Local view for "http://purl.org/linkedpolitics/eu/plenary/2008-09-01-Speech-1-175"

PredicateValue (sorted: default)
rdf:type
dcterms:Date
dcterms:Is Part Of
dcterms:Language
lpv:document identification number
"en.20080901.20.1-175"6
lpv:hasSubsequent
lpv:speaker
lpv:spoken text
"Monsieur le Président, Madame la Commissaire, chère Benita, Mesdames et Messieurs les députés, je serai bref puisque Bernard Kouchner est déjà intervenu deux fois et je sais que vous avez également beaucoup de travail. Il s'agit d'un point de départ parce qu'il a été acté qu'un déplacement important du Président du Conseil de l'Union européenne, du Président de la Commission et du Haut-représentant aurait lieu, le 8 septembre, à Moscou et à Tbilissi et que c'est dans ce cadre-là qu'il faudra apprécier les actions ultérieures que nous serons amenés à faire. Enfin, nous nous sommes mis d'accord sur le fait que toutes les réunions relatives à l'accord de partenariat étaient reportées jusqu'à ce que les Russes se retirent sur leurs positions antérieures. C'est donc un point de départ. Nous n'avions pas pour but aujourd'hui de tout résoudre mais c'est un point également symbolique de notre unité et de notre détermination et pour cela nous avons besoin du soutien du Parlement européen. Je souhaiterais tout d'abord, au terme de ce débat, vous remercier pour votre implication, qui a été constante, dans ce dossier. Les résolutions adoptées, le fait que le Président Wolski ait convoqué la commission des affaires étrangères dès le 20 août dernier et le fait que Mme Isler Béguin – comme elle l'a rappelé – ait été présente et que son témoignage ait été fort vis-à-vis de cette institution et, au delà, vis-à-vis de l'Union européenne, ont montré l'implication du Parlement européen dans cette crise. Cela me conduit à dire que concernant l'Union européenne j'ai été surpris de voir certains commentaires: premièrement qu'elle n'a pas réagi; deuxièmement qu'elle était impuissante; troisièmement qu'elle a adopté une position de faiblesse. Si l'Union européenne n'a pas été influente, si elle n'a pas joué de rôle dans ce dossier, je voudrais bien savoir qui l'a joué? Qui a été puissant? Qui a fait preuve de démonstration, que ce soit sur un plan militaire ou sur d'autres plans? Je n'ai noté aucune autre puissance que l'Union européenne dans ce cadre-là et c'est durant cette crise que peut-être, sous un jour nouveau, l'Union européenne s'est affirmée comme un partenaire et s'est affirmée comme une puissance. Chacun a ses responsabilités: l'Union européenne a ses responsabilités, ce ne sont pas celles de l'OTAN, ce ne sont pas celles des États-Unis mais elle a, avec ses valeurs, avec ses moyens – j'y reviendrai –, exercé toutes ses responsabilités. On nous dit: "La Russie n'a pas les mêmes valeurs que l'Union européenne" mais, entre nous, ce n'est pas une découverte. Ce n'est quand même pas un scoop. On sait que la Russie n'a pas les mêmes valeurs que l'Union européenne. Si elle avait les mêmes valeurs que l'Union européenne, on se poserait et on se serait posé d'autres questions par rapport à la Russie. Tout ce qui se pose par rapport à la Russie c'est de savoir quelles relations nous voulons avoir avec ce voisin, quel type de partenariat nous voulons nouer, quel type de dialogue nous devons avoir et comment amener la Russie à remplir ses devoirs, à assumer ses responsabilités et parvenir à la remettre sur une voie plus conforme au droit international. Voilà ce dont il est question. Moi, en tout cas, je n'ai jamais considéré que nous ayons les mêmes valeurs, quel que soit le respect que je puisse avoir pour la Russie, et je le sais depuis un certain temps. La troisième réflexion que vous avez faite, et vous l'avez tous faite, c'est que nous ne pouvons pas aller assez loin, en dépit d'une réaction rapide, en dépit de ce qui s'est fait aujourd'hui, parce que nous n'avons pas les instruments voulus, que nous ne disposerons de ces instruments que dans le cadre du traité de Lisbonne et que le fait qu'il y ait cette crise révèle parfaitement combien nous avons besoin de ce traité, combien nous avons besoin de nous renforcer en matière de politique extérieure, combien nous avons besoin, aussi, de nous renforcer en matière de politique de défense. Il faut là-dessus être tout à fait clair entre nous et plusieurs d'entre vous l'ont souligné, à juste titre. J'en viens au Conseil. Le Conseil d'aujourd'hui constitue un point de départ. Il ne résume pas tout et ne va pas résumer tout par rapport à ce qu'est la gestion de cette crise par l'Union européenne et les relations entre l'Union européenne et la Russie. Il s'agissait aujourd'hui de faire le point sur la situation sur le terrain et d'évaluer les conséquences entre l'Union européenne et la Russie. Ce qu'il s'agissait de montrer, c'est que nous étions unis et que nous étions actifs dans ce conflit. Ce Conseil européen a permis de montrer que nous étions unis, que nous avons agi et que nous avions des orientations fortes. Je les rappelle: condamnation de la réaction disproportionnée de la Russie; soutien à la Géorgie dans les domaines financier, humanitaire, économique et politique; affirmation du renforcement de la relation entre l'Union européenne et la Géorgie; mise en œuvre du plan de résolution du conflit en six points dont – plusieurs d'entre vous ont insisté sur ce point – l'existence d'un mécanisme international; engagement de l'Union européenne sur le terrain avec l'envoi d'un représentant spécial; renforcement du partenariat oriental, notamment à l'égard de la zone de la Mer noire et de l'Ukraine – cela a été explicitement souligné dans les conclusions aujourd'hui –; une politique énergétique davantage diversifiée, indépendante, mieux organisée au niveau européen. J'ai bien entendu tout ce qui a été dit ce soir: ayez la certitude que la présidence française rappellera à chacun sa volonté d'avoir une politique européenne énergétique beaucoup plus diversifiée, indépendante, mieux structurée. Vous pouvez compter sur la présidence de ce point de vue."@fr8
lpv:translated text
"− Pane předsedající, paní komisařko, dámy a pánové, budu stručný, protože Bernard Kouchner už promluvil dvakrát a já vím, že máte spoustu práce. Toto je první krok, protože bylo rozhodnuto, že předseda Rady Evropské unie, předseda Komise a vysoký zástupce vykonají 8. září důležitou cestu do Moskvy a Tbilisi. Právě v tomto kontextu musíme zvažovat následné kroky, které budeme muset učinit. A konečně jsme se shodli na skutečnosti, že veškerá setkání týkající se dohody o partnerství by měla být odložena do doby, až se Rusko stáhne na své původní pozice. Jedná se tedy o začátek. Našim dnešním cílem nebylo vyřešit všechny problémy, ale ukázat naši jednotu a odhodlání, a za tímto účelem potřebujeme podporu Evropského parlamentu. S blížícím se závěrem této rozpravy bych vám především rád poděkoval za neustálý zájem o tuto otázku. Přijatá usnesení, skutečnost, že předseda Saryusz-Wolski 20. srpna svolal Výbor pro zahraniční věci a že paní Isler Béguinová – jak sama poukázala – odcestovala do oblasti konfliktu a poskytla mocné svědectví jménem této instituce a více než to, jménem Evropské unie, to vše potvrzuje účast Evropského parlamentu na řešení této krize. To mne přivádí k tomu, že mne překvapily určité poznámky týkající se Evropské unie: za prvé, že nereagovala; za druhé, že byla bezmocná, a za třetí, že zaujala postoj slabosti. Pokud to nebyla Evropská unie, kdo měl vliv, pokud to nebyla ona, kdo hrál roli v řešení této krize, pak by mne zajímalo, kdo ji měl? Kdo měl moc? Kdo prokázal svoji vojenskou nebo jakoukoli jinou sílu? Neviděl jsem žádnou jinou mocnost než Evropskou unii chopit se činu a bylo to během této krize, kdy se Evropská unie snad projevila v novém světle jako partner a jako mocnost. Každý má svou vlastní odpovědnost. Evropská unie má svou odpovědnost, která se liší od odpovědnosti NATO nebo USA. Prostřednictvím svých hodnot a prostředků – k nimž se vrátím – však Evropská unie svou odpovědnost splnila. Lidé nám říkají: „Rusko nemá stejné hodnoty jako Evropská unie,“ ale mezi námi, to není žádná novinka. Není to žádný velký objev. My víme, že Rusko nesdílí stejné hodnoty s Evropskou unií. Pokud by uznávalo stejné hodnoty jako Evropská unie, byly by ohledně Ruska vznášeny jiné otázky. Všechny otázky ohledně Ruska se týkají toho, jaké vztahy chceme mít s tímto sousedem, jaký druh partnerství chceme vybudovat, jaký způsob dialogu chceme vést, jak můžeme Rusko povzbudit, aby splnilo své povinnosti a ujalo se svých odpovědností a jak ho můžeme přímět k postoji, který by byl více v souladu s mezinárodním právem. Tak zní otázky. Co se mne týče, bez ohledu na veškerý respekt, který k Rusku chovám, nikdy jsem se nedomníval, že sdílíme společné hodnoty, a to Rusko už nějakou dobu znám. Vaše třetí myšlenka, a napadla vás všechny, byla, že nemůžeme zajít příliš daleko, přes rychlou reakci a přes to, co jsme dnes vykonali, protože nemáme potřebné nástroje, protože tyto nástroje dostaneme pouze pokud dojde k ratifikaci Lisabonské smlouvy, a že tato krize skvěle ukázala, jak moc tuto smlouvu potřebujeme, jak moc potřebujeme posílit naši zahraniční politiku a jak moc také potřebujeme posílit naši obrannou politiku. V této otázce musíme mít jasno a někteří z vás to právem zdůraznili. Nyní se dostávám k Evropské radě. Dnešní zasedání Evropské rady představuje výchozí bod. Nezabývala se vším a ani se nemohla zabývat vším, co se týká řízení této krize ze strany Evropské unie a vztahů mezi Evropskou unií a Ruskem. Dnes se zabývala přezkoumáním situace na místě a zhodnocením následků pro vztahy mezi Evropskou unií a Ruskem. Šlo o to ukázat, že jsme jednotní a aktivní v tomto sporu. Toto zasedání Evropské rady nám umožnilo ukázat, že jsme jednotní, že jsme jednali a že jsme zaujali pevný postoj. Připomněl bych vám následující body: odsouzení ruské nepřiměřené reakce; podpora Gruzie ve finanční, humanitární, hospodářské a politické sféře; potvrzení posílení vztahů mezi Evropskou unií a Gruzií; plnění šestibodového plánu pro vyřešení konfliktu včetně – a někteří z vás tento bod zdůrazňovali – existence mezinárodního monitorovacího mechanismu; zapojení Evropské unie na místě prostřednictvím vyslání zvláštního zástupce; posílení východního partnerství, zejména co se týká oblasti Černého moře a Ukrajiny, což bylo výslovně zdůrazněno v dnešních závěrech, a rozmanitější, nezávislejší energetická politika s lepší organizací na evropské úrovni. Chápu vše, co jste tu dnes řekli. Ujišťuji vás, že francouzské předsednictví připomene všem, že usiluje o rozmanitější, nezávislou a lépe strukturovanou evropskou energetickou politiku. V tomto ohledu se můžete na předsednictví spolehnout."@cs1
"Hr. formand, fru kommissær, mine damer og herrer! Jeg vil fatte mig i korthed, fordi Bernard Kouchner allerede har talt to gange, og jeg ved, at De også har meget travlt. Det er et udgangspunkt, fordi det blev vedtaget, at formanden for Rådet, formanden for Kommissionen og den højtstående repræsentant skulle rejse til Moskva og Tbilisi den 8. september, og efter disse vigtige møder må vi afgøre, hvilke skridt der så skal tages. Endelig er vi blevet enige om at opsætte alle møder om partnerskabsaftalen, til russerne har trukket deres tropper tilbage til deres tidligere stillinger. Det er altså et udgangspunkt. Vores mål i dag var ikke at løse alle problemerne, men at vise vores enhed og vores beslutsomhed, og dertil har vi brug for Europa-Parlamentets støtte. Jeg vil først gerne her ved forhandlingens afslutning takke for Deres vedholdende engagement i denne sag. De vedtagne beslutninger, udvalgsformand Saryusz-Wolskis indkaldelse af Udenrigsudvalget den 20. august og fru Isler Béguins rejse til regionen, som hun selv nævnte, og hendes vidnesbyrd, der har gjort stærkt indtryk på Parlamentet og - mere end det - på hele Unionen, har vist, hvor engageret Parlamentet er i denne krise. Det foranlediger mig til at sige, at visse kommentarer om Unionen har overrasket mig. For det første at den ikke reagerede, for det andet at den var magtesløs, for det tredje at den indtog en eftergivende holdning. Hvis Unionen ikke har haft nogen indflydelse, ikke har spillet nogen rolle i denne sag, hvem har så? Hvem var handlekraftig? Hvem ytrede sig på militært plan eller på andre planer? Jeg har ikke bemærket nogen anden stormagt end EU i denne sammenhæng. Under denne krise har EU måske vist sig fra en ny side og bekræftet sin stilling som partner og som stormagt. Hver har sit ansvar. EU har et ansvar, der ikke er det samme som NATO’s eller USA’s. Men Unionen har med sine værdier og sine midler - og det vender jeg tilbage til - fuldt ud levet op til sit ansvar. Det påstås, at Rusland ikke har samme værdier som EU. Men mellem os sagt er det ikke noget nyt. Det er da ikke noget scoop. Vi ved godt, at Rusland ikke har samme værdier som EU. Hvis det havde samme værdier som EU, ville vi have beskæftiget os med andre spørgsmål i forbindelse med Rusland. Spørgsmålene i forbindelse med Rusland er, hvilket forhold vi ønsker at have til denne nabo, hvilken slags partnerskab vi vil opbygge, hvilken dialog vi bør have, hvordan vi kan få Rusland til at opfylde sine forpligtelser og påtage sig sin del af ansvaret, og hvordan vi kan hjælpe det ind på et spor, som er mere i overensstemmelse med international ret. Det er det, det handler om. Jeg har for mit vedkommende aldrig ment, at vi havde samme værdier uanset, hvor stor respekt jeg end måtte have for Rusland, og det har jeg vidst længe. Den tredje betragtning, De er fremkommet med, og som alle er fremkommet med, er, at vi ikke kan gå vidt nok, trods en hurtig reaktion, trods det, der er gjort i dag, fordi vi ikke har de nødvendige instrumenter, fordi vi først vil råde over disse instrumenter, når Lissabontraktaten er ratificeret. Denne krise viser tydeligt, i hvor høj grad vi behøver denne traktat, i hvor høj grad vi har behov for at styrke vores udenrigspolitik, i hvor høj grad vi også har behov for at styrke vores forsvarspolitik. Derom kan ingen af os være i tvivl, og det har flere her med rette understreget. Jeg kommer nu til Rådets rolle. Dagens rådsmøde er et udgangspunkt. Det sammenfatter ikke og skal ikke sammenfatte alle aspekter i EU’s håndtering af denne krise og forbindelserne mellem EU og Rusland. I dag skulle der gøres status over situationen i marken, og vi skulle vurdere konsekvenserne for forholdet mellem EU og Rusland. Det drejede sig om at vise, at vi stod sammen, og at vi var aktive i denne konflikt. Dette rådsmøde har vist, at vi står sammen, at vi har handlet, og at vi har nogle faste holdepunkter, som jeg vil opremse: fordømmelse af Ruslands uforholdsmæssige reaktion, finansiel, humanitær, økonomisk og politisk støtte til Georgien, yderligere styrkelse af forbindelsen mellem EU og Georgien, iværksættelse af sekspunktplanen til løsning af konflikten, herunder - og det har flere af parlamentsmedlemmerne lagt vægt på - indsættelse af en international mekanisme, EU’s konkrete engagement med udsendelse af en særlig repræsentant, styrkelse af det østlige partnerskab bl.a. over for Sortehavsområdet og Ukraine - det er blev udtrykkelig fremhævet i konklusionerne fra dagens møde - en mere diversificeret, uafhængig energipolitik, som er bedre organiseret på europæisk plan. Jeg har noteret mig alt, hvad der er blevet sagt her i aften. Vær forvisset om, at det franske formandskab vil minde alle om, at vi ønsker en langt mere diversificeret, uafhængig og bedre struktureret energipolitik. De kan regne med formandskabet i denne henseende."@da2
