Local view for "http://purl.org/linkedpolitics/eu/plenary/2008-11-19-Speech-3-011"

Predicate	Value (sorted: default)
rdf:type	lpv_eu:Speech6
dcterms:Date	"2008-11-19"^^xsd:date6
dcterms:Is Part Of	lp_eu:Răspunsul Uniunii Europene la deteriorarea situaţiei în estul Republicii Democratice din Congo (dezbatere)6
dcterms:Language	"fr"^^xsd:language6
lpv:document identification number	"en.20081119.3.3-011"6
lpv:hasSubsequent	lp_eu:2008-11-19-Speech-3-0126
lpv:speaker	lp:Benita Ferrero-Waldner6
lpv:spoken text	". Monsieur le Président, je dirai tout d’abord, rapidement, à M. van Buitenen, que j’ai pris bonne note de ce qu’il a dit et qu’effectivement, je transmettrai son message aux collègues, qui répondront certainement demain. À cet égard, la visite que M. Obasanjo vient de faire dans la région est quand même très encourageante. Elle a rassuré quant aux perspectives d’intervention militaire de certains pays de la région, elle a obtenu du président Kabila des garanties que Kinshasa serait prête à écouter les revendications du CNDP et qu’elle était prête aussi à avancer dans la voie du dialogue. Elle a également entendu les doléances du CNDP et entendu le général Nkunda réaffirmer qu’il était prêt à observer un cessez-le-feu et à tout faire pour faciliter l’acheminement de l’aide humanitaire dans les zones qu’il contrôle. Il est donc crucial de maintenir le politique actuel et de tout faire pour que les paroles des uns et des autres soient concrétisées en actes. Il est, pour cela, grand temps de traiter des causes profondes de la crise à l’est du pays, que tout le monde connaît: la présence des FDLR, le pillage organisé des ressources minières, les frustrations politiques des communautés et des minorités, et il faut faire converger les idées. À ce propos, il est crucial que l’ensemble de la communauté internationale appuie les efforts diplomatiques mis en place à la suite du sommet de Nairobi et que les facilitations internationales se coordonnent afin de laisser l’espace suffisant aux présidents Obasanjo et Mpaka pour suivre les consultations. Il est important également de mettre en évidence le rôle de la MONUC. Ce n’est pas la MONUC qui est responsable de toutes sortes d’exactions. La MONUC fait effectivement un travail important, malgré la pénurie des moyens qui lui sont octroyés et les limites de ses fonctions. Elle fait aussi un travail difficilement remplaçable, qui est d’assurer la paix et non pas de faire la guerre. Cependant, il est d’autant plus important de soutenir les efforts en cours pour renforcer son mandat au moment où, effectivement, le Conseil de sécurité va se pencher sur cette question dans les prochains jours. Le mandat, nous pensons, devra s’étendre, pour le contenu par exemple, au contrôle du pillage des ressources naturelles, et il faudra notamment, comme l’a dit le président du Conseil, accroître les moyens dont elle dispose pour le faire. Monsieur le Président, chers parlementaires et Monsieur le Président du Conseil, cher Jean-Pierre, je remplace aujourd’hui mon collègue, le commissaire Louis Michel, qui n’a pas pu prendre part à cette session pour des raisons de santé et qui m’a priée de l’excuser auprès de vous. Vous savez l’attachement que le commissaire Michel porte à la région des Grands Lacs. Effectivement, comme l’a déjà dit le président du Conseil, il a été le premier à se rendre en République démocratique du Congo et au Rwanda, les 30 et 31 octobre derniers, au moment le plus aigu de la crise, pour essayer de la dénouer. De cette mission de est sortie l’idée d’organiser la conférence de Nairobi, dont les conclusions opérationnelles donnent aujourd’hui de nouvelles perspectives de sortie de crise. En ce qui concerne la réponse que la Commission peut apporter, je voudrais partager avec vous une analyse de la situation sous deux aspects, d’ailleurs très, très similaires à ceux qu’a évoqués le président du Conseil. Tout d’abord, sur le plan humanitaire: la communauté internationale, dont l’Union européenne, est en train d’apporter une réponse à la crise. La Commission a immédiatement mobilisé 6,3 millions d’euros pour faire face aux urgences. Nous restons néanmoins très vigilants afin d’adapter ce montant en fonction de l’évolution de la situation; les besoins humanitaires sont globalement couverts dans le Kivu et la coordination entre agences humanitaires est vraiment bonne. La Commission et les États membres, ensemble, ont annoncé, dès le 14 novembre dernier à Marseille, de nouvelles contributions pour un total de 43,5 millions d’euros supplémentaires pour, en fait, faire face à la crise. Le plus grand problème reste toutefois l’accès aux populations dans certaines zones en raison des combats qui se poursuivent entre les FARDC et les alliés Mai-Mai et les FDLR, d’une part, et le CNDP, d’autre part, car aucune partie ne respecte le cessez-le-feu. Deuxièmement, sur le plan politique et militaire: à l’est de la RDC, il n’y a pas de solution militaire possible. Il n’y a de place que pour une solution politique équilibrée qui soit construite sur le dialogue. C’est également ce qui a été préconisé par les pays de la région, effectivement, lors du sommet qui a eu lieu à Nairobi le 7 novembre dernier, et surtout c’est ce à quoi semblent prétendre aussi les rebelles du CNDP et une grande partie de l’establishment politique kinois, comme par exemple l’Assemblée nationale. La Commission est donc fort satisfaite des conclusions du sommet des chefs d’État des pays des Grands Lacs et plus particulièrement de la décision d’impliquer à haut niveau la diplomatie africaine dans la résolution de la crise et de mettre en place un mécanisme de vérification qui permettra aux chefs d’État de la région de suivre de près les développements et d’y apporter les réponses nécessaires en temps réel."@fr8
lpv:translated text	". − Pane předsedající, úvodem bych ráda stručně sdělila panu van Buitenenovi, že jeho slova beru na vědomí a že je budu tlumočit svým kolegům, kteří na ně budou zítra nepochybně reagovat. V tomto ohledu je návštěva, kterou v regionu vykonal pan Obasanjo, velmi povzbudivá. Během této návštěvy obdržel ujištění o možnosti vojenského zásahu ze strany některých zemí regionu a záruky prezidenta Kabily, že Kinshasa bude naslouchat požadavkům CNDP a že je připravena postupovat formou dialogu. Během návštěvy byly rovněž vyslechnuty stížnosti ze strany CNDP a generál Nkunda potvrdil svou připravenost zachovávat příměří a učinit vše, co je v jeho silách, aby usnadnil dodávky humanitární pomoci v oblasti pod jeho kontrolou. Je proto nezbytné zachovat stávající politický proces a učinit vše, co je v našich silách, abychom zajistili, že prohlášení jednotlivých stran budou uvedena do praxe. Je proto nejvyšší čas začít se zabývat příčinami krize na východě země, které každý zná: přítomnost FDLR, organizované drancování přírodních zdrojů, politická frustrace jednotlivých společenství a menšin, a je potřeba docílit sblížení jednotlivých stanovisek. V tomto ohledu je proto nezbytné, aby celé mezinárodní společenství podpořilo diplomatické snahy, které se zrodily po summitu v Nairobi, a aby tyto mezinárodní snahy byly koordinovány tak, aby dávaly dostatečný prostor prezidentům Obasanjovi a Mkapaovi pokračovat v jednáních. Je důležité vyzdvihnout úlohu mise MONUC. Mise MONUC není zodpovědná za zneužívání moci. MONUC ve skutečnosti vykonává důležitou práci navzdory nedostatečným zdrojům, které dostává, a omezením svých pravomocí. Rovněž provádí činnost, kterou by bylo obtížné nahradit, to znamená, že zajišťuje mír namísto vedení války. Co je však ještě důležitější, je podpořit současné snahy o posílení jejího mandátu ve chvíli, kdy má v nejbližších dnech tuto otázku zvažovat Rada bezpečnosti OSN. Tento mandát by měl být podle našeho názoru rozšířen tak, aby zahrnoval například kontrolu drancování přírodních zdrojů, a zejména, jak uvedl pan předseda Rady, by měly být navýšeny zdroje, které to umožní. Pane předsedající, vážení poslanci a pane úřadující předsedo Rady, drahý Jean-Pierre, dnes před vás předstupuji jménem svého kolegy komisaře Louise Michela, který se nemůže zúčastnit tohoto zasedání ze zdravotních důvodů a který mne žádal, abych vám tlumočila jeho omluvu. Víte, jaký význam připisuje komisař Michel regionu Velkých jezer. Jak už uvedl pan předseda Rady, byl prvním, kdo ve dnech 30. a 31. října v době vrcholící krize odcestoval do Demokratické republiky Kongo a Rwandy ve snaze nalézt řešení situace. Z této stínové diplomatické mise vzešla myšlenka uspořádat konferenci v Nairobi, jejíž praktické výsledky nám dnes dávají naději na překonání krize. Pokud jde o možnou reakci ze strany Komise, ráda bych vám předložila analýzu situace ze dvou hledisek, i když se jedná o hlediska velmi podobná těm, o nichž hovořil pan předseda Rady. Za prvé, na humanitární úrovni: mezinárodní společenství včetně Evropské unie se snaží odpovědět na krizi. Komise okamžitě vyčlenila 6,3 milionu EUR pro potřeby řešení nouzové situace. Zůstáváme však nadále ostražití, abychom tuto částku mohli upravit podle vývoje situace; celkově jsou humanitární potřeby v Kivu zajištěny a mezi humanitárními agenturami funguje skutečně dobrá spolupráce. Komise a členské státy dne 14. listopadu v Marseille společně přislíbily nový příspěvek v celkové výši dalších 43,5 milionu EUR na řešení krize. Největším problémem však zůstává přístup k civilnímu obyvatelstvu v některých oblastech, kde pokračují boje mezi konžskou armádou, jejími spojenci Mai-Mai a FDLR na jedné straně a CNDP na straně druhé, jelikož žádná ze stran nedodržuje příměří. Za druhé, na politické a vojenské úrovni: na východě Demokratické republiky Kongo není možné vojenské řešení. Existuje pouze prostor pro vyvážené politické řešení založené na dialogu. Toto doporučení předložily rovněž země regionu na summitu v Nairobi 7. listopadu a především v toto řešení zřejmě doufají povstalci z CNDP a velká část politické reprezentace v Kinshase, jako například národní shromáždění. Komise je proto se závěry summitu, který uspořádaly hlavy států zemí Velkých jezer, spokojena: konkrétně s rozhodnutím zapojit do řešení krize africkou diplomacii na vysoké úrovni a zavést mechanismy ověřování s cílem umožnit hlavám států v regionu sledovat vývoj a zajistit včasnou reakci."@cs1 ". − Hr. formand, mine damer og herrer, hr. rådsformand! Først vil jeg gerne hurtigt sige til hr. van Buitenen, at jeg har taget hans udtalelser til efterretning, og at jeg vil overdrage hans besked til mine kolleger, som helt sikkert vil besvare spørgsmålet i morgen. I denne henseende er Olusegun Obasanjos besøg i regionen meget opmuntrende. Besøget har beroliget os, for så vidt angår muligheden for militære indgreb fra visse lande i regionen, og der blev opstillet garantier fra præsident Kabila om, at Kinshasa ville være parat til at lytte til CNDP's krav og indgå i en dialog. Under besøget blev CNDP's klager også hørt, og General Nkunda gentog, at han var parat til at overholde en våbenhvile og gøre alt for at fremme leveringen af humanitær bistand i det område, der lå under hans kontrol. Det er derfor afgørende at opretholde det nuværende politiske momentum og gøre alt, hvad der står i vores magt, for at sikre, at de forskellige aktørers erklæringer føres ud i livet. Det er således på høje tid at behandle de underliggende årsager til krisen i den østlige del af landet, som alle er bekendt med, nemlig FDLR's tilstedeværelse, den organiserede udplyndring af mineralressourcer og de politiske frustrationer hos samfund og mindretal. Det er på tide at opnå enighed om en fælles løsning. I dette spørgsmål er det afgørende, at hele det internationale samfund støtter den diplomatiske indsats, der blev iværksat i kølvandet på Nairobi-topmødet, og at den internationale indsats koordineres med henblik på at give præsident Obasanjo og præsident Mkapa plads til at fortsætte forhandlingerne. Det er også vigtigt at fremhæve MONUC's rolle. Det er ikke MONUC, der er ansvarlig for diverse former for magtmisbrug. MONUC gør faktisk et vigtigt arbejde til trods for de begrænsede midler, som organisationen modtager, og dens begrænsede virkemidler. Den udfører også et arbejde, der ville være svært at erstatte, nemlig arbejdet med at sikre fred frem for at føre krig. Det er dog endnu mere vigtigt at støtte den nuværende indsats for at styrke organisationens mandat på et tidspunkt, hvor Sikkerhedsrådet i de kommende dage skal drøfte situationen. Dette mandat bør efter vores mening udvides til f.eks. at omfatte bekæmpelse af udplyndringen af regionens naturrigdomme, især – som rådsformanden sagde – ved at øge de midler, som den har til rådighed hertil. I dag taler jeg på vegne af min kollega, Louis Michel, som ikke kunne deltage i drøftelserne af helbredsmæssige årsager, og som har bedt mig om at undskylde på hans vegne. Som bekendt holder kommissær Michel meget af regionen omkring De Store Søer. Som rådsformanden allerede har nævnt, var han den første til at rejse til Den Demokratiske Republik Congo og Rwanda den 30. og 31. oktober 2008, da krisen var på sit højeste, for at forsøge at løse den. Ud af denne diplomatiske mission opstod tanken om at afholde Nairobi-konferencen, hvis praktiske konklusioner i dag giver os nye udsigter til at komme ud af krisen. For så vidt angår det svar, som Kommissionen kan afgive, vil jeg gerne gøre opmærksom på en analyse af situationen fra to synspunkter, som ligner dem, som rådsformanden beskrev. Den første del af analysen angår det humanitære niveau. Det internationale samfund, herunder EU, er i færd med at reagere på krisen. Kommissionen mobiliserede straks 6,3 mio. EUR for at opfylde behovet for nødhjælp. Vi er imidlertid stadig meget opmærksomme på situationen, således at vi kan tilpasse dette beløb, efterhånden som den udvikler sig. De humanitære behov i Kivu er stort set dækket, og der er virkelig god koordination mellem de forskellige humanitære organer. Kommissionen og medlemsstaterne gav den 14. november i Marseille tilsagn om yderligere bidrag på i alt 43,5 mio. EUR til at håndtere krisen. Det største problem er dog fortsat adgangen til befolkningerne i visse områder, hvor der fortsat er kampe mellem den congolesiske hær, dens Mai-Mai-allierede og FDLR på den ene side og CNDP på den anden side, da ingen af parterne overholder våbenhvilen. Den anden del af analysen angår det politiske og militære niveau. Det er ikke muligt at opnå en militær løsning i den østlige del af Den Demokratiske Republik Congo. Der er kun plads til en afbalanceret politisk løsning, der bygger på dialog. Det var også anbefalingen fra landene i regionen på Nairobi-topmødet den 7. november, og frem for alt så det også ud til at være det, som CNDP-oprørerne og en stor del af det politiske miljø i Kinshasa, herunder nationalforsamlingen, håbede på. Kommissionen er derfor meget tilfreds med konklusionerne fra topmødet mellem statsoverhovederne fra landene i regionen omkring De Store Søer, nærmere bestemt med beslutningen om at inddrage afrikansk diplomati på højt niveau i løsningen af krisen og indføre en kontrolmekanisme, der skal gøre det muligt for statsoverhovederne i regionerne at overvåge udviklingen nøje og sikre rettidige indgreb efter behov."