Local view for "http://purl.org/linkedpolitics/eu/plenary/2008-11-19-Speech-3-010"

Predicate	Value (sorted: default)
rdf:type	lpv_eu:Speech6
dcterms:Date	"2008-11-19"^^xsd:date6
dcterms:Is Part Of	lp_eu:Răspunsul Uniunii Europene la deteriorarea situaţiei în estul Republicii Democratice din Congo (dezbatere)6
dcterms:Language	"fr"^^xsd:language6
lpv:document identification number	"en.20081119.3.3-010"6
lpv:hasSubsequent	lp_eu:2008-11-19-Speech-3-0116
lpv:speaker	lp:Jean-Pierre Jouyet6
lpv:spoken text	". Monsieur le Président, chère Madame la Commissaire, chère Benita, Mesdames et Messieurs les Députés, je sais combien vous êtes préoccupés comme nous par la détérioration de la situation dans l’Est de la République démocratique du Congo et je me souviens, pour en avoir débattu avec vous, que notre inquiétude était croissante lorsque nous avions évoqué ce sujet lors de votre commission des affaires étrangères du mois d’octobre. La priorité, à l’heure actuelle, est de faire face à l’urgence humanitaire et de sécuriser l’accès aux populations déplacées. Conformément à son mandat, la MONUC joue un rôle essentiel. Elle poursuit actuellement le renforcement de son dispositif au Nord-Kivu et nous l’encourageons à poursuivre ses efforts dans cette voie. Le Secrétaire général des Nations unies a sollicité le renforcement des moyens de la mission et des discussions sont engagées sur ce point au Conseil de sécurité, nous souhaitons qu’elles aboutissent très vite. Face à l’urgence, l’Union européenne a significativement renforcé ses efforts dans le domaine humanitaire. De nombreux États membres, ainsi que la Commission, ont apporté des contributions exceptionnelles d’urgence en soutien à l’action des organisations non gouvernementales ou des agences des Nations unies, comme le Programme alimentaire mondial, ou le Haut commissariat aux réfugiés. Des subventions supplémentaires pour un total, à ce jour, de plus de 43 millions d’euros, sous forme de contributions à l’acheminement aérien - je pense à des pays comme le Royaume-Uni, la Belgique, l’Italie - ont permis de faire de l’Europe le premier contributeur, et de loin, dans l’effort humanitaire engagé dans cette crise. Ensuite, il nous faut relancer la dynamique permettant de régler, de manière durable, la question des groupes armés illégaux opérant dans l’Est de la République démocratique du Congo, de l’ensemble des groupes armés illégaux, qu’ils soient congolais ou étrangers, sachant qu’il n’existe pas de solution militaire à la crise et que toute solution passe nécessairement par la relance des processus de Goma et de Nairobi, que j’ai décrits tout à l’heure et qui constituent le cadre approprié pour permettre la stabilisation durable de la situation dans cette province du Congo. La reprise du dialogue et de la coopération entre la République du Congo et le Rwanda est, à cet égard, essentielle, et je tiens à saluer l’action du représentant spécial de l’Union européenne dans les Grands Lacs, M. Roeland Van de Geer, pour tenter de renouer les fils de ce dialogue. C’est donc autour de ces objectifs que s’est mobilisée ces dernières semaines la communauté internationale, en particulier l’Union européenne. Ces efforts ont porté leurs premiers fruits, marqués notamment par la reprise du dialogue entre Kinshasa et Kigali au niveau ministériel et l’organisation, le 7 novembre à Nairobi, à l’initiative des États de la région des Grands Lacs et de l’Union africaine, d’un sommet international consacré à la crise dans l’Est de la République du Congo, sommet auquel ont participé, notamment, les présidents congolais Kabila et rwandais Paul Kagame. Parmi les acquis les plus importants de ce sommet, on note l’engagement des États de la région à envoyer, si nécessaire, des forces de maintien de la paix dans l’Est de la République du Congo et, si nécessaire, à nommer une équipe de facilitateurs de haut niveau composée de l’ancien président nigérian Obasanjo et de l’ancien président tanzanien Mkapa. Lors de son sommet extraordinaire à Johannesburg, le 10 novembre, la SADC s’est également déclarée prête à envoyer, si nécessaire, une force de maintien de la paix dans l’Est de la République du Congo. L’Union européenne salue l’engagement des États africains et reste déterminée à poursuivre sa coopération avec l’ONU, l’Union africaine et les pays de la région des Grands Lacs pour permettre le règlement de cette crise. Mais soyons clairs et lucides entre nous, cette crise ne pourra être résolue sans renforcement des moyens de stabilisation de la paix, notamment ceux des Nations unies. Les ministres des affaires étrangères de l’Union en ont longuement discuté lors du Conseil affaires générales et relations extérieures du 10 novembre dernier et la Présidence a décidé de réinscrire ce point à l’ordre du jour du prochain Conseil affaires générales et relations extérieures du 8 décembre, en présence de la Commission, représentée par Louis Michel et Benita Ferrero-Waldner. Force est de constater que la situation dans l’Est de la République démocratique du Congo s’est fortement dégradée depuis la fin du mois d’août et le lancement, par le CNDP du chef rebelle Nkunda, d’une offensive contre les forces armées congolaises qui se sont révélées incapables de résister mais ont laissé la force de maintien des Nations unies, la MONUC, seule pour assurer la protection des populations civiles. Les succès rencontrés par la rébellion sur le terrain l’ont conduite aux portes de Goma, qui est la capitale provinciale du Nord-Kivu et lui ont permis d’étendre significativement sa zone d’influence dans cette province frontalière du Rwanda. La crise toujours en cours montre, une fois de plus, le potentiel déstabilisateur que constitue la présence de tous les groupes rebelles à l’Est de la République démocratique du Congo: le CNDP mais aussi les rebelles hutus du FDLR. La déroute des forces armées congolaises démontre, là encore, que cette crise complexe ne peut être réglée par une solution militaire et que la voie d’un règlement durable passe par une solution politique qui prenne en compte à la fois les acteurs locaux et régionaux. J’y reviendrai dans un instant. Au plus fort de la crise et de l’offensive des forces rebelles de Laurent Nkunda, l’Union européenne s’est fortement mobilisée, suivie du reste de la communauté internationale. L’urgence, vous vous en souvenez, était d’abord d’empêcher la prise de Goma et de tenter de stabiliser le conflit. C’est pourquoi le commissaire Louis Michel s’est rendu sur place. Les 1er et 2 novembre, il a été suivi par Bernard Kouchner, en sa qualité de Président en exercice du Conseil, conjointement avec David Miliband. Les messages politiques de retenue ont été passés par les deux ministres, à Kinshasa, Kigali, Dar el Salaam. Les ministres se sont également rendus à Goma pour marquer, sur le terrain, toute l’attention que nous portons à cette crise, prendre la mesure des besoins des populations déplacées et rencontrer des organisations humanitaires car la population civile, une fois encore, est la première victime de la reprise des combats. Ces combats ont entraîné une dégradation importante de la situation humanitaire. On estime ainsi à 250 000 le nombre de personnes déplacées supplémentaires dans des conditions totalement dramatiques, portant le total à plus de un million de déplacés pour la seule province du Nord-Kivu aujourd’hui. S’y sont ajoutées de graves atteintes aux droits de l’homme, perpétrées par les groupes rebelles, y compris des exécutions sommaires, des violences sexuelles à grande échelle et le recrutement d’enfants soldats ainsi que des actes de pillage de la part des groupes rebelles, comme de certains éléments des forces armées congolaises. La reprise des combats a, par ailleurs, interrompu la mise en œuvre des accords conclus entre la République démocratique du Congo et le Rwanda en novembre 2007, ce qu’on appelle le processus de Nairobi, que vous connaissez, et qui est centré sur la lutte contre les rebelles hutus rwandais des FDLR présents dans l’Est de la République du Congo. L’accord passé entre le gouvernement congolais et les groupes rebelles congolais, y compris le CNDP de Nkunda, en janvier 2008, connu sous le nom de processus de Goma, est également rompu."@fr8
lpv:translated text	". − Pane předsedající, paní komisařko, milá Benito, dámy a pánové, vím, jak jste znepokojeni, stejně jako my, zhoršující se situací na východě Demokratické republiky Kongo, a vzpomínám si – neboť jsme o této záležitosti už společně jednali – na naše narůstající obavy v době, kdy jsme tuto otázku v říjnu předkládali ve Výboru pro zahraniční záležitosti. V současnosti je prioritou zabývat se naléhavou humanitární situací a zajistit přístup k vysídleným obyvatelům. Zásadní úlohu sehrává v souladu se svým mandátem MONUC. V současnosti se snaží posílit svá opatření v severním Kivu a my ji povzbuzujeme, aby ve svém úsilí pokračovala. Generální tajemník Organizace spojených národů požaduje pro tuto misi zvláštní zdroje a tuto záležitost, která bude – jak doufáme – rychle uzavřena, začala projednávat Rada bezpečnosti OSN. S ohledem na naléhavou humanitární situaci posílila Evropská unie významně své úsilí v humanitární oblasti. Řada členských států, stejně jako Komise, významným způsobem přispěla k podpoře činnosti nevládních organizací a agentur Spojených národů, jako je například světový potravinový program a Vysoký komisař pro uprchlíky. Zvláštní opatření, které v současnosti dosahuje výše 43 milionu eur – mám zejména na mysli země jako Spojené království, Belgie a Itálie –, činí z příspěvku Evropy zdaleka největší příspěvek k humanitárnímu úsilí v boji s touto krizí. Musíme opět v plné síle obnovit proces, který umožní udržitelné řešení problému nezákonných ozbrojených skupin působících na východě Demokratické republiky Kongo, a to všech nezákonných ozbrojených skupin, ať už konžských nebo zahraničních, s vědomím, že neexistuje vojenské řešení krize a že veškerá řešení vyžadují znovuobnovení procesů z Gomy a z Nairobi, o nichž jsme právě hovořili a které představují vhodný rámec pro trvalou stabilizaci situace v této konžské provincii. V tomto ohledu je nezbytné obnovit dialog a spolupráci mezi Demokratickou republikou Kongo a Rwandou, a rád bych vyslovil uznání činnosti zvláštního zástupce Evropské unie v oblasti afrických Velkých jezer, panu Roelandu Van de Geerovi, v úsilí o obnovení tohoto dialogu. Právě o tyto cíle se mezinárodní společenství a zejména Evropská unie v posledních několika týdnech zasazovaly. Toto úsilí přineslo první plody zejména ve formě obnovení dialogu mezi Kinshasou a Kigali na ministerské úrovni a uspořádání mezinárodního summitu věnovaného krizi na východě Demokratické republiky Kongo z iniciativy států regionu Velkých jezer a Africké unie 7. listopadu v Nairobi, kterého se zúčastnili zejména prezidenti Konga a Rwandy, Joseph Kabila a Paul Kagame. Mezi pokroky, kterých se podařilo na tomto summitu docílit, bychom měli zejména upozornit na závazek států regionu vyslat v případě potřeby mírové jednotky na východ Demokratické republiky Kongo a případně ustanovit tým zprostředkovatelů na vysoké úrovni, tvořený bývalým prezidentem Nigerie, panem Obasanjou, a bývalým prezidentem Tanzanie, panem Mkapaou. Na svém mimořádném zasedání v Johannesburgu 10. listopadu vyjádřilo svou ochotu v případě potřeby vyslat mírové jednotky do východní části Demokratické republiky Kongo i Společenství pro rozvoj jihoafrického regionu SADC. Evropská unie vítá tento závazek afrických států a je nadále rozhodnuta pokračovat ve své spolupráci s OSN, Africkou unií a zeměmi regionu Velkých jezer s cílem dosáhnout řešení této krize. Musíme však jednoznačně prohlásit, že tuto krizi nebude možné vyřešit, pokud nebudou navýšeny finanční prostředky určené na upevnění míru, a to zejména prostředky Spojených národů. Ministři zahraničních věcí Evropské unie nakonec o tomto problému jednali na zasedání Rady pro všeobecné záležitosti a vnější vztahy 10. listopadu a předseda tehdy rozhodl odložit tento bod na program příštího zasedání Rady pro všeobecné záležitosti a vnější vztahy, která se konala 8. prosince za přítomnosti Komise, zastoupené panem Louisem Michelem a paní Benitou Ferrerovou-Waldnerovou. Je třeba připomenout, že situace na východě Demokratické republiky Kongo se od konce srpna, kdy CNDP vedená vůdcem povstalců Laurentem Nkundou zahájila útok proti konžské armádě, značně zhoršila. Armáda se nedokázala ubránit a tak jediným, kdo chrání civilní obyvatelstvo, jsou příslušníci mírové mise Organizace spojených národů MONUC. Díky svým úspěchům v boji se povstalci dostali až k branám města Goma, hlavního města provincie severního Kivu, a významně rozšířili svou oblast vlivu v této hraniční provincii s Rwandou. Pokračující krize opět ukazuje na potenciální nestabilitu, způsobenou přítomností všech povstaleckých skupin na východě Demokratické republiky Kongo: nejen CNDP, ale i hutuskými povstalci z FDLR. Porážka konžské armády rovněž ukazuje, že tato složitá krize nemůže být ukončena vojenskými prostředky a že cesta k udržitelnému uspořádání vyžaduje politické řešení, které bude zahrnovat jak místní, tak regionální subjekty. K tomu se vrátím za okamžik. V době vrcholící krize během útoku povstaleckých sil Laurenta Nkundy se Evropská unie energicky angažovala, následovaná zbytkem mezinárodního společenství. Určitě si vzpomenete na naléhavý úkol zabránit obsazení města Gomy a pokusit se stabilizovat konflikt. Proto se pan komisař Louis Michel vypravil do regionu, aby mohl osobně zhodnotit situaci na místě. Ve dnech 1. a 2. listopadu jej následoval pan Bernard Kouchner ve funkci úřadujícího předsedy Rady a David Miliband. Oba ministři vyslali politické výzvy ke zdrženlivosti jak v Kinshase, tak Kigali i Dar es Salaamu. Ministři rovněž navštívili město Gomu jako výraz plné pozornosti, kterou této krizi věnujeme, a s cílem posoudit potřeby vysídlených osob a setkat se s humanitárními organizacemi, neboť civilní obyvatelstvo se opět stává první obětí obnovených bojů. Tyto boje vedly k vážnému zhoršení humanitární situace. Odhaduje se, že bylo vysídleno dalších 250 000 lidí za velmi dramatických okolností, takže v současnosti se jen v provincii severní Kivu nachází více než milion vysídlených osob. Skupiny povstalců navíc vážným způsobem porušují lidská práva, včetně hromadných poprav, častého sexuálního násilí, odvádění dětských vojáků a rabování, jichž se dopouští jak skupiny povstalců, tak některé složky konžské armády. Obnovení bojů rovněž zastavilo uplatňování dohod uzavřených v listopadu 2007 mezi Demokratickou republikou Kongo a Rwandou, známých jako proces z Nairobi, který je vám znám a který se zaměřuje na boj proti rwandským hutuským povstalcům z FDLR, sídlících na východě Demokratické republiky Kongo. Dohoda mezi konžskou vládou a konžskými povstaleckými skupinami, včetně CNDP pana Nkundy, z ledna 2008, známá jako Gomský proces, rovněž ztroskotala."@cs1 "− Hr. formand, fru kommissær, mine damer og herrer! Jeg ved, hvor bekymret Parlamentet og vi er over den kritiske situation i den østlige del af Den Demokratiske Republik Congo, og jeg minder, da vi allerede har drøftet sagen med Parlamentet, om, at vores bekymring var stigende, da vi rejste spørgsmålet i Udvalget om Udenrigsanliggender i oktober 2008. Prioriteten lige nu er at håndtere den humanitære nødsituation og sikre adgang til de fordrevne befolkninger. MONUC spiller i overensstemmelse med sit mandat en afgørende rolle. Den styrker på nuværende tidspunkt sine indgreb i Nordkivu, og vi opfordrer til, at den fortsætter sin indsats i den retning. FN's generalsekretær har anmodet om supplerende midler til at gennemføre denne mission, og drøftelser om sagen, som forhåbentlig bliver gennemført hurtigt, er indledt i FN's Sikkerhedsråd. I lyset af nødsituationen har EU øget sin humanitære indsats betydeligt. Mange medlemsstater og Kommissionen har ydet ekstraordinære bidrag for at støtte ngo'ernes og FN-organernes indsats, såsom Verdensfødevareprogrammet, og FN's flygtningehøjkommissær. Yderligere bidrag på over 43 mio. EUR i form af bidrag til lufttransport – og her henviser jeg til lande som Det Forenede Kongerige, Belgien og Italien – gør Europa til langt den største bidragsyder til den humanitære indsats under denne krise. Vi må nu på ny sætte gang i den dynamik, der sikrer en varig løsning på problemet med ulovlige væbnede grupper i den østlige del af Den Demokratiske Republik Congo, og her taler vi om alle ulovlige væbnede grupper, uanset om de er congolesiske eller udenlandske, idet vi ved, at der ikke kan findes en militær løsning på krisen, og at en løsning kræver en genlancering af Goma- og Nairobi-processerne, som jeg netop har beskrevet, og som danner et hensigtsmæssigt udgangspunkt for en varig stabilisering af situationen i denne congolesiske provins. Genoptagelsen af dialogen og samarbejdet mellem Den Demokratiske Republik Congo og Rwanda er afgørende i denne henseende, og jeg vil gerne anerkende den indsats, som EU's særlige repræsentant i regionen omkring De Store Søer, Roeland Van de Geer, har gjort i forsøget på at tage tråden op i denne dialog. Det er omkring disse mål, at det internationale samfund, navnlig EU, har mobiliseret sig i de seneste uger. Denne indsats har båret frugt, især i form af genoptagelsen af dialogen mellem Kinshasa og Kigali på ministerniveau og i form af afholdelsen i Nairobi den 7. november 2008 af et internationalt topmøde på foranledning af staterne i regionen omkring De Store Søer og Den Afrikanske Union vedrørende krisen i den østlige del af Den Demokratiske Republik Congo, som den congolesiske og den rwandiske præsident, Joseph Kabila og Paul Kagame, deltog i. Blandt de største fremskridt som led i dette topmøde bemærkes især tilsagnet fra staterne i regionen om om nødvendigt at sende fredsbevarende styrker til den østlige del af Den Demokratiske Republik Congo og om nødvendigt at udnævne et hold på højt niveau af mæglere, der bl.a. omfatter den tidligere præsident i Republikken Nigeria, Olusegun Obasanjo, og den tidligere præsident i Den Forenede Republik Tanzania, Benjamin Mkapa. På sit ekstraordinære møde i Johannesburg den 10. november gav SADC også udtryk for, at SADC var parat til at sende fredsbevarende tropper til den østlige del af Den Demokratiske Republik Congo, hvis det var nødvendigt. EU bifalder de afrikanske staters tilsagn og er fortsat fast besluttet på at fortsætte sit samarbejde med FN, Den Afrikanske Union og landene i regionen omkring De Store Søer for at opnå en løsning på krisen. Det skal dog bemærkes, at det ikke vil være muligt at komme igennem denne krise uden at øge ressourcerne til stabilisering af freden, især FN's ressourcer. EU's udenrigsministre drøftede spørgsmålet indgående på mødet i Rådet (almindelige anliggender og eksterne forbindelser) den 10. november 2008, og formanden besluttede at sætte det på dagsordenen for det næste møde i Rådet (almindelige anliggender og eksterne forbindelser) den 8. december 2008 med tilstedeværelse af Kommissionen, som var repræsenteret ved Louis Michel og Benita Ferrero-Waldner. Det skal siges, at situationen i den østlige del af Den Demokratiske Republik Congo er blevet betydeligt værre siden sidst i august, hvor CNDP indledte en offensiv under ledelse af oprørsleder Laurent Nkunda mod den congolesiske hær. Hæren var ude af stand til at forsvare sig, og kun MONUC, FN's fredsstyrke, var tilbage til at beskytte civilbefolkningen. Oprørernes succes på landjorden har bragt dem til området omkring Goma, som er hovedstaden i provinsen Nordkivu, og gjort det muligt for dem at udvide deres indflydelsesområde i denne provins, der grænser op imod Rwanda. Den fortsatte krise viser igen den risiko for ustabilitet, som forårsages af tilstedeværelsen af alle oprørsgrupperne i den østlige del af Den Demokratiske Republik Congo, ikke kun CNDP, men også Hutu-oprørerne i FDLR. Den congolesiske hærs knusende nederlag viser også, at denne komplekse krise ikke kan løses militært, og at vejen mod varig fred går gennem en politisk løsning, der tager hensyn til både lokale og regionale aktører. Det vil jeg vende tilbage til om et øjeblik. Da denne krise og Laurent Nkundas oprørsstyrkers offensiv var på sit højeste, mobiliserede EU store kræfter fulgt af resten af det internationale samfund. Den vigtigste opgave var som bekendt at forhindre, at Goma blev indtaget, og forsøge at stabilisere konflikten. Derfor tog kommissær Louis Michel selv til regionen for at undersøge situationen. Den 1. og 2. november blev han fulgt af Bernard Kouchner i dennes egenskab af rådsformand og af David Miliband. Det politiske budskab om at udvise tilbageholdenhed blev leveret af begge ministre i Kinshasa, Kigali og Dar es Salaam. Ministrene rejste også til Goma for at demonstrere på stedet, at krisen har vores fulde opmærksomhed, for at vurdere de fordrevne befolkningers behov og for at møde de humanitære organisationer, da civilbefolkningen igen er det første offer for genoptagelsen af kamphandlingerne. Kampene har ført til en væsentlig forværring af den humanitære situation. Det vurderes, at yderligere 250 000 personer er blevet fordrevet under yderst dramatiske forhold, hvilket har bragt det nuværende antal fordrevne personer op på over 1 mio. i Nordkivu alene. Hertil kommer de alvorlige krænkelser af menneskerettighederne, som oprørsgrupperne gør sig skyldige i, herunder vilkårlige henrettelser, udbredt seksuel vold, rekruttering af børnesoldater og udplyndringer udført af oprørsgrupperne og visse elementer i den congolesiske hær. Genoptagelsen af kamphandlingerne har også afbrudt gennemførelsen af de aftaler, der blev indgået i november 2007 mellem Den Demokratiske Republik Congo og Rwanda, som er kendt som Nairobi-processen, hvormed Parlamentet er bekendt, og som fokuserer på kampen mod de rwandiske Hutu-oprørere i FDLR, der har base i Den Demokratiske Republik Congo. Aftalen mellem den congolesiske regering og de congolesiske oprørsgrupper, herunder Nkundas CNDP, fra januar 2008, der er kendt som Goma-processen, er også brudt sammen."