". − Herr Präsident, Frau Kommissarin, sehr geehrte Damen und Herren! Ich werde mich kurz fassen, denn Bernard Kouchner hat bereits zwei Mal das Wort ergriffen und ich weiß auch um Ihr hohes Arbeitspensum. Es ist insofern ein Ausgangspunkt, als eine Entscheidung über eine bedeutende Reise getroffen wurde, die den Ratspräsidenten der Europäischen Union, den Präsidenten der Kommission und den Hohen Vertreter am 8. September nach Moskau und Tbilissi führen wird. In eben diesem Kontext müssen wir die zu ergreifenden Folgemaßnahmen bewerten. Schließlich sind wir übereingekommen, alle Gespräche über das Partnerschaftsabkommen zu vertagen, bis sich die Russen auf ihre früheren Positionen zurückgezogen haben. Von daher ist es ein Ausgangspunkt. Unser Ziel heute war es nicht, für alles eine Lösung zu finden, sondern unsere Geschlossenheit unter Beweis zu stellen, und dazu bedürfen wir der Unterstützung des Europäischen Parlaments. Da sich diese Aussprache ihrem Ende zuneigt, möchte ich Ihnen zunächst für Ihr fortwährendes Engagement in dieser Angelegenheit danken. Die angenommenen Entschließungen, die Tatsache, dass der Vorsitzende, Herr Saryusz-Wolski, den Ausschuss für auswärtige Angelegenheiten am 20. August einberief und dass sich Frau Isler Béguin – wie von ihr geschildert – in die Konfliktregion begab und ein beeindruckendes Zeugnis im Namen dieser Institution und darüber hinaus im Namen der Europäischen Union ablegte, haben gezeigt, wie sich das Europäische Parlament in diese Krise einbringt. Dies veranlasst mich dazu, meinem Erstaunen über einige Kommentare zur Europäischen Union, die ich vernehmen konnte, Ausdruck zu verleihen: Erstens, sie habe nicht reagiert; zweitens, sie sei machtlos; drittens, sie sei aus einer Position der Schwäche heraus aufgetreten. Wenn die Europäische Union nicht einflussreich war, wenn sie in dieser Krise keine Rolle spielte, möchte ich wissen, wer dann? Wer war schlagkräftig? Wer hat sich bewährt entweder militärisch oder auf andere Weise? Eine andere Macht als die Europäische Union, die tätig geworden ist, habe ich nicht erlebt, und während eben dieser Krise wurde die Europäische Union womöglich in einem anderen Licht als Partner und Machtfaktor gesehen. Jeder hat seine Verantwortung. Die Europäische Union hat ihre eigenen Verantwortlichkeiten, die sich mit denen der NATO oder der USA nicht decken. Gleichwohl ist die Europäische Union mit ihren Werten und Instrumenten – auf die ich noch zu sprechen komme – ihrer Verantwortung voll gerecht geworden. Die Menschen sagen uns: „Russland und die Europäische Union verfügen nicht über gemeinsame Werte“, aber, unter uns gesprochen, das ist keine neue Erkenntnis, keine sensationelle Meldung. Wie wir wissen, teilt Russland die Werte der Europäischen Union nicht. Wären seine Werte mit denen der EU identisch, würden zu Russland andere Fragen gestellt. Alle Fragen betreffend Russland handeln davon, welche Art von Beziehungen wir zu diesem Nachbarn unterhalten wollen, welche Art von Partnerschaft wir aufbauen wollen, welche Art von Dialog wir führen wollen, wie wir Russland dazu veranlassen können, seinen Pflichten nachzukommen und Verantwortung zu übernehmen und wie wir Russland auf einen Pfad bringen können, der eher in Einklang mit dem Völkerrecht steht. Darum geht es. Ich selbst war nie der Auffassung, dass wir über gemeinsame Werte verfügen – das trotz allem Respekt, den ich Russland entgegenbringen mag, und ich kenne Russland schon eine gewisse Zeit. Als dritten Gedanken äußerten Sie, und Sie alle hatten diesen Gedanken, dass wir nicht sehr weit gehen können – und das trotz einer raschen Reaktion und trotz alledem, was heute geschehen ist –, weil uns die erforderlichen Instrumente fehlen, weil uns diese Instrumente erst mit der Ratifizierung des Vertrags von Lissabon an die Hand gegeben werden und weil diese Krise ganz klar gezeigt hat, wie dringend wir diesen Vertrag brauchen und wie zwingend wir unsere Außenpolitik ebenso wie auch unsere Verteidigungspolitik stärken müssen. Wir dürfen hier kein Blatt vor den Mund nehmen, wie einige der Damen und Herren Abgeordneten zu Recht betonten. Nunmehr komme ich zum Europäischen Rat. Der heutige Europäische Rat stellt einen Ausgangspunkt dar. Er hat nicht alles behandelt und kann nicht auf jedes Detail im Zusammenhang mit der Krisenbewältigung durch die Europäische Union und den Beziehungen zwischen der Europäischen Union und Russland eingehen. Heute ging es um die Erörterung der Lage vor Ort und um die Bewertung der Auswirkungen auf die Beziehungen EU-Russland. Es galt zu zeigen, dass zwischen uns Einigkeit herrscht und wir in diesem Konflikt aktiv sind. Anlässlich dieses Europäischen Rates konnten wir beweisen, dass wir geeint sind, dass wir das Heft des Handelns in die Hand genommen haben und dass wir eine entschiedene Haltung einnehmen. Ich darf noch einmal daran erinnern: Missbilligung der unverhältnismäßigen Reaktion Russlands, Unterstützung Georgiens auf finanziellem, humanitärem, wirtschaftlichem und politischem Gebiet, Bekräftigung der Stärkung der Beziehungen zwischen der Europäischen Union und Georgien, Umsetzung des Sechs-Punkte-Plans zur Beilegung des Konflikts, einschließlich – wie von einigen herausgestellt – der Errichtung eines internationalen Überwachungsmechanismus, Engagement der Europäischen Union vor Ort durch Entsendung eines Sonderbeauftragten, Stärkung der östlichen Partnerschaft, insbesondere zum Schwarzmeerraum und zur Ukraine – das wurde in den heutigen Schlussfolgerungen ausdrücklich unterstrichen – und eine Energiepolitik, die auf europäischer Ebene diversifizierter, unabhängiger und besser organisiert ist. Ich habe wohl vernommen, was heute Abend vorgetragen wurde. Ich kann Ihnen versichern, dass die französische Präsidentschaft alle an ihren Wunsch nach einer diversifizierteren, unabhängigeren und besser strukturierten europäischen Energiepolitik erinnern wird. Sie können in dieser Hinsicht auf die Präsidentschaft zählen."@de9
". Κύριε Πρόεδρε, κυρία Επίτροπε, κυρίες και κύριοι, θα είμαι συνοπτικός επειδή ο Bernard Kouchner μίλησε ήδη δύο φορές, ενώ αντιλαμβάνομαι ότι έχετε και εσείς πολλές υποχρεώσεις. Αυτή είναι μόνο η αφετηρία, καθώς έχει αποφασιστεί η πραγματοποίηση ενός σημαντικού ταξιδιού από τον Πρόεδρο του Συμβουλίου της Ευρωπαϊκής Ένωσης, τον Πρόεδρο της Επιτροπής και τον Ύπατο Εκπρόσωπο, στις 8 Σεπτεμβρίου, στη Μόσχα και ακολούθως στην Τιφλίδα. Σε αυτό το πλαίσιο πρέπει να αξιολογήσουμε τις ενέργειες στις οποίες ενδέχεται να χρειαστεί να προβούμε. Τέλος, έχουμε συμφωνήσει ότι πρέπει να αναβληθούν όλες οι συναντήσεις που σχετίζονται με τη συμφωνία εταιρικής σχέσης, έως ότου αποσυρθούν οι Ρώσοι στις θέσεις που κατείχαν προηγουμένως. Αυτό είναι, επομένως, μια αφετηρία. Στόχος μας σήμερα δεν ήταν να λύσουμε όλα τα προβλήματα, αλλά να δείξουμε την ενότητα και την αποφασιστικότητά μας, και γι’ αυτό χρειαζόμαστε τη στήριξη του Ευρωπαϊκού Κοινοβουλίου. Καθώς η συζήτηση αυτή πλησιάζει στη λήξη της, θέλω καταρχάς να σας ευχαριστήσω για το διαρκές ενδιαφέρον σας για αυτό το θέμα. Τα ψηφίσματα που εγκρίθηκαν, το γεγονός ότι ο πρόεδρος Saryusz-Wolski συγκάλεσε την Επιτροπή Εξωτερικών Υποθέσεων στις 20 Αυγούστου και το γεγονός ότι η κ. Isler Béguin –όπως επισήμανε– επισκέφθηκε την περιοχή της σύγκρουσης και μας μετέφερε τη συγκλονιστική μαρτυρία της εξ ονόματος αυτού του οργάνου και, εκτός αυτού, εξ ονόματος της Ευρωπαϊκής Ένωσης, καθιστούν εμφανές το ενδιαφέρον του Ευρωπαϊκού Κοινοβουλίου για αυτήν την κρίση. Τούτου λεχθέντος, με εξέπληξαν ορισμένα σχόλια σχετικά με την Ευρωπαϊκή Ένωση: καταρχάς, ότι δεν αντέδρασε, δεύτερον, ότι ήταν αδύναμη και, τρίτον, ότι τήρησε ηττοπαθή στάση. Αν η Ευρωπαϊκή Ένωση δεν άσκησε επιρροή, αν δεν διαδραμάτισε ρόλο σε αυτήν την κρίση, τότε δεν ξέρω ποιος άλλος διαδραμάτισε ρόλο και άσκησε επιρροή. Ποιος φάνηκε ισχυρός; Ποιος απέδειξε την αξία του, είτε στρατιωτικά είτε με άλλους τρόπους; Εγώ δεν είδα καμία άλλη δύναμη εκτός της Ευρωπαϊκής Ένωσης να λαμβάνει μέτρα, ενώ κατά τη διάρκεια αυτής της κρίσης προβλήθηκε ίσως μια νέα εικόνα της Ευρωπαϊκής Ένωσης ως εταίρου και ως παγκόσμιας δύναμης. Καθένας έχει τα καθήκοντά του. Η Ευρωπαϊκή Ένωση έχει καθήκοντα τα οποία δεν ταυτίζονται με αυτά του ΝΑΤΟ ή των ΗΠΑ. Εντούτοις, μέσω των αξιών της και των μέσων που διαθέτει –στα οποία θα επανέλθω– η Ευρωπαϊκή Ένωση ανταποκρίθηκε σε όλες τις υποχρεώσεις της. Ορισμένοι μας λένε: «Η Ρωσία δεν συμμερίζεται τις ίδιες αξίες με την Ευρωπαϊκή Ένωση», μεταξύ μας όμως, αυτό δεν το ανακαλύπτουμε τώρα. Δεν πρόκειται για καμιά συγκλονιστική αποκάλυψη. Ξέρουμε ότι η Ρωσία δεν έχει τις ίδιες αξίες με την Ευρωπαϊκή Ένωση. Αν είχε τις ίδιες αξίες με την ΕΕ, τα ερωτήματα που θα ετίθεντο σχετικά με τη Ρωσία θα ήταν διαφορετικά. Όλα τα ερωτήματα που τέθηκαν σχετικά με τη Ρωσία αφορούσαν τι είδους σχέσεις επιθυμούμε να έχουμε με αυτόν μας τον γείτονα, ποια μορφή συνεργασίας θέλουμε να αναπτύξουμε, τι είδους διάλογο θέλουμε να καλλιεργήσουμε, πώς μπορούμε να ενθαρρύνουμε τη Ρωσία να εκπληρώσει τα καθήκοντά της και να αναλάβει τις ευθύνες της και πώς μπορούμε να την προσανατολίσουμε σε μια προσέγγιση που θα συνάδει περισσότερο με τις αρχές του διεθνούς δικαίου. Αυτά είναι τα ερωτήματα που τίθενται. Όσο για εμένα, δεν πίστεψα ποτέ ότι μοιραζόμαστε τις ίδιες αξίες, όσο και αν σέβομαι τη Ρωσία, την οποία άλλωστε γνωρίζω εδώ και πολύ καιρό. Η τρίτη σκέψη που εκφράσατε, και όλοι είχατε αυτήν τη σκέψη, είναι ότι δεν μπορούμε να προχωρήσουμε πάρα πολύ, παρά την ταχεία αντίδραση και παρά τα σημερινά επιτεύγματα, επειδή δεν διαθέτουμε τα αναγκαία μέσα, επειδή θα αποκτήσουμε τα μέσα αυτά μόνον εφόσον επικυρωθεί η Συνθήκη της Λισαβόνας και επειδή η τρέχουσα κρίση έχει καταδείξει με μεγάλη σαφήνεια πόσο χρειαζόμαστε αυτήν τη Συνθήκη, πόσο πρέπει να ενισχύσουμε την εξωτερική μας πολιτική και πόσο πρέπει, επίσης, να ενισχύσουμε την αμυντική μας πολιτική. Πρέπει να είμαστε πολύ ξεκάθαροι ως προς αυτά τα θέματα, και πολλοί από εσάς ορθώς το υπογραμμίσατε στις παρεμβάσεις σας. Στρέφομαι τώρα στο θέμα του Ευρωπαϊκού Συμβουλίου. Το σημερινό Ευρωπαϊκό Συμβούλιο συνιστά μια αφετηρία. Δεν κάλυψε όλα τα θέματα και δεν μπορεί να καλύψει τα πάντα σε σχέση με τη διαχείριση αυτής της κρίσης από την Ευρωπαϊκή Ένωση και τις σχέσεις μεταξύ της Ευρωπαϊκής Ένωσης και της Ρωσίας. Σήμερα μας απασχόλησε η εξέταση της πραγματικής κατάστασης στην περιοχή και η αξιολόγηση των συνεπειών για τις σχέσεις μεταξύ της Ευρωπαϊκής Ένωσης και της Ρωσίας. Θέλαμε επίσης να δείξουμε ότι είμαστε ενωμένοι και ότι ενδιαφερόμαστε ενεργά για τη συγκεκριμένη σύγκρουση. Αυτό το Ευρωπαϊκό Συμβούλιο μας επέτρεψε να δείξουμε ότι είμαστε ενωμένοι, ότι αναλαμβάνουμε δράση και ότι υποστηρίζουμε σταθερές θέσεις. Επιτρέψτε μου παρεμπιπτόντως να σας τις υπενθυμίσω: καταδίκη της δυσανάλογης αντίδρασης της Ρωσίας, στήριξη της Γεωργίας σε χρηματοδοτικό, ανθρωπιστικό, οικονομικό και πολιτικό επίπεδο, επιβεβαίωση της ενίσχυσης της σχέσης μεταξύ της Ευρωπαϊκής Ένωσης και της Γεωργίας, εφαρμογή του σχεδίου έξι σημείων για την επίλυση της σύγκρουσης, περιλαμβανομένης –και αρκετοί από εσάς υπογραμμίσατε αυτήν την πτυχή– της σύστασης ενός διεθνούς εποπτικού μηχανισμού, δέσμευση της Ευρωπαϊκής Ένωσης για επιτόπια συμμετοχή, με την αποστολή Ειδικού Εντεταλμένου, ενίσχυση της ανατολικής εταιρικής σχέσης, ιδίως όσον αφορά την περιοχή της Μαύρης Θάλασσας και την Ουκρανία, όπως ρητώς υπογραμμίστηκε στα σημερινά συμπεράσματα, και μια ενεργειακή πολιτική η οποία χαρακτηρίζεται από μεγαλύτερη διαφοροποίηση και ανεξαρτησία και η οποία είναι καλύτερα οργανωμένη σε ευρωπαϊκό επίπεδο. Κατανοώ όλα όσα επισημάνατε στην αποψινή συζήτηση. Μπορείτε να είστε βέβαιοι ότι η γαλλική Προεδρία θα υπενθυμίσει σε όλους την επιθυμία της να εξασφαλιστεί μια πιο διαφοροποιημένη, ανεξάρτητη και καλύτερα διαρθρωμένη ευρωπαϊκή ενεργειακή πολιτική. Επ’ αυτού, μπορείτε να έχετε εμπιστοσύνη στην Προεδρία."@el10
