Local view for "http://purl.org/linkedpolitics/eu/plenary/2008-10-21-Speech-2-069"

Predicate	Value (sorted: default)
rdf:type	lpv_eu:Speech⁶
dcterms:Date	"2008-10-21"^^xsd:date⁶
dcterms:Is Part Of	lp_eu:Reuniunea Consiliului European (15-16 octombrie 2008) (dezbatere)⁶
dcterms:Language	"fr"^^xsd:language⁶
lpv:document identification number	"en.20081021.7.2-069"⁶
lpv:hasSubsequent	lp_eu:2008-10-21-Speech-2-070⁶
lpv:speaker	lp:Bruno Gollnisch⁶
lpv:spoken text	"Monsieur le Président du Conseil et de la République française, nous discutons des soins palliatifs à apporter aux malades, mais nous sommes bien discrets sur les causes de la maladie. Comment aucune institution de l’Union n’a vu venir la crise actuelle? Ni le Conseil, ni la Commission, ni la Banque centrale, ni même, mes chers collègues, notre Parlement, ni aucun des gouvernements des États membres! Crise prédite, il est vrai, par une poignée seulement d’économistes, comme le prix Nobel Maurice Allais, et de responsables politiques, essentiellement de notre famille d’esprit, comme une fois de plus, Jean-Marie Le Pen. hélas! La crise est cependant d’évidence celle du système euromondialiste, du libre-échange sans freins, du terrifiant découplage entre la fiction financière et nos réalités économiques et industrielles déclinantes, qui pourraient demain faire l’objet de fonds souverains d’États tiers profitant de la situation actuelle. Votre activité même, Monsieur le Président, témoigne de l’inadaptation de l’Union: réunion à quatre, le samedi 4 octobre, pas à vingt-sept; réunion bilatérale avec la seule Allemagne le 11; réunion des quinze membres, seulement, de l’Eurogroupe; réunion avec le Président des États-Unis d’Amérique pour le convaincre d’organiser encore une autre réunion théoriquement refondatrice de tout le système à laquelle seraient conviés, si l’on comprend bien, six seulement des vingt-sept États de l’Union, les États-Unis, le Japon, la Russie, l’Inde et la Chine. Je ne préjuge pas de l’utilité de ces réunions. Je dis qu’il s’agit là du retour à une diplomatie bilatérale ou multilatérale qui montre bien que privée de réactivité, empêtrée dans des normes bureaucratiques, boulimique de compétences qu’elle n’est pas capable d’exercer, l’Union est un cadre dépassé. Le compte rendu du Conseil européen en témoigne si l’on sait lire entre les lignes. Il ratifie vos initiatives, il supplie à mots couverts la Banque centrale de desserrer un peu l’étau des critères de Maastricht, mais il ne décide rien. Vous avez évoqué la situation en Géorgie et vos efforts. Mais comment ne pas voir que la reconnaissance unilatérale de l’indépendance du Kosovo pavait la voie à celle de l’Abkhazie et de l’Ossétie du Sud? Comment justifier l’extension indéfinie de l’OTAN au moment où le pacte de Varsovie a lui-même disparu? Monsieur le Président, la voie à suivre est autre. Elle implique une rupture radicale avec le système mondialiste, la complète remise en cause des bienfaits prétendus du brassage universel des personnes, des marchandises et des capitaux. La défense non équivoque de nos indépendances et de nos identités, ce n’est pas s’isoler, c’est, au contraire, la condition du retour de notre influence dans le monde."@fr⁸
lpv:spokenAs	substitute; TRAN (2007-01-31--2009-07-13)²³ member; Delegation for relations with Japan (2007-03-14--2009-07-13)²³ substitute; Delegation for relations with the Korean Peninsula (2007-03-15--2009-07-13)²³ member; NA (2007-11-14--2009-07-13)²³ unknown; Front national (2004-07-20--2009-07-13)²³ member; ECON (2007-01-31--2009-07-13)²³
lpv:translated text	"Pane úřadující předsedo Rady a prezidente Francouzské republiky, hovoříme o paliativní léčbě, ale příliš mlčíme o příčinách nemoci. Jak to, že žádná instituce EU neviděla přicházející současnou krizi? Ani Rada, ani Komise, ani centrální banka, a dokonce, dámy a pánové, náš Parlament, stejně jako žádná z vlád členských států. Je pravda, že krizi předpokládala pouze hrstka ekonomů, například nositel Nobelovy ceny Maurice Allais, a politických činitelů, zejména těch, kteří zastávají stejné názory jako my, také včetně Jeana-Marie Le Pena. Naneštěstí se jednalo o „hlas volajícího na poušti“. Je to však zcela jasně krize euro-internacionálního systému, nekontrolovaného volného obchodu a strašlivého odtržení finanční fikce našich klesajících ekonomik a průmyslových odvětví od reality, což by v budoucnu mohlo být cílem nezávislých fondů ze třetích zemí profitujících ze současné situace. Dokonce i vaše činnost, pane prezidente Sarkozy, vypovídá o špatném nastavení Unie: setkání 4, nikoliv 27 v sobotu 4. října, dvoustranná schůzka s Německem dne 11. října, schůzka pouze 15 členů euroskupiny, setkání s prezidentem USA, jehož cílem bylo přesvědčit jej o uspořádání dalšího setkání teoreticky zamýšleného k radikální reformě celého systému, na které bylo pozváno, pokud jsem správně pochopil, pouze 6 z celkových 27 členských států, Spojené státy, Japonsko, Rusko, Indie a Čína. Nezpochybňuji užitečnost těchto setkání. Říkám, že se jedná o návrat k dvoustranné nebo vícestranné diplomacii, což dokládá, že vzhledem k neschopnosti reagovat, rozšíření byrokratických pravidel a nutkání po moci, kterou nemůže vykonávat, měla Unie jakožto rámec svůj den. Čteme-li mezi řádky, zpráva Evropské rady to potvrzuje. Schvaluje vaše iniciativy, oklikou žádá centrální banku, aby uvolnila smrtelný stisk maastrichtských kritérií, ale o ničem nerozhoduje. Zmínil jste situaci v Gruzii a vaše úsilí, ale jak můžete přehlížet, že jednostranné uznání nezávislosti Kosova vydláždilo cestu nezávislosti Abcházie a Jižní Osetie? Jak odůvodníte neurčité rozšíření NATO, když se rozpustila Varšavská smlouva? Pane Sarkozy, způsoby řešení leží jinde. Mezi ně patří radikální ukončení internacionálního systému a úplné zpochybnění takzvaných přínosů univerzálního promísení lidí, zboží a kapitálu. Jednoznačná ochrana naší nezávislosti a naší identity neznamená naši izolaci, spíše je podmínkou znovuzískání našeho vlivu ve světě."@cs¹ "Hr. formand, hr. formand for Rådet! Vi diskuterer den lindring, man kan give den syge, men der er ingen, der taler om, hvad krisen blev udløst af. Hvorfor var der ingen EU-institutioner, der forudså krisen? Hverken Rådet, Kommissionen, Den Europæiske Centralbank og end ikke medlemsstaternes regeringer forudså krisen. Krisen blev ganske rigtigt forudset af nogle få økonomer som f.eks. nobelprisvinderen Maurice Allais og politikere, der for størstedelens vedkommende tilhører vores politiske fløj, herunder Jean Marie le Pen, der desværre råbte for døve ører. Krisen skyldes helt klart euroglobaliseringen og uhæmmet frihandel og den frygtelige adskillelse mellem finansiel fiktion og de kriseramte økonomier og industrier, der fremover kan blive mål for statsejede fonde fra tredjelande, der udnytter den nuværende situation. Hr. rådsformand! Deres bestræbelser vidner også om Unionens manglende tilpasning. Der blev således afholdt et møde med fire af de 27 medlemsstater lørdag den 4. oktober, et bilateralt møde med Tyskland alene den 11. oktober, et møde med blot 15 medlemmer af Eurogruppen, et møde med den amerikanske præsident for at overtale ham til at organisere endnu et møde i teorien med henblik på at sikre en gennemgribende reform af hele systemet – så vidt vi har forstået, blev kun seks ud af de 27 EU-medlemsstater, USA, Japan, Rusland, Indien og Kina inviteret til dette møde. Jeg har ikke nogen forudindtaget mening om nytteværdien af disse møder. Jeg påpeger blot, at der er tale om en tilbagevenden til bilateralt og multilateralt