@da2 "− Herr Präsident! Zuerst möchte ich schnell Herrn van Buitenen sagen, dass ich vermerkt habe, was er gesagt hat, und sein Anliegen meinen Kollegen natürlich übermitteln werde, die gewiss morgen antworten werden. In dieser Hinsicht ist der Besuch, den Herr Obasanjo der Region gerade abgestattet hat, sehr ermutigend. Der Besuch hat uns hinsichtlich der Möglichkeiten einer militärischen Intervention bestimmter Staaten in der Region beruhigt und hat zu Garantien von Präsident Kabila geführt, dass Kinshasa bereit wäre, die CNDP-Forderungen anzuhören und den Weg des Dialogs einzuschlagen. Während des Besuchs wurden auch die Klagen der CNDP angehört, und General Nkunda hat seine Bereitschaft bestätigt, eine Waffenruhe einzuhalten und alles zu unternehmen, um humanitäre Hilfslieferungen in den Gebieten unter seiner Kontrolle zu erleichtern. Deshalb ist es äußerst wichtig, die momentane politische Dynamik zu erhalten und alles zu tun, um sicherzustellen, dass die Erklärungen der verschiedenen Parteien in die Praxis umgesetzt werden. Außerdem ist es höchste Zeit, die eigentlichen Ursachen der Krise im Osten des Landes anzugehen, die allen bekannt sind: die Anwesenheit der FDLR, die organisierte Plünderung der Erzvorkommen, die politische Frustration von Bevölkerungsgruppen und Minderheiten. Es gilt, Ideen zu entwickeln, um eine Annäherung zu erreichen. Dabei ist es von entscheidender Bedeutung, dass die gesamte internationale Gemeinschaft die diplomatischen Bemühungen im Zuge des Nairobi-Gipfels unterstützt und dass die internationalen Bemühungen koordiniert werden, damit den Präsidenten Obasanjo und Mkapa genügend Raum für die Fortsetzung der Gespräche bleibt. Es ist überdies wichtig, die Rolle der MONUC hervorzuheben. Nicht die MONUC ist für alle Formen von Machtmissbrauch verantwortlich. Tatsächlich leistet die MONUC wichtige Arbeit, obwohl sie nur kümmerliche Mittel erhält und trotz der Beschränkungen ihrer Funktionen. Außerdem erfüllt sie einen Auftrag, der schwer zu ersetzen wäre, nämlich den Frieden zu sichern statt Krieg zu führen. Umso wichtiger ist daher die Unterstützung der gegenwärtigen Bemühungen um eine Stärkung ihres Mandats, gerade jetzt, da der Sicherheitsrat sich in den kommenden Tagen mit dieser Frage befassen wird. Nach unserer Auffassung muss das Mandat ausgeweitet werden und zum Beispiel eine Kontrolle der Plünderung der Bodenschätze umfassen. Insbesondere müssen, wie der Präsident des Rates bereits sagte, die dafür zur Verfügung stehenden Mittel aufgestockt werden. Herr Präsident, verehrte Abgeordnete, verehrter Herr amtierender Ratsvorsitzender, lieber Jean-Pierre! Heute bin ich für meinen Kommissionskollegen Louis Michel eingesprungen, der aus gesundheitlichen Gründen nicht an dieser Sitzung teilnehmen kann und mich gebeten hat, ihn bei Ihnen zu entschuldigen. Sie wissen, wie sehr Kommissar Michel sich der Region der Großen Seen verbunden fühlt. Wie der Herr Ratsvorsitzende bereits sagte, ist er am 30. und 31. Oktober in der Tat als erster in die Demokratische Republik Kongo und nach Ruanda gereist, auf dem Höhepunkt der Krise, um zu versuchen, die Probleme zu lösen. Aus dieser Mission der Schattendiplomatie entstand die Idee, die Nairobi-Konferenz zu organisieren, deren praktische Ergebnisse heute neue Perspektiven für einen Ausweg aus der Krise eröffnen. Was die Antwort angeht, die die Kommission geben kann, möchte ich Ihnen eine Analyse der Lage unter zwei Aspekten vorstellen, auch wenn diese den vom Präsidenten des Rates beschriebenen Sichtweisen sehr ähnlich sind. Zunächst zur humanitären Ebene: Die internationale Gemeinschaft, einschließlich der Europäischen Union, ist dabei, eine Antwort auf die Krise zu geben. Die Kommission hat unverzüglich 6,3 Millionen Euro bereitgestellt, um den dringendsten Bedarf zu decken. Wir bleiben jedoch sehr wachsam, sodass wir diesen Betrag je nach der Entwicklung der Lage anpassen können; die humanitären Bedürfnisse in Kivu sind, alles in allem, gedeckt und die Koordination zwischen den humanitären Einrichtungen funktioniert wirklich gut. Die Kommission und die Mitgliedstaaten kündigten am 14. November in Marseille gemeinsam an, zusätzlich insgesamt 43,5 Millionen Euro zur Bewältigung der Krise aufzubringen. Das größte Problem bleibt aber der Zugang zu der Bevölkerung in bestimmten Gebieten, wo die Kämpfe zwischen den kongolesischen Streitkräften, den mit ihnen verbündeten Mai-Mai-Milizen und der FDLR auf der einen Seite und der CNDP auf der anderen Seite anhalten, weil keine Partei die Waffenruhe einhält. Zweitens zur politischen und militärischen Ebene: in Ost-Kongo ist eine militärische Lösung nicht möglich. Es gibt nur eine ausgewogene politische Lösung, die auf einem Dialog aufbaut. Das wurde auch von den Ländern der Region auf dem Nairobi-Gipfel am 7. November empfohlen, und vor allem schienen auch die CNDP-Rebellen und ein großer Teil des politischen Establishments in Kinshasa, beispielsweise die Nationalversammlung, darauf zu hoffen. Die Kommission ist deshalb mit den Schlussfolgerungen des Gipfeltreffens der Staatsoberhäupter der Länder in der Region der Großen Seen sehr zufrieden, insbesondere mit der Entscheidung, die afrikanische Diplomatie auf hoher Ebene in die Lösung der Krise einzubeziehen und einen Überprüfungsmechanismus einzuführen, damit die Staatsoberhäupter in der Region die Entwicklungen genau verfolgen und rechtzeitig die notwendigen Maßnahmen veranlassen können."@de9 "Κύριε Πρόεδρε, πρώτα, θα πω γρήγορα στον κύριο van Buitenen ότι πράγματι σημείωσα τα όσα είπε και ότι ασφαλώς και θα μεταφέρω το μήνυμά του στους συναδέλφους μου, οι οποίοι δίχως άλλο θα δώσουν μια απάντηση αύριο. Από αυτήν την άποψη, η επίσκεψη που μόλις πραγματοποίησε στην περιοχή ο κύριος Obasanjo είναι πολύ ενθαρρυντική. Η επίσκεψη μας έχει καθησυχάσει για τις δυνατότητες στρατιωτικής επέμβασης ορισμένων χωρών στην περιοχή και λήφθηκαν εγγυήσεις από τον Πρόεδρο Kabila ότι η Κινσάσα θα ήταν έτοιμη να ακούσει τα αιτήματα του CNDP κι επίσης να ακολουθήσει το δρόμο του διαλόγου. Στη διάρκεια της επίσκεψης, ακούστηκαν επίσης τα παράπονα του CNDP και ο Στρατηγός Nkunda επιβεβαίωσε εκ νέου την πρόθεσή του να τηρήσει κατάπαυση του πυρός και να πράξει ότι ήταν απαραίτητο για να διευκολύνει τη μεταφορά ανθρωπιστικής βοήθειας στις περιοχές υπό τον έλεγχό του. Για το λόγο αυτό, έχει ουσιαστική σημασία να διατηρηθεί η τρέχουσα πολιτική και να κάνουμε ό,τι μπορούμε για να εξασφαλίσουμε ότι θα τηρηθούν οι δηλώσεις των διαφόρων παραγόντων. Τότε θα είναι η κατάλληλη στιγμή για την αντιμετώπιση των βαθύτερων αιτιών της κρίσης στα ανατολικά της χώρας, τα οποία όλοι γνωρίζουν: η παρουσία του FDLR, οι οργανωμένες λεηλασίες του ορυκτού πλούτου, οι πολιτικές αντιπαλότητες των κοινοτήτων και των μειονοτήτων και οι ιδέες θα πρέπει να συγκλίνουν. Για το θέμα αυτό, έχει ουσιαστική σημασία ολόκληρη η διεθνής κοινότητα να υποστηρίξει τις διπλωματικές προσπάθειες που υιοθετήθηκαν κατά την έναρξη της Συνόδου Κορυφής του Ναϊρόμπι και οι διεθνείς προσπάθειες να συντονιστούν ώστε να υπάρχουν επαρκή περιθώρια για τους Προέδρους Obasanjo και Mkapa να συνεχίσουν τις διαπραγματεύσεις. Είναι επίσης σημαντικό να επισημανθεί ο ρόλος της MONUC. Δεν είναι η MONUC υπεύθυνη για κάθε είδους κατάχρησης εξουσίας. Μάλιστα, η MONUC διαπράττει σημαντικό έργο, παρά τους λιγοστούς πόρους που λαμβάνει και τους περιορισμούς που υπάρχουν στις αρμοδιότητές της. Κάνει επίσης μια δουλειά η οποία θα ήταν δύσκολο να αναπληρωθεί, εργάζεται για τη διασφάλιση της ειρήνης παρά για τη συνέχιση του πολέμου. Εντούτοις, είναι ακόμα σημαντικότερο να υποστηριχτούν οι τρέχουσες προσπάθειες ενίσχυσης της εντολής της σε μια στιγμή που μέσα στις επόμενες ημέρες, το Συμβούλιο Ασφαλείας πρόκειται να εξετάσει αυτό το ζήτημα. Η εντολή, πιστεύουμε ότι πρέπει να διευρυνθεί, ώστε να συμπεριλάβει, για παράδειγμα, τον έλεγχο των λεηλασιών φυσικών πόρων και, ειδικά, όπως είπε ο Πρόεδρος του Συμβουλίου, αυξάνοντας τους διαθέσιμους πόρους ώστε να μπορεί να κάνει κάτι τέτοιο. Κύριε Πρόεδρε, αξιότιμοι Βουλευτές και κύριε εν ενεργεία Πρόεδρε του Συμβουλίου, αγαπητέ Jean-Pierre, σήμερα αναπληρώνω τον συνάδελφο Επίτροπο, Louis Michel, ο οποίος αδυνατεί να λάβει μέρος σε αυτήν τη συνεδρίαση για λόγους υγείας και ο οποίος μου ζήτησε να σας ζητήσω συγγνώμη εκ μέρους του. Γνωρίζετε πόσο βαθιά εκτιμά ο Επίτροπος Michel την περιοχή των Μεγάλων Λιμνών. Πράγματι, όπως ο Πρόεδρος του Συμβουλίου έχει ήδη δηλώσει, ήταν ο πρώτος που ταξίδεψε στη Λαϊκή Δημοκρατία του Κονγκό και την Ρουάντα, στις 30 και 31 Οκτωβρίου, στο αποκορύφωμα της κρίσης, για να προσπαθήσει να λύσει τα προβλήματα. Από αυτήν την αποστολή προέκυψε η ιδέα διοργάνωσης της συνόδου του Ναϊρόμπι, τα πρακτικά συμπεράσματα της οποίας μας προσφέρουν σήμερα νέες προοπτικές για να εξέλθουμε της κρίσης. Όσον δε αφορά την ανταπόκριση που μπορεί να έχει η Επιτροπή, θα ήθελα να μοιραστώ μαζί σας μια ανάλυση της κατάστασης από δύο οπτικές γωνίες, αν και αυτές μοιάζουν πολύ με εκείνες που περιέγραψε ο Πρόεδρος του Συμβουλίου. Πρώτον, σε ανθρωπιστικό επίπεδο: η διεθνής κοινότητα, συμπεριλαμβανομένης της Ευρωπαϊκής Ένωσης, προετοιμάζουν μια αντίδραση σε αυτήν την κρίση. Η Επιτροπή αποδέσμευσε αμέσως 6,3 εκατομμύρια ευρώ για την αντιμετώπιση έκτακτων αναγκών. Εντούτοις, συνεχίζουμε να παραμένουμε άγρυπνοι, ούτως ώστε να μπορέσουμε να προσαρμόσουμε αυτό το ποσό καθώς εξελίσσεται η κατάσταση. Οι ανθρωπιστικές ανάγκες, εν γένει, καλύπτονται στο Κίβου και υπάρχει πραγματικά καλός συντονισμός μεταξύ των ανθρωπιστικών οργανώσεων. Η Επιτροπή και τα κράτη μέλη ανακοίνωσαν από κοινού, στη Μασσαλία στις 14 Νοεμβρίου, νέες εισφορές που ανέρχονται συνολικά σε επιπλέον 43,5 εκατομμύρια ευρώ για την αντιμετώπιση της κρίσης. Το μεγαλύτερο πρόβλημα παραμένει, όμως, η πρόσβαση στους πληθυσμούς ορισμένων περιοχών όπου μαίνονται συνεχώς οι μάχες μεταξύ των κογκολέζικων ενόπλων δυνάμεων, των συμμάχων τους Mai-Mai και του FDLR, αφ’ ενός και του CNDP αφ’ ετέρου, καθώς καμία πλευρά δεν σέβεται την κατάπαυση του πυρός. Δεύτερον, σε πολιτικό και στρατιωτικό επίπεδο: στην ανατολική ΛΔΚ, δεν μπορεί να υπάρξει στρατιωτική λύση. Περιθώρια υπάρχουν μόνο για μια ισορροπημένη πολιτική λύση, θεμελιωμένη στο διάλογο. Το ίδιο συνέστησαν και οι χώρες της περιοχής, στη Σύνοδο Κορυφής του Ναϊρόμπι στις 7 Νοεμβρίου και, πάνω απ’ όλα, το ίδιο επίσης φάνηκε να ελπίζουν και οι αντάρτες του CNDP και ένα μεγάλο μέρος του πολιτικού κατεστημένου της Κινσάσα, όπως η Εθνοσυνέλευση. Η Επιτροπή είναι, επομένως, πολύ ικανοποιημένη με τα συμπεράσματα της συνόδου κορυφής που διοργάνωσαν οι αρχηγοί κρατών των χωρών της περιοχής των Μεγάλων Λιμνών, πιο συγκεκριμένα με την απόφαση να αναμείξουν την αφρικανική διπλωματία σε υψηλό επίπεδο στην επίλυση της κρίσης και να εισάγουν ένα μηχανισμό επαλήθευσης που να επιτρέπει στους αρχηγούς κρατών της περιοχής να παρακολουθούν τις εξελίξεις στενά και να αντιδρούν όπως χρειάζεται εγκαίρως."