Local view for "http://purl.org/linkedpolitics/eu/plenary/2008-09-01-Speech-1-187"

Predicate	Value (sorted: default)
rdf:type	lpv_eu:Speech⁶
dcterms:Date	"2008-09-01"^^xsd:date⁶
dcterms:Is Part Of	lp_eu:Situaţia din Georgia (dezbatere)⁶
dcterms:Language	"hu"^^xsd:language⁶
lpv:document identification number	"en.20080901.20.1-187"⁶
lpv:hasSubsequent	lp_eu:2008-09-01-Speech-1-188⁶
lpv:speaker	lp:Csaba Sógor⁶
lpv:spoken text	"A kaukázusi válság egyesek szerint Bush elnök 2005-ös rigai beszédével kezdődött, azzal, hogy bejelentette, új jaltai szerződésre van szükség. Akár azt is mondhatta volna, hogy új trianoni szerződésre, hiszen sok kis népnek és országnak a nyomorúsága nem a 2. hanem az első világháborút lezáró trianoni békeszerződéssel kezdődött. Az akkori amerikai elnök, Wilson a népek önrendelkezéséről szóló javaslata csak álom maradt. Ma a kaukázusi krízis kapcsán szó esik a nagyhatalmak érdekeiről, olajról, háborúról, de az ott elő népek önrendelkezési jogáról nagyon kevés. Az EU legfontosabb feladata az ilyen konfliktusos helyzetekben a példamutatás lehetne. Az EU tagállamai közül 11 biztosít valamilyen formában kisebbségi vonatkozású autonómiát. Ez az EU tagállamok 41%.-a. A cél: a példamutató nemzeti kisebbségi politika az EU minden tagállamának: nem 41%, hanem 100%-ban! Egy példamutató nemzeti kisebbségi politikával rendelkező Európai Unió hatékonyabban tud fellépni akár a Kaukázusban is."@hu¹¹
lpv:spokenAs	member; EPP-ED (2007-12-10--2009-07-13)²³ substitute; EMPL (2007-12-12--2009-07-13)²³ substitute; Delegation for relations with the Korean Peninsula (2008-01-15--2009-07-13)²³ unknown; Romániai Magyar Demokrata Szövetség (2008-01-28--2009-07-13)²³ member; Delegation for relations with the countries of Southeast Asia and the Association of Southeast Asian Nations (ASEAN) (2008-01-14--2009-07-13)²³ member; LIBE (2007-12-13--2009-07-13)²³
lpv:translated text	"Podle některých začala současná kavkazská krize projevem prezidenta Bushe v Rize v roce 2005, kdy prohlásil, že je zapotřebí nové Jaltské dohody. Mohl zrovna tak říci novou Trianonskou smlouvu, neboť utrpení mnohých malých národů a zemí nezačalo druhou světovou válkou, ale Trianonskou mírovou smlouvou, která ukončila první světovou válku. Doporučení tehdejšího amerického prezidenta Wilsona ohledně sebeurčení národů zůstalo pouhým snem. Dnes ve spojení s krizí na Kavkaze lidé hovoří o zájmech velkých mocností, o ropě a válce, ale velmi málo hovoří o právu na sebeurčení tamních národů. Nejdůležitějším úkolem pro EU v takovéto konfliktní situaci by mohlo být uvedení příkladu. 11 z členských států EU v té či oné formě zaručuje autonomii menšin. To představuje 41% členských států EU. Cílem je příkladná politika pro národnostní menšiny v každém členském státě EU: ne ve 41%, ale ve 100%! Evropská unie s příkladnou politikou pro národnostní menšiny by mohla dokonce podnikat efektivnější kroky na Kavkaze."@cs¹ "Ifølge nogle mennesker startede krisen i Kaukasus med præsident Bushs tale i Riga i 2005, hvor han meddelte, at der var behov for en ny Jaltaaftale. Han kunne lige så godt have sagt en ny Trianontraktat, eftersom mange små folkeslags og landes ulykke ikke begyndte med Anden Verdenskrig, men med Trianonfredstraktaten, der afsluttede Første Verdenskrig. Den daværende amerikanske præsident Wilsons anbefaling vedrørende folkenes selvbestemmelsesret er kun forblevet en drøm. I forbindelse med krisen i Kaukasus taler folk i dag om stormagters interesser, om olie og om krig, men de siger meget lidt om retten til selvbestemmelse for de folk, der bor der. Den vigtigste opgave for EU i sådanne konfliktsituationer kunne være at foregå med et godt eksempel. Af EU-medlemsstaterne sikrer 11 selvbestemmelse for mindretal under en eller anden form. Det er 41 % af EU-medlemsstaterne. Målet er en eksemplarisk politik for nationale mindretal i hver eneste medlemsstat i EU: Ikke i 41 %, men i 100 %! Et EU med en eksemplarisk politik for nationale mindretal kunne endda også være mere handlekraftig i Kaukasus."