diplomati, og det viser klart, at Unionen som en ramme har haft sin tid i betragtning af dens handlingslammelse, dens fastlåsning i bureaukratiske regler og dens uhæmmede begær efter magt, som den ikke formår at udøve. Det Europæiske Råds rapport bekræfter dette, hvis man læser mellem linjerne. Deres initiativer godkendes, Den Europæiske Centralbank anmodes indirekte om at løsne Maastrichtkriteriernes kvælertag en ganske lille smule, men der træffes ingen beslutninger. De var inde på situationen i Georgien og Deres indsats, men hvordan kan De undgå at se, at den ensidige anerkendelse af Kosovos uafhængighed banede vej for Abkhasiens og Sydossetiens uafhængighed? Hvordan kan De retfærdiggøre den ubegrænsede udvidelse af NATO, selv om Warszawapagten er blevet opløst? Vi skal gå en anden vej. Vi skal bryde radikalt med det internationalistiske system og sætte stort spørgsmålstegn ved de såkaldte fordele ved den universelle sammenblanding af mennesker, varer og kapital. Det forhold, at vi forsvarer vores uafhængighed og vores identiteter, betyder ikke, at vi isolerer os selv. Det er snarere en forudsætning for at genvinde vores globale indflydelse."@da² "Herr amtierender Ratspräsident und Präsident der Französischen Republik! Wir sprechen über die Palliativmedizin für die Kranken, sagen jedoch nichts über die Ursachen der Krankheit. Wie kann es sein, dass keine EU-Institution die jetzige Krise hat kommen sehen? Weder der Rat noch die Kommission noch die Zentralbank, nicht einmal, meine Damen und Herren, unser Parlament oder eine der Regierungen der Mitgliedstaaten. Ja, die Krise wurde nur von einigen wenigen Wirtschaftswissenschaftlern, wie z. B. dem Nobelpreisträger Maurice Allais, und Politikern, größtenteils aus den Reihen unserer politischen Couleur, vorhergesehen, zu denen einmal mehr Jean-Marie Le Pen gehörte. Leider war es „die Stimme des Predigers in der Wüste“. Die Krise ist jedoch eindeutig eine Krise des Euro-globalisierten Systems, des unkontrollierten Freihandels und der erschreckenden Trennung zwischen finanzieller Fiktion und den Realitäten unserer rückläufigen Volkswirtschaften und Industrien, die in Zukunft das Ziel von Staatsfonds aus Drittländern sein könnten, die aus der aktuellen Situation Nutzen ziehen. Selbst Ihre Arbeit, Herr Sarkozy, zeugt von der Fehlanpassung der Union: Ein Treffen von 4 anstelle von 27 Mitgliedstaaten am Samstag, den 4. Oktober; ein bilaterales Treffen mit Deutschland am 11. Oktober; ein Treffen von nur 15 Mitgliedern der Eurogruppe; ein Treffen mit dem Präsidenten der Vereinigten Staaten, um ihn davon zu überzeugen, ein weiteres Treffen zu organisieren, dessen Ziel theoretisch darin besteht, das gesamte System radikal zu reformieren, und zu dem – wenn wir das richtig verstanden haben – nur 6 der 27 EU-Mitgliedstaaten, die USA, Japan, Russland, Indien und China eingeladen wurden. Ich möchte den Nutzen dieser Treffen nicht vorverurteilen. Ich sage nur, dass dies eine Rückkehr zur bilateralen oder multilateralen Diplomatie ist. Es stellt eindeutig unter Beweis, dass die Union angesichts ihrer unterlassenen Reaktion, ihrer Verstrickung in bürokratische Regeln und ihres zwanghaften Wunsches nach Kompetenzen, die sie dann nicht ausüben kann, als System ihre guten Zeiten hinter sich hat. Der Bericht des Europäischen Rats bestätigt dies, wenn man zwischen den Zeilen liest. Er ratifiziert Ihre Initiativen, er bittet die Zentralbank durch die Blume, den Würgegriff der Maastricht-Kriterien etwas mehr zu lockern, aber er enthält keine Entscheidung. Sie haben die Situation in Georgien und Ihre Anstrengungen angesprochen. Doch wie können Sie nicht erkennen, dass die einseitige Anerkennung der Unabhängigkeit des Kosovo den Weg für die Unabhängigkeit von Abchasien und Südossetien geebnet hat? Wie können Sie die unendliche Erweiterung der NATO rechtfertigen, nachdem der Warschauer Pakt selbst verschwunden ist? Herr Sarkozy, der richtige Weg liegt anderswo. Er erfordert einen radikalen Bruch mit dem globalisierten System und die völlige Infragestellung der so genannten Vorteile der universellen Mischung von Menschen, Gütern und Kapital. Die unmissverständliche Verteidigung unserer Unabhängigkeit und unserer Identitäten bedeutet nicht, dass wir uns selbst isolieren, sondern ist vielmehr die Voraussetzung für die Wiedererlangung unseres Einflusses in der Welt."@de⁹ "Κύριε Προεδρεύοντα του Συμβουλίου και της Γαλλικής Δημοκρατίας, συζητάμε τη θεραπευτική αγωγή που πρέπει να δώσουμε στον ασθενή, αλλά είμαστε πολύ διακριτικοί σχετικά με αίτια της ασθένειας. Πώς γίνεται τα θεσμκά όργανα της ΕΕ να μη διέβλεψαν την εμφάνιση της παρούσας κρίσης; Ούτε το Συμβούλιο, ούτε η Επιτροπή, ούτε η Κεντρική Τράπεζα, ούτε ακόμα, κυρίες και κύριοι, το Κοινοβούλιο, ούτε οποιαδήποτε από τις κυβερνήσεις των κρατών μελών. Η κρίση προβλέφθηκε, είναι αλήθεια, από μερικούς απλούς οικονομολόγους, όπως ο νικητής του βραβείου Νόμπελ, ο Maurice Allais και πολιτικούς αξιωματούχους, κυρίως από τη δική μας πλευρά πολιτικών πεποιθήσεων, συμπεριλαμβάνοντας, για μια ακόμη φορά, τον Jean-Marie Le Pen. Δυστυχώς, είναι η περίπτωση της «φωνής βοόντος εν τη ερήμω». Ωστόσο, η κρίση είναι σαφώς η κρίση του Ευρω-διεθνιστικού συστήματος, του ανεξέλεγκτου ελεύθερου εμπορίου και του τρομερού διαχωρισμού μεταξύ της χρηματοοικονομικής φαντασίας και των πραγματικοτήτων των εξασθενημένων οικονομιών και βιομηχανιών μας, που στο μέλλον μπορεί να είναι ο στόχος των κρατικών επενδυτικών ταμείων τρίτων χωρών που επωφελούνται από την παρούσα κατάσταση. Ακόμη και το έργο σας, κύριε Sarkozy, αποδεικνύει την εσφαλμένη ρύθμιση της Ένωσης: μία σύνοδος των 4, όχι των 27, το Σάββατο 4 Οκτωβρίου. Μια διμερής συνάντηση με τη Γερμανία στις 11 Οκτωβρίου, Μια σύνοδος μόνο των 15 των μελών της Ευρωομάδας. Μια συνάντηση με τον Πρόεδρο των ΗΠΑ για να τον πείσετε να διοργανώσει ακόμη μία συνάντηση που θεωρητικά σχεδιάστηκε για να αλλάξει ριζικά όλο το σύστημα, στο οποίο είχαν κληθεί, εάν καταλάβαμε καλά, μόνο τα 6 από τα 27 κράτη μέλη της ΕΕ, οι Ηνωμένες Πολιτείες, η Ιαπωνία, η Ρωσία, η Ινδία και η Κίνα. Δεν προδικάζω τη χρησιμότητα αυτών των συναντήσεων. Αναφέρω ότι αυτή είναι μια επιστροφή στη διμερή ή στην πολυμερή διπλωματία και σαφώς αποδεικνύει ότι, με δεδομένη την έλλειψη αντίδρασής της, την εμπλοκή της σε γραφειοκρατικούς κανόνες και την αναγκαστική επιθυμία της για εξουσία που δεν είναι ικανή να ασκήσει, η Ένωση ως δομημένο σύνολο γνώρισε δόξες στο παρελθόν. Η έκθεση του Ευρωπαϊκού Συμβουλίου το επιβεβαιώνει, εάν κάποιος καταλάβει το νόημα. Επιβεβαιώνει τις πρωτοβουλίες σας, εκλιπαρεί την Κεντρική Τράπεζα με έμμεσο τρόπο να χαλαρώσει κάπως την ασφυκτική ισχύ των κριτηρίων του Maastricht, αλλά δεν αποφασίζει τίποτα. Αναφέρατε την κατάσταση στη Γεωργία και τις προσπάθειές σας, αλλά πώς μπορείτε να μη βλέπετε ότι η μονομερής αναγνώριση της ανεξαρτησίας του Κοσόβου άνοιξε το δρόμο για την ανεξαρτησία της Αμπχαζίας και της Νότιας Οσετίας; Πώς μπορείτε να δικαιολογήσετε την αόριστη επέκταση του NATO όταν το Σύμφωνο της Βαρσοβίας δεν ισχύει πλέον; Κύριε Sarkozy, η πορεία που πρέπει να ακολουθήσουμε βρίσκεται αλλού. Αφορά στη ριζική διάσπαση με το διεθνιστικό σύστημα και στην πλήρη αμφισβήτηση των επονομαζόμενων πλεονεκτημάτων του συγκερασμού ατόμων, αγαθών και κεφαλαίου σε παγκόσμιο επίπεδο. Αναμφίβολα, η προάσπιση της ανεξαρτησίας μας και των ταυτοτήτων μας δεν σημαίνει ότι είμαστε απομονωμένοι. Αντίθετα, είναι απαραίτητη προϋπόθεση για την επανάκτηση της επιρροής μας στον κόσμο."