@da2 ". − Herr Präsident, Frau Kommissarin, liebe Benita, meine Damen und Herren! Ich weiß, wie besorgt Sie – genau wie wir – über die Verschlechterung der Lage im Osten der Demokratischen Republik Kongo sind, und ich erinnere mich, da wir darüber bereits mit Ihnen gesprochen haben, an unsere zunehmende Beunruhigung, als wir die Frage im Oktober in Ihrem Ausschuss für auswärtige Angelegenheiten behandelten. Vorrang haben gegenwärtig die humanitäre Nothilfe und das Sichern des Zugangs zu den vertriebenen Menschen. Entsprechend ihrem Mandat spielt die MONUC eine wesentliche Rolle. Derzeit verstärkt sie ihre Maßnahmen in Nord-Kivu weiter, und wir bestärken sie, ihre Bemühungen in dieser Richtung fortzusetzen. Der Generalsekretär der Vereinten Nationen hat für diese Mission zusätzliche Mittel angefordert, und der Sicherheitsrat hat Gespräche in dieser Angelegenheit aufgenommen, die hoffentlich sehr bald abgeschlossen sein werden. Angesichts der Notlage hat die Europäische Union ihre humanitären Bemühungen erheblich verstärkt. Viele Mitgliedstaaten und auch die Kommission haben als Nothilfe außergewöhnliche Beiträge geleistet, um die Maßnahmen der Nichtregierungsorganisationen und der Hilfswerke der Vereinten Nationen, wie das Welternährungsprogramm, sowie den Hohen Kommissar für Flüchtlinge zu unterstützen. Zusätzliche Leistungen im Wert von gegenwärtig mehr als 43 Millionen Euro in Form von Beiträgen zur Luftbrücke – ich spreche hier von Ländern wie Großbritannien, Belgien und Italien – machen Europa bei den humanitären Bemühungen in dieser Krise mit Abstand zum Hauptgeber. Jetzt müssen wir wieder für Dynamik sorgen, um eine nachhaltige Regelung in der Frage der im Osten der Demokratischen Republik Kongo operierenden illegalen bewaffneten Gruppen zu ermöglichen, und zwar aller illegalen bewaffneten Gruppen, seien sie Kongolesen oder Ausländer – denn wir wissen, dass die Krise nicht militärisch gelöst werden kann und jede Lösung die Wiederbelebung des Goma- und des Nairobi-Prozesses erfordert. Diese Prozesse, die ich gerade beschrieben habe, bilden den geeigneten Rahmen für die dauerhafte Stabilisierung der Lage in dieser kongolesischen Provinz. Die Wiederaufnahme des Dialogs und der Zusammenarbeit zwischen der Demokratischen Republik Kongo und Ruanda ist dabei ausschlaggebend, und ich begrüße das Vorgehen des Sonderbeauftragten der Europäischen Union für die afrikanische Region der Großen Seen, Roeland van de Geer, in dem Versuch, die Gespräche fortzuführen. Es sind diese Ziele, für die die internationale Gemeinschaft, vor allem die Europäische Union, sich in den letzten Wochen eingesetzt hat. Diese Bemühungen haben erste Früchte getragen, insbesondere mit der Wiederaufnahme des Dialogs zwischen Kinshasa und Kigali auf Ministerebene und der Organisation eines internationalen Gipfeltreffens zur Krise im Osten der Demokratischen Republik Kongo, das auf Initiative der Staaten der Region der Großen Seen und der Afrikanischen Union am 7. November in Nairobi stattfand und an dem insbesondere der kongolesische Präsident Joseph Kabila und der ruandische Präsident Paul Kagame teilnahmen. Zu den wichtigsten Fortschritten dieses Gipfels ist die Verpflichtung der Staaten in der Region zu zählen, bei Bedarf Friedenstruppen in den Osten der Demokratischen Republik Kongo zu entsenden und im Bedarfsfall eine hochrangige Vermittlergruppe, bestehend aus dem früheren nigerianischen Präsidenten Obasanjo und dem früheren tansanischen Präsidenten Mkapa, zu ernennen. Bei ihrem außerordentlichen Gipfel am 10. November in Johannesburg erklärte die SADC auch ihre Bereitschaft, bei Bedarf eine Friedenstruppe in den Osten der Demokratischen Republik Kongo zu entsenden. Die Europäische Union begrüßt die Verpflichtung der afrikanischen Staaten und ist weiterhin entschlossen, ihre Zusammenarbeit mit den Vereinten Nationen, der Afrikanischen Union und den Staaten der Region der Großen Seen fortzusetzen, um eine Lösung dieser Krise zu erreichen. Lassen Sie uns aber klar feststellen, dass eine Lösung dieser Krise ohne die Aufstockung der Ressourcen zur Stabilisierung des Friedens, insbesondere jener der Vereinten Nationen, nicht möglich sein wird. Die Außenminister der Union haben das Thema ausführlich am 10. November im Rat „Allgemeine Angelegenheiten und Außenbeziehungen“ erörtert, und die Präsidentschaft hat beschlossen, den Punkt erneut auf die Tagesordnung des nächsten Rates „Allgemeine Angelegenheiten und Außenbeziehungen“ am 8. Dezember zu setzen, der in Anwesenheit der durch Louis Michel und Benita Ferrero-Waldner vertretenen Kommission stattfindet. Es ist festzuhalten, dass sich die Lage im Osten der Demokratischen Republik Kongo seit Ende August erheblich verschlechtert hat, als die CNDP unter dem Rebellenführer Laurent Nkunda eine Offensive gegen die kongolesischen Streitkräfte begann. Letztere konnten dagegen keinen Widerstand leisten, sodass die MONUC, die Friedenstruppe der Vereinten Nationen, allein für den Schutz der Zivilbevölkerung sorgen musste. Durch ihre Erfolge am Boden gelangten die Rebellen bis vor die Tore von Goma, der Provinzhauptstadt von Nord-Kivu, und konnten ihren Einflussbereich in dieser Grenzprovinz zu Ruanda erheblich ausweiten. Die anhaltende Krise verdeutlicht einmal mehr das Destabilisierungspotenzial, welches die Präsenz all der Rebellengruppen im Osten der Demokratischen Republik Kongo darstellt, nicht nur der CNDP, sondern auch der Hutu-Rebellen der FDLR. Die Schlappe der kongolesischen Streitkräfte zeigt auch, dass diese komplexe Krise nicht durch eine militärische Lösung beigelegt werden kann und der Weg zu einer nachhaltigen Regelung eine politische Lösung erfordert, die sowohl die lokalen als auch die regionalen Kräfte berücksichtigt. Ich komme gleich noch darauf zurück. Mitten in der Krise und auf dem Höhepunkt der Offensive der Rebellen von Laurent Nkunda machte die Europäische Union energisch mobil, gefolgt vom Rest der internationalen Gemeinschaft. Wie Sie sich erinnern werden, bestand die dringende Aufgabe darin, zunächst die Einnahme von Goma zu verhindern und dann zu versuchen, den Konflikt zu stabilisieren. Darum begab sich Kommissar Louis Michel in die Region, um sich selbst ein Bild zu machen. Am 1. und 2. November folgte ihm Bernard Kouchner in seiner Funktion als amtierender Präsident des Rates zusammen mit David Miliband. Die beiden Minister überbrachten in Kinshasa, Kigali und Daressalam jeweils die politische Botschaft, Zurückhaltung zu üben. Die Minister reisten auch nach Goma, um vor Ort zu zeigen, dass wir dieser Krise unsere volle Aufmerksamkeit widmen, um die Bedürfnisse der vertriebenen Menschen zu ermitteln und um Hilfsorganisationen zu besuchen, weil wieder einmal die Zivilbevölkerung das erste Opfer der erneuet aufgeflammten Kämpfe ist. Die Kampfhandlungen haben zu einer wesentlichen Verschlechterung der humanitären Lage geführt. Schätzungen zufolge sind weitere 250 000 Menschen unter außerordentlich dramatischen Umständen vertrieben worden, womit die Gesamtzahl der Vertriebenen jetzt auf mehr als eine Million Menschen allein in der Provinz Nord-Kivu angewachsen ist. Hinzu kommen schwere Menschenrechtsverletzungen durch die Rebellengruppen, einschließlich standrechtlicher Hinrichtungen, weit verbreiteter sexueller Gewalt, der Rekrutierung von Kindersoldaten und Plünderungen, und zwar sowohl seitens der Rebellengruppen als auch durch gewisse Teile der kongolesischen Streitkräfte. Die Wiederaufnahme der Kämpfe hat auch die Umsetzung der im November 2007 zwischen der Demokratischen Republik Kongo und Ruanda geschlossenen Abkommen unterbrochen, die als Nairobi-Prozess bezeichnet werden, der Ihnen bekannt ist und dessen Schwerpunkt der Kampf gegen die ruandischen Hutu-Rebellen der FDLR bildet, welche sich im Osten der Demokratischen Republik Kongo aufhalten. Das als Goma-Prozess bekannte Abkommen aus Januar 2008 zwischen der kongolesischen Regierung und den kongolesischen Rebellengruppen, einschließlich der CNDP von Laurent Nkunda, ist ebenfalls ausgesetzt."@de9 "Κύριε Πρόεδρε, Επίτροπε, αγαπητή μου Benita, κυρίες και κύριοι, γνωρίζω πόσο ανησυχείτε, όπως κι εμείς άλλωστε, με την επιδείνωση της κατάστασης στα ανατολικά της Λαϊκής Δημοκρατίας του Κονγκό και να υπενθυμίσω, καθώς έχουμε ήδη συζητήσει αυτό το θέμα εδώ, ότι η ανησυχίες μας αυξάνονταν συνεχώς όταν θέταμε αυτό το ζήτημα στην Επιτροπή Εξωτερικών Υποθέσεων τον Οκτώβριο. Επί του παρόντος, προτεραιότητα αποτελεί η αντιμετώπιση της επείγουσας ανάγκης ανθρωπιστικής φύσεως και η διασφάλιση πρόσβασης στους εκτοπισμένους πληθυσμούς. Σύμφωνα με την εντολή της, η MONUC διαδραματίζει ουσιαστικό ρόλο. Σήμερα συνεχίζει να ενισχύει τα μέτρα του στο βόρειο Κίβου και το ενθαρρύνουμε να συνεχίσει τις προσπάθειές του προς αυτήν την κατεύθυνση. Ο Γενικός Γραμματέας των Ηνωμένων Εθνών έχει ζητήσει πρόσθετους πόρους για αυτήν την αποστολή και συζητήσεις πάνω σε αυτό το ζήτημα, οι οποίες ελπίζουμε να ολοκληρωθούν πολύ σύντομα, έχουν ήδη αρχίσει στο Συμβούλιο Ασφαλείας. Αντιμέτωπη με την επείγουσα κατάσταση, η Ευρωπαϊκή Ένωση έχει ενισχύσει σημαντικά τις ανθρωπιστικές της προσπάθειες. Πολλά κράτη μέλη, καθώς και η Επιτροπή, έχουν συντρέξει με εξαιρετικές έκτακτες εισφορές για να υποστηρίξουν τις ενέργειες μη κυβερνητικών οργανώσεων και οργανισμών των Ηνωμένων Εθνών, όπως το Παγκόσμιο Επισιτιστικό Πρόγραμμα και την Ύπατη Αρμοστεία του ΟΗΕ για τους Πρόσφυγες. Οι επιπλέον προμήθειες, με τρέχουσα αξία που υπερβαίνει τα 43 εκατομμύρια ευρώ, υπό τη μορφή εισφορών προς τις αερομεταφορές – αναφέρομαι σε χώρες όπως το Ηνωμένο Βασίλειο, το Βέλγιο και την Ιταλία – βάζουν την Ευρώπη στην πρώτη θέση εκείνων που συμβάλλουν στην ανθρωπιστική προσπάθεια που έχει αναληφθεί για την αντιμετώπιση της παρούσας κρίσης. Τώρα, χρειάζεται να ωθήσουμε και πάλι τη δυναμική η οποία θα δώσει μια βιώσιμη λύση στο ζήτημα των παράνομων ένοπλων ομάδων που δρουν στα ανατολικά της Λαϊκής Δημοκρατίας του Κονγκό, όλων των παράνομων ενόπλων δυνάμεων, είτε είναι Κογκολέζοι είτε ξένοι, γνωρίζοντας ότι δεν υπάρχει στρατιωτική λύση στην κρίση και ότι η οποιαδήποτε λύση απαιτεί την επανέναρξη των διαδικασιών της Goma και του Ναϊρόμπι τις οποίες μόλις περιέγραψα και οι οποίες αποτελούν το κατάλληλο πλαίσιο για τη μακρόχρονη σταθεροποίηση της κατάστασης σε αυτήν την επαρχία του Κονγκό. Η επανέναρξη του διαλόγου και της συνεργασίας ανάμεσα στη Λαϊκή Δημοκρατία του Κονγκό και τη Ρουάντα έχει ουσιαστική σημασία για αυτό το ζήτημα και επιθυμώ να αναγνωρίσω τις ενέργειες του ειδικού εντεταλμένου της Ευρωπαϊκής Ένωσης στην αφρικανική Περιοχή των Μεγάλων Λιμνών, του Roeland Van de Geer, στην προσπάθεια αποκατάστασης της πορείας αυτού του διαλόγου. Γύρω από αυτούς τους στόχους είναι που η διεθνής κοινότητα, ιδιαίτερα η Ευρωπαϊκή Ένωση, έχει κινητοποιηθεί εδώ και μερικές εβδομάδες. Αυτές οι προσπάθειες έχουν αποφέρει τους καρπούς τους, ειδικά όσον αφορά την επανέναρξη του διαλόγου ανάμεσα στην Κινσάσα και το Κιγκάλι σε επίπεδο υπουργών και στη διοργάνωση, στο Ναϊρόμπι στις 7 Νοεμβρίου, με πρωτοβουλία των κρατών της περιοχής των Μεγάλων Λιμνών και της Αφρικανικής Ένωσης, μιας διεθνούς συνόδου κορυφής αφιερωμένης στην κρίση στα ανατολικά της Λαϊκής Δημοκρατίας του Κονγκό, στην οποία μάλιστα συμμετείχαν ο πρόεδρος του Κονγκό και της Ρουάντας, ο Joseph Kabila και ο Paul Kagame. Μεταξύ των βασικών στοιχείων προόδου αυτής της συνόδου, θα πρέπει να σημειώσουμε ιδιαίτερα τη δέσμευση των κρατών στην περιοχή να στείλουν, εάν είναι απαραίτητο, ειρηνευτικές δυνάμεις στα ανατολικά της Λαϊκής Δημοκρατίας του Κονγκό και, εάν κριθεί αναγκαίο, να διορίσουν μια ομάδα υψηλού επιπέδου διαμεσολαβητών, που θα απαρτίζεται από τον τέως πρόεδρο της Νιγηρίας, τον κύριο Obasanjo, και τον τέως πρόεδρο της Τανζανίας, τον κύριο Mkapa. Σε αυτήν την έκτακτη σύνοδο κορυφής στο Γιοχάνεσμπουργκ, στις 10 Νοεμβρίου, η SADC επίσης δήλωσε ότι ήταν έτοιμη, σε περίπτωση που ήταν απαραίτητο, να στείλει μια ειρηνευτική δύναμη στα ανατολικά της Λαϊκής Δημοκρατίας του Κονγκό. Η Ευρωπαϊκή Ένωση χαιρετίζει τη δέσμευση των αφρικανικών κρατών και παραμένει αποφασισμένη να συνεχίσει τη συνεργασία της με τον ΟΗΕ, την Αφρικανική Ένωση και τις χώρες της περιοχής των Μεγάλων Λιμνών για να επιτευχθεί μια λύση αυτής της κρίσης. Εντούτοις, ας είμαστε ξεκάθαροι ότι δεν θα είναι εφικτό να αντιμετωπιστεί αυτή η κρίση χωρίς ενίσχυση των πόρων που προορίζονται για τη σταθεροποίηση της ειρήνης, ειδικά εκείνων των Ηνωμένων Εθνών. Οι Υπουργοί Εξωτερικών της Ένωσης συζήτησαν το θέμα εκτενώς στο Συμβούλιο Γενικών Υποθέσεων και Εξωτερικών Σχέσεων στις 10 Νοεμβρίου τελευταία και ο Πρόεδρος αποφάσισε να συμπεριλάβει αυτό το ζήτημα στην ημερήσια διάταξη του επόμενου Συμβουλίου Γενικών Υποθέσεων και Εξωτερικών Σχέσεων στις 8 Δεκεμβρίου, παρουσία της Επιτροπής, την οποία θα εκπροσωπούν ο κύριος Louis Michel και η κυρία Benita Ferrero-Waldner. Πρέπει να σημειωθεί ότι η κατάσταση στα ανατολικά της Λαϊκής Δημοκρατίας του Κονγκό έχει επιδεινωθεί σε μεγάλο βαθμό από τα τέλη Αυγούστου, όταν το CNDP (Εθνικό Κογκρέσο για την Άμυνα του Λαού), με επικεφαλής τον ηγέτη των ανταρτών Laurent Nkunda, εξαπέλυσε επίθεση ενάντια στις ένοπλες δυνάμεις του Κονγκό. Οι τελευταίες αποδείχτηκαν ανίκανες να αντισταθούν, αφήνοντας μόνο την MONUC, την ειρηνευτική δύναμη των Ηνωμένων Εθνών, να προστατεύει τον άμαχο πληθυσμό. Οι επιτυχίες των ανταρτών στην ξηρά τους έφερε προ των πυλών της Goma, της επαρχιακής πρωτεύουσας του Βόρειου Κίβου και τους έδωσε τη δυνατότητα να επεκτείνουν σημαντικά την περιοχή επιρροής τους σε αυτήν την επαρχία που συνορεύει με τη Ρουάντα. Η συνεχιζόμενη κρίση για μία ακόμα φορά δείχνει τις συνθήκες αστάθειας που προκαλούνται από την παρουσία όλων των ομάδων ανταρτών στα ανατολικά της Λαϊκής Δημοκρατίας του Κονγκό: Όχι μόνο το CNDP, αλλά και οι αντάρτες Χούτου του FDLR (Δημοκρατικών Δυνάμεων για την Απελευθέρωση της Ρουάντας ). Η πανωλεθρία των ενόπλων δυνάμεων του Κονγκό επίσης δείχνει ότι αυτή η σύνθετη κρίση δεν μπορεί να αντιμετωπιστεί με στρατιωτική λύση και ότι ο δρόμος προς μια βιώσιμη λύση απαιτεί μια πολιτική λύση η οποία να λαμβάνει υπόψη τόσο τους τοπικούς όσο και τους περιφερειακούς παίκτες. Θα επανέλθω σε αυτό αμέσως. Στο βάθος της κρίσης και στο ύψος της επίθεσης των δυνάμεων των ανταρτών του Laurent Nkunda, η Ευρωπαϊκή Ένωση κινητοποιήθηκε σθεναρά, συνοδευόμενη και από την υπόλοιπη διεθνή κοινότητα. Η επείγουσα αποστολή, θα θυμάστε, ήταν πρώτα να αποτραπεί η κατάληψη της Goma και έπειτα να επιχειρηθεί η σταθεροποίηση των συγκρούσεων. Για το λόγο αυτό ο Επίτροπος Louis Michel μετέβη στην περιοχή για να εξετάσει ο ίδιος την κατάσταση. Την 1η και 2α Νοεμβρίου, τον ακολούθησαν ο Bernard Kouchner, υπό την ιδιότητα του εν ενεργεία Προέδρου του Συμβουλίου και ο David Miliband. Και οι δύο υπουργοί έστειλαν το πολιτικό μήνυμα της αυτοσυγκράτησης στην Κινσάσα, το Κιγκάλι και το Νταρ ες Σαλάμ. Οι υπουργοί επισκέφτηκαν επίσης την Goma για να αποδείξουν, επί τόπου, ότι η απόλυτη προσοχή μας είναι επικεντρωμένη στην κρίση, για να εκτιμήσουν τις ανάγκες των εκτοπισμένων πληθυσμών και να συναντήσουν τις ανθρωπιστικές οργανώσεις καθώς, για μία ακόμη φορά, ο άμαχος πληθυσμός αποτελεί το πρώτο θύμα της επανέναρξης των συγκρούσεων. Αυτές οι συγκρούσεις έχουν οδηγήσει σε μείζονα επιδείνωση της ανθρωπιστικής κατάστασης. Εκτιμάται ότι ακόμα 250 000 άνθρωποι έχουν εκτοπιστεί υπό τις πιο δραματικές συνθήκες, ανεβάζοντας το γενικό σύνολο σε πάνω από ένα εκατομμύριο εκτοπισμένους ανθρώπους στην επαρχία του Βόρειου Κίβου μόνο. Προσθέστε σε αυτό και τις σοβαρές παραβιάσεις των ανθρωπίνων δικαιωμάτων που διαπράττονται, συμπεριλαμβανομένων εκτελέσεων με συνοπτικές διαδικασίες, γενικευμένης σεξουαλικής βίας, στρατολόγησης παιδιών στρατιωτών και λεηλασιών και από τις ομάδες των ανταρτών και από ορισμένα στοιχεία των ενόπλων δυνάμεων του Κονγκό. Η επανέναρξη των μαχών διέκοψε επίσης την εφαρμογή των συμφωνιών που συνάφθηκαν τον Νοέμβριο 2007 μεταξύ της Λαϊκής Δημοκρατίας του Κονγκό και της Ρουάντα, που είναι γνωστές με την ονομασία διαδικασία του Ναϊρόμπι, την οποία γνωρίζετε και η οποία εστιάζει στον αγώνα κατά των ανταρτών Χούτου της Ρουάντα του FDLR που βρίσκεται στα ανατολικά της Λαϊκής Δημοκρατίας του Κονγκό. Η συμφωνία μεταξύ της κογκολέζικης κυβέρνησης και των κογκολέζικων ομάδων ανταρτών, συμπεριλαμβανομένου του CNDP του κυρίου Nkunda, τον Ιανουάριο 2008, γνωστή ως διαδικασία Goma, επίσης κατέρρευσε."