Local view for "http://purl.org/linkedpolitics/eu/plenary/2008-11-18-Speech-2-071"

Predicate	Value (sorted: default)
rdf:type	lpv_eu:Speech6
dcterms:Date	"2008-11-18"^^xsd:date6
dcterms:Is Part Of	lp_eu:Sisteme de ajutor pentru agricultori în cadrul PAC - Modificări aduse politicii agricole comune - Sprijinul pentru dezvoltare rurală acordat din Fondul European Agricol pentru Dezvoltare Rurală (FEADR) - Orientările strategice ale Comunităţii pentru dezvoltarea rurală (2007-2013) (dezbatere)6
dcterms:Language	"fr"^^xsd:language6
lpv:document identification number	"en.20081118.4.2-071"6
lpv:hasSubsequent	lp_eu:2008-11-18-Speech-2-0726
lpv:speaker	lp:Michel Barnier6
lpv:spoken text	"Monsieur le Président, Mesdames et Messieurs les députés, je voudrais télégraphiquement, en vous remerciant beaucoup pour votre attention et les interpellations que vous nous avez adressées, évoquer quelques points. Voilà, Monsieur le Président, Mesdames et Messieurs, j’ai pris beaucoup d’attention et d’intérêt à écouter toutes les interventions, nombreuses et précises, qui ont été faites. À partir de l’avis que vous allez donner, et je remercie encore le président Neil Parish et toute la commission, le rapporteur, du travail qui a été fait, ma mission va être de faire émerger un compromis politique dynamique qui nous permette d’adapter la politique agricole commune, tout en la préservant, dans le nouveau contexte mondial où nous nous trouvons. C’est la tâche à laquelle nous allons travailler avec Mariann Fischer Boel et l’ensemble de ses collaborateurs, que je remercie de l’état d’esprit que nous avons construit entre nous tout au long des mois passés. Je voudrais peut-être dire un dernier mot en écho à une remarque de M Aubert, tout à l’heure, qui évoquait le contexte d’insécurité alimentaire. La Présidence est très consciente qu’on ne peut pas parler de la politique agricole commune comme si nous étions dans une forteresse, repliés sur nous-mêmes Européens. C’était précisément dans cet esprit qu’au Parlement européen lui-même, nous avons organisé, le 3 juillet, une conférence avec le Directeur général de l’OMC, la Directrice générale de la Banque mondiale, le Directeur général de la FAO, beaucoup de parlementaires et le commissaire Louis Michel, sur cette question: «Qui va nourrir le monde?» Et dans le même esprit, nous organiserons le 28 novembre prochain une réunion de travail, toujours avec Louis Michel, sur le lien entre agriculture et développement. Donc, je suis personnellement, tout comme la Présidence, très attentif à ce que l’on parle bien de l’agriculture pour préserver le modèle alimentaire agricole et territorial qui est celui de l’Union européenne et qu’accompagne la politique agricole commune depuis cinquante ans, mais en ayant un regard ouvert et solidaire sur ce qu’il se passe dans les autres régions du monde. D’abord, la modulation que M. Goepel a évoquée, comme M. Baco, M. Sanzarello et M Lulling à l’instant. La question du taux de modulation sera, je peux vous le garantir, un élément clé de tout compromis. J’ai bien noté que le Parlement souhaite qu’une solution intermédiaire soit trouvée. J’ajoute qu’une modulation progressive trop importante pourrait sans doute poser des difficultés à plusieurs États membres, mais il faut être bien conscient que le principe même de modulation progressive répond à une demande sociale et fortement médiatisée. Il nous faudra donc, avec Mariann Fischer Boel, trouver un compromis, et je pense qu’à ce titre, la position proposée par votre rapporteur éclairera ce compromis. À propos de modulation, un élément complémentaire qu’il faut mettre dans le paquet, c’est la question du taux de cofinancement de la modulation additionnelle. Vous avez proposé 100%, c’est-à-dire l’absence de cofinancement national. C’est très ambitieux, mais je pense que c’est une direction qui est juste. Et puis la question des nouveaux défis. J’ai bien compris la position de la commission de l’agriculture, considérant de facto l’accompagnement du secteur laitier comme un de ces nouveaux défis financés par la modulation. Je pense que c’est une des voies sur laquelle nous allons travailler avec Mariann Fischer Boel. Autre gros dossier très difficile, Mesdames et Messieurs, central, celui qu’a évoqué M. Capoulas Santos en souhaitant une approche prudente et modérée – et c’est aussi le sentiment de M. Goepel ou de Véronique Mathieu, de M. Le Foll, tout à l’heure, je cite quelques-uns d’entre vous mais beaucoup pourront évoquer cette question –, celui des quotas laitiers. Il y a deux problèmes à régler: celui de l’augmentation des quotas et du rythme d’augmentation, et puis celui des mesures d’accompagnement. Sur l’augmentation des quotas, j’ai constaté que les débats du Parlement ont montré des positions très contrastées. Pour dire la vérité, c’est également le cas au sein du Conseil des ministres. La solution que vous préconisez – 1% par an entre 2009 et 2010 – et de se prononcer alors sur la base d’un rapport sur la poursuite de l’augmentation, est une approche prudente, comme l’a souhaité votre rapporteur, M. Capoulas Santos. Se pose en parallèle la question de la visibilité à moyen terme pour les entreprises agricoles, comme pour les entreprises tout court. Cela milite pour une trajectoire prévue dès maintenant jusqu’en 2015, et finalement mon sentiment est que la proposition de la Commission est proche du poids d’équilibre. Nous allons y travailler, notamment sur les mesures d’accompagnement, puisque tout le monde est d’accord pour accompagner les régions fragiles. La solution préconisée à travers la mobilisation de l’article 68, la mise en œuvre d’actions plus structurelles, permettrait, me semble-t-il, de disposer d’une boîte à outils utile pour accompagner ce secteur. Sur la mécanique des instruments financiers à mettre en place, je pense qu’il faut en discuter pour trouver une solution acceptable par tous. J’ai bien entendu l’idée du «Fonds laitier». Un mot, Monsieur le Président, sur les outils de régulation des marchés. J’ai bien noté les demandes qui visent à maintenir les outils de régulation des marchés et des outils efficaces. Je pense comme vous, dans ce nouveau contexte mondial que nous avons été plusieurs à évoquer, pour l’agriculture, pour l’alimentation, que ce secteur productif, cette économie réelle qui touche à l’alimentation des gens, a besoin d’instruments d’intervention en cas de déséquilibre grave sur les marchés, et de ce point de vue-là, l’intervention est un point important dans la négociation. Beaucoup d’États membres, comme beaucoup de parlementaires, souhaitent que l’on revoie, que l’on rediscute des propositions initiales de la Commission. Nous allons là aussi chercher un compromis qui permette de garder un véritable filet de sécurité efficace. Un dernier mot sur l’article 68. Il y a eu beaucoup de débats chez vous, au Parlement, comme au Conseil, et une forte demande d’assouplissement des possibilités d’utilisation de cet article, qui suscite beaucoup d’intérêt, tout en en préservant le caractère commun. Cela permettrait peut-être, enfin sûrement de mon point de vue, en assouplissant les possibilités d’utiliser l’article, d’aller vers le soutien à des productions comme celles de la filière ovine qui a été évoquée et qui en a besoin. Nous travaillons là aussi avec la commissaire dans ce sens, de même que nous allons chercher des solutions pour améliorer les conditions de financement. Je pense en particulier aux demandes portées par beaucoup de représentants des nouveaux États membres pour plus de justice et d’équité."@fr8
lpv:translated text	"Pane předsedající, dámy a pánové, mnohokrát vám děkuji za vaši pozornost a za otázky, které jste nám položili. Rád bych se postupně zabýval několika věcmi. Pane předsedající, dámy a pánové, velmi pozorně a s velkým zájmem jsem naslouchal všem těm velmi konkrétním vystoupením, které zde zazněly. Bude mým úkolem, abych na základě stanoviska, které hodláte vydat, a já bych rád znovu poděkoval panu předsedajícímu Parishovi, celému výboru i panu zpravodaji za odvedenou práci, zajistil dynamický politický kompromis, který nám umožní společnou zemědělskou politiku přizpůsobit a zárověň ji ochránit v novém celosvětovém kontextu, v němž se nacházíme. To je úkol, na kterém budeme pracovat s paní Mariann Fischer Boelovou a jejími kolegy, a já jim děkuji za atmosféru spolupráce, kterou jsme mezi sebou vytvořili v posledních měsících. Rád bych také možná řekl poslední poznámku k tomu, co před okamžikem uvedla paní Aubertová, která připomenula situaci v zabezpečení potravin. Předsednictví si plně uvědomuje, že nemůžeme diskutovat o zemědělské politice s klapkami na očích, zahleděni do Evropy. Právě to nás vedlo k tomu, abychom 3. července zorganizovali na půdě Evropského parlamentu za účasti generálního ředitele Světové obchodní organizace, generálního ředitele Světové banky, generálního ředitele Organizace OSN pro výživu a zemědělství, řady poslanců Evropského parlamentu a komisaře Louise Michela konferenci o tomto tématu s názvem Kdo nakrmí svět? V tomtéž duchu zorganizujeme dne 28. listopadu pracovní setkání, rovněž s panem Louisem Michelem, o vztahu mezi zemědělstvím a rozvojem. Věnuji tedy, podobně jako předsednictví, zvýšenou pozornost tomu, co se říká o zemědělství, aby byl zachován zemědělský model a model regionální výroby potravin v EU, který byl oporou společné zemědělské politiky po padesát let, neustále si však udržuji jasný a vnímavý pohled na to, co se děje v jiných částech světa. Zaprvé bych rád hovořil o odlišení, o němž před okamžikem mluvil pan Goepel a pan Baco, pan Sanzarello i paní Lullingová. Mohu vám potvrdit, že otázka míry odlišení bude klíčovým prvkem každého kompromisu. Všiml jsem si, že by byl Parlament rád, kdyby byl nalezen kompromis. Chtěl bych dodat, že přílišné progresivní odlišení by zcela jistě mohlo některým členským státům způsobit problémy, musíme si však být dobře vědomi toho, že celý princip progesivního odlišení odpovídá často uváděné společenské potřebě. My, společně s Mariann Fischer Boelovou, proto musíme nalézt kompromis, a s ohledem na to se domnívám, že stanovisko navržené vaším zpravodajem takový kompromis objasní. Pokud jde o odlišení, je dalším prvkem, který musí být součástí balíčku, otázka míry spolufinancování u doplňkového odlišení. Navrhli jste 100 % – tedy žádné vnitrostátní spolufinancování. To je velmi ambiciózní, podle mne je to však krok správným směrem. Dále bych se rád zabýval otázkou nových výzev. Plně chápu stanovisko Výboru pro zemědělství a rozvoj venkova, co se týče podpory odvětví mléka, pokud budeme financovat tuto výzvu, která je jednou z nových výzev financovaných z odlišení. Domnívám se, že to je jedna z cest, na které budeme s Mariann Fischer Boelovou pracovat. Dalším velmi širokým a velmi problematickým klíčovým bodem je, dámy a pánové, bod, který uvedl pan Capoulas Santos, totiž že by upřednostnil opatrný a umírněný přístup; stejný pocit sdílel také pan Goepel a paní Mathieuová a před okamžikem i pan Le Foll. Připomněl jsem jen několik jmen, řada z vás by však o tomto tématu mohla hovořit – jedná se o téma kvót pro mléko. Je třeba řešit dva problémy: zvýšení kvót a míru tohoto zvýšení a dále podpůrná opatření. Pokud jde o zvyšování kvót, všiml jsem si během rozprav v Parlamentu, že se názory na tuto otázku značně liší. Abych byl upřímný, stejná situace panuje i v Radě ministrů. Řešení, které navrhujete – 1 % ročně v letech 2009 a 2010 – a o dalším postupu rozhodnout na základě zprávy o pokračování zvyšování, je obezřetný přístup, v souladu s přáním vašeho zpravodaje pana Capoulas Santose. Zároveň je zde otázka střednědobého výhledu pro zemědělské podniky a pro podniky obecně. To vyžaduje nasměrovat kurz až do roku 2015 a já mám nakonec pocit, že návrh Komise inklinuje k rovnováze. Budeme na tom, a zejména na podpůrných opatřeních, pracovat, neboť všichni souhlasí s tím, abychom podporovali citlivé regiony. Doporučené řešení za použití článku 68, tedy zavést více strukturálních opatření, by nám myslím poskytlo užitečnou škálu nástrojů pro podporu tohoto odvětví. Pokud jde o to, jak by finanční nástroje, které mají být zavedeny, fungovaly, považuji za nezbytné vést diskusi k nalezení všeobecně přijatelného řešení. Ovšemže přemýšlím o fondu pro mléko. Pane předsedající, rád bych se zmínil o nástrojích regulace trhu. Zaznamenal jsem žádosti o ponechání nástrojů regulace trhu a účinných nástrojů. Podobně jako vy se v tomto novém celosvětovém kontextu, o němž řada z nás hovořila, domnívám, že pro zemědělství a pro potraviny, toto výrobní odvětví, tuto skutečnou ekonomiku, která má dopad na zabezpečení potravin pro lidi, jsou zapotřebí intervenční nástroje pro případ závažné nestability na trhu, a z tohoto hlediska je intervence významným aspektem jednání. Řada členských států, podobně jako mnoho poslanců Evropského parlamentu, usiluje o revizi původních návrhů Komise a jejich opětovné projednání. Směřujeme také k nalezení kompromisu, který by nám umožnil zachovat skutečnou a účinnou bezpečnostní síť. A nakonec bych rád hovořil o článku 68. Zde v Parlamentu i v Radě proběhla řada diskusí a existuje silná poptávka po zpřístupnění možností uplatňovat tento článek, který vzbuzuje velký zájem, zatímco bude zachována jeho jednota. Zpřístupnění možností pro uplatnění tohoto článku by možná – alespoň dle mého názoru – umožnilo posunout se například k podpoře pro odvětví chovu ovcí, které zde bylo zmíněno a které podporu potřebuje. I zde s paní komisařkou v tomto směru pracujeme, právě se snažíme nalézt řešení, která mají za cíl zlepšit podmínky financování. Mám na mysli zejména požadavky, které vznesla řada zástupců členských států na téma větší spravedlnosti a rovnosti."@cs1 "Hr. formand, mine damer og herrer! Mange tak for Deres opmærksomhed og de spørgsmål, som De har stillet os. Jeg vil gerne tage fat på flere ting, én ad gangen. Jeg har hørt nøje efter, og det har været interessant at lytte til alle de mange detaljerede taler. Min opgave er på baggrund af den udtalelse, som De snart afgiver – og jeg vil endnu engang gerne takke udvalgsformanden, hr. Parish, hele udvalget og ordføreren for deres arbejdsindsats – at sikre et dynamisk politisk kompromis, som vil gøre os i stand til at tilpasse og samtidig beskytte den fælles landbrugspolitik i lyset af den nye globale situation, som vi befinder os i. Det er den opgave, som vi vil forsøge at løse sammen med fru Fischer Boel og alle hendes kolleger, som jeg takker for det gode samarbejde, der er opstået i løbet af de seneste måneder. Jeg ville måske gerne sige en sidste ting vedrørende en bemærkning fra fru Aubert, som nævnte den usikre fødevaresituation. Formandskabet er udmærket klar over, at vi ikke kan drøfte den fælles landbrugspolitik, som befandt vi os i et fort og kun skulle tænke på os selv i Europa. Det var netop i det lys, at vi den 3. juli afholdt en konference i Parlamentet over temaet "Who will feed the World" med deltagelse af generaldirektøren for Verdenshandelsorganisationen, direktøren for Verdensbanken, generaldirektøren for Levnedsmiddel- og Landbrugsorganisationen, mange medlemmer af Parlamentet og kommissær Michel. Vi afholder i samme forbindelse et arbejdsmøde med hr. Michel den 28. november om forbindelsen mellem landbrug og udvikling. Jeg er derfor ligesom resten af formandskabet meget opmærksom på, hvad der siges om landbruget, af hensyn til at bevare EU's landbrugsmodel og regionale fødevaremodel, som i 50 år har dannet grundlag for den fælles landbrugspolitik, men vi skal samtidig fortsat have et klart og empatisk perspektiv om, hvad der sker i andre dele af verden. Jeg vil for det første gerne tale om graduering, som hr. Goepel, hr. Baco, hr. Sanzarello og fru Lulling nævnte for lidt siden. Jeg kan forsikre Dem om, at spørgsmålet om gradueringssatsen vil få en central plads i ethvert kompromis. Jeg har noteret mig Parlamentets ønske om, at der findes en kompromisløsning. Jeg vil gerne tilføje, at en for kraftig progressiv graduering bestemt vil kunne medføre problemer for flere medlemsstater, men vi må være opmærksomme på, at selve princippet om progressiv graduering imødekommer et samfundsmæssigt behov, som har været meget omtalt i medierne. Vi skal derfor sammen med fru Fischer Boel finde et kompromis, og jeg mener i den forbindelse, at Deres ordførers forslag vil bidrage til dette kompromis. Med hensyn til graduering er spørgsmålet om medfinansieringsgraden i forbindelse med yderligere graduering et andet element, der skal omfattes af pakken. De har foreslået 100 %, dvs. ingen national medfinansiering. Det er meget ambitiøst, men jeg tror, at det er den rigtige vej at gå. Jeg vil dernæst tage fat på spørgsmålet om de nye udfordringer. Jeg forstod udmærket holdningen i Udvalget om Landbrug og Udvikling af Landdistrikter, der betragter de facto-støtte til mejerisektoren som en af disse nye udfordringer, der skal finansieres gennem graduering. Jeg mener, at det er en af de muligheder, som vi skal arbejde med sammen med fru Fischer Boel. Hr. Capoulas Santos nævnte et andet vigtigt spørgsmål, som spænder vidt og er meget problematisk. Han ønsker en forsigtig og moderat tilgang på området, hvilket hr. Goepel, fru Mathieu og hr. Le Foll også netop har givet udtryk for. Jeg har kun nævnt nogle få navne, men mange af Dem talte om dette emne, nemlig mælkekvoterne. Der er to problemer, som vi skal have løst: forhøjelsen af kvoterne og forhøjelsens størrelse samt støtteforanstaltninger. Jeg har med hensyn til forhøjelsen af kvoterne lagt mærke til, at drøftelserne i Parlamentet har afsløret meget forskellige holdninger. Situationen er ærligt talt den samme i Ministerrådet. Den løsning, som De anbefaler – 1 % pr. år mellem 2009 og 2010, hvorefter der på baggrund af en rapport tages stilling til endnu en forhøjelse – er en fornuftig strategi, som er i tråd med Deres ordførers, hr. Capoulas Santos', ønsker. Der er samtidig spørgsmålet om gennemsigtigheden på mellemlang sigt for landbrugsvirksomheder og for virksomheder generelt. En sådan gennemsigtighed kræver, at vi fastlægger en kurs fra nu og frem til 2015, og jeg føler i sidste ende, at Kommissionens forslag er tæt på at være en afbalanceret løsning. Vi vil arbejde med dette og navnlig med støtteforanstaltningerne, eftersom alle er enige om at bevilge støtte til udsatte regioner. Den foreslåede løsning med at anvende artikel 68 til at gennemføre foranstaltninger af mere strukturel karakter vil efter min mening give os en række nyttige værktøjer, som vi kan bruge til at støtte denne sektor. Jeg mener med hensyn til indretningen af de finansielle instrumenter, der skal gennemføres, at vi har behov for en drøftelse for at finde en løsning, som alle kan acceptere. Jeg tænker naturligvis på "mælkefonden". Jeg vil gerne sige et par ord om de instrumenter, der skal regulere markedet. Jeg har noteret mig ønskerne om at bevare markedsreguleringsmekanismerne og effektive instrumenter. Jeg mener ligesom Dem, at i denne nye globale landbrugs- og fødevaresituation, som mange af os har henvist til, har denne produktionssektor, denne realøkonomi, som påvirker befolkningens fødevareforsyning, behov for interventionsmekanismer i tilfælde af alvorlig ustabilitet på markedet, og intervention er ud fra det synspunkt et vigtigt aspekt i forhandlingen. Mange medlemsstater ønsker ligesom mange medlemmer af Parlamentet at ændre og genforhandle Kommissionens oprindelige forslag. Vi vil søge at finde et kompromis, der gør os i stand til at fastholde et egentligt og effektivt sikkerhedsnet. Jeg vil til sidst gerne tale om artikel 68. Der har ligesom i Rådet været mange forhandlinger her i Parlamentet, og der har været et stærkt ønske om at åbne mulighederne for anvendelse af denne artikel, som vækker manges interesse, men samtidig bevare dens helhed. Hvis vi åbner mulighederne for anvendelse af denne artikel, vil det måske – og efter min mening uden tvivl – gøre os i stand til at støtte de former for produktion, som er blevet nævnt, og som har behov for støtte, bl.a. produktionen af får. Vi arbejder også på det punkt sammen med Kommissionen, ligesom vi vil forsøge at finde løsninger, der kan forbedre finansieringsbetingelserne. Jeg tænker navnlig på kravene om større retfærdighed og lighed fra mange af repræsentanterne for de nye medlemsstater."