Local view for "http://purl.org/linkedpolitics/eu/plenary/2008-09-01-Speech-1-184"

Predicate	Value (sorted: default)
rdf:type	lpv_eu:Speech⁶
dcterms:Date	"2008-09-01"^^xsd:date⁶
dcterms:Is Part Of	lp_eu:Situaţia din Georgia (dezbatere)⁶
dcterms:Language	"hu"^^xsd:language⁶
lpv:document identification number	"en.20080901.20.1-184"⁶
lpv:hasSubsequent	lp_eu:2008-09-01-Speech-1-185⁶
lpv:speaker	lp:Péter Olajos⁶
lpv:spoken text	". Grúzia - a szabadság illúziója? Mindannyian tudjuk, hogy a grúz-orosz háború nem Grúziáról szól. Tudják a képviselőtársaim, és tudják azok az állam- és kormányfők, akik a mai napon találkoznak Brüsszelben, hogy megvitassák a lehetséges szankciókat. Az Európai Unió egyre szorosabb integrációjáért folyó munkánk közepette villámcsapásként emlékeztetett minket a grúz-orosz konfliktus, hogy a 21. században is az erő dönt. Oroszország a következő hét évben 190 milliárd dollárt költhet fegyverkezésre és a hadsereg fejlesztésére. Az olaj- és gázdollárokból korszerűsített sereget pedig nem félnek bevetni – legalábbis erről tanúskodik 2008 augusztusa. Ezt a konklúziót magyarként és a szovjet birodalom egykori kényszerű polgáraként kifejezetten nehezemre esik levonni. Az orosz fenyegetés él, immár a hétköznapi tudatunkba szivárog be. Nemcsak az energia-árakon keresztül, hanem a Grúziába sorjázó harckocsi-oszlopok képében. Ugyanakkor bízom benne, hogy képviselőtársaim és az európai csúcs résztvevői számára világos: nem Grúzia, Ukrajna vagy Kelet-Európa békéje a tét a jelenlegi konfliktusunkban Oroszországgal. A jövő párbeszédének kereteit és hangsúlyait rakhatjuk le egy egységes és határozott uniós válasszal – vagy egy túlzottan is magabiztos orosz külpolitikának ágyazunk meg. A két évtizede még szovjet elnyomásban szenvedő uniós tagállamok tudják, hogy mit jelent ez a veszély, bármilyen ideológiai formába öltözzön is. Az új tagállamok vezetőinek éppen ezért erkölcsi felelőssége, hogy választóikat megóvják a növekvő külső fenyegetéstől."@hu¹¹
lpv:spokenAs	substitute; BUDG (2007-02-13--2009-07-13)²³ member; ENVI (2007-01-31--2009-07-13)²³ substitute; Delegation to the ACP-EU Joint Parliamentary Assembly (2007-03-15--2009-07-13)²³ member; EPP-ED (2004-07-20--2009-07-13)²³ member; Delegation to the EU-Kazakhstan, EU-Kyrgyzstan and EU-Uzbekistan Parliamentary Cooperation Committees, and for relations with Tajikistan, Turkmenistan and Mongolia (2004-09-15--2009-07-13)²³ substitute; Temporary Committee on Climate Change (2007-05-10--2009-02-04)²³ unknown; Magyar Demokrata Fórum (2004-07-20--2009-07-13)²³
lpv:translated text	". Gruzie – iluze svobody? Všichni víme, že rusko-gruzínská válka není o Gruzii. Kolegové poslanci vědí a účastníci dnešního zasedání hlav států a předsedů vlád v Bruselu vědí, že hovoří o možných sankcích. Uprostřed našeho úsilí o ještě těsnější integraci Evropské unie přišel jako blesk z čistého nebe konflikt mezi Ruskem a Gruzií, aby nám připomněl, že i ve 21. století rozhoduje síla. V následujících sedmi letech Rusko možná vynaloží 190 miliard dolarů na zbraně a rozvoj armády. Nebude se obávat svou armádu, modernizovanou za dolary pocházející z prodeje ropy a plynu, nasadit – srpen 2008 toho byl přinejmenším důkazem. Pro mne jako pro Maďara, který byl kdysi přinucen být občanem ruského impéria, je obzvláště obtížné učinit tento závěr. Ruská hrozba žije a už pronikla do našeho každodenního povědomí, nejen prostřednictvím cen energií, ale i prostřednictvím obrazu kolon tanků pronikajících do Gruzie. Současně věřím, že je mým kolegům a všem účastníkům evropského summitu jasné, že v současném konfliktu s Ruskem není v sázce mír v Gruzii, Ukrajině nebo západní Evropě. Můžeme stanovit rámec a stanovit priority budoucího dialogu prostřednictvím společné, rozhodné odpovědi Unie – nebo budeme mít za společníka přehnaně sebejistou ruskou zahraniční politiku. Členské státy Unie, které před dvaceti lety trpěly sovětským útlakem, vědí, co toto nebezpečí znamená, ať už na sebe vezme jakoukoli ideologickou podobu. Představitelé těchto nových členských států mají morální povinnost chránit své voliče před touto rostoucí vnější hrozbou."