@da² "Einige meinen, die Krise im Kaukasus habe mit der Rede von US-Präsident Bush in Riga 2005 begonnen, als er verkündete, dass ein neues Jalta-Abkommen nötig sei. Er hätte genauso gut einen neuen Vertrag von Trianon fordern können, denn das Leid vieler kleiner Völker und Staaten begann nicht mit dem Zweiten Weltkrieg, sondern mit dem Friedensvertrag von Trianon, der das Ende des Ersten Weltkrieges markierte. Der Vorschlag des damaligen US-Präsidenten Wilson zur Selbstbestimmung der Völker ist nur ein Traum geblieben. Heute wird im Zusammenhang mit der Krise im Kaukasus von den Interessen der Großmächte, von Öl und Krieg gesprochen, aber das Recht auf Selbstbestimmung der dort lebenden Völker bleibt unerwähnt. Wichtigste Aufgabe der EU könnte es in solchen Konfliktsituationen sein, mit gutem Beispiel voranzugehen. Von den EU-Mitgliedstaaten garantieren elf ihren Minderheiten in irgendeiner Form Autonomie. Das sind 41 % der Mitgliedstaaten. Ziel ist eine beispielhafte nationale Minderheitenpolitik in jedem Mitgliedstaat der EU, also nicht in 41 % sondern in 100%! Eine Europäische Union mit einer beispielhaften nationalen Minderheitenpolitik könnte auch im Kaukasus noch wirkungsvoller handeln."@de⁹ ". Σύμφωνα με ορισμένες απόψεις, η κρίση στον Καύκασο ξεκίνησε από την ομιλία του προέδρου Μπους στη Ρίγα το 2005, όταν δήλωσε ότι απαιτείται μια νέα Συμφωνία της Γιάλτας. Θα μπορούσε κάλλιστα να είχε δηλώσει ότι απαιτείται μια νέα Συνθήκη του Τριανόν, δεδομένου ότι η δυστυχία πολλών μικρών λαών και χωρών δεν άρχισε από τον Δεύτερο Παγκόσμιο Πόλεμο αλλά από τη συνθήκη ειρήνης του Τριανόν με την οποία ολοκληρώθηκε ο Πρώτος Παγκόσμιος Πόλεμος. Η πρόταση του τότε αμερικανού προέδρου Ουίλσον όσον αφορά την αυτοδιάθεση των λαών έχει παραμείνει μόνο ένα όνειρο. Σήμερα, ενόψει της κρίσης στον Καύκασο, πολλοί μιλούν για τα συμφέροντα των μεγάλων δυνάμεων, για το πετρέλαιο και για τον πόλεμο, όμως λένε ελάχιστα για το δικαίωμα αυτοδιάθεσης των λαών που ζουν εκεί. Ο σημαντικότερος ρόλος της ΕΕ σε τέτοιες συγκρούσεις θα μπορούσε να είναι να λειτουργεί η ίδια ως παράδειγμα προς μίμηση. Μεταξύ των κρατών μελών της ΕΕ, τα 11 εγγυώνται με τον έναν ή τον άλλο τρόπο την αυτονομία των μειονοτήτων. Αυτό ισοδυναμεί με το 41% των κρατών μελών της ΕΕ. Στόχος είναι μια υποδειγματική πολιτική για τις εθνικές μειονότητες σε όλα τα κράτη μέλη της ΕΕ: όχι στο 41%, αλλά στο 100%! Μια Ευρωπαϊκή Ένωση με μια υποδειγματική πολιτική για τις εθνικές μειονότητες θα μπορούσε ακόμη και να λάβει πιο δραστικά μέτρα σε περιοχές όπως ο Καύκασος."@el¹⁰ "According to some people, the crisis in the Caucasus started with President Bush’s speech in Riga in 2005, when he announced that a new Yalta Agreement was needed. He could just as well have said a new Treaty of Trianon, since the misery of many small peoples and countries did not start with the Second World War but with the Trianon Peace Treaty that ended the First World War. The recommendation of the then American President, Wilson, concerning the self-determination of peoples has only remained a dream. Today, in connection with the crisis in the Caucasus, people are talking about the interests of great powers, about oil and about war, but they are saying very little about the right of self-determination of the peoples living there. The most important task for the EU in such conflict situations could be to set an example. Of the Member States of the EU, 11 ensure autonomy for minorities in some form or other. This is 41% of the Member States of the EU. The objective is an exemplary policy on national minorities for every Member State of the EU: not in 41%, but in 100%! A European Union with an exemplary policy on national minorities could even take more effective action in the Caucasus too."