@da2 "Herr Präsident, meine Damen und Herren! Vielen Dank für Ihre Aufmerksamkeit und die Fragen, die Sie uns gestellt haben. Auf einige Punkte möchte ich nun nacheinander eingehen. Herr Präsident, meine Damen und Herren! Ich habe den vielen ausführlichen Reden aufmerksam und mit großem Interesse zugehört. Auf der Grundlage Ihrer Meinungsäußerung, die noch folgen wird, möchte ich erneut dem Vorsitzenden, Herrn Parish, dem gesamten Ausschuss und dem Berichterstatter für die geleistete Arbeit danken. Meine Aufgabe ist es nun, einen dynamischen politischen Kompromiss zu gewährleisten, der es uns ermöglicht, die gemeinsame Agrarpolitik an den neuen globalen Kontext anzupassen, sie gleichzeitig aber auch zu sichern. Diese Aufgabe werden wir gemeinsam mit Mariann Fischer Boel und allen ihren Kollegen bewältigen, denen ich für den konstruktiven Geist, der zwischen uns in den letzten Monaten herrschte, danken möchte. Gestatten Sie mir abschließend noch ein Wort zu einer soeben von Frau Aubert geäußerten Bemerkung, die das Problem der Ernährungsunsicherheit erwähnte. Der Präsidentschaft ist völlig bewusst, dass wir über die Fragen der gemeinsamen Agrarpolitik nicht so diskutieren können, als würden wir uns hier in Europa völlig abgeschottet in einer Festung befinden. Vor diesem Hintergrund haben wir am 3. Juli im Europäischen Parlament eine Konferenz mit dem Generaldirektor der Welthandelsorganisation, dem Generaldirektor der Weltbank, dem Generaldirektor der Organisation für Ernährung und Landwirtschaft, vielen Mitgliedern des Europäischen Parlaments und Kommissar Louis Michel zu der Frage organisiert „Wer wird die Welt ernähren?“. Ähnlich war die Motivation für unseren Beschluss, am 28. November ein Arbeitstreffen zu organisieren, an dem erneut Louis Michel teilnehmen wird und bei dem es um die Verbindung zwischen Landwirtschaft und Entwicklung geht. Wie die Präsidentschaft, so verfolge auch ich aufmerksam, was über die Landwirtschaft gesagt wird, um das landwirtschaftliche und regionale Ernährungsmodell der Europäischen Union zu sichern. Dieses Modell hat die gemeinsame Agrarpolitik über 50 Jahre hinweg unterstützt. Gleichzeitig müssen wir aber auch klar und empathisch im Blick behalten, was in anderen Teilen der Welt passiert. Erstens möchte ich etwas zur Modulation sagen, die von Herrn Goepel sowie gerade von Herrn Baco, Herrn Sanzarello und Frau Lulling erwähnt wurde. Die Frage des Modulationssatzes wird, das kann ich Ihnen versichern, ein Kernelement eines jeden Kompromisses sein. Den Wunsch des Parlaments nach einer Kompromisslösung habe ich zur Kenntnis genommen. Ergänzen möchte ich, dass eine zu gravierende progressive Modulation mit Sicherheit bei einigen Mitgliedstaaten Probleme erzeugen kann. Uns allen muss jedoch auch bewusst sein, dass allein das Prinzip der progressiven Modulation einem allgemein bekannten sozialen Bedürfnis gerecht wird. Deshalb müssen wir gemeinsam mit Mariann Fischer Boel einen Kompromiss finden. In dieser Hinsicht bin ich der Auffassung, dass die von Ihrem Berichterstatter vorgeschlagene Position auch diesen Kompromiss beeinflussen wird. Was die Modulation betrifft, so ist die Kofinanzierungsrate einer zusätzlichen Modulation ein weiteres Element, das in das Paket eingebunden werden muss. Sie haben 100 % vorgeschlagen, was einem Verzicht auf nationale Kofinanzierung gleichkommt. Das ist sehr ehrgeizig, doch ich glaube, diesen Weg müssen wir gehen. Nun möchte ich noch auf das Problem der neuen Herausforderungen eingehen. Die Position des Ausschusses für Landwirtschaft und ländliche Entwicklung verstehe ich voll und ganz. Damit wird eine Unterstützung des Milchsektors als eine der neuen Herausforderungen betrachtet, deren Bewältigung durch Modulation zu finanzieren ist. Ich glaube, das ist eine der Baustellen, auf denen wir gemeinsam mit Mariann Fischer Boel arbeiten werden. Eine weitere wichtige Frage, meine Damen und Herren, die weitreichend und sehr problematisch ist, wurde von Herrn Capoulas Santos in sehr kluger und besonnener Art und Weise angesprochen – eine Haltung, die soeben auch bei Herrn Goepel und Frau Mathieu sowie bei Herrn Le Foll deutlich wurde. Ich habe nur einige Namen erwähnt, doch viele von Ihnen könnten sich in dieser Angelegenheit, der Frage der Milchquoten, äußern. Es gibt zwei Probleme, die zu lösen sind: der Anstieg der Quoten und die Höhe dieses Anstiegs sowie Unterstützungsmaßnahmen. Was den Anstieg der Quoten betrifft, habe ich festgestellt, dass während der Debatten im Parlament sehr unterschiedliche Positionen deutlich wurden. Um ehrlich zu sein, sieht das im Ministerrat genauso aus. Die von Ihnen empfohlene Lösung – 1 % jährlich zwischen 2009 und 2010 – sowie eine spätere Entscheidung auf der Grundlage eines Berichts zur Fortführung des Anstiegs ist ein vorsichtiger Ansatz, der auch den Wünschen unseres Berichterstatters, Herrn Capoulas Santos, entspricht. Gleichzeitig besteht das Problem der mittelfristigen Transparenz für landwirtschaftliche Betriebe wie auch für Unternehmen im Allgemeinen. Deshalb ist es notwendig, einen Kurs für die Zeit zwischen jetzt und 2015 zu entwickeln. Ich habe den Eindruck, dass der Vorschlag der Kommission ein Gleichgewicht finden möchte. Wir werden daran arbeiten, auch insbesondere an Unterstützungsmaßnahmen, da die Unterstützung problematischer Regionen einhellig befürwortet wird. Die empfohlene Lösung – eine Nutzung von Artikel 68 zur Umsetzung weiterer struktureller Maßnahmen – würde uns nach meiner Auffassung einige nützliche Instrumente zur Unterstützung dieses Sektors in die Hand geben. Was die potenzielle Wirkung der einzuführenden Finanzinstrumente betrifft, so bin ich der Auffassung, dass eine Diskussion mit dem Ziel geführt werden muss, eine für alle akzeptable Lösung zu finden. Ich denke dabei selbstverständlich an den „Milchfonds“. Nun möchte ich, Herr Präsident, noch ein Wort zu den Instrumenten zur Marktregulierung sagen. Ich habe die Anträge zur Kenntnis genommen, die auf eine Beibehaltung der Instrumente zur Regulierung des Markts und deren Effektivität abzielen. Wie Sie glaube ich, dass ich in diesem neuen globalen Kontext, der vielfach angesprochen wurde, die Landwirtschaft und die Lebensmittelindustrie, dieser Produktionssektor, dieser Zweig der Realwirtschaft, der Auswirkungen auf die Lebensmittelversorgung der Menschen hat, Interventionsmechanismen braucht, die bei einer ernsthaften Instabilität des Marktes einzusetzen sind. Aus dieser Perspektive sind Interventionen ein wichtiger Aspekt der Verhandlungen. Viele Mitgliedstaaten und viele Mitglieder des Europäischen Parlaments möchten die ursprünglichen Vorschläge der Kommission verändern und erneut über darüber diskutieren. Wir werden auch einen Kompromiss suchen, der uns gestattet, ein wirkliches effektives Sicherheitsnetz zu behalten. Gestatten Sie mir abschließend noch ein Wort zu Artikel 68. Hier im Parlament – wie auch im Rat – wurden viele Debatten geführt, und es wurde nachdrücklich die Forderung erhoben, die Möglichkeiten für eine Anwendung dieses Artikels zu erweitern, gleichzeitig aber seine Allgemeingültigkeit beizubehalten. Diese Forderung ist auf großes Interesse gestoßen. Eine Erweiterung der Möglichkeiten für eine Anwendung dieses Artikels würde möglicherweise – meines Erachtens mit Sicherheit – die Möglichkeiten für eine Unterstützung jener Produktionszweige verbessern, die – wie beispielsweise der bereits erwähnte Schafsektor – Unterstützung brauchen. Auch in dieser Richtung arbeiten wir mit der Kommissarin zusammen, wie wir auch noch Lösungen zur Verbesserung der Finanzierungsbedingungen suchen. Insbesondere denke ich dabei auch an die von vielen Vertretern der neuen Mitgliedstaaten erhobene Forderung nach mehr Gerechtigkeit und Gleichheit."@de9 "Κύριε Πρόεδρε, κυρίες και κύριοι, πολλές ευχαριστίες για την προσοχή σας και για τις ερωτήσεις που μας υποβάλλατε. Θα ήθελα να εξετάσω διάφορα σημεία, ένα προς ένα. Κύριε Πρόεδρε, κυρίες και κύριοι, έδωσα μεγάλη προσοχή και άκουσα με ενδιαφέρον όλες τις λεπτομερείς ομιλίες που πραγματοποιήθηκαν. Βάσει της γνώμης που πρόκειται να δώσετε, και θα ήθελα να ευχαριστήσω άλλη μια φορά τον Πρόεδρο, κ. Parish, ολόκληρη την επιτροπή και τον εισηγητή, για την εργασία που έχει γίνει, ο στόχος μου θα είναι να εξασφαλιστεί ένας δυναμικός πολιτικός συμβιβασμός που μας επιτρέπει να προσαρμόσουμε την Κοινή γεωργική πολιτική, προστατεύοντας την συγχρόνως, στο νέο διεθνές επίπεδο στο οποίο βρισκόμαστε. Αυτός είναι ο στόχος στον οποίο πρόκειται να συνεργαστούμε με την κα Mariann Fischer Boel και όλους τους συναδέλφους της, τους οποίους ευχαριστώ για το πνεύμα που έχουμε αναπτύξει μεταξύ μας κατά τη διάρκεια των προηγούμενων μηνών. Θα ήθελα ίσως να πω μια τελική λέξη σχετικά με ένα σχόλιο που έγινε μόλις τώρα από την κα Aubert, η οποία ανέφερε την κατάσταση της αβεβαιότητας για τα τρόφιμα. Η προεδρία γνωρίζει πλήρως ότι δεν μπορούμε να συζητήσουμε την Κοινή γεωργική πολιτική σαν να ήμαστε σε ένα φρούριο, στρεφόμενοι προς τους εαυτούς μας στην Ευρώπη. Ακριβώς με αυτό το πνεύμα, στις 3 Ιουλίου, οργανώσαμε, στο Ευρωπαϊκό Κοινοβούλιο, μια διάσκεψη με το Γενικό Διευθυντή του Παγκόσμιου Οργανισμού Εμπορίου, το Γενικό Διευθυντή της Παγκόσμιας Τράπεζας, το Γενικό Διευθυντή του Οργανισμού Τροφίμων και Γεωργίας, πολλούς ευρωβουλευτές και τον Επίτροπο Louis Michel, που αφορούσε το ερώτημα:»Ποιος θα ταΐ'σει τον κόσμο;» Στο ίδιο πνεύμα, θα οργανώσουμε στις 28 Νοεμβρίου μια διάσκεψη εργασίας, πάλι με το Louis Michel, με θέμα τη σύνδεση μεταξύ γεωργίας και ανάπτυξης. Εγώ, όπως και η Προεδρία, δίνω επομένως μεγάλη προσοχή σε αυτό που λέγεται για τη γεωργία προκειμένου να διατηρηθεί το γεωργικό και περιφερειακό μοντέλο τροφίμων της Ευρωπαϊκής Ένωσης, το οποίο έχει υποστηρίξει την Κοινή γεωργική πολιτική για 50 έτη, αλλά διατηρώντας μια σαφή και με κατανόηση αντίληψη σε αυτό που συμβαίνει σε άλλα μέρη του κόσμου. Αρχικά, θα επιθυμούσα να μιλήσω για την διαφοροποίηση, η οποία αναφέρθηκε από τον κ. Goepel και τον κ. Baco, τον κ. Sanzarello και την κα Lulling πριν από λίγο. Το ζήτημα του ποσοστού διαφοροποίησης θα είναι, μπορώ να σας βεβαιώσω, ένα βασικό στοιχείο οποιουδήποτε συμβιβασμού. Έχω σημειώσει την επιθυμία του Κοινοβουλίου για την εύρεση μιας συμβιβαστικής λύσης. Θα πρόσθετα ότι η προοδευτική διαφοροποίηση που είναι πάρα πολύ αυστηρή θα μπορούσε βεβαίως να προκαλέσει προβλήματα για διάφορα Κράτη μέλη, αλλά πρέπει να γνωρίζουμε καλά ότι η ίδια η αρχή της προοδευτικής διαφοροποίησης ανταποκρίνεται σε μια ιδιαίτερα κοινοποιημένη κοινωνική ανάγκη. Μαζί με τη Mariann Fischer Boel, πρέπει επομένως να βρούμε μια συμβιβαστική λύση και, από αυτήν την άποψη, πιστεύω ότι η θέση που προτείνεται από τον εισηγητή σας θα ρίξει το φως σε αυτόν τον συμβιβασμό. Όσον αφορά στην διαφοροποίηση, το ζήτημα του ποσοστού για την πρόσθετη διαφοροποίηση είναι ένα άλλο στοιχείο που πρέπει να περιληφθεί στο πακέτο. Έχετε προτείνει ποσοστό 100%, δηλαδή να μην γίνεται καμία εθνική συγχρηματοδότηση. Αυτό είναι πολύ φιλόδοξο, αλλά πιστεύω ότι είναι ο σωστός τρόπος να προχωρήσουμε. Στη συνέχεια, θα ήθελα να εξετάσω το ζήτημα των νέων προκλήσεων. Κατάλαβα πλήρως τη θέση της Επιτροπής Γεωργίας και Αγροτικής Ανάπτυξης, που εκλαμβάνει ως την υποστήριξη του γαλακτοκομικού τομέα ως μια από αυτές τις νέες προκλήσεις που χρηματοδοτούνται από την διαφοροποίηση. Πιστεύω ότι αυτή είναι μια από τις λεωφόρους που πρέπει να διανύσουμε με την κα Mariann Fischer Boel. Ένα άλλο βασικό ζήτημα, κυρίες και κύριοι, που είναι μεγάλης έκτασης και πολύ προβληματικό, είναι αυτό που αναφέρθηκε από τον κ. Capoulas Santos, ο οποίος θα επιθυμούσε μια συνετή και μέτρια προσέγγιση, ένα συναίσθημα που απηχείται από τον κ. Goepel και την κα Mathieu, καθώς και από τον κ. Le Foll μόλις τώρα. Ανέφερα μόλις μερικά ονόματα, αλλά πολλοί από σας θα μπορούσαν να μιλήσουν για αυτό το ζήτημα, το ζήτημα των ποσοστώσεων στο γάλα. Υπάρχουν δύο προβλήματα που πρέπει να λυθούν: οι αυξανόμενες ποσοστώσεις μαζί με το ποσοστό αύξησης και τα μέτρα υποστήριξης. Όσον αφορά τις αυξανόμενες ποσοστώσεις, έχω παρατηρήσει ότι οι συζητήσεις στο Κοινοβούλιο έχουν αποκαλύψει πολύ διαφορετικές θέσεις. Για να είμαι ειλικρινής, η κατάσταση είναι η ίδια μέσα στο Συμβούλιο των Υπουργών. Η λύση που εσείς προτείνεται – 1% ετησίως μεταξύ 2009 και 2010 – και, στη συνέχεια, να ληφθεί απόφαση βάσει μιας έκθεσης σχετικά με τη συνέχιση της αύξησης, είναι μια συνετή προσέγγιση, σύμφωνα με τις επιθυμίες του εισηγητή σας, του κ. Capoulas Santos. Συγχρόνως, υπάρχει το ζήτημα της μεσοπρόθεσμης διαφάνειας για τις γεωργικές επιχειρήσεις, όπως και για τις επιχειρήσεις γενικά. Αυτό απαιτεί το σχεδιασμό μιας σειράς ενεργειών από τώρα έως το 2015, και, τελικά, η αίσθησή μου είναι ότι η πρόταση της Επιτροπής βρίσκεται κοντά σε μια ισορροπία. Θα εργαστούμε επάνω σε αυτό και ειδικότερα, επάνω στα μέτρα υποστήριξης, δεδομένου ότι όλοι συμφωνούν για την υποστήριξη των ευαίσθητων περιοχών. Η συνιστώμενη λύση της χρησιμοποίησης του Άρθρου 68 προκειμένου να εφαρμοστούν περισσότερες διαρθρωτικές παρεμβάσεις, θα μας παρείχε, πιστεύω, μια χρήσιμη σειρά εργαλείων για την υποστήριξη αυτού του τομέα. Όσον αφορά τον τρόπο με τον οποίο θα μπορούσαν να λειτουργήσουν τα οικονομικά μέτρα που πρόκειται να εφαρμοστούν, πιστεύω ότι απαιτείται συζήτηση για να βρεθεί μια λύση που να είναι αποδεκτή από όλους. Φυσικά, έχω στο μυαλό μου το «Ταμείο του γάλακτος». Θα ήθελα να πω μια λέξη, Κύριε Πρόεδρε, για τα μέσα ρύθμισης της αγοράς. Έχω σημειώσει τα αιτήματα που επιδιώκουν τη διατήρηση των μέσων ρύθμισης της αγοράς και μάλιστα, αποτελεσματικών μέσων. Όπως και εσείς, πιστεύω ότι, σε αυτό το νέο διεθνές επίπεδο, στο οποίο οι πολλοί από εμάς έχουν αναφερθεί, για τη γεωργία και για τα τρόφιμα, αυτός ο τομέας παραγωγής, αυτή η πραγματική οικονομία που έχει επιπτώσεις στην προμήθεια τροφίμων στον πληθυσμό, χρειάζεται μέσα παρέμβασης σε περίπτωση σοβαρής αστάθειας της αγοράς και, από αυτήν την άποψη, η παρέμβαση είναι μια σημαντική πτυχή της διαπραγμάτευσης. Πολλά κράτη μέλη, όπως και πολλοί ευρωβουλευτές, θέλουν να αναθεωρήσουν τις αρχικές προτάσεις της Επιτροπής και να τις συζητήσουν πάλι. Πρόκειται επίσης να επιδιώξουμε έναν συμβιβασμό που μας επιτρέπει να διατηρούμε ένα γνήσιο και αποτελεσματικό δίχτυ ασφαλείας. Τέλος, θα ήθελα να μιλήσω για το Άρθρο 68. Έχουν γίνει πολλές συζητήσεις εδώ στο Κοινοβούλιο, όπως και στο Συμβούλιο, και υπάρχει ισχυρή απαίτηση για να ανοίξουν οι δυνατότητες για την εφαρμογή αυτού του άρθρου, το οποίο προκαλεί μεγάλο ενδιαφέρον, διατηρώντας συγχρόνως την κοινοτυπία του. Το άνοιγμα των δυνατοτήτων για την εφαρμογή αυτού του άρθρου ίσως – ασφαλώς κατά την άποψή μου – θα επέτρεπε μια κίνηση προς την υποστήριξη των ειδών παραγωγής όπως εκείνα του τομέα των προβάτων, ο οποίος έχει αναφερθεί και ο οποίος χρειάζεται υποστήριξη. Εδώ επίσης, συνεργαζόμαστε με τον Επίτροπο σύμφωνα με αυτές τις γραμμές, ακριβώς σαν να πρόκειται να αναζητήσουμε λύσεις για να βελτιώσουμε τους όρους χρηματοδότησης. Σκέφτομαι, ειδικότερα, τις απαιτήσεις που εκφράζονται από πολλούς αντιπροσώπους των νέων Κρατών μελών, για περισσότερη δικαιοσύνη και ισότητα."