@cs¹ "Georgien - en frihedens illusion? Vi ved alle, at den georgisk-russiske krig ikke drejer sig om Georgien. Mine kolleger i Parlamentet ved, og stats- og regeringscheferne, der mødes her i Bruxelles i dag, ved, at de drøfter mulige sanktioner. Midt i vores arbejde for stadig større integration i EU, er den georgisk-russiske konflikt kommet som et lyn fra en klar himmel for at huske os på, at magt aftvinger beslutninger selv i det 21. århundrede. I de næste syv år vil Rusland bruge måske 190 milliarder amerikanske dollars på våben og udvikling af sin hær. Det vil ikke være bange for at sætte sin hær ind, opdateret som den er med dollars fra olie og gas - det var august 2008 i det mindste et bevis på. Som ungarer, der engang var tvunget til at være borger i det russiske imperium, er det særligt svært for mig at drage denne konklusion. Den russiske trussel lever og har allerede gennemtrængt vores bevidsthed i dagligdagen, ikke kun på grund af energipriserne, men også med billeder på nethinden af rækker af tanks på vej ind i Georgien. Samtidig håber jeg, at det står klart for mine kolleger i Parlamentet og for dem, der deltager i EU-topmødet, at det ikke er freden i Georgien, Ukraine eller Vesteuropa, der står på spil i vores aktuelle konflikt med Rusland. Med en fælles og beslutsom reaktion fra Unionens side kan vi fastlægge rammerne for og lægge vægt på en fremtidig dialog - ellers får vi en overdrevent selvsikker russisk udenrigspolitik som sengekammerat. De medlemsstater i Unionen, som led under den sovjetiske undertrykkelse for 20 år siden, ved, hvad denne fare betyder, uanset hvilken ideologi den måtte iklæde sig. Lederne i de nye medlemsstater har derfor et moralsk ansvar for at beskytte deres vælgere mod den voksende, eksterne trussel."@da² "Georgien – die Illusion der Freiheit? Wir wissen doch alle, dass es im georgisch-russischen Krieg gar nicht um Georgien geht. Meine sehr geehrten Kollegen und die Staats- und Regierungschefs, die sich heute in Brüssel treffen, wissen genau, dass sie über mögliche Sanktionen beraten. Der georgisch-russische Konflikt trifft unsere Bemühungen um eine immer stärkere Integration in der Europäischen Union wie ein Blitz aus heiterem Himmel und erinnert uns daran, dass es auch im 21. Jahrhundert an der Tagesordnung ist, Entscheidungen durch Gewalt herbeizuführen. In den kommenden sieben Jahren könnte Russland 190 Milliarden Dollar für Waffen und die Entwicklung seiner Armee ausgeben. Man wird nicht davor zurückschrecken, die mit den Öl- und Gasdollars modernisierte Armee einzusetzen – der August 2008 war der Beweis dafür. Als Ungar, der schon einmal gezwungenermaßen Bürger des russischen Imperiums war, ist es für mich besonders schwierig, diese Schlussfolgerung zu ziehen. Die russische Gefahr lebt und hat bereits unser aller Bewusstsein erreicht, nicht nur durch die Energiepreise, sondern auch mit den Bildern der nach Georgien einrückenden Panzerkolonnen. Gleichzeitig vertraue ich darauf, dass es meinen Kolleginnen und Kollegen in diesem Haus und den Teilnehmern am Europäischen Gipfel durchaus bewusst ist, dass der derzeitige Konflikt mit Russland nicht nur den Frieden in Georgien, der Ukraine oder Westeuropa bedroht. Wir können mit einer gemeinsamen, entschlossenen Antwort der Europäischen Union die Grundlagen und den Rahmen für den zukünftigen Dialog schaffen – oder aber wir werden es in Zukunft mit einer immer arroganteren russischen Außenpolitik zu tun bekommen. Die Mitgliedstaaten der Union, die noch vor zwanzig Jahren unter der sowjetischen Unterdrückung litten, wissen, wie diese Gefahr aussieht, egal, in welch ideologischer Verkleidung sie sich heute präsentiert. Die Regierungen in den neuen Mitgliedstaaten haben daher die moralische Pflicht, ihre Wähler vor der wachsenden äußeren Bedrohung zu schützen."@de⁹ ". Γεωργία – ψευδαίσθηση ελευθερίας; Όλοι γνωρίζουμε ότι ο πόλεμος μεταξύ Γεωργίας και Ρωσίας δεν αφορά τη Γεωργία. Οι συνάδελφοί μου γνωρίζουν, όπως το γνωρίζουν και οι αρχηγοί κρατών και κυβερνήσεων που συνεδριάζουν σήμερα στις Βρυξέλλες, ότι συζητούν για πιθανές κυρώσεις. Στο μέσο των προσπαθειών μας υπέρ της ακόμη μεγαλύτερης ολοκλήρωσης της Ευρωπαϊκής Ένωσης, η σύγκρουση μεταξύ της Γεωργίας και της Ρωσίας έρχεται από το πουθενά για να μας υπενθυμίσει ότι ακόμα και τον 21ο αιώνα συνεχίζουν να λαμβάνονται αποφάσεις με βάση την ισχύ. Κατά τη διάρκεια της προσεχούς επταετίας, η Ρωσία είναι πιθανό να δαπανήσει 190 δισ. δολάρια για όπλα και για την ανάπτυξη του στρατού της. Δεν θα φοβάται να χρησιμοποιήσει τα στρατεύματά της, τα οποία θα έχει εκσυγχρονίσει χρησιμοποιώντας τα δολάρια από το πετρέλαιο και το φυσικό αέριο – αυτό τουλάχιστον αποδεικνύει ο Αύγουστος του 2008. Ως Ούγγρος που ήταν κάποτε αναγκασμένος να είναι πολίτης της ρωσικής αυτοκρατορίας, μου είναι πολύ δύσκολο να καταλήξω σε αυτό το συμπέρασμα. Η ρωσική απειλή είναι ζωντανή και έχει ήδη εισβάλει στην καθημερινή μας σκέψη, όχι μόνο λόγω των τιμών της ενέργειας αλλά και από την εικόνα της φάλαγγας των αρμάτων μάχης που εισέρχονταν στη Γεωργία. Συγχρόνως, είμαι βέβαιος ότι οι συνάδελφοί μου και όσοι μετέχουν στην ευρωπαϊκή σύνοδο κορυφής γνωρίζουν καλά ότι στην τρέχουσα σύγκρουσή μας με τη Ρωσία δεν διακυβεύεται απλώς η ειρήνη στη Γεωργία, την Ουκρανία ή τη Δυτική Ευρώπη. Μπορούμε να καθορίσουμε το πλαίσιο και τις κύριες πτυχές του μελλοντικού διαλόγου με μια κοινή, αποφασιστική απάντηση της Ένωσης – ή θα αναγκαστούμε να ζούμε με σύντροφο την άκρως δογματική ρωσική εξωτερική πολιτική. Τα κράτη μέλη της Ένωσης τα οποία ζούσαν υπό τον ζυγό της σοβιετικής κατοχής πριν από είκοσι χρόνια γνωρίζουν τι συνεπάγεται αυτός ο κίνδυνος, όποιο ιδεολογικό ένδυμα και αν ενδυθεί. Οι ηγέτες των νέων κρατών μελών έχουν, επομένως, την ηθική υποχρέωση να προστατεύσουν τους ψηφοφόρους τους από την αυξανόμενη εξωτερική απειλή."