@en⁴ "Según algunas personas, la crisis en el Cáucaso comenzó con el discurso del Presidente Bush en Riga en 2005, cuando anunció que era necesario un nuevo Acuerdo de Yalta. Podría haberse referido igualmente a un nuevo Tratado de Trianon, ya que el sufrimiento de muchos pequeños pueblos y países no comenzó con la Segunda Guerra Mundial, sino con el tratado de paz de Trianon que puso fin a la Primera Guerra Mundial. La recomendación del entonces presidente estadounidense Wilson sobre la libre determinación de los pueblos se ha quedado en un sueño. Actualmente, en relación con la crisis en el Cáucaso, la gente habla de los intereses de las grandes potencias, del petróleo y de la guerra, pero muy poco del derecho a la libre determinación de los pueblos que allí viven. La tarea más importante para la UE en tales situaciones de conflicto podría ser la de servir de ejemplo. De todos los Estados miembros de la UE, once garantizan de un modo u otro la autonomía para las minorías. Se trata del 41 % de los Estados miembros de la UE. El objetivo es contar con una política ejemplar sobre las minorías nacionales en cada Estado miembro de la UE: ¡no en el 41 %, sino en el 100 %! Una Unión Europea que tuviera una política ejemplar sobre las minorías nacionales podría incluso intervenir de manera más efectiva también en el Cáucaso."@es²¹ "Mõnede inimeste arvates sai Kaukaasia kriis alguse president Bushi kõnega Riias 2005. aastal, kui ta kuulutas, et on tarvis uut Jalta kokkulepet. Ta oleks võinud sama hästi öelda ka Trianoni lepingut, sest paljude väikeste inimeste ja riikide hädad ei alanud mitte Teise maailmasõjaga, vaid Esimese maailmasõja lõpetanud Trianoni rahulepinguga. Tolleaegse Ameerika presidendi Wilsoni soovitus seoses rahvaste enesemääramisega on jäänud vaid unistuseks. Praegu räägitakse Kaukaasia kriisiga seoses väga palju suurvõimude huvidest, naftast ja sõjast, kuid väga vähe nende rahvaste enesemääramisõigusest, kes seal elavad. ELi kõige tähtsam ülesanne sellises konfliktiolukorras oleks anda eeskuju. ELi liikmesriikidest 11 on ühel või teisel viisil taganud vähemuste autonoomia. See on 41% ELi liikmesriikidest. Eesmärgiks on rahvusvähemuste eeskujulik poliitika kõigi ELi liikmesriikide jaoks: mitte 41%, vaid 100%! Rahvusvähemuste eeskujuliku poliitikaga Euroopa Liit võiks võtta isegi veel tõhusamaid meetmeid ka Kaukaasias."@et⁵ "Jotkut sanovat, että Kaukasuksen kriisi sai alkunsa presidentti Bushin Riiassa vuonna 2005 pitämästä puheesta, jossa hän ilmoitti, että nyt tarvittiin uutta Jaltan sopimusta. Hän olisi yhtä hyvin voinut puhua uudesta Trianonin sopimuksesta, sillä monien pienten kansojen ja maiden kurjuus ei saanut alkuaan toisesta maailmansodasta vaan Trianonin rauhansopimuksesta, jolla päätettiin ensimmäinen maailmansota. Yhdysvaltojen silloisen presidentin Wilsonin suositus kansojen itsemääräämisoikeudesta jäi pelkäksi unelmaksi. Nyt Kaukasuksen kriisin yhteydessä puhutaan suurvaltojen intresseistä, öljystä ja sodasta, muttei juurikaan alueella asuvien kansojen itsemääräämisoikeudesta. EU:n tärkeimpänä tehtävänä tällaisissa konfliktitilanteissa pitäisi olla esimerkin antaminen. EU:n jäsenvaltioista 11 takaa vähemmistöjen autonomian muodossa tai toisessa. Tämä tarkoittaa 41 prosenttia EU:n jäsenvaltioista. Tavoitteena on saada aikaan esimerkillinen kansallisten vähemmistöjen politiikka jokaisessa EU:n jäsenvaltiossa: ei vain 41 prosentissa, vaan sadassa prosentissa! Euroopan unioni, jolla olisi esimerkillinen kansallisten vähemmistöjen politiikka, voisi toimia tehokkaammin myös Kaukasuksella."