@el10 ". − Mr President, first, I will quickly say to Mr van Buitenen that I have indeed noted what he said and that I will certainly take his message to my colleagues, who will definitely reply tomorrow. In this respect, the visit just made to the region by Mr Obasanjo is very encouraging. The visit has reassured us about the possibilities of military intervention by certain countries in the region, and it obtained guarantees from President Kabila that Kinshasa would be ready to listen to the CNDP demands and also ready to go down the path of dialogue. During the visit, the CNDP’s grievances were also heard and General Nkunda reaffirmed his readiness to observe a ceasefire and do everything to facilitate the delivery of humanitarian aid in the areas under his control. It is, therefore, crucial to maintain the current political momentum and do all we can to ensure that the declarations of the various players are put into practice. It is, then, high time to treat the underlying causes of the crisis in the east of the country, with which everyone is familiar: the presence of the FDLR, the organised pillage of mineral resources, the political frustrations of communities and minorities, and ideas must be made to converge. On this matter, it is crucial for the entire international community to support the diplomatic efforts introduced in the wake of the Nairobi Summit and that the international efforts be coordinated to allow sufficient space to Presidents Obasanjo and Mkapa to continue the negotiations. It is also important to highlight the role of MONUC. It is not MONUC which is responsible for all sorts of abuses of power. MONUC is actually doing important work, despite the poverty of the resources it receives and the restrictions on its functions. It is also carrying out a job which would be difficult to replace, that of ensuring peace, rather than waging war. However, it is even more important to support the current efforts to strengthen its mandate at a moment in which, in the coming days, the Security Council is to consider this question. The mandate, we think, should be extended, to include, for example, control of the pillaging of natural resources and, especially, as the President of the Council said, increasing the resources available to enable it to do so. Mr President, honourable Members and Mr President-in-Office of the Council, my dear Jean-Pierre, today I am standing in for my fellow Commissioner, Louis Michel, who is unable to take part in this session for health reasons, and who has asked me to send his apologies to you. You know the regard in which Commissioner Michel holds the Great Lakes region. Indeed, as the President of the Council has already stated, he was the first to travel to the Democratic Republic of Congo and to Rwanda, on 30 and 31 October last, at the height of the crisis, to try to resolve matters. From this shadow diplomacy mission arose the idea of organising the Nairobi conference, whose practical conclusions today give us new prospects for emerging from the crisis. As for the response that the Commission is able to make, I would like to share with you an analysis of the situation from two aspects, although these are very similar to those described by the President of the Council. First, on the humanitarian level: the international community, including the European Union, is in the process of providing a response to the crisis. The Commission immediately mobilised EUR 6.3 million to meet emergency needs. However, we remain very vigilant, so that we can adapt this amount as the situation develops; the humanitarian needs are, on the whole, covered in Kivu and there is really good coordination between the humanitarian agencies. The Commission and the Member States jointly announced, in Marseille on 14 November, new contributions totalling an extra EUR 43.5 million to meet the crisis. The biggest problem remains, however, one of access to the populations in some areas where there is continuing fighting between the Congolese Armed Forces, their Mai-Mai allies and the FDLR, on the one hand and the CNDP on the other, as no party is respecting the ceasefire. Secondly, on the political and military level: in eastern DRC, no military solution is possible. There is only room for a balanced political solution, built on dialogue. This was also recommended by the countries in the region, at the Nairobi Summit on 7 November and, above all, this also seemed to be what the CNDP rebels and a large part of the political establishment in Kinshasa, such as the National Assembly, were hoping for. The Commission is, therefore, highly satisfied with the conclusions of the summit held by the heads of state of the Great Lakes countries, more particularly with the decision to involve African diplomacy at a high level in the resolution of the crisis and to introduce a verification mechanism to allow the heads of state in the region to monitor developments closely and to provide the necessary responses in a timely fashion."@en4 ". − Señor Presidente, en primer lugar, quisiera decir brevemente al señor van Buitenen que he tomado nota de su observación y que puede estar seguro de que la remitiré a mis colegas, que mañana podrán darle una respuesta definitiva. A este respecto, cabe destacar que la visita que acaba de hacer a la región el señor Obasanjo es muy alentadora. De hecho, esta visita nos ha servido para tranquilizarnos en lo que respecta a las posibilidades de la intervención militar por parte de determinados países de la región, y el Presidente Kabila garantizó que Kinshasa estaría dispuesta a escuchar las peticiones del CNDP y a fomentar el diálogo. Durante su visita, también se prestó atención a la resolución de conflictos del CNDP, y el General Nkunda reafirmó que estaba dispuesto a considerar el alto el fuego y a hacer todo lo posible para facilitar la prestación de ayuda humanitaria en las zonas de su competencia. Por tanto, se trata de un aspecto fundamental para mantener la situación política actual y para hacer todo lo que esté de nuestra mano para garantizar que las manifestaciones de los diferentes actores se lleven a la práctica. Por tanto, ya es hora de tratar las causas subyacentes de la crisis en el Este del país, con las que todos estamos ya familiarizados: la presencia de las FDLR, el saqueo organizado de los recursos minerales, las frustraciones políticas de las comunidades y de las minorías, y las ideas deben desembocar en el mismo cauce. Por tanto, en este asunto, es fundamental para toda la comunidad internacional respaldar los esfuerzos diplomáticos derivados de la Cumbre de Nairobi y que los esfuerzos internacionales se coordinen para que se cuente con el espacio suficiente para que los Presidentes Obasanjo y Mkapa sigan el curso de las negociaciones. También es importante destacar la función de la MONUC, una misión que no es la responsable de toda la serie de abusos de poder, sino que está desempeñando una labor importante a pesar de los escasos recursos que recibe y de las restricciones a las que está sujeta en sus funciones. Además, está desempeñando una labor que sería difícil de reemplazar, que consiste en garantizar la paz, y no en sembrar la guerra. Sin embargo, es incluso más importante respaldar los esfuerzos en curso a fin de reforzar su mandato, ya que, durante los próximos días, el Consejo de Seguridad va a considerar esta cuestión. El mandado, a nuestro juicio, debería ampliarse para incluir, por ejemplo, el control del saqueo de los recursos naturales y, sobre todo, como bien ha dicho el Presidente del Consejo, la ampliación de los recursos disponibles para permitir que esto sea viable. Señor Presidente, Señorías y señor Presidente en ejercicio del Consejo, mi estimado colega Jean-Pierre, quisiera decirles que hoy estoy aquí representando a mi colega, el Comisario Louis Michel, que no ha podido asistir a la sesión por motivos de salud y, por ello, me ha pedido que les transmita sus disculpas. Ya saben lo importante que es la Región de los Grandes Lagos para el Comisario Michel. De hecho, como bien ha dicho el Presidente del Consejo, fue el primero en viajar a la República Democrática del Congo y a Ruanda los días 30 y 31 del pasado mes de octubre, en pleno apogeo de crisis, a fin de intentar solucionar estos problemas. A raíz de esta misión diplomática en la sombra, surgió la idea de organizar la conferencia de Nairobi, cuyas conclusiones, hoy en día, nos aportan nuevas esperanzas para salir de la crisis. En cuanto a la respuesta que puede dar la Comisión, quisiera compartir con ustedes un análisis de la situación desde dos puntos de vista, aunque estas perspectivas no distan mucho de las que ha descrito el Presidente del Consejo. En primer lugar, voy a centrarme en el ámbito humanitario: la comunidad internacional, incluida la Unión Europea, está trabajando actualmente para poder dar una respuesta a esta situación de crisis. De hecho, la Comisión ha movilizado inmediatamente 6,3 millones de euros para cubrir las necesidades de emergencia. No obstante, permanecemos a la alerta a fin de adaptar esta cuantía a medida que la situación avance. Por lo general, la necesidades humanitarias se cubren en Kivu y, además, existe una muy buena coordinación entre los organismos de carácter humanitario. A esto cabe añadir que la Comisión y los Estados miembros, de forma conjunta, anunciaron el 14 de noviembre en Marsella nuevas aportaciones por una cantidad total de 43 millones y medio de euros para cubrir las necesidades que surgen a consecuencia de la crisis. Sin embargo, el mayor problema recae en la posibilidad de acceso de la población a determinadas zonas en las que existe una lucha constante, por una parte, entre las fuerzas armadas congoleñas, los aliados Mai-Mai y las FDLR, y por otra, cabe destacar al CNDP, ya que, ninguno de ellos está respetando la tregua. En segundo lugar, quisiera centrarme en el ámbito político y militar y, a este respecto, quisiera decir que, en el Este de la República Democrática del Congo, no existe ninguna solución por vía militar. De hecho, solo hay cabida para una solución política equilibrada y basada en el diálogo. Esto fue lo que sugirieron también los países de la susodicha región en la Cumbre de Nairobi celebrada el 7 de noviembre y, sobre todo, parece ser que esto es lo que estaban esperando los rebeldes del CNDP y buena parte del grupo político de Kinshasa, como la Asamblea Nacional. Por tanto, la Comisión está muy satisfecha con las conclusiones derivadas de la cumbre celebrada por los Jefes de Estado de los Países de los Grandes Lagos, especialmente, con la decisión de implicar a gran escala a la diplomacia africana en la resolución de la crisis y de incorporar un mecanismo de verificación para permitir que los Jefes de Estado de la región puedan controlar de cerca los avances de la región y para que faciliten las respuestas necesarias en el momento oportuno."@es21 "Härra juhataja, kõigepealt soovin ma öelda härra van Buitunenile, et ma panin tema märkuse kirja ning edastan selle kindlasti kolleegidele, kes homme sellele kahtlemata vastavad. Selle suhtes on härra Obasanjo äsjane visiit piirkonda väga lootustandev. Visiit andis meile kinnitust teatavate piirkonna riikide valmisoleku kohta sõjaliseks sekkumiseks ning selle käigus saadi president Kabilalt kinnitus, et Kinshasa oleks valmis kuulama ära CNDP nõudmised ning oleks samuti valmis alustama dialoogi. Visiidi käigus kuulati ära ka CNDP kaebused ning kindral Nkunda kinnitas valmisolekut järgida relvarahu kokkulepet ja teha kõik, et hõlbustada humanitaarabi viimist tema kontrolli all olevasse piirkonda. Seetõttu on oluline hoida praegust poliitilist hoogu ja teha kõik meist olenev, et tagada osalejate avalduste elluviimine. Seega on kätte jõudnud viimane aeg, et käsitleda riigi idaosas aset leidva kriisi põhjusi, mis on meile kõigile tuttavad: FDLRi kohalolu, maavarade organiseeritud röövimine ning kogukondade ja vähemuste poliitiline meelepaha, mille lähendamiseks tuleb esitada ideid. Sellega seoses on oluline, et kogu rahvusvaheline üldsus toetaks Nairobi tippkohtumise tulemusel tehtud diplomaatilisi jõupingutusi ning et rahvusvahelised püüdlused oleksid koordineeritud nii, et president Obasanjol ja president Mkapal oleks piisavalt võimalusi läbirääkimiste jätkamiseks. Samuti on oluline toonitada MONUCi rolli. MONUC ei ole see, kes vastutab igasuguste võimu kuritarvituste eest. MONUC teeb tegelikult väga olulist tööd, hoolimata temale eraldatud vahendite vähesusest ja piiratud tegutsemisulatusest. Samuti teeb ta tööd, mida oleks raske millegagi asendada, nimelt tagab rahu, mitte ei pea sõda. Veelgi olulisem on aga toetada praegusi püüdlusi, et tugevdada MONUCi mandaati praegu, kui julgeolekunõukogu hakkab järgnevatel päevadel seda küsimust arutama. Me arvame, et seda mandaati tuleks laiendada, et anda neile näiteks õigus kontrollida loodusvarade röövimist ja eriti, nagu nõukogu eesistuja ütles, suurendada MONUCi vahendeid, et nad seda teha saaksid. Härra juhataja, austatud parlamendiliikmed ja nõukogu eesistuja Jean Pierre, ma esindan täna kaasvolinikku Louis Micheli, kes ei saanud sellest istungjärgust tervislikel põhjustel osa võtta ja palus edastada teile oma vabandused. Te teate, kui suurt huvi tunneb volinik Michel Ida-Aafrika järvede piirkonna vastu. Tõepoolest, nagu nõukogu eesistuja juba ütles, oli ta esimene, kes käis kriisi haripunktis 30.