@el10 "Mr President, ladies and gentlemen, many thanks for your attention and the questions you have put to us. I should like to address several points, one by one. Mr President, ladies and gentlemen, I have paid close attention to and taken great interest in listening to all the many detailed speeches that have been given. On the basis of the opinion that you are going to give, and I would like to thank once again the chairman, Mr Parish, the whole committee and the rapporteur, for the work that has been done, my task is going to be to secure a dynamic political compromise that enables us to adapt the common agricultural policy, while safeguarding it, in the new global context in which we find ourselves. That is the task on which we are going to work with Mariann Fischer Boel and all her colleagues, whom I thank for the spirit that we have fostered between us over the past months. I should perhaps like to say a final word to take up a comment made just now by Mrs Aubert, who mentioned the situation of food insecurity. The Presidency is fully aware that we cannot discuss the common agricultural policy as if we were in a fortress, turning in on ourselves in Europe. It was precisely in this spirit that, on 3 July, we organised, at the European Parliament, a conference with the Director-General of the World Trade Organization, the Director-General of the World Bank, the Director-General of the Food and Agriculture Organization, many MEPs and Commissioner Louis Michel, on the question: ‘Who will feed the world?’ In the same spirit, we shall organise on 28 November a working meeting, again with Louis Michel, on the link between agriculture and development. I, like the Presidency, am therefore paying close attention to what is being said about agriculture in order to preserve the European Union’s agricultural and regional food model, which has supported the common agricultural policy for 50 years, but keeping a clear and empathetic perspective on what is happening in other parts of the world. Firstly, I would like to talk about modulation, which was mentioned by Mr Goepel, and by Mr Baco, Mr Sanzarello and Mrs Lulling a moment ago. The issue of the rate of modulation will be, I can assure you, a key element of any compromise. I have taken note of Parliament’s desire for a compromise solution to be found. I would add that progressive modulation that is too severe could certainly cause problems for several Member States, but we must be well aware that the very principle of progressive modulation responds to a highly publicised social need. We, together with Mariann Fischer Boel, must therefore find a compromise and, in that respect, I believe that the position proposed by your rapporteur will shed light on this compromise. As for modulation, the issue of the rate of cofinancing for additional modulation is another element that must be included in the package. You have proposed 100%, which is to say no national cofinancing. That is very ambitious, but I believe that it is the right way to go. Next, I should like to address the issue of new challenges. I fully understood the position of the Committee on Agriculture and Rural Development, considering support of the dairy sector as one of these new challenges financed by modulation. I believe that this is one of the avenues on which we will work with Mariann Fischer Boel. Another key issue, ladies and gentlemen, which is wide-ranging and very problematic, is that mentioned by Mr Capoulas Santos, who would like a prudent and moderate approach, a sentiment echoed by Mr Goepel and Mrs Mathieu, and Mr Le Foll just now. I have mentioned just a few names, but many of you could speak on this issue, the issue of milk quotas. There are two problems to be solved: increasing quotas and the rate of increase, and support measures. With regard to increasing quotas, I have observed that the debates in Parliament have revealed greatly differing positions. To be honest, the situation is the same within the Council of Ministers. The solution you are recommending – 1% per year between 2009 and 2010 – and then to make a decision on the basis of a report on continuing the increase, is a prudent approach, in line with the wishes of your rapporteur, Mr Capoulas Santos. At the same time, there is the issue of medium-term visibility for agricultural enterprises, as for enterprises in general. That requires plotting a course from now until 2015, and, ultimately, my feeling is that the Commission’s proposal is close to a balance. We are going to work on it, and on support measures in particular, since everyone agrees on support for sensitive regions. The recommended solution of using Article 68 to implement more structural measures, would, I believe, give us a useful range of tools to support this sector. With regard to how the financial instruments to be implemented would work, I believe that a discussion is required to find a solution that is acceptable to everyone. I am, of course, thinking of the ‘Milk fund’. I would like to say a word, Mr President, on instruments to regulate the market. I have noted the requests seeking to retain instruments to regulate the market and effective instruments. I, like you, believe that, in this new global context that many of us have referred to, for agriculture and for food, this production sector, this real economy that affects people’s food supply, needs instruments for intervention in the event of serious market instability, and from this point of view, intervention is an important aspect of the negotiation. Many Member States, like many MEPs, want to revise the Commission’s initial proposals and to discuss them again. We are also going to seek a compromise that allows us to retain a genuine and effective safety net. Lastly, I should like to talk about Article 68. There have been many debates here in Parliament, as in the Council, and a strong demand to open up the possibilities for applying this article, which arouses a great deal of interest, while preserving its commonality. Opening up the possibilities for applying this article would perhaps –certainly in my opinion – enable a move towards supporting the kinds of production such as those in the sheep sector, which has been mentioned and which needs support. Here too, we are working with the Commissioner along these lines, just as we are going to look for solutions to improve financing conditions. I am thinking, in particular, of the demands made by many representatives of new Member States, for more fairness and equity."@en4 "Señor Presidente, Señorías, muchas gracias por su atención y las preguntas que nos han formulado. Me gustaría tratar varios asuntos, uno a uno. Señor Presidente, Señorías, he escuchado con mucha atención y gran interés todas las detalladas intervenciones anteriores. Partiendo de la opinión que ustedes van a expresar, y me gustaría agradecer una vez más al presidente, el señor Parish, a toda la comisión y al ponente, por el trabajo que han realizado, mi tarea va a consistir en asegurar un acuerdo político dinámico que nos permita adaptar la Política Agrícola Común, aunque protegiéndola, al nuevo contexto global en que nos encontramos. Esa es la tarea en la que vamos a trabajar con la señora Fischer Boel y todos sus colegas, a quienes les agradezco el espíritu que han promovido entre nosotros durante los últimos meses. Me gustaría hacer una última puntualización sobre un comentario que acaba de hacer la señora Aubert, quien ha mencionado el problema de la inseguridad alimentaria. La Presidencia es plenamente consciente de que no podemos discutir la Política Agrícola Común como si estuviéramos en una fortaleza, encerrándonos en nosotros mismos en Europa. Precisamente con esa intención, el 3 de julio, organizamos en el Parlamento Europeo una conferencia con el Director General de la Organización Mundial del Comercio, el Director General del Banco Mundial, el Director General de la Organización para la Agricultura y la Alimentación, numerosos diputados al Parlamento y el Comisario Michel, sobre la siguiente pregunta: «¿Quién alimentará al mundo?» Con el mismo espíritu, organizaremos el 28 de noviembre una reunión de trabajo, de nuevo con el señor Michel, acerca del vínculo entre la agricultura y el desarrollo. Por lo tanto, al igual que la Presidencia, estoy escuchando con especial atención lo que se dice sobre la agricultura a fin de preservar el modelo agrícola y de alimentación regional de la Unión Europea, que ha ayudado a la Política Agrícola Común durante cincuenta años, pero manteniendo una perspectiva clara y empática sobre lo que está sucediendo en otras partes del mundo. En primer lugar, me gustaría hablar de la modulación, que han mencionado el señor Goepel, el señor Baco, el señor Sanzarello y la señora Lulling hace un momento. Puedo asegurarles que el problema de la tasa de modulación será un elemento clave para cualquier acuerdo. He tomado nota del deseo del Parlamento por encontrar una solución de transacción. Quisiera añadir que la modulación progresiva que es demasiado rigurosa podría causar problemas a varios Estados miembros, pero debemos ser conscientes de que el mismo principio de la modulación progresiva responde a una necesidad social que ha recibido mucha publicidad. Nosotros, junto con la señora Fischer Boel, debemos alcanzar un acuerdo y, en ese sentido, creo que la posición propuesta por su ponente arrojará luz sobre este acuerdo. En cuanto a la modulación, el problema de la tasa de cofinanciación para modulación adicional es otro aspecto que debe incluirse en el paquete. Ustedes han propuesto el 100 %, es decir, ninguna cofinanciación nacional. Eso es muy ambicioso, pero creo que es el camino que debemos seguir. A continuación, me gustaría abordar el asunto de los nuevos retos. Entiendo perfectamente la posición de la Comisión de Agricultura y Desarrollo Rural, que de hecho considera la ayuda al sector lácteo uno de estos nuevos retos financiados mediante modulación. Creo que esta es una de las posibilidades en las que trabajaremos con la señora Fischer Boel. Otro tema importante, Señorías, que es bastante general y muy problemático, es el mencionado por el señor Capoulas Santos, a quien le gustaría un enfoque moderado y prudente, una opinión que también han expresado el señor Goepel, la señora Mathieu y el señor Le Foll. Solo he mencionado algunos nombres, pero muchos de ustedes han hablado de este tema, el problema de las cuotas lácteas. Hay dos problemas que deben resolverse: el aumento de las cuotas y el nivel de aumento, y las medidas de apoyo. Con respecto al aumento de las cuotas, he observado que los debates en el Parlamento han revelado posiciones muy diversas. A decir verdad, sucede lo mismo en el Consejo de Ministros. La solución que ustedes recomiendan —un 1 % anual entre 2009 y 2010— y entonces tomar una decisión basándonos en un informe sobre la continuación del aumento, es un planteamiento prudente, en consonancia con los deseos de su ponente, el señor Capoulas Santos. Al mismo tiempo, tenemos el problema de la visibilidad a medio plazo de las empresas agrícolas, al igual que de las empresas en general. Eso requiere trazar un camino desde ahora hasta 2015 y, por fin, me da la impresión de que la propuesta de la Comisión se acerca a un equilibrio. Vamos a trabajar en ello, especialmente en las medidas de apoyo, puesto que todo el mundo está de acuerdo con la ayuda a regiones sensibles. Creo que la solución recomendada de utilizar el artículo 68 para aplicar más medidas estructurales nos daría una provechosa variedad de mecanismos para ayudar a este sector. Con respecto a la forma en que funcionarían los instrumentos financieros que se apliquen, creo que es necesario discutirlo a fin de encontrar una solución que sea aceptable para todos. Por supuesto, me estoy refiriendo al fondo lácteo. Me gustaría decir unas palabras, señor Presidente, sobre los instrumentos para regular el mercado. He observado las peticiones que intentan conservar instrumentos de regulación del mercado e instrumentos eficaces. Al igual que ustedes, pienso que en este nuevo contexto global al que muchos nos hemos referido, por la agricultura y por los alimentos, este sector de producción, esta economía real que afecta al abastecimiento de alimentos de la población, necesita instrumentos para la intervención en el caso de grave inestabilidad de mercado, y desde este punto de vista, la intervención es un aspecto importante de la negociación. Muchos Estados miembros, como muchos diputados al Parlamento, desean revisar las propuestas iniciales de la Comisión y discutirlas de nuevo. También vamos a buscar un acuerdo que nos permita conservar una red de seguridad auténtica y eficaz. Por último, me gustaría hablar sobre el artículo 68. Se han celebrado muchos debates en este Parlamento, como en el Consejo, y existe una gran demanda para que se abra la posibilidad de aplicar este artículo, lo que despierta un gran interés, al tiempo que conserva su posición común. Abrir las posibilidades de aplicar este artículo quizá permitiría —por supuesto, en mi opinión— un avance hacia las ayudas a tipos de producción como los del sector ovino, lo cual ya se ha mencionado y necesita apoyo. También estamos trabajando con la señora Comisaria en este sentido, ya que vamos a buscar soluciones para mejorar las condiciones de financiación. En concreto, me refiero a las peticiones realizadas por muchos representantes de nuevos Estados miembros, de más justicia e igualdad."@es21 "Härra juhataja, daamid ja härrad, palju tänu teile tähelepanu ja meile esitatud küsimuste eest! Tahaksin käsitleda ükshaaval mitut küsimust. Härra juhataja, daamid ja härrad, ma olen kuulanud väga tähelepanelikult ja suure huviga kõiki neid üksikasjalikke sõnavõtte, mida on peetud. Vastavalt arvamusele, mida te kavatsete esitada – ja ma tahaksin tänada tehtud töö eest veel kord juhatajat härra Parishit, kogu komisjoni ja raportööri – saab minu ülesandeks kindlustada dünaamiline poliitiline kompromiss, mis võimaldab meil uues ülemaailmses kontekstis, kus me oleme, kohaldada ühist põllumajanduspoliitikat, kaitstes seda samal ajal. See on ülesanne, millega tööd alustame koos Mariann Fischer Boeli ja kõigi tema kolleegidega, keda ma tänan selle vaimsuse eest, mida me viimaste kuude jooksul omavahel edendanud oleme. Ma tahaksin ehk öelda viimase sõna, et osutada märkusele, mille tegi just nüüd proua Aubert, kes mainis toiduainetega kindlustamatuse olukorda. Eesistujariik on täiesti teadlik sellest, et me ei saa arutada ühist põllumajanduspoliitikat, justkui oleksine mingis kindluses, pöörates Euroopas iseenda vastu. Me korraldasime Maailma Kaubandusorganisatsiooni peadirektori, Maailmapanga peadirektori, Toidu- ja Põllumajandusorganisatsiooni peadirektori, paljude parlamendiliikmete ja volinik Louis Micheliga 3. juulil Euroopa Parlamendis seda küsimust käsitleva konverentsi just selles vaimus: „Kes toidab tulevikus maailma?“ Samas vaimus korraldame me 28. novembril uue töökohtumise Louis Micheliga, kus käsitletakse põllumajanduse ja arengu vahelist sidet. Seepärast pööran mina, nagu ka eesistujariik, tähelepanu sellele, mida öeldakse põllumajanduse kohta, et säilitada Euroopa Liidu põllumajanduse ja piirkondlik toidumudel, mis on ühist põllumajanduspoliitikat 50 aastat toetanud, kuid säilitades selge ja empaatilise perspektiivi seoses sellega, mis teistes maailma osades toimub. Esiteks tahaksin ma rääkida ümbersuunamisest, mida mainisid härra Goepel ja härra Baco, härra Sanzarello ja proua Lulling hetk tagasi. Võin teile kinnitada, et ümbersuunamise määra küsimus on igasuguse kompromissi keskne element. Ma olen võtnud teadmiseks soovi leida kompromisslahendus. Tahaksin lisada, et järkjärguline ümbersuunamine, mis on liiga karm, võib kindlasti mitmele liikmesriigile probleeme tekitada, kuid me peame olema täiesti teadlikud sellest, et just järkjärgulise ümbersuunamise põhimõte vastab elavalt reklaamitud sotsiaalsele vajadusele. Seepärast peame me koos Mariann Fischer Boeliga leidma kompromissi ja seoses sellega usun ma, et teie raportööri esitatud seisukoht heidab kõnealusele kompromissile valgust. Seoses ümbersuunamisega on küsimus kaasrahastamise määrast täiendava ümbersuunamise jaoks veel üks element, mis tuleb paketti lisada. Te olete teinud ettepaneku 100%ks, mis ei ole riiklik kaasrahastamine. See on väga ambitsioonikas, kuid usun, et see on õige toimimisviis. Järgmisena tahaksin käsitleda uute väljakutsete küsimust. Ma mõistsin täielikult põllumajanduse ja maaelu arengu komisjoni seisukohta, milles kaalutakse ühena nendest ümbersuunamise abil rahastatavatest uutest väljakutsetest piimasektori teotamist . Ma usun, et see on üks nendest võimalustest, millega me Mariann Fischer Boeliga töötame. Teine keskne küsimus, daamid ja härrad, mis on ulatuslik ja väga problemaatiline, on küsimus, mida mainis härra Capoulas Santos, kes sooviks kainet ja mõõdukat lähenemisviisi: arvamus, mida just praegu kordasid härra Goepel, proua Mathieu ja härra Le Foll. Ma olen maininud vaid mõnda nime, kuid paljud meist võiksid selles küsimuses – piimakvootide küsimuses – kaasa rääkida. Lahendamist vajavad kaks probleemi: kvootide suurendamine ja suurendamise määr ning toetusmeetmed. Seoses kvootide suurendamisega olen ma märganud, et arutelud parlamendis on toonud välja kaks suuresti erinevat seisukohta. Ausalt öeldes on olukord ministrite nõukogus sama. Lahendus, mida te soovitate – 1% aastas ajavahemikul 2009–2010 – ja teha seejärel otsus suurendamise jätkamist käsitleva raporti alusel, on kaalutlev lähenemisviis ja kooskõlas teie raportöör härra Capoulas Santose soovidega. Samal ajal on olemas küsimus keskpikas perspektiivis nähtavusest põllumajandusettevõtete jaoks – seoses ettevõtetega üldiselt. See nõuab kursi kavandamist kuni 2015. aastani, ja lõpuks, mul on tunne, et komisjoni ettepanek on tasakaalule lähedal. Me kavatseme töötada selle ja eelkõige toetusmeetmete kallal, kuna igaüks on nõus toetusega tundlikele piirkondadele. Arvan, et pakutud lahendus kasutada artiklit, et rakendada rohkem struktuurimeetmeid, annaks meile terve rea kasulikke vahendeid, et toetada kõnealust sektorit. Seoses sellega, kuidas rakendatavad rahalised vahendid toimiksid, arvan, et on vaja arutelu, et leida kõigile vastuvõetav lahendus. Ma mõtlen loomulikult n-ö piimafondi. Härra juhataja, ma tahaksin öelda paar sõna turu reguleerimise vahendite kohta. Ma olen märkinud taotlusi, millega püütakse säilitada turu reguleerimise vahendeid ja tõhusaid vahendeid. Mina, nagu teiegi, usun selles uues ülemaailmses kontekstis, millele paljud meist viidanud on, seoses põllumajanduse ja toiduga, et see tootmissektor, see tõeline majandus, mis mõjutab inimeste toiduainetega varustamist, vajab vahendeid sekkumiseks tõsise turu ebastabiilsuse puhuks, ja sellest vaatenurgast on sekkumine üks läbirääkimiste oluline aspekt. Paljud liikmesriigid, nagu ka paljud Euroopa Parlamendi liikmed tahavad komisjoni esialgsed ettepanekud läbi vaadata ja neid uuesti arutada. Me otsime ka kompromissi, mis võimaldab meil säilitada tõeline ja tõhus turvavõrk. Viimaks tahaksin rääkida artiklist 68. Siin parlamendis, nagu ka nõukogus, on olnud palju arutelusid ja kõlanud jõuline nõue avada võimalused selleks, et kohaldada kõnealust artiklit, mis äratab suurt huvi, säilitades samal ajal oma üldpõhimõtted. Võimaluste avamine kõnealuse artikli kohaldamiseks võimaldab – muidugi minu meelest – liikuda edasi sellist liiki tootmiste toetamise poole, nagu lambakasvatussektoris, mida on mainitud ja mis vajab toetust. Ka siin töötame me komisjoniga kooskõlas nende tegevussuundadega just nüüd, kui me kavatseme rahastamistingimuste parandamiseks lahendusi otsida. Ma pean eelkõige silmas uute liikmesriikide paljude esindajate esitatud nõudmisi suurema õigluse ja võrdsuse kehtestamiseks."