Local view for "http://purl.org/linkedpolitics/eu/plenary/2008-07-10-Speech-4-143"

Predicate	Value (sorted: default)
rdf:type	lpv_eu:Speech6
dcterms:Date	"2008-07-10"^^xsd:date6
dcterms:Is Part Of	lp_eu:Prezentarea programului Preşedinţiei franceze (dezbatere)6
dcterms:Language	"fr"^^xsd:language6
lpv:document identification number	"en.20080710.16.4-143"6
lpv:hasSubsequent	lp_eu:2008-07-10-Speech-4-1446
lpv:speaker	lp:Nicolas Sarkozy6
lpv:spoken text	"Monsieur le Président, Mesdames et Messieurs les parlementaires, c'est un grand honneur pour moi de pouvoir m'exprimer devant votre Assemblée à un moment critique pour l'Europe. J'ai bien le sentiment que nous portons tous une lourde responsabilité. En tant que Président du Conseil en exercice, bien sûr que ma responsabilité est grande, mais la responsabilité de tous les Européens convaincus est la même. Le problème est le suivant. Il nous faut à la fois ne pas brusquer nos amis irlandais et, en même temps, savoir dans quelles conditions et avec quel traité nous allons organiser les élections européennes de 2009. Nous avons donc un peu de temps, mais pas trop de temps. Nous devons à nos concitoyens de savoir sur quelle base nous allons organiser les élections européennes. La base sera soit Lisbonne, soit Nice. Il n'y aura pas de nouvelle conférence institutionnelle. Il n'y aura pas de nouveau traité. C'est soit Lisbonne, soit Nice. J'ajoute, pour être parfaitement clair – c'est mon opinion, ce n'est pas pour cela que c'est la vérité –, que j'ai été de ceux qui ont toujours soutenu l'élargissement de l'Europe. L'élargissement de 2004 a été une réussite. La famille est réunie, il ne faut pas le regretter. Mais je suis de ceux qui ont toujours regretté que l'Europe n'ait pas la sagesse de se doter d'institutions avant de s'élargir. Ce fut une erreur que nous payons aujourd'hui. C'eût été plus courageux de se doter d'institutions avant de faire l'élargissement. Que les choses soient claires. L'élargissement, je ne le regrette pas, naturellement. La famille doit être unie. Mais je dis aussi avec la même force, Monsieur le Président Pöttering, que nous ne devons pas recommencer les mêmes erreurs. Si nous restons à Nice, Nice c'est l'Europe des 27. Si nous voulons – et je le veux – l'élargissement, il faut de nouvelles institutions avant de nous élargir. Qui pourrait comprendre que l'Europe à 27 n'est pas capable de se doter d'institutions et qu'elle n'a comme autre priorité que de s'élargir comme dans une fuite en avant. Il faut donc que les choses soient claires. Si on veut l'élargissement – et nous voulons l'élargissement –, alors il faut de nouvelles institutions. J'ajoute – et je le dis au président Martin Schulz – que je suis favorable à l'élargissement aux Balkans, que nos amis croates, comme nos amis serbes, sont incontestablement européens. Mais les pays les plus favorables à l'élargissement ne peuvent pas, dans le même temps, dire: «on ne veut pas de Lisbonne» mais «on veut de l'élargissement». C'est Lisbonne et l'élargissement. Ce n'est pas une question de chantage, parce qu'en Europe, on ne fait pas de chantage. C'est une question de cohérence, c'est une question d'honnêteté et c'est une question de logique. S'agissant de la Croatie, il faut donc continuer les négociations, mais que chacun prenne ses responsabilités. Si l'Europe doit s'élargir, et elle doit s'élargir, c'est avec de nouvelles institutions. Je veux également dire une autre chose. J'entends dire, ici ou là dans les débats européens: «après tout, ce n'est pas grave, ce sera une Europe à plusieurs vitesses». Peut-être, hélas, un jour, serons-nous obligés d'opter pour une Europe à plusieurs vitesses. Mais cela ne peut être que la dernière, l'ultime solution. L'Europe a payé cher d'être divisée par un mur honteux. L'Europe a payé cher la dictature imposée à 80 millions d'Européens. Réfléchissons avant de laisser des pays derrière nous. Au moment de la négociation du traité de Lisbonne à Bruxelles, la France s'est battue pour que la Pologne ait toute sa place dans le traité de Lisbonne. Comment pourrions-nous dire à 38 millions de Polonais qu'il était décidément plus facile de s'affranchir de la dictature qu'ils subissaient, dont ils se sont libérés grâce à des hommes de la qualité de Lech Walesa, de la qualité de Jean-Paul II, que de rester dans l'Europe de la liberté? La famille, c'est 27 membres. Nous ne devons laisser personne derrière nous. Nous devons amener tout le monde dans la famille européenne. C'est en tout cas dans ce sens que la Présidence française travaillera. S'agissant des autres dossiers, et je crois que cela pourra faire l'objet d'un consensus entre nous, rien ne serait pire qu'une Europe qui donne le sentiment d'être immobile parce que, une nouvelle fois, l'Europe connaît un psychodrame institutionnel. À ce moment-là, nous serions pris dans un piège terrible. On refuse des institutions qui nous condamnent à l'immobilisme et, dans le même temps, des Européens sont impatients parce qu'ils nous trouvent trop immobiles. Nonobstant le problème institutionnel, peut-être même à cause du problème institutionnel, l'Europe a le devoir d'agir, et d'agir tout de suite. C'est le message que la Présidence française voudrait qu'ensemble nous adressions aux Européens. Nous sommes en train de résoudre les problèmes institutionnels, mais nous ne sommes pas condamnés à l'inaction. Quelles sont, Messieurs les Présidents, nos priorités? Comment sortir l'Europe de la crise où elle se trouve? Comment éviter l'immobilisme? Comment surmonter nos désaccords pour les mettre au service d'un même idéal européen? Ici, nous sommes au cœur de la démocratie européenne. Chacun d'entre vous, pour avoir l'honneur de siéger, a dû recueillir le soutien de ses compatriotes. Il y a des femmes et des hommes de gauche, il y a des femmes et des hommes du centre, il y a des femmes et des hommes de droite, il y a des élus de 27 pays mais, aujourd'hui, nous devons faire de nos différences une force au service d'une Union européenne qui souffre. La première, c'est de montrer aux Européens que l'Europe peut les protéger, et je voudrais dire un mot de ce vocabulaire, la protection. Mais depuis la plus haute antiquité, si les hommes se sont dotés d'une puissance publique, c'est parce que cette puissance publique se devait de les protéger. Monsieur le Président du Parlement européen, l'Europe doit protéger sans être protectionniste. Le protectionnisme ne conduit nulle part. Mais c'est un retour en arrière singulier que de voir aujourd'hui des citoyens d'Europe considérer que l'Europe, qui est faite pour les protéger, les inquiète au lieu de les défendre. À nous, donc, sur des dossiers concrets, de montrer comment l'Europe va les protéger. Le premier, c'est celui du paquet énergie-climat. S'il est bien un domaine où, seules, nos nations ne peuvent rien, c'est celui de la préservation des équilibres écologiques de la planète. La pollution, le CO la couche d'ozone se moquent bien des frontières entre nos pays. L'enjeu est considérable parce que, depuis que les experts du GIEC se sont réunis, aujourd'hui l'on sait que nous sommes la dernière génération qui peut éviter la catastrophe. La dernière! Si nous ne faisons rien tout de suite, les générations qui nous suivront pourront limiter les dégâts, mais ne pourrons pas les empêcher. Or, chaque pays du monde dit: «je suis prêt à faire quelque chose à condition que les autres commencent avant moi». Avec ce type de raisonnement, les petits-enfants de nos petits-enfants ne verront rien venir en termes de décisions. Si on doit, nous les Européens, attendre que les autres fassent quelque chose pour agir, nous pouvons attendre longtemps. Nous avons fait l'Europe pour porter un modèle de civilisation et pour défendre des valeurs qui sont les nôtres. Parmi ces valeurs, il y a la certitude que le monde est condamné si nous ne décidons pas tout de suite que l'Europe doit montrer l'exemple. Pour montrer l'exemple, l'Europe doit être exemplaire. Nous avons un objectif, la conférence de 2009, cette conférence-là qui doit gérer, organiser l'après-Kyoto. L'Europe doit venir unie, en ayant décidé d'adopter le paquet énergie-climat. Si nous ne l'avons fait, nous n'aurons aucune force pour imposer aux Chinois, aux Indiens, aux pays émergents, aux Américains de faire les efforts que nous aurons décidés d'abord. Il est donc essentiel que, sous la présidence française, nous adoptions le paquet énergie-climat qui a été déposé par la Commission. Ce paquet est exigeant, ce paquet est difficile, mais je voudrais en appeler à la responsabilité de chacun. Si chaque pays commence à vouloir renégocier le point qui le gêne, les difficultés qu'il éprouve, Mesdames et Messieurs, nous n'arriverons jamais à un accord. C'est la raison pour laquelle la Présidence française demande au Parlement européen de se mobiliser à ses côtés pour obtenir, dans les six mois, que le paquet énergie-climat soit adopté. C'est une priorité, elle n'est ni de gauche, ni de droite. Elle est simplement celle du bon sens. Et si nous rentrons dans une négociation État par État, nous n'avons aucune chance de nous en sortir. Alors, bien sûr, il y a des éléments, sans doute, qu'il faut préciser ou adapter. Je pense notamment à une question très difficile, qui est celle de nos entreprises, auxquelles nous allons justement imposer des règles pour préserver les équilibres planétaires. Est-ce que nous, en Europe, nous devons imposer à nos entreprises des règles vitales et continuer à importer des produits qui viennent de pays qui ne respectent aucune des règles que nous imposons à nos entreprises? Ce n'est pas une question de protectionnisme, c'est une question d'équité, de justice et de refus de la naïveté. Il y a le problème de la définition d'un mécanisme à nos frontières. Est-ce que ça doit être les quotas gratuits ou les mécanismes d'ajustement? Je ne le sais pas, mais en tout état de cause, nous devons en débattre. Deuxième question, j'entends bien que, pour un certain nombre de pays – je pense notamment à ceux qui nous ont rejoints en 2004, dont l'essentiel de l'énergie est composée de l'énergie fossile – les efforts demandés sont considérables. Et ces pays nous disent, à nous: «ça fait dix ans qu'on connaît de la croissance, ne venez pas casser la croissance que nous connaissons». Sans doute y a-t-il un moyen pour emmener tout le monde, et il faut qu'avec le Président de la Commission nous y travaillions, de façon à ce que chacun se dise qu'il ne sera pas condamné à la récession, à la misère, à la pauvreté et au chômage. Mais ce paquet énergie-climat est pour nous une priorité absolue. Le monde ne peut pas attendre; l'Europe doit montrer le chemin. Deuxième élément, voici maintenant que, sur les 27 pays, nous sommes 24 dans l'espace Schengen, c'est-à-dire 24 pays sur les 27. Vous dites 23? Eh bien, 23 si vous voulez, mais c'est déjà pas mal, sans compter ceux qui ne font pas partie de l'Union européenne, mais qui font partie – c'est pour cela qu'il y a souvent des débats entre nous – de l'espace Schengen. Mais peu importe. Qu'est-ce que ça signifie? Ça signifie que nous avons donc décidé d'autoriser la libre circulation totale entre les pays de l'espace Schengen. Nous devons faire de ces différences une opportunité pour rassurer des Européens qui sont inquiets. Nous devons faire vivre la démocratie, donc assumer nos débats et, en même temps, donner l'image d'une Europe qui refuse l'immobilisme. Nous devons amener tout le monde, la famille, ses 27 États, nous ne devons laisser personne à la traîne. Nous sommes à quelques mois d'une échéance majeure pour le Parlement européen, et il est légitime que chacun y pense et, en même temps, nous devons ce matin donner le sentiment d'une Europe qui travaille pour tout le monde. Je voudrais dire aux présidents de groupes et aux parlementaires qu'au nom de la France, au nom de la France, avec Bernard Kouchner et Jean-Pierre Jouyet, nous avons pris une décision qui n'était pas si facile à prendre. Depuis le 1 juillet, il n'existe plus aucune barrière pour accéder au marché du travail français, puisque j'ai annoncé que je supprimerais toutes les restrictions qui avaient été négociées par mes prédécesseurs; tous les travailleurs de tous les pays d'Europe peuvent venir travailler en France. Ce n'était pas si simple. Ce n'était pas si facile. D'ailleurs – je parle sous le contrôle des parlementaires français toutes tendances confondues –, on m'annonçait le pire si j'annonçais cette décision et, comme à l'accoutumée, on a pris la décision, et le pire ne s'est pas produit. Je n'avais pas aimé la polémique sur le fameux «plombier polonais», qui a donné une bien piètre image de mon pays et une bien piètre image de l'Europe. Ce n'est pas pour cela que nous avons construit, les uns et les autres, l'Union européenne. Pour autant, à partir du moment où nous n'avons plus de frontières entre nous, est-il légitime, est-il raisonnable de continuer à définir, chacun de notre côté, une politique d'immigration ignorant les contraintes des autres? Le Pacte européen pour l'immigration est un document essentiel pour la Présidence française, à deux égards. Premièrement – et qu'il me soit permis de parler à la gauche de l'hémicycle d'abord –, si nous tous, les pays européens, nous nous dotons d'une politique européenne d'immigration, nous sortons alors l'immigration de débats nationaux où les extrêmes utilisent la misère des uns et la peur de autres au service de valeurs qui ne sont pas les nôtres. La seule façon de responsabiliser le débat sur l'immigration, c'est d'en faire une politique européenne, dénuée d'arrière-pensées politiciennes et obligeant des pays qui ont des sensibilités différentes à travailler ensemble. Ce qui a été proposé par Brice Hortefeux, adopté par l'ensemble des ministres, qui doit être discuté en COREPER, puis en Conseil européen, me semble être une priorité qui démontrera que l'Europe ne veut pas être une forteresse, que l'Europe ne refuse pas d'accueillir, que l'Europe a besoin d'une immigration du travail, mais que l'Europe ne peut pas accueillir tous ceux qui voudraient venir en Europe. J'ajoute que, s'agissant de l'asile politique, il n'est pas normal qu'une personne puisse déposer 27 dossiers dans 27 démocraties et que les réponses de ces 27 démocraties ne soient pas les mêmes face au même problème. J'ajoute que, pour le développement avec l'Afrique, nous serons plus forts en travaillant ensemble; c'est la deuxième priorité de la présidence française. Troisième priorité, nous souhaitons faire avancer un concept dont on a souvent parlé en Europe, mais qui avance bien peu, à savoir celui de la défense européenne. Je sais parfaitement qu'autour de cette question, il y a bien des désaccords. Mais qu'il me soit permis de livrer mes convictions. Comment voudriez-vous que l'Europe soit une puissance politique parlant fort, si l'Europe n'est pas capable de se défendre et de mettre des moyens au service de sa politique? Prenons l'exemple du Kosovo qui est, à mon sens, une réussite de l'Union européenne. C'est un problème européen, qui doit être réglé par les Européens. Comment les Européens pourraient-ils continuer à le régler si les Européens ne se dotent pas des moyens militaires et des moyens humains pour faire respecter les décisions que nous aurions prises ensemble? Comment imaginer faire de l'Europe l'espace économique le plus prospère, si nous ne sommes pas capables d'assurer notre propre défense? J'ai connu des contextes plus faciles que celui dans lequel se trouve l'Europe. Naturellement, il y a l'OTAN et il ne vient à l'idée de personne, et certainement pas à moi, de contester l'utilité de l'OTAN. Ce n'est pas la politique de défense européenne ou l'OTAN, c'est l'OTAN, l'alliance avec les Américains, et une politique de sécurité européenne autonome. C'est les deux à la fois, pas l'un contre l'autre. J'ajoute qu'on ne peut pas continuer avec une Europe qui assure sa sécurité par la contribution de quatre ou cinq pays seulement, les autres se remettant à l'effort de ces quatre ou cinq pays. On ne peut pas continuer à construire des avions chacun dans son coin, à avoir une industrie d'armement qui se concurrence, qui se ruine et qui, finalement, s'affaiblit, tout simplement parce qu'on n'a pas la force de conduire une politique européenne de la défense. Quatrième priorité, la question si difficile de la politique agricole commune. Et j'en viendrai à ma conclusion, qui est d'ailleurs liée à cela. C'est justement parce que c'est difficile qu'il convient d'en parler. Je sais parfaitement qu'il y a, parmi nous, des États agricoles qui défendent ardemment le travail de leurs paysans et qu'il y a en même temps des États qui pensent que cette politique coûte trop cher. Mesdames et Messieurs, qu'il me soit permis d'en appeler au bon sens de chacun. En 2050, il y aura 9 milliards d'habitants sur la planète. D'ores et déjà, il y a 800 millions d'habitants de la planète qui meurent de faim. Il y a un enfant qui meurt de faim toutes les 30 secondes. Est-ce que c'est raisonnable de demander à l'Europe de diminuer sa production agricole alors que jamais le monde n'a eu autant besoin de denrées alimentaires? Je ne pense pas que cela soit raisonnable. Ce n'est pas une question d'agriculture française, c'est une question de bon sens. J'ajoute un deuxième point. Qu'on soit un pays agricole ou pas, la sécurité alimentaire concerne tout le monde. Est-il raisonnable d'imposer, à juste titre, à nos éleveurs et à nos agriculteurs des règles de traçabilité et de sécurité, et de continuer à importer en Europe des viandes qui viennent d'ailleurs et qui ne respectent aucune des règles que nous imposons à nos agriculteurs? Troisième élément, jamais les prix agricoles n'ont été aussi élevés. Eh bien c'est justement le bon moment pour parler des prix, pour parler des subventions et pour parler de la préférence communautaire. Je pense aussi qu'entre le bilan de santé de la PAC et les arbitrages financiers, on pourrait se mettre d'accord sur des concepts comme la suffisance alimentaire pour l'Europe et la sécurité alimentaire pour l'Europe. Mesdames et Messieurs, il y aurait bien d'autres sujets: la dimension sociale, formidable sujet. Mais qu'il me soit permis de dire une chose. Je relève parfois une certaine contradiction: il existe une pensée unique, qui dit souvent que l'Europe ne doit pas se mêler de tout, que l'Europe doit se mêler de ce qui la concerne, mais ceux-là mêmes qui reprochent à l'Europe de se mêler de tout sont les premiers à élever la voix lorsqu'on ne parle pas de la dimension sociale, alors que, jusqu'à présent, les États membres ont toujours voulu que la politique sociale soit d'abord de dimension nationale, parce que les retraites, parce que la santé sont d'abord des questions de dimension nationale. Mesdames et Messieurs, il y a un certain nombre de directives sociales que le Président Barroso a bien fait de mettre à l'ordre du jour. Je pense aux comités d'entreprise, je pense au travail intérimaire, je pense à un certain nombre de règles minimales qui doivent être imposées à chacun en Europe; la Présidence française en fera une priorité. J'ajoute que d'autres sujets devraient être inscrits à l'agenda de la Présidence française, même s'ils ne sont pas de la compétence européenne. Je prends l'exemple de ce qui nous touche tous, la maladie d'Alzheimer. Monsieur Cohn-Bendit, il ne me serait pas venu à l'idée qu'un homme si jeune que vous soit touché, pour l'instant, par un drame qui, pour peu qu'il ne vous touche pas, touche des millions d'Européens. Ces millions d'Européens comptent autant, à mes yeux, que votre santé. Qu'il me soit permis de parler librement, en ayant par ailleurs conscience qu'en tant que Président du Conseil, je dois parler au nom de tous, tenir compte des sensibilités de tous et, en même temps, apporter des réponses justes. Naturellement, la subsidiarité n'en fait pas une compétence européenne. Pour autant, j'aimerais que la Présidence française organise une rencontre de tous les spécialistes de tous nos pays européens pour qu'on mette en commun les meilleures pratiques, pour qu'ensemble nos chercheurs additionnent leurs compétences et alors qu'on ne sait rien de cette maladie, pour qu'on puisse ensemble trouver une solution. Imaginez alors ce que les Européens diront de l'Europe: c'est un moyen de faire reculer des maladies épouvantables. Ce que je dis sur Alzheimer, je pourrais le dire sur le cancer qui brise des familles, et il n'y a aucune raison pour que chacun, dans son coin, travaille pour trouver des solutions au cancer alors qu'ensemble, nous aurons plus de moyens et nous serons plus forts. Et qu'il me soit permis enfin de dire, à propos de la culture et du sport, que c'est une grave erreur que de ne pas parler de sujets qui concernent le quotidien des Européens. Il y a une exception culturelle européenne. Nous devons faire de la culture un élément du débat quotidien en Europe. Le monde ne doit pas être aplati devant une seule langue et une seule culture. La question de la fiscalité sur la vidéo, sur le disque, comme vous avez tranché la question de la fiscalité sur le livre, doit être clairement être posée. Et concernant le sport, qui est un élément qui transcende les clivages politiques, qu'il me soit permis de dire que j'aimerais qu'il y ait en Europe une exception sportive, comme il y a une exception culturelle. Je suis pour la liberté de circulation des personnes et des biens. Mais je n'accepte pas l'idée qu'on vienne payer nos clubs de football en détruisant l'effort de formation qu'un certain nombre de clubs fait en allant chercher des garçons de 14 ans qui doivent rester dans leur club pour répondre à l'impératif de formation. Une exception sportive, qui dirait que le sport n'obéit pas simplement à l'économie de marché, devrait rassembler l'ensemble des députés européens. Au fond, Mesdames et Messieurs, et Monsieur le Président, j'en terminerai, en m'excusant certainement d'avoir été trop long, par une dernière remarque. Et je sais où je vais faire cette remarque: devant le cœur battant de la démocratie européenne. L'Europe a souffert de beaucoup de choses. L'Europe a d'abord souffert de la lâcheté d'un certain nombre d'entre nous, qui étaient bien contents de lui faire payer des responsabilités qui étaient celles d'un certain nombre de dirigeants politiques qui n'avaient pas osé assumer, devant leur opinion publique, des choix qu'ils avaient refusé de défendre à Bruxelles. Cela s'appelle de la lâcheté, et je le dis au Président du Parlement comme au Président de la Commission, la Présidence travaillera main dans la main avec vous. Si tel ou tel État membre n'est pas d'accord, qu'il le dise. Comme j'ai eu l'occasion de le dire au président polonais, il a négocié lui-même le traité de Lisbonne, il a donné sa parole. Une parole, ça doit s'honorer. Ce n'est pas une question de politique, c'est une question de morale. Première remarque: nous avons un problème institutionnel. Les chefs d'État et de gouvernement ont essayé de trouver une formule de compromis avec le traité de Lisbonne. Personne n'a dit que le traité de Lisbonne résolvait tous les problèmes. Mais il était et il reste l'expression d'un compromis souhaitable pour tout le monde. Moi-même, en tant que Président de la République française, j'ai dû prendre mes responsabilités. La France a voté «non» en 2005. Et ce «non» était un problème pour la France. Mesdames et Messieurs, les sujets que nous avons à affronter sont si difficiles et si complexes; essayons de donner à chacun le sentiment que nous y travaillons sans a priori et sans arrière-pensée. C'est ce qu'on attend de nous. Mais l'Europe a souffert d'autre chose. L'Europe a souffert d'un manque de débat. Je voudrais terminer par cela parce que ça me tient très à cœur. Nos institutions sont indépendantes, mais l'indépendance n'est pas synonyme d'indifférence. Si nous, les responsables politiques, nous n'avons pas le courage de débattre, qui le fera? De débattre de quoi? Quelle est la bonne stratégie économique? Quelle est la bonne stratégie monétaire? Quelle est la bonne stratégie des taux de change? Quelle est la bonne stratégie des taux d'intérêt? Bien sûr, chacun – et je le dis à nos amis allemands notamment – peut avoir sa conviction. Mais personne n'a le droit d'empêcher un débat, qui est utile. Bien sûr que tout le monde veut un accord, l'accord commercial qui est en train de se négocier, mais personne ne doit avoir peur de dire que l'Europe n'a pas à être naïve. Nous devons discuter des avantages du libre-échange. Mais nous devons aussi dire aux pays émergents qu'il n'y a aucune raison pour qu'ils réclament les mêmes droits sans assumer les mêmes devoirs. Le débat européen doit être posé sans crainte. Le débat européen, nous devons l'assumer en nous respectant, mais en n'ayant pas peur de défendre nos convictions. On ne met pas en cause l'indépendance de la BCE en s'interrogeant sur le fait de savoir s'il est raisonnable qu'on porte les taux d'intérêt à 4,25 % alors que les Américains ont des taux d'intérêt à 2 %. On participe à un débat, un débat tranquille, où personne n'a la vérité – certainement pas moi –, mais pas forcément non plus des spécialistes qui ont à démontrer l'efficacité de leurs décisions. Voilà dans quel esprit, Mesdames et Messieurs, j'ai l'intention, avec les ministres français, d'assumer cette responsabilité. Je sais parfaitement que c'est difficile. Je sais parfaitement que, quand on est Président du Conseil, on ne défend pas les intérêts de son pays, mais les intérêts de l'Union. Je sais parfaitement, Monsieur le Président, Messieurs les Présidents, qu'on doit jouer collectif pour l'intérêt de l'Europe des 27. Eh bien j'espère que, dans six mois, chacun pourra dire: «l'Europe a progressé grâce à votre participation et grâce à votre soutien». J'ai proposé, avant les élections, aux Français, la ratification parlementaire du traité de Lisbonne. J'ai dit, avant les élections, que je n'organiserais pas de référendum en France. C'est démocratiquement que je l'ai dit aux Français; c'était un choix, trois jours avant mon élection, qui aurait pu être lourd de signification. Je ne regrette pas ce choix. Je pense profondément que les questions institutionnelles, les règles de fonctionnement en Europe, sont l'affaire des parlementaires plutôt que l'affaire du référendum. C'est un choix politique que j'assume et c'est un choix politique que j'ai assumé dans mon pays avant les élections. C'est donc un choix parfaitement démocratique. Nous avons maintenant le problème du «non» irlandais, et ce n'est certainement pas un Français qui peut porter un jugement sur le «non» irlandais, alors qu'il y a eu avant un «non» hollandais et un «non» français. Je me rendrai donc le 21 juillet, pour mon premier déplacement en tant que Président du Conseil, en Irlande pour écouter, pour dialoguer, pour essayer de trouver des solutions, et la Présidence française proposera une méthode et, je l'espère, une solution en accord avec le gouvernement irlandais, soit au mois d'octobre, soit au mois de décembre."@fr8
lpv:translated text	"Pane předsedající, dámy a pánové, je pro mě velká čest promluvit na vašem shromáždění ve chvíli tak kritické pro Evropu. Jsem si dobře vědom toho, že všichni neseme velkou odpovědnost. Jako úřadující předseda Rady pochopitelně nesu velkou odpovědnost, ale odpovědnost všech ostatních proevropsky orientovaných je stejná. A abych mluvil zcela jasně – a je to můj názor a kvůli tomu to nemusí být pravda – patřím k těm, kdo vždycky podporovali evropské rozšiřování. Rozšíření v roce 2004 bylo úspěšné. Rodina je znovu spolu, není čeho litovat. Patřím však k těm, kdo vždycky litovali, že Evropa nebyla dost moudrá na to, aby před rozšiřováním vytvořila nové instituce. Byla to chyba, za kterou dnes platíme. Bylo by bývalo moudřejší se před rozšířením vybavit institucemi. Chci být v této věci zcela upřímný. Rozšíření pochopitelně nelituji. Rodina musí stát při sobě. Se stejnou neústupností však říkám, pane předsedo Pötteringu, že nesmíme zopakovat stejné chyby. Když zůstaneme v Nice, bude to sedmadvacetičlenná Evropa. Pokud chceme rozšíření – a já osobně ho chci – potřebujeme předtím nové instituce. Kdo by pochopil, že sedmadvacetičlenná Evropa není schopná vytvořit vlastní instituce a že její jedinou prioritou je pořád dál se rozšiřovat. Věci musí být jasně řečeny: pokud chceme rozšíření – a my rozšíření chceme – pak potřebujeme nové instituce. Dodávám – a říkám to panu Schulzovi – že jsem nakloněný rozšíření na Balkán, že naši chorvatští přátelé stejně jako srbští přátelé jsou beze sporu Evropané. Země, které jsou nevíc nakloněny rozšiřování, však nesmí současně říkat „nechceme Lisabon“ a „chceme rozšíření“. Je to Lisabon a rozšíření. Není to vydírání, protože v Evropě nejsme vyděrači. Je to otázka důslednosti, čestnosti a logiky. Pokud jde o Chorvatsko, musíme proto pokračovat v jednání, ale každý musí nést svou odpovědnost. Má-li se Evropa rozšířit, a to se musí, musí to být s novými institucemi. Další věc: sem tam v evropských debatách slýchám: „no dobrá, nevadí, když budeme mít vícerychlostní Evropu.“ Možná jednou bohužel budeme muset vícerychlostní Evropu mít, ale musí to být až krajní možnost. Evropa draze zaplatila za to, že byla rozdělená zdí hanby. Evropa draze zaplatila za diktaturu, která byla vnucena 80 milionům občanů. Přemýšlejme, než někoho necháme vzadu. Francie se při jednání o Lisabonské smlouvě v Bruselu bila za to, aby v ní Polsko mělo své místo. Jak bychom mohli říct 38 milionům Poláků, že bylo mnohem jednodušší setřást jho diktatury, pod kterou trpěli a které se sami zbavili díky kvality Lecha Walesy a kvality Jana Pavla II., než zůstat ve svobodné Evropě? Rodina má 27 členů. Nesmíme nikoho nechat vzadu. Musíme všechny přivést do evropské rodiny; o to se bude alespoň francouzské předsednictví snažit. Pokud jde o další otázky, a na tom se doufám shodneme, nic by nebylo horšího, než Evropa, která dělá dojem, že není schopná pohybu, protože prochází dalším institucionálním dramatem. To bychom padli do strašné pasti. Odmítáme instituce, které nás odsuzují k nehybnosti, ale současně jsou Evropané netrpěliví, protože se jim zdáme příliš nehybní. Navzdory institucionálnímu problému, možná dokonce kvůli institucionálnímu problému, má Evropa povinnost jednat a jednat hned. To je zpráva, kterou by francouzské předsednictvo chtělo, abychom společně adresovali Evropanům. Právě řešíme institucionální problémy, ale nejsme odsouzení k nečinnosti. Jaké jsou tedy naše priority? První je ukázat Evropanům, že je Evropa umí ochránit. Chtěl bych teď něco o tomto slovu „ochrana“ říct. Od pradávna, když lidé volili vládu, bylo to proto, že chtěli, aby je chránila. Pane předsedo, Evropa musí nabízet ochranu bez ochranářství, bez protekcionismu. Protekcionismus nikam nevede. Když vidíme, že si evropští občané dnes myslí, že Evropa, která byla vytvořena, aby je chránila, je zdrojem obav spíše než ochrany, je to skutečný krok zpět. Je proto na nás, abychom na konkrétních věcech ukázali, jak je Evropa bude chránit. Jak můžeme dostat Evropu z krize, ve které se nachází? Jak se můžeme vyhnout strnulosti? Jak můžeme překonat své rozepře a využít je ve prospěch stejného evropského ideálu? Zde se nacházíme v samém srdci evropské demokracie. Každý u vás, kdo má tu čest zde sedět, musel získat podporu svých spoluobčanů. Jsou tu ženy a muži levice, středu i pravice, jsou tu zvolení zástupci z 27 zemí. Dnes však musíme z našich rozdílů udělat sílu ve prospěch oslabené Evropské unie. První je energeticko-klimatický balíček. Je-li nějaká oblast, kde naše národy nemohou samy nic udělat, je to zachování ekologické rovnováhy na naší planetě. Znečištění životního prostředí, CO a ozónová vrstva na hranice mezi státy nedbají. V sázce je hodně: od schůzky expertů Mezivládního panelu pro změnu klimatu IPPC víme, že jsme poslední generací, která může zabránit katastrofě. Poslední generace! Pokud něco okamžitě neuděláme, budou následující generace moci omezit škody, ale nebudou jim moci zabránit. Každá země na světě říká: „jsem ochotná něco udělat, pokud ostatní začnou dřív“. S takovým způsobem uvažování neuvidí žádné rozhodnutí ani vnuci našich vnuků. Pokud my Evropané máme čekat, až něco udělají ostatní, můžeme čekat dlouho. Vytvořili jsme Evropu, aby předložila světu náš model civilizace a aby bránila naše hodnoty. Mezi těmito hodnotami je jistota, že je svět odsouzený ke zkáze, pokud se okamžitě nerozhodneme. Evropa musí ukázat příklad. Evropa musí vést příkladem. Máme jeden cíl: konferenci v roce 2009. Tato konference musí řídit a uspořádat etapu po Kjótu. Evropa tam musí přijít jednotná, s rozhodnutím přijmout balíček týkající se energetiky a klimatu. Pokud takové rozhodnutí nepřijmeme, nebudeme mít žádnou moc, jak vnutit Číňanům, Indům, rozvíjejícím se zemím nebo Američanům, aby vyvíjeli snahy, na kterých jsme se dohodli. Je proto důležité, abychom pod francouzským předsednictvím přijali balíček týkající se energetiky a klimatu, který Komise předložila. Balíček je náročný, balíček je obtížný, ale chtěl bych apelovat na smysl pro odpovědnost každého z vás. Pokud každá země začne znovu projednávat svůj vlastní problém, věci, se kterým má problém, pak, dámy a pánové, nikdy dohody nedosáhneme. Francouzské předsednictví proto žádá Evropský parlament, aby se po jeho boku sjednotil, abychom do půl roku tento energeticko-klimatický balíček přijali. To je priorita. Není to ani levicová, ani pravicová priorita, je to prostě priorita zdravého rozumu. A pokud začneme jednat stát po státu, nemáme šanci uspět. Jsou tam pochopitelně body, které je nutné vyjasnit nebo upravit. Mám především na mysli jednu velmi obtížnou otázku: konkrétně problémy našich firem, kterým vnutíme pravidla pro zachování rovnováhy na naší planetě. Měli bychom v Evropě vnucovat základní pravidla našim podnikům a přitom současně dál dovážet zboží ze zemí, které nedodržují žádná z pravidel, která vnucujeme našim firmám? Není to otázka protekcionismu; je to otázka spravedlnosti, oprávněnosti a odmítání naivity. Je tu problém definice mechanismu na hranicích. Mají to být bezplatných kvóty nebo mechanismy pro vyrovnávání? Neznám odpověď, avšak tuto otázka musíme v každém případě prodiskutovat. Druhá věc: chápu, že pro některé země – myslím především ty, které do Unie vstoupili v roce 2004, jež jsou ve velké míře závislé na fosilních palivech – jsou požadované změny náročné. Tyto země nám říkají: „Už deset let dosahujeme růstu; prosím, neberte nám ho.“ Bezpochyby je cesta, jak s sebou vzít do rodiny všechny a s předsedou Komise na to musíme pracovat, aby všichni pochopili, že nebudou odsouzení k recesi, k bídě, k chudobě a k nezaměstnanosti. Tento balíček zabývající se energetikou a klimatem je však pro nás absolutní prioritou. Svět nemůže čekat; Evropa musí ukázat cestu. Druhý bod: z 27 zemí je dnes 24 v schengenském prostoru; jinými slovy 24 zemí z 27. Říkáte 23? Dobře 23, pokud chcete, to ale pořád není špatné. Nepočítají se do toho země, které nejsou členy Evropské unie, ale kteří jsou – a proto jsou mezi námi často debaty – součástí schengenského prostoru. Co to znamená? Znamená to, že jsme se rozhodli povolit úplný volný pohyb mezi zeměmi schengenského prostoru. Chtěl bych říct předsedům politických skupin a poslancům parlamentu, že jsme s Bernardem Kouchnerem a Jean-Pierrem Jouyetem jménem Francie přijali rozhodnutí, které se nepřijímalo snadno. Od 1. července již neexistuje žádná bariéra pro vstup na francouzský pracovní trh, protože jsem oznámil, že zruším všechna omezení, která vyjednali moji předchůdci. Jakýkoliv pracovník z jakékoliv země EU může přijet pracovat do Francie. Musíme z těchto rozdílů učinit výhodu a uklidnit znepokojené evropské občany. Musíme zachovat demokracii při životě, což znamená, že se musíme zapojit do diskuse a současně vytvořit obraz Evropy, která odmítá strnulost. Do evropské rodiny s sebou musíme vzít všechny, všech 27 států, nikoho nesmíme nechat vzadu. Jsme jen několik měsíců od data, důležitého pro Evropský parlament. Je zákonité, že si to každý uvědomuje. Současně musíme dnes dopoledne předat obrázek Evropy, která pracuje pro všechny. Nebylo to jednoduché; nebylo to snadné. V každém případě, a francouzští poslanci mě opraví, když nebudu mít pravdu, jsem říkal, že se stane strašná věc, až své rozhodnutí oznámím. Jako obvykle jsme se rozhodli a nic strašného se nestalo. Nelíbila se mi polemika o neblaze proslulém „polském instalatérovi“, z níž moje země ani Evropa nevyšla zrovna nejlíp. Proto jsme Evropskou unii nebudovali. Nicméně nyní, když už mezi sebou nemáme hranice, je spravedlivé, je rozumné, když budeme každý budovat svou vlastní imigrační politiku a nebudeme brát ohled na omezení ostatních? Evropský pakt o přistěhovalectví a azylu je pro francouzské předsednictví zásadním dokumentem, a to ze dvou důvodů. Za prvé – a tady bych se chtěl obrátit nejprve na levici v Parlamentu – pokud všichni, všechny evropské země budeme mít jednu evropskou přistěhovaleckou politiku, vyjmeme přistěhovalectví z vnitrostátních diskusí, kde extremisté využívají chudobu jedněch a strach druhých ve službách hodnot, které nejsou našimi hodnotami. Jediným způsob, jak dosáhnout odpovědné debaty o přistěhovalectví, je udělat z něj evropskou politiku. Bez předpojatých postranních myšlenek, nutících země s různou citlivostí k problému, aby spolupracovali. To, co navrhnul Brice Hortefeux a co schválili všichni ministři a o čem by se mělo diskutovat na Výboru stálých zástupců a v Evropské radě, považuji za prioritu. Ukáže to, že Evropa nechce být pevností, že Evropa neodmítá přijímat, že Evropa potřebuje migrující pracovníky, ale že Evropa nemůže přijmout všechny, kdo by do Evropy chtěli. Dodávám, že pokud jde o politický azyl, není logické, aby jedna osoba mohla podat 27 žádostí ve 27 demokratických zemích a nedostat na tentýž problém ve všech 27 demokratických zemích stejnou odpověď. Dodávám, že pro rozvoj vztahů s Afrikou budeme silnější, když budeme pracovat společně, což je druhá priorita francouzského předsednictví. Třetí priorita: chceme napomoci rozvoji koncepce, o které se v Evropě často mluví, ale která se rozvíjí pomalu, a to je evropská obrana. Jsem si plně vědom toho, že kolem této otázky panuje plno odlišných názorů, ale dovolte, abych vám řekl, co si o tom myslím. Jak si myslíte, že se z Evropy stane politická síla, kterou bude slyšet, když se není schopná bránit a zapojit zdroje na podporu této politiky? Vezměme si jako příklad Kosovo, které je podle mého mínění úspěchem Evropské unie. Je to evropský problém, který musí Evropané vyřešit. Jak by mohli Evropané pokračovat v jeho řešení, kdyby nezískali vojenské a lidské zdroje na prosazení rozhodnutí, které společně přijali? Jak se podle vás může z Evropy stát nejvíce prosperující hospodářský prostor na světě, když není schopná zajistit vlastní obranu? Ano, máme NATO. Nikdo, a už vůbec já, nechce zpochybňovat užitečnost NATO. Není to otázka volby mezi Evropskou obrannou politikou a NATO, ale toho, že budeme mít NATO – alianci s Američany – a samostatnou evropskou obrannou politiku. Jde o tom mít obě naráz, ne jednu nebo druhou. Dodávám, že nemůžeme mít dál Evropu, jejíž bezpečnost zajišťují čtyři nebo pět zemí, a ostatní jen spoléhají na tyto čtyři nebo pět zemí. Členské státy nemohou dál stavět odděleně svá vlastní letadla, mít zbrojní průmysl, který si vzájemně konkuruje, a tím se ruinuje a nakonec ztrácí sílu, prostě proto, že státy již nejsou dost silné na to, aby vedly evropskou obrannou politiku. Už jsem poznal jednodušší situace, než je ta, ve které se nyní Evropa nachází. Chci mluvit upřímně, s tím, že jako úřadující předseda Rady musím mluvit jménem všech, musím brát v úvahu city všech a současně přijít se správnými odpověďmi. Čtvrtá priorita: nesmírně obtížná otázka společné zemědělské politiky. A dostávám se k závěru, který je s ní ostatně spojený. A právě proto, že je to obtížná otázka, musíme o ní mluvit. Jsem si zcela vědom toho, že jsou tu mezi vámi zemědělské státy, které intenzivně brání práci svých farmářů a současně státy, podle kterých je tato politika příliš drahá. Dámy a pánové, dovolte mi, abych apeloval na váš zdravý rozum. V roce 2050 bude na zemi žít 9 miliard lidí. Již dnes umírá 800 milionů lidí hladem. Každých 30 vteřin zemře jedno dítě hlady. Je rozumné požadovat po Evropě, aby omezila svou zemědělskou výrobu v době, když svět tolik potřebuje potraviny? Nemyslím, že je to rozumné. Není to otázka francouzského zemědělství, ale zdravého rozumu. Dovolte dodat ještě jednu věc: bez ohledu na to, která země je zemědělská a která ne, zajištění potravin se týká všech. Je rozumné oprávněně vnucovat našim chovatelům a pěstitelům pravidla vysledovatelnosti a bezpečnosti a přitom dál dovážet do Evropy maso odjinud, ze zemí, které nerespektují žádná z pravidel, jež nutíme dodržovat naše zemědělce? Třetí bod: zemědělské ceny nebyly nikdy tak vysoké. Je přesně správný čas na to, mluvit o cenách, mluvit o dotacích a mluvit o preferenci Společenství. Myslím si také, že mezi kontrolou stavu společné zemědělské politiky a finančními arbitrážemi bychom se mohli shodnout na určitých koncepcích jako je potravinová dostatečnost a zajištění potravin pro Evropu. Dámy a pánové, je tu spoustu dalších témat: velkým tématem by například byl sociální rozměr. Dovolte mi říct jednu věc. Někdy cítím určitý rozpor: někdy se objevuje názor, že Evropa by se neměla plést do všeho, že Evropa by se měla plést jen do toho, co jí týká. Ti, kdo však obviňují Evropu, že strká nos do všeho, jsou první, kdo zvedají hlas, když se nemluví o sociálním rozměru. Dodnes chtěly členské státy, aby měla sociální politika především sociální rozměr, protože důchody a zdravotnictví jsou primárně vnitrostátními otázkami. Dámy a pánové, jsou určité sociální směrnice, které pan předseda Barroso správně zařadil na program jednání. Mám na mysli závodní výbory, práce na záskok a určitá základní pravidla, která musí každý v Evropě dodržovat. Pro francouzské předsednictví to bude prioritou. Na program francouzského předsednictví by se měly dostat i jiná témata, i když nespadají do evropské kompetence. Jako příklad si vezmu něco, co se týká nás všech: Alzheimerovu chorobu. Pane Cohne-Bendite, nikdy by mě nenapadlo, že někoho tak mladého jako jste vy by se již mohla týkat nemoc, která se sice netýká vás, ale miliony Evropanů. Tyto miliony Evropanů jsou pro mě stejně důležité jako vaše zdraví. První poznámka: máme institucionální problém. Šéfové států a vlád se pokusili najít v otázce Lisabonské smlouvy kompromis. Nikdo neříkal, že Lisabonská smlouva vyřeší všechny problémy, ale byla a zůstává výrazem pro všechny přijatelného kompromisu. Já jako prezident Francouzské republiky jsem musel přijmout svou vlastní odpovědnost. Francie odhlasovala v roce 2005 „ne“ a to pro Francii způsobilo problém. Dámy a pánové, problémy, kterým musíme čelit, jsou velmi obtížné a složité; pojďme se pokusit předat všem vzkaz, že na nich pracujeme bez postranních úmyslů a předsudků. To se od nás očekává. Subsidiarita znamená, že to nepatří do evropské kompetence. Přesto bych byl rád, kdyby francouzské předsednictví zorganizovalo setkání specialistů ze všech evropských zemí, aby se mohli podělit o své zkušenosti, aby dali dohromady své znalosti, aby zjistili o této nemoci víc a zkusili najít společně řešení. Jen si představte, co by pak mohli Evropané o Evropě říkat: je to způsob, jak léčit strašné nemoci. To, co říkám o Alzheimerovi, bych mohl říct o rakovině, která rozvrací celé rodiny. Není důvod, aby si každý, kdo hledá lék na rakovinu, pracoval na svém písku, když společně budeme mít větší prostředky a budeme silnější. A konečně mi dovolte říct, že je velká chyba nemluvit o otázkách, které se týkají každodenního života Evropanů, tedy o kultuře a sportu. Existuje evropská kulturní výjimka. Z kultury musíme v Evropě udělat téma každodenních debat. Svět se nesmí podvolit jedinému jazyku a jediné kultuře. Musíme se věnovat otázce daně z videa a CD, stejně jako jste se věnovali otázce daně z knih. K otázce sportu, který přesahuje politické rozdíly, mi dovolte říct, že v Evropě existuje vedle kulturní výjimky i sportovní výjimka. Jsem pro svobodu pohybu osob a zboží, ale nesouhlasím s myšlenkou, týkající se placení našich fotbalových klubů, kterou se hatí tréninkové úsilí, jež mnoho klubů vkládá do mladých hochů, kteří musí s klubem zůstat za účelem výcviku. Sportovní výjimka, podle které sport nepodléhá pouze tržnímu hospodářství, by měla získat podporu všech členů Parlamentu. Na závěr bych se, dámy a pánové a pane předsedo, rád zmínil o jedné věci a omlouvám se, že jsem bezpochyby hovořil příliš dlouho. A dobře vím, kde se o této věci zmiňuji: tam, kde bije srdce evropské demokracie. Evropa si toho hodně vytrpěla. Především trpěla zbabělostí některých z nás, kdo jsme se spokojili s tím, že Evropa ponese odpovědnost, kterou ve skutečnosti měli nést političtí vůdci, neochotní veřejně se rozhodovat pro věci, které odmítli bránit v Bruselu. To je zbabělé. Obracím se na předsedu Evropského parlamentu a předsedu Komise a říkám: předsednictví bude s vámi spolupracovat. Pokud s tím některý členský stát nesouhlasí, ať to řekne. Jak jsem řekl polskému prezidentovi, on sám vyjednal Lisabonskou smlouvu, řekl k tomu své a to se cení. Není to otázka politiky, ale otázka morálky. Evropa však trpěla i něčím jiným. Evropa trpěla nedostatkem diskuse. Tím bych rád skončil, protože je to pro mě důležité. Naše instituce jsou nezávislé, ale nezávislost neznamená lhostejnost. Pokud my, političtí vůdci, nemám odvahu diskutovat, kdo ji mít bude? Diskutovat o čem? Jaká je správná ekonomická strategie? Jaká je správná měnová strategie? Jaká je správná strategie směnných kurzů? Jaká je správná strategie úvěrových sazeb? Pochopitelně každý má právo na vlastní názor – a to říkám především našim německým přátelům. Nikdo však nemá právo bránit diskusi, která je konstruktivní. Pochopitelně chce každý dohodu, jako je právě projednávaná obchodní dohoda. Nikdo však nesmí mít strach říct, že Evropa nesmí být naivní. Musíme diskutovat o výhodách volného obchodu, ale musíme také říct rozvíjejícím se zemím, že není prostor pro to, aby požadovaly stejná práva, aniž by převzaly stejné povinnosti. Nesmíme mít strach vést evropskou diskusi. Evropskou diskusi musíme vést ve vzájemném respektu, ale nesmíme mít strach bránit své vlastní názory. Nezpochybňujeme nezávislost Evropské centrální banky, když se ptáme, zda je rozumné zvyšovat úrokové sazby na 4,25 %, zatímco v USA jsou to 2%. Diskutujeme. Jde o klidnou diskusi, kde nemá nikdo monopol na pravdu. Určitě ho nemám já, ale nutně ho nemají ani experti, kteří nám musí dokázat efektivnost svých rozhodnutí. V tomto duchu mám v úmyslu, dámy a pánové, chopit se společně s francouzskými ministry této odpovědnosti. Vím, že je to obtížné. Vím, že když je člověk úřadujícím předsedou Rady, nesmí bránit zájmy své vlastní země, ale zájmy Unie. Vím dobře, pane předsedo, páni předsedové, že musíme pracovat jako tým v zájmu sedmadvacetičlenné Evropy, a doufám, že za půl roku bude každý moci říct: „Evropa dosáhla díky vašemu přispění a podpoře pokroku“. Před volbami jsem nabídnul Francouzům parlamentní ratifikaci Lisabonské smlouvy. Řekl jsem před volbami, že nechci ve Francii organizovat referendum. Řekl jsem to francouzskému lidu v demokratickém duchu; rozhodl se jsem to učinit tři dny před volbami, což bývalo mohlo mít obrovský význam. Nelituji toho. Skutečně si myslím, že institucionální otázky, způsob, jakým v Evropě fungujeme, je spíše věcí členů Parlamentu, než referenda. Je to moje politické rozhodnutí a je to politické rozhodnutí, které jsem učinil ve své zemi před volbami. Proto je to zcela demokratické rozhodnutí. Nyní tu máme problém s irským „ne“. A tento výsledek irského hlasování by určitě neměl posuzovat Francouz, vzhledem k předcházejícímu holandskému a francouzskému „ne“. Proto se 21. července vydám poprvé ve funkci předsedy Rady do Irska, kde budu naslouchat, vést dialog a pokusím se najít řešení. Francouzské předsednictví navrhne metodu a doufám, že po dohodě s irskou vládou v říjnu nebo prosinci i řešení. Problém je následující: nesmíme s našimi irskými přáteli jednat nešetrně a současně potřebujeme vědět, za jakých podmínek a podle jaké smlouvy budeme organizovat evropské volby v roce 2009. Máme tudíž trochu času, ale ne moc. Našim občanům dlužíme informaci, na jakém základě budeme organizovat evropské volby. Základem bude buď Lisabonská, nebo Niceská smlouva. Nebude nová institucionální konference. Nebude nová smlouva. Je to buď Lisabon, nebo Nice."