–31. oktoobrini Kongo Demokraatlikus Vabariigis ja Rwandas, et püüda kõnealuseid küsimusi lahendada. Sellest diplomaatilisest varimissioonist tekkis idee korraldada Nairobi konverents, mille praktilised järeldused pakuvad meile uusi võimalusi kriisist väljumiseks. Vastuseks, mis komisjon saab teile anda, soovin ma analüüsida teie jaoks olukorda kahest aspektist, ehkki need on väga sarnased nendele, mida kirjeldas juba nõukogu eesistuja. Esiteks humanitaartasand: rahvusvaheline üldsus, sealhulgas Euroopa Liit, on andmas vastust kriisile. Komisjon eraldas hädaabivajaduste rahuldamiseks viivitamatult 6,3 miljonit eurot. Samas oleme me varmalt valmis seda summat vastavalt olukorra muutumisele kohandama; kõik humanitaaralased vajadused Kivus on kaetud ning humanitaarabiametid korraldavad seal abi andmist väga hästi. Komisjon ja liikmesriigid teatasid ühiselt 14. novembril Marseille’s täiendava abi andmisest 43,5 miljoni euro ulatuses, et rahuldada kriisi tagajärjel tekkinud vajadusi. Suurim probleem on aga endiselt juurdepääs elanikele mõningates piirkondades, kus jätkub võitlus Kongo relvajõudude, nende mai-mai võitlejate ja ühest küljest Rwanda Vabastamise Demokraatlike Jõudude (FDLR) ning teisest küljest Rahvakaitse Rahvusliku Kongressi (CNDP) vahel, sest ükski asjaosaline ei austa relvarahu. Teiseks poliitiline ja sõjaline tasand: Kongo DV idaosas ei ole sõjaline lahendus võimalik. Lahendus saab olla vaid dialoogile rajanev tasakaalustatud poliitiline kokkulepe. Samalaadse soovituse esitasid ka piirkonna riigid 7. novembril Nairobi tippkohtumisel ning tundus, et sedasama lootsid ka CNDP mässulised ja suur osa Kinshasa poliitilistest institutsioonidest, nagu rahvuslik assamblee. Komisjon on seega äärmiselt rahul Ida-Aafrika järvede piirkonna riikide riigipeade korraldatud tippkohtumise tulemustega ja eeskätt otsusega kaasata kriisi lahendamisse Aafrika kõrgetasemelised diplomaadid ning kehtestada kontrollmehhanism, mis võimaldab piirkonna riikide riigipeadel jälgida tähelepanelikult sündmuste kulgu ja vajadusel reageerida sellele õigel ajal."@et5 ". Arvoisa puhemies, totean aluksi nopeasti jäsen van Buitenenille, että panin hänen toteamuksensa merkille ja että välitän tämän viestin ilman muuta kollegoilleni, jotka varmasti vastaavat huomenna. Olusegun Obasanjon taannoinen vierailu alueella on siksi erittäin rohkaiseva. Vierailu sai meidät vakuuttuneiksi siitä, että tietyt valtiot voivat toteuttaa sotilaallisen väliintulon alueella, ja presidentti Kabila takasi, että Kongon demokraattisen tasavallan hallitus on valmis kuuntelemaan CNDP:n vaatimuksia ja myös käymään vuoropuhelua. Vierailun aikana kuultiin myös CNDP:n huolenaiheita, ja kenraali Nkunda vakuutti olevansa valmis noudattamaan tulitaukoa ja tekemään kaikkensa helpottaakseen humanitaarisen avun toimittamista hallinnassaan oleville alueille. Meidän on siksi tärkeää pitää yllä nykyistä poliittista vauhtia ja pyrkiä kaikin keinoin varmistamaan, että eri toimijoiden julkilausumat toteutetaan käytännössä. Tässä yhteydessä on vihdoin käsiteltävä maan itäosassa vallitsevan kriisin taustalla olevia syitä, jotka ovat kaikille tuttuja. Niitä ovat FDLR:n läsnäolo, mineraalivarojen järjestelmällinen ryöstäminen sekä yhteisöjen ja vähemmistöjen poliittinen turhautuminen. Näkemyksiä on lähennettävä toisiinsa. On tärkeää, että koko kansainvälinen yhteisö tukee diplomaattisia toimia, joita on alettu toteuttaa Nairobin huippukokouksen jälkeen, ja että kansainvälistä toimintaa koordinoidaan, jotta presidenteillä Obasanjolla ja Mkapalla on riittävästi tilaa jatkaa neuvotteluja. On tärkeää korostaa myös MONUCin roolia. MONUC ei ole vastuussa kaikentyyppisestä vallan väärinkäytöstä. MONUC tekee todella tärkeää työtä käytössään olevista niukoista resursseista ja toimintarajoituksistaan huolimatta. Takaamalla rauhan sotimatta se tekee myös työtä, jota on vaikea korvata. On kuitenkin entistäkin tärkeämpää tukea MONUCin nykyisiä toimia, jotta sen toimeksiantoa voidaan vahvistaa nyt, kun turvallisuusneuvosto käsittelee tätä asiaa lähipäivinä. Toimeksiantoa on mielestämme laajennettava siten, että siihen sisältyvät esimerkiksi luonnonvarojen ryöstämisen torjunta ja erityisesti tämän mahdollistavien resurssien lisääminen, kuten neuvoston puheenjohtaja totesi. Arvoisa puhemies, arvoisa neuvoston puheenjohtaja, hyvä Jean-Pierre, hyvät parlamentin jäsenet, toimin tänään komission jäsenen Louis Michelin sijaisena. Hän ei voi osallistua tähän istuntoon terveydellisistä syistä, ja hän pyysi minua välittämään teille anteeksipyyntönsä. Tiedätte, että komission jäsen Michel kiinnittää paljon huomiota suurten järvien alueeseen. Kuten neuvoston puheenjohtaja jo totesi, komission jäsen Michel todellakin matkusti ensimmäisenä 30. ja 31. lokakuuta keskellä kriisiä Kongon demokraattiseen tasavaltaan ja Ruandaan ratkaisemaan asioita. Tästä "varjodiplomatiasta" syntyi ajatus Nairobin konferenssista, jonka esittämät toimintaa koskevat päätelmät tarjoavat nyt uusia näkymiä kriisistä selviämiseen. Tarkastellessani toimia, joita komissio voi toteuttaa, esitän teille tilannearvion kahdesta näkökulmasta, jotka ovat tosin hyvin samanlaisia kuin neuvoston puheenjohtajan esiin ottamat näkökohdat. Humanitaarisista toimista totean, että kansainvälinen yhteisö, johon myös Euroopan unioni kuuluu, reagoi parhaillaan kriisiin. Komissio myönsi heti 6,3 miljoonaa euroa hätäapua. Pysymme kuitenkin erittäin valppaina, jotta tätä määrää voidaan muuttaa tilanteen mukaan. Humanitaarisia tarpeita hallinnoidaan Kivussa, ja humanitaaristen avustuselinten toimia koordinoidaan erittäin hyvin. Komissio ja jäsenvaltiot ilmoittivat yhdessä Marseillessa 14. marraskuuta, että kriisin torjumiseen myönnettävät uudet lisätuet ovat yhteensä 43,5 miljoonaa euroa. Suurin ongelma on kuitenkin pääsy väestön luo joillakin alueilla, joilla Kongon armeija, Mai Mai -liittolaiset ja FDLR taistelevat edelleen CNDP:n kanssa, koska kukaan osapuoli ei kunnioita tulitaukoa. Toiseksi totean poliittisista ja sotilaallisista seikoista, ettei sotilaallinen ratkaisu ole mahdollinen Kongon demokraattisen tasavallan itäosassa. Ainoa vaihtoehto on tasapainoinen poliittinen ratkaisu, joka perustuu vuoropuheluun. Tätä suosittelivat myös alueen valtiot 7. marraskuuta pidetyssä Nairobin huippukokouksessa, ja tätä näyttivät toivovan ennen kaikkea myös CNDP:n kapinalliset ja valtaosa Kinshasan poliittisesta järjestelmästä, kuten kansalliskokous. Komissio on siksi erittäin tyytyväinen suurten järvien alueen valtioiden päämiesten huippukokouksessa esitettyihin päätelmiin, etenkin päätökseen käyttää afrikkalaista korkean tason diplomatiaa kriisin ratkaisussa ja ottaa käyttöön tarkastusjärjestelmä, jotta alueiden valtioiden päämiehet voivat seurata tapahtumia tarkasti ja reagoida tarvittaessa ajoissa."@fi7 "− Először is, egy gyors reagálás van Buitenen úrnak: tudomásul vettem az általa elmondottakat és üzenetét továbbítom a kollégáimnak, akik holnap mindenképpen választ adnak kérdésére. E tekintetben reményt keltő az a látogatás, amelyet Obasanjo úr nemrég tett a régióban. A látogatás során biztosítottak bennünket a régió egyes országai részéről történő katonai beavatkozás lehetőségeiről. Ezenkívül Kabila elnök garanciákat fogalmazott meg arra vonatkozóan, hogy Kinshasa kész meghallgatni a CNDP követeléseit és párbeszédet folytatni. A látogatás során a CNDP sérelmei is meghallgatásra kerültek, és Nkunda tábornok megerősítette, hogy kész betartani a tűzszünetet és mindent megtenni annak érdekében, hogy elősegítse a humanitárius segélyek eljuttatását az ellenőrzése alatt álló területekre. Ezért alapvető fontosságú a jelenlegi politikai lendület fenntartása, és hogy megtegyünk minden tőlünk telhetőt annak biztosítása érdekében, hogy a konfliktus különböző szereplőinek kijelentései megvalósuljanak a gyakorlatban. Tehát itt az ideje, hogy foglalkozzunk az ország keleti részén dúló válság alapvető okaival, amelyek mindannyiunk előtt ismertek – az FDLR jelenléte, az ásványi erőforrások szervezett módon történő kifosztása, a közösségek és kisebbségek politikai sérelmei –, és összehangoljuk az elképzeléseket. E kérdés kapcsán az egész nemzetközi közösség számára rendkívül fontos, hogy támogassák a nairobi csúcstalálkozó nyomán tett diplomáciai erőfeszítéseket, és hogy a nemzetközi intézkedéseket oly módon hangolják össze, hogy Obasanjo és Mkapa elnök uraknak elegendő terük maradjon a tárgyalások folytatásához. Mindenképpen ki kell még emelni a MONUC szerepét. Nem a MONUC az, amely felelősséggel tartozik a hatalommal való visszaélés különböző eseteiért. A MONUC nagyon fontos munkát végez, dacára korlátozott hatásköreinek, és annak, hogy mennyire kevés erőforrást biztosítanak számára. A MONUC olyan feladatot is ellát, amelyet nehéz lenne pótolni: a pusztító háború helyett a békét erősíti. Ugyanakkor még ennél is fontosabb a mandátumának megerősítésére irányuló erőfeszítések támogatása akkor, amikor az elkövetkező napokban a Biztonsági Tanács mérlegelni fogja ezt a kérdést. A mandátumot véleményünk szerint ki kell terjeszteni, hogy az magában foglalja például a természeti erőforrások kifosztásának kordában tartását, és ami a legfontosabb – ahogyan a Tanács elnöke is említette –, hogy növeljük azokat a forrásokat, amelyek segítségével a szervezet képes e feladat ellátására. Elnök úr, tisztelt képviselők, a Tanács tisztelt soros elnöke – kedves Jean-Pierre! Ma Louis Michel biztos urat helyettesítem, aki egészségügyi okok miatt sajnos nem tud jelen lenni a mai ülésen és ezért elnézésüket kéri. Önök tudják, hogy Michel biztos úr mennyire komolyan foglalkozik az Afrikai Nagy Tavak régiójának problémájával. Amint azt a Tanács elnöke is említette, Michel biztos volt az első, aki ellátogatott a Kongói Demokratikus Köztársaságba és Ruandába – legutóbb október 30-án és 31-én – a válság tetőfokán, és megpróbált megoldást találni a problémára. Ezen árnyékdiplomáciai küldetés során merült fel a nairobi konferencia ötlete. Az ott levont gyakorlati következtetések ma új kilátásokat jelentenek számunkra a válságból való kilábaláshoz. Ami pedig a Bizottság válaszát illeti, szeretném megosztani Önökkel a helyzet két különböző szempontból történő elemzését, jóllehet ezek nagyon hasonlóak a Tanács elnöke által említettekhez. Elsőként a humanitárius szempontról szeretnék szólni. A nemzetközi közösség, beleértve az Európai Uniót is, jelenleg is dolgozik azon, hogy választ adjon a válságra. A Bizottság késedelem nélkül 6,3 millió eurót bocsátott rendelkezésre a legsürgetőbb szükségletek kielégítése céljából. Ugyanakkor továbbra is szorosan figyelemmel kísérjük az eseményeket, hogy módosíthassuk ezt az összeget, ha változik a helyzet. A humanitárius szükségletekről általában véve gondoskodni tudnak Kivu tartományban, és rendkívül jó együttműködés alakult ki a humanitárius szervezetek között. A Bizottság és a tagállamok november 14-én Marseille-ben új, összesen 43,5 millió euro további hozzájárulást jelentettek be a válság kezelése céljából. A legnagyobb problémát azonban továbbra is az jelenti, hogy elérjék a lakosságot azokon a területeken, ahol folyamatosak a harcok a kongói hadsereg, annak Mai-Mai szövetségesei és az FDLR, illetve a CNDP között, mivel egyik fél sem tartja tiszteletben a tűzszünetet. Másodszor, ami a politikai és a katonai szempontokat illeti, a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén a katonai erő nem lehet célravezető. Az egyetlen járható út a párbeszédre épülő, kiegyensúlyozott politikai megoldás. A november 7-i nairobi csúcson a régió országai is emellett érveltek, és ami a legfontosabb, ez az a megoldás, amiben a CNDP lázadói és a kinshasai politikai erők nagy része – például a nemzetgyűlés – is reménykednek. A Bizottság ezért rendkívül elégedett a Nagy Tavak régióhoz tartozó országok államfőinek csúcstalálkozóján levont következtetésekkel, különösen azzal a döntéssel, hogy az afrikai diplomáciát magasabb szinten bevonják a válság megoldásába, és hogy egy ellenőrzési mechanizmust vezetnek be, amely lehetővé teszi a régió államfői számára, hogy szorosan nyomon kövessék az eseményeket és azt, hogy időben megtehessék a szükséges válaszlépéseket."