". − Mr President, Commissioner, ladies and gentlemen, I will be brief because Bernard Kouchner has already spoken twice and I know that you too have a lot of work to do. This is a starting point because it has been decided that an important journey should be made by the President of the Council of the European Union, the President of the Commission and the High Representative, on 8 September, to Moscow and Tbilisi. It is in that context that we must assess the subsequent actions that we will need to take. Finally, we have agreed on the fact that all meetings on the partnership agreement should be postponed until the Russians withdraw to their previous positions. This is therefore a starting point. Our aim today was not to solve everything but to show our unity and our determination and for this we need the support of the European Parliament. As this debate comes to a close, I should firstly like to thank you for your constant involvement in this matter. The resolutions adopted, the fact that Chairman Saryusz-Wolski convened the Committee on Foreign Affairs on 20 August and the fact that Mrs Isler Béguin – as she pointed out – went to the conflict region and gave a powerful testimony on behalf of this institution and, beyond that, on behalf of the European Union have confirmed the European Parliament’s involvement in this crisis. This leads me to say that I have been surprised to hear certain comments about the European Union: firstly, that it has not reacted; secondly, that it was powerless, and thirdly, that it adopted a position of weakness. If the European Union was not influential, if it did not play a role in this crisis, then I should like to know who did? Who was powerful? Who proved themselves either militarily or in any other way? I saw no power other than the European Union taking action and it was during this crisis that the European Union was possibly seen in a new light as a partner and as a power. Everyone has their own responsibilities. The European Union has its responsibilities which are not the same as those of NATO or the US. However, through its values and its means – to which I will return – the European Union has fulfilled all its responsibilities. People say to us: ‘Russia does not have the same values as the European Union’ but, between us, that is old news. It is not a scoop. We know that Russia does not have the same values as the European Union. If it had the same values as the EU, other questions would be asked about Russia. All the questions asked about Russia concern what type of relations we want to have with this neighbour, what type of partnership we want to build, what type of dialogue we want to have, how we can encourage Russia to fulfil its duties and assume its responsibilities and how can we steer it towards an approach more in line with international law. These are the questions. As for myself, I have never believed that we have the same values, whatever respect I may have for Russia, and I have known Russia for some time. The third thought you have had, and you have all had this thought, is that we cannot go very far, despite a rapid reaction and despite what has been done today, because we do not have the instruments needed, because we will only have these instruments if the Lisbon Treaty is ratified and because this crisis has perfectly demonstrated how much we need this Treaty, how much we need to strengthen our foreign policy and how much we need, also, to strengthen our defence policy. We must be very clear on this and several of you have rightly underlined this. I now come to the European Council. Today’s European Council forms a starting point. It did not cover everything and it cannot cover everything in relation to the management of this crisis by the European Union and the relations between the European Union and Russia. Today was about reviewing the situation on the ground and assessing the consequences for relations between the European Union and Russia. It was about showing that we are united and that we are active in this conflict. This European Council has enabled us to show that we are united, that we have acted and that we have firm positions. I would remind you of these: condemnation of Russia’s disproportionate reaction; support for Georgia in the financial, humanitarian, economic and political spheres; confirmation of the strengthening of the relationship between the European Union and Georgia; implementation of the six-point conflict resolution plan including – and several of you have stressed this point – the existence of an international monitoring mechanism; commitment of the European Union on the ground by sending a Special Representative; strengthening of the eastern partnership, particularly with regard to the Black Sea area and Ukraine, which was explicitly underlined in today’s conclusions, and an energy policy which is more diverse and independent and better organised at European level. I have understood everything you have said this evening. You can be sure that the French Presidency will remind everyone of its wish to have a much more diverse, independent and better structured European energy policy. You can count on the Presidency in this respect."@en4
". − Señor Presidente, señor Comisario, Señorías, seré breve porque Bernard Kouchner ya ha intervenido dos veces y sé que ustedes también tienen mucho trabajo que hacer. Este es un punto de partida porque se ha decidido que el Presidente del Consejo de la Unión Europea, el Presidente de la Comisión y el Alto Representante hagan un viaje importante, el 8 de septiembre, a Moscú y Tiflis. Es en este contexto en el que tendremos que valorar las acciones que adoptemos a continuación. Por último, hemos acordado que todas las reuniones sobre el acuerdo de asociación se aplacen hasta que los rusos se retiren a sus posiciones anteriores. Esto es, por lo tanto, un punto de partida. Nuestro objetivo hoy no era resolverlo todo, sino demostrar nuestra unidad y nuestra determinación y para ello necesitamos el apoyo del Parlamento Europeo. Como este debate se acerca a su fin, en primer lugar me gustaría darles las gracias por su participación constante en este tema. Las resoluciones aprobadas, el hecho de que el Presidente Saryusz-Wolski convocara a la Comisión de Relaciones Exteriores el 20 de agosto y el hecho de que la señora Isler Béguin —tal como ella ha señalado— fuera a la región en conflicto y diera un poderoso testimonio en nombre de esta institución y, más allá de ésta, en nombre de la Unión Europea, han confirmado la implicación del Parlamento Europeo en esta crisis. Esto me lleva a decir que me ha sorprendido escuchar determinados comentarios sobre la Unión Europea: en primer lugar, que no ha reaccionado; en segundo lugar, que no pudo hacer nada; y, en tercer lugar, que adoptó una postura de debilidad. Si la Unión Europea no fue influyente, si no desempeñó un papel en esta crisis, entonces me gustaría saber quién sí lo hizo ¿Quién fue poderoso? ¿Quién demostró su fuerza militarmente o de cualquier otra manera? No vi actuar a ninguna potencia aparte de la Unión Europea, y fue durante esta crisis cuando posiblemente ésta pasara a ser considerada bajo una nueva luz como socio y como potencia. Todo el mundo tiene sus propias responsabilidades. La Unión Europea tiene unas responsabilidades que son distintas de las de la OTAN o los Estados Unidos. Sin embargo, a través de sus valores y sus medios —a los que volveré—, ha cumplido con todas sus responsabilidades. La gente nos dice que Rusia no tiene los mismos valores que la Unión Europea; pero, entre nosotros, no es ningún descubrimiento, ni siquiera una primicia. Ya sabemos que Rusia no tiene los mismos valores que la Unión Europea. Si los tuviera, se formularían sobre ella preguntas de otra índole. Todas las preguntas que se formulan sobre Rusia se refieren al tipo de relación que queremos tener con este vecino, qué tipo de asociación queremos construir, qué tipo de diálogo queremos tener, cómo podemos alentar a Rusia a cumplir con sus obligaciones y asumir sus responsabilidades y cómo podemos conducirla hacia un enfoque más acorde con el Derecho internacional. Éstas son las preguntas. En cuanto a mí, nunca he pensado que tuviéramos los mismos valores, con independencia del respeto que pueda tener hacia Rusia, y conozco este país desde hace algún tiempo. La tercera idea que han tenido —y la han tenido todos ustedes— es que, a pesar de una reacción rápida y a pesar de lo que se ha hecho hoy, no podemos ir demasiado lejos, porque no contamos con los instrumentos necesarios, porque sólo dispondremos de tales instrumentos si se ratifica el Tratado de Lisboa y porque esta crisis ha demostrado perfectamente cuánto necesitamos este Tratado, cuánto necesitamos fortalecer nuestra política exterior y cuánto necesitamos, igualmente, fortalecer nuestra política de defensa. Debemos ser muy claros al respecto y varios de ustedes lo han subrayado acertadamente. Paso ahora al Consejo Europeo. El Consejo Europeo de hoy constituye un punto de partida. No lo ha abarcado todo ni puede hacerlo en lo que respecta a la gestión de esta crisis desde la Unión Europea y a las relaciones entre ésta y Rusia. La sesión de hoy se ha referido al examen de la situación sobre el terreno y a la valoración de las consecuencias para las relaciones entre la Unión Europea y Rusia. Se trataba de demostrar que estamos unidos y que nos mantenemos activos en este conflicto. Este Consejo Europeo nos ha permitido demostrar que estamos unidos, que hemos actuado y que mantenemos posturas firmes. Les recuerdo cuáles son éstas: condena de la reacción desproporcionada de Rusia; apoyo a Georgia en las esferas financiera, humanitaria, económica y política; confirmación del fortalecimiento de la relación entre la Unión Europea y Georgia; aplicación del plan de seis puntos para la resolución del conflicto, que incluye —algo que varios de ustedes han destacado— la existencia de un mecanismo de supervisión internacional; compromiso de la Unión Europea sobre el terreno mediante el envío de un representante especial; fortalecimiento de la Asociación Oriental, especialmente con respecto a la zona del Mar Negro y Ucrania, que se subrayó explícitamente en las conclusiones de hoy, y una política energética que sea más diversa e independiente y esté mejor organizada a nivel europeo. He entendido todo lo que han dicho esta tarde. Pueden estar seguros de que la Presidencia francesa recordará a todo el mundo su deseo de tener una política energética europea mucho más diversa, independiente y mejor estructurada. Pueden contar con la Presidencia en este sentido."@es21
". − Härra juhataja, volinik, daamid ja härrad, räägin lühidalt, sest Bernard Kouchner on juba kaks korda kõnelnud ja ma tean, et ka teil on veel hulk tööd teha. See on lähtepunkt, sest otsustati, et 8. septembril peaksid Euroopa Liidu Nõukogu eesistuja, komisjoni president ja kõrge esindaja tegema olulise visiidi Moskvasse ja Thbilisisse. Selles kontekstis peame hindama järgnevaid meetmeid, mida peame võtma. Lõpuks oleme heaks kiitnud fakti, et kõik partnerluslepinguga seotud kohtumised tuleks edasi lükata, kuni Venemaa taandub oma eelnevatele positsioonidele. Seega on see lähtealus. Täna ei olnud meie eesmärk lahendada kõik probleemid, vaid demonstreerida oma ühtsust ja otsusekindlust, ning selleks vajame me Euroopa Parlamendi toetust. Kuna see arutelu läheneb lõpule, tahaksin teid kõigepealt tänada teie pideva tegelemise eest selle küsimusega. Vastuvõetud resolutsioonid ning fakt, et esimees Saryusz-Wolski veenis 20. augustil väliskomisjoni, ning fakt, et Isler Béguin – nagu ta rõhutas – läks konfliktipiirkonda ja andis jõulise tunnistuse selle institutsiooni kasuks ning peale selle Euroopa Liidu kasuks, kinnitades Euroopa Parlamendi kaasatust sellesse kriisi. See sunnib mind ütlema, et olin üllatunud, kuuldes teatavaid kommentaare Euroopa Liidu kohta: esiteks, et see pole üldse reageerinud, teiseks, et sel pole mingit võimu, ja kolmandaks, et see on asunud väga jõuetule seisukohale. Kui Euroopa Liit ei olnud mõjukas, kui ta ei mänginud selles kriisis mingit rolli, siis ma tahaksin teada, kes mängis? Kes oli võimukas? Kes tõestas ennast kas sõjalisel või mõnel muul viisil? Ma ei näe muud jõudu peale Euroopa Liidu meetmeid võtmas ning just selle kriisi ajal juhtus, et Euroopa Liitu nähti võimalikus uues valguses – kui partnerit ja kui jõudu. Igaühel on oma kohustused. Euroopa Liidul on kohustused, mis pole samad kui NATO-l või USA-l. Euroopa Liit on siiski oma väärtuste ja vahendite kaudu – mille juurde ma veel tagasi pöördun – täitnud kõik oma kohustused. Meile öeldakse: „Venemaal ei ole samu väärtusi kui Euroopa Liidul,” kuid omavahel öeldes – see pole mingi uudis. See ei ole sensatsioon. Me teame, et Venemaal ei ole samu väärtusi kui Euroopa Liidul. Kui tal oleksid samad väärtused mis ELil, saaks Venemaa kohta esitada muid küsimusi. Kõik Venemaad puudutavad küsimused käivad selle kohta, milliseid suhteid me selle naabriga tahame, mis tüüpi naaberlust me üles ehitada tahame, mis tüüpi dialoogi me pidada tahame, kuidas me saame julgustada Venemaad oma kohustusi täitma ja eeldada tema vastutustunnet ning kuidas me saame teda suunata suhtumise poole, mis oleks rahvusvahelise õigusega rohkem kooskõlas. Need on need küsimused. Mis puutub minusse, siis pole ma kunagi uskunud, et meil oleksid samad väärtused, kuigi mul on Venemaa vastu suur austus ja ma olen Venemaad mõnda aega tundma õppinud. Kolmas mõte, mis teil on tekkinud, ja see mõte on tekkinud teil kõigil, on see, et me ei saa minna liiga kaugele, vaatamata kiirele reageerimisele ja vaatamata sellele, mis täna ära tehti, sest meil ei ole vajalikke vahendeid, sest me saame need vahendid ainult siis, kui Lissaboni leping ratifitseeritakse, ja sellepärast, et see kriis on täiuslikult näidanud, kui väga me vajame seda lepingut, kui väga on tarvis tugevdada meie välispoliitikat ja kui väga on tarvis tugevdada ka meie kaitsepoliitikat. Peame olema selles suhtes väga selgesõnalised ja mõned teist on seda õigusega rõhutanud. Tulen nüüd Euroopa Ülemkogu juurde. Täna formuleeris Euroopa Ülemkogu lähtepunkti. See ei hõlmanud midagi ja see ei saagi hõlmata kõike seoses Euroopa Liidu poolse kriisijuhtimise ning Euroopa Liidu ja Venemaa vaheliste suhetega. Täna vaadeldi olukorra muutumist ning hinnati Euroopa Liidu ja Venemaa vaheliste suhete tagajärgi. See näitas, et oleme ühtsed ning et suhtume sellesse konflikti aktiivselt. Euroopa Ülemkogu näitas meile, et oleme ühtsed, et oleme tegutsenud ning et meil on kindlad seisukohad. Tahaksin teile meelde tuletada: Venemaa ülemäärase reageeringu hukkamõistmine; Gruusia toetamine finants-, humanitaar-, majandus- ja poliitika valdkonnas; Euroopa Liidu ja Gruusia vaheliste suhete tugevnemise kinnitamine; konflikti lahendamise kuuepunktilise plaani rakendamine, sealhulgas – ja paljud teist on seda punkti rõhutanud – rahvusvaheline järelevalvemehhanism; Euroopa Liidu kohustus eriesindaja saatmiseks sündmuskohta; idapartnerluse tugevdamine, eriti Musta mere ja Ukraina puhul, mida tänastes otsustes eriti rõhutati, ning energiapoliitika, mis oleks mitmekesisem, sõltumatum ja Euroopa tasandil paremini korraldatud. Olen aru saanud kõigest, mida te täna õhtul rääkisite. Võite kindlad olla, et eesistujariik Prantsusmaa tuletab kõigile meelde nende soovi saada palju mitmekesisem, sõltumatum ja paremini struktureeritud Euroopa energiapoliitika. Selles osas võite eesistujariigile loota."@et5