@fi⁷ "D’après certaines personnes, la crise du Caucase a commencé par le discours du président Bush à Riga en 2005, lorsqu’il a annoncé qu’un nouvel accord de Yalta était nécessaire. Il aurait tout aussi bien pu parler d’un nouveau Traité de Trianon, la misère de nombreux peuples et pays n’ayant pas commencé avec la Seconde Guerre mondiale mais avec le Traité de paix de Trianon qui a mis fin à la Première Guerre mondiale. La recommandation du président américain d’alors, Wilson, sur l’autodétermination des peuples, est restée à l’état de rêve. Aujourd’hui, suite à la crise du Caucase, les gens parlent des intérêts des grandes puissances, du pétrole et de la guerre mais ils ne parlent pas beaucoup du droit d'autodétermination des personnes vivant là-bas. La tâche la plus importante de l’UE dans de telles situations de conflit pourrait être de faire un exemple. Sur tous les États membres de l’UE, 11 garantissent une autonomie aux minorités sous l’une ou l’autre forme. Cela représente 41 % des États membres de l’UE. L’objectif est une politique exemplaire pour les minorités nationales dans chaque État membre de l'UE: pas dans 41 % mais dans 100 %! Une Union européenne avec une politique exemplaire sur les minorités nationales pourrait même agir de manière plus efficace dans le Caucase."@fr⁸ ". Secondo alcuni, la crisi nel Caucaso è iniziata con il discorso del Presidente Bush a Riga nel 2005, quando annunciò che era necessario un nuovo accordo di Yalta. Avrebbe anche potuto dire soltanto il Trattato del Trianon, siccome la sofferenza di numerosi paesi e popolazioni non è cominciata con la Seconda guerra mondiale ma con il Trattato di pace del Trianon che pose fine alla Prima guerra mondiale. La raccomandazione dell’allora Presidente americano Wilson, riguardante l’autodeterminazione delle popolazioni è rimasta solo un sogno. Oggi, a proposito della crisi nel Caucaso, le persone parlano degli interessi delle grandi potenze, di petrolio e di guerra, ma si affronta ben poco il diritto all’autodeterminazione delle popolazioni che vivono in questa regione. Il compito più importante dell’UE in tali situazioni di conflitto potrebbe rappresentare un esempio. Fra gli Stati membri dell’UE, 11 garantiscono un’autonomia per le minoranze in qualche forma o altro. Si tratta del 41 per cento dei paesi membri dell’UE. L’obiettivo è una politica esemplare relativa alle minoranze nazionali per ogni Stato membro dell’UE: non al 41 per cento, ma al 100 per cento! Un’Unione europea dotata di una politica esemplare relativa alle minoranze nazionali potrebbe altresì intervenire in maniera maggiormente efficace nel Caucaso."@it¹² "Anot kai kurių žmonių, ši krizė Kaukaze prasidėjo nuo prezidento Bušo kalbos Rygoje 2005 m., kai jis paskelbė, kad būtina pasirašyti naują Jaltos susitarimą. Jis lygiai taip pat galėjo pasakyti, kad būtina pasirašyti nauja Trianono sutartį, nes daugelio mažų tautų ir šalių nelaimės prasidėjo ne nuo Antrojo pasaulinio karo, bet nuo tada, kai buvo pasirašyta Trianono taikos sutartis, pasibaigusi Pirmuoju pasauliniu karu. Tuometinio JAV prezidento Vilsono rekomendacija dėl tautų laisvo apsisprendimo taip ir liko tik svajone. Šiandien krizės Kaukaze atžvilgiu žmonės kalba apie galingų jėgų interesus, apie naftą ir karą, bet jie labai nedaug užsimena apie Kaukaze gyvenančių tautų laisvo apsisprendimo teisę. Pagrindinė ES užduotis tokiose konfliktinėse padėtyse yra parodyti pavyzdį. Iš visų ES valstybių narių tik vienuolikoje nacionalinėms mažumoms yra užtikrinta vienokios ar kitokios formos autonomija. 