@et5 ". Arvoisa puhemies, hyvät naiset ja herrat, paljon kiitoksia huomiostanne ja esittämistänne kysymyksistä. Käsittelen muutamia seikkoja yksitellen. Arvoisa puhemies, hyvät naiset ja herrat, olen kuunnellut hyvin tarkkaavaisesti ja kiinnostuneena kaikkia yksityiskohtaisia puheenvuoroja. Minun tehtävänäni on teidän antamanne mietinnön perusteella – ja kiitän vielä kerran puheenjohtaja Parishia, koko valiokuntaa ja esittelijää heidän tekemästään työstä – varmistaa dynaaminen poliittinen kompromissi, jonka avulla voimme mukauttaa yhteisen maatalouspolitiikan uuteen globaaliin toimintaympäristöön ja samalla turvata sen. Tämän tehtävän hoitamiseksi aiomme työskennellä Mariann Fischer Boelin ja hänen kollegojensa kanssa, ja kiitän häntä siitä ilmapiiristä, joka välillemme on viime kuukausina syntynyt. Aivan lopuksi vastaan Marie-Hélène Aubertin aivan äsken esittämään huomioon, joka koski elintarviketurvan heikkenemistä. Puheenjohtajavaltio on täysin tietoinen siitä, että emme voi keskustella yhteisestä maatalouspolitiikasta kuin olisimme linnoituksessa, käpertyneinä itseemme Euroopassa. Juuri tässä hengessä me järjestimme Euroopan parlamentissa 3. heinäkuuta aiheesta "Kuka ruokkii maailman?" konferenssin, johon osallistui Maailman kauppajärjestön pääjohtaja, Maailmanpankin pääjohtaja, YK:n elintarvike- ja maatalousjärjestön pääjohtaja, useita parlamentin jäseniä sekä komission jäsen Louis Michel. Samassa hengessä aiomme järjestää 28. marraskuuta maatalouden ja kehityksen yhteyttä käsittelevän työkokouksen, johon siihenkin osallistuu Louis Michel. Minä seuraan puheenjohtajavaltion tavoin siis tarkasti maataloudesta käytävää keskustelua säilyttääkseni Euroopan unionin maatalouden ja alueellisen elintarviketuotannon mallin, joka on tukenut yhteistä maatalouspolitiikkaa 50 vuoden ajan, mutta säilytän samalla selvän ja empaattisen näkemyksen siitä, mitä muualla maailmassa tapahtuu. Ensiksi käsittelen tukien mukauttamista, jonka Lutz Goepel, Peter Baco, Sebastiano Sanzarello ja Astrid Lulling mainitsivat hetki sitten. Kysymys mukauttamisasteesta on varmasti keskeinen tekijä missä tahansa kompromississa. Olen pannut merkille, että parlamentti toivoo kompromissiratkaisun aikaanssaamista. Lisäisin, että liian ankara asteittainen mukauttaminen voisi varmasti aiheuttaa ongelmia useille jäsenvaltioille, mutta meidän on muistettava, että koko asteittaisen mukauttamisen periaate on vastaus hyvin näkyvästi julkituotuun sosiaaliseen tarpeeseen. Näin ollen meidän on yhdessä Mariann Fischer Boelin kanssa löydettävä kompromissi, ja tässä suhteessa uskon, että esittelijänne ehdottama kanta valottaa tätä kompromissia. Myös lisämukauttamisen yhteisrahoituksen aste on seikka, joka on sisällytettävä pakettiin. Te olette ehdottaneet 100 prosenttia, mikä tarkoittaa kansallisen yhteisrahoituksen täydellistä puuttumista. Tämä on hyvin kunnianhimoista, mutta uskoakseni se on oikea etenemistapa. Seuraavaksi käsittelen uusia haasteita. Ymmärsin täysin maatalouden ja maaseudun kehittämisen valiokunnan kannan, kun se piti maitoalan tosiasiallista tukea yhtenä näistä mukauttamisella rahoitettavista uusista haasteista. Uskon, että tämä on yksi vaihtoehto, jota tutkimme Mariann Fischer Boelin kanssa. Toinen laaja-alainen ja hyvin ongelmallinen keskeinen kysymys ovat maitokiintiöt, jotka Luis Manuel Capoulas Santos mainitsi vaatien varovaista ja maltillista lähestymistapaa, mihin Lutz Goepel, Véronique Mathieu ja Stéphane Le Foll yhtyivät. Mainitsin vain joitakin nimiä, mutta monet teistä puhuivat tästä kysymyksestä. Tässä on ratkaistavana kaksi ongelmaa: kiintiöiden lisääminen ja lisäämismäärä sekä tukitoimenpiteet. Kiintiöiden lisäämisen suhteen olen huomannut, että parlamentin keskustelut ovat paljastaneet hyvin vaihtelevia näkemyksiä. Totta puhuen tilanne on aivan sama neuvostossa. Suosittelemanne ratkaisu – 1 prosentti vuosittain vuosina 2009–2010 – ja päätöksen tekeminen sen jälkeen lisäämisen jatkamista koskevan arvion perusteella on varovainen lähestymistapa ja vastaa esittelijä Capoulas Santosin toiveita. Samalla on otettava huomioon kysymys maatalousyritysten, kuten yleensä kaikkien yritysten, keskipitkän aikavälin näkyvyydestä. Tämä edellyttää suunnan viitoittamista vuoteen 2015 asti, ja minusta tuntuu, että komission ehdotus on loppujen lopuksi varsin tasapainoinen. Aiomme työstää sitä, ja erityisesti tukitoimia, sillä kaikki ovat samaa mieltä siitä, että herkkiä alueita on tuettava. Suositeltu ratkaisu käyttää 68 artiklaa uusien rakennetoimenpiteiden toteuttamiseen antaisi meille nähdäkseni joukon käyttökelpoisia välineitä tämän alan tukemiseen. Mitä tulee siihen, miten käytettävät rahoitusvälineet toimivat, katson, että kaikkien kannalta hyväksyttävän ratkaisun löytämiseksi tarvitaan keskustelu. Ajattelen luonnollisesti maitorahastoa. Arvoisa puhemies, haluan sanoa muutaman sanan markkinoiden sääntelyvälineistä. Olen pannut merkille pyynnöt säilyttää markkinoiden sääntelyvälineet ja tehokkaat välineet. Teidän laillanne minäkin katson, että maatalous ja elintarvikeala tarvitsevat tässä uudessa globaalissa toimintaympäristössä, johon monet ovat viitanneet, tässä kansalaisten elintarvikkeiden saantiin vaikuttavassa reaalitaloudessa, interventiovälineitä markkinoiden pahan epävakauden varalta, ja tältä kannalta interventio on tärkeä näkökohta neuvotteluissa. Monet jäsenvaltiot, kuten myös monet parlamentin jäsenet, haluavat tarkistaa komission alkuperäisiä ehdotuksia ja keskustella niistä uudelleen. Aiomme pyrkiä myös kompromissiin, jonka avulla voimme säilyttää aidon ja tehokkaan turvaverkon. Lopuksi haluan käsitellä 68 artiklaa. Parlamentissa ja neuvostossa on käyty monia keskusteluja, joissa on vaadittu painokkaasti mahdollisuuksien avaamista tämän suurta kiinnostusta herättävän artiklan soveltamiseksi säilyttäen kuitenkin samalla sen yhteisöllisyys. Tämän artiklan soveltamismahdollisuuksien avaaminen mahdollistaisi ehkä – minun mielestäni varmasti – siirtymisen tukemaan sellaisia tuotantomuotoja, joita on esimerkiksi lammasalalla, joka on täälläkin mainittu ja joka tarvitsee tukea. Myös tässä asiassa työskentelemme komission jäsenen kanssa tämän suuntaisesti, ja aiomme tutkia myös ratkaisuja rahoitusedellytysten parantamiseksi. Tarkoitan tässä erityisesti monien uusien jäsenvaltioiden edustajien vaatimuksia paremmasta oikeudenmukaisuudesta ja tasa-arvosta."@fi7 "Elnök úr, hölgyeim és uraim, nagyon köszönöm a figyelmüket és a sok kérdést, amit feltettek. Szeretnék kitérni számos témára egyesével. Elnök úr, hölgyeim és uraim, nagy figyelemmel és érdeklődéssel hallgattam a sok, részletes felszólalást. Az én feladatom az lesz, hogy az Önök véleménye alapján – és itt ismételten szeretnék köszönetet mondani Parish elnök úrnak, az egész Mezőgazdasági Bizottságnak és az előadónak az elvégzett munkáért - olyan dinamikus politikai megegyezést biztosítsak, amely lehetővé teszi a közös agrárpolitika elfogadását, valamint megóvja azt ebben a jelenlegi, új, globális kontextusban. Ezen a feladaton fogunk munkálkodni Mariann Fischer Boellel és kollégáival együtt, akiknek szeretném megköszönni azt a jó viszonyt, amely az elmúlt hónapokban kialakult közöttünk. És végezetül talán szólnom kellene pár szót Aubert asszony észrevételéről, aki az élelmiszer-ellátás bizonytalanságát említette. Az elnökség teljes mértékben tudatában van annak, hogy nem vitathatjuk úgy a közös agrárpolitikát, mintha Európa egy önmagába zárt erőd lenne. Pontosan ebben a szellemben rendeztük meg a Kereskedelmi Világszervezet főigazgatója, a Világbank főigazgatója, az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete főigazgatója, az EP számos képviselője, valamint Louis Michel biztos úr részvételével a július 3-ai konferenciát a következő kérdésről: ‘Ki fogja élelmiszerrel ellátni a világot?’ Ugyanebben a szellemben fogunk november 28-án a mezőgazdaság és a fejlesztés közötti kapcsolatról munkaülést szervezni, melyen Louis Michel ismét részt fog venni. Én, akárcsak az elnökség, nagy figyelmet szentelek annak, hogy mit mondanak a mezőgazdaságról - annak érdekében, hogy megőrizhessük az Európai Unió mezőgazdasági és regionális élelmezési modelljét, amely már 50 éve támogatja a közös agrárpolitikát, de ugyanakkor egyértelműen és érzékenyen odafigyel arra is, hogy mi történik a világ többi részén. Először a modulációról szeretnék beszélni, amelyet Goepel úr, Baco úr, Sanzarello úr és pár perccel ezelőtt Lulling asszony is említett. Biztosíthatom Önöket, hogy bármilyen megegyezésre is jussunk, annak kulcskérdése lesz a moduláció mértékének kérdése. Tudomásul veszem, hogy a Parlament kompromisszumos megoldást szeretne. Hozzátenném, hogy a túl szigorú progresszív moduláció minden bizonnyal számos tagállamnak problémákat fog okozni, de nem szabad elfelejtenünk, hogy a progresszív moduláció egész elve egy sokat hangoztatott társadalmi szükségletre reagál. Ezért nekünk Mariann Fischer Boellel együtt kompromisszumot kell találnunk, és azt hiszem, hogy az előadójuk által javasolt álláspont érthetővé fogja tenni ezt a kompromisszumot. A moduláció mellett a kiegészítő moduláció társfinanszírozásának mértéke egy másik olyan elem, amelyet a csomagnak mindenképpen tartalmaznia kell. Önök 100%-ot javasoltak, azaz nemet mondtak a nemzeti társfinanszírozásra. Ez nagyon ambiciózus elképzelés, de hiszem, hogy ez a helyes út. Most pedig szeretnék áttérni az új kihívások témájára. Teljesen megértem a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság álláspontját, mely szerint a tejtermékágazatot, mint az egyik ilyen új kihívást a modulációból kellene támogatni. Azt hiszem, ez az egyik irány, amelybe gondolkodni fogunk Mariann Fischer Boellel. Egy másik fontos, sokrétű és nagyon problematikus kérdés, hölgyeim és uraim, amelyet Capoulas Santos úr is említett, és Goepel úr, Mathieu asszony és Le Foll úr is egyetértettek vele: mindannyian körültekintő és mérsékelt megközelítést szeretnének ebben a kérdésben. Csak néhány nevet soroltam fel, de Önök közül sokan beszélhetnének erről a témáról, azaz a tejkvótákról. Két problémára kell megoldást találni: a kvóták növelése, illetve a növelés mértéke és a támogatási intézkedések. A kvóták növelésével kapcsolatban azt tapasztaltam, hogy a Parlament vitája során egymástól jelentősen eltérő álláspontok merültek fel. Őszintén szólva ugyanez a helyzet a Miniszterek Tanácsában. Az Önök által javasolt megoldás – évi 1% 2009 és 2010 között, aztán pedig a növelés folytatásáról szóló jelentés alapján döntést hozni – az előadó, Capoulas Santos kívánságának megfelelően elég óvatos. Ugyanakkor azonban itt van a mezőgazdasági vállalkozások és általában a vállalkozások középtávú előreláthatóságának elve. Ez megkívánja, hogy a mostantól 2015-ig terjedő időszakra vonatkozó tervet készítsünk, és egyébként is úgy érzem, hogy a Bizottság javaslata elég kiegyensúlyozott. Dolgozni fogunk a kérdésen, különösen a támogatási intézkedéseken, hiszen abban mindenki egyetért, hogy a sérülékeny térségeket támogatni kell. A 68. cikk alkalmazására tett megoldási javaslat, vagyis hogy több strukturális intézkedést alkalmazzunk, véleményem szerint hasznos eszközök egész sorát bocsátja rendelkezésünkre az ágazat támogatására. Azzal kapcsolatban pedig, hogy az alkalmazandó pénzügyi eszközök hogyan fognak működni, úgy gondolom, hogy vita során kell olyan megoldást találni, amely mindenki számára elfogadható. Természetesen a ‘tejalapra’ gondolok. Elnök úr, szeretnék szót ejteni a piacszabályozó eszközökről is. Tudomásul vettem a hatékony piacszabályozó eszközök megőrzésére irányuló kéréseket. Akárcsak Önök, én is úgy gondolom, hogy ebben az új globális kontextusban, amelyre sokan hivatkoztunk is, a mezőgazdaságnak és az élelmiszer-ágazatnak, ezeknek a termelő ágazatoknak, ennek a valódi gazdaságnak, amely befolyásolja az emberek élelmiszer-ellátását, szüksége van intervenciós eszközökre a piac súlyos instabilitása esetén, és ebből a nézőpontból az intervenció a tárgyalás egyik fontos aspektusa. Sok tagállam és az EP sok képviselője felül akarja vizsgálni és ismételten meg akarja vitatni a Bizottság eredeti javaslatait. Mi is olyan megegyezést szeretnénk, amely igazi és hatékony védőháló fenntartását teszi lehetővé. Végül pedig a 68. cikkről szeretnék beszélni. Sok vita folyt erről itt a Parlamentben és a Tanácsban is, és felmerült az a határozott követelés, hogy nyissunk meg lehetőségeket a cikk alkalmazásával kapcsolatban, ami nagy érdeklődést ébresztett, de ugyanakkor őrizzük meg közösségi jellegét is. A cikk alkalmazásával kapcsolatos lehetőségek megnyitása talán – illetve szerintem biztosan – lehetővé tenné, hogy elmozduljunk az említett ágazatok, mint pl. a juhhúságazat – amelynek szüksége van a támogatásra – támogatásának irányába. A biztos asszonnyal e területen is ezen elképzelések mentén dolgozunk, valamint a finanszírozási feltételek fejlesztését célzó megoldásokat is keresni fogjuk. Különösen a nagyobb igazságosságra és méltányosságra gondolok, amely követelményeket az új tagállamok több képviselője is megemlítette."@hu11 "Signor Presidente, onorevoli parlamentari, vi ringrazio per l’attenzione e i quesiti formulati. Affronterò uno per uno i diversi punti. Signor Presidente, onorevoli parlamentari, ho prestato grande attenzione a tutti i numerosi interventi dettagliati che ho trovato estremamente interessanti. Sulla base del parere che esprimerete, e ringrazio ancora una volta il presidente Parish, l’intera commissione e il relatore per il lavoro svolto, il mio compito sarà assicurare un compromesso politico dinamico che ci permetta di adeguare la politica agricola comune salvaguardandola nel nuovo contesto globale in cui operiamo. Questo è il compito al quale ci dedicheremo insieme alla signora commissario Fischer Boel e ai suoi colleghi che ringrazio per lo spirito di collaborazione che abbiamo promosso tra noi negli ultimi mesi. Concluderei con una breve osservazione sul commento formulato poc’anzi dall’onorevole Aubert in merito all’insicurezza alimentare. La presidenza è pienamente consapevole del fatto che non è possibile parlare della politica agricola comune come se fossimo in una fortezza, ripiegandoci sull’Europa. Proprio in questo spirito il 3 luglio abbiamo organizzato, presso il Parlamento europeo, una conferenza con il direttore generale dell’Organizzazione mondiale del commercio, il direttore generale della Banca mondiale, il direttore generale dell’Organizzazione per l’alimentazione e l’agricoltura, molti eurodeputati e il commissario Michel sul tema: “Chi nutrirà il mondo?”