@el¹⁰ ". Georgia – the illusion of freedom? We all know that the Georgian-Russian war is not about Georgia. My fellow Members know, and the Heads of State or Government meeting in Brussels today know, that they are debating the possible sanctions. In the midst of our work for ever closer integration of the European Union, the Georgian-Russian conflict has come like a bolt from the blue to remind us that force makes decisions even in the 21st century. Over the next seven years, Russia may spend 190 billion dollars on arms and on developing its army. It will not be afraid of deploying its army, updated using the dollars from oil and gas – August 2008 was proof of this, at least. As a Hungarian who was once forced to be a citizen of the Russian empire, it is especially difficult for me to draw this conclusion. Russian menace lives, and has already penetrated our everyday consciousness, not only through energy prices but also in the image of columns of tanks filing into Georgia. At the same time, I trust that it is clear to my fellow Members and to those taking part in the European summit that it is not the peace of Georgia, Ukraine or Western Europe that is at stake in our current conflict with Russia. We can lay down the framework and emphases for future dialogue with a common, resolute Union response – or we will have excessively cocksure Russian foreign policy as our bedfellow. Those Member States of the Union that suffered from Soviet oppression twenty years ago know what this danger means, whatever ideological form it may be dressed up in. The leaders of the new Member States therefore have a moral responsibility to protect their voters from the increasing external threat."@en⁴ ". Georgia, ¿la ilusión de la libertad? Todos sabemos que la guerra ruso-georgiana no se refiere a Georgia. Sus Señorías saben, al igual que lo saben los Jefes de Estado o de Gobierno reunidos hoy en Bruselas, que están debatiendo sobre las posibles sanciones. En medio de nuestro trabajo en pro de una mayor integración de la Unión Europea, el conflicto ruso-georgiano ha surgido de la nada como un rayo inesperado para recordarnos que la fuerza impone decisiones incluso en el siglo XXI. En los siete próximos años, Rusia podría gastar 190 millones de dólares en armamento y en el desarrollo de su ejército. No temerá desplegar este último, que se modernizará utilizando los dólares obtenidos del petróleo y del gas; al menos, agosto de 2008 fue una prueba de ello. Como húngaro al que una vez se obligó a ser ciudadano del imperio ruso, me resulta especialmente difícil sacar esta conclusión. Rusia amenaza la vida de las personas y ya ha penetrado en nuestra conciencia cotidiana, no sólo a través de los precios de la energía, sino también a través de la imagen de las columnas de tanques enfiladas hacia Georgia. Al mismo tiempo, confío en que a sus Señorías y a los que participan en la Cumbre europea les quede claro que no es la paz de Georgia, Ucrania o Europa Occidental lo que está en juego en nuestro actual conflicto con Rusia. Podemos establecer el marco y hacer hincapié en el futuro diálogo con una respuesta común y decidida de la Unión; de lo contrario, tendremos como pareja una política exterior rusa excesivamente arrogante. Los Estados miembros de la Unión que sufrieron la opresión Soviética hace veinte años saben qué significa este peligro, con independencia de la forma ideológica de la que se revista. Por lo tanto, los dirigentes de los nuevos Estados miembros tienen la responsabilidad moral de proteger a sus electores ante la creciente amenaza externa."