11 valstybių narių sudaro 41 proc. visos Europos Sąjungos. Mes turime siekti, kad pavyzdinės politikos nacionalinių mažumų klausimu būtų laikomasi visose ES valstybėse narėse − mums reikia turėti ne 40, bet 100 proc.! Europos Sąjunga su savo pavyzdine politika nacionalinių mažumų klausimu taip pat galėtų imtis veiksmingesnių veiksmų ir Kaukaze."@lt¹⁴ "Saskaņā ar dažu cilvēku teikto krīze Kaukāzā sākas ar prezidenta runu Rīgā 2005. gadā, kad viņš paziņoja, ka ir vajadzīga jauna Jaltas vienošanās. Tikpat labi viņš varēja minēt jaunu Trianonas līgumu, tā kā daudzu vienkāršo cilvēku un mazo valstu ciešanas nesākās ar Otro pasaules karu, bet gan Trianonas miera līgumu, ar kuru izbeidza Pirmo pasaules karu. Toreizējā Amerikas prezidenta . ieteikums par cilvēku pašnoteikšanos ir palicis tikai sapnis. Pašlaik saistībā ar krīzi Kaukāzā cilvēki runā par lielvaru interesēm, par naftu un karu, bet viņi ļoti maz ko pasaka par to cilvēku, kuri dzīvo šajā reģionā, pašnoteikšanās tiesībām. Vissvarīgākais ES uzdevums šādās konfliktsituācijās varētu būt rādīt piemēru. No ES dalībvalstīm 11 valstis vienā vai otrā veidā nodrošina autonomiju minoritātēm. Tas ir 41 % no ES dalībvalstīm. Mērķis katrai ES dalībvalstij ir tāda nacionālo minoritāšu politika, kas varētu kalpot par paraugu: nevis 41 %, bet 100 %! Eiropas Savienība ar nacionālo minoritāšu politiku, kas kalpotu par paraugu, varētu pat veikt efektīvākus pasākumus arī Kaukāzā."@lv¹³ "A kaukázusi válság egyesek szerint Bush elnök 2005-ös rigai beszédével kezdődött, azzal, hogy bejelentette, új jaltai szerződésre van szükség. Akár azt is mondhatta volna, hogy új trianoni szerződésre, hiszen sok kis népnek és országnak a nyomorúsága nem a 2. hanem az első világháborút lezáró trianoni békeszerződéssel kezdődött. Az akkori amerikai elnök, Wilson a népek önrendelkezéséről szóló javaslata csak álom maradt. Ma a kaukázusi krízis kapcsán szó esik a nagyhatalmak érdekeiről, olajról, háborúról, de az ott elő népek önrendelkezési jogáról nagyon kevés. Az EU legfontosabb feladata az ilyen konfliktusos helyzetekben a példamutatás lehetne. Az EU tagállamai közül 11 biztosít valamilyen formában kisebbségi vonatkozású autonómiát. Ez az EU tagállamok 41%.-a. A cél: a példamutató nemzeti kisebbségi politika az EU minden tagállamának: nem 41%, hanem 100%-ban! Egy példamutató nemzeti kisebbségi politikával rendelkező Európai Unió hatékonyabban tud fellépni akár a Kaukázusban is."@mt¹⁵ "Volgens sommige mensen begon de crisis in de Kaukasus in 2005 met de toespraak van president Bush in Riga, toen hij zei dat er een nieuw Jalta nodig was. Hij had ook “Verdrag van Trianon” kunnen zeggen, omdat de ellende van veel kleine volken en landen niet is begonnen met de Tweede Wereldoorlog, maar met het vredesverdrag van Trianon, dat een einde maakte aan de Eerste Wereldoorlog. De aanbeveling van de toenmalige president Wilson met betrekking tot de zelfbeschikking van de volkeren is slechts een droom gebleken. Vandaag wordt er gesproken, in verband met de crisis in de Kaukasus, over de belangen van de grootmachten, over olie en over oorlog. Maar er wordt erg weinig gezegd over het recht op zelfbeschikking van de mensen die daar wonen. De belangrijkste taak van de EU in dit soort conflictsituaties is wellicht om het goede voorbeeld te geven. Van de lidstaten van de EU hebben er elf een of andere vorm van autonomie aan minderheden verleend. Dat is 41 procent van de lidstaten. Het doel is een exemplarisch beleid inzake nationale minderheden in elke EU-lidstaat: niet in 41 procent van de lidstaten, maar in honderd procent! Een Europese Unie met een exemplarisch beleid inzake nationale minderheden kan bovendien veel effectiever optreden in de Kaukasus."