". − Arvoisat puhemies ja komission jäsen, hyvät naiset ja herrat, olen lyhytsanainen, sillä Bernard Kouchner on käyttänyt puheenvuoron jo kaksi kertaa, ja tiedän, että teillä on paljon töitä. Tämä on lähtökohta, sillä on päätetty, että Euroopan unionin neuvoston puheenjohtaja, komission puheenjohtaja ja korkea edustaja matkustavat 8. syyskuuta Moskovaan ja Tbilisiin. Meidän on arvioitava vastaisia toimiamme tämä huomioon ottaen. Lopuksi olemme sopineet, että kaikkia kumppanuussopimusta koskevia kokouksia lykätään, kunnes venäläiset vetäytyvät aiempiin asemiinsa. Siksi tämä on lähtöpiste. Emme tänään pyrkineet ratkaisemaan kaikkia ongelmia, vaan osoittamaan yhtenäisyyttä ja määrätietoisuutta, mihin tarvitsemme myös Euroopan parlamentin tukea. Koska keskustelu on päättymässä, haluaisin aluksi, kiittää teitä jatkuvasta osallistumisestanne tähän asiaan. Kun päätöslauselmat oli hyväksytty, puheenjohtaja Saryusz-Wolski kutsui ulkoasiainvaliokunnan koolle jo 20. elokuuta ja Isler Béguin – kuten hän korosti – lähti konfliktialueelle ja antoi voimakkaan todistajalausunnon tilanteesta tämän toimielimen puolesta ja myös Euroopan unionin puolesta, mikä vahvisti Euroopan parlamentin paneutumista tähän kriisiin. Tästä päädyn toteamaan, että minusta oli yllättävää kuulla tiettyjä kommentteja Euroopan unionista: ensiksi ettei se ole reagoinut, toiseksi, että se oli heikko ja kolmanneksi, että sen omaksuma kanta osoitti heikkoutta. Jollei Euroopan unioni ole vaikutusvaltainen, jollei se ole paneutunut tähän kriisiin, niin kuka muu sitten? Kuka oli voimakas? Kuka osoitti voimansa sotilaallisesti tai muulla tavoin? En havainnut minkään muun vallan kuin Euroopan unionin toimivan, ja juuri tässä kriisissä Euroopan unioni voitiin mahdollisesti nähdä kumppanina ja valtana uudessa valossa. Jokaisella on oma vastuunsa. Euroopan unionilla on oma vastuunsa, joka poikkeaa Naton tai Yhdysvaltojen vastuusta. Euroopan unioni on kuitenkin täyttänyt kaiken vastuunsa omien arvojensa ja keinojensa avulla – niihin palaan vielä. Meille sanotaan: ”Venäjällä ei ole sanoja arvoja kuin Euroopan unionilla.” Näin meidän kesken, siinä ei ole mitään uutta. Se ei ole mikään uutispommi. Tiedämme, ettei Venäjällä ole samoja arvoja kuin Euroopan unionilla. Jos sillä olisi EU:n kanssa samat arvot, Venäjästä kysyttäisiin muita seikkoja. Kaikki Venäjästä esitetyt kysymykset koskevat suhteita, joita haluamme pitää yllä tähän naapuriin, millaista kumppanuutta haluamme kehittää, millaista vuoropuhelua pitää yllä, miten voisimme kannustaa Venäjää täyttämään velvoitteensa ja kantamaan vastuunsa ja miten voisimme ohjata sitä omaksumaan enemmän kansainvälisen oikeuden mukaisen kannan. Näitä kysymyksiä esitetään. Itse en ole koskaan uskonut, että meillä olisi samat arvot, vaikka kuinka kunnioittaisin Venäjää, jonka olen tuntenut jo jonkin aikaa. Kolmas ajatuksenne, joka teillä kaikilla on ollut, liittyy siihen, ettemme pääse kovinkaan pitkälle, nopeasta reagoinnista huolimatta ja huolimatta kaikesta, mitä tänään on saatu aikaan, koska meiltä puuttuvat tarvittavat välineet, jotka saamme vain, jos Lissabonin sopimus ratifioidaan, sillä tämä kriisi on osoittanut selvästi, miten paljon tarvitsemme tätä sopimusta, miten paljon ulkopolitiikkaamme on vahvistettava ja miten paljon myös puolustuspolitiikkaamme on vahvistettava. Tämä on tajuttava ja monet teistä ovatkin sitä perustellusti korostaneet. Nyt pääsen Eurooppa-neuvostoon. Eurooppa-neuvosto on tänään lähtöpisteemme. Se ei ole kattanut kaikkea eikä se voikaan kattaa kaikkea, mikä liittyy Euroopan unionin kriisinhallintaan ja Euroopan unionin ja Venäjän välisiin suhteisiin. Tänään haluttiin arvioida konkreettinen tilanne uudelleen ja arvioida, mitä seurauksia siitä koituisi Euroopan unionin ja Venäjän välisille suhteille. Haluttiin osoittaa yhtenäisyyttä ja aktiivisuutta tässä konfliktissa. Tällainen Eurooppa-neuvosto on antanut meille mahdollisuuden osoittaa yhtenäisyyttämme, toimintavalmiuttamme ja tiukan kantamme. Haluaisin muistuttaa teille niistä: Venäjän suhteettoman reaktion tuomitseminen; Georgian tukeminen rahallisesti, humanitaarisesti, taloudellisesti ja poliittisesti; Euroopan unionin ja Georgian suhteiden tiivistäminen entisestään; kuuden kohdan päätöslauselmasuunnitelman täytäntöönpano, mukaan lukien – ja tätä monet teistä ovat korostaneetkin – kansainvälinen valvontamekanismi; Euroopan unionin sitoutuminen lähettämällä erityisedustaja paikalle; itäisen kumppanuuden vahvistaminen erityisesti Mustanmeren alueella ja Ukrainassa, mitä tämän päivän päätelmissä nimenomaan korostettiin, ja monipuolisempi, riippumattomampi ja paremmin järjestetty Euroopan energiapolitiikka. Ymmärrän kaiken, mitä olette tänä iltana todenneet. Voitte olla varmoja siitä, että puheenjohtajavaltio Ranska muistuttaa kaikkia pyrkimyksestään saada aikaan monipuolisempi, riippumattomampi ja paremmin rakennettu Euroopan unionin energiapolitiikka. Voitte luottaa puheenjohtajavaltioon tässä asiassa."@fi7
". − Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim, rövid leszek, mivel Bernard Kouchner már kétszer felszólalt, és tisztában vagyok azzal, hogy önökre is sok munka vár még. Ez a kiindulópont, mivel megszületett a döntés, miszerint az Európai Unió Tanácsának elnöke, a Bizottság elnöke és a főképviselő szeptember 8 -án fontos látogatást tesz Moszkvában és Tbilisziben. Ebbe a kontextusban kell értékelnünk a szükséges akciókat. Végül, megegyeztünk arról, hogy a partnerségi megállapodással kapcsolatos minden értekezletet el kell halasztanunk addig, amíg Oroszország vissza nem vonja csapatait a korábbi pozíciókba. Kiindulópontról van tehát szó. Célunk nem az volt, hogy mindent megoldjunk, hanem az, hogy megmutassuk egységességünket és elszántságunkat – ehhez pedig szükségünk van az Európai Parlament támogatására. Ahogy ez a vita a végéhez közeledik, először is szeretném megköszönni önöknek, hogy kitartóan foglalkoztak a kérdéssel. Az elfogadott állásfoglalások, az, hogy Saryusz-Wolski elnök augusztus 20 -ára összehívta a Külügyi Bizottságot, valamint az, hogy Isler Béguin asszony – ahogy arra ő maga rámutatott – ellátogatott a konfliktustól sújtott térségbe és erőteljesen képviselte ez az intézményt, valamint ezek felett az Európai Uniót, megerősítette, hogy az Európai Parlament foglalkozik a válság kérdésével. Ezért azt kell mondanom, hogy az Európai Unióra vonatkozó bizonyos megjegyzések megleptek: először is, hogy nem reagált, másodszor az, hogy erőtlen volt, harmadszor pedig az, hogy álláspontját gyengeség jellemzi. Ha az Európai Unió nem volt befolyásos, ha nem játszott szerepet ebben a válságban, akkor szeretném tudni, hogy vajon ki tette ezt meg? Ki lépett fel határozottan? Ki bizonyította saját katonai vagy más jellegű gyengeségét? Úgy láttam, hogy az Európai Unión kívül nem volt más hatalom, amely lépett volna, és talán éppen e válság során következett be az, hogy az Európai Uniót mint partnert és mint hatalmat más színben kezdték látni. Mindenkinek megvan a maga kötelezettsége. Az Európai Uniónak is megvannak a maga kötelezettségei, amelyek nem azonosak a NATO vagy az USA kötelezettségeivel. Ez Európai Unió azonban értékei és eszközei révén – ezekre még a későbbiekben visszatérek – megfelelt kötelezettségeinek. Az emberek azt mondják nekünk, hogy Oroszország értékei nem azonosak az Európai Unióéval, de – köztünk szólva – ez nem újdonság. Nem szenzáció. Tudjuk, hogy Oroszország értékei mások, mint az Európai Unióéi. Ha közös értékeink lennének, akkor más kérdéseket tennénk fel Oroszországgal kapcsolatban. Minden, Oroszországgal kapcsolatos kérdés arról szól, hogy e szomszédunkkal milyen típusú viszonyt szeretnénk, milyen típusú dialógust szeretnénk, hogy milyen módon vehetnénk rá arra. hogy teljesítse kötelezettségeit és vállalja fel a felelősséget, valamint hogy milyen módon terelhetjük egy olyan megközelítés irányába, amely jobban megfelel a nemzetközi jognak. Ezek a kérdések. Ami engem illet, bármennyire is tisztelem Oroszországot, sosem gondoltam úgy, hogy közös értékeink lennének – és jó ideje ismerem Oroszországot. A harmadik gondolatuk – és ezt mindannyian gondolták – az, hogy a gyors reakció ellenére és mindannak ellenére, amit ma végeztünk – nem mehetünk túl messzire, mivel nincsenek birtokunkban a szükséges eszközök, és mert ezek az eszközök csak akkor állnak majd rendelkezésünkre, ha megtörténik a Lisszaboni Szerződés ratifikálása és mert ez a válság tökéletesen megmutatta, hogy mennyire szükségünk van e szerződésre, mennyire szükségünk van külpolitikánk megerősítésére, és ugyanakkor mennyire szükségünk van védelmi politikánk megerősítésére. Ezzel kapcsolatban igen egyértelműnek kell lennünk, és önök közül többen nagyon helyesen hangsúlyozták ezt. És most hadd szóljak az Európai Tanácsról. A mai Európai Tanács kiindulópont. Nem foglakozott – és nem is foglalkozhatott – minden olyan kérdéssel, amely kapcsolódik e válság Európai Unió által történő kezeléséhez, valamint az Európai Unió és Oroszország viszonyához. A mai nap arról szólt, hogy áttekintettük a konfliktus sújtotta terület helyzetét, valamint értékeltük az Európai Unió és Oroszország viszonynak következményeit. Arról szólt, hogy megmutassuk: egységesek vagyunk, és aktív szerepet vállalunk e konfliktus kapcsán. Ez az Európai Tanács lehetővé tette számunkra, hogy megmutassuk: egységesek vagyunk, cselekedtünk és határozott állásponton vagyunk. Hadd emlékeztessem önöket a következőkre: Oroszország aránytalan reakciójának elítélése; a Grúziának nyújtott támogatás pénzügyi, humanitárius, gazdasági és politikai téren; az Európai Unió és Grúzia közötti viszony megerősítésének alátámasztása; a hatpontos konfliktusfeloldási terv megvalósítása, beleértve – ahogyan ezt önök közül többen hangsúlyozták – a nemzetközi megfigyelő mechanizmust; az Európai Unió vállalása, miszerint különleges küldött nevez ki; a keleti partnerség megerősítése, különös tekintettel a fekete-tengeri térségre és Ukrajnára, amelyet a mai döntések explicite is kiemeltek; valamint a diverzifikáltabb, független, és európai szinten jobban szervezett energiapolitika. Megértettem mindazt, amit önök ma este elmondtak. Biztosak lehetnek afelől, hogy a francia elnökség mindenkit figyelmeztet majd arra, hogy szándékéban áll egy diverzifikáltabb, függetlenebb és jobban strukturált európai energiapolitika kialakítása. Ebben számíthatnak az elnökségre."@hu11
". − Signor Presidente, signora Commissario, onorevoli deputati, sarò breve poiché Bernard Kouchner è già intervenuto due volte e so che anche voi avete molto lavoro da fare. Si tratta di un punto di partenza, poiché si è deciso che il Presidente del Consiglio dell’Unione europea, il Presidente della Commissione e l’Alto rappresentante compiano un viaggio importante, l’8 settembre, a Mosca e Tbilisi. E’ in questo quadro che dobbiamo valutare le conseguenti azioni che occorrerà intraprendere. Infine, siamo d’accordo sul fatto che tutte le riunioni sull’accordo di partenariato dovrebbero essere rinviate finché i russi non si ritirino alle loro posizioni precedenti. E’ quindi un punto di partenza. Il nostro obiettivo di oggi non era risolvere tutto, ma mostrare la nostra unità e la nostra determinazione, e perciò, occorre il sostegno del Parlamento europeo. Siccome tale discussione volge al termine, desidero innanzi tutto ringraziarvi per il vostro costante impegno a questo proposito. Le risoluzioni adottate, il fatto che il Presidente Saryusz-Wolski abbia riunito la commissione per gli affari esteri il 20 agosto e che l’onorevole Isler Béguin, come ha evidenziato, si sia recata nella regione teatro del conflitto e abbia fornito una forte testimonianza a nome di questa istituzione e, inoltre, a nome dell’Unione europea, hanno confermato il coinvolgimento del Parlamento europeo in questa crisi. Tale aspetto mi porta ad affermare che sono rimasto sorpreso di udire certi commenti relativi all’Unione europea: primo, che non ha reagito; secondo, che è stata impotente; e terzo, che ha adottato una posizione debole. Se l’Unione europea non è stata influente, se non ha svolto un ruolo nella crisi, allora vorrei sapere chi lo ha fatto. Chi è stato molto influente? Chi si è messo alla prova con l’intervento delle armi o in altro modo? Non ho notato altra influenza se non l’UE che è intervenuta ed è durante questa crisi che l’Unione europea probabilmente è stata vista in una nuova luce come e potenza. Tutti hanno le proprie responsabilità. L’Unione europea ha le sue responsabilità che non sono le stesse della NATO o degli USA. Tuttavia, mediante i suoi valori e i suoi mezzi, su cui ritornerò, l’UE ha assolto ogni sua responsabilità. Le persone ci dicono: “La Russia non condivide gli stessi valori dell’Unione europea, ma, per noi, è storia vecchia. Non si tratta di uno . Sappiamo che la Russia non ha gli stessi valori dell’Unione europea. Qualora avesse in comune gli stessi valori dell’UE, si porrebbero altre domande riguardanti la Russia. Tutte le domande relative alla Russia riguardano quale tipo di relazione vogliamo instaurare con questo vicino, quale tipo di partenariato vogliamo costruire, quale tipo di dialogo vogliamo avere, in che modo possiamo incoraggiare