@cs1 "Hr. formand, mine damer og herrer! Det er en stor ære for mig at tale i Europa-Parlamentet på et så kritisk tidspunkt for Europa. Jeg er fuldstændig klar over, at vi alle har et tungt ansvar. Som formand for Rådet har jeg naturligvis et stort ansvar, men alle proeuropæere har det samme ansvar. For at gøre det helt klart vil jeg gerne tilføje - det er min personlige holdning, men det betyder ikke, at den er sandheden - at jeg hører til dem, der altid har støttet en udvidelse af EU. Udvidelsen i 2004 var en succes. Familien er samlet igen, og det bør vi ikke fortryde. Jeg hører til dem, der beklager, at vi ikke har skabt nye institutioner før udvidelsen. Det var en fejltagelse, og den betaler vi for i dag. Det ville have været modigere at oprette institutioner inden udvidelsen. Jeg vil gerne gøre det helt klart, at jeg naturligvis ikke fortryder udvidelsen. Familien skal holde sammen. Jeg står imidlertid fast på, at vi ikke må begå den samme fejl igen. Hvis vi holder fast ved Nicetraktaten, forbliver vi 27 medlemsstater i EU. Hvis vi ønsker en udvidelse - hvilket jeg ønsker - har vi brug for nye institutioner inden udvidelsen. Hvem ville have troet, at EU med sine 27 medlemsstater ikke var i stand til at skabe sine egne institutioner, og at den eneste prioritet var at fortsætte udvidelsen? Det må stå klart, at hvis vi ønsker udvidelse - og vi ønsker udvidelse - har vi brug for nye institutioner. Jeg vil gerne understrege over for hr. Schulz, at jeg støtter Balkanlandenes tiltrædelse, og at vores kroatiske venner og vores serbiske venner uden tvivl er europæiske. De lande, der er de største fortalere for udvidelse, kan imidlertid ikke sige "vi ønsker ikke Lissabontraktaten" og samtidig sige "vi ønsker udvidelse". Lissabontraktaten og udvidelsen hænger sammen. Det er ikke afpresning, da vi ikke benytter os af afpresning i EU. Det handler om konsekvens, ærlighed og logik. Med hensyn til Kroatien skal vi derfor fortsætte forhandlingerne, men alle skal påtage sig deres ansvar. Hvis EU skal udvikle sig, og det skal det, så skal der skabes nye institutioner. Hid og did i den europæiske debat møder jeg desuden folk, der siger, at det egentlig ikke betyder noget, om vi får et Europa i flere hastigheder. Måske får vi desværre en dag et Europa i flere hastigheder, men det må være en sidste udvej Europa har betalt en høj pris for skammens mur, der opsplittede Europa. Europa har betalt en høj pris for det diktatur, som 80 millioner europæere levede under. Vi må tænke os godt om, inden vi lader nogen lande tilbage. Da vi forhandlede om Lissabontraktaten i Bruxelles, kæmpede Frankrig for at sikre, at Polen kunne få en plads i Lissabontraktaten. Hvordan kan vi fortælle 38 millioner polakker, at det er meget nemmere at afkaste diktaturets åg, som de frigjorde sig fra takket være mennesker med stort format som f.eks. Lech Walesa og Johannes Paul II, end at forblive i et frit Europa? Der er 27 familiemedlemmer. Ingen bør lades tilbage. Vi skal bringe alle i den europæiske familie om bord. Det er i hvert fald det mål, som det franske formandskab vil arbejde hen imod. Med hensyn til andre spørgsmål, og jeg mener, at vi kan skabe konsensus herom, ville det værste være, hvis EU efterlader det indtryk, at EU er gået i stå på grund af et nyt institutionelt drama. Det ville være en forfærdelig fælde at falde i. Vi forkaster institutioner, der dømmer os til stilstand, men samtidig er europæerne utålmodige, fordi de mener, at der er for meget stilstand. Uanset det institutionelle problem, måske endog på baggrund af det institutionelle problem, har Europa pligt til at handle, og at handle nu. Det er det budskab, som det franske formandskab ønsker, at vi alle sender til europæerne. Vi er i gang med at løse de institutionelle problemer, men vi er ikke handlingslammede. Hvilke prioriteter har vi så? Den første prioritet er at vise europæerne, at EU kan beskytte dem. Jeg vil i denne forbindelse gerne kommentere ordet "beskyttelse". Gennem umindelige tider har det været sådan, at når borgerne valgte en regering, ville denne regering beskytte dem. Europa skal tilbyde beskyttelse uden protektionisme. Vi kommer ingen vegne med protektionisme. Det er et virkeligt tilbageskridt at konstatere, at de europæiske borgere i dag mener, at EU, der blev dannet med det formål at beskytte dem, er en kilde til bekymring snarere end beskyttelse. Der er derfor op til os at vise, hvordan EU vil beskytte dem på konkrete områder. Hvordan bringer vi Europa ud af den nuværende krise? Hvordan forhindrer vi, at Europa går i stå? Hvordan overvinder vi vores forskelligheder og bruger dem til at fremme det samme europæiske ideal? Vi befinder os i det europæiske demokratis centrum. Alle, der har den ære at sidde i Europa-Parlamentet, har været nødt til at vinde støtte fra deres landsmænd. Der er mænd og kvinder på venstrefløjen, i centrum og på højrefløjen, valgte repræsentanter fra 27 lande. I dag er vi imidlertid nødt til at vende vores forskelligheder til en styrke for et skrantende EU. Det første område er energi- og klimapakken. Hvis der et ét område, hvor vores nationer ikke kan gøre noget på egen hånd, er det at opretholde jordens økologiske balance. Når vi taler om forurening, CO og ozonlaget, er grænserne mellem vores lande uden betydning. Der står meget på spil. Efter IPCC-eksperternes møde er det gået op for os, at vi er den sidste generation, der kan forhindre en katastrofe. Den sidste generation! Hvis vi ikke gør noget nu, kan fremtidige generationer måske begrænse skaden, men de vil ikke kunne stoppe den. Alle lande i verden siger, at de er villige til at gøre en indsats, hvis de andre lande starter først. På dette grundlag vil vores børnebørns børnebørn aldrig opleve, at der bliver truffet nogen beslutninger. Hvis vi i Europa venter på, at andre lande gør en indsats, inden vi handler, kan vi komme til at vente længe. Vi oprettede EU med det formål at udbrede vores civilisationsmodel til den øvrige verden og for at forsvare vores værdier. En af disse værdier er helt sikkert, at verden er fortabt, hvis vi ikke træffer en beslutning her og nu. Europa skal være et forbillede. Europa skal gå foran med et godt eksempel. Vi har et mål, nemlig konferencen i 2009. Deltagerne i denne konference skal forvalte og organisere perioden efter Kyoto. Europa skal stå sammen under denne konference, og energi- og klimapakken skal vedtages forinden. Hvis dette ikke sker, har vi ikke pondus til at få kineserne, inderne, vækstlandene og amerikanerne til at yde den indsats, som vi er blevet enige om. Det er derfor af afgørende betydning, at vi vedtager den energi- og klimapakke, som Kommissionen har forelagt, under det franske formandskab. Det er en krævende pakke, det er en vanskelig pakke, men jeg vil gerne opfordre alle lande til at udvise ansvarsfølelse. Hvis alle lande begynder at stille krav om genforhandling af deres egne skræmmebilleder, de aspekter, som de har problemer med, når vi aldrig til enighed. Derfor opfordrer det franske formandskab Europa-Parlamentet til at støtte formandskabet, således at vi kan få vedtaget energi- og klimapakken i løbet af de kommende seks måneder. Det er en prioritet. Det er ikke en prioritet for højrefløjen eller venstrefløjen, men almindelig sund fornuft. Hvis vi indleder forhandlinger med de enkelte medlemsstater, har vi ingen chance for succes. Der er naturligvis en række punkter, der skal afklares og justeres. Jeg tænker navnlig på et meget vanskeligt spørgsmål, nemlig problemerne for vores virksomheder, som vi med god grund vil pålægge regler for at opretholde jordens balance. Skal vi i EU pålægge vores virksomheder vigtige regler og samtidig fortsat importere produkter fra lande, der ikke overholder nogen af de regler, som vi pålægger vores virksomheder? Det handler ikke om protektionisme, men om rimelighed, retfærdighed og om ikke at være naive. Der er desuden også den vanskelige beslutning om en grænseordning. Skal der være frie kvoter eller justeringsmekanismer? Jeg ved det ikke, men vi er under alle omstændigheder nødt til at drøfte spørgsmålet. For det andet har jeg forståelse for, at for en række lande - jeg tænker navnlig på de lande, der tiltrådte i 2004, og som primært er afhængige af fossile brændstoffer til deres energiforsyning - er de krav, der stilles til dem, meget store. Disse lande siger til os, at de har haft vækst i 10 år, og at vi ikke må rive tæppet væk under dem. Der er uden tvivl en måde, hvorpå vi kan få alle om bord, og vi skal i samarbejde med formanden for Kommissionen arbejde på at finde en løsning, således at alle lande indser, at de ikke vil blive dømt til tilbagegang, elendighed, fattigdom og arbejdsløshed. Denne energi- og klimapakke er en absolut prioritet for os. Verden kan ikke vente, og Europa er nødt til at gå foran. Derudover er 24 ud af 27 lande nu med i Schengenområdet, dvs. 24 lande ud af 27. Siger De 23? Ok, så 23, men det er stadig ikke dårligt. Det omfatter ikke lande, som ikke er medlem af EU, men - og det er årsagen til, at vi ofte drøfter dette spørgsmål - med i Schengenområdet. Hvad betyder det? Det betyder, at vi har besluttet, at der skal være fuldstændig fri bevægelighed mellem landene i Schengenområdet. Jeg vil gerne sige til lederne af de politiske grupper og til parlamentsmedlemmerne, at vi i Frankrig har truffet en vanskelig beslutning sammen med Bernard Kouchner og Jean-Pierre Jouyet. Siden den 1. juli har der ikke været hindringer for adgang til det franske arbejdsmarked, da jeg har meddelt, at jeg agter at ophæve alle de restriktioner, som mine forgængere har forhandlet. Enhver arbejdstager fra ethvert EU-land kan tage til Frankrig og arbejde. Vi skal se disse forskelligheder som en mulighed for at berolige de europæiske borgere, der er bekymrede. Vi skal holde liv i demokratiet, hvilket betyder, at vi skal indlede en debat og samtidig skabe et billede af et Europa, der ikke agter at gå i stå. Alle skal være med om bord i den europæiske familie med 27 medlemsstater. Ingen skal lades tilbage. Om få måneder indtræffer en vigtig dato for Europa-Parlamentet. Alle bør være bevidste herom. Vi må samtidig give det indtryk her til formiddag, at Europa arbejder for alles bedste. Det var ikke en enkel beslutning. Det var ikke en nem beslutning. Under alle omstændigheder fik jeg at vide, at det ville være katastrofalt, hvis jeg bekendtgjorde denne beslutning. Jeg er sikker på, at de franske medlemmer af Europa-Parlamentet vil korrigere mig, hvis jeg tager fejl. Som sædvanlig traf vi beslutningen, og der indtraf ikke nogen katastrofe. Jeg var ikke glad for diskussionen om den berygtede "polske blikkenslager", der ikke gav mit land eller Europa et godt ry. Dette var ikke målet med opbygningen af EU. Nu hvor vi ikke længere har nogen grænser mellem os, er det så fair, er det rimeligt, at vi hver især forsat fastlægger vores egen indvandringspolitik uden at tage hensyn til de øvrige landes problemer? Den europæiske pagt om indvandring og asyl er et centralt dokument for det franske formandskab af to grunde. Den første grund - og jeg vender mig først mod venstre side i salen - er, at hvis vi alle, hvis alle europæiske lande fører en europæisk indvandringspolitik, bortleder vi indvandringspolitikken fra den nationale debat, hvor ekstremister udnytter fattigdom og frygt til at fremme værdier, der ikke er vores. Vi kan kun sikre en ansvarlig debat om indvandring, hvis vi indfører en europæisk indvandringspolitik. Ikke flere partipolitiske bagtanker, der ansporer lande med forskellige holdninger til at samarbejde. Jeg mener, at Brice Hortefeux' forslag, der blev godkendt af alle ministrene, og som skal drøftes af De Faste Repræsentanters Komité og Det Europæiske Råd, er efter min opfattelse en prioritet. Det vil vise, at EU ikke ønsker at være en fæstning, at EU ikke nægter at tage imod indvandrere, at EU har brug for vandrende arbejdstagere, men at EU ikke kan tage imod alle, der ønsker at komme ind i EU. Jeg vil gerne tilføje, at når det handler om politisk asyl, er det ikke logisk, at en enkeltperson kan indlevere 27 ansøgninger til 27 demokratiske lande og ikke få det samme svar hver gang på det samme problem. Vi vil desuden stå stærkere, hvis vi samarbejder omkring udviklingsspørgsmål i Afrika. Det er det franske formandskabs anden prioritet. Vores tredje prioritet er at fremme et koncept, der ofte drøftes i EU, om end der kun sker langsomme fremskridt, nemlig det europæiske forsvar. Jeg er helt på det rene med, at der er stor uenighed omkring dette spørgsmål, men jeg vil gerne give udtryk for min holdning. Hvordan forestiller De Dem, at EU kan blive en politisk magt og få indflydelse, hvis EU ikke kan forsvare sig selv og indsætte ressourcer til støtte for sin politik? Lad os se på et eksempel som Kosovo, der efter min opfattelse er en EU-succeshistorie. Dette er et europæisk problem, der skal løses af europæere. Hvordan kan europæerne fortsat gøre dette, hvis de ikke sikres de militære og menneskelige ressourcer til at gennemføre de beslutninger, som vi har truffet i fællesskab? Hvordan forestiller De Dem, at EU kan blive det mest fremgangsrige økonomiske område i verden, hvis EU ikke kan forsvare sig selv? Ja, vi har NATO. Det ville ikke falde nogen ind, og slet ikke mig, at sætte spørgsmålstegn ved nytteværdien af NATO. Det handler ikke om at vælge mellem en europæisk forsvarspolitik og NATO, men om at have NATO - alliancen med amerikanerne - og en uafhængig europæisk sikkerhedspolitik. Vi skal have begge dele. Det er ikke spørgsmål om enten eller. Jeg vil gerne tilføje, at EU ikke kan blive ved med at garantere EU's sikkerhed på grundlag af bidrag for blot fire eller fem lande, mens de øvrige sætter deres lid til disse fire elle fem landes indsats. Medlemsstaterne kan ikke blive ved med at bygge deres egne fly, at have våbenindustrier, der konkurrerer med hinanden i et sådant omfang, at de ruineres og i sidste ende svækkes, blot fordi medlemsstaterne ikke er stærke nok til at indføre en europæisk forsvarspolitik. Europa har været i nemmere situationer end i dag. Jeg vil gerne tale frit, vel vidende at jeg som formand for Rådet skal tale på alles vegne. Jeg er nødt til at tage hensyn til alles følelser og samtidig give de rigtige svar. Vores fjerde prioritet er det ekstremt vanskelige spørgsmål om den fælles landbrugspolitik. Jeg er nu fremme ved min konklusion, der hænger sammen med dette spørgsmål. Det er netop, fordi det er vanskeligt, at vi er nødt til at drøfte dette spørgsmål. Jeg er fuldstændig klar over, at vi i EU har landbrugsstater, som forsvarer deres landbrug på det kraftigste, og stater, der mener, at denne politik er for dyr. Jeg vil gerne appellere til Deres sunde fornuft. I 2050 vil der være 9 milliarder indbyggere i verden. Der er allerede 800 millioner mennesker, der er ved at dø af sult. Et barn dør af sult hver 30. sekund. Er det rimeligt at anmode Europa om at reducere landbrugsproduktionen på et tidspunkt, hvor der er et meget stort behov for disse fødevarer i verden? Jeg mener ikke, at det er rimeligt. Det handler ikke om det franske landbrug. Det handler om sund fornuft. For det andet vil jeg gerne tilføje, at uanset om man lever i et landbrugsland eller ej, vedrører fødevaresikkerheden os alle. Er det rimeligt at pålægge vores opdrættere og landbrugere velbegrundede sporbarheds- og sikkerhedsregler og fortsat importere kød til Europa fra andre lande, der ikke overholder nogen af de regler, som vi pålægger vores landbrugere? For det tredje har landbrugspriserne aldrig været højere end i dag. Det er det helt rigtige tidspunkt at tale om priser, at tale om subsidier og at tale om fællesskabspræference. Jeg tror også, at vi muligvis kan nå til enighed om en række aspekter som f.eks. Europas fødevareselvforsyning og fødevaresikkerhed ind imellem sundhedstjekket af den fælles landbrugspolitik og økonomiske forlig. Der er en lang række andre spørgsmål, herunder den sociale dimension, som er et meget vigtigt spørgsmål. Jeg vil gerne slå én ting fast. Jeg støder ind imellem på en særlig selvmodsigelse, en forenklet tankegang om, at EU ikke skal blande sig i alting, og at EU kun skal gribe ind på områder, der henhører under dets kompetence. De selvsamme personer, der anklager EU for at stikke sin næse i alting, er imidlertid de første til at råbe op, når vi ikke taler om den sociale dimension. Medlemsstaterne har indtil i dag altid ønsket, at socialpolitikken først og fremmest forbliver en national kompetence, da pensioner og sundhedspleje primært af nationale anliggender. Kommissionsformand Barroso har sat en række sociale direktiver på dagsordenen, og det er godt. Jeg tænker på direktiverne om samarbejdsudvalg, vikararbejde og en række grundlæggende regler, som skal gælde for alle i Europa. Det franske formandskab vil prioritere dette spørgsmål. En række andre spørgsmål bør også sættes på det franske formandskabs dagsorden, selv om de ikke ligger inden for EU's kompetenceområde. Jeg vil gerne nævne et eksempel, der berører os alle, nemlig Alzheimers sygdom. Hr. Cohn-Bendit, det ville aldrig have faldet mig ind, at én, der er så ung som De, allerede er blevet ramt af en sygdom, der, selv om De ikke er blevet ramt, rammer flere millioner europæere. Disse flere millioner europæere er lige så vigtige for mig som Deres helbred. Vi har for det første et institutionelt problem. Stats- og regeringslederne har forsøgt at finde et kompromis med Lissabontraktaten. Ingen påstod, at Lissabontraktaten ville løse alle vores problemer, men den var og er fortsat udtryk for et kompromis, som alle kunne acceptere. Som præsident for Den Franske Republik var jeg nødt til at leve op til mit ansvar. Frankrig stemte nej i 2005, og dette skabte et problem for Frankrig. De spørgsmål, som vi skal behandle, er meget vanskelige og komplekse. Vi bør forsøge at give alle det indtryk, at vi behandler disse spørgsmål uden andre bagtanker og uden forudfattede meninger. Det forventes af os. Som følge af nærhedsprincippet henhører dette problem naturligvis ikke under EU's kompetence. Jeg ønsker ikke desto mindre, at det franske formandskab organiserer et møde med deltagelse af alle specialister fra alle europæiske lande, således at vi kan udveksle bedste praksis, således at vores forskere kan forene deres ekspertise, og således at vi kan finde en løsning i fællesskab. Forestil Dem blot, hvad europæerne så ville sige om EU, nemlig at disse forfærdelige sygdomme kan kureres på denne måde. Hvad jeg sagde om Alzheimers sygdom, gælder også for kræft, der splitter mange familier. Der er ingen grund til, at de enkelte lande arbejder hver for sig med at finde løsninger på kræftområdet, når vi vil få flere ressourcer og være stærkere, hvis vi samarbejder. Med hensyn til kultur og sport vil jeg endelig gerne understrege, at det er en stor fejltagelse ikke at tale om de spørgsmål, der berører europæernes dagligdag. Der er en europæisk kulturel undtagelse. Vi skal inddrage kulturen i den daglige debat i Europa. Verden behøver ikke at indordne sig under ét sprog og én kultur. Vi skal helt klart løse problemet med moms på videofilm og cd'er, som EU gjorde med moms på bøger. Med hensyn til sport, et område der går på tværs af politiske skillelinjer, vil jeg blot påpege, at jeg gerne ser, at der indføres en sportslig undtagelse i EU i lighed med den kulturelle undtagelse. Jeg går ind for fri bevægelighed for personer og varer, men jeg kan ikke acceptere, at vores fodboldklubber skal betale regningen, hvilket underminerer de investeringer, som mange klubber gør i teenagedrenge, der har brug for at blive i klubben af træningsmæssige hensyn. En sportslig undtagelse, hvilket indebærer, at sport ikke underlægges markedsøkonomien, bør støttes af alle Europa-Parlamentets medlemmer. Jeg vil gerne afslutningsvis - og undskyld, min tale har uden tvivl været for lang - slå en sidste ting fast. Jeg ved, hvor jeg vil gøre dette, nemlig i det europæiske demokratis centrum. EU har i høj grad holdt for. EU har først og fremmest skullet bøde for den fejhed, som blev udvist af nogle af os, der havde det helt fint med at lade EU opfylde forpligtelser, der i virkeligheden påhviler vores politiske ledere, der ikke var villige til offentligt at træffe de valg, som de nægtede at forsvare i Bruxelles. Det er fejhed. Jeg vil gerne sige til formanden for Europa-Parlamentet og formanden for Kommissionen, at formandskabet vil samarbejde med de to institutioner. Hvis der er nogen medlemsstater, der ikke er enige, bedes de gøre indsigelse. Som jeg sagde til den polske præsident, der selv forhandlede Lissabontraktaten, gav han sit ord, og et ord er et ord. Det handler ikke om politik, men om moral. EU har imidlertid også lidt på andre områder, idet der ikke har været nogen debat i EU. Jeg vil gerne slutte med denne bemærkning, da det er meget vigtigt for mig. Vores institutioner er uafhængige, men uafhængighed betyder ikke ligegyldighed. Hvis vi, de politiske ledere, ikke har modet til at diskutere, hvem vil så? Til at diskutere hvad? Hvilken økonomisk strategi er den rette? Hvilken pengepolitisk strategi er den rette? Hvilken valutakursstrategi er den rette? Hvilken rentestrategi er den rette? Alle har naturligvis ret til deres egen mening, og dette siger jeg navnlig til vores tyske venner. Ingen har imidlertid ret til at forhindre en debat, en konstruktiv debat. Alle ønsker naturligvis en aftale som f.eks. den handelsaftale, der forhandles i øjeblikket. Man skal imidlertid ikke være bange for at sige, at EU ikke må være naiv. Vi skal diskutere fordelene ved frihandel, men vi skal også sige til vækstlandene, at det ikke er rimeligt, at de kræver de samme rettigheder uden at påtage sig de samme forpligtelser. Vi skal ikke være bange for at indlede en europæisk debat. Vi skal indlede en værdig europæisk debat, men vi må ikke være bange for at forsvare vores holdninger. Vi sætter ikke spørgsmålstegn ved Den Europæiske Centralbanks uafhængighed, når vi spørger, om det er rimeligt at hæve renten til 4,25 %, selv om den amerikanske rente ligger på 2 %. Vi har en debat, en fredelig debat, hvor ingen har monopol på sandheden. Det har jeg helt sikkert ikke, heller ikke eksperterne, der skal bevise, at deres afgørelser er effektive. Jeg agter at bære dette ansvar sammen med de franske ministre i denne ånd. Jeg ved, at det er vanskeligt. Jeg ved, at formanden for Rådet ikke skal forsvare sit eget lands interesser, men Unionens interesser. Jeg ved, at vi skal arbejde som et team til gavn for de 27 EU-medlemsstater, og jeg håber, at alle om seks måneder vil kunne sige: "Der er sket fremskridt i EU takket være Deres deltagelse og støtte." Inden valget tilbød jeg den franske befolkning en parlamentarisk ratifikation af Lissabontraktaten. Inden valget sagde jeg, at jeg ikke ville afholde en folkeafstemning i Frankrig. Dette sagde jeg til den franske befolkning i en demokratisk ånd. Det var et valg, som jeg traf tre dage inden jeg blev valgt, hvilket kunne have fået stor betydning. Jeg fortryder ikke dette valg. Jeg er overbevist om, at afgørelser om institutionelle spørgsmål, EU's funktionsmåde, bør træffes af parlamentsmedlemmer og ikke på grundlag af folkeafstemninger. Jeg træffer et politisk valg og jeg traf et politisk valg i mit eget land inden valget. Det er derfor fuldstændig demokratisk. Vi har nu et problem med det irske nej. Det tilkommer helt sikkert ikke en franskmand at gøre sig til dommer over dette udfald i lyset af de tidligere nederlandske og franske nej'er. Jeg rejser derfor til Irland den 21. juli, den første gang som formand for Rådet, for at lytte, indlede en dialog og forsøge at finde løsninger. Det franske formandskab vil foreslå en strategi og forhåbentlig en løsning i samråd med den irske regering enten i oktober eller december. Problemet er følgende. Vi skal undgå at presse vores irske venner og samtidig fastlægge, på hvilke vilkår og på grundlag af hvilken traktat vi skal organisere valget til Europa-Parlamentet i 2009. Vi har derfor lidt tid, men ikke meget. Vi skylder vores medborgere at vide, på hvilket grundlag vi skal organisere valget til Europa-Parlamentet. Grundlaget vil være Lissabontraktaten eller Nicetraktaten. Der vil ikke blive afholdt en ny konference om institutionelle spørgsmål. Der vil ikke komme en ny traktat. Det vil enten være Lissabontraktaten eller Nicetraktaten."@da2 ". − Herr Präsident, meine Damen und Herren Abgeordneten! Es ist für mich eine große Ehre, zu einem kritischen Zeitpunkt für Europa vor Ihrem Hohen Hause das Wort ergreifen zu können. Meines Erachtens tragen wir alle eine schwere Verantwortung. Als amtierender Ratspräsident ist meine Verantwortung natürlich groß, aber die gleiche Verantwortung tragen alle überzeugten Europäer. Ich möchte hinzufügen, damit das ganz klar ist – das ist meine Meinung, und deshalb muss es noch lange nicht die Wahrheit sein –, dass ich zu denen gehört habe, die die Erweiterung Europas stets unterstützt haben. Die Erweiterung von 2004 war ein Erfolg. Die Familie ist wiedervereint, das darf man nicht bedauern. Ich gehöre jedoch zu denen, die stets bedauert haben, dass Europa nicht die Weisheit besessen hat, sich mit Institutionen auszustatten, bevor es sich erweitert. Das war ein Fehler, für den wir heute zahlen. Es wäre mutiger gewesen, Institutionen zu schaffen, bevor die Erweiterung vorgenommen wurde. Damit die Dinge klar sind. Die Erweiterung bedauere ich natürlich nicht. Die Familie muss vereint sein. Aber ich sage auch mit der gleichen Entschiedenheit, Herr Präsident Pöttering, dass wir die gleichen Fehler nicht noch einmal begehen dürfen. Wenn wir bei Nizza bleiben, so ist es das Europa der 27. Wenn wir die Erweiterung wollen – und ich will sie –, so brauchen wir neue Institutionen, bevor wir uns erweitern. Wer sollte verstehen, dass das Europa der 27 nicht in der Lage ist, sich mit Institutionen auszustatten, und dass es keine andere Priorität hat, als sich zu erweitern. Die Dinge müssen also klar sein. Wenn man die Erweiterung will – und wir wollen die Erweiterung –, dann brauchen wir neue Institutionen. Lassen Sie mich hinzufügen – und da wende ich mich an Herrn Schulz –, dass ich für die Aufnahme der Balkanländer bin, dass unsere kroatischen Freunde ebenso wie unsere serbischen Freunde unbestreitbar Europäer sind. Aber die Länder, die am meisten für die Erweiterung sind, können nicht gleichzeitig sagen: „Wir wollen Lissabon nicht“, aber „wir wollen die Erweiterung“. Es geht um Lissabon und die Erweiterung. Das ist keine Frage von Erpressung, denn in Europa gibt es keine Erpressung. Das ist eine Frage der Kohärenz, der Ehrlichkeit und der Logik. Was Kroatien betrifft, so müssen wir also die Verhandlungen fortsetzen, aber jeder muss sich seiner Verantwortung stellen. Wenn Europa sich erweitern soll, und es muss sich erweitern, so mit neuen Institutionen. Ich möchte auch noch etwas anderes sagen. Hier und da hört man in den europäischen Debatten die Äußerung: „Das ist gar nicht schlimm, dann haben wir eben ein Europa mit mehreren Geschwindigkeiten“. Vielleicht könnten wir leider eines Tages gezwungen sein, uns für ein Europa mit mehreren Geschwindigkeiten zu entscheiden. Aber das kann nur die allerletzte Lösung sein. Europa hat die Teilung durch eine schändliche Mauer teuer bezahlt. Europa hat die Diktatur, unter der 80 Millionen Europäer zu leiden hatten, teuer bezahlt. Denken wir lieber nach, bevor wir Länder zurücklassen. Zum Zeitpunkt der Verhandlungen über den Vertrag von Lissabon in Brüssel hat Frankreich dafür gekämpft, dass Polen seinen vollen Platz im Vertrag von Lissabon einnehmen kann. Wie könnten wir 38 Millionen Polen klarmachen, dass es entschieden einfacher war, sich von der Diktatur zu befreien, die sie ertragen mussten und die sie dank Männern wie Lech Walesa, wie Johannes Paul II. abgeschüttelt haben, als im Europa der Freiheit Platz zu finden? Zu dieser Familie gehören 27 Mitglieder. Wir dürfen niemanden zurücklassen. Wir müssen alle in die europäische Familie mitnehmen. Jedenfalls wird die französische Präsidentschaft in diesem Sinne tätig werden. Was die übrigen Dossiers betrifft, so wäre, und ich glaube, darüber können wir einen Konsens erzielen, nichts schlimmer als ein Europa, das den Eindruck erweckt, unbeweglich zu sein, weil Europa wieder einmal ein institutionelles Drama erlebt. Dann würden wir in eine schreckliche Falle tappen. Wir sind gegen Institutionen, die uns zur Unbeweglichkeit verurteilen, und gleichzeitig sind die Europäer ungeduldig, weil sie uns zu unbeweglich finden. Abgesehen von dem institutionellen Problem oder vielleicht gerade wegen des institutionellen Problems, hat Europa die Pflicht zu handeln, und zwar sofort zu handeln. Das ist die Botschaft, von der die französische Präsidentschaft möchte, dass wir sie gemeinsam den Europäern übermitteln. Wir sind dabei, die institutionellen Probleme zu lösen, aber wir sind nicht zur Untätigkeit verurteilt. Welches sind nun unsere Prioritäten, meine Herren Präsidenten? Die erste besteht darin, den Europäern zu zeigen, dass Europa sie schützen kann, und ich möchte hier etwas über das Wort „Schutz“ sagen. Seit der Hochantike gilt jedoch, dass die Menschen sich eine Regierung gegeben haben, weil diese Regierung sie schützen sollte. Herr Präsident, Europa muss Schutz bieten, ohne protektionistisch zu sein. Protektionismus führt zu nichts. Es bedeutet jedoch einen seltsamen Schritt zurück, wenn man heute sieht, dass die Bürger Europas der Auffassung sind, dass das Europa, das geschaffen wurde, um sie zu schützen, sie beunruhigt, anstatt sie zu verteidigen. Es ist also an uns, anhand konkreter Vorhaben zu zeigen, wie Europa sie schützen wird. Wie wollen wir Europa aus der derzeitigen Krise herausführen? Wie wollen wir der Erstarrung entgegenwirken? Wie wollen wir unsere Meinungsverschiedenheiten überwinden, um sie in den Dienst eines gemeinsamen europäischen Ideals zu stellen? Hier befinden wir uns im Herzen der europäischen Demokratie. Jeder von Ihnen bedurfte, um der Ehre eines Sitzes in diesem Hohen Hauses zuteil zu werden, der Unterstützung seiner Landsleute. Es gibt Frauen und Männer der Linken, der Mitte, der Rechten, es gibt Abgeordnete aus 27 Ländern, aber heute müssen wir unsere Unterschiede zu einer Kraft im Dienste einer leidenden Europäischen Union bündeln. An erster Stelle steht das Energie-Klima-Paket. Wenngleich dies ein Bereich ist, in dem unsere Nationen allein nichts ausrichten können, geht es doch hier um die Bewahrung der ökologischen Gleichgewichte des Planeten. Die Umweltverschmutzung, das CO die Ozonschicht scheren sich nicht um die Grenzen zwischen unseren Ländern. Die Herausforderung ist gewaltig, denn seit die Sachverständigen des IPCC zusammengetreten sind, wissen wir heute, dass wir die letzte Generation sind, die die Katastrophe noch vermeiden kann. Die letzte! Wenn wir nicht sofort etwas tun, werden die nachfolgenden Generationen die Schäden begrenzen, nicht aber sie verhindern können. Nun sagt aber jedes Land der Welt: „Ich bin bereit, etwas zu tun, vorausgesetzt die Anderen beginnen vor mir“. Mit derartigen Argumenten werden die Enkel unserer Enkel keine Entscheidungen zu erwarten haben. Wenn wir Europäer warten wollten, bis die Anderen etwas tun, bevor wir selber handeln, können wir lange warten. Wir haben Europa geschaffen, um ein Zivilisationsmodell zu vermitteln und um unsere Werte zu verteidigen. Zu diesen Werten gehört die Gewissheit, dass die Welt verurteilt ist, wenn wir nicht sofort die Entscheidung treffen, dass Europa ein Beispiel geben muss. Europa muss beispielhaft sein. Wir haben ein Ziel, die Konferenz von 2009, die die Zeit nach Kyoto regeln und organisieren muss. Europa muss vereint auftreten und zuvor entschieden haben, das Energie-Klima-Paket anzunehmen. Wenn wir das nicht getan haben, werden wir nicht die Kraft haben, die Chinesen, die Inder, die Schwellenländer, die Amerikaner dazu zu bewegen, die Anstrengungen zu unternehmen, die wir als Erste beschlossen haben. Es kommt also darauf an, dass wir unter französischer Präsidentschaft das Energie-Klima-Paket verabschieden, das die Kommission vorgelegt hat. Dies ist ein anspruchsvolles Paket, ein schwieriges Paket, jedoch möchte ich an das Verantwortungsbewusstsein jedes Einzelnen appellieren. Wenn jedes Land anfängt, über den Punkt, der es stört, und die Schwierigkeiten, die es hat, neu verhandeln zu wollen, werden wir niemals ein Abkommen erzielen. Aus diesem Grunde fordert die französische Präsidentschaft das Europäische Parlament auf, sich zusammen mit ihr dafür einzusetzen, dass wir in den nächsten sechs Monaten erreichen, dass das Energie-Klima-Paket verabschiedet wird. Das ist eine Priorität, die weder links noch rechts steht. Sie entspringt einfach dem gesunden Menschenverstand. Und wenn wir mit jedem Staat einzeln in Verhandlungen eintreten, haben wir keine Chance, das zu bewältigen. Natürlich gibt es zweifellos Elemente, die noch präzisiert oder angepasst werden müssen. Ich denke da hauptsächlich an eine sehr schwierige Frage, die unsere Unternehmen betrifft, denen wir natürlich Regeln auferlegen werden, um die globalen Gleichgewichte zu wahren. Sollen wir in Europa unseren Unternehmen wesentliche Regeln auferlegen und dann weiterhin Produkte importieren, die aus Ländern kommen, die keine der Regeln, die für unsere Unternehmen gelten, einhalten? Das ist keine Frage des Protektionismus, es ist eine Frage der Fairness, der Gerechtigkeit und der Absage an die Naivität. Da ist das Problem der Festlegung eines Mechanismus an unseren Grenzen. Geht es um kostenlose Quoten oder um Anpassungsmechanismen? Das weiß ich nicht, aber jedenfalls müssen wir dies erörtern. Nun zur zweiten Frage. Ich verstehe, dass für einige Länder – da denke ich vor allem an jene, die im Jahr 2004 beigetreten sind, die ihre Energie im Wesentlichen aus fossilen Energieträgern gewinnen – die geforderten Anstrengungen gewaltig sind. Und diese Länder sagen uns: „Seit zehn Jahren erleben wir Wachstum, das wollen wir uns nun nicht von euch kaputtmachen lassen“. Zweifellos gibt es ein Mittel, um alle mitzunehmen, und zusammen mit dem Kommissionspräsidenten müssen wir daran arbeiten, sodass jeder die Gewissheit haben kann, dass er nicht zu Rezession, Elend, Armut und Arbeitslosigkeit verurteilt ist. Aber dieses Energie-Klima-Paket hat für uns absolute Priorität. Die Welt kann nicht warten; Europa muss den Weg zeigen. Ein zweiter Punkt, von den 27 Ländern gehören heute 24 dem Schengen-Raum an, das heißt 24 Länder von den 27. Sie sagen 23? Nun gut, dann eben 23, aber das ist schon nicht schlecht, nicht gerechnet jene Länder, die nicht Mitglied der Europäischen Union sind, aber – und hierüber gibt es oftmals Debatten zwischen uns – dem Schengen-Raum angehören. Aber lassen wir das. Was bedeutet das? Das bedeutet, dass wir beschlossen haben, die völlige Freizügigkeit zwischen den Ländern des Schengen-Raums zuzulassen. Ich möchte den Fraktionsvorsitzenden und den Abgeordneten sagen, dass wir im Namen Frankreichs, im Namen Frankreichs zusammen mit Bernard Kouchner und Jean-Pierre Jouyet eine Entscheidung getroffen haben, die uns gar nicht leicht gefallen ist. Seit dem 1. Juli gibt es keine Barriere mehr für den Zugang zum französischen Arbeitsmarkt, denn ich habe angekündigt, dass ich alle Beschränkungen abschaffen würde, die durch meine Vorgänger ausgehandelt worden waren, sodass alle Arbeitnehmer aus allen EU-Ländern in Frankreich arbeiten können. Wir müssen diese Unterschiede in eine Chance verwandeln, um die Europäer, die sich Sorgen machen, zu beruhigen. Wir müssen die Demokratie mit Leben erfüllen, also unsere Debatten führen und gleichzeitig das Bild eines Europas vermitteln, das sich gegen die Erstarrung wehrt. Wir müssen alle mitnehmen in die europäische Familie mit ihren 27 Staaten und dürfen niemanden zurücklassen. Nur noch wenige Monate trennen uns von einem wichtigen Datum für das Europäische Parlament, dessen sollten sich alle bewusst sein, und gleichzeitig müssen wir heute Vormittag das Gefühl eines Europas vermitteln, das für alle arbeitet. Das war gar nicht so einfach. Das war nicht leicht. Im Übrigen – die französischen Abgeordneten mögen mich korrigieren, wenn ich mich irre –, hatte man mir ein Desaster angekündigt, wenn ich diese Entscheidung bekannt geben würde, und wie gewöhnlich haben wir die Entscheidung getroffen, und das Desaster ist nicht eingetreten. Mir missfiel die Polemik über den berühmten „polnischen Klempner“, die kein gutes Bild über mein Land und über Europa vermittelte. Deshalb haben wir doch alle zusammen die Europäische Union aufgebaut. Ist es nun aber von dem Zeitpunkt an, da wir keine Grenzen mehr zwischen uns haben, noch legitim und vernünftig, weiterhin jeder für sich eine Zuwanderungspolitik zu definieren, die die Zwänge der Anderen außer Acht lässt? Der Europäische Pakt zu Einwanderung und Asyl ist für die französische Präsidentschaft aus zweierlei Gründen ein wesentliches Dokument. Erstens – und da wende ich mich in erster Linie an die Linke in diesem Saal –, wenn wir alle, die europäischen Länder uns mit einer europäischen Einwanderungspolitik ausstatten, führen wir die Einwanderung aus den nationalen Debatten heraus, wo die Extremisten das Elend der Einen und die Angst der Anderen im Dienste von Werten nutzen, die nicht die unseren sind. Die einzige Art und Weise, wie man die Debatte über die Zuwanderung verantwortungsbewusst führen kann, ist, sie zu einer europäischen Politik zu machen, ohne Politikasterei, und die Länder, die unterschiedliche Sensibilitäten aufweisen, zur Zusammenarbeit zu verpflichten. Was von Brice Hortefeux vorgeschlagen und von allen Ministern angenommen wurde und nun im Ausschuss der ständigen Vertreter und dann im Europäischen Rat diskutiert werden muss, ist aus meiner Sicht eine Priorität, die den Beweis erbringen wird, dass Europa keine Festung sein will, dass Europa sich nicht weigert, andere Menschen aufzunehmen, dass Europa eine Arbeitsmigration braucht, dass Europa jedoch nicht all jene aufnehmen kann, die nach Europa kommen möchten. Lassen Sie mich hinzufügen, dass es, was das politische Asyl betrifft, nicht normal ist, dass eine Person 27 Anträge in 27 demokratischen Ländern stellen kann und dass die Antworten auf ein und dasselbe Problem nicht die gleichen sind. Hinzu kommt, dass wir, was die Entwicklung mit Afrika betrifft, stärker sein werden, wenn wir zusammenarbeiten; das ist die zweite Priorität der französischen Präsidentschaft. Als dritte Priorität möchten wir ein Konzept voranbringen, von dem in Europa oft gesprochen wurde, das aber nur wenig vorankommt, das heißt das der europäischen Verteidigung. Ich weiß sehr gut, dass es zu dieser Frage viel Uneinigkeit gibt. Gestatten Sie mir jedoch, meine Überzeugungen darzulegen. Wie soll denn Europa eine politische Macht mit einer vernehmbaren Stimme sein, wenn es nicht in der Lage ist, sich zu verteidigen und sich mit den Mitteln auszustatten, die seine Politik ermöglichen? Nehmen wir das Beispiel des Kosovo, das meiner Meinung nach ein Erfolg der Europäischen Union ist. Das ist ein europäisches Problem, das durch die Europäer gelöst werden muss. Wie können nun die Europäer weiter an der Lösung arbeiten, wenn die Europäer sich nicht mit den militärischen Mitteln und Humanressourcen ausstatten, um die Entscheidungen, die wir gemeinsam treffen, auch umzusetzen? Wie wäre es denkbar, Europa zum blühendsten Wirtschaftsraum zu machen, wenn wir nicht in der Lage sind, unsere eigene Verteidigung zu gewährleisten? Natürlich gibt es die NATO, und niemand käme auf die Idee, schon gar nicht ich, den Nutzen der NATO in Frage zu stellen. Es geht nicht darum, zwischen einer europäischen Verteidigungspolitik oder der NATO zu wählen, es geht um die NATO, die Allianz mit den Amerikanern, und um eine selbstständige europäische Sicherheitspolitik. Es geht um beides gleichzeitig, nicht um das Eine gegen das Andere. Hinzu kommt, dass man nicht an einem Europa festhalten kann, dessen Sicherheit nur durch den Beitrag von vier oder fünf Ländern gewährleistet wird, während sich die anderen auf den Anstrengungen der vier oder fünf Länder ausruhen. Man kann nicht damit weitermachen, dass jeder in seiner Ecke Flugzeuge baut, dass man eine Rüstungsindustrie betreibt, die in Konkurrenz zueinander steht, die sich ruiniert und schließlich geschwächt wird, nur weil man nicht die Kraft aufbringt, eine europäische Verteidigungspolitik zu entwickeln. Ich habe schon leichtere Situationen erlebt als die, in der sich Europa derzeit befindet. Gestatten Sie mir, frei zu sprechen, wobei ich mir im Übrigen bewusst bin, dass ich als amtierender Ratspräsident im Namen aller sprechen, den Sensibilitäten aller Rechnung tragen und gleichzeitig richtige Antworten finden muss. Die vierte Priorität ist die äußerst schwierige Frage der Gemeinsamen Agrarpolitik. Damit komme ich zu meiner Schlussfolgerung, die damit im Zusammenhang steht. Eben weil es schwierig ist, muss darüber gesprochen werden. Ich weiß sehr wohl, dass es unter uns Agrarstaaten gibt, die die Arbeit ihrer Landwirte glühend verteidigen, und dass es gleichzeitig Staaten gibt, die diese Politik für zu teuer halten. Meine Damen und Herren, gestatten Sie mir, an Ihren gesunden Menschenverstand zu appellieren. Im Jahr 2050 wird es 9 Milliarden Einwohner auf der Welt geben. Bereits jetzt sterben 800 Millionen Menschen auf der Welt hungers. Alle 30 Sekunden verhungert ein Kind. Ist es vernünftig, Europa zu einer Drosselung seiner Agrarproduktion aufzufordern, während gleichzeitig der Nahrungsmittelbedarf in der Welt niemals so groß war? Ich halte das nicht für vernünftig. Das ist keine Frage der französischen Landwirtschaft, das ist eine Frage des gesunden Menschenverstandes. Hinzu kommt ein zweiter Punkt. Ob es sich nun um ein Agrarland handelt oder nicht, die Nahrungsmittelsicherheit betrifft alle. Ist es nun vernünftig, unseren Viehhaltern und Landwirten zu Recht Rückverfolgbarkeits- und Sicherheitsregeln aufzuerlegen und gleichzeitig weiter Fleisch nach Europa zu importieren, das von anderswo kommt und bei dem keine der Regeln eingehalten wird, die wir unseren Bauern auferlegen? Der dritte Punkt ist, dass die Preise für Agrarprodukte noch niemals so hoch waren. Deshalb ist es genau der richtige Zeitpunkt, um von den Preisen, den Subventionen und von der Gemeinschaftspräferenz zu sprechen. Ich meine auch, dass man sich zwischen dem Gesundheitscheck der GAP und der Finanzarbitrage auf Konzepte wie die Nahrungsmittelselbstversorgung und die Nahrungsmittelsicherheit für Europa verständigen könnte. Meine Damen und Herren, es gibt noch eine Reihe anderer Themen: Die soziale Dimension ist ein großartiges Thema. Gestatten Sie mir jedoch, eines zu sagen. Ich stoße zuweilen auf einen gewissen