@nl³ "W opinii niektórych ludzi, kryzys na Kaukazie zaczął się od przemówienia prezydenta George'a Busha w Rydze w 2005 roku, kiedy ogłosił on, że potrzebne jest nowe porozumienie jałtańskie. Równie dobrze mógł powiedzieć nowy traktat w Trianon, bo udręka wielu małych narodów i krajów nie zaczęła się z początkiem drugiej wojny światowej, ale wraz z traktatem w Trianon, którym zakończyła się pierwsza wojna światowa. Zalecenie ówczesnego prezydenta USA, Wilsona, dotyczące samostanowienia narodów pozostało tylko marzeniem. Dziś, w związku z kryzysem na Kaukazie, ludzie mówią o interesach wielkich mocarstw, o ropie i o wojnie, ale bardzo mało wspominają o prawie samostanowienia mieszkających tam ludzi. Najważniejszym zadaniem UE w takich sytuacjach konfliktowych byłoby dawanie przykładu. 11 państw ze wszystkich państw członkowskich UE w taki czy inny sposób zapewnia autonomię mniejszościom. Stanowi to 41% państw członkowskich UE. Celem jest godna naśladowania polityka wobec mniejszości narodowych we wszystkich państwach członkowskich, nie w 41%, ale w 100%! Unia Europejska z godną naśladowania polityką wobec mniejszości narodowych mogłaby nawet podjąć także bardziej skuteczne działania na Kaukazie."@pl¹⁶ "De acordo com algumas opiniões, a crise no Cáucaso teve início com o discurso do Presidente Bush em Riga, em 2005, quando anunciou a necessidade de um novo Acordo de Ialta. Foi como se tivesse falado de um novo Tratado de Trianon, uma vez que a miséria de muitos pequenos povos e países não começou com a Segunda Guerra Mundial, mas com o Tratado de Paz de Trianon, que pôs fim à Primeira Guerra Mundial. A recomendação do então Presidente norte-americano Wilson, relativa à autodeterminação dos povos, continua a não passar de um sonho. Hoje, relativamente à crise no Cáucaso, fala-se dos interesses das grandes potências, do petróleo e da guerra, mas continua a dizer-se muito pouco acerca do direito à autodeterminação dos povos que vivem nessa região. A tarefa mais importante da UE em situações de conflito como essa poderia ser dar o exemplo. De entre os Estados-Membros da UE, 11 garantem, de uma forma ou outra, a autonomia das minorias. São 41% dos Estados-Membros da UE. O objectivo é a criação de uma política exemplar relativa às minorias nacionais em todos os Estados-Membros da UE: não em 41% dos Estados, mas em 100%! Uma União Europeia com uma política exemplar em matéria de minorias nacionais poderia exercer uma acção ainda mais eficaz também no Cáucaso."@pt¹⁷ "A kaukázusi válság egyesek szerint Bush elnök 2005-ös rigai beszédével kezdődött, azzal, hogy bejelentette, új jaltai szerződésre van szükség. Akár azt is mondhatta volna, hogy új trianoni szerződésre, hiszen sok kis népnek és országnak a nyomorúsága nem a 2. hanem az első világháborút lezáró trianoni békeszerződéssel kezdődött. Az akkori amerikai elnök, Wilson a népek önrendelkezéséről szóló javaslata csak álom maradt. Ma a kaukázusi krízis kapcsán szó esik a nagyhatalmak érdekeiről, olajról, háborúról, de az ott elő népek önrendelkezési jogáról nagyon kevés. Az EU legfontosabb feladata az ilyen konfliktusos helyzetekben a példamutatás lehetne. Az EU tagállamai közül 11 biztosít valamilyen formában kisebbségi vonatkozású autonómiát. Ez az EU tagállamok 41%.