la Russia ad adempiere ai suoi doveri e assumersi le sue responsabilità e come possiamo condurla verso un approccio maggiormente in linea con il diritto internazionale. Sono queste le domande. Per quanto mi riguarda, non ho mai creduto avessimo in comune i medesimi valori, qualsiasi rispetto possa nutrire per la Russia, e conosco questo paese da tempo. La terza considerazione che avete espresso, e tutti l’avete espressa, è che non possiamo fare molta strada, nonostante una rapida reazione e ciò che si è compiuto oggi, poiché non disponiamo degli strumenti necessari, poiché otterremo questi strumenti solo con la ratifica del Trattato di Lisbona, e poiché tale crisi ha perfettamente dimostrato quanto sia necessario questo trattato, quanto occorra rafforzare la nostra politica estera, nonché la nostra politica di difesa. Dobbiamo essere molto chiari a questo proposito e molti di voi lo hanno giustamente sottolineato. Ora parlerò del Consiglio europeo. Il Consiglio europeo di oggi costituisce un punto di partenza. Non comprende tutto e non può includere ogni aspetto della gestione di questa crisi da parte dell’Unione europea e le relazioni tra l’UE e la Russia. Oggi si è trattato di rivedere la situazione sul campo e valutare le conseguenze per le relazioni tra l’UE e la Russia. Si è trattato di mostrare che siamo uniti e che siamo attivi in questo conflitto. Questo Consiglio europeo ci ha permesso di dimostrare quanto siamo uniti, che siamo intervenuti e che abbiamo adottato posizioni solide. Vi ricordo tali fattori: condanna della reazione sproporzionata della Russia; sostegno alla Georgia in ambito finanziario, umanitario, economico e politico; conferma del consolidamento del rapporto tra l’Unione europea e la Georgia; attuazione del piano in sei punti di risoluzione del conflitto, e molti di voi hanno sottolineato questo punto, compresa l’esistenza di un sistema di sorveglianza internazionale; impegno dell’Unione europea sul campo con l’invio di un Rappresentante speciale; rafforzamento del partenariato orientale, in particolare per quanto riguarda l’area del Mar Nero e l’Ucraina, aspetto che è stato esplicitamente evidenziato nelle conclusioni odierne, e una politica energetica che sia più varia, indipendente e organizzata meglio a livello europeo. Ho compreso tutto ciò che è stato espresso questa sera. Potete stare certi che la Presidenza francese ricorderà ogni richiesta al fine di ottenere una politica energetica europea più differenziata, indipendente e organizzata in modo migliore. A tale proposito potete contare sulla Presidenza."@it12
". − Gerb. pirmininke, ponai ir ponios, kalbėsiu trumpai, nes Bernard Kouchner jau du kartus pasisakė, taip pat žinau, kad ir jūs turite daug darbo. Tai pradžios taškas, nes buvo nutarta, kad Europos Sąjungos Tarybos Pirmininkas, Komisijos Pirmininkas ir ypatingasis atstovas rugsėjo 8 d. leisis į svarbią kelionę aplankydami Maskvą ir Tbilisį. Būtent šiame kontekste ir turėtumėme vertinti tolesnius veiksmus, kurių mums būtina imtis. Galiausiai mes sutarėme dėl to, kad derybos partnerystės susitarimo klausimu turėtų būti atidėtos, kol Rusija atitrauks savo pajėgas į ankstesnes pozicijas. Būtent todėl šis Tarybos susitikimas yra pradžios taškas. Mūsų tikslas šiandien nebuvo išspręsti visas problemas, bet parodyti mūsų vienybę ir pasiryžimą. Tam mums būtinas Europos Parlamento palaikymas. Šioms diskusijoms artėjant į pabaigą, pirma norėčiau padėkoti jums visiems už nuolatinį dalyvavimą sprendžiant šį klausimą. Priimtos rezoliucijos, tai, kad pirmininkas Saryusz-Wolski sušaukė Užsienio reikalų komiteto posėdį rugpjūčio 20 d. ir kad Isler Béguin, kaip ji pati pažymėjo, nuvyko į konflikto regioną ir ne tik padarė tvirtą viešą pareiškimą ne tik šios institucijos vardu, bet ir Europos Sąjungos vardu, patvirtina Europos Parlamento dalyvavimą sprendžiant šios susidariusios krizės klausimą. Todėl mane labai nustebino čia išsakytos tam tikros pastabos apie Europos Sąjungą: pirma, kad ji nesureagavo, antra, kad ji buvo bejėgė ir trečia, kad ji prisiėmė silpnojo poziciją. Jei Europos Sąjunga neturėjo įtakos, jei ji neatliko savo vaidmens šioje krizėje, tai norėčiau sužinoti, kas gi tai padarė? Kas buvo stiprus? Kas laikėsi kariškai ir visais kitais atžvilgiais pasirodė gerai? Be Europos Sąjungos, kuri vienintelė ėmėsi veiksmų, jokios kitos jėgos nemačiau. Būtent šios krizės metu pamatėme Europos Sąjungą naujoje šviesoje kaip partnerį ir jėgą. Visi turime savo įsipareigojimus. Europos Sąjungai tenka kita atsakomybė nei NATO ar JAV. Tačiau remdamasi savo vertybėmis ir priemonėmis − prie šio klausimo aš sugrįšiu vėliau – Europos Sąjunga savo įsipareigojimus įvykdė. Mums sakoma, kad Rusijos vertybės skiriasi nuo tų, kurias puoselėja Europos Sąjunga, bet kalbant tarp mūsų, tai ne naujiena. Čia jokios sensacijos nėra. Mes žinome, kad Rusijos vertybės skiriasi nuo Europos Sąjungos vertybių. Net jei Rusija ir puoselėtų tas pačias vertybes, vis tiek mums reikėtų atsakyti į tam tikrus klausimus. Visi šie klausimai susiję su tuo, kokius santykius mes norime palaikyti su šia kaimynine valstybe, kokią partnerystę mes norime sukurti su ja, kokį dialogą norime plėtoti, kaip galėtumėme paskatinti Rusiją vykdyti savo pareigas ir prisiimti įsipareigojimus ir kaip galėtumėme nukreipti ją linkme, labiau suderinama su tarptautine teise. Būtent į šiuos klausimus turėtumėme atsakyti. Aš asmeniškai niekada nemaniau, su visa pagarba Rusijai, kad mes puoselėjame tas pačias vertybes, o Rusiją aš pažįstu neblogai. Trečia mintis, kurią čia visi išsakė, yra ta, kad nepaisant mūsų greitos reakcijos ir viso, ką šiandien padarėme, mes negalime toli pasistūmėti į priekį, nes dabar neturime būtinųjų priemonių, kurias turėtumėme, jeigu Lisabonos sutartis būtų ratifikuota. Ši krizė aiškiai parodė, kaip būtina mums turėti šią Sutartį, kaip būtina mums sustiprinti savo užsienio ir gynybos politiką. Kaip kai kurie čia kalbėjusieji teisingai pažymėjo, mes privalome šiuos klausimus išsiaiškinti. Dabar norėčiau pakalbėti apie Tarybą. Šiandieninis Tarybos susitikimas yra pradžios taškas. Jame nebuvo aptarti visi klausimai, susiję su tuo, kaip Europos Sąjunga galėtų išspręsti šią krizę ir kokie turėtų būti jos santykiai su Rusija. Šiandien buvo tik apžvelgta susiklosčiusi padėtis ir įvertintos Europos Sąjungos ir Rusijos santykių pasekmės. Mums buvo svarbu išsiaiškinti, ar esame vieningi ir galime atlikti aktyvų vaidmenį šioje krizėje. Šis Tarybos susitikimas parodė, kad esame vieningi, ėmėmės veiksmų ir laikomės tvirtų pozicijų. Norėčiau priminti jums, kad mes pasmerkėme neproporcingą Rusijos reakciją, suteikėme Gruzijai finansinę, humanitarinę, ekonominę ir politinę paramą. Patvirtinome būtinybę stiprinti santykius tarp Europos Sąjungos ir Gruzijos, įgyvendinti šešių punktų konflikto išsprendimo planą, kuris, kaip kai kurie iš jūsų pažymėjo, apima realiai egzistuojantį tarptautinės stebėsenos mechanizmą, ir sprendimą nusiųsti į Gruziją ES ypatingąjį atstovą, kuris byloja apie ES įsipareigojimą šios krizės atžvilgiu. Taip pat patvirtinome būtinybę stiprinti rytinę partnerystę, ypač su Juodosios jūros regiono šalimis ir Ukraina, apie ką buvo aiškiai pabrėžta šiandien padarytose išvadose, ir sukurti tokią energetikos politiką, kuri apimtų didesnę energijos šaltinių įvairovę, užtikrintų didesnę mūsų nepriklausomybę ir būtų geriau organizuota Europos lygmeniu. Visa tai, apie ką jūs šį vakarą kalbėjote, man yra suprantama. Būkite tikri, kad pirmininkaujanti Prancūzija neužmirš apie visų mūsų norą turėti įvairesnę, labiau nepriklausomą ir geriau organizuotą Europos energetikos politiką. Šiuo atžvilgiu galite visiškai pasitikėti Prancūzija."@lt14
". − Priekšsēdētāja kungs, komisāres kundze, dāmas un kungi, es runāšu īsi, jo ir runājis jau divas reizes, un es zinu, ka arī jums ir daudz darāmā. Šis ir izejas punkts, jo tika nolemts, ka Eiropas Savienības Padomes priekšsēdētājam, Komisijas priekšsēdētājam un Augstajam pārstāvim 8. septembrī ir jādodas svarīgā braucienā uz Maskavu un Tbilisi. Šajā kontekstā mums ir jāizvērtē pasākumi, kuri mums pēc tam būs jāveic. Visbeidzot, mēs esam vienojušies par to, ka visas tikšanās saistībā ar partnerattiecību nolīgumu ir jāatliek līdz brīdim, kad krievi būs atkāpušies līdz savām sākotnējām pozīcijām. Tādēļ šis ir izejas punkts. Mūsu mērķis šodien nebija visu atrisināt, bet gan parādīt mūsu vienotību un apņēmību, un tam mums ir nepieciešams Eiropas Parlamenta atbalsts. Tā kā šīs debates tuvojas noslēgumam, es pirmkārt vēlētos jums pateikties par nepārtraukto līdzdalību šajā lietā. Pieņemtās rezolūcijas, tas, ka priekšsēdētājs 20. augustā sasauca Ārlietu komiteju, un tas, ka kundze, kā viņa pati to jau norādīja, devās uz konflikta reģionu un šīs iestādes vārdā un bez tam arī Eiropas Savienības vārdā izteica pārliecinošu apliecinājumu, ir apstiprinājis Eiropas Parlamenta iesaistīšanos šajā krīzē. Tas man liek teikt, ka esmu pārsteigts dzirdēt atsevišķus komentārus par Eiropas Savienību: pirmkārt, ka tā neesot reaģējusi, otrkārt, ka tā bija bezspēcīga, un treškārt, ka tā ieņēma vāju pozīciju. Ja jau Eiropas Savienība nebija ietekmīga, ja tā šajā krīzē nespēlēja savu lomu, tad es vēlētos jautāt, kurš tad to darīja? Kurš bija spēcīgs? Kurš sevi apliecināja vai nu militārā veidā, vai arī kā citādi? Es neredzēju nevienu citu spēku, kas rīkotos, kā vien Eiropas Savienību, un tieši šīs krīzes laikā Eiropas Savienība, iespējams, tika ieraudzīta jaunā gaismā kā partnere un kā vara. Visiem ir savi pienākumi. Eiropas Savienībai ir savi pienākumi, kas atšķiras no NATO vai ASV pienākumiem. Tomēr, ar savu vērtību un līdzekļu, pie kuriem es vēl atgriezīšos, palīdzību Eiropas Savienība ir izpildījusi visus savus pienākumus. Cilvēki mums saka: „Krievijai nav tādas pašas vērtības kā Eiropas Savienībai”, taču, starp mums runājot, tas nav nekas jauns. Tas nav nekāds sensacionāls jaunums. Mēs zinām, ka Krievijai nav tādas pašas vērtības kā Eiropas Savienībai. Ja tai būtu tādas pašas vērtības kā ES, par Krieviju tiktu uzdoti citi jautājumi. Visi jautājumi par Krieviju ir saistīti ar to, kādas attiecības mēs vēlamies ar šo kaimiņu, kāda veida partnerību mēs vēlamies izveidot, kāda veida dialogu mēs vēlamies, kā mēs varam mudināt Krieviju pildīt tās pienākumus un uzņemties atbildību, un kā mēs to varam pavērst tādas pieejas virzienā, kas vairāk atbilstu starptautiskajām tiesībām. Tādi ir jautājumi. Kas attiecas uz mani, neskatoties uz to, cik liela ir mana cieņa pret Krieviju, es nekad neesmu ticējis, ka mums ir vienādas vērtības, un es Krieviju kādu laiku jau labi pārzinu. Trešā jūsu doma, un jums visiem šī doma ir bijusi, ir, ka, neskatoties uz straujo reakciju un šodien paveikto, mēs nevaram iet pārāk tālu tādēļ, ka mums nav nepieciešamo instrumentu, jo mums šie instrumenti būs tikai tad, ja tiks ratificēts Lisabonas līgums, un tādēļ, ka šī krīze lieliski ir parādījusi, cik ļoti mums šis Līgums ir nepieciešams, cik ļoti mums ir nepieciešams stiprināt mūsu ārpolitiku un cik ļoti mums vajag stiprināt arī mūsu aizsardzības politiku. Šim jautājumam ir jābūt skaidram, un vairāki no jums to jau pamatoti ir uzsvēruši. Tagad pievēršos Eiropadomei. Šodienas Eiropadomes sēde ir kā izejas punkts. Tā neietvēra un nevar ietvert visu, kas saistīts ar šīs krīzes pārvaldību no Eiropas Savienības puses un ar attiecībām starp Eiropas Savienību un Krieviju. Šodien runa bija par situācijas novērtēšanu uz vietas un par to seku izvērtēšanu, kas tiks atstātas uz Eiropas Savienības un Krievijas attiecībām. Runa bija par to, kā parādīt, ka mēs esam vienoti un ka esam aktīvi šajā konfliktā. Šī Eiropadome mums ir devusi iespēju parādīt, ka esam vienoti, ka esam rīkojušies un ka mums ir stingras pozīcijas. Es vēlētos jums atgādināt sekojošo: Krievijas nesamērīgās reakcijas nosodījums; atbalsts Gruzijai finanšu, humanitārajā, ekonomikas un politikas jomā; attiecību starp Eiropas Savienību un Gruziju stiprināšanas apliecinājums; sešu punktu konflikta risinājuma plāna īstenošana, tostarp starptautiska uzraudzības mehānisma izveidošana, ko daudzi no jums jau uzsvēra; Eiropas Savienības pienākumu uzņemšanās, nosūtot Īpašo pārstāvi; austrumu partnerības stiprināšana, it īpaši attiecībā uz Melnās jūras reģionu un Ukrainu, kas skaidri tika uzsvērta šodienas secinājumos, un dažādāka, neatkarīga un Eiropas līmenī labāk organizēta enerģētikas politika. Es sapratu visu, ko jūs šovakar teicāt. Varat būt pārliecināti, ka Francijas prezidentūra ikvienam atgādinās par savu vēlēšanos, lai mums būtu dažādāka, neatkarīga un labāk strukturēta Eiropas enerģētikas politika. Šajā sakarībā varat paļauties uz prezidējošo valsti."@lv13