@hu11 ". − Signor Presidente, in primo luogo desidero comunicare brevemente all’onorevole Buitenen che ho preso nota della sua richiesta e la riferirò ai miei colleghi, che sicuramente domani gli forniranno una risposta. In tal senso, la visita dell’ex presidente Obasanjo nella regione, appena conclusasi, è molto incoraggiante. La visita ci ha rassicurati circa la possibilità di un intervento militare da parte di alcuni paesi della regione e ci è valsa la promessa del presidente Kabila che Kinshasa sarà disposta ad ascoltare le richieste del CDNP e a percorrere la strada del dialogo. Durante la visita, si è dato voce anche alle rimostranze del CNDP e il generale Nkunda ha riaffermato la propria disponibilità a osservare un cessate il fuoco e a fare tutto il possibile per facilitare la consegna degli aiuti umanitari nelle aree soggette al suo controllo. E’ pertanto essenziale mantenere l’attuale clima politico e fare tutto quanto in nostro potere per garantire che le parti in causa traducano in fatti le proprie dichiarazioni. E’ quindi giunto il momento di affrontare le cause alla base della crisi nella regione orientale del paese, ben note a tutti noi: la presenza delle FDLR, i saccheggi organizzati delle risorse minerarie, le frustrazioni politiche delle comunità e delle minoranze. Occorre inoltre far convergere le idee. E’ fondamentale che, in questo ambito, l’intera comunità internazionale sostenga gli sforzi diplomatici introdotti sulla scia del vertice di Nairobi e che gli sforzi internazionali siano coordinati per garantire ai presidenti Obasanjo e Mkapa spazio sufficiente per la prosecuzione dei negoziati. E’ altresì importante evidenziare il ruolo della MONUC, che non è responsabile di qualsivoglia sorta di abuso di potere. La MONUC sta invece svolgendo un lavoro importante, nonostante la scarsità delle risorse che riceve e le restrizioni alle proprie funzioni. Si tratta di un lavoro difficile da sostituire, quello di garantire la pace invece di alimentare la guerra. E’ tuttavia ancora più importante sostenere gli attuali sforzi per rafforzarne il mandato, giacché nei prossimi giorni il Consiglio di sicurezza prenderà in esame tale questione. Riteniamo che il mandato dovrebbe essere esteso per includere, ad esempio, il controllo del saccheggio delle risorse naturali e in particolare, come ha detto il presidente del Consiglio, incrementare le risorse disponibili per permettere tale attività. Signor Presidente, onorevoli deputati e Presidente in carica del Consiglio, oggi sono qui in sostituzione del mio collega, il commissario Michel, che, per motivi di salute, non è in grado di prendere parte a questa sessione e che mi ha chiesto di riferirvi le sue scuse. Conoscete l’interesse del commissario Michel per la regione dei Grandi Laghi. Infatti, come il presidente in carica ha già detto, il commissario è stato il primo a recarsi nella Repubblica democratica del Congo e in Ruanda lo scorso 30 e 31 ottobre, all’apice della crisi, per tentare di risolvere la questione. Da questa missione diplomatica ombra nacque l’idea di organizzare la conferenza di Nairobi, le cui conclusioni pratiche oggi ci forniscono nuove prospettive per emergere dalla crisi. Riguardo alla risposta che la Commissione è in grado di fornire, desidero condividere con voi un’analisi della situazione da due angolazioni, seppure molto simili a quelle descritte dal presidente del Consiglio. In primo luogo il livello umanitario: la comunità internazionale, inclusa l’Unione europea, sta tentando di fornire una risposta alla crisi. La Commissione ha immediatamente mobilitato 6,3 milioni di euro per rispondere alle necessità d’emergenza. Rimaniamo tuttavia molto vigili, in maniera da adattare tale importo man mano che la situazione evolverà; in generale, le esigenze umanitarie del Kivu sono soddisfatte e vi è un ottimo coordinamento tra le agenzie umanitarie. La Commissione e gli Stati membri hanno annunciato in sede congiunta, a Marsiglia il 14 novembre, nuovi contributi per un totale di 43 milioni e mezzo di euro per affrontare la crisi. Rimane però il problema principale, vale a dire l’accesso alle popolazioni in alcune aree ove vi sono continui combattimenti tra le forze armate congolesi, i loro alleati Mai Mai e le FDLR da una parte e il CNDP dall’altra, giacché nessuna delle parti rispetta il coprifuoco. In secondo luogo, a livello politico e militare, nella regione orientale della Repubblica democratica del Congo non esiste una soluzione militare possibile, c’è spazio solo per una soluzione politica equilibrata, basata sul dialogo. Questa è stata anche la raccomandazione formulata dai paesi della regione al vertice di Nairobi del 7 novembre, e sembra soprattutto essere l’auspicio dei ribelli del CNDP e della maggior parte delle istituzioni politiche di Kinshasa, quali l’Assemblea nazionale. La Commissione è pertanto molto soddisfatta delle conclusioni del vertice tenuto dai capi di Stato dei paesi della regione dei Grandi Laghi, in particolare della decisione di coinvolgere la democrazia africana ad alto livello nella risoluzione della crisi e nell’introduzione di un sistema di verifica che permetta ai capi di Stato della regione di monitorare da vicino gli sviluppi e di fornire le risposte necessarie in maniera puntuale."@it12 "Gerb. pirmininke, visų pirma noriu pasakyti P. van Buitenenui, kad iš tiesų pasižymėjau jo teiginius ir neabejotinai perduosiu jo žodžius savo kolegoms, todėl be abejonės atsakymo sulauksite rytoj. Šia prasme itin daug vilčių teikia visiškai neseniai įvykęs O. Obasanjo apsilankymas regione. Apsilankymo metu dar kartą buvome patikinti dėl tam tikrų regiono šalių karinio įsikišimo galimybių ir gavome garantijų iš prezidento J. Kabilos, kad Kinšasa bus pasirengusi išklausyti CNDP reikalavimų ir įsitraukti į dialogą. Apsilankymo metu taip pat išklausyta CNDP nusiskundimų, o generolas L. Nkunda dar kartą patvirtino pasirengimą laikytis ugnies nutraukimo ir imtis visko, kas įmanoma, kad humanitarinė pagalba būtų pristatyta į jo kontroliuojamas teritorijas. Todėl itin svarbu neprarasti dabartinės politinės veiksmų spartos ir atlikti viską, kas įmanoma, norint įgyvendinti skirtingų veikėjų deklaracijas. Todėl dabar atėjo metas imtis svarbiausių šalies rytuose siaučiančios krizės priežasčių, kurios visiems žinomos: FDLR buvimas, organizuotas išteklių grobimas, politinis bendruomenių ir mažumų nepasitenkinimas. Visas šias idėjas būtina suderinti. Šiuo klausimu itin svarbi visos tarptautinės bendruomenės parama diplomatinėms pastangoms, kurių imtasi po Nairobio aukščiausiojo lygio viršūnių susitikimo. Taip pat būtina koordinuoti tarptautines pastangas ir suteikti erdvės prezidentų O. Obasanjo ir B. W. Mkapos deryboms pratęsti. Taip pat svarbu pabrėžti MONUC vaidmenį. Pažymėtina, kad ne MONUC tenka atsakomybė už įvairius piktnaudžiavimus valdžia. Iš tiesų MONUC atlieka svarbų vaidmenį nepaisant skiriamų išteklių ir jos veiklai nustatytų apribojimų. Ji taip pat yra nepakeičiama, nes siekia užtikrinti taiką, o ne veltis į karą. Kita vertus, dar svarbiau paremti dedamas pastangas jos mandatui sustiprinti, kai artimiausiu metu šis klausimas bus svarstomas Saugumo Taryboje. Mūsų manymu, mandatą reikėtų išplėsti ir jam priskirti, pvz., gamtinių išteklių plėšimo kontrolę, o svarbiausia, kaip nurodė Tarybos pirmininkas, – padidinti jai skiriamus išteklius. Gerb. pirmininke, gerbiamieji nariai ir einantis Tarybos pirmininko pareigas, mielasis Jean-Pierrai, šiandien pavaduoju savo kolegą Komisijos narį Louisą Michelį, kuris negalėjo dalyvauti posėdyje dėl sveikatos, tačiau prašė manęs atsiprašyti jo vardu. Jums žinoma Komisijos nario L. Michelio nuomonė Didžiųjų Ežerų regiono klausimu. Iš tiesų, kaip nurodė einantis Tarybos pirmininko pareigas, jis buvo pirmasis nuvykęs į Kongo Demokratinę Respubliką ir Ruandą praėjusių metų spalio 30 ir 31 d., pačiame krizės įkarštyje. Šios diplomatinės misijos metu kilo idėja surengti Nairobio konferenciją, kurios išvados suteikia mums naujų galimybių krizei įveikti. Dėl galimo Komisijos atsako norėčiau pasidalinti su jumis padėties analize dviem aspektais, nors šie ir yra labai panašūs į Tarybos pirmininko nurodytuosius. Visų pirma humanitariniu lygiu: tarptautinė bendruomenė ir Europos Sąjunga šiuo metu rengiasi atsakui į krizę. Komisija nedelsiant skyrė 6,3 mln. eurų neatidėliotiniems poreikiams tenkinti. Tačiau išliekame itin budrūs, kad galėtume pritaikyti šią sumą padėčiai keičiantis. Apskritai humanitariniais poreikiais Kivu yra pasirūpinta ir pasakytina, kad humanitarinės agentūros bendradarbiauja iš tiesų gerai. Lapkričio 14 d. Komisija ir valstybės narės Marselyje bendrai paskelbė skirsiančios bendrą 43,5 mln. eurų papildomą indėlį kovai su šia krize. Kita vertus, didžiausia problema susijusi su galimybe pasiekti gyventojus ten, kur toliau vyksta Kongo ginkluotųjų pajėgų, jų Mai-Mai sąjungininkų ir Ruandos demokratinio išsivadavimo pajėgų (FDLR) bei Nacionalinio liaudies gynybos kongreso (CNDP) kovos, nes nė viena pusė nesilaiko ugnies nutraukimo. Antra, kalbant politiniu ir kariniu lygiu, KDR rytuose karinis sprendimas neįmanomas. Galima kalbėti tik apie dialogu pagrįstą ir suderintą politinį sprendimą. Tai rekomendavo ir šio regiono šalys lapkričio 7 d. įvykusiame Nairobio aukščiausio lygio viršūnių susitikime. Atrodo, kad to pirmiausia siekė ir CNDP sukilėliai, ir didžioji dalis Kinšasos politinės valdžios, pvz., Nacionalinė asamblėja. Todėl Komisija labai teigiamai vertina Didžiųjų Ežerų šalių valstybių vadovų aukščiausio lygio viršūnių susitikimo išvadas, visų pirma sprendimą įtraukti Afrikos diplomatiją aukščiausiu lygiu ieškant krizės sprendimo ir tikrinimo priemonėms nustatyti, kad šio regiono valstybių vadovai galėtų stebėti įvykius ir laiku į juos reaguoti."@lt14 "Priekšsēdētāja kungs, vispirms ātri atbildēšu kungam, ka esmu atzīmējusi viņa teikto un ka es šo ziņu nodošu tālāk saviem kolēģiem, kas rītdien noteikti sniegs savu atbildi. Šajā ziņā kunga vizīte reģionā lielā mērā liecina par atbalstu. Vizītes laikā guvām pārliecību par konkrētu reģiona valstu militārās iejaukšanās iespējamību, un prezidents garantēja, ka Kinšasa būtu gatava uzklausīt prasības un arīdzan risināt jautājumus sarunu ceļā. Vizītes laikā tika uzklausītas sūdzības, un ģenerālis atkārtoti pauda savu gatavību ievērot pamieru un darīt visu, lai sekmētu humānās palīdzības piegādi viņa kontrolētajās teritorijās. Tāpēc ir svarīgi saglabāt pašreizējo politisko pamudinājumu un darīt visu iespējamo, lai nodrošinātu, ka tiek īstenotas vairāku iesaistīto pušu prasības. Ir pēdējais laiks novērst krīzes pamatcēloņus valsts austrumos, kurus mēs visi zinām: darbība, organizētā minerālo resursu izlaupīšana, kopienu un minoritāšu politiskā neapmierinātība, tāpēc ir jānāk klajā ar idejām, lai nodrošinātu konverģenci. Šajā jautājumā ir būtiski, ka visa starptautiskā kopiena atbalsta diplomātiskos centienus, kas tika ieviesti pēc Nairobi samita, un ka starptautiskie centieni tiek koordināti tā, lai prezidentam un tiktu nodrošināta pietiekami liela telpa sarunu turpināšanai. Svarīgi ir arīdzan uzsvērt nozīmi. nav jāuzņemas atbildība par dažādajiem pilnvaru ļaunprātīgas izmantošanas gadījumiem. Patiesībā veic svarīgu darbu, neskatoties uz nepietiekamā daudzumā saņemtajiem resursiem un ierobežotajiem pienākumiem. Tāpat arī šī misija veic darbu — nodrošina mieru, nevis iesaistās karā —, ko būtu grūti aizvietot. Tomēr vēl būtiskāk ir atbalstīt pašreizējos pūliņus nolūkā stiprināt pilnvaras, un šo jautājumu tuvākajās dienās izskatīs Drošības Padomē. Mūsuprāt, pilnvaras ir jāpaplašina, ietverot, piemēram, kontroli pār dabas resursu laupīšanu un jo īpaši, kā teica Padomes priekšsēdētājs, palielināt pieejamos resursus, lai šo kontroli būtu iespējams īstenot. Priekšsēdētāja kungs, godājamie locekļi, Padomes priekšsēdētāj, godājamais šodien es aizvietoju savu kolēģi komisāru kurš nevar piedalīties šajā sesijā veselības apsvērumu dēļ, par ko es klātesošajiem atvainojos viņa vārdā. Jūs zināt, kāda ir saistība starp komisāru un Lielo ezeru reģionu. Kā Padomes priekšsēdētājs jau iepriekš teica, viņš bija pirmais pārstāvis, kurš pašā krīzes karstumā 30. un 31. oktobrī apmeklēja Kongo Demokrātisko Republiku un Ruandu, lai mēģinātu atrisināt būtiskus jautājumus. No šādas misijas radās ideja rīkot Nairobi konferenci, kurā rastie praktiskie secinājumi rāda, ka šodien mums ir jaunas izredzes, lai izkļūtu no krīzes. Attiecībā uz atbildi, ko var sniegt Komisija, vēlos ar jums dalīties veiktajā analīzē, aplūkojot situāciju no diviem apsketiem, lai gan tie ir ļoti līdzīgi Padomes priekšsēdētāja sniegtajiem. Pirmkārt, humanitārajā līmenī: starptautiskās kopienas, tostarp Eiropas Savienības, atbildes reakcija uz krīzi ir izstrādes procesā. Komisija izmantošanai ārkārtas vajadzībām nekavējoties mobilizēja līdzekļus EUR 6,3 miljonu apmērā. Tomēr mēs saglabājam modrību, lai līdzekļus varētu pielāgot atbilstoši situācijas attīstībai, taču kopumā humanitārās vajadzības Kivu ir aptvertas, un starp humanitārās palīdzības iestādēm ir izveidojusies patiešām laba sadarbība. Komisija un dalībvalstis 14. novembrī Marseļā kopīgi paziņoja par iemaksām papildu EUR 43,5 miljonu apmērā krīzes pārvarēšanai. Tomēr joprojām lielākā problēma ir saistīta ar piekļuvi iedzīvotājiem dažos reģionos, kur turpinās kaujas starp Kongo bruņotajiem spēkiem, viņu sabiedrotajiem kaujiniekiem un no vienas puses, un no otras puses, nevienai no pusēm neievērojot noslēgto pamieru. Otrkārt, politiskā un militārā līmenī: KDR austrumos militārs risinājums nav iespējams. Ir tikai vieta līdzsvarotam politiskam risinājumam, kas balstīts uz dialogu. To arī Nairobi samitā 7. novembrī ieteica šajā reģionā esošās valstis, turklāt izskatījās, ka uz tieši šādu iznākumu cerēja kaujinieki un vairums politisko iestāžu Kinšasā, piemēram, Nacionālā Asambleja. Tādējādi Komisija ir ļoti apmierināta ar Lielo ezeru valstu vadītāju rīkotā samita secinājumiem, konkrēti ar lēmumu ietvert augsta līmeņa Āfrikas diplomātiju krīzes atrisināšanā un ieviest pārbaudes mehānismu, lai ļautu reģiona valstu vadītājiem stingrāk pārraudzīt notikumus un savlaicīgi sniegt vajadzīgo atbildi."