatro proyectos de directivas que tendrán un efecto decisivo para proporcionar la estabilidad el sector financiero, proteger a las personas y fortalecer aún más el mercado interior. Estas cuatro directivas son: la Directiva sobre requisitos de capital bancario, la Directiva sobre garantías de los depósitos, Solvencia II y la Directiva de Organismos de Inversión Colectiva en Valores Inmobiliarios (OICVM). Además, se está trabajando en el control de las instituciones financieras que no se han controlado hasta ahora. Ha comenzado el trabajo sobre las regulaciones europeas respecto a las agencias de evaluación y se espera que finalice en la primavera de 2009. No tengo ninguna duda de que el Parlamento comparte nuestra determinación de asegurar que se adoptan estos textos con la mayor brevedad posible. Además, la Presidencia francesa del Consejo ha empezado un trabajo a largo plazo sobre la prociclicidad de las regulaciones financieras con vistas a revisar el marco de supervisión y contabilidad y los incentivos que se ofrecen al sector bancario, a través de un examen de la cuestión muy importante, como es la remuneración de los directivos y comerciales. Respecto a esta supervisión en Europa, ya se ha informado de un progreso concreto en los últimos meses: a través de una mayor convergencia entre las prácticas de los sistemas de supervisión nacional para que cada uno implemente los documentos de forma equivalente; con el fortalecimiento de los sistemas de supervisión en grupos transfronterizos y el establecimiento de órganos de supervisión; y una actuación más eficiente de las comisiones de supervisión europeas, con la introducción de un sistema de mayoría cualificada en sus reuniones, para mejorar los procedimientos de adopción de decisiones. Sin embargo, creo que son necesarios cambios más radicales en esta área y estamos deseando trabajar con un grupo de alto nivel, presidido por Jacques de Larosière, que también se encargará de la supervisión, especialmente la cuestión de la supervisión de los fondos de inversión. En cualquier caso, todos estos logros y este trabajo apuntan a que la Unión Europea siga siendo la fuerza motriz en el trabajo internacional que se está realizando en respuesta a la crisis financiera. Sin duda, la Unión Europea ha sido la fuerza motriz en la actividad internacional en una reforma rigurosa de la arquitectura financiera internacional, en especial, un aumento en la capacidad de las instituciones financieras internacionales para evitar que reaparezcan los factores de crisis. La crisis que se inició en los Estados Unidos tiene, como todos saben, consecuencias continuadas. Mientras que parece que la situación en el sector financiero se ha estabilizado y muestra signos de mejora, aunque todavía no se ha restablecido todo, el reto es, a partir de ahora, limitar los efectos de la crisis financiera en la economía real y en las empresas en la medida de lo posible. La crisis ha demostrado muy claramente que estos problemas, que son a escala global, se deben resolver a escala global. Por tanto, la Presidencia francesa ha tomado la iniciativa de proponer a los Estados Unidos que se celebre una cumbre internacional, que incluiría a los principales países emergentes, para definir los principios y las acciones iniciales que se deben adoptar para restablecer la arquitectura financiera internacional. Con este objetivo en mente, la Presidencia ha enviado propuestas a los Estados miembros. Unas propuestas que se debatieron en el Consejo Ecofín y que después adoptaron los Jefes de Estado o de Gobierno. Por tanto, Europa fue capaz y, creo que esto es muy importante, de hablar con una sola voz en la reunión de Washington del 15 de noviembre. Antes de la reunión del G20, el Consejo Ecofín participó en la definición del mensaje común de la Unión Europea respecto a la arquitectura financiera internacional. En su reunión del 4 de noviembre, examinó todas las cuestiones relevantes para decidir una respuesta europea a la crisis y, después, sus propuestas fueron avaladas por los Jefes de Estado o de Gobierno en su reunión informal del 7 de noviembre. Creo que esta unidad europea ha permitido que se haga un progreso muy significativo, especialmente por parte de nuestros socios en los EE.UU. y en los países emergentes, tanto en términos de apoyo al crecimiento global, como en la regulación y supervisión de los mercados financieros internacionales, cuyo principio se ha extendido a todos los interesados, mercados y jurisdicciones. Estoy convencido de que esta cumbre representa el inicio de una revisión de las herramientas y recursos de las instituciones financieras internacionales. Debe proporcionarse al FMI una gran variedad de instrumentos que le permitan apoyar a los Estados miembros con flexibilidad y rapidez. Se debe recuperar el Banco Mundial para proporcionar las finanzas necesarias a los países emergentes y pobres, permitiéndoles enfrentarse a la escasez y al aumento de los precios en los recursos de mercado. Además, las instituciones financieras internacionales no solo deben tener los recursos para enfrentarse a las crisis, sino que también deben jugar un papel clave en su prevención. El FMI, especialmente, en asociación con el Foro de Estabilidad Financiera, debe poder identificar cualquier acumulación de riesgos y burbujas en el sistema financiero y recomendar las políticas económicas correspondientes. Por tanto, el Consejo apoya sin reservas la declaración emitida por los Jefes de Estado o de Gobierno de los países del G20 y hecha pública el 15 de noviembre. Ahora todo está en su sitio para desarrollar una posición común europea de forma que esta «declaración de Washington» se pueda implementar según el calendario establecido para los próximos plazos internacionales. Fundamentalmente y, para concluir, Señor Presidente, creo que además del progreso realizado en estas cuestiones básicas, hay dos mensajes importantes que podemos extraer de esto. Europa, después de una preparación muy rápida, habló con una sola voz en la cumbre de Washington. Por tanto, Europa debe seguir siendo la fuerza motriz en el debate actual sobre la reforma de la arquitectura financiera internacional. Nuestros debates internos y las reformas que emprenderemos deben continuar para alimentar este proceso que no ha hecho más que comenzar. La previsión publicada por la Comisión a principios de noviembre muestra un descenso considerable en el crecimiento económico de la Unión Europea, que se espera sea del 1,4 % en 2008, mientras que solo en 2007 fue del 2,9 %. Según la Comisión, el crecimiento de la actividad económica en la Unión Europea en 2009 se espera que se estanque en una media anual del 0,2 % del PIB. Se espera que el crecimiento se recupere muy lentamente durante el año para alcanzar una media anual del 1,1 % en 2010. Esta será la situación, hasta el punto en que se pueda prever durante las siguientes semanas y meses. Respecto a la situación financiera, si bien parece que se está moviendo en una mejor dirección que hace unos meses, se debe básicamente al resultado de la acción decidida de los Estados miembros y de los bancos centrales, incluido el Banco Central Europeo, y, como mi compañero y amigo Jean-Pierre Jouyet ha hablado extensamente sobre el tema, no volveré a tratarlo. Los Jefes de Estado de los países de la zona del euro se reunieron el 12 de octubre y acordaron por primera vez una acción concertada, cuyos principios se aprobaron en el Consejo Europeo de 15 y 16 de octubre. Ahora todos los Estados miembros han adoptado medidas nacionales de conformidad con los principios de esta acción, por ejemplo, como saben, a través de mecanismos de garantía para la financiación de los bancos y los sistemas que permitan su recapitalización. Además, el BCE ha desplegado esfuerzos considerables para proporcionar liquidez al mercado, diversificando sus invitaciones para ofertar y aumentar la gama de garantías. Creo que hemos demostrado solidaridad al apoyar a los Estados miembros apretados por las dificultades financieras. Hemos ayudado a un Estado miembro, Hungría, a principios de noviembre, porque se tenía que hacer. Ahora también hemos acordado la necesidad de aumentar el límite máximo de los prestamos que la Unión puede hacer en virtud de este acuerdo que ha pasado de los 12 000 millones de euros a los 25 millones de euros."@es21 "Austatud juhataja, volinik, lugupeetud parlamendiliikmed! Ma soovin vastata kõigepealt proua Berèsile, tehes lühikese tagasivaate sellele, mis on juhtunud umbkaudu viimase aasta jooksul. Ma usun – nagu te, proua Berès, juba ütlesite –, et nüüd on aeg meie majandust elavdada. Liikmesriigid ja Euroopa Liit peavad tegutsema kooskõlastatult ning aitama reageerida kriisile laiemalt üleilmsel tasandil. Mis puudutab Euroopa majanduse elavdamist, siis komisjon võttis enda kätte initsiatiivi ning avaldas 26. novembril teatise „Euroopa majanduse taastamiskava majanduskasvu ja töökohtade loomiseks”. Nõukogul on selle teatise üle väga hea meel ja minul on väga hea meel, et teie, proua Berès, peate seda sammuks õiges suunas. Et lahendada kriis täielikult ja teha sellest oma järeldused, tuleb meil juhtunut analüüsida. Kõigepealt ilmnesid finantsrahutused, nagu te teate, kõrge riskitasemega hüpoteeklaenude turul USAs. Need levisid järk-järgult, tekitades tõsiseid häireid meie finantssüsteemides. Makromajanduslikust aspektist lähtudes kajastab kriis ka sisemise tasakaalutuse märke seoses perekondade võlakoormaga ning välise tasakaalutuse märke, eriti seoses USA praeguse väliskaubanduse puudujäägiga. Kuid ma soovin toonitada, et eelkõige on see finantsturgude reguleerimise kriis, mis toob esile meie reguleerimis- ja järelevalveraamistike teatavate aspektide puuduliku toime. Paljusid neid aspekte on juba arutatud tegevuskavade ja ECOFINi töö raames Prantsusmaa eesistumisperioodi ajal. Lisaks ühenduse tasandil võetud kiireloomulistele meetmetele, millega tahetakse taastada finantsturgude usaldusväärsus ja kaitsta hoiuseid, toetada finantsinstitutsioone ning aidata raskustesse sattunud liikmesriike, on põhjapanevad reformid, mida te palusite, proua Berès, minu arvates juba käimas. Selle teemaga seoses sooviksin öelda, et olen väga rahul sellega, et nõukogus saavutati kokkulepe nelja direktiivi eelnõu suhtes, millel on otsustav mõju finantssektori stabiilsuse parandamisele, üksikisikute kaitsele ja siseturu veelgi tugevamaks muutmisele. Nendeks on pankade kapitalinõuete direktiiv, hoiuste tagatiste direktiiv, kindlustust käsitlev direktiiv Solvency II ja eurofondide (UCITS) direktiiv. Lisaks sellele tehakse praegu tööd selle nimel, et kontrollida neid finantsinstitutsioone, mida seni kontrollitud ei ole. Reitinguagentuure käsitlevaid Euroopa eeskirju on hakatud juba välja töötama ning loodetavasti viiakse see lõpule 2009. aasta kevadel. Ma olen veendunud, et Euroopa Parlament jagab meie otsusekindlust, tagamaks, et need tekstid võetakse vastu võimalikult kiiresti. Lisaks sellele on nõukogu eesistujariik Prantsusmaa võtnud enda kohustuseks algatada finantsregulatsiooni protsüklilisuse pikaajaline käsitlemine, et vaadata läbi järelevalve- ja raamatupidamismudelid, ning samuti finantssektori pakutavate stimuleerivate vahendite käsitlemine, uurides äärmiselt olulist küsimust juhtide ja turul kaubitsejate tasustamise kohta. Seoses järelevalvega Euroopas on viimase paari kuu jooksul juba teatatud konkreetsetest edusammudest. Nendeks on riiklike järelevalvesüsteemide tavade suurem ühtlustamine nii, et dokumente rakendatakse võrdsel määral, piiriüleste kontsernide järelevalvesüsteemide tugevdamine nõukogude loomise kaudu ning Euroopa järelevalvekomiteede tõhusam tegevus, kehtestades oma koosolekutel otsuste vastuvõtmiseks kvalifitseeritud häälteenamuse korra, et otsuste vastuvõtmise menetlust parandada. Ma arvan aga, et kõnealuses valdkonnas on vaja põhjalikumaid muudatusi, ning me ootame innukalt Jacques de Larosière’i juhitud kõrgetasemeline töörühma töö tulemusi; selle raames käsitletakse samuti järelevalvet, eriti aga investeerimisfondide järelevalve küsimust. Igal juhul näitavad need edusammud ja kogu töö seda, et Euroopa Liit on jätkuvalt kriisile reageerimise rahvusvahelises tegevuses liikumapanevaks jõuks. Liit on edendanud kahtlemata niisugust rahvusvahelist tegevust, mille eesmärk on reformida üleilmset finantsstruktuuri, eriti suurendada rahvusvaheliste finantsinstitutsioonide suutlikkust hoida ära kriisitegurite taasesinemine. Kriis, mis sai alguse Ameerika Ühendriikidest, nagu te teate, avaldab jätkuvalt mõju. Ehkki finantssektori olukord näib olevat stabiliseerunud ja näitab paranemise märke – kuigi olukord ei ole veel täielikult rahunenud –, on nüüdsest alates meie ülesanne vähendada finantskriisi mõju reaalmajandusele ja ettevõtetele nii palju kui võimalik. Kriis on näidanud väga selgelt, et üleilmse ulatusega probleemid tuleb lahendada üleilmsel tasandil. Eesistujariik Prantsusmaa on seega võtnud endale ülesandeks teha Ameerika Ühendriikidele ettepanek korraldada rahvusvaheline tippkohtumine, milles osaleksid peamised tärkava majandusega riigid, et määrata kindlaks rahvusvahelise finantsstruktuuri uuendamise põhimõtted ja esialgne tegevus. Seda eesmärki silmas pidades esitas eesistujariik liikmesriikidele ettepanekud. Neid arutati ECOFINis. Seejärel võtsid riigipead ja valitsusjuhid need vastu. Euroopa seega suutis – ma arvan, et see on väga oluline – rääkida Washingtonis 15. novembril toimunud kohtumisel ühel häälel. Enne G20 kohtumist täitis ECOFIN oma ülesande ja määras kindlaks Euroopa Liidu ühise sõnumi rahvusvahelise finantsstruktuuri kohta. 4. novembri koosolekul käsitles nõukogu kõiki olulisi küsimusi, et otsustada, kuidas reageerib Euroopa Liit kriisile. Neid otsuseid toetasid seejärel riigipead ja valitsusjuhid oma mitteametlikul kohtumisel 7. novembril. Ma usun, et see Euroopa ühtsus on võimaldanud saavutada märkimisväärset edu ja seda eriti meie partneritel USA-l ja tärkava majandusega riikidel nii üleilmse majanduskasvu edendamisel kui ka üleilmsete finantsturgude reguleerimisel ja kontrollimisel. Asjaomaste turgude põhimõtet on laiendatud kõikidele sidusrühmadele, turgudele ja kohtupiirkondadele. Ma olen veendunud, et see tippkohtumine kujutab endast rahvusvaheliste finantsinstitutsioonide vahendite ja ressursside läbivaatamise lähtepunkti. IMFi kasutusse tuleb anda palju erinevaid vahendeid, mis võimaldaksid tal toetada liikmesriike paindlikult ja kiiresti. Maailmapanka tuleks ergutada, et ta saaks anda vajalikud vahendid tärkava majandusega ja vaestele riikidele, võimaldamaks neil toime tulla kitsaskohtade ja turuvahendite hinnatõusuga. Lisaks sellele, et rahvusvahelistel finantsinstitutsioonidel peavad olema vahendid kriisidega tegelemiseks, tuleb neil mängida ka võtmerolli kriiside ennetamises. Iseäranis IMF peab seoses finantsstabiilsuse foorumiga suutma tuvastada finantssüsteemides riskide kuhjumise ja ebajätkusuutlike suundumuste tekke ning pakkuma välja vastava majanduspoliitika. Nõukogu toetab seetõttu kindlameelselt G20 riikide riigipeade ja valitsusjuhtide 15. novembril teatavaks tehtud avaldust. Nüüd on kõik olemas selleks, et töötada välja ühine Euroopa seisukoht, et seda Washingtoni deklaratsiooni saaks rakendada nii, nagu ette nähtud rahvusvahelises ajakavas. Lugupeetud juhataja! Kokkuvõtteks soovin öelda – mis kõige olulisem –, et minu arvates võib lisaks põhiküsimustes saavutatud edusammudele teha kaks tähtsat järeldust. Pärast väga kiiret ettevalmistust rääkis Euroopa Washingtoni tippkohtumisel ühel häälel. Seega peab Euroopa jääma praeguses rahvusvahelise finantsstruktuuri reformimist käsitlevas arutelus peamiseks liikumapanevaks jõuks. Meie sisemised arutelud ja reformid, mida me läbi viime, peavad jätkuma, et saaks edasi minna kõnealune protsessiga, millega me alles algust tegime. Novembri alguses komisjoni poolt avaldatud prognoosi kohaselt väheneb Euroopa Liidu majanduskasv järsult. Eeldatakse, et see on 2008. aastal 1,4%, samal ajal kui alles 2007. aastal oli see 2,9%. Komisjoni hinnangu kohaselt seiskub ettevõtlusalane tegevus 2009. aastal Euroopa Liidus. Ta ennustab, et aasta keskmiseks kasvumääraks jääb 0,2% SKTst. Kasv hakkab eeldatavasti aasta jooksul taastuma väga aeglaselt, saavutades aastal 2010 aasta keskmiseks kasvuks 1,1%. Niisugune on olukord tulevaste nädalate ja kuude jooksul, nii palju kui seda saab ette ennustada. Mis puudutab finantsolukorda, siis kui see näib minevat paremas suunas kui paar kuud tagasi, on see liikmesriikide ja keskpankade, sealhulgas Euroopa Keskpanga otsustava tegevuse tulemus. Kuna minu kolleeg ja sõber Jean-Pierre Jouyet on sellel teemal palju kõnelenud, siis ma seda enam ei käsitle. Euroala riikide riigipead kohtusid 12. oktoobril ja leppisid esimest korda kokku kooskõlastatud tegevuskavas, mille põhimõtted Euroopa Ülemkogu 15. ja 16. oktoobril heaks kiitis. Kõik liikmesriigid on nüüd võtnud vastu nimetatud kavale vastavad riiklikud meetmed, näiteks, nagu te teate, tagatismehhanismid pankade ja süsteemide rahastamise jaoks, et võimaldada neid rekapitaliseerida. Lisaks sellele on Euroopa Keskpank teinud märkimisväärseid pingutusi likviidsuse tagamiseks turul, mitmekesistades pakkumise esitamise kutseid ja suurendades tagatistega seotud võimalusi. Ma arvan, et oleme näidanud üles solidaarsust, toetades finantsraskustesse sattunud liikmesriike. Me aitasime novembri alguses üht meie liikmesriikidest, nimelt Ungarit, sest seda oli vaja teha. Nüüdseks oleme kokku leppinud vajaduses suurendada niisuguste laenude ülemmäära, mida liit võib asjaomastel tingimustel anda, 12 miljardilt eurolt 25 miljardile."