Widerspruch: Vielfach wird die einhellige Meinung vertreten, dass Europa sich nicht in alles einmischen soll, dass Europa nur bei den Dingen intervenieren soll, die es betreffen. Aber jene, die Europa vorwerfen, sich überall einzumischen, sind die Ersten, die die Stimme erheben, wenn man nicht von der sozialen Dimension spricht, während bisher die Mitgliedstaaten stets wollten, dass die Sozialpolitik in erster Linie in nationaler Zuständigkeit bleiben soll, weil die Renten und das Gesundheitswesen vor allem Fragen mit nationaler Dimension seien. Meine Damen und Herren, es gibt eine Reihe von Sozialrichtlinien, die Kommissionspräsident Barroso dankenswerterweise auf die Tagesordnung gesetzt hat. Ich denke an die Betriebsbräte, an die Zeitarbeit und an einige Mindestregeln, die für jeden in Europa gelten müssen; die französische Präsidentschaft wird dies zu einer Priorität machen. Darüber hinaus sollten weitere Themen auf die Agenda der französischen Präsidentschaft gesetzt werden, selbst wenn sie nicht in die europäische Zuständigkeit fallen. Als Beispiel für etwas, was uns alle betrifft, möchte ich die Alzheimer-Krankheit nennen Herr Cohn-Bendit, es wäre mir nicht in den Sinn gekommen, dass ein so junger Mann wie Sie bereits jetzt von einem Drama betroffen sein könnte, untere dem, selbst wenn es uns nicht trifft, doch Millionen Europäer leiden. Diese Millionen Europäer zählen für mich ebenso wie Ihre Gesundheit. Meine erste Bemerkung: Wir haben ein institutionelles Problem. Die Staats- und Regierungschefs haben versucht, mit dem Vertrag von Lissabon einen Kompromiss zu finden. Niemand hat behauptet, dass der Vertrag von Lissabon alle Probleme lösen werde. Aber er war und ist der Ausdruck eines für jedermann akzeptablen Kompromisses. Ich selbst musste mich als Präsident der Französischen Republik meiner Verantwortung stellen. Frankreich hat im Jahr 2005 mit „Nein“ gestimmt, und dieses „Nein“ war für Frankreich ein Problem. Meine Damen und Herren, die Themen, die wir angehen müssen, sind so schwierig und komplex, versuchen wir doch, jedem das Gefühl zu geben, dass wir daran ohne Vorbehalte und ohne Hintergedanken arbeiten. Das ist es, was man von uns erwartet. Natürlich fällt dies aufgrund der Subsidiarität nicht in die europäische Zuständigkeit. Ich würde mir jedoch wünschen, dass die französische Präsidentschaft ein Treffen aller Fachleute aus all unseren europäischen Ländern organisiert, um die besten Praktiken zusammenzutragen, damit unsere Wissenschaftler ihre Kompetenzen bündeln können und damit man mehr über diese Krankheit erfahren und eine Lösung finden kann. Stellen Sie sich vor, was die Europäer dann von Europa sagen werden: Das ist ein Mittel, um die schrecklichen Erkrankungen zurückzudrängen. Was ich über Alzheimer sage, gilt auch für den Krebs, der ganze Familien zerstört, und es gibt keinen Grund, dass jeder in seinem Eckchen daran arbeitet, Lösungen für den Krebs zu finden, während wir gemeinsam mehr Mittel hätten und stärker wären. Gestatten Sie mir schließlich, zum Thema Kultur und Sport anzumerken, dass es ein schwerer Fehler wäre, Themen, die den Alltag der Europäer betreffen, nicht anzusprechen. Es gibt eine europäische kulturelle Ausnahme. Wir müssen die Kultur zu einem Element der täglichen Debatte in Europa machen. Die Welt darf nicht nur einer einzigen Sprache und einer einzigen Kultur unterworfen werden. Die Frage der Mehrwertsteuer für Videos und CD’s muss ebenso klar gestellt werden, wie Sie die Frage der Besteuerung der Bücher entschieden haben. Was den Sport betrifft, ein Element, das über alle politischen Unterschiede hinausreicht, möchte ich sagen, dass ich mir für Europa eine sportliche Ausnahme wünsche, ebenso wie es eine kulturelle Ausnahme gibt. Ich bin für die Freizügigkeit von Personen und Gütern. Aber ich akzeptiere nicht die Idee, dass man unsere Fußballclubs finanziert und damit die Bildungsanstrengungen zunichte macht, die einige Clubs unternehmen, indem sie Jungen aufnehmen, die in ihrem Club bleiben müssen, um der Bildungsanforderung zu genügen. Eine sportliche Ausnahme, die besagt, dass der Sport nicht einfach der Marktwirtschaft unterliegt, müsste alle europäischen Abgeordneten zusammenführen. Meine Damen und Herren, Herr Präsident, gestatten Sie mir abschließend noch eine Bemerkung, wobei ich mich entschuldigen möchte, dass ich so lange gesprochen habe. Und ich bin mir bewusst, wo ich diese Bemerkung mache: vor dem schlagenden Herzen der europäischen Demokratie. Europa hat unter so manchem gelitten. Zunächst hat Europa unter der Feigheit einiger von uns gelitten, die Europa den Preis für Verantwortlichkeiten zahlen ließen, die in die Zuständigkeit einiger Politiker fielen, die nicht den Mut aufbrachten, vor ihrer Öffentlichkeit Entscheidungen zu treffen, die sie sich geweigert hatten, in Brüssel zu verteidigen. Das nennt man Feigheit, und ich erkläre vor dem Parlamentspräsidenten wie vor dem Kommissionspräsidenten, dass die Präsidentschaft Hand in Hand mit Ihnen arbeiten wird. Wenn der eine oder andere Mitgliedstaat nicht einverstanden ist, soll er es sagen. Wie ich bereits Gelegenheit hatte, dem polnischen Präsidenten zu sagen, hat er selbst mit über den Vertrag von Lissabon verhandelt und sein Wort gegeben. Man muss zu seinem Wort stehen. Das ist keine Frage der Politik, sondern der Moral. Aber Europa hat auch noch unter etwas anderem gelitten. Es hat unter der mangelnden Debatte gelitten. Ich möchte damit schließen, weil mir das am Herzen liegt. Unsere Institutionen sind unabhängig, aber Unabhängigkeit bedeutet nicht Gleichgültigkeit. Wenn wir als die politischen Verantwortlichen nicht den Mut haben zu debattieren, wer soll es dann tun? Worüber sollen wir debattieren? Welches ist die richtige Wirtschaftsstrategie? Welches ist die richtige Währungsstrategie? Welches ist die richtige Wechselkursstrategie? Welches ist die richtige Zinsstrategie? Natürlich – und da wende ich mich besonders an unsere deutschen Freunde – kann jeder seine Überzeugung haben. Aber niemand hat das Recht, eine Debatte zu verhindern, die konstruktiv ist. Natürlich wollen alle eine Einigung, ein Handelsabkommen, das gerade verhandelt wird, aber niemand darf Angst haben zu sagen, dass Europa nicht naiv sein darf. Wir müssen über die Vorteile des Freihandels diskutieren. Aber wir müssen auch den Schwellenländern sagen, dass es keinen Grund gibt, dass sie die gleichen Rechte fordern, ohne die gleichen Pflichten zu übernehmen. Die europäische Debatte muss unerschrocken geführt werden. Die europäische Debatte müssen wir führen, indem wir uns achten, ohne jedoch Angst davor zu haben, unsere Überzeugungen zu vertreten. Man stellt die Unabhängigkeit der EZB nicht in Frage, wenn man sich fragt, ob es vernünftig ist, die Zinsen auf 4,25 % anzuheben, während die Zinsen der Amerikaner 2 % betragen. Wir beteiligen uns an einer Debatte, einer ruhigen Debatte, in der niemand die Wahrheit für sich gepachtet hat – ich ganz gewiss nicht –, auch nicht notwendigerweise die Spezialisten, die die Effizienz ihrer Entscheidungen beweisen müssen. Das ist also der Geist, meine Damen und Herren, in dem ich zusammen mit den französischen Ministern diese Verantwortung wahrnehmen will. Ich weiß sehr wohl, dass dies schwierig ist. Ich weiß, dass man als Ratspräsident nicht die Interessen seines Landes vertritt, sondern die Interessen der Union. Ich weiß, Herr Präsident, meine Herren Präsidenten, dass man im Team arbeiten muss für das Interesse des Europas der 27. Ich hoffe also, dass in sechs Monaten jedermann sagen kann: „Europa ist dank Ihrer Mitwirkung, dank Ihrer Unterstützung vorangekommen“. Ich habe dem französischen Volk vor den Wahlen die parlamentarische Ratifizierung des Vertrags von Lissabon vorgeschlagen. Ich habe vor den Wahlen gesagt, dass ich kein Referendum in Frankreich durchführen werde. Ich habe dies den Franzosen auf demokratische Weise gesagt; das war drei Tage vor meiner Wahl eine Entscheidung, die hätte schwere Konsequenzen haben können. Ich bedauere diese Entscheidung nicht. Ich bin zutiefst davon überzeugt, dass die institutionellen Fragen, die Funktionsregeln in Europa eher eine Sache der Parlamentarier als eine Sache des Referendums sind. Das ist eine politische Entscheidung, zu der ich stehe und das ist eine politische Entscheidung, zu der ich in meinem Land vor den Wahlen stand. Das ist also eine durch und durch demokratische Entscheidung. Nunmehr haben wir das Problem des „Nein“ der Iren, und es steht sicher einem Franzosen nicht an, ein Urteil über das „Nein“ der Iren abzugeben, nachdem es zuvor eine „Nein“ der Niederländer und der Franzosen gab. Ich werde also am 21. Juli zu meiner ersten Reise als Ratspräsident nach Irland aufbrechen, um zuzuhören, um einen Dialog zu führen, um nach Lösungen zu suchen, und die französische Ratspräsidentschaft wird im Einvernehmen mit der irischen Regierung im Oktober oder im Dezember ein Verfahren und, wie ich hoffe, eine Lösung vorschlagen. Das Problem ist folgendes: Wir dürfen unsere irischen Freunde nicht brüskieren und müssen gleichzeitig wissen, unter welchen Bedingungen und mit welchem Vertrag wir in die Europawahlen im Jahr 2009 gehen werden. Wir haben also noch etwas Zeit, aber nicht allzu viel. Wir sind es unseren Mitbürgern schuldig, zu wissen, auf welcher Grundlage die Europawahlen stattfinden werden. Die Grundlage wird entweder der Lissabon-Vertrag oder aber der Nizza-Vertrag sein. Es wird keine neue Regierungskonferenz geben. Es wird keinen neuen Vertrag geben. Es ist entweder Lissabon oder Nizza."@de9 "Κύριε Πρόεδρε, κυρίες και κύριοι, αποτελεί μεγάλη τιμή για εμένα που απευθύνομαι στο Σώμα σας, σε μια τόσο κρίσιμη στιγμή για την Ευρώπη. Γνωρίζω πολύ καλά ότι φέρουμε όλη βαριά ευθύνη. Ως Προεδρεύων του Συμβουλίου, βεβαίως, φέρω μεγάλη ευθύνη, αλλά η ευθύνη όλων των ευρωπαϊστών είναι η ίδια. Επιτρέψτε μου να προσθέσω, για να είμαι απολύτως σαφής –είναι η γνώμη μου, αυτό όμως δεν την καθιστά την αλήθεια– ότι συγκαταλέγομαι μεταξύ εκείνων που ανέκαθεν υποστήριζαν την ευρωπαϊκή διεύρυνση. Η διεύρυνση του 2004 ήταν επιτυχία. Η οικογένεια είναι πάλι μαζί· δεν πρέπει να μετανιώνουμε για αυτό. Ωστόσο, συγκαταλέγομαι μεταξύ εκείνων που ανέκαθεν ευχόντουσαν να ήταν η Ευρώπη τόσο σώφρων, ώστε να δημιουργήσει νέα θεσμικά όργανα πριν από τη διεύρυνση. Αυτό ήταν σφάλμα και το πληρώνουμε σήμερα. Θα ήταν γενναιότερο να έχουμε θεσπίσει θεσμικά όργανα πριν από τη διεύρυνση. Θέλω να είμαι απολύτως σαφής επ’ αυτού. Δεν μετανιώνω, βεβαίως, για τη διεύρυνση. Η οικογένεια πρέπει να παραμείνει ενωμένη. Ωστόσο, είμαι ανένδοτος, Πρόεδρε Pöttering, ότι δεν πρέπει να επαναλάβουμε τα ίδια λάθη. Αν επιμείνουμε στη Νίκαια, θα είναι η Ευρώπη των 27. Αν θέλουμε διεύρυνση –και προσωπικά την θέλω– χρειαζόμαστε νέα θεσμικά όργανα πριν από τη διεύρυνση. Ποιος θα το πίστευε ότι η Ευρώπη, με τα 27 κράτη μέλη της, θα ήταν ανίκανη να θεσπίσει τα δικά της θεσμικά όργανα και ότι δεν θα είχε άλλη προτεραιότητα πέραν του να συνεχίσει να διευρύνεται; Τα πράγματα πρέπει να είναι σαφή: αν θέλουμε τη διεύρυνση –και όντως θέλουμε τη διεύρυνση– τότε χρειαζόμαστε νέα θεσμικά όργανα. Επιτρέψτε μου να προσθέσω –και απευθύνομαι στον κ. Schulz– ότι τάσσομαι υπέρ της ένταξης των Βαλκανίων, ότι οι κροάτες φίλοι μας, όπως και οι σέρβοι φίλοι μας, αναμφίλεκτα είναι Ευρωπαίοι. Ωστόσο, οι χώρες που κατεξοχήν υποστηρίζουν τη διεύρυνση δεν μπορούν να λένε «δεν θέλουμε τη Λισαβόνα», αλλά την ίδια στιγμή, «θέλουμε τη διεύρυνση». Θα έχουμε ή τη Λισαβόνα ή τη διεύρυνση. Δεν είναι εκβιασμός, διότι στην Ευρώπη δεν εκβιάζουμε. Είναι ζήτημα συνέπειας, εντιμότητας και λογικής. Σε ό,τι, επομένως, αφορά την Κροατία, πρέπει να συνεχίσουμε τις διαπραγματεύσεις, όλοι όμως πρέπει να αναλάβουν τις ευθύνες τους. Αν θέλουμε να αναπτυχθεί η Ευρώπη, και πρέπει να αναπτυχθεί, αυτό πρέπει να το κάνει με νέα θεσμικά όργανα. Ένα άλλο σημείο: πότε από εδώ και πότε από εκεί στις ευρωπαϊκές συζητήσεις συναντώ ανθρώπους που λένε, «κοίτα να δεις, δεν πειράζει αν θα έχουμε μια Ευρώπη πολλών ταχυτήτων». Ενδεχομένως να έλθει μια ημέρα που, δυστυχώς, θα έχουμε μια Ευρώπη πολλών ταχυτήτων, αυτό όμως δεν μπορεί να είναι παρά η ύστατη προσφυγή. Η Ευρώπη πλήρωσε ακριβά το γεγονός ότι ήταν διαιρεμένη από ένα τείχος του αίσχους. Η Ευρώπη πλήρωσε ακριβά τη δικτατορία που επιβλήθηκε σε 80 εκατομμύρια Ευρωπαίους. Ας το σκεφθούμε πολύ, προτού αφήσουμε κάποιον πίσω. Όταν διαπραγματευόμασταν τη Συνθήκη της Λισαβόνας στις Βρυξέλλες, η Γαλλία πολέμησε για να διασφαλίσει ότι η Πολωνία θα μπορεί να καταλάβει τη θέση που της αναλογεί στο πλαίσιο της Συνθήκης της Λισαβόνας. Πώς μπορούμε να πούμε σε 38 εκατομμύρια Πολωνούς ότι είναι πολύ πιο εύκολο να απαλλαγούν από τον ζυγό της δικτατορίας, κάτω από τον οποίο βρίσκονταν και από τον οποίο απελευθερώθηκαν χάρη σε ανθρώπους υψηλής εμβέλειας, όπως ο Λεχ Βαλέσα και ο Ιωάννης-Παύλος Β´, παρά να παραμείνουν σε μια ελεύθερη Ευρώπη; Υπάρχουν 27 μέλη σε αυτήν την οικογένεια. Κανένας δεν πρέπει να μείνει πίσω. Πρέπει να τους φέρουμε όλους εντός της ευρωπαϊκής οικογένειας· αυτό, τουλάχιστον, είναι εκείνο για το οποίο θα εργαστεί η γαλλική Προεδρία. Σε ό,τι αφορά τα υπόλοιπα ζητήματα, και πιστεύω ότι μπορούμε να επιτύχουμε μια συναίνεση επ’ αυτών, τίποτε δεν θα ήταν χειρότερο από το να δώσει η Ευρώπη την εντύπωση ότι είναι ακίνητη, επειδή βιώνει ένα ακόμη θεσμικό δράμα. Αυτό θα σήμαινε ότι πέφτουμε σε μια φρικτή παγίδα. Απορρίπτουμε τους θεσμούς, που μας καταδικάζουν στην ακινησία, ταυτόχρονα όμως, οι Ευρωπαίοι είναι ανυπόμονοι, διότι πιστεύουν ότι παραείμαστε ακίνητοι. Παρά το θεσμικό πρόβλημα, ενδεχομένως ακόμη και εξαιτίας του θεσμικού προβλήματος, καθήκον της Ευρώπης είναι να ενεργήσει, να ενεργήσει δε τώρα. Αυτό είναι το μήνυμα που η γαλλική Προεδρία θα ήθελε να στείλουμε όλοι μας στους Ευρωπαίους. Είμαστε έτοιμοι να επιλύσουμε τα θεσμικά προβλήματα, δεν είμαστε όμως καταδικασμένοι στην αδράνεια. Ποιες είναι, λοιπόν, οι προτεραιότητές μας; Η πρώτη είναι να δείξουμε στους Ευρωπαίους ότι η Ευρώπη μπορεί να τους προστατεύσει. Θέλω τώρα να πω κάτι σε σχέση με τη λέξη «προστασία». Από αρχαιοτάτων χρόνων, όταν οι πολίτες εξέλεγαν μια κυβέρνηση, το έκαναν ώστε η κυβέρνηση να τους προστατεύει. Κύριε Πρόεδρε, η Ευρώπη πρέπει να προσφέρει προστασία χωρίς προστατευτισμό. Ο προστατευτισμός δεν μας οδηγεί πουθενά. Καθώς βλέπουμε τους ευρωπαίους πολίτες να πιστεύουν σήμερα ότι η Ευρώπη, που σχεδιάστηκε για να τους προστατεύει, είναι πηγή ανησυχίας παρά προστασίας, αυτό αποτελεί πραγματικό βήμα οπισθοδρόμησης. Επομένως, εναπόκειται σε εμάς να δείξουμε με ποιον τρόπο πρόκειται να τους προστατεύσει η Ευρώπη σε συγκεκριμένα ζητήματα. Πώς θα βγάλουμε την Ευρώπη από την κρίση στην οποία έχει περιέλθει; Πώς θα αποτρέψουμε την ακινησία; Πώς θα ξεπεράσουμε τις διαφωνίες μας και θα τις χρησιμοποιήσουμε για να υπηρετήσουμε το ίδιο ευρωπαϊκό ιδανικό; Στεκόμαστε εδώ στην καρδιά της ευρωπαϊκής δημοκρατίας. Καθένας από εσάς, που έχει την τιμή να κατέχει έδρα σε τούτο το Κοινοβούλιο, χρειάστηκε να κερδίσει την υποστήριξη των συμπατριωτών του. Υπάρχουν άνδρες και γυναίκες στα αριστερά, στο κέντρο, στα δεξιά· υπάρχουν εκλεγμένοι εκπρόσωποι από 27 χώρες. Ωστόσο, σήμερα πρέπει να μετατρέψουμε τις διαφορές μας σε δύναμη για μια νοσούσα Ευρωπαϊκή Ένωση. Το πρώτο είναι η δέσμη για την ενέργεια και το κλίμα. Αν υπάρχει ένας τομέας όπου τα έθνη μας δεν μπορούν να κάνουν τίποτα, αν ενεργήσουν μεμονωμένα, είναι σε ό,τι αφορά τη διατήρηση της οικολογικής ισορροπίας του πλανήτη μας. Σε ό,τι αφορά τη ρύπανση, το διοξείδιο του άνθρακα και το στρώμα του όζοντος, τα σύνορα μεταξύ των χωρών μας δεν έχουν σημασία. Διακυβεύονται σημαντικά πράγματα: από τη συνάντηση των εμπειρογνωμόνων της Διακυβερνητικής Ομάδας για την Κλιματική Αλλαγή, αντιληφθήκαμε ότι είμαστε η τελευταία γενιά, που μπορεί να αποτρέψει την καταστροφή. Η τελευταία γενιά! Αν δεν κάνουμε κάτι τώρα, οι μελλοντικές γενιές ενδεχομένως να μπορέσουν να περιορίσουν τη ζημιά, δεν θα μπορούν όμως να την σταματήσουν. Κάθε χώρα του κόσμου λέει: «Προτίθεμαι να κάνω κάτι, αρκεί να κάνουν οι άλλοι την αρχή». Με αυτού του είδους τη συλλογιστική, τα εγγόνια των εγγονών μας δεν θα δουν να λαμβάνεται καμία απόφαση. Αν εμείς οι Ευρωπαίοι περιμένουμε από άλλους να κάνουν κάτι προτού ενεργήσουμε, μπορεί να περιμένουμε για πολύ καιρό. Δημιουργήσαμε την Ευρώπη για να διαδώσουμε το μοντέλο του πολιτισμού μας στον κόσμο και για να προασπίσουμε τις αξίες μας. Μεταξύ αυτών των αξιών συγκαταλέγεται η βεβαιότητα ότι ο κόσμος είναι καταδικασμένος, αν δεν λάβουμε αμέσως μια απόφαση. Η Ευρώπη πρέπει να δώσει το παράδειγμα. Η Ευρώπη πρέπει να αποτελέσει παράδειγμα προς μίμηση. Έχουμε έναν στόχο: τη διάσκεψη το 2009. Αυτή η διάσκεψη πρέπει να διαχειριστεί και να οργανώσει τη διάδοχη του Κυότο φάση. Η Ευρώπη πρέπει να προσέλθει ενωμένη, έχοντας αποφασίσει να εγκρίνει τη δέσμη για την ενέργεια και το περιβάλλον. Αν δεν το κάνουμε, δεν θα διαθέτουμε κανέναν μοχλό πίεσης για να πείσουμε τους Κινέζους, τους Ινδούς, τις αναδυόμενες χώρες και τους Αμερικανούς να καταβάλουν τις προσπάθειες για τις οποίες συμφωνήσαμε. Επομένως, είναι βασικό να εγκρίνουμε, επί γαλλικής Προεδρίας, τη δέσμη για την ενέργεια και το κλίμα, την οποία υπέβαλε η Επιτροπή. Είναι μια απαιτητική δέσμη, είναι μια δύσκολη δέσμη, θέλω όμως να απευθύνω έκκληση στο αίσθημα ευθύνης όλων. Αν κάθε χώρα αρχίσει να ζητεί επαναδιαπραγμάτευση του δικού της συγκεκριμένου φορτίου, για τα πράγματα για τα οποία έχει πρόβλημα, τότε, κυρίες και κύριοι, δεν θα καταλήξουμε ποτέ σε συμφωνία. Αυτός είναι ο λόγος που η γαλλική Προεδρία ζητεί από το Ευρωπαϊκό Κοινοβούλιο να συμπαραταχθεί, ούτως ώστε να πετύχουμε την έγκριση της δέσμης για την ενέργεια και το κλίμα εντός του επόμενου εξαμήνου. Αυτό αποτελεί προτεραιότητα. Δεν αποτελεί δεξιά ή αριστερή προτεραιότητα, είναι απλά η κοινή λογική. Αν υπεισέλθουμε σε διαπραγματεύσεις με κάθε κράτος μέλος, δεν έχουμε καμία πιθανότητα να πετύχουμε. Τώρα, βέβαια, υπάρχουν σημεία που πρέπει να αποσαφηνιστούν ή να προσαρμοστούν. Έχω ιδίως στο νου μου ένα πολύ δύσκολο θέμα: τα προβλήματα, δηλαδή, των εταιρειών μας, στις οποίες ορθώς πρόκειται να επιβάλουμε κανόνες, για να διατηρήσουμε την ισορροπία του πλανήτη. Θα πρέπει, άραγε, εμείς στην Ευρώπη, να επιβάλουμε βασικούς κανόνες στις εταιρείες μας, αλλά, ταυτόχρονα, να συνεχίσουμε να εισάγουμε προϊόντα από χώρες που δεν συμμορφώνονται σε κανέναν από τους κανόνες που επιβάλλουμε στις επιχειρήσεις μας; Αυτό δεν είναι ζήτημα προστατευτισμού· άπτεται του περί δικαίου αισθήματος, της δικαιοσύνης και της άρνησής μας να δείχνουμε αφελείς. Υπάρχει το πρόβλημα της απόφασης για έναν συνοριακό μηχανισμό. Θα πρέπει, άραγε, να υπάρχουν ελεύθερες ποσοστώσεις ή μηχανισμοί προσαρμογής; Δεν το γνωρίζω, σε κάθε όμως περίπτωση, πρέπει να το συζητήσουμε. Δεύτερο ερώτημα: καταλαβαίνω ότι, για ορισμένες χώρες –σκέφτομαι ιδίως εκείνες που εντάχθηκαν μετά το 2004, οι οποίες βασίζονται σε μεγάλο βαθμό στα ορυκτά καύσιμα για την ενέργειά τους– οι προσπάθειες που τους ζητούμε να καταβάλουν είναι εργώδεις. Αυτές οι χώρες μας λένε, «είχαμε ανάπτυξη για 10 χρόνια· σας παρακαλούμε να μην μας το στερήσετε αυτό». Δεν χωρεί αμφιβολία ότι υπάρχει τρόπος να τους συμπεριλάβουμε όλους και, μαζί με τον Πρόεδρο της Επιτροπής, πρέπει να εργαστούμε, ούτως ώστε όλοι να αντιληφθούν ότι δεν θα καταδικαστούν στην ύφεση, την εξαθλίωση, τη φτώχεια και την ανεργία. Αυτή η δέσμη για την ενέργεια και το κλίμα αποτελεί απόλυτη προτεραιότητα για εμάς. Ο κόσμος δεν μπορεί να περιμένει· η Ευρώπη πρέπει να τεθεί επικεφαλής. Δεύτερο σημείο: από τις 27 χώρες, οι 24 ανήκουν πλέον στον χώρο Σένγκεν· με άλλα λόγια, 24 χώρες από τις 27. Είκοσι τρεις, είπατε; Εντάξει, 23 λοιπόν, σε κάθε όμως περίπτωση, διόλου άσχημα. Δεν περιλαμβάνονται σε αυτό χώρες που δεν είναι μέλη της Ευρωπαϊκής Ένωσης, αλλά που –και αυτός είναι ο λόγος που έχουμε συχνά συζητήσεις– ανήκουν στον χώρο Σένγκεν. Επομένως, τι σημαίνει αυτό; Σημαίνει ότι αποφασίσαμε την πλήρη ελευθερία κυκλοφορίας ανάμεσα στις χώρες του χώρου Σένγκεν. Θα ήθελα να πω στους ηγέτες των πολιτικών ομάδων και στους βουλευτές του Κοινοβουλίου ότι εμείς στη Γαλλία, με τον Bernard Kouchner και τον Jean-Pierre Jouyet, λάβαμε μια απόφαση, που δεν ήταν εύκολο να ληφθεί. Από 1ης Ιουλίου, δεν υπάρχει πλέον κανένα πρόσκομμα που να εμποδίζει την πρόσβαση στη γαλλική αγορά εργασίας, διότι ανακοίνωσα ότι θα καταργήσω όλους τους περιορισμούς που είχαν διαπραγματευθεί οι προκάτοχοί μου. Οποιοσδήποτε εργαζόμενος από οποιαδήποτε χώρα της ΕΕ μπορεί να έλθει και να εργαστεί στη Γαλλία. Πρέπει να μετατρέψουμε τις διαφορές σε ευκαιρία για να καθησυχάσουμε τους ευρωπαίους πολίτες, που είναι ανήσυχοι. Πρέπει να κρατήσουμε ζωντανή τη δημοκρατία, πράγμα που σημαίνει ότι πρέπει να εμπλακούμε σε συζητήσεις, ταυτόχρονα δε, να δημιουργήσουμε την εικόνα μιας Ευρώπης που απορρίπτει την ακινησία. Όλοι πρέπει να είναι ενταγμένοι στην ευρωπαϊκή οικογένεια, με τα 27 κράτη μέλη της· δεν πρέπει να αφήσουμε κανέναν πίσω. Μια χωρίζουν λίγοι μόνο μήνες από μια σημαντική ημερομηνία για το Ευρωπαϊκό Κοινοβούλιο. Είναι λογικό όλοι να έχουν επίγνωση αυτού του πράγματος. Ταυτόχρονα, πρέπει σήμερα το πρωί να δώσουμε την εντύπωση μιας Ευρώπης που εργάζεται για όλους. Δεν ήταν και τόσο απλό· δεν ήταν και τόσο εύκολο. Σε κάθε περίπτωση, οι δε γάλλοι βουλευτές του ΕΚ θα με διορθώσουν αν σφάλλω, μου είπαν ότι θα ήταν καταστροφή, αν ανακοίνωνα αυτήν την απόφαση. Ως συνήθως, λάβαμε την απόφαση και δεν επήλθε καμία καταστροφή. Δεν με χαροποιούσε η διαμάχη σε σχέση με τον περίφημο «πολωνό υδραυλικό», που αμαύρωσε το όνομα της χώρας μου, αλλά και της Ευρώπης. Δεν είναι αυτός ο λόγος που οικοδομούμε όλοι μας την Ευρωπαϊκή Ένωση. Ωστόσο, τώρα που δεν διαθέτουμε πλέον σύνορα μεταξύ μας, είναι άραγε δίκαιο, είναι λογικό να αποφασίζει ο καθένας μας μεμονωμένα για τη δική του μεταναστευτική πολιτική, χωρίς να λαμβάνει υπόψη τους περιορισμούς των άλλων; Η γαλλική Προεδρία θεωρεί το Ευρωπαϊκό Σύμφωνο για τη Μετανάστευση και το Άσυλο ουσιαστικό έγγραφο για τη γαλλική Προεδρία, για δύο λόγους. Ο πρώτος από αυτούς –και επιτρέψτε μου να στραφώ πρώτα προς την αριστερή πτέρυγα του Σώματος– είναι ότι αν όλοι μας, αν όλες οι ευρωπαϊκές χώρες έχουν μια ευρωπαϊκή μεταναστευτική πολιτική, αφαιρούμε τη μετανάστευση από τις εθνικές συζητήσεις, όπου οι εξτρεμιστές χρησιμοποιούν τη φτώχεια και τον φόβο για να υπηρετήσουν αξίες που δεν ασπαζόμαστε. Ο μόνος τρόπος να διεξαγάγουμε μια υπεύθυνη συζήτηση για τη μετανάστευση είναι να την καταστήσουμε ευρωπαϊκή πολιτική. Μακριά από εμάς πλέον οι πολιτικάντικες σκοπιμότητες, που υποχρεώνουν χώρες με διαφορετικές ευαισθησίες να εργαστούν από κοινού. Θεωρώ προτεραιότητα αυτό που πρότεινε ο Brice Hortefeux, το οποίο εγκρίθηκε από όλους τους υπουργούς και θα πρέπει να συζητηθεί από την Επιτροπή Μονίμων Αντιπροσώπων και από το Ευρωπαϊκό Συμβούλιο. Θα δείξει ότι η Ευρώπη δεν επιθυμεί να είναι φρούριο, ότι η Ευρώπη δεν αρνείται να δεχθεί ανθρώπους, ότι η Ευρώπη χρειάζεται διακινούμενους εργαζόμενους, αλλά ότι η Ευρώπη δεν μπορεί να δεχθεί όλους όσοι θα ήθελαν να έλθουν στην Ευρώπη. Επιτρέψτε μου να προσθέσω πως, σε ό,τι αφορά το πολιτικό άσυλο, δεν είναι λογικό να μπορεί ένα άτομο να υποβάλει 27 αιτήσεις σε 27 δημοκρατικά κράτη και να μην λαμβάνει τις ίδιες απαντήσεις κάθε φορά για το ίδιο πρόβλημα. Επιτρέψτε μου να προσθέσω ότι για την ανάπτυξη με την Αφρική, θα είμαστε ισχυρότεροι αν εργαστούμε από κοινού· αυτή είναι η δεύτερη προτεραιότητα της γαλλικής Προεδρίας. Τρίτη προτεραιότητα: θέλουμε να διευρύνουμε μια έννοια, πολυσυζητημένη στην Ευρώπη, η οποία όμως σημειώνει βραδεία πρόοδο, δηλαδή την ευρωπαϊκή άμυνα. Γνωρίζω πολύ καλά ότι υπάρχουν πολλές διαφωνίες σε σχέση με αυτό το ζήτημα, επιτρέψτε μου όμως να σας πω τι πιστεύω. Πώς πιστεύετε ότι μπορεί να γίνει η Ευρώπη πολιτική δύναμη και να καταφέρει να εισακουστεί, αν δεν μπορεί να αμυνθεί και να διαθέσει πόρους για την υποστήριξη της πολιτικής της; Πάρτε το παράδειγμα του Κοσσυφοπεδίου, που κατ’ εμέ είναι μια ιστορία επιτυχίας της Ευρωπαϊκής Ένωσης. Αυτό είναι ένα ευρωπαϊκό πρόβλημα που πρέπει να διευθετηθεί από Ευρωπαίους. Πώς μπορούν να συνεχίσουν οι Ευρωπαίοι να το κάνουν αυτό, αν δεν αποκτήσουν τους στρατιωτικούς και ανθρώπινους πόρους για να επιβάλουν τις αποφάσεις που λάβαμε από κοινού; Πώς πιστεύετε ότι η Ευρώπη μπορεί να καταστεί ο οικονομικός χώρος με τη μεγαλύτερη ευημερία στον κόσμο, αν αδυνατεί να αμυνθεί; Ναι, έχουμε το NATO. Από κανενός το μυαλό, πολλώ δε μάλλον του δικού μου μυαλού, δεν θα του περνούσε να αμφισβητήσει τη χρησιμότητα του NATO. Δεν τίθεται θέμα επιλογής μεταξύ μιας ευρωπαϊκής αμυντικής πολιτικής και του NATO, αλλά να έχουμε το NATO –τη συμμαχία με τους Αμερικανούς– και μια αυτόνομη ευρωπαϊκή πολιτική ασφαλείας. Αμφότερα μαζί, όχι το ένα αντί του άλλου. Επιτρέψτε μου να προσθέσω ότι δεν μπορούμε να συνεχίσουμε να έχουμε την Ευρώπη να διασφαλίζει την ασφάλειά της βασιζόμενη στη συμβολή μόλις τεσσάρων ή πέντε χωρών, ενώ οι άλλες βασίζονται στις προσπάθειες αυτών των τεσσάρων ή πέντε χωρών. Τα κράτη μέλη δεν μπορούν να συνεχίσουν μεμονωμένα να κατασκευάζουν τα αεροσκάφη τους, έχοντας πολεμικές βιομηχανίες που ανταγωνίζονται η μία την άλλη, σε σημείο που ρημάζονται και τελικά αποδυναμώνονται, απλά επειδή δεν είναι αρκετά ισχυρά για να έχουν μια ευρωπαϊκή αμυντική πολιτική. Έχω δει ευκολότερες καταστάσεις σε σύγκριση με την κατάσταση στην οποία έχει περιέλθει τώρα η Ευρώπη. Ας μου επιτραπεί να μιλήσω ελεύθερα, με την επίγνωση ότι, ως Προεδρεύων του Συμβουλίου, πρέπει να μιλήσω εκ μέρους όλων, πρέπει να λάβω υπόψη μου τις ευαισθησίες όλων, ταυτόχρονα δε, να προσέλθω με τις σωστές απαντήσεις. Τέταρτη προτεραιότητα: το εξαιρετικά δύσκολο ζήτημα της κοινής γεωργικής πολιτικής. Καταλήγω τώρα στο συμπέρασμά μου, που συνδέεται με αυτό. Επειδή ακριβώς είναι δύσκολο, πρέπει να συζητήσουμε επ’ αυτού. Έχω απόλυτη επίγνωση ότι ανάμεσά μας έχουμε γεωργικά κράτη που προασπίζουν σθεναρά την εργασία των αγροτών τους, ταυτόχρονα δε, κράτη που θεωρούν ότι αυτή η πολιτική κοστίζει υπερβολικά ακριβά. Κυρίες και κύριοι, επιτρέψτε μου να απευθύνω έκκληση στην κοινή λογική σας. Το 2050 ο κόσμος θα έχει 9 δισεκατομμύρια κατοίκους. Ήδη, λιμοκτονούν 800 εκατομμύρια. Ένα παιδί λιμοκτονεί κάθε 30 δευτερόλεπτα. Είναι λογικό να ζητούμε να μειώσει η Ευρώπη τη γεωργική της παραγωγή, σε μια στιγμή κατά την οποία ο κόσμος έχει τόσο μεγάλη ανάγκη από τρόφιμα; Δεν πιστεύω ότι αυτό είναι λογικό. Το θέμα δεν αφορά τη γαλλική γεωργία· αφορά την κοινή λογική. Επιτρέψτε μου να προσθέσω ένα δεύτερο σημείο: ασχέτως του αν η χώρα σας είναι γεωργική, η ασφάλεια των τροφίμων αφορά τους πάντες. Είναι, άραγε, λογικό να επιβάλλουμε, και ορθώς, κανόνες για την ιχνηλασιμότητα και την ασφάλεια των κτηνοτρόφων και των αγροτών και, από την άλλη, να συνεχίσουμε να εισάγουμε κρέας στην Ευρώπη, το οποίο προέρχεται από άλλες χώρες που δεν τηρούν κανέναν από τους κανόνες που επιβάλλουμε στους αγρότες μας; Τρίτο σημείο: ποτέ δεν ήταν τόσο υψηλές οι τιμές των γεωργικών προϊόντων. Αυτή ακριβώς είναι η κατάλληλη στιγμή να μιλήσουμε για τις τιμές, να μιλήσουμε για τις επιδοτήσεις και να μιλήσουμε για την κοινοτική προτίμηση. Πιστεύω, επίσης, ότι ανάμεσα στον υγειονομικό έλεγχο της κοινής γεωργικής πολιτικής και τις διαιτησίες σε θέματα χρηματοδοτήσεων, ίσως μπορέσουμε να συμφωνήσουμε σε ορισμένες έννοιες, όπως η επισιτιστική επάρκεια και η ασφάλεια των τροφίμων για την Ευρώπη. Κυρίες και κύριοι, υπάρχει μια ατέλειωτη σειρά άλλων θεμάτων: η κοινωνική διάσταση, επί παραδείγματι, είναι τεράστιο θέμα. Επιτρέψτε μου να κάνω μια επισήμανση. Ενίοτε διαπιστώνω μια ορισμένη αντίφαση: υπάρχει ενίοτε μια μονομερής άποψη ότι η Ευρώπη δεν πρέπει να ανακατεύεται με τα πάντα και ότι η Ευρώπη πρέπει να παρεμβαίνει μόνο σε πεδία που την αφορούν. Ωστόσο, οι ίδιοι άνθρωποι που κατηγορούν την Ευρώπη ότι χώνει τη μύτη της σε όλα είναι οι πρώτοι που μιλούν φωναχτά, όταν δεν κάνουμε λόγο για την κοινωνική διάσταση. Μέχρι τώρα, τα κράτη μέλη ανέκαθεν ήθελαν η κοινωνική πολιτική να είναι πρωτίστως εθνική αρμοδιότητα, διότι οι συντάξεις και η υγειονομική περίθαλψη είναι πρωτίστως εθνικά ζητήματα. Κυρίες και κύριοι, υπάρχει μια σειρά από οδηγίες για την κοινωνική πολιτική, που καλά έκανε ο Πρόεδρος Barroso και τις έβαλε στην ατζέντα. Αναφέρομαι σε αυτές που αφορούν τα συμβούλια των εργαζομένων, την προσωρινή εργασία και μια σειρά βασικών κανόνων που πρέπει να επιβάλλονται σε όλους στην Ευρώπη. Η γαλλική Προεδρία θα το καταστήσει αυτό προτεραιότητα. Και άλλα, επίσης, θέματα πρέπει να τεθούν στην ατζέντα της γαλλικής Προεδρίας, έστω και αν δεν είναι στη δικαιοδοσία της Ευρώπης. Επιτρέψτε μου να πάρω ως παράδειγμα κάτι που μας επηρεάζει όλους: τη νόσο Αλτσχάιμερ. Κύριε Cohn-Bendit, ποτέ δεν θα μου περνούσε από το μυαλό ότι κάποιος τόσο νέος όσο εσείς θα μπορούσε να έχει πληγεί από μια νόσο που, μολονότι δεν σας πλήττει, πλήττει εκατομμύρια Ευρωπαίων. Αυτά τα εκατομμύρια Ευρωπαίων είναι για εμένα το ίδιο σημαντικά όσο και η υγεία σας. Πρώτη παρατήρηση: έχουμε ένα θεσμικό πρόβλημα. Οι αρχηγοί κρατών και κυβερνήσεων προσπάθησαν να βρουν έναν συμβιβασμό με τη Συνθήκη της Λισαβόνας. Κανείς δεν είπε ότι η Συνθήκη της Λισαβόνας θα έλυνε όλα μας τα προβλήματα, ήταν όμως και παραμένει η έκφραση ενός συμβιβασμού που είναι αποδεκτός από όλους. Εγώ προσωπικά, ως Πρόεδρος της Γαλλικής Δημοκρατίας, έπρεπε να αναλάβω τις ευθύνες μου. Η Γαλλία ψήφισε «όχι» το 2005 και αυτό προκάλεσε ένα πρόβλημα για τη Γαλλία. Κυρίες και κύριοι, τα ζητήματα που πρέπει να αντιμετωπίσουμε είναι πολύ δύσκολα και περίπλοκα· ας προσπαθήσουμε να μεταδώσουμε σε όλους το αίσθημα ότι εργαζόμαστε για αυτό χωρίς ανομολόγητα κίνητρα και χωρίς προκαταλήψεις. Αυτό ακριβώς αναμένεται από εμάς. Βεβαίως, η επικουρικότητα σημαίνει ότι αυτό δεν είναι ευρωπαϊκή αρμοδιότητα. Ωστόσο, θα ήθελα να διοργανώσει η γαλλική Προεδρία μια συνάντηση όλων των ειδικών από όλες τις ευρωπαϊκές χώρες, ούτως ώστε να ανταλλάξουμε βέλτιστες πρακτικές, ούτως ώστε οι ερευνητές μας να συγκεντρώσουν τις δεξιότητές τους για να ανακαλύψουν περισσότερα για τη νόσο αυτή και ούτως ώστε από κοινού να εξεύρουμε μια λύση. Φανταστείτε μόνο τι θα λένε τότε οι Ευρωπαίοι για την Ευρώπη: είναι ένας τρόπος να θεραπεύσουμε αυτές τις απαίσιες νόσους. Ό,τι είπα για τη νόσο Αλτσχάιμερ μπορεί να εφαρμοστεί για τον καρκίνο, που διαλύει οικογένειες. Δεν υπάρχει κανένας λόγος να εργάζεται κανείς κατά μόνας για να βρει λύσεις στον καρκίνο, όταν μαζί θα έχουμε περισσότερους πόρους και θα είμαστε ισχυρότεροι. Τέλος, σε σχέση με τον πολιτισμό και τον αθλητισμό, επιτρέψτε μου να πω ότι είναι μεγάλο λάθος να μην συζητούμε τα θέματα που αφορούν την καθημερινότητα των Ευρωπαίων. Υπάρχει μια ευρωπαϊκή πολιτιστική εξαίρεση. Πρέπει να καταστήσουμε τον πολιτισμό σκέλος των καθημερινών μας συζητήσεων στην Ευρώπη. Ο κόσμος δεν είναι υποχρεωμένος να υποκλιθεί σε μία γλώσσα και έναν πολιτισμό. Πρέπει σαφώς να εξετάσουμε το ζήτημα του ΦΠΑ στα βίντεο και τα CD, όπως συνέβη με τον ΦΠΑ στα βιβλία, που το ρυθμίσατε. Σε ό,τι αφορά τον αθλητισμό, που υπερβαίνει τις πολιτικές διαιρέσεις, επιτρέψτε μου μόνο να πω ότι θα ήθελα εν προκειμένω να υπάρξει μια εξαίρεση στην Ευρώπη για τον αθλητισμό, όπως υπάρχει πολιτιστική εξαίρεση. Τάσσομαι υπέρ της ελεύθερης κυκλοφορίας προσώπων και αγαθών, δεν αποδέχομαι όμως την ιδέα ότι θα πρέπει να αναγκάσουμε τα ποδοσφαιρικά μας σωματεία να πληρώνουν, υπονομεύοντας τις επενδύσεις που κάνουν πολλά σωματεία σε εφήβους, που πρέπει να παραμένουν στο σωματείο για προπόνηση. Όλοι οι βουλευτές του ΕΚ πρέπει να υποστηρίξουν μια εξαίρεση στον αθλητισμό, που θα σημαίνει ότι ο αθλητισμός δεν υπόκειται στην οικονομία της αγοράς. Για να συνοψίσω, κυρίες και κύριοι, κύριε Πρόεδρε, θέλω να ολοκληρώσω –ζητώ συγνώμη που, δίχως αμφιβολία, μακρηγόρησα– με μια τελική παρατήρηση. Γνωρίζω πού πρόκειται να κάνω αυτήν την παρατήρηση: εκεί όπου χτυπάει η καρδιά της ευρωπαϊκής δημοκρατίας. Η Ευρώπη υπέφερε τα μάλα. Υπέφερε καταρχάς από τη δειλία μερικών από εμάς, που με μεγάλη τους χαρά άφηναν την Ευρώπη να πληρώνει για ευθύνες που πραγματικά ήταν ευθύνες πολιτικών ηγετών, οι οποίοι δεν είχαν τη βούληση να κάνουν δημόσια τις επιλογές που αρνούνταν να προασπιστούν στις Βρυξέλλες. Αυτό είναι δειλία. Το λέω αυτό στον Πρόεδρο του Ευρωπαϊκού Κοινοβουλίου και στον Πρόεδρο της Επιτροπής: η Προεδρία θα εργαστεί χέρι-χέρι μαζί σας. Αν κάποιο κράτος μέλος δεν συμφωνεί, ας το πει φωναχτά. Όπως είπα στον πολωνό Πρόεδρο, ο ίδιος διαπραγματεύτηκε τη Συνθήκη της Λισαβόνας, έδωσε τον λόγο του και όλοι πρέπει να τιμούμε τον λόγο μας. Το θέμα δεν άπτεται της πολιτικής, αλλά είναι ζήτημα ηθικής τάξης. Ωστόσο, η Ευρώπη υπέφερε και από κάτι ακόμα. Η Ευρώπη υπέφερε από την απουσία συζήτησης. Θα ήθελα να ολοκληρώσω με αυτό, διότι το θεωρώ πολύ σημαντικό. Τα θεσμικά μας όργανα είναι ανεξάρτητα, η ανεξαρτησία όμως δεν σημαίνει αδιαφορία. Αν εμείς, οι πολιτικοί ηγέτες, δεν έχουμε το θάρρος να συζητήσουμε, τότε ποιος θα το πράξει; Να συζητήσουμε τι; Ποια είναι η ορθή οικονομική στρατηγική; Ποια είναι η ορθή νομισματική στρατηγική; Ποια είναι η ορθή συναλλαγματική πολιτική; Ποια είναι η ορθή στρατηγική για τα επιτόκια; Ο καθένας, βεβαίως, δικαιούται να έχει τις πεποιθήσεις του και το λέω αυτό κυρίως στους γερμανούς φίλους μας. Ωστόσο, κανένας δεν έχει το δικαίωμα να εμποδίσει μια συζήτηση, μια εποικοδομητική συζήτηση. Όλοι βεβαίως θέλουν μια συμφωνία, όπως είναι η εμπορική συμφωνία που έχει τεθεί σε διαδικασία διαπραγμάτευσης. Ωστόσο, κανένας δεν πρέπει να φοβάται να πει ότι η Ευρώπη δεν πρέπει να είναι αφελής. Πρέπει να συζητήσουμε τα πλεονεκτήματα του ελεύθερου εμπορίου, πρέπει όμως επίσης να πούμε στις αναδυόμενες χώρες ότι δεν υπάρχει κανένας λόγος να ζητούν τα ίδια δικαιώματα, χωρίς να αναλαμβάνουν τις ίδιες υποχρεώσεις. Δεν πρέπει να φοβόμαστε να διεξαγάγουμε μια ευρωπαϊκή συζήτηση. Πρέπει να εμπλακούμε σε μια αξιοπρεπή ευρωπαϊκή συζήτηση, δεν πρέπει όμως να φοβόμαστε να προασπιστούμε τις πεποιθήσεις μας. Δεν αμφισβητούμε την ανεξαρτησία της ΕΚΤ, όταν ρωτάμε αν είναι λογικό να ανεβάζει τα επιτόκια στο 4,25%, τη στιγμή που τα επιτόκια στις ΗΠΑ είναι στο 2%. Διεξάγουμε μια συζήτηση. Μια ειρηνική συζήτηση, όπου κανένας δεν κατέχει το μονοπώλιο στην αλήθεια. Ούτε εγώ βέβαια, ούτε οι εμπειρογνώμονες, που πρέπει να καταδείξουν την αποτελεσματικότητα των αποφάσεών τους. Με αυτό το πνεύμα, κυρίες και κύριοι, προτίθεμαι, μαζί με τους γάλλους υπουργούς, να επωμιστώ αυτήν την ευθύνη. Γνωρίζω ότι αυτό είναι δύσκολο. Γνωρίζω ότι όταν είναι κάποιος Προεδρεύων του Συμβουλίου, δεν υπερασπίζεται τα συμφέροντα της χώρας του, αλλά τα συμφέροντα της Ένωσης. Γνωρίζω, κύριε Πρόεδρε, κύριοι Πρόεδροι, ότι πρέπει να εργαστούμε ως ομάδα προς το συμφέρον της Ευρώπης των 27, ελπίζω δε ότι σε ένα εξάμηνο θα μπορεί ο καθένας να πει: «η Ευρώπη σημείωσε πρόοδο χάρη στη συμμετοχή και τη στήριξή σας.» Πριν από τις εκλογές, προσέφερα στους γάλλους πολίτες την κοινοβουλευτική επικύρωση της Συνθήκης της Λισαβόνας. Πριν από τις εκλογές, είπα ότι δεν θα διενεργούσα δημοψήφισμα στη Γαλλία. Το είπα αυτό στον γαλλικό λαό με δημοκρατικό πνεύμα· ήταν μια επιλογή που έκανα τρεις ημέρες πριν από την εκλογή μου, πράγμα που θα μπορούσε να αποδειχθεί λίαν σημαντικό. Δεν μετάνιωσα για αυτήν την επιλογή. Πιστεύω ειλικρινά ότι τα θεσμικά ζητήματα, ο τρόπος που λειτουργούμε στην Ευρώπη, είναι υπόθεση που αφορά τους βουλευτές, όχι τα δημοψηφίσματα. Είναι μια πολιτική επιλογή την οποία κάνω και είναι μια πολιτική επιλογή που έκανα στη δική μου χώρα πριν από τις εκλογές. Επομένως, είναι απολύτως δημοκρατική. Έχουμε τώρα το πρόβλημα με την ιρλανδική ψήφο του «όχι». Δεν είναι, βέβαια, δουλειά ενός Γάλλου να κρίνει αυτήν την έκβαση, αν λάβουμε υπόψη την ολλανδική και τη γαλλική ψήφο του «όχι» που προηγήθηκαν. Επομένως, στις 21 Ιουλίου, για πρώτη φορά ως Προεδρεύων του Συμβουλίου, θα μεταβώ στην Ιρλανδία για να ακούσω, να συζητήσω και να προσπαθήσω να βρω λύσεις. Η γαλλική Προεδρία θα προτείνει μια μέθοδο, ευελπιστώ δε, μια λύση σε συμφωνία με την ιρλανδική κυβέρνηση, είτε τον Οκτώβριο είτε τον Δεκέμβριο. Το πρόβλημα είναι τούτο: πρέπει να αποφύγουμε να πιέσουμε τους ιρλανδούς φίλους μας και να καθορίσουμε ταυτόχρονα υπό ποιους όρους και με ποια Συνθήκη θα οργανώσουμε τις ευρωπαϊκές εκλογές του 2009. Επομένως, έχουμε λίγο χρόνο, όχι όμως και τόσο πολύ. Το οφείλουμε στους συμπολίτες μας να γνωρίζουν σε τι βάση θα οργανώσουμε τις ευρωπαϊκές εκλογές. Η βάση θα είναι είτε η Συνθήκη της Λισαβόνας είτε η Συνθήκη της Νίκαιας. Δεν θα υπάρξει μια νέα θεσμική διάσκεψη. Δεν θα υπάρξει νέα Συνθήκη. Θα είναι είτε η Λισαβόνα είτε η Νίκαια."@el10 "Mr President, ladies and gentlemen, it is a great honour for me to address your Assembly at such a critical moment for Europe. I am well aware that we all bear a heavy responsibility. Of course, as President-in-Office of the Council, I have a great responsibility, but the responsibility of all pro-Europeans is the same. May I add, just to be perfectly clear – it is my opinion, but that does not make it the truth – that I am one of those who have always supported European enlargement. The 2004 enlargement was a success. The family is back together; we should not regret that. However, I am one of those who have always wished that Europe had been wise enough to create new institutions before enlargement. That was a mistake and we are paying for it today. It would have been braver to establish institutions before enlargement. I want to be perfectly clear on this. Of course I do not regret enlargement. The family must stay together. However, I am adamant, President Pöttering, that we must not make the same mistakes again. If we stick with Nice, it is the Europe of 27. If we want enlargement – and personally I do – we need new institutions before enlarging. Who would have thought that Europe, with its 27 Member States, would be incapable of establishing its own institutions and that it would have no other priority than to keep on enlarging? Things have to be clear: if we want enlargement – and we do want enlargement – then we need new institutions. Let me add – and I am saying this to Mr Schulz – that I am in favour of bringing in the Balkans, that our Croatian friends, like our Serbian friends, are unquestionably European. However, the most pro-enlargement countries cannot say, ‘we do not want Lisbon’, yet at the same time, ‘we want enlargement’. It is Lisbon and enlargement. It is not blackmail, because in Europe, we do not do blackmail. It is a matter of consistency, honesty and logic. When it comes to Croatia, therefore, we must continue the negotiations, but everyone must shoulder their responsibilities. If Europe is to grow, and it must, then it must do so with new institutions. Another point: here and there in European debates I come across people saying, ‘well look, it does not matter if we have a multi-speed Europe.’ Perhaps one day we will unfortunately have to have a multi-speed Europe, but that can only be a last resort. Europe has paid dearly for being divided by a wall of shame. Europe has paid dearly for the dictatorship imposed on 80 million Europeans. Let us think hard before we leave anyone behind. When we were negotiating the Lisbon Treaty in Brussels, France fought to ensure that Poland could take its place in the Lisbon Treaty. How can we tell 38 million Poles that it is much easier to shake off the yoke of the dictatorship that they were under, and from which they freed themselves, thanks to high-calibre people such as Lech Walesa and Jean-Paul II, than to remain in a free Europe? There are 27 members in this family. Nobody should be left behind. We must bring everybody in the European family on board; that, at least, is what the French Presidency will work towards. Regarding other issues, and I believe that we can reach a consensus on them, nothing would be worse than for Europe to give the impression of being immobile because it is going through yet another an institutional drama. That would be an awful trap for us to fall into. We reject institutions that condemn us to immobility, but at the same time, Europeans are impatient because they think we are too immobile. Notwithstanding the institutional problem, perhaps even because of the institutional problem, Europe has a duty to act, and to act now. This is the message that the French Presidency would like us all to send to Europeans. We are in the process of resolving the institutional problems, but we are not condemned to inaction. What, then, are our priorities? The first is to show Europeans that Europe can protect them. Now I would like to say something about this word ‘protection’. Since ancient times, whenever people have elected a government, it was so that this government would protect them. Mr President, Europe must offer protection without protectionism. Protectionism gets us nowhere. Seeing European citizens today think that Europe, which was designed to protect them, is a source of concern rather than protection, is a real step backwards. Therefore, it is up to us to show how Europe is going to protect them on concrete issues. How do we get Europe out of the crisis in which it finds itself? How do we prevent immobility? How do we overcome our disagreements and use them to serve the same European ideal? Here we stand at the heart of European democracy. Each one of you, having the honour of sitting in this Parliament, has had to win the support of your compatriots. There are men and women of the left, of the centre, of the right; there are elected representatives from 27 countries. However, today we must turn our differences into a strength for an ailing European Union. The first is the energy and climate package. If there is one area in which our nations can do nothing if they act alone, it is in maintaining the ecological balance of our planet. When it comes to pollution, CO and the ozone layer, the borders between our countries are irrelevant. The stakes are high: since the meeting of IPCC experts, we have realised that we are the last generation that can prevent disaster. The last generation! If we do not do anything now, future generations may be able to limit the damage, but they will not be able to stop it. Every country in the world says: ‘I am willing to do something provided that the others start first.’ With this type of reasoning, our grandchildren’s grandchildren will never see any decisions made. If we Europeans wait for others to do something before we act, we could be waiting a long time. We created Europe to take our model of civilization to the world and to defend our values. Among those values is the certainty that the world is doomed if we do not take a decision right away. Europe must set an example. Europe must lead by example. We have a goal: the 2009 conference. This conference must manage and organise the post-Kyoto phase. Europe must come to it united, having decided to adopt the energy and climate package. If we do not, we will not have any leverage to get the Chinese, Indians, emerging countries and Americans to make the efforts that we have agreed on. Therefore, it is essential that, under the French Presidency, we adopt the energy and climate package submitted by the Commission. It is a demanding package, it is a difficult package, but I would like to appeal to everyone’s sense of responsibility. If every country starts wanting to renegotiate its own particular bugbear, the things it has a problem with, then, ladies and gentlemen, we will never reach an agreement. This is why the French Presidency is asking the European Parliament to rally behind it so that we can get the energy and climate package adopted within the next six months. That is a priority. It is not a right-wing or a left-wing priority, it is simply common sense. If we go into negotiations Member State by Member State, we have no chance of succeeding. Now, of course, there are points that need to be clarified or adapted. I am thinking in particular of a very difficult matter: namely the problems for our firms, on which we are rightly going to impose rules to maintain the balance of the planet. Should we, in Europe, impose essential rules on our firms and, at the same time, continue to import products from countries that do not abide by any of the rules that we impose on our businesses? That is not a matter of protectionism; it is a matter of fairness, justice and refusing to be naive. There is the problem of deciding on a border mechanism. Should there be free quotas or adjustment mechanisms? I do not know, but, in any case, we have to discuss it. Second question: I understand that, for some countries – I am thinking particularly of those that joined us in 2004, which largely rely on fossil fuels for their energy – the efforts demanded of them are considerable. These countries are telling us, ‘we have had growth for 10 years; please do not take that away from us.’ No doubt there is a way to get everyone on board and, with the President of the Commission, we have to work on it so that everyone realises that they will not be doomed to recession, misery, poverty and unemployment. This energy and climate package is an absolute priority for us. The world cannot wait; Europe has to lead the way. Second point: of the 27 countries, 24 are now in the Schengen Area; in other words, 24 countries out of 27. 