@el10 ". − Mr President, Commissioner, my dear Benita, ladies and gentlemen, I know how concerned you are, as are we, by the deteriorating situation in the east of the Democratic Republic of Congo and I recall, as we have already debated the matter with you, that we were becoming increasingly worried when we raised the issue in your Committee on Foreign Affairs in October. The priority, currently, is to deal with the humanitarian emergency and secure access to the displaced populations. In accordance with its mandate, MONUC is playing an essential role. It is presently continuing to reinforce its measures in North Kivu and we encourage it to continue its efforts in this direction. The Secretary-General of the United Nations has requested extra resources for this mission and discussions on this matter, which we hope to see concluded very quickly, have begun in the Security Council. Faced with the emergency, the European Union has significantly strengthened its humanitarian efforts. Many Member States, as well as the Commission, have made exceptional emergency contributions to support the actions of the non-governmental organisations and the United Nations agencies, such as the World Food Programme, and the High Commissioner for Refugees. Extra provision, to a current value of over EUR 43 million, in the form of contributions to the airlift – I am referring to countries like the United Kingdom, Belgium and Italy – make Europe the main contributor, by far, to the humanitarian effort undertaken in this crisis. Now we need to re-launch the dynamic which will give a sustainable settlement to the issue of the illegal armed groups operating in the east of the Democratic Republic of Congo, all of the illegal armed groups, whether they be Congolese or foreigners, in the knowledge that there is no military solution to the crisis and that any solution requires the re-launch of the Goma and Nairobi processes which I have just described and which form the appropriate framework for the lasting stabilisation of the situation in this Congolese province. The resumption of dialogue and cooperation between the Democratic Republic of Congo and Rwanda is essential in this matter, and I wish to acknowledge the action of the European Union’s special representative to the African Great Lakes, Roeland Van de Geer, in attempting to resume the threads of this dialogue. It is around these objectives that the international community, in particular the European Union, has mobilised in the last few weeks. These efforts have borne their first fruits, especially in the resumption of the dialogue between Kinshasa and Kigali at ministerial level and in the organisation, in Nairobi on 7 November, at the initiative of the states of the Great Lakes Region and the African Union, of an international summit dedicated to the crisis in the east of the Democratic Republic of Congo, in which, in particular, the Congolese and Rwandan presidents, Joseph Kabila and Paul Kagame, participated. Amongst the main advances of this summit, we should especially note the commitment of the states in the region to send, if necessary, peace-keeping forces to the east of the Democratic Republic of Congo and, if necessary, to appoint a high-level team of facilitators, consisting of the former president of Nigeria, Mr Obasanjo, and the former president of Tanzania, Mr Mkapa. At its extraordinary summit in Johannesburg, on 10 November, the SADC also stated its readiness, if need be, to send a peace-keeping force to the east of the Democratic Republic of Congo. The European Union welcomes the commitment of the African states and remains determined to continue its cooperation with the UN, the African Union and the countries of the Great Lakes region to achieve a solution to this crisis. However, let us be clear that it will not be possible to resolve this crisis without strengthening the resources designed to stabilise the peace, especially those of the United Nations. The Foreign Ministers of the Union discussed the issue at length in the General Affairs and External Relations Council on 10 November last and the President decided to put this item on the agenda for the next General Affairs and External Relations Council on 8 December, in the presence of the Commission, represented by Louis Michel and Benita Ferrero-Waldner. It must be said that the situation in the east of the Democratic Republic of Congo has deteriorated greatly since the end of August, when the CNDP, led by rebel leader Laurent Nkunda, launched an offensive against the Congolese armed forces. The latter proved unable to resist, leaving only MONUC, the United Nations peacekeeping force, to protect the civilian population. The rebels’ successes on the ground took them to the gates of Goma, the provincial capital of North Kivu, and enabled them to significantly extend their area of influence in this border province with Rwanda. The continuing crisis once again shows the potential for instability which is caused by the presence of all the rebel groups in the east of the Democratic Republic of Congo: not only the CNDP, but also the Hutu rebels of the FDLR. The rout of the Congolese armed forces also shows that this complex crisis cannot be settled by a military solution and that the path to a sustainable settlement requires a political solution which takes into account both the local and the regional players. I will return to this in a moment. In the depths of the crisis and at the height of the offensive by Laurent Nkunda’s rebel forces, the European Union mobilised vigorously, followed by the rest of the international community. The urgent task, you will recall, was first to prevent the capture of Goma and to try to stabilise the conflict. That is why Commissioner Louis Michel went out to the region to see for himself. On 1 and 2 November, he was followed by Bernard Kouchner, in his role as President-in-Office of the Council, and David Miliband. The political message of restraint was delivered by both ministers, in Kinshasa, Kigali and Dar es Salaam. The ministers also went to Goma to demonstrate, on the ground, that our full attention is on this crisis, to assess the requirements of the displaced populations, and to meet the humanitarian organisations since, once again, the civilian population is the first victim of the resumption of fighting. This fighting has led to a major deterioration in the humanitarian situation. It is estimated that a further 250 000 people have been displaced in the most dramatic conditions, taking the current total to over one million displaced persons in the province of North Kivu alone. Add to this the serious infringements of human rights perpetrated by the rebel groups, including summary execution, widespread sexual violence, the recruitment of child soldiers and acts of pillage, both by the rebel groups and certain elements in the Congolese armed forces. The resumption of fighting has also interrupted the implementation of the agreements concluded in November 2007 between the Democratic Republic of Congo and Rwanda, known as the Nairobi process, with which you are familiar and which focuses on the struggle against the Rwandan Hutu rebels of the FDLR located in the east of the Democratic Republic of Congo. The agreement between the Congolese government and the Congolese rebel groups, including Mr Nkunda’s CNDP, in January 2008, known as the Goma process, has also broken down."@en4 ". − Señor Presidente, señora Comisaria Ferrero-Waldner, Señorías, soy consciente de lo preocupados que están, al igual que nosotros, por el deterioro de la situación en el Este de la República Democrática del Congo y recuerdo, por haberlo debatido ya con ustedes, que la preocupación era cada vez mayor en el momento en el que planteamos este problema en la Comisión de Asuntos Exteriores en el mes de octubre. En estos momentos, la prioridad se centra en abordar la urgencia humanitaria y en garantizar un acceso seguro a la población que se encuentra desplazada. A este respecto, la MONUC está desempeñando una función fundamental. Actualmente, sigue fortaleciendo las medidas adoptadas en Kivu del Norte y la animamos a que siga esa misma dirección. El Secretario General de las Naciones Unidas ha solicitado más recursos para esta misión. Cabe destacar a este respecto, que ya se han puesto en marcha en el Consejo de Seguridad los debates sobre esta situación, que esperamos que llegue a solucionarse muy pronto. Si nos centramos en el carácter urgente de esta situación, hay que decir que la Unión Europea ha fortalecido significativamente sus esfuerzos humanitarios. Muchos Estados miembros, además de la Comisión, han hecho aportaciones urgentes de carácter excepcional para respaldar las acciones de las organizaciones no gubernamentales y de las agencias de las Naciones Unidas, tales como el Programa Alimentario Mundial y el Alto Comisionado para los Refugiados. Una disposición adicional de 43 millones de euros, en forma de aportaciones al transporte aéreo —me refiero a países como el Reino Unidos, Bélgica e Italia— hacen que Europa destaque, con diferencia, como el colaborador principal en lo relativo al esfuerzo humanitario en curso encaminado a paliar la crisis. Ahora, tenemos que volver a actuar con la dinámica que nos permita establecer una solución permanente al problema de los grupos armados ilegales que actúan en el Este de la República Democrática del Congo, todos grupos armados ilegales, independientemente de que sean congoleños o de fuera del Congo, siendo conscientes de que no existe ninguna solución por vía militar para la crisis y de que ninguna solución necesita que se vuelvan a poner el marcha los procesos de Goma y Nairobi que acabo de mencionar, y que constituyen el marco apropiado para estabilizar la situación de la provincia congoleña de forma permanente. Cabe destacar que es fundamental a este respecto que se reanuden el diálogo y la cooperación entre la República Democrática del Congo y Ruanda, y quisiera agradecer la participación del representante especial de la Unión Europea para la Región de los Grandes Lagos Africanos, Roeland van de Geer, por intentar reanudar las conversaciones para volver a entablar dicho diálogo. La Comunidad internacional y, en particular, la Unión Europea, ha actuado en torno a estos objetivos en las últimas semanas. Dichos esfuerzos han dado sus primeros frutos, sobre todo, en lo que respecta a la reanudación de la relación de diálogo entre Kinshasa y Kigali a nivel ministerial y en el ámbito de las organizaciones en Nairobi, concretamente, el 7 de noviembre de 2007, con motivo de la iniciativa de los Estados de la Región de los Grandes Lagos Africanos y de la Unión Africana, que consistió en la celebración de una cumbre internacional centrada en la crisis latente en el Este de la República Democrática del Congo. En esta cumbre, han participado los presidentes del Congo y de Ruanda, Joseph Kabila y Paul Kagame, respectivamente. Entre las principales ventajas de esta cumbre, deberíamos hacer especial hincapié en el compromiso que han manifestado todos los Estados de la región para enviar fuerzas para el mantenimiento de la paz al Este de la República Democrática del Congo, en caso de que fuese necesario, y de designar también un equipo de mediadores, en caso de que proceda, compuesto por el antiguo presidente de Nigeria, el señor Obasanjo, y el antiguo presidente de Tanzania, el señor Mkapa. En la extraordinaria cumbre celebrada el 10 de noviembre en Johannesburgo, la Comunidad para el Desarrollo del África Meridional (SADC) también manifestó que estaba dispuesta, en caso de que fuera necesario, a enviar fuerzas para el mantenimiento de la paz al Este de la República Democrática del Congo. La Unión Europea acoge con satisfacción el compromiso de los Estados africanos y está decidida a seguir cooperando con las Naciones Unidas, con la Unión Africana y con los países de la Región de los Grandes Lagos Africanos para poner una solución a esta situación de crisis. No obstante, dejemos claro que no será posible solucionar esta situación de crisis si no fortalecemos los recursos asignados para estabilizar el proceso de paz, especialmente, lo recursos de las Naciones Unidas. Los Ministros de Asuntos Exteriores de la Unión Europea debatieron largo y tendido a este respecto en el Consejo de Asuntos Generales y Relaciones Exteriores del pasado 10 de noviembre, y la Presidencia decidió incluir este punto en el orden del día del próximo Consejo de Asuntos Generales y Relaciones Exteriores, que se celebrará el próximo 8 de diciembre en presencia de la Comisión, a la que representarán Louis Michel y Benita Ferrero-Waldner. También tengo que decir que la situación en el Este de la República Democrática del Congo viene sufriendo un deterioro cada vez mayor desde finales de agosto, cuando el grupo Congreso Nacional para la Defensa del Pueblo (CNDP), dirigido por el líder de los rebeldes Laurent Nkunda, lanzó una ofensiva contra las fuerzas armadas congoleñas. Está última no resistió la ofensiva y, por tanto, la MONUC, la Misión de las Naciones Unidas, que vela por el mantenimiento de la paz en la región que nos ocupa, se quedó sola al frente de la protección de la población civil. El éxito de los rebeldes les permitió llegar a las puertas de Goma, la capital de Kivu del Norte, y también les permitió ampliar su área de influencia de forma significativa en esta provincia fronteriza con Ruanda. La situación de crisis permanente pone de manifiesto, una vez más, el potencial existente para la inestabilidad derivada de la presencia de todos los grupos rebeldes del Este de la República Democrática del Congo; pero no solo la presencia del CNDP, sino también la existencia de las fuerzas rebeldes hutus propias de las Fuerzas Democráticas para la Liberación de Ruanda (FDLR). La derrota de las fuerzas armadas congoleñas también pone de manifiesto que la vía militar no es la solución para mitigar esta delicada situación de crisis y, por tanto, solo podrá paliarse de forma permanente mediante la vía política pues, de esta forma, se considera tanto a los agentes de ámbito local como a los de ámbito regional. Dentro de un rato, volveré con este tema. En el fondo de la crisis y en la cima de la ofensiva de las fuerzas de los rebeldes de Laurent Nkunda, la Unión Europea se movilizó con decisión, secundada por la comunidad internacional. Como bien recordarán, lo que urgía en principio era prevenir la toma de Goma e intentar estabilizar el conflicto. Por ello, el Comisario Louis Michel fue a la región para analizar la situación personalmente. El 1 y el 2 de noviembre también visitaron la región Bernard Kouchner, en calidad de Presidente en ejercicio del Consejo, y David Miliband. Ambos Ministros transmitieron un mensaje político de pacificación en Kinshasa, Kigali y Dar es Salaam. Los Ministros también se dirigieron a Goma para demostrar que estamos totalmente centrados en la crisis a fin de hacer balance de las necesidades de las poblaciones desplazadas y para reunirse con las organizaciones humanitarias, ya que, una vez más, la población civil es la primera víctima de la reanudación del combate. Esta lucha ha dado lugar a que la situación humanitaria empeore aún más. Se estima que 250 000 personas más se han visto desplazadas bajo las condiciones más dramáticas y, por tanto, ahora hay un total de más de un millón de personas desplazadas solo en la provincia de Kivu del Norte. A esto hay que añadir las graves infracciones de los derechos humanos en las que incurren los grupos rebeldes, entre otras, la ejecución sumaria, el aumento de la violencia sexual, el reclutamiento de soldados jóvenes y los actos vandálicos, tanto por parte de los grupos rebeldes como por parte de algunas partes integrantes de las fuerzas armadas congoleñas. La reanudación del combate también ha interrumpido la aplicación de los acuerdos firmados en noviembre de 2007 entre la República Democrática del Congo y Ruanda, conocidos como el proceso de Nairobi, con el que estarán familiarizados, y que se centra en la lucha contra los rebeldes hutus de Ruanda de FDLR ubicados en el Este de la República Democrática del Congo. También se ha rescindido el acuerdo firmado en enero de 2008 entre el Gobierno del Congo y los grupos rebeldes congoleños, incluido el grupo del CNDP del señor Nkunda, un acuerdo conocido como el proceso de Goma."@es21 "Härra juhataja, lugupeetud volinik Benita, daamid ja härrad, ma tean, kui suurt muret te tunnete, nagu meiegi, olukorra halvenemise pärast Kongo Demokraatliku Vabariigi idaosas ja ma tuletan teile meelde – kuna me oleme seda teemat teiega juba arutanud –, et me muutusime järjest murelikumaks, kui me selle küsimuse oktoobris Euroopa Parlamendi väliskomisjonis tõstatasime. Praegu on prioriteediks käsitleda humanitaaralast hädaolukorda ning tagada turvaline juurdepääs ümber asustatud elanikele. Oma mandaadi kohaselt täidab MONUC väga olulist osa. Praegu tegeleb ta oma meetmete tugevdamisega Põhja-Kivus ja me julgustame teda oma jõupingutusi selles suunas jätkama. ÜRO peasekretär on palunud selle missiooni jaoks täiendavaid vahendeid ja arutelusid kõnealusel teemal, mis on julgeolekunõukogus juba alguse saanud ja mis, me loodame, kiiresti lõpule viiakse. Hädaolukorraga silmitsi seistes on Euroopa Liit suurendanud märkimisväärselt oma humanitaaralaseid püüdlusi. Paljud liikmesriigid, aga ka komisjon, on andnud erakorralist hädaabi, toetamaks vabaühenduste ja ÜRO ametite, nagu maailma toiduabi programmi ning pagulaste ülemkomissari ameti tegevust. Tänu täiendavale abile, mis on praegu rohkem kui 43 miljonit eurot ja mis anti selleks, et toetada varustamist õhu kaudu – siinjuures pean ma silmas niisuguseid riike nagu Ühendkuningriik, Belgia ja Itaalia –, on Euroopa Liit suurim humanitaarabi andja kõnealuses kriisis. Nüüd tuleb meil näidata üles paindlikkust, mille abil saame saavutada püsiva lahenduse probleemile, mis käsitleb Kongo DV idaosas tegutsevaid ebaseaduslikke relvastusrühmitusi, s.t kõiki ebaseaduslikke relvastusrühmitusi, hoolimata sellest, kas nad on kohalikud või välisrühmitused; me teame, et nimetatud kriisi ei saa lahendada sõjaliselt ning et mis tahes lahendus eeldab seda, et algatatakse taas Goma ja Nairobi protsessid, mida ma äsja kirjeldasin ja mis moodustavad Kongo provintsis püsivalt stabiilse olukorra tagamiseks sobiva raamistiku. Dialoogi ja koostöö jätkamine Kongo DV ja Rwanda vahel on selles suhtes oluline ja ma soovin avaldada kiitust Euroopa Liidu eriesindajale Ida-Aafrika järvede piirkonnas Roeland Van de Geerile selle eest, et ta püüdis jätkata kõnealust dialoogi. Just nimelt nende eesmärkide nimel on rahvusvaheline üldsus ja eriti Euroopa Liit viimastel nädalatel tegutsenud. Need jõupingutused on kandnud juba esimesi vilju ja seda Kinshasa ja Kigali ministrite vahelise dialoogi jätkumise ning Ida-Aafrika järvede piirkonna riikide ja Aafrika Liidu algatusel 7. novembril toimunud rahvusvahelise tippkohtumise näol, mis oli pühendatud Kongo DV idaosa kriisile ning millest võtsid osa eeskätt Kongo president Joseph Kabila ja Rwanda president Paul Kagame. Tippkohtumise peamiste edusammudena tuleb märkida piirkonna riikide võetud kohustust saata vajadusel Kongo Demokraatliku Vabariigi idaossa rahuvalvejõud ja vajadusel määrata kõrgetasemeline vahendajate rühm, kuhu kuuluvad Nigeeria endine president Obasanjo ja Tansaania endine president Mkapa. 10. novembril Johannesburgis toimunud erakorralisel tippkohtumisel väljendas ka Lõuna-Aafrika Arenguühendus valmisolekut saata vajadusel Kongo DV idaossa rahuvalvejõud. Euroopa Liit avaldab heameelt Aafrika riikide pühendumuse üle ning jätkab kindlameelselt koostööd ÜRO, Aafrika Liidu ja Ida-Aafrika järvede piirkonna riikidega, et leida kõnealusele kriisile lahendus. Meil tuleb aga mõista, et seda ei ole võimalik lahendada, kui püsiva rahu tagamise vahendeid, eriti ÜRO omi, ei suurendata. Liidu välisministrid arutasid seda küsimust pikka aega üldasjade ja välissuhete nõukogus 10. novembril ning eesistuja otsustas võtta selle küsimuse järgmise üldasjade ja välissuhete nõukogu koosoleku päevakorda, mis toimub 8. detsembril komisjoni osavõtul, keda esindavad Louis Michel ja Benita Ferrero-Waldner. Siinjuures tuleb märkida, et olukord Kongo Demokraatlikus Vabariigis on halvenenud märkimisväärselt alates augusti lõpust, kui Rahvakaitse Rahvuslik Kongress (CNDP), mida juhib mässuliste liider Laurent Nkunda, algatas rünnaku Kongo relvajõudude vastu. Viimane ei suutnud vastupanu osutada, mistõttu jäid tsiviilelanikke kaitsma vaid Kongo DV-s tegutsevad ÜRO rahuvalvemissiooni MONUC väed. Kohapeal mässulisi saatnud edu tõttu jõudsid nad Põhja-Kivu provintsi keskusesse Gomani ning neil õnnestus märkimisväärselt suurendada oma mõjuala selles Rwanda piiri ääres asuvas provintsis. Kriisi jätkumine näitab taas kord, et olukord võib kiiresti halveneda, sest Kongo Demokraatliku Vabariigi idaosas asuvad kõik mässsuliste rühmitused – mitte ainult CNDP, vaid ka Rwanda Vabastamise Demokraatlike Jõudude (FDLR) hutudest mässulised. Kongo relvajõudude põgenemine näitab samuti, et seda keerulist kriisi ei saa lahendada sõjaliselt ning et püsiva lahenduse saavutamiseks on vaja poliitilist kokkulepet, milles võetakse arvesse nii kohalike kui ka piirkondlike osalejate seisukohti. Ma tulen õige pea selle juurde tagasi. Kriisi ja Laurent Nkunda mässuliste vägede rünnaku haripunktis mobiliseeris Euroopa Liit oma jõud kiiresti, järgides sellega kogu ülejäänud rahvusvahelist kogukonda. Kiireloomuline ülesanne oli, nagu te mäletate, hoida ära Goma vallutamine ja püüda konflikti stabiliseerida. Seetõttu külastas volinik Louis Michel isiklikult piirkonda, et tutvuda sealsete oludega. 