. Nello medesimo spirito organizzeremo il 28 novembre una riunione di lavoro, sempre con il commissario Michel, in merito al legame tra agricoltura e sviluppo. Come la presidenza, anch’io personalmente presto pertanto grande attenzione a quanto viene detto in merito all’agricoltura per preservare il modello alimentare agricolo e regionale dell’Unione che ha sostenuto la politica agricola comune per 50 anni, ma con uno sguardo aperto e solidale su ciò che accade in altre regioni del mondo. Esordirei con la modulazione, argomento citato dagli onorevoli Goepel, Baco, Sanzarello e Lulling un attimo fa. La questione della percentuale di modulazione sarà, posso assicurarvelo, un elemento fondamentale di qualunque compromesso. Ho preso atto del desiderio del Parlamento che si giunga a una soluzione di compromesso. Aggiungerei che una modulazione progressiva troppo elevata potrebbe creare indubbiamente difficoltà a diversi Stati membri, ma dobbiamo essere ben consapevoli del fatto che il principio stesso della modulazione progressiva risponde a un’esigenza sociale fortemente mediatizzata. Pertanto, insieme alla signora commissario Fischer Boel, dobbiamo giungere a un compromesso e, in tal senso, ritengo che la posizione proposta dal vostro relatore farà luce al riguardo. A proposito di modulazione, un elemento aggiuntivo che occorre tenere presente è la percentuale di cofinanziamento di un’ulteriore modulazione. Voi avete proposto il 100 per cento, il che significa nessun cofinanziamento nazionale. L’idea è molto ambiziosa, ma ritengo che sia la giusta via da percorrere. Ciò detto, passerei alla questione delle nuove sfide. Comprendo appieno la posizione della commissione per l’agricoltura e lo sviluppo rurale che considera il sostegno di fatto al settore lattiero-caseario come una delle nuove sfide finanziate dalla modulazione. Ritengo che questo sia uno degli assi lungo i quali lavoreremo con la signora commissario Fischer Boel. Un altro tema fondamentale, onorevoli parlamentari, tema ad ampio spettro e molto problematico, è quello citato dal relatore, onorelvole Capoulas Santos, il quale chiede un approccio prudente e moderato, richiesta espressa anche dagli onorevoli Goepel, Mathieu e, poc’anzi, Le Foll. Ho citato solo alcuni nomi, ma molti di voi hanno richiamato la questione, quella delle quote latte. Sono due i problemi da risolvere: da un lato aumento delle quote e percentuale di aumento, dall’altro misure di sostegno. In merito all’aumento delle quote, ho rilevato che dai dibattiti in Parlamento sono emerse posizioni molto divergenti. A essere franchi, la situazione è la stessa all’interno del Consiglio dei ministri. La soluzione da voi consigliata – 1 per cento all’anno tra il 2009 e il 2010 – e poi una decisione da prendere sulla base di una relazione concernente la prosecuzione dell’aumento esprime un approccio cauto, in linea con i desideri del vostro relatore, onorevole Capoulas Santos. Nel contempo, vi è la questione della visibilità a medio termine delle aziende agricole, come delle imprese in generale. Ciò richiederebbe un itinerario fino al 2015 e, in buona sostanza, penso che la proposta della Commissione sia vicina all’equilibrio. Lavoreremo su tale proposta, così come specificamente sulle misure di sostegno, perché tutti concordiamo sulla necessità di supportare le regioni sensibili. La soluzione raccomandata per l’uso dell’articolo 68 al fine di attuare più misure strutturali ci offrirebbe, io credo, un’utile serie di strumenti per sostenere il settore. In merito al funzionamento degli strumenti finanziari da attuare, sono del parere che occorra discutere per trovare una soluzione accettabile per tutti. Penso ovviamente al “fondo per il latte”. Vorrei aggiungere qualche parola, signor Presidente, sugli strumenti per regolamentare il mercato. Ho preso atto delle richieste formulate per mantenere in essere strumenti per regolamentare il mercato e strumenti efficaci. Come voi io credo che, in questo nuovo contesto globalizzato al quale molti di noi hanno fatto riferimento, per l’agricoltura e il cibo, questo settore di produzione, questa economia reale che riguarda l’alimentazione della gente, abbia bisogno di strumenti di intervento in caso di grave instabilità del mercato e, da questo punto di vista, l’intervento è un aspetto importante da un punto di vista negoziale. Molti Stati membri, come tanti deputati, desiderano ritornare sulle proposte iniziali della Commissione per discuterle nuovamente. Ricercheremo anche un compromesso che ci consenta di mantenere una rete di sicurezza vera ed efficace. Da ultimo, affronterei il tema dell’articolo 68. Si è detto molto in Parlamento, come in Consiglio, chiedendo a gran voce che si prevedano ulteriori possibilità di applicazione dell’articolo, pur preservandone la natura comune, il che ha destato grande interesse. Estendere le possibilità di applicazione dell’articolo forse – a mio parere sicuramente – ci consentirebbe di iniziare a sostenere alcuni tipi di produzione come quello del settore ovino, citato a più riprese e che ha bisogno di essere supportato. Anche in questo caso stiamo collaborando con la signora commissario lungo gli orientamenti appena enunciati, così come stiamo ricercando soluzioni per migliorare le condizioni di finanziamento. Penso in particolare alle richieste formulate da molti rappresentanti dei nuovi Stati membri in merito a una maggiore correttezza ed equità."@it12 "Gerb. pirmininke, ponios ir ponai, dėkoju už jūsų dėmesį ir mums pateiktus klausimus. Norėčiau atkreipti dėmesį į kelis klausimus, vieną po kito. Gerb. pirmininke, ponios ir ponai, įdėmiai ir su dideliu susidomėjimu išklausiau visas pasakytas išsamias kalbas. Nuo tada, kai pateiksite savo nuomonę, ir šia proga norėčiau dar kartą padėkoti pirmininkui N. Parishui, visam komitetui ir pranešėjui už nuveiktą darbą, mano užduotis bus užtikrinti dinamišką politinį kompromisą, kuris sudarytų mums sąlygas pritaikyti bendrąją žemės ūkio politiką, kartu ją apsaugant, prie naujos pasaulinės padėties, kurioje atsidūrėme. Siekdami įgyvendinti šią užduotį ketiname dirbti su M. Fischer Boel ir visais jos kolegomis, kuriems dėkoju už bendradarbiavimo dvasią, puoselėtą per praeitus mėnesius. Paskutinį žodį turbūt norėčiau tarti dėl ką tik išgirsto M. H. Auberto komentaro, kuriame buvo paminėta aprūpinimo maisto nesaugumo padėtis. Pirmininkaujanti valstybė puikiai supranta, kad negalime svarstyti bendrosios žemės ūkio politikos, lyg būtume tvirtovėje, „įkalinančioje“ mus visus Europoje. Būtent šia dvasia liepos 3 d. Europos Parlamente surengėme konferenciją tema „Kas pamaitins pasaulį?“, kurioje dalyvavo Pasaulio prekybos organizacijos Generalinis direktorius, Pasaulio banko vadovas, JT Maisto ir žemės ūkio organizacijos generalinis direktorius, daugelis EP narių ir Komisijos narys Louis Michel. Ta pačia dvasia lapkričio 28 d. surengėme darbo posėdį, kuriame vėl dalyvavo Louis Michel, dėl žemės ūkio ir plėtros tarpusavio ryšių. Todėl aš, kaip Tarybos pirmininkas, atidžiai klausausi, kas kalbama žemės ūkį siekiant išsaugoti Europos Sąjungos žemės ūkio ir regioninį maisto modelį, kuris rėmė bendrąją žemės ūkio politiką penkiasdešimt metų, bet ir nuolat akylai stebiu tai, kas vyksta kitose pasaulio dalyse. Pirma, norėčiau pakalbėti apie moduliavimą, kurį minėjo gerb. L. Goepel, o ką tik ir P. Baco, S. Sanzarello ir A. Lulling. Galiu jus patikinti, kad moduliavimo normos klausimas bus pagrindinė bet kokio kompromiso sudedamoji dalis. Atkreipiau dėmesį į Parlamento pageidavimą rasti kompromisinį sprendimą. Pridėčiau, kad pernelyg didelis laipsniškas moduliavimas tikrai galėtų sukelti problemų kai kurioms valstybėms narėms, bet turime gerai suprasti, kad pats laipsniško moduliavimo principas atitinka pačius aukščiausius visuomenės interesus. Todėl mes kartu su Mariann Fischer Boel turime rasti kompromisą. Šiuo atžvilgiu manau, kad pozicija, kurią pateikė pranešėjas, suteiks aiškumo dėl šio kompromiso prielaidų. Kalbant apie moduliavimą, papildomo moduliavimo bendro finansavimo normos klausimas yra dar vienas elementas, kuris turi būti įtrauktas į paketą. Jūs pasiūlėte 100 proc., t. y. jokio bendro nacionalinio finansavimo. Tai labai ambicingas, bet, manau, teisingas kelias. Tęsdamas norėčiau atkreipti dėmesį į naujų iššūkių klausimą. Visiškai suprantu Žemės ūkio ir kaimo plėtros komiteto poziciją, kuris laiko faktinę paramą pieno sektoriui vienu iš šių naujų iššūkių, finansuojamų taikant moduliavimą. Manau, kad tai yra vienas iš kelių, kuriais mes eisime kartu su Mariann Fischer Boel. Kitas svarbus klausimas, ponai ir ponios, yra labai platus ir problemiškas; jį paminėjo L. M. Capoulas Santos, kuris pageidautų apdairaus ir nuosaikaus požiūrio; šį nusistatymą pakartojo L. Goepel ir V. Mathieu, ir ką tik – S. Le Foll. Paminėjau tik kelias pavardes, bet daugelis jūsų būtų galėję kalbėti šiuo, t. y. pieno kvotų, klausimu. Turi būti išspręstos dvi problemos: dėl kvotų didinimo bei moduliavimo normos padidinimo ir dėl paramos priemonių taikymo. Pastebėjau, kad diskusija apie kvotų padidinimą Parlamente atskleidė labai skirtingus požiūrius. Atvirai kalbant, tokia pati padėtis yra ir Ministrų Taryboje. Sprendimas, kurį jūs rekomenduojate – 2009–2010 m. didinti kvotas 1 proc. per metus ir paskui remiantis pranešimu priimti sprendimą dėl tolesnio didinimo – yra apdairus požiūris, atitinkantis pranešėjo L. M. Capoulaso Santoso pageidavimą. Kartu kyla klausimas dėl vidutinės trukmės laikotarpio matomumo žemės ūkio ir kitoms įmonėms. Tam reikia parengti kurso nuo dabar iki 2015 m. planą. Kita vertus, man susidarė įspūdis, kad Komisijos pasiūlymas yra beveik subalansuotas. Mes ketiname spręsti šį klausimą, ypač paramos priemonių klausimą, nes visi sutaria dėl paramos silpniems regionams. Man atrodo, kad rekomenduojamas sprendimas taikyti 68 straipsnį siekiant įgyvendinti daugiau struktūrinių priemonių suteikia mums galimybę pasinaudoti daugybe šiam sektoriui naudingų pagalbos instrumentų. Jei kalbėtume apie finansinių priemonių, kurios būtų įgyvendintos, veikimą, manau, jog diskusijoje turi būti rastas visiems priimtinas sprendimas. Aš, žinoma, galvoju apie pieno fondą. Gerb. pirmininke, norėčiau tarti žodį ir apie rinkos reguliavimo priemones. Aš atkreipiau dėmesį prašymus, kuriais siekiama išsaugoti rinkos reguliavimo priemones ir veiksmingus instrumentus. Kaip ir jūs, manau, jog šioje naujoje globalinėje padėtyje, kurią minėjo daugelis iš mūsų, žemės ūkiui ir maistui, šiam gamybos sektoriui, šiai realiai ekonomikai, kuri turi įtakos žmonių aprūpinimui maistu, rimto rinkos nestabilumo atveju reikalingos intervencinės priemonės, ir šiuo požiūriu intervencija yra svarbus derybų aspektas. Dauguma valstybių narių, kaip ir daugelis EP narių, nori persvarstyti Komisijos pradinius pasiūlymus ir vėl juos aptarti. Mes taip pat ketiname siekti kompromiso, kuris leistų mums išsaugoti tikrą ir veiksmingą apsauginį tinklą. Galiausiai norėčiau pakalbėti apie 68 straipsnį. Ir Parlamente, ir Taryboje vyko daug diskusijų ir buvo griežtai reikalaujama atverti galimybes taikyti šį straipsnį, suinteresuotumas kuriuo yra didelis, tačiau išsaugoti bendrumo principą. Atvėrus galimybes šio straipsnio taikymui galbūt – mano nuomone, neabejotinai – būtų sudarytos sąlygos toliau remti tam tikras gamybos rūšis, pvz., avininkystės sektoriuje, kuris buvo minėtas ir kuris turi būti remiamas. Šiuo klausimu su Komisijos nare dirbame ta pačia kryptimi, kartu ketindami ieškoti sprendimų dėl finansavimo sąlygų pagerinimo. Ypač rimtai mąstau apie daugelio naujųjų valstybių narių atstovų keliamus reikalavimus dėl didesnio sąžiningumo ir teisingumo."@lt14 "Priekšsēdētāja kungs, dāmas un kungi, liels paldies par uzmanību un mums uzdotajiem jautājumiem. Es pēc kārtas runāšu par vairākiem jautājumiem. Priekšsēdētāja kungs, dāmas un kungi, visām daudzpusīgajām runām, kas šeit izskanēja, es esmu pievērsis lielu uzmanību un ar patiesu interesi tajās klausījies. Pamatojoties uz atzinumiem, kurus jūs sniegsiet, un uz priekšsēdētāja kunga komitejas un referenta paveikto darbu, par ko es vēlreiz vēlos pateikties, mans uzdevums būs nodrošināt dinamisku politisko kompromisu, kas ļaus mums pielāgot kopējo lauksaimniecības politiku, vienlaicīgi aizsargājot to jaunajā globālajā situācijā, kādā esam nonākuši. Tas ir uzdevums, pie kura mēs strādāsim kopā ar kundzi un visiem viņas kolēģiem, kuriem es vēlos pateikties par mūsu starpā valdošo gaisotni, ko bijām izveidojuši pēdējos mēnešos. Nobeigumā es vēlos teikt arī dažus vārdus, atbildot uz kundzes pirms brīža izteikto komentāru, pieminot situāciju saistībā ar pārtikas trūkumu. Prezidentūra pilnībā apzinās to, ka mēs nevaram diskutēt par kopējo lauksaimniecības politiku it kā atrastos cietoksnī, šeit Eiropā domājot tikai par sevi. Tieši tādēļ mēs 3. jūlijā organizējām konferenci Eiropas Parlamentā, kurā piedalījās Pasaules Tirdzniecības organizācijas ģenerāldirektors, Pasaules Bankas ģenerāldirektors, ANO Pārtikas un lauksaimniecības organizācijas ģenerāldirektors, daudzi EP deputāti un komisārs kungs, lai meklētu atbildi uz jautājumu: „Kas pabaros pasauli?” Tieši tādēļ mēs 28. novembrī organizēsim darba tikšanos, kurā atkal piedalīsies kungs, par saikni starp lauksaimniecību un attīstību. Tādēļ es, tāpat kā prezidentūra, pievēršu lielu uzmanību tam, kas tiek teikts par lauksaimniecību, lai nodrošinātu Eiropas Savienības lauksaimniecības un reģionu pārtikas nodrošinātības modeli, kas 50 gadus ir bijis kopējās lauksaimniecības politikas balsts, vienlaicīgi saglabājot skaidru un empātisku redzējumu attiecībā uz to, kas notiek citās pasaules daļās. Vispirms es vēlos runāt par modulāciju, ko pirms brīža pieminēja kungs kungs un kundze. Es garantēju, ka jautājums par modulācijas likmi būs pieņemtā kompromisa būtiskākais jautājums. Es esmu ņēmis vērā Eiropas Parlamenta vēlmi rast kompromisa risinājumu. Es vēlos piebilst, ka progresīvā modulācija, kas ir pārāk radikāls risinājums neapšaubāmi radītu problēmas vairākām dalībvalstīm, bet mums ir jāsaprot, ka progresīvās modulācijas būtība atbilst sociālām vajadzībām, par kurām ļoti daudz tiek runāts. Tādēļ mums kopā ar kundzi ir jārod kompromiss, un šai sakarībā es uzskatu, ka jūsu referenta ierosinātā nostāja padarīs kompromisu saprotamāku. Attiecībā uz modulāciju es vēlos teikt, ka jautājums par līdzfinansēšanas likmi papildu modulācijai ir vēl viens jautājums, kas ir jāiekļauj tiesību aktu kopumā. Jūsu ierosinātā likme ir 100 %, un tas nozīmē, ka valsts līdzfinansējuma nav. Tas ir ļoti vērienīgs priekšlikums, bet, pēc manām domām, tas ir pareizs risinājums. Nākamais jautājums, par kuru es vēlos runāt, ir jautājums par jaunajām problēmām. Es pilnībā izprotu Lauksaimniecības un lauku attīstības komitejas nostāju, kas uzskata atbalstu piensaimniecības nozarei par vienu no šīm jaunajām problēmām, kuras iemesls ir modulācija. Es domāju, ka šis ir viens no būtiskajiem jautājumiem, pie kura mēs strādāsim kopā ar kundzi. Vēl viens būtisks — plašs un ļoti aktuāls — jautājums, dāmas un kungi, ir jautājums, kuru minēja kungs, aicinot izmantot saprātīgu un līdzsvarotu pieeju, un par kuru tikko savu viedokli izteica kungs kundze un kungs Es minēju tikai dažu deputātu vārdus, bet daudzi no jums varētu runāt par šo jautājumu — jautājumu par piena kvotām. Ir jāatrisina divas problēmas — piena kvotu palielināšana un pieauguma koeficients un atbalsta pasākumi. Attiecībā uz kvotu palielināšanu es vēlos teikt, ka saskaņā ar maniem novērojumiem Parlamenta debatēs paustās nostājas ir diezgan atšķirīgas. Godīgi sakot, tāda pati situācija ir vērojama arī Padomē. Jūsu ierosinātais risinājums — palielināt kvotas par 1 % gadā laikā no 2009. līdz 2010. gadam un pēc tam pieņemt lēmumu, pamatojoties uz ziņojumu par kvotu palielināšanas turpināšanu, ir saprātīga pieeja, kas atbilst jūsu referenta kunga ierosinājumiem. Tajā pašā laikā aktuāls ir arī jautājums par lauksaimniecības uzņēmumu, kā arī citu uzņēmumu pārskatāmību vidējā termiņā. Lai to nodrošinātu, protams, ir jāveic plānošana no šā brīža līdz 2015. gadam, un, visbeidzot, es uzskatu, ka Komisijas priekšlikums ir samērā līdzsvarots. Mēs pie tā strādāsim, un mēs it īpaši strādāsim pie atbalsta pasākumiem, jo ikviens piekritīs, ka ir nepieciešams atbalsts mazāk attīstītiem reģioniem. Ierosinātais risinājums izmantot 68. pantu, lai īstenotu strukturālus pasākumus, pēc manām domām, nodrošinās mums derīgu instrumentu kopumu šīs nozares atbalstam. Attiecībā uz plānoto finanšu instrumentu izmantošanas rezultātiem es uzskatu, ka ir jārīko debates, lai rastu visiem pieņemamu risinājumu. Es, protams, ar to domāju piena fondu. Priekšsēdētāja kungs, es vēlos teikt dažus vārdus par tirgus regulēšanas instrumentiem. Es esmu ņēmis vērā lūgumus par tirgus regulēšanas instrumentu un efektīvu instrumentu saglabāšanu. Es tāpat kā jūs uzskatu, ka, ņemot vērā šo jauno, daudzo runātāju pieminēto, globālo situāciju lauksaimniecībā un pārtikas ražošanas nozarē, šai ražošanas nozarei, šai reālajai ekonomikai, kas ietekmē pārtikas piegādi iedzīvotājiem, ir nepieciešami instrumenti intervences nodrošināšanai nopietnas tirgus nestabilitātes gadījumā, un no šā viedokļa intervences jautājums ir būtisks sarunu jautājums. Daudzas dalībvalstis, tāpat kā daudzi EP deputāti, vēlas pārskatīt Komisijas sākotnējos priekšlikumus un vēlreiz tos pārrunāt. Arī mēs meklēsim kompromisa risinājumu, kas ļautu mums arī turpmāk nodrošināt reālu un efektīvu drošības tīklu. Nobeigumā es vēlos runāt par 68. pantu. Šeit Parlamentā un arī Padomē ir notikušas plašas debates un ir pausta stingra prasība apzināt iespējas piemērot šo pantu, kas rada patiesu interesi, tajā pašā laikā saglabājot tā vispārējo raksturu. Tādu iespēju apzināšana, kas ļautu piemērot šo pantu, iespējams, — pēc manām domām, pilnīgi noteikti — veicinātu atbalsta nodrošināšanu tādas produkcijas ražošanai, piemēram, aitkopības nozarē, kas šeit tika pieminēta un kam ir nepieciešams atbalsts. Arī saistībā ar šo jautājumu mēs sadarbojamies ar komisāri, pamatojoties uz šiem principiem, kā arī mēs meklēsim risinājumus, lai uzlabotu finansēšanas noteikumus. Es pievērsīšu sevišķu uzmanību prasībām, ko izvirzījuši daudzie jauno dalībvalstu pārstāvji, attiecībā uz lielāku taisnīgumu un vienlīdzību."