@es²¹ ". Kas Gruusia on vabaduse illusioon? Me kõik teame, et Gruusia-Venemaa sõja põhjuseks ei ole Gruusia. Mu kaasparlamendiliikmed ning riigipead ja valitsuseliikmed, kes täna Brüsselis kohtuvad, teavad, et nad arutavad võimalikke sanktsioone. Meie töös Euroopa Liidu veel tihedamaks integreerimiseks tuli Gruusia ja Venemaa vaheline konflikt nagu välk selgest taevast, et meile meelde tuletada, et jõud langetab otsuseid isegi 21. sajandil. Järgmise seitsme aasta jooksul võib Venemaa kulutada 190 miljardit dollarit relvadele ja oma sõjaväe arendamisele. Ta ei karda kasutada oma sõjaväge, mida on nafta- ja gaasidollaritega ajakohastatud – 2008. aasta august oli vähemalt selle tõestuseks. Ungarlasena, kes oli kord sunnitud Vene impeeriumi kodanik olema, on mul eriti raske seda kokkuvõtet teha. Venelased ohustavad elusid ning on juba tunginud meie igapäevateadvusesse, mitte ainult energiahindade kaudu, vaid ka kujutlusega Gruusiat täitvatest tankikolonnidest. Samal ajal usun ma, et kaasparlamendiliikmetele ning Euroopa tippkohtumisest osavõtjatele on selge, et meie praeguses konfliktis Venemaaga pole kaalul rahu Gruusias, Ukrainas või Lääne-Euroopas. Võime sätestada raamistiku ja rõhuasetused tuleviku dialoogi jaoks, mis annab liidu ühise, otsustava vastuse – või on meil kaaslaseks ülemääraselt enesekindel Venemaa välispoliitika. Need Euroopa Liidu liikmesriigid, kes kakskümmend aastat tagasi kannatasid Nõukogude Liidu rõhumise all, teavad, mida see oht tähendab, ükskõik millisesse ideoloogilisse vormi see võib ka peidetud olla. Seepärast on uutel liikmesriikidel moraalne vastutus oma valijaid kasvava välisohu eest kaitsta."@et⁵ ". Georgia – vapauden illuusioko? Tiedämme hyvin, ettei Georgian ja Venäjän välisessä sodassa ole kyse Georgiasta. Kollegani tietävät ja tänään Brysselissä kokoontuneet valtioiden päämiehet tietävät keskustelevansa mahdollisista sanktioista. Georgian ja Venäjän välinen konflikti iski kuin salama kirkkaalta taivaalta, kun olimme juuri pyrkimässä kohti Euroopan unionin tiiviimpää yhteistyötä, ja muistutti meitä siitä, että myös 2000-luvulla päätöksiä tehdään voimakeinoin. Tulevina seitsemänä vuotena Venäjä voi tuhlata 190 miljardia dollaria aseisiin ja armeijansa tehostamiseen. Se ei kavahda öljy- ja kaasudollareilla ajan tasalle saatetun armeijansa käyttöä – tämä kävi selväksi viimeistään elokuussa 2008. Unkarilaisena, joka kerran joutui kuulumaan Venäjän imperiumiin, minun on erittäin vaikea tehdä tällainen johtopäätös. Venäjä uhkaa ihmishenkiä, ja se on jo tunkeutunut arkitietoisuuteemme energiahinnoin ja kuvin tankeista, jotka tunkeutuvat Georgiaan. Samanaikaisesti luotan siihen, että kollegani täällä parlamentissa ja Euroopan huippukokouksen osanottajat ymmärtävät selvästi, ettei tässä nykyisessä konfliktissamme Venäjän kanssa ole kyse Georgian, Ukrainan ja Länsi-Euroopan rauhasta. Meidän on perustettava kehys tulevalle vuoropuhelulle ja korostettava unionin yhteistä ja määrätietoista reaktiota – tai muuten joudumme tekemisiin Venäjän äärimmäisen itsevarman ulkopolitiikan kanssa. Ne unionin jäsenvaltiot, jotka 20 vuotta sitten kärsivät neuvostosorrosta, tietävät, mitä tämä uhka tarkoittaa, esitettiinpä se missä ideologisessa muodossa tahansa. Uusien jäsenvaltioiden johtajilla on siksi oltava moraalinen vastuu äänestäjiensä suojelemisesta kasvavalta ulkoiselta uhalta."@fi⁷ ". Géorgie – l’illusion de la liberté? Nous savons tous que la guerre Géorgie-Russie ne concerne pas la Géorgie. Mes collègues députés savent, et les chefs d’État ou de gouvernement se rencontrant aujourd’hui à Bruxelles savent, qu’ils débattent des sanctions possibles. Durant notre travail pour une intégration toujours plus proche de l’Union européenne, le conflit Géorgie-Russie est arrivé de manière totalement inattendue pour nous rappeler que c'est la force qui décide, même au 21 siècle. Au cours des sept prochaines années, la Russie pourrait dépenser 190 milliards de dollars en armement et pour le développement de son armée. Elle n’aura pas peur de déployer son armée, modernisée grâce à l’argent du pétrole et du gaz. Août 2008 en était au moins la preuve. En tant que Hongrois qui fut autrefois forcé d’être citoyen de l’empire russe, il m’est particulièrement difficile de tirer cette conclusion. Les Russes menacent les vies. Ils ont déjà pénétré notre conscience quotidienne, non seulement par les prix de l’énergie mais également par l'image des colonnes de chars envahissant la Géorgie. En même temps, j’espère qu’il est clair à mes collègues députés et à ceux prenant part au sommet européen que ce n’est pas la paix en Géorgie, en Ukraine ou en Europe occidentale qui est au cœur de notre conflit actuel avec la Russie. Nous pouvons établir le cadre et les orientations d'un futur dialogue avec une réponse commune et résolue de l’Union – ou nous aurons une politique des affaires étrangères excessivement outrecuidante à la russe. Les États membres de l’Union ayant souffert de l’oppression russe il y a vingt ans savent ce que signifie ce danger, quelque soit la forme idéologique qu'il revêt. Les dirigeants des nouveaux États membres ont dès lors une responsabilité morale de protéger leurs électeurs d'une menace extérieure croissante."