"Monsieur le Président, Madame la Commissaire, chère Benita, Mesdames et Messieurs les députés, je serai bref puisque Bernard Kouchner est déjà intervenu deux fois et je sais que vous avez également beaucoup de travail. Il s'agit d'un point de départ parce qu'il a été acté qu'un déplacement important du Président du Conseil de l'Union européenne, du Président de la Commission et du Haut-représentant aurait lieu, le 8 septembre, à Moscou et à Tbilissi et que c'est dans ce cadre-là qu'il faudra apprécier les actions ultérieures que nous serons amenés à faire. Enfin, nous nous sommes mis d'accord sur le fait que toutes les réunions relatives à l'accord de partenariat étaient reportées jusqu'à ce que les Russes se retirent sur leurs positions antérieures. C'est donc un point de départ. Nous n'avions pas pour but aujourd'hui de tout résoudre mais c'est un point également symbolique de notre unité et de notre détermination et pour cela nous avons besoin du soutien du Parlement européen. Je souhaiterais tout d'abord, au terme de ce débat, vous remercier pour votre implication, qui a été constante, dans ce dossier. Les résolutions adoptées, le fait que le Président Wolski ait convoqué la commission des affaires étrangères dès le 20 août dernier et le fait que Mme Isler Béguin – comme elle l'a rappelé – ait été présente et que son témoignage ait été fort vis-à-vis de cette institution et, au delà, vis-à-vis de l'Union européenne, ont montré l'implication du Parlement européen dans cette crise. Cela me conduit à dire que concernant l'Union européenne j'ai été surpris de voir certains commentaires: premièrement qu'elle n'a pas réagi; deuxièmement qu'elle était impuissante; troisièmement qu'elle a adopté une position de faiblesse. Si l'Union européenne n'a pas été influente, si elle n'a pas joué de rôle dans ce dossier, je voudrais bien savoir qui l'a joué? Qui a été puissant? Qui a fait preuve de démonstration, que ce soit sur un plan militaire ou sur d'autres plans? Je n'ai noté aucune autre puissance que l'Union européenne dans ce cadre-là et c'est durant cette crise que peut-être, sous un jour nouveau, l'Union européenne s'est affirmée comme un partenaire et s'est affirmée comme une puissance. Chacun a ses responsabilités: l'Union européenne a ses responsabilités, ce ne sont pas celles de l'OTAN, ce ne sont pas celles des États-Unis mais elle a, avec ses valeurs, avec ses moyens – j'y reviendrai –, exercé toutes ses responsabilités. On nous dit: "La Russie n'a pas les mêmes valeurs que l'Union européenne" mais, entre nous, ce n'est pas une découverte. Ce n'est quand même pas un scoop. On sait que la Russie n'a pas les mêmes valeurs que l'Union européenne. Si elle avait les mêmes valeurs que l'Union européenne, on se poserait et on se serait posé d'autres questions par rapport à la Russie. Tout ce qui se pose par rapport à la Russie c'est de savoir quelles relations nous voulons avoir avec ce voisin, quel type de partenariat nous voulons nouer, quel type de dialogue nous devons avoir et comment amener la Russie à remplir ses devoirs, à assumer ses responsabilités et parvenir à la remettre sur une voie plus conforme au droit international. Voilà ce dont il est question. Moi, en tout cas, je n'ai jamais considéré que nous avions les mêmes valeurs, quel que soit le respect que je puisse avoir pour la Russie, et je le sais depuis un certain temps. La troisième réflexion que vous avez faite, et vous l'avez tous faite, c'est que nous ne pouvons pas aller assez loin, en dépit d'une réaction rapide, en dépit de ce qui s'est fait aujourd'hui, parce que nous n'avons pas les instruments voulus, que nous ne disposerons de ces instruments que dans le cadre du traité de Lisbonne et que le fait qu'il y ait cette crise révèle parfaitement combien nous avons besoin de ce traité, combien nous avons besoin de nous renforcer en matière de politique extérieure, combien nous avons besoin, aussi, de nous renforcer en matière de politique de défense. Il faut là-dessus être tout à fait clair entre nous et plusieurs d'entre vous l'ont souligné, à juste titre. J'en viens au Conseil. Le Conseil d'aujourd'hui constitue un point de départ. Il ne résume pas tout et ne va pas résumer tout par rapport à ce qu'est la gestion de cette crise par l'Union européenne et les relations entre l'Union européenne et la Russie. Il s'agissait aujourd'hui de faire le point sur la situation sur le terrain et d'évaluer les conséquences entre l'Union européenne et la Russie. Ce qu'il s'agissait de montrer, c'est que nous étions unis et que nous étions actifs dans ce conflit. Ce Conseil européen a permis de montrer que nous étions unis, que nous avons agi et que nous avions des orientations fortes. Je les rappelle: condamnation de la réaction disproportionnée de la Russie; soutien à la Géorgie dans les domaines financier, humanitaire, économique et politique; affirmation du renforcement de la relation entre l'Union européenne et la Géorgie; mise en œuvre du plan de résolution du conflit en six points dont – plusieurs d'entre vous ont insisté sur ce point – l'existence d'un mécanisme international; engagement de l'Union européenne sur le terrain avec l'envoi d'un représentant spécial; renforcement du partenariat oriental, notamment à l'égard de la zone de la Mer noire et de l'Ukraine – cela a été explicitement souligné dans les conclusions aujourd'hui –; une politique énergétique davantage diversifiée, indépendante, mieux organisée au niveau européen. J'ai bien entendu tout ce qui a été dit ce soir: ayez la certitude que la présidence française rappellera à chacun sa volonté d'avoir une politique européenne énergétique beaucoup plus diversifiée, indépendante, mieux structurée. Vous pouvez compter sur la présidence de ce point de vue."@mt15
". − Mijnheer de Voorzitter, commissaris, dames en heren, ik zal het kort houden omdat Bernard Kouchner al tweemaal heeft gesproken en ik weet dat u het druk hebt. Dit is een begin, want er is besloten dat de voorzitter van de Raad van de Europese Unie, de voorzitter van de Commissie en de Hoge Vertegenwoordiger op 8 september een belangrijke reis zullen maken naar Moskou en Tbilisi. Tegen die achtergrond moeten we beoordelen welke verdere acties we zullen moeten nemen. Tot slot zijn we het erover eens geworden dat alle onderhandelingen over de partnerschapsovereenkomst moeten worden opgeschort totdat de Russen zich hebben teruggetrokken op hun oude posities. Daarom is dit een begin. Ons doel vandaag was niet om overal een oplossing voor te vinden, maar om onze eenheid en onze vastberadenheid te tonen, en daar hebben we de steun van het Europees Parlement bij nodig. Nu dit debat tot een einde komt, wil ik u eerst bedanken voor uw voortdurende betrokkenheid bij deze zaak. De resoluties die u hebt aangenomen, het feit dat voorzitter Saryusz-Wolski op 20 augustus de Commissie buitenlandse zaken bijeengeroepen heeft en het feit dat mevrouw Isler Béguin – zoals zij heeft opgemerkt – naar het conflictgebied is gegaan en een krachtige verklaring heeft afgelegd namens deze instelling, en ook namens de Europese Unie, hebben bevestigd dat het Europees Parlement sterk bij deze crisis betrokken is. Dat brengt me ertoe om op te merken dat ik me verbaasd heb over bepaalde opmerkingen over de Europese Unie: ten eerste dat de EU niet heeft gereageerd, ten tweede dat de EU machteloos was, en ten derde dat de EU een krachteloos standpunt heeft ingenomen. Als de Europese Unie weinig invloed heeft gehad, als de Europese Unie geen rol heeft gespeeld in deze crisis, dan zou ik graag willen weten: wie dan wel? Wie heeft macht kunnen uitoefenen? Wie heeft zichzelf in militair of ander opzicht bewezen? Ik heb geen andere macht gezien dan die van de Europese Unie die actie onderneemt, en tijdens deze crisis is de Europese Unie wellicht in een nieuw licht komen te staan, als partner en als macht. Iedereen heeft zijn eigen verantwoordelijkheden. De Europese Unie heeft haar verantwoordelijkheden, die niet dezelfde zijn als die van de NAVO of de Verenigde Staten. Maar de Europese Unie heeft met haar waarden en haar middelen – waarop ik nog zal terugkomen – al haar verantwoordelijkheden genomen. Mensen zeggen tegen ons: “Rusland heeft niet dezelfde waarden als de Europese Unie”, maar tussen ons gezegd, dat is oud nieuws. Dat is geen nieuwe ontdekking. We weten dat Rusland niet dezelfde waarden heeft als de Europese Unie. Als het dezelfde waarden had gehad als de Europese Unie, zouden er andere vragen worden gesteld over Rusland. Alle vragen die over Rusland zijn gesteld hebben betrekking op de vraag wat voor soort betrekkingen wij met dit buurland willen onderhouden, wat voor soort partnerschap we willen opbouwen, wat voor soort dialoog we willen voeren, hoe we Rusland kunnen aanmoedigen om aan zijn plichten te voldoen en zijn verantwoordelijkheden te nemen en hoe we Rusland zodanig kunnen sturen dat het zich meer in overeenstemming met het internationaal recht gedraagt. Dat zijn de vragen. Ikzelf heb nooit geloofd dat we dezelfde waarden hebben, hoeveel respect ik ook voor Rusland mag hebben, en ik ken Rusland al enige tijd. De derde gedachte die u hebt geuit, en u hebt deze gedachte allemaal geuit, is dat we niet heel veel kunnen doen, ondanks de snelle reactie en ondanks wat er vandaag is gedaan, omdat we daar de instrumenten niet voor hebben, want die instrumenten zullen we pas krijgen wanneer het Verdrag van Lissabon is geratificeerd. En deze crisis heeft perfect gedemonstreerd hoezeer we dat verdrag nodig hebben, hoe hard het nodig is dat we ons buitenlands en ook ons defensiebeleid versterken. We moeten hier heel duidelijk over zijn, en een aantal van u heeft dat terecht onderstreept. Dan kom ik nu op de Europese Raad. De Europese Raad van vandaag vormt een uitgangspunt. Niet alles is aan de orde gekomen, en dat kan ook niet: niet alles dat betrekking heeft op het beheer van deze crisis door de Europese Unie en de betrekkingen tussen de Europese Unie en Rusland kan in één Raad aan de orde komen. Vandaag ging het over de situatie ter plaatse en het beoordelen van de gevolgen voor de betrekkingen tussen de Europese Unie en Rusland. Het ging erom dat we lieten zien dat we verenigd zijn en actief zijn in dit conflict. Door deze Europese Raad hebben we kunnen laten zien dat we verenigd zijn, dat we zijn opgetreden en dat we harde standpunten hebben. Ik wil u aan deze standpunten herinneren: veroordeling van de buitenproportionele reactie van Rusland; financiële, humanitaire, economische en politieke steun voor Georgië; bevestiging van de versterking van de betrekkingen tussen de Europese Unie en Georgië; uitvoering van het zespuntenplan voor de oplossing van het conflict, met inbegrip van – en diverse sprekers hebben dit punt benadrukt – een internationaal monitoringmechanisme; optreden van de Europese Unie ter plaatse door het sturen van een speciale vertegenwoordiger; versterking van het oostelijke partnerschap, in het bijzonder met de Zwarte Zee-regio en Oekraïne, hetgeen in de conclusies van vandaag expliciet wordt onderstreept; en een meer gediversifieerd en onafhankelijker energiebeleid dat beter is georganiseerd op Europees niveau. Ik heb alles begrepen wat u vanavond hebt gezegd. U kunt er zeker van zijn dat het Franse voorzitterschap iedereen zal herinneren aan deze wens om een meer gediversifieerd, onafhankelijker en beter gestructureerd Europees energiebeleid te krijgen. U kunt in dit opzicht op het Franse voorzitterschap rekenen."@nl3
". − Panie przewodniczący, pani komisarz, szanowni państwo! Będę się streszczał, bo Bernard Kouchner przemawiał już dwa razy i wiem też, że mają państwo dużo do zrobienia. Jest to punkt wyjścia, ponieważ zdecydowano, że przewodniczący Rady Unii Europejskiej, przewodniczący Komisji i wysoki przedstawiciel powinni 8 września udać się w ważną podróż do Moskwy i Tbilisi. To właśnie w tym kontekście musimy ocenić następne działania, które będziemy musieli podjąć. Zgodziliśmy się wreszcie, że wszelkie spotkania w sprawie umowy o partnerstwie powinny zostać odroczone, dopóki Rosjanie nie wycofają się do poprzednich pozycji. Dlatego jest to punkt wyjścia. Naszym celem dzisiaj nie było rozwiązanie wszystkiego, ale pokazanie naszej jedności i determinacji, a do tego potrzebujemy poparcia Parlamentu Europejskiego. Pod koniec tej debaty chciałbym przede wszystkim podziękować państwu za stałe zaangażowanie w tę kwestię. Za przyjęte rezolucje, fakt, że 20 sierpnia pan przewodniczący Saryusz-Wolski zwołał Komisję Spraw Zagranicznych i fakt, że pani Isler Béguin - jak podkreśliła - pojechała w rejon konfliktu i dokonała przejmującego wyznania w imieniu tej instytucji, a ponadto w imieniu Unii Europejskiej potwierdziła zaangażowanie Parlamentu Europejskiego w tym kryzysie. W ten sposób dochodzę do stwierdzenia, że z zaskoczeniem usłyszałem pewne komentarze o Unii Europejskiej: po pierwsze, że nie zareagowała; po drugie, że jest bezsilna; i po trzecie, że przyjęła stanowisko słabości. Jeśli Unia Europejska w tym kryzysie nie odegrała ważnej roli, jeśli nie miała istotnego wpływu, to chciałbym wiedzieć, kto miał. Kto był silny? Kto sprawdził się czy to militarnie, czy to w jakikolwiek inny sposób? Nie widziałem żadnej innej niż Unia Europejska potęgi, która podjęłaby działanie i możliwe, ze to właśnie w tym kryzysie Unia Europejska dała się poznać w nowym świetle jako partner i jako potęga. Każdy ma swoje obowiązki. Obowiązki Unii Europejskiej są inne niż obowiązki NATO czy USA. Jednak poprzez swoje wartości i środki - do których jeszcze wrócę - Unia Europejska dopełniła wszystkich swoich obowiązków. Ludzie mówią nam: „Rosja ma inne wartości niż Unia Europejska”, ale, między nami mówiąc, to już wiemy. To żadna sensacja. Wiemy, że Rosja nie wyznaje takich samych wartości, jak Unia Europejska. Gdyby wyznawała takie same wartości jak UE, w odniesieniu do Rosji padałyby inne pytania. Wszystkie pytania zadawane na temat Rosji dotyczą tego, jakiego rodzaju stosunków chcemy z tym sąsiadem, jakie partnerstwo chcemy zbudować, jakiego rodzaju dialog chcemy nawiązać, jak możemy zachęcić Rosję, by dopełniła swych obowiązków i podjęła swoje obowiązki, oraz jak możemy naprowadzić ją w kierunku podejścia bardziej zgodnego z prawem międzynarodowym Oto są pytania. Jeśli chodzi o mnie, nigdy nie sądziłem, że wyznajemy te same wartości, niezależnie od tego, jak bardzo szanuję Rosję, a znam Rosję już od jakiegoś czasu. Trzecią państwa myślą - a wszyscy państwo o tym pomyśleli - była myśl, że nie możemy pójść za daleko, pomimo szybkiej reakcji i pomimo tego, co dziś zostało zrobione, ponieważ nie mamy potrzebnych instrumentów, które będziemy mieć tylko wtedy, kiedy zostanie ratyfikowany traktat lizboński, a ponieważ kryzys ten doskonale dowodzi, jak bardzo potrzebujemy tego traktatu, jak bardzo potrzebujemy wzmocnienia naszej polityki zagranicznej, a także jak bardzo potrzebujemy wzmocnienia naszej polityki obrony. Musimy jasno wyrażać się w tej kwestii i niektórzy z państwa słusznie to podkreślili. Przejdę teraz do Rady Europejskiej. Dzisiejsza Rada Europejska jest punktem wyjścia. Nie zajęła się ona wszystkim i nie może zająć się wszystkim w odniesieniu do zarządzania tym kryzysem przez Unię Europejską i w odniesieniu do stosunków między Unią Europejską a Rosją. Dziś chodziło o przegląd sytuacji w regionie i ocenę konsekwencji dla stosunków pomiędzy Unią Europejską a Rosją. Chodziło o pokazanie, że jesteśmy zjednoczeni i że w tym konflikcie jesteśmy aktywni. Ta Rada Europejska umożliwiła nam pokazanie, że jesteśmy zjednoczeni, że działamy i zajmujemy konkretne stanowisko. Przypomnę państwu o następujących rzeczach: potępienie niewspółmiernej reakcji Rosji; wsparcie dla Gruzji w sferze finansowej, humanitarnej, gospodarczej i politycznej; potwierdzenie zacieśnienia stosunków pomiędzy Unią Europejską a Gruzją; wdrożenie sześciopunktowego planu rozwiązania konfliktu, w tym - kilka osób podkreśliło ten punkt - istnienie międzynarodowego mechanizmu monitorowania; zaangażowanie Unii Europejskiej w tym regionie poprzez wysłanie specjalnego przedstawiciela; wzmocnienie wschodniego partnerstwa, szczególnie w odniesieniu do Morza Czarnego i Ukrainy, co wyraźnie podkreślono w dzisiejszych wnioskach, a także polityka energetyczna, która na szczeblu europejskim będzie bardziej zróżnicowana, niezależna i lepiej zorganizowana. Zrozumiałem wszystko, co powiedzieli państwo dzisiejszego wieczoru. Mogą państwo być pewni, że prezydencja francuska przypomni wszystkim o swoim życzeniu, by europejska polityka energetyczna była dużo bardziej zróżnicowana, niezależna i lepiej ustrukturyzowana. W tym względzie mogą państwo polegać na naszej prezydencji."@pl16