-a. A cél: a példamutató nemzeti kisebbségi politika az EU minden tagállamának: nem 41%, hanem 100%-ban! Egy példamutató nemzeti kisebbségi politikával rendelkező Európai Unió hatékonyabban tud fellépni akár a Kaukázusban is."@ro¹⁸ "Niektorí ľudia tvrdia, že kaukazská kríza začala prejavom prezidenta Busha v Rige v roku 2005, keď vyhlásil, že je potrebné uzatvoriť novú Jaltskú dohodu. Práve tak mohol povedať novú Trianonskú zmluvu, pretože utrpenie mnohých malých národov a krajín nezačalo druhou svetovou vojnou, ale Trianonskou mierovou zmluvou, ktorá ukončila prvú svetovú vojnu. Odporúčania vtedajšieho amerického prezidenta Wilsona týkajúce sa sebaurčenia národov ostali len snom. Dnes v súvislosti s krízou na Kaukaze sa hovorí o záujmoch veľmocí o ropu a o vojnu, ale takmer nik nehovorí o právach na sebaurčenie národov, ktoré tam žijú. Najdôležitejšou úlohou EÚ v podobných konfliktoch by malo byť vytvorenie príkladu. Zo všetkých členských štátov EÚ len 11 zabezpečuje nejakú formu autonómie pre menšiny. To je 41 % členských štátov EÚ. Cieľom by mala byť ukážková politika pre národnostné menšiny v každom členskom štáte EÚ: nie len v 41 %, ale v 100 %! Európska únia s ukážkovou politikou pre národnostné menšiny by mohla aj na Kaukaze zasiahnuť ešte účinnejšie."@sk¹⁹ ". Nekateri pravijo, da se je kriza na Kavkazu začela z govorom predsednika Busha v Rigi leta 2005, ko je najavil, da je potreben nov Jaltski sporazum. Ravno tako bi lahko rekel nova Trianonska pogodba, saj se beda številnih malih ljudi in držav ni začela z drugo svetovno vojno, ampak s Trianonsko mirovno pogodbo, ki je končala prvo svetovno vojno. Priporočila takratnega ameriškega predsednika Wilsona o samoodločitvi narodov so ostala samo sanje. Danes ljudje v zvezi s krizo na Kavkazu govorijo o interesih velikih sil, o nafti in vojni, vendar rečejo le malo o pravici samoodločitve narodov, ki tam živijo. Najpomembnejša naloga EU v takem položaju sporov bi bila, da so za zgled. Med državami članicami EU jih je 11, ki na tak ali drugačen način zagotavljajo avtonomijo manjšin. To je 41 % držav članic EU. Cilj je zgledna politika narodnih manjšin v vseh državah članicah EU, ne v 41 %, temveč 100 %! Evropska unija bi lahko tudi z zgledno politiko narodnih manjšin izvedla učinkovitejši ukrep na Kavkazu."@sl^20,20 "Vissa menar att Kaukasuskrisen startade med president Bush tal i Riga 2005, när han påtalade att ett nytt Jaltaavtal behövdes. Han kunde lika gärna ha sagt ett nytt Trianonavtal, eftersom misären för många små folkslag och länder inte började med andra världskriget utan med fredsavtalet i Trianon, som avslutade det första världskriget. Den dåvarande amerikanske president Wilsons rekommendation när det gäller folkens självbestämmande har förblivit en dröm. I dag, i samband med Kaukasuskrisen, talar man om stormakters intressen, om olja och krig, men däremot mycket lite om människorna som bor där och deras rätt till självbestämmande. EU:s viktigaste uppgift i sådana konfliktsituationer skulle kunna vara att föregå med gott exempel. Av EU:s medlemsstater garanterar 11 på ett eller annat sätt minoriteters rätt till självbestämmande. Det är 41 procent av EU-medlemsstaterna. Målet är en föredömlig politik för nationella minoriteter i alla EU:s medlemsstater. Inte i 41 procent, utan i alla EU-länder! Ett EU med en föredömlig politik för nationella minoriteter kunde till och med spela en ännu mer aktiv roll också i Kaukasus."@sv²²
lpv:unclassifiedMetadata	"Csaba Sógor (PPE-DE ),"^18,5,15 "kirjalikult"⁵ "írásban"^18,15