@fr⁸ ". Georgia: l’illusione della libertà? Siamo tutti a conoscenza del fatto che la guerra russo-georgiana non riguardi la Georgia. I miei colleghi sanno, come i capi di Stato o di governo incontratisi oggi a Bruxelles, di discutere le possibili sanzioni. Nel mezzo del nostro lavoro per un’integrazione sempre più stretta dell’Unione europea, il conflitto russo-georgiano spunta come un fulmine a ciel sereno a ricordarci che la forza compie le decisioni persino nel XXI secolo. Nei prossimi sette anni, la Russia potrebbe spendere 190 miliardi di dollari in armi e nello sviluppo del suo esercito. Non avrà paura di schierare le sue forze armate, aggiornate impiegando i dollari ottenuti con petrolio e gas: almeno il mese di agosto del 2008 ne è stato la prova. In quanto cittadino ungherese che in passato è stato costretto a essere cittadino dell’impero russo, per me è particolarmente difficile elaborare questa conclusione. La minaccia russa vive, ed è già penetrata nella nostra coscienza quotidiana, non solo mediante i prezzi dell’energia, ma anche nell’immagine delle colonne di carri armati in Georgia. Allo stesso tempo, credo che ai miei colleghi e a chi partecipa al vertice europeo sia chiaro che non è la pace in Georgia, Ucraina o Europa occidentale a essere in gioco nel nostro attuale conflitto con la Russia. Possiamo stabilire il quadro e i toni del dialogo futuro con una risposta comune e risoluta dell’Unione, oppure otterremo come compagna una politica estera russa eccessivamente arrogante. Quei paesi membri dell’Unione che vent’anni fa hanno subito l’oppressione sovietica sanno cosa significhi questo pericolo, qualsiasi forma ideologia possa assumere. I dei nuovi Stati membri hanno quindi la responsabilità morale di proteggere i loro elettori dalla crescente minaccia esterna."@it¹² ". Gruzija – laisvės iliuzija? Mes visi žinome, kad Gruzija nėra tikroji Gruzijos ir Rusijos karo priežastis. Mano kolegos ir šiandien Briuselyje susirinkę valstybių ir vyriausybių vadovai žino, kad šiandien svarsto klausimą dėl galimų sankcijų. Vidury mūsų darbo siekiant glaudesnės Europos Sąjungos integracijos Gruzijos ir Rusijos karas buvo kaip perkūnas iš giedro dangaus, priminęs mums, kad net XXI a. sprendimai priimami naudojantis jėga. Per artimiausius septynerius metus Rusija ginklams ir savo kariuomenės plėtojimui gali išleisti 190 mlrd. dolerių. Ji nepabijos dislokuoti savo kariuomenės, modernizuotos naudojant pinigus, gautus už naftą ir dujas – 2008 m. rugpjūčio mėn. įvykiai jau yra to įrodymas. Kaip vengrui, kuris kažkada buvo priverstas tapti Rusijos imperijos piliečiu, man ypač sunku daryti tokią išvadą. Rusija tebekelia pavojų, kuris įsiskverbė į mūsų kasdienybės sąmonę ne tik energijos kainų, bet ir į Gruziją įsiveržusių tankų kolonų pavidalu. Kartu aš tikiu, kad mano kolegoms Parlamente ir tiems, kurie šiandien dalyvauja Europos aukščiausiojo lygio susitikime, yra aišku, kad ne taika Gruzijoje, Ukrainoje ar Vakarų Europoje šiame konflikte su Rusija atsidūrė pavojuje. Mes turime pasirinkimą sukurti pagrindą ir nustatyti akcentus ateities dialogui duodami bendrą ir ryžtingą ES atsaką arba mums teks taikytis prie labai pasipūtėliškos Rusijos užsienio politikos. Tos valstybės narės, kurioms prieš dvidešimt metų teko kęsti Sovietų priespaudą, žino, ką reiškia šis pavojus, kokios ideologinės formos jis bebūtų. Todėl naujųjų valstybių narių vadovų yra morališkai įsipareigoję apsaugoti savo rinkėjus nuo didėjančios išorės grėsmės."@lt¹⁴ ". Gruzija – brīvības ilūzija? Mēs visi zinām, ka Gruzijas un Krievijas karš nav par Gruziju. Mani kolēģi deputāti zina, un valstu vai valdību vadītāji, kuri šodien tiekas Briselē, zina, ka viņi apspriež iespējamās sankcijas. Tā mūsu darba, lai panāktu Eiropas Savienības arvien ciešāku integrāciju, vidū Gruzijas un Krievijas konflikts bija kā zibens spēriens no skaidrām debesīm, lai atgādinātu mums, ka spēkam ir izšķiroša nozīme pat 21. gadsimtā. Nākamajos septiņos gados Krievija var iztērēt 190 miljardus dolāru par ieročiem un savas armijas attīstībai. Tā nebaidīsies izmantot savu armiju, kura būs modernizēta, izmantojot no naftas un gāzes tirdzniecības iegūtos dolārus – vismaz 2008. gada augusts tam bija pierādījums. Kā ungāram, kurš kādreiz bija spiests būt Krievijas impērijas pilsonis, man ir jo īpaši grūti izdarīt šo secinājumu. Krievijas draudi joprojām pastāv un jau ir iespiedušies mūsu ikdienas apziņā ne tikai ar enerģijas cenām, bet arī ar to tēlu, kurā tanku kolonnas izvietojas Gruzijā. Tajā pašā laikā es ticu, ka tas ir skaidrs maniem kolēģiem deputātiem un tiem, kuri, piedalās Eiropadomes sanāksmē, ka tas nav miers Gruzijā, Ukrainā vai Rietumeiropā, kas ir likts uz spēles mūsu pašreizējā konfliktā ar Krieviju. Mēs varam noteikt pamatu un akcentus turpmākajam dialogam ar kopīgu, apņēmīgu Savienības reakciju – vai arī mums būs jārēķinās ar pārmērīgi pašpārliecinātu Krievijas ārpolitiku. Tās Savienības dalībvalstis, kuras ir cietušas no Padomju Savienības īstenotās apspiešanas pirms divdesmit gadiem, zina, ko nozīmē šie draudi, neatkarīgi no to ideoloģiskās formas. Tāpēc jauno dalībvalstu vadītājiem ir morāla atbildība pasargāt savus vēlētājus no ārējo draudu palielināšanās."