@lv13 "Monsieur le Président, je dirai tout d'abord, rapidement, à M. van Buitenen, que j'ai pris bonne note de ce qu'il a dit et qu'effectivement, je transmettrai son message aux collègues, qui répondront certainement demain. À cet égard, la visite que M. Obasanjo vient de faire dans la région est quand même très encourageante. Elle a rassuré quant aux perspectives d'intervention militaire de certains pays de la région, elle a obtenu du président Kabila des garanties que Kinshasa serait prête à écouter les revendications du CNDP et qu'elle était prête aussi à avancer dans la voie du dialogue. Elle a également entendu les doléances du CNDP et entendu le général Nkunda réaffirmer qu'il était prêt à observer un cessez-le-feu et à tout faire pour faciliter l'acheminement de l'aide humanitaire dans les zones qu'il contrôle. Il est donc crucial de maintenir le politique actuel et de tout faire pour que les paroles des uns et des autres soient concrétisées en actes. Il est, pour cela, grand temps de traiter des causes profondes de la crise à l'est du pays, que tout le monde connaît: la présence des FDLR, le pillage organisé des ressources minières, les frustrations politiques des communautés et des minorités, et il faut faire converger les idées. À ce propos, il est crucial que l'ensemble de la communauté internationale appuie les efforts diplomatiques mis en place à la suite du sommet de Nairobi et que les facilitations internationales se coordonnent afin de laisser l'espace suffisant aux présidents Obasanjo et Mpaka pour suivre les consultations. Il est important également de mettre en évidence le rôle de la MONUC. Ce n'est pas la MONUC qui est responsable de toutes sortes d'exactions. La MONUC fait effectivement un travail important, malgré la pénurie des moyens qui lui sont octroyés et les limites de ses fonctions. Elle fait aussi un travail difficilement remplaçable, qui est d'assurer la paix et non pas de faire la guerre. Cependant, il est d'autant plus important de soutenir les efforts en cours pour renforcer son mandat au moment où, effectivement, le Conseil de sécurité va se pencher sur cette question dans les prochains jours. Le mandat, nous pensons, devra s'étendre, pour le contenu par exemple, au contrôle du pillage des ressources naturelles, et il faudra notamment, comme l'a dit le président du Conseil, accroître les moyens dont elle dispose pour le faire. Monsieur le Président, chers parlementaires et Monsieur le Président du Conseil, cher Jean-Pierre, je remplace aujourd'hui mon collègue, le commissaire Louis Michel, qui n'a pas pu prendre part à cette session pour des raisons de santé et qui m'a priée de l'excuser auprès de vous. Vous savez l'attachement que le commissaire Michel porte à la région des Grands Lacs. Effectivement, comme l'a déjà dit le président du Conseil, il a été le premier à se rendre en République démocratique du Congo et au Rwanda, les 30 et 31 octobre derniers, au moment le plus aigu de la crise, pour essayer de la dénouer. De cette mission de est sortie l'idée d'organiser la conférence de Nairobi, dont les conclusions opérationnelles donnent aujourd'hui de nouvelles perspectives de sortie de crise. En ce qui concerne la réponse que la Commission peut apporter, je voudrais partager avec vous une analyse de la situation sous deux aspects, d'ailleurs très, très similaires à ceux qu'a évoqués le président du Conseil. Tout d'abord, sur le plan humanitaire: la communauté internationale, dont l'Union européenne, est en train d'apporter une réponse à la crise. La Commission a immédiatement mobilisé 6,3 millions d'euros pour faire face aux urgences. Nous restons néanmoins très vigilants afin d'adapter ce montant en fonction de l'évolution de la situation; les besoins humanitaires sont globalement couverts dans le Kivu et la coordination entre agences humanitaires est vraiment bonne. La Commission et les États membres, ensemble, ont annoncé, dès le 14 novembre dernier à Marseille, de nouvelles contributions pour un total de 43,5 millions d'euros supplémentaires pour, en fait, faire face à la crise. Le plus grand problème reste toutefois l'accès aux populations dans certaines zones en raison des combats qui se poursuivent entre les FARDC et les alliés Mai-Mai et les FDLR, d'une part, et le CNDP, d'autre part, car aucune partie ne respecte le cessez-le-feu. Deuxièmement, sur le plan politique et militaire: à l'est de la RDC, il n'y a pas de solution militaire possible. Il n'y a de place que pour une solution politique équilibrée qui soit construite sur le dialogue. C'est également ce qui a été préconisé par les pays de la région, effectivement, lors du sommet qui a eu lieu à Nairobi le 7 novembre dernier, et surtout c'est ce à quoi semblent prétendre aussi les rebelles du CNDP et une grande partie de l'establishment politique kinois, comme par exemple l'Assemblée nationale. La Commission est donc fort satisfaite des conclusions du sommet des chefs d'État des pays des Grands Lacs et plus particulièrement de la décision d'impliquer à haut niveau la diplomatie africaine dans la résolution de la crise et de mettre en place un mécanisme de vérification qui permettra aux chefs d'État de la région de suivre de près les développements et d'y apporter les réponses nécessaires en temps réel."@mt15 "Mijnheer de Voorzitter, ik wil allereerst heel kort de heer van Buitenen zeggen dat ik goede nota heb genomen van hetgeen hij zei en ik zijn boodschap zeker zal doorgeven aan mijn collega´s, die hem ongetwijfeld morgen een antwoord zullen geven. Het bezoek dat de heer Abasanjo pas aan het gebied heeft gebracht, is hoe dan ook erg bemoedigend en geruststellend wat het perspectief van een militaire interventie van bepaalde landen in het gebied betreft. President Kabila garandeerde dat Kinsjasa bereid is om te luisteren naar de eisen van de CNDP en ook bereid is om vorderingen te maken op de weg van de dialoog. Tijdens het bezoek werd ook geluisterd naar de klachten van de CNDP en naar generaal Nkunda die bevestigde bereid te zijn om het staakt-het-vuren te eerbiedigen en alles in het werk te stellen om het vervoer van humanitaire hulp in de door hem gecontroleerde gebieden te vergemakkelijken. Het is dus van cruciaal belang dat de politieke vaart erin wordt gehouden en de betrokken partijen met alle middelen ertoe worden aangespoord om hun woorden in daden om te zetten. Daarom is het hoog tijd de onderliggende oorzaken van de crisis in het oosten van het land aan te pakken. Iedereen kent ze: de aanwezigheid van de FDLR, de georganiseerde plunderingen van de mijnen en de politieke frustraties van gemeenschappen en minderheden. Het is hoog tijd om de ideeën te laten convergeren. Het is met het oog daarop cruciaal dat heel de internationale gemeenschap steun verleent aan de diplomatieke inspanningen die in aansluiting op de top van Nairobi op gang zijn gebracht en dat de internationale hulppogingen gecoördineerd worden, opdat voldoende ruimte ontstaat voor president Abasanjo en president Mpaka om het overleg voort te zetten. Het is eveneens belangrijk te wijzen op de rol van de MONUC. Het is niet de MONUC die verantwoordelijk is voor allerlei wantoestanden. De MONUC doet belangrijk werk, ondanks de schaarse middelen die haar zijn toegekend en ondanks haar beperkte taken. Zij doet werk waarvoor moeilijk een vervanging te vinden is, namelijk het verzekeren van vrede in plaats van oorlog te voeren Het is echter meer dan ooit belangrijk de huidige inspanningen te ondersteunen en het mandaat van de MONUC te versterken, nu de Veiligheidsraad zich in de komende dagen over deze zaak buigt. Ons inziens moet het mandaat inhoudelijk bijvoorbeeld worden uitgebreid tot controle op plunderingen van de natuurlijke hulpbronnen en de MONUC moet vooral – zoals de fungerend voorzitter van de Raad zei – meer middelen daarvoor ter beschikking worden gesteld. Mijnheer de Voorzitter, geachte afgevaardigden, mijnheer de fungerend voorzitter van de Raad, beste Jean-Pierre, ik vervang vandaag mijn collega, commissaris Louis Michel, die om gezondheidsredenen vandaag niet kan deelnemen aan deze vergadering en mij heeft verzocht u zijn excuses aan te bieden. U weet hoezeer commissaris Michel gehecht is aan het gebied van de Grote Meren. Zoals de fungerend voorzitter van de Raad reeds heeft gezegd, was hij inderdaad de eerste die op 30 en 31 oktober jongstleden, op het meest acute moment van de crisis, naar de Democratische Republiek Congo en naar Rwanda is gegaan om de crisis proberen op te lossen. Uit deze missie van is het idee voortgekomen om de conferentie in Nairobi te beleggen. De praktische conclusies waartoe men daar is gekomen, openen nieuwe perspectieven voor een uitweg uit de crisis. Wat betreft het antwoord dat de Commissie kan geven, wil ik samen met u de situatie analyseren vanuit twee invalshoeken, die overigens sterk lijken op hetgeen de fungerend voorzitter van de Raad zojuist zei. Allereerst de humanitaire invalshoek. De internationale gemeenschap, waarvan ook de Europese Unie deel uitmaakt, werkt momenteel aan een respons op de crisis. De Commissie heeft onmiddellijk 6,3 miljoen euro beschikbaar gesteld voor de meest urgente behoeften. Wij blijven echter een oogje in het zeil houden en zullen dit bedrag eventueel aanpassen aan de veranderende situatie. In Kivu zijn de humanitaire behoeften algemeen gesproken gedekt en de coördinatie tussen de humanitaire organisaties loopt daar van een leien dakje. De Commissie en de lidstaten hebben samen op 14 november jongstleden in Marseille aangekondigd nieuwe, aanvullende bijdragen te zullen leveren voor een totaal van 43,5 miljoen euro om het hoofd te kunnen bieden aan de crisis. Het grootste probleem blijft echter de toegang tot de bevolking in bepaalde gebieden omdat er nog steeds gevochten wordt tussen de Congolese strijdkrachten, de FARDC, en de met hen geallieerde Mai-Mai en FDLR enerzijds en de CNDP anderzijds, want geen enkele partij eerbiedigt het staakt-het-vuren. Ten tweede de politieke en militaire invalshoek. In het oosten van de Democratische Republiek Congo is er geen militaire oplossing mogelijk. Er is slechts plaats voor een evenwichtige, via dialoog opgebouwde politieke oplossing. Dat was ook precies wat de landen in het gebied tijdens de top van Nairobi van 7 november jongstleden voor ogen hadden en kennelijk is dat ook waar de rebellen van de CNDP en een groot deel van het politiek establishment van de Republiek Congo, zoals bijvoorbeeld haar nationale assemblee, naar streven. De Commissie is dus voldaan over de conclusies van de top van de staatshoofden van de landen van de Grote Meren en met name over het besluit om de Afrikaanse diplomatie op hoog niveau erbij te betrekken, teneinde een oplossing te vinden voor de crisis en een toetsingsmechanisme in te stellen waarmee de staatshoofden van de regio de ontwikkelingen op de voet kunnen volgen en prompt de noodzakelijke respons kunnen bieden."@nl3 ". − Panie przewodniczący! Po pierwsze, zwracając się do pana posła van Buitenena, chciałabym krótko powiedzieć, że faktycznie zwróciłam uwagę na to, o czym mówił i że oczywiście przekażę jego przesłanie moim kolegom, którzy na pewno jutro udzielą mu odpowiedzi. W tym względzie bardzo zachęcająca jest niedawna wizyta pana Obasanjo. W trakcie tej wizyty otrzymaliśmy zapewnienia o możliwości interwencji militarnej niektórych krajów w tym regionie oraz gwarancje od prezydenta Kabili, że Kinszasa będzie gotowa, aby wysłuchać żądań CNDP a także do rozpoczęcia dialogu. Podczas wizyty wysłuchano także skarg CNDP, a generał Nkunda potwierdził swoją gotowość do przestrzegania zawieszenia broni oraz do podjęcia wszelkich wysiłków, aby ułatwić dostarczenie pomocy humanitarnej do terenów znajdujących się pod jego kontrolą. Dlatego zasadnicze znaczenie ma utrzymanie obecnego impetu politycznego i uczynienie wszystkiego, by do zapewnić praktyczną realizację deklaracji przedstawionych przez różne strony. Nadszedł już najwyższy czas, aby leczyć znane wszystkim ukryte przyczyny kryzysu na wschodzie kraju: obecność FDLR, zorganizowany rabunek zasobów mineralnych, polityczna frustracja społeczności i mniejszości, a pomysły muszą być zbieżne. W tej sprawie kluczowe znaczenia ma wsparcie całej wspólnoty międzynarodowej dla wysiłków dyplomatycznych podejmowanych w następstwie spotkania na szczycie w Nairobi oraz koordynacja wysiłków międzynarodowych zapewniająca wystarczająco dużo przestrzeni prezydentom Obasanjo i Mkapie na kontynuowanie negocjacji. Należy również podkreślać rolę MONUC. To nie MONUC jest odpowiedzialna za wszelkiego rodzaju nadużycia władzy. MONUC rzeczywiście wykonuje ważną pracę, pomimo skromnych środków, które otrzymuje oraz ograniczeń swojej funkcji. Wykonuje również zadanie, w którym trudno byłoby ją zastąpić, a mianowicie zapewnia pokój, a nie podżega do wojny. Jeszcze ważniejsze jest jednak wspieranie obecnych wysiłków celem wzmocnienia jej mandatu w momencie, w którym w najbliższych dniach Rada Bezpieczeństwa ma rozważać tę kwestię. Mandat, naszym zdaniem, powinien zostać rozszerzony, aby obejmował na przykład kontrolę rabunku zasobów naturalnych, a zwłaszcza, jak powiedział przewodniczący Rady, zwiększenie dostępnych środków umożliwiających prowadzenie takich działań. Panie przewodniczący, szanowni posłowie i posłanki, panie urzędujący przewodniczący Rady, drogi Jean-Pierre! Dzisiaj zastępuję mojego kolegę, komisarza Louisa Michela, który z powodów zdrowotnych nie mógł wziąć udziału w tej sesji i poprosił mnie, żeby przekazać państwu przeprosiny w jego imieniu. Wiedzą państwo, jaką wagę przywiązuje komisarz Michel do regionu Wielkich Jezior. Faktycznie, jak już wspomniał przewodniczący Rady, jako pierwszy pojechał do Demokratycznej Republiki Konga oraz do Rwandy, ostatnio 30 i 31 października, w szczycie kryzysu, poszukując rozwiązania problemu. Podczas tej misji „shadow diplomacy” narodził się pomysł, aby zorganizować konferencję w Nairobi, z której praktyczne wnioski dają nam dziś nową perspektywę wyjścia z kryzysu. Co się tyczy reakcji Komisji, chciałabym podzielić się z państwem analizą sytuacji z dwóch punktów widzenia, chociaż są one bardzo podobne do opisanych przez przewodniczącego Rady. Po pierwsze, co do kwestii humanitarnej: społeczność międzynarodowa łącznie z Unią Europejską jest w trakcie przedstawiania odpowiedzi na ten kryzys. Komisja natychmiast zmobilizowała 6,3 miliona euro, aby sprostać nadzwyczajnym potrzebom. Jednakże pozostajemy bardzo czujni, tak aby można było zmodyfikować tę kwotę w zależności od rozwoju sytuacji; potrzeby humanitarne są, ogólnie rzecz biorąc, zaspokojone w Kiwu, a koordynacja pomiędzy agencjami humanitarnymi jest bardzo dobra. 