@el¹⁰ "Mr President-in-Office of the Council and of the French Republic, we debate the palliative care to be given to the ill, but we are very discreet about the causes of the illness. How is it that no EU institutions saw the current crisis coming? Not the Council, not the Commission, not the Central Bank, not even, ladies and gentlemen, our Parliament, or any of the Member States’ governments. The crisis was predicted, it is true, by a mere handful of economists, such as the Nobel Prize winner, Maurice Allais, and political officials, for the most part from our family of beliefs, including, once again, Jean-Marie Le Pen. Unfortunately, it is a case of ‘the voice of one crying in the wilderness’. The crisis is, however, clearly that of the Euro-internationalist system, uncontrolled free trade, and the terrifying separation between financial fiction and the realities of our declining economies and industries, which could in future be the target of sovereign funds of third countries benefiting from the current situation. Even your work, Mr Sarkozy, testifies to the maladjustment of the Union: a meeting of 4, not of 27, on Saturday 4 October; a bilateral meeting with Germany only on 11 October; a meeting of only 15 of the Eurogroup’s members; a meeting with the US President to convince him to organise yet another meeting theoretically designed to radically reform the entire system, to which were invited, if we have correctly understood, only 6 of the 27 EU Member States, the United States, Japan, Russia, India and China. I am not prejudging the usefulness of those meetings. I am saying that this is a return to bilateral or multilateral diplomacy, and it clearly demonstrates that, given its failure to react, its entanglement in bureaucratic rules and its compulsive desire for powers that it is incapable of exercising, the Union as a framework has had its day. The European Council’s report attests to this if one reads between the lines. It ratifies your initiatives, it begs the Central Bank in a roundabout manner to loosen ever so slightly the stranglehold of the Maastricht criteria, but it does not decide a thing. You mentioned the situation in Georgia and your efforts, but how can you not see that unilateral recognition of Kosovo’s independence paved the way for the independence of Abkhazia and South Ossetia? How can you justify the indefinite extension of NATO when the Warsaw Pact has itself disappeared? Mr Sarkozy, the path to be followed lies elsewhere. It involves a radical break with the internationalist system and the complete calling into question of the so-called benefits of the universal mixing of people, goods and capital. Unequivocally defending our independence and our identities does not mean isolating ourselves; rather, it is a prerequisite for regaining our influence in the world."@en⁴ "Señor Presidente en ejercicio del Consejo y de la República francesa, debatimos los cuidados paliativos que hay que dar al enfermo, pero somos muy discretos sobre las causas de la enfermedad. ¿Cómo es que ninguna institución de la UE vio venir la actual crisis? Ni el Consejo, ni la Comisión, ni el Banco Central, ni siquiera, Señorías, nuestro Parlamento, ni ninguno de los Gobiernos de los Estados miembros. Predijeron la crisis, es cierto, un simple puñado de economistas, como, por ejemplo, el ganador del Premio Nobel, Maurice Allais, y de cargos políticos, por lo general de nuestra tendencia ideológica, entre los que figuró, una vez más, el señor Le Pen. Por desgracia, fue como «predicar en el desierto». No obstante, se trata claramente de una crisis del sistema euro-internacionalista, el libre comercio sin control, y la aterradora división entre la ficción financiera y la realidad de nuestras economías e industrias en declive, que en un futuro podrían ser el objetivo de fondos soberanos de terceros países que se beneficien de la actual situación. Incluso su labor, señor Sarkozy, atestigua el desajuste de la Unión: una reunión de cuatro, no de los Veintisiete, el sábado 4 de octubre; una reunión bilateral sólo con Alemania el 11 de octubre; una reunión con sólo quince miembros del Eurogrupo; una reunión con el Presidente de EEUU para convencerle de que se organizara otra reunión, en teoría, diseñada para reformar radicalmente todo el sistema, a la que estaban invitados, si he entendido correctamente, sólo seis de los veintisiete Estados miembros de la UE, los Estados Unidos, Japón, Rusia, India y China. No estoy prejuzgando la utilidad de esas reuniones. Estoy diciendo que es una vuelta a la diplomacia bilateral o multilateral, y claramente demuestra que, dados su falta de reacción, su enmarañamiento en normas burocráticas y su compulsivo deseo de poderes que no es capaz de ejercitar, la Unión, como marco, ha pasado a la historia. El informe del Consejo Europeo da fe de esto, si se lee entre líneas. Ratifica las iniciativas que ha tenido usted, suplica al Banco Central, de manera indirecta, que apenas suavice el régimen de los criterios de Maastricht, pero no decide nada. Ha mencionado usted la situación en Georgia y todos sus esfuerzos, pero ¿cómo no ve que el reconocimiento unilateral de la independencia de Kosovo preparó el terreno para la independencia de Abjasia y Osetia del Sur? ¿Cómo puede justificar la prórroga indefinida de la OTAN cuando el propio Pacto de Varsovia ha desaparecido? Señor Sarkozy, el camino a seguir está en otra parte. Implica una ruptura radical con el sistema internacionalista y el total cuestionamiento de los denominados beneficios de la mezcla universal de personas, bienes y capitales. La defensa clara de nuestra independencia e identidad no significa que nos aislemos; más bien, es un requisito previo para recuperar nuestra influencia en el mundo."@es²¹ "Härra nõukogu eesistuja ja Prantsusmaa president, me arutleme küll haigele pakutava leevendava ravi üle, kuid jääme haiguse põhjuste osas väga napisõnaliseks. Kuidas sai juhtuda, et ükski Euroopa Liidu institutsioon ei näinud praegust kriisi ette? Ei nõukogu, komisjon, Euroopa Keskpank – mu daamid ja härrad – isegi mitte meie parlament ega ühegi liikmesriigi valitsus. Tõsi küll, kriisi prognoosis käputäis majandusteadlasi, näiteks Nobeli preemia laureaat Maurice Allais ja mõned poliitikud, kellest enamik kuulub meie koolkonda, sh taas kord Jean-Marie Le Pen. Kahjuks jäid nad hüüdjaks hääleks kõrbes. Kriis seisneb aga selgelt Euroopa rahvusvahelises süsteemis, vaba turu kontrollimatuses ning hirmuäratavas lõhes finantskujutluste ja meie riikide aeglustuva majanduse ja tööstuse tegeliku olukorra vahel, mille võivad edaspidi oma sõltumatute ressurssidega sihikule võtta kolmandad riigid, kes kasutavad praegust olukorda ära. Isegi teie töö, härra Sarkozy, annab tunnistust halvasti kohanevast Euroopa Liidust: laupäeval, 4. oktoobril toimus kohtumine vaid nelja, mitte aga 27 liikme osalusel; 11. oktoobril leidis aset kahepoolne kohtumine üksnes Saksamaaga; eurorühma liikmete kohtumine peeti vaid 15 liikme osavõtul; kohtumisele USA presidendiga, keda taheti veenda korraldama veel üht kohtumist kogu süsteemi põhjalikuks reformimiseks, oli kutsutud – nagu me õigesti aru saime – vaid kuus liikmesriiki 27st ning USA, Jaapan, Venemaa, India ja Hiina. Ma ei langeta juba ette otsuseid nende kohtumiste kasulikkuse üle. Ma tahan öelda, et see on naasmine kahe- või mitmepoolse diplomaatia juurde, mis näitab selgelt, et kui võtta arvesse Euroopa Liidu suutmatust reageerida, tema takerdumist bürokraatlikesse reeglitesse ja ihalemist võimu järele, mida ei suudeta teostada, siis on Euroopa Liit kui raamühendus oma aja ära elanud. Euroopa Ülemkogu aruanne tõendab sama, kui osata ridade vahelt lugeda. Selles kinnitatakse teie algatused, palutakse kaudselt Euroopa Keskpanka leevendada õige pisut Maastrichti kriteeriumide haaret, kuid ei otsustata midagi. Te mainisite olukorda Gruusias ja oma jõupingutusi, ent kuidas te ei mõista, et Abhaasia ja Lõuna-Osseetia iseseisvumisele sillutas teed Kosovo ühepoolne tunnustamine? Kuidas te põhjendate NATO lõputut laienemist, kui Varssavi pakt ise on juba ajalugu? Härra Sarkozy, meie valitav tee viib mujale. See eeldab, et ütleme täielikult lahti internatsionalistlikust süsteemist ja seame küsitavuse alla inimeste, kaupade ja kapitali üleüldisest kokkusegamisest saadava niinimetatud kasu. Oma sõltumatuse ja identiteedi selgesõnaline kaitsmine ei tähenda enda isoleerimist, pigem on see hädavajalik selleks, et saada tagasi oma mõju maailmas."