@lv13 "Monsieur le Président, Mesdames et Messieurs les députés, je voudrais télégraphiquement, en vous remerciant beaucoup pour votre attention et les interpellations que vous nous avez adressées, évoquer quelques points. Voilà, Monsieur le Président, Mesdames et Messieurs, j'ai pris beaucoup d'attention et d'intérêt à écouter toutes les interventions, nombreuses et précises, qui ont été faites. À partir de l'avis que vous allez donner, et je remercie encore le président Neil Parish et toute la commission, le rapporteur, du travail qui a été fait, ma mission va être de faire émerger un compromis politique dynamique qui nous permette d'adapter la politique agricole commune, tout en la préservant, dans le nouveau contexte mondial où nous nous trouvons. C'est la tâche à laquelle nous allons travailler avec Mariann Fischer Boel et l'ensemble de ses collaborateurs, que je remercie de l'état d'esprit que nous avons construit entre nous tout au long des mois passés. Je voudrais peut-être dire un dernier mot en écho à une remarque de Mme Aubert, tout à l'heure, qui évoquait le contexte d'insécurité alimentaire. La Présidence est très consciente qu'on ne peut pas parler de la politique agricole commune comme si nous étions dans une forteresse, repliés sur nous-mêmes Européens. C'était précisément dans cet esprit qu'au Parlement européen lui-même, nous avons organisé, le 3 juillet, une conférence avec le Directeur général de l'OMC, la Directrice générale de la Banque mondiale, le Directeur général de la FAO, beaucoup de parlementaires et le commissaire Louis Michel, sur cette question: "Qui va nourrir le monde?" Et dans le même esprit, nous organiserons le 28 novembre prochain une réunion de travail, toujours avec Louis Michel, sur le lien entre agriculture et développement. Donc, je suis personnellement, tout comme la Présidence, très attentif à ce que l'on parle bien de l'agriculture pour préserver le modèle alimentaire agricole et territorial qui est celui de l'Union européenne et qu'accompagne la politique agricole commune depuis cinquante ans, mais en ayant un regard ouvert et solidaire sur ce qu'il se passe dans les autres régions du monde. D'abord, la modulation que M. Goepel a évoquée, comme M. Baco, M. Sanzarello et Mme Lulling à l'instant. La question du taux de modulation sera, je peux vous le garantir, un élément clé de tout compromis. J'ai bien noté que le Parlement souhaite qu'une solution intermédiaire soit trouvée. J'ajoute qu'une modulation progressive trop importante pourrait sans doute poser des difficultés à plusieurs États membres, mais il faut être bien conscient que le principe même de modulation progressive répond à une demande sociale et fortement médiatisée. Il nous faudra donc, avec Mariann Fischer Boel, trouver un compromis, et je pense qu'à ce titre, la position proposée par votre rapporteur éclairera ce compromis. À propos de modulation, un élément complémentaire qu'il faut mettre dans le paquet, c'est la question du taux de cofinancement de la modulation additionnelle. Vous avez proposé 100%, c'est-à-dire l'absence de cofinancement national. C'est très ambitieux, mais je pense que c'est une direction qui est juste. Et puis la question des nouveaux défis. J'ai bien compris la position de la commission de l'agriculture, considérant de facto l'accompagnement du secteur laitier comme un de ces nouveaux défis financés par la modulation. Je pense que c'est une des voies sur laquelle nous allons travailler avec Mariann Fischer Boel. Autre gros dossier très difficile, Mesdames et Messieurs, central, celui qu'a évoqué M. Capoulas Santos en souhaitant une approche prudente et modérée – et c'est aussi le sentiment de M. Goepel ou de Véronique Mathieu, de M. Le Foll, tout à l'heure, je cite quelques-uns d'entre vous mais beaucoup pourront évoquer cette question –, celui des quotas laitiers. Il y a deux problèmes à régler: celui de l'augmentation des quotas et du rythme d'augmentation, et puis celui des mesures d'accompagnement. Sur l'augmentation des quotas, j'ai constaté que les débats du Parlement ont montré des positions très contrastées. Pour dire la vérité, c'est également le cas au sein du Conseil des ministres. La solution que vous préconisez – 1% par an entre 2009 et 2010 – et de se prononcer alors sur la base d'un rapport sur la poursuite de l'augmentation, est une approche prudente, comme l'a souhaité votre rapporteur, M. Capoulas Santos. Se pose en parallèle la question de la visibilité à moyen terme pour les entreprises agricoles, comme pour les entreprises tout court. Cela milite pour une trajectoire prévue dès maintenant jusqu'en 2015, et finalement mon sentiment est que la proposition de la Commission est proche du poids d'équilibre. Nous allons y travailler, notamment sur les mesures d'accompagnement, puisque tout le monde est d'accord pour accompagner les régions fragiles. La solution préconisée à travers la mobilisation de l'article 68, la mise en œuvre d'actions plus structurelles, permettrait, me semble-t-il, de disposer d'une boîte à outils utile pour accompagner ce secteur. Sur la mécanique des instruments financiers à mettre en place, je pense qu'il faut en discuter pour trouver une solution acceptable par tous. J'ai bien entendu l'idée du "Fonds laitier". Un mot, Monsieur le Président, sur les outils de régulation des marchés. J'ai bien noté les demandes qui visent à maintenir les outils de régulation des marchés et des outils efficaces. Je pense comme vous, dans ce nouveau contexte mondial que nous avons été plusieurs à évoquer, pour l'agriculture, pour l'alimentation, que ce secteur productif, cette économie réelle qui touche à l'alimentation des gens, a besoin d'instruments d'intervention en cas de déséquilibre grave sur les marchés, et de ce point de vue-là, l'intervention est un point important dans la négociation. Beaucoup d'États membres, comme beaucoup de parlementaires, souhaitent que l'on revoie, que l'on rediscute des propositions initiales de la Commission. Nous allons là aussi chercher un compromis qui permette de garder un véritable filet de sécurité efficace. Un dernier mot sur l'article 68. Il y a eu beaucoup de débats chez vous, au Parlement, comme au Conseil, et une forte demande d'assouplissement des possibilités d'utilisation de cet article, qui suscite beaucoup d'intérêt, tout en en préservant le caractère commun. Cela permettrait peut-être, enfin sûrement de mon point de vue, en assouplissant les possibilités d'utiliser l'article, d'aller vers le soutien à des productions comme celles de la filière ovine qui a été évoquée et qui en a besoin. Nous travaillons là aussi avec la commissaire dans ce sens, de même que nous allons chercher des solutions pour améliorer les conditions de financement. Je pense en particulier aux demandes portées par beaucoup de représentants des nouveaux États membres pour plus de justice et d'équité."@mt15 "Mijnheer de Voorzitter, dames en heren, dank u voor uw aandacht en de vragen die u ons heeft gesteld. Ik wil graag stapsgewijs een aantal punten behandelen. Mijnheer de Voorzitter, dames en heren, ik heb aandachtig en met veel belangstelling geluisterd naar al uw uitgebreide interventies. Op basis van het standpunt dat u nu gaat afgeven – en ik wil bij deze de voorzitter, de heer Parish, de commissie en de rapporteur opnieuw bedanken – moet ik proberen een dynamisch politiek compromis te formuleren dat ons in staat zal stellen het gemeenschappelijk landbouwbeleid te behouden door het aan de nieuwe mondiale context aan te passen. Dat is wat we met mevrouw Fischer Boel en al haar collega's willen bereiken. Ik bedank ze allemaal voor hun welwillende opstelling de afgelopen maanden. Ik wil nu afsluitend graag iets zeggen over de opmerking die mevrouw Aubert zojuist heeft gemaakt aangaande voedselonzekerheid. Het voorzitterschap is zich er terdege van bewust dat we het gemeenschappelijk landbouwbeleid niet kunnen bespreken als ware het een soort vesting. We vormen geen eiland. Daarom hebben we op 3 juli in het Europees Parlement een conferentie met de directeur-generaal van de Wereldhandelsorganisatie, de directeur-generaal van de Wereldbank, de directeur-generaal van de Voedsel- en Landbouworganisatie, een groot aantal EP-leden en commissaris Michel met betrekking tot deze vraag: "Wie gaat de wereld voeden?". In diezelfde sfeer zullen we op 28 november een werkontmoeting organiseren – opnieuw met commissaris Michel – over het verband tussen landbouw en ontwikkeling. Het voorzitterschap en ik zelf blijven daarom aandachtig luisteren naar wat er over de landbouw wordt gezegd. Het onze bedoeling het landbouw- en regionaal voedselvoorzieningsmodel van de Europese Unie, dat al vijftig jaar als basis van het landbouwbeleid heeft gediend, te behouden, maar dan wel vanuit een perspectief dat ook rekening houdt met wat er in de rest van de wereld gebeurt. Ik wil om te beginnen iets zeggen over modulatie. De heer Goepel, de heer Baco, de heer Sanzarello en mevrouw Lulling hebben dat onderwerp zojuist aangeroerd. Ik kan u verzekeren dat het modulatiepercentage een kernpunt zal zijn van ieder compromis. En ik heb begrepen dat het Parlement graag een compromis zou willen bereiken. Ik moet daaraan toevoegen dat een al te sterk progressieve modulatie in een aantal lidstaten beslist problemen zou opleveren. We mogen echter niet vergeten dat het idee van progressieve modulatie aansluit bij in de maatschappij levende verlangens die in de pers de nodige aandacht hebben gekregen. We moeten daarom samen met mevrouw Fischer Boel een compromis vinden. En ik geloof dat het door uw rapporteur voorgestelde standpunt aanwijzingen in die richting bevat. In de context van diezelfde modulatie is ook de mate van cofinanciering een punt dat in een compromis moet worden meegenomen. U hebt honderd procent voorgesteld, hetgeen neerkomt op nul procent cofinanciering op nationaal niveau. Dat is heel ambitieus, maar ik geloof wel dat het de juiste benadering is. Dan wil ik nu iets zeggen over de nieuwe uitdagingen. Ik begrijp het standpunt van de commissie landbouw en plattelandsontwikkeling – dat steun aan de zuivelsector één van de nieuwe uitdagingen is die door de modulatie worden gefinancierd – heel goed. Ik geloof dat dit een idee is dat we in het werk met mevrouw Boel goed kunnen gebruiken. Dames en heren, de heer Capoulas Santos heeft nog een ander kernpunt genoemd: de melkquota. Dat is een heel problematische kwestie met veel vertakkingen. Hij staat in dezen een voorzichtige aanpak voor, en de heer Goepel, mevrouw Mathieu en de heer Le Foll hebben zich daar zojuist ook voor uitgesproken. Ik heb maar een paar namen genoemd, maar velen onder u zouden datzelfde onderwerp – melkquota – ook kunnen noemen. Er zijn met betrekking tot die quota twee problemen die een oplossing behoeven: om te beginnen de verhoging van de quota en het percentage van die verhoging, en verder de steunmaatregelen. Wat de verhoging van de quota betreft: uit de debatten in het Parlement blijkt dat de standpunten sterk uiteenlopen. In de Raad van ministers is dat eerlijk gezegd niet anders. De oplossing die u voorstelt – 1 procent per jaar tussen 2009 en 2010, om dan later een besluit te nemen op basis van een verslag over de voortzetting van de verhoging –, is een heel voorzichtige aanpak, en één die aansluit bij de ideeën van uw rapporteur, de heer Capoulas Santos. We moeten echter ook rekening houden met de zichtbaarheid op de middellange termijn, zowel voor landbouwbedrijven als voor ondernemingen in het algemeen. En dat betekent dat je tussen nu en 2015 een koers zult moeten bepalen. Ikzelf geloof dat het voorstel van de Commissie in dezen een vrij goed evenwicht aanhoudt. We zullen daaraan blijven werken, en dat geldt ook voor de steunmaatregelen; iedereen is het immers eens met steun voor de kwetsbare regio's. De aanbevolen oplossing om artikel 68 te gebruiken om meer structurele maatregelen te implementeren zou ons volgens mij een hele reeks bruikbare instrumenten opleveren voor steun aan deze sector. Wat de precieze werking van de te implementeren financiële instrumenten betreft: ik geloof dat we daar een discussie aan zouden moeten wijden om zo een oplossing te vinden die voor iedereen aanvaardbaar is. Ik denk hier uiteraard aan het "Melkfonds". Mijnheer de Voorzitter, ik wil nu graag een paar woorden wijden aan de marktordeningsinstrumenten. Ik heb vastgesteld dat er stemmen zijn opgegaan om deze instrumenten te behouden. Het zouden dan doeltreffende instrumenten moeten zijn. Net als u geloof ook ik dat we in deze nieuwe mondiale context waar zovelen naar hebben verwezen – we hebben het dan over de landbouw en de voedselproductie, deze reële economie die van alles te maken heeft met de voedselvoorziening – behoefte hebben aan instrumenten om te kunnen interveniëren als de markten in ernstige mate instabiel geraken. Vanuit dat perspectief vormt interventie een belangrijk aspect bij de onderhandelingen. Veel lidstaten – en veel afgevaardigden in dit Parlement – willen de oorspronkelijke voorstellen graag herzien en dan opnieuw bespreken. We zijn verder op zoek naar een compromis dat het behoud van een werkelijk doeltreffend vangnet garandeert. Tot slot wil ik graag iets zeggen over artikel 68. Daarover is zowel in de Raad als in het Parlement veel gediscussieerd. Er wordt sterk aangedrongen op het uitbreiden van de mogelijkheden voor de toepassing van dit artikel. Daar is veel belangstelling voor. Het artikel zou dan wel zijn algemeen karakter moeten behouden. Het versoepelen van de regels voor de toepassing van dit artikel zou mogelijk – en ik zelf geloof daar zeker in – steun kunnen genereren voor productiewijzen zoals die in de schapenteelt gewoon zijn, een sector die genoemd werd en die inderdaad behoefte heeft aan steun. Ook hier werken we op die basis met de commissaris samen. En zo gaan we ook zoeken naar oplossingen voor manieren om de financieringsvoorwaarden te verbeteren. Ik denk dan in de eerste plaats aan de verzoeken van de zijde van veel vertegenwoordigers van de nieuwe lidstaten om deze voorwaarden evenwichtiger en eerlijker te formuleren."@nl3 "Panie przewodniczący, panie i panowie! Dziękuję bardzo za poświęcenie mi uwagi oraz za pytania, jakie państwo nam zadali. Chciałbym po kolei odnieść do kilku kwestii. Panie przewodniczący, panie i panowie! Przysłuchiwałem się z wielką uwagą i z dużym zainteresowaniem wszystkim z licznych dzisiejszych szczegółowych wystąpień. Na podstawie opinii, którą państwo wydacie tu jeszcze raz chciałbym podziękować przewodniczącemu, panu posłowi Parishowi, wszystkim członkom komisji i sprawozdawcy za wykonaną pracę moim zadaniem będzie zapewnienie osiągnięcia dynamicznego kompromisu politycznego, który umożliwi nam dostosowanie wspólnej polityki rolnej, a jednocześnie utrzymanie jej w nowym kontekście międzynarodowym, w którym znajdujemy się obecnie. Jest to zadanie, nad którym będziemy pracować wraz z panią komisarz Mariann Fischer Boel i wszystkimi jej kolegami, którym dziękuję za podejście, które rozwinęliśmy w ubiegłych miesiącach we wzajemnych stosunkach. Na zakończenie chciałbym odnieść się do uwagi, którą przed chwilą wygłosiła pani poseł Aubert, wspominając o sytuacji braku bezpieczeństwa żywnościowego. Prezydencja zdaje sobie w pełni sprawę, że nie możemy debatować nad wspólną polityką rolną tak, jakbyśmy żyli w fortecy, koncentrując się w Europie na samych sobie. Właśnie w tym duchu 3 lipca zorganizowaliśmy w Parlamencie Europejskim konferencję z udziałem Dyrektora Generalnego Światowej Organizacji Handlu, Dyrektora Generalnego Banku Światowego, Dyrektora Generalnego Organizacji Narodów Zjednoczonych ds. Wyżywienia i Rolnictwa, wielu posłów do PE i pana komisarza Louisa Michela, pod hasłem „Kto wyżywi świat?”. W tym samym duchu 28 listopada zorganizujemy posiedzenie robocze, ponownie z udziałem pana komisarza Louisa Michela, poświęcone sprawie związku pomiędzy rolnictwem i rozwojem. Tak jak prezydencja śledzę uważnie to, co mówi się o rolnictwie, w celu zachowania modelu rolnictwa i regionalnej żywności Unii Europejskiej, który od 50. lat leży u podstaw wspólnej polityki rolnej, przy jednoczesnym zachowaniu jasnego i nieobojętnego spojrzenia na to, co się dzieje w innych rejonach świata. Po pierwsze, chciałbym poruszyć kwestię modulacji, o której wspomniał pan poseł Goepel, a także pan poseł Baco oraz pan poseł Sanzarello, a przed chwilą pani poseł Lulling. Mogę państwa zapewnić, że kwestia tempa wprowadzania systemu modulacji będzie podstawowym elementem każdego kompromisowego rozwiązania. Odnotowałem pragnienie Parlamentu, żeby znalezione zostało kompromisowe rozwiązanie. Chciałbym dodać, że zbyt szybkie wprowadzenie modulacji progresywnej niewątpliwie przysporzyłoby kilku państwom członkowskim problemów, ale musimy być w pełni świadomi tego, że samo przyjęcie zasady modulacji progresywnej wychodzi naprzeciw nagłośnionemu zapotrzebowaniu społecznemu. Dlatego we współpracy z panią komisarz Mariann Fischer Boel musimy znaleźć kompromisowe rozwiązanie i w związku z tym uważam, że stanowisko przedstawione przez sprawozdawcę Parlamentu rzuci pewne światło na ten kompromis. Jeśli idzie o modulację, kwestia stopnia współfinansowania w przypadku dodatkowej modulacji jest kolejnym elementem, którzy musi zostać uwzględniony w tym pakiecie. Zaproponowaliście państwo 100%, tzn. brak współfinansowania ze środków krajowych. Jest to bardzo ambitne, ale według mnie właściwe rozwiązanie. Po drugie, chciałbym się odnieść do kwestii nowych wyzwań. Rozumiem w pełni stanowisko Komisji Rolnictwa i Rozwoju Obszarów Wiejskich, która uznaje faktyczne wsparcie dla sektora mleczarstwa za jedno z tych nowych wyzwań, finansowanych w ramach systemu modulacji. Uważam, że jest to jeden ze sposobów, nad którym będziemy pracować z panią komisarz Mariann Fischer Boel. Panie i panowie! Kolejną podstawową kwestią o szerokim zakresie, a zarazem niezwykle problematyczną, jest kwestia, o której wspomniał pan poseł Capoulas Santos, który chciałby zastosowania ostrożnego i łagodnego podejścia, co znalazło odzwierciedlenie także w stanowiskach pana posła Goepela i pani poseł Mathieu, a przed chwilą pana posła Le Folla. Wymieniłem tylko kilku posłów z nazwiska, ale wielu z państwa mogłoby wypowiedzieć się w tej sprawie, w sprawie kwot mlecznych. Rozstrzygnięcia wymagają dwie kwestie, a mianowicie kwestia zwiększenia kwot i jego skali oraz kwestia środków wsparcia. Jeśli chodzi o zwiększenie kwot, zauważyłem, że debaty w Parlamencie ujawniły dużą różnorodność stanowisk. Szczerze mówiąc, taką samą sytuację mamy w Radzie Ministrów. Zaproponowane przez państwa rozwiązanie, tzn. zwiększenie kwot w latach 2009-2010 o 1% rocznie, a następnie podjęcie na podstawie sprawozdania decyzji w sprawie kolejnego zwiększenia jest rozsądne i zgodne z oczekiwaniami sprawozdawcy, pana posła Capoulasa Santosa. Jednocześnie nie można zapominać o kwestii widoczności przedsiębiorstw rolnych w średnim okresie, tak jak ogólnie przedsiębiorstw. Wymaga to ustalenia ścieżki dojścia do roku 2015, a ostatecznie uważam, że propozycja Komisji jest zbliżona do wyważonego rozwiązania. Będziemy nad tym pracować, a także zwłaszcza nad środkami wsparcia, ponieważ wszyscy akceptują udzielanie wsparcia regionom wrażliwym. Uważam, że proponowane rozwiązanie obejmujące wykorzystanie art. 68 do celów wdrożenia większej liczby środków strukturalnych zapewniłoby nam użyteczny zestaw środków wsparcia dla tego sektora. Jeśli chodzi o to, na czym miałoby polegać funkcjonowanie środków finansowych, które miałyby zostać wprowadzone, uważam, że niezbędna jest debata w celu znalezienie rozwiązania, które wszyscy byliby skłonni przyjąć. Mam tutaj na myśli oczywiście „fundusz mleczny”. Panie przewodniczący! Chciałbym powiedzieć kilka słów o środkach regulacji rynku. Odnotowałem wnioski o utrzymanie w mocy środków regulacji rynku oraz skutecznych instrumentów. Tak jak państwo, uważam, że w nowym, globalnym kontekście rolnictwa i żywności, o którym wielu z nas wspomniało, ten sektor produkcji, ta rzeczywista gospodarka, która wywiera wpływ na zaopatrzenie obywateli w żywność, wymaga środków interwencji w razie poważnej niestabilności rynku i z tego punktu widzenia kwestia interwencji stanowi istotny element prowadzonych przez nas negocjacji. Wiele państw członkowskich, tak jak wielu posłów PE, chce dokonania przeglądu pierwotnych propozycji Komisji i ponownego ich omówienia. Będziemy również dążyć do znalezienia kompromisowego rozwiązania, które umożliwiłoby nam zachowanie rzeczywistej i skutecznej siatki ochronnej. Na koniec chciałbym poruszyć kwestię art. 68. Przeprowadzono wiele debat tutaj w Parlamencie i w Radzie i wyrażono zdecydowane żądanie, żeby rozszerzyć możliwości stosowania tego artykułu, co cieszy się znacznym zainteresowaniem, a jednocześnie zachować jego jednolitość. Stworzenie możliwości stosowania tego artykułu być może – z pewnością moim zdaniem – umożliwiłoby nam przejście do wspierania produkcji takiego rodzaju jak np. w sektorze owczarstwa, o którym była mowa, a który wymaga wsparcia. I tej sprawie współpracujemy z panią komisarz zgodnie z tymi założeniami, tak jak będziemy dążyć do znalezienia rozwiązań mających na celu poprawę warunków finansowych. Mam tutaj na myśli, w szczególności wysunięte przez wielu przedstawicieli nowych państw członkowskich żądania większej równości i sprawiedliwości."