@lv¹³ "Grúzia - a szabadság illúziója? Mindannyian tudjuk, hogy a grúz-orosz háború nem Grúziáról szól. Tudják a képviselőtársaim, és tudják azok az állam- és kormányfők, akik a mai napon találkoznak Brüsszelben, hogy megvitassák a lehetséges szankciókat. Az Európai Unió egyre szorosabb integrációjáért folyó munkánk közepette villámcsapásként emlékeztetett minket a grúz-orosz konfliktus, hogy a 21. században is az erő dönt. Oroszország a következő hét évben 190 milliárd dollárt költhet fegyverkezésre és a hadsereg fejlesztésére. Az olaj- és gázdollárokból korszerűsített sereget pedig nem félnek bevetni – legalábbis erről tanúskodik 2008 augusztusa. Ezt a konklúziót magyarként és a szovjet birodalom egykori kényszerű polgáraként kifejezetten nehezemre esik levonni. Az orosz fenyegetés él, immár a hétköznapi tudatunkba szivárog be. Nemcsak az energia-árakon keresztül, hanem a Grúziába sorjázó harckocsi-oszlopok képében. Ugyanakkor bízom benne, hogy képviselőtársaim és az európai csúcs résztvevői számára világos: nem Grúzia, Ukrajna vagy Kelet-Európa békéje a tét a jelenlegi konfliktusunkban Oroszországgal. A jövő párbeszédének kereteit és hangsúlyait rakhatjuk le egy egységes és határozott uniós válasszal – vagy egy túlzottan is magabiztos orosz külpolitikának ágyazunk meg. A két évtizede még szovjet elnyomásban szenvedő uniós tagállamok tudják, hogy mit jelent ez a veszély, bármilyen ideológiai formába öltözzön is. Az új tagállamok vezetőinek éppen ezért erkölcsi felelőssége, hogy választóikat megóvják a növekvő külső fenyegetéstől."@mt¹⁵ ". Georgië – de illusie van vrijheid? We weten allemaal dat de oorlog tussen Georgië en Rusland niet over Georgië gaat. Mijn collega-afgevaardigden weten, en de staatshoofden en regeringsleiders die vandaag in Brussel bijeen zijn gekomen weten, dat ze over mogelijke sancties praten. Terwijl wij hard werkten aan een steeds nauwere integratie van de Europese Unie, kwam het Georgisch-Russische conflict als een donderslag bij heldere hemel om ons eraan te herinneren dat zelfs in de eenentwintigste eeuw besluiten worden afgedwongen met geweld. De komende zeven jaar zal Rusland mogelijk 190 miljard dollar uitgeven aan wapens en aan de ontwikkeling van zijn leger. Rusland zal niet bang zijn om zijn met behulp van de olie- en gasopbrengsten gemoderniseerde leger in te zetten – dat heeft augustus 2008 bewezen. Als Hongaar die ooit gedwongen inwoner van het Russische rijk was, is het bijzonder moeilijk voor mij om deze conclusie te trekken. De Russische dreiging is reëel en heeft zich al vastgezet in ons dagelijkse bewustzijn, niet alleen door de energieprijzen, maar ook door het beeld van oprukkende tanks in Georgië. Tegelijkertijd vertrouw ik erop dat mijn collega’s en de deelnemers aan de Europese Top goed beseffen dat het ons huidige conflict met Rusland niet draait om vrede in Georgië, Oekraïne of West-Europa. We kunnen het kader scheppen voor een toekomstige dialoog door middel van een gemeenschappelijke, resolute reactie van de Unie – of we zullen een al te zelfverzekerd Russisch buitenlands beleid als bedpartner krijgen. De lidstaten van de Unie die twintig jaar geleden nog onder de Sovjet-onderdrukking leden, weten wat dit gevaar inhoudt, in welke ideologische vermomming het zich ook moge aandienen. De leiders van de nieuwe lidstaten hebben daarom de morele verantwoordelijkheid om hun kiezers te beschermen tegen de toenemende dreiging van buiten."@nl³ ". Gruzja - iluzja wolności? Wszyscy wiemy, że w wojnie gruzińsko-rosyjskiej nie chodzi o Gruzję. Moi koledzy i koleżanki posłowie wiedzą, a także głowy państw i premierzy spotykający się dziś w Brukseli wiedzą, że debatują nad możliwymi sankcjami. W trakcie naszej pracy w kierunku jeszcze ściślejszej integracji Unii Europejskiej konflikt gruzińsko-rosyjski spadł jak grom z jasnego nieba i przypomniał nam, że nawet w XXI wieku decyzje podejmuje się siłą. Przez następne siedem lat Rosja może wydać 190 miliardów dolarów na broń i rozwój swojego wojska. Nie będzie się obawiać, aby wykorzystać swoje wojsko, zmodernizowane za dolary pochodzące z ropy i gazu - a przynajmniej sierpień 2008 był tego przykładem. Dla mnie, Węgra, który kiedyś zmuszony był