14 listopada w Marsylii Komisja i państwa członkowskie wspólnie ogłosiły, że przeznaczą dodatkowe fundusze w wysokości 43,5 milionów euro ogółem na uporanie się z kryzysem. Największym problemem pozostaje jednakże dostęp do ludności na niektórych terenach, gdzie toczą się walki pomiędzy kongijskimi siłami zbrojnymi, ich sojusznikami Mai-Mai oraz FDLR po jednej stronie, a CNDP po drugiej, bowiem żadna ze stron nie respektuje rozejmu. Po drugie, co do kwestii politycznych i militarnych: we wschodniej części DRK nie jest możliwe żadne rozwiązanie militarne. Istnieje tylko miejsce na zrównoważone rozwiązanie polityczne oparte na dialogu. Takie były zalecenia innych krajów tego regionu na spotkaniu na szczycie w Nairobi 7 listopada, a przede wszystkim tego oczekiwali rebelianci z CNDP oraz duża część wpływowych kręgów politycznych w Kinszasie, takich jak Zgromadzenie Narodowe. Dlatego Komisja jest bardzo zadowolona z wniosków ze spotkania na szczycie głów państw krajów regionu Wielkich Jezior, a zwłaszcza z decyzji o zaangażowaniu afrykańskiej dyplomacji wysokiego szczebla w rozwiązywanie kryzysu oraz o wprowadzeniu mechanizmu weryfikacji, który pozwoli głowom państw tego regionu uważnie śledzić rozwój sytuacji i reagować na czas w razie potrzeby."@pl16 ". Senhor Presidente, antes de mais quero dizer, muito rapidamente, ao senhor deputado Paul van Buitenen que tomei boa nota do que ele disse e que, efectivamente, transmitirei a sua mensagem aos colegas, que irão responder seguramente amanhã. A este respeito, a visita que Olusegun Obasanjo acaba de fazer à região é muito encorajante. Tranquilizou quanto às perspectivas de intervenção militar de certos países da região, obteve do Presidente Kabila garantias de que Kinshasa estaria disposta a ouvir as reivindicações do CNDP e que estava também disposta a avançar na via do diálogo. Ouviu igualmente queixas do CNDP e ouviu o general Nkunda reafirmar que estava disposto a observar um cessar-fogo e tudo fazer para facilitar o encaminhamento da ajuda humanitária nas zonas que controla. Assim, é crucial manter o político actual e tudo fazer para que as palavras de ambas as partes sejam concretizadas em actos. Para isso, é mais que tempo de tratar as causas profundas da crise no Leste do país, que todos conhecem: a presença das FDLR, a pilhagem organizada dos recursos mineiros, as frustrações políticas das comunidades e das minorias; além de que é necessário fazer convergir as ideias. A este respeito, é crucial que o conjunto da comunidade internacional apoie os esforços diplomáticos realizados no seguimento da cimeira de Nairobi e que as facilitações internacionais possam ser coordenadas com vista a proporcionar aos Presidentes Obasanjo e Mkapa o espaço suficiente para dar seguimento às consultas. É igualmente importante pôr em evidência o papel da MONUC. Não é a MONUC a responsável por todo o tipo de exacções. A MONUC desenvolve, de facto, um trabalho importante, apesar da penúria dos meios que lhe são concedidos e dos limites das suas funções. E desenvolve um trabalho dificilmente substituível que é o de assegurar a paz e não o de fazer a guerra. Contudo, é extremamente importante apoiar os esforços em curso para reforçar o seu mandato neste momento em que, efectivamente, o Conselho de Segurança das Nações Unidas vai debruçar-se sobre a questão nos próximos dias. Pensamos que o mandato deverá ser alargado, por exemplo no que respeita ao conteúdo, ao controlo da pilhagem dos recursos naturais; e haverá, nomeadamente, como disse o Senhor Presidente em exercício do Conselho, que reforçar os meios de que dispõe para o fazer. Senhor Presidente, Senhoras e Senhores Deputados, Senhor Presidente em exercício do Conselho, caro Jean-Pierre, estou hoje a substituir o meu colega Comissário Louis Michel, que não pôde participar nesta reunião por motivos de saúde e que me pediu que lhes transmitisse o seu pedido de desculpas. Todos conhecem o interesse do Comissário Michel pela Região dos Grandes Lagos. Efectivamente, como já afirmou o Senhor Presidente em exercício do Conselho, ele foi o primeiro a deslocar-se à República Democrática do Congo e ao Ruanda, nos passados dias 30 e 31 de Outubro, na altura mais grave da crise, para tentar resolvê-la. Dessa missão de surgiu a ideia de organizar a conferência de Nairobi, cujas conclusões operacionais fornecem hoje novas perspectivas de saída da crise. No que se refere à resposta que a Comissão pode fornecer, gostaria de partilhar convosco uma análise da situação sob duas perspectivas, aliás muito semelhantes às referidas pelo Presidente em exercício do Conselho. Antes de mais, a nível humanitário: a comunidade internacional, e nomeadamente a União Europeia, está a elaborar uma resposta para a crise. A Comissão mobilizou imediatamente 6,3 milhões de euros para fazer face às emergências. No entanto, continuamos muito vigilantes com vista a adaptar esse montante em função da evolução da situação; as necessidades humanitárias encontram-se globalmente cobertas no Kivu, e a coordenação entre agências humanitárias é muito boa. A Comissão e os Estados-Membros, em conjunto, anunciaram, no passado dia 14 de Novembro em Marselha, novas contribuições num total de 43,5 milhões de euros suplementares para, com efeito, fazer face à crise. O problema mais grave continua a ser, no entanto, o do acesso às populações em certas zonas, devido aos combates que prosseguem entre as FARDC e os aliados Mai-Mai e as FDLR, por um lado, e, por outro, o CNDP, pois nenhuma das partes respeita o cessar-fogo. Em segundo lugar, a nível político e militar: no Leste da República Democrática do Congo não há solução militar possível. Só há lugar para uma solução política equilibrada, construída no diálogo. Foi também isso que foi preconizado pelos países da região, efectivamente, na cimeira que teve lugar em Nairobi no passado dia 7 de Novembro, e, sobretudo, é isso também que parecem pretender os rebeldes do CNDP e uma grande parte do poder político estabelecido de Kinshasa, como, por exemplo, a Assembleia Nacional. Assim, a Comissão está muito satisfeita com as conclusões da cimeira de Chefes de Estado dos países dos Grandes Lagos e, mais concretamente, com a decisão de associar, a alto nível, a diplomacia africana na resolução da crise e de pôr em prática um mecanismo de verificação que permita aos Chefes de Estado da região acompanhar de perto os desenvolvimentos e fornecer-lhes as respostas necessárias em tempo real."@pt17 "Monsieur le Président, je dirai tout d'abord, rapidement, à M. van Buitenen, que j'ai pris bonne note de ce qu'il a dit et qu'effectivement, je transmettrai son message aux collègues, qui répondront certainement demain. À cet égard, la visite que M. Obasanjo vient de faire dans la région est quand même très encourageante. Elle a rassuré quant aux perspectives d'intervention militaire de certains pays de la région, elle a obtenu du président Kabila des garanties que Kinshasa serait prête à écouter les revendications du CNDP et qu'elle était prête aussi à avancer dans la voie du dialogue. Elle a également entendu les doléances du CNDP et entendu le général Nkunda réaffirmer qu'il était prêt à observer un cessez-le-feu et à tout faire pour faciliter l'acheminement de l'aide humanitaire dans les zones qu'il contrôle. Il est donc crucial de maintenir le politique actuel et de tout faire pour que les paroles des uns et des autres soient concrétisées en actes. Il est, pour cela, grand temps de traiter des causes profondes de la crise à l'est du pays, que tout le monde connaît: la présence des FDLR, le pillage organisé des ressources minières, les frustrations politiques des communautés et des minorités, et il faut faire converger les idées. À ce propos, il est crucial que l'ensemble de la communauté internationale appuie les efforts diplomatiques mis en place à la suite du sommet de Nairobi et que les facilitations internationales se coordonnent afin de laisser l'espace suffisant aux présidents Obasanjo et Mpaka pour suivre les consultations. Il est important également de mettre en évidence le rôle de la MONUC. Ce n'est pas la MONUC qui est responsable de toutes sortes d'exactions. La MONUC fait effectivement un travail important, malgré la pénurie des moyens qui lui sont octroyés et les limites de ses fonctions. Elle fait aussi un travail difficilement remplaçable, qui est d'assurer la paix et non pas de faire la guerre. Cependant, il est d'autant plus important de soutenir les efforts en cours pour renforcer son mandat au moment où, effectivement, le Conseil de sécurité va se pencher sur cette question dans les prochains jours. Le mandat, nous pensons, devra s'étendre, pour le contenu par exemple, au contrôle du pillage des ressources naturelles, et il faudra notamment, comme l'a dit le président du Conseil, accroître les moyens dont elle dispose pour le faire. Monsieur le Président, chers parlementaires et Monsieur le Président du Conseil, cher Jean-Pierre, je remplace aujourd'hui mon collègue, le commissaire Louis Michel, qui n'a pas pu prendre part à cette session pour des raisons de santé et qui m'a priée de l'excuser auprès de vous. Vous savez l'attachement que le commissaire Michel porte à la région des Grands Lacs. Effectivement, comme l'a déjà dit le président du Conseil, il a été le premier à se rendre en République démocratique du Congo et au Rwanda, les 30 et 31 octobre derniers, au moment le plus aigu de la crise, pour essayer de la dénouer. De cette mission de est sortie l'idée d'organiser la conférence de Nairobi, dont les conclusions opérationnelles donnent aujourd'hui de nouvelles perspectives de sortie de crise. En ce qui concerne la réponse que la Commission peut apporter, je voudrais partager avec vous une analyse de la situation sous deux aspects, d'ailleurs très, très similaires à ceux qu'a évoqués le président du Conseil. Tout d'abord, sur le plan humanitaire: la communauté internationale, dont l'Union européenne, est en train d'apporter une réponse à la crise. La Commission a immédiatement mobilisé 6,3 millions d'euros pour faire face aux urgences. Nous restons néanmoins très vigilants afin d'adapter ce montant en fonction de l'évolution de la situation; les besoins humanitaires sont globalement couverts dans le Kivu et la coordination entre agences humanitaires est vraiment bonne. La Commission et les États membres, ensemble, ont annoncé, dès le 14 novembre dernier à Marseille, de nouvelles contributions pour un total de 43,5 millions d'euros supplémentaires pour, en fait, faire face à la crise. Le plus grand problème reste toutefois l'accès aux populations dans certaines zones en raison des combats qui se poursuivent entre les FARDC et les alliés Mai-Mai et les FDLR, d'une part, et le CNDP, d'autre part, car aucune partie ne respecte le cessez-le-feu. Deuxièmement, sur le plan politique et militaire: à l'est de la RDC, il n'y a pas de solution militaire possible. Il n'y a de place que pour une solution politique équilibrée qui soit construite sur le dialogue. C'est également ce qui a été préconisé par les pays de la région, effectivement, lors du sommet qui a eu lieu à Nairobi le 7 novembre dernier, et surtout c'est ce à quoi semblent prétendre aussi les rebelles du CNDP et une grande partie de l'establishment politique kinois, comme par exemple l'Assemblée nationale. La Commission est donc fort satisfaite des conclusions du sommet des chefs d'État des pays des Grands Lacs et plus particulièrement de la décision d'impliquer à haut niveau la diplomatie africaine dans la résolution de la crise et de mettre en place un mécanisme de vérification qui permettra aux chefs d'État de la région de suivre de près les développements et d'y apporter les réponses nécessaires en temps réel."