@et⁵ "Arvoisa neuvoston puheenjohtaja ja Ranskan tasavallan presidentti, me keskustelemme potilaalle annettavasta oireita lievittävästä hoidosta, mutta olemme varsin vaitonaisia sairauden syistä. Miten on mahdollista, ettei yksikään EU:n elin osannut epäillä nykyistä kriisiä ennalta? Ei neuvosto, ei komissio, ei keskuspankki, ei edes tämä parlamentti, eikä sen paremmin yksikään kansallinen hallitus. Kriisin alkamisen oli osannut ennustaa vain kourallinen taloustieteilijöitä, kuten Nobel-palkittu Maurice Allais, ja jokunen, pääasiassa edustamaani suuntaukseen kuuluva poliitikko, kuten Jean-Marie Le Pen – joka valitettavasti jälleen kerran joutui puhumaan kuuroille korville. Kriisi on kuitenkin selvästi eurooppalais-internationalistisen järjestelmän kriisi. Järjestelmän, jolle ominaista on valvomaton vapaa kauppa sekä kauhistuttava kuilu toisaalta rahoituksellisen kuvitelman ja toisaalta taantuvien talouksien ja teollisuuden välillä. Tulevaisuudessa nämä voivat joutua tilanteesta hyödyn ottavien kolmansien maiden valtion sijoitusyhtiöiden kohteeksi. Jopa teidän toimintanne, arvoisa puheenjohtaja Sarkozy, kertoo unionin mukautumattomuudesta: lauantaina 4. lokakuuta järjestettiin neljän, ei 27:n, jäsenvaltion tapaaminen; kahdenvälinen tapaaminen Saksan kanssa pidettiin 11. lokakuuta; näihin voidaan lisätä euroryhmän 15 jäsenen tapaaminen ja tapaaminen Yhdysvaltain presidentin kanssa hänen taivuttamisekseen järjestämään taas uusi tapaaminen, jonka tarkoitus teoriassa on uudistaa koko järjestelmä radikaalisti ja johon kutsuttiin, mikäli olen oikein ymmärtänyt, vain kuusi EU:n 27 jäsenvaltiosta sekä niiden lisäksi Yhdysvallat, Japani, Venäjä, Intia ja Kiina. En kyseenalaista näiden tapaamisten hyödyllisyyttä. Tarkoitan, että nyt ollaan palaamassa kahdenväliseen tai monenväliseen diplomatiaan, mikä osoittaa selvästi, että EU:n aika toimivana kehyksenä on ohi, sillä se ei ole pystynyt reagoimaan asianmukaisesti, vaan se on jäänyt kiinni liialliseen byrokratiaan ja pakonomaiseen haluunsa kasata valtaa, jota se ei kykene käyttämään. Tämän voi todeta Eurooppa-neuvoston selonteosta lukemalla sen rivien välistä. Siinä ratifioidaan aloitteenne ja pyydetään keskuspankkia kautta rantain löysäämään hiukan Maastrichtin edellytysten puristusta, mutta siinä ei päätetä yhtään mitään. Mainitsitte Georgian tilanteen ja toimenne tilanteen selvittämiseksi, mutta kuinka te voitte olla näkemättä sitä, että Kosovon itsenäisyyden yksipuolinen tunnustaminen avasi tien Abhasian ja Etelä-Ossetian itsenäisyydelle? Miten te voitte perustella NATOn määrittelemättömän laajentamisen aikana, jolloin Varsovan sopimusta itseään ei enää ole? Arvoisa puheenjohtaja Sarkozy, te ette ole oikealla tiellä. Teidän on sen sijaan otettava radikaalisti etäisyyttä internationalistiseen järjestelmään ja asetettava ihmisten, tavaroiden ja pääoman maailmanlaajuisen sekoittamisen niin kutsutut hyödyt kokonaisuudessaan kyseenalaiseksi. Itsenäisyytemme ja identiteettimme selväsanainen suojeleminen ei tarkoita eristäytymistä; se on pikemminkin edellytys maailmanlaajuisen vaikutusvaltamme palauttamiselle."@fi⁷ "A Tanács tisztelt soros elnöke és a Francia Köztársaság elnöke, a betegség tüneteinek enyhítésére szolgáló kezelésről vitázunk, de nagyon tapintatosak vagyunk, ha a betegség okairól van szó. Hogyan lehetséges az, hogy egyetlen uniós intézmény sem látta előre a válság közeledtét? Sem a Tanács, sem a Bizottság, sem a Központi Bank, sőt, hölgyeim és uraim, a Parlament és egyetlen tagállam kormánya sem. Az igazság az, hogy a válságot csupán egy tucatnyi közgazdász, például a Nobel-díjas Maurice Allais, valamint néhány politikus, főleg a mi politikai meggyőződésünket képviselők közül, többek között ismét Jean-Marie Le Pen jelezték előre. Sajnos mindez „a pusztába kiáltott szó” volt. A válság azonban egyértelműen az euro-internacionalista rendszer, a korlátlan szabad kereskedelem válsága, továbbá az abból következő válság, hogy rémisztő az eltérés a fiktív pénzügyi helyzet és a hanyatló gazdaságaink és iparágaink valós állapota között, amelyek a jövőben a jelenlegi helyzetet kihasználó harmadik országok állami befektetési alapjainak célpontjává válhatnak. Sarkozy úr, még az Ön tevékenysége is az Unió rossz reagálásáról tanúskodik: október 4-én 27 helyett 4 tagállam találkozott; október 11-én csak Németország részvételével kétoldalú találkozóra került sor; csak az eurocsoport 15 tagja tartott ülést; találkozóra került sor az amerikai elnökkel az arról való meggyőzés céljából, hogy még egy másik találkozóra van szükség, amely elméletileg arra szolgál, hogy az egész rendszert gyökeresen megváltoztassa, erre a találkozóra, ha jól értettük, a 27-ből csak 6 uniós tagállam, az Egyesült Államok, Japán, Oroszország, India és Kína volt hivatalos. Nem akarom megítélni e találkozók hasznosságát. Csak azt állítom, hogy ez a két- és többoldalú diplomáciához való visszatérést jelenti, és világosan bizonyítja, hogy mivel nem sikerült reagálnia, mivel belebonyolódott bürokratikus szabályaiba és mivel megrögzötten vágyik a hatalomra, amelyet nem képes gyakorolni, az Unió mint keretrendszer már idejét múlta. Az Európai Tanács jelentése tanúsítja ezt, ha valaki tud olvasni a sorok között. Megerősíti az Ön kezdeményezéseit, hosszadalmasan könyörög a Központi Banknak, hogy legalább egy kissé lazítson a maastrichti kritériumok szorításán, de semmiről sem hoz döntést. Ön említést tett a grúziai helyzetről és az Ön által tett erőfeszítésekről, de hogyan lehetséges az, hogy nem látja be azt, hogy Koszovó függetlenségének egyoldalú elismerése előkészítette Abházia és Dél-Oszétia függetlenségét? Hogyan tudja Ön megindokolni a NATO korlátlan kibővítését, amikor maga a Varsói Szerződés megszűnt? Sarkozy úr, a követendő út valahol máshol található. Magában foglalja az internacionalista rendszerrel való radikális szakítást, valamint az emberek, az áruk és a tőke általános egyesítésével járó úgynevezett előnyök teljes kétségbevonását. Függetlenségünk és identitásunk egyértelmű védelme nem jelenti azt, hogy elszigetelődünk, sőt, inkább előfeltétele annak, hogy visszaszerezzük befolyásunkat a világban."