". − Senhor Presidente, Senhora Comissária, Senhoras e Senhores Deputados, serei breve porque o senhor Ministro Bernard Kouchner já interveio duas vezes e sei que têm ainda muito trabalho pela frente. Trata-se de um ponto de partida, porque ficou decidido que o Presidente do Conselho da União Europeia, o Presidente da Comissão e o Alto Representante deverão fazer uma deslocação importante, no dia 8 de Setembro, a Moscovo e Tbilisi. É neste contexto que temos de avaliar as medidas subsequentes que teremos de tomar. Por último, houve consenso quanto à necessidade de adiar todas as reuniões sobre o acordo de parceria até que os russos se retirem para as suas posições anteriores. Temos, portanto, um ponto de partida. O nosso objectivo hoje não era resolver tudo, mas mostrar a nossa unidade e a nossa determinação, e para isso necessitamos do apoio do Parlamento Europeu. Para concluir este debate, gostaria, em primeiro lugar, de vos agradecer pelo vosso empenhamento constante nesta matéria. As resoluções aprovadas, o facto de o Presidente Saryusz-Wolski ter convocado a Comissão dos Assuntos Externos, em 20 de Agosto, e o facto de a senhora deputada Isler Béguin se ter deslocado – tal como realçou – até à região do conflito e ter dado um testemunho forte em nome desta instituição e em nome da União Europeia, confirmaram o envolvimento do Parlamento Europeu nesta crise. Isto leva-me a dizer que fiquei surpreendido ao ouvir determinados comentários acerca da União Europeia: em primeiro lugar, que não reagiu; em segundo lugar, que estava impotente; e em terceiro lugar, que adoptou uma posição de fraqueza. Se a União Europeia não foi influente, se não desempenhou um papel nesta crise, então eu gostaria de saber quem foi. Quem demonstrou a sua força? Quem deu provas, em termos militares ou em qualquer outro domínio? Pelo que sei, nenhuma outra potência para além da União Europeia tomou qualquer medida, e foi durante esta crise que a União Europeia foi encarada, possivelmente, sob um outro prisma, enquanto parceiro e enquanto potência. Todos têm as suas responsabilidades. A União Europeia tem as suas responsabilidades, que são diferentes das da NATO ou das dos Estados Unidos. No entanto, através dos seus valores e dos seus meios – aos quais voltarei – a União Europeia honrou todas as suas responsabilidades. Há quem diga: “A Rússia não tem os mesmos valores que a União Europeia”; mas, entre nós, isso não é novidade. Não é notícia de primeira página. Sabemos que a Rússia não tem os mesmos valores que a União Europeia. Se tivesse os mesmos valores que a UE, as questões que se colocam sobre a Rússia seriam outras. Todas as questões que se colocam relativamente à Rússia dizem respeito à relação que pretendemos ter com este vizinho, à parceria que queremos desenvolver, ao diálogo que queremos ter, à forma de incentivar a Rússia a cumprir os seus deveres e a assumir as suas responsabilidades e à forma de levar este país a assumir uma postura mais condizente com o direito internacional. São estas as questões que se colocam. Pessoalmente, nunca considerei que tivéssemos os mesmos valores, independentemente do respeito que posso ter pela Rússia, e já conheço o país há algum tempo. A terceira consideração que fizeram, e todos fizeram esta consideração, é que não podemos ir muito longe, apesar da reacção rápida e apesar do que foi feito hoje, porque não dispomos dos mecanismos necessários, dado que só iremos dispor desses mecanismos se o Tratado de Lisboa for ratificado, porque esta crise já demonstrou perfeitamente a necessidade que temos este Tratado, em que medida necessitamos de reforçar a nossa política externa e em que medida necessitamos de reforçar também a nossa política de defesa. Temos de ser muito claros neste aspecto, e alguns de vós sublinharam-no bem. Agora relativamente ao Conselho Europeu. O Conselho Europeu de hoje constitui um ponto de partida. Não abrangeu tudo e não consegue abranger tudo o que está relacionado com a gestão desta crise pela União Europeia e com as relações entre a União Europeia e a Rússia. Hoje fez-se o ponto da situação no terreno e avaliou-se as consequências para as relações entre a União Europeia e a Rússia. Pretendia-se mostrar que estamos unidos e que estamos activos neste conflito. Este Conselho Europeu permitiu-nos mostrar que estamos unidos, que agimos e que temos posições firmes. Permitam-me que vos recorde: a condenação da reacção desproporcionada da Rússia; o apoio à Geórgia nos domínios financeiro, humanitário, económico e político; a confirmação do reforço das relações entre a União Europeia e a Geórgia; a aplicação do plano de resolução de conflitos em seis pontos, nomeadamente – e alguns dos senhores deputados insistiram neste ponto – a existência de um mecanismo de apoio internacional; o empenho da União Europeia no terreno através do envio de um Representante Especial; o reforço da parceria a leste, em particular no que diz respeito à região do Mar Negro e da Ucrânia, que foi explicitamente sublinhado nas conclusões de hoje; e uma política energética mais diversificada e independente e mais bem organizada ao nível europeu. Entendi tudo o que disseram esta noite. Podem estar certos de que a Presidência francesa irá recordar a sua vontade de ter uma política energética europeia muito mais diversificada, independente e mais bem estruturada. Podem contar com a Presidência nesta matéria."@pt17
"Monsieur le Président, Madame la Commissaire, chère Benita, Mesdames et Messieurs les députés, je serai bref puisque Bernard Kouchner est déjà intervenu deux fois et je sais que vous avez également beaucoup de travail. Il s'agit d'un point de départ parce qu'il a été acté qu'un déplacement important du Président du Conseil de l'Union européenne, du Président de la Commission et du Haut-représentant aurait lieu, le 8 septembre, à Moscou et à Tbilissi et que c'est dans ce cadre-là qu'il faudra apprécier les actions ultérieures que nous serons amenés à faire. Enfin, nous nous sommes mis d'accord sur le fait que toutes les réunions relatives à l'accord de partenariat étaient reportées jusqu'à ce que les Russes se retirent sur leurs positions antérieures. C'est donc un point de départ. Nous n'avions pas pour but aujourd'hui de tout résoudre mais c'est un point également symbolique de notre unité et de notre détermination et pour cela nous avons besoin du soutien du Parlement européen. Je souhaiterais tout d'abord, au terme de ce débat, vous remercier pour votre implication, qui a été constante, dans ce dossier. Les résolutions adoptées, le fait que le Président Wolski ait convoqué la commission des affaires étrangères dès le 20 août dernier et le fait que Mme Isler Béguin – comme elle l'a rappelé – ait été présente et que son témoignage ait été fort vis-à-vis de cette institution et, au delà, vis-à-vis de l'Union européenne, ont montré l'implication du Parlement européen dans cette crise. Cela me conduit à dire que concernant l'Union européenne j'ai été surpris de voir certains commentaires: premièrement qu'elle n'a pas réagi; deuxièmement qu'elle était impuissante; troisièmement qu'elle a adopté une position de faiblesse. Si l'Union européenne n'a pas été influente, si elle n'a pas joué de rôle dans ce dossier, je voudrais bien savoir qui l'a joué? Qui a été puissant? Qui a fait preuve de démonstration, que ce soit sur un plan militaire ou sur d'autres plans? Je n'ai noté aucune autre puissance que l'Union européenne dans ce cadre-là et c'est durant cette crise que peut-être, sous un jour nouveau, l'Union européenne s'est affirmée comme un partenaire et s'est affirmée comme une puissance. Chacun a ses responsabilités: l'Union européenne a ses responsabilités, ce ne sont pas celles de l'OTAN, ce ne sont pas celles des États-Unis mais elle a, avec ses valeurs, avec ses moyens – j'y reviendrai –, exercé toutes ses responsabilités. On nous dit: "La Russie n'a pas les mêmes valeurs que l'Union européenne" mais, entre nous, ce n'est pas une découverte. Ce n'est quand même pas un scoop. On sait que la Russie n'a pas les mêmes valeurs que l'Union européenne. Si elle avait les mêmes valeurs que l'Union européenne, on se poserait et on se serait posé d'autres questions par rapport à la Russie. Tout ce qui se pose par rapport à la Russie c'est de savoir quelles relations nous voulons avoir avec ce voisin, quel type de partenariat nous voulons nouer, quel type de dialogue nous devons avoir et comment amener la Russie à remplir ses devoirs, à assumer ses responsabilités et parvenir à la remettre sur une voie plus conforme au droit international. Voilà ce dont il est question. Moi, en tout cas, je n'ai jamais considéré que nous avions les mêmes valeurs, quel que soit le respect que je puisse avoir pour la Russie, et je le sais depuis un certain temps. La troisième réflexion que vous avez faite, et vous l'avez tous faite, c'est que nous ne pouvons pas aller assez loin, en dépit d'une réaction rapide, en dépit de ce qui s'est fait aujourd'hui, parce que nous n'avons pas les instruments voulus, que nous ne disposerons de ces instruments que dans le cadre du traité de Lisbonne et que le fait qu'il y ait cette crise révèle parfaitement combien nous avons besoin de ce traité, combien nous avons besoin de nous renforcer en matière de politique extérieure, combien nous avons besoin, aussi, de nous renforcer en matière de politique de défense. Il faut là-dessus être tout à fait clair entre nous et plusieurs d'entre vous l'ont souligné, à juste titre. J'en viens au Conseil. Le Conseil d'aujourd'hui constitue un point de départ. Il ne résume pas tout et ne va pas résumer tout par rapport à ce qu'est la gestion de cette crise par l'Union européenne et les relations entre l'Union européenne et la Russie. Il s'agissait aujourd'hui de faire le point sur la situation sur le terrain et d'évaluer les conséquences entre l'Union européenne et la Russie. Ce qu'il s'agissait de montrer, c'est que nous étions unis et que nous étions actifs dans ce conflit. Ce Conseil européen a permis de montrer que nous étions unis, que nous avons agi et que nous avions des orientations fortes. Je les rappelle: condamnation de la réaction disproportionnée de la Russie; soutien à la Géorgie dans les domaines financier, humanitaire, économique et politique; affirmation du renforcement de la relation entre l'Union européenne et la Géorgie; mise en œuvre du plan de résolution du conflit en six points dont – plusieurs d'entre vous ont insisté sur ce point – l'existence d'un mécanisme international; engagement de l'Union européenne sur le terrain avec l'envoi d'un représentant spécial; renforcement du partenariat oriental, notamment à l'égard de la zone de la Mer noire et de l'Ukraine – cela a été explicitement souligné dans les conclusions aujourd'hui –; une politique énergétique davantage diversifiée, indépendante, mieux organisée au niveau européen. J'ai bien entendu tout ce qui a été dit ce soir: ayez la certitude que la présidence française rappellera à chacun sa volonté d'avoir une politique européenne énergétique beaucoup plus diversifiée, indépendante, mieux structurée. Vous pouvez compter sur la présidence de ce point de vue."@ro18