1. ja 2. novembril järgnesid talle ametis oleva eesistujana Bernard Kouchner ning David Miliband. Mõlemad ministrid edastasid nii Kinshasas, Kigalis kui ka Dar es Salaamis poliitilise sõnumi konflikti ohjamise kohta. Ministrid käisid ka Gomas, näitamaks kohapeal, et me keskendume täielikult kriisile selleks, et hinnata ümberpaigutatud elanike vajadusi ning kohtuda humanitaarorganisatsioonidega, sest taas kord on tsiviilelanikkond võitluse jätkumise esimene ohver. Kõnealune sõjategevus on halvendanud humanitaarolukorda märkimisväärselt. Hinnanguliselt on see kaasa toonud 250 000 inimese ümberasumise ning nad elavad pärast seda äärmiselt kehvades oludes, seega on praegu ainuüksi Põhja-Kivu provintsis kokku rohkem kui üks miljon ümberasustatut. Sellele lisanduvad veel inimõiguste rasked rikkumised mässuliste rühmituste poolt, sealhulgas massihukkamised, seksuaalse vägivalla arvukad juhtumid, lapssõdurite värbamine ning röövimised, mille on toime pannud nii mässuliste rühmitused kui ka Kongo relvajõudude teatavad üksused. Sõjategevuse jätkumise tõttu on katkenud ka 2007. aasta novembris Kongo Demokraatliku Vabariigi ja Rwanda vahel sõlmitud ning Nairobi protsessi nime all tuntud lepingute elluviimine, millega te olete tuttav ja milles keskendutakse võitlusele Kongo DV idaosas asuvate Rwanda Vabastamise Demokraatlike Jõudude hutudest mässuliste vastu. Rikutud on ka lepingut, mis sõlmiti 2008. aasta jaanuaris Kongo valitsuse ja Kongo mässuliste rühmituste, sealhulgas ka Laurent Nkunda CNDP vahel ja mida teatakse Goma protsessi nime all."@et5 ". Arvoisa puhemies, arvoisa komission jäsen, hyvä Benita, hyvät parlamentin jäsenet, tiedän, että olette meidän tapaamme huolissanne Kongon demokraattisen tasavallan itäosan heikentyneestä tilanteesta. Olemme keskustelleet kanssanne tästä aiheesta jo aiemmin, ja muistan, että tilanne alkoi tuntua yhä huolestuttavammalta, kun asia otettiin lokakuussa esiin parlamentin ulkoasiainvaliokunnassa. Nyt pyritään ensisijaisesti käsittelemään humanitaarista hätätilannetta ja varmistamaan pääsy kotiseudultaan siirtymään joutuneen väestön luo. MONUC-operaatiolla on toimeksiantonsa mukaisesti keskeinen rooli. Se tehostaa edelleen toimiaan Pohjois-Kivussa, ja kannustamme sitä jatkamaan tämänsuuntaisia pyrkimyksiään. Yhdistyneiden Kansakuntien pääsihteeri on pyytänyt lisäresursseja tähän operaatioon, ja turvallisuusneuvostossa on aloitettu asiaa koskevat keskustelut, jotka saadaan toivottavasti hyvin pian päätökseen. Euroopan unioni on lisännyt huomattavasti humanitaarisia toimiaan tässä hätätilanteessa. Monet jäsenvaltiot ja komissio ovat antaneet poikkeuksellisen paljon hätäapua tukeakseen kansalaisjärjestöjen ja Yhdistyneiden Kansakuntien virastojen, kuten Maailman elintarvikeohjelman ja pakolaisasiain päävaltuutetun, toimia. Yhteensä yli 43 miljoonan euron lisätuet, joita lähinnä Yhdistynyt kuningaskunta, Belgia ja Italia myöntävät tällä hetkellä ilmakuljetuksiin, tekevät Euroopan unionista toistaiseksi tärkeimmän humanitaarisen avun antajan tässä kriisissä. Nyt meidän on annettava uusi sysäys, joka tuo kestävän ratkaisun laittomien aseistautuneiden ryhmien toimintaan Kongon demokraattisen tasavallan itäosassa. Tarkoitan kaikkia laittomia aseistautuneita ryhmiä, niin kongolaisia kuin ulkomaalaisiakin, ja tiedän, ettei tätä kriisiä voida ratkaista sotilaallisesti ja että kaikki ratkaisut edellyttävät äsken mainitsemieni Goman ja Nairobin prosessien uudelleen aloittamista. Ne muodostavat asianmukaisen toimintakehyksen tämän Kongon maakunnan tilanteen kestävälle vakauttamiselle. Kongon demokraattisen tasavallan ja Ruandan on tärkeää jatkaa vuoropuhelua ja yhteistyötä, ja olen tyytyväinen toimiin, joita EU:n Afrikan suurten järvien alueen erityisedustaja Roeland Van de Geer on toteuttanut vuoropuhelun käynnistämiseksi. Kansainvälinen yhteisö, erityisesti Euroopan unioni, on toiminut viime viikkoina näiden tavoitteiden saavuttamiseksi. Toimet ovat tuottaneet ensimmäiset tuloksensa. On onnistuttu etenkin jatkamaan ministeritason vuoropuhelua Kongon demokraattisen tasavallan ja Ruandan välillä, ja Nairobissa järjestettiin 7. marraskuussa suurten järvien alueen valtioiden ja Afrikan unionin aloitteesta kansainvälinen huippukokous, jossa käsiteltiin Kongon demokraattisen tasavallan itäosan kriisiä ja johon osallistuivat erityisesti Kongon ja Ruandan presidentit Joseph Kabila ja Paul Kagame. Huippukokouksen tärkeimmistä saavutuksista on syytä panna merkille erityisesti alueen valtioiden lupaus lähettää tarvittaessa rauhanturvajoukkoja Kongon demokraattisen tasavallan itäosaan ja tarvittaessa nimittää korkean tason sovittelijaryhmä, johon kuuluvat Nigerian entinen presidentti Obasanjo ja Tansanian entinen presidentti Mkapa. Myös SADC ilmoitti Johannesburgissa 10. marraskuuta pitämässään ylimääräisessä huippukokouksessa olevansa tarvittaessa valmis lähettämään rauhanturvajoukkoja Kongon demokraattisen tasavallan itäosaan. Euroopan unioni pitää Afrikan valtioiden antamaa sitoumusta myönteisenä ja jatkaa määrätietoisesti yhteistyötään YK:n, Afrikan unionin ja suurten järvien alueen valtioiden kanssa, jotta kriisi saadaan ratkaistua. On kuitenkin selvää, ettei tätä kriisiä onnistuta ratkaisemaan, ellei rauhan vakiinnuttamiseen tarkoitettuja resursseja lisätä etenkin Yhdistyneissä Kansakunnissa. Euroopan unionin ulkoministerit keskustelivat tästä asiasta pitkään yleisten asioiden ja ulkosuhteiden neuvoston kokouksessa, joka pidettiin 10. marraskuuta, ja puheenjohtajavaltio päätti sisällyttää sen 8. joulukuuta pidettävän yleisten asioiden ja ulkosuhteiden neuvoston seuraavan kokouksen esityslistalle. Kokoukseen osallistuu myös komissio, jota edustavat komission jäsenet Louis Michel ja Benita Ferrero-Waldner. On todettava, että Kongon demokraattisen tasavallan itäosan tilanne on heikentynyt oleellisesti elokuun lopun jälkeen, jolloin kapinallisjohtaja Laurent Nkundan johtama CNDP hyökkäsi Kongon armeijaa vastaan. Armeija ei pystynyt puolustautumaan, ja se jätti Yhdistyneiden Kansakuntien rauhanturvaoperaation MONUCin yksin puolustamaan siviiliväestöä. Voittojensa ansiosta kapinalliset onnistuivat etenemään Pohjois-Kivun maakunnan pääkaupungin Goman porteille ja laajentamaan vaikutusaluettaan huomattavasti tässä Ruandan vastaisella rajalla sijaitsevassa maakunnassa. Meneillään oleva kriisi osoittaa jälleen kerran, että epävakautta voivat aiheuttaa kaikki Kongon demokraattisen tasavallan itäosan kapinallisryhmät – eivät ainoastaan CNDP:n joukot vaan myös Ruandan demokraattisen vapautusarmeijan (FDLR) hutukapinalliset. Kongon armeijan sekasortoinen pakeneminen osoittaa lisäksi, ettei tätä monimutkaista kriisiä voida ratkaista sotilaallisesti, vaan kestävä ratkaisu edellyttää poliittista ratkaisua, jossa otetaan huomioon sekä paikalliset että alueelliset toimijat. Palaan tähän hetken kuluttua. Keskellä kriisiä ja Laurent Nkundan kapinallisjoukkojen hyökkäystä Euroopan unioni toimi määrätietoisesti, ja muu kansainvälinen yhteisö seurasi perässä. Kuten varmaan muistatte, ensin oli kiireesti estettävä Goman valtaus ja pyrittävä vakauttamaan tilanne. Komission jäsen Louis Michel matkusti siksi alueelle ottamaan tilanteesta selvää. Hänen jälkeensä sinne matkustivat 1. ja 2. marraskuuta neuvoston puheenjohtaja Bernard Kouchner ja David Miliband. Molemmat ministerit lähettivät maltillisuuteen kehottavan poliittisen viestin Kinshasassa, Kigalissa ja Dar es Salaamissa. Ministerit matkustivat myös Gomaan osoittaakseen varsinaisella tapahtumapaikalla, että kiinnitämme kriisiin paljon huomiota, arvioidakseen kotiseudultaan siirtymään joutuneita henkilöitä koskevia vaatimuksia ja tavatakseen humanitaarisia järjestöjä, koska siviiliväestö joutuu jälleen kerran kärsimään ensimmäisenä taistelujen alkamisesta. Humanitaarinen tilanne on huonontunut oleellisesti taistelujen vuoksi. Arvioiden mukaan 250 000 ihmistä on joutunut siirtymään kotiseudultaan äärimmäisen dramaattisissa oloissa, joten pelkästään Pohjois-Kivun maakunnasta on paennut jo yli miljoona ihmistä. Tämän lisäksi kapinallisryhmät ovat syyllistyneet vakaviin ihmisoikeusrikkomuksiin, myös pikateloituksiin, laajaan seksuaaliseen väkivaltaan, lapsisotilaiden värväykseen ja ryöstelyyn, jota ovat harrastaneet sekä kapinallisryhmät että tietyt Kongon armeijan joukot. Taistelujen alkaminen on keskeyttänyt myös marraskuussa 2007 Kongon demokraattisen tasavallan ja Ruandan välillä tehtyjen sopimusten, niin kutsutun Nairobin prosessin, täytäntöönpanon. Tämä prosessi on teille tuttu, ja siinä keskitytään Kongon demokraattisen tasavallan itäosassa toimivien FDLR:n ruandalaisten hutukapinallisten vastaiseen taisteluun. Myös Kongon hallituksen ja Kongon kapinallisryhmien, myös Laurent Nkundan johtaman CNDP:n, välillä tammikuussa 2008 tehty sopimus, niin kutsuttu Goman prosessi, on hajonnut."@fi7 "− Elnök úr, biztos asszony – kedves Benita –, hölgyeim és uraim! Tudom, hogy Önök – csakúgy, mint mi – rendkívül aggódnak a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén fennálló, egyre romló helyzet miatt, és emlékszem, hogy a kérdéssel kapcsolatos korábbi eszmecserénk során, amikor októberben felvetettük a kérdést az Önök Külügyi Bizottságában, csak tovább nőtt az aggodalmuk. Jelenleg a legfontosabb feladat a humanitárius vészhelyzet kezelése, valamint az, hogy el lehessen jutni az otthonukból elmenekült emberekhez. A MONUC – rábízott feladatnak megfelelően – ebben alapvető szerepet tölt be. Az ENSZ-misszió most az Észak-Kivu tartományban végrehajtott intézkedéseinek megszilárdításán dolgozik, mi pedig arra buzdítjuk, hogy folytassa az ez irányba tett erőfeszítéseket. Az ENSZ főtitkára további erőforrások biztosítását kérte ehhez a misszióhoz, valamint megbeszélések kezdődtek a Biztonsági Tanácsban, amelyeket – reményeink szerint – gyorsan le tudnak zárni. A válságra reagálva az Európai Unió jelentős mértékben fokozta humanitárius erőfeszítéseit. Számos tagállam és a Bizottság kivételes vészhelyzeti hozzájárulásokat tett, hogy támogassa a nem kormányzati szervezetek és az ENSZ-ügynökségek – például a Világélelmezési Program – és a menekültügyi főbiztos intézkedéseit. Több mint 43 millió euro értékű további hozzájárulással (amelyet a légi szállításhoz nyújtott például az Egyesült Királyság, Belgium és Olaszország) magasan Európa vált a válság megoldása érdekében tett humanitárius erőfeszítések első számú támogatójává. Most új lendületet kell vennünk, amellyel fenntartható megoldást érhetünk el a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén tevékenykedő illegális fegyveres csoportok kérdésében. Ennek minden illegális fegyveres csoportot érintenie kell, legyenek azok kongói vagy külföldi erők, mert tudjuk, hogy a válság nem oldható meg katonai úton, és hogy minden megoldásnak része kell, hogy legyen a gomai és a nairobi folyamat folytatása, amelyekre korábban már utaltam, és amelyek megfelelő keretet biztosítanak ahhoz, hogy tartós stabilitás jöjjön létre ebben a kongói tartományban. A Kongói Demokratikus Köztársaság és Ruanda közötti párbeszéd és együttműködés folytatása alapvető fontosságú, és elismerésemet szeretném kifejezni Roeland Van de Geer úrnak, az EU az Afrikai Nagy Tavak régiójáért felelős különleges képviselőjének a párbeszéd újbóli elindítása érdekében tett intézkedéseiért. Ezek azok a célok, amelyek megvalósításáért az elmúlt néhány hétben megmozdult a nemzetközi közösség, és különösen az Európai Unió. Ezen erőfeszítéseknek már megvannak az első eredményei: miniszteri szinten újból megindult a párbeszéd Kinshasa és Kigali között, illetve november 7-én – a Nagy Tavak régiójához tartozó államok és az Afrikai Unió kezdeményezésére – nemzetközi csúcstalálkozót szerveztek Nairobiban, amelynek témája a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén kialakult válsághelyzet. Ezen a csúcstalálkozón többek között a kongói és a ruandai elnök, Joseph Kabila és Paul Kagame is részt vett. E csúcstalálkozó legfontosabb eredményei között meg kell említenünk a régió államainak kötelezettségvállalását, miszerint szükség esetén békefenntartó erőket küldenek a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részébe, és ha a helyzet úgy kívánja, magas szintű támogató csoportot neveznek ki, amelynek tagjai Obasanjo úr, korábbi nigériai elnök és Mkapa úr, korábbi tanzániai elnök lennének. A Dél-afrikai Fejlesztési Közösség (SADC) november 10-én rendkívüli csúcsértekezletet tartott Johannesburgban, ahol kinyilvánította, hogy szükség esetén készen áll arra, hogy békefenntartó erőket küldjön a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részébe. Az Európai Unió üdvözli az afrikai államok elkötelezettségét, és továbbra is eltökélt szándéka, hogy a válság megoldása érdekében folytassa az együttműködést az ENSZ-szel, az Afrikai Unióval és a Nagy Tavak régió országaival. Mindazonáltal le kell szögezni, hogy a válság csak akkor oldható meg, ha megerősítik a béke stabilizálását célzó erőforrásokat, különös tekintettel az ENSZ ilyen célú forrásaira. November 10-én az Unió külügyminiszterei részletesen megvitatták a kérdést az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsában, és az elnök úgy határozott, hogy a kérdést az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsának következő, december 8-i ülésének napirendjére is felveszi, ahol Louis Michel úrral és Benita Ferrero-Waldner asszonnyal a Bizottság is képviselteti magát. El kell mondani, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén sokat romlott a helyzet augusztus óta, amikor Laurent Nkunda, a lázadók vezetőjének irányításával a CNDP támadást indított a kongói hadsereg ellen. Az utóbbi nem tudta feltartóztatni a támadókat, aminek következtében a lakosságnak már csak a MONUC, azaz az ENSZ békefenntartó missziója nyújthat védelmet. A lázadók egészen Goma, Észak-Kivu tartomány fővárosának határáig eljutottak, és sikerült jelentősen növelniük a befolyásuk alá tartozó területeket ebben a Ruandával határos tartományban. A folytatódó válság ismét megmutatta, hogy a lázadó csoportok jelenléte milyen mértékű instabilitást okozhat a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén: és nem csak a CNDP-ről van szó, hanem az FDLR hutu felkelőiről is. A kongói hadsereg szétverése szintén rámutat, hogy ez az összetett válsághelyzet nem oldható meg katonai erővel, és a helyzet fenntartható rendezéséhez politikai megoldásra van szükség, amely a helyi és a regionális szereplőket egyaránt figyelembe veszi. Erre nemsokára még visszatérek. A válság elmélyülésekor és a Laurent Nkunda lázadó erői által indított offenzíva idején az Európai Unió határozott intézkedéseket tett, a nemzetközi közösség többi része pedig szintén hasonlóan cselekedett. A legsürgetőbb feladat az volt, hogy megakadályozzák Goma elfoglalását és megpróbálják stabilizálni a helyzetet. Louis Michel biztos ekkor személyesen utazott a régióba, hogy felmérje a kilátásokat. November 1-jén és 2-án a Tanács soros elnökeként Bernard Kouchner, illetve David Miliband követte. Mindkét miniszter mérsékletre szólított fel Kinshasában, Kigaliban és Dar es Salaamban. A miniszterek Gomába is ellátogattak, hogy ott, a konfliktus közepette felhívják a figyelmet arra, hogy szorosan nyomon követjük a válság eseményeit, továbbá felbecsüljék a lakóhelyüket elhagyni kényszerült civilek szükségleteit és találkozzanak a humanitárius szervezetekkel, mivel – mint ahogy mindannyian tisztában vagyunk vele – a harcok kiújulásának első áldozata a civil lakosság lesz. A harcok miatt hatalmas mértékben romlott a humanitárius helyzet. Becslések szerint további 250 000 ember kényszerült elhagyni otthonát a legdrámaibb körülmények között, így ma egyedül Észak-Kivu tartományban összesen több mint egymillió menekült van. A lázadók csoportjai emellett súlyos emberi jogi jogsértéseket követnek el: azonnali kivégzésekért, széles körben elkövetett szexuális erőszakért, gyermekkatonák toborzásáért és fosztogatásért felelősek, amelyeket nem csak ők, hanem a kongói fegyveres erők bizonyos elemei is elkövetnek. A harcok kiújulása a Kongói Demokratikus Köztársaság és Ruanda között 2007 novemberében aláírt, „nairobi folyamat”-ként ismert megállapodások végrehajtását is megzavarta. Ennek az Önök által is ismert folyamatnak a legfontosabb célja az FDLR milícia keretében a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén tevékenykedő ruandai hutu lázadók elleni küzdelem. A kongói kormány, illetve a kongói lázadó csoportok, többek között a Laurent Nkunda által vezetett CNDP között 2008 januárjában létrejött megállapodás, az ún. „gomai folyamat” szintén kisiklott."