@hu¹¹ "Signor Presidente, signor Presidente in carica del Consiglio e Presidente della Repubblica francese, parliamo tanto delle cure palliative da somministrare al nostro malato, ma siamo molto restii a esprimerci sulle cause del suo stato. Come è possibile che nessuna istituzione comunitaria si sia resa conto del sopraggiungere della crisi? Né il Consiglio né la Commissione né la Banca centrale né, onorevoli colleghi, il nostro Parlamento, come nessuno dei governi degli Stati membri. La crisi è stata preannunciata, è vero, da una manciata di economisti come il premio Nobel Maurice Allais, e funzionari politici, per la maggior parte del nostro schieramento politico, tra cui, lo ricordo, Jean-Marie Le Pen. Purtroppo ! La crisi è però evidentemente quella del sistema eurointernazionalista, del libero commercio incontrollato e dello scollamento terrificante tra finzione finanziaria e realtà delle nostre economie e industrie in declino, che in futuro potrebbero essere bersaglio di fondi sovrani di paesi terzi se dovessero sfruttare l’attuale situazione. Anche il suo operato, signor Presidente Sarkozy, dimostra l’inadeguatezza dell’Unione: una riunione di 4 paesi, non 27, sabato 4 ottobre; una riunione bilaterale con la sola Germania l’11 ottobre; una riunione soltanto di 15 membri dell’Eurogruppo; una riunione con il presidente americano per convincerlo a organizzare un’ennesima riunione teoricamente volta a riformare in maniera radicale l’intero sistema alla quale sono stati invitati, se ho ben capito, soltanto 6 dei 27 Stati membri dell’Unione, gli Stati Uniti, il Giappone, la Russia, l’India e la Cina. Non discuto l’utilità di tali riunioni. Sto semplicemente dicendo che è un ritorno alla diplomazia bilaterale o multilaterale, il che dimostra chiaramente come, vista la sua incapacità di reagire, il suo intrappolamento nelle regole burocratiche e il suo desiderio compulsivo di poteri che non è capace di esercitare, l’Unione è un contesto ormai superato. Il resoconto del Consiglio europeo, leggendo tra le righe, lo prova ratificando le sue iniziative, implorando in maniera contorta la Banca centrale di allentare anche impercettibilmente i criteri di Maastricht, senza decidere alcunché. Lei ha parlato della situazione Georgia e dei suoi sforzi, ma come può non rendersi conto del fatto che il riconoscimento unilaterale dell’indipendenza del Kosovo ha aperto la via all’indipendenza dell’Abkhazia e dell’Ossezia meridionale? Come può giustificare l’estensione indefinita nella NATO nel momento in cui lo stesso patto di Varsavia è scomparso? Presidente Sarkozy, la via da seguire è un’altra. Implica una rottura decisa con il sistema internazionalista e la totale rimessa in discussione dei cosiddetti vantaggi della commistione universale di popoli, beni e capitali. Difendere inequivocabilmente la nostra indipendenza e le nostre identità non significa isolarci; è viceversa un prerequisito per riconquistare la nostra influenza nel mondo."@it¹² "Tarybos Pirmininke ir Prancūzijos Prezidente, diskutuojame, kokiomis švelninančiomis priemonėmis gydyti ligą, tačiau visai nekalbame apie ligos priežastis. Kaip čia buvo, kad nė viena ES institucija nematė, kad ateina krizė? Nei Taryba, nei Komisija, nei centrinis bankas, netgi, ponios ir ponai, mūsų Parlamentas ir nei vienos valstybės narės vyriausybė. Tiesa, krizę prognozavo nedidelis būrelis ekonomistų, pvz., Nobelio premijos laureatas Maurice Allais ir politiniai pareigūnai, iš esmės atstovaujantys mūsų partiniam įsitikinimams, pvz., Jean-Marie Le Pen. Deja, tai buvo balsas tyruose. Tačiau akivaizdu, kad tai yra Europos – tarptautinės sistemos, nekontroliuojamos laisvos prekybos, finansinių prasimanymų ir mūsų lėtėjančios ekonomikos ir pramonės, kurios vėliau gali tapti trečiųjų valstybių, pasinaudosiančių susidariusia padėtimi, lėšų taikiniu, gąsdinančio išsiskyrimo krizė. Netgi jūsų, gerb. N. Sarkozy, darbas rodo blogą prisitaikymą prie Sąjungos: keturių, o ne 27 valstybių susitikimas spalio 4 d., šeštadienį; dvišalis susitikimas su Vokietija tik spalio 11 d.; susitikimas tik su penkiolika valstybių, Eurogrupės narių; susitikimas su JAV prezidentu, siekiant įtikinti jį surengti dar vieną susitikimą, teoriškai skirtą radikaliai reformuoti visą sistemą ir į kurį, jei teisingai supratome, buvo pakviestos tik šešios iš 27 ES valstybių narių, Jungtinės Valstijos, Japonija, Rusija, Indija ir Kinija. Nesprendžiu apie šių susitikimų naudą iš anksto. Tiesiog sakau, kad tai yra grįžimas prie dvišalės arba daugiašalės diplomatijos ir tai aiškiai rodo, kad atsižvelgiant į Sąjungos nesugebėjimą reaguoti, jos įsipainiojimą į biurokratines taisykles ir jos troškimą tokių galių, kurių ji negali įvykdyti, Sąjungos struktūrai atėjo galas. Tai patvirtinama ir Europos Vadovų Tarybos pranešime, jei jį skaitytume tarp eilučių. Pranešime patvirtinamos jūsų iniciatyvos, pranešime maldaujama centrinio banko aplinkiniu keliu sumažinti Mastrichto kriterijaus ribą, tačiau pranešime nepateikiama jokių sprendimų. Kalbėjote apie padėtį Gruzijoje ir savo pastangas, tačiau kaip galite nematyti, kad vienašališkas Kosovo nepriklausomybės pripažinimas nutiesė kelią Abchazijos ir Pietų Osetijos nepriklausomybei? Kaip galite pateisinti neribotą NATO plėtrą, kai išnyko pats Varšuvos paktas? Gerb. N. Sarkozy, kelias, kuriuo reikia eiti, yra kitur. Tikrasis kelias yra radikalus ryšio su tarptautine sistema nutraukimas ir visapusiškas klausimo kėlimas dėl vadinamojo žmonių, prekių ir kapitalo maišymo naudos. Tvirtas mūsų nepriklausomybių ir mūsų tapatybių gynimas nereiškia mūsų izoliacijos, o tai yra būtina sąlyga norint atgauti mūsų įtaką pasaulyje."@lt¹⁴ "Padomes priekšsēdētāja un Francijas prezidenta kungs, mēs debatējam par slimnieku paliatīvu aprūpi, taču mēs esam diezgan piesardzīgi attiecībā uz slimības iemesliem. Kā tas var būt, ka neviena ES iestāde nemanīja krīzes tuvošanos? Ne Padome, ne Komisija, ne Centrālā banka, pat ne, dāmas un kungi, mūsu Parlaments vai kādas dalībvalsts valdība. Šo krīzi paredzēja, tā ir taisnība, daži ekonomisti, tādi kā Nobela prēmijas laureāts un politiķi pārsvarā no mūsu pārliecību grupām, tajā skaitā jau atkal . Diemžēl šis ir gadījums „sauciens tuksnesī”. Tomēr ir skaidrs, ka šīs krīzes iemesls ir Eiro–starptautiskā sistēma, nekontrolēts brīvais tirgus un šausmīga finanšu fikcijas un mūsu lejupslīdošo ekonomiku un nozaru realitātes nodalīšana, kas turpmāk varētu būt to trešo valstu līdzekļu mērķis, kas gūs labumu no pašreizējās situācijas. Pat jūsu darbs kungs, liecina par Savienības neatbilstību: četru, nevis 27 dalībvalstu tikšanās sestdien, 4. oktobrī, divpusēja tikšanās tikai ar Vāciju 11. oktobrī, tikai 15 Eirogrupas dalībvalstu tikšanās, tikšanās ar ASV prezidentu, lai viņu pārliecinātu organizēt vēl vienu sanāksmi ar teorētisku mērķi veikt krasas visas sistēmas reformas, uz kuru tika uzaicinātas, ja mēs esam pareizi sapratuši, tikai sešas no 27 ES dalībvalstīm, ASV, Japāna, Krievija, Indija un Ķīna. Es nespriežu pāragri par šo sanāksmju lietderību. Es saku, ka tā ir atgriešanās pie divpusējas vai daudzpusējas diplomātijas, un tas skaidri parāda, ka, ņemot vērā nespēju reaģēt, stigšanu birokrātiskos noteikumos un nepārvaramo vēlēšanos uzņemties pilnvaras, ko tā nespēj pildīt, Savienības kā struktūras laiks ir pagājis. Eiropadomes ziņojums to apliecina, ja mēs lasām starp rindām. Ar to tiek ratificētas jūsu iniciatīvas, Centrālā banka tiek lūgta vismaz nedaudz atslābināt Māstrihtas kritēriju ciešos žņaugus, taču ar to netiek atrisināts jautājums. Jūs minējāt situāciju Gruzijā un jūsu pūles, taču, kā jūs varat neredzēt, ka vienpusēja Kosovas neatkarības atzīšana bruģēja ceļu Abhāzijas un Dienvidosetijas neatkarībai? Kā jūs varat attaisnot nebeidzamo NATO paplašināšanos, ja Varšavas pakts ir izzudis? kungs, ir jāiet cits ceļš. Tas paredz krasu saišu saraušanu ar internacionālistu sistēmu un tā dēvēto ieguvumu no universālas cilvēku, preču un kapitāla sajaukšanas pilnīgu apšaubīšanu. Nepārprotama mūsu neatkarības un identitātes aizstāvēšana nenozīmē izolāciju, bet gan ir priekšnosacījums mūsu ietekmes atgūšanai pasaulē."