być obywatelem rosyjskiego imperium, szczególnie trudno jest wyciągnąć taki wniosek. Rosyjskie zagrożenie jest żywe, przeniknęło już naszą codzienność, nie tylko przez ceny energii, ale także przez obraz kolumn czołgów wjeżdżających jeden po drugim do Gruzji. Jednocześnie ufam, że dla moich kolegów i koleżanek posłów oraz dla uczestników europejskiego szczytu jasne jest, że w obecnym konflikcie z Rosją to nie pokój Gruzji, Ukrainy czy Europy Zachodniej jest zagrożony. Możemy ustalić plan i główne punkty przyszłego dialogu wraz z wspólną, stanowczą odpowiedzią Unii - albo będziemy musieli dzielić łoże z nadmiernie pewną siebie postawą Rosji w kwestii polityki zagranicznej. Te państwa członkowskie Unii, które przed dwudziestu laty padły ofiarą sowieckiego ucisku wiedzą, co oznacza to zagrożenie, niezależnie od tego, w jaką ideologiczną formę będzie przystrojone. Przywódcy nowych państw członkowskich mają dlatego moralny obowiązek, aby ochraniać swoich wyborców przed rosnącym zagrożeniem z zewnątrz."@pl¹⁶ ". Geórgia – a ilusão da liberdade? Todos nós sabemos que a guerra entre a Geórgia e a Rússia nada tem a ver com a Geórgia. Sabem os meus colegas deputados e sabem os Chefes de Estado ou de Governo reunidos hoje em Bruxelas, tanto que estão a debater as possíveis sanções. A meio do nosso trabalho por uma integração cada vez mais estreita da União Europeia, o conflito russo-georgiano surgiu de forma inteiramente inesperada para nos recordar que, até mesmo no século XXI, é a força que decide. Durante próximos sete anos, a Rússia poderá gastar 190 mil milhões de dólares em armamento e no desenvolvimento das suas forças armadas. Não hesitará em posicionar o seu exército, modernizado com os dólares provenientes do petróleo e do gás – pelo menos Agosto de 2008 foi prova disso. Na posição de um húngaro que já foi obrigado a ser cidadão do império russo, trata-se de uma conclusão que me é particularmente difícil de tirar. A ameaça russa está viva e já se introduziu na nossa consciência quotidiana, não apenas através dos preços da energia, mas também na imagem dos tanques a entrar na Geórgia. Simultaneamente, espero que tenha ficado claro para os meus colegas e para todos os que participam na Cimeira Europeia que não é a paz na Geórgia, na Ucrânia ou na Europa Ocidental que está em jogo no nosso conflito actual com a Rússia. Podemos definir o quadro e a tónica para o futuro diálogo com uma resposta comum e determinada da União – ou iremos ter por companhia uma política externa russa desmesuradamente arrogante. Os Estados-Membros da União que há vinte anos sofriam as consequências da opressão soviética sabem o que este perigo representa, seja qual for a ideologia utilizada. Os dirigentes dos novos Estados-Membros têm, por isso, a responsabilidade moral de proteger os seus eleitores da crescente ameaça externa."@pt¹⁷ "Grúzia - a szabadság illúziója? Mindannyian tudjuk, hogy a grúz-orosz háború nem Grúziáról szól. Tudják a képviselőtársaim, és tudják azok az állam- és kormányfők, akik a mai napon találkoznak Brüsszelben, hogy megvitassák a lehetséges szankciókat. Az Európai Unió egyre szorosabb integrációjáért folyó munkánk közepette villámcsapásként emlékeztetett minket a grúz-orosz konfliktus, hogy a 21. században is az erő dönt. Oroszország a következő hét évben 190 milliárd dollárt költhet fegyverkezésre és a hadsereg fejlesztésére. Az olaj- és gázdollárokból korszerűsített sereget pedig nem félnek bevetni – legalábbis erről tanúskodik 2008 augusztusa. Ezt a konklúziót magyarként és a szovjet birodalom egykori kényszerű polgáraként kifejezetten nehezemre esik levonni. Az orosz fenyegetés él, immár a hétköznapi tudatunkba szivárog be. Nemcsak az energia-árakon keresztül, hanem a Grúziába sorjázó harckocsi-oszlopok képében. Ugyanakkor bízom benne, hogy képviselőtársaim és az európai csúcs résztvevői számára világos: nem Grúzia, Ukrajna vagy Kelet-Európa békéje a tét a jelenlegi konfliktusunkban Oroszországgal. A jövő párbeszédének kereteit és hangsúlyait rakhatjuk le egy egységes és határozott uniós válasszal – vagy egy túlzottan is magabiztos orosz külpolitikának ágyazunk meg. A két évtizede még szovjet elnyomásban szenvedő uniós tagállamok tudják, hogy mit jelent ez a veszély, bármilyen ideológiai formába öltözzön is. Az új tagállamok vezetőinek éppen ezért erkölcsi felelőssége, hogy választóikat megóvják a növekvő külső fenyegetéstől."