". − Vážený pán predsedajúci, pani komisárka, dámy a páni, budem stručný, lebo pán Bernard Kouchner už dvakrát vystúpil a chápem, že aj vy máte ešte veľa práce. Toto je len začiatok, pretože padlo rozhodnutie o dôležitej ceste predsedu Rady Európskej únie, predsedu Komisie a vysokého predstaviteľa 8. septembra do Moskvy a Tbilisi. Práve v tejto súvislosti musíme posudzovať nasledujúce opatrenia, ktoré musíme podniknúť. A konečne, súhlasili sme s tým, že všetky stretnutia týkajúce sa dohody o partnerstve by sa mali odložiť do chvíle, keď sa Rusi stiahnu na svoje predchádzajúce pozície. Toto je preto začiatok. Naším dnešným cieľom nie je vyriešiť všetky problémy, ale ukázať našu jednotu a odhodlanie, a preto potrebujeme podporu Európskeho parlamentu. Keďže sa táto diskusia blíži ku koncu, rád by som sa vám najprv poďakoval za váš neutíchajúci záujem o túto otázku. Prijaté uznesenia, skutočnosť, že predseda Výboru pre zahraničné veci, pán Saryusz-Wolski, zvolal zasadnutie výboru na 20. augusta a to, že pani Islerová Béguinová (ako sama pripomenula) navštívila konfliktnú oblasť a poskytla v mene tejto inštitúcie významné svedectvo a okrem toho v mene Európskej únie potvrdila účasť Európskeho parlamentu v tejto kríze. To ma privádza k tomu povedať vám, ako ma prekvapilo počuť niektoré poznámky o Európskej únii. Po prvé, že nereagovala; po druhé, že bola bezmocná; a po tretie, že vystupovala z pozície slabosti. Ak Európska únia nemá vplyv, ak nezohrala nijakú úlohu v tejto kríze, chcel by som vedieť, kto to potom dokázal? Kto bol mocný? Kto sa predviedol či už vojensky alebo inak? Nevšimol som si nijakú inú mocnosť, ktorá by konala, okrem Európskej únie, a práve v priebehu tejto krízy sa Únia ukázala v novom svetle ako možný partner a mocnosť. Každý má nejaké povinnosti. Európska únie má svoje povinnosti, ktoré sa líšia od povinností, ktoré má NATO alebo Spojené štáty. Prostredníctvom svojich hodnôt a prostriedkov, o ktorých ešte budem hovoriť, však EÚ svoje povinnosti splnila. Ľudia nám pripomínajú: „Rusko má iné hodnoty, ako má Európska únia.“ Ale medzi nami, to nie je žiadna novinka. Nie je to žiadna šokujúca správa. Vieme, že Rusko nemá také isté hodnoty ako EÚ. Keby malo, mali by sme v súvislosti s Ruskom iné otázky. Všetky otázky vzťahujúce sa na Rusko sa týkajú toho, akú podobu chceme, aby mali naše vzťahy s týmto susedom, aký druh partnerstva chceme budovať, aký druh dialógu chceme viesť, akým spôsobom podporíme Rusko pri plnení svojich povinností a preberaní zodpovednosti a ako ho môžeme nasmerovať k prístupu, ktorý je viac v súlade s medzinárodným právom. Toto sú otázky. Za seba môžem povedať, že som, napriek svojmu rešpektu voči Rusku, nikdy neveril, že máme rovnaké hodnoty, a to poznám Rusko už nejaký čas. Tretia myšlienka, o ktorej ste hovorili a ktorá napadla každému z vás, je, že napriek rýchlej odozve a napriek tomu, čo sa dnes vykonalo, nemôžeme zájsť priďaleko, lebo nemáme potrebné nástroje, lebo tieto nástroje budeme mať, až bude ratifikovaná Lisabonská zmluva a pretože táto kríza dokonale ukázala, ako veľmi túto Zmluvu potrebujeme, ako veľmi potrebujeme posilniť našu zahraničnú politiku a ako veľmi potrebujeme posilniť aj našu obrannú politiku. Musíme byť v tejto súvislosti jednoznační a niektorí z vás to správne zdôraznili. Tým sa dostávam k Európskej rade. Dnešné zasadnutie Rady predstavuje začiatok. Nezaoberala sa všetkým a nemôže sa zaoberať všetkým v súvislosti so zvládaním tejto krízy a so vzťahmi medzi EÚ a Ruskom. Dnes sme hodnotili situáciu o týchto vzťahoch a určovali, aké to bude mať na ne následky. Ukázali sme, že sme jednotní a že v tomto konflikte vystupujeme aktívne. Po tomto zasadnutí Európskej rady môžeme ukázať, že stojíme zjednotení a že sme konali a máme pevné stanoviská. Chcel by som vám pripomenúť tieto stanoviská: odsúdenie neprimeranej ruskej reakcie; podpora Gruzínsku vo finančnej, humanitárnej, hospodárskej a politickej oblasti; potvrdenie posilnenia vzťahov medzi EÚ a Gruzínskom; zavedenie šesťbodového plánu na riešenie konfliktu vrátane existencie medzinárodného monitorovacieho mechanizmu (čo niekoľkí z vás zdôraznili); zapojenie sa Európskej únie na mieste prostredníctvom vyslaného osobitného zástupcu EÚ; posilnenie východného partnerstva najmä v súvislosti s oblasťou Čierneho mora a Ukrajinou, čo bolo v dnešných záveroch jasne zdôraznené a posilnenie energetickej politiky, ktorá je na európskej úrovni rozmanitejšia, nezávislejšia a lepšie organizovaná. Rozumiem všetkému, o čom ste tu dnes hovorili. Ubezpečujem vás, že francúzske predsedníctvo bude každému pripomínať svoje želanie rozmanitejšej, nezávislejšej a lepšie štruktúrovanej európskej energetickej politiky. V tomto ohľade sa môžete na predsedníctvo spoľahnúť."@sk19
". − Gospod predsednik, komisarka, gospe in gospodje, kratek bom, ker je Bernard Kouchner že dvakrat govoril in vem, da imate tudi vi veliko dela. To je izhodiščna točka, ker je bilo sklenjeno, naj predsednik Sveta Evropske unije, predsednik Komisije in visoki predstavnik 8. septembra odpotujejo v Moskvo in Tbilisi. V tem smislu moramo oceniti nadaljnje ukrepe, ki jih bomo morali sprejeti. Nazadnje smo se dogovorili o dejstvu, da je treba vse sestanke o partnerskem sporazumu odložiti, dokler se Rusi ne umaknejo na svoje prejšnje položaje. To je torej izhodiščna točka. Naš današnji cilj ni vse rešiti, temveč pokazati našo enotnost in našo odločenost in za to potrebujemo podporo Evropskega parlamenta. Ko se bo ta razprava končala, bi se rad najprej zahvalil za vaše vztrajno sodelovanje v tej zadevi. Sprejeti sklepi, dejstvo, da je predsednik Saryusz-Wolski 20. avgusta sklical Odbor za zunanje zadeve, in dejstvo, da je gospa Isler Béguin, kot je sama poudarila, odšla v regijo spopada in dala pomembno izjavo v imenu te institucije in, še več, v imenu Evropske unije potrjujejo vključitev Evropskega parlamenta v to krizo. To me je spomnilo, da povem, kako sem bil presenečen, ko sem slišal nekatere pripombe o Evropski uniji. Prvič, da se ni odzvala; drugič, da je bila nemočna; in tretjič, da je zavzela slaboten položaj. Če Evropska unija ni bila vplivna, če ni igrala vloge v tej krizi, potem bi rad vedel, kdo jo je? Kdo je bil močan? Kdo se je izkazal bodisi vojaško bodisi na drug način? Trdim, da ni nihče drug razen Evropske unije sprejel ukrepa in da je bila med to krizo Evropska unija verjetno videna v novi luči, kot partnerica in kot sila. Vsi imajo svoje lastne odgovornosti. Evropska unija ima svoje odgovornosti, ki niso enake kot so odgovornosti, ki jih imajo Nato ali Združene države. Vendar je Evropska unija s pomočjo svojih vrednot in svojih sredstev (h čemur se bom še vrnil) izpolnila vse svoje odgovornosti. Ljudje nam pravijo: „Rusija nima enakih vrednot kakor Evropska unija“, a med nami, saj to ni nič novega. To ni senzacionalna novica. Vemo, da Rusija nima enakih vrednot kot Evropska unija. Če bi imela enake vrednote kot EU, bi si o Rusiji postavljali drugačna vprašanja. Vsa vprašanja o Rusiji se nanašajo na to, kakšno vrsto odnosov bi radi imeli s to sosedo, kakšno vrsto partnerstva želimo zgraditi, kakšno vrsto dialoga bi radi imeli, kako lahko spodbudimo Rusijo, da bo izpolnjevala svoje dolžnosti in prevzela svoje odgovornosti in kako jo lahko usmerimo k pristopu, ki bi bil skladnejši z mednarodno zakonodajo. To so vprašanja. Sam nisem nikoli verjel, da imamo enake vrednote, ne glede na to, kakšno spoštovanje imam do Rusije in Rusijo poznam že kar nekaj časa. Tretja misel, ki ste jo imeli, in to misel ste imeli vsi, je, da ne moremo priti prav daleč, ne glede na hiter odziv in kljub temu, kar je bilo storjeno danes, ker nimamo potrebnih instrumentov, ker bomo imeli te instrumente le, če bo ratificirana lizbonska pogodba, in ker je ta kriza izvrstno pokazala, kako zelo potrebujemo to pogodbo, kako zelo bi morali okrepiti našo zunanjo politiko in kako zelo bi morali okrepiti tudi našo obrambno politiko. O tem si moramo biti povsem na jasnem in nekateri od vas ste to pravilno poudarili. Zdaj prihajam k Evropskemu svetu. Današnji Evropski svet pomeni izhodiščno točko. Nisem zajel vsega in ne morem zajeti vsega v zvezi z vodenjem te krize v Evropski uniji in odnosov med Evropsko unijo in Rusijo. Danes je šlo za pregled stanja na terenu in ocenjevanje posledic za odnose med Evropsko unijo in Rusijo. Šlo je za prikaz, da smo združeni in da smo dejavni v tem sporu. Ta Evropski svet nam je omogočil, da pokažemo, da smo združeni, da smo delovali in da imamo trdna stališča. Spomnil bi vas na naslednje: obsodba nesorazmerne reakcije; podpora Gruziji na finančnem, humanitarnem, gospodarskem in političnem področju; potrditev okrepitve odnosov med Evropsko unijo in Gruzijo; izvajanje načrta rešitve spora v šestih točkah, vključno (in nekateri med vami ste poudarili to točko) z obstojem mednarodnega mehanizma spremljanja; zavezanost Evropske unije, ki je poslala na teren posebnega predstavnika; krepitev vzhodnega partnerstva, zlasti glede območja Črnega morja in Ukrajine, kar je bilo posebej poudarjeno v današnjih sklepih, in energetska politika, ki je na evropski ravni bolj raznolika in neodvisna ter bolje organizirana. Razumel sem vse, kar ste rekli nocoj. Lahko ste prepričani, da bo francosko predsedstvo vsakogar spomnilo na željo, da bi imeli bolj raznoliko, neodvisno in bolje strukturirano evropsko energetsko politiko. V tem pogledu lahko računate na predsedstvo."@sl20
". − Herr talman, fru kommissionsledamot, mina damer och herrar! Jag ska fatta mig kort eftersom Bernard Kouchner redan talat två gånger och jag vet att ni också har mycket att göra. Detta är en startpunkt, för det har beslutats att ordföranden för Europeiska unionens råd, kommissionens ordförande och den höge representanten ska göra en viktig resa till Moskva och Tbilisi den 8 september. Det är mot den bakgrunden vi måste avgöra vilka åtgärder vi därefter ska vidta. Slutligen har vi enats om att alla möten om partnerskapsavtalet ska skjutas upp tills ryssarna dragit sig tillbaka till sin tidigare position. Det här är alltså en startpunkt. Vårt mål i dag var inte att finna lösningar på allt utan att visa vår enighet och vår beslutsamhet, och för det behöver vi Europaparlamentets stöd. När denna debatt nu närmar sig slutet vill jag först och främst tacka er för ert ständiga engagemang för denna fråga. De resolutioner som antagits, det faktum att ordföranden Jacek Saryusz-Wolski sammankallade utskottet för utrikesfrågor den 20 augusti och att Marie Anne Isler Béguin – som hon själv påpekade – reste till konfliktområdet och gav ett kraftfullt vittnesmål på parlamentets och även EU:s vägnar har bekräftat Europaparlamentets engagemang i krisen. Av den anledningen vill jag också säga att det förvånat mig att höra vissa kommentarer om EU: för det första, att unionen inte reagerat; för det andra, att den varit maktlös; för det tredje, att den antagit en svag ståndpunkt. Om EU inte var inflytelserikt, om det inte spelat en roll i denna kris, då skulle jag vilja veta vem som gjort det? Vem var inflytelserik? Vem visade vad man gick för, militärt eller på annat sätt? Jag såg ingen annan makt än EU vidta några åtgärder, och det var under denna kris som EU kanske sågs i ett annat ljus som partner och maktfaktor. Alla har sitt ansvar. EU har sitt ansvar, och det är inte detsamma som Natos eller USA:s. Men EU har genom sina värden och sina medel – som jag återkommer till – fullgjort hela sitt ansvar. Det finns de som säger till oss att Ryssland inte har samma värden som EU men det är, oss emellan sagt, gamla nyheter. Det är inget skop. Vi vet att Ryssland inte har samma värden som EU. Om det hade det skulle vi ställa andra frågor om Ryssland. Alla frågor som ställs om Ryssland gäller vilket slags förbindelser vi vill ha med detta grannland, vilket slags partnerskap vi vill upprätta, vilket slags dialog vi vill ha, hur vi kan få Ryssland att fullgöra sina skyldigheter och påta sig sitt ansvar och hur vi kan styra landet mot en hållning som i större utsträckning är förenlig med internationell rätt. Det är frågorna. För egen del har jag aldrig trott att vi har samma värden, oavsett vilken respekt jag har för Ryssland, och jag har varit bekant med Ryssland rätt länge. Den tredje tanke ni har haft, och som ni alla har haft, är att vi inte kan komma särskilt långt, trots en snabb reaktion och trots det som gjorts i dag, för vi har inte de instrument som krävs. De instrumenten kommer vi att få först om Lissabonfördraget ratificeras, och denna kris har tydligt visat hur mycket vi behöver det fördraget, hur mycket vi behöver stärka vår utrikespolitik och hur mycket vi dessutom behöver stärka vår försvarspolitik. Vi måste vara mycket tydliga på den punkten och det har flera av er med rätta framhållit. Jag kommer nu till Europeiska rådets möte. Dagens möte i Europeiska rådet är en startpunkt. Allt togs inte upp, och det är inte heller möjligt att ta upp allt som gäller EU:s hantering av den här krisen och förbindelserna mellan EU och Ryssland. I dag handlade det om att se över situationen på plats och bedöma konsekvenserna för förbindelserna mellan EU och Ryssland. Det handlade om att visa att vi står enade och att vi agerar aktivt i denna konflikt. Tack vare detta möte i Europeiska rådet har vi kunnat visa att vi står enade, att vi har agerat och att vi har bestämda ståndpunkter. Jag vill påminna er om dem: fördömande av Rysslands oproportionerliga reaktion; stöd för Georgien på det finansiella, humanitära, ekonomiska och politiska området; bekräftelse av de stärkta förbindelserna mellan EU och Georgien; genomförande av sexpunktsplanen för lösning av konflikten, inklusive – som många av er betonat – en internationell övervakningsmekanism; EU-engagemang på plats genom sändande av en särskild representant; stärkande av det östliga partnerskapet, särskilt med avseende på Svartahavsområdet och Ukraina, vilket uttryckligen framhölls i dagens slutsatser, samt en energipolitik som präglas av större diversifiering och oberoende och bättre organisation på EU-nivå. Jag har förstått allt ni har sagt i kväll. Ni kan vara övertygade om att det franska ordförandeskapet kommer att erinra alla om dess önskan att åstadkomma en mycket mer diversifierad, oberoende och välstrukturerad europeisk energipolitik. Ni kan räkna med ordförandeskapet i det avseendet."@sv22
lpv:unclassifiedMetadata
lpv:videoURI

Named graphs describing this resource:

1http://purl.org/linkedpolitics/rdf/Czech.ttl.gz
2http://purl.org/linkedpolitics/rdf/Danish.ttl.gz
3http://purl.org/linkedpolitics/rdf/Dutch.ttl.gz
4http://purl.org/linkedpolitics/rdf/English.ttl.gz
5http://purl.org/linkedpolitics/rdf/Estonian.ttl.gz
6http://purl.org/linkedpolitics/rdf/Events_and_structure.ttl.gz
7http://purl.org/linkedpolitics/rdf/Finnish.ttl.gz
8http://purl.org/linkedpolitics/rdf/French.ttl.gz
9http://purl.org/linkedpolitics/rdf/German.ttl.gz
10http://purl.org/linkedpolitics/rdf/Greek.ttl.gz
11http://purl.org/linkedpolitics/rdf/Hungarian.ttl.gz
12http://purl.org/linkedpolitics/rdf/Italian.ttl.gz
13http://purl.org/linkedpolitics/rdf/Latvian.ttl.gz
14http://purl.org/linkedpolitics/rdf/Lithuanian.ttl.gz
15http://purl.org/linkedpolitics/rdf/Maltese.ttl.gz
16http://purl.org/linkedpolitics/rdf/Polish.ttl.gz
17http://purl.org/linkedpolitics/rdf/Portuguese.ttl.gz
18http://purl.org/linkedpolitics/rdf/Romanian.ttl.gz
19http://purl.org/linkedpolitics/rdf/Slovak.ttl.gz
20http://purl.org/linkedpolitics/rdf/Slovenian.ttl.gz
21http://purl.org/linkedpolitics/rdf/Spanish.ttl.gz
22http://purl.org/linkedpolitics/rdf/Swedish.ttl.gz

The resource appears as object in 2 triples

Context graph