@lv¹³ "Monsieur le Président du Conseil et de la République française, nous discutons des soins palliatifs à apporter aux malades, mais nous sommes bien discrets sur les causes de la maladie. Comment aucune institution de l'Union n'a vu venir la crise actuelle? Ni le Conseil, ni la Commission, ni la Banque centrale, ni même, mes chers collègues, notre Parlement, ni aucun des gouvernements des États membres! Crise prédite, il est vrai, par une poignée seulement d'économistes, comme le prix Nobel Maurice Allais, et de responsables politiques, essentiellement de notre famille d'esprit, comme une fois de plus, Jean-Marie Le Pen. hélas! La crise est cependant d'évidence celle du système euromondialiste, du libre-échange sans freins, du terrifiant découplage entre la fiction financière et nos réalités économiques et industrielles déclinantes, qui pourraient demain faire l'objet de fonds souverains d'États tiers profitant de la situation actuelle. Votre activité même, Monsieur le Président, témoigne de l'inadaptation de l'Union: réunion à quatre, le samedi 4 octobre, pas à vingt-sept; réunion bilatérale avec la seule Allemagne le 11; réunion des quinze membres, seulement, de l'Eurogroupe; réunion avec le Président des États-Unis d'Amérique pour le convaincre d'organiser encore une autre réunion théoriquement refondatrice de tout le système à laquelle seraient conviés, si l'on comprend bien, six seulement des vingt-sept États de l'Union, les USA, le Japon, la Russie, l'Inde et la Chine. Je ne préjuge pas de l'utilité de ces réunions. Je dis qu'il s'agit là du retour à une diplomatie bilatérale ou multilatérale qui montre bien que privée de réactivité, empêtrée dans des normes bureaucratiques, boulimique de compétences qu'elle n'est pas capable d'exercer, l'Union est un cadre dépassé. Le compte rendu du Conseil européen en témoigne si l'on sait lire entre les lignes. Il ratifie vos initiatives, il supplie à mots couverts la Banque centrale de desserrer un peu l'étau des critères de Maastricht, mais il ne décide rien. Vous avez évoqué la situation en Géorgie et vos efforts. Mais comment ne pas voir que la reconnaissance unilatérale de l'indépendance du Kosovo pavait la voie à celle de l'Abkhazie et de l'Ossétie du Sud? Comment justifier l'extension indéfinie de l'OTAN au moment où le pacte de Varsovie a lui-même disparu? Monsieur le Président, la voie à suivre est autre. Elle implique une rupture radicale avec le système mondialiste, la complète remise en cause des bienfaits prétendus du brassage universel des personnes, des marchandises et des capitaux. La défense non équivoque de nos indépendances et de nos identités, ce n'est pas s'isoler, c'est, au contraire, la condition du retour de notre influence dans le monde."@mt¹⁵ "Mijnheer de fungerend voorzitter van de Raad en president van de Franse Republiek, we bespreken de palliatieve zorg voor de zieken, maar we zijn zeer discreet over de oorzaken van de ziekte. Hoe kan het dat geen enkele EU-instelling de huidige crisis heeft zien aankomen? Noch de Raad, noch de Commissie, noch de Centrale Bank, en zelfs, beste collega’s, ons Parlement niet, en geen van de regeringen van de lidstaten! Deze crisis werd weliswaar voorspeld door slechts een handvol economen, zoals Nobelprijswinnaar Maurice Allais, en politici, voornamelijk onze geestverwanten, waaronder eens te meer Jean-Marie Le Pen, maar helaas was het een kwestie van “de stem des roependen in de woestijn”! Het is echter zonneklaar dat dit een crisis is van het euromondialistische systeem, van de teugelloze vrijhandel, van de angstaanjagende wijze waarop de financiële schijnwereld is losgezongen van onze wegkwijnende economieën en industrieën, die straks zomaar ten prooi kunnen vallen aan staatsinvesteringsfondsen uit derde landen die van de huidige situatie profiteren. Uw hele optreden, mijnheer Sarkozy, getuigt ervan hoe slecht de Unie op de situatie is afgestemd: een top met 4, in plaats van 27, landen op 4 oktober; een week later een bilaterale bijeenkomst met alleen Duitsland; vervolgens een top met alleen de 15 leden van de Eurogroep; en een bijeenkomst met de president van de Verenigde Staten om hem ervan te overtuigen nog weer een top te organiseren om in theorie het hele systeem radicaal te hervormen, waarvoor, als we het goed begrepen hebben, slechts 6 van de 27 EU-lidstaten, de VS, Japan, Rusland, India en China zouden worden uitgenodigd. Ik wil geen voorbarig oordeel vellen over het nut van die bijeenkomsten. Ik wil alleen zeggen dat dit een terugkeer is tot een bilaterale of multilaterale diplomatie die duidelijk laat zien dat de EU, die niet in staat is tot reageren, die volkomen verstrikt is in bureaucratische normen en die onophoudelijk bevoegdheden naar zich toe trekt die ze niet weet uit te oefenen, haar tijd gehad heeft. Het verslag van de Europese Raad spreekt boekdelen, voor wie in staat is om tussen de regels door te lezen. De Raad bekrachtigt uw initiatieven, de Raad smeekt de Centrale Bank in bedekte termen om het keurslijf van de criteria van Maastricht iets minder strak te doen, maar de Raad neemt geen enkel besluit. U had het over de situatie in Georgië en uw inspanningen op dat vlak, maar hoe bestaat het dat u niet ziet dat de eenzijdige erkenning van de onafhankelijkheid van Kosovo de weg vrijmaakte voor die van Abchazië en Zuid-Ossetië? Hoe kunt u de onbegrensde uitbreiding van de NAVO rechtvaardigen nu het Warschaupact verdwenen is? Mijnheer Sarkozy, dit is niet de juiste weg. We moeten radicaal breken met het mondialistische systeem, we moeten de vermeende zegeningen van de wereldwijde vermenging van mensen, goederen en kapitaal fundamenteel ter discussie stellen. Een ondubbelzinnige verdediging van onze onafhankelijkheid en onze identiteiten betekent niet dat we ons isoleren, integendeel, het is juist een voorwaarde voor het terugwinnen van onze invloed in de wereld."@nl³ "Panie urzędujący przewodniczący Rady, prezydencie Republiki Francuskiej! Rozmawiamy tu o opiece paliatywnej, która trzeba zapewnić choremu, lecz dyskretnie przemilczamy przyczyny choroby. Jak to może być, że żadna instytucja UE nie dostrzegała zbliżającego się kryzysu? Ani Rada, ani Komisja, ani bank centralny ani nawet, panie i panowie, nasz Parlament czy rząd któregokolwiek z państw członkowskich. Kryzys był przewidywany, to prawda, przez nieliczne grono ekonomistów, wśród nich laureata Nagrody Nobla, Maurice’a Allaisa, i urzędników politycznych, w znacznej części z grupy podzielającej nasze przekonania, a także, po raz kolejny przez Jeana-Marie Le Pena. Niestety, jest to przykład „wołania na puszczy”. Kryzys jednak najwyraźniej dotyczy euro-internacjonalistycznego systemu, niekontrolowanego wolnego handlu i przerażającej przepaści dzielącej finansową fikcję od realiów naszych upadających gospodarek i gałęzi przemysłu, które mogą w przyszłości stać się celem niezależnych funduszy państw trzecich korzystających na obecnej sytuacji. Nawet pańskie działania, panie przewodniczący Sarkozy, świadczą o nieprzystosowaniu Unii: posiedzenie przedstawicieli 4, a nie 27 państw, w sobotę 4 października; dwustronne spotkanie tylko z Niemcami 11 października; spotkanie jedynie 15 członków Eurogroupy; spotkanie z prezydentem Stanów Zjednoczonych, by przekonać go do zorganizowania jeszcze jednego spotkania teoretycznie poświęconego radykalnej reformie całego systemu, na które zostało zaproszonych, jeżeli dobrze zrozumieliśmy, tylko 6 z 27 państw członkowskich UE, Stany Zjednoczone, Japonia, Rosja, Indie i Chiny. Nie chcę z góry przesądzać o bezcelowości tych spotkań. Twierdzę jedynie, że jest to powrót do dwustronnej lub wielostronnej dyplomacji, co dowodzi, że Unia, ze względu na niepowodzenie w reakcji, uwikłaniu w biurokratyczne reguły i kompulsywnym dążenia do władzy, której nie jest zdolna sprawować jako struktura, już się przeżyła. Dowodzi tego sprawozdanie Rady Europejskiej, jeżeli czyta się między wierszami. Zatwierdza się w nim pańskie inicjatywy, w zawoalowanej formie wzywa bank centralny do rozluźnienia nieco ścisłych kryteriów z Maastricht, ale nie podejmuje się decyzji w żadnej sprawie. Mówił pan o sytuacji w Gruzji i pańskich staraniach, ale jak mógł pan nie dostrzec, że jednostronne uznanie niezależności Kosowa utorowało drogę do niezależności Abchazji i Południowej Osetii? Jak mógł pan znaleźć uzasadnienie dla bezterminowego przedłużenia działalności NATO, podczas gdy Układ Warszawski sam przestał istnieć? Panie przewodniczący Sarkozy! Droga, którą trzeba podążać znajduje się gdzie indziej. Należy zerwać z modelem internacjonalistycznym i całkowicie podać w wątpliwość korzyści tak zwanego mieszania ludzi, towarów i kapitału. Zdecydowana obrona naszej niezależności i tożsamości nie jest jednoznaczna z izolacją, a raczej stanowi warunek konieczny do odzyskania przez nas zdolności do wywierania wpływu na świat."@pl¹⁶ "Senhor Presidente em exercício do Conselho e da República Francesa, estamos a discutir os cuidados paliativos a prestar ao doente, mas somos particularmente discretos no que respeita às causas da doença. Como é que nenhuma das Instituições da UE viu esta crise aproximar-se? Nem o Conselho, nem a Comissão, nem o Banco Central, nem mesmo, Senhoras e Senhores Deputados, o nosso Parlamento ou nenhum dos governos dos Estados-Membros. A crise foi prognosticada, é verdade, por uma escassa mão-cheia de economistas, entre os quais laureado com o Prémio Nobel Maurice Allais e alguns representantes políticos, a maioria dos quais pertencentes à nossa família ideológica, incluindo, mais uma vez, Jean-Marie Le Pen. Infelizmente, tratou-se da «voz de quem clama no deserto». Porém, esta crise é a crise do sistema euro-internacionalista, do comércio livre desenfreado e da terrível separação entre a ficção financeira e as realidades das nossas economias e indústrias em declínio, que futuramente poderiam ser alvo de fundos soberanos de países terceiros que lucram com a presente situação. Até mesmo o seu trabalho, Sr. Nicolas Sarkozy, revela o desajustamento da União: uma reunião a 4, não a 27, no sábado, dia 4 de Outubro; uma reunião bilateral só com a Alemanha, em 11 de Outubro; uma reunião de apenas 15 membros do Eurogrupo; uma reunião com o Presidente dos Estados Unidos para o convencer a organizar mais uma reunião teoricamente destinada a reformar radicalmente todo o sistema, para a qual, se bem compreendemos, só foram convidados 6 dos 27 Estados-Membros da UE, os Estados Unidos, o Japão a Rússia a Índia e a China. Não estou a julgar antecipadamente a utilidade dessas reuniões. Estou a dizer que isto é um regresso à diplomacia bilateral ou multilateral, o que demonstra claramente que, devido à sua falta de reacção, ao seu emaranhamento em regras burocráticas e ao seu desejo compulsivo de poderes que é incapaz de exercer, a União, enquanto quadro, já teve a sua época. Se o soubermos lê-lo nas entrelinhas, o relato do Conselho Europeu confirma isso mesmo. Ratifica as nossas iniciativas, implora indirectamente ao Banco Central que alivie um pouco o espartilho dos critérios de Maastricht, mas não decide coisa alguma. O senhor fez referência à situação na Geórgia e aos esforços que envidou, mas como pode não ver que o reconhecimento unilateral do Kosovo preparou o caminho para a independência da Abcásia e da Ossétia do Sul? Como pode justificar o alargamento indefinido da NATO, quando o próprio Pacto de Varsóvia desapareceu? Senhor Presidente Sarkozy, o caminho a seguir é outro; implica uma ruptura radical com o sistema internacionalista e a completa questionação dos pretensos benefícios da mistura universal de pessoas, bens e capitais. Defender inequivocamente a nossa independência não significa isolarmo-nos; bem pelo contrário, é um pré-requisito para recuperarmos a nossa influência no mundo."@pt¹⁷ "Monsieur le Président du Conseil et de la République française, nous discutons des soins palliatifs à apporter aux malades, mais nous sommes bien discrets sur les causes de la maladie. Comment aucune institution de l'Union n'a vu venir la crise actuelle? Ni le Conseil, ni la Commission, ni la Banque centrale, ni même, mes chers collègues, notre Parlement, ni aucun des gouvernements des États membres! Crise prédite, il est vrai, par une poignée seulement d'économistes, comme le prix Nobel Maurice Allais, et de responsables politiques, essentiellement de notre famille d'esprit, comme une fois de plus, Jean-Marie Le Pen. hélas! La crise est cependant d'évidence celle du système euromondialiste, du libre-échange sans freins, du terrifiant découplage entre la fiction financière et nos réalités économiques et industrielles déclinantes, qui pourraient demain faire l'objet de fonds souverains d'États tiers profitant de la situation actuelle. Votre activité même, Monsieur le Président, témoigne de l'inadaptation de l'Union: réunion à quatre, le samedi 4 octobre, pas à vingt-sept; réunion bilatérale avec la seule Allemagne le 11; réunion des quinze membres, seulement, de l'Eurogroupe; réunion avec le Président des États-Unis d'Amérique pour le convaincre d'organiser encore une autre réunion théoriquement refondatrice de tout le système à laquelle seraient conviés, si l'on comprend bien, six seulement des vingt-sept États de l'Union, les USA, le Japon, la Russie, l'Inde et la Chine. Je ne préjuge pas de l'utilité de ces réunions. Je dis qu'il s'agit là du retour à une diplomatie bilatérale ou multilatérale qui montre bien que privée de réactivité, empêtrée dans des normes bureaucratiques, boulimique de compétences qu'elle n'est pas capable d'exercer, l'Union est un cadre dépassé. Le compte rendu du Conseil européen en témoigne si l'on sait lire entre les lignes. Il ratifie vos initiatives, il supplie à mots couverts la Banque centrale de desserrer un peu l'étau des critères de Maastricht, mais il ne décide rien. Vous avez évoqué la situation en Géorgie et vos efforts. Mais comment ne pas voir que la reconnaissance unilatérale de l'indépendance du Kosovo pavait la voie à celle de l'Abkhazie et de l'Ossétie du Sud? Comment justifier l'extension indéfinie de l'OTAN au moment où le pacte de Varsovie a lui-même disparu? Monsieur le Président, la voie à suivre est autre. Elle implique une rupture radicale avec le système mondialiste, la complète remise en cause des bienfaits prétendus du brassage universel des personnes, des marchandises et des capitaux. La défense non équivoque de nos indépendances et de nos identités, ce n'est pas s'isoler, c'est, au contraire, la condition du retour de notre influence dans le monde."@ro¹⁸ "Vážený pán úradujúci predseda Rady a prezident Francúzskej republiky, diskutujeme o tom, že chorého je potrebné liečiť, ale nehovoríme o príčinách choroby. Ako je možné, že ani jedna z inštitúcií EÚ nevedela, že prichádza táto kríza? Ani Rada, ani Komisia, ani Centrálna banka, dokonca, dámy a páni, ani náš Parlament, ani vlády členských štátov. Pravdou je, že krízu predpovedala iba hŕstka ekonómov, napríklad nositeľ Nobelovej ceny Maurice Allais a niektorí politickí predstavitelia, väčšinou z našich politických kruhov vrátane Jeana-Marieho Le Pena. Žiaľ, je to prípad hlasu volajúceho na púšti. Krízou je však jednoznačne euro-internacionalistický systém nekontrolovaného voľného obchodu a desivého rozdielu medzi finančnou fikciou a skutočnosťou našich upadajúcich hospodárstiev a priemyslu, ktoré sa v budúcnosti môžu stať cieľom štátnych fondov tretích krajín, využívajúcich súčasnú situáciu. Pán Sarkozy, dokonca aj vaša práca svedčí o neprispôsobivosti Únie: v sobotu 4. októbra stretnutie nie 27, ale 4 členských štátov, 11. októbra iba bilaterálne stretnutie s Nemeckom, schôdza iba 15 členov Euroskupiny, stretnutie s americkým prezidentom s cieľom presvedčiť ho, aby zorganizoval ešte ďalšie stretnutie, teoreticky zamerané na radikálnu reformu celého systému, na ktoré bolo prizvaných, ak sme to správne pochopili, iba 6 z 27 členských štátov EÚ, Spojené štáty, Japonsko, Rusko, India a Čína. Neodsudzujem vopred užitočnosť týchto stretnutí. Hovorím, že je to návrat bilaterálnej a multilaterálnej diplomacie a jednoznačne to ukazuje, že vzhľadom na neschopnosť Európskej únie reagovať, jej zamotávanie sa do byrokratických pravidiel a chorobnú túžbu po moci, ktorú nie je schopná realizovať, Európska únia ako systém je prekonaná. Keď čítame medzi riadkami, svedčí o tom aj správa Európskej rady. Správa schvaľuje vaše iniciatívy, stále dokola úpenlivo prosí Centrálnu banku, aby aspoň trochu uvoľnila prísne maastrichtské kritériá, to však nič nerieši. Spomenuli ste situáciu v Gruzínsku a svoje úsilie, ale ako môžete nevidieť, že jednostranné uznanie nezávislosti Kosova vydláždilo cestu pre nezávislosť Abcházska a Južného Osetska? Ako môžete ospravedlniť neobmedzené rozširovanie NATO potom, čo prestala existovať Varšavská zmluva? Vážený pán Sarkozy, cesta, po ktorej je potrebné ísť, je niekde inde. Tá cesta v sebe zahŕňa radikálne zrušenie internacionalistického systému a úplné spochybnenie takzvaných výhod všeobecného zmiešania ľudí, tovaru a kapitálu. Jednoznačná obrana našej nezávislosti a našej identity neznamená našu separáciu, ale je predpokladom získania nášho vplyvu vo svete."@sk¹⁹ "Gospod predsednik Sveta in Francoske republike, razpravljamo o paliativni oskrbi bolnikov, toda zelo smo diskretni glede vzrokov bolezni. Kako to, da nobena institucija EU ni pričakovala sedanje krize? Ne Svet, ne Komisija, ne Centralna banka, niti, gospe in gospodje, na Parlament ali katera koli od vlad držav članic. Res je, da je krizo napovedala zgolj peščica ekonomistov, kot je Nobelov nagrajenec Maurice Allais, in politikov, ki si večinoma delijo naša prepričanja, vključno s, ponovno, Jean-Marie Le Penom. Žal je to „glas vpijočega v puščavi“. Toda kriza nedvomno zadeva evrointernacionalistični sistem, nenadzorovano prosto trgovino in grozljivo razliko med finančno fikcijo in realnostjo naših nazadujočih gospodarstev in industrij, ki bi lahko v prihodnje bila tarče državnih skladov tretjih držav, ki bodo izkoristile sedanje razmere. Celo vaše delo, gospod Sarkozy, priča o slabi prilagojenosti Unije: sestanek četverice, ne sedemindvajseterice, v soboto 4. oktobra; dvostransko srečanje z Nemčijo šele 11. oktobra; sestanek samo petnajsterice članov Evroskupine; srečanje s predsednikom ZDA, da bi ga prepričali v organizacijo še enega srečanja, teoretično namenjenega radikalnemu preoblikovanju celotnega sistema, na katerega je bilo, če smo prav razumeli, povabljenih zgolj 6 od 27 držav članic EU, Združene države, Japonska, Rusija, Indija in Kitajska. Ne sodim vnaprej o koristnosti teh sestankov. Pravim, da je to vračanje na dvostransko ali večstransko diplomacijo in da to jasno kaže, da so glede na neodzivanje Unije, njeno zapletanje v birokratska pravila in njeno kompulzivno željo po moči, ki je ne zna uporabljati, Uniji kot okviru dnevi šteti. Če beremo med vrsticami, poročilo Evropskega sveta priča o tem. Ratificira vaše pobude, po ovinkih roti Centralno banko, naj še tako malo zrahlja čvrsti prijem maastrichtskih meril, toda ne odloči o ničemer. Omenili ste razmere v Gruziji in vaša prizadevanja, toda kako ne vidite, da je enostransko priznanje neodvisnosti Kosova tlakovalo pot do neodvisnosti Abhazije in Južne Osetije? Kako lahko opravičujete neomejeno podaljševanje Nata, ko pa je Varšavski pakt sam izginil? Gospod Sarkozy, pot, ki ji moramo slediti, je drugje. Zajema radikalno ukinitev internacionalističnega sistema in temeljito spraševanje o tako imenovanih koristih splošnega mešanja ljudi, blaga in kapitala. Jasno zagovarjanje naše neodvisnosti in naših identitet ne pomeni naše osamitve; to je prej predpogoj, da zopet pridobimo vpliv v svetu."@sl²⁰ "Herr rådsordförande och herr president för Republiken Frankrike! Vi diskuterar den lindrande vård som ska ges till de sjuka, men vi är mycket diskreta när det gäller orsakerna till sjukdomen. Hur kan det komma sig att ingen EU-institution kunde förutspå denna kris? Varken rådet, kommissionen eller Europeiska centralbanken. Inte ens Europaparlamentet eller någon av medlemsstaternas regeringar. Det stämmer att krisen förutspåddes av några få ekonomer, som t.ex. nobelpristagaren Maurice Allais, och ansvariga politiker, till största delen sådana som delar våra politiska åsikter, däribland, återigen, Jean-Marie Le Pen. Olyckligtvis är det ett fall av ”en ropandes röst i öknen”. Krisen beror uppenbarligen på det euroglobalistiska systemet, okontrollerad frihandel och den fruktansvärda separationen mellan ekonomisk fiktion och de verkliga effekterna av våra dalande ekonomier och industrier, som i framtiden skulle kunna bli mål för nationella fonder i tredjeländer som gynnas av den nuvarande situationen. Också ert arbete, herr Sarkozy, vittnar om unionens missanpassning: ett möte den 4, inte den 27, på lördagen den 4 oktober. Ett bilateralt sammanträde med enbart Tyskland den 11 oktober. Ett sammanträde för bara 15 av Eurogruppens medlemmar. Ett möte med den amerikanska presidenten för att övertyga honom om att organisera ytterligare ett möte, som teoretiskt sett är utformat för att på ett radikalt sätt förändra hela systemet, till vilket, om vi har förstått det rätt, endast 6 av de 27 EU-medlemsstaterna, Förenta staterna, Japan, Ryssland, Indien och Kina bjöds in. Jag vill inte föregripa nyttan med dessa möten. Jag säger bara att detta är en återgång till bilateral eller multilateral diplomatik, och det visar tydligt, med tanke på unionens oförmåga att reagera, att Europeiska unionen, med sin härva av byråkratiska regler och sin tvingande önskan om makt som den inte har förmåga att utöva, har sett sina bästa dagar som system. Europeiska rådets rapport är ett intyg på detta om man läser mellan raderna. Era initiativ ratificeras, Europeiska centralbanken ombes i förtäckta ordalag att lossa en aning på järngreppet om Maastrichtkriterierna, men ingenting beslutas. Ni nämnde situationen i Georgien och era ansträngningar, men hur kommer det sig att ni inte förstår att det unilaterala erkännandet av Kosovos oberoende banade väg för Abchaziens och Sydossetiens oberoende? Hur kan ni rättfärdiga den obegränsade utvidgningen av Nato när själva Warszawapakten har upplösts? Vi bör följa en annan väg än denna. En väg som omfattar ett radikalt uppbrott från det internationalistiska systemet och ett fullständigt ifrågasättande av de så kallade fördelarna med en samhällsomfattande blandning av människor, varor och kapital. Ett entydigt försvar av vårt oberoende och vår identitet innebär inte att vi isolerar oss, utan det är snarare en förutsättning för att vi ska kunna återfå vårt inflytande i världen."@sv²²
lpv:unclassifiedMetadata	"Bruno Gollnisch (NI )."⁸ "Bruno Gollnisch (NI ). -"^18,15 "Sarkozy"¹³ "Vox clamens in deserto"^18,15,8
lpv:videoURI	<go to Events_and_structure europarl>⁶