@ro¹⁸ "Gruzínsko – zdanie slobody? Všetci dobre vieme, že gruzínsko-ruská vojna nie je o Gruzínsku. Kolegovia – poslanci vedia, a predstavitelia štátov alebo vlád, ktorí sa dnes stretli v Bruseli vedia, že hovoria o možných sankciách. Uprostred nášho úsilia o ešte väčšiu integráciu Európskej únie udrel gruzínsko-ruský konflikt ako blesk z čistého neba, aby nám pripomenul, že ešte i v 21. storočí sa robia rozhodnutia prostredníctvom násilia. V priebehu nasledujúcich siedmich rokov môže Rusko minúť 190 miliárd dolárov na zbrojenie a rozvoj armády. Nebude sa báť použiť svoju armádu obnovenú za doláre získané z predaja ropy a plynu – august 2008 o tom poskytol, prinajmenšom, dôkaz. Mňa, maďarského občana, ktorý bol kedysi prinútený byť občanom ruského impéria, obzvlášť ubíja, že musím vyvodiť tento záver. Rus predstavuje hrozbu životom a už sa mu podarilo preniknúť do nášho každodenného povedomia, a to nielen prostredníctvom cien energií, ale aj obrazom zástupov tankov, ktoré zaplavili Gruzínsko. Súčasne verím, že mojim kolegom poslancom a tým, ktorí sa zúčastňujú na európskom samite, je zrejmé, že v našom súčasnom konflikte s Ruskom nie je v stávke mier v Gruzínsku, na Ukrajine alebo v západnej Európe Môžeme stanoviť rámec a dôraz na budúci dialóg so spoločnou, odhodlanou odpoveďou Únie – alebo si s prehnane sebaistou ruskou zahraničnou politikou ľahneme do postele. Tie členské štáty, ktoré ešte pred dvadsiatimi rokmi trpeli pod Sovietskym útlakom poznajú, čo toto nebezpečenstvo skrýva bez ohľadu na to, do akého ideologického hávu sa oblieka. Vedúci predstavitelia nových členských štátov preto majú morálnu zodpovednosť chrániť svojich voličov pred vzrastajúcou vonkajšou hrozbou."@sk¹⁹ ". Gruzija – iluzija svobode? Vsi vemo, da v gruzijsko-ruski vojni ne gre za Gruzijo. Moji kolegi poslanci vedo in voditelji držav vedo in na današnjem vladnem sestanku v Bruslju so vedeli, da razpravljajo o možnih sankcijah. Sredi našega dela za še tesnejšo povezavo Evropske unije je kot strela z jasnega prišel gruzijsko-ruski spopad in nas spomnil, da se lahko odločitve tudi v 21. stoletju izsiljujejo. V naslednjih sedmih letih lahko Rusija porabi 190 milijard dolarjev za orožje in razvoj svojega orožja. Ne bo se bala uporabiti svoje vojske, posodobljene z uporabo dolarjev iz nafte in plina – avgust 2008 je bil najmanj dokaz za to. Kot Madžar, ki je bil nekoč prisiljen biti državljan Ruske države, je zame še posebno težko sprejeti ta sklep. Ruska grožnja živi in je že prodrla v našo vsakdanjo zavest, ne le skozi cene energije, temveč tudi v podobi kolon tankov, ki se zgrinjajo v Gruzijo. Hkrati verjamem, da je mojim kolegom poslancem in tistim, ki sodelujejo na Evropskem vrhu, jasno, da v našem sedanjem sporu z Rusijo ne gre za mir v Gruziji, Ukrajini ali zahodni Evropi. Lahko postavimo okvir in poudarke za prihodnji dialog s skupnim, odločnim odgovorom Unije – ali pa bomo imeli za sopotnico pretirano domišljavo rusko zunanjo politiko. Tiste države članice Unije, ki so pred dvajsetimi leti trpele pod sovjetskim zatiranjem, vedo, kaj pomeni ta nevarnost, ne glede na morebitno ideološko preobleko."@sl²⁰ ". Georgien – en illusion om frihet? Vi vet alla att kriget mellan Ryssland och Georgien inte handlar om Georgien. Mina ledamotskolleger, liksom stats- och regeringscheferna som träffas i Bryssel idag, vet att de diskuterar möjliga sanktioner. Mitt i vårt arbete för en ständigt närmare integrering inom EU kom den georgisk-ryska konflikten som en blixt från klar himmel, som för att påminna oss om att den starkare alltid har makten även på 2000-talet. Under de närmaste sju åren kan Ryssland komma att spendera 190 miljarder US-dollar på vapen och utveckling av sin armé. Landet kommer inte att dra sig för att utveckla sin armé med hjälp av US-dollar från olja och gas – augusti 2008 var i varje fall ett bevis på det. I egenskap av ungrare och en gång ofrivillig medborgare i den ryska stormakten, är det särskilt svårt att dra den här slutsatsen. Det ryska hotet lever och har redan trängt in i vårt dagliga medvetande, inte bara genom energipriser utan också i form av bilder på långa led av stridsvagnar som väller in i Georgien. Samtidigt förutsätter jag att det är uppenbart för mina ledamotskolleger och för de som deltar i det europeiska toppmötet att det inte är freden i Georgien, Ukraina eller Västeuropa som står på spel i vår aktuella konflikt med Ryssland. Vi kan lägga grunden för en framtida dialog med ett gemensamt och resolut svar från unionen – eller också kommer vi att få ta konsekvenserna av en enormt självsäker rysk utrikespolitik vid vår sida. De EU-medlemsstater som var offer för Sovjetunionens förtryck för tjugo år sedan vet vad den faran innebär, oavsett vilken ideologisk förklädnad den bär. Därför har ledarna för de nya medlemsstaterna en moralisk skyldighet att skydda sina väljare från det ökade externa hotet."@sv²²
lpv:unclassifiedMetadata	"Péter Olajos (PPE-DE ),"^18,15 "e"⁸ "leader"¹² "írásban"^18,15