23, you say? OK, 23 then, but that is still not bad. This does not include countries that are not members of the European Union but – and this is why we often have debates – are part of the Schengen Area. So what does this mean? It means that we have decided on complete freedom of movement between the Schengen Area countries. I would like to say to the leaders of the political groups and to members of parliament that we in France, with Bernard Kouchner and Jean-Pierre Jouyet, have taken a decision that was not easy to take. Since 1 July, there have no longer been any barriers preventing access to the French labour market, because I have announced that I will abolish all of the restrictions negotiated by my predecessors. Any worker from any EU country can come and work in France. We must make these differences an opportunity to reassure European citizens, who are worried. We must keep democracy alive, which means that we must engage in debate and at the same time create an image of a Europe that rejects immobility. Everyone must be on board in the European family, with its 27 Member States; nobody must be left behind. We are just a few months away from an important date for the European Parliament. It is reasonable for everyone to be conscious of this. At the same time, we must give the impression this morning of a Europe that is working for everyone. It was not that simple; it was not that easy. In any case, and French MEPs will correct me if I am wrong, I was told that it would be a disaster if I announced this decision. As usual, we made the decision, and no disaster materialised. I was not happy about the dispute over the infamous ‘Polish plumber’, which did not give my country or indeed Europe a very good name. That is not why we all built the European Union. Nevertheless, now that we no longer have any borders between us, is it fair, is it reasonable for each of us to go on deciding our own immigration policy, taking no notice of the others’ constraints? The European Pact on Immigration and Asylum is an essential document for the French Presidency, for two reasons. The first of these – and may I turn to the left of the Chamber first – is that if all of us, if all European countries have a European immigration policy, we remove immigration from national debates where extremists use poverty and fear to serve values that are not ours. The only way to have a responsible debate on immigration is to make it a European policy. No more partisan ulterior motives compelling countries with different sensitivities to work together. What Brice Hortefeux suggested, which was approved by all ministers and should be discussed by the Permanent Representatives Committee and by the European Council, seems to me a priority. It will show that Europe does not want to be a fortress, that Europe is not refusing to take people in, that Europe needs migrant workers, but that Europe cannot take in everyone who would like to come to Europe. Let me add that, when it comes to political asylum, it is not logical for one individual to be able to submit 27 applications to 27 democratic countries and not get the same answers every time to the same problem. Let me add that, for development with Africa, we will be stronger if we work together; this is the second priority of the French Presidency. Third priority: we want to further a concept often talked about in Europe, but which is making slow progress, and that is European defence. I am well aware that there is a lot of disagreement surrounding this issue, but let me tell you what I believe. How do you think Europe can become a political power and make itself heard if it cannot defend itself and deploy resources in support of its policy? Take the example of Kosovo, which to my mind is a European Union success story. This is a European problem, which has to be settled by Europeans. How can Europeans continue to do that if they do not acquire the military and human resources to enforce the decisions that we have taken together? How do you think that Europe can become the most prosperous economic area in the world if it is unable to defend itself? Yes, we have NATO. It would not occur to anyone, least of all me, to dispute the usefulness of NATO. It is not a matter of choosing between a European defence policy or NATO, but of having NATO – the alliance with the Americans – and an autonomous European security policy. It is both of these together, not one instead of the other. Let me add that we cannot go on having Europe ensuring its security based on the contribution of just four or five countries, with the others relying on the efforts of these four or five countries. The Member States cannot keep on building their own aircraft separately, having armaments industries that compete with each other to the point of ruin and ultimately are weakened, simply because they are not strong enough to have a European defence policy. I have seen easier situations than the one in which Europe now finds itself. If I may speak freely, conscious that, as President-in-Office of the Council, I must speak on everyone’s behalf, I have to take account of everyone’s sensibilities and at the same time come up with the right answers. Fourth priority: the extremely difficult issue of the common agricultural policy. I am coming now to my conclusion, which is linked with this. It is precisely because it is difficult that we need to talk about it. I am perfectly aware that among us we have agricultural States that fiercely defend the work of their farmers and, at the same time, States that think that this policy costs too much. Ladies and gentlemen, may I appeal to your common sense. In 2050 the world will have 9 billion inhabitants. Already, there 800 million people who are dying of starvation. A child starves to death every 30 seconds. Is it reasonable to ask Europe to reduce its agricultural production at a time when the world has such great need of foodstuffs? I do not think that this is reasonable. It is not about French agriculture; it is about common sense. Let me add a second point: regardless of whether your country is an agricultural one, food security concerns everyone. Is it reasonable to impose, rightly, traceability and safety rules on our breeders and farmers and go on importing meat into Europe which comes from other countries that do not abide by any of the rules that we are imposing on our farmers? Third point: agricultural prices have never been so high. It is precisely the right time to talk about prices, to talk about subsidies and to talk about Community preference. I also think that between the common agricultural policy’s health check and financial arbitration, we might be able to agree on certain concepts such as food sufficiency and food security for Europe. Ladies and gentlemen, there is a host of other topics: the social dimension, for example, is a huge issue. May I make one point. Sometimes I see a certain contradiction: a single-minded view sometimes exists that Europe should not meddle with everything and that Europe should intervene only in areas that concern it. However, the same people who accuse Europe of poking its nose into everything are the first to speak up when we do not talk about the social dimension. Until now, the Member States have always wanted social policy to be first and foremost a national competence, because pensions and healthcare are primarily national issues. Ladies and gentlemen, there are a number of social directives that President Barroso did well to put on the agenda. I am thinking of those on works councils, temporary work and a number of basic rules which have to be imposed on everyone in Europe. The French Presidency will make this a priority. Other subjects too should be put on the French Presidency’s agenda, even though they are not within Europe’s remit. Let me take an example of something which affects us all: Alzheimer’s disease. Mr Cohn-Bendit, it would never have occurred to me that someone so young as you should already be affected by a disease which, although it does not affect you, affects millions of Europeans. These millions of Europeans are just as important to me as your health. First observation: we have an institutional problem. Heads of State or Government have tried to find a compromise with the Lisbon Treaty. No one said that the Lisbon Treaty was going to solve all of our problems, but it was and remains the expression of a compromise acceptable to everyone. I myself, as President of the French Republic, had to face up to my responsibilities. France voted ‘no’ in 2005 and this caused a problem for France. Ladies and gentlemen, the issues that we have to address are very difficult and complex; let us try to give everyone the idea that we are working on this with no ulterior motives and no preconceptions. That is what is expected of us. Of course, subsidiarity means that this is not a European competence. Nevertheless, I would like the French Presidency to organise a meeting of all specialists from all European countries so that we can share best practice, so that our researchers can pool their skills to find out more about this disease and so that together we can find a solution. Just imagine what Europeans would say about Europe then: it is a way of curing these awful diseases. What I said about Alzheimer’s could apply to cancer, which breaks families apart. There is no reason for everyone to work on their own on finding solutions to cancer when together we will have more resources and be stronger. Finally, with regard to culture and sport, let me say that it is a big mistake not to talk about the issues that affect the day-to-day lives of Europeans. There is a European cultural exception. We must make culture a part of everyday debate in Europe. The world does not have to bow down to one language and one culture. We must clearly address the question of VAT on videos and CDs, like that of VAT on books, which you have settled. On sport, which transcends political divides, let me just say that I would like there to be a sporting exception in Europe, just as there is a cultural exception. I am in favour of the freedom of movement of individuals and goods, but I do not accept the idea that we should make our football clubs pay, undermining the investment that many clubs make in teenage boys, who need to stay with the club for training purposes. A sporting exception, which would mean that sport is not beholden to the market economy, should have the support of all MEPs. To conclude, ladies and gentlemen, Mr President, I would like to finish – apologies for having been too long, no doubt – with a final observation. I know where I am going to make this observation: where the heart of European democracy beats. Europe has suffered a great deal. It has suffered first of all from the cowardice of some of us, who were very happy to let Europe pay for responsibilities which were really those of political leaders, unwilling to make in public the choices that they refused to defend in Brussels. That is cowardice. I say this to the President of the European Parliament and to the President of the Commission: the Presidency will work hand in hand with you. If any Member State does not agree, let it speak up. As I said to the Polish President, he himself negotiated the Lisbon Treaty, he gave his word, and one’s word has to be honoured. It is not a question of politics, but a question of morals. However, Europe has suffered from something else too. Europe has suffered from a lack of debate. I would like to end with this because it is very important to me. Our institutions are independent, but independence does not mean indifference. If we, the political leaders, do not have the courage to debate, who will? To debate what? What is the right economic strategy? What is the right monetary strategy? What is the right exchange rate strategy? What is the right interest rate strategy? Of course everyone is entitled to their own beliefs, and I say this to our German friends in particular. However, no one has the right to prevent a debate, a constructive debate. Of course everyone wants an agreement, such as the trade agreement which is in the process of being negotiated. However, no one must be afraid of saying that Europe must not be naive. We have to discuss the advantages of free trade, but we must also tell emerging countries that there are no grounds for them to demand the same rights without taking on the same obligations. We must not be afraid to hold a European debate. We must engage in a dignified European debate, but we must not be afraid to defend our beliefs. We are not questioning the ECB’s independence when we ask whether it is reasonable to raise interest rates to 4.25% when US interest rates are at 2%. We are having a debate. A peaceful debate, where no one has a monopoly on the truth. I certainly do not, nor do the experts, who have to demonstrate the effectiveness of their decisions. It is in this spirit, ladies and gentlemen, that I intend, together with French ministers, to shoulder this responsibility. I know that it is difficult. I know that, when you are President-in-Office of the Council, you are not defending the interests of your country, but the interests of the Union. I know, Mr President, Presidents, that we have to work as a team in the interests of the Europe of 27, and I hope that in six months’ time everyone will be able to say: ‘Europe has made progress thanks to your participation and support.’ Before the elections, I offered the French people parliamentary ratification of the Lisbon Treaty. Before the elections, I said that I would not hold a referendum in France. I said this to the people of France in a democratic spirit; it was a choice I made three days before I was elected, which could have been highly significant. I do not regret that choice. I truly believe that institutional issues, the way in which we do things in Europe, are something for members of parliament rather than for referendums. It is a political choice that I am making and it is a political choice that I made in my own country before the elections. Therefore, it is perfectly democratic. We now have the problem of the Irish ‘no’ vote. It is certainly not for a Frenchman to pass judgment on this outcome considering the earlier Dutch and French ‘no’ votes. Therefore, on 21 July, for the first time as President-in-Office of the Council, I will go to Ireland to listen, engage in dialogue and try to find solutions. The French Presidency will propose a method and, I hope, a solution in agreement with the Irish Government, either in October or December. The problem is this: we must avoid both rushing our Irish friends and yet at the same time establish under what conditions and with what treaty we are going to organise the 2009 European elections. We therefore have a bit of time, but not that much. We owe it to our fellow citizens to know on what basis we are going to organise the European elections. The basis will be either the Lisbon Treaty or the Nice Treaty. There will not be a new institutional conference. There will not be a new treaty. It is either Lisbon or Nice."@en4 "Señor Presidente, Señorías, constituye un gran honor para mí dirigirme a su Asamblea en un momento tan crítico para Europa. Soy muy consciente de que todos tenemos una gran responsabilidad. Desde luego, como Presidente en ejercicio del Consejo, tengo una gran responsabilidad, pero la de todos los proeuropeos es la misma. Permítanme añadir, para ser perfectamente claro —es mi opinión, pero eso no la convierte en verdad— que soy una de esas personas que siempre ha apoyado la ampliación europea. La ampliación de 2004 fue un éxito. La familia se ha vuelto a reunir; no deberíamos lamentarlo. Sin embargo, soy de los que siempre han deseado que Europa hubiera sido lo suficientemente sabia para crear nuevas instituciones antes de la ampliación. Eso fue un error y hoy lo estamos pagando. Hubiera sido más valiente establecer instituciones antes de la ampliación. Quiero ser perfectamente claro a este respecto. Por supuesto que no lamento la ampliación. La familia debe permanecer unida. Sin embargo, soy inflexible, Presidente Pöttering, en cuanto a que no debemos volver a cometer los mismos errores. Si nos quedamos con Niza, será la Europa de los 27. Si queremos una ampliación —y personalmente la deseo—, necesitamos nuevas instituciones antes de proceder a ampliar. ¿Quién habría pensado que Europa, con sus 27 Estados miembros, sería incapaz de establecer sus propias instituciones y que no tendría otra prioridad que seguir ampliando? Hay que dejar las cosas claras: si queremos la ampliación —y sí la queremos—, entonces necesitamos nuevas instituciones. Permítanme agregar —y le digo esto al señor Schulz— que estoy a favor de incorporar los Balcanes, que nuestros amigos croatas, lo mismo que nuestros amigos serbios, son indiscutiblemente europeos. No obstante, los países más proclives a la ampliación no pueden decir: «no queremos Lisboa», pero al mismo tiempo, «queremos la ampliación». Se trata de Lisboa y la ampliación. No es ningún chantaje, ya que en Europa no practicamos el chantaje. Es una cuestión de coherencia, honradez y lógica. En lo tocante a Croacia, por tanto, hemos de continuar las negociaciones, pero todo el mundo tiene que asumir sus responsabilidades. Para que Europa crezca, y tiene que crecer, ha de hacerlo con instituciones nuevas. Otro punto: en debates europeos de aquí y de allá me encuentro con gente que dice: «bueno, no importa si tenemos una Europa de varias velocidades». Tal vez algún día tengamos que tener, a nuestro pesar, una Europa de varias velocidades, pero eso sólo puede constituir un último recurso. Europa ha pagado un alto precio por hallarse dividida por el muro de la vergüenza. Europa ha pagado un alto precio por la dictadura impuesta sobre 80 millones de europeos. Pensemos a fondo antes de dejar a nadie marginado. Cuando estábamos negociando el Tratado de Lisboa en Bruselas, Francia luchó por garantizar que Polonia pudiera ocupar su sitio en el Tratado de Lisboa. ¿Cómo podemos decirle a 38 millones de polacos que resulta muchos más sencillo sacudirse el yugo de la dictadura bajo el que se encontraban, y del que se liberaron ellos solos, gracias a personas de enjundia como Lech Walesa y Juan Pablo II, que permanecer dentro de una Europa libre? Hay 27 miembros en esta familia. Nadie debería quedar marginado. Hemos de incorporar a todo el mundo a la familia europea; eso, al menos, es lo que va a procurar la Presidencia francesa. Por lo que respecta a otros asuntos, creo que podemos alcanzar un consenso sobre ellos, nada sería peor que Europa diera la impresión de permanecer inmóvil por estar atravesando otro drama institucional. Sería horrible que cayéramos en esa trampa. Rechazamos las instituciones que nos condenan al inmovilismo, pero al mismo tiempo, los europeos se muestran impacientes porque piensan que somos demasiado inmovilistas. Al margen del problema institucional, tal vez incluso merced a él, Europa tiene la obligación de actuar, y de hacerlo ahora. Ése es el mensaje que la Presidencia francesa querría que todos enviáramos a los europeos. Nos encontramos en el proceso de resolver los problemas institucionales, pero no estamos condenados a la inacción. ¿Cuáles son, entonces, nuestras prioridades? La primera es mostrar a los europeos que Europa es capaz de protegerlos. Me gustaría decir algo sobre este término «protección». Desde tiempos remotos, siempre que la gente ha elegido un gobierno, ocurría que dicho gobierno los protegía. Señor Presidente, Europa tiene que ofrecer protección sin proteccionismo. El proteccionismo no nos lleva a ninguna parte. Ver que los ciudadanos europeos piensan que Europa, que se planteó para protegerlos, es una fuente de preocupaciones en lugar de protección, constituye un auténtico paso atrás. Por tanto, es responsabilidad nuestra mostrar cómo Europa va a protegerlos en temas concretos. ¿Cómo sacamos a Europa de la crisis en que se encuentra sumida? ¿Cómo evitamos la inmovilidad? ¿Cómo superamos nuestras diferencias y las utilizamos para servir a un mismo ideal europeo? Nos encontramos aquí en el corazón de la democracia europea. Cada uno de ustedes, al que cabe el honor de sentarse en este Parlamento, ha tenido que conquistar el apoyo de sus conciudadanos. Hay hombres y mujeres de la izquierda, del centro, de la derecha, hay representantes elegidos de 27 países. Sin embargo, hoy hemos de convertir nuestras diferencias en apoyo a una Unión Europea doliente. El primero es el paquete energético y climático. Si hay un ámbito en el que nuestras naciones no pueden hacer nada actuando por sí solas, es en el mantenimiento del equilibrio ecológico de nuestro planeta. Cuando se trata de la contaminación, el CO y la capa de ozono, las fronteras entre nuestros países resultan irrelevantes. El riesgo es elevado: a partir de la reunión de los expertos del IPCC, hemos comprendido que somos la última generación que puede evitar el desastre. ¡La última generación! Si no hacemos nada ahora, las generaciones futuras podrán limitar el daño, pero no serán capaces de detenerlo. Cada país del mundo dice: «estoy dispuesto a hacer algo, siempre que los demás empiecen antes». Con este tipo de razonamiento, los nietos de nuestros nietos jamás verán que se haya tomado ninguna decisión. Si los europeos esperásemos a que otros hagan algo antes de actuar nosotros, podríamos esperar mucho tiempo. Creamos Europa para llevar nuestro modelo de civilización al mundo y defender nuestros valores. Entre tales valores se encuentra la certidumbre de que el mundo está condenado si no tomamos una decisión de inmediato. Europa tiene que dar ejemplo. Europa tiene que estar a la cabeza mediante el ejemplo. Tenemos un objetivo: la conferencia de 2009. Esta conferencia tiene que gestionar y organizar la fase posterior a Kyoto. Europa tiene que acudir unida, habiendo decidido la aprobación del paquete energético y climático. Si no lo hacemos, no tendremos fuerza alguna para conseguir que los chinos, los indios, los países emergentes y los norteamericanos hagan los esfuerzos que hemos acordado. Por tanto, es fundamental que, bajo la Presidencia francesa, aprobemos el paquete energético y climático presentado por la Comisión. Se trata de un paquete exigente, es un paquete difícil, pero quiero apelar al sentido de la responsabilidad de todo el mundo. Si cada país comienza a querer renegociar su propia pesadilla particular, las cosas que le suponen un problema, entonces, Señorías, jamás alcanzaremos un acuerdo. Esa es la razón por la que la Presidencia francesa está pidiendo al Parlamento Europeo que se ocupe de ello para que consigamos que el paquete energético y climático sea aprobado dentro de los próximos seis meses. Eso constituye una prioridad. No se trata de una prioridad de la derecha o de la izquierda, es simplemente de sentido común. Si entablamos negociaciones Estado miembro a Estado miembro, no tendremos ninguna posibilidad de éxito. Pero, desde luego, hay puntos que precisan ser clarificados o adaptados. Estoy pensando concretamente en un asunto espinoso: a saber, los problemas de nuestras empresas, a las que, ciertamente, vamos a imponer normas para que mantengan el equilibrio del planeta. ¿Deberíamos imponer en Europa normas básicas a nuestras empresas, y al mismo tiempo, continuar importando productos de países que no acatan ninguna de las reglas que imponemos a nuestras empresas? No es cuestión de proteccionismo; es un asunto de equidad, justicia y negarnos a ser ingenuos. Está el problema de decidir acerca de un mecanismo fronterizo. ¿Debería haber cuotas libres o mecanismos de ajuste? No lo sé, pero en cualquier caso, tenemos que debatirlo. Segunda cuestión: entiendo que, para algunos países —estoy pensando concretamente en quienes se adhirieron en 2004, que dependen en gran medida de combustibles fósiles para su energía— los esfuerzos que se les exigen son considerables. Estos países nos están diciendo: «hemos tenido crecimiento durante 10 años, por favor, no nos lo quiten». Existe desde luego una forma de tener a todo el mundo a bordo y, con el Presidente de la Comisión, hemos de trabajar en ello para que todo el mundo comprenda que no va a quedar condenado a la recesión, la miseria, la pobreza y el paro. Este paquete energético y climático constituye una prioridad absoluta para nosotros. El mundo no puede esperar; Europa tiene que marcar el camino. Segundo punto: de los 27 países, 24 se encuentran ahora en el espacio Schengen; dicho de otra manera, 24 países de un total de 27. ¿Dice usted que 23? Bien, que sean 23, pero sigue sin estar nada mal. Esto no incluye países que no son miembros de la Unión Europea pero que —y esa es la razón por la que a menudo tenemos debates— forman parte del espacio Schengen. ¿Qué significa esto? Significa que hemos decidido la plena libertad de circulación entre los países del espacio Schengen. Quiero decir a los dirigentes de los Grupos políticos y a los diputados al Parlamento Europeo que nosotros, en Francia, con Bernard Kouchner y Jean-Pierre Jouyet, hemos tomado una decisión que no resultada fácil de adoptar. Desde el 1 de julio, han dejado de existir barreras que impidan el acceso al mercado laboral francés, ya que he anunciado que voy a suprimir todas las restricciones negociadas por mis predecesores. Cualquier trabajador de cualquier país de la UE puede venir a trabajar a Francia. Tenemos que transformar estas diferencias en una oportunidad para tranquilizar a los ciudadanos europeos, que están preocupados. Hemos de mantener la democracia con vida, lo que significa que hemos de entablar un debate y, al mismo tiempo, crear una imagen de una Europa que rechaza el inmovilismo. Todo el mundo tiene que formar parte de la familia europea, con sus 27 Estados miembros; nadie debe quedarse al margen. Nos encontramos a muy pocos meses de una fecha importante para el Parlamento Europeo. Es conveniente que todo el mundo sea consciente de ello. Al mismo tiempo, en esta mañana hemos de dar la impresión de una Europa que trabaja para todo el mundo. No ha sido nada sencillo; no ha sido tan fácil. En cualquier caso, y los diputados franceses al Parlamento Europeo me corregirán si me equivoco, se me anunció que sería un desastre si anunciaba esta decisión. Como de costumbre, tomamos la decisión, y no se produjo ningún desastre. No me produjo ninguna satisfacción la disputa acerca del infame «fontanero polaco», lo que no proporcionó buena fama ni a mi país ni, de hecho, a Europa. Esa no es la razón por la que todos hemos construido la Unión Europea. No obstante, ahora que no tenemos fronteras entre nosotros, ¿es equitativo, es razonable que cada uno de nosotros decidamos nuestra propia política de inmigración, sin tener en cuenta las limitaciones de los demás? El pacto europeo sobre inmigración y asilo es un documento esencial para la Presidencia francesa, por dos razones. La primera de ellas —y me voy a dirigir primero a la parte izquierda de la Cámara— es que, si todos nosotros, si todos los países europeos tienen una política de inmigración europea, suprimimos la inmigración de los debates nacionales en los que los extremistas utilizan la pobreza y el miedo para servir a unos valores que no son nuestros. La única forma de celebrar un debate responsable sobre inmigración es convertirla en una política europea. No más ulteriores motivaciones partidistas que obliguen a trabajar juntos a los países con diferentes sensibilidades. Lo que ha sugerido Brice Hortefeux, que fue aprobado por todos los ministros y que debería ser debatido por el Comité de Representantes Permanentes y por el Consejo Europeo, me parece prioritario. Demostrará que Europa no quiere ser una fortaleza, que Europa no se niega a dar entrada a personas, que Europa necesita trabajadores inmigrantes, pero que Europa no puede acoger a todo aquel que quiera venir a Europa. Permítanme añadir que, cuando se trata de asilo político, no es lógico que una persona pueda presentar 27 solicitudes a 27 países democráticos y no reciba la misma respuesta en cada caso al mismo problema. Permítanme agregar que, para el desarrollo con África, seremos más fuertes si trabajamos juntos; ésta es la segunda prioridad de la Presidencia francesa. Tercera prioridad: queremos promover un planteamiento del que a menudo se habla en Europa, pero que avanza lentamente, y es el de la defensa europea. Soy bien consciente de que existe un enorme desacuerdo en torno a este asunto, pero déjenme exponerles lo que yo pienso. ¿Cómo creen que Europa puede convertirse en una potencia política y puede hacerse oír, si no puede defenderse a sí misma y desplegar recursos en apoyo de su política? Tomemos el ejemplo de Kosovo, que a mi parecer constituye una historia de éxito de la Unión Europea. Se trata de un problema europeo, que ha de ser resuelto por los europeos. ¿Cómo pueden continuar haciendo eso los europeos si no adquieren los recursos militares y humanos para poner en práctica las decisiones que hemos adoptado juntos? ¿Cómo piensan ustedes que Europa puede convertirse en el espacio económico más próspero en el mundo, si no es capaz de defenderse? Sí, tenemos a la OTAN. A nadie se le ocurriría, a mí menos que a nadie, discutir la utilidad de la OTAN. No se trata de elegir entre una política de defensa europea y la OTAN, sino de tener la OTAN —la alianza con los norteamericanos— y una política de seguridad europea autónoma. Se trata de ambas cosas juntas, no de una en lugar de otra. Permítanme añadir que no podemos seguir permitiendo que Europa garantice su seguridad sobre la base de la contribución de sólo cuatro o cinco países, confiando los demás en los esfuerzos de esos cuatro o cinco países. Los Estados miembros no pueden seguir construyendo su propio avión por separado, tener industrias armamentísticas que compitan entre sí hasta el punto de arruinarse y, en última instancia, se vean debilitados, simplemente porque no son suficientemente fuertes para tener una política de defensa europea. He conocido situaciones más sencillas que en la que se encuentra Europa ahora. Si se me permite hablar con libertad, a sabiendas de que, como Presidente en ejercicio del Consejo, tengo que hacerlo en nombre de todo el mundo, he de tener en cuenta las sensibilidades de todos y, al mismo tiempo, aportar las respuestas adecuadas. Cuarta prioridad: el asunto extremadamente dificultoso de la Política Agrícola Común. Estoy llegando a mi conclusión, que está ligada con esto. Precisamente porque es difícil necesitamos hablar de ella. Soy perfectamente consciente de que entre nosotros contamos con Estados agrícolas que defienden denodadamente el trabajo de sus agricultores y, al mismo tiempo, Estados que piensan que esta política cuesta demasiado. Señorías, permítanme apelar a su sentido común. En 2050, el mundo tendrá 9 000 millones de habitantes. Ya hay 800 millones de personas que mueren de inanición. Cada 30 segundos muere un niño de hambre. ¿Es razonable pedir a Europa que reduzca su producción agrícola en unos momentos en que el mundo tiene una necesidad tan grande de alimentos? No creo que eso sea razonable. No se trata de la agricultura francesa; se trata de sentido común. Permítanme añadir un segundo punto: con independencia de que su país sea agrícola o no, la seguridad alimentaria afecta a todo el mundo. ¿Es razonable imponer, apropiadamente, normas sobre trazabilidad y seguridad a nuestros ganaderos y agricultores y seguir importando carne a Europa procedente de otros países que no cumplen ninguna de las normas que imponemos a nuestros agricultores? Tercer punto: los precios agrícolas jamás han sido tan elevados. Es justo el momento oportuno para hablar de precios, para hablar de subvenciones y para hablar de la preferencia comunitaria. Pienso asimismo que entre el chequeo a la Política Agrícola Común y el arbitraje financiero, podemos ponernos de acuerdo sobre determinados conceptos como suficiencia alimentaria y seguridad alimentaria para Europa. Señorías, existe toda un sinfín de otros temas: la dimensión social, por ejemplo, es un tema ingente. Permítanme exponer un punto. A veces detecto una cierta contradicción: en ocasiones existe un pensamiento simplista de que Europa no debería entrometerse en todo y que Europa sólo debe intervenir en ámbitos que le afecten. Sin embargo, la misma gente que acusa a Europa de meter la nariz en todo es la primera en pronunciarse cuando no hablamos de la dimensión social. Hasta ahora, los Estados miembros siempre han querido que la política social sea, por encima de todo, una competencia nacional, ya que las pensiones y la asistencia sanitaria son prioritariamente asuntos nacionales. Señorías, existe una serie de Directivas sociales que el Presidente Barroso ha hecho muy bien en incluirlas en la agenda. Estoy pensando en las relativas a los comités de empresa, al trabajo temporal y a una serie de normas básicas que deben imponerse a todo el mundo en Europa. La Presidencia francesa va a convertir esto en prioritario. Hay otros asuntos que también deberían incluirse en la agenda de la Presidencia francesa, aun cuando no sean cometido de Europa. Permítanme poner un ejemplo de algo que nos afecta a todos: la enfermedad de Alzheimer. Señor Cohn-Bendit, jamás se me habría ocurrido que una persona tan joven como usted pudiera padecer una enfermedad que, aunque no le afecte a usted, sí afecta a millones de europeos. Estos millones de europeos son tan importantes para mí como la salud de usted. Primera observación: tenemos un problema institucional. Los Jefes de Estado y de Gobierno han intentado encontrar un compromiso con el Tratado de Lisboa. Nadie ha dicho que el Tratado de Lisboa fuera a resolver todos nuestros problemas, pero ha sido y continúa siendo la expresión de un compromiso aceptable para todo el mundo. Yo personalmente, como Presidente de la República Francesa, he tenido que asumir mis responsabilidades. Francia votó «no» en 2005 y eso le causó un problema a Francia. Señorías, los asuntos que hemos de resolver son muy difíciles y complejos; intentemos transmitir a todo el mundo la idea de que estamos trabajando en este tema sin motivos ocultos y sin ideas preconcebidas. Eso es lo que se espera de nosotros. Desde luego, subsidiariedad significa que ésta no es una competencia europea. No obstante, quiero que la Presidencia francesa organice una reunión de todos los especialistas de todos los países europeos a fin de que compartamos buenas prácticas, al objeto de que nuestros investigadores puedan aunar sus conocimientos para conocer más de esta enfermedad y que, juntos, podamos encontrar una solución. Imagínense qué dirían entonces de Europa los europeos: es una forma de curar estas horribles enfermedades. Lo que he dicho sobre Alzheimer podría aplicarse al cáncer, que destroza familias enteras. No existe ninguna razón para que cada cual trabaje por su cuenta a fin de encontrar soluciones al cáncer, cuando juntos dispondremos de más recursos y seremos más fuertes. Por último, con respecto a la cultura y el deporte, permítanme decir que es un gran error no hablar de los temas que afectan a las vidas cotidianas de los europeos. Existe una excepción cultural europea. Tenemos que convertir la cultura en parte del debate cotidiano en Europa. El mundo no tiene que rendir pleitesía a una lengua y una cultura. Tenemos que abordar claramente la cuestión del IVA sobre los vídeos y los CD, al igual que el IVA sobre los libros, que ustedes han resuelto. En cuanto al deporte, que trasciende las divisiones políticas, déjenme decir que me gustaría que hubiera una excepción deportiva en Europa, al igual que existe una excepción cultural. Estoy a favor de la libertad de circulación de las personas y los bienes, pero no acepto la idea de que tengamos que obligar a pagar a nuestros clubes de fútbol, menoscabando la inversión que muchos clubes realizan en adolescentes, que tienen que permanecer con el club a efectos de entrenamiento. Una excepción deportiva, que supondría que el deporte no esté sujeto a la economía de mercado, debería contar con el apoyo de todos los diputados al Parlamento Europeo. Para finalizar, Señorías, señor Presidente, quisiera terminar —pido disculpas por haberme dilatado tanto, sin duda— con una última observación. Sé bien dónde voy a hacer este comentario: en el lugar donde late el corazón de la democracia europea. Europa ha pasado por grandes sufrimientos. Ha padecido, ante todo, por la cobardía de algunos de nosotros, que nos sentíamos muy a gusto dejando que Europa pagase por responsabilidades que en realidad correspondían a los dirigentes políticos, negándonos a tomar en público las decisiones que ellos rehusaban defender en Bruselas. Eso se llama cobardía. Al Presidente del Parlamento y al Presidente de la Comisión les digo lo siguiente: la Presidencia va a trabajar hombro con hombro con ustedes. Si algún Estado miembro no está de acuerdo, que lo diga. Como le he dicho al Presidente polaco, fue él en persona quien negoció el Tratado de Lisboa, él quien dio su palabra, y la palabra dada hay que cumplirla. No se trata de una cuestión política, sino de ética. No obstante, Europa ha sufrido también por otro asunto. Europa ha adolecido de una falta de debate. Quiero terminar con esto porque es muy importante para mí. Nuestras instituciones son independientes, pero independencia no significa indiferencia. Si nosotros, los dirigentes políticos, no tenemos valor para debatir, ¿quién lo va a tener? ¿Debatir qué? ¿Cuál es la estrategia económica acertada? ¿Cuál es la estrategia monetaria acertada? ¿Cuál es la correcta estrategia sobre tipos de cambio? ¿Cuál es la correcta estrategia sobre tipos de interés? Cada uno, por supuesto, tiene derecho a tener sus propias creencias, y esto va especialmente para nuestros amigos alemanes. Sin embargo, nadie tiene el derecho a impedir un debate, un debate constructivo. Por supuesto que todo el mundo desea un acuerdo, como el acuerdo comercial que se halla en proceso de negociación. Sin embargo, nadie tiene que sentir miedo a proclamar que Europa no debe ser ingenua. Hemos de discutir las ventajas del libre comercio, pero también debemos decirles a los países emergentes que no existe motivo alguno para que ellos exijan los mismos derechos sin asumir las mismas obligaciones. No debemos tener miedo a celebrar un debate europeo. Hemos de practicar un debate europeo dignificado, pero no hemos de temer defender nuestras creencias. No estamos poniendo en duda la independencia del BCE cuando preguntamos si es razonable elevar los tipos de interés hasta el 4,25 %, hallándose los tipos de interés de los Estados Unidos en el 2 %. Estamos celebrando un debate. Un debate pacífico, en el que nadie tiene el monopolio de la verdad. Yo desde luego no lo tengo, ni tampoco los expertos, que han de demostrar la efectividad de sus decisiones. Es con este espíritu, Señorías, con el que me propongo, junto con los ministros franceses, asumir esta responsabilidad. Sé que es difícil. Sé que, cuando se es Presidente en ejercicio del Consejo, uno no está defendiendo los intereses del propio país, sino los de la Unión. Sé, señor Presidente, señores Presidentes, que hemos de trabajar en equipo en favor de los intereses de la Europa de los 27, y espero que, pasados seis meses, todo el mundo pueda decir: «Europa ha realizado progresos gracias a su participación y apoyo». Antes de las elecciones, yo ofrecí al pueblo francés la ratificación parlamentaria del Tratado de Lisboa. Antes de las elecciones, yo dije que no celebraría un referéndum en Francia. Le dije esto al pueblo de Francia con un talante democrático; fue una elección que yo tomé tres días antes de ser elegido, lo que podría haber sido altamente significativo. No lamento aquella elección. Creo verdaderamente que los asuntos institucionales, la forma en que hacemos las cosas en Europa, es algo que compete a los diputados al Parlamento Europeo más que a los referendos. Es una elección política que estoy haciendo y es una elección política que hice en mi propio país antes de las elecciones. Por tanto, es perfectamente democrática. Ahora tenemos el problema del voto negativo irlandés. Desde luego no corresponde a un individuo francés enjuiciar este resultado, teniendo en cuenta las anteriores votaciones negativas neerlandesa y francesa. Por consiguiente, el 21 de julio, por primera vez como Presidente en ejercicio del Consejo, voy a acudir a Irlanda para escuchar, entablar diálogo e intentar encontrar soluciones. La Presidencia francesa va a proponer un método y, espero, una solución de acuerdo con el Gobierno irlandés, bien en octubre o en diciembre. El problema es el siguiente: hemos de evitar apremiar a nuestros amigos irlandeses, al tiempo que debemos establecer en qué condiciones y con qué tratado vamos a organizar las elecciones europeas de 2009. Por tanto, tenemos algo de tiempo, pero tampoco tanto. Nuestro deber con nuestros ciudadanos es informarles acerca de sobre qué base vamos a organizar las elecciones europeas. La base será el Tratado de Lisboa o el Tratado de Niza. No habrá una nueva conferencia institucional. No habrá un nuevo tratado. O es Lisboa o es Niza."@es21 "Lugupeetud juhataja, daamid ja härrad, mul on suur au pöörduda teie assamblee poole Euroopa jaoks nii kriitilisel hetkel. Tean hästi, et me kõik kanname suurt vastutust. Muidugi, nõukogu eesistujana on mul suur vastutus, aga kõikide Euroopa pooldajate vastutus on sama. Kas ma võin lisada, et teha see täiesti selgeks – see on minu arvamus, aga see ei tee seda tõeks – et ma olen üks neist, kes on alati toetanud Euroopa laienemist. 2004. aasta laienemine oli edukas. Perekond on jälle koos – me ei peaks seda kahetsema. Siiski olen ma üks neist, kes on alati soovinud, et Euroopa oleks küllalt tark, et luua uued institutsioonid enne laienemist. See oli viga ja täna me maksame selle eest. Oleks olnud parem luua institutsioonid enne laienemist. Tahan selle täiesti selgelt välja öelda. Muidugi ei kahetse ma laienemist. Perekond peab kokku jääma. Siiski olen ma järeleandmatu, president Pöttering, et me ei peaks tegema samu vigu uuesti. Kui me jääme Nice’i lepingu juurde, on see 27 liikmesriigist koosnev Euroopa. Kui me tahame laieneda – ja mina isiklikult tahan – on meil vaja uusi institutsioone enne laienemist. Kes oleks arvanud, et Euroopa oma 27 liikmesriigiga ei ole suuteline looma oma institutsioone ja et tal ei ole muud prioriteeti, kui jätkata laienemist? Asjad peavad olema selged: kui me tahame laienemist – ja me tahame laienemist – siis vajame me uusi institutsioone. Lubage mul lisada – ja ma ütlen seda härra Schulzile – et ma olen selle poolt, et tuua sisse Balkani riigid, et meie Horvaatia sõbrad, nagu ka meie Serbia sõbrad, on kaheldamatult eurooplased. Siiski, laienemist pooldavad riigid ei saa öelda „me ei taha Lissaboni lepingut”, ja samal ajal „me tahame laienemist”. See on Lissaboni leping ja laienemine. See pole väljapressimine, sest Euroopas me ei tegele väljapressimisega. See on järjekindluse, aususe ja loogika küsimus. Kui asi puudutab Horvaatiat, peame me jätkama läbirääkimisi, aga igaüks peab kandma oma vastutust. Kui Euroopa kasvab, ja ta peab seda tegema, siis peab ta seda tegema uute institutsioonidega. Teine mõte: siin ja seal Euroopa aruteludel ma kohtun inimestega, kes ütlevad „tegelikult pole oluline, et meil on eri kiirusel arenevad liikmesriigid”. Võib-olla on meil ühel päeval kahjuks selline EL, kus liikmed arenevad erineval kiirusel, aga see võib olla vaid viimane abinõu. Euroopa on kallilt maksnud selle eest, et on olnud eraldatud häbimüüriga. Euroopa on maksnud kallilt diktaatorluse eest, mis oli peale surutud 80 miljonile eurooplasele. Mõelgem enne tõsiselt, kui jätame kellegi kõrvale. Kui me pidasime läbirääkimisi Lissaboni lepingu üle Brüsselis, võitles Prantsusmaa, et tagada, et Poola saaks koha Lissaboni lepingus. Kuidas me saame öelda 38 miljonile poolakale, et on palju lihtsam raputada endalt diktaatorluse ikked, mille all nad olid, ja millest nad vabastasid end tänu sellistele kõrgetasemelistele inimestele nagu Lech Walesa ja Johannes Paulus II, kui jääda vabasse Euroopasse? Selles perekonnas on 27 liiget. Kedagi ei tohi kõrvale jätta. Me peame kaasama kõik Euroopa perekonnas – vähemalt töötab eesistujariik Prantsusmaa selles suunas. Mis puudutab teisi teemasid, ja ma usun, et me jõuame neis konsensusele, pole Euroopa jaoks midagi halvemat, kui jätta mulje paigalseisust, selle tõttu, et ta läbib veel ühte institutsioonilist draamat. See oleks meie jaoks kohutav lõks, kuhu langeda. Me lükkame tagasi institutsioonid, mis mõistavad meid hukka paigalseisu pärast, aga samal ajal on eurooplased kannatamatud, kuna nad arvavad, et me seisame liialt paigal. Hoolimata institutsioonilisest probleemist, võib olla isegi institutsioonilise probleemi pärast, peab Euroopa tegutsema ja tegutsema nüüd. See on sõnum, mida Prantsusmaa eesistujariigina tahaks meil kõigil lasta eurooplastele saata. Me oleme institutsioonilise probleemi lahendamise protsessis, aga me ei ole hukka mõistnud tegevusetust. Mis siis on meie prioriteedid? Esiteks näidata eurooplastele, et Euroopa võib neid kaitsta. Nüüd tahaksin ma öelda midagi sõna „kaitsmine” kohta. Ammustest aegadest, millal tahes rahvas valis valitsust, oli see nii, et see valitsus kaitseks neid. Härra juhataja, Euroopa peab pakkuma kaitset ilma protektsionismita. Protektsionism ei vii meid kuhugi. Nähes Euroopa kodanikke täna arvamas, et Euroopa, mis oli mõeldud neid kaitsma, on pigem murede kui kaitse allikas, on see tõeline samm tagasi. Seetõttu sõltub meist selle näitamine, kuidas Euroopa kaitseb neid konkreetsetes küsimustes. Kuidas me saame Euroopa välja tuua sellest kriisist, milles ta on? Kuidas me saame ära hoida seisakut? Kuidas me saame ületada oma lahkarvamusi ja kasutada neid sama Euroopa ideaali teenimiseks? Siin seisame me Euroopa demokraatia südames. Igaüks teist, kellel on au istuda siin parlamendis, on pidanud võitma oma kaasmaalaste toetuse. Siin on mehed ja naised vasakult, keskelt ja paremalt; siin on valitud esindajad 27 riigist. Siiski peame me täna pöörama oma erinevused põdura Euroopa Liidu vastupidavuseks. Esimene on energia- ja kliimapakett. Kui on üks piirkond, kus meie rahvad ei saa üksinda tegutsedes midagi teha, siis on see meie planeedi ökoloogilise tasakaalu tagamine. Kui asi puudutab saastet, CO ja osoonikihti, on piirid meie riikide vahel vähe olulised. Panused on kõrged: valitsustevahelise kliimamuutuste rühma ekspertide koosolekul taipasime me, et oleme viimane põlvkond, kes saab katastroofi vältida. Viimane põlvkond! Kui me ei tee midagi praegu, siis tulevased põlvkonnad võivad piirata kahjustusi, aga nad ei saa neid ära hoida. Iga riik maailmas ütleb: „Ma olen valmis midagi tegema, kui teised alustavad esimesena.” Sellise mõtlemisviisiga ei näe meie lastelaste lapselapsed kunagi tehtud otsuseid. Kui eurooplased ootavad, et teised teeksid midagi enne, kui meie tegutseme, võime me kaua aega oodata. Me lõime Euroopa, et viia oma tsivilisatsioonimudel maailma ja kaitsta meie väärtusi. Nende väärtuste seas on veendumus, et maailm hukkub, kui me ei võta õigeid otsuseid vastu jalamaid. Euroopa peab andma eeskuju. Euroopa peab olema eeskujuks. Meil on eesmärk: 2009. aasta konverents. See konverents peab tegelema ja organiseerima Kyoto-järgse faasi. Euroopa peab tulema sellele ühiselt, olles otsustanud vastu võtta energia- ja kliimapaketi. Kui me seda ei tee, pole meil mingit abinõu saada hiinlasi, indialasi, esilekerkivaid riike ja ameeriklasi tegema jõupingutusi, millega meie nõustusime. Seetõttu on oluline, et Prantsusmaa eesistumise ajal, võtame me vastu komisjoni esitatud energia- ja kliimapaketi. See on nõudlik pakett, see on raske pakett, aga ma tahaksin pöörduda igaühe kohusetunde poole. Kui iga riik hakkab tahtma uuesti läbi rääkida oma erilisi tonte, asju, millega on probleeme, siis, daamid ja härrad, ei jõua me kunagi kokkuleppeni. Seetõttu Prantsusmaa eesistumine palub Euroopa Parlamendil koonduda selle taha, nii et me saaksime energia- ja kliimapaketi järgmise kuue kuu jooksul vastu võtta. See on prioriteet. See ei ole paremtiiva või vasaktiiva prioriteet, see on lihtsalt terve mõistus. Kui me astume läbirääkimistesse ühe liikmesriigiga teise järel, ei ole meil mingit võimalust edu saavutada. Nüüd on muidugi punkte, mida tuleb selgitada või kohandada. Ma mõtlen eriti väga raskest asjast: nimelt meie firmade probleemidest, mille kohta me õigustatult kavatseme kehtestada eeskirjad, et säilitada planeedi tasakaalu. Kas me peaksime Euroopas kehtestama olulised eeskirjad oma firmadele ja samal ajal jätkama toodete importi riikidest, mis ei järgi ühtegi neist eeskirjadest, mida meie oma ettevõtetele kehtestame? See ei ole protektsionismi küsimus; see on õigluse, õiguse ja keeldumise olla naiivne küsimus. Probleem on piirimehhanismide üle otsustamises. Kas peaks olema vabad kvoodid või kohandamismehhanismid? Ma ei tea, aga igal juhul peame me seda arutama. Teine küsimus: ma saan aru, et mõne riigi jaoks – ma mõtlen eriti neid, kes ühinesid meiega 2004. aastal, kes suures osas toetuvad fossiilkütustele energia saamisel – on neilt nõutud jõupingutused märkimisväärsed. Need riigid räägivad meile: „meil on olnud kasv 10 aastat, palun ärge võtke seda meilt ära.” Kahtlemata on võimalus kaasata kõik, koos komisjoni presidendiga peame me sellega töötama, nii et igaüks mõistaks, et neid pole määratud majanduslikku surutisse, viletsusse, vaesusse ja töötusesse. See energia- ja kliimapakett on meie jaoks täielik prioriteet. Maailm ei saa oodata; Euroopa peab teed näitama. Teine asi: 27 riigist 24 on nüüd Schengeni alas; teiste sõnadega, 24 riiki 27st. 23, ütlete teie? Olgu siis, 23, aga see pole ikkagi paha. Siia pole kaasatud riigid, kes pole Euroopa Liidu liikmed, aga kes (ja seetõttu on meil sageli arutelud) kuuluvad Shengeni ruumi. Nii et mida see tähendab? See tähendab, et me oleme otsustanud tagada täieliku liikumisvabaduse Schengeni ala riikide vahel. Tahaksin öelda fraktsioonide juhtidele ja parlamendiliikmetele, et meie Prantsusmaal koos Bernard Kouchneri ja Jean-Pierre Jouyet’ga võtsime vastu otsuse, mida ei olnud lihtne võtta. 