@ro18 "Vážený pán predsedajúci, najskôr chcem v rýchlosti povedať pánovi van Buitenenovi, že som si poznamenala, čo povedal, a budem to tlmočiť svojim kolegom, ktorí sa k tomu zajtra určite vyjadria. V tejto súvislosti je veľkým povzbudením návšteva regiónu, ktorú práve uskutočnil pán Obasanjo. Táto návšteva nás uistila o možnostiach vojenského zásahu niektorých krajín v regióne a získala záruky od prezidenta Kabilu, že Kinshasa bude pripravená vypočuť si požiadavky CNDP a vydať sa na cestu dialógu. Počas návštevy zazneli aj sťažnosti zo strany CNDP a generál Nkunda potvrdil svoju pripravenosť dodržať prímerie a urobiť všetko pre umožnenie dodávky humanitárnej pomoci do oblastí, ktoré má pod kontrolou. Je preto kľúčové zachovať súčasnú politickú atmosféru a urobiť všetko pre to, aby sa vyhlásenia jednotlivých aktérov dodržiavali v praxi. Je zároveň najvyšší čas venovať sa prvotným príčinám krízy na východe krajiny, ktoré všetci dobre poznajú – prítomnosť FDLR, organizované drancovanie minerálnych zdrojov, politická frustrácia komunít a menšín – a musí sa prísť s návrhmi na ich riešenie. V tejto súvislosti je nevyhnutné, aby celé medzinárodné spoločenstvo podporilo diplomatické úsilie nadväzujúce na samit v Nairobi a aby sa koordinovali kroky na medzinárodnej úrovni s cieľom vytvoriť dostatočný priestor pre prezidentov Obasanja a Mkapu na pokračovanie v rokovaniach. Je tiež dôležité vyzdvihnúť úlohu misie MONUC. Misia MONUC nie je zodpovedná za rôzne prípady zneužitia moci. Misia MONUC vykonáva dôležitú prácu, a to napriek chudobným zdrojom a obmedzeniam svojich funkcií. Má aj úlohu, ktorá by sa len ťažko dala nahradiť, a to zabezpečovanie mieru namiesto vedenia vojny. Avšak práve teraz, keď bude v nasledujúcich dňoch Bezpečnostná rada rokovať o tejto otázke, je ešte dôležitejšie podporovať súčasné úsilie o posilnenie jej mandátu. Myslíme si, že tento mandát by sa mal rozšíriť, napríklad o kontrolu drancovania prírodných zdrojov, a predovšetkým, ako povedal pán predseda Rady, by sa malo zvýšiť množstvo zdrojov, ktoré misii takúto činnosť umožnia. Vážený pán predsedajúci, vážení poslanci, vážené poslankyne, pán úradujúci predseda Rady, drahý Jean-Pierre, dnes vystupujem namiesto svojho kolegu komisára Louisa Michela, ktorý sa nemohol zúčastniť na tomto zasadnutí zo zdravotných dôvodov a ktorý ma poprosil, aby som sa vám v jeho mene ospravedlnila. Všetci viete, aký má pán komisár Michel vzťah k regiónu Veľkých jazier. Ako už povedal pán predseda Rady, bol to práve on, kto ako prvý cestoval 30. a 31. októbra minulého roka v čase vrcholiacej krízy do Konžskej demokratickej republiky a Rwandy, aby sa pokúsil riešiť tieto záležitosti. Vďaka tejto tieňovej diplomatickej misii vznikla myšlienka zorganizovať konferenciu v Nairobi, ktorej praktické závery nám dnes dávajú nové vyhliadky na prekonanie krízy. Čo sa týka odpovede, ktorú môže Komisia poskytnúť, rada by som sa s vami podelila o analýzu situácie z dvoch pohľadov, ktoré sú v podstate veľmi podobné tým, ktoré opísal pán predseda Rady. Po prvé, z humanitárneho pohľadu sa medzinárodné spoločenstvo vrátane Európskej únie nachádza vo fáze poskytovania reakcie na krízu. Komisia okamžite zmobilizovala 6,3 milióna EUR na pokrytie núdzových potrieb. Zostávame však naďalej veľmi obozretní, aby sme boli schopní upraviť túto sumu podľa vývoja situácie. Humanitárne potreby sú úplne pokryté v Kivu a spolupráca medzi humanitárnymi agentúrami je skutočne dobrá. Komisia a členské štáty 14. novembra v Marseille spoločne oznámili poskytnutie nových príspevkov, ktoré predstavujú ďalších 43,5 milióna EUR na riešenie krízy. Najväčším problémom však naďalej zostáva prístup k obyvateľom v niektorých oblastiach, v ktorých pokračujú boje medzi konžskými ozbrojenými silami, ich spojencami z kmeňa Mai-Mai a FDLR na jednej strane a CNDP na strane druhej, pretože ani jedna zo strán nedodržiava prímerie. Po druhé, z politického a vojenského hľadiska nie je na východe Konžskej demokratickej republiky (KDR) možné vojenské riešenie. Do úvahy prichádza jedine vyvážené politické riešenie postavené na dialógu. Odporučili to aj krajiny z tohto regiónu na samite v Nairobi 7. novembra a predovšetkým sa zdá, že v to dúfali aj povstalci z CNDP a veľká časť politických štruktúr v Kinshase, napríklad Národné zhromaždenie. Komisia je preto veľmi spokojná so závermi samitu, na ktorých sa dohodli vedúci predstavitelia krajín regiónu Veľkých jazier, konkrétne s rozhodnutím zapojiť africkú diplomaciu na vysokej úrovni do riešenia krízy a vytvoriť kontrolný mechanizmus, ktorý umožní vedúcim predstaviteľom krajín regiónu podrobne monitorovať vývoj a včas zodpovedajúco reagovať."@sk19 ". − Gospod predsednik, najprej naj odgovorim gospodu van Buitenenu, da sem zabeležila, kar je dejal, in da bom zagotovo prenesla sporočilo svojim kolegom, ki bodo prav gotovo odgovorili jutri. V zvezi s tem je obisk gospoda Obasanja v tej regiji zelo spodbuden. Obisk nam je potrdil možnosti vojaškega posega s strani določenih držav v regiji in dobili smo zagotovila od predsednika Kabile, da je Kinšasa pripravljena poslušati zahteve CNDP in je prav tako pripravljena, da sprejme dialog. Med obiskom je bilo prav tako slišati obtožbe CNDP in general Nkunda je ponovno potrdil svojo pripravljenost, da spoštuje prekinitev ognja in da bo naredil vse, da omogoči dostavo humanitarne pomoči na področja pod svojim nadzorom. Zato je bistveno, da se vzdržuje sedanja politična pobuda in da se stori vse, kar je v naših močeh, da se izjave posameznih akterjev prenesejo v prakso. Zato je skrajni čas, da se obravnavajo pravi vzroki za krizo na vzhodu države, ki jih vsi poznamo: prisotnost FDLR, organizirano plenjenje mineralnih virov, politične frustracije skupnosti in manjšin ter potreba po približevanju idej. Pri tej zadevi je bistveno, da celotna mednarodna skupnost podpira diplomatska prizadevanja, ki so bila predstavljena v skladu z vrhom iz Nairobija, in da so mednarodna prizadevanja usklajena, s čimer bo omogočen zadosten prostor predsednikoma Obesanju in Mkapi, da nadaljujeta s pogajanji. Prav tako je pomembno poudariti vlogo MONUC. MONUC ni tisti, ki bi bil odgovoren za vse vrste zlorabe moči. MONUC pravzaprav opravlja pomembno delo kljub pomanjkanju sredstev, ki jih prejema, in kljub omejitvi svojih funkcij. Prav tako opravlja delo, ki bi ga bilo težko nadomestiti, to je, da raje zagotavlja mir kot pa se spušča v vojno. Toda še pomembneje je podpirati trenutna prizadevanja, da se okrepi njegov mandat v tem trenutku, ko bo v prihodnjih dneh Varnostni svet obravnaval to vprašanje. Menimo, da bi bilo treba mandat razširiti, da bi na primer vključeval nadzor nad plenjenjem naravnih virov in zlasti, kot je dejal predsednik Sveta, treba bi bilo povečati sredstva, ki bi mu to omogočala. Gospod predsednik, spoštovani poslanci in gospod predsednik Sveta, dragi Jean-Pierre, danes nadomeščam svojega kolega komisarja Louisa Michela, ki se seje ne more udeležiti iz zdravstvenih razlogov in me je prosil, da se vam opravičim namesto njega. Poznate stališče, ki ga ima komisar Michel glede območja Velikih jezer. Res je, kot je predsednik Sveta že navedel, da je prvi odpotoval v Demokratično republiko Kongo in Ruando 30. in 31. oktobra lani, v največjem razponu krize, da bi poskušal rešiti zadeve. Iz te diplomatske misije v senci se je porodila ideja o organizaciji konference v Nairobiju, katere praktični zaključki nam danes dajejo nove izglede za izhod iz krize. Kar zadeva odziv, ki ga je sposobna Komisija narediti, bi rada z vami delila analizo stanja z dveh vidikov, čeprav sta oba zelo podobna tistim, ki jih je opisal predsednik Sveta. Najprej na humanitarni ravni: mednarodna skupnost, vključno z Evropsko unijo, je v procesu zagotavljanja odziva na krizo. Komisija je nemudoma zbrala 6,3 milijona EUR, s katerimi bo zadovoljila nujne potrebe. Toda ostajamo zelo oprezni, tako da lahko znesek prilagodimo razvoju položaja; humanitarne potrebe so v celoti pokrite v Kivuju in tam obstaja med humanitarnimi agencijami zelo dobra koordinacija. Komisija in države članice so 14. novembra v Marseillu skupaj napovedale nove prispevke za zadovoljevanje potreb krize, ki znašajo dodatnih 43,5 milijona EUR. Največja težava pa vsekakor ostaja dostop do prebivalstva na nekaterih področjih, kjer so neprestani boji med kongovsko vojsko, njihovimi zavezniki Mai-Mai in FDLR na eni strani ter CNDP na drugi strani, ker nobena stran ne spoštuje prekinitve ognja. Drugič, na politični in vojaški ravni: na vzhodu DRK ni mogoča nobena vojaška rešitev. Obstaja le prostor za uravnoteženo politično rešitev, ki temelji na dialogu. Države v regiji so to prav tako priporočile na vrhu v Nairobiju dne 7. novembra in predvsem je bilo to tisto, na kar so upali uporniki CNDP in velik del politične srenje v Kinšasi, kot je na primer nacionalna skupščina. Komisija je zato zelo zadovoljna z zaključki z vrha, do katerih so prišli voditelji držav območja Velikih jezer, še zlasti z odločitvijo, da bodo v rešitev krize vključili afriško diplomacijo na visoki ravni in o uvedbi verifikacijskega mehanizma, ki bo omogočal voditeljem držav v regiji, da potanko spremljajo razvoj in pravočasno zagotovijo potrebni odziv."@sl20 ". − Herr talman! Låt mig först helt kort säga till herr van Buitenen att jag förvisso har noterat det som han har sagt och att jag naturligtvis kommer att vidarebefordra detta budskap till mina kolleger som definitivt kommer att svara i morgon. I detta avseende är det besök som Olesegun Obasanjo just har gjort i regionen mycket uppmuntrande. Besöket har försäkrat oss om möjliga militära interventioner från vissa länder i regionen, och man fick garantier från president Kabila att Kinshasa är redo att lyssna på CNDP:s krav och även redo att föra en dialog. Under besöket lyssnade man även på CNDP:s klagomål och general Nkunda bekräftade på nytt sin vilja att tillämpa eldupphör och göra allt för att underlätta leveranserna av humanitärt bistånd i de områden som han kontrollerade. Det är därför nödvändigt att ta till vara den rådande politiska dynamiken och göra allt vi kan för att se till att de olika aktörernas förklaringar omsätts i praktiken. Det är alltså hög tid att angripa de underliggande orsakerna till krisen i den östra delen av landet, som alla känner till: FDLR:s närvaro, den organiserade plundringen av mineraltillgångar, befolkningsgruppernas och minoriteternas politiska frustration, och man måste låta alla idéer sträva mot samma punkt. Det är nödvändigt att hela världssamfundet stöder de diplomatiska insatserna som man fattade beslut om vid Nairobitoppmötet och att man samordnar de internationella insatserna för att ge tillräckligt utrymme till president Obasanjo och president Mkapa att fortsätta förhandlingarna. Det är också viktigt att betona Monucs roll. Det är inte Monuc som bär ansvaret för alla former av maktmissbruk. I själva verket utför Monuc ett viktigt arbete trots sina små resurser och begränsade befogenheter. Man utför alltså ett arbete som skulle vara svårt att ersätta, dvs. ett bevarande av freden, inte krigföring. Det är emellertid ännu viktigare att stödja de aktuella ansträngningarna att stärka dess mandat nu när säkerhetsrådet snart ska diskutera denna fråga. Vi anser att mandatet bör utvidgas så att det t.ex. omfattar övervakning av plundringen av naturtillgångar och, i synnerhet, som rådets ordförande sa, öka de tillgängliga resurserna så att man kan göra detta. Herr talman, ledamöter och herr rådsordförande, min käre Jean-Pierre! Jag ersätter i dag min kollega Louis Michel som av hälsoskäl inte har möjlighet att delta i debatten och som har bett mig att framföra sina ursäkter till er. Ni vet vad kommissionsledamot Michel anser om regionen kring de stora sjöarna. Som rådets ordförande redan har sagt var han i själva verket den förste som reste till Demokratiska republiken Kongo och Rwanda den 30 och 31 oktober, mitt under krisen, för att försöka lösa frågan. Ur detta skuggdiplomatiska uppdrag växte idén om att organisera Nairobikonferensen, vars praktiska slutsatser i dag ger oss nya utsikter att komma ur krisen. När det gäller det svar som kommissionen kan ge, vill jag ta upp en analys av situationen ur två perspektiv, även om de väldigt mycket liknar dem som rådsordföranden har beskrivit. För det första, på den humanitära nivån: världssamfundet, inbegripet EU, är i färd med att ta itu med krisen. Kommissionen mobiliserade omedelbart 6,3 miljoner euro för att möta de akuta behoven. Vi är emellertid fortfarande mycket vaksamma så att vi kan anpassa detta belopp till hur situationen utvecklar sig. De humanitära behoven är, på det hela taget, täckta i Kivu och det råder en verkligt god samordning mellan de humanitära organen. Kommissionen och medlemsstaterna meddelade gemensamt, i Marseille den 14 november, nya bidrag uppgående till ytterligare 43,5 miljoner euro för att möta krisen. Det största problemet finns emellertid kvar, dvs. tillträdet till befolkningsgrupperna i vissa områden där strider fortfarande pågår mellan den kongolesiska armén, deras Mai-Mai-allierade och FLDR å ena sidan och CNDP å den andra, eftersom ingen part respekterar eldupphöret. För det andra, på den politiska och militära nivån: i östra Demokratiska republiken Kongo är det inte möjligt med en militär lösning. Det finns bara utrymme för en välavvägd politisk lösning, byggd på dialog. Detta rekommenderades också av länderna i regionen vid Nairobitoppmötet den 7 november och, framför allt, detta verkade vara vad CNDP-rebellerna och en stor del av det politiska etablissemanget i Kinshasa, t.ex. nationalförsamlingen, hoppades på. Kommissionen är därför mycket nöjd med slutsatserna från toppmötet med statscheferna från länderna kring de stora sjöarna, mer specifikt med beslutet att tillämpa afrikansk diplomati på hög nivå för att lösa krisen och att införa en verifieringsmekanism för att göra det möjligt för statscheferna i regionen att nära övervaka utvecklingen och komma med de nödvändiga gensvaren i rätt tid."@sv22
lpv:unclassifiedMetadata	"Benita Ferrero-Waldner"8,8 "Benita Ferrero-Waldner,"18,15 "CNDP"13 "FDLR"13 "Jean-Pierre"13 "Kabila"13 "Louis Michel"13 "MONUC"13 "Mai-Mai"13 "Michel"13 "Mkapa"13 "Nkunda"13 "Obasanjo"13 "membre de la Commission"18,15,8 "momentum"18,15,17,8 "shadow diplomacy"18,15,3,17,8 "ēnu diplomātijas"13 "ορμή"10 "παρασκηνιακής διπλωματίας"10
lpv:videoURI	<go to Events_and_structure europarl>6

Named graphs describing this resource:

The resource appears as object in 2 triples

Context graph