@pl16 "Senhor Presidente, Senhoras e Senhores Deputados, agradeço muito a vossa atenção e as questões que nos puseram. Gostaria, agora, de me referir a vários pontos, um por um. Senhor Presidente, Senhoras e Senhores Deputados, tomei muita atenção, escutando-as com grande interesse, a todas as intervenções pormenorizadas aqui feitas. Com base no vosso parecer − e eu gostaria, mais uma vez, de agradecer ao presidente, senhor deputado Parish, a toda a comissão e ao relator pelo trabalho que fizeram −, incumbe-me assegurar um compromisso político dinâmico que nos permita preservar e adaptar a política agrícola comum ao novo contexto global em que nos encontramos. É essa a tarefa de que vamos ocupar-nos com a senhora Comissária Mariann Fischer Boel e todos os seus colegas, a quem agradeço o espírito que desenvolvemos entre nós ao longo dos últimos meses. Gostaria de dizer, talvez, uma última palavra, apenas para me referir à observação da senhora deputada Aubert, que evocou o contexto da insegurança alimentar. A Presidência está muito consciente de que não podemos debater a política agrícola comum como se estivéssemos numa fortaleza, voltados para nós próprios. Foi precisamente neste espírito que, em 3 de Julho, organizámos no Parlamento Europeu uma conferência com o Director-Geral da Organização Mundial do Comércio, o Director-Geral do Banco Mundial, o Director-Geral da FAO, muitos deputados do Parlamento Europeu e o Comissário Louis Michel, tendo por tema a pergunta “Quem vai alimentar o mundo?” É no mesmo espírito que vamos promover, em 28 de Novembro, uma reunião de trabalho, novamente com Louis Michel, sobre a ligação entre a agricultura e o desenvolvimento. Tal como a Presidência, estou a prestar uma grande atenção ao que tem sido dito sobre a agricultura com o objectivo de preservar o modelo agrícola e alimentar regional da União Europeia, que tem sido a base da política agrícola comum há 50 anos, ao mesmo tempo que mantenho uma perspectiva clara e de empatia sobre o que está a acontecer noutras zonas do mundo. Primeiramente, gostaria de falar sobre a modulação, a que se referiram há pouco os senhores deputados Goepel, Baco e Sanzarello e a senhora deputada Lulling. A questão da taxa de modulação será, posso assegurar-vos, um elemento-chave de qualquer compromisso. Tomei nota do desejo do Parlamento de que seja encontrada uma solução de compromisso. Acrescentaria que uma modulação progressiva demasiado severa iria, certamente, causar problemas a vários Estados-Membros mas nós devemos estar bem cientes de que o próprio princípio da modulação progressiva vai ao encontro de uma necessidade social muito publicitada. Por isso, nós precisamos, juntamente com a senhora Comissária Mariann Fischer Boel, de encontrar um compromisso, e acredito que a posição proposta pelo vosso relator irá inspirar esse compromisso. Quanto à modulação, a questão da taxa de co-financiamento para uma modulação adicional é outro elemento que deve ser incluído neste pacote. Os senhores propuseram 100%, o que significa que não haverá co-financiamento nacional. É um objectivo muito ambicioso, mas acredito que é o caminho correcto. Seguidamente, gostaria de referir-me à questão dos novos desafios. Compreendo, inteiramente, a posição da Comissão da Agricultura e do Desenvolvimento Rural, considerando o apoio ao sector dos lacticínios como um dos novos desafios financiados pela modulação. Acredito que essa é uma das avenidas sobre a qual iremos trabalhar com a senhora Comissária Mariann Fischer Boel. Outra questão-chave, de alcance muito vasto e muito problemática, Senhoras e Senhores Deputados, foi objecto do relatório do senhor deputado Capoulas Santos, que manifestou a sua preferência por uma abordagem prudente e moderada, sentimento de que se fizeram eco, agora mesmo, o senhor deputado Goepel, a senhora deputada Mathieu e o senhor deputado Le Foll. Citei alguns nomes mas muitos, de entre vós, poderão falar deste assunto, que é a questão das quotas leiteiras. Há dois problemas a resolver: o aumento das quotas e o ritmo desse aumento, por um lado, e as medidas de acompanhamento, por outro. No que se refere ao aumento das quotas, constato que os debates no Parlamento revelaram posições claramente divergentes. Para ser sincero, a situação é a mesma no interior do Conselho de Ministros. A solução que os senhores recomendam – 1% de aumento anual entre 2009 e 2010 –, e uma decisão posterior sobre a continuação do aumento, tomada com base num relatório, é uma abordagem prudente, de acordo com o desejo expresso pelo vosso relator, senhor deputado Capoulas Santos. Ao mesmo tempo, há a questão da visibilidade a médio prazo, que afecta as empresas agrícolas e as empresas em geral. Isto exige a definição de um rumo até 2015, e penso que a proposta da Comissão se aproxima de um equilíbrio. Vamos trabalhar nela e, em particular, nas medidas de apoio, já que todos estão de acordo que elas devem ser direccionadas para as regiões sensíveis. A solução recomendada, de recorrer ao artigo 68.º, para aplicar mais medidas estruturais, dar-nos-ia, penso eu, um leque útil de instrumentos para apoiar este sector. No que se refere ao modo como funcionariam os instrumentos financeiros aplicáveis, acredito que é necessário prosseguir o debate para encontrar uma solução aceitável por toda a gente. Estou, naturalmente, a pensar no “fundo do leite”. Gostaria de dizer uma palavra, Senhor Presidente, sobre os instrumentos disponíveis para a regulação do mercado. Tomei nota das perguntas sobre a manutenção dos instrumentos de regulação do mercado que sejam eficazes. Eu, tal como os senhores, acredito que, neste novo contexto global a que muito de nós nos referimos e em que se encontram a agricultura e os bens alimentares, este sector produtivo, esta economia real que afecta o abastecimento alimentar das pessoas, precisa de ter instrumentos de intervenção para o caso de haver uma instabilidade grave no mercado e, desse ponto de vista, a intervenção é um aspecto importante da negociação. Muitos Estados-Membros, como muitos dos senhores deputados do Parlamento Europeu, querem rever as propostas iniciais da Comissão e discuti-las novamente. Vamos procurar chegar a um compromisso que nos permita manter uma rede de segurança genuína e eficaz. Em último lugar, gostaria de referir-me ao artigo 68.º. Das discussões que houve, no Parlamento como no Conselho, saiu a exigência firme de alargar as possibilidades de aplicação deste artigo, o que suscita muito interesse, mantendo, entretanto, o seu carácter comum. O alargamento das suas possibilidades de aplicação talvez permitisse – seguramente, na minha opinião – avançar para o apoio a todo os tipos de produção, incluindo as do sector ovino, que já foram citadas e que precisam de ser apoiadas. Estamos, também neste aspecto, a trabalhar com a senhora Comissária nesse sentido e a procurar soluções para melhorar as condições financeiras. Estou a pensar, em particular, nas exigências apresentadas por muitos representantes dos novos Estados-Membros, que pedem maior justiça e equidade."@pt17 "Monsieur le Président, Mesdames et Messieurs les députés, je voudrais télégraphiquement, en vous remerciant beaucoup pour votre attention et les interpellations que vous nous avez adressées, évoquer quelques points. Voilà, Monsieur le Président, Mesdames et Messieurs, j'ai pris beaucoup d'attention et d'intérêt à écouter toutes les interventions, nombreuses et précises, qui ont été faites. À partir de l'avis que vous allez donner, et je remercie encore le président Neil Parish et toute la commission, le rapporteur, du travail qui a été fait, ma mission va être de faire émerger un compromis politique dynamique qui nous permette d'adapter la politique agricole commune, tout en la préservant, dans le nouveau contexte mondial où nous nous trouvons. C'est la tâche à laquelle nous allons travailler avec Mariann Fischer Boel et l'ensemble de ses collaborateurs, que je remercie de l'état d'esprit que nous avons construit entre nous tout au long des mois passés. Je voudrais peut-être dire un dernier mot en écho à une remarque de Mme Aubert, tout à l'heure, qui évoquait le contexte d'insécurité alimentaire. La Présidence est très consciente qu'on ne peut pas parler de la politique agricole commune comme si nous étions dans une forteresse, repliés sur nous-mêmes Européens. C'était précisément dans cet esprit qu'au Parlement européen lui-même, nous avons organisé, le 3 juillet, une conférence avec le Directeur général de l'OMC, la Directrice générale de la Banque mondiale, le Directeur général de la FAO, beaucoup de parlementaires et le commissaire Louis Michel, sur cette question: "Qui va nourrir le monde?" Et dans le même esprit, nous organiserons le 28 novembre prochain une réunion de travail, toujours avec Louis Michel, sur le lien entre agriculture et développement. Donc, je suis personnellement, tout comme la Présidence, très attentif à ce que l'on parle bien de l'agriculture pour préserver le modèle alimentaire agricole et territorial qui est celui de l'Union européenne et qu'accompagne la politique agricole commune depuis cinquante ans, mais en ayant un regard ouvert et solidaire sur ce qu'il se passe dans les autres régions du monde. D'abord, la modulation que M. Goepel a évoquée, comme M. Baco, M. Sanzarello et Mme Lulling à l'instant. La question du taux de modulation sera, je peux vous le garantir, un élément clé de tout compromis. J'ai bien noté que le Parlement souhaite qu'une solution intermédiaire soit trouvée. J'ajoute qu'une modulation progressive trop importante pourrait sans doute poser des difficultés à plusieurs États membres, mais il faut être bien conscient que le principe même de modulation progressive répond à une demande sociale et fortement médiatisée. Il nous faudra donc, avec Mariann Fischer Boel, trouver un compromis, et je pense qu'à ce titre, la position proposée par votre rapporteur éclairera ce compromis. À propos de modulation, un élément complémentaire qu'il faut mettre dans le paquet, c'est la question du taux de cofinancement de la modulation additionnelle. Vous avez proposé 100%, c'est-à-dire l'absence de cofinancement national. C'est très ambitieux, mais je pense que c'est une direction qui est juste. Et puis la question des nouveaux défis. J'ai bien compris la position de la commission de l'agriculture, considérant de facto l'accompagnement du secteur laitier comme un de ces nouveaux défis financés par la modulation. Je pense que c'est une des voies sur laquelle nous allons travailler avec Mariann Fischer Boel. Autre gros dossier très difficile, Mesdames et Messieurs, central, celui qu'a évoqué M. Capoulas Santos en souhaitant une approche prudente et modérée – et c'est aussi le sentiment de M. Goepel ou de Véronique Mathieu, de M. Le Foll, tout à l'heure, je cite quelques-uns d'entre vous mais beaucoup pourront évoquer cette question –, celui des quotas laitiers. Il y a deux problèmes à régler: celui de l'augmentation des quotas et du rythme d'augmentation, et puis celui des mesures d'accompagnement. Sur l'augmentation des quotas, j'ai constaté que les débats du Parlement ont montré des positions très contrastées. Pour dire la vérité, c'est également le cas au sein du Conseil des ministres. La solution que vous préconisez – 1% par an entre 2009 et 2010 – et de se prononcer alors sur la base d'un rapport sur la poursuite de l'augmentation, est une approche prudente, comme l'a souhaité votre rapporteur, M. Capoulas Santos. Se pose en parallèle la question de la visibilité à moyen terme pour les entreprises agricoles, comme pour les entreprises tout court. Cela milite pour une trajectoire prévue dès maintenant jusqu'en 2015, et finalement mon sentiment est que la proposition de la Commission est proche du poids d'équilibre. Nous allons y travailler, notamment sur les mesures d'accompagnement, puisque tout le monde est d'accord pour accompagner les régions fragiles. La solution préconisée à travers la mobilisation de l'article 68, la mise en œuvre d'actions plus structurelles, permettrait, me semble-t-il, de disposer d'une boîte à outils utile pour accompagner ce secteur. Sur la mécanique des instruments financiers à mettre en place, je pense qu'il faut en discuter pour trouver une solution acceptable par tous. J'ai bien entendu l'idée du "Fonds laitier". Un mot, Monsieur le Président, sur les outils de régulation des marchés. J'ai bien noté les demandes qui visent à maintenir les outils de régulation des marchés et des outils efficaces. Je pense comme vous, dans ce nouveau contexte mondial que nous avons été plusieurs à évoquer, pour l'agriculture, pour l'alimentation, que ce secteur productif, cette économie réelle qui touche à l'alimentation des gens, a besoin d'instruments d'intervention en cas de déséquilibre grave sur les marchés, et de ce point de vue-là, l'intervention est un point important dans la négociation. Beaucoup d'États membres, comme beaucoup de parlementaires, souhaitent que l'on revoie, que l'on rediscute des propositions initiales de la Commission. Nous allons là aussi chercher un compromis qui permette de garder un véritable filet de sécurité efficace. Un dernier mot sur l'article 68. Il y a eu beaucoup de débats chez vous, au Parlement, comme au Conseil, et une forte demande d'assouplissement des possibilités d'utilisation de cet article, qui suscite beaucoup d'intérêt, tout en en préservant le caractère commun. Cela permettrait peut-être, enfin sûrement de mon point de vue, en assouplissant les possibilités d'utiliser l'article, d'aller vers le soutien à des productions comme celles de la filière ovine qui a été évoquée et qui en a besoin. Nous travaillons là aussi avec la commissaire dans ce sens, de même que nous allons chercher des solutions pour améliorer les conditions de financement. Je pense en particulier aux demandes portées par beaucoup de représentants des nouveaux États membres pour plus de justice et d'équité."@ro18 "Vážený pán predsedajúci, dámy a páni, srdečne ďakujem za vašu pozornosť a otázky, ktoré ste nám položili. Budem sa postupne venovať niekoľkým bodom. Vážený pán predsedajúci, dámy a páni, venoval som veľkú pozornosť a veľmi ma zaujímalo vypočuť si všetky podrobné prejavy, ktoré tu odzneli. Na základe stanoviska, ktoré nám dáte, a chcel by som znovu poďakovať predsedovi pánovi Parishovi, celému výboru a spravodajcovi za vykonanú prácu, bude mojou úlohou zabezpečiť dynamický politický kompromis, ktorý nám umožní upraviť spoločnú poľnohospodársku politiku a zároveň ju ochrániť v nových globálnych súvislostiach, v ktorých sa nachádzame. Na tejto úlohe budeme pracovať spolu s pani Mariann Fischerovou Boelovou a všetkými jej kolegami, ktorým ďakujem za entuziazmus, ktorý sa medzi nami rozvinul za uplynulé mesiace. Na záver by som sa rád vyjadril k poznámke, ktorú len pred chvíľou vyjadrila pani Aubertová. Tá spomenula situáciu týkajúcu sa potravinovej neistoty. Predsedníctvo si v plnej miere uvedomuje, že nemôžeme hovoriť o spoločnej poľnohospodárskej politike tak, ako keby sme boli v pevnosti, ktorá nás v Európe obklopuje. Práve v tomto duchu sme dňa 3. júla zorganizovali v Európskom parlamente konferenciu s generálnym riaditeľom Svetovej obchodnej organizácie, generálnym riaditeľom Svetovej banky, generálnym riaditeľom Organizácie OSN pre výživu a poľnohospodárstvo, mnohými poslancami EP a pánom komisárom Louisom Michelom na tému „Kto nasýti svet?“. V rovnakom duchu zorganizujeme dňa 28. novembra pracovné stretnutie, znovu spoločne s Louisom Michelom, o prepojení poľnohospodárstva a rozvoja. Ja, ako aj predsedníctvo preto venujeme osobitnú pozornosť tomu, čo sa hovorí o poľnohospodárstve, aby sa zachoval model poľnohospodárstva a regionálnych potravinárskych výrobkov Európskej únie, ktorý bol oporou spoločnej poľnohospodárskej politiky 50 rokov, no zároveň si udržiavame jasný a empatický pohľad na to, čo sa deje v iných častiach sveta. Najprv by som chcel hovoriť o modulácii, ktorú pred chvíľou spomínali pán Goepel, pán Baco, pán Sanzarello a pani Lullingová. Otázka sadzby modulácie bude vždy, a to vás môžem uistiť, kľúčovým prvkom každého kompromisu. Zaznamenal som vôľu Parlamentu nájsť kompromisné riešenie. Doplním, že progresívna modulácia, ktorá je príliš tvrdá, by určite spôsobila niekoľkým členským štátom problémy, no musíme si uvedomiť, že samotná zásada progresívnej modulácie je reakciou na veľmi propagovanú sociálnu potrebu. Preto musíme spoločne s pani Mariann Fischerovou Boelovou nájsť kompromis a v tomto smere sa domnievam, že stanovisko, ktoré navrhuje váš spravodajca, tento kompromis objasní. Pokiaľ ide o moduláciu, otázka sadzby spolufinancovania dodatočnej modulácie je ďalším prvkom, ktorý treba zahrnúť do balíka. Navrhli ste 100 %, čo znamená žiadne národné spolufinancovanie. To je veľmi ambiciózne, no verím, že to je tá správna cesta. Ďalej by som sa chcel zaoberať otázkou nových úloh. Úplne rozumiem stanovisku Výboru pre poľnohospodárstvo a rozvoj vidieka, ktorý považuje podporu sektora mliečnych výrobkov za jednu z týchto nových úloh financovaných moduláciou. Myslím, že je to jeden z prístupov, na ktorom budeme s pani Mariann Fischerovou Boelovou pracovať. Ďalším kľúčovým problémom, dámy a páni, ktorý je veľmi rozsiahly a sporný, je to, čo spomínal pán Capoulas Santos. On uprednostňuje opatrný a mierny prístup, názor, ktorý zopakovali pán Goepel a pani Mathieu a pred chvíľou aj pán Le Foll. Povedal som len niekoľko mien, ale o tomto probléme, probléme kvót na mlieko, by mohli hovoriť mnohí z vás. Treba vyriešiť dva problémy: zvyšovanie kvót a mieru zvyšovania a podporné opatrenia. Pokiaľ ide o zvyšovanie kvót, všimol som si, že rozpravy v Parlamente odhaľujú veľmi rozdielne stanoviská. Ak mám byť úprimný, práve taká istá situácia panuje v Rade ministrov. Riešenie, ktoré navrhujete – 1 % ročne v období rokov 2009 a 2010 – a potom prijatie rozhodnutia o pokračovaní v raste na základe správy, je opatrným prístupom v súlade so želaním vášho spravodajcu pána Capoulasa Santosa. Zároveň je tu otázka prehľadnosti v strednodobom horizonte pre poľnohospodárske podniky a podniky všeobecne. Vyžaduje si to premyslieť smerovanie odteraz do roku 2015 a mám pocit, že návrh Komisie je takmer vyvážený. Budeme na tom pracovať, a predovšetkým na podporných opatreniach, keďže všetci súhlasíme s podporou pre citlivé regióny. Domnievam sa, že odporúčané riešenie využiť článok 68 na uplatnenie viacerých štrukturálnych opatrení by nám poskytlo užitočnú skupinu nástrojov na podporu tohto sektora. Čo sa týka toho, ako by mali tieto finančné nástroje fungovať, myslím si, že je potrebná diskusia, v ktorej by sa našlo riešenie prijateľné pre všetkých. Myslím, samozrejme, na fond pre mlieko. Pán predsedajúci, rád by som povedal pár slov k nástrojom na reguláciu trhu. Všimol som si žiadosti, ktoré sa usilujú o zachovanie nástrojov na reguláciu trhu a efektívnych nástrojov. Podobne ako vy sa domnievam, že v tomto novom globálnom kontexte pre poľnohospodárstvo a potraviny, o ktorom mnohí hovorili, si tento výrobný sektor, táto reálna ekonomika, ktorá ovplyvňuje dodávky potravín ľuďom, vyžaduje nástroje, ktorými možno zasiahnuť v prípade vážnej trhovej nestability. A z tohto hľadiska je intervencia dôležitým aspektom rokovaní. Mnohé členské štáty a mnohí poslanci EP chcú revidovať úvodné návrhy Komisie a znovu o nich hovoriť. Budeme tiež hľadať kompromis, ktorý nám umožňuje zachovať skutočnú a efektívnu bezpečnostnú sieť. Napokon by som rád hovoril aj o článku 68. Tu v Parlamente a podobne aj v Rade prebehlo mnoho rozpráv a vznikla silná požiadavka otvoriť možnosti pre uplatňovanie tohto článku, ktorý vzbudzuje veľký záujem pri súčasnom zachovaní spoločného charakteru. Rozšírenie možností uplatňovania tohto článku by hádam – podľa mňa určite – umožnilo pohnúť sa smerom k podpore tých druhov výroby, ako napríklad v sektore chovu oviec, ktoré sa tu spomínali a ktoré to potrebujú. Aj v tomto prípade spolupracujeme s pani komisárkou a chystáme sa hľadať riešenia na zlepšenie podmienok financovania. Myslím pritom konkrétne na požiadavky na väčšiu spravodlivosť a rovnosť, ktoré predniesli mnohí zástupcovia nových členských štátov."@sk19,19 ". Gospod predsednik, gospe in gospodje, hvala vam za pozornost in vprašanja, ki ste jih naslovili na nas. Rad bi izpostavil nekaj točk. Gospod predsednik, gospe in gospodje, pozorno in z zanimanjem sem prisluhnil vsem govorom. Na osnovi mnenja, ki ga boste podali, in rad bi se še enkrat zahval predsedniku gospodu Parishu, celotnemu odboru in poročevalcu za opravljeno delo, bo moje delo doseči dinamičen političen kompromis, ki nam bo omogočil prilagoditi in hkrati zaščititi skupno kmetijsko politiko v trenutnem globalnem kontekstu. To je naloga, pri kateri bomo sodelovali z Mariann Fischer Boel in vsemi njenimi kolegi, ki se jim zahvaljujem za odnose, ki smo jih v zadnjih mesecih vzpostavili. Na koncu bi se rad dotaknil pripombe, ki jo je pravkar podala gospa Aubert, ki je omenila nezanesljivost preskrbe s hrano. Predsedstvo se popolnoma zaveda, da skupne kmetijske politike ne moremo obravnavati, kot da živimo v utrdbi in da se bomo v Evropi zaprli pred ostalimi. Prav v tem duhu smo 3. julija v Evropskem parlamentu z generalnim direktorjem Svetovne trgovinske organizacije, generalnim direktorjem Svetovne banke, generalnim direktorjem Organizacije Združenih narodov za prehrano in kmetijstvo, številnimi poslanci EP in komisarjem Louisom Michelom organizirali konferenco na vprašanje: „Kdo bo nahranil svet?“ V istem duhu bi morali 28. novembra organizirati delovno srečanje, tudi tokrat s komisarjem Louisom Michelom, o povezavi med kmetijstvom in razvojem. Tako kot predsedstvo, tudi sam pazljivo spremljam vse, kar je povedanega o kmetijstvu, da bi lahko ohranili kmetijski in regionalni prehranski model Evropske unije, ki je 50 let podpiral skupno kmetijsko politiko, hkrati pa obdržali jasno in dovzetno perspektivo glede dogajanja v drugih delih sveta. Najprej bi rad spregovoril o modulaciji, ki so jo pred kratkim omenili gospod Goepel, gospod Baco, gospod Sanzarello in gospa Lulling. Zagotovim vam lahko, da bo vprašanje stopnje modulacije ključni element kakršnega koli kompromisa. Seznanil sem se z željo Parlamenta glede iskanja kompromisne rešitve. Dodal bi, da lahko preveč drastična progresivna modulacija vsekakor povzroči probleme v številnih državah članicah, vendar se moramo zavedati, da prav načelo progresivne modulacije predstavlja odgovor na pogosto omenjeno socialno potrebo. Skupaj z Mariann Fischer Boel moramo najti kompromis in v zvezi s tem verjamem, da bo predlagano stališče vašega poročevalca pripomoglo k temu kompromisu. V zvezi z modulacijo vprašanje stopnje sofinanciranja za dodatno modulacijo predstavlja drug element, ki mora biti vključen v paket. Predlagali ste 100 %, se pravi brez nacionalnega sofinanciranja. To je zelo ambiciozno, vendar menim, da je to prava pot. Prav tako bi se rad dotaknil vprašanja novih izzivov. Popolnoma razumem stališče Odbora za kmetijstvo in razvoj podeželja, ki dejansko podporo sektorju mleka obravnava kot enega izmed teh novih izzivov, ki bodo financirani z modulacijo. Menim, da je to ena izmed poti, na kateri bomo sodelovali z Mariann Fischer Boel. Naslednje ključno vprašanje, gospe in gospodje, ki je obsežno in zelo problematično, je vprašanje, ki ga je omenil gospod Capoulas Santos, ki si želi preudaren in zmeren pristop, mišljenje, ki ga z njim delijo tudi gospod Goepel, gospa Mathieu in gospod Le Foll. Navedel sem le nekaj imen, vendar bi o tem vprašanju, vprašanju mlečnih kvot, lahko spregovorili številni izmed vas. Rešiti je treba dva problema: povečanje kvot in stopnjo povečanja ter ukrepe podpore. V zvezi s povečevanjem kvot sem opazil, da so razprave v Parlamentu pokazale na zelo različna stališča. Če sem pošten, to velja tudi znotraj Sveta ministrov. Rešitev, ki jo priporočate – 1 % letno v obdobju 2009 in 2010 – nato pa sprejetje odločitve na podlagi poročila o nadaljnjem povečevanju, predstavlja razumen pristop, ki je v skladu z željami vašega poročevalca, gospoda Capoulasa Santosa. Istočasno obstaja tudi vprašanje srednjeročne prepoznavnosti kmetijskega podjetništva, pa tudi podjetništva na splošno. To zahteva načrtovanje poti od tega trenutka pa do leta 2015 in menim, da je predlog Komisije dokaj uravnotežen. Na tem bomo delali, predvsem pa na ukrepih podpore, saj se vsi strinjamo glede podpore za občutljiva območja. Priporočena rešitev uporabe člena 68 glede izvedbe več strukturnih ukrepov, bi nam po moje zagotovila uporaben nabor orodij, s katerimi bi lahko zagotovili podporo temu sektorju. Glede vprašanja delovanja finančnih instrumentov, ki naj bi bili izvedeni, menim, da je rešitev, ki bi bila sprejemljiva za vse, mogoče najti z razpravo. Tu seveda mislim na „sklad za mleko“. Gospod predsednik, rad bi spregovoril o instrumentih za urejanje trga. Seznanil sem se z zahtevami po ohranitvi instrumentov za urejanje trga in učinkovitih instrumentov. Tako kot vi sem tudi sam mnenja, da v tem novem globalnem kontekstu kmetijstva in hrane, na katerega smo se mnogi sklicevali, ta proizvodni sektor, to realno gospodarstvo, ki vpliva na oskrbo ljudi s hrano, potrebuje instrumente za posredovanje v primeru resne nestabilnosti na trgu in s tega stališča je posredovanje pomemben vidik pogajanj. Številne države članice, kot tudi številni poslanci EP, želijo spremeniti prvotne predloge Komisije in o njih ponovno razpravljati. Prav tako bomo skušali poiskati kompromis, ki nam bo omogočil ohraniti pravo in učinkovito varnostno mrežo. Na koncu bi rad spregovoril o členu 68. V Parlamentu, kot tudi v Svetu so potekale številne razprave in obstaja močna zahteva po vzpostavitvi možnosti izvajanja tega člena, ki zbuja veliko zanimanje in hkrati ohranja svoje lastnosti skupnosti. Iskanje možnosti za izvajanje tega člena bi verjetno – po mojem mnenju, zagotovo – omogočilo premik v smeri zagotavljanja pomoči tistim proizvodnjam, na primer v ovčereji, ki so bile omenjene in to podporo potrebujejo. Tudi tu delamo s komisarko v tej smeri, prav tako, kot si bomo prizadevali najti rešitve za izboljšanje pogojev financiranja. Predvsem mislim na zahteve, ki so jih izrazili številni predstavniki novih držav članic glede večje enakosti in pravičnosti."@sl20 "Herr talman, mina damer och herrar! Tack så mycket för er uppmärksamhet och de frågor ni har ställt till oss. Jag skulle vilja ta upp flera punkter, en i taget. Herr talman, mina damer och herrar! Jag har noggrant uppmärksammat och med stort intresse lyssnat till de många detaljerade anföranden som har hållits. På grundval av det yttrande som ni ska avge, och jag vill återigen tacka talmannen, Neil Parish, hela utskottet och föredraganden, för det arbete som har utförts, kommer min uppgift att vara att säkerställa en dynamisk politisk kompromiss som gör det möjligt för oss att anpassa den gemensamma jordbrukspolitiken samtidigt som den skyddas i det nya globala sammanhang vi befinner oss i. Det är den uppgiften vi ska genomföra tillsammans med Mariann Fischer Boel och alla hennes kolleger som jag vill tacka för den goda anda som har utvecklats mellan oss de senaste månaderna. Jag vill också säga några sista ord angående en kommentar som Marie-Hélène Aubert nyss gjorde då hon talade om situationen med den osäkra livsmedelsförsörjningen. Ordförandeskapet är fullt medvetet om att vi inte kan diskutera den gemensamma jordbrukspolitiken som om vi satt i en fästning där vi stänger in oss i Europa. Det var just i denna anda som vi den 3 juli här i Europaparlamentet anordnade en konferens med generaldirektören för Världshandelsorganisationen, generaldirektören för Världsbanken, generaldirektören för FN:s livsmedels- och jordbruksorganisation, många parlamentsledamöter och kommissionsledamoten Louis Michel om denna fråga. Vem ska ge världen mat? I samma anda ska vi den 28 november anordna ett arbetsmöte, återigen med Louis Michel, om sambandet mellan jordbruk och utveckling. Jag, liksom ordförandeskapet, följer därför noggrant vad som sägs om jordbruket för att bevara Europeiska unionens modell för jordbruk och regional utveckling, vilken har stött den gemensamma jordbrukspolitiken i 50 år, med vi har ett tydligt och empatiskt perspektiv till vad som händer i andra delar av världen. För det första vill jag tala om modulering, vilket Lutz Goepel, Peter Baco, Sebastiano Sanzarello och Astrid Lulling tog upp för en stund sedan. Jag kan försäkra er om att frågan om moduleringssats kommer att bli en huvudfråga vid en kompromiss. Jag har noterat att parlamentet önskar finna en kompromisslösning. Jag vill tillägga att alltför hård progressiv modulering säkert orsakar problem för flera medlemsstater, men vi måste vara väl medvetna om att själva principen om progressiv modulering uppfyller ett socialt behov som påvisas starkt i offentliga sammanhang. Vi måste därför tillsammans med Mariann Fischer Boel komma fram till en kompromiss och i det hänseendet anser jag att föredragandens ståndpunkt kommer att belysa kompromissen. Beträffande modulering är frågan om graden av samfinansiering för ytterligare modulering ett annat inslag som måste tas med i paketet. Ni har föreslagit 100 procent, vilket är detsamma som ingen nationell samfinansiering. Det är mycket ambitiöst, men jag tror att det är rätt väg att gå. Sedan vill jag ta upp frågan om nya utmaningar. Jag förstod till fullo den ståndpunkt som utskottet för jordbruk och landsbygdens utveckling intar beträffande faktiskt stöd till mejerisektorn som en av de nya utmaningar som finansieras genom modulering. Jag tror att det är en av de inriktningar som vi kommer att arbeta med tillsammans med Mariann Fischer Boel. En annan viktig fråga, mina damer och herrar, som har stor spännvidd och som är mycket problematisk, är den fråga som Luis Manuel Capoulas Santos ställde. Han vill ha en försiktig och måttlig strategi, en känsla som även Lutz Goepel, Véronique Mathieu och Stéphane Le Foll har just nu. Jag har endast nämnt ett fåtal namn, men många av er kan tala om denna fråga, frågan om mjölkkvoter. Det är två problem som måste lösas: ökande kvoter och ökningstakten, samt stödåtgärder. Beträffande ökande kvoter har jag observerat att debatten i parlamentet har visat att åsikterna skiljer sig mycket åt. I ärlighetens namn är situationen likadan i ministerrådet. Den lösning som ni rekommenderar, – 1 procent per år mellan 2009 och 2010, och att sedan fatta ett beslut med utgångspunkt från en rapport om fortsatt ökning är en försiktig strategi som överensstämmer med föredraganden Luis Manuel Capoulas Santos önskemål. Samtidigt finns frågan om synlighet på medellång sikt för jordbruksföretag och för företag i allmänhet. För det krävs en handlingsplan från nu fram till 2015, och till sist har jag en känsla av att kommissionens förslag är ganska välavvägt. Vi ska arbeta på förslaget och särskilt för att stödåtgärder införs, eftersom alla är överens om stöd till känsliga regioner. Den rekommenderade lösningen att använda artikel 68 för att genomföra fler strukturella åtgärder skulle som jag ser det ge oss flera användbara verktyg för att stödja denna sektor. Beträffande frågan om hur det finansiella instrument som ska genomföras kommer att fungera, anser jag att det krävs en diskussion för att hitta en lösning som alla kan godta. Jag tänker naturligtvis på ”mjölkfonden”. Herr talman! Jag vill säga några ord om instrument för marknadsreglering. Jag har noterat att det finns förfrågningar om att behålla instrument för marknadsreglering och effektiva instrument. Jag anser liksom ni att man i detta nya globala sammanhang för jordbruk och livsmedel, vilket många av oss har hänvisat till, behöver denna nya produktionssektor, denna verkliga ekonomi som påverkar människors livsmedelsförsörjning, nya instrument för interventioner i händelse av allvarlig instabilitet på marknaden, och från denna synpunkt är intervention en viktig förhandlingsaspekt. Många medlemsstater och många parlamentsledamöter vill se över kommissionens ursprungliga förslag och diskutera dem igen. Vi ska också försöka nå en kompromiss som gör det möjligt för oss att behålla ett verkligt och effektivt säkerhetsnät. Till sist vill jag ta upp artikel 68. Många debatter har hållits här i parlamentet och i rådet och man har starkt efterfrågat att möjligheterna ska öppnas för att tillämpa denna artikel, som väcker stort intresse, samtidigt som den förblir enhetlig. Att öppna möjligheten för att tillämpa denna artikel skulle kanske – eller säkert, som jag ser det – göra det möjligt att steg tas till att stödja all typ av produktion som exempelvis produktion inom fårsektorn, vilken har nämnts och som behöver stöd. Också här arbetar vi med kommissionsledamoten i denna riktning, på samma sätt som vi ska försöka hitta lösningar för att förbättra finansieringsvillkoren. Jag tänker särskilt på de uppmaningar som kommit från många företrädare för de nya medlemsstaterna om mer rättvisa och jämställdhet."@sv22
lpv:unclassifiedMetadata	"Aubert"13 "Baco"13 "Capoulas Santos"13 "De-facto-"9 "Fischer Boel"13 "Fischer Boel"13 "Goepel"13 "Le Foll"13 "Lulling"13 "Mathieu"13,13 "Michel"13 "Michel Barnier,"18,15,8 "Parish"13 "Président en exercice du Conseil"18,15 "Sanzarello"13 "de facto"5,1,19,11,10,13,4,17 "me"8 "président en exercice du Conseil."8
lpv:videoURI	<go to Events_and_structure europarl>6

Named graphs describing this resource:

The resource appears as object in 2 triples

Context graph