@hu11 ". − Signor Presidente, signora Commissario Ferrero-Waldner, onorevoli deputati, so bene che siete preoccupati quanto noi per il peggioramento della situazione nella regione orientale della Repubblica democratica del Congo e desidero ricordarvi, poiché abbiamo già discusso l’argomento con voi, che la situazione destava sempre più il nostro allarma già quando, nell’ottobre scorso, la portammo all’attenzione della commissione per gli affari esteri. Attualmente la priorità è affrontare l’emergenza umanitaria e assicurare l’accesso agli sfollati. Ai fini di tale mandato, la MONUC sta svolgendo un ruolo essenziale grazie al continuo rafforzamento delle proprie misure a Nord Kivu e noi incoraggiamo il proseguimento degli impegni in tal senso. Il Segretario generale delle Nazioni Unite ha richiesto risorse aggiuntive per questa missione e al Consiglio di sicurezza sono iniziate discussioni su questo tema che speriamo si concludano presto. Di fronte a questa emergenza, l’Unione europea ha sensibilmente intensificato i propri sforzi umanitari. Numerosi Stati membri, e la stessa Commissione, hanno stanziato contributi d’emergenza a sostegno delle organizzazioni non governative e delle agenzie delle Nazioni Unite, come il Programma alimentare mondiale e l’Alto Commissariato per i rifugiati. Stanziamenti aggiuntivi per un valore totale di 43 milioni di euro, in forma di contributi al ponte aereo — e mi riferisco a paesi quali il Regno Unito, il Belgio e l’Italia — rendono l’Europa la principale protagonista degli sforzi umanitari intrapresi in questa crisi. Dobbiamo ora rilanciare il processo che offrirà una soluzione duratura al problema dei gruppi armati illegali nella regione orientale della Repubblica democratica del Congo, e mi riferisco a tutti i gruppi, congolesi e non, nella consapevolezza che non esiste alcuna soluzione militare alla crisi e che qualsivoglia soluzione implica il rilancio dei suddetti processi di Goma e Nairobi, che costituiscono il giusto quadro per la stabilizzazione durevole della situazione nella provincia congolese. La ripresa del dialogo e della cooperazione tra la Repubblica democratica del Congo e il Ruanda è essenziale in tale contesto, e desidero dunque rendere omaggio all’azione del rappresentante speciale dell’Unione europea per la regione dei Grandi Laghi in Africa, Van de Geer, volta alla ripresa del dialogo. E’ intorno a questi obiettivi che la comunità internazionale, e in particolare l’Unione europea, si sono mobilitate nelle ultime settimane. Tali sforzi hanno portato i primi frutti, specialmente con la ripresa del dialogo tra Kinshasa e Kigali a livello ministeriale e l’organizzazione, a Nairobi, il 7 novembre, su iniziativa degli Stati della regione dei Grandi Laghi e dell’Unione africana, di un vertice internazionale dedicato alla crisi nella regione orientale della Repubblica democratica del Congo, a cui hanno partecipato nella fattispecie i presidenti congolese e ruandese Kabila e Kagame. Tra i numerosi progressi segnati dal vertice, spicca l’impegno degli Stati della regione di inviare, se necessario, forze per il mantenimento della pace nella regione orientale della Repubblica democratica del Congo e, sempre se necessario, di nominare un’équipe di mediatori ad alto livello, composta dall’ex presidente nigeriano Obasanjo e dall’ex presidente della Tanzania Mkapa. Al vertice straordinario di Johannesburg del 10 novembre, anche la Comunità per lo sviluppo dell'Africa australe (SADC) ha dichiarato di essere pronta a inviare, se necessario, una forza di mantenimento della pace nella regione orientale della Repubblica democratica del Congo. L’Unione europea accoglie favorevolmente l’impegno degli Stati africani ed è determinata a proseguire la propria cooperazione con l’ONU, l’Unione africana e i paesi della regione dei Grandi Laghi per il raggiungimento di una soluzione della crisi. Tuttavia, è evidente che non sarà possibile superarla senza intensificare le risorse destinate alla creazione di una pace stabile, in particolare quelle delle Nazioni Unite. I ministri degli Esteri dell’Unione ne hanno discusso a lungo al Consiglio "Affari generali e relazioni esterne" dello scorso 10 novembre, e il presidente ha deciso di inserire la questione nell’ordine del giorno del prossimo Consiglio "Affari generali e relazioni esterne" dell’8 dicembre, alla presenza della Commissione, rappresentata dai commissari Michel e Ferrero-Waldner. Va detto che la situazione nella regione orientale della Repubblica democratica del Congo è peggiorata sensibilmente dalla fine di agosto, quando il CNDP, guidato dal leader dei ribelli Nkunda, ha lanciato un’offensiva contro le forze armate congolesi, le quali si sono dimostrate incapaci di difendersi, lasciando alla MONUC, la forza di mantenimento della pace delle Nazioni Unite, il compito di proteggere la popolazione civile. Il successo sul campo ottenuto dai ribelli li ha portati alle porte di Goma, capoluogo della provincia di Nord Kivu e ha permesso loro di estendere in maniera significativa la propria area di influenza in questa zona al confine con il Ruanda. Il protrarsi della crisi dimostra una volta di più l’instabilità della provincia, causata dalla presenza di tutti i gruppi di ribelli presenti nella regione orientale della Repubblica democratica del Congo: non soltanto il CNDP, ma anche i ribelli hutu delle FDLR. La sconfitta delle forze armate congolesi dimostra inoltre che questa complessa crisi non è risolvibile con una soluzione militare e che la strada verso una conciliazione duratura richiede una soluzione politica, che consideri sia gli attori locali sia quelli regionali. Su questo ritornerò tra un attimo. Nel momento più buio della crisi, all’apice dell’offensiva delle forze ribelli di Nkunda, l’Unione europea si è mobilitata con vigore, imitata dal resto della comunità internazionale. Il compito più urgente, come ricorderete, era quello di impedire la caduta di Goma e di tentare di stabilizzare il conflitto. Per tale ragione, il commissario Michel si è recato di persona nella regione, seguito poi, l’uno e il due novembre, dall’allora presidente in carica del Consiglio Kouchner e dal ministro Miliband. Il messaggio politico di invito alla moderazione è stato portato da entrambi i ministri a Kinshasa, Kigali e Dar es Salaam. I ministri si sono inoltre recati a Goma per dimostrare sul campo la nostra massima attenzione alla crisi, per valutare le necessità degli sfollati e per incontrare le organizzazioni umanitarie giacché, ancora una volta, la popolazione civile è la prima vittima della ripresa dei combattimenti. Le ostilità hanno portato a un deciso peggioramento della situazione umanitaria. Si calcola che vi siano altri 250 000 sfollati che vivono in condizioni drammatiche, portando così il numero totale degli sfollati nella sola provincia di Nord Kivu a oltre un milione. A questo si aggiungono le gravi violazioni dei diritti umani compiute dai gruppi ribelli, incluse esecuzioni sommarie, frequenti violenze sessuali, reclutamento di bambini soldato e saccheggi, operati sia da parte dei gruppi ribelli sia da alcuni membri delle forze armate congolesi. La ripresa dei combattimenti ha inoltre interrotto l’applicazione degli accordi conclusi nel novembre del 2007 tra la Repubblica democratica del Congo e il Ruanda, noti con il nome di processo di Nairobi, di cui siete a conoscenza, e che hanno come oggetto la lotta ai i ribelli ruandesi di etnia hutu delle FDLR nella regione occidentale della Repubblica democratica del Congo. Anche gli accordi tra il governo congolese e i gruppi di ribelli, tra cui il CNDP di Nkunda del gennaio 2008, noti come processo di Goma, sono ormai decaduti."@it12 ". Gerb. pirmininke, Komisijos nary, brangioji Benita, ponios ir ponai, žinau, kad mes visi esame susirūpinę padėties Kongo Demokratinės Respublikos rytuose pablogėjimu ir dar kartą primenu, kadangi šį klausimą jau esame aptarę, kad mes vis labiau nerimaujame, todėl ir iškėlėme šį klausimą spalio mėn. jūsų Užsienio reikalų komitete. Šiuo metu svarbiausia – spręsti neatidėliotiną humanitarinę padėtį ir užtikrinti galimybę pasiekti priverstinai perkeltuosius. MONUC mandatu pavestas pagrindinis vaidmuo. Šiuo metu ji siekia toliau stiprinti priemones Šiaurės Kivu, o mes savo ruožtu raginame ją ir toliau veikti šia linkme. Jungtinių Tautų generalinis sekretorius išreiškė prašymą skirti misijai papildomų išteklių ir tartis šiuo klausimu, todėl tikimės rasti išeitį artimiausiu metu, nes diskusijos šiuo klausimu Saugumo Taryboje jau vyksta. Europos Sąjunga šios neatidėliotinos padėties akivaizdoje iš esmės sustiprino dedamas pastangas humanitarinėje srityje. Daugelis valstybių narių su Komisija išimties tvarka papildomai parėmė nevyriausybinių organizacijų ir Jungtinių Tautų agentūrų, pvz., Pasaulio maisto programos ir Aukštojo komisaro pabėgėlių klausimais, veiklą. Europos Sąjunga (turiu omenyje Jungtinę Karalystę, Belgiją, Italiją ir kt.) papildomai skyrė daugiau kaip 43 mln. eurų oro tiltui, todėl Europa šiuo metu deda daugiausia humanitarinių pastangų krizei įveikti. Būtina atkurti veiksmus, siekiant rasti ilgalaikį neteisėtų ginkluotų grupuočių Kongo Demokratinės Respublikos rytuose, kitų neteisėtų ginkluotų grupuočių (Kongo ar užsienio šalių) problemos sprendimą. Nepamirškime, kad krizės išspręsti kariniu būdu nepavyks, o sprendimui rasti būtina atnaujinti mano ką tik minėtus Gomos ir Nairobio procesus – tai pagrindas ilgam stabilizuoti padėtį Kongo provincijoje. Šiuo požiūriu itin svarbu atnaujinti Kongo Demokratinės Respublikos ir Ruandos dialogą ir bendradarbiavimą, todėl norėčiau atkreipti dėmesį į specialiojo Europos Sąjungos atstovo Afrikos Didžiųjų Ežerų regione Roelando Van de Geerio veiklą šiam dialogui atnaujinti. Būtent šiuo tikslu pastaruoju metu tarptautinė bendrija ir Europos Sąjunga sutelkė savo pastangas. Šios pastangos jau subrandino pirmuosius vaisius: visų pirma atnaujintas Kinšasos ir Kigalio dialogas ministrų lygiu, o Nairobyje lapkričio 7 d. Didžiųjų Ežerų regiono ir Afrikos Sąjungos valstybių iniciatyva suorganizuotas tarptautinis aukščiausiojo lygio viršūnių susitikimas krizei Kongo Demokratinės Respublikos rytuose spręsti. Šiame susitikime dalyvavo Kongo ir Ruandos prezidentai Joseph Kabila ir Paul Kagame. Šis susitikimas buvo labai sėkmingas. Pirmiausia paminėtinas šio regiono valstybių įsipareigojimas esant reikalui siųsti taikos palaikymo pajėgas į Kongo Demokratinės Respublikos rytus ir esant reikalui, skirti aukšto lygio rėmėjų grupę, kurią sudaro buvęs Nigerijos prezidentas O. Obasanjo ir buvęs Tanzanijos prezidentas B. W. Mkapa. Per lapkričio 10 d. Johanesburge įvykusį aukščiausio lygio neeilinį viršūnių susitikimą Pietinės Afrikos vystymosi bendrija (SADC) taip pat patvirtino pasirengimą esant reikalui siųsti taikos palaikymo pajėgas į Kongo Demokratinės Respublikos rytus. Europos Sąjunga džiaugiasi Afrikos valstybių įsipareigojimu ir toliau ketina bendradarbiauti su JTO, Afrikos Sąjunga ir Didžiųjų Ežerų regiono šalimis šios krizės sprendimui rasti. Tačiau aiškiai pažymėtina, kad krizę išspręsti pavyks tik skyrus papildomų išteklių taikai stabilizuoti visų pirma Jungtinėse Tautose. Sąjungos užsienio reikalų ministrai šį klausimą išsamiai svarstė Bendrųjų reikalų ir išorinių ryšių taryboje praėjusių metų lapkričio 10 d. ir pirmininkas nutarė šį klausimą įtraukti į darbotvarkę kitoje Bendrųjų reikalų ir išorinių ryšių taryboje, vyksiančioje gruodžio 8 d., dalyvaujant Komisijai, atstovaujamai Louiso Michelio ir Benitos Ferrero-Waldner. Turiu paminėti, kad padėtis Kongo Demokratinės Respublikos rytuose smarkiai pablogėjo nuo rugpjūčio pabaigos, kai CNDP, sukilėlių lyderio Laurento Nkundos vedama, organizavo Kongo ginkluotųjų pajėgų puolimą. Pastarosios pasirodė nepajėgios pasipriešinti ir paliko ginti civilius gyventojus tik Jungtinių Tautų taikos palaikymo pajėgas MONUC. Sukilėliai sėkmingai pasiekė Gomą, Šiaurės Kivu provincijos sostinę, ir itin išplėtė įtakos teritoriją šioje pasienio su Ruanda provincijoje. Besitęsianti krizė dar kartą parodė galimą nestabilumą, keliamą sukilėlių grupių Kongo Demokratinės Respublikos rytuose: kalbama ne tik apie CNDP, bet ir Hutu FDLR sukilėlius. Kongo ginkluotųjų pajėgų sutriuškinimas taip pat parodo, kad painios krizės kariniu aspektu išspręsti nepavyks, o kelias susitarimo link reikalauja politinių sprendimų, atsižvelgiant į vietos ir regiono dalyvius. Netrukus prie to grįšiu. Krizei pablogėjus ir Laurento Nkundos sukilėlių pajėgoms vis smarkiau puolant, Europos Sąjunga ir likusi tarptautinės bendruomenės dalis susitelkė. Neatidėliotinas uždavinys, kaip prisimenate, yra išsaugoti Gomą ir pabandyti stabilizuoti konfliktą. Štai kodėl Komisijos narys Louis Michel asmeniškai nuvyko į regioną. Lapkričio 1 ir 2 d. prie jo prisijungė einantis Tarybos pirmininko pareigas Bernard Kouchner ir David Miliband. Politinę žinią abu ministrai pristatė Kinšasoje, Kigalyje ir Dar es Salame. Ministrai taip pat nuvyko į Gomą parodyti, kad visas mūsų dėmesys sutelktas į šią krizę, įvertinti priverstinai perkeltų gyventojų reikalavimus ir susitikti su humanitarinėmis organizacijomis, nes nuo atnaujintų kovų pirmiausia kenčia civiliai gyventojai. Dėl kovos visuotinai pablogėjo humanitarinė padėtis. Apskaičiuota, kad ypač dramatiškomis aplinkybėmis priverstinai perkelta daugiau kaip 250 000 žmonių, o bendras priverstinai perkeltų asmenų skaičius vien tik Šiaurės Kivu provincijoje viršijo vieną milijoną. Be to, paminėtini ir sunkūs žmogaus teisių pažeidimai, kuriuos vykdo sukilėlių grupuotės, įskaitant susidorojimą, plačiai paplitusią seksualinę prievartą, vaikų kareivių verbavimą ir plėšikavimus, vykdomus tiek sukilėlių grupuočių, tiek ir tam tikro skaičiaus Kongo ginkluotųjų pajėgų. Kovoms atsinaujinus, 2007 m. lapkričio mėn. Kongo Demokratinės Respublikos ir Ruandos sudarytų susitarimų, vadinamų Nairobio procesu, įgyvendinimas nutrūko. Esu tikras, esate su šiuo procesu susipažinę – jame kalbama apie Ruandos Hutu kovą su FDLR sukilėliais, esančiais Kongo Demokratinės Respublikos rytuose. Taip pat žlugo 2008 m. sausio mėn. sudaryta Kongo vyriausybės ir Kongo sukilėlių grupuočių, įskaitant L. Nkundos CNDP, sudaryti susitarimai, vadinami Gomos procesu."@lt14 "Priekšsēdētāja kungs, komisār, mīļā Benita, dāmas un kungi, zinu, ka par stāvokļa pasliktināšanos Kongo Demokrātiskās Republikas austrumos jūs esat nobažījušies tikpat lielā mērā, cik mēs, un, tā kā par šo jautājumu esam ar jums jau debatējuši, es atceros, ka mūsu satraukums pieauga, kad jautājums tika apspriests Ārlietu komitejā oktobrī. Pašreizējā prioritāte ir risināt humanitāros ārkārtas jautājumus un nodrošināt piekļuvi neaizsargātajām iedzīvotāju grupām. Saskaņā ar piešķirtajām pilnvarām misijai ir būtiska loma. Pašreiz tās ietvaros Ziemeļkivu tiek pastiprināti drošības pasākumi, un mēs atbalstām tās turpmākos centienus šajā virzienā. Apvienoto Nāciju Organizācijas ģenerālsekretārs šai misijai ir pieprasījis papildu resursus, un par šo jautājumā Drošības padomē ir sākušās diskusijas, tāpat arī mēs ceram, ka tās tiks pabeigtas visai drīz. Tā kā šī ir ārkārtas situācija, Eiropas Savienība ir ievērojami pastiprinājusi savu rīcību humanitārajā jomā. Vairākas dalībvalstis un Komisija ir veikusi ārkārtas pasākumus, lai sniegtu atbalstu nevalstisko organizāciju un tādu ANO aģentūras kā Pasaules pārtikas programma ( ) un Augstā komisāra bēgļu jautājumos darbībai. Papildu nodrošinājums, pašreizējam palīdzības apmēram sasniedzot vairāk nekā EUR 43 miljonus, militāro vienību pārdislocēšanas veidā, — šeit es atsaucos uz tādām valstīm kā Apvienotā Karaliste, Beļģija un Itālija — padara Eiropu par galveno palīdzības sniedzēju humanitārajā darbībā krīzes laikā. Mums ir nepieciešams atjaunot dinamiku, kas radīs ilgtspējīgu konflikta izšķiršanu attiecībā uz nelegālajiem bruņotajiem grupējumiem, kas darbojas Kongo Demokrātiskās Republikas austrumos, patiesībā uz visiem nelegālajiem grupējumiem, neatkarīgi, vai tie ir kongojieši vai ārzemnieki, paturot prātā, ka krīzei nav militāra risinājuma un ka jebkura risinājuma gadījumā ir nepieciešams atjaunot Gomas un Nairobi procesa, ko jau minēju iepriekš, nolīgumā noteiktos kritērijus un kas veido atbilstošu ietvaru ilgstošai situācijas stabilizēšanai šajā Kongo provincē. Šajā jautājumā ir būtiski atsākt dialogu un sadarbību starp Kongo Demokrātisko Republiku un Ruandu, un es vēlos izteikt atzinību par Eiropas Savienības Īpašā pārstāvja Āfrikas Lielo ezeru reģionā darbību, mēģinot atsākt šo dialogu. Pēdējās nedēļās starptautiskā kopiena, jo īpaši Eiropas Savienība, ir mobilizējusies tieši šo mērķu sasniegšanai. Nairobi 7. novembrī pēc Lielo ezeru reģiona un Āfrikas Savienības valstu iniciatīvas starptautiskā samitā, kas bija veltīts krīzei Kongo Demokrātiskajā Republikā, sanāksmē piedaloties Kongo prezidentam un Ruandas prezidentam šie pūliņi nesa pirmos augļus, jo īpaši dialoga starp Kinšasa un Kigali atjaunošanā ministru līmenī un organizācijas iekšienē. Būtiskāko samita ieguvumu starpā jo īpaši jāizceļ reģiona valstu apņemšanās nosūtīt, ja nepieciešams, miera uzturēšanas spēkus uz Kongo Demokrātisko Republiku un, ja nepieciešams, iecelt augsta līmeņa koordinatoru komandu, ko veidotu bijušais Nigērijas prezidents kungs un bijušais Tanzānijas prezidents kungs. Ārkārtas samitā Johannesburgā 10. novembrī arīdzan pauda gatavību, ja rastos nepieciešamība, sūtīt miera uzturēšanās spēkus uz Kongo Demokrātiskās Republikas austrumiem. Eiropas Savienība atzinīgi vērtē Āfrikas valstu apņemšanos un noteikti vēlas turpināt sadarbību ar ANO, Āfrikas Savienību un Lielo ezeru reģiona valstīm, lai rastu risinājumu krīzei. Tomēr ir skaidrs, ka krīzi nebūs iespējams atrisināt, nestiprinot jo īpaši ANO rīcībā esošos resursus, kas ir paredzēti miera stabilizēšanai. Eiropas Savienības ārlietu ministri šo jautājumu sīki un plaši izskatīja Vispārējo lietu un ārējo attiecību padomes (VLĀAP) sanāksmē 10. novembrī, un priekšsēdētājs nolēma šo jautājumu iekļaut nākamās VLĀAP sanāksmes darba kārtībā 8. decembrī, klātesot Komisijai, ko pārstāv un . Jāteic, ka stāvoklis Kongo Demokrātiskajā Republikā ir ievērojami pasliktinājies kopš augusta beigām, kad nemiernieku līdera vadībā uzbruka Kongo bruņotajiem spēkiem. Uzbrukumam tie nespēja pretoties, tādējādi civiliedzīvotāju aizsargāšana palika vienīgi Apvienoto Nāciju Organizācijas miera uzturēšanas spēku ziņā. Gūstot panākumus, nemiernieki pietuvojās Gomai, Ziemeļkivu provinces galvaspilsētai, kas ļāva viņiem ievērojami paplašināt savu ietekmes zonu šajā Ruandas pierobežas rajonā. Krīzes turpināšanās tādējādi veicina nestabilitāti, ko izraisa visu nemiernieku grupējumu, ne tikai bet arī hutu kaujinieku darbība Kongo Demokrātiskās Republikas austrumos. Kongo bruņoto spēku sakāve arīdzan parāda, ka šo sarežģīto krīzi nevar atrisināt militārā ceļā un ka ilgtspējīgai konflikta izšķiršanai ir nepieciešams politisks risinājums, kas ietver gan vietējās, gan reģionālās iesaistītās puses. Par šo jautājumu turpināšu runāt nedaudz vēlāk. Padziļinoties krīzei un kaujinieku spēku ofensīvai sasniedzot kulmināciju, Eiropas Savienība enerģiski mobilizējās, kam sekoja arī pārējā starptautiskā kopiena. Kā atceraties, vispirms steidzami bija jānovērš Gomas ieņemšana un jāveic pasākumi konflikta stabilizēšanai. Tieši tādēļ komisārs devās uz šo reģionu, lai personīgi iepazītos ar situāciju. Attiecīgi, 1. un 2. novembrī viņam pievienojās Padomes priekšsēdētājs un Kinšasā, Kigali un Dar-es-Salaam abi ministri pauda politisku apņemšanos ierobežot radušos situāciju. Ministri arīdzan apmeklēja Gomu, lai parādītu, ka mūsu uzmanība pilnībā ir pievērsta krīzei, novērtētu pārvietoto iedzīvotāju vajadzības un tiktos ar humanitāro organizāciju pārstāvjiem, jo, atsākoties kaujām, kārtējo reizi tieši civiliedzīvotāji pirmie krīt par upuriem. Sadursmju rezultātā humanitārā situācija ir ievērojami pasliktinājusies. Tiek lēsts, ka aptuveni 250 000 iedzīvotāju ir pārvietoti visdramatiskākajos apstākļos, turklāt pārvietoto personu kopskaits pašreiz pārsniedz vienu miljonu Ziemeļkivu provincē vien. Situāciju pasliktina nemiernieku grupējumu veiktie nopietnie cilvēktiesību pārkāpumi, tostarp masveida slepkavības, sistemātiska seksuālā vardarbība, bērnu piespiedu vervēšana, laupīšana, ko veic nemiernieku grupas un konkrēti Kongo bruņoto spēku elementi. Kauju atsākšanās ir pārtraukusi 2007. gada novembrī noslēgto nolīgumu starp Kongo Demokrātisko Republiku un Ruandu, sauktu par Nairobi procesu, īstenošanu, ko jūs labi zināt un kura mērķis ir cīnīties pret Ruandas hutu nemierniekiem Kongo Demokrātiskās Republikas austrumos. Vienošanās, kas 2008. gada janvārī tika noslēgta starp Kongo valdību un Kongo nemiernieku grupējumiem, tostarp kungu, sauktu par Gomas procesu, arī ir cietusi neveiksmi."@lv13 "Monsieur le Président, chère Madame la Commissaire, chère Benita, Mesdames et Messieurs les députés, je sais combien vous êtes préoccupés comme nous par la détérioration de la situation dans l'Est de la République démocratique du Congo et je me souviens, pour en avoir débattu avec vous, que notre inquiétude était croissante lorsque nous avions évoqué ce sujet lors de votre commission des affaires étrangères du mois d'octobre. La priorité, à l'heure actuelle, est de faire face à l'urgence humanitaire et de sécuriser l'accès aux populations déplacées. Conformément à son mandat, la MONUC joue un rôle essentiel. Elle poursuit actuellement le renforcement de son dispositif au Nord-Kivu et nous l'encourageons à poursuivre ses efforts dans cette voie. Le Secrétaire général des Nations unies a sollicité le renforcement des moyens de la mission et des discussions sont engagées sur ce point au Conseil de sécurité, nous souhaitons qu'elles aboutissent très vite. Face à l'urgence, l'Union européenne a significativement renforcé ses efforts dans le domaine humanitaire. De nombreux États membres, ainsi que la Commission, ont apporté des contributions exceptionnelles d'urgence en soutien à l'action des organisations non gouvernementales ou des agences des Nations unies, comme le Programme alimentaire mondial, ou le Haut commissariat aux réfugiés. Des subventions supplémentaires pour un total, à ce jour, de plus de 43 millions d'euros, sous forme de contributions à l'acheminement aérien – je pense à des pays comme le Royaume-Uni, la Belgique, l'Italie – ont permis de faire de l'Europe le premier contributeur, et de loin, dans l'effort humanitaire engagé dans cette crise. Ensuite, il nous faut relancer la dynamique permettant de régler, de manière durable, la question des groupes armés illégaux opérant dans l'Est de la République démocratique du Congo, de l'ensemble des groupes armés illégaux, qu'ils soient congolais ou étrangers, sachant qu'il n'existe pas de solution militaire à la crise et que toute solution passe nécessairement par la relance des processus de Goma et de Nairobi, que j'ai décrits tout à l'heure et qui constituent le cadre approprié pour permettre la stabilisation durable de la situation dans cette province du Congo. La reprise du dialogue et de la coopération entre la République du Congo et le Rwanda est, à cet égard, essentielle, et je tiens à saluer l'action du représentant spécial de l'Union européenne dans les Grands Lacs, M. Roeland Van de Geer, pour tenter de renouer les fils de ce dialogue. C'est donc autour de ces objectifs que s'est mobilisée ces dernières semaines la communauté internationale, en particulier l'Union européenne. Ces efforts ont porté leurs premiers fruits, marqués notamment par la reprise du dialogue entre Kinshasa et Kigali au niveau ministériel et l'organisation, le 7 novembre à Nairobi, à l'initiative des États de la région des Grands Lacs et de l'Union africaine, d'un sommet international consacré à la crise dans l'Est de la République du Congo, sommet auquel ont participé, notamment, les présidents congolais Kabila et rwandais Paul Kagame. Parmi les acquis les plus importants de ce sommet, on note l'engagement des États de la région à envoyer, si nécessaire, des forces de maintien de la paix dans l'Est de la République du Congo et, si nécessaire, à nommer une équipe de facilitateurs de haut niveau composée de l'ancien président nigérian Obasanjo et de l'ancien président tanzanien Mkapa. Lors de son sommet extraordinaire à Johannesburg, le 10 novembre, la SADC s'est également déclarée prête à envoyer, si nécessaire, une force de maintien de la paix dans l'Est de la République du Congo. L'Union européenne salue l'engagement des États africains et reste déterminée à poursuivre sa coopération avec l'ONU, l'Union africaine et les pays de la région des Grands Lacs pour permettre le règlement de cette crise. Mais soyons clairs et lucides entre nous, cette crise ne pourra être résolue sans renforcement des moyens de stabilisation de la paix, notamment ceux des Nations unies. Les ministres des affaires étrangères de l'Union en ont longuement discuté lors du Conseil affaires générales et relations extérieures du 10 novembre dernier et la Présidence a décidé de réinscrire ce point à l'ordre du jour du prochain Conseil affaires générales et relations extérieures du 8 décembre, en présence de la Commission, représentée par Louis Michel et Benita Ferrero-Waldner. Force est de constater que la situation dans l'Est de la République démocratique du Congo s'est fortement dégradée depuis la fin du mois d'août et le lancement, par le CNDP du chef rebelle Nkunda, d'une offensive contre les forces armées congolaises qui se sont révélées incapables de résister mais ont laissé la force de maintien des Nations unies, la MONUC, seule pour assurer la protection des populations civiles. Les succès rencontrés par la rébellion sur le terrain l'ont conduite aux portes de Goma, qui est la capitale provinciale du Nord-Kivu et lui ont permis d'étendre significativement sa zone d'influence dans cette province frontalière du Rwanda. La crise toujours en cours montre, une fois de plus, le potentiel déstabilisateur que constitue la présence de tous les groupes rebelles à l'Est de la République démocratique du Congo: le CNDP mais aussi les rebelles hutus du FDLR. La déroute des forces armées congolaises démontre, là encore, que cette crise complexe ne peut être réglée par une solution militaire et que la voie d'un règlement durable passe par une solution politique qui prenne en compte à la fois les acteurs locaux et régionaux. J'y reviendrai dans un instant. Au plus fort de la crise et de l'offensive des forces rebelles de Laurent Nkunda, l'Union européenne s'est fortement mobilisée, suivie du reste de la communauté internationale. L'urgence, vous vous en souvenez, était d'abord d'empêcher la prise de Goma et de tenter de stabiliser le conflit. C'est pourquoi le commissaire Louis Michel s'est rendu sur place. Les 1er et 2 novembre, il a été suivi par Bernard Kouchner, en sa qualité de Président en exercice du Conseil, conjointement avec David Miliband. Les messages politiques de retenue ont été passés par les deux ministres, à Kinshasa, Kigali, Dar el Salaam. Les ministres se sont également rendus à Goma pour marquer, sur le terrain, toute l'attention que nous portons à cette crise, prendre la mesure des besoins des populations déplacées et rencontrer des organisations humanitaires car la population civile, une fois encore, est la première victime de la reprise des combats. Ces combats ont entraîné une dégradation importante de la situation humanitaire. On estime ainsi à 250 000 le nombre de personnes déplacées supplémentaires dans des conditions totalement dramatiques, portant le total à plus de un million de déplacés pour la seule province du Nord-Kivu aujourd'hui. S'y sont ajoutées de graves atteintes aux droits de l'homme, perpétrées par les groupes rebelles, y compris des exécutions sommaires, des violences sexuelles à grande échelle et le recrutement d'enfants soldats ainsi que des actes de pillage de la part des groupes rebelles, comme de certains éléments des forces armées congolaises. La reprise des combats a, par ailleurs, interrompu la mise en œuvre des accords conclus entre la République démocratique du Congo et le Rwanda en novembre 2007, ce qu'on appelle le processus de Nairobi, que vous connaissez, et qui est centré sur la lutte contre les rebelles hutus rwandais des FDLR présents dans l'Est de la République du Congo. L'accord passé entre le gouvernement congolais et les groupes rebelles congolais, y compris le CNDP de Nkunda, en janvier 2008, connu sous le nom de processus de Goma, est également rompu."@mt15 "Mijnheer de Voorzitter, mevrouw de commissaris, beste Benita, geachte afgevaardigden, ik weet dat u, evenals wij, zeer bezorgd bent over de verslechterende situatie in het oosten van de Democratische Republiek Congo. Ik kan mij nog herinneren dat wij dit vraagstuk hebben besproken tijdens een bijeenkomst van uw Commissie buitenlandse zaken in oktober jongstleden en uiting hebben gegeven aan onze toenemende ongerustheid. De prioriteit nu is de aanpak van de humanitaire noodsituatie en een veilige toegang tot de ontheemde bevolkingen. Met haar mandaat speelt de MONUC een essentiële rol. Zij is nog steeds bezig met de versterking van haar aanwezigheid in Noord-Kivu en wij moedigen haar aan om haar pogingen in deze richting voort te zetten. De secretaris-generaal van de Verenigde Naties heeft aangedrongen op meer middelen voor de missie en daarover zijn er momenteel besprekingen gaande in de Veiligheidsraad, die naar wij hopen heel spoedig hun beslag zullen kunnen vinden. Wegens de urgente situatie heeft de Europese Unie haar inspanningen op humanitair gebied aanzienlijk opgevoerd. Van een groot aantal lidstaten en van de Commissie zijn uitzonderlijke bijdragen, noodbijdragen gekomen ter ondersteuning van de activiteiten van niet-gouvernementele organisaties of van de organisaties van de Verenigde Naties, zoals het Wereldvoedselprogramma of het Hoog Commissariaat voor de Vluchtelingen. Dankzij extra steun voor een totaal van tot nu toe meer dan 43 miljoen euro in de vorm van bijdragen aan het luchtvervoer – ik denk aan landen als het Verenigd Koninkrijk, België en Italië – is Europa met afstand de grootste bijdrager aan de humanitaire inspanningen in deze crisis. Vervolgens moeten wij opnieuw de dynamiek op gang brengen die ervoor kan zorgen dat de kwestie van alle illegale gewapende groepen die in het oosten van de Democratische Republiek Congo opereren, of het nu Congolezen of buitenlanders zijn, op duurzame wijze wordt opgelost, waarbij wij wel moeten beseffen dat er geen militaire oplossing is voor de crisis en dat elke oplossing noodzakelijkerwijs moet lopen via de hervatting van de processen van Goma en Nairobi, die ik zojuist heb beschreven en die het geschikte kader vormen voor de pogingen om de situatie in deze Congolese provincie te stabiliseren. De hervatting van de dialoog en samenwerking tussen de Democratische Republiek Congo en Rwanda is daarvoor van essentieel belang, en daarom ben ik verheugd over het optreden van de speciale vertegenwoordiger van de Europese Unie voor het gebied van de Grote Meren, de heer Roeland Van de Geer, die deze dialoog weer op gang probeert te brengen. Dat zijn de doelstellingen waarvoor de internationale gemeenschap en met name de Europese Unie zich de afgelopen weken heeft ingezet. Deze inspanningen hebben hun eerste vruchten afgeworpen. Dit blijkt vooral uit de hervatting van de dialoog op ministerieel niveau tussen Kinsjasa en Kigali en de bijeenroeping op 7 november van een internationale topconferentie over de crisis in het oosten van de Democratische Republiek Congo. Daartoe hadden de landen in het gebied van de Grote Meren en de Afrikaanse Unie het initiatief genomen en daaraan hebben met name de Congolese president Joseph Kabila en de Rwandese president Paul Kagame deelgenomen. Een van de belangrijkste resultaten van deze top is de toezegging van de landen in de regio om zo nodig vredeshandhavingstroepen te sturen naar het oosten van de Republiek Congo en zo nodig een team van bemiddelaars op hoog niveau te benoemen bestaande uit de ex-president van Nigeria Obasanjo en de ex-president van Tanzania Mkapa. Tijdens de buitengewone top van Johannesburg op 10 november jongstleden heeft de SADC eveneens verklaard bereid te zijn om zo nodig een vredeshandhavingsmacht te sturen naar het oosten van de Republiek Congo. De Europese Unie juicht het engagement van de Afrikaanse landen toe en is vastbesloten om haar samenwerking met de VN, de Afrikaanse Unie en de landen van het gebied van de Grote Meren voort te zetten om een oplossing te vinden voor deze crisis. Laten wij echter onder ons in alle duidelijkheid en nuchterheid vaststellen dat deze crisis niet kan worden opgelost zonder een versterking van de vredesstabiliserende middelen, en met name van die van de Verenigde Naties. De ministers van Buitenlandse Zaken van de Unie hebben hier lang over gediscussieerd tijdens de Raad Algemene Zaken en buitenlandse betrekkingen van 10 november jongstleden. Het voorzitterschap heeft besloten om dit punt opnieuw op de agenda te plaatsen van de komende Raad Algemene Zaken en Buitenlandse Betrekkingen van 8 december aanstaande en het daar te bespreken in aanwezigheid van de Commissie vertegenwoordigd door Louis Michel en Benita Ferrero-Waldner. Wij moeten echter vaststellen dat de situatie in het oosten van de Democratische Republiek Congo sterk verslechterd is sinds het einde van de maand augustus en sinds de CNDP van de rebellenleider Nkunda een offensief heeft ingezet tegen de Congolese strijdmachten, die niet bij machte bleken te zijn zich hiertegen te verzetten en uiteindelijk de bescherming van de burgerbevolking geheel overlieten aan de vredesmacht van de Verenigde Naties, de MONUC. Dankzij hun successen konden de rebellen de poorten van Goma, de provinciale hoofdstad van Noord-Kivu, bereiken en hun invloedszone in deze grensprovincie van Rwanda aanzienlijke uitbreiden. De huidige crisis toont eens te meer aan dat de aanwezigheid van alle rebellengroepen, de CNDP maar ook de Hutu-rebellen van de FDLR, ten oosten van de Democratische Republiek Congo een destabiliserende werking kan hebben. De aftocht van de Congolese strijdmachten heeft weer eens aangetoond dat deze ingewikkelde crisis niet met militaire middelen opgelost kan worden en dat de weg naar een duurzame regeling loopt via een politieke oplossing waarin rekening wordt gehouden met zowel de lokale als de regionale actoren. Ik kom daar zo meteen op terug. Toen de crisis en het offensief van de rebellenmacht van Laurent Nkunda een hoogtepunt bereikten, kwam de Europese Unie in het geweer, gevolgd door de rest van de internationale gemeenschap. U zult zich nog wel herinneren dat het voorkomen van de inname van Goma en de pogingen tot stabilisatie van het conflict de meest urgente opgaven waren. Daarom is commissaris Louis Michel zich naar het gebied gegaan en werd hij op 1 en 2 november gevolgd door Bernard Kouchner, in zijn hoedanigheid van fungerend voorzitter van de Raad, en David Miliband. De twee ministers hebben in Kinsjasa, Kigali en Dar el Salaam een politieke boodschap gegeven en gemaand tot zelfbeheersing. De ministers zijn eveneens naar Goma gegaan om ter plekke aan te tonen dat wij deze crisis al onze aandacht schenken. Zij wilden de behoeften van de ontheemde bevolkingen opnemen en humanitaire organisaties ontmoeten. Het is immers de burgerbevolking die opnieuw als eerste het slachtoffer is van het heroplaaien van de gevechten. Deze gevechten hebben de humanitaire situatie enorm achteruit doen gaan. Men schat dat nog eens 250 000 mensen zijn ontheemd en onder absoluut dramatische omstandigheden moeten leven. Daarmee is het totaal aantal ontheemden in alleen al de provincie Noord-Kivu opgelopen tot meer dan een miljoen. Afgezien daarvan zijn er ernstige schendingen van de mensenrechten gepleegd door de rebellengroepen, waaronder standrechtelijke executies, grootschalig seksueel geweld, het ronselen van kindsoldaten en plunderingen door de rebellengroepen maar ook door bepaalde onderdelen van de Congolese strijdmachten. Door het opnieuw oplaaien van de gevechten is ook de tenuitvoerlegging van de in november 2007 gesloten overeenkomsten tussen de Democratische Republiek Congo en Rwanda onderbroken. Dit wordt het proces van Nairobi genoemd, dat u bekend is en dat gericht is op de strijd tegen de in het oosten van de Democratische Republiek Congo aanwezige Rwandese Hutu-rebellen van de FDLR. Ook het akkoord dat gesloten werd tussen de Congolese regering en de Congolese rebellengroepen, met inbegrip van de CNDP van Nkunda, en dat bekend staat onder de naam van het proces van Goma, werd verbroken."@nl3 ". − Panie przewodniczący, pani komisarz − droga Benito − panie i panowie! Wiem, jak są państwo zaniepokojeni, podobnie jak i my, pogarszającą się sytuacją we wschodniej części Demokratycznej Republiki Konga. Przypominam sobie także, bo już odbyliśmy debatę na ten temat z państwem, że nasze zaniepokojenie znacznie wzrosło, kiedy w październiku poruszyliśmy ten temat na forum Komisji Spraw Zagranicznych Parlamentu. Obecnym priorytetem jest uporanie się z sytuacją zagrożenia humanitarnego oraz zapewnienie dostępu do przesiedlonej ludności. Zgodnie ze swoim mandatem MONUC odgrywa w tym względzie podstawową rolę. Obecnie misja nadal wzmacnia swoje środki w Północnym Kiwu, a my zachęcamy ją do kontynuowania wysiłków w tym kierunku. Sekretarz Generalny ONZ zawnioskował o dodatkowe środki na tę misję, a Rada Bezpieczeństwa rozpoczęła w tej sprawie dyskusję, która, mamy nadzieję, wkrótce się zakończy. W obliczu wyjątkowej sytuacji Unia Europejska znacznie zwiększyła wysiłki humanitarne. Wiele państw członkowskich, jak również Komisja, przeznaczyły wyjątkowe środki nadzwyczajne na wsparcie działań organizacji pozarządowych oraz agencji Organizacji Narodów Zjednoczonych, takich jak Światowy Program Żywnościowy oraz Wysoki Komisarz ds. Uchodźców. Dzięki dodatkowym środkom, których bieżąca wartość wynosi ponad 43 miliony euro, w formie składek na lotnicze operacje transportowe – mówię tutaj o takich krajach, jak Wielka Brytania, Belgia i Włochy – Europa jest zdecydowanie głównym ofiarodawcą pomocy humanitarnej udzielanej podczas tego kryzysu. Teraz musimy odzyskać dynamikę, która umożliwi osiągnięcie trwałego porozumienia w sprawie nielegalnych uzbrojonych grup działających we wschodniej części Demokratycznej Republiki Konga – wszystkich nielegalnych uzbrojonych grup, niezależnie czy pochodzą z Konga, czy z innych krajów – wiedząc, że nie ma militarnego rozwiązania tego kryzysu i że każde rozwiązanie wymaga ponownego uruchomienia procesów z Gomy i z Nairobi, które właśnie opisałem i które stanowią właściwe ramy trwałej stabilizacji sytuacji w tej prowincji Konga. Wznowienie dialogu i współpracy pomiędzy Demokratyczną Republiką Konga a Rwandą ma kluczowe znaczenie tej sprawie, pragnę więc zwrócić uwagę na działania specjalnego przedstawiciela Unii Europejskiej w regionie Wielkich Jezior Afrykańskich, Roelanda Van de Geera, obejmujące starania na rzecz wznowienia tego dialogu. Wokół tych właśnie celów nastąpiła mobilizacja wspólnoty międzynarodowej, a zwłaszcza Unii Europejskiej, w ciągu ostatnich kilku tygodni. Wysiłki te przyniosły swoje pierwsze owoce, zwłaszcza w postaci wznowienia dialogu pomiędzy Kinszasą a Kigali na poziomie ministerialnym oraz organizacji międzynarodowego spotkania na szczycie, które odbyło się 7 listopada w Nairobi z inicjatywy państw regionu Wielkich Jezior oraz Unii Afrykańskiej i było poświęcone kryzysowi we wschodniej części Demokratycznej Republiki Konga, a uczestniczyli w nim w szczególności prezydenci Konga i Rwandy, Joseph Kabila i Paul Kagame. Wśród głównych osiągnięć tego spotkania na szczycie należy zwłaszcza zauważyć zobowiązanie państw tego regionu do wysłania, jeśli zajdzie taka potrzeba, sił pokojowych do wschodniej części Demokratycznej Republiki Konga, a także, jeśli będzie to niezbędne, powołania zespołu mediatorów wysokiego szczebla, składającego się z byłego prezydenta Nigerii, pana Oluseguna Obasanjo oraz byłego prezydenta Tanzanii, pana Benjamina Mkapy. Na nadzwyczajnym szczycie w Johannesburgu w dniu 10 listopada SADC również zadeklarował swoją gotowość do wysłania sił pokojowych do wschodniej części Demokratycznej Republiki Konga, jeśli zajdzie taka potrzeba. Unia Europejska z zadowoleniem przyjmuje zaangażowanie państw afrykańskich i nadal jest zdecydowana, aby kontynuować współpracę z ONZ, Unią Afrykańską oraz krajami regionu Wielkich Jezior Afrykańskich w celu osiągnięcia rozwiązania tego kryzysu. Musimy jednak postawić sprawę jasno: zażegnanie kryzysu nie będzie możliwe bez wzmocnienia środków przeznaczonych na stabilizację pokoju, zwłaszcza środków pochodzących z ONZ. Ministrowie spraw zagranicznych Unii przeprowadzili szczegółowe dyskusje na ten temat podczas posiedzenia Rady ds. Ogólnych i Stosunków Zewnętrznych, które ostatnio odbyło się 10 listopada, i przewodniczący zdecydował się włączyć tę kwestię do porządku obrad kolejnej Rady ds. Ogólnych i Stosunków Zewnętrznych mającej się odbyć 8 grudnia w obecności Komisji reprezentowanej przez pana komisarza Louisa Michela i panią komisarz Benitę Ferrero-Waldner. Należy przyznać, że doszło do znacznego pogorszenia się sytuacji we wschodniej części Demokratycznej Republiki Konga począwszy od początku sierpnia kiedy CNDP, któremu przewodził lider rebeliantów Laurent Nkunda, rozpoczął ofensywę przeciwko siłom zbrojnym Konga. Te ostatnie nie były w stanie stawić im oporu, pozostawiając ochronę ludności cywilnej jedynie MONUC, pokojowym siłom ONZ. Sukcesy w walce odniesione na miejscu przez rebeliantów umożliwiły im dotarcie do bram Gomy, stolicy prowincji Północnego Kiwu, oraz znaczne zwiększenie strefy ich wpływów na terenie tej prowincji graniczącej z Rwandą. Utrzymujący się kryzys po raz kolejny pokazuje potencjalna niestabilność spowodowaną obecnością wszystkich grup rebeliantów we wschodniej części Demokratycznej Republiki Konga, nie tylko CNDP, ale również rebeliantów Hutu z FDLR. Rozgromienie sił zbrojnych Konga pokazuje również, że nie istnieje militarne rozwiązanie złożonego kryzysu i że droga ku trwałemu porozumieniu wymaga rozwiązania dyplomatycznego, uwzględniające zarówno graczy lokalnych, jak i regionalnych. Wrócę do tego tematu za moment. W samym szczycie kryzysu i ofensywy prowadzonej przez siły rebelianckie Laurenta Nkundy nastąpiła energiczna mobilizacja Unii Europejskiej, a następnie pozostałej wspólnoty międzynarodowej. Pilnym zadaniem, jak sobie państwo przypominają, było przede wszystkim uniemożliwienie przejęcia Gomy oraz próba stabilizacji konfliktu. Dlatego też komisarz Louis Michel pojechał do tego regionu, aby samemu przyjrzeć się sytuacji. Następnie, 1 i 2 listopada pojechał tam również Bernard Kouchner jako urzędujący przewodniczący Rady, a także David Miliband. Obaj ministrowie wysłali w Kinszasie, Kigali i Dar es Salaam sygnały polityczne wzywające do powściągliwości. Ministrowie pojechali również do Gomy, aby zademonstrować na miejscu, że ten kryzys jest w centrum naszej uwagi, ocenić potrzeby przesiedlonej ludności oraz spotkać się z organizacjami humanitarnymi, bowiem po raz kolejny ludność cywilna jest pierwszą ofiarą wznowienia walk. Walki te doprowadziły do znacznego pogorszenia się sytuacji humanitarnej. Szacuje się, że w bardzo dramatycznych warunkach przesiedlono kolejne 250 000 osób, co aktualnie podwyższa liczbę przesiedleńców ogółem do ponad miliona osób w samej tylko prowincji Północnego Kiwu. Na to nakładają się poważne naruszenia praw człowieka przez grupy rebeliantów, w tym zbiorowe egzekucje, rozpowszechniona przemoc na tle seksualnym, rekrutacja dzieci jako żołnierzy oraz rabunki, których dokonują zarówno grupy rebeliantów, jak i niektórzy członkowie kongijskich sił zbrojnych. Na skutek wznowienia walk przerwano wdrażanie porozumień podpisanych w listopadzie 2007 roku pomiędzy Demokratyczną Republiką Konga a Rwandą, określanych jako proces z Nairobi, które są państwu znane, a które dotyczą walki z rwandyjskimi rebeliantami Hutu z FDLR działającymi we wschodniej części Demokratycznej Republiki Konga. Załamało się również porozumienie pomiędzy rządem Konga a grupami rebeliantów kongijskich, łącznie z CNDP Nkundy, osiągnięte w styczniu 2008 roku i znane jako proces z Gomy."