1. juulist ei ole enam mingeid tõkkeid takistamaks pääsu Prantsuse tööturule, kuna ma olen teatanud, et tühistan kõik piirangud, mille üle mu eelkäijad läbirääkimisi pidasid. Iga töötaja igast ELi riigist võib tulla ja töötada Prantsusmaal. Me peame tegema need erinevused võimaluseks anda tagasi kindlus neile Euroopa kodanikele, kes on mures. Me peame hoidma demokraatiat elavana, mis tähendab, et me peame osalema arutelus ja samal ajal looma kujutluse Euroopast, mis lükkab tagasi paigalseisu. Igaüks peab olema osaline Euroopa peres, kus on 27 liikmesriiki; mitte kedagi ei tohi kõrvale jätta. Me oleme vaid mõne kuu kaugusel Euroopa Parlamendile olulisest kuupäevast. Igaühel on mõistlik olla sellest teadlik. Samal ajal peame me jätma sellel hommikul mulje, et Euroopa töötab kõigi jaoks. See ei olnud väga lihtne, see ei olnud väga kerge. Igal juhul, ja Prantsuse parlamendiliikmed parandavad mind, kui ma eksin, mulle öeldi, et see oleks katastroof, kui ma selle otsuse välja kuulutan. Nagu tavaliselt, me tegime otsuse ja mingit katastroofi ei tulnud. Mul ei olnud hea meel vaidluse pärast kurikuulsa „Poola torulukksepa” üle, mis ei andnud ei minu riigile ega ka Euroopale väga head nime. See ei ole see, miks me kõik ehitasime Euroopa Liitu. Siiski, kas nüüd, kui enam pole piire meie vahel, on see õiglane, on see mõistlik igaühele meist jätkata otsustamist oma immigratsioonipoliitika üle, jättes tähelepanuta teiste piirangud? Euroopa sisserände- ja varjupaigapakt on olulise tähtsusega dokument eesistujariik Prantsusmaa jaoks kahel põhjusel. Esimene neist – ja kas ma võiksin esmalt pöörduda istungisaali vasakule poole – on, et kui kõigil meist, kui kõigil Euroopa riikidel on Euroopa sisserändepoliitika, kaotame me sisserändeteema rahvuslikest aruteludest, kus äärmuslased kasutavad vaesust ja hirmu, et teenida väärtusi, mis ei ole meie omad. Ainus viis saavutamaks mõistlikku arutelu sisserände teemal, on teha see Euroopa poliitikaks. Siis pole enam erakondlikke tagamõtteid, mis sunniks erineva tundlikkusega riike koos töötama. See, mida Brice Hortefeux’ soovitas, mille kiitsid heaks kõik ministrid ja tuleks arutada Alaliste Esindajate Komitees ja Euroopa Ülemkogus, on minu arvates prioriteet. See näitab, et Euroopa ei taha olla kindlus, et Euroopa ei keeldu inimesi vastu võtmast, et Euroopa vajab võõrtöötajaid, aga et Euroopa ei saa vastu võtta igaüht, kes tahaks Euroopasse tulla. Lubage mul lisada et, kui asi puudutab poliitilist varjupaika, ei ole üksikisiku jaoks loogiline esitada 27 avaldust 27 demokraatlikule riigile ja mitte saada samu vastuseid iga kord samale probleemile. Lubage mul lisada, et suhete arenemises Aafrikaga oleme me tugevamad, kui me töötame koos, see on Prantsusmaa kui eesistujariigi teine prioriteet. Kolmas prioriteet: me tahame edasi arendada kontseptsiooni, millest Euroopas sageli räägitakse, kuid mis edeneb aeglaselt, ja see on Euroopa kaitse. Tean väga hästi, et selle teema ümber on palju eriarvamusi, aga lubage mul öelda, mida mina usun. Kuidas te arvate, et Euroopa võib saada poliitiliseks jõuks ja teha end kuuldavaks, kui ta ei suuda ennast kaitsta ja koondada ressursse oma poliitika kaitseks? Võtke näiteks Kosovo, mis minu meelest on Euroopa Liidu edulugu. See on Euroopa probleem, mille peavad klaarima eurooplased. Kuidas saavad eurooplased jätkata selle tegemist, kui nad ei soeta militaar- ja inimressursse, et täide viia otsuseid, mis me koos oleme vastu võtnud? Kuidas teie arust saaks Euroopa saada kõige õitsvamaks majanduspiirkonnaks maailmas, kui ta ei ole võimeline end kaitsma? Jah, meil on NATO. Kellelegi ei tule pähe, vähemalt mitte mulle, vaielda NATO kasulikkuse üle. Asi pole valimises Euroopa kaitsepoliitika või NATO vahel, vaid NATO – liidu ameeriklastega – ja sõltumatu Euroopa kaitsepoliitika omamises. Need mõlemad korraga, mitte üks teise asemel. Lubage mul lisada, et me ei saa jätkata nii, et Euroopa turvalisus on tagatud vaid nelja või viie riigi panusel, kui teised rajavad lootuse nende nelja või viie riigi jõupingutustele. Liikmesriigid ei saa jätkata oma lennukite ehitamist eraldi, omades relvatööstusi, mis võistlevad üksteisega kuni hävimise ja äärmise nõrgenemiseni, lihtsalt selle pärast, et nad ei ole piisavalt tugevad, et omada Euroopa kaitsepoliitikat. Ma olen näinud lihtsamaid olukordi kui see, kus Euroopa praegu on. Kui ma võin rääkida vabalt, olles teadlik, et nõukogu eesistujana pean ma rääkima kõikide nimel, pean ma võtma arvesse igaühe tundeid ja samal ajal tulema välja õigete vastustega. Neljas prioriteet: eriti keeruline ühise põllumajanduspoliitika teema. Jõuan nüüd järeldusele, mis on seotud sellega. See on täiesti õige, kuna on raske, et me peame sellest rääkima. Ma tean suurepäraselt, et meie seas on põllumajandusriike, kes raevukalt kaitsevad oma talunike tööd, ja samal ajal riike, kes arvavad, et see poliitika on liiga kulukas. Daamid ja härrad, kas ma võin pöörduda teie kaine mõistuse poole. 2050. aastal on maailmas 9 miljardit inimest. Juba praegu sureb 800 miljonit inimest nälga. Iga 30 sekundi jooksul sureb laps nälga. Kas on mõistlik nõuda Euroopalt põllumajandustoodangu vähendamist sel ajal, kui maailmas on nii suur vajadus toiduainete järele? Ma ei arva, et see oleks mõistlik. Asi ei puuduta Prantsuse põllumajandust, vaid kainet mõistust. Lubage mul lisada teine mõte: sõltumata sellest, kas teie riik on põllumajanduslik, toiduga kindlustatus puudutab igaüht. Kas on mõistlik kehtestada, õigustatult, jälgitavus- ja ohutuseeskirjad meie karjakasvatajatele ja talunikele ja jätkata samas liha importimist Euroopasse, mis tuleb riikidest, mis ei täida ühtegi neist eeskirjadest, mis me oma talunikele kehtestame? Kolmas mõte: põllumajandushinnad pole kunagi olnud nii kõrged. On täpselt õige aeg rääkida hindadest, rääkida subsiidiumitest ja rääkida ühenduse sooduskohtlemisest. Ma arvan ka, et ühise põllumajanduspoliitika tervisekontrolli ja finantsvahenduse vahel oleme me suutelised kokku leppima teatavates põhimõtetes nagu toiduga varustamine ja toiduga kindlustatus Euroopas. Daamid ja härrad, on suur hulk teisi teemasid: näiteks sotsiaalne mõõde on suur küsimus. Lubage mul midagi öelda. Mõnikord näen ma teatavat vasturääkivust: mõnikord on ainus seisukoht, et Euroopa ei peaks igale poole sekkuma ja et Euroopa peaks sekkuma ainult neis valdkondades, mis puudutavad teda. Siiski on need inimesed, kes süüdistavad Euroopat oma nina igale poole toppimises, esimesed, kes tõstavad häält, kui me ei räägi sotsiaalsest mõõtmest. Siiani on liikmesriigid alati tahtnud, et sotsiaalpoliitika oleks eelkõige liikmesriigi pädevus, kuna pensionid ja tervishoid on esmajoones riiklikud küsimused. Daamid ja härrad, on hulk sotsiaalseid direktiive, mille suhtes president Barroso käitus õigesti, kui need päevakorda võttis. Ma pean silmas neid direktiive, milles käsitletakse töönõukogusid, ajutist tööd ja hulka põhieeskirju, mis tuleks kehtestada igaühe suhtes Euroopas. Eesistujariik Prantsusmaa seab need prioriteediks. Ka teised teemad tuleks panna Prantsuse eesistumise päevakorda, isegi kui nad pole Euroopa pädevuses. Las ma võtan näiteks midagi, mis mõjutab meid kõiki: Alzheimeri tõbi. . Härra Cohn-Bendit, mulle poleks iial pähe tulnud, et keegi nii noor nagu teie, võiks juba olla mõjutatud sellest haigusest, mis sellest hoolimata, et ei mõjuta teid, mõjutab miljoneid eurooplasi. Need miljonid eurooplased on minu jaoks sama tähtsad kui teie tervis. Esimene tähelepanek: meil on institutsiooniline probleem. Riigipead või valitsused püüdsid leida kompromissi Lissaboni lepinguga. Keegi ei öelnud, et Lissaboni leping lahendab kõik meie probleemid, aga see oli ja jääb kõigi aktsepteeritud kompromissi väljenduseks. Mina kui Prantsuse Vabariigi president pidin oma vastutuse võtma. Prantsusmaa ütles referendumil „ei” ja see põhjustas Prantsusmaale probleeme. Daamid ja härrad, teemad, millega me peame tegelema on väga rasked ja keerulised; püüdkem anda kõigile mõte, et me töötame sellega ilma tagamõteteta ja ilma eelarvamusteta. Just seda meilt oodatakse. Muidugi, subsidiaarsus tähendab, et see ei ole Euroopa pädevus. Sellest hoolimata tahaksin ma et Prantsuse eesistumisajal korraldataks koosolek kõigi Euroopa riikide spetsialistidele nii, et me saaksime jagada parimaid tavasid, et uurijad saaksid ühendada oma oskused, et sellest haigusest rohkem teada saada ja et niimoodi võiksime me koos lahenduse leida. Kujutlege, mida eurooplased ütleksid siis Euroopa kohta: on viis nende kohutavate haiguste ravimiseks. Seda, mida ma ütlesin Alzheimeri kohta, võib rakendada ka vähi kohta, mis perekondi lõhestab. Sellel ei ole mõtet, et igaüks teeb omaette nurgas tööd, kui koos oleks meil rohkem vahendeid ja me oleksime tugevamad. Lõpuks, arvestades kultuuri ja sporti, lubage mul öelda, et on suur viga mitte rääkida teemadest, mis mõjutavad eurooplaste igapäevaelu. Meil on nn Euroopa kultuurierand. Me peame tegema kultuurist Euroopa igapäevaelu arutluste osa. Maailm ei pea kummarduma ühe keele ja ühe kultuuri ees. Me peame konkreetselt tegelema videote ja CDde käibemaksu küsimusega, samamoodi nagi tegeleme raamatute käibemaksuga, mille te olete kindlaks määranud. Spordi kohta, mis ületab poliitilisi erimeelsusi, lubage mul lihtsalt öelda, et ma tahaksin, et Euroopas oleks nn spordierand, nagu on kultuurierand. Ma olen inimeste ja kaupade vaba liikumise poolt, aga ma ei nõustu mõttega, et meie jalgpalliklubid peaksid maksma, kuna see kahjustab investeeringuid, mida paljud klubid teevad teismelistesse poistesse, kes peavad jääma klubisse treenimise eesmärgil. Spordierand, mis tähendab, et sport ei rajane turumajandusel, peaks saama kõigi parlamendiliikmete toetuse. Lõpetuseks, daamid ja härrad, austatud juhataja, tahaksin ma lõpetada – vabandust, et olen siin olnud kahtlemata liiga kaua – viimane tähelepanek. Ma tean, kus ma teen selle tähelepaneku: seal, kus lööb Euroopa demokraatia süda. Euroopa on palju kannatanud. Ta on kannatanud eelkõige meist mõne argpükslikkuse pärast, kes olid õnnelikud jättes Euroopa maksma vastutuse pärast, mis oli tegelikult nende poliitiliste liidrite oma, kes ei tahtnud avalikult teha valikuid, mida nad keeldusid Brüsselis kaitsmast. See on argpükslik. Ma ütlen seda Euroopa Parlamendi presidendile ja komisjoni presidendile: eesistujariik hakkab teiega käsikäes tööle. Kui mõni liikmesriik sellega ei nõustu, las ta tõstab häält. Nagu ma ütlesin Poola presidendile, ta ise pidas läbirääkimisi Lissaboni lepingu üle, ta andis oma sõna, ja sõna tuleb pidada. See pole poliitiline küsimus, vaid moraali küsimus. Siiski on Euroopa kannatanud ka millegi muu tõttu. Euroopa on kannatanud arutelu puudumise tõttu. Ma tahaksin sellega lõpetada, kuna see on minu jaoks väga tähtis. Meie institutsioonid on sõltumatud, aga sõltumatus ei tähenda lahkarvamusi. Kui meil, poliitilistel liidritel pole julgust arutleda, siis kellel on? Arutleda mida? Mis on õige majandusstrateegia? Mis on õige rahandusstrateegia? Mis on õige vahetuskursi strateegia? Mis on õige intressimäära strateegia? Muidugi on igaühel õigus oma uskumusele, ja ma ütlen seda eriti meie Saksa sõpradele. Siiski pole kellelgi õigust takistada arutelu, konstruktiivset arutelu. Loomulikult tahab igaüks kokkulepet, nagu kaubandusleping, mis praegu on läbirääkimisetapis. Siiski ei tohi keegi karta öelda, et Euroopa ei tohi olla naiivne. Me peame arutama vabakaubanduse eeliseid, aga me peame ka ütlema esilekerkivatele riikidele, et neil pole alust nõuda samu õigusi ilma samu kohustusi võtmata. Me ei tohi karta pidada Euroopa arutelu. Me peame laskuma väärikasse Euroopa arutellu, aga me ei tohi karta kaitsta oma veendumusi. Me ei sea kahtluse alla EKP sõltumatust, kui me küsime, kas on mõistlik tõsta intressimäärasid 4,25%le, kui USA intressimäärad on 2%. Meil on arutelu. Rahulik arutelu, kus kellelgi pole tõemonopoli. Minul kindlasti mitte ega ka ekspertidel, kes peavad näitama oma otsuste tõhusust. Just selles vaimus, daamid ja härrad, kavatsen ma koos Prantsuse ministritega sellele vastutusele oma õla alla panna. Ma tean, et see on raske. Ma tean, et kui sa oled nõukogu eesistuja, ei kaitse sa mitte oma riigi huve, vaid Euroopa Liidu huve. Ma tean, härra juhataja, presidendid, et me peame töötama meeskonnana 27 liikmesriigiga Euroopa huvides ja ma loodan, et kuue kuu pärast võib igaüks öelda: „Euroopa on teinud edusamme tänu teie osalusele ja toetusele.” Enne valimisi tegin ma Prantsuse rahvale ettepaneku Lissaboni lepingu ratifitseerimiseks parlamendis. Enne valimisi ütlesin ma, et ma ei korraldaks Prantsusmaal referendumit. Ma ütlesin seda Prantsuse rahvale demokraatlikus vaimus; see oli valik, mille ma tegin kolm päeva enne, kui mind valiti, mis võis olla väga tähendusrikas. Ma ei kahetse seda valikut. Ma usun siiralt, et institutsioonilised küsimused, viis, kuidas me Euroopas asju ajame, on pigem parlamendiliikmete jaoks kui referendumiks. See on poliitiline valik, mille ma teen ja see on poliitiline valik, mille ma tegin oma riigis enne valimisi. Seetõttu on see täiesti demokraatlik. Meil on nüüd probleem iirlaste vastuhääletamisega. Kindlasti pole prantslasel õigust mõista kohut selle tulemuse üle, võttes arvesse varasemaid Hollandi ja Prantsusmaa vastuhääletamisi. Seetõttu lähen ma 21. juulil, esimesel päeval nõukogu eesistujana, Iirimaale, et kuulata, osaleda dialoogis ja püüda leida lahendusi. Eesistujariik Prantsusmaa pakub meetodi ja ma loodan lahendusele kokkuleppel Iiri valitsusega kas oktoobris või detsembris. Probleem on järgmine: me peame nii vältima oma Iiri sõprade tagantkiirustamist, kui samal ajal määratlema, mis tingimustel ja millise lepinguga me organiseerime 2009. aasta Euroopa valimised. Meil on seejuures natuke aega, aga mitte eriti palju. Me võlgneme oma kaaskodanikele selle, et nad teaksid, mis alustel me kavatseme korraldada Euroopa valimised. See alus on kas Lissaboni leping või Nice’i leping. Uut institutsioonilist arutelu ei tule. Uut lepingut ei tule. See on kas Lissaboni või Nice’i leping."@et5 "Arvoisa puhemies, hyvät naiset ja herrat, minulle on suuri kunnia puhua tälle kokoukselle tällä Euroopalle hyvin tärkeällä hetkellä. Olen hyvin tietoinen siitä, että meillä on kannettavanamme suuri vastuu. Minulla on tietenkin neuvoston puheenjohtajana suuri vastuu, mutta vastuu on kaikille eurooppalaismielisille sama. Jos voin lisätä ollakseni täysin selkeä – kyseessä on mielipiteeni, mutta se ei tee asiasta totuutta – että minä olen yksi niistä, joka on aina kannattanut Euroopan laajentumista. Vuoden 2004 laajentuminen oli menestys. Perhe on jälleen koossa; meidän ei pidä katua sitä. Olen kuitenkin yksi niistä, joka on aina toivonut, että Eurooppa olisi ollut riittävän viisas luodakseen uudet instituutiot ennen laajentumista. Se oli virhe, josta maksamme tänään. Olisi ollut rohkeampaa luoda instituutiot ennen laajentumista. Haluan olla erittäin selväsanainen tässä asiassa. En tietenkään kadu laajentumista. Perheen täytyy pysyä koossa. Olen kuitenkin järkähtämätön siinä, arvoisa puhemies Hans-Gert Pöttering, että meidän ei pidä tehdä samaa virhettä uudelleen. Jos valitsemme Nizzan, Eurooppa pysyy 27 jäsenvaltion kokoisena. Jos haluamme laajentua – ja henkilökohtaisesti minä haluan – me tarvitsemme uudet instituutiot ennen laajentumista. Kuka olisi ajatellut, että Eurooppa 27 jäsenvaltiollaan ei pystyisi perustamaan omia instituutioitaan ja että sillä ei olisi mitään muuta tärkeää asiaa kuin jatkaa laajentumista? Asioiden täytyy olla selviä: jos haluamme laajentua – ja me haluamme laajentua – me tarvitsemme uusia instituutioita. Sallinette minun lisätä – ja sanon tämän Martin Schulzille – että kannatan Balkanin ottamista mukaan, että kroatialaiset ystävämme, samoin kuin serbialaiset, ovat kiistattomasti eurooppalaisia. Kaikkien laajentumismyönteisimmät maat eivät kuitenkaan voi sanoa, että ”me emme halua Lissabonia” ja samalla, että ”me haluamme laajentua”. Se on Lissabon ja laajentuminen. Kyseessä ei ole kiristäminen, sillä Euroopassa me emme harjoita kiristystä. Kysymys on johdonmukaisuudesta, rehellisyydestä ja logiikasta. Näin ollen meidän on Kroatian osalta jatkettava neuvotteluja, mutta jokaisen pitää kantaa vastuunsa. Jos Eurooppa on aikeissa kasvaa, ja täytyyhän sen, sen pitää tehdä niin uusien instituutioiden kanssa. Toinen huomio: siellä täällä EU:n keskusteluissa törmään ihmisiin, jotka sanovat: ”no katsohan, sillä ei ole väliä, jos meillä on useiden nopeuksien Eurooppa”. Ehkä meillä täytyy jonain päivänä valitettavasti olla useiden nopeuksien Eurooppa, mutta se voi olla ainoastaan viimeinen vaihtoehto. Eurooppa on maksanut kalliisti siitä, että se on ollut jaettu häpeän muurilla. Eurooppa on maksanut kalliisti itsevaltiudesta, joka kohdistui 80 miljoonaan eurooppalaiseen. Miettikäämme hartaasti ennen kuin jätämme ketään jälkeen. Kun neuvottelimme Lissabonin sopimuksesta Brysselissä, Ranska taisteli sen puolesta, että Puola voisi päästä Lissabonin sopimukseen. Kuinka voimme kertoa 38 miljoonalle puolalaiselle, että on paljon helpompaa ravistaa pois sen itsevaltiuden taakka, jonka alla he olivat ja jonka ikeestä he vapauttivat itsensä, kiitos Lech Walesan ja Johannes Paavali II:sen kaltaisten ihmisten, kuin olla vapaa Euroopassa? Meitä on 27 jäsentä tässä perheessä. Ketään ei saa jättää jälkeen. Meidän täytyy tuoda jokainen eurooppalaisessa perheessä mukaan joukkoon; ainakin sen puolesta Ranska tekee puheenjohtajavaltiona töitä. Muiden asioiden osalta, ja uskon, että voimme päästä niissä yksimielisyyteen, mikään ei olisi Euroopalle pahempaa, kuin antaa käsitys paikalleen jäämisestä, koska se olisi jälleen uuden institutionaalisen draaman läpikäymistä. Se oli hirveä ansa meille kaikille pudota. Me torjumme instituutiot, jotka tuomitsevat meidät paikalleen, mutta samaan aikaan eurooppalaiset ovat kärsimättömiä, koska me olemme heidän mielestään liian liikkumattomia. Institutionaalisesta ongelmasta huolimatta, ehkä jopa institutionaalisesta ongelmasta johtuen, Euroopalla on velvollisuus toimia, ja toimia nyt. Puheenjohtajavaltio Ranska haluaisi, että me kaikki lähettäisimme tämän viestin eurooppalaisille. Me olemme parhaillaan selvittämässä institutionaalisia ongelmia, mutta meitä ei ole tuomittu olemaan tekemättä mitään. Mitä sitten ovat painopistealamme? Ensimmäiseksi meidän täytyy näyttää eurooppalaisille, että Eurooppa voi suojella heitä. Haluaisin nyt sanoa jotakin sanasta ”suojelu”. Aikojen alusta lähtien, kun ihmiset ovat valinneet hallitusta, ajatuksena oli, että kyseinen hallitus suojelisi heitä. Arvoisa puhemies, Euroopan täytyy tarjota suojelua ilman protektionismia. Protektionismi ei johda meitä minnekään. On todellinen askel taaksepäin nähdä, kuinka tämän päivän eurooppalaiset ajattelevat, että Eurooppa, joka rakennettiin suojelemaan heitä, aiheuttaakin enemmän huolia kuin turvaa. On siis meidän tehtävämme osoittaa, kuinka Eurooppa suojelee heitä konkreettisissa asioissa. Miten saamme Euroopan ulos siitä kriisistä, jonne se on ajautunut? Miten ehkäisemme paikalleen jäämistä? Miten selvitämme erimielisyytemme ja käytämme niitä palvelemaan samaa eurooppalaista ihannetta? Me istumme täällä Euroopan demokratian sydämessä. Jokaisen teistä, jolla on kunnia istua tässä parlamentissa, on täytynyt tehdä töitä saadaksenne maanmiehenne tuen. Täällä on miehiä ja naisia vasemmalta, keskustasta ja oikealta; täällä istuu valittuja edustajia 27 valtiosta. Tänään meidän täytyy kuitenkin kääntää erimielisyytemme heikon Euroopan unionin voimaksi. Ensimmäinen on energia- ja ilmastopaketti. On olemassa yksi ala, jolla kansakuntamme eivät saa mitään aikaiseksi toimiessaan yksin, ja kyseessä on planeettamme ekologisen tasapainon ylläpitäminen. Saastumisen, hiilidioksidin ja otsonikerroksen kannalta tarkasteltuna maidemme väliset rajat ovat merkityksettömiä. Panokset ovat korkeita: tavattuamme hallitustenvälisen ilmastonmuutospaneelin asiantuntijoita olemme ymmärtäneet, että olemme viimeinen sukupolvi, joka voi estää tuhon. Viimeinen sukupolvi! Jos emme tee nyt mitään, tulevaisuuden sukupolvet voivat ehkä rajoittaa vahinkoja, mutta he eivät voi tehdä mitään niiden ehkäisemiseksi. Jokainen valtio maailmassa sanoo: ”Olen valmis tekemään jotakin, jos joku muu ensin aloittaa”. Tällaisella ajatuksenjuoksulla lastenlastemme lastenlapset eivät koskaan näe tehtyjä päätöksiä. Jos me eurooppalaiset odotamme, että joku toinen tekee jotakin ennen kuin me toimimme, me voimme odottaa kauan. Me loimme Euroopan viedäksemme meidän ajatuksemme sivistyksestä muualle maailmaan ja puolustaaksemme arvojamme. Niihin arvoihin kuuluu varmuus siitä, että maailma on tuhoon tuomittu, jos emme tee päätöstä välittömästi. Euroopan täytyy näyttää esimerkkiä. Euroopan täytyy johtaa esimerkillisesti. Meillä on tavoite: vuoden 2009 konferenssi. Konferenssin täytyy johtaa ja organisoida Kioton pöytäkirjan jälkeinen vaihe. Euroopan täytyy ryhtyä siihen kootusti niin, että se on päättänyt hyväksyä energia- ja ilmastopaketin. Jos emme tee niin, meillä ei ole mitään vaikutusvaltaa saada kiinalaisia, intialaisia, kehitysmaita ja amerikkalaisia ponnistelemaan niin kuin me olemme sopineet ponnistelevamme. Sen vuoksi on erityisen tärkeää, että sovimme komission esittämästä energia- ja ilmastopaketista puheenjohtajavaltio Ranskan ohjaamana. Se on vaativa ja vaikea paketti, mutta haluaisin vedota kaikkien velvollisuudentuntoon. Jos jokainen maa alkaa haluta neuvotella uudelleen omista erityisistä peikoistaan, ongelmana on silloin, hyvät naiset ja herrat, että emme koskaan pääse sopimukseen. Sen vuoksi puheenjohtajavaltio Ranska pyytää Euroopan parlamenttia kokoamaan joukkonsa sen taakse, jotta voimme saada energia- ja ilmastopaketin kokoon seuraavan kuuden kuukauden sisällä. Se on ensisijainen tavoite. Se ei ole oikeiston tai vasemmiston tavoite, vaan yksinkertaisesti maalaisjärkeä. Jos ryhdymme neuvottelemaan jäsenvaltioittain, meillä ei ole mitään mahdollisuuksia menestyä. On tietenkin olemassa kohtia, joita pitää selventää tai hyväksyä. Mielessäni on erityisesti eräs hyvin vaikea asia, nimittäin yritystemme ongelmat, sillä määräämme niille oikeutetusti sääntöjä säilyttääksemme planeetan tasapainon. Pitäisikö meidän Euroopassa määrätä yrityksille tärkeitä sääntöjä ja samaan aikaan jatkaa tuotteiden maahantuontia sellaisista valtioista, jotka eivät noudata mitään sellaisia sääntöjä, joita määräämme omille yrityksillemme? Kysymys ei ole protektionismista, vaan oikeudenmukaisuudesta, oikeudesta ja siitä, että kieltäydymme olemasta naiiveja. On olemassa rajamekanismien päättämistä koskeva ongelma. Pitäisikö meillä olla vapaita kiintiöitä vai mukauttavia mekanismeja? En tiedä, mutta meidän täytyy joka tapauksessa keskustella asiasta. Toinen kysymys: ymmärrän, että joiltakin valtioilta– tarkoitan erityisesti niitä valtioita, jotka liittyivät unioniin vuonna 2004 ja jotka käyttävät energianlähteinään suurelta osin fossiilisia polttoaineita – vaaditut ponnistelut ovat huomattavia. Kyseiset valtiot kertovat meille, että ”meillä on ollut kasvukausi viimeiset kymmenen vuotta; älkää viekö sitä meiltä pois.” On varmasti olemassa tapa, jolla saamme kaikki mukaan, ja meidän täytyy tehdä töitä sen eteen komission puheenjohtajan kanssa, jotta jokainen ymmärtäisi, ettei heitä ole tuomittu taantumaan, kurjuuteen, köyhyyteen tai työttömyyteen. Energia- ja ilmastopaketti on meille ehdoton ykkösasia. Maailma ei voi odottaa; Euroopan täytyy näyttää tietä. Toinen huomio: 27:stä valtiosta 24 kuuluu nyt Schengen-alueeseen, toisin sanoen 24 valtiota 27:stä. Sanotteko 23? Hyvä on, 23 sitten, mutta se ei kuitenkaan ole kehnompi asia. Luku ei sisällä valtioita, jotka eivät ole Euroopan unionin jäseniä, mutta – ja tämän vuoksi me kiistelemme usein – jotka ovat osa Schengen-aluetta. Mitä se sitten tarkoittaa? Se tarkoittaa sitä, että olemme päättäneet Schengen-alueeseen kuuluvien valtioiden välillä täydestä liikkumisvapaudesta. Haluaisin sanoa poliittisten ryhmien johtajille ja parlamentin jäsenille, että me Ranskassa Bernard Kouchnerin ja Jean-Pierre Jouyetin kanssa olemme tehneet päätöksen, joka ei ollut helppo. Heinäkuun 1. päivästä lähtien ei ole enää ollut olemassa mitään esteitä, jotka olisivat estäneet pääsyn Ranskan työmarkkinoille, sillä minä olen ilmoittanut, että kumoan kaikki rajoitteet, jotka edeltäjäni ovat neuvotelleet. Kuka tahansa työntekijä mistä tahansa Euroopan unionin valtiosta voi tulla työskentelemään Ranskaan. Meidän täytyy muuttaa erimielisyytemme mahdollisuudeksi vakuuttaa ne Euroopan kansalaiset, jotka ovat huolissaan. Meidän täytyy pitää demokratia hengissä, mikä tarkoittaa sitä, että meidän täytyy ryhtyä keskustelemaan ja luoda samaan aikaan mielikuva Euroopasta, joka torjuu paikalleen jäämisen. Jokaisen täytyy olla mukana eurooppalaisessa perheessä, jossa on 27 jäsenvaltiota; ketään ei saa jättää jälkeen. Olemme vain muutaman kuukauden päässä Euroopan parlamentille tärkeästä päivästä. On tärkeää, että jokainen on tietoinen tästä. Samaan aikaan meidän täytyy antaa tänä aamuna sellainen mielikuva Euroopasta, joka toimii jokaiselle. Se ei ollut niin yksinkertaista eikä niin helppoa. Joka tapauksessa, ja korjatkoon Ranskan parlamentin jäsenet, jos olen väärässä, minulle kerrottiin, että olisi tuhoisaa, jos ilmoittaisin päätöksestä. Kuten tavallista, teimme päätöksen eikä mitään katastrofia tapahtunut. En ollut iloinen surullisen kuuluisaa ”puolalaista putkimiestä” koskevasta kiistasta, joka ei kerännyt hyvää mainetta valtiolleni tai itse asiassa koko Euroopalle. Emme me kaikki sen vuoksi rakentaneet Euroopan unionia. Joka tapauksessa, nyt kun meillä ei enää ole mitään rajoja välissämme, onko reilua ja kohtuullista, että me kaikki päätämme omasta siirtolaispolitiikastamme ottamatta huomioon toistemme rajoitteita? Eurooppalainen maahanmuutto- ja turvapaikkasopimus on erittäin tärkeä asiakirja puheenjohtajavaltiolle Ranskalle kahdesta syystä. Ensimmäinen syy – sallinette, että käännyn istuntosalin vasemmalle puolelle ensin – on se, että jos kaikki meistä, jos kaikki Euroopan valtiot toteuttavat eurooppalaista maahanmuuttopolitiikkaa, maahanmuutosta ei enää tarvitse väitellä kansallisissa keskusteluissa, joissa äärisuunnat käyttävät köyhyyttä ja pelkoa palvellakseen sellaisia arvoja, jotka eivät ole meidän. Ainoa tapa keskustella vastuullisesta maahanmuutosta on tekemällä siitä eurooppalainen käytäntö. Ei enää yksipuolisen tuntemattomia syitä, jotka pakottavat erilaiset valtiot yksilöllisin ominaisuuksin yhteistyöhön. Se, mitä Brice Hortefeux ehdotti ja minkä kaikki ministerit hyväksyivät ja mistä pysyvien edustajien komiteassa sekä Euroopan neuvostossa pitäisi keskustella, näyttää minusta ensisijaiselta. Se osoittaa, että Eurooppa ei halua olla linnoitus eikä se kieltäydy ottamasta ihmisiä sisään, että Eurooppa tarvitsee siirtolaistyövoimaa, mutta että Eurooppa ei voi ottaa kaikkia niitä, jotka haluaisivat tulla. Sallinette minun lisätä, että poliittisen turvapaikan osalta ei ole järkevää, että yksittäinen henkilö voi jättää 27 hakemusta 27 demokraattiseen maahan, eikä saa samoja vastauksia jokaisen kerran samaan ongelmaan. Sallinette minun lisätä, että Afrikkaan koskevassa kehityksessä olemme vahvempia, jos työskentelemme yhdessä; tämä on puheenjohtajavaltion Ranskan toinen painopisteala. Kolmas tärkeä asia: me haluamme edistää ajatusta, josta Euroopassa usein keskustellaan, mutta joka edistyy hitaasti, nimittäin Euroopan puolustus. Olen hyvin tietoinen siitä, että tästä asiasta on paljon erimielisyyksiä, mutta minä kerron teille oman näkemykseni. Miten Euroopasta tulee poliittinen voimatekijä ja miten se saa äänensä kuuluville, jos se ei voi puolustaa itseään ja käyttää resurssejaan politiikkansa tueksi? Tarkastellaan esimerkiksi Kosovoa, joka mielestäni on Euroopan unionin menestystarina. Kyseessä on eurooppalainen ongelma, jonka eurooppalaisten täytyy ratkaista. Miten eurooppalaiset voivat jatkaa samalla tavalla, jos emme hanki sotilaallisia ja inhimillisiä resursseja pannaksemme täytäntöön ne päätökset, jotka olemme tehneet yhdessä? Miten Euroopasta voi tulla menestyvin talousalue maailmassa, jos se ei voi puolustaa itseään? Kyllä, meillä on NATO. Kenellekään ei tulisi mieleenkään kiistellä NATOn hyödyllisyydestä, vähiten minulle. Kysymys ei ole siitä, että pitäisi valita eurooppalaisen puolustuspolitiikan ja NATOn välillä, vaan että olisi olemassa NATO – liitto amerikkalaisten kanssa – ja autonominen eurooppalainen turvallisuuspolitiikka. Kysymys on näistä kahdesta yhdessä, ei toisesta toisen sijaan. Haluan lisätä, että emme voi jatkaa Euroopan turvallisuuden turvaamista perustuen vain neljän tai viiden valtion panokseen samalla, kun kaikki muut valtiot luottavat näiden neljän tai viiden valtion ponnisteluihin. Jäsenvaltiott eivät voi jatkaa omien lentokoneidensa rakentamista yksinään ja niin, että niillä on toistensa kanssa kilpailevaa aseteollisuutta tuhoutumispisteeseen saakka ja niin, että ne lopulta heikentyvät vain sen takia, että ne eivät ole riittävän vahvoja eurooppalaiseen puolustuspolitiikkaan. Olen nähnyt helpompia tilanteita kuin se, jossa Eurooppa on tänään. Jos saan puhua vapaasti, tietoisena siitä, että neuvoston puheenjohtajana minun täytyy puhua jokaisen puolesta, minun täytyy ottaa huomioon kaikkien tunteet ja samaan aikaan antaa oikeat vastaukset. Neljäs tärkeä asia: yhteinen maatalouspolitiikka, joka on erittäin vaikea aihe. Olen nyt pääsemässä johtopäätöksiini, jotka ovat yhteydessä tähän asiaan. Juuri asian vaikeuden vuoksi meidän pitää puhua siitä. Olen täysin tietoinen siitä, että joukossamme on maatalousvaltioita, jotka raivokkaasti puolustavat maanviljelijöidensä työtä ja samaan aikaan valtioita, joiden mielestä kyseinen politiikka maksaa liian paljon. Hyvät naiset ja herrat, haluan vedota maalaisjärkeenne. Vuonna 2050 maailmassa on yhdeksän miljardia asukasta. Jo nyt 800 miljoonaa ihmistä kärsii nälänhädästä. Lapsia kuolee joka 30. sekunti. Onko järkevää pyytää Eurooppaa pienentämään maataloustuotantoaan silloin, kun maailmassa on niin suuri tarve elintarvikkeille? Mielestäni se ei ole järkevää. Kysymys ei ole Ranskan maataloudesta; kysymys on terveestä järjestä. Haluan lisätä toisen huomion: huolimatta siitä, kuuluuko valtiosi maatalousvaltioihin, ruokaturvallisuus koskettaa kaikkia. Onko järkevää määrätä kasvattajillemme ja viljelijöillemme – oikeutetusti – jäljitettävyys- ja turvallisuussääntöjä ja jatkaa lihan maahantuontia Eurooppaan, kun liha tulee sellaisesta valtiosta, joka ei noudata mitään niistä säännöistä, joita määräämme omille maanviljelijöillemme? Kolmas huomio: maataloushinnat eivät koskaan ole olleet näin korkealla. Juuri nyt on oikea aika keskustella hinnoista, tuista ja yhteisön etuoikeuksista. Uskon myös, että yhteisen maatalouspolitiikan terveystarkastuksen ja taloudellisen sovittelun välillä me voisimme sopia tietyistä käsitteistä, kuten Euroopan ruuan riittävyys ja ruokaturvallisuus. Hyvät naiset ja herrat, on olemassa koko joukko muita aiheita: esimerkiksi sosiaalinen ulottuvuus on suuri asia. Haluan todeta erään asian. Näin joskus tiettyä vastakohtaisuutta: joskus on olemassa päättäväinen näkemys siitä, että Euroopan ei pitäisi sotkeentua kaikkeen ja että Euroopan pitäisi puuttua vain sellaisiin asioihin, jotka koskettavat sitä. Kuitenkin samat ihmiset, jotka syyttävät Eurooppaa tunkemasta nokkaansa kaikkeen, ovat ensimmäisenä korottamassa ääntään, kun emme puhu sosiaalisesta ulottuvuudesta. Tähän saakka kaikki jäsenvaltiot ovat aina halunneet sosiaalipolitiikan kuuluvan ensimmäiseksi ja tärkeimpänä kansallisen toimivallan piiriin, sillä eläkkeet ja terveydenhuolto ovat ensisijaisesti kansallisia asioita. Hyvät naiset ja herrat, on olemassa lukuisia sosiaalisia direktiivejä, jotka puheenjohtaja Barroso viisaasti laittoi esityslistalle. Tarkoitan niitä yritysneuvostoissa, määräaikaista työtä ja lukuisia perussääntöjä, joita pitää soveltaa kaikkiin Euroopassa. Puheenjohtajavaltio Ranska asettaa nämä ensisijaisiksi tavoitteiksi. Myös muita aiheita pitäisi laittaa Ranskan puheenjohtajakauden esityslistalle, vaikka ne eivät kuulukaan Euroopan vastuualueeseen. Esitän esimerkin, joka koskettaa meitä kaikkia: Alzheimerin tauti. . Hyvä Daniel Cohn-Bendit, mieleeni ei olisi koskaan juolahtanutkaan, että sinun kaltaisellasi nuorella ihmisellä olisi jo sairaus, joka koskee miljoonia eurooppalaisia, vaikka se ei koskekaan sinua. Nämä miljoonat eurooppalaiset ovat yhtä tärkeitä minulle kuin sinun terveytesi. Ensimmäinen huomio: meillä on institutionaalinen ongelma. Valtioiden päämiehet tai hallitukset ovat yrittäneet löytää kompromissin Lissabonin sopimukseen. Kukaan ei väittänyt, että Lissabonin sopimus ratkaisisi kaikki ongelmamme, mutta se oli ja on edelleen kaikkien hyväksyttävissä oleva kompromissin ilmaus. Minun itseni Ranskan tasavallan presidenttinä piti tunnustaa velvollisuuteni. Ranska äänesti ”ei” vuonna 2005, ja se aiheutti ongelman Ranskalle. Hyvät naiset ja herrat, asiat, joita joudumme käsittelemään, ovat erittäin vaikeita ja monimutkaisia; yrittäkäämme antaa kaikille sellainen käsitys, että työskentelemme niiden parissa ilman salattuja motiiveja ja ennakkokäsityksiä. Sitä meiltä odotetaan. Toissijaisuus tarkoittaa tietenkin sitä, ettei se kuulu Euroopan toimivaltaan. Haluaisin kuitenkin puheenjohtajavaltio Ranskan järjestävän kaikkien Euroopan valtioiden asiantuntijoiden yhteisen tapaamisen, jotta voimme jakaa parhaat käytännöt ja jotta tutkijamme voivat yhdistää taitonsa ja oppia lisää tästä taudista, jotta voimme yhdessä löytää ratkaisun. Ajatelkaa, mitä eurooppalaiset sanoisivat silloin Euroopasta: se on keino parantaa kauheat sairaudet. Se, mitä sanoin Alzheimerista, voi päteä myös syöpään, joka hajottaa perheitä. Ei ole mitään syytä sille, että jokainen työskentelee yksinään löytääkseen parannuskeinon syöpään, kun yhdessä meillä on enemmän resursseja ja me olemme vahvempia. Lopuksi, liittyen kulttuuriin ja urheiluun, saanen todeta, että on suuri virhe olla puhumatta näistä aiheista, jotka koskettavat eurooppalaisten arkipäivän elämää. On olemassa eurooppalainen kulttuuriin liittyvä poikkeus. Meidän täytyy tehdä kulttuurista osa arkipäivän keskustelua Euroopassa. Maailman ei tarvitse kumartaa yhden kielen ja kulttuurin edessä. Meidän täytyy selkeästi tarttua videoita, CD-levyjä ja kirjoja koskevaan arvonlisäverokysymykseen, josta te olette päättäneet. Haluaisin, että urheilussa, joka nousee poliittisen jakautumisen yläpuolelle, olisi myös urheiluun liittyvä poikkeus Euroopassa aivan kuin on olemassa kulttuuriin liittyvä poikkeus. Kannatan ihmisten ja tavaroiden liikkumisvapautta, mutta en hyväksy ajatusta siitä, että meidän pitäisi määrätä jalkapallokerhomme maksamaan heikentäen samalla sitä investointia, minkä monet kerhot tekevät teini-ikäisiin poikiin, joiden täytyy pysyä kerhossa harjoitusten vuoksi. Urheiluun liittyvän poikkeuksen, joka tarkoittaisi sitä, ettei urheilun tarvitse olla kiitollisuudenvelassa markkinataloudelle, pitäisi saada kaikkien parlamentin jäsenten tuki. Haluaisin päättää puheeni, hyvät naiset ja herrat, arvoisa puhemies – pahoitteluni siitä, että puheeni on epäilemättä kestänyt liian pitkään – viimeiseen huomioon. Tiedän, missä teen kyseisen huomion: siellä, missä eurooppalaisen demokratian sydän lyö. Eurooppa on kärsinyt valtavasti. Se on ensinnäkin kärsinyt joiden meidän pelkuruudestamme, henkilöiden, jotka laittoivat mielellään Euroopan maksamaan niistä velvollisuuksista, jotka olivat itse asiassa poliittisten johtajien vastuulla, ja jotka olivat haluttomia tekemään julkisesti niitä valintoja, joita he kieltäytyivät puolustamasta Brysselissä. Se on pelkuruutta. Sanon Euroopan parlamentin ja Euroopan komission puheenjohtajalle: Euroopan unionin puheenjohtajavaltio tekee rinta rinnan töitä teidän kanssanne. Jos joku jäsenvaltio ei ole samaa mieltä, antaa sen puhua suoraan. Kuten sanoin Puolan presidentille, hän itse neuvotteli Lissabonin sopimuksen, hän antoi sanansa ja toisen sanaa täytyy kunnioittaa. Kysymys ei ole politiikasta vaan moraalista. Eurooppa on kuitenkin kärsinyt myös jostain muusta. Eurooppa on kärsinyt keskustelun puutteesta. Haluan päättää tähän aiheeseen, sillä se on erittäin tärkeä minulle. Instituutiomme ovat riippumattomia, mutta riippumattomuus ei tarkoita välinpitämättömyyttä. Jos meillä poliittisilla johtajilla ei ole rohkeutta keskustella, kenellä on? Keskustella mistä? Mikä on oikea taloudellinen strategia? Mikä on oikea rahaan liittyvä strategia? Mikä on oikea vaihtokurssistrategia? Mikä on oikea korkostrategia? Jokaisella on tietenkin oikeus omaan käsitykseensä, ja sanon tämän erityisesti saksalaisille ystävillemme. Kenelläkään ei kuitenkaan ole oikeutta estää rakentavaa keskustelua. Tietenkin jokainen haluaa sopimuksen, kuten kauppasopimuksen, josta juuri neuvotellaan. Kenenkään ei kuitenkaan pitäisi pelätä sanoa, että Eurooppa ei saa olla naiivi. Meidän täytyy keskustella vapaan kaupan eduista, mutta meidän täytyy myös kertoa kehittyville valtioille, ettei heillä on mitään perusteita pyytää samoja oikeuksia ilman, ettei heillä olisi samoja velvollisuuksia. Me emme saa pelätä eurooppalaista keskustelua. Meidän pitää osallistua arvokkaaseen eurooppalaiseen keskusteluun, mutta meidän ei tarvitse pelätä omien näkemystemme puolustamista. Me emme kyseenalaista Euroopan keskuspankin riippumattomuutta, kun kysymme, onko viisasta nostaa ohjauskorkoa 4,25 prosenttiin, kun korot ovat Yhdysvalloissa kahdessa prosentissa. Me keskustelemme. Me keskustelemme rauhanomaisesti ja niin, ettei kukaan ole yksinoikeudella oikeassa. Minä en ainakaan ole, eivätkä ole ne asiantuntijatkaan, jotka ovat osoittaneet päätöstensä tehon. Aion tässä hengessä, hyvät naiset ja herrat, ottaa yhdessä Ranskan ministereiden kanssa ottaa harteilleni tämän vastuun. Tiedän, että se on vaikeaa. Tiedän, että ollessani Eurooppa-neuvoston puheenjohtajan roolissa en puolusta oman valtioni etuja, vaan unionin etuja. Tiedän, arvoisa puhemies ja puheenjohtaja, että meidän täytyy työskennellä yhdessä 27 valtiosta muodostuvan Euroopan etujen puolesta, ja toivon, että kuuden kuukauden päästä jokainen voi sanoa: ”Eurooppa on edistynyt, kiitos teidän osallistumisenne ja tukenne”. ( ) Ennen vaaleja tarjosin Ranskan kansalaisille Lissabonin sopimuksen parlamentaarista ratifiointia. Ennen vaaleja sanoin, että en järjestäisi kansanäänestystä Ranskassa. Sanoin sen Ranskan kansalle demokraattisessa hengessä; tein valinnan kolme päivää ennen valintaani, mikä olisi voinut olla erittäin tärkeää. En kadu valintaani. Uskon aidosti, että ne institutionaaliset asiat, tapa, jolla hoidamme asioita Euroopassa, on tarkoitettu parlamentin jäsenille ennemmin kuin kansanäänestyksille. Kyseessä on poliittinen valinta, jonka teen ja se on poliittinen valinta, jonka tein omassa maassani ennen vaaleja. Sen vuoksi se on täysin demokraattista. Meidän ongelmanamme on nyt Irlannin kielteinen äänestystulos. Ei varmasti ole ranskalaisen asia tuomita tulosta ottaen huomioon aikaisemmat Hollannin ja Ranskan ei-tulokset. Sen vuoksi aion mennä Irlantiin ensimmäistä kertaa neuvoston puheenjohtajana 21. heinäkuuta kuuntelemaan, ottamaan osaa keskusteluun ja yrittämään löytää ratkaisun. Ranskan puheenjohtajuus tarjoaa menetelmän, ja kuten toivon, myös ratkaisun yhteisymmärryksessä Irlannin hallituksen kanssa joko lokakuussa tai joulukuussa. Ongelma on seuraava: meidän täytyy välttää kiirehtimästä irlantilaisia ystäviämme ja kuitenkin samaan aikaan selvittää, millä ehdoin ja millaisen sopimuksen me aiomme laatia vuoden 2009 Euroopan vaaleihin. Meillä on siihen hieman aikaa, mutta ei kovin paljoa. Me olemme kanssakansalaisillemme velkaa sen, että tiedämme, millä perusteella järjestämme Euroopan vaalit. Perustana on joko Lissabonin sopimus tai Nizzan sopimus. Uutta institutionaalista kokousta ei tule. Uutta sopimusta ei tule. Se on joko Lissabon tai Nizza."@fi7 "Elnök úr, hölgyeim és uraim, nagy megtiszteltetés Európa ilyen kritikus időszakában az Önök közgyűléséhez szólnom. Tudatában vagyok a mindannyiunkat egyaránt terhelő felelősségnek. Természetesen, mint a Tanács hivatalban lévő elnökének, nekem személyesen is nagy a felelősségem, de ez az Európa pártján állók mindegyikére elmondható. Hozzátehetem ehhez, hogy tökéletesen érthető legyek – és noha ez az én véleményem, de ez nem változtat az igazságon –, hogy magam mindig azok közé tartoztam, akik az európai bővítést szorgalmazták. A 2004-es bővítés sikeres volt. A család ismét együtt van. Nem szabad ezt sajnálnunk. Ugyanakkor azok egyike is voltam, akik mindig azt kívánták, hogy Európa lett volna bölcsebb, és a bővítés előtt hozott volna létre új intézményeket. Nem így történt, ez hiba volt, és ennek most fizetjük meg az árát. Derekabb dolog lett volna az intézményeket a bővítést megelőzően létrehozni. Szeretnék e kérdésben teljesen egyértelmű lenni. Természetesen nem bánom a bővítés bekövetkeztét. Hajthatatlan vagy viszont azt illetően, Pöttering elnök úr, hogy ugyanazon hibát nem szabad még egyszer elkövetnünk. Amennyiben Nizzához ragaszkodunk, akkor a 27-ek Európájáról beszélünk. Ha a bővítés mellé állunk, és én személyesen ezt teszem, akkor azt megelőzően új intézményekre van szükségünk. Ki gondolta volna, hogy a 27 tagállamból álló Európa képtelen lesz saját intézményeit létrehozni, és nem marad más prioritás számára, mint a további bővítés? A dolgokat helyükre kell tennünk: amennyiben bővíteni akarunk – és igenis ezt akarjuk – akkor új intézményekre van szükségünk. Hadd tegyem hozzá – és ezt Schulz úrnak mondom –, hogy én pártolom a Balkán integrálását, állítom, hogy horvát barátaink, amint szerb barátaink is, megkérdőjelezhetetlenül európaiak. A leginkább bővítéspárti országok azonban nem mondhatják azt, hogy „nincs szükségünk Lisszabonra”, miközben állítják, hogy „akarjuk a bővítést”. Lisszabon és a bővítés egymáshoz tartozik. Ez nem zsarolás, mert mi itt, Európában nem élünk a zsarolás eszközével. Ez a következetesség, a becsületesség és a logika kérdése. Amikor Horvátországról esik szó, legyen világos, hogy folytatnunk kell a tárgyalásokat, de egyúttal mindenki tegyen eleget kötelezettségeinek. Ahhoz, hogy Európa növekedjék, és így legyen, ahhoz új intézményekre van szükség. Egy másik, az európai vitákban hébe-hóba megjelenő kérdés: gyakran vetik fel előttem emberek, hogy „nézze, nem igazán gond, ha több-sebességes Európával van dolgunk”. Egy napon, talán és sajnos, el kell fogadnunk egy több-sebességes Európát, de ez csak a legvégső megoldást jelentheti. Európa drágán megfizette az árát annak, hogy egy szégyenfal kettéválasztotta. Európa drágán fizetett azért, hogy 80 millió európai élt diktatúrában. Gondolkodjunk el ezen, mielőtt bárkit is hátrahagyunk! Amikor Brüsszelben a Lisszaboni Szerződésről tárgyaltunk, Franciaország azért küzdött, hogy Lengyelország hozzájuthasson a Lisszaboni Szerződés szerint őt megillető helyhez. Most pedig miként magyarázhatjuk el 38 millió lengyelnek, hogy sokkal könnyebb lerázni – az általuk megszenvedett, az általuk, a Lech Walesa és II. János-Pál formátumú személyiségeknek is köszönhetően leküzdött – diktatúra igáját, mint bennmaradni egy szabad Európában? 