@et5 "− Arvoisa puhemies, arvoisa komission jäsen, arvoisat parlamentin jäsenet, haluaisin ensin vastata Pervenche Berèsille tarjoamalla ensin lyhyen yleiskatsauksen siitä, mitä on tapahtunut noin vuoden aikana. Uskon, kuten te, hyvä Pervenche Berès, olette jo sanonut, että nyt on aika käynnistää taloutemme uudelleen. Jäsenvaltioiden ja unionin on toimittava yhdessä ja edistettävä laajempaa vastausta maailmanlaajuisesti. Euroopan talouden elvyttämisen osalta komissio käynnisti aloitteen kasvua ja työpaikkoja koskevan Euroopan talouden elvytyssuunnitelman julkaisemisesta 26. marraskuuta. Neuvosto on hyvin tyytyväinen tähän tiedonantoon, ja minä olen tyytyväinen siihen, että te, hyvä Pervenche Berès, pidätte tätä askeleena oikeaan suuntaan. Jotta kriisi voidaan ratkaista kokonaisvaltaisesti ja erityisesti jotta siitä voidaan oppia, meidän on analysoitava, mitä on tapahtunut. Alkuperäinen rahoitusmyllerrys, kuten tiedätte, tapahtui Yhdysvaltojen subprime-markkinoilla. Se levisi asteittain ja paljasti rahoitusjärjestelmiemme vakavat puutteet. Makrotaloudellisesta näkökulmasta tämä kriisi näyttää myös sisäisen epätasapainon vaikutukset kotitalouksien velan osalta ja ulkoisen epätasapainon vaikutukset, erityisesti Yhdysvaltojen nykyisen alijäämän osalta. Mutta ennen kaikkea se on, ja haluan korostaa tätä, rahoitusmarkkinoiden sääntelyn kriisi, joka paljastaa tiettyjen sääntely- ja valvontapuitteidemme osien puutteellisen toiminnan. Monista näistä osista on jo keskusteltu osana etenemissuunnitelmia ja Ecofin-neuvoston Ranskan puheenjohtajakauden aikana tekemän työn aikana. Mutta niiden kiireellisten yhteisön tasolla toteutettujen toimien lisäksi, joilla palautetaan luottamus rahoitusmarkkinoihin ja suojellaan säästäjien talletuksia, tuetaan rahoituslaitoksia ja tarjotaan tukea vaikeuksissa oleville jäsenvaltioille, hyvä Pervenche Berès, pyytämänne perustavanlaatuiset uudistukset ovat uskoakseni jo käynnissä. Haluaisin ilmaista tämän asian osalta tyytyväisyyteni sopimukseen, joka saatiin neuvostossa aikaan neljästä direktiiviluonnoksesta, joilla on ratkaiseva vaikutus rahoitussektorin vakauden parantamisessa, yksittäisten ihmisten suojaamisessa ja sisämarkkinoiden vahvistamisessa edelleen. Ne ovat direktiivi pankkien pääomavaatimuksista, direktiivi talletussuojista, Solvenssi II ja direktiivi yhteissijoitusyrityksistä. Työ etenee lisäksi niiden rahoituslaitosten valvonnan osalta, joita ei ole tähän mennessä valvottu. Työ luokituslaitoksia koskevista EU:n asetuksista on alkanut, ja odotetaan, että se saatetaan loppuun keväällä 2009. Minulla ei ole epäilystäkään siitä, että parlamentti jakaa päättäväisyytemme varmistaa, että nämä asiakirjat hyväksytään mahdollisimman pian. Neuvoston puheenjohtajavaltio Ranska on lisäksi sitoutunut käynnistämään pitkän aikavälin työn rahoitusasetusten myötäsyklisyydestä tarkistaakseen valvonta- ja kirjanpitopuitteet ja rahoitusalalla tarjotuista kannustimista tutkimalla johtajien ja markkinasijoittajien korvauksia koskevaa hyvin merkittävää asiaa. EU:ssa toteutettavan valvonnan osalta konkreettisesta edistyksestä on jo tiedotettu viime kuukausien aikana: kansallisten valvontajärjestelmien käytäntöjen suurempi lähentyminen niin, että kaikki panevat asiakirjat täytäntöön samalla tavalla; rajatylittävien ryhmien valvontajärjestelmien vahvistaminen perustamalla valvontalautakuntia; ja EU:n valvontakomiteoiden tehokkaampi yhteistyö ottamalla käyttöön määräenemmistö kokousten äänestyksissä päätöksentekomenettelyjen parantamiseksi. Katson kuitenkin, että tällä alalla tarvitaan jyrkempiä muutoksia, ja odotamme hyvin paljon Jacques de Larosièren johtaman korkean tason ryhmän työtä, jossa tarkastellaan myös valvontaa, erityisesti sijoitusrahastojen valvontaa koskevaa kysymystä. Joka tapauksessa kaikilla näillä saavutuksilla ja tällä työllä pyritään siihen, että Euroopan unioni pysyy sen kansainvälisen työn liikkeellepanevana voimana, jota tehdään vastauksena rahoituskriisiin. Unioni on ehdottomasti ollut liikkeellepaneva voima kansainvälisessä toiminnassa, jolla pyritään uudistamaan perusteellisesti maailmanlaajuinen rahoitusrakenne ja erityisesti lisäämään kansainvälisten rahoituslaitosten valmiuksia estää kriisitekijöiden uudelleen ilmestyminen. Kriisillä, joka alkoi Yhdysvalloissa, on edelleen, kuten te kaikki tiedätte, seurauksia. Kun rahoitussektorin tilanne näyttää vakautuneen ja osoittaa merkkiä parantumisesta, vaikka kaikkea ei olekaan vielä järjestetty, haasteena on tästä lähin rajoittaa tämän rahoituskriisin vaikutukset reaalitalouteen ja yrityksiin mahdollisimman vähäisiksi. Kriisi on osoittanut hyvin selkeästi, että nämä maailmanlaajuiset ongelmat on ratkaistava maailmanlaajuisesti. Puheenjohtajavaltio Ranska on siksi tehnyt aloitteen, että Yhdysvalloille ehdotetaan tärkeimmät kehittyvät taloudet sisältävän kansainvälisen huippukokouksen järjestämistä, jotta voidaan määritellä periaatteet ja alustavat toimet, jotka toteutetaan kansainvälisen rahoitusrakenteen luomiseksi uudelleen. Tämä tavoite mielessään puheenjohtajavaltio antoi ehdotukset jäsenvaltioille. Näistä ehdotuksista keskusteltiin Ecofin-neuvostossa, ja sitten valtion ja hallitusten päämiehet hyväksyivät ne. EU pystyi siten, ja mielestäni tämä on hyvin tärkeää, puhumaan yhdellä äänellä Washingtonin kokouksessa 15. marraskuuta. Ecofin-neuvosto teki ennen G20-kokousta osansa määrittelemällä Euroopan unionin yhteisen viestin kansainvälisestä rahoitusrakenteesta. Se tutki 4. marraskuuta järjestetyssä kokouksessaan kaikki asiaankuuluvat kysymykset voidakseen päättää EU:n vastauksesta kriisiin, ja valtion tai hallitusten päämiehet hyväksyivät myöhemmin sen ehdotuksen 7. marraskuuta järjestetyssä epävirallisessa kokouksessaan. Mielestäni tämä EU:n yhtenäisyys on mahdollistanut hyvin merkittävän edistyksen, erityisesti Yhdysvalloista ja kehittyvistä talouksista tulevien kumppaneidemme osalta sekä maailmanlaajuisen kasvun tukemisessa että maailmanlaajuisten rahoitusmarkkinoiden sääntelyssä ja valvonnassa, sillä rahoitusmarkkinoita koskeva periaate on nyt laajennettu kaikkiin sidosryhmiin, markkinoihin ja oikeudenkäyttöalueisiin. Olen vakuuttunut siitä, että tämä huippukokous on lähtökohta kansainvälisten rahoituslaitosten välineiden ja resurssien tarkastelulle. IMF:lle on annettava monia välineitä, joilla se voi tukea jäsenvaltioita joustavasti ja nopeasti. Maailmanpankki on saatava tarjoamaan tarpeellista rahoitusta kehittyville ja köyhille maille, jotta ne voivat käsitellä markkinaresurssien puutteita ja hintojen nousua. Rahoituslaitoksilla ei ainoastaan pidä olla resursseja kriisien käsittelemiseksi, niillä on myös oltava tärkeä asema niiden ehkäisemisessä. Erityisesti IMF:n on voitava rahoitusvakauden foorumin kanssa yhteistyössä määritellä kaikki rahoitusjärjestelmän riskien ja kuplien lisääntyminen ja suositella vastaavaa talouspolitiikkaa. Neuvosto tukee siksi varauksetta G20-maiden valtion tai hallitusten päämiesten antamaa julkilausumaa, joka julkaistiin 15. marraskuuta. Kaikki on nyt valmiina EU:n yhteisten kantojen kehittämiselle, jotta tämä "Washingtonin julkilausuma" voidaan panna täytäntöön seuraavia kansainvälisiä määräaikoja koskevan aikataulun puitteissa. Pohjimmiltaan, ja arvoisa puhemies, puheenvuoroni lopuksi, katson, että näissä perusasioissa saavutetun edistyksen lisäksi tästä voidaan saada kaksi tärkeää viestiä. EU puhui hyvin nopean valmistelun jälkeen yhdellä äänellä Washingtonin huippukokouksessa. EU:n on siksi pysyttävä liikkeellepanevana voimana nykyisessä kansainvälisen rahoitusrakenteen uudistamista koskevassa keskustelussa. Sisäisten keskustelujemme ja uudistusten, jotka aiomme hyväksyä, on jatkuttava, jotta tätä vasta alkanutta prosessia voidaan ruokkia. Komission marraskuun alussa julkaisema ennustus osoittaa huomattavaa laskua Euroopan unionin talouskasvussa, jonka odotetaan olevan 1,4 prosenttia vuonna 2008, kun vasta vuonna 2007 se oli 2,9 prosenttia. Komission mukaan vuonna 2009 liiketoiminnan odotetaan Euroopan unionissa jähmettyvän vuotuiseen keskimääräiseen kasvuvauhtiin, joka on 0,2 prosenttia BKT:stä. Kasvun odotetaan palautuvan hyvin hitaasti vuoden aikana, jolloin se saavuttaisi 1,1 prosentin vuotuisen keskiarvon vuonna 2010. Tämä on tilanne, siinä määrin kuin sitä voidaan ennustaa, tulevien viikkojen ja kuukausien aikana. Rahoitustilanteen osalta – jos näyttää siltä, että on menossa parempaan suuntaan kuin muutama kuukausi sitten, se johtuu pääasiassa jäsenvaltioiden ja keskuspankkien, myös Euroopan keskuspankin, päättäväisestä toiminnasta, ja koska kollegani ja ystäväni Jean-Pierre Jouyet on puhunut pitkään tästä asiasta, en palaa asiaan. Euroalueen maiden valtion ja hallitusten päämiehet tapasivat 12. lokakuuta ja sopivat ensimmäistä kertaa keskitetystä toimintasuunnitelmasta, jonka periaatteet Eurooppa-neuvosto hyväksyi 15. ja 16. lokakuuta. Kaikki jäsenvaltiot ovat nyt hyväksyneet kansallisia toimenpiteitä tämän suunnitelman periaatteiden mukaisesti esimerkiksi, kuten jo tiedätte, pankkien rahoitusta koskevien takuumekanismien ja niiden pääomapohjan vahvistamisen mahdollistavien järjestelmien avulla. EKP on lisäksi toteuttanut huomattavia ponnisteluja tarjotakseen markkinoille maksuvalmiutta monipuolistamalla tarjouspyyntöjään ja laajentamalla vakuuksiensa alaa. Mielestäni olemme osoittaneet solidaarisuutta tukiessamme rahoitusvaikeuksista kärsiviä jäsenvaltioita. Olemme auttaneet yhtä jäsenvaltiota, Unkaria, marraskuun alussa, se piti tehdä. Olemme nyt myös sopineet siitä, että on nostettava niiden lainojen ylärajaa, joita unioni voi tämän sopimuksen nojalla antaa, 12 miljardista eurosta 25 miljardiin euroon."@fi7 "Tisztelt elnök úr, biztos úr, tisztelt képviselők! Először Berès asszonynak szeretnék válaszolni: azzal kezdeném, hogy röviden visszatekintek az elmúlt egy év eseményeire. Úgy hiszem – amint azt már említette, Berès asszony –, hogy itt az idő, hogy új lendületet adjunk a gazdaságunknak. A tagállamok és az Unió egyetértésben kell, hogy cselekedjen, és hozzá kell járulniuk ahhoz, hogy globális szinten találjunk átfogóbb választ. Ami az európai gazdaság felépülését illeti, a Bizottság megtette az első lépést, és november 26-án közleményt adott ki a növekedést és a foglalkoztatást szolgáló, európai gazdasági felépülési tervről. A Tanács rendkívül örül ennek a közleménynek, és örömömre szolgál, hogy ön, Berès asszony ezt a helyes irányba tett lépésnek tekinti. Elemeznünk kell a történteket, ha maradéktalanul meg akarjuk oldani a válságot, és le akarjuk vonni abból a következtetéseket. Az eredeti pénzügyi vihar – mint azt tudják – az Egyesült Államok másodlagos hitelpiacán keletkezett. Ez azután fokozatosan továbbterjedt, súlyos működési zavarokat okozva pénzügyi rendszereinkben. Az a válság makrogazdasági szempontból mind a belső egyensúly hiányának – a háztartások eladósodottságának –, mind a külső egyensúly hiányának – nevezetesen az Egyesült Államok jelenlegi deficitjének – következményeit is tükrözi. Alá kívánom húzni, hogy ez azonban mindenekfelett a pénzügyi piacok szabályozásának válsága, ami megmutatja, hogy szabályozási és ellenőrzési kereteink bizonyos aspektusai hibásan működnek. Számos aspektust megvitattunk már a menetrendek keretében és a francia elnökség idején, az Ecofin-Tanács által irányított munka során. Úgy vélem, hogy a pénzügyi piacokba vetett bizalom helyreállítása és az emberek megtakarításainak védelme, valamint a pénzintézetek támogatása és a nehézségekkel küzdő tagállamok megsegítése érdekében, közösségi szinten sürgősen meghozott intézkedéseken kívül azok az alapvető reformok is folyamatban vannak, amelyekről Berès asszony kérdezett. Erre a témára vonatkozóan örömömre szolgál, hogy a Tanács megállapodásra jutott négy olyan irányelv-tervezetre vonatkozóan, amelyeknek döntő hatásuk lesz a pénzügyi ágazat stabilitásának növelésére, a személyek védelmére, valamint a belső piac további megszilárdítására, úgymint a bankok saját tőke követelményeiről szóló irányelv, a letéti garanciákról szóló irányelv, a fizetőképességről szóló II. irányelv, valamint az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokról (ÁÉKBV) szóló irányelv. Mi több, most folyik az eddig még nem ellenőrzött pénzintézetek ellenőrzése. A hitelminősítő intézetek európai szabályozására vonatkozó munka elkezdődött, és várhatóan 2009 tavaszán fejeződik be. Nincsen kétségem afelől, hogy a Parlament egyetért azzal, hogy határozottan biztosítani kívánjuk ezeknek a szövegeknek a mielőbbi jóváhagyását. Mi több, a Tanács francia elnöksége vállalta, hogy hosszú távú munkába kezd a pénzügyi szabályozás prociklikusságára vonatkozóan – aminek célja, hogy felülvizsgálják az ellenőrzési és számviteli keretet –, valamint a pénzügyi ágazatban kínálkozó ösztönzőkre vonatkozóan, megvizsgálva a piaci vezetők és szereplők javadalmazásának igen fontos kérdését. Az Európán belüli ellenőrzést illetően konkrét előrelépésről kaptunk jelentést az elmúlt néhány hónapban: a nemzeti ellenőrző rendszerek gyakorlatai nagyobb konvergenciát mutatnak, hogy valamennyi fél azonos módon hajtsa végre a dokumentumokat, a határokon átívelő csoportok ellenőrző rendszerei ellenőrző bizottságok felállítása révén megerősítésre kerültek, valamint a döntéshozatali eljárásaik javítása érdekében – az üléseken minősített többségi szavazás bevezetése révén – hatékonyabbá vált az európai ellenőrző bizottságok működése. Úgy vélem azonban, hogy ezen a területen radikálisabb változtatásokra van szükség, és nagyon bízunk a Jacques de Larosière által vezetett, magas szintű csoport munkájában, amely szintén az ellenőrzéssel fog foglalkozni, különös tekintettel a befektetési alapok ellenőrzésére. Mindenesetre mindez az eredmény és munka arra mutat, hogy az Európai Unió továbbra is a pénzügyi válságra válaszképpen folyó, nemzetközi munka motorja marad. Az Unió egyértelműen a globális pénzügyi felépítmény mélyreható reformjára irányuló, nemzetközi tevékenység motorja, különösen arra vonatkozóan, hogy megerősíti a nemzetközi pénzügyi szervezetek azon képességét, hogy megelőzzék a válság tényezőinek újbóli megjelenését. Az Egyesült Államokban kirobbant válság – amint azt Önök is tudják – további következményekkel jár. Míg a pénzügyi ágazat helyzete stabilizálódni látszik, és a javulás jeleit mutatja – habár még nem rendeződött minden –, az jelenti a következő kihívást, hogy amennyire lehetséges, korlátozzuk a pénzügyi válság reálgazdaságra és vállalkozásokra gyakorolt hatásait. A válság nagyon világosan megmutatta, hogy ezeket a világméretű problémákat globális szinten kell megoldani. A francia elnökség ezért azzal a javaslattal állt az Egyesült Államok elé, hogy nemzetközi csúcstalálkozót kellene tartani a jelentősebb feltörekvő országokkal együtt, amely találkozón meghatároznák az alapelveket és a nemzetközi pénzügyi felépítmény helyreállítása érdekében meghozandó, kezdeti intézkedéseket. Az elnökség ezt szem előtt tartva terjesztett javaslatokat a tagállamok elé. Ezeket a javaslatokat az Ecofin-Tanácsban megvitatták, majd az állam-, illetve kormányfők jóváhagyták azokat. Európa tehát képes volt – és azt hiszem, hogy ez nagyon fontos dolog – egységes álláspontot képviselni a november 15-i washingtoni ülésen. Az Ecofin-Tanács a G20-találkozót megelőzően végezte a munka rá eső részét: meghatározta az Európai Unió nemzetközi pénzügyi felépítményre vonatkozó, közös üzenetét. A november 4-i ülésén megvizsgált minden vonatkozó kérdést, hogy a válságra európai választ találjon, és javaslatát azt követően jóváhagyták az állam-, illetve kormányfők, november 7-i nem hivatalos találkozójukon. Úgy vélem, hogy ez az európai egység igen jelentős előrehaladást tett lehetővé – különösen az amerikai és feltörekvő országbeli partnereink részéről –, mind a globális növekedés támogatását, mind azon pénzügyi világpiacok szabályozását és ellenőrzését illetően, amelyek alapelvét kiterjesztették minden érdekelt félre, piacra és joghatóságra. Meggyőződésem, hogy ez a csúcstalálkozó lesz a kiindulási pont ahhoz, hogy felülvizsgáljuk a nemzetközi pénzügyi szervezetek eszközeit és forrásait. A Nemzetközi Valutaalap számára széles körű eszközöket kell biztosítani, amelyek lehetővé teszik, hogy rugalmasan és gyorsan támogathassa a tagállamokat. A Világbankot mozgósítani kell annak érdekében, hogy a feltörekvő és szegény országok számára biztosítsa az ahhoz szükséges finanszírozást, hogy meg tudjanak küzdeni a piaci erőforrások hiányával és az áremelkedésekkel. Azonkívül, hogy a nemzetközi pénzügyi szervezeteknek rendelkezniük kell a válságok leküzdésére szolgáló forrásokkal, azok megelőzésében is kulcsfontosságú szerepet kell játszaniuk. A Nemzetközi Valutaalap – elsősorban a Pénzügyi Stabilitási Fórummal szövetségben – képes kell, hogy legyen arra, hogy meghatározza a pénzügyi rendszerben felhalmozódó kockázatokat és buborékokat, és hogy azoknak megfelelő gazdaságpolitikákat javasoljon. A Tanács ezért fenntartások nélkül támogatja a G20-országok állam- és kormányfőinek november 15-én közzétett nyilatkozatát. Most már minden készen áll arra, hogy közös európai álláspontokat dolgozzunk ki, hogy ez a „washingtoni nyilaktozat” az elkövetkező nemzetközi események szabta határidőn belül megvalósítható legyen. Lényegében és befejezésképpen annyit szeretnék mondani, elnök úr, hogy az alapkérdésekben elért előrelépésen kívül – véleményem szerint – két fontos üzenet fogalmazódik meg. Európa nagyon gyors felkészülést követően, egységes álláspontot képviselt a washingtoni csúcstalálkozón. Európa következésképpen továbbra is a nemzetközi pénzügyi felépítmény reformjáról jelenleg folyó vita motorja kell, hogy legyen. Folytatni kell a tisztelt Házon belüli tanácskozásainkat és az elfogadásra kerülő reformokat, hogy továbbvigyük az éppen megkezdett folyamatot. A Bizottság által novemberben közzétett előrejelzés az Európai Unió gazdasági növekedésének jelentős visszaesését mutatja, ami várhatóan 1,4% lesz, jóllehet már 2007-ben 2,9% volt. A Bizottság szerint az Európai Unió üzleti tevékenysége 2009-ben várhatóan stagnálni fog, a GDP 0,2%-ának megfelelő éves átlagos növekedési rátával. A növekedés várhatóan nagyon lassan indul meg az év során, és 2010-ben 1,1% éves átlagot fog elérni. Az előrejelzések tükrében ez lesz a helyzet az elkövetkezendő hetekben és hónapokban. Ami a pénzügyi helyzetet illeti: ha úgy tűnik, hogy most jobb irányban történt elmozdulás, mint pár hónappal ezelőtt, az főként a tagállamok és központi bankok – köztük az Európai Központi Bank – határozott fellépésének köszönhető, és mivel e témáról kollégám és barátom, Jean-Pierre Jouyet hosszasan szólt, nem kívánok arra visszatérni. Az euroövezethez tartozó országok államfői október 12-én találkoztak, és először sikerült megállapodniuk olyan összehangolt cselekvési tervről, amelynek alapelveit az Európai Tanács október 15-i és 16-i ülésén hagyta jóvá. Valamennyi tagállam a tervben szereplő alapelveknek megfelelő, nemzeti intézkedéseket hozott: például – amint azt már tudják – a bankok finanszírozására szolgáló garancia mechanizmusok és a bankok feltőkésítését lehetővé tevő rendszerek révén. Másrészről az Európai Központi Bank az ajánlati felhívásai diverzifikálása és fedezetei sorának kiszélesítése révén jelentős erőket mozgósított a piac likviditásának biztosítása érdekében. Úgy vélem, hogy a pénzügyi nehézségekkel küzdő tagállamok támogatása révén bizonyítékát adtuk szolidaritásunknak. November elején támogatást nyújtottunk egy tagállamnak, Magyarországnak – ezt meg kellett tennünk. Most arról is megállapodtunk, hogy az Unió által, ilyen címen nyújtható kölcsönök felső határát 12 milliárd euróról 25 milliárd euróra szükséges emelni."@hu11 "Signor Presidente, signor Commissario, onorevoli deputati, per prima cosa desidero rispondere all’onorevole Berès, fornendo una breve retrospettiva su quanto è accaduto più o meno nell’ultimo anno. Io credo, come lei ha già detto, onorevole Berès, che sia giunto il momento di rilanciare la nostra economia. Gli Stati membri e l'Unione devono agire di concerto e contribuire a una più ampia risposta a livello globale. Per quanto concerne la ripresa dell'economia europea, la Commissione, ha preso l'iniziativa di pubblicare il 26 novembre un comunicato relativo a un piano di ripresa economica europea per la crescita e l'occupazione. Il Consiglio è molto lieto di questa iniziative, e mi compiaccio che lei, onorevole Berès, la consideri un passo nella giusta direzione. Al fine di risolvere del tutto la crisi e, in particolare, di trarne utili insegnamenti, dobbiamo analizzare ciò che è accaduto. L'iniziale turbolenza finanziaria, come sapete, è comparsa sul mercato negli Stati Uniti per poi diffondersi gradualmente, mettendo in evidenza gravi disfunzioni del nostro sistema finanziario. Questa crisi, dal punto di vista macroeconomico, riflette anche le conseguenze degli squilibri interni in termini di indebitamento delle famiglie, e degli squilibri esterni, in particolare il disavanzo corrente degli Stati Uniti. Ma è una crisi, vorrei sottolineare, soprattutto nella regolamentazione dei mercati finanziari, il che rivela il funzionamento difettoso di alcuni aspetti del nostro sistema di regolamentazione e di controllo. Molti di questi aspetti sono già stati discussi nel contesto della tabella di marcia e del lavoro svolto dal Consiglio Ecofin nel corso della presidenza francese. Ma in aggiunta alle misure urgenti adottate a livello comunitario per ripristinare la fiducia nei mercati finanziari e proteggere i depositi dei risparmiatori, sostenere gli istituti finanziari e fornire assistenza agli Stati membri in difficoltà, le riforme fondamentali che lei richiede, onorevole Berès, sono, a mio avviso, già in corso. A questo proposito, vorrei esprimere la mia soddisfazione per l'accordo raggiunto in sede di Consiglio su quattro progetti di direttive che avranno un effetto decisivo nel migliorare la stabilità del settore finanziario, proteggere i singoli investitori e rafforzare ulteriormente il mercato interno. Questi progetti sono la direttiva sui requisiti di capitale bancario, la direttiva sulla garanzia dei depositi, la direttiva “Solvibilità II”, e la direttiva sugli organismi d'investimento collettivo in valori mobiliari (OICVM). Inoltre, è in corso il lavoro in merito al controllo delle istituzioni finanziarie che finora non vi erano state assoggettate. E’ stato avviato, e dovrebbe essere completato nella primavera del 2009, anche il lavoro relativi ai regolamenti europei in materia di agenzie di rating del credito. Non ho alcun dubbio che il Parlamento condivida la nostra determinazione nell’assicurare che questi testi siano adottati nel più breve tempo possibile. La presidenza francese del Consiglio ha inoltre avviato un lavoro a lungo termine sulla ciclicità dei regolamenti finanziari al fine di rivedere il quadro di controllo e di contabilità, e sugli incentivi offerti nel settore finanziario, prendendo in esame l'importante questione della retribuzione dei dirigenti e degli operatori di mercato. Per quanto riguarda la vigilanza in Europa, sono già stati segnalati progressi concreti negli ultimi mesi: una maggiore convergenza tra le prassi dei sistemi nazionali di vigilanza in modo tale che ciascuno dia applicazione ai documenti in maniera equivalente; il rafforzamento dei sistemi di vigilanza dei gruppi transfrontalieri istituendo organi di vigilanza; un più efficiente funzionamento delle commissioni di vigilanza, con l'introduzione del voto a maggioranza qualificata per le loro riunioni in modo da migliorare le procedure decisionali. Tuttavia, ritengo che in questo settore siano necessari mutamenti radicali: siamo molto lieti per il lavoro del gruppo ad alto livello, presieduto da Jacques de Larosière, che esaminerà anche la vigilanza e in particolare la questione del controllo sui fondi d’investimento. In ogni caso, tutti questi risultati e questo lavoro mirano a far sì che l'Unione europea rimanga la forza motrice delle iniziative internazionali attualmente in corso in risposta alla crisi finanziaria. L'Unione ha sicuramente svolto un ruolo trainante nelle attività internazionali volte a una profonda riforma dell’architettura finanziaria globale e, in particolare, a una crescita della capacità delle istituzioni finanziarie internazionali al fine di scongiurare il ripresentarsi dei fattori di crisi. La crisi che ha avuto inizio negli Stati Uniti, come tutti sapete, continua a provocare conseguenze. Mentre nel settore finanziario la situazione sembra essersi stabilizzata e mostra segni di miglioramento, anche se non tutto è stato ancora risolto, la sfida con cui da ora in poi ci dobbiamo confrontare è quella di limitare il più possibile gli effetti di questa crisi finanziaria sull'economia reale e sulle imprese. La crisi ha dimostrato chiaramente che questi problemi di scala mondiale, devono essere risolti a livello mondiale. La presidenza francese ha preso l'iniziativa di proporre agli Stati Uniti un vertice internazionale che comprenda i principali paesi emergenti, al fine di definire i principi e le prime azioni da intraprendere per risanare l’architettura finanziaria internazionale. Tenendo presente questo obiettivo, la presidenza ha presentato agli Stati membri proposte che sono state discusse durante il Consiglio Ecofin e successivamente adottate dai capi di Stato o di governo. L'Europa è stata quindi in grado, e credo sia molto importante, di parlare con una sola voce alla riunione di Washington del 15 novembre. Il Consiglio Ecofin, prima del G20, ha fatto la sua parte definendo il messaggio comune dell'Unione europea per quanto riguarda l’architettura finanziaria internazionale. Nella riunione del 4 novembre, ha esaminato tutti gli aspetti pertinenti, al fine di elaborare una risposta europea alla crisi e la sua proposta è stata successivamente approvata dai capi di Stato o di governo nel vertice informale del 7 novembre. Ritengo che questa unità europea abbia consentito di fare notevoli progressi, in particolare da parte dei nostri partner negli Stati Uniti e nei paesi emergenti, sia per sostenere la crescita mondiale che per la regolamentazione e la vigilanza dei mercati finanziari globali, i cui principi si estendano a tutte le parti interessate, i mercati e le giurisdizioni. Sono convinto che questo vertice rappresenti il punto di partenza per una revisione degli strumenti e delle risorse delle istituzioni finanziarie internazionali. L'FMI deve poter disporre di una vasta gamma di strumenti che consentano di sostenere gli Stati membri in modo flessibile e rapido. Occorre mobilitare la Banca mondiale per fornire i necessari finanziamenti ai paesi poveri ed emergenti, consentendo loro di affrontare le carenze e i rincari sul mercato delle risorse. Le istituzioni finanziarie internazionali non solo devono avere le risorse necessarie a far fronte a eventuali crisi, ma devono anche svolgere un ruolo fondamentale nella prevenzione di tali situazioni. Il Fondo monetario internazionale, in particolare, in collaborazione con il Forum per la stabilità finanziaria, deve essere in grado di individuare eventuali rischi e bolle speculative nel sistema finanziario e raccomandare le politiche economiche più adeguate. Il Consiglio, quindi, concorda senza riserve con la dichiarazione rilasciata dai capi di Stato e di governo dei paesi del G20, resa pubblica il 15 novembre. Tutto è ormai in atto per lo sviluppo di posizioni comuni europee in modo che quella dichiarazione di Washington possa essere attuata entro i tempi stabiliti per le prossime scadenze internazionali. Fondamentalmente, e per concludere, signor Presidente, credo che oltre ai progressi compiuti sui temi fondamentali si possano trarre da tutto ciò due importanti conclusioni. Dopo una preparazione molto rapida, l’Europa ha parlato con una sola voce al vertice di Washington; deve quindi mantenere questo ruolo di forza trainante nel dibattito in corso sulla riforma dell’architettura finanziaria internazionale. Dobbiamo continuare le nostre discussioni interne e il processo di riforma al fine di contribuire a questo percorso che è ancora solo agli inizi. Le previsioni pubblicate dalla Commissione all'inizio del mese di novembre mostrano un notevole calo della crescita economica nell'Unione europea, che dovrebbe essere dell’1,4 per cento per il 2008, mentre ancora nel 2007 era stata del 2,9 per cento. Secondo la Commissione, nel 2009 si prevede un ristagno dell'attività economica dell'Unione europea con un tasso medio annuo di crescita dello 0,2 per cento del PIL. Si prevede che la crescita proceda molto lentamente nel corso dell’anno per raggiungere nel 2010 una media annua dell’1,1 per cento. Nel corso delle prossime settimane e mesi questa sarà dunque la situazione, nella misura in cui è possibile fare previsioni. Per quanto riguarda la situazione finanziaria, se essa sembra muoversi verso una direzione migliore rispetto a qualche mese fa, ciò è soprattutto a causa della decisa azione degli Stati membri e delle banche centrali, compresa la Banca centrale europea: non tornerò sull’argomento dato che il collega e amico Jean–Pierre Jouyet ha parlato a lungo di questo problema. Il 12 ottobre si sono riuniti i capi di Stato dei paesi dell’eurozona e, per la prima volta, hanno concordato un piano d'azione concertata, i cui principi sono stati approvati dal Consiglio europeo del 15 e 16 ottobre. Oggi tutti gli Stati membri hanno adottato le misure nazionali in conformità con i principi contenuti nel piano, per esempio, come già sapete, attraverso i meccanismi di garanzia per il finanziamento delle banche e di sistemi che ne consentano la ricapitalizzazione. Inoltre, la Banca centrale europea ha compiuto notevoli sforzi per fornire liquidità al mercato, diversificando i propri bandi di gara e ampliando la gamma dei collaterali. Ritengo che abbiamo dimostrato solidarietà e sostegno agli Stati membri colpiti da difficoltà finanziarie. All’inizio di novembre è stato necessario aiutare l'Ungheria. Recentemente abbiamo anche convenuto sulla necessità di aumentare da 12 a 25 miliardi di euro il massimale dei prestiti che l'Unione può erogare ai sensi dell’accordo."@it12 "Gerb. pirmininke, Komisijos nary, gerb. nariai, pirmiausia norėčiau atsakyti Pervenche Berès, pateikdamas trumpą apžvalgą ir trumpai apibūdindamas, kas įvyko per pastaruosius metus. Manau, kad, kaip jūs, Pervenche Berès, jau minėjote, atėjo laikas iš naujo pradėti kurti mūsų ekonomiką. Valstybės narės ir Sąjunga turėtų veikti suderintai ir prisidėti siekiant platesnės reakcijos visuotiniu lygmeniu. Kalbant apie Europos ekonomikos atsigavimą, lapkričio 26 d. Komisija ėmėsi iniciatyvos ir paskelbė komunikatą – Europos ekonomikos atkūrimo, augimo ir darbo vietų kūrimo planą. Taryba teigiamai vertina šį komunikatą ir man malonu, Pervenche Berès, kad jūs taip pat laikote tai žingsniu tinkama kryptimi. Jei norime galutinai išspręsti šią krizę ir ypač pasidaryti išvadas iš jos, privalome analizuoti tai, kas įvyko. Finansiniai neramumai, kaip jūs žinote, prasidėjo antrinėje hipotekos paskolų rinkoje JAV. Jie laipsniškai plito, išryškindami rimtus mūsų finansų sistemos nesklandumus. Žvelgiant iš makroekonomikos pozicijų, ši krizė taip pat atspindi vidinės pusiausvyros stoką šeimos ūkių įsiskolinimų požiūriu ir išorės pusiausvyros stoką, ypač atsižvelgiant į dabartinį JAV deficitą. Tačiau tai yra, kaip norėčiau pabrėžti, visų pirma finansų rinkų reguliavimo krizė, kuri išryškina tai, kad netinkamai veikia tam tikrų mūsų reguliavimo ir stebėjimo sistemos Daugelis šių aspektų jau buvo nagrinėti, rengiant veiksmų planus ir atliekant darbą Ekonomikos ir finansų reikalų taryboje pirmininkaujant Prancūzijai. Tačiau šalia skubių priemonių, kurių imtasi Bendrijos lygmeniu atkurti pasitikėjimą finansų rinka ir apsaugoti indėlininkų santaupas, paremti finansų institucijas ir teikti paramą valstybėms narėms, išgyvenančioms sunkumus, svarbiausios reformos, kurių jūs, Pervenche Berès, prašote, mano nuomone, jau vyksta. Norėčiau pritarti susitarimui, kurio pasiekta Taryboje dėl keturių direktyvų projektų, kurie būtų reikšmingi didinant finansų sektoriaus stabilumą, apsaugant vartotojus ir toliau stiprinant vidaus rinką. Tai direktyvos dėl bankų kapitalo reikalavimų, direktyva dėl indėlių garantijų sistemų, mokumo II ir direktyva dėl kolektyvinio investavimo į perleidžiamus vertybinius popierius subjektų (KIPVPS). Be to, vykdomas finansinių institucijų, kurios ligi šiolei nebuvo stebimos, stebėjimo darbas. Pradėtas darbas dėl Europos kredito reitingų agentūrų reglamentų, kuris, kaip tikimasi, bus baigtas 2009 m. pavasarį. Neabejoju, kad Parlamentas yra kartu su mumis pasirengęs užtikrinti, kad šie nauji tekstai būtų priimti kiek galima greičiau. Be to, Tarybai pirmininkaujanti Prancūzija ėmėsi iniciatyvos svarstyti ciklinį finansų reglamentų pobūdį, siekdama persvarstyti priežiūros ir atskaitomybės sistemą ir finansų sektoriaus lengvatas, ir svarstydama labai svarbų vadybininkų ir rinkos prekybininkų atlyginimo už darbą klausimą. Per pastaruosius mėnesius pasiekta konkrečios pažangos dėl priežiūros Europoje: didesnės konvergencijos tarp valstybių narių priežiūros sistemų, suderintos tvarkos įgyvendinant dokumentus; tarptautinių grupių priežiūros stiprinimo, steigiant priežiūros tarybas; ir veiksmingesnės Europos priežiūros komitetų veiklos, taikant kvalifikuotos daugumos balsavimą, tobulinant sprendimų priėmimo procedūrą. Vis dėlto, manau, šioje srityje būtini radikalesni pokyčiai, ir mes labai laukiame, kad pradėtų dirbti aukšto lygio grupė, pirmininkaujama Jacques de Larosière, kurioje taip pat bus svarstomi priežiūros, ypač investicinių fondų priežiūros klausimai. Bet kuriuo atveju šie rezultatai ir vykstantis darbas rodo, kad Europos Sąjunga ir toliau lieka varomąja jėga tarptautiniame darbe, sprendžiant finansų krizės iššūkius. Sąjunga neabejotinai buvo varomoji jėga, reformuojant tarptautinę struktūrą, ypač didinant tarptautinių finansų institucijų gebėjimus, kuriais siekiama išvengti krizės veiksnių pasikartojimo. Krizė, kuri prasidėjo Jungtinėse Valstijose, kaip jums žinoma, tęsiasi toliau. Jei padėtis finansų sektoriuje, regis, stabilizavosi ir yra pagerėjimo ženklų, nors dar nenurimo, nuo šiol būtina kiek įmanoma labiau apriboti šios finansų krizės padarinius ekonomikai. Krizė labai aiškiai parodė, kad šie visuotiniai klausimai, turėtų būti sprendžiami pasauliniu lygiu. Todėl Tarybai pirmininkaujanti Prancūzija ėmėsi iniciatyvos pasiūlyti Jungtinėms Valstijoms surengti tarptautinį aukščiausiojo lygio susitikimą, apimantį visas svarbiausias besivystančias šalis nustatant principus ir veiksmus, kurių reikėtų imtis atkuriant tarptautinę finansų sistemą. Turėdama omenyje šį tikslą, Tarybai pirmininkaujanti valstybė narė pateikė pasiūlymus valstybėms narėms. Šie pasiūlymai buvo svarstyti Ekonomikos ir finansų reikalų taryboje, ir paskui jiems pritarė valstybių ir vyriausybių vadovai. Todėl Europa galėjo, ir manau, kad tai yra labai svarbu, kalbėti vienu balsu Vašingtono susitikime lapkričio 15 d. Prieš Didžiojo dvidešimtuko susitikimą, Ekonomikos ir finansų reikalų tarybai teko svarbus vaidmuo apibrėžiant Europos Sąjungos bendrą poziciją dėl tarptautinės finansų sistemos. Lapkričio 4 d. posėdyje ji svarstė įvairius svarbius klausimus siekdama nustatyti Europos reakciją į krizę, ir jos pasiūlymui vėliau pritarė valstybių ir vyriausybių vadovai savo neoficialiame susitikime lapkričio 7 d. Manau, ši bendra Europos pozicija leido pasiekti reikšmingos pažangos, ypač mūsų partneriams iš JAV ir iš besivystančių šalių, remiant visuotinį augimą ir reguliuojant ir stebint pasaulio finansų rinkas, kurių pagrindiniai principai taikomi visiems suinteresuotiems dalyviams, rinkoms ir jurisdikcijoms. Esu įsitikinęs, kad šis aukščiausiojo lygio susitikimas yra pradinis taškas peržiūrint tarptautinių finansų institucijų priemones ir išteklius. TVF turėtų būti užtikrintas platus priemonių rinkinys, kuris jam leistų lanksčiai ir greitai paremti valstybes nares. Pasaulio bankas turi sukaupti jėgas ir teikti reikalingą finansavimą besivystančioms ir neturtingoms šalims tam, kad įgalintų jas spręsti rinkos išteklių trūkumo ir didėjančių kainų klausimus. Be to, tarptautinės finansų institucijos ne tik privalo turėti išteklių krizės atveju, jos taip pat turėtų vaidinti svarbiausią vaidmenį tam, kad jų būtų išvengta. TVF kartu su Finansų stabilumo forumu turi turėti galimybę nustatyti bet kokią finansų sistemos rizikos veiksnių arba perkaitimo galimybę ir teikti rekomendacijas dėl atitinkamų ekonomikos politikos priemonių. Todėl Taryba nedvejodama pritaria pareiškimui, kurį pateikė Didžiojo dvidešimtuko valstybių ir vyriausybių vadovai, paskelbtam lapkričio 15 d. Dabar viskas parengta tam, kad būtų priimta bendra Europos pozicija tam, kad ši „Vašingtono deklaracija“ būtų įgyvendinta laikantis nustatytų terminų, kurie numatyti pagal būsimus tarptautinius įsipareigojimus. Iš esmės ir jau baigdamas, gerb. pirmininke, manau kad šalia pažangos pagrindiniais klausimais, iš to galima padaryti dvi svarbias išvadas. Europa po labai greito pasirengimo vienu balsu kalbėjo Vašingtono aukščiausiojo lygio susitikime. Todėl Europa ir toliau turėtų likti varomąja jėga diskusijose dėl tarptautinės finansų sistemos pertvarkymo. Mūsų vidaus diskusijos ir reformos, kurias mes ir toliau tęsime turėtų padėti šiam procesui, kuris dar tik prasideda. Lapkričio mėn. pradžioje paskelbta Komisijos prognozė rodo reikšmingą ekonomikos augimo Europos Sąjungoje sumažėjimą, kuris, kaip manoma, 2008 m. turėtų būti 1,4 proc., o 2007 m. jis tesudarė 2,9 proc. 2009 m., anot Komisijos, verslo veikla Europos Sąjungoje turėtų stagnuoti, esant metiniam 0,2 proc. BVP augimui. Tikimasi, kad augimas vyks pamažu ir 2010 m. vidutiniškai bus 1,1 proc. Tokią padėtį galima prognozuoti per artimiausias savaites ir mėnesius. Finansinė padėtis – kuri, atrodo, daug geresnė negu prieš keletą mėnesių, daugiausia yra valstybių narių ir centrinių bankų, tarp jų Europos centrinio banko, ryžtingų veiksmų rezultatas, ir, kaip svarstant šį klausimą minėjo mano kolega ir draugas Jean-Pierre Jouyet, aš daugiau nebegrįšiu prie šios temos. Euro zonos valstybių vadovai susitiko spalio 12 d. ir pirmą kartą susitarė dėl suderinto veiksmų plano, kurio principus patvirtino Europos Vadovų Taryba spalio 15 ir 16 d. Visos valstybės narės šiuo metu patvirtino nacionalines priemones, kaip to reikalauja šio plano principai, pvz., kaip jums žinoma, per garantijų mechanizmus finansuoti bankus ir sistemas, leidžiančius didinti jų kapitalą. Be to, ECB labai stengėsi užtikrinti rinkos likvidumą, diversifikuoti savo kvietimus dalyvauti konkurse ir išplėsti užstatų galimybes. Manau, kad buvome solidarūs remdami valstybes nares, susidūrusias su finansiniais sunkumais. Mes tai padėjome padaryti vienai valstybei narei, Vengrijai, lapkričio mėn. pradžioje. Taip pat susitarėme dėl poreikio pakelti viršutinę ribą paskoloms, Europos Sąjungai pagal šias sąlygas nuo 12 mlrd EUR iki 25 mlrd EUR."@lt14 "Priekšsēdētāja kungs, komisār, godājamie deputāti, iesākumā es vēlētos atbildēt kundzei, pirmkārt, sniedzot īsu pārskatu par to, kas noticis aptuveni pēdējā gada laikā. Es ticu, kā jūs jau teicāt kundze, ka tagad ir pienācis laiks atjaunot mūsu ekonomiku. Dalībvalstīm un Savienībai ir jādarbojas saskaņoti un jāveicina plašāka reakcija globālā līmenī. Attiecībā uz Eiropas ekonomikas atveseļošanu Komisija ir uzņēmusies iniciatīvu un 26. novembrī publicējusi paziņojumu “Eiropas Ekonomikas atjaunošanas plāns izaugsmei un nodarbinātībai”. Padome ir ļoti apmierināta ar šo paziņojumu, un es esmu apmierināts, ka jūs kundze, uzskatāt to par soli pareizajā virzienā. Lai pilnībā atrisinātu krīzi un jo īpaši gūtu no tās mācību, mums ir jāanalizē notikušais. Kā zināt, sākotnējā finanšu nestabilitāte parādījās augsta riska hipotekāro kredītu tirgū ASV. Tā pakāpeniski izplatījās, atklājot nopietnas nepilnības mūsu finanšu sistēmās. No makroekonomiskā viedokļa šī krīze arī atspoguļo iekšējas nelīdzsvarotības ietekmi saistībā ar mājsaimniecību parādiem un ārēju nelīdzsvarotību, īpaši pašreizējo ASV deficītu. Bet es vēlos uzsvērt, ka galvenokārt tā ir finanšu tirgu regulēšanas krīze, kas atklāj mūsu regulēšanas un uzraudzības sistēmu atsevišķu aspektu nepilnīgu darbību. Liela daļa šo aspektu jau ir apspriesti, strādājot pie ceļvežiem un Ekonomikas un finanšu padomes darbā Francijas prezidentūras laikā. Bet papildus steidzamajiem pasākumiem, kas pieņemti Kopienas līmenī, lai atjaunotu uzticību finanšu tirgiem un aizsargātu noguldītāju depozītus, atbalstītu finanšu iestādes un sniegtu atbalstu grūtības nonākušām dalībvalstīm, galvenās reformas, kuras aicināt veikt kundze, manuprāt, jau ir ceļā. Attiecībā uz šo tematu es vēlētos paust gandarījumu par vienošanos, kas Padomē panākta par četriem direktīvu projektiem, kam būs izšķirīga ietekme uz finanšu nozares stabilitātes uzlabošanu, personu aizsardzību un iekšējā tirgus turpmāku nostiprināšanu. Tā ir direktīva par kapitāla prasībām bankām, direktīva par depozītu garantijām, Otrā maksātnespējas direktīva un direktīva attiecībā uz pārvedamu vērtspapīru kolektīvo ieguldījumu uzņēmumiem (PVKIU). Turklāt pašlaik notiek darbs pie to finanšu iestāžu uzraudzības, kas līdz šim nav tikušas uzraudzītas. Ir sācies darbs pie Eiropas noteikumiem saistībā ar kredītreitinga aģentūrām, un to ir paredzēts pabeigt 2009. gada pavasarī. Es nešaubos, ka Parlaments atbalsta mūsu apņemšanos nodrošināt, lai šie dokumenti tiek pieņemti pēc iespējas ātrāk. Turklāt Padomes Francijas prezidentūra ir uzņēmusies uzsākt ilgtermiņa darbu pie finanšu noteikumu cikliskumu, lai pārskatītu uzraudzības un atskaišu sniegšanas sistēmu, un pie finanšu nozarē piedāvātiem stimuliem, pētot ļoti svarīgo jautājumu par vadītāju un tirgotāju atalgojumu. Attiecībā uz uzraudzību Eiropā dažos pēdējos mēnešos jau ir ziņots par konkrētu progresu: lielāka valstu uzraudzības sistēmu prakšu saskaņotība, lai katra no tām īsteno dokumentus līdzvērtīgi; pārrobežu grupu uzraudzības sistēmu nostiprināšana, izveidojot uzraudzības padomes; kā arī Eiropas uzraudzības komiteju efektīvāka darbība, ieviešot kvalificēta balsu vairākuma balsojumu to sanāksmēs, lai uzlabotu lēmumu pieņemšanas procedūras. Tomēr es uzskatu, ka šajā jomā ir vajadzīgas radikālākas pārmaiņas, un mēs ļoti ceram uz darbu augsta līmeņa grupā, ko vada un kas arī apspriedīs uzraudzību, īpaši jautājumu par ieguldījumu fondu uzraudzību. Jebkurā gadījumā visi šie sasniegumi un šis darbs norāda uz to, ka Eiropas Savienība joprojām ir dzinējspēks starptautiskam darbam, kas tiek veikts, reaģējot uz finanšu krīzi. Savienība noteikti ir bijis virzošais spēks tai starptautiskajai darbībai, kuras mērķis ir globālās finanšu arhitektūras visaptveroša reforma, īpaši starptautisko finanšu iestāžu kapacitātes palielināšana, lai novērstu krīzes faktoru atkārtotu parādīšanos. Kā jūs visi zināt, krīzes, kas sākās ASV, sekas joprojām ir jūtamas. Kaut arī stāvoklis finanšu nozarē šķiet stabilizējies un izrāda uzlabošanās pazīmes, kaut arī ne viss vēl ir nokārtots, no šī brīža uzdevums ir cik vien iespējams ierobežot šīs finanšu krīzes ietekmi uz reālo ekonomiku un uzņēmumiem. Šī krīze ir ļoti skaidri parādījusi, ka šīs problēmas, kuras ir globālas, ir jārisina globālā līmenī. Tāpēc Francijas prezidentūra ir uzņēmusies iniciatīvu ierosināt ASV organizēt starptautisku augstākā līmeņa sanāksmi, kurā piedalītos lielākās jaunattīstības valstis, lai definētu principus un sākotnējos pasākumus, kas jāveic, lai atjaunotu starptautisko finanšu arhitektūru. Paturot prātā šo mērķi, prezidentūra iesniedza priekšlikumus dalībvalstīm. Šos priekšlikums apsprieda Ekonomikas, un finanšu padomē, un pēc tam pieņēma valstu vai valdību vadītāji. Tādējādi Eiropa spēja, un es uzskatu, ka tas ir ļoti svarīgi, paust vienotu nostāju 15. novembra sanāksmē Vašingtonā. Pirms G20 sanāksmes Ekonomikas un finanšu padome pildīja savu uzdevumu, definējot Eiropas Savienības kopējo nostāju attiecībā uz starptautisko finanšu arhitektūru. Savā 4. novembra sanāksmē tā izskatīja visus attiecīgos jautājumus, lai lemtu par Eiropas reakciju uz krīzi, un tās priekšlikumu pēc tam apstiprināja valstu vai valdību vadītāji neoficiālā sanāksmē 7. novembrī. Es uzskatu, ka šī Eiropas vienotība ir ļāvusi panākt ļoti ievērojamu progresu, sevišķi no mūsu partneru puses ASV un jaunattīstības valstīs, gan attiecībā uz globālās izaugsmes atbalstu, gan globālo finanšu tirgu regulēšanu un uzraudzību, kuru principi ir piemēroti visām ieinteresētajām pusēm, tirgiem un jurisdikcijām. Es esmu pārliecināts, ka šī augstākā līmeņa sanāksme ir sākumpunkts, lai pārskatītu starptautisko finanšu iestāžu instrumentus un resursus. SVF ir jāapgādā ar lielu skaitu dažādiem instrumentiem, kas tam ļautu elastīgi un ātri sniegt atbalstu dalībvalstīm. Pasaules Banka ir jāsaliedē, lai sniegtu vajadzīgās finanses jaunattīstības un nabadzīgajām valstīm, dodot tām iespēju risināt tirgus resursu trūkumu un cenu palielināšanos. Turklāt starptautiskajām finanšu iestādēm ir ne vien jābūt resursiem krīžu novēršanai — tām ir arī jāpilda galvenie uzdevumi to novēršanai. Jo sevišķi SVF kopīgi ar Finanšu stabilitātes forumu ir jāspēj identificēt risku un “burbuļu” uzkrāšanās finanšu sistēmā un jāiesaka attiecīga ekonomikas politika. Tāpēc Padome bez atrunām atbalsta G20 valstu vai valdību vadītāju sagatavoto paziņojumu, kas tika publiskots 15. novembrī. Tagad ir ieviests viss, lai izstrādātu kopējas Eiropas nostājas, lai šo “Vašingtonas deklarāciju” varētu īstenot laika posmā, kas noteikta nākamajiem starptautiskajiem termiņiem. Būtībā un noslēgumā, priekšsēdētāja kungs, es uzskatu, ka papildus panāktajam progresam pamatjautājumos no tiem var izdarīt divus svarīgus secinājumus. Pēc ļoti ātras sagatavošanās Eiropa Vašingtonas augstākā līmeņa sanāksmē pauda vienotu nostāju. Tāpēc Eiropai ir jāpaliek par virzītājspēku pašreizējās debatēs par starptautiskās finanšu arhitektūras reformēšanu. Mums ir jāturpina mūsu iekšējās diskusijas un reformas, kuras pieņemsim, lai virzītu šo procesu, kas ir tikai sākumā. Komisijas novembra sākumā publicētajā prognozē ir parādīts ekonomiskās izaugsmes ievērojams kritums Eiropas Savienībā, kas 2008. gadā tiek prognozēts 1,4 %, bet tikai 2007. gadā bija 2,9 %. Saskaņā ar Komisijas datiem tiek prognozēts, ka 2009. gadā uzņēmējdarbība Eiropas Savienībā paliks nemainīga ar vidējo gada izaugsmes rādītāju 0,2 % no IKP. Tiek paredzēts, ka izaugsme gada laikā ļoti lēni atgriezīsies, 2010. gadā sasniedzot gada vidējo rādītāju 1,1 % apmērā. Tāda būs situācija turpmāko nedēļu un mēnešu laikā, ciktāl to var prognozēt. Attiecībā uz finanšu situāciju — ja šķiet, ka tā attīstās labākā virzienā nekā pirms dažiem mēnešiem, tad tas ir galvenokārt dalībvalstu un centrālo banku, tostarp Eiropas Centrālās bankas, apņēmīgās rīcības rezultātā, un, tā kā mans kolēģis un draugs par šo jautājumu ir plaši runājis, es neatgriezīšos pie šī temata. 12. oktobrī tikās eirozonas valstu vadītāji un pirmo reizi vienojās par saskaņotu rīcības plānu, kura principus Eiropadome apstiprināja 15. un 16. oktobrī. Visas dalībvalstis pašlaik ir pieņēmušas valsts pasākumus saskaņā ar šī plāna principiem, piemēram, kā jau zināt, ar garantiju mehānismiem banku finansēšanai un sistēmām, kas ļauj veikt to rekapitalizāciju. Turklāt ECB ir pielikusi ievērojamas pūles, lai nodrošinātu likviditāti tirgū, dažādojot uzaicinājumus piedalīties konkursos un paplašinot nodrošinājuma klāstu. Es uzskatu, ka mēs esam parādījuši solidaritāti, atbalstot tās dalībvalstis, kuras nonākušas finansiālās grūtībās. Mēs novembra sākumā palīdzējām vienai dalībvalstij — Ungārijai — tas bija jādara. Mēs tagad arī esam vienojušies par to, ka ir jāpaceļ aizdevumu maksimālā robeža aizdevumiem, ko Savienība var izsniegt saskaņā ar šo kārtību no 12 miljardiem eiro līdz 25 miljardiem eiro."@lv13 "Monsieur le Président, Monsieur le Commissaire, Mesdames et Messieurs les membres du Parlement, je voudrais répondre à Mme Berès, tout d'abord en me livrant à une rapide rétrospective sur ce qui s'est passé depuis maintenant près d'un an. Je crois qu'aujourd'hui, comme vous l'avez dit, Mme Berès, l'heure est à la relance de notre économie. Les États membres et l'Union doivent agir de concert et contribuer à une réponse plus vaste au niveau mondial. S'agissant de la relance de l'économie européenne, la Commission a pris l'initiative en publiant, le 26 novembre, une communication, un plan européen pour la relance économique en faveur de la croissance et de l'emploi. Le Conseil se félicite vivement de cette communication et j'ai bien noté que vous qualifiez, Madame Berès, de pas dans la bonne direction ce point, je m'en réjouis. Afin de résoudre pleinement la crise, et surtout d'en tirer les leçons, nous devons analyser ce qui s'est passé. Les premières turbulences financières, vous le savez, sont apparues sur le marché des au niveau des États-Unis. Elles se sont ensuite progressivement propagées, révélant de graves dysfonctionnements dans nos systèmes financiers. Du point de vue macroéconomique, cette crise reflète aussi les implications de déséquilibres intérieurs, en termes d'endettement des ménages, ou extérieurs, notamment le déficit courant américain. Mais c'est surtout, et j'insiste, une crise de la réglementation des marchés financiers qui révèle le mauvais fonctionnement de certains aspects de nos cadres de réglementation et de surveillance. Un grand nombre de ces aspects sont déjà traités dans le cadre des feuilles de route et des travaux menés par le Conseil Ecofin durant la Présidence française. Mais au-delà des mesures d'urgence prises au niveau communautaire pour restaurer la confiance sur les marchés financiers et protéger les dépôts des épargnants, soutenir les institutions financières ou apporter une aide aux États membres, rencontrant des difficultés, les réformes de fond pour lesquelles vous plaidez, Madame Berès, sont aujourd'hui, je crois, en cours. Je tiens à me féliciter à ce titre de l'accord trouvé au Conseil sur quatre projets de directive, tout à fait déterminants pour renforcer la stabilité du secteur financier, la protection des particuliers, ou approfondir encore le marché intérieur, la directive relative aux exigences des fonds propres des banques, celle concernant la garantie des dépôts, solvabilité 2, et celle concernant les OPCVM. Par ailleurs, des travaux sont en cours sur le contrôle d'institutions financières, pour l'instant non contrôlées. Ainsi, les travaux sur le règlement européen concernant les agences de notation ont commencé et devraient se terminer au printemps 2009. Je ne doute pas que le Parlement partage notre détermination à ce que ces textes soient adoptés dans les meilleurs délais. Par ailleurs, la Présidence française du Conseil s'est engagée à lancer des travaux de plus long terme sur la procyclicité de la régulation financière en vue d'une révision du cadre prudentiel et comptable et sur les incitations au sein du secteur financier en travaillant à la question très importante de la rémunération des dirigeants et des opérateurs de marché. Concernant la supervision en Europe, des progrès concrets ont d'ores et déjà été enregistrés au cours de ces derniers mois: une plus grande convergence entre les pratiques des superviseurs nationaux afin que chacun applique les textes de manière équivalente; un renforcement de la supervision des groupes transfrontières par la mise en place de collèges de superviseurs; un fonctionnement plus efficace des comités de superviseurs européens via la mise en œuvre de la majorité qualifiée en leur sein pour améliorer les processus de décision. Toutefois, des évolutions plus profondes, je crois, sont nécessaires et, à ce titre, nous attendons beaucoup des travaux du groupe de haut niveau présidé par Jacques de Larosière qui traitera également du champ de la supervision, notamment la question de la surveillance des fonds d'investissement. En tout état de cause, l'ensemble de ces acquis et de ces chantiers me semblent de nature à maintenir le rôle moteur de l'Union européenne dans les travaux internationaux, en réponse à la crise financière. L'Union a certes eu un rôle moteur dans la mobilisation internationale pour réformer en profondeur l'architecture financière mondiale, en particulier pour renforcer la capacité des institutions financières internationales à prévenir la réapparition de facteurs de crise. La crise qui a débuté aux États-Unis continue, vous le savez les uns et les autres, d'avoir des conséquences. Si la situation dans le secteur financier apparaît stabilisée et montre des signes d'amélioration, encore que tout ne soit pas réglé, l'enjeu est désormais de limiter, autant que possible, les effets de cette crise financière sur l'économie et l'activité réelles. La crise a mis très clairement en évidence que c'est au niveau mondial qu'il faut résoudre ces problèmes qui sont de dimension mondiale. Dans ce contexte, la Présidence française a pris l'initiative de proposer aux États-Unis la réunion d'un sommet international incluant les principaux pays émergents pour définir les principes et les premières actions à mettre en œuvre en vue de refonder l'architecture financière internationale. Dans cette perspective, elle a soumis des propositions aux États membres qui ont été discutées au sein du Conseil Ecofin, puis adoptées par les chefs d'État ou de gouvernement. L'Europe, et c'est, je crois, très important a ainsi pu parler d'une seule voix lors de la réunion de Washington, le 15 novembre dernier. Avant la réunion du G20, le Conseil économique a joué son rôle en définissant le message commun de l'Union européenne en matière d'architecture financière internationale. Lors de sa session du 4 novembre, il a examiné l'ensemble des questions pertinentes en vue d'arrêter une réponse européenne à la crise et sa proposition a ensuite été endossée par les chefs d'État et de gouvernement, lors de leur réunion informelle du 7 novembre. Je crois que cette unité européenne a permis d'obtenir des avancées très significatives, notamment de la part de nos partenaires américains et émergents, à la fois en matière de soutien à la croissance mondiale, mais également en matière de régulation et de supervision des marchés financiers mondiaux dont le principe a été étendu à tous les acteurs, tous les marchés, toutes les juridictions. Je suis convaincu que ce sommet constitue le point de départ d'une révision des outils et moyens des institutions financières internationales. Le FMI doit être doté de la panoplie des instruments lui permettant un soutien aux pays membres de façon souple et rapide. La Banque mondiale doit être mobilisée pour apporter les financements nécessaires aux pays émergents et aux pays pauvres qui pourraient ainsi faire face à la raréfaction et au renchérissement des ressources de marché. En outre, si les institutions financières internationales doivent avoir les moyens de traiter les crises, elles doivent jouer un rôle clé pour les prévenir. Le FMI doit, en particulier, en lien avec le Forum de stabilité financière, pouvoir identifier l'accumulation de risques et de bulles dans le système financier et préconiser des politiques économiques en réponse. Le Conseil appuie donc sans réserve la déclaration des chefs d'État et de gouvernement des pays du G20, rendue publique le 15 novembre dernier. Tout est d'ores et déjà en ordre de marche pour élaborer des positions européennes communes, pour mettre en œuvre cette déclaration de Washington dans le calendrier fixé pour les prochaines échéances internationales. Au fond, et en guise de conclusion, Monsieur le Président, je crois que l'on peut retenir deux messages importants, au-delà des avancées sur le fond. L'Europe, après une préparation très rapide, s'est exprimée d'une seule voix lors du sommet de Washington. L'Europe doit donc rester un moteur dans la réflexion qui s'engage pour réformer l'architecture financière internationale. Notre réflexion interne et les réformes que nous continuerons à adopter doivent se poursuivre pour nourrir ce processus qui n'est qu'à son début. Les prévisions publiées par la Commission, au début du mois de novembre, tablent sur une diminution considérable de la croissance économique de l'Union européenne qui devrait s'établir à 1,4% en 2008, alors qu'elle était de 2,9%, ne serait-ce qu'en 2007. En 2009, selon la Commission, l'activité dans l'Union européenne devrait stagner en moyenne annuelle avec un taux de croissance de 0,2% du PIB. La croissance se redresserait très lentement en cours d'année pour atteindre 1,1% en moyenne annuelle en 2010. Voilà la situation, telle qu'on peut la prévoir dans les semaines et les mois qui viennent. Sur la situation financière. Si celle-ci se présente de manière relativement mieux orientée qu'il y a quelques mois, c'est notamment grâce à l'action déterminée des États, mais aussi des banques centrales, dont la Banque centrale européenne, mon collègue et ami Jean–Pierre Jouyet en a parlé suffisamment pour que je n'y revienne pas. Les pays de la zone euro, réunis au niveau des chefs d'État, pour la première fois, se sont accordés dès le 12 octobre, sur un plan d'action concerté, dont les principes ont été approuvés par le Conseil européen des 15 et 16 octobre. Tous les États membres ont maintenant adopté des mesures nationales, en conformité avec les principes de ce plan, notamment vous le savez, au travers de mécanismes de garantie pour le financement des banques et de systèmes permettant la recapitalisation de celles-ci. Par ailleurs, la BCE a déployé des efforts importants pour apporter de la liquidité au marché, en diversifiant ses appels d'offres, ou en élargissant le champ de ses collatéraux. Je crois que nous avons fait preuve de solidarité dans le soutien aux États membres en prise à des difficultés financières. Nous l'avons fait au profit d'un État membre, la Hongrie, au début du mois de novembre, il fallait le faire. Nous nous sommes également entendus sur la nécessité de porter à 25 milliards d'euros, au lieu de 12 milliards, le plafond des prêts que l'Union peut mettre en place à ce titre."@mt15 "Mijnheer de Voorzitter, commissaris, geachte leden, ik wil graag eerst mevrouw Berès antwoorden en daarbij een kort overzicht geven van wat er in het voorbije jaar of zo is gebeurd. Zoals u, mevrouw Berès, al hebt gezegd, geloof ik dat de tijd nu rijp is om onze economie opnieuw vlot te trekken. De lidstaten en de Unie moeten in onderlinge samenwerking handelen en bijdragen tot een ruimere reactie op mondiaal niveau. In verband met het herstel van de Europese economie heeft de Commissie het initiatief genomen om op 26 november een Europees economisch herstelplan voor groei en werkgelegenheid te publiceren. De Raad is erg ingenomen met deze mededeling en het doet mij plezier dat u, mevrouw Berès, dit als een stap in de goede richting beschouwt. Om de crisis volledig op te lossen en met name om er lering uit te trekken, moeten we analyseren wat er is gebeurd. De oorspronkelijke financiële turbulentie ontstond, zoals u weet, op de subprime-markt in de VS. De turbulentie greep geleidelijk om zich heen, wat ernstige tekortkomingen in onze financiële systemen aan het licht bracht. Vanuit macro-economisch perspectief weerspiegelt deze crisis ook de gevolgen van interne onevenwichtigheden in termen van schuldenlast van gezinnen, en van externe onevenwichtigheden, met name het huidige tekort in de VS. Maar, dat wil ik benadrukken, het is vooral een crisis in de regulering van de financiële markten, waaruit de slechte werking van bepaalde aspecten van onze kaders voor regulering en toezicht blijkt. Een groot aantal van deze aspecten is al besproken als onderdeel van de stappenplannen en het werk dat onder Frans voorzitterschap door de Ecofin-Raad werd verricht. Naast de urgente maatregelen die op communautair niveau zijn genomen om het vertrouwen in de financiële markten te herstellen en de deposito’s van de spaarders te beschermen, om financiële instellingen te steunen en om lidstaten in moeilijkheden hulp te bieden, zijn de fundamentele hervormingen waar u, mevrouw Berès om vroeg, volgens mij echter al aan de gang. Wat dat onderwerp betreft wil ik zeggen dat ik blij ben met het akkoord dat in de Raad is bereikt over vier ontwerprichtlijnen, die een doorslaggevend effect zullen hebben op het verbeteren van de stabiliteit van de financiële sector, het beschermen van natuurlijke personen en het verder versterken van de interne markt. Het gaat om de richtlijn betreffende kapitaalvereisten voor banken, de richtlijn betreffende depositogaranties, Solvabiliteit II, en de richtlijn betreffende instellingen voor collectieve belegging in effecten (icbe’s). Bovendien wordt momenteel gewerkt aan het toezicht op financiële instellingen die tot dusver niet onder toezicht stonden. Het werk aan Europese verordeningen inzake ratingbureaus is van start gegaan en zal naar verwachting in het voorjaar van 2009 voltooid zijn. Ik twijfel er niet aan dat het Parlement onze vastberadenheid deelt om ervoor te zorgen dat deze teksten zo snel mogelijk worden aangenomen. Bovendien heeft het Franse voorzitterschap van de Raad zich ertoe verbonden de aanzet te geven tot werk op langere termijn met betrekking tot de procycliciteit van het financiële regelgevingskader, teneinde het toezichts- en accountingkader te herzien, en met betrekking tot de in de financiële sector geboden stimulansen door de erg belangrijke kwestie van de vergoeding van managers en handelaars aan te pakken. In verband met het toezicht in Europa is in de voorbije paar maanden al concrete vooruitgang geboekt. Zo zijn de systemen voor toezicht op grensoverschrijdende groepen versterkt door de oprichting van raden van toezicht en is de werking van Europese comités van toezicht efficiënter geworden doordat in hun vergaderingen stemming bij gekwalificeerde meerderheid is ingevoerd ter verbetering van de besluitvormingsprocedures. Ik geloof echter dat op dit vlak radicalere veranderingen nodig zijn, en wij kijken erg uit naar het werk van de groep op hoog niveau onder voorzitterschap van de heer de Larosière, die eveneens het toezicht zal bekijken en dan met name de kwestie van het toezicht op investeringsfondsen. In elk geval geven al deze verrichtingen en al dit werk aan dat de Europese Unie de drijvende kracht blijft achter het werk dat internationaal als reactie op de financiële crisis wordt verricht. De Unie is ontegenzeggelijk de drijvende kracht geweest achter de internationale activiteiten die gericht waren op de grondige hervorming van de mondiale financiële architectuur, met name de uitbreiding van de capaciteit van internationale financiële instellingen om te voorkomen dat crisisfactoren opnieuw de kop opsteken. De crisis die in de Verenigde Staten begon, blijft, zoals u allemaal weet, gevolgen hebben. Terwijl de situatie in de financiële sector gestabiliseerd lijkt te zijn en tekenen van verbetering vertoont, hoewel nog niet alles achter de rug is, is de uitdaging vanaf nu de effecten van deze financiële crisis op de reële economie en de ondernemingen in de mate van het mogelijke te beperken. De crisis heeft zeer duidelijk aangetoond dat deze problemen, die van mondiale omvang zijn, op mondiaal niveau moeten worden opgelost. Het Franse voorzitterschap heeft daarom het initiatief genomen om de Verenigde Staten voor te stellen een internationale top te houden met deelneming van de belangrijkste opkomende landen, waar de beginselen en eerste maatregelen moeten worden vastgelegd die nodig zijn om de internationale financiële architectuur te hervormen. Met dat doel in het achterhoofd heeft het voorzitterschap voorstellen gedaan aan de lidstaten. Die voorstellen werden besproken op de Ecofin-Raad en vervolgens door de staatshoofden en regeringsleiders aangenomen. Op die manier was Europa in staat – en ik denk dat dit heel belangrijk is – om met één stem te spreken tijdens de vergadering van 15 november in Washington. Vóór de vergadering van de G20 speelde de Ecofin-Raad zijn rol door de gemeenschappelijke boodschap van de Unie te definiëren op het vlak van de internationale financiële architectuur. Op zijn vergadering van 4 november onderzocht hij alle relevante vraagstukken met het oog op een beslissing over de Europese reactie op de crisis, en zijn voorstel werd vervolgens op 7 november door de staatshoofden en regeringsleiders tijdens hun informele vergadering goedgekeurd. Ik geloof dat dankzij die Europese eenheid het mogelijk was zeer aanzienlijke stappen vooruit te verkrijgen van de kant van met name onze partners in de VS en in opkomende landen, zowel bij de ondersteuning van de mondiale groei als bij de regulering van en het toezicht op de mondiale financiële markten, waarvan het beginsel is uitgebreid tot alle belanghebbenden, markten en jurisdicties. Ik ben ervan overtuigd dat die top het vertrekpunt is van een herziening van de instrumenten en middelen van de internationale financiële instellingen. Het IMF moet een uitgebreide reeks instrumenten ter beschikking krijgen, zodat het in staat is snel en flexibel steun te verlenen aan de lidstaten. De Wereldbank moet gemobiliseerd worden om de nodige financiering te verstrekken aan opkomende en arme landen, zodat zij schaarste en prijsstijgingen van marktmiddelen het hoofd kunnen bieden. Bovendien moeten de internationale financiële instellingen niet alleen over de middelen beschikken om crises het hoofd te bieden, maar moeten zij ook een sleutelrol spelen in het voorkomen ervan. Met name het IMF moet, in samenwerking met het Forum voor financiële stabiliteit, opeenhoping van risico’s en zeepbellen in het financiële systeem kunnen identificeren en de overeenkomstige economische beleidslijnen kunnen aanbevelen. Daarom steunt de Raad onvoorwaardelijk de verklaring van de staatshoofden en regeringsleiders van de landen van de G20, die op 15 november openbaar werd gemaakt. Nu hebben wij alles om gemeenschappelijke Europese standpunten te ontwikkelen en aldus de verklaring van Washington uit te voeren binnen het tijdsplan dat voor de volgende internationale deadlines is vastgelegd. In feite geloof ik tot slot, mijnheer de Voorzitter, dat, naast de vooruitgang die bij de basiskwesties is geboekt, twee belangrijke boodschappen uit deze situatie kunnen worden onthouden. Na een erg snelle voorbereiding heeft Europa op de top in Washington met één stem gesproken. Europa moet daarom de drijvende kracht in het huidige debat over de hervorming van de internationale financiële architectuur blijven. Onze interne besprekingen en de hervormingen die wij goed zullen blijven keuren, moeten verder worden gezet om dat proces, dat nog in zijn kinderschoenen staat, te voeden. Uit de prognoses die de Commissie begin november publiceerde, blijkt een aanzienlijke afname van de economische groei in de Europese Unie, die in 2008 naar verwachting 1,4 procent bedraagt, terwijl hij in 2007, slechts een jaar eerder, 2,9 procent bedroeg. In 2009 zal de economische activiteit volgens de Commissie naar verwachting stagneren, met een gemiddeld groeicijfer van 0,2 procent van het bbp op jaarbasis. De groei zal zich in de loop van het jaar naar verwachting erg traag herstellen om in 2010 uit te komen op een gemiddelde van 1,1 procent op jaarbasis. Zo zal de situatie er in de komende weken en maanden uit zien, voor zover ze kan worden voorspeld. Wat betreft de financiële situatie, als deze een betere richting uit lijkt te gaan dan een paar maanden geleden, is dat hoofdzakelijk het resultaat van het vastberaden optreden van de lidstaten en centrale banken, met inbegrip van de Europese Centrale Bank, en, omdat mijn collega en vriend, de heer Jouyet, hier uitvoerig over heeft gesproken, kom ik niet op dit onderwerp terug. De staatshoofden van de landen van de eurozone hebben op 12 oktober vergaderd en zijn het voor het eerst eens geworden over een gezamenlijk actieplan waarvan de beginselen op 15 en 16 oktober door de Europese Raad vastgesteld werden. Alle lidstaten hebben nu nationale maatregelen goedgekeurd in overeenstemming met de beginselen van dat plan, bijvoorbeeld, zoals u al weet, via waarborgmechanismen voor de financiering van banken en systemen om hun herkapitalisatie mogelijk te maken. Bovendien heeft de ECB aanzienlijke inspanningen geleverd om de markt liquiditeit te geven, door haar aanbestedingen te diversifiëren en de reikwijdte van haar onderpanden uit te breiden. Ik geloof dat we solidariteit hebben getoond door de lidstaten te helpen die door financiële moeilijkheden zijn getroffen. Begin november hebben we één lidstaat, Hongarije, geholpen. Dat moesten we doen. We zijn het nu ook eens geworden over de noodzaak om de limiet voor leningen die de Unie volgens deze regeling aan mag gaan, van 12 miljard euro te verhogen naar 25 miljard euro."@nl3 "Panie przewodniczący, panie komisarzu, szanowni posłowie i posłanki! Chcę najpierw odpowiedzieć pani poseł Berès, zarysowując pokrótce to, co działo się w ciągu mniej więcej ostatniego roku. Uważam, tak jak już powiedziała pani poseł Berès, że pora odbudować naszą gospodarkę. Państwa członkowskie i Unia muszą działać zgodnie i przyczyniać się do bardziej kompleksowej reakcji na szczeblu globalnym. Jeśli chodzi o naprawę gospodarki europejskiej, Komisja podjęła inicjatywę opublikowania w dniu 26 listopada komunikatu w sprawie europejskiego planu naprawy dotyczącego wzrostu i miejsc pracy. Rada jest bardzo zadowolona z tego komunikatu, a ja jestem zadowolony, pani poseł Berès, że pani uważa to za krok we właściwym kierunku. Aby do końca zaradzić kryzysowi, a szczególnie wyciągnąć z niego naukę, musimy przeanalizować to, co się stało. Pierwotne turbulencje finansowe, jak państwo wiecie, pojawiły się na rynku subprime w USA. Następnie stopniowo się one rozszerzały, ujawniając poważne niedomagania naszych systemów finansowych. Z makroekonomicznego punktu widzenia kryzys ten odzwierciedla także implikacje nierównowagi wewnętrznej w odniesieniu do zadłużenia gospodarstw domowych oraz nierównowagi zewnętrznej, szczególnie obecny deficyt w USA. Chcę jednak podkreślić, że przede wszystkim jest to kryzys regulacji rynków finansowych, który ujawnia wady pewnych aspektów naszych ram dotyczących regulacji i monitorowania. Wiele z tych aspektów omówiono już w ramach planu działania i prac prowadzonych przez Radę ECOFIN w czasie prezydencji francuskiej. Jednak oprócz pilnych działań podjętych na szczeblu wspólnotowym, aby przywrócić zaufanie do rynków finansowych i chronić depozyty oszczędzających, wesprzeć instytucje finansowe i zapewnić państwom członkowskim pomoc w trudnościach, fundamentalne reformy, o jakie pani prosi, pani poseł Berès, są już moim zdaniem w toku. W tej kwestii chcę wyrazić swe zadowolenie z porozumienia osiągniętego w Radzie w sprawie czterech projektów dyrektyw, które będą miały decydujący wpływ na poprawę stabilności sektora finansowego, ochronę indywidualnych osób i na dalsze wzmocnienie rynku wewnętrznego. Są to dyrektywa w sprawie wymogów kapitałowych, dyrektywa w sprawie gwarancji systemów depozytów, dyrektywa dotycząca systemu Solvency II, oraz dyrektywa w sprawie przedsiębiorstw zbiorowego inwestowania w zbywalne papiery wartościowe (UCITS). Co więcej, trwają prace nad monitorowaniem instytucji finansowych, które dotąd nie były monitorowane. Prace nad regulacjami europejskimi dotyczącymi agencji ratingowych już się rozpoczęły i mają potrwać do wiosny 2009 roku. Nie wątpię, że Parlament podziela naszą determinację w zapewnianiu, by te teksty zostały przyjęte jak najszybciej. Co więcej, francuska prezydencja Rady podjęła się zapoczątkowania długofalowych prac nad procyklicznością regulacji finansowych, mając na celu przegląd ram nadzoru i odpowiedzialności, oraz nad zachętami oferowanymi w sektorze finansowym, badając bardzo ważną kwestię wynagrodzenia menadżerów i podmiotów rynkowych. Jeśli chodzi o nadzór w Europie, już od kilku miesięcy odnotowuje się wspólny postęp: większą spójność między praktykami krajowych systemów nadzoru służąca temu, aby każdy wdrażał dokumenty w jednakowy sposób; wzmocnienie systemu nadzoru grup transgranicznych poprzez powołanie rad nadzorczych; oraz bardziej skuteczne działanie europejskich komitetów nadzoru, wraz z wprowadzeniem głosowania większością kwalifikowaną na ich posiedzeniach w celu usprawnienia procedur decyzyjnych. Uważam jednak, że potrzebne są tu bardziej radykalne zmiany i niecierpliwie oczekujemy wyników prac grupy wysokiego szczebla pod przewodnictwem pana Jacquesa de Larosière, która także zajmie się nadzorem, a szczególnie kwestią nadzoru funduszy inwestycyjnych. W każdym razie wszystkie te osiągnięcia i prace wskazują na Unię Europejską jako siłę napędową w międzynarodowych pracach prowadzonych w odpowiedzi na kryzys finansowy. Unia zdecydowanie jest siłą napędową w międzynarodowych działaniach mających na celu dogłębną reformę globalnej struktury rynków finansowych, a szczególnie zwiększenie możliwości międzynarodowych instytucji finansowych w zapobieganiu nawrotom czynników kryzysu. Jak państwo wiecie, wciąż odczuwamy konsekwencje kryzysu, który rozpoczął się w Stanach Zjednoczonych. Ponieważ sytuacja w sektorze finansów wydaje się ustabilizowana i widać oznaki poprawy, to choć jeszcze nie wszystko się unormowało, od tej pory naszym wyzwaniem jest jak największe ograniczenie skutków tego kryzysu finansowego w realnej gospodarce i w przedsiębiorstwach. Kryzys pokazał wyraźnie, że problemy, których skala jest globalna, muszą być rozwiązywane na szczeblu globalnym. Prezydencja francuska podjęła więc inicjatywę zaproponowania Stanom Zjednoczonym organizacji międzynarodowego szczytu, na którym reprezentowane byłyby najważniejsze kraje o gospodarkach wschodzących, który określałby zasady i wstępne działania, jakie należy podjąć w celu przywrócenia międzynarodowej struktury rynków finansowych. Mając to na uwadze, prezydencja przedstawiła swe wnioski państwom członkowskim. Wnioski te zostały omówione w Radzie ECOFIN, a następnie przyjęte przez szefów państw lub rządów. Europa zdołała więc, co uważam za bardzo ważne, zaprezentować jednolite stanowisko na spotkaniu w Waszyngtonie 15 listopada. Przed spotkaniem grupy G20 Rada ECOFIN odegrała swą rolę poprzez określenie wspólnego komunikatu Unii Europejskiej jeśli chodzi o globalną strukturę rynków finansowych. Na spotkaniu 4 listopada zbadała ona wszelkie ważne kwestie, aby podjąć decyzję w sprawie reakcji Europy na kryzys, a jej wniosek został następnie zaaprobowany przez szefów państw lub rządów na nieoficjalnym spotkaniu 7 listopada. Uważam, że ta europejska jedność umożliwiła znaczny postęp, szczególnie ze strony naszych partnerów w USA i w krajach o gospodarkach wschodzących, zarówno jeśli chodzi o wsparcie globalnego wzrostu, jak i regulację i nadzór nad globalnymi rynkami finansowymi, których zasadę rozszerzono na wszystkich zainteresowanych, na wszystkie rynki i jurysdykcje. Jestem przekonany, że ten szczyt jest punktem wyjścia do przeglądu instrumentów i zasobów międzynarodowych instytucji finansowych. MFW musi dysponować szerokim wachlarzem instrumentów, które umożliwią mu elastyczne i szybkie wspieranie państw członkowskich. Trzeba zmobilizować Bank Światowy, by zapewnił niezbędne środki krajom o gospodarkach wschodzących i krajom biednym, umożliwiając im radzenie sobie z niedoborami i wzrostami cen zasobów rynkowych. Co więcej, międzynarodowe instytucje finansowe muszą nie tylko mieć środki, by walczyć z kryzysami, ale muszą też odgrywać rolę w zapobieganiu im. Szczególnie MFW, wraz z Forum Stabilności Finansowej, musi być w stanie zauważyć każdą kumulację ryzyka i wrzenie w systemie finansowym, i proponować odpowiednią politykę gospodarczą. Rada popiera więc w pełni oświadczenie szefów państw lub rządów krajów grupy G20 opublikowane dnia 15 listopada. Mamy więc już wszystko, by opracować wspólne europejskie stanowisko, aby ta „deklaracja waszyngtońska” mogła być wdrożona zgodnie z kolejnymi międzynarodowymi terminami. Kończąc, chcę powiedzieć, panie przewodniczący, że uważam, iż oprócz postępu w sprawach podstawowych, widać tu jeszcze dwa istotne zjawiska. Po bardzo szybkich przygotowaniach Europa zajęła na szczycie w Waszyngtonie jednolite stanowisko. Europa musi zatem pozostać siłą napędową w obecnej debacie w sprawie reformy globalnej struktury rynków finansowych. Musimy kontynuować nasze wewnętrzne dyskusje i reformy, które będziemy nadal przyjmować, abyśmy mogli wspierali ten proces, który dopiero się zaczyna. Prognoza podana przez Komisję na początku listopada przewiduje znaczny spadek wzrostu gospodarczego w Unii Europejskiej, który szacuje się na 1,4% w roku 2008, a który tylko w roku 2007 wynosił 2,9%. Komisja przewiduje stagnację działalności gospodarczej w Unii Europejskiej w roku 2009 na poziomie średniej rocznej stopy wzrostu 0,2% PKB. Szacuje się, że wzrost będzie powracał bardzo wolno w ciągu roku, aby w roku 2010 osiągnąć średnio 1,1%. Taka będzie sytuacja, na ile można ją przewidywać, w nadchodzących tygodniach i miesiącach. Jeśli chodzi o sytuację finansową, to o ile wydaje się ona iść w lepszym kierunku niż kilka miesięcy temu, to jest to głównie rezultat zdecydowanego działania państw członkowskich i banków centralnych, włącznie z Europejskim Bankiem Centralnym, a ponieważ obszernie omówił tę kwestię mój przyjaciel Jean-Pierre Jouyet, nie będę do tego wracać. Głowy państw strefy euro spotkały się 12 października i po raz pierwszy uzgodniły wspólny plan działania, którego zasady zatwierdziła Rada Europejska w dniach 15 i 16 października. Wszystkie państwa członkowskie przyjęły już krajowe środki zgodne z zasadami tego planu, na przykład, jak państwo wiecie, poprzez zapewnienie mechanizmów gwarancji dotyczących finansowania banków i systemów umożliwiających ich rekapitalizację. Ponadto EBC włożył znaczny wysiłek w zapewnienie płynności rynku, poprzez dywersyfikację zaproszeń do składania ofert i rozszerzenie zakresu swych zabezpieczeń. Uważam, że wykazaliśmy solidarność, popierając państwa członkowskie uwikłane w trudności finansowe. Na początku listopada pomogliśmy jednemu państwu członkowskiemu, Węgrom. To trzeba było zrobić. Teraz zgodziliśmy się także co do potrzeby podniesienia górnego limitu pożyczek, jakich Unia może udzielać na mocy tych ustaleń, z 12 miliardów euro do 25 miliardów euro."@pl16 "Senhor Presidente, Senhor Comissário, Senhoras e Senhores Deputados, gostaria em primeiro lugar de responder à senhora deputada Berès, começando por fazer uma breve retrospectiva sobre o que se passou durante o último ano, aproximadamente. Penso, como V. Exa. já disse, Senhora Deputada Berès, que é agora a altura de relançar a nossa economia. Os Estados-Membros e a União têm de agir concertadamente e contribuir para uma resposta mais vasta a nível global. No que se refere à recuperação da economia europeia, a Comissão tomou a iniciativa de publicar uma comunicação em 26 de Novembro, um plano de recuperação económica europeia para o crescimento e o emprego. O Conselho congratula-se vivamente com esta comunicação, e eu congratulo-me que V. Exa., Senhora Deputada Berès, considere isto um passo na direcção certa. Para resolver completamente a crise e, em particular, extrair lições dela, temos de analisar o que se passou. Como sabe, a turbulência financeira inicial, surgiu no mercado nos EUA, tendo-se propagado gradualmente, o que revelou graves deficiências de funcionamento nos nossos sistemas financeiros. Do ponto de vista macroeconómico, esta crise reflecte também as implicações dos desequilíbrios internos em termos de endividamento das famílias, e de desequilíbrios externos, em particular o défice corrente dos EUA. Mas quero sublinhar que se trata sobretudo de uma crise da regulação dos mercados financeiros que revela o mau funcionamento de certos aspectos dos nossos quadros de regulação e monitorização. Um grande número destes aspectos foi já abordado no quadro dos roteiros e do trabalho realizado pelo Conselho Ecofin durante a Presidência francesa. Mas, para além das medidas urgentes tomadas ao nível comunitário para restaurar a confiança nos mercados financeiros e proteger os depósitos dos aforradores, apoiar as instituições financeiras e fornecer ajuda aos Estados-Membros em dificuldades, as reformas fundamentais que pede, Senhora Deputada Berès, encontram-se, segundo penso, já em curso. A este respeito, gostaria de expressar a minha satisfação com o acordo alcançado no Conselho sobre os quatro projectos de directiva, que terão um efeito decisivo na melhoria da estabilidade do sector financeiro, protegendo as pessoas e fortalecendo ainda o mercado interno. Trata-se da directiva relativa aos requisitos de fundos próprios dos bancos, a directiva sobre as garantias de depósitos, a directiva Solvência II e a directiva relativa aos organismos de investimento colectivo em valores mobiliários (OICVM). Além disso, estão em curso trabalhos sobre a monitorização de instituições financeiras que até agora não foram monitorizadas. O trabalho sobre o regulamento europeu respeitante às agências de notação já começou e prevê-se que esteja pronto na Primavera de 2009. Não tenho dúvidas de que o Parlamento partilha da nossa determinação em assegurar que estes textos sejam adoptados logo que possível. Além disso, a Presidência francesa do Conselho decidiu iniciar um trabalho a longo prazo sobre a prociclicidade da regulação financeira com vista a rever o quadro prudencial e contabilístico e sobre os incentivos oferecidos no sector financeiro, examinando a questão de grande importância da remuneração dos gestores e dos operadores de mercado. No que se refere à supervisão na Europa, registaram-se já progressos concretos nos últimos meses: maior convergência entre as práticas dos sistemas de supervisão nacionais de modo a que cada um aplique os textos de maneira equivalente; reforço dos sistemas de supervisão de grupos transfronteiriços estabelecendo conselhos de supervisão; e um funcionamento mais eficiente dos comités de supervisão europeus, com a introdução de votações por maioria qualificada nas suas reuniões de modo a melhorar os processos de tomada de decisão. Porém, penso que são necessárias alterações mais radicais nesta área, e esperamos muito do grupo de alto nível presidido por Jacques de Larosière, que tratará igualmente da supervisão, em particular da questão da supervisão dos fundos de investimento. Em todo o caso, todas estas realizações e este trabalho apontam para a manutenção da União Europeia como a força motriz do trabalho internacional que está a ser desenvolvido em resposta à crise financeira. A União tem sido seguramente uma força motriz na actividade internacional destinada a promover uma reforma completa da arquitectura financeira global, em particular um aumento da capacidade das instituições financeiras internacionais de modo a prevenir o reaparecimento de factores de crise. A crise que teve início nos Estados Unidos continua, como todos sabem, a ter consequências. Enquanto a situação no sector financeiro parece ter estabilizado e mostra sinais de melhoria, embora nem tudo se tenha ainda resolvido, o desafio é, a partir de agora, limitar, tanto quanto possível, os efeitos desta crise financeira na economia e na actividade reais. A crise demonstrou muito claramente que estes problemas, que são de escala global, têm de ser resolvidos a nível global. Por conseguinte, a Presidência francesa tomou a iniciativa de propor aos Estados Unidos a realização de uma cimeira internacional, que incluiria os principais países emergentes, para definir os princípios e as acções iniciais a empreender para o restabelecimento da arquitectura financeira internacional. Com este objectivo em mente, a Presidência apresentou propostas aos Estados-Membros. Estas propostas foram discutidas no Conselho Ecofin e depois aprovadas pelos Chefes de Estado ou de Governo. A Europa ficou assim em condições, e considero que isto é muito importante, de falar a uma só voz na reunião de Washington a 15 de Novembro. Antes da reunião do G20, o Conselho Ecofin desempenhou o seu papel, definindo a mensagem comum da União Europeia no que respeita à arquitectura financeira internacional. Na sua reunião de 4 de Novembro, examinou todas as questões relevantes com vista a definir uma resposta europeia à crise, e a sua proposta foi subsequentemente aprovada pelos Chefes de Estado ou de Governo na sua reunião informal a 7 de Novembro. Penso que esta unidade europeia permitiu que se conseguisse um progresso muito significativo, sobretudo da parte dos nossos parceiros nos EUA e nos países emergentes, simultaneamente em termos de apoiar o crescimento global e da regulação e supervisão dos mercados financeiros globais cujo princípio se estendeu a todas as partes interessadas, mercados e jurisdições. Estou convencido de que esta cimeira representa o ponto de partida para uma revisão dos instrumentos e recursos das instituições financeiras internacionais. O FMI deve ser dotado de uma vasta gama de instrumentos que o habilitem a apoiar os Estados-Membros de uma maneira flexível e rápida. O Banco Mundial deve ser mobilizado para fornecer os financiamentos necessários aos países emergentes e aos países pobres, permitindo-lhes enfrentar a escassez e os aumentos de preços dos recursos de mercado. Além disso, não basta as instituições financeiras internacionais terem de dispor dos recursos para fazer face às crises; elas têm também de desempenhar um papel fundamental na sua prevenção. O FMI, em particular, em associação com o Fórum de Estabilidade Financeira, tem de ser capaz de identificar qualquer acumulação de riscos e de bolhas no sistema financeiro e recomendar as correspondentes políticas económicas. Assim, o Conselho apoia sem reservas a declaração emitida pelos Chefes de Estado ou de Governo dos países do G20, tornada pública a 15 de Novembro. Tudo está agora preparado para estabelecer posições europeias comuns de modo a concretizar esta "declaração de Washington" dentro do calendário fixado para os próximos prazos internacionais. Fundamentalmente, e para concluir, Senhor Presidente, penso que, para além do progresso feito nas questões básicas, podem ser extraídas daqui duas importantes mensagens. A Europa, depois de uma preparação muito rápida, falou a uma só voz na cimeira de Washington. Por conseguinte, a Europa tem de permanecer uma força motriz no presente debate sobre a reforma da arquitectura financeira internacional. As nossas discussões internas e as reformas que iremos continuar a adoptar têm de prosseguir para alimentar este processo, que está ainda no princípio. A previsão publicada pela Comissão no início de Novembro, mostra uma queda considerável do crescimento económico na União Europeia, que se espera que seja de 1,4% em 2008, enquanto ainda em 2007 foi de 2,9%. Em 2009, segundo a Comissão, prevê-se que a actividade estagne numa taxa de crescimento médio anual de 0,2% do PIB. Prevê-se que o crescimento regresse muito lentamente no decurso do ano atingindo uma média anual de 1,1% em 2010. Será esta a situação, tanto quanto pode ser prevista, nas próximas semanas e nos próximos meses. No que respeita à situação financeira, se esta parece tomar uma direcção mais favorável do que há alguns meses, isso deve-se sobretudo à acção determinada dos Estados-Membros e dos bancos centrais, incluindo o Banco Central Europeu, e, como o meu colega e amigo Jean-Pierre Jouyet já falou detalhadamente sobre este assunto, não voltarei a ele. Os Chefes de Estado dos países da zona euro encontraram-se a 12 de Outubro e, pela primeira vez, acordaram num plano de acção concertada cujos princípios foram aprovados pelo Conselho Europeu a 15 e 16 de Outubro. Todos os Estados-Membros adoptaram agora medidas nacionais em conformidade com os princípios deste plano, por exemplo, como já sabem, através de mecanismos de garantia para o financiamento de bancos e sistemas que permitam a sua recapitalização. Além disso, o BCE, desenvolveu esforços consideráveis para fornecer liquidez ao mercado, diversificando os seus concursos e alargando a gama dos seus colaterais. Considero que demonstrámos solidariedade no apoio aos Estados-Membros a braços com dificuldades financeiras. Ajudámos um Estado-Membro, a Hungria, no início de Novembro, algo que tinha de ser feito. Chegámos agora também a acordo quanto à necessidade de elevar, de 12 mil milhões para 25 mil milhões de euros, o limite superior dos empréstimos que a União pode conceder neste âmbito."@pt17 "Monsieur le Président, Monsieur le Commissaire, Mesdames et Messieurs les membres du Parlement, je voudrais répondre à Mme Berès, tout d'abord en me livrant à une rapide rétrospective sur ce qui s'est passé depuis maintenant près d'un an. Je crois qu'aujourd'hui, comme vous l'avez dit, Mme Berès, l'heure est à la relance de notre économie. Les États membres et l'Union doivent agir de concert et contribuer à une réponse plus vaste au niveau mondial. S'agissant de la relance de l'économie européenne, la Commission a pris l'initiative en publiant, le 26 novembre, une communication, un plan européen pour la relance économique en faveur de la croissance et de l'emploi. Le Conseil se félicite vivement de cette communication et j'ai bien noté que vous qualifiez, Madame Berès, de pas dans la bonne direction ce point, je m'en réjouis. Afin de résoudre pleinement la crise, et surtout d'en tirer les leçons, nous devons analyser ce qui s'est passé. Les premières turbulences financières, vous le savez, sont apparues sur le marché des au niveau des États-Unis. Elles se sont ensuite progressivement propagées, révélant de graves dysfonctionnements dans nos systèmes financiers. Du point de vue macroéconomique, cette crise reflète aussi les implications de déséquilibres intérieurs, en termes d'endettement des ménages, ou extérieurs, notamment le déficit courant américain. Mais c'est surtout, et j'insiste, une crise de la réglementation des marchés financiers qui révèle le mauvais fonctionnement de certains aspects de nos cadres de réglementation et de surveillance. Un grand nombre de ces aspects sont déjà traités dans le cadre des feuilles de route et des travaux menés par le Conseil Ecofin durant la Présidence française. Mais au-delà des mesures d'urgence prises au niveau communautaire pour restaurer la confiance sur les marchés financiers et protéger les dépôts des épargnants, soutenir les institutions financières ou apporter une aide aux États membres, rencontrant des difficultés, les réformes de fond pour lesquelles vous plaidez, Madame Berès, sont aujourd'hui, je crois, en cours. Je tiens à me féliciter à ce titre de l'accord trouvé au Conseil sur quatre projets de directive, tout à fait déterminants pour renforcer la stabilité du secteur financier, la protection des particuliers, ou approfondir encore le marché intérieur, la directive relative aux exigences des fonds propres des banques, celle concernant la garantie des dépôts, solvabilité 2, et celle concernant les OPCVM. Par ailleurs, des travaux sont en cours sur le contrôle d'institutions financières, pour l'instant non contrôlées. Ainsi, les travaux sur le règlement européen concernant les agences de notation ont commencé et devraient se terminer au printemps 2009. Je ne doute pas que le Parlement partage notre détermination à ce que ces textes soient adoptés dans les meilleurs délais. Par ailleurs, la Présidence française du Conseil s'est engagée à lancer des travaux de plus long terme sur la procyclicité de la régulation financière en vue d'une révision du cadre prudentiel et comptable et sur les incitations au sein du secteur financier en travaillant à la question très importante de la rémunération des dirigeants et des opérateurs de marché. Concernant la supervision en Europe, des progrès concrets ont d'ores et déjà été enregistrés au cours de ces derniers mois: une plus grande convergence entre les pratiques des superviseurs nationaux afin que chacun applique les textes de manière équivalente; un renforcement de la supervision des groupes transfrontières par la mise en place de collèges de superviseurs; un fonctionnement plus efficace des comités de superviseurs européens via la mise en œuvre de la majorité qualifiée en leur sein pour améliorer les processus de décision. Toutefois, des évolutions plus profondes, je crois, sont nécessaires et, à ce titre, nous attendons beaucoup des travaux du groupe de haut niveau présidé par Jacques de Larosière qui traitera également du champ de la supervision, notamment la question de la surveillance des fonds d'investissement. En tout état de cause, l'ensemble de ces acquis et de ces chantiers me semblent de nature à maintenir le rôle moteur de l'Union européenne dans les travaux internationaux, en réponse à la crise financière. L'Union a certes eu un rôle moteur dans la mobilisation internationale pour réformer en profondeur l'architecture financière mondiale, en particulier pour renforcer la capacité des institutions financières internationales à prévenir la réapparition de facteurs de crise. La crise qui a débuté aux États-Unis continue, vous le savez les uns et les autres, d'avoir des conséquences. Si la situation dans le secteur financier apparaît stabilisée et montre des signes d'amélioration, encore que tout ne soit pas réglé, l'enjeu est désormais de limiter, autant que possible, les effets de cette crise financière sur l'économie et l'activité réelles. La crise a mis très clairement en évidence que c'est au niveau mondial qu'il faut résoudre ces problèmes qui sont de dimension mondiale. Dans ce contexte, la Présidence française a pris l'initiative de proposer aux États-Unis la réunion d'un sommet international incluant les principaux pays émergents pour définir les principes et les premières actions à mettre en œuvre en vue de refonder l'architecture financière internationale. Dans cette perspective, elle a soumis des propositions aux États membres qui ont été discutées au sein du Conseil Ecofin, puis adoptées par les chefs d'État ou de gouvernement. L'Europe, et c'est, je crois, très important a ainsi pu parler d'une seule voix lors de la réunion de Washington, le 15 novembre dernier. Avant la réunion du G20, le Conseil économique a joué son rôle en définissant le message commun de l'Union européenne en matière d'architecture financière internationale. Lors de sa session du 4 novembre, il a examiné l'ensemble des questions pertinentes en vue d'arrêter une réponse européenne à la crise et sa proposition a ensuite été endossée par les chefs d'État et de gouvernement, lors de leur réunion informelle du 7 novembre. Je crois que cette unité européenne a permis d'obtenir des avancées très significatives, notamment de la part de nos partenaires américains et émergents, à la fois en matière de soutien à la croissance mondiale, mais également en matière de régulation et de supervision des marchés financiers mondiaux dont le principe a été étendu à tous les acteurs, tous les marchés, toutes les juridictions. Je suis convaincu que ce sommet constitue le point de départ d'une révision des outils et moyens des institutions financières internationales. Le FMI doit être doté de la panoplie des instruments lui permettant un soutien aux pays membres de façon souple et rapide. La Banque mondiale doit être mobilisée pour apporter les financements nécessaires aux pays émergents et aux pays pauvres qui pourraient ainsi faire face à la raréfaction et au renchérissement des ressources de marché. En outre, si les institutions financières internationales doivent avoir les moyens de traiter les crises, elles doivent jouer un rôle clé pour les prévenir. Le FMI doit, en particulier, en lien avec le Forum de stabilité financière, pouvoir identifier l'accumulation de risques et de bulles dans le système financier et préconiser des politiques économiques en réponse. Le Conseil appuie donc sans réserve la déclaration des chefs d'État et de gouvernement des pays du G20, rendue publique le 15 novembre dernier. Tout est d'ores et déjà en ordre de marche pour élaborer des positions européennes communes, pour mettre en œuvre cette déclaration de Washington dans le calendrier fixé pour les prochaines échéances internationales. Au fond, et en guise de conclusion, Monsieur le Président, je crois que l'on peut retenir deux messages importants, au-delà des avancées sur le fond. L'Europe, après une préparation très rapide, s'est exprimée d'une seule voix lors du sommet de Washington. L'Europe doit donc rester un moteur dans la réflexion qui s'engage pour réformer l'architecture financière internationale. Notre réflexion interne et les réformes que nous continuerons à adopter doivent se poursuivre pour nourrir ce processus qui n'est qu'à son début. Les prévisions publiées par la Commission, au début du mois de novembre, tablent sur une diminution considérable de la croissance économique de l'Union européenne qui devrait s'établir à 1,4% en 2008, alors qu'elle était de 2,9%, ne serait-ce qu'en 2007. En 2009, selon la Commission, l'activité dans l'Union européenne devrait stagner en moyenne annuelle avec un taux de croissance de 0,2% du PIB. La croissance se redresserait très lentement en cours d'année pour atteindre 1,1% en moyenne annuelle en 2010. Voilà la situation, telle qu'on peut la prévoir dans les semaines et les mois qui viennent. Sur la situation financière. Si celle-ci se présente de manière relativement mieux orientée qu'il y a quelques mois, c'est notamment grâce à l'action déterminée des États, mais aussi des banques centrales, dont la Banque centrale européenne, mon collègue et ami Jean–Pierre Jouyet en a parlé suffisamment pour que je n'y revienne pas. Les pays de la zone euro, réunis au niveau des chefs d'État, pour la première fois, se sont accordés dès le 12 octobre, sur un plan d'action concerté, dont les principes ont été approuvés par le Conseil européen des 15 et 16 octobre. Tous les États membres ont maintenant adopté des mesures nationales, en conformité avec les principes de ce plan, notamment vous le savez, au travers de mécanismes de garantie pour le financement des banques et de systèmes permettant la recapitalisation de celles-ci. Par ailleurs, la BCE a déployé des efforts importants pour apporter de la liquidité au marché, en diversifiant ses appels d'offres, ou en élargissant le champ de ses collatéraux. Je crois que nous avons fait preuve de solidarité dans le soutien aux États membres en prise à des difficultés financières. Nous l'avons fait au profit d'un État membre, la Hongrie, au début du mois de novembre, il fallait le faire. Nous nous sommes également entendus sur la nécessité de porter à 25 milliards d'euros, au lieu de 12 milliards, le plafond des prêts que l'Union peut mettre en place à ce titre."@ro18 "Vážený pán predsedajúci, pán komisár, vážené poslankyne, vážení poslanci, najprv by som chcel odpovedať pani Berèsovej uvedením stručnej retrospektívy diania za posledný rok. Som presvedčený, ako ste už povedali, pani Berèsová, že práve nastal čas opätovne naštartovať naše hospodárstvo. Členské štáty a Únia musia konať spoločne a prispievať k širšej reakcii na globálnej úrovni. V súvislosti s obnovou európskeho hospodárstva sa Komisia chopila iniciatívy a 26. novembra zverejnila komuniké, plán hospodárskej obnovy Európy pre rast a zamestnanosť. Rada je s týmto komuniké veľmi spokojná a aj ja som veľmi rád, pani Berèsová, že to považujete za krok správnym smerom. Ak chceme vyriešiť túto krízu úplne a predovšetkým ak sa z nej chceme poučiť, musíme analyzovať, čo sa vlastne stalo. Ako viete, pôvodná finančná turbulencia sa odohrala na trhu rizikových hypoték v USA. Postupne sa rozšírila a odhalila vážne chyby vo fungovaní našich finančných systémov. Z makroekonomického hľadiska odráža táto kríza aj dôsledky vnútornej nerovnováhy v oblasti zadlženosti domácností a vonkajšej nerovnováhy, najmä súčasného deficitu v USA. Chcel by som však zdôrazniť, že je to predovšetkým kríza regulácie finančných trhov, ktorá odhaľuje chybné fungovanie určitých aspektov našich systémov regulácie a monitorovania. O mnohých týchto aspektoch sa už diskutovalo, keďže boli súčasťou strategických plánov a práce vykonanej Radou Ecofin počas francúzskeho predsedníctva. Domnievam sa, že okrem naliehavých krokov podniknutých na úrovni Spoločenstva s cieľom obnoviť dôveru vo finančné trhy, ochrániť vklady sporiteľov, podporiť finančné inštitúcie a poskytnúť pomoc členským štátom v ťažkostiach už prebiehajú zásadné reformy, ktoré, pani Berèsová, požadujete. V tejto veci by som chcel vyjadriť svoju radosť z dohody dosiahnutej v Rade o štyroch návrhoch smerníc, ktoré budú mať rozhodujúci vplyv na zlepšenie stability finančného sektora, ochránia jednotlivcov a posilnia vnútorný trh. Ide o smernicu o kapitálových požiadavkách pre banky, smernicu o ochrane vkladov, smernicu solventnosť II a smernicu o podnikoch kolektívneho investovania do prevoditeľných cenných papierov (PKIPCP). Okrem toho prebieha práca v oblasti monitorovania finančných inštitúcií, ktoré až doteraz monitorované neboli. Práca na európskych predpisoch týkajúcich sa ratingových agentúr sa už začala a mala by sa skončiť na jar roku 2009. Nepochybujem o tom, že Parlament je takisto ako my odhodlaný zabezpečiť prijatie týchto textov v čo najkratšom čase. Navyše, francúzske predsedníctvo Rady sa pustilo do dlhodobej práce týkajúcej sa cyklickej povahy finančných predpisov s cieľom prehodnotiť systém dohľadu, účtovníctva a stimulov ponúkaných vo finančnom sektore preskúmaním veľmi dôležitej otázky odmeňovania manažérov a obchodníkov na trhu. V súvislosti s dohľadom v Európe už máme správy o konkrétnom pokroku za niekoľko predchádzajúcich mesiacov: väčšia konvergencia postupov vnútroštátnych systémov dohľadu, ktoré uplatňujú dokumenty rovnakým spôsobom, posilnenie systému dohľadu nad cezhraničnými skupinami vytvorením dozorných rád a efektívnejšie fungovanie európskych dozorných výborov prostredníctvom zavedenia hlasovania kvalifikovanou väčšinou na ich rokovaniach s cieľom zlepšiť postupy rozhodovania. Som však presvedčený, že táto oblasť potrebuje radikálnejšie zmeny a veľmi sa tešíme na prácu skupiny na vysokej úrovni, ktorej predsedom je Jacques de Larosière a ktorá sa bude zaoberať aj dohľadom, predovšetkým otázkou dohľadu nad investičnými fondmi. V každom prípade svedčia tieto úspechy a táto práca o tom, že Európska únia zostáva hybnou silou medzinárodnej práce vykonávanej v reakcii na finančnú krízu. Únia bola bezpochyby hybnou silou medzinárodnej aktivity zameranej na dôkladnú reformu globálnej finančnej architektúry, najmä na zvýšenie kompetencií medzinárodných finančných inštitúcií s cieľom zabrániť opätovnému výskytu krízových faktorov. Kríza, ktorá začala v Spojených štátoch má, ako všetci viete, stále dôsledky. Situácia vo finančnom sektore sa podľa všetkého stabilizovala a naznačuje zlepšenie, hoci sa ešte všetko nedalo do poriadku. Novou úlohou je však odteraz čo najrozsiahlejšie obmedzenie vplyvu tejto finančnej krízy na reálne hospodárstvo a podniky. Kríza veľmi jasne poukázala na to, že tieto globálne problémy sa musia riešiť na globálnej úrovni. Francúzske predsedníctvo preto prevzalo iniciatívu a navrhlo Spojeným štátom, aby sa uskutočnil medzinárodný samit, na ktorom by sa zúčastnili hlavné rozvíjajúce sa krajiny a na ktorom by sa vymedzili princípy a počiatočné kroky potrebné na opätovné vybudovanie medzinárodnej finančnej architektúry. Predsedníctvo predložilo návrhy členským štátom so zreteľom na tento cieľ. Tieto návrhy prerokovala Rada Ecofin a potom ich prijali hlavy štátov alebo vlád. Európa bola preto schopná vyjadriť sa jednomyseľne na stretnutí vo Washingtone 15. novembra. Myslím si, že je to veľmi dôležité. Pred stretnutím G20 zohrala Rada Ecofin svoju úlohu pri formulovaní spoločného odkazu Európskej únie v súvislosti s medzinárodnou finančnou architektúrou. Na svojom stretnutí 4. novembra preskúmala všetky relevantné otázky s cieľom rozhodnúť o európskej reakcii na krízu a jej návrh bol následne schválený hlavami štátov a vlád na neformálnom stretnutí 7. novembra. Domnievam sa, že táto európska jednota umožnila dosiahnuť významný pokrok, predovšetkým zo strany našich partnerov v USA a v rozvíjajúcich sa krajinách, z hľadiska podpory globálneho rastu, regulácie a dohľadu nad globálnymi finančnými trhmi. Tento princíp sa rozšíril na všetkých zainteresovaných, všetky trhy a jurisdikcie. Som presvedčený, že tento samit predstavuje východisko pre revíziu nástrojov a prostriedkov medzinárodných finančných inštitúcií. Medzinárodný menový fond (MMF) musí mať k dispozícii široké spektrum nástrojov, ktoré mu umožnia podporovať členské štáty flexibilne a rýchlo. Svetová banka musí nabrať silu a poskytnúť potrebné finančné prostriedky pre rozvíjajúce sa a chudobné krajiny. Umožní im to zvládnuť nedostatok prostriedkov na trhu a rast ich cien. Navyše, medzinárodné finančné inštitúcie musia mať nielen prostriedky na zvládnutie kríz, musia tiež zohrávať kľúčovú úlohu pri ich prevencii. Predovšetkým MMF spolu s Fórom pre finančnú stabilitu musia dokázať identifikovať akékoľvek hromadenie rizík a bubliny vo finančnom systéme a odporučiť zodpovedajúce hospodárske politiky. Rada preto bezvýhradne podporuje vyhlásenie hláv štátov alebo vlád krajín G20, ktoré bolo zverejnené 15. novembra. Všetko je teraz na svojom mieste pre prípravu spoločných európskych stanovísk, takže táto „Washingtonská deklarácia“ sa môže realizovať v rámci harmonogramu stanoveného pre ďalšie medzinárodné termíny. Pán predsedajúci, na záver by som chcel vyjadriť svoje zásadné presvedčenie, že okrem pokroku dosiahnutého v základných otázkach z toho môžeme vyvodiť dve dôležité posolstvá. Európa sa po veľmi rýchlej príprave vyjadrila jednomyseľne na samite vo Washingtone. Európa preto musí zostať hybnou silou súčasnej diskusie o reforme medzinárodnej finančnej architektúry. Naše interné diskusie a reformy, ktoré budeme naďalej prijímať, musia pokračovať s cieľom prispievať k tomuto procesu, ktorý je len na začiatku. Prognóza, ktorú Komisia zverejnila začiatkom novembra, ukazuje významný pokles hospodárskeho rastu v Európskej únii. V roku 2008 sa očakáva rast 1,4 %, pričom v roku 2007 to bolo 2,9 %. Podľa Komisie bude v roku 2009 podnikateľská činnosť v Európskej únii stagnovať s priemernou ročnou mierou rastu 0,2 % HDP. Očakáva sa veľmi pomalý návrat miery rastu počas tohto roka. Ročný priemer v roku 2010 by mal byť 1,1 %. Takáto bude podľa prognózy situácia počas nadchádzajúcich týždňov a mesiacov. Ak sa v súvislosti s finančnou situáciou zdá, že sa uberá lepším smerom ako pred niekoľkými mesiacmi, je to hlavne výsledkom rozhodných krokov členských štátov a centrálnych bánk vrátane Európskej centrálnej banky. Keďže o tejto téme obšírne hovoril môj kolega a priateľ Jean-Pierre Jouyet, nebudem sa k nej vracať. Vedúci predstavitelia štátov eurozóny sa stretli 12. októbra a po prvýkrát sa dohodli na spoločnom akčnom pláne, ktorého princípy schválila Európska rada 15. a 16. októbra. Všetky členské štáty prijali národné opatrenia v súlade s princípmi tohto plánu napríklad, ako už viete, prostredníctvom garančných mechanizmov pre financovanie bánk a systémov, ktoré umožnia ich rekapitalizáciu. Okrem toho ECB vyvinula značné úsilie, aby na trhu zabezpečila likviditu diverzifikáciou výziev na verejné súťaže a rozšírením škály svojich záruk. Domnievam sa, že podporou členských štátov trpiacich finančnými ťažkosťami sme prejavili solidaritu. Začiatkom novembra sme pomohli jednému členskému štátu, Maďarsku. Museli sme to urobiť. Dohodli sme sa tiež na potrebe zvýšiť hornú hranicu úverov, ktoré môže Únia podľa tejto dohody poskytovať, z 12 miliárd EUR na 25 miliárd EUR."@sk19 "Gospod predsednik, gospod komisar, spoštovani poslanci in poslanke, najprej bi rad odgovoril gospe Berès in sicer s kratkim pregledom o tem, kaj se je zgodilo v obdobju približno enega leta. Kot ste že povedali, gospa Berès, je sedaj čas, da našemu gospodarstvu damo nov zagon. Države članice in Unija morajo delovati usklajeno in prispevati k širšemu odzivu na globalni ravni. Kar zadeva oživitev evropskega gospodarstva je Komisija prevzela pobudo z objavo sporočila dne 26. novembra o evropskem načrtu za oživitev gospodarstva za rast in delovna mesta. Svet je s tem sporočilom zelo zadovoljen, vesel pa sem, da vi, gospa Berès, na to gledate kot na korak v pravi smeri. Za popolno rešitev krize, predvsem pa, da se iz tega kaj naučimo, moramo analizirati, kaj se je zgodilo. Kot veste, je do prve finančne turbulence prišlo na trgu drugorazrednih hipotekarnih posojil v ZDA. Postopoma se je širila in odkrivala resne pomanjkljivosti naših finančnih sistemov. Z makroekonomskega vidika ta kriza odraža tudi posledice notranjih neravnovesij v smislu zadolženosti gospodinjstev in zunanjih ravnovesij, zlasti trenutnega primanjkljaja v ZDA. Toda poudariti želim, da gre predvsem za krizo ureditve finančnih trgov, ki razkriva nepravilno delovanje nekaterih vidikov naših regulativnih in nadzornih okvirov. Obravnava velikega števila teh vidikov je potekala že v okviru načrtov in dela, ki ga je opravil Svet Ecofin med francoskim predsedovanjem. Poleg nujnih ukrepov, sprejetih na ravni Skupnosti za povrnitev zaupanja v finančne trge in zaščito vlog varčevalcev, zagotovitev podpore finančnim institucijam in pomoč državam članicam, ki so v težavah, se temeljne reforme, ki jih zahtevate, gospa Berès, po mojem mnenju že izvajajo. V zvezi s tem bi rad izrazil svoje zadovoljstvo zaradi dogovora, doseženega na Svetu, o štirih osnutkih direktiv, ki bodo imele odločilen vpliv na izboljšanje stabilnosti finančnega sektorja, zaščito posameznikov in nadaljnjo krepitev notranjega trga. To so direktive o kapitalskih zahtevah bank, zajamčenih vlogah, solventnosti II in kolektivnih naložbenih podjemih za vlaganja v prenosljive vrednostne papirje (KNPVP). Poleg tega poteka tudi delo v zvezi z nadzorom nad finančnimi institucijami, ki doslej niso bile nadzorovane. Začelo se je delo v zvezi z evropskimi predpisi za bonitetne agencije, ki bo predvidoma zaključeno pomladi leta 2009. Ne dvomim, da je podobno kot mi tudi Parlament odločen zagotoviti, da bodo ta besedila čim prej sprejeta. Francosko predsedstvo Sveta se je zavezalo, da bo začelo dolgoročno delo na področju procikličnosti finančnih predpisov z namenom revizije nadzornega in računovodskega okvira in na področju ugodnosti, ki jih nudi finančni sektor, s preučitvijo zelo pomembnega vprašanja plačil direktorjev in borznih trgovcev. V zvezi z nadzorom v Evropi je v zadnjih nekaj mesecih bil zabeležen konkreten napredek: večja konvergenca med praksami nacionalnih nadzornih sistemov, tako da vsi dokumente uporabljajo na enak način; krepitev nadzornih sistemov čezmejnih skupin z ustanovitvijo nadzornih svetov; in učinkovitejše delovanje evropskih nadzornih odborov z uvedbo odločanja s kvalificirano večino na njihovih sestankih za izboljšanje postopkov odločanja. Vseeno pa menim, da so na tem področju potrebne radikalnejše spremembe, zato se že zelo veselimo dela skupine na visoki ravni, ki jo vodi Jacques de Larosière, ki bo preučila tudi nadzor, zlasti vprašanje nadzora investicijskih skladov. Ti dosežki in to delo vsekakor kažejo, da Evropska unija ostaja gonilna sila pri mednarodnem delu, ki se izvaja kot odziv na finančno krizo. Unija je vsekakor gonilna sila v mednarodnih aktivnostih, katerih namen je zlasti celovita reforma finančne ureditve in povečanje zmogljivosti mednarodnih finančnih institucij za preprečitev ponovnega pojava kriznih dejavnikov. Posledice krize, ki se je, kot veste, začela v Združenih državah, se še nadaljujejo. Medtem ko je videti, da se je stanje v finančnem sektorju stabiliziralo in kaže znake izboljšanja, čeprav se vse še ni umirilo, pa se je sedaj treba lotiti izziva, kako v čim večji meri omejiti učinke finančne krize na realno gospodarstvo in podjetja. Kriza je zelo jasno pokazala, da je te probleme, ki imajo globalne razsežnosti, treba reševati na globalni ravni. Zato je francosko predsedstvo podalo pobudo za predlog Združenim državam o izvedbi mednarodnega vrha, na katerem bi sodelovale glavne razvijajoče se države, in kjer bi opredelili načela in začetne ukrepe, namenjene ponovni vzpostavitvi mednarodne finančne ureditve. Za dosego tega cilja je predsedstvo predloge poslalo državam članicam. O teh predlogih je tekla razprava na Svetu Ecofin, nato pa so jih potrdili voditelji držav ali vlad. Na ta način je na sestanku v Washingtonu 15. novembra Evropa lahko podala enotno stališče, za kar sem prepričan, da je zelo pomembno. Pred sestankom G20 je Svet Ecofin opravil svoje delo s pripravo skupnega sporočila Evropske unije glede mednarodne finančne ureditve. Na svojem sestanku 4. novembra je preučil vsa ustrezna vprašanja, da bi sprejel odločitev o evropskem odzivu na krizo, njegove predloge pa so kasneje podprli voditelji držav ali vlad na svojem neformalnem srečanju 7. novembra. Menim, da je ta evropska enotnost omogočila znaten napredek, zlasti pri naših partnerjih v ZDA in v razvijajočih se državah, tako z vidika podpore globalni rasti kot na področju ureditve in nadzora globalnih finančnih trgov, to načelo pa se je razširilo na vse zainteresirane strani, trge in sodne pristojnosti. Prepričan sem, da ta vrh pomeni odskočno desko za preučitev orodij in virov mednarodnih finančnih institucij. MDS mora imeti na voljo široko paleto instrumentov, ki mu bodo omogočili prožno in hitro podporo držav članic. Pozvati je treba Svetovno banko, da zagotovi potrebna sredstva za razvijajoče se in revne države in jim omogoči reševanje težav zaradi pomanjkanja in predragih virov na trgu. Mednarodne finančne institucije pa nimajo le virov za spopad s krizo, ampak morajo igrati tudi ključno vlogo pri njenem preprečevanju. Zlasti MDS, skupaj s Forumom za finančno stabilnost, mora biti sposoben prepoznati kakršnokoli kopičenje tveganj in mehurčkov v finančnem sistemu ter priporočati ustrezne gospodarske politike. Svet zato brez zadržkov podpira izjavo, ki so jo 15. novembra dali voditelji držav ali vlad iz skupine G20. Sedaj je vse nared za pripravo skupnih evropskih stališč, da bo izvajanje „washingtonske deklaracije“ lahko potekalo v časovnem okviru, ki je usklajen s prihodnjimi mednarodnimi roki. Prepričan sem, gospod predsednik, in s tem zaključujem, da je poleg napredka, doseženega pri dveh osnovnih vprašanjih, iz tega pravzaprav mogoče potegniti dva pomembna zaključka. Po zelo hitrih pripravah je Evropa na vrhu v Washingtonu podala enotno stališče. Zato mora Evropa ostati gonilna sila v sedanji razpravi o reformiranju mednarodne finančne ureditve. Naše notranje razprave in reforme, ki jih bomo še naprej sprejemali, se morajo nadaljevati in spodbujati proces, ki se šele začenja. Napoved, ki jo je v začetku novembra objavila Komisija, kaže znaten padec gospodarske rasti v Evropski uniji, ki se za leto 2008 pričakuje v višini 1,4 %, leta 2007 pa je znašala še 2,9 %. Po podatkih Komisije naj bi v letu 2009 ekonomska aktivnost v Evropski uniji stagnirala, povprečna letna stopnja rasti pa naj bi znašala 0,2 % BDP. Pričakuje se, da se bo v teku leta zelo počasi ponovno pojavila rast, ki bi v letu 2010 dosegla letno povprečje v višini 1,1 %. Takšno bo stanje v naslednjih tednih in mesecih, kot ga je mogoče napovedati. V zvezi s finančno situacijo – če se zdi, da se premika v boljši smeri kot pred nekaj meseci, je to predvsem zaradi odločnega ukrepanja držav članic in centralnih bank, tudi Evropske centralne banke, ker pa je o tem vprašanju obširno govoril moj kolega in prijatelj Jean-Pierre Jouyet, te teme ne bom ponovno odpiral. Voditelji držav z evrskega območja so se sestali 12. oktobra in se prvič dogovorili o načrtu usklajenega delovanja, njegova načela pa je Evropski svet potrdil 15. in 16. oktobra. Vse države članice so sedaj sprejele nacionalne ukrepe v skladu z načeli tega načrta in sicer, kot že veste, v obliki jamstvenih mehanizmov za financiranje bank in sistemov za njihovo dokapitalizacijo. Poleg tega si je ECB zelo prizadevala, da z diverzifikacijo razpisov in širjenjem obsega zavarovanj posojil trgu zagotovi likvidnost. Mislim, da smo izkazali solidarnost pri podpori držav članic, ki jih pestijo finančne težave. V začetku novembra smo pomagali eni državi članici, Madžarski, ker je to bilo treba storiti. Sedaj smo se dogovorili tudi o nujnosti zvišanja zgornje meje z 12 milijard EUR na 25 milijard EUR za posojila, ki jih Unija odobri v skladu s to ureditvijo."@sl20 "Herr talman, herr kommissionsledamot, ärade ledamöter! Jag vill först och främst svara Pervenche Berès genom att ge en kort tillbakablick på vad som har hänt det senaste året. Jag anser – som ni redan har sagt, fru Berès – att det är dags att vi sätter fart på vår ekonomi. Medlemsstaterna och EU måste agera tillsammans och bidra till ett större gensvar på global nivå. När det gäller återhämtningen för EU:s ekonomi har kommissionen tagit initiativet att offentliggöra ett meddelande den 26 november som är en EU-plan för ekonomisk återhämtning för tillväxt och sysselsättning. Rådet ser väldigt positivt på detta meddelande, och det gläder mig att ni, fru Berès, ser det som ett steg i rätt riktning. Om vi vill lösa krisen helt och hållet, och särskilt om vi vill lära oss av den, måste vi analysera vad det är som har hänt. De första finansiella oroligheterna började som ni vet på bolånemarknaden i USA. Dessa spred sig gradvis och uppdagade stora brister i våra finansiella system. Från makroekonomisk synpunkt tyder den här krisen på en intern obalans i form av skuldsättning i hushållen och en extern obalans som särskilt märks i USA:s finansiella underskott just nu. Men jag vill understryka att krisen framför allt ligger i regleringen av finansmarknaderna, och den avslöjar de funktionella bristerna i vissa aspekter av vårt ramverk för reglering och tillsyn. Många av dessa aspekter har redan diskuterats som en del av de färdplaner och det arbete som Ekofinrådet har åstadkommit under det franska ordförandeskapet. Men förutom de brådskande åtgärder som vidtagits på gemenskapsnivå för att återupprätta förtroendet på finansmarknaderna, för att skydda spararnas pengar, stödja finansinstituten och hjälpa medlemsstater som har hamnat i svårigheter, så tror jag att de grundläggande reformer ni efterfrågar, fru Berés, redan är på gång. På tal om detta vill jag säga hur nöjd jag är med den överenskommelse som nåddes i rådet om fyra förslag till direktiv som kommer att ha en avgörande inverkan när det gäller att förbättra stabiliteten i finanssektorn, skydda enskilda personer och ytterligare stärka den inre marknaden. Dessa är direktivet om kapitalkrav för banker, direktivet om insättningsgaranti, Solvens II och direktivet om företag för kollektiva investeringar i överlåtbara värdepapper (Ucits). Dessutom pågår arbetet med tillsyn av finansinstituten, som hittills inte har övervakats. Vi har börjat se över de EU-förordningar som rör kreditvärderingsinstituten, och detta arbete förväntas bli klart under våren 2009. Jag hyser ingen tvekan om att parlamentet delar vår beslutsamhet att se till att dessa texter antas så snart som möjligt. Dessutom har rådets franska ordförandeskap startat ett långsiktigt arbete med att göra lagstiftningen på det finansiella området mer procyklisk för att kunna utvärdera ramverket för tillsyn och redovisning. Detta gör rådet, med uppmuntran från finanssektorn, genom att undersöka den mycket viktiga frågan om chefers och näringsidkares ersättning. När det gäller tillsyn inom EU har det redan gjorts påtagliga framsteg de senaste månaderna. Tillvägagångssätten i de nationella tillsynssystemen är mer samordnade så att var och en tillämpar dokumenten på ett liknande sätt. Tillsynssystemen hos gränsöverskridande grupper stärks genom inrättandet av tillsynsråd. EU:s tillsynskommittéer fungerar mer effektivt genom införandet av omröstningar med kvalificerad majoritet i deras sammanträden som förbättrar beslutsförfarandena. Jag anser dock att det behövs mer radikala förändringar inom detta område, och vi ser väldigt mycket fram emot att ta del av det arbete som utförs i Jacques de Larosières högnivågrupp som också kommer att se över tillsynen, särskilt tillsynen av investeringsfonder. Alla dessa insatser och allt detta arbete tyder på att EU kommer att förbli drivkraften i det internationella arbetet för att stävja finanskrisen. EU har utan tvekan varit en drivkraft i det internationella arbetet för att få till en ordentlig omstrukturering av det globala finansiella systemet, särskilt när det gäller att öka finansinstitutens kapacitet för att förhindra att krisfaktorerna dyker upp igen. Krisen som började i Förenta Staterna har fått fortsatta konsekvenser, som ni alla vet. Situationen inom finanssektorn verkar har stabiliserats, och vi ser tecken på en förbättring, även om det inte har lugnat sig helt ännu. Nu ligger utmaningen i att begränsa finanskrisens effekter på realekonomin och företagen så långt det är möjligt. Krisen har mycket tydligt visat att dessa problem, som är globala, måste lösas på global nivå. Det franska ordförandeskapet har därför tagit initiativet att föreslå USA att ett internationellt toppmöte ska hållas som kommer att inbegripa de mest framstående tillväxtländerna. Vid mötet ska länderna utarbeta de principer och de inledande åtgärder som ska vidtas för att återuppbygga det internationella finansiella systemet. Med detta mål i åtanke lade ordförandeskapet fram förslag till medlemsstaterna. Dessa förslag diskuterades under mötet med Ekofinrådet och antogs sedan av stats- och regeringscheferna. Tack vare detta kunde EU uppträda enat vid mötet i Washington den 15 november, vilket jag tror var mycket viktigt. Före G20-mötet fyllde Ekofinrådet sin funktion genom att utarbeta EU:s gemensamma ståndpunkt i fråga om det internationella finansiella systemet. Vid sammanträdet den 4 november undersökte rådet alla relevanta frågor för att fastställa en EU-aktion mot krisen, och rådets förslag fick sedan stöd av stats- och regeringscheferna vid deras informella sammanträde den 7 november. Jag tror att denna enhet i EU har öppnat för en mycket viktig process, särskilt i förbindelserna med våra partner i USA och i tillväxtländerna, både när det gäller stödet av global tillväxt och i regleringen och tillsynen av de globala finansmarknaderna vars princip har sträckt sig till aktieägare, marknader och jurisdiktioner. Jag är övertygad om att detta toppmöte kommer att bli startskottet för en utvärdering av de internationella finansinstitutens verktyg och resurser. Internationella valutafonden måste förses med en rad olika instrument för att kunna stödja medlemsstater på ett flexibelt och snabbt sätt. Världsbanken måste samla sig och förse fattiga länder och tillväxtländer med tillräckliga medel för att kunna hantera underskott och höjda priser på marknadsresurser. Dessutom måste de internationella finansinstituten inte bara ha tillräckliga resurser för att kunna hantera kriser, utan de måste också bidra till att förebygga dem. Särskilt Internationella valutafonden, i samarbete med forumet för finansiell stabilitet, måste kunna identifiera ackumulering av risker och finansbubblor och kunna rekommendera en ekonomisk politik som motsvarar de rådande förhållandena. Därför ger rådet sitt fulla stöd till det uttalande som offentliggjordes av G20-ländernas stats- och regeringschefer den 15 november. Nu är allt klart för att utveckla EU:s gemensamma ståndpunkter så att denna ”Washingtondeklaration” kan tillämpas inom den tidsskala som tagits fram för de kommande internationella tidsfristerna. Avslutningsvis vill jag säga att jag i grund och botten tror att man, utöver de framsteg som gjorts i huvudfrågorna, kan utläsa två mycket viktiga saker av detta. EU uppträdde – efter mycket snabba förberedelser – enat vid toppmötet i Washington. Därför måste EU förbli en drivkraft i den pågående debatten om en omstrukturering av det internationella finansiella systemet. Vår interna diskussion och de reformer som vi kommer att anta måste fortsätta om vi ska kunna bidra till denna process, som just nu bara har börjat. Kommissionens prognos som offentliggjordes i början av november visar en markant minskning av den ekonomiska tillväxten i EU som väntas bli 1,4 procent för 2008, medan den så sent som 2007 låg på 2,9 procent. Enligt kommissionen förväntas näringsverksamheten stanna av med en årlig tillväxt på 0,2 procent av BNP. Tillväxten förväntas komma igen mycket långsamt under året för att nå ett årligt genomsnitt på 1,1 procent under 2010. Så kommer situationen att se ut under de närmaste veckorna och månaderna. När det gäller den ekonomiska situationen vill jag säga att om det verkar som att den har tagit en bättre vändning jämfört med hur det såg ut för några månader sedan beror detta endast på medlemsstaternas och centralbankernas bestämda åtgärder. Detta gäller även Europeiska centralbanken, och eftersom min kollega och vän Jean-Pierre Jouyet har talat länge om denna fråga ska jag inte ta upp den igen. Statscheferna för länderna i euroområdet sammanträdde den 12 oktober och kom för första gången överens om en gemensam handlingsplan, vars principer godkändes vid Europeiska rådets möte den 15–16 oktober. Alla medlemsstater har nu vidtagit nationella åtgärder som överensstämmer med principerna i denna plan, exempelvis genom garantimekanismer för finansiering av banker och system för rekapitalisering, vilket ni redan känner till. Dessutom har Europeiska centralbanken gjort betydande ansträngningar för att tillföra likviditet till marknaden genom att få en spridning på sina anbudsinfordringar och öka omfattningen på sina säkerheter. Jag anser att vi har visat vår solidaritet genom att ge vårt stöd till medlemsstater som hamnat i ekonomiska svårigheter. Vi hjälpte en medlemsstat, Ungern, i början av november, vilket var absolut nödvändigt. Vi har nu även gått med på att vi måste höja den översta gränsen på lån som EU kan ge inom ramen för detta förfarande från 12 miljarder till 25 miljarder euro."@sv22
lpv:unclassifiedMetadata	"Berès"13 "Hervé Novelli,"18,15,8 "Jacques de Larosière"13 "Jean-Pierre Jouyet"13 "per annum"1 "président en exercice du Conseil"18,15 "président en exercice du Conseil."8 "subprime"21,17,12 "subprimes"18,15,8 "ης"10
lpv:videoURI	<go to Events_and_structure europarl>6

Named graphs describing this resource:

The resource appears as object in 2 triples

Context graph