@pl16 ". Senhor Presidente, Senhora Comissária, cara Benita, Senhoras e Senhores Deputados, sei muito bem o quanto estão preocupados, tal como nós, com a deterioração da situação no Leste da República Democrática do Congo, e recordo-me, por ter debatido o assunto convosco, que a nossa preocupação já ia num crescendo quando referimos esta matéria perante a vossa Comissão dos Assuntos Externos, no mês de Outubro. A prioridade, neste momento, é a de fazer face à urgência humanitária e securizar o acesso às populações deslocadas. Nos termos do seu mandato, a MONUC desempenha um papel essencial. Prossegue actualmente o reforço do seu dispositivo no Kivu Norte e nós encorajamo-la a prosseguir esses esforços nessa via. O Secretário-Geral das Nações Unidas solicitou o reforço dos meios da missão, e queremos que as discussões desencadeadas sobre esta matéria no Conselho de Segurança sejam concluídas muito rapidamente. Perante a urgência, a União Europeia reforçou significativamente os seus esforços no domínio humanitário. Inúmeros Estados-Membros, bem como a Comissão, forneceram contribuições excepcionais de urgência de apoio à acção das organizações não governamentais (ONG) ou das Agências das Nações Unidas, como, por exemplo, o Programa Alimentar Mundial, ou o Alto Comissariado para os refugiados. Algumas subvenções adicionais, num total, até agora, de mais de 43 milhões de euros, sob a forma de contribuições para o encaminhamento aéreo - estou a pensar em países como o Reino Unido, a Bélgica e a Itália -, permitiram fazer da Europa o primeiro doador mundial, de muito longe, no esforço humanitário iniciado com esta crise. Em seguida, temos de relançar a dinâmica que irá permitir resolver, de forma duradoura, a questão dos grupos armados ilegais que operam no Leste da República Democrática do Congo, do conjunto dos grupos armados ilegais, sejam eles congoleses ou estrangeiros, tendo consciência que não existem soluções militares para a crise e que qualquer solução passa necessariamente pelo relançamento dos processos de Goma e Nairobi, que já descrevi há pouco e que constituem o quadro apropriado para permitir a estabilização duradoura da situação naquela província do Congo. O recomeço do diálogo e da cooperação entre a República Democrática do Congo e o Ruanda é, neste aspecto, essencial, e quero saudar a acção do representante social da União Europeia para os Grandes Lagos, o Sr. Roeland Van de Geer, na sua tentativa de restaurar os fios condutores do diálogo. Assim, foi em torno destes objectivos que se mobilizou, nestas últimas semanas, a comunidade internacional, nomeadamente a União Europeia. Esses esforços deram os seus primeiros frutos, marcados nomeadamente pelo recomeço do diálogo entre Kinshasa e Kigali, a nível ministerial, e a organização, em 7 de Novembro em Nairobi, por iniciativa dos Estados da Região dos Grandes Lagos e da União Africana, de uma cimeira internacional dedicada à crise no Leste da República Democrática do Congo, cimeira essa em que participaram, nomeadamente, os Presidentes congolês Kabila e ruandês Paul Kagame. Entre os acervos mais importantes dessa cimeira, chamamos a atenção para o compromisso dos Estados da região de enviarem, se necessário, forças de manutenção da paz para o Leste da República Democrática do Congo e, também se necessário, nomear uma equipa de facilitadores de alto nível composta pelo antigo Presidente nigeriano Obasanjo e o antigo Presidente tanzaniano Mkapa. Na sua cimeira extraordinária de Joanesburgo, de 10 de Novembro, a SADC declarou-se também disposta a enviar, se necessário, uma força de manutenção da paz para o Leste da República Democrática do Congo. A União Europeia saúda o empenho dos Estados africanos e mantém-se determinada em prosseguir a sua cooperação com a ONU, a União Africana e os países da Região dos Grandes Lagos com vista a permitir a resolução desta crise. Mas sejamos claros e lúcidos aqui entre nós: esta crise não poderá ser resolvida sem um reforço dos meios de estabilização da paz, nomeadamente das Nações Unidas. Os Ministros dos Negócios Estrangeiros da União discutiram-na longamente no Conselho Assuntos Gerais e Relações Externas de 10 de Novembro último, e a Presidência decidiu reinscrever esse ponto na ordem de trabalhos do próximo Conselho Assuntos Gerais e Relações Externas de 8 de Dezembro, na presença da Comissão, representada por Louis Michel e Benita Ferrero-Waldner. Somos forçados a constatar que a situação no Leste da República Democrática do Congo se degradou fortemente desde o final do mês de Agosto e do lançamento, pelo CNDP do chefe rebelde Nkunda, de uma ofensiva contra as forças armadas congolesas, que se revelaram incapazes de resistir e deixaram a força de manutenção das Nações Unidas, a MONUC, sozinha para garantir a protecção das populações civis. Os êxitos conseguidos pelos rebeldes no terreno conduziram-nos às portas de Goma, que é a capital provincial do Kivu Norte, e permitiram-lhes alargar significativamente a sua zona de influência naquela província de fronteira com o Ruanda. A crise, que continua, mostra, uma vez mais, o potencial destabilizador que constitui a presença de todos os grupos rebeldes no Leste da República Democrática do Congo: o CNDP, mas também os rebeldes hutus da FDLR. A derrota das forças armadas congolesas demonstra, também neste caso, que esta crise complexa não pode ser resolvida através de uma solução militar e que a via para a sua resolução duradoura passa por uma solução política que tenha em conta os actores tanto locais como regionais. Já voltarei a este ponto. Na altura mais intensa da crise e da ofensiva das forças rebeldes de Laurent Nkunda, a União Europeia mobilizou-se fortemente, seguida do resto da comunidade internacional. A urgência, como se recordarão, era, antes de mais, a de impedir a tomada de Goma e a de tentar estabilizar o conflito. Eis a razão por que o Comissário Louis Michel se deslocou ao local. Em 1 e 2 de Novembro, foi seguido por Bernard Kouchner, na sua qualidade de Presidente em exercício do Conselho, juntamente com David Miliband. As mensagens políticas aprovadas foram transmitidas pelos dois Ministros em Kinshasa, Kigali e Dar el Salaam. Os Ministros também se deslocaram a Goma para marcarem, no terreno, a enorme atenção que dispensamos a esta crise, para avaliarem as necessidades das populações deslocadas e para se avistarem com as organizações humanitárias, pois a população civil, mais uma vez, é a primeira vítima do reinicio dos combates. Estes combates provocaram uma degradação significativa da situação humanitária. Calcula-se em 250 mil o número de pessoas recentemente deslocadas, em condições totalmente dramáticas, elevando, actualmente, o total para mais de 1 milhão de deslocados só da província de Kivu Norte. A juntar aos graves atentados aos direitos humanos, perpetrados pelos grupos rebeldes, incluindo as execuções sumárias, as violências sexuais em grande escala e o recrutamento de crianças soldado, bem como os actos de pilhagem por parte dos grupos rebeldes e também de alguns elementos das forças armadas congolesas. O recomeço dos combates interrompeu, por outro lado, a aplicação dos acordos celebrados entre a República Democrática do Congo e o Ruanda, em Novembro de 2007, a que chamamos o processo de Nairobi, que todos conhecem, e que visa a luta contra os rebeldes hutus ruandeses das FDLR presentes no Leste da República Democrática do Congo. O acordo celebrado entre o Governo congolês e os grupos rebeldes congoleses, incluindo o CNDP de Nkunda, em Janeiro de 2008, conhecido pelo nome de processo de Goma, também foi rompido."@pt17 "Monsieur le Président, chère Madame la Commissaire, chère Benita, Mesdames et Messieurs les députés, je sais combien vous êtes préoccupés comme nous par la détérioration de la situation dans l'Est de la République démocratique du Congo et je me souviens, pour en avoir débattu avec vous, que notre inquiétude était croissante lorsque nous avions évoqué ce sujet lors de votre commission des affaires étrangères du mois d'octobre. La priorité, à l'heure actuelle, est de faire face à l'urgence humanitaire et de sécuriser l'accès aux populations déplacées. Conformément à son mandat, la MONUC joue un rôle essentiel. Elle poursuit actuellement le renforcement de son dispositif au Nord-Kivu et nous l'encourageons à poursuivre ses efforts dans cette voie. Le Secrétaire général des Nations unies a sollicité le renforcement des moyens de la mission et des discussions sont engagées sur ce point au Conseil de sécurité, nous souhaitons qu'elles aboutissent très vite. Face à l'urgence, l'Union européenne a significativement renforcé ses efforts dans le domaine humanitaire. De nombreux États membres, ainsi que la Commission, ont apporté des contributions exceptionnelles d'urgence en soutien à l'action des organisations non gouvernementales ou des agences des Nations unies, comme le Programme alimentaire mondial, ou le Haut commissariat aux réfugiés. Des subventions supplémentaires pour un total, à ce jour, de plus de 43 millions d'euros, sous forme de contributions à l'acheminement aérien – je pense à des pays comme le Royaume-Uni, la Belgique, l'Italie – ont permis de faire de l'Europe le premier contributeur, et de loin, dans l'effort humanitaire engagé dans cette crise. Ensuite, il nous faut relancer la dynamique permettant de régler, de manière durable, la question des groupes armés illégaux opérant dans l'Est de la République démocratique du Congo, de l'ensemble des groupes armés illégaux, qu'ils soient congolais ou étrangers, sachant qu'il n'existe pas de solution militaire à la crise et que toute solution passe nécessairement par la relance des processus de Goma et de Nairobi, que j'ai décrits tout à l'heure et qui constituent le cadre approprié pour permettre la stabilisation durable de la situation dans cette province du Congo. La reprise du dialogue et de la coopération entre la République du Congo et le Rwanda est, à cet égard, essentielle, et je tiens à saluer l'action du représentant spécial de l'Union européenne dans les Grands Lacs, M. Roeland Van de Geer, pour tenter de renouer les fils de ce dialogue. C'est donc autour de ces objectifs que s'est mobilisée ces dernières semaines la communauté internationale, en particulier l'Union européenne. Ces efforts ont porté leurs premiers fruits, marqués notamment par la reprise du dialogue entre Kinshasa et Kigali au niveau ministériel et l'organisation, le 7 novembre à Nairobi, à l'initiative des États de la région des Grands Lacs et de l'Union africaine, d'un sommet international consacré à la crise dans l'Est de la République du Congo, sommet auquel ont participé, notamment, les présidents congolais Kabila et rwandais Paul Kagame. Parmi les acquis les plus importants de ce sommet, on note l'engagement des États de la région à envoyer, si nécessaire, des forces de maintien de la paix dans l'Est de la République du Congo et, si nécessaire, à nommer une équipe de facilitateurs de haut niveau composée de l'ancien président nigérian Obasanjo et de l'ancien président tanzanien Mkapa. Lors de son sommet extraordinaire à Johannesburg, le 10 novembre, la SADC s'est également déclarée prête à envoyer, si nécessaire, une force de maintien de la paix dans l'Est de la République du Congo. L'Union européenne salue l'engagement des États africains et reste déterminée à poursuivre sa coopération avec l'ONU, l'Union africaine et les pays de la région des Grands Lacs pour permettre le règlement de cette crise. Mais soyons clairs et lucides entre nous, cette crise ne pourra être résolue sans renforcement des moyens de stabilisation de la paix, notamment ceux des Nations unies. Les ministres des affaires étrangères de l'Union en ont longuement discuté lors du Conseil affaires générales et relations extérieures du 10 novembre dernier et la Présidence a décidé de réinscrire ce point à l'ordre du jour du prochain Conseil affaires générales et relations extérieures du 8 décembre, en présence de la Commission, représentée par Louis Michel et Benita Ferrero-Waldner. Force est de constater que la situation dans l'Est de la République démocratique du Congo s'est fortement dégradée depuis la fin du mois d'août et le lancement, par le CNDP du chef rebelle Nkunda, d'une offensive contre les forces armées congolaises qui se sont révélées incapables de résister mais ont laissé la force de maintien des Nations unies, la MONUC, seule pour assurer la protection des populations civiles. Les succès rencontrés par la rébellion sur le terrain l'ont conduite aux portes de Goma, qui est la capitale provinciale du Nord-Kivu et lui ont permis d'étendre significativement sa zone d'influence dans cette province frontalière du Rwanda. La crise toujours en cours montre, une fois de plus, le potentiel déstabilisateur que constitue la présence de tous les groupes rebelles à l'Est de la République démocratique du Congo: le CNDP mais aussi les rebelles hutus du FDLR. La déroute des forces armées congolaises démontre, là encore, que cette crise complexe ne peut être réglée par une solution militaire et que la voie d'un règlement durable passe par une solution politique qui prenne en compte à la fois les acteurs locaux et régionaux. J'y reviendrai dans un instant. Au plus fort de la crise et de l'offensive des forces rebelles de Laurent Nkunda, l'Union européenne s'est fortement mobilisée, suivie du reste de la communauté internationale. L'urgence, vous vous en souvenez, était d'abord d'empêcher la prise de Goma et de tenter de stabiliser le conflit. C'est pourquoi le commissaire Louis Michel s'est rendu sur place. Les 1er et 2 novembre, il a été suivi par Bernard Kouchner, en sa qualité de Président en exercice du Conseil, conjointement avec David Miliband. Les messages politiques de retenue ont été passés par les deux ministres, à Kinshasa, Kigali, Dar el Salaam. Les ministres se sont également rendus à Goma pour marquer, sur le terrain, toute l'attention que nous portons à cette crise, prendre la mesure des besoins des populations déplacées et rencontrer des organisations humanitaires car la population civile, une fois encore, est la première victime de la reprise des combats. Ces combats ont entraîné une dégradation importante de la situation humanitaire. On estime ainsi à 250 000 le nombre de personnes déplacées supplémentaires dans des conditions totalement dramatiques, portant le total à plus de un million de déplacés pour la seule province du Nord-Kivu aujourd'hui. S'y sont ajoutées de graves atteintes aux droits de l'homme, perpétrées par les groupes rebelles, y compris des exécutions sommaires, des violences sexuelles à grande échelle et le recrutement d'enfants soldats ainsi que des actes de pillage de la part des groupes rebelles, comme de certains éléments des forces armées congolaises. La reprise des combats a, par ailleurs, interrompu la mise en œuvre des accords conclus entre la République démocratique du Congo et le Rwanda en novembre 2007, ce qu'on appelle le processus de Nairobi, que vous connaissez, et qui est centré sur la lutte contre les rebelles hutus rwandais des FDLR présents dans l'Est de la République du Congo. L'accord passé entre le gouvernement congolais et les groupes rebelles congolais, y compris le CNDP de Nkunda, en janvier 2008, connu sous le nom de processus de Goma, est également rompu."@ro18 "Vážený pán predsedajúci, pani komisárka, drahá Benita, dámy a páni, viem, ako veľmi ste, rovnako ako my, znepokojení zhoršujúcou sa situáciou na východe Konžskej demokratickej republiky. Už sme túto záležitosť spolu preberali, takže si spomínam na naše rastúce obavy, keď sme túto otázku v októbri predniesli vo Výbore pre zahraničné veci. V súčasnosti je prioritou riešiť naliehavú humanitárnu situáciu a zaistiť prístup k vysídleným obyvateľom. V súlade so svojím mandátom zohráva kľúčovú úlohu misia MONUC. Momentálne posilňuje svoje opatrenia v Severnom Kivu a my ju nabádame, aby v tomto úsilí pokračovala. Generálny tajomník OSN požiadal o ďalšie zdroje pre túto misiu a v Bezpečnostnej rade sa už o tejto otázke začalo diskutovať. Veríme, že k dohode dôjde veľmi rýchlo. V tejto naliehavej situácii Európska únia významne posilnila svoje humanitárne úsilie. Mnohé členské štáty i Komisia poskytli výnimočné núdzové príspevky na podporu činnosti mimovládnych organizácií, agentúr OSN, napríklad Svetového potravinového programu, a Vysokého komisára pre utečencov. Vďaka zvláštnemu príspevku na leteckú dopravu v aktuálnej výške viac ako 43 miliónov EUR – teraz hovorím o krajinách ako Spojené kráľovstvo, Belgicko a Taliansko – je Európa v tejto kríze zďaleka najvýznamnejším prispievateľom k humanitárnemu úsiliu. Teraz musíme opäť postupovať dynamicky, aby sme našli udržateľné riešenie problému ilegálnych ozbrojených skupín pôsobiacich na východe Konžskej demokratickej republiky, všetkých ilegálnych ozbrojených skupín, či už konžských, alebo zahraničných. Vieme už, že neexistuje žiadne vojenské riešenie krízy a že akékoľvek riešenie vyžaduje obnovenie procesov z Gomy a Nairobi, o ktorých som pred chvíľou hovoril a ktoré tvoria vhodný rámec pre trvalú stabilizáciu situácie v tejto konžskej provincii. Obnovenie dialógu a spolupráce medzi Konžskou demokratickou republikou a Rwandou je v tejto súvislosti rozhodujúce. Rád by som vyzdvihol činnosť osobitného predstaviteľa Európskej únie pre oblasť Veľkých afrických jazier Roelanda Van de Geera, ktorý vyvíja úsilie o opätovné rozbehnutie tohto dialógu. Práve v súvislosti s týmito cieľmi sa v priebehu posledných niekoľkých týždňov zmobilizovalo medzinárodné spoločenstvo a najmä Európska únia. Toto úsilie už prinieslo svoje prvé ovocie, predovšetkým v podobe obnovenia dialógu na úrovni ministrov medzi Kinshasou a Kigali a zorganizovania medzinárodného samitu venovaného kríze na východe Konžskej demokratickej republiky 7. novembra v Nairobi, ktorý sa uskutočnil z iniciatívy štátov regiónu Veľkých jazier a Africkej únie a na ktorom sa zúčastnili aj konžský prezident Joseph Kabila a rwandský prezident Paul Kagame. Spomedzi pozitívnych výsledkov tohto samitu treba spomenúť predovšetkým záväzok štátov regiónu vyslať v prípade potreby mierové sily na východ Konžskej demokratickej republiky a tiež v prípade potreby vymenovať tím sprostredkovateľov na vysokej úrovni, ktorého členmi by boli bývalý prezident Nigérie pán Obasanjo a bývalý prezident Tanzánie pán Mkapa. Na mimoriadnom samite v Johannesburgu 10. novembra deklarovali svoju pripravenosť vyslať v prípade potreby mierové sily na východ Konžskej demokratickej republiky aj štáty Rozvojového spoločenstva južnej Afriky (SADC). Európska únia víta záväzok afrických štátov a je naďalej rozhodnutá pokračovať vo svojej činnosti spolu s OSN, Africkou úniou a krajinami regiónu Veľkých jazier s cieľom dosiahnuť riešenie tejto krízy. Musíme však jasne povedať, že riešenie tejto krízy nebude možné bez posilnenia zdrojov určených na stabilizáciu mieru, a to hlavne zdrojov OSN. Ministri zahraničných vecí Únie sa podrobne zaoberali touto otázkou na zasadnutí Rady pre všeobecné záležitosti a vonkajšie vzťahy 10. novembra minulého roka, pričom predseda sa rozhodol zaradiť tento bod do programu nasledujúceho zasadnutia Rady pre všeobecné záležitosti a vonkajšie vzťahy 8. decembra, na ktorom budú prítomní aj zástupcovia Komisie, pán Louis Michel a pani Benita Ferrerová-Waldnerová. Treba povedať, že situácia na východe Konžskej demokratickej republiky sa výrazne zhoršila po tom, ako začal koncom augusta Národný kongres obrany ľudu (CNDP) vedený lídrom povstalcov Laurentom Nkundom ofenzívu proti konžským ozbrojeným silám. Ukázalo sa, že tie nie sú schopné odolávať, takže civilné obyvateľstvo teraz chráni jedine mierová misia OSN v Konžskej demokratickej republike (MONUC). Úspechy na súši priviedli povstalcov až k bránam Gomy, hlavného mesta provincie Severné Kivu, čím sa výrazne rozšírila ich sféra vplyvu v tejto provincii na hranici s Rwandou. Táto pokračujúca kríza opäť ukazuje potenciál nestability, ktorú spôsobuje prítomnosť jednotlivých povstaleckých skupín na východe Konžskej demokratickej republiky – nielen CNDP, ale aj povstalcov z kmeňa Hutu zo skupiny Demokratické sily za oslobodenie Rwandy (FDLR). Drvivá porážka konžských ozbrojených síl tiež ukázala, že táto komplikovaná kríza sa nedá urovnať vojenským riešením a že cesta k udržateľnému urovnaniu si vyžaduje politické riešenie, ktoré bude brať do úvahy miestnych aj regionálnych aktérov. O chvíľu sa k tomu vrátim. V čase najhlbšej krízy a najsilnejšej ofenzívy povstaleckých síl Laurenta Nkundu sa Európska únia rýchlo zmobilizovala, v čom ju nasledoval aj zvyšok medzinárodného spoločenstva. Naliehavou úlohou, ako si spomeniete, bolo v prvom rade zabrániť dobytiu Gomy a pokúsiť sa stabilizovať konflikt. Preto šiel do tohto regiónu aj komisár Louis Michel, aby sa oboznámil so situáciou na vlastné oči; 1. a 2. novembra ho nasledovali Bernard Kouchner v pozícii úradujúceho predsedu Rady a David Miliband. Obaja ministri prezentovali politický odkaz zdržanlivosti, a to v Kinshase, Kigali aj Dar es Salaame. Ministri navštívili aj Gomu, aby priamo na mieste ukázali, že kríze venujeme plnú pozornosť, preskúmali požiadavky vysídleného obyvateľstva a stretli sa s humanitárnymi organizáciami, pretože aj v tomto prípade je civilné obyvateľstvo prvou obeťou obnovenia bojov. Boje viedli k výraznému zhoršeniu humanitárnej situácie. Odhaduje sa, že bolo vysídlených ďalších 250 000 ľudí za tých najdramatickejších okolností, čím sa aktuálny celkový počet vysídlených osôb len v provincii Severné Kivu zvýšil na viac ako jeden milión. K tomu sa pridáva vážne porušovanie ľudských práv, ktorého sa dopúšťajú povstalecké skupiny, vrátane masových popráv, rozšíreného sexuálneho násilia, verbovania detských vojakov a rabovania, a to zo strany povstaleckých skupín aj niektorých zložiek konžských ozbrojených síl. Obnovenie bojov tiež prerušilo plnenie dohôd uzatvorených v novembri 2007 medzi Konžskou demokratickou republikou a Rwandou, známych ako proces z Nairobi, ktoré už poznáte a ktoré sú zamerané na boj proti rwandským povstalcom z kmeňa Hutu z FDLR sídliacim na východe Konžskej demokratickej republiky. Nedodržiava sa ani dohoda medzi konžskou vládou a konžskými povstaleckými skupinami vrátane CNDP pána Nkundu z januára 2008 známa ako proces z Gomy."@sk19 "Gospod predsednik, komisarka, draga Benita, gospe in gospodje, vem, da ste zaskrbljeni, prav tako kot mi, zaradi poslabšanja razmer na vzhodu Demokratične republike Kongo in spomnim se, ker smo že o tem razpravljali z vami, da smo postajali vse bolj zaskrbljeni, ko smo to vprašanje oktobra izpostavili v vašem Odboru za zunanje zadeve. Trenutna prednostna naloga je spoprijeti se s humanitarnimi nujnimi nalogami in zagotoviti varen dostop do razseljenega prebivalstva. V skladu s svojim mandatom ima MONUC bistveno vlogo. Trenutno nadaljuje s krepitvijo svojih ukrepov v Severnem Kivuju in spodbujamo ga, da s svojimi prizadevanji v tej smeri nadaljuje. Generalni sekretar Združenih narodov je zahteval dodatne vire za misijo in v Varnostnem svetu so se začele razprave o tej zadevi, za katere upamo, da se bodo kmalu zaključile. Soočena z nujnim položajem je Evropska unija bistveno okrepila svoja humanitarna prizadevanja. Veliko držav članic in tudi Komisija so izjemno prispevali k podpori ukrepov nevladnih organizacij in agencij Združenih narodov, kot sta Svetovni program za prehrano in Urad visokega komisarja ZN za begunce. Z dodatnimi sredstvi k sedanji vrednosti, ki znaša čez 43 milijonov evrov, v obliki prispevkov k preskrbi po zraku – sklicujem se na države, kot so Združeno kraljestvo, Belgija in Italija –, je Evropa glavni donator humanitarnih prizadevanj za rešitev krize. Sedaj moramo spet začeti z dinamiko, ki bo omogočila trajnostno rešitev v zvezi z nezakonitimi oboroženimi skupinami, ki delujejo na vzhodu Demokratične republike Kongo, in vsemi nezakonitimi oboroženimi skupinami, naj bodo državljani Konga ali tujci, z vednostjo, da ni vojaške rešitve krize in da vsaka rešitev zahteva ponovni zagon procesov iz Gome in Nairobija, ki sem ju pravkar opisal in ki oblikujeta ustrezni okvir za trajno stabilizacijo razmer v tej pokrajini Konga. Ponovna vzpostavitev dialoga in sodelovanje med Demokratično republiko Kongo in Ruando je v tej zadevi bistveno in za delovanje se želim zahvaliti posebnemu predstavniku Evropske unije za Afriška velika jezera, Roelandu Van de Geeru, za poskus ponovne vzpostavitve dialoga. Mednarodna skupnost in zlasti Evropska unija sta si v zadnjih tednih prizadevali ravno za te cilje. Ta prizadevanja so rodila prve sadove, zlasti v nadaljevanju dialoga med Kinšaso in Kigalijem na ministrski ravni in v organizaciji mednarodnega vrha, posvečenega krizi na vzhodu Demokratične republike Kongo, ki sta se ga udeležila predsednika Ruande in Konga, Joseph Kabila in Paul Kagame, v Nairobiju 7. novembra, na pobudo držav območja Velikih jezer in Afriške unije. Med glavnimi napredki tega vrha bi radi zlasti opozorili na obvezo držav v regiji, da bodo poslale, če bo potrebno, mirovne sile na vzhod Demokratične republike Kongo in, če bo potrebno, imenovala ekipo posrednikov na visoki ravni, ki jo bosta sestavljala nekdanji predsednik Nigerije gospod Obasanjo in nekdanji predsednik Tanzanije gospod Mkapa. Na izrednem vrhu v Johannesburgu dne 10. novembra je SADC izrazil pripravljenost, da pošlje, če bo potrebno, mirovne sile na vzhod Demokratične republike Kongo. Evropska unije pozdravlja obvezo afriških držav in ostaja odločena, da bo nadaljevala svoje sodelovanje z ZN, Afriško unijo in državami območja Velikih jezer, da bi dosegla rešitev za krizo. Toda mora nam biti jasno, da ne bo mogoče razrešiti krize brez krepitve virov, ki so namenjeni za stabilizacijo miru, zlasti virov Združenih narodov. Zunanji ministri Unije so o tem vprašanju na dolgo razpravljali v Svetu za splošne zadeve in zunanje odnose 10. novembra lansko leto in predsednik je odločil, da bo to točko uvrstil na dnevni red za naslednje srečanje Sveta za splošne zadeve in zunanje odnose 8. decembra ob prisotnosti Komisije, ki jo bosta zastopala Louis Michel in Benita Ferrero-Waldner. Povedati je treba, da so se razmere na vzhodu Demokratične republike Kongo bistveno poslabšale od konca avgusta, ko je CNDP, ki jo vodi vodja upornikov Laurent Nkunda, začela z ofenzivo proti kongovski vojski. Vojska se ni mogla upirati in je zaščito civilnega prebivalstva prepustila samo MONUC, mirovni sili Združenih narodov. Uspehi so upornike na ozemlju privedli do vrat mesta Goma, glavnega mesta pokrajine Severni Kivu, in jim omogočili, da so pomembno razširili svoje vplivno območje na tej mejni pokrajini z Ruando. Trajajoča kriza še enkrat kaže potencial za nestabilnost, ki jo ustvarja prisotnost vseh uporniških skupin na vzhodu Demokratične republike Kongo: ne le CNDP, ampak tudi hutujskih upornikov FDLR. Poraz kongovske vojske prav tako kaže, da te zapletene krize ni mogoče rešiti z vojsko in da pot do trajnostne ureditve zahteva politično rešitev, ki upošteva tako lokalne kot regionalne akterje. K temu se bom kmalu vrnil. V globoki krizi in na vrhuncu ofenzive s strani uporniških sil Laurenta Nkunde se je Evropska unija aktivno mobilizirala in sledila ji je ostala mednarodna skupnost. Nujna naloga, kot se boste sami spomnili, je bila najprej preprečiti zajetje Gome in poskus stabilizirati konflikt. Zato se je komisar Louis Michel osebno odpravil v regijo. 1. in 2. novembra sta mu sledila Bernard Kouchner v vlogi predsedujočega Svetu in David Miliband. Politično sporočilo omejitev sta izrazila oba ministra v Kinšasi, Kigaliju in Dar es Salaamu. Ministra sta prav tako odpotovala v Gomo, da bi na kraju samem pokazala, da je naš namen glede krize oceniti zahteve razseljenega prebivalstva in se srečati s humanitarnimi organizacijami, saj je še enkrat civilno prebivalstvo prva žrtev ponovnega bojevanja. Bojevanje je vodilo k bistvenemu poslabšanju humanitarnih razmer. Ocenjuje se, da je bilo razseljenih nadaljnjih 250 000 ljudi v zelo dramatičnih pogojih, kar pomeni skupaj več kot milijon razseljenih oseb samo v pokrajini Severni Kivu. K temu prištejte resne kršitve človekovih pravic, ki so jih zagrešile uporniške skupine, vključno z masovnimi pokoli, množičnim spolnim nasiljem, novačenjem otrok za vojsko in ropanjem s strani tako uporniških skupin kot tudi nekaterih v kongovski vojski. Ponovna bojevanja so tudi prekinila izvajanje sporazumov, sklenjenih novembra 2007 med Demokratično republiko Kongo in Ruando, znanih pod imenom proces iz Nairobija, ki ga poznate in ki se osredotoča na bitko proti ruandskim hutujskim upornikom FDLR, ki se nahajajo na vzhodu Demokratične republike Kongo. Sporazum med vlado Konga in kongovskimi uporniškimi skupinami, vključno z Nkundovo CNDP, januarja 2008, znan pod imenom proces iz Gome, prav tako ne velja več."@sl20 ". − Herr talman, fru kommissionsledamot, min kära Benita, mina damer och herrar! Jag vet att ni, på samma sätt som vi, är bekymrade över den försämrade situationen i östra Demokratiska republiken Kongo och jag kommer ihåg, eftersom vi redan har diskuterat frågan med er, att vi blev allt mer bekymrade när vi tog upp frågan i ert utskott för utrikesfrågor i oktober. Det man prioriterar just nu är att ta itu med den akuta humanitära situationen och säkra tillträdet till de fördrivna personerna. I linje med sitt mandat spelar Monuc en viktig roll. Det håller för närvarande på att stärka sina åtgärder i norra Kivu och vi uppmuntrar det att fortsätta sina initiativ i denna riktning. FN:s generalsekreterare har begärt extra resurser till detta uppdrag och diskussioner om denna fråga, som vi hoppas blir klara mycket snabbt, har inletts i säkerhetsrådet. Inför den akuta situationen har EU på ett betydande sätt stärkt sina humanitära åtgärder. Många medlemsstater, såväl som kommissionen, har gett exceptionellt stora bidrag för att stödja de icke-statliga organisationernas åtgärder och FN:s byråer, t.ex. Världslivsmedelsprogrammet och flyktingkommissarien. Extra förnödenheter, till ett värde som uppgår till över 43 miljoner euro, i form av bidrag till luftbron – jag avser länder som Storbritannien, Belgien och Italien – gör EU till den överlägset största biståndsgivaren under denna kris. Nu måste vi få till stånd den dynamik som kommer att ge en hållbar lösning på frågan avseende de olagliga väpnade grupper som finns i östra Demokratiska republiken Kongo: alla olagliga väpnade grupper, vare sig de är kongolesiska eller utländska, i vetskap om att det inte finns någon militär lösning på krisen och att varje form av lösning kräver en nystart på Goma- och Nairobiprocesserna som jag just har beskrivit och som utgör den lämpliga ramen för en hållbar stabilisering av situationen i denna kongolesiska provins. Det är nödvändigt att Demokratiska republiken Kongo och Rwanda återupptar sin dialog och sitt samarbete i denna fråga, och jag vill bekräfta den verksamhet som Roeland Van de Geer, Europeiska unionens särskilda representant i området kring de afrikanska stora sjöarna, bedriver i syfte att försöka få parterna att återuppta dialogen. Det är kring dessa mål som världssamfundet, särskilt EU, har samlats under de senaste veckorna. Dessa initiativ har nu gett resultat för första gången, särskilt när det gäller den återupptagna dialogen mellan Kinshasa och Kigali på ministernivå och inom organisationen, i Nairobi den 7 november, på initiativ av länderna kring de stora sjöarna och Afrikanska unionen, på ett internationellt toppmöte om krisen i östra Demokratiska republiken Kongo där särskilt de kongolesiska och rwandiska presidenterna, Joseph Kabila och Paul Kagame, deltog. Bland de viktigaste framstegen under toppmötet bör vi särskilt uppmärksamma de regionala staternas åtagande att om nödvändigt skicka fredsbevarande trupper till östra Demokratiska republiken Kongo och, om nödvändigt, utse en högnivågrupp av kontaktpersoner, bestående av Nigerias f.d. president Olesegun Obasanjo och Tanzanias f.d. president Benjamin Mkapa. Vid sitt extra toppmöte i Johannesburg den 10 november meddelade SADC även sin beredvillighet att eventuellt skicka fredsbevarande trupper till östra Demokratiska republiken Kongo. EU välkomnar de afrikanska staternas engagemang och är fortfarande fast beslutet att fortsätta sitt samarbete med FN, Afrikanska unionen och länderna kring de stora sjöarna för att hitta en lösning på krisen. Låt oss emellertid klargöra att det inte kommer att bli möjligt att lösa krisen utan större resurser för att stabilisera freden, i synnerhet till FN. Unionens utrikesministrar diskuterade frågan grundligt vid sitt sammanträde (allmänna frågor och yttre förbindelser) den 10 november, och ordföranden beslutade att ta med denna punkt på dagordningen för nästa sammanträde den 8 december, där kommissionen skulle närvara, företrädd av Louis Michel och Benita Ferrero-Waldner. Man måste konstatera att situationen i östra Demokratiska republiken Kongo har försämrats oerhört sedan slutet av augusti när CNDP, lett av rebelledaren Laurent Nkunda, inledde en offensiv mot den kongolesiska armén. Armén hade inget att sätta emot och tvingades att låta endast Monuc, FN:s fredsbevarande styrka, skydda civilbefolkningen. Rebellernas landvinningar tillät dem att marschera till Goma, provinshuvudstaden i norra Kivu, och gjorde det möjligt för dem att i betydande grad utvidga sitt kontrollerade område i denna provins som gränsar till Rwanda. Den pågående krisen visar återigen risken för instabilitet som orsakas av närvaron av alla rebellgrupper i östra Demokratiska republiken Kongo: inte bara CNDP, utan även Huturebeller från FDLR. Den kongolesiska arméns fullständiga nederlag visar också att denna komplexa kris inte kan lösas med militära medel och att en hållbar fred kräver en politisk lösning där man tar hänsyn till både de lokala och de regionala aktörerna. Jag återkommer strax till detta. Under den djupaste krisen och under de mest intensiva attackerna från Laurent Nkundas rebellstyrkor mobiliserade EU kraftfullt, åtföljt av resten av världssamfundet. Som ni minns var den viktigaste uppgiften att först och främst förhindra att Goma förlorades och att försöka stabilisera konflikten. Det var därför kommissionsledamot Louis Michel reste till regionen för att få en uppfattning om läget. Den 1 och 2 november besöktes platsen av Bernard Kouchner, i sin roll som rådets tjänstgörande ordförande, och av David Miliband. Det politiska budskapet om återhållsamhet uttrycktes av båda ministrarna i Kinshasa, Kigali och Dar es-Salaam. Ministrarna reste även till Goma för att på plats visa att krisen har vår fulla uppmärksamhet, för att bedöma de fördrivna personernas behov och för att träffa de humanitära organisationerna, därför att det är civilbefolkningen som blir det första offret om striderna återupptas. Striderna har lett till en kraftig försämring av den humanitära situationen. Man har beräknat att ytterligare 250 000 personer har fördrivits under de mest dramatiska omständigheter, om man bara räknar med de totalt över en miljon fördrivna personerna i provinsen norra Kivu. Lägg till detta de allvarliga överträdelserna av de mänskliga rättigheterna som rebellgrupperna gör sig skyldiga till, däribland summariska avrättningar, omfattande sexuellt våld, rekryteringen av barnsoldater och plundring, både av rebellgrupperna och vissa delar av den kongolesiska armén. De återupptagna striderna har även avbrutit genomförandet av de avtal som slöts i november 2007 mellan Demokratiska republiken Kongo och Rwanda, känt som Nairobiprocessen, som ni känner till och som är inriktad på kampen mot de rwandiska huturebeller från FDLR som finns i östra Demokratiska republiken Kongo. Avtalet mellan den kongolesiska regeringen och de kongolesiska rebellgrupperna, inbegripet Laurent Nkundas CNDP, i januari 2008, känt som Gomaprocessen, har också brutit samman."@sv22
lpv:unclassifiedMetadata	"Benita Ferrero-Waldner"13 "Bernard Kouchner"13 "CNDP"13 "David Miliband."13 "FDLR"13 "Jean-Pierre Jouyet,"18,15,8 "Joseph Kabila"13 "Laurent Nkunda"13 "Louis Michel"13 "MONUC"13 "Mkapa"13 "Nkunda"13 "Obasanjo"13 "Paul Kagame,"13 "Roeland Van de Geer"13 "SADV"13,13 "World Food Programme"13 "in situ"21 "président en exercice du Conseil"18,15,8
lpv:videoURI	<go to Events_and_structure europarl>6

Named graphs describing this resource:

The resource appears as object in 2 triples

Context graph