27 tagja van családunknak. Senkit sem engedhetünk elmaradni. Az európai család minden tagját magunkkal kell vinni. Legalábbis ez az, amit a francia elnökség célként tűzött ki. Egyéb kérdéseket tekintve, és úgy vélem, azokban teljes egyetértésre juthatunk, semmi sem lehet rosszabb, mint hogy Európa a bénultság benyomását kelti, azt mutatja, hogy ismét egy intézményi drámát él meg. Ezzel rettenetes csapdába ejtenénk önmagunkat. Visszautasítjuk a bennünket teljes mozgásképtelenségre kárhoztató intézményeket, de ugyanakkor az európaiak türelmetlenek, mert úgy vélik, hogy mozgásképtelenek vagyunk. Az intézményi gondok ellenére, vagy éppen az intézményi gondok okán, Európának kötelessége cselekedni, és most cselekedni! Ez az az üzenet, amelyet a francia elnökség – mindannyiunkon keresztül – szeretne az európaiakhoz eljuttatni. Az intézményi problémák megoldásán már dolgozunk, és nem bénultunk le. Melyek is tehát a prioritásaink? Elsőként is, annak igazolása az európaiak számára, hogy Európa képes megvédeni őket. Szeretnék most elidőzni a „védelem” szónál. Ősidők óta, amióta az emberek kormányokat választanak, úgy tűnik, hogy az adott kormány védelmezi őket. Elnök úr, Európának védelmet kell nyújtania, de a túlvédekezés, a protekcionizmus nélkül. A protekcionizmus nem vezet sehová. Az, hogy az európai polgárok ma úgy gondolkodnak, hogy az ő védelmükre kitalált Európa inkább gondok, semmint védelem forrása, valóságos hátralépést jelent. Nekünk tehát feladatunk annak igazolása, hogy Európa megvédelmezi polgárait konkrét ügyekben. Miként emeljük ki Európát abból a válságból, amelybe került? Miként előzzük meg a bénultságot? Miként győzzük le a köztünk lévő nézetkülönbségeket és használjuk fel azokat egyazon európai eszme szolgálatában? Itt vagyunk az európai demokrácia szívében. Önök közül mindenkinek, abban a megtiszteltetésben részesülve, hogy ebben a Parlamentben szerepelhetnek, el kellett nyerni honfitársaik támogatását. Férfiak és nők ülnek a baloldalon, középen, a jobboldalon, s mindannyian 27 ország választott képviselőit jelentik. Ma azonban különbségeinket erővé kell változtatnunk egy betegeskedő Európai Unió védelmében. Mindenki számára elsődleges az energia- és éghajlatcsomag. Amennyiben van olyan terület, ahol nemzeteink egyedül cselekedve nem érhetnek el semmit, az földünk ökológiai egyensúlyának fenntartása. A szennyezést, a széndioxid kibocsátást, az ózonréteget tekintve, az országaink közötti elhatárolódás kérdése értelmetlenné válik. Nagy tétek forognak kockán: az IPCC-szakértők találkozójától kezdődően világos számunkra, mi vagyunk az utolsó nemzedék, amely megakadályozhatja a katasztrófát. Az utolsó nemzedék! Amennyiben nem cselekszünk, az elkövetkező generációk talán mérsékelhetik a károkat, de nem lesznek képesek megállítani a romlást. A világ országainak mindegyike azt állítja, hogy „hajlandó vagyok tenni valamit, ha a másik lép elsőként”. Ezzel az érveléssel az unokáink unokái semmiféle döntés végrehajtását nem tapasztalják meg. Amennyiben mi, európaiak azt várjuk, hogy mások lépjenek mielőtt mi teszünk valamit, sokáig várakozhatunk. Azért hoztuk létre Európánkat, hogy saját civilizációs modellünket példaként állítsuk a világ elé, hogy értékeinket védjük. Ezen értékek között szerepel az a felismerés, hogy a világ pusztulásra van ítéltetve, amennyiben azonnal nem hozunk döntéseket. Európának példát kell mutatnia! Európának, példát mutatva, az élre kell állnia! Van egy célunk: a 2009-es konferencia. Ennek a konferenciának feladata, hogy a Kiotó utáni időszak folyamatait kézben tartsa, szervezze. Európának – miután elfogadta az energia- és éghajlatcsomagot – egységet mutatva kell a konferencián megjelennie. Amennyiben ez nem így történik, nem rendelkezünk majd azzal az erővel, aminek révén a kínaiakat, indiaiakat, más felemelkedő országbelieket, és az amerikaiakat rávehetjük a megállapodásokban elért erőfeszítések megtételére. Ennél fogva alapvető, hogy a francia elnökség időszakában elfogadjuk a Bizottság által beterjesztett energia- és éghajlatcsomagot. Ez egy igényesen kimunkált, súlyos csomag, de szeretnék e téren mindenki felelősségérzetére is apellálni. Ha minden ország enged saját, különleges hasfájásának, újra szeretné tárgyalni a számára gondot okozó kérdéseket, akkor, hölgyeim és uraim, sohasem jutunk megállapodásra. Ezért kéri a francia elnökség az Európai Parlamentet, sorakozzon fel őmögötte, és az elkövetkező hat hónapban fogadtassuk el az energia- és az éghajlatcsomagot. Ez prioritás. Nem bal- vagy jobboldali prioritás, pusztán a józan ész diktálta dolog. Amennyiben tagországról tagországra haladva tárgyalunk, semmi esélyünk a sikerre. Természetesen vannak pontok, amelyek tisztázásra szorulnak, vagy igazodást igényelnek. Most, specifikusan, egy igen kemény dióra gondolok: nevezetesen azon társaságaink problémáira, amelyekre földünk egyensúlyának fenntartása érdekében – jogosan – különleges szabályokat kényszerítünk. Megtehetjük-e, hogy Európában alapvető jogszabályokat foganatosítunk cégeinkkel szemben, miközben olyan országok termékeit importáljuk, amelyek a mi vállalkozásaink számára kötelező szabályoknak egyikét sem tartják be? Ez nem a protekcionizmus kérdése. Ez a tisztességnek, az igazságosságnak, illetve a naivitás elutasításának kérdése. Ott van továbbá a határok működtetésének kérdése. Érvényesüljenek szabad kvóták, vagy kiigazító mechanizmusok? Magam nem tudom, de mindenesetre, beszélnünk kell erről! A második kérdés: megértem, hogy néhány ország számára – és különösen a 2004-ben csatlakozottakra gondolok, amelyek főként ásványi anyagokból nyert energiaforrásokra támaszkodnak – az elvárt erőfeszítések tekintélyesek. Ezek az országok azt mondják nekünk: „10 éve képesek vagyunk fejlődni, ne vegyék el tőlünk ennek lehetőségét!”. Kétségtelen, megtalálhatjuk annak módját, hogy mindenkit mozgósítsunk, és a Bizottság elnökével azon kell dolgoznunk, hogy mindenki felismerje, hogy nem lesznek gazdasági hanyatlásra, szenvedésre, szegénységre, és munkanélküliségre kárhoztatva. Ez az energia- és éghajlatcsomag számunkra az abszolút prioritást jelenti. A világ nem várhat: és Európának irányt kell szabnia! A második pont: a 27 ország közül napjainkra már 24 a schengeni övezet részét képezi. Más szavakkal: 27-ből 24 ország. Azt mondják 23? OK, legyen 23 akkor, de még ez sem rossz arány. És ezek között nincsenek azok az államok, amelyek nem tagjai az Európai Uniónak, de – és erről is gyakran vitatkozunk – tagjai a schengeni övezetnek. Mit is jelent ez? Ez azt jelenti, hogy döntöttünk a schengeni övezet tagjai közötti mozgás teljes felszabadításáról. Szeretném a Parlament politikai frakciói vezetőinek, és a képviselőknek is üzenni, hogy mi, Franciaországban, Bernard Kouchnerrel és Jean-Pierre Jouyet-vel, olyan döntést hoztunk, amelyet nem volt könnyű megtenni. Július 1-e óta nincs semmiféle akadálya a francia munkaerőpiacra való bejutásnak, köszönhetően azon bejelentésemnek, hogy megszüntetek minden, elődeim által kitárgyalt korlátozást. Az EU bármely országának bármely munkása jöhet, és munkát vállalhat Franciaországban. Ezeket a különbségeket fel kell használnunk az aggódó európai polgárok megnyugtatására. Életben kell tartanunk a demokráciát, és ezen azt értem, hogy vitatkozhatunk, de egyben egy olyan Európa képét kell kialakítanunk, amely elveti a bénultságot. Mindenkinek helyet kell szorítani a 27 tagországot számláló európai családban. Senkit sem engedhetünk lemaradni. Mindössze pár hónap választ el bennünket egy, az Európai Parlament számára fontos időponttól. Mindenki tartsa ezt szem előtt! Ugyanakkor, ma reggel olyan képet kell Európáról felfestenünk, amely azt igazolja, hogy ez az Európa mindenki érdekeit képviselve működik. Ez nem volt olyan egyszerű, nem volt olyan könnyű. Ugyanis, és a francia képviselők majd kijavítanak, ha tévedek, azt mondták nekem, hogy katasztrofális következményei lesznek majd döntésem bejelentésének. S mint oly gyakran, megszületett a döntést, és nem következett be katasztrófa. Nem igen tett boldoggá a hírhedt, „vízvezeték szerelőről” folytatott vita, amely sem hazámnak, sem Európának nem szolgált előnyére. Nem ez volt az ok, amelyért mi, mindannyian az Európai Uniót építjük. Most, hogy nincsenek egymástól elválasztó határok, érdemes-e, ésszerű-e mindannyiunk számára elkülönült, saját bevándorlási politikát kialakítani úgy, hogy nem vesszük figyelembe mások igényeit? Az Európai Bevándorlási és Menedékjogi Megállapodás, két okból is, meghatározó dokumentum a francia elnökség számára. Elsőként – és hadd forduljak itt a Ház baloldalához –, amennyiben mindannyian, az összes európai ország, közös európai bevándorlási politikát követ, akkor a bevándorlás ügye lekerülhet a nemzeti viták napirendjéről, ahol is a szélsőségesek a szegénységet és a félelmet felhasználhatják olyan célok szolgálatában, amelyek nem azonosíthatók a mi céljainkkal. A bevándorlásról folytatott felelősségteljes vita lefolytatásának egyetlen módja az, ha e kérdést európai politikává tesszük. Megszűnnek a különböző érzékenységű országok együttműködése terén jelentkező hátsó gondolatok. A miniszterek mindegyike által jóváhagyott, és az Állandó Képviselők Bizottsága, illetve az Európai Tanács találkozójának napirendjén szereplő, Brice Hortefeux által javasolt gondolatok nálam elsőbbséget élveznek. Azt igazolják, hogy Európa nem kíván zárt erődítménnyé válni, nem utasítja el emberek befogadását, hogy szüksége van migráns munkavállalókra. Ugyanakkor Európa nem fogadhat be mindenkit, aki földrészünkre szeretne jönni. Hadd tegyem hozzá, a politikai menedékjogra utalva, hogy értelmetlennek tartom, hogy valaki 27 demokratikus országban 27 kérelmet nyújthasson be, és ne minden esetben ugyanazon választ kapja. Hozzáfűzöm még, az Afrikával való fejlesztési kapcsolatra is gondolva, hogy erősebbé válunk, ha együtt dolgozunk. Ez lesz a francia elnökség második prioritása. A harmadik prioritás: szeretnénk előrelépni egy, Európában gyakran érintett, de igen lassan kibontakozó kérdésben, az európai védelem terén. Tudatában vagyok annak, hogy igen jelentősek a nézeteltérések e témát illetően, de hadd osszam meg Önökkel gondolataimat. Miként képzelik azt, hogy Európa politikai erővé válhat, hallathatja szavát, ha nem tudja megvédeni magát, nem képes a politikájának alátámasztásához szükséges eszközöket mozgósítani? Vegyük például Koszovót, ami szerintem európai sikertörténet. Ez olyan európai probléma, amelyet az európaiaknak kell rendezniük. Miként is folytathatják azonban az európaiak a problémák rendezését, ha nem teremtik elő az általunk, közösen meghozott döntések végrehajtatásához szükséges katonai és humán forrásokat? Miként gondolják, hogy Európa a világ legsikeresebb gazdasági térségévé válhat, ha nem képes megvédeni önmagát? Igen, itt van a NATO. Senkiben sem kérdőjeleződik meg a NATO hasznosságának kérdése, legkevésbé bennem. Itt nem az európai védelmi politika és a NATO közötti választás kérdése vetődik fel, hanem az az igény, hogy álljon rendelkezésünkre a NATO – és azzal az amerikaiakkal való szövetség –, valamint egyidejűleg az önálló európai védelmi politika. Ezek mindegyikére szükségünk van, együtt, és nem az egyikre a másik helyett. Megtoldom ezt még azzal, hogy nem folytatódhat az, hogy Európa biztonságát mindössze négy vagy öt ország hozzájárulására alapozva garantáljuk, míg a többiek e négy-öt ország erőfeszítéseire hagyatkoznak. A tagállamok nem tarthatnak ki amellett, hogy külön-külön gyártanak repülőgépeket, hogy a hadiiparok egymással – néha az összeomlásig és a végelgyengülésig – versengenek, pusztán azért, mert nincs elég erő egy európai védelempolitika kialakítására. Megtapasztaltam már a mostaninál kedvezőbb helyzetet is Európában. Hadd beszéljek őszintén, annak is tudatában, hogy a Tanács hivatalban lévő elnökeként mindenki nevében szólok, hogy mindenki érzékenységét figyelembe kell vennem, és eközben a helyes válaszokkal kell előrukkolnom. A negyedik prioritás: a közös agrárpolitika végtelenül bonyolult kérdése. Most térek rá azzal kapcsolatos megállapításaimra. Pontosan azért, mert komoly gond az, hogy egyáltalán beszélnünk kell erről. Tökéletesen tudatában vagyok annak, hogy akadnak közöttünk mezőgazdasági országok, amelyek keményen védelmezik gazdálkodóik munkáját, miközben más tagállamok úgy vélik, hogy ez a politika túlságosan sokba kerül. Hölgyeim és uraim, hadd apelláljak józan eszükre! 2050-ben földünket 9 milliárdnyian lakják. Már most 800 millióan halnak meg az éhezés következtében. Minden harminc másodpercben egy gyermek éhen hal. Józanságra vall-e azt igényelni Európától, hogy mérsékelje mezőgazdasági termelését akkor, amikor a világnak oly nagy szüksége van élelmiszerekre? Nem hiszem, hogy ez ésszerű. Ez nem a francia mezőgazdaságról, hanem a józan észről szól. Hadd egészítsem ki fentieket egy második ponttal: függetlenül attól, hogy országuk mezőgazdasági jellegű-e, az élelmiszer-biztonság mindenkit érint. Helyes-e, és ésszerű-e átlátható és biztonságos előírásokat tenyésztőinkre és gazdálkodóinkra kényszeríteni, és továbbra is húst behozni Európába olyan országokból, amelyek a gazdálkodóinkra kényszerített szabályok közül egyetlen egyet sem tartanak be? A harmadik pont: a mezőgazdasági árak sohasem voltak ennyire magasak. Éppen itt az ideje, hogy az árakról, a támogatásokról, a közösségi preferenciákról szót ejtsünk. Úgy gondolom, hogy a közösségi agrárpolitika egészségügyi ellenőrzése és a pénzügyi döntőbíráskodás végletei között képesek vagyunk megállapodni olyan elvekben, mint Európa élelmiszer-ellátottsága és élelmiszer-biztonsága. Hölgyeim és uraim, seregnyi egyéb téma vár még ránk: például a szociális dimenzió végtelenül bonyolult kérdésköre. Szeretnék egy pontot kiemelni. Esetenként bizonyos ellentmondást tapasztalok: néha a leegyszerűsített megfontolások azt sugallják, hogy Európának nem szabadna mindennel foglalkoznia. Európa csak olyan ügyekbe ártsa magát, amelyek őt érintik. Ugyanazon személyek azonban, akik egyszer azzal vádolják Európát, hogy mindenbe beleüti az orrát, elsőként horkannak fel, ha nem ejtünk szót a szociális dimenzióról. Mindmáig, a tagországok a szociálpolitikát elsődlegesen is nemzeti hatáskörben kívánták tartani, mivel a nyugdíjak és az egészségügy elsődlegesen nemzeti ügynek tekinthetők. Hölgyeim és uraim, akad néhány szociálpolitikai irányelv, amelyet Barroso elnök úr, helyesen, napirendre tűzött. Az üzemi tanácsokkal, az ideiglenes munkával, és az Európában mindenkire érvényes, némely alapvető szabályra gondolok most. E kérdéseket a francia elnökség prioritásként kezeli majd. Egyéb témákat is a francia elnökség napirendjére kellene tűznünk, noha azok nem esnek az európai hatáskörön belülre. Hadd említsek fel egy, mindannyiunkat érintő példát, az Alzheimer-kórt. ( ) Cohn-Bendit úr, sohasem gondolnám azt, hogy egy Önhöz hasonlóan fiatal ember áldozatává válna, az Önt elkerülő, de európaiaknak millióit érintő betegségnek. Európaiaknak ezen milliói számomra ugyanolyan fontosak, mint az Ön betegsége. Az első meglátásom: most egy intézményi problémával állunk szembe. Állam- és kormányfők próbáltak kompromisszumos megoldásokat kidolgozni a Lisszaboni Szerződés révén. Senki sem állította, hogy a Lisszaboni Szerződés majd valamennyi gondunkat megoldja, de az mégiscsak egy mindenki számára elfogadható kompromisszum tükröződése volt, és maradt. Magamnak is, a Francia Köztársaság elnökeként szembe kellett néznem saját kötelezettségeimmel. Franciaország 2005-ben „nemmel” szavazott, és ez gondot okozott Franciaországnak. Hölgyeim és uraim, az előttünk álló problémák rendkívül nehezek és összetettek. Kíséreljünk meg azonban mindenkit meggyőzni arról, hogy nincsenek hátsó szándékaink és nincsenek előítéleteink. Ez az elvárás velünk szemben! Természetesen, a szubszidiaritás értelmében ez nem tartozik európai hatáskörbe. Ennek ellenére azt szeretném, ha a francia elnökség az összes európai állam összes szakemberének részvételével találkozót szervezne a leghatékonyabb gyógymódokkal kapcsolatos tapasztalatok kicserélése céljából. Ez vezethetne el a kutatók tapasztalatainak összevonásához, elősegítve ezzel a betegség jobb megismerését, a gyógykezelés megoldásának közös feltárását. Képzeljék csak el, miként is vélekednek majd akkor az európaiak Európáról? Azt mondják majd: így jutottunk el e borzalmas betegség orvoslásához! Amit az Alzheimer-kórról mondtam, az alkalmazható a családokat szétszakító rákra is. Nincs értelme, hogy mindenki önmagában keresse a rák ellenszerét, ha együtt több forrással rendelkezhetünk, erősebbekké válhatunk. Végül a kultúrát és sportot illetően elmondanám, hogy nagy hiba nem beszélni olyan kérdésekről, amelyek európaiak millióinak mindennapi életét érinti. Létezik egy európai kulturális kivételesség. A kultúrát a mindennapos európai viták részévé kell tennünk. Nem engedhető meg, hogy a világ egyetlen nyelv, egyetlen kultúra előtt hajtson fejet. Egyértelműen foglalkoznunk kell a videók és CD-k ÁFÁ-jának kérdésével, amint az történt a könyvek esetében is, és amelyet Önök már lerendeztek. A politikai megosztottságot háttérbe szorító sportról szólva, szeretném, ha a kulturális kivételességhez hasonlóan, érvényesülne az európai sportbeli kivételesség is. Magam pártolom a személyek és áruk mozgásának szabadságát, de nem fogadom el azt a nézetet, miszerint fizetésre kell köteleznünk futballklubjainkat, és ezzel ellehetetlenítenénk a képzési célokból e kluboknál maradni kényszerülő fiatalokba történő beruházást. Egy olyan sporttal kapcsolatos kivétel, ami azt jelenti, hogy a sport nem válik a piacgazdaságnak alárendeltté, kiérdemli valamennyi képviselő támogatását. Befejezésül, hölgyeim és uraim, elnök úr – elnézésüket kérve, hogy kétségkívül hosszúra nyúlt hozzászólásom – egy észrevétellel zárnám azt le. S tudom, mivel is kapcsolom össze észrevételemet: az európai demokrácia szívdobbanásával. Európa sokat szenvedett. Szenvedett, mindenekelőtt némelyikünk gyávaságától. Azokétól, akik boldogan engedték, hogy Európa olyan dolgokért vállaljon felelősséget, amely pedig azon politikai vezetők felelőssége volt, akik nem voltak hajlandók nyilvánosságra hozni az általuk Brüsszelben korántsem védelmezett választási lehetőségeket. Ez gyávaság. Az Európai Parlament és az Európai Bizottság elnökének mondom ezt: az elnökség kéz a kézben fog Önökkel együtt haladni. Amennyiben valamely tagállam nem ért ezzel egyet, szólaljon fel! Amint azt a lengyel elnöknek mondtam, aki maga tárgyalta ki a Lisszaboni Szerződést, és szavát adta akkor. És az ember tartsa be ígéretét! Ez nem a politika, hanem az erkölcs kérdése! Európa azonban mástól is szenved. Európa szenved a vita hiányától. Ezzel szeretném befejezni, mert ez a kérdés számomra rendkívül fontos. Intézményeink függetlenek, de a függetlenség nem jelent közömbösséget. Amennyiben nekünk, politikai vezetőknek nincs bátorságunk a vitára, kinek lesz? De miről is vitázzunk? Hogy mi a helyes gazdasági stratégia? Mi a helyes pénzügyi stratégia? Mi a helyes árfolyampolitika? Természetesen, mindenkinek jogában áll hitéhez kötődni, és ezt különösen német barátaink felé fordulva mondom. Nincs azonban senkinek joga egy vitát, egy építő szellemű vitát megakadályozni! Természetesen mindenki szeretne egy megállapodást, mint amilyen a most kitárgyalandó kereskedelmi megállapodás is. Senki se féljen azonban kimondani azt, hogy Európának nem szabad naivnak lennie! Meg kell vitatnunk a szabadkereskedelem előnyeit, de el kell mondanunk a feltörekvő országoknak azt is, hogy nem megalapozott az igényük egyazon jogokat követelni, csak ha vállalják az azonos kötelezettségeket is. Nem szabad megijednünk egy európai vita lefolytatásától sem. Fel kell vállalnunk egy méltóságteljes európai vitát, ne féljünk azonban megvédenünk elképzeléseinket! Nem kérdőjelezzük meg az EKB függetlenségét azzal, hogy rákérdezünk, ésszerű-e a kamatlábak 4,25 %-ra emelése akkor, amikor az amerikai kamatláb 2 %-on áll. Vitába keveredünk. Békés vitába, amelyben senki sem rendelkezik az igazság monopóliumával. Magam semmi esetre sem, de a szakértők sem, akiknek bizonyítaniuk kell döntéseik hatékonyságát. Hölgyeim és uraim, ebben a szellemben szeretném magam, a francia miniszterekkel együtt, az elnökséggel járó felelősséget felvállalni. Tudom, ez nem egyszerű. Tudom, hogy amikor valaki a Tanács hivatalban lévő elnöke, akkor nem saját hazája, hanem az Unió érdekeit védelmezi. Tudom, elnök úr, elnök urak, hogy egységes csapatként kell a 27-ek Európájának érdekében fellépnünk, és remélem, hogy hat hónap múlva mindenki elmondhatja majd, hogy „Európa haladást ért el, az Önök részvételének és támogatásának köszönhetően”! A választások előtt a Lisszaboni Szerződés parlamenti ratifikációját ajánlottam a francia népnek. A választások előtt azt mondtam, nem tartok népszavazást Franciaországban. Ezt, a demokrácia szellemében, közöltem a francia néppel. Ezt az igen nagy jelentőségűvé válni képes alternatívát három nappal megválasztásom előtt rajzoltam föl. Nem sajnálom, hogy így döntöttem. Őszintén hiszem, hogy az intézményi kérdések, az a mód, amiként Európában az ügyeket intézik, parlamenti képviselőkre, és nem népszavazásokra tartoznak. Döntésem politikai jellegű volt ( ) és a választásokat megelőzően politikai döntést hoztam saját hazámban is. Ez tökéletesen megfelel a demokrácia játékszabályainak. Meg kell birkóznunk az ír „nemmel”. Természetesen nem egy francia dolga, hogy – különösen a korábbi holland és francia „nemeket” követően – ítéletet mondjon erről az eredményről. Ezzel együtt, július 21-én, a Tanács hivatalban lévő elnökének minőségében elsőként Írországot keresem fel, hogy meghallgassam partnereimet, párbeszédet folytassak, és megpróbáljak megoldást találni. A francia elnökség javaslatot terjeszt majd elő a megoldási módszert illetően, és remélem, októberre vagy decemberre egyezményes megoldást hozunk tető alá az ír kormánnyal. A gondot a következőkben látom: el kell kerülnünk, hogy az egyik oldalon sürgetjük ír barátainkat, miközben döntenünk kell arról, hogy milyen feltételek között, melyik szerződéshez igazodva szervezzük meg a 2009-es európai parlamenti választásokat. Van némi időnk, bár nem túl sok. Tartozunk annyival polgártársainknak, hogy tájékoztatjuk őket arról, milyen feltételek közepette tartjuk meg az európai választásokat. Alapul vagy a Lisszaboni Szerződés, vagy a Nizzai Szerződés szolgálhat. Nem kerül sor újabb intézményi konferenciára. Nem lesz új szerződés. Vagy Lisszabon, vagy Nizza lesz a kiindulópont."@hu11 "Signor Presidente, onorevoli deputati, è un grande onore per me rivolgermi alla vostra Assemblea in un momento così critico per l’Europa. Sono ben consapevole che tutti abbiamo una grave responsabilità. Certamente, in qualità di Presidente in carica del Consiglio, io ho una grande responsabilità, ma quest’ultima è la medesima per tutti gli europeisti. Aggiungerei, per essere perfettamente chiaro, è la mia opinione, il che non la rende una realtà assoluta, che sono tra coloro che hanno sempre sostenuto l’allargamento europeo. L’allargamento del 2004 è stato un successo. La famiglia è di nuovo insieme; non dovremmo pentircene. Tuttavia, sono tra coloro che hanno sempre desiderato che l’Europa fosse abbastanza saggia da creare nuove istituzioni prima dell’allargamento. E’ stato un errore per cui oggi stiamo pagando. Sarebbe stato più coraggioso creare istituzioni prima dell’allargamento. Voglio essere perfettamente chiaro su questo. Certamente non deploro l’allargamento. La famiglia deve restare unita. Tuttavia, sono deciso, Presidente Pöttering, che non dobbiamo compiere gli stessi errori ancora una volta. Se restiamo fedeli a Nizza, è l’Europa a 27. Se vogliamo l’allargamento, e personalmente lo voglio, necessitiamo di nuove istituzioni prima che questo accada. Chi avrebbe pensato che l’Europa, con i suoi 27 Stati membri, sarebbe stata incapace di creare le proprie istituzioni e che non avrebbe avuto altre priorità che continuare ad allargarsi? Le cose devono essere chiare: se vogliamo l’allargamento, e noi lo vogliamo, allora abbiamo bisogno di nuove istituzioni. Consentitemi di aggiungere, e mi rivolgo all’onorevole Schulz, che sono favorevole a far entrare i Balcani, che i nostri amici croati, al pari dei nostri amici serbi, sono indubbiamente europei. Tuttavia, i paesi maggiormente favorevoli all’allargamento, non possono dire contemporaneamente “non vogliamo Lisbona” e “vogliamo Lisbona”. Si tratta di Lisbona e dell’allargamento. Non è un ricatto, perché in Europa non facciamo ricatti. E’ una questione di coerenza, onestà e logica. Quando si parla di Croazia, quindi, dobbiamo proseguire con i negoziati, ma tutti devono assumersi le loro responsabilità. Se l’Europa intende crescere, e deve farlo, deve farlo quindi con nuove istituzioni. Un’altra osservazione: qui è là nelle discussioni a livello europeo, sento le persone dire “bene, vedi, non importa se abbiamo un’Europa a più velocità”. Purtroppo, forse un giorno dovremo avere un’Europa a più velocità, ma deve essere solo un’ultima spiaggia. L’Europa ha pagato caro il suo essere divisa da un muro di vergogna. L’Europa ha pagato cara la dittatura imposta a 80 milioni di europei. Pensiamoci bene prima di lasciare indietro chiunque. Quando stavamo negoziando il Trattato di Lisbona a Bruxelles, la Francia ha lottato al fine di garantire che la Polonia potesse avere il suo posto nel Trattato di Lisbona. Come possiamo dire a 38 milioni di polacchi che è stato molto più semplice liberarsi del giogo della dittatura cui erano sottoposti, e dalla quale si sono liberati, grazie a persone di grande valore come Lech Walesa e Giovanni Paolo II, che restare in un’Europa libera? Ci sono 27 membri in questa famiglia. Nessuno deve essere lasciato indietro. Dobbiamo coinvolgere tutti nella famiglia europea, il che, finalmente, sarà quello su cui si impegnerà la Presidenza francese. Per quanto riguarda altre questioni, sulle quali credo che possiamo raggiungere un accordo, nulla sarebbe peggiore di un’Europa che dà l’impressione di essere immobile perché sta attraversando ancora un altro dramma istituzionale. Sarebbe una terribile trappola in cui possiamo cadere. Respingiamo le istituzioni che ci condannano all’immobilismo, ma al contempo gli europei sono impazienti poiché pensano anche loro che siamo immobili. Nonostante il problema istituzionale, forse anche a causa del problema istituzionale, l’Europa ha il dovere di agire, e di agire adesso. Questo è il messaggio che la Presidenza francese desidera che tutti noi trasmettiamo agli europei. Siamo nel processo di risoluzione dei problemi istituzionali, ma non siamo condannati a non agire. Quali sono dunque le nostre priorità? La prima è dimostrare agli europei che l’Europa può proteggerli. Ora vorrei dire qualcosa circa questa parola “protezione”. Sin dai tempi antichi, quando le persone hanno eletto un governo, è stato affinché questo governo potesse proteggerle. Signor Presidente, l’Europa deve offrire protezione senza protezionismo. Il protezionismo non ci porta da nessuna parte. Constatare che oggi i cittadini europei ritengono che l’Europa, che è stata programmata per proteggerli, sia una fonte di preoccupazione anziché di protezione, è un vero passo indietro. Pertanto, è nostro compito dimostrare come l’Europa li proteggerà sulle questioni concrete. In quale modo faremo uscire l’Europa dalla crisi in cui si trova? In quale modo preveniamo l’immobilismo? Come supereremo i nostri disaccordi e li impiegheremo a vantaggio dello stesso ideale europeo? In quest’Aula, ci troviamo nel cuore della democrazia europea. Ciascuno di voi, avendo l’onore di sedere in questo Parlamento, ha dovuto ottenere il sostegno dei suoi concittadini. Ci sono uomini e donne di sinistra, di centro, di destra, che sono eletti rappresentanti da 27 paesi. Tuttavia, oggi dobbiamo trasformare le nostre differenze in una forza per un’Unione europea sofferente. La prima è il pacchetto in materia di energia e di clima. Se esiste un ambito in cui i nostri paesi non possono fare nulla se agiscono da soli, è nel mantenimento dell’equilibrio ecologico del nostro pianeta. Quando si tratta di inquinamento, CO e di strato di ozono, i confini tra i nostri paesi sono irrilevanti. La posta in gioco è alta: dal vertice di esperti dell’IPCC, abbiamo compreso che siamo l’ultima generazione che può evitare il disastro. L’ultima generazione! Se non agiamo adesso, le future generazioni possono essere in grado di limitare il danno, ma non potranno fermarlo. Ogni paese del mondo dichiara: “Voglio fare qualcosa a patto che comincino gli altri.” Con questo tipo di ragionamento, i nipoti dei nostri nipoti non vedranno mai adottare alcuna decisione. Se noi europei aspettiamo che gli altri facciano qualcosa prima di agire, potremmo aspettare a lungo. Abbiamo creato l’Europa per portare nel mondo il nostro modello di civilizzazione e difendere i nostri valori. Tra questi valori vi è la certezza che il mondo è condannato se non prendiamo subito una decisione. L’Europa deve essere da esempio. Per essere da esempio, l’Europa deve essere esemplare. Abbiamo un obiettivo: la conferenza del 2009. Questa conferenza deve gestire e organizzare la fase post-Kyoto. L’Europa deve parteciparvi unita, avendo stabilito di adottare il pacchetto in materia di energia e clima. Se non lo facciamo, non avremo alcuna influenza per indurre i cinesi, gli indiani, i paesi emergenti e gli americani a compiere gli sforzi concordati. Pertanto, è essenziale che, nel corso della Presidenza francese, adottiamo tale pacchetto proposto dalla Commissione. E’ un pacchetto complesso, difficile, ma desidero fare appello al senso di responsabilità di tutti. Se ogni paese inizia a voler rinegoziare il suo particolare interesse, gli aspetti con cui ha dei problemi, allora, onorevoli deputati, non giungeremo mai a un accordo. Questo è il motivo per cui la Presidenza francese chiede al Parlamento europeo di agire al suo fianco affinché possiamo ottenere che il pacchetto in materia di energia e di clima possa essere adottato nei prossimi sei mesi. Questa è una priorità. Non una priorità di destra o di sinistra, è semplicemente buon senso. Se avviamo negoziati tra gli Stati membri, non abbiamo possibilità di successo. Adesso, ovviamente, ci sono tre aspetti che devono essere chiariti o adattati. Penso in modo particolare a una questione molto complessa: vale a dire i problemi delle nostre imprese, sulle quali giustamente siamo in procinto di imporre norme intese a mantenere l’equilibrio del pianeta. In Europa dovremmo imporre norme essenziali alle nostre imprese e, al contempo, continuare a importare prodotti da paesi che non si conformano ad alcuna norma tra quelle che abbiamo imposto sulle nostre imprese? Non è una questione di protezionismo; è una questione di lealtà, giustizia e rifiuto di essere ingenui. Esiste il problema di decidere riguardo a un meccanismo frontaliero. Dovrebbero esserci quote libere o meccanismi di adattamento? Non lo so, ma in ogni caso, dobbiamo discuterne. Secondo problema: capisco che per alcuni paesi, mi riferisco in particolar modo a quelli che hanno aderito all’Unione nel 2004, che dipendono ampiamente dai combustibili fossili per la loro energia, gli sforzi richiesti loro sono considerevoli. Questi paesi ci stanno dicendo, “da dieci anni registriamo una crescita; vi preghiamo di non portarcela via.” Non vi è alcun dubbio che esista un modo per coinvolgere tutti e, assieme al Presidente della Commissione, dobbiamo lavorare affinché ognuno comprenda di non essere condannato alla recessione, alla miseria, alla povertà e alla disoccupazione. Questo pacchetto in materia di energia e clima, è una priorità assoluta per noi. Il mondo non può aspettare; l’Europa deve aprire la strada. Secondo punto: dei 27 paesi, 24 si trovano adesso nello spazio Schengen; in altre parole, 24 su 27. 23, dite? Va bene, allora 23, che non è male lo stesso. Essi non comprendono i paesi che non fanno parte dell’Unione europea ma, e questo è il motivo per cui svolgiamo spesso dibattiti, fanno parte dello spazio Schengen. Cosa vuol dire dunque? Significa che abbiamo deciso una piena libertà di circolazione tra i paesi dello spazio Schengen. Vorrei dire ai dei gruppi politici e agli onorevoli deputati che noi in Francia, con Bernard Kouchner e Jean-Pierre Jouyet, abbiamo preso una decisione non facile. Dal 1° luglio, non ci sono più ostacoli che negano l’accesso al mercato del lavoro francese, poiché ho annunciato che avrei abolito tutte le limitazioni negoziate dai miei predecessori. Qualsiasi lavoratore di un paese dell’Unione europea può venire in Francia e lavorare. Dobbiamo far sì che queste differenze siano un’opportunità di rassicurare i cittadini europei, che sono preoccupati. Dobbiamo mantenere in vita la democrazia, il che significa che occorre impegnarci in una discussione e al contempo creare un’immagine di un’Europa che rifiuta l’immobilismo. Tutti devono essere coinvolti nella famiglia europea, con i suoi 27 Stati membri; nessuno deve essere lasciato indietro. Ci troviamo ad appena pochi mesi di distanza da una data importante per il Parlamento europeo. E’ opportuno che tutti ne siano consapevoli. Al contempo, questa mattina, dobbiamo dare l’impressione di un’Europa che lavora per tutti. Non è stato semplice; non è stato facile. In ogni caso, e gli eurodeputati francesi mi correggeranno se sbaglio, mi è stato comunicato che sarebbe stato un disastro se avessi annunciato tale decisione. Come al solito, abbiamo preso la decisione, e non si è verificato alcun disastro. Non sono stato felice della controversia sul malfamato “idraulico polacco”, che non ha dato al mio paese o all’Europa una reputazione molto buona. Non è questo il motivo per cui tutti noi costruiamo l’Unione europea. Tuttavia, adesso che non ci sono più frontiere tra noi, è giusto, è ragionevole che ognuno di noi continui a decidere la propria politica in materia di immigrazione, non tenendo conto dei limiti altrui? Il Patto europeo sull’immigrazione e l’asilo è un documento fondamentale per la Presidenza francese, per due motivi. Il primo, e se posso mi rivolgo innanzi tutto alla sinistra dell’Assemblea, è che se tutti noi, se tutti i paesi europei hanno una politica in materia di immigrazione, eliminiamo l’immigrazione dalle discussioni nazionali in cui gli estremisti usano la povertà e la paura al servizio di valori che non ci appartengono. L’unico modo di svolgere una discussione responsabile sull’immigrazione è quello di renderla una politica europea. Senza più ulteriori motivi di parte che obblighino i paesi con diverse sensibilità a collaborare. Quanto ci ha suggerito Brice Hortefeux, approvato da tutti i ministri e che dovrebbe essere discusso dal Comitato dei rappresentanti permanenti e dal Consiglio europeo, credo che sia una priorità. Ciò dimostrerà che l’Europa non vuole essere una fortezza, che l’Europa non si sta rifiutando di ammettere le persone al suo interno, che l’Europa ha bisogno dei lavoratori migranti, ma che non può ammettere tutti coloro che desiderano entrare nel suo territorio. Consentitemi di aggiungere che, quando si tratta di asilo politico, non è logico che un singolo sia in grado di presentare 27 richieste per 27 paesi democratici e che non ottenga ogni volta la stessa risposta allo stesso problema. Inoltre, per gli sviluppi con l’Africa, saremo più forti se collaboriamo; questa è la seconda priorità della Presidenza francese. Terza priorità: desideriamo promuovere un concetto di cui si parla spesso in Europa, ma che sta facendo progressi lenti, ossia la difesa europea. Sono ben consapevole che attorno a questa questione c’è molto disaccordo, ma vi dirò cosa penso. In quale modo credete che l’Europa possa diventare una forza politica e farsi ascoltare se non si difende e impiega le sue risorse a sostegno della propria politica? Prendiamo l’esempio del Kosovo, che a mio parere è una storia di successo dell’Unione europea. E’ un problema europeo, che deve essere risolto da europei. In quale modo gli europei possono continuare a farlo se non acquisiscono risorse umane e militari intese ad attuare le decisioni che abbiamo adottato insieme? Come pensate che l’Europa possa diventare lo spazio economico più prospero del mondo se non è in grado di difendersi? Sì, abbiamo la NATO. A nessuno verrebbe in mente, tantomeno al sottoscritto, di discutere l’utilità della NATO. Non è un problema di scegliere tra una politica di difesa europea e la NATO, ma di avere sia la NATO (l’alleanza con gli americani) che una politica di sicurezza europea autonoma. Queste due insieme, e non una al posto dell’altra. Consentitemi di aggiungere che non possiamo continuare con un’Europa che deve garantire la sua sicurezza sulla base del contributo di soli quattro o cinque paesi, con gli altri che fanno affidamento sugli sforzi di questi quattro o cinque paesi. Gli Stati membri non possono continuare a costruire separatamente i loro aerei, con industrie degli armamenti che competono tra loro fino al fallimento e che sono fondamentalmente indebolite, soltanto perché non sono abbastanza forti da avere una politica di difesa europea. Ho visto situazioni più semplici di quella in cui si trova l’Europa in questo momento. Se posso parlare liberamente, con la consapevolezza che, in qualità di Presidente in carica del Consiglio, devo parlare a nome di tutti, devo tener conto della sensibilità di ciascuno e al contempo fornire le giuste risposte. Quarta priorità: la questione estremamente difficile della politica agricola comune. Giungerò ora alla mia conclusione, che è collegata a questo. E’ esattamente perché è difficile che ne dobbiamo discutere. So perfettamente che tra noi ci sono Stati agricoli che difendono con fierezza il lavoro dei loro agricoltori e, al contempo, Stati che pensano che tale politica costi troppo. Onorevoli deputati, faccio appello al vostro buon senso. Nel 2050 il mondo avrà 9 miliardi di abitanti. Ci sono già 800 milioni di persone che muoiono di fame. Ogni 30 secondi un bambino muore di fame. E’ ragionevole chiedere all’Europa di ridurre la sua produzione agricola in un’epoca in cui il mondo ha una così grande necessità di generi alimentari? Non credo lo sia. Non è una questione di agricoltura francese; è una questione di buon senso. Consentitemi un’altra osservazione: a prescindere dal fatto se il vostro è un paese agricolo o meno, la sicurezza alimentare riguarda tutti. E’ logico imporre, giustamente, norme di tracciabilità e sicurezza ai nostri allevatori e agricoltori e continuare a importare carne in Europa che proviene da altri paesi che non si conformano ad alcuna delle norme che noi imponiamo ai nostri agricoltori? Terzo punto: i prezzi agricoli non sono mai stati così elevati. E’ proprio il momento giusto per parlare di prezzi, di sussidi e di preferenza comunitaria. Penso inoltre che tra la valutazione dello stato di salute della politica agricola comune e il compromesso finanziario, potremmo essere in grado di concordare su alcuni concetti quali la sufficienza alimentare e la sicurezza alimentare per l’Europa. Onorevoli deputati, vi sono molti altri argomenti: la dimensione sociale, per esempio, è un enorme problema. Farò un’osservazione. A volte assisto ad alcune contraddizioni: a volte esiste un’opinione decisa che l’Europa non dovrebbe intromettersi in tutto e che dovrebbe intervenire solo in ambiti che la riguardano. Tuttavia, le stesse persone che la accusano di ficcare il naso in tutto sono le prime a parlare se non discutiamo della dimensione sociale. Sinora, gli Stati membri hanno sempre voluto una politica sociale che fosse innanzi tutto di competenza nazionale, poiché le pensioni e l’assistenza sanitaria sono in primo luogo questioni nazionali. Onorevoli deputati, ci sono numerose direttive sociali che il Presidente Barroso ha fatto bene a inserire in agenda. Penso a quelle sui consigli dei lavoratori, il lavoro temporaneo e alcune norme fondamentali che devono essere imposte a tutti in Europa. La Presidenza francese ne farà una priorità. Anche altri argomenti dovrebbero essere inseriti nell’agenda della Presidenza francese, nonostante non siano di competenza europea. Consentitemi un esempio su qualcosa che ci riguarda tutti: la malattia di Alzheimer. Onorevole Cohn-Bendit, non mi è mai accaduto che qualcuno giovane come lei soffra già di una malattia che, anche se non la riguarda, riguarda milioni di europei. La loro salute per me è importante come la sua. Prima osservazione: abbiamo un problema istituzionale. I capi di Stato o di governo hanno cercato di trovare un compromesso con il Trattato di Lisbona. Nessuno ha detto che quest’ultimo avrebbe risolto tutti i nostri problemi, ma era e resta l’espressione di un compromesso accettabile per tutti. Io stesso, come Presidente della Repubblica francese, devo assumermi le mie responsabilità. La Francia ha votato “no” nel 2005, causando un problema a se stessa. Onorevoli deputati, le questioni che dobbiamo affrontare sono molto difficili e complesse; cerchiamo di dare a tutti l’idea che ci stiamo impegnando sull’argomento senza ulteriori motivi e preconcetti. Questo è quello che ci si aspetta da noi. Certamente, sussidiarietà significa che non è di competenza europea. Tuttavia, desidero che la Presidenza francese organizzi un incontro di tutti gli specialisti di ogni paese europeo al fine di condividere la migliore prassi, affinché i nostri ricercatori possano riunire le loro competenze per scoprire di più su questa malattia e trovare insieme una soluzione. Immaginate solo cosa direbbero gli europei allora: è un modo di curare queste orribili malattie. Quanto ho affermato sull’Alzheimer potrebbe valere per il cancro, che separa le famiglie. Non vi è alcun motivo per cui tutti lavorino da soli nella ricerca di soluzioni al cancro, se insieme disporremo di maggiori risorse e saremo più forti. Infine, per quanto riguarda la cultura e lo sport, lasciatemi dire che è un grosso sbaglio non parlare di questioni che riguardano le vite quotidiane degli europei. Esiste un’eccezione culturale europea. Dobbiamo rendere la cultura una parte della discussione quotidiana in Europa. Il mondo non deve prostrarsi a una lingua e una cultura. Dobbiamo affrontare con chiarezza la questione dell’IVA su video e cd, come sui libri, che voi avete fissato. Riguardo allo sport, che trascende le divisioni politiche, direi solo che desidero vi sia un’eccezione sportiva in Europa, così come c’è un’eccezione culturale. Sono favorevole alla libertà di circolazione di persone e beni, ma non accetto l’idea che dovremmo far pagare le nostre società di calcio, compromettendo gli investimenti che molti fanno nei ragazzi, che hanno bisogno di rimanere nei per allenarsi. Un’eccezione sportiva, che significherebbe che lo sport non è vincolato dall’economia di mercato, dovrebbe avere il sostegno di tutti gli eurodeputati. Per concludere, onorevoli deputati, signor Presidente, vorrei terminare, e mi scuso per essermi dilungato senza dubbio troppo, con un’osservazione finale. So dove sto per fare questa considerazione: dove batte il cuore della democrazia europea. L’Europa ha sofferto molto. Ha sofferto in primo luogo della codardia di alcuni di noi, che erano molto felici che il continente pagasse per responsabilità che erano in realtà dei politici, che non volevano compiere in pubblico scelte in base alle quali si rifiutavano di difendere Bruxelles. Questa è codardia. Lo dico al Presidente del Parlamento europeo e al Presidente della Commissione europea: la Presidenza collaborerà a stretto contatto con voi. Se qualche Stato membro non è d’accordo, lo dica. Come ho detto al Presidente polacco: ha negoziato il Trattato di Lisbona, ha dato la sua parola, e la parola di un uomo deve essere onorata. Non è una questione politica ma morale. Tuttavia, l’Europa ha sofferto anche per qualcos’altro. L’Europa ha sofferto la mancanza di una discussione. Desidero concludere con questo poiché per me è molto importante. Le nostre istituzioni sono indipendenti, ma l’indipendenza non vuol dire indifferenza. Se noi politici, non abbiamo il coraggio di discutere, chi lo farà? Di discutere cosa? Qual è la strategia economica corretta? Qual è la strategia monetaria corretta? Qual è la strategia corretta relativa ai tassi di interesse? Naturalmente ciascuno ha il diritto di avere una propria opinione, e mi rivolgo in particolar modo agli amici tedeschi. Cionondimeno, nessuno ha il diritto di evitare una discussione, una discussione costruttiva. Certamente tutti desiderano un accordo, come l’accordo che è in corso di negoziato. Tuttavia, nessuno deve temere di dire che l’Europa non deve essere ingenua. Dobbiamo discutere i vantaggi del libero scambio, ma anche dire ai paesi emergenti che non vi è motivo che loro chiedano gli stessi diritti senza assumersi gli stessi obblighi. Non dobbiamo temere di svolgere una discussione a livello europeo. Occorre impegnarci in una discussione europea dignitosa, ma non aver paura di difendere le nostre convinzioni. Non stiamo mettendo in dubbio l’indipendenza della BCE quando chiediamo se sia giusto aumentare i tassi di interesse al 4,25 per cento quando negli Stati Uniti sono al 2 per cento. Stiamo discutendo. Un dialogo pacifico, in cui nessuno ha il monopolio sulla verità. Io non ce l’ho di certo, tantomeno gli esperti, che devono dimostrare l’efficacia delle loro decisioni. E’ in questo spirito, onorevoli deputati che, assieme ai ministri francesi, intendo assumere questa responsabilità. So che non è semplice. So che, quando si è un Presidente in carica del Consiglio, non si difendono gli interessi del proprio paese, ma dell’Unione. So, signor Presidente, signori presidenti, che dobbiamo lavorare come una squadra nell’interesse dell’Europa a 27, e auspico che tra sei mesi tutti potranno dire; “l’Europa ha fatto progressi grazie alla vostra partecipazione e al vostro sostegno.” Prima delle elezioni, ho proposto al popolo francese la ratifica parlamentare del Trattato di Lisbona. Prima delle elezioni, ho dichiarato che non avrei indetto un in Francia. L’ho affermato ai cittadini francesi in uno spirito democratico; è stata una scelta che ho compiuto tre giorni prima di essere eletto, che avrebbe potuto essere altamente rilevante. Non rinnego questa scelta. Credo davvero che le questioni istituzionali, il modo in cui facciamo le cose in Europa, siano di competenza dei parlamentari e non dei . E’ una scelta politica che sto facendo ed è una scelta politica che ho fatto nel mio paese prima delle elezioni. Pertanto, è perfettamente democratica. Adesso abbiamo il problema del “no” del voto irlandese. Non spetta certo a un francese giudicare questo risultato, considerando i precedenti voti contrari olandese e francese. Pertanto, il 21 luglio, per la prima volta in qualità di Presidente in carica del Consiglio, mi recherò in Irlanda per ascoltare, impegnarmi in un dialogo e cercare soluzioni. La Presidenza francese proporrà un metodo e, spero, una soluzione in accordo con il governo irlandese, a ottobre o a dicembre. Il problema è questo: dobbiamo evitare di dare fretta ai nostri amici irlandesi e al contempo, tuttavia, definire in quali condizioni e con quale Trattato ci apprestiamo a organizzare le elezioni europee del 2009. Abbiamo quindi un po’ di tempo, ma non tanto. E’ un dovere verso i nostri concittadini conoscere su quale base organizzeremo le elezioni europee. Questa sarà o il Trattato di Lisbona o il Trattato di Nizza. Non ci sarà un’altra conferenza istituzionale. Non ci sarà un nuovo Trattato. O Lisbona o Nizza."@it12 "Gerb. pirmininke, gerbiamieji Parlamento nariai, man didelė garbė sakyti kalbą jūsų asamblėjoje tokiu kritišku Europai momentu. Aš puikiai žinau, kad mes jaučiame didelę atsakomybę. Žinoma, kaip Tarybos pirmininkas aš turiu didelę atsakomybę, bet visų proeuropiečių atsakomybė yra tokia pati. Galiu pridurti, kad būtų visiškai aišku tai mano nuomonė, bet jos neprimetu kaip tiesos – kad aš esu vienas iš tų, kurie visada pritarė Europos plėtrai. 2004 m. plėtra pasisekė. Šeima vėl kartu mes neturėtume gailėtis. Tačiau aš esu vienas iš tų, kurie visada norėjo, kad Europai pakaktų išminties prieš plėtrą sukurti naujas institucijas. Tai buvo klaida ir šiandien mes mokame už ją. Būtų buvę drąsiau sukurti institucijas prieš plėtrą. Aš noriu būti visiškai atviras šiuo klausimu. Žinoma, neapgailestauju dėl plėtros. Šeima turi likti kartu. Tačiau esu tvirtai įsitikinęs, pirmininke Hansai-Gertai Pötteringai, kad mes neturime daryti tų pačių klaidų dar kartą. Jeigu liekame su Nica, turime 27 narių Europą. Jeigu norime plėtros – o asmeniškai aš noriu – mums prieš plėtrą reikia sukurti naujas institucijas. Kas galėtų pagalvoti, kad Europa, turėdama savo 27 valstybes nares, nesugebėtų sukurti savo institucijų ir neturėtų kitų prioritetų, išskyrus siekimą išsaugoti plėtrą? Reikalai turi būti aiškūs jeigu mes norime plėtros – o mes jos norime– mums reikia naujų institucijų. Leiskite man pridurti – ir aš sakau tai Martinui Schulzui – kad aš esu už Balkanų priėmimą, nes mūsų draugai kroatai, kaip ir mūsų draugai serbai, neabejotinai yra europiečiai. Tačiau dauguma plėtros šalių negali sakyti „mes nenorime Lisabonos“ ir tuo pačiu metu „mes norime plėtros“. Yra Lisabona ir plėtra. Tai nėra šantažas, nes Europoje mes nešantažuojame. Tai yra nuoseklumo, sąžiningumo ir logikos klausimas. Todėl dėl Kroatijos mes turime tęsti derybas, bet visi turi prisiimti savo įsipareigojimus. Jeigu Europa ketina plėstis, o ji turi plėstis, tai turi būti daroma su naujomis institucijomis. Kita nuomonė: šen bei ten europiečių diskusijose aš dariau įspūdį žmonėms sakydamas „gerai išnagrinėjus nesvarbu, ar mes turime skirtingų greičių Europą.“ Galbūt vieną dieną mes vis dėlto privalėsime turėti skirtingų greičių Europą, bet ją galima turėti blogiausiu atveju. Europa sumokėjo brangiai už tai, kad buvo padalinta gėdos siena. Europa sumokėjo brangiai už diktatūrą, primestą 80 mln. europiečių. Gerai pagalvokime prieš palikdami ką nors už ribos. Kai mes derėjomės dėl Lisabonos sutarties Briuselyje, Prancūzija kovojo siekdama užtikrinti, kad Lenkija galėtų užimti savo vietą Lisabonos sutartyje. Kaip mes galime pasakyti 38 milijonams lenkų, kad daug lengviau nusimesti diktatūros jungą, kurį jie nešė ir iš kurio jie išsilaisvino tokių įžymių žmonių kaip Lechas Valensa ir Jonas Paulius II dėka, nei likti laisvoje Europoje? Šioje šeimoje yra 27 narės. Niekas neturėtų likti už ribos. Mes privalome priimti visus į europiečių šeimą – pagaliau būtent ta kryptimi dirbs pirmininkaujanti Prancūzija. O dėl kitų klausimų, mano manymu, mes galime pasiekti sutarimą – niekas nebūtų blogiau Europai nei sudaryti buvimo nejudriais įspūdį, nes ji išgyvena dar vieną institucinę dramą. Tai būtų baisūs spąstai mums, į kuriuos galėtume įkliūti. Mes atmetame institucijas, kurios pasmerkia mus būti nejudrius, bet tuo pačiu europiečiai nekantrauja, nes jie mano, kad mes esame pernelyg nejudrūs. Nepaisant institucinės problemos ir galbūt netgi dėl institucinės problemos Europos pareiga yra veikti ir veikti dabar. Tai yra signalas, kurį pirmininkaujanti Prancūzija mūsų visų vardu norėtų pasiųsti europiečiams. Mes dalyvaujame institucinių problemų sprendimo procese, bet mes nesame pasmerkti neveiklumui. Tuomet kas yra mūsų prioritetai? Pirmas – pademonstruoti europiečiams, kad Europa gali juos apsaugoti. Dabar aš norėčiau pasakyti kai ką apie žodį „apsauga“. Nuo labai senų laikų, kai žmonės rinkdavo vyriausybę, tai buvo daroma dėl to, kad vyriausybė apsaugotų juos. Gerb. pirmininke, Europa turi pasiūlyti apsaugą be protekcionizmo. Protekcionizmas niekur neveda. Patirti, kad šiandien Europos piliečiai mano, jog Europa, kuri buvo sukurta siekiant apsaugoti juos, yra greičiau nerimo nei apsaugos šaltinis, yra iš tiesų žingsnis atgal. Todėl mes turime parodyti, kad Europa ketina apsisaugoti. Kaip mes ištrauksime Europą iš krizės, į kurią ji yra patekusi? Kaip mes užkirsime kelią nejudamumui? Kaip mes įveiksime savo nesutarimus ir priversime juos tarnauti tam pačiam Europos idealui? Čia mes stovime Europos demokratijos centre. Kiekvienas iš jūsų, turinčių garbės posėdžiauti šiame Parlamente, turėjo užsitarnauti savo tėvynainių paramą. Čia yra vyrų ir moterų kairėje, viduryje ir dešinėje, čia yra atstovai iš 27 šalių. Tačiau šiandien mes turime paversti savo nesutarimus stiprybe dėl sergančios Europos Sąjungos. Pirmasis – energijos ir klimato paketas. Jeigu yra kokia nors sritis, kurioje mūsų tautos nieko negali padaryti veikdamos po vieną, tai ji yra mūsų planetos ekologinės pusiausvyros palaikymas. Kai tai siejama su tarša, CO ir ozono sluoksniu, sienos tarp mūsų šalių yra nesvarbios. Rizika yra didelė: nuo TKKK ekspertų susitikimo mes suvokiame, kad mes esame paskutinė kartą, kuri gali užkirsti kelią katastrofai. Paskutinė karta! Jeigu dabar nieko nedarysime, ateities kartos galbūt sugebės apriboti daromą žalą, bet jie nesugebės jos sustabdyti. Pasaulyje kalbama: „Aš noriu ką nors daryti su sąlyga, jei kiti pradės pirmi.“ Esant tokio tipo samprotavimui mūsų vaikaičių vaikaičiai niekada nesulauks jokių priimtų sprendimų. Jeigu mes, europiečiai, lauktume, kol kiti padarys ką nors prieš mums pradedant veikti, mums galėtų tekti laukti ilgai. Mes sukūrėme Europą siekdami perduoti savo civilizacijos modelį pasauliui ir apginti savo vertybes. Tarp kitų vertybių yra įsitikinimas, kad pasaulis bus pasmerktas, jeigu mes tučtuojau nepriimsime sprendimo. Europa turi rodyti pavyzdį. Europa turi skatinti savo pavyzdžiu. Mes turime tikslą: 2009 m. konferenciją. Ši konferencija turi valdyti ir organizuoti etapą po Kioto. Europa turi atvykti į ją susivienijusi ir apsisprendusi priimti energijos ir klimato kaitos dokumentų paketą. Jeigu mes to nepadarysime, neturėsime jokių svertų, kurie leistų priversti kinus, indus, sparčiai kylančias šalis ir amerikiečius dėti pastangas, dėl kurių mes esame susitarę. Todėl būtina, kad vadovaujant pirmininkaujančiai Prancūzijai priimtume energijos ir klimato dokumentų paketą, kurį pateikė Komisija. Tai yra reiklus ir keblus dokumentų paketas, bet aš norėčiau apeliuoti į visų atsakomybės jausmą. Jeigu kiekviena šalis pradeda norėti persiderėti dėl savo konkrečių sunkumų ir reikalų, su kuriais jos turi problemų, tai, gerbiamieji Parlamento nariai, mes niekada nepasieksime susitarimo. Todėl pirmininkaujanti Prancūzija kviečia Europos Parlamentą susitelkti ties tuo klausimu, kad mes galėtume priimti energijos ir klimato dokumentų paketą artimiausių šešių mėnesių laikotarpiu. Tai yra prioritetas. Tai nėra kairiųjų ar dešiniųjų prioritetas – tai paprasčiausiai yra sveikas protas. Jeigu įsivelsime į derybas su kiekviena valstybe nare atskirai, mes neturėsime galimybės pasiekti tikslą. Dabar, savaime suprantama, yra punktų, kuriuos reikia išsiaiškinti arba pritaikyti. Aš mąstau apie labai sunkų dalyką: būtent problemas mūsų įmonėms, kurioms mes tikrai ketiname įvesti taisykles, siekdami išlaikyti planetos pusiausvyrą. Ar mes turėtume Europoje įvesti būtinas taisykles savo įmonėms ir tuo pačiu metu toliau importuoti produktus iš šalių, kurios nesilaiko jokių taisyklių, kurias mes įvedame savo įmonėms? Tai ne protekcionizmo klausimas – tai sąžiningumo, teisingumo ir atsisakymo būti naiviais klausimas. Tai yra apsisprendimo dėl sienų mechanizmo problema. Ar turėtų būti laisvos kvotos arba reguliavimo mechanizmai? Aš nežinau, tačiau bet kuriuo atveju mes turime tai aptarti. Antras klausimas: aš suprantu, kad iš kai kurių šalių – mąstau apie tas šalis, kurios prisijungė prie mūsų 2004 m. ir didele dalimi priklauso nuo iškastinio kuro savo energetikai – reikalaujama nemažų pastangų. Šios šalys sako mums, kad „mes 10 metų turėjome augimą – neatimkite to iš mūsų.“ Be abejo, visiems yra galimybė patirti nuosmukį, todėl su Komisijos pirmininku mes turime dirbti šiuo klausimu taip, kad visi suprastų, jog jie nebus pasmerkti nuosmukiui, vargui, skurdui ir nedarbui. Šis energijos ir klimato kaitos dokumentų paketas yra neabejotinas prioritetas mums. Pasaulis negali laukti – Europa turi rodyti kelią. Antras punktas: iš 27 šalių dabar 24 yra Šengeno erdvėje kitaip tariant, 24 šalys iš 27. Jūs sakote, kad 23? Gerai, tuomet 23, tačiau tai vis dar nėra blogai. Šiuo atveju neįeina šalys, kurios nėra Europos Sąjungos narės, bet – ir dėl to mes dažnai diskutuojame yra Šengeno erdvės dalis. Taigi, ką tai reiškia? Tai reiškia, kad mes apsisprendėme dėl visiškos judėjimo laisvės tarp Šengeno erdvės šalių. Aš norėčiau pasakyti Parlamento politinių frakcijų lyderiams ir nariams, kad Prancūzijoje mes su Bernardu Kouchneriu ir Jeanu-Pierreu Jouyetu priėmėme sprendimą, nors jį nebuvo lengva priimti. Nuo liepos 1 d. nebėra jokių kliūčių, trukdančių patekti į Prancūzijos darbo rinką, nes aš paskelbiau, kad panaikinsiu visus apribojimus, dėl kurių susitarė mano pirmtakai. Bet kuris darbuotojas iš bet kurios ES šalies gali atvykti į Prancūziją ir joje dirbti. Mes turime padaryti šiuos nesutarimus galimybe nuraminti Europos piliečius, kurie nerimauja. Mes turime išsaugoti demokratijos veiklumą, o tai reiškia, kad mes turime dalyvauti diskusijose ir tuo pačiu metu kurti Europos, kuri atmeta nejudamumą, įvaizdį. Visi turi dalyvauti Europos šeimoje, turinčioje savo 27 valstybes nares – niekas neturi būti paliktas už jos ribų. Mus skiria vos keli mėnesiai nuo svarbios Europos Parlamentui datos. Svarbu, kad kiekvienas tai suprastų. Tuo pačiu mes šį rytą turime sudaryti įspūdį apie Europą, kuri dirba visiems. Tai padaryti nebuvo taip paprasta, nebuvo taip lengva. Taip ar kitaip Parlamento nariai iš Prancūzijos pataisys mane, jei aš klystu – man buvo sakoma, kad būtų katastrofa, jei aš paskelbčiau šį sprendimą. Kaip įprasta, mes priėmėme sprendimą ir jokia katastrofa neįvyko. Nesu patenkintas ginču dėl liūdnai pagarsėjusio Lenkijos santechniko, tai nesuteikia mano šaliai arba iš tikrųjų Europai gero vardo. Ne dėl to mes visi kūrėme Europos Sąjungą. Nepaisant to, ar dabar, kai mes nebeturime jokių mus skiriančių sienų, yra sąžininga ir protinga kiekvienam iš mūsų priimti sprendimus dėl savo imigracijos politikos, nekreipiant dėmesio į kitų šalių apribojimus? Europos paktas dėl imigracijos ir prieglobsčio yra svarbiausias dokumentas pirmininkaujančiai Prancūzijai dėl dviejų priežasčių. Pirma iš jų – ir galiu pažvelgti į salės kairiąją pusę yra ta, pagal kurią, jei mes visi, jei visos Europos šalys turės Europos imigracijos politiką, mes pašalinsime imigracijos klausimą iš nacionalinių diskusijų, kuriose ekstremistai naudojasi skurdu ir baime siekdami pasitarnauti vertybėms, kurios nėra mūsų. Vienintelis būdas rengti atsakingą diskusiją dėl imigracijos – padaryti ją Europos politika. Daugiau jokių partizaniškų slaptų motyvų, įtikinėjant skirtingas jautrias problemas turinčias šalis dirbti kartu. Aš prioritetu laikau tai, ką pasiūlė Brice Hortefeuxas ir ką patvirtino visi ministrai bei turėtų aptarti nuolatinis atstovų komitetas ir Europos Taryba. Tai parodys, kad Europa nenori būti tvirtove, kad ji neatsisako įsileisti žmones, kad jai reikia darbuotojų migrantų, tačiau negali įsileisti visų, kurie norėtų atvykti į Europą. Leiskite pridurti, kad, kai reikalas liečia politinį prieglobstį, yra nelogiška vienam individui turėti galimybę pateikti 27 pareiškimus 27 demokratinėms šalims ir kiekvieną kartą gauti skirtingą atsakymą į tą patį klausimą. Leiskite pridurti, kad dėl plėtros su Afrika mes būsime stipresni, jei dirbsime kartu – tai yra antras pirmininkaujančios Prancūzijos prioritetas. Trečias prioritetas: mes norime palaikyti koncepciją, apie kurią dažnai kalbama Europoje ir kuri lėtai daro pažangą – tai yra Europos gynybos koncepcija. Aš gerai žinau, kad šį klausimą supa daugybė nesutarimų, tačiau leiskite man pasakyti tai, kuo aš tikiu. Kaip, jūsų manymu, Europa gali tapti politine jėga ir priversti išklausyti jos nuomonę, jeigu ji negali apsiginti ir dislokuoti išteklius, palaikydama savo politiką? Imkime Kosovo pavyzdį, kuris, mano manymu, yra Europos Sąjungos sėkmės istorija. Tai europiečių problema, kurią turi sureguliuoti patys europiečiai. Kaip europiečiai gali tai daryti toliau, jei jie neturi karinių ir žmogiškųjų išteklių, kad galėtų priversti vykdyti sprendimus, kuriuos mes priimame kartu? Kaip, jūsų manymu, Europa gali tapti labiausiai klestinčia ekonomine erdve pasaulyje, jeigu ji negali apsiginti? Taip, mes turime NATO. Niekam neateitų į galvą tuo labiau man – užginčyti NATO naudingumą. Tai yra ne Europos gynybos politikos ar NATO pasirinkimo, bet NATO – aljanso su amerikiečiais – ir savarankiškos Europos saugumo politikos klausimas. Šios organizacijos turi būti kartu, o ne viena vietoj kitos. Leiskite man pridurti, kad mes negalime toliau turėti Europą, kuri užtikrina savo saugumą vos keturių ar penkių šalių indėliu, kai kitos pasikliauja šių keturių ar penkių šalių pastangomis. Valstybės narės negali toliau gaminti savo lėktuvus atskirai, turėti ginklų pramones, kurios konkuruoja viena su kita iki bankroto, ir galiausiai susilpnėti paprasčiausiai dėl to, kad jos nėra pakankami stiprios, kad galėtų turėti Europos gynybos politiką. Radome išeitį iš mažiau lengvesnių padėčių nei ta, kurioje dabar Europa yra atsidūrusi. Jeigu aš galiu kalbėti laisvai, suprasdamas, kad, kaip Tarybos pirmininkas, privalau kalbėti visų vardu, atsižvelgti į visų jautrias vietas ir pasiūlyti teisingus atsakymus. Ketvirtas prioritetas: nepaprastai kebli bendros žemės ūkio politikos problema. Dabar aš prieinu prie savo išvados, kuri susieta su tuo. Būtent dėl to, kad tai sunkumas, apie kurį mums būtina pakalbėti. Aš puikiai žinau, kad tarp mūsų yra žemės ūkio valstybių, kurios įnirtingai gina savo ūkininkų darbą, ir valstybių, kurios mano, kad ši politika kainuoja pernelyg daug. Gerbiamieji Parlamento nariai, galbūt aš galėčiau kreiptis į jūsų sveiką protą. 2050 m. pasaulyje bus 9 milijardai gyventojų. Jau 800 mln. žmonių šiandien miršta iš bado. Kas 30 sekundžių iš bado miršta vaikas. Ar protinga prašyti, kad Europa sumažintų savo žemės ūkio produktų gamybą, kai pasaulyje yra toks didelis maisto produktų poreikis? Aš nemanau, kad tai būtų protinga. Kalbame ne apie Prancūzijos žemės ūkį – kalbame apie sveiką protą. Leiskite man pridurti antrą punktą: nepriklausomai nuo to, ar jūsų šalis yra žemės ūkio šalis, ar ne, maisto tiekimo saugumas rūpi visiems. Ar būtų protinga teisėtai įvesti atsekamumo ir saugumo taisykles savo augintojams ir ūkininkams ir toliau importuoti mėsą į Europą iš šalių, kurios nesilaiko jokių taisyklių, kurias mes įvedame savo ūkininkams? Trečias punktas: žemės ūkio produktų kainos niekada nebuvo tokios aukštos. Kaip tik dabar tinkamas laikas kalbėti apie kainas, apie subsidijas ir bendrijos pirmenybę. Be to, aš manau, kad laikotarpiu tarp bendrosios žemės ūkio politikos tikrinimo ir finansinio arbitražo, mes turime susitarti dėl tam tikrų koncepcijų pavyzdžiui, maisto pakankamumo ir maisto tiekimo saugumo Europoje. Gerbiamieji Parlamento nariai, yra daugybė kitų klausimų: pavyzdžiui, didžiulė problema – socialinis aspektas. Gal galėčiau pereiti prie vieno klausimo. Aš matau tam tikrą prieštaravimą: kartais gyvuoja kryptingas požiūris, kad Europa neturėtų kištis į nieką ir kad turėtų kištis tik į sritis, kurios liečia ją. Tačiau tie patys žmonės, kurie kaltina Europą kišimusi į viską, yra pirmos pasirengusios kalbėti, kai mes nekalbame apie socialinį aspektą. Iki šiol valstybės narės visada norėjo, kad socialinė politika pirmiausia ir didžiausia dalimi priklausytų nacionalinei kompetencijai, nes pensijos ir sveikatos priežiūra visų pirma yra nacionaliniai klausimai. Gerbiamieji Parlamento nariai, turime daug socialinių direktyvų, dėl kurių pirmininkas J. M. Barosso pasielgė gerai, įtraukdamas jas į darbotvarkę. Aš mąstau apie tuos, kurie priklauso įmonių taryboms, laikiną darbą ir nemažai pagrindinių taisyklių, kurios turi būti įvestos visiems, gyvenantiems Europoje. Pirmininkaujanti Prancūzija suteiks tam prioritetą. Kiti klausimai taip pat turėtų būti įtraukiami į pirmininkaujančios Prancūzijos darbotvarkę, net jei jie nepriklauso Europos kompetencijai. Leiskite man pateikti kaip pavyzdį tai, kas jaudina mus visus: Alzheimerio liga. Danieli Cohn-Benditai, man niekada nebūtų atėję į galvą, kad kas nors, būdamas toks jaunas kaip jūs, jau galėtų būti paliestas ligos, kuri, nors ir neliečia jūsų, paliečia milijonus europiečių. Šie milijonai europiečių man yra tokie pat svarbūs, kaip ir jūsų sveikata. Pirmas pastebėjimas: mes turime institucinę problemą. Valstybių arba vyriausybių vadovai pabandė rasti kompromisą pasinaudodami Lisabonos sutartimi. Niekas negali pasakyti, kad Lisabonos sutartimi buvo ketinama išspręsti visas mūsų problemas, bet ji buvo ir lieka visiems priimtino kompromiso išraiška. Aš pats, kaip Prancūzijos Respublikos prezidentas, turiu vykdyti savo pareigas. 2005 m. Prancūzija balsavo prieš ir tai sukėlė jai problemų. Gerbiamieji Parlamento nariai, klausimai, į kuriuos mes turime atkreipti dėmesį, yra labai sunkūs ir sudėtingi. Pabandykime pateikti visiems idėją, su kuria mes dirbame, be slaptų motyvų ir be išankstinio nusistatymo. Būtent to tikimasi iš mūsų. Žinoma, subsidiarumo principas reiškia, kad tai nepriklauso Europos kompetencijai. Nepaisant to aš norėčiau, kad pirmininkaujanti Prancūzija organizuotų visų specialistų ir visų Europos šalių susitikimą, kad mes galėtume apsikeisti geriausia praktika, kad mūsų mokslininkai galėtų suvienyti savo jėgas siekiant daugiau sužinoti apie šią ligą ir kad mes kartu galėtume rasti sprendimą. Tik įsivaizduokite, ką tada europiečiai sakytų apie ligą: yra būdas išgydyti šias baisias ligas. Ką aš pasakiau apie Alzheimerio ligą galėtų būti taikoma vėžiui, kuris išskiria šeimas. Nėra motyvo kiekvienam dirbti atskirai siekiant rasti sprendimus dėl vėžio, kai mes kartu turėsime daugiau išteklių ir būsime stipresni. Pagaliau dėl kultūros ir sporto leiskite man pasakyti, kad didelė klaida daroma siekiant nekalbėti apie problemas, kurios paliečia kasdieninį europiečių gyvenimą. Tai yra Europos kultūros išimtis. Mes turime padaryti kultūrą kasdieninių Europoje vykstančių diskusijų dalimi. Pasaulis neturi pataikauti vienai kalbai ir vienai kultūrai. Mes turime aiškiai imtis PVM vaizdajuostėms ir kompaktiniams diskams, kaip ir PVM knygoms, kur jūs nustatėte, klausimo. O dėl sporto, kuris peržengia politines prarajas, leiskite man tiesiog pasakyti, kad norėčiau, jog Europoje būtų taikoma išimtis sportui, kaip taikoma išimtis kultūrai. Aš esu už žmonių ir prekių judėjimo laisvę, bet nepritariu idėjai, kad mes turėtume priversti savo futbolo klubus mokėti, pakenkdami investicijoms, kurias daugelis klubų investuoja į paauglius, nes jie turi likti su klubais treniravimosi tikslais. Išimtis sportui, kuri reikštų, kad sportas nepriskiriamas rinkos ekonomikai, turėtų sulaukti visų Europos Parlamento narių paramos. Gerbiamieji Parlamento nariai, aš norėčiau atsiprašyti, kad užtrukau taip ilgai. Aš žinau, kur ketinu pateikti paskutinį pastebėjimą: ten, kur plaka Europos demokratijos širdis. Europa daug iškentėjo. Visų pirma ji nukentėjo nuo kai kurių iš mūsų bailumo – jie buvo labai patenkinti, galėdami leisti Europai mokėti už įsipareigojimus, kurie iš tikrųjų yra duoti tų politinių lyderių, kurie atsisakė ginti savo požiūrį Briuselyje. Tai yra bailumas. Aš sakau tai Europos Parlamento pirmininkui ir Komisijos pirmininkui: pirmininkaujanti valstybė dirbs išvien su jumis. Jei kuri nors valstybė narė nesutinka, tegul tai pasako. Kaip sakiau Lenkijos prezidentui, jis pats derėjosi dėl Lisabonos sutarties, jis davė savo žodį ir jo žodis turi būti gerbiamas. Tai yra ne politikų, o moralės klausimas. Tačiau Europa nukentėjo ir dar dėl kai ko. Europa nukentėjo dėl diskusijų stokos. Aš norėčiau tuo užbaigti, nes tai labai svarbu man. Mūsų institucijos yra nepriklausomos, bet nepriklausomybė nereiškia abejingumo. Jeigu mes, politiniai lyderiai, neturime drąsos diskutuoti, kas diskutuos? Apie ką diskutuoti? Kokia yra tinkama ekonominė strategija? Kokia yra tinkama pinigų politikos strategija? Kokia yra tinkama valiutų kurso strategija? Kokia yra tinkama palūkanų normų strategija? Žinoma, kiekvienas turi teisę į savo nuomonę, ir aš sakau tai visų pirma savo draugams vokiečiams. Tačiau niekas neturi teisės kliudyti organizuoti diskusiją – konstruktyvią diskusiją. Žinoma, visi nori susitarimo, pavyzdžiui, prekybos susitarimo, dėl kurio vyksta derybų procesas. Tačiau niekas neturėtų bijoti pasakyti, kad Europa neturi būti naivi. Mes turime diskutuoti apie laisvosios prekybos privalumus, tačiau mes taip pat turime pasakyti sparčiai kylančioms šalims, kad jie neturi pagrindo reikalauti tokių pačių teisių neprisiimdamos tokių pačių įsipareigojimų. Mes neturime bijoti rengti Europos diskusijos. Mes privalome įsitraukti į vertą pagarbos Europos diskusiją, tačiau neturime bijoti ginti savo įsitikinimus. Mes neabejojame ECB nepriklausomybe, kai klausinėjame, ar protinga didinti palūkanų normas iki 4.25%, kai JAV palūkanų normos yra apie 2%. Mes dalyvaujame diskusijoje. Tai taiki diskusija, kurioje niekas neturi tiesos monopolijos. Iš tikrųjų jų neturiu aš ir neturi ekspertai, kurie turi pademonstruoti savo sprendimų veiksmingumą. Šią dvasią atitinka tai, gerbiamieji Parlamento nariai, kad aš ketinu kartu su Prancūzijos ministrais prisiimti atsakomybę. Aš žinau, kad tai padaryti sunku. Žinau, kad būdamas Tarybos pirmininku jūs ginate ne savo šalies, bet Sąjungos interesus. Aš suprantu, gerb. pirmininke, kad mes turime dirbti kaip komanda 27 narių Europos labui, ir tikiuosi, kad per šešių mėnesių laikotarpį kiekvienas galės pasakyti: „Dėl jūsų dalyvavimo ir paramos Europa padarė pažangą.“ Prieš rinkimus aš pasiūliau Prancūzijos žmonėms parlamentinę Lisabonos sutarties ratifikaciją. Prieš rinkimus aš pasakiau, kad nerengsiu referendumo Prancūzijoje. Aš pasakiau tai Prancūzijos žmonėms demokratiška dvasia, tai buvo pasirinkimas, kurį aš padariau likus trims dienoms iki mano išrinkimo ir kuris galėjo būti labai reikšmingas. Nesigailiu šio pasirinkimo. Aš iš tikrųjų tikiu, kad instituciniai klausimai būdas, kuriuo mes tvarkome reikalus Europoje labiau tinka parlamentui nei referendumams. Tai yra politinis pasirinkimas, kurį aš darau ir politinis pasirinkimas, kurį aš padariau savo šalyje prieš rinkimus. Todėl jis yra visiškai demokratiškas. Dabar mes turime Airijos balsavimo problemą. Žinoma, ne prancūzui spręsti apie šiuos rezultatus turint omenyje ankstesnius olandų ir prancūzų balsavimus prieš. Todėl liepos 21 d. pirmą kartą kaip Tarybos pirmininkas aš vyksiu į Airiją išklausyti, įsitraukti į dialogą ir pabandyti rasti sprendimus. Pirmininkaujanti Prancūzija spalio arba gruodžio mėn. pasiūlys būdą ir, kaip aš tikiuosi, sprendimą, susitarusi su Airijos vyriausybe. Problema yra tokia: mes turime vengti vienu metu skubinti savo draugus airius ir dar nustatyti, kokiomis sąlygomis ir su kokia sutartimi mes ketiname organizuoti 2009 m. Europos rinkimus. Todėl mes turime truputį laiko, bet ne tiek daug. Mes turime bendrapiliečius informuoti, kokiu pagrindu mes ketiname organizuoti Europos rinkimus. Pagrindu bus Lisabonos sutartis arba Nicos sutartis. Šiuo atveju nebus naujos institucinės konferencijos. Šiuo atveju nebus naujos sutarties. Bus arba Lisabonos, arba Nicos sutartis."@lt14 "Priekšsēdētāja kungs, dāmas un kungi! Esmu ļoti pagodināts uzrunāt jūsu asambleju Eiropai tik izšķirošā brīdī. Es labi apzinos, ka uz mums visiem gulstas ļoti liela atbildība. Neapšaubāmi, man kā Padomes priekšsēdētājam ir liela atbildība, taču tāda pati atbildība ir visiem, kas atbalsta Eiropu. Pilnīgas skaidrības labad piebildīšu tas ir mans viedoklis, bet ne jau tikai tāpēc vien tā ir patiesība ka esmu viens no tiem, kas vienmēr ir atbalstījuši Eiropas paplašināšanos. Paplašināšanās 2004. gadā bija veiksmīga. Ģimene atkal ir kopā to nedrīkst aizmirst. Tomēr esmu arī viens no tiem, kas vienmēr ir vēlējušies, kaut mēs būtu bijuši tālredzīgāki un pirms paplašināšanās būtu pielāgojuši savu iestāžu sistēmu. Tā bija kļūda, un tagad mēs par to maksājam. Drosmīgāk būtu bijis pārveidot iestāžu sistēmu pirms paplašināšanās. Es gribu, lai šī lieta būtu pilnīgi skaidra. Protams, es nenožēloju paplašināšanos. Ģimenei ir jābūt vienotai. Tomēr esmu nelokāmi pārliecināts, priekšsēdētāj ka šīs kļūdas mēs nedrīkstam pieļaut vēlreiz. Ja mēs paliekam pie Nicas, tad tā būs 27 valstu Eiropa. Ja mēs vēlamies paplašināšanos un es to vēlos tad pirms paplašināšanās mums vajag jaunu iestāžu sistēmu. Kurš gan būtu domājis, ka Eiropas Savienība ar tās 27 dalībvalstīm nespēs pārkārtot pati savu iestāžu sistēmu un ka tai nebūs citu prioritāšu kā vien nemitīgi paplašināties! Tas ir jāpasaka skaidri. Ja mēs vēlamies paplašināšanos un mēs to vēlamies tad mums ir vajadzīga jauna iestāžu sistēma. Es gribētu piebilst un to es saku kungam ka es atbalstu Balkānu iesaistīšanos un ka mūsu horvātu draugi, tāpat kā mūsu serbu draugi, neapšaubāmi ir piederīgi Eiropai. Tomēr pat valstis, kas ir vislabvēlīgāk noskaņotas pret paplašināšanos, nevar vienlaikus teikt: „mēs nevēlamies Lisabonu” un „mēs vēlamies paplašināšanos”. Lisabona ir kopā ar paplašināšanos. Tā nav šantāža, jo Eiropā ar šantāžu nenodarbojas. Tas ir konsekvences, godīguma un loģikas jautājums. Tāpēc attiecībā uz Horvātiju mums ir jāturpina sarunas, taču ikvienam ir jāuzņemas saistības. Ja Eiropai ir jāpaplašinās un tas ir jādara tad tas ir jādara ar jaunu iestāžu sistēmu. Vēl kāds aspekts. Šad un tad Eiropas diskusijās esmu dzirdējis ļaudis sakām, ka galu galā dažādu ātrumu Eiropa nav liela bēda. Var pienākt laiks, kad mums diemžēl būs jāsamierinās ar vairāku ātrumu Eiropu, taču tas ir jāatstāj kā pēdējais līdzeklis. Eiropa ir dārgi maksājusi par to, ka bija sadalīta ar kauna mūri. Eiropa ir dārgi maksājusi par diktatūru, kas tika uzspiesta 80 miljoniem eiropiešu. Pārdomāsim to, pirms atstājam kādu aiz muguras. Briselē apspriežot Lisabonas līgumu, Francija pielika lielas pūles, lai Polijai Lisabonas līgumā tiktu ierādīta tai pienācīgā vieta. Kā lai mēs pasakām 38 miljoniem poļu, ka daudz vieglāk viņiem bija nokratīt diktatūras jūgu, no kura viņi atbrīvojās, pateicoties tādiem dižgariem kā Lehs Valensa un Jānis Pāvils II, nekā palikt brīvā Eiropā? Šajā ģimenē ir 27 radinieki. Nedrīkst pamest nevienu. Mums ir jāuzņem savā lokā visi Eiropas ģimenes locekļi; katrā gadījumā Francijas prezidentūra strādās šajā virzienā. Runājot par citiem jautājumiem un es ceru, ka tajos mēs varam būt vienisprātis nevar būt nekā ļaunāka par tādu Eiropu, kas rada sastinguma iespaidu, jo pārdzīvo kārtējo institucionālo drāmu. Šajās briesmīgajās lamatās mēs nedrīkstam iekrist. Mēs noraidām tādu iestāžu sistēmu, kas mūs nolemj sastingumam, taču tajā pašā laikā eiropieši kļūst nepacietīgi, jo uzskata mūs par pārlieku sastingušiem. Neatkarīgi no institucionālajām problēmām, bet varbūt tieši institucionālo problēmu dēļ, Eiropai ir pienākums rīkoties nekavējoties rīkoties. Tāds ir signāls, kas, kā uzskata Francijas prezidentūra, mums visiem ir jāsūta Eiropas pilsoņiem. Patlaban mēs risinām institucionālās problēmas, taču mēs neesam nolemti bezdarbībai. Kas ir mūsu prioritātes? Pirmā parādīt eiropiešiem, ka Eiropa spēj viņus aizsargāt. Es gribētu parunāt par šo vārdu „aizsardzība”. Kopš senseniem laikiem cilvēki ir ievēlējuši vadoņus ar vienu mērķi lai tie viņus aizsargātu. Priekšsēdētāja kungs, Eiropai ir jāspēj aizsargāt, bet bez protekcionisma. Protekcionisms ir ceļš uz nekurieni. Ja eiropiešiem šodien ir pamats uzskatīt, ka tā Eiropa, kas tika radīta viņu aizsargāšanai, aizsardzības vietā drīzāk raisa bažas, tad tas ir reāls solis atpakaļ. Tāpēc mums ir jāparāda saviem pilsoņiem konkrētas jomas, kādās Eiropa viņus aizsargās. Kā mums izvest Eiropu no krīzes, kurā tā nonākusi? Kā mums to pasargāt no sastinguma? Kā mums pārvarēt nevienprātību un likt tai kalpot kopīgajiem Eiropas ideāliem? Šobrīd mēs atrodamies pašā Eiropas demokrātijas viducī. Ikvienam no jums, lai izpelnītos godu atrasties šai Parlamentā, bija jāgūst savu tautiešu atbalsts. Šeit ir gan kreisie, gan centriskie, gan labējie šeit ir 27 valstu ievēlēti pārstāvji. Taču šodien mūsu domstarpībām jāpārvēršas par spēku, kas palīdzētu atspirgt Eiropas Savienībai. Pirmā no tām ir enerģētikas un klimata pakete. Ja ir kāda joma, kurā mūsu tautas, darbodamās vienatnē, neko nespēs panākt, tad tā ir planētas ekoloģiskā līdzsvara saglabāšana. Kad runa ir par piesārņojumu, CO un ozona slāni, valstu robežām nav nekādas nozīmes. Likmes ir augstas; kopš Klimata pārmaiņu starpvaldību padomes ekspertu sanāksmes mums ir skaidrs, ka esam pēdējā paaudze, kuras spēkos ir novērst katastrofu. Pēdējā paaudze! Ja mēs nekavējoties kaut ko nedarīsim, nākamās paaudzes varbūt spēs ierobežot postījuma apmēru, taču nespēs to apturēt. Ikviena pasaules valsts saka: „Mēs esam gatavi kaut ko darīt, ja citi sāks pirmie.” Turpinoties šādai nostājai, pat mūsu mazbērnu mazbērni nepieredzēs nekādu lēmumu pieņemšanu. Ja mēs, eiropieši, gaidīsim, kamēr citi sāks rīkoties, mums var nākties gaidīt ilgi. Mēs radījām Eiropu tāpēc, lai pasaulei parādītu mūsu civilizācijas modeli un aizstāvētu mūsu vērtības. Viena no šīm vērtībām ir arī pārliecība, ka pasaule ir lemta bojāejai, ja mēs nekavējoties nepieņemsim lēmumu. Eiropai ir jārāda piemērs. Eiropai ir jābūt par paraugu. Mums ir mērķis 2009. gada konference. Šajā konferencē ir jānosaka darbi, kas veicami periodā pēc Kioto protokola darbības beigām. Eiropai tajā ir jāierodas vienotai, ar pieņemtu lēmumu īstenot enerģētikas un klimata paketi. Ja tas nebūs izdarīts, mums nebūs pamata aicināt Ķīnu, Indiju, strauji augošās ekonomikas valstis un Ameriku īstenot to, par ko esam vienojušies. Tāpēc ir būtiski, lai Francijas prezidentūras laikā mēs pieņemtu Komisijas iesniegto enerģētikas un klimata paketi. Šī pakete ir prasīga, šī pakete ir smaga, taču es gribētu vērsties pie ikviena cilvēka atbildības sajūtas. Ja katra valsts sagribēs atsākt sarunas par tiem aspektiem, kas tām sagādā neērtības vai problēmas, tad, dāmas un kungi, mēs nekad nespēsim vienoties. Tāpēc Francijas prezidentūra aicina Eiropas Parlamentu pievienoties šai darbā, lai tuvākā pusgada laikā mēs varētu pieņemt šo enerģētikas un klimata paketi. Tā ir prioritāte. Nevis labējo vai kreiso prioritāte, bet vienkārši veselais saprāts. Ja mēs iesaistīsimies sarunās ar visām dalībvalstīm pēc kārtas, mums nav nekādu izredžu gūt panākumus. Protams, atsevišķi elementi ir precizējami vai pielāgojami. It sevišķi es domāju par kādu ļoti sarežģītu aspektu, proti, par mūsu uzņēmumiem, kuriem mēs pamatoti piemērosim noteikumus, lai varētu saglabāt planētas līdzsvaru. Vai mums vajadzētu piemērot šos svarīgos noteikumus Eiropas uzņēmumiem un vienlaikus turpināt importēt produkciju no tādām valstīm, kurās nav neviena no tiem noteikumiem, kas attiecas uz mūsu uzņēmējiem? Šeit nav runa par protekcionismu, runa ir par godīgumu, taisnīgumu un atteikšanos būt naiviem. Problemātisks būs lēmums attiecībā uz robežu mehānismu. Vai būtu vajadzīgas bezmaksas kvotas vai pielāgošanas mehānismi? Es nezinu, taču jebkurā gadījumā mums tas ir jāapspriež. Otrs jautājums. Es saprotu, ka dažām valstīm galvenokārt tām, kuras mums pievienojās 2004. gadā un kuru enerģētikas pamatā galvenokārt ir fosilie kurināmie šīm valstīm tādas prasības nozīmē ievērojamu slogu. Šīs valstis mums saka: desmit gadus mēs esam baudījuši izaugsmi, lūdzu, nelieciet mums no tās atteikties. Nav šaubu, ka ir iespējams panākt, lai neviens netiktu atstāts ārpusē, un mēs ar Komisijas priekšsēdētāju strādāsim pie šāda mērķa, lai pārliecinātu ikvienu, ka viņš nav nolemts lejupslīdei, postam, nabadzībai un bezdarbam. Tomēr enerģētikas un klimata pakete mums ir absolūta prioritāte. Pasaulei nav laika gaidīt, un Eiropai ir jārāda ceļš. Otrs aspekts. No 27 valstīm 24 šobrīd ir Šengenas zonā; citiem vārdiem sakot, 24 valstis no 27. Jūs sakāt 23? Nu labi, 23, tomēr tas nav slikts rādītājs. Šeit es neskaitu tās valstis, kas nav Eiropas Savienības dalībvalstis, tomēr un tas ir biežu diskusiju avots ietilpst Šengenas zonā. Ko tas mums nozīmē? Tas nozīmē, ka esam vienojušies par pilnīgu pārvietošanās brīvību starp visām Šengenas zonas valstīm. Politisko grupu vadītājiem un Parlamenta deputātiem es gribētu teikt, ka kopā ar un mēs Francijā esam pieņēmuši lēmumu, kas nebūt nebija viegls. Kopš 1. jūlija vairs nav nekādu šķēršļu piekļuvei Francijas darba tirgum, jo esmu paziņojis par visu to ierobežojumu atcelšanu, par kuriem bija vienojušies mani priekšgājēji. Ikviens ES darba ņēmējs var braukt strādāt uz Franciju. Šīs domstarpības mums jāpadara par izdevību, par iespēju pārliecināt Eiropas pilsoņus, kas patlaban ir nobažījušies. Mums ir jāsaglabā demokrātijas dzīvotspēja, un tas nozīmē iesaistīšanos diskusijās, vienlaikus radot priekšstatu par tādu Eiropu, kas nesamierinās ar sastingumu. Ir jāiesaistās ikvienam Eiropas ģimenes loceklim no visām 27 dalībvalstīm neviens nedrīkst palikt ārpusē. Tikai daži mēneši mūs šķir no datuma, kas Eiropas Parlamentam ir būtisks. Ir skaidrs, ka tas jāapzinās ikvienam. Tajā pašā laikā mums šodien ir jāparāda, ka Eiropa darbojas ikviena cilvēka labā. Tas nebūt nebija viegli, tas nebūt nebija vienkārši. Katrā gadījumā un Francijas Eiropas Parlamenta deputāti man neļaus sameloties man teica, ka ar šāda lēmuma paziņošanu es izraisīšot katastrofu. Notika kā parasti mēs pieņēmām šo lēmumu un nekāda katastrofa neiestājās. Es nebiju sajūsmā par polemiku attiecībā uz apkaunojošo „poļu santehniķi”, kas radīja ne visai labu iespaidu gan par manu valsti, gan par Eiropu. Ne jau tāpēc mēs visi kopā veidojām Eiropas Savienību. Tomēr tagad, kad mūsu starpā vairs nav robežu, vai ir taisnīgi, vai ir saprātīgi katram no mums pieņemt savu imigrācijas politiku, neņemot vērā citu noteiktos ierobežojumus? Divu aspektu dēļ Francijas prezidentūrai ļoti svarīgs dokuments ir Eiropas Imigrācijas un patvēruma pakts. Pirmais no tiem un šeit es vispirms gribētu vērsties pie sēžu zāles kreisā flanga ja mums visiem, visām Eiropas valstīm, būs Eiropas imigrācijas politika, tad imigrācijas jautājums vairs nebūs jāapspriež dalībvalstu debatēs, kur ekstrēmisti izmanto gan nabadzību, gan bailes, lai izdabātu tādām vērtībām, ko mēs neuzskatām par savām. Vienīgais veids, kā debates par imigrāciju padarīt atbildīgākas, ir risināt šo jautājumu Eiropas līmenī. Tas ļautu atbrīvoties no slēpta aprēķina ietekmes un liktu sadarboties valstīm ar dažādiem uzskatiem un vajadzībām. ieteikums, ko apstiprināja visi ministri un kas būtu jāapspriež Pastāvīgo pārstāvju komitejā un Eiropadomē, manuprāt, ir prioritārs. Tas demonstrēs, ka Eiropa negrib būt cietoksnis, ka Eiropa neatsakās uzņemt cilvēkus, ka Eiropai ir vajadzīgi migrējošie darba ņēmēji, tomēr Eiropa nevar uzņemt visus, kas vēlas ierasties Eiropā. Piebildīšu, ka attiecībā uz politisko patvērumu ir neloģiski, ka persona var iesniegt divdesmit septiņus pieteikumus divdesmit septiņās demokrātiskās valstīs un saņemt dažādas atbildes saistībā ar vienu un to pašu problēmu. Piebildīšu, ka attiecībā uz progresu Āfrikas jautājumā mēs būsim stiprāki, ja darbosimies kopā; šī ir Francijas prezidentūras otrā prioritāte. Trešā prioritāte mēs gribam turpināt attīstīt koncepciju, par kuru Eiropā bieži diskutēts, bet kurā progress varētu būt straujāks tā ir Eiropas aizsardzības politika. Es labi zinu, ka šajā jautājumā ir daudz domstarpību, bet ļaujiet man izklāstīt savu pārliecību. Kā gan, pēc jūsu domām, Eiropa var kļūt par politisku spēku un cerēt tikt uzklausīta, ja tā nespēj pati sevi aizsargāt un novirzīt resursus savas politikas atbalstam? Paraudzīsimies kaut vai uz Kosovu, kas, pēc manām domām, ir liels Eiropas Savienības panākums. Tā ir Eiropas problēma, un tā jārisina eiropiešiem. Kā gan eiropieši varēs to darīt, ja nepiešķirs militāros un cilvēku resursus to lēmumu izpildei, kurus mēs kopīgi esam pieņēmuši? Kā gan Eiropa varēs kļūt par ekonomiski plaukstošāko reģionu pasaulē, ja tā nespēs sevi aizsargāt? Jā, mums ir NATO. NATO lietderīgumu nevienam neienāktu prātā apšaubīt vismazāk jau man. Nav runa par izvēli starp Eiropas aizsardzības politiku un NATO, bet gan par NATO aliansi ar ASV kombinācijā ar autonomu Eiropas drošības politiku. Ir runa par abām kopā, nevis vienu vai otru. Turklāt mēs vairs nevaram turpināt garantēt Eiropas drošību, izmantojot tikai četru vai piecu valstu resursus, kamēr citas valstis paļaujas uz šo četru vai piecu valstu ieguldītajiem pūliņiem. Dalībvalstis nevar atsevišķi būvēt katra savas lidmašīnas vai savā starpā līdz spēku izsīkumam konkurēt bruņojuma ražošanā, rezultātā vājinot visu nozari, tikai tāpēc, ka tās nav pietiekami stipras, lai īstenotu Eiropas aizsardzības politiku. Esmu pieredzējis arī vieglākus laikus nekā tie, kas tagad pienākuši Eiropai. Ja drīkstu izteikties vaļsirdīgi kā Padomes priekšsēdētājs es zinu, ka man jārunā visu vārdā, man jāņem vērā visi jūtīgie aspekti un vienlaikus jārod pareizās atbildes. Ceturtā prioritāte ārkārtīgi sarežģītais kopējās lauksaimniecības politikas jautājums. Ar to ir saistīts arī mans secinājums, pie kura es drīz nonākšu. Par šo jautājumu mums ir jārunā tieši tāpēc, ka tas ir sarežģīts. Es ļoti labi apzinos, ka starp mums ir lauksaimniecības valstis, kas kaismīgi aizstāv savu zemnieku darbu, un vienlaikus ir arī valstis, kas šo politiku uzskata par pārāk dārgu. Dāmas un kungi, ļaujiet man apelēt pie jūsu veselā saprāta. Pasaulē 2050. gadā būs 9 miljardi iedzīvotāju. Jau tagad 800 miljoni cilvēku mirst badā. Ik 30 sekundēs kāds bērns mirst bada nāvē. Vai ir saprātīgi prasīt, lai Eiropa samazinātu savu lauksaimniecības ražošanu, ja pasaulē ir tik liela nepieciešamība pēc pārtikas? Manuprāt, tas nav saprātīgi. Nav runa par Francijas lauksaimniecību runa ir par veselo saprātu. Ļaujiet man norādīt arī uz otru aspektu neatkarīgi no tā, vai jūsu valsts ir lauksaimnieciska, pārtikas drošums skar mūs visus. Vai ir saprātīgi piemērot pamatotus izsekojamības un nekaitīguma noteikumus mūsu lopkopjiem un lauksaimniekiem un vienlaikus turpināt ievest Eiropā gaļu no citām valstīm, kurās nav jāievēro neviens no tiem noteikumiem, ko attiecinām uz mūsu lauksaimniekiem? Trešais aspekts. Lauksaimniecības produktu cenas vēl nekad nav bijušas tik augstas. Ir pats īstākais brīdis, lai runātu par cenām, par subsīdijām un par Kopienas priekšrocību. Es domāju arī, ka starp kopējās lauksaimniecības politikas „veselības pārbaudi” un finansiālu arbitrāžu mēs varētu vienoties par tādām koncepcijām kā Eiropas pārtikas pietiekamība un pārtikas nodrošinājums. Dāmas un kungi, ir arī daudzi citi temati; ļoti apjomīgs jautājums ir, piemēram, sociālā dimensija. Ļaujiet man norādīt uz kādu apstākli. Reizumis esmu saskāries ar kādu pretrunu. Pastāv vienpusīgs viedoklis, ka Eiropai nebūtu jāiejaucas visur, bet gan tikai tajās jomās, kas uz to attiecas. Tomēr tieši tie ļaudis, kas pārmet Eiropai, ka tā visur bāž savu degunu, paši pirmie paceļ balsi tajās reizēs, kad mēs nerunājam par sociālo dimensiju. Līdz šim dalībvalstis vienmēr ir vēlējušās paturēt sociālo politiku galvenokārt valsts kompetencē, jo pensijas un veselības aprūpe pirmkārt ir valsts jautājumi. Dāmas un kungi, ir vairākas sociālās direktīvas, ko priekšsēdētājs pamatoti ir iekļāvis darba kārtībā. Es runāju par tām, kas saistītas ar uzņēmumu padomēm, pagaidu darbu un vairākiem pamatnoteikumiem, kuri Eiropā jāpiemēro ikvienam. Tā būs Francijas prezidentūras prioritāte. Francijas prezidentūras darba kārtībā būtu jāietver arī citi temati, lai arī tie nav Eiropas kompetencē. Minēšu ko tādu, kas skar mūs visus Alcheimera slimība. kungs, man ne prātā nebūtu nācis, ka tik jaunu cilvēku kā jūs varētu būt jau skārusi šī slimība, tomēr, pat ja tā neskar jūs, tā skar miljoniem eiropiešu. Šie miljoni eiropiešu man ir tikpat svarīgi kā jūsu veselība. Pirmais secinājums mums ir institucionāla problēma. Valstu un valdību vadītāji ir centušies panākt kompromisu ar Lisabonas līguma palīdzību. Neviens nav teicis, ka Lisabonas līgums būtu atrisinājis visas mūsu problēmas, tomēr tas bija un joprojām ir kompromisa risinājums, kas pieņemams ikvienam. Kā Francijas Republikas prezidentam man nācās uzņemties savu daļu atbildības. Francija 2005. gadā nobalsoja pret, un šis „pret” sagādāja problēmas Francijai. Dāmas un kungi! Mums risināmi ļoti smagi un sarežģīti jautājumi; centīsimies ikvienam radīt pamatotu pārliecību, ka šai darbā mūs nevada aprēķins vai slēpti motīvi. Cilvēki to no mums gaida. Protams, subsidiaritāte nozīmē, ka jautājums nav Eiropas kompetencē. Tomēr es vēlētos, lai Francijas prezidentūra sarīkotu visu Eiropas valstu speciālistu tikšanos, lai mūsu pētnieki varētu dalīties paraugprakses pieredzē un dziļāk izpētītu šo slimību, apvienojot savas prasmes un kopīgi meklējot risinājumu. Padomājiet, ko eiropieši tādā gadījumā teiktu par Eiropu ka tas ir veids, kā izdziedēt šīs briesmīgās slimības. To pašu, ko teicu par Alcheimera slimību, var attiecināt arī uz vēzi, kura dēļ izjūk ģimenes. Meklējot vēža ārstēšanas veidus, mums nav iemesla darboties katram atsevišķi, ja kopā mūsu spēks un resursi ir lielāki. Visbeidzot, attiecībā uz kultūru un sportu es gribu teikt, ka ir liela kļūda nerunāt par jautājumiem, kas attiecas uz eiropiešu ikdienas dzīvi. Pastāv tāds jēdziens kā Eiropas kultūras izņēmums. Kultūrai ir jākļūst par Eiropas ikdienas debašu tematu. Pasaulei nav jātaisa reveranss vienas valodas un vienas kultūras priekšā. Mums ir jāizvirza konkrēts jautājums par PVN attiecībā uz videoierakstiem un kompaktdiskiem, līdzīgi jautājumam par PVN grāmatām, ko jūs esat apstiprinājuši. Runājot par sportu, kas vieno visas politiskās nometnes, es vēlētos, lai Eiropā, līdzīgi kultūras izņēmumam, būtu arī sporta izņēmums. Es atbalstu personu un preču brīvu apriti, taču neatbalstu maksas noteikšanu mūsu futbola klubiem, tādējādi apdraudot daudzu klubu veikto ieguldījumu attiecībā uz pusaudžu zēniem, kam treniņu nolūkā daudz laika ir jāpavada klubos. Visiem Eiropas Parlamenta deputātiem būtu vērts atbalstīt sporta izņēmumu, tādējādi padarot sportu neatkarīgu no tirgus ekonomikas. Noslēgumā, dāmas un kungi, priekšsēdētāja kungs un es, protams, atvainojos par šo garo uzrunu man gribētos izteikt vēl kādu secinājumu. Es zinu, ka, to teikdams, es atrodos vietā, kur pukst Eiropas demokrātijas sirds. Eiropa ir pārcietusi daudz. Galvenokārt tā ir cietusi no gļēvulības, kad daži no mums tai likuši maksāt un uzņemties atbildību to politisko līderu vietā, kuri neuzdrošinājās publiski izdarīt to izvēli, ko viņi bija atteikušies aizstāvēt Briselē. To sauc par gļēvulību. Es saku Eiropas Parlamenta priekšsēdētājam un Komisijas priekšsēdētājam ─ prezidentūra roku rokā strādās kopā ar jums. Ja kāda no dalībvalstīm nav vienisprātis, lai tā pauž to atklāti. To pašu es teicu Polijas prezidentam viņš piedalījās Lisabonas līguma sarunās, viņš deva savu vārdu, un dotais vārds ir jātur. Tas nav politikas, bet morāles jautājums. Tomēr Eiropa ir cietusi arī no kā cita. Eiropa ir cietusi no diskusiju trūkuma. Tieši to es gribētu teikt noslēgumā, jo tas man ir ļoti svarīgi. Mūsu iestādes ir neatkarīgas, taču neatkarība nenozīmē vienaldzību. Ja mums, politiskajiem līderiem, nebūs drosmes diskutēt, kurš cits to darīs? Par ko diskutēt? Kāda būtu pareizā ekonomikas stratēģija? Kāda būtu pareizā monetārā stratēģija? Kāda būtu pareizā valūtas maiņas kursa stratēģija? Kāda būtu pareizā procentu likmju stratēģija? Ikvienam, neapšaubāmi, ir tiesības uz saviem uzskatiem, un es to saku galvenokārt mūsu vācu draugiem. Taču nevienam nav tiesību aizkavēt debates, ja tās ir konstruktīvas. Protams, ikvienam ir vajadzīgs nolīgums tāds tirdzniecības nolīgums, par kādu patlaban notiek sarunas. Tomēr nevienam nav jābaidās teikt, ka Eiropa nedrīkst būt naiva. Par brīvās tirdzniecības priekšrocībām mums ir jādiskutē, taču mums arī jāsaka strauji augošās ekonomikas valstīm, ka tās nevar pieprasīt tās pašas tiesības, vienlaikus neuzņemoties tos pašus pienākumus. Mums nav jābaidās no Eiropas mēroga diskusijām. Mums ir jāiesaistās cieņas pilnās diskusijās, taču nav jābaidās aizstāvēt savus uzskatus. Mēs neapšaubām ECB neatkarību, kad jautājam, vai ir prātīgi palielināt procentu likmes līdz 4,25 %, ja ASV procentu likmes ir 2 %. Tās vienkārši ir diskusijas. Mierīgas diskusijas, kurās nevienam nepieder patiesības monopols. Tāda neapšaubāmi nav nedz man, nedz ekspertiem, kuriem ir jāpierāda savu lēmumu efektivitāte. Šādas ir manas nostādnes, dāmas un kungi, kopā ar Francijas ministriem uzņemoties šo atbildību. Es zinu, ka tas ir sarežģīti. Zinu, ka Padomes priekšsēdētājam ir jāaizstāv nevis savas valsts intereses, bet gan Savienības intereses. Es labi apzinos, priekšsēdētāja kungs, ka mums kopā ir jāstrādā, aizstāvot 27 valstu Savienības intereses, un ceru, ka pēc sešiem mēnešiem ikviens varēs teikt: „Eiropa ir panākusi progresu, pateicoties jūsu līdzdalībai un atbalstam.” Pirms vēlēšanām es franču tautai piedāvāju ratificēt Lisabonas līgumu parlamentā. Pirms vēlēšanām es teicu, ka es nerīkotu referendumu Francijā. Tas, ka es to pateicu Francijas iedzīvotājiem, bija pilnīgi demokrātiski; šo izvēli es izdarīju trīs dienas pirms vēlēšanām un tai būtu varējusi būt ļoti liela nozīme. Šo izvēli es nenožēloju. Es patiesi ticu, ka institucionālie jautājumi, Eiropas funkcionēšanas veids, ir kas tāds, kas izlemjams parlamenta deputātiem, nevis referendumā. Tā ir mana politiskā izvēle un šo politisko izvēli es izdarīju pirms vēlēšanām savā valstī. Tāpēc šī izvēle ir pilnībā demokrātiska. Šobrīd mūsu problēma ir Īrijas noraidošais balsojums. Ir skaidrs, ka ne jau francūzim izteikt vērtējumu par šādu rezultātu, ņemot vērā iepriekšējos Nīderlandes un Francijas noraidošos balsojumus. Tāpēc 21. jūlijā es pirmo reizi Padomes priekšsēdētāja statusā došos uz Īriju, lai uzklausītu, lai dalītos domās un lai meklētu risinājumu. Oktobrī vai decembrī Francijas prezidentūra nāks klajā ar metodi un, cerams, risinājumu, kas būs saskaņots ar Īrijas valdību. Problēma ir šāda mums nevajadzētu steidzināt mūsu īru draugus, bet vienlaikus mums ir jātiek skaidrībā par to, ar kādiem nosacījumiem un ar kādu līgumu rīkot 2009. gada Eiropas vēlēšanas. Mums vēl ir laiks, taču tā nav pārlieku daudz. Mūsu līdzpilsoņi ir pelnījuši zināt, uz kādiem pamatiem mēs rīkosim Eiropas vēlēšanas. Pamats būs vai nu Lisabonas līgums, vai Nicas līgums. Nebūs jaunas institucionālas konferences. Nebūs jauna līguma. Būs vai nu Lisabona, vai Nica."@lv13 "Monsieur le Président, Mesdames et Messieurs les parlementaires, c'est un grand honneur pour moi de pouvoir m'exprimer devant votre Assemblée à un moment critique pour l'Europe. J'ai bien le sentiment que nous portons tous une lourde responsabilité. En tant que Président du Conseil en exercice, bien sûr que ma responsabilité est grande, mais la responsabilité de tous les Européens convaincus est la même. J'ajoute, pour être parfaitement clair – c'est mon opinion, ce n'est pas pour cela que c'est la vérité –, que j'ai été de ceux qui ont toujours soutenu l'élargissement de l'Europe. L'élargissement de 2004 a été une réussite. La famille est réunie, il ne faut pas le regretter. Mais je suis de ceux qui ont toujours regretté que l'Europe n'ait pas la sagesse de se doter d'institutions avant de s'élargir. Ce fut une erreur que nous payons aujourd'hui. C'eût été plus courageux de se doter d'institutions avant de faire l'élargissement. Que les choses soient claires. L'élargissement, je ne le regrette pas, naturellement. La famille doit être unie. Mais je dis aussi avec la même force, Monsieur le Président Pöttering, que nous ne devons pas recommencer les mêmes erreurs. Si nous restons à Nice, Nice c'est l'Europe des 27. Si nous voulons – et je le veux – l'élargissement, il faut de nouvelles institutions avant de nous élargir. Qui pourrait comprendre que l'Europe à 27 n'est pas capable de se doter d'institutions et qu'elle n'a comme autre priorité que de s'élargir comme dans une fuite en avant. Il faut donc que les choses soient claires. Si on veut l'élargissement – et nous voulons l'élargissement –, alors il faut de nouvelles institutions. J'ajoute – et je le dis au président Martin Schulz – que je suis favorable à l'élargissement aux Balkans, que nos amis Croates, comme nos amis Serbes, sont incontestablement européens. Mais les pays les plus favorables à l'élargissement ne peuvent pas, dans le même temps, dire: "on ne veut pas de Lisbonne" mais "on veut de l'élargissement". C'est Lisbonne et l'élargissement. Ce n'est pas une question de chantage, parce qu'en Europe, on ne fait pas de chantage. C'est une question de cohérence, c'est une question d'honnêteté et c'est une question de logique. S'agissant de la Croatie, il faut donc continuer les négociations, mais que chacun prenne ses responsabilités. Si l'Europe doit s'élargir, et elle doit s'élargir, c'est avec de nouvelles institutions. Je veux également dire une autre chose. J'entends dire, ici ou là dans les débats européens: "après tout, ce n'est pas grave, ce sera une Europe à plusieurs vitesses". Peut-être, hélas, un jour, serons-nous obligés d'opter pour une Europe à plusieurs vitesses. Mais cela ne peut être que la dernière, l'ultime solution. L'Europe a payé cher d'être divisée par un mur honteux. L'Europe a payé cher la dictature imposée à 80 millions d'Européens. Réfléchissons avant de laisser des pays derrière nous. Au moment de la négociation du traité de Lisbonne à Bruxelles, la France s'est battue pour que la Pologne ait toute sa place dans le traité de Lisbonne. Comment pourrions-nous dire à 38 millions de Polonais qu'il était décidément plus facile de s'affranchir de la dictature qu'ils subissaient, dont ils se sont libérés grâce à des hommes de la qualité de Lech Walesa, de la qualité de Jean-Paul II, que de rester dans l'Europe de la liberté? La famille, c'est 27 membres. Nous ne devons laisser personne derrière nous. Nous devons amener tout le monde dans la famille européenne. C'est en tout cas dans ce sens que la Présidence française travaillera. S'agissant des autres dossiers, et je crois que cela pourra faire l'objet d'un consensus entre nous, rien ne serait pire qu'une Europe qui donne le sentiment d'être immobile parce que, une nouvelle fois, l'Europe connaît un psychodrame institutionnel. À ce moment-là, nous serions pris dans un piège terrible. On refuse des institutions qui nous condamnent à l'immobilisme et, dans le même temps, des Européens sont impatients parce qu'ils nous trouvent trop immobiles. Nonobstant le problème institutionnel, peut-être même à cause du problème institutionnel, l'Europe a le devoir d'agir, et d'agir tout de suite. C'est le message que la Présidence française voudrait qu'ensemble nous adressions aux Européens. Nous sommes en train de résoudre les problèmes institutionnels, mais nous ne sommes pas condamnés à l'inaction. Quelles sont, Messieurs les Présidents, nos priorités? La première, c'est de montrer aux Européens que l'Europe peut les protéger, et je voudrais dire un mot de ce vocabulaire, la protection. Mais depuis la plus haute antiquité, si les hommes se sont dotés d'une puissance publique, c'est parce que cette puissance publique se devait de les protéger. Monsieur le Président du Parlement européen, l'Europe doit protéger sans être protectionniste. Le protectionnisme ne conduit nulle part. Mais c'est un retour en arrière singulier que de voir aujourd'hui des citoyens d'Europe considérer que l'Europe, qui est faite pour les protéger, les inquiète au lieu de les défendre. À nous, donc, sur des dossiers concrets, de montrer comment l'Europe va les protéger. Comment sortir l'Europe de la crise où elle se trouve? Comment éviter l'immobilisme? Comment surmonter nos désaccords pour les mettre au service d'un même idéal européen? Ici, nous sommes au cœur de la démocratie européenne. Chacun d'entre vous, pour avoir l'honneur de siéger, a dû recueillir le soutien de ses compatriotes. Il y a des femmes et des hommes de gauche, il y a des femmes et des hommes du centre, il y a des femmes et des hommes de droite, il y a des élus de 27  pays mais, aujourd'hui, nous devons faire de nos différences une force au service d'une Union européenne qui souffre. Le premier, c'est celui du paquet énergie-climat. S'il est bien un domaine où, seules, nos nations ne peuvent rien, c'est celui de la préservation des équilibres écologiques de la planète. La pollution, le CO2, la couche d'ozone se moquent bien des frontières entre nos pays. L'enjeu est considérable parce que, depuis que les experts du GIEC se sont réunis, aujourd'hui l'on sait que nous sommes la dernière génération qui peut éviter la catastrophe. La dernière! Si nous ne faisons rien tout de suite, les générations qui nous suivront pourront limiter les dégâts, mais ne pourrons pas les empêcher. Or, chaque pays du monde dit: "je suis prêt à faire quelque chose à condition que les autres commencent avant moi". Avec ce type de raisonnement, les petits-enfants de nos petits-enfants ne verront rien venir en termes de décisions. Si on doit, nous les Européens, attendre que les autres fassent quelque chose pour agir, nous pouvons attendre longtemps. Nous avons fait l'Europe pour porter un modèle de civilisation et pour défendre des valeurs qui sont les nôtres. Parmi ces valeurs, il y a la certitude que le monde est condamné si nous ne décidons pas tout de suite que l'Europe doit montrer l'exemple. Pour montrer l'exemple, l'Europe doit être exemplaire. Nous avons un objectif, la conférence de 2009, cette conférence-là qui doit gérer, organiser l'après-Kyoto. L'Europe doit venir unie, en ayant décidé d'adopter le paquet énergie-climat. Si nous ne l'avons fait, nous n'aurons aucune force pour imposer aux Chinois, aux Indiens, aux pays émergents, aux Américains de faire les efforts que nous aurons décidés d'abord. Il est donc essentiel que, sous la présidence française, nous adoptions le paquet énergie-climat qui a été déposé par la Commission. Ce paquet est exigeant, ce paquet est difficile, mais je voudrais en appeler à la responsabilité de chacun. Si chaque pays commence à vouloir renégocier le point qui le gêne, les difficultés qu'il éprouve, Mesdames et Messieurs, nous n'arriverons jamais à un accord. C'est la raison pour laquelle la Présidence française demande au Parlement européen de se mobiliser à ses côtés pour obtenir, dans les six mois, que le paquet énergie-climat soit adopté. C'est une priorité, elle n'est ni de gauche, ni de droite. Elle est simplement celle du bon sens. Et si nous rentrons dans une négociation État par État, nous n'avons aucune chance de nous en sortir. Alors, bien sûr, il y a des éléments, sans doute, qu'il faut préciser ou adapter. Je pense notamment à une question très difficile, qui est celle de nos entreprises, auxquelles nous allons justement imposer des règles pour préserver les équilibres planétaires. Est-ce que nous, en Europe, nous devons imposer à nos entreprises des règles vitales et continuer à importer des produits qui viennent de pays qui ne respectent aucune des règles que nous imposons à nos entreprises? Ce n'est pas une question de protectionnisme, c'est une question d'équité, de justice et de refus de la naïveté. Il y a le problème de la définition d'un mécanisme à nos frontières. Est-ce que ça doit être les quotas gratuits ou les mécanismes d'ajustement? Je ne le sais pas, mais en tout état de cause, nous devons en débattre. Deuxième question, j'entends bien que, pour un certain nombre de pays – je pense notamment à ceux qui nous ont rejoints en 2004, dont l'essentiel de l'énergie est composée de l'énergie fossile – les efforts demandés sont considérables. Et ces pays nous disent, à nous: "ça fait dix ans qu'on connaît de la croissance, ne venez pas casser la croissance que nous connaissons". Sans doute y a-t-il un moyen pour emmener tout le monde, et il faut qu'avec le Président de la Commission nous y travaillions, de façon à ce que chacun se dise qu'il ne sera pas condamné à la récession, à la misère, à la pauvreté et au chômage. Mais ce paquet énergie-climat est pour nous une priorité absolue. Le monde ne peut pas attendre; l'Europe doit montrer le chemin. Deuxième élément, voici maintenant que, sur les 27 pays, nous sommes 24 dans l'espace Schengen, c'est-à-dire 24 pays sur les 27. Vous dites 23? Eh bien, 23 si vous voulez, mais c'est déjà pas mal, sans compter ceux qui ne font pas partie de l'Union européenne, mais qui font partie – c'est pour cela qu'il y a souvent des débats entre nous – de l'espace Schengen. Mais peu importe. Qu'est-ce que ça signifie? Ça signifie que nous avons donc décidé d'autoriser la libre circulation totale entre les pays de l'espace Schengen. Je voudrais dire aux présidents de groupes et aux parlementaires qu'au nom de la France, au nom de la France, avec Bernard Kouchner et Jean-Pierre Jouyet, nous avons pris une décision qui n'était pas si facile à prendre. Depuis le 1er juillet, il n'existe plus aucune barrière pour accéder au marché du travail français, puisque j'ai annoncé que je supprimerais toutes les restrictions qui avaient été négociées par mes prédécesseurs; tous les travailleurs de tous le pays d'Europe peuvent venir travailler en France. Nous devons faire de ces différences une opportunité pour rassurer des Européens qui sont inquiets. Nous devons faire vivre la démocratie, donc assumer nos débats et, en même temps, donner l'image d'une Europe qui refuse l'immobilisme. Nous devons amener tout le monde, la famille, ses 27 États, nous ne devons laisser personne à la traîne. Nous sommes à quelques mois d'une échéance majeure pour le Parlement européen, et il est légitime que chacun y pense et, en même temps, nous devons ce matin donner le sentiment d'une Europe qui travaille pour tout le monde. Ce n'était pas si simple. Ce n'était pas si facile. D'ailleurs – je parle sous le contrôle des parlementaires français toutes tendances confondues –, on m'annonçait le pire si j'annonçais cette décision et, comme à l'accoutumée, on a pris la décision, et le pire ne s'est pas produit. Je n'avais pas aimé la polémique sur le fameux "plombier polonais", qui a donné une bien piètre image de mon pays et une bien piètre image de l'Europe. Ce n'est pas pour cela que nous avons construit, les uns et les autres, l'Union européenne. Pour autant, à partir du moment où nous n'avons plus de frontières entre nous, est-il légitime, est-il raisonnable de continuer à définir, chacun de notre côté, une politique d'immigration ignorant les contraintes des autres? Le Pacte européen pour l'immigration est un document essentiel pour la Présidence française, à deux égards. Premièrement – et qu'il me soit permis de parler à la gauche de l'hémicycle d'abord –, si nous tous, les pays européens, nous nous dotons d'une politique européenne d'immigration, nous sortons alors l'immigration de débats nationaux où les extrêmes utilisent la misère des uns et la peur de autres au service de valeurs qui ne sont pas les nôtres. La seule façon de responsabiliser le débat sur l'immigration, c'est d'en faire une politique européenne, dénuée d'arrière-pensées politiciennes et obligeant des pays qui ont des sensibilités différentes à travailler ensemble. Ce qui a été proposé par Brice Hortefeux, adopté par l'ensemble des ministres, qui doit être discuté en COREPER, puis en Conseil européen, me semble être une priorité qui démontrera que l'Europe ne veut pas être une forteresse, que l'Europe ne refuse pas d'accueillir, que l'Europe a besoin d'une immigration du travail, mais que l'Europe ne peut pas accueillir tous ceux qui voudraient venir en Europe. J'ajoute que, s'agissant de l'asile politique, il n'est pas normal qu'une personne puisse déposer 27 dossiers dans 27 démocraties et que les réponses de ces 27 démocraties ne soient pas les mêmes face au même problème. J'ajoute que, pour le développement avec l'Afrique, nous serons plus forts en travaillant ensemble; c'est la deuxième priorité de la présidence française. Troisième priorité, nous souhaitons faire avancer un concept dont on a souvent parlé en Europe, mais qui avance bien peu, à savoir celui de la défense européenne. Je sais parfaitement qu'autour de cette question, il y a bien des désaccords. Mais qu'il me soit permis de livrer mes convictions. Comment voudriez-vous que l'Europe soit une puissance politique parlant fort, si l'Europe n'est pas capable de se défendre et de mettre des moyens au service de sa politique? Prenons l'exemple du Kosovo qui est, à mon sens, une réussite de l'Union européenne. C'est un problème européen, qui doit être réglé par les Européens. Comment les Européens pourraient-ils continuer à le régler si les Européens ne se dotent pas des moyens militaires et des moyens humains pour faire respecter les décisions que nous aurions prises ensemble? Comment imaginer faire de l'Europe l'espace économique le plus prospère, si nous ne sommes pas capables d'assurer notre propre défense? Naturellement, il y a l'OTAN et il ne vient à l'idée de personne, et certainement pas à moi, de contester l'utilité de l'OTAN. Ce n'est pas la politique de défense européenne ou l'OTAN, c'est l'OTAN, l'alliance avec les Américains, et une politique de sécurité européenne autonome. C'est les deux à la fois, pas l'un contre l'autre. J'ajoute qu'on ne peut pas continuer avec une Europe qui assure sa sécurité par la contribution de quatre ou cinq pays seulement, les autres se remettant à l'effort de ces quatre ou cinq pays. On ne peut pas continuer à construire des avions chacun dans son coin, à avoir une industrie d'armement qui se concurrence, qui se ruine et qui, finalement, s'affaiblit, tout simplement parce qu'on n'a pas la force de conduire une politique européenne de la défense. J'ai connu des contextes plus faciles que celui dans lequel se trouve l'Europe. Qu'il me soit permis de parler librement, en ayant par ailleurs conscience qu'en tant que Président du Conseil, je dois parler au nom de tous, tenir compte des sensibilités de tous et, en même temps, apporter des réponses justes. Quatrième priorité, la question si difficile de la politique agricole commune. Et j'en viendrai à ma conclusion, qui est d'ailleurs liée à cela. C'est justement parce que c'est difficile qu'il convient d'en parler. Je sais parfaitement qu'il y a, parmi nous, des États agricoles qui défendent ardemment le travail de leurs paysans et qu'il y a en même temps des États qui pensent que cette politique coûte trop cher. Mesdames et Messieurs, qu'il me soit permis d'en appeler au bon sens de chacun. En 2050, il y aura 9 milliards d'habitants sur la planète. D'ores et déjà, il y a 800 millions d'habitants de la planète qui meurent de faim. Il y a un enfant qui meurt de faim toutes les 30 secondes. Est-ce que c'est raisonnable de demander à l'Europe de diminuer sa production agricole alors que jamais le monde n'a eu autant besoin de denrées alimentaires? Je ne pense pas que cela soit raisonnable. Ce n'est pas une question d'agriculture française, c'est une question de bon sens. J'ajoute un deuxième point. Qu'on soit un pays agricole ou pas, la sécurité alimentaire concerne tout le monde. Est-il raisonnable d'imposer, à juste titre, à nos éleveurs et à nos agriculteurs des règles de traçabilité et de sécurité, et de continuer à importer en Europe des viandes qui viennent d'ailleurs et qui ne respectent aucune des règles que nous imposons à nos agriculteurs? Troisième élément, jamais les prix agricoles n'ont été aussi élevés. Eh bien c'est justement le bon moment pour parler des prix, pour parler des subventions et pour parler de la préférence communautaire. Je pense aussi qu'entre le bilan de santé de la PAC et les arbitrages financiers, on pourrait se mettre d'accord sur des concepts comme la suffisance alimentaire pour l'Europe et la sécurité alimentaire pour l'Europe. Mesdames et Messieurs, il y aurait bien d'autres sujets: la dimension sociale, formidable sujet. Mais qu'il me soit permis de dire une chose. Je relève parfois une certaine contradiction: il existe une pensée unique, qui dit souvent que l'Europe ne doit pas se mêler de tout, que l'Europe doit se mêler de ce qui la concerne, mais ceux-là mêmes qui reprochent à l'Europe de se mêler de tout sont les premiers à élever la voix lorsqu'on ne parle pas de la dimension sociale, alors que, jusqu'à présent, les États membres ont toujours voulu que la politique sociale soit d'abord de dimension nationale, parce que le retraites, parce que la santé sont d'abord des questions de dimension nationale. Mesdames et Messieurs, il y a un certain nombre de directives sociales que le Président Barroso a bien fait de mettre à l'ordre du jour. Je pense aux comités d'entreprise, je pense au travail intérimaire, je pense à un certain nombre de règles minimales qui doivent être imposées à chacun en Europe; la Présidence française en fera une priorité. J'ajoute que d'autres sujets devraient être inscrits à l'agenda de la Présidence française, même s'ils ne sont pas de la compétence européenne. Je prends l'exemple de ce qui nous touche tous, la maladie d'Alzheimer. Monsieur Cohn-Bendit, il ne me serait pas venu à l'idée qu'un homme si jeune que vous soit touché, pour l'instant, par un drame qui, pour peu qu'il ne vous touche pas, touche des millions d'Européens. Ces millions d'Européens comptent autant, à mes yeux, que votre santé. Première remarque: nous avons un problème institutionnel. Les chefs d'État et de gouvernement ont essayé de trouver une formule de compromis avec le traité de Lisbonne. Personne n'a dit que le traité de Lisbonne résolvait tous les problèmes. Mais il était et il reste l'expression d'un compromis souhaitable pour tout le monde. Moi-même, en tant que Président de la République française, j'ai dû prendre mes responsabilités. La France a voté "non" en 2005. Et ce "non" était un problème pour la France. Mesdames et Messieurs, les sujets que nous avons à affronter sont si difficiles et si complexes; essayons de donner à chacun le sentiment que nous y travaillons sans a priori et sans arrière-pensée. C'est ce qu'on attend de nous. Naturellement, la subsidiarité n'en fait pas une compétence européenne. Pour autant, j'aimerais que la Présidence française organise une rencontre de tous les spécialistes de tous nos pays européens pour qu'on mette en commun les meilleures pratiques, pour qu'ensemble nos chercheurs additionnent leurs compétences et alors qu'on ne sait rien de cette maladie, pour qu'on puisse ensemble trouver une solution. Imaginez alors ce que les Européens diront de l'Europe: c'est un moyen de faire reculer des maladies épouvantables. Ce que je dis sur Alzheimer, je pourrais le dire sur le cancer qui brise des familles, et il n'y a aucune raison pour que chacun, dans son coin, travaille pour trouver des solutions au cancer alors qu'ensemble, nous aurons plus de moyens et nous serons plus forts. Et qu'il me soit permis enfin de dire, à propos de la culture et du sport, que c'est une grave erreur que de ne pas parler de sujets qui concernent le quotidien des Européens. Il y a une exception culturelle européenne. Nous devons faire de la culture un élément du débat quotidien en Europe. Le monde ne doit pas être aplati devant une seule langue et une seule culture. La question de la fiscalité sur la vidéo, sur le disque, comme vous avez tranché la question de la fiscalité sur le livre, doit être clairement être posée. Et concernant le sport, qui est un élément qui transcende les clivages politiques, qu'il me soit permis de dire que j'aimerais qu'il y ait en Europe une exception sportive, comme il y a une exception culturelle. Je suis pour la liberté de circulation des personnes et des biens. Mais je n'accepte pas l'idée qu'on vienne payer nos clubs de football en détruisant l'effort de formation qu'un certain nombre de clubs fait en allant chercher des garçons de 14 ans qui doivent rester dans leur club pour répondre à l'impératif de formation. Une exception sportive, qui dirait que le sport n'obéit pas simplement à l'économie de marché, devrait rassembler l'ensemble des députés européens. Au fond, Mesdames et Messieurs, et Monsieur le Président, j'en terminerai, en m'excusant certainement d'avoir été trop long, par une dernière remarque. Et je sais où je vais faire cette remarque: devant le cœur battant de la démocratie européenne. L'Europe a souffert de beaucoup de choses. L'Europe a d'abord souffert de la lâcheté d'un certain nombre d'entre nous, qui étaient bien contents de lui faire payer des responsabilités qui étaient celles d'un certain nombre de dirigeants politiques qui n'avaient pas osé assumer, devant leur opinion publique, des choix qu'ils avaient refusé de défendre à Bruxelles. Cela s'appelle de la lâcheté, et je le dis au Président du Parlement comme au Président de la Commission, la Présidence travaillera main dans la main avec vous. Si tel ou tel État membre n'est pas d'accord, qu'il le dise. Comme j'ai eu l'occasion de le dire au président polonais, il a négocié lui-même le traité de Lisbonne, il a donné sa parole. Une parole, ça doit s'honorer. Ce n'est pas une question de politique, c'est une question de morale. Mais l'Europe a souffert d'autre chose. L'Europe a souffert d'un manque de débat. Je voudrais terminer par cela parce que ça me tient très à cœur. Nos institutions sont indépendantes, mais l'indépendance n'est pas synonyme d'indifférence. Si nous, les responsables politiques, nous n'avons pas le courage de débattre, qui le fera? De débattre de quoi? Quelle est la bonne stratégie économique? Quelle est la bonne stratégie monétaire? Quelle est la bonne stratégie des taux de change? Quelle est la bonne stratégie des taux d'intérêt? Bien sûr, chacun – et je le dis à nos amis allemands notamment – peut avoir sa conviction. Mais personne n'a le droit d'empêcher un débat, qui est utile. Bien sûr que tout le monde veut un accord, l'accord commercial qui est en train de se négocier, mais personne ne doit avoir peur de dire que l'Europe n'a pas à être naïve. Nous devons discuter des avantages du libre-échange. Mais nous devons aussi dire aux pays émergents qu'il n'y a aucune raison pour qu'ils réclament les mêmes droits sans assumer les mêmes devoirs. Le débat européen doit être posé sans crainte. Le débat européen, nous devons l'assumer en nous respectant, mais en n'ayant pas peur de défendre nos convictions. On ne met pas en cause l'indépendance de la BCE en s'interrogeant sur le fait de savoir s'il est raisonnable qu'on porte les taux d'intérêt à 4,25% alors que les Américains ont des taux d'intérêt à 2%. On participe à un débat, un débat tranquille, où personne n'a la vérité – certainement pas moi –, mais pas forcément non plus des spécialistes qui ont à démontrer l'efficacité de leurs décisions. Voilà dans quel esprit, Mesdames et Messieurs, j'ai l'intention, avec les ministres français, d'assumer cette responsabilité. Je sais parfaitement que c'est difficile. Je sais parfaitement que, quand on est Président du Conseil, on ne défend pas les intérêts de son pays, mais les intérêts de l'Union. Je sais parfaitement, Monsieur le Président, Messieurs les Présidents, qu'on doit jouer collectif pour l'intérêt de l'Europe des 27. Eh bien j'espère que, dans six mois, chacun pourra dire: "l'Europe a progressé grâce à votre participation et grâce à votre soutien". J'ai proposé, avant les élections, aux Français, la ratification parlementaire du traité de Lisbonne. J'ai dit, avant les élections, que je n'organiserais pas de référendum en France. C'est démocratiquement que je l'ai dit aux Français; c'était un choix, trois jours avant mon élection, qui aurait pu être lourd de signification. Je ne regrette pas ce choix. Je pense profondément que les questions institutionnelles, les règles de fonctionnement en Europe, sont l'affaire des parlementaires plutôt que l'affaire du référendum. C'est un choix politique que j'assume et c'est un choix politique que j'ai assumé dans mon pays avant les élections. C'est donc un choix parfaitement démocratique. Nous avons maintenant le problème du "non" irlandais, et ce n'est certainement pas un Français qui peut porter un jugement sur le "non" irlandais, alors qu'il y a eu avant un "non" hollandais et un "non" français. Je me rendrai donc le 21 juillet, pour mon premier déplacement en tant que Président du Conseil, en Irlande pour écouter, pour dialoguer, pour essayer de trouver des solutions, et la Présidence française proposera une méthode et, je l'espère, une solution en accord avec le gouvernement irlandais, soit au mois d'octobre, soit au mois de décembre. Le problème est le suivant. Il nous faut à la fois ne pas brusquer nos amis irlandais et, en même temps, savoir dans quelles conditions et avec quel traité nous allons organiser les élections européennes de 2009. Nous avons donc un peu de temps, mais pas trop de temps. Nous devons à nos concitoyens de savoir sur quelle base nous allons organiser les élections européennes. La base sera soit Lisbonne, soit Nice. Il n'y aura pas de nouvelle conférence institutionnelle. Il n'y aura pas de nouveau traité. C'est soit Lisbonne, soit Nice."@mt15 "Mijnheer de Voorzitter, dames en heren, het is een grote eer voor mij dat ik het Parlement op zo’n kritisch moment voor Europa mag toespreken. Ik ben me er heel goed van bewust dat we allemaal een grote verantwoordelijkheid dragen. Natuurlijk heb ik als fungerend voorzitter van de Raad een grote verantwoordelijkheid, maar alle pro-Europeanen hebben dezelfde verantwoordelijkheid. Ik wil hier voor de duidelijkheid graag aan toevoegen dat ik altijd een voorstander van uitbreiding van de EU ben geweest. Dit is mijn mening, maar dat betekent niet dat het ook de waarheid is. De uitbreiding van 2004 was een succes. De familie is weer herenigd. We moeten hier geen spijt van hebben. Ik heb echter ook altijd gewenst dat Europa zo verstandig was geweest om nieuwe instellingen op te zetten voordat de uitbreiding werd doorgevoerd. Dit was een fout waar we vandaag voor boeten. Het zou stoutmoediger zijn geweest om instellingen op te zetten voordat de uitbreiding een feit was. Ik wil hier geen misverstanden over laten bestaan. Natuurlijk heb ik geen spijt van de uitbreiding. De familie moet bij elkaar blijven. Maar, Voorzitter Pöttering, het is mijn rotsvaste overtuiging dat we niet nogmaals dezelfde fouten mogen maken. Als we het bij Nice houden, dan hebben we een Europa van zevenentwintig lidstaten. Als we uitbreiding willen – en persoonlijk wil ik dat – hebben we vóór de uitbreiding nieuwe instellingen nodig. Wie had kunnen denken dat Europa met zijn zevenentwintig lidstaten niet in staat zou zijn om zijn eigen instellingen op te zetten en dat het geen andere prioriteit zou hebben dan door te gaan met de uitbreiding? De dingen moeten duidelijk zijn: als we uitbreiding willen, en dat is het geval, hebben we nieuwe instellingen nodig. Ik wil hier graag aan toevoegen, en ik richt me nu tot de heer Schulz, dat ik ervoor ben om de Balkan-landen erbij te halen. Onze Kroatische vrienden zijn, net als onze Servische vrienden, zonder twijfel Europees. De landen die het meest voor de uitbreiding zijn, kunnen echter niet tegelijkertijd “we willen Lissabon niet” en “we willen uitbreiding” zeggen. Het is Lissabon en uitbreiding. Dit is geen chantage omdat we in Europa niet aan chantage doen. Dit is een kwestie van consistentie, eerlijkheid en logica. Als het gaat om Kroatië moeten we daarom doorgaan met de onderhandelingen, maar moet iedereen zijn verantwoordelijkheid nemen. Als Europa wil groeien, en dit moet het geval zijn, dan moet dit gebeuren met nieuwe instellingen. Een ander punt. Af en toe hoor ik in Europese debatten mensen zeggen: “ach, het maakt niet uit als we een Europa van verschillende snelheden hebben”. Misschien hebben we op een dag geen andere keus dan een Europa van verschillende snelheden, maar dat kan alleen een laatste uitweg zijn. Europa heeft duur betaald voor de tweedeling door een muur van schaamte. Europa heeft duur betaald voor het dictatorschap waar tachtig miljoen Europeanen onder gebukt gingen. Laten we goed nadenken voordat we iemand achterlaten. Tijdens de onderhandelingen over het Verdrag van Lissabon in Brussel, heeft Frankrijk ervoor gevochten om ervoor te zorgen dat Polen een plaats zou krijgen in het Verdrag. Hoe vertellen we achtendertig miljoen Polen dat het veel gemakkelijker was om het juk van dictatorschap waaronder ze gebukt gingen van zich af te schudden, en waarvan ze zich hebben bevrijd dankzij mensen van een hoog kaliber als Lech Walesa en Johannes Paulus II, dan om in een vrij Europa te blijven? Deze familie heeft zevenentwintig leden. Niemand mag buiten de boot vallen. We moeten iedereen in de Europese familie aan boord brengen. Dat is tenminste het doel waar het Franse voorzitterschap naartoe zal werken. Ik ben van mening dat we over andere zaken een consensus kunnen bereiken. Er zou wat dit betreft niets ergers zijn dan dat Europa een indruk van starheid wekt, omdat er zich wederom een institutioneel drama afspeelt. Dat zou een verschrikkelijke val zijn om in te lopen. We verwerpen instellingen die ons tot starheid veroordelen, maar Europeanen zijn tegelijkertijd ongeduldig omdat ze denken dat we te star zijn. Ondanks het institutionele probleem, of misschien zelfs wel vanwege het institutionele probleem, heeft Europa een plicht om op te treden en om dit nu te doen. Dit is de boodschap die het Franse voorzitterschap aan alle Europeanen wil geven. We zijn bezig met het oplossen van de institutionele problemen, maar we zijn niet veroordeeld tot dadeloosheid. Wat zijn onze prioriteiten dan? Onze eerste prioriteit is om de Europeanen te laten zien dat Europa ze kan beschermen. Ik wil iets zeggen over het woord “bescherming”. Het is van oudsher zo dat wanneer mensen een regering kiezen, deze regering hen bescherming biedt. Mijnheer de Voorzitter, Europa moet bescherming zonder protectionisme bieden. Met protectionisme komen we nergens. Het is een echte stap terug nu we zien dat er vandaag de dag Europese burgers zijn die vinden dat Europa, dat bedoeld is om hen te beschermen, een bron van zorg is in plaats van een haven van bescherming. Het is daarom aan ons om te laten zien dat Europa hen bij concrete kwesties bescherming biedt. Hoe krijgen we Europa uit de crisis waarin we ons nu bevinden? Hoe voorkomen we starheid? Hoe overwinnen we onze meningsverschillen en kunnen we ze gebruiken om hetzelfde Europese ideaal te dienen? We bevinden ons hier in het hart van de Europese democratie. Een ieder van u hebt de eer om plaats te nemen in dit Parlement en heeft hiervoor de steun van uw landgenoten moeten winnen. Er zijn mannen en vrouwen van linkse partijen, van centrumpartijen en van rechtse partijen. Er zijn gekozen vertegenwoordigers uit zevenentwintig landen. Vandaag moeten we onze verschillen echter bundelen als een kracht voor een lijdende Europese Unie. Het gaat hier ten eerste om het pakket maatregelen inzake energie en klimaat. Als er één gebied is waarop onze landen niets kunnen uitrichten als ze alleen optreden, is het wel bij het waarborgen van het ecologische evenwicht van onze planeet. Wanneer het gaat om vervuiling, CO en de ozonlaag zijn de grenzen tussen onze landen irrelevant. De inzet is hoog: sinds de vergadering van deskundigen van de Intergouvernementele Werkgroep inzake klimaatverandering realiseren we ons dat we de laatste generatie zijn die een ramp kan voorkomen. De laatste generatie! Als we nu niet iets doen, kunnen toekomstige generaties de schade wellicht beperken maar kunnen ze deze geen halt meer toeroepen. Elk land in de wereld zegt: “ik wil wel iets doen, maar dan moeten de anderen hiermee beginnen”. Met dit soort redenaties zullen de kleinkinderen van onze kleinkinderen het niet meemaken dat er nog beslissingen worden genomen. Als wij Europeanen wachten tot anderen iets doen voordat we gaan optreden, kunnen we nog lang wachten. We hebben Europa opgericht om ons model van beschaving aan de wereld te laten zien en om onze waarden te verdedigen. Een van deze waarden is de zekerheid dat de wereld verdoemd is als we niet meteen een beslissing nemen. Europa moet een voorbeeld stellen. Europa moet leiden door het voorbeeld te geven. We hebben een doel, namelijk de conferentie in 2009. Deze conferentie is bedoeld voor het beheer en de organisatie van de post-Kyoto-fase. Europa moet het besluit nemen om het pakket maatregelen inzake energie en klimaat te aanvaarden en hier verenigd naar toe gaan. Als we dit niet doen, kunnen we geen enkele druk uitoefenen op de Chinezen, de Indiërs, de opkomende landen en de Amerikanen om de afgesproken inspanningen te leveren. Het is daarom essentieel dat tijdens het Franse voorzitterschap het door de Commissie ingediende pakket maatregelen inzake energie en klimaat, wordt geaccepteerd. Het is een veeleisend en moeilijk pakket maatregelen, maar ik doe een beroep op een ieders verantwoordelijkheidsgevoel. Als elk land opnieuw wil gaan onderhandelen over een specifiek pijnpunt of over de zaken waarmee het problemen heeft, dan zullen we nooit een overeenkomst bereikt, dames en heren. Daarom vraagt het Franse voorzitterschap om de steun van het Europees Parlement, zodat we het pakket maatregelen inzake energie en klimaat binnen zes maanden kunnen aanvaarden. Dit is een prioriteit. Het is geen rechtse of linkse prioriteit, maar gewoon een kwestie van gezond verstand. Als we met iedere lidstaat apart moeten onderhandelen, hebben we geen kans van slagen. Er zijn natuurlijk punten die moeten worden opgehelderd of aangepast. Ik denk hierbij met name om een uiterst moeilijke zaak, namelijk de problemen voor onze bedrijven. Wij gaan hen terecht regels opleggen om ervoor te zorgen dat onze planeet in evenwicht blijft. Moeten we in Europa onze bedrijven essentiële regels opleggen en op hetzelfde moment producten blijven importen uit landen die de regels die wij onze bedrijven opleggen, niet naleven? Dit is geen kwestie van protectionisme. Het is een kwestie van eerlijkheid en rechtvaardigheid, en een weigering om naïef te zijn. Er is het probleem van een besluit ten aanzien van een grensmechanisme. Moeten er vrije quota zijn of aanpassingsmechanismen? Ik weet het niet, maar we moeten het in ieder geval wel bespreken. Tweede vraag: ik begrijp dat er van sommige landen een aanzienlijke inspanning wordt vereist. Ik denk hierbij met name aan de landen die in 2004 zijn toegetreden en die voor hun energievoorziening grotendeels afhankelijk zijn van fossiele brandstoffen. Deze landen zeggen tegen ons: “we hebben tien jaar lang groei gehad, neem dat niet van ons af”. Er is zonder twijfel een manier om iedereen mee te krijgen en we moeten hier, samen met de voorzitter van de Commissie, aan werken zodat iedereen zich realiseert dat ze niet gedoemd zijn tot recessie, ellende, armoede en werkeloosheid. Dit pakket maatregelen inzake energie en klimaat is een absolute prioriteit voor ons. De wereld kan niet wachten. Europa moet de weg wijzen. Een tweede punt. Van de zevenentwintig landen, maken er vierentwintig nu deel uit van het Schengen-gebied. Met andere woorden, vierentwintig van de zevenentwintig landen. Drieëntwintig zegt u? Oké, drieëntwintig dan, maar dat is nog steeds niet slecht. Hierbij niet meegeteld zijn de landen die geen lid zijn van de Europese Unie maar, en hierom hebben we vaak debatten, wel deel uit maken van het Schengen-gebied. Dus wat betekent dit? Dit betekent dat we hebben besloten dat er volledig vrij verkeer tussen de landen in het Schengen-gebied is. Ik wil graag tegen de leiders van de politieke fracties en tegen parlementsleden zeggen dat wij in Frankrijk, samen met Bernard Kouchner en Jean-Pierre Jouyet, een beslissing hebben genomen die zeker niet gemakkelijk was. Sinds 1 juli zijn er niet langer drempels die toegang tot de Franse arbeidsmarkt voorkomen, omdat ik heb aangekondigd dat alle beperkingen waarover mijn voorgangers hebben onderhandeld, zullen worden afgeschaft. Iedere arbeider uit elk EU-land kan in Frankrijk komen werken. We moeten deze verschillen zien als een kans om de Europese burgers, die bezorgd zijn, gerust te stellen. We moeten de democratie levend houden. Dit houdt in dat we moeten debatteren en op hetzelfde moment een beeld moeten creëren van een Europa waarin starheid geen plaats heeft. Iedereen moet deel uitmaken van de Europese familie met haar zevenentwintig lidstaten. Niemand mag buiten de boot vallen. We zijn nog maar een paar maanden verwijderd van een belangrijke datum voor het Europees Parlement. Het is verstandig dat iedereen zich hier van bewust is. Op hetzelfde moment moeten we vanochtend de indruk wekken van een Europa dat werkt voor iedereen. Dit was nog niet zo simpel. Dit was nog niet zo gemakkelijk. Er werd me in ieder geval verteld dat, en Franse europarlementariërs zullen me corrigeren als ik het mis heb, het een ramp zou zijn als ik dit besluit zou aankondigen. Zoals gebruikelijk hebben we het besluit genomen en er heeft zich geen ramp voorgedaan. Ik was niet blij met het geschil over de beruchte “Poolse loodgieter”. Dit heeft mijn land en Europa als geheel geen goede naam gegeven. Dit is niet waarom we allemaal één Europese Unie zijn geworden. Nu we echter geen onderlinge grenzen meer hebben, is het dan eerlijk en redelijk dat we nog steeds ons eigen immigratiebeleid bepalen en hierbij geen rekening houden met de beperkingen van andere landen? Het Europees pact inzake immigratie en asiel is om twee redenen een essentieel document voor het Franse voorzitterschap. De eerste reden, en ik wend me hierbij eerst tot de linkerkant van het Parlement, is dat als alle Europese landen een Europees immigratiebeleid hebben, we immigratie niet langer deel uit laten maken van nationale debatten, waar extremisten armoede en angst gebruiken voor waarden die niet de onze zijn. We kunnen alleen een verantwoordelijk debat over immigratie voeren als we hier een Europees beleid van maken. Dan hebben we niet langer te maken met onderliggende partijgebonden motieven die landen met verschillende gevoelige punten dwingen om samen te werken. Het voorstel van Brice Hortefeux, dat is goedgekeurd door alle ministers en dat moet worden besproken door het Comité van permanente vertegenwoordigers en door de Europese Raad, lijkt wat mij betreft de prioriteit te hebben. Het zal laten zien dat Europa geen fort wil zijn, dat Europa niet weigert om mensen op te nemen en dat Europa arbeidsmigranten nodig heeft, maar dat Europa niet iedereen die naar Europa komt, kan opnemen. Ik wil hier aan toevoegen dat als het gaat om politiek asiel, het niet logisch is dat één persoon zevenentwintig aanvragen bij zevenentwintig landen kan indienen en niet telkens hetzelfde antwoord op hetzelfde probleem krijgt. Ik wil hier aan toevoegen dat als het gaat om voortgang met Afrika, we sterker zijn als we samenwerken. Dit is de tweede prioriteit van het Franse voorzitterschap. De derde prioriteit: we willen vooruitgang met een concept waarover vaak wordt gepraat in Europa, maar waar weinig vooruitgang mee wordt geboekt en dat is een Europese defensie. Ik weet heel goed dat er over deze kwestie veel onenigheid bestaat, maar ik wil u graag zeggen wat ik denk. Hoe denkt u dat Europa een politieke macht kan worden en zijn stem kan laten horen als het zichzelf niet kan verdedigen en geen middelen kan inzetten ter ondersteuning van zijn beleid? Neem nu bijvoorbeeld Kosovo. Dit is naar mijn mening een succesverhaal van de Europese Unie. Dit is een Europees probleem, dat door Europeanen moet worden opgelost. Hoe kunnen Europeanen hiermee doorgaan als ze niet de militaire en personele middelen verwerven waarmee gezamenlijk genomen beslissingen kunnen worden afgedwongen? Hoe denkt u dat Europa het meest welvarende economische gebied ter wereld kan worden als het zichzelf niet kan verdedigen? Ja, we hebben de NAVO. Het zou bij niemand opkomen, en bij mij al helemaal niet, om het nut van de NAVO te betwisten. Het is geen kwestie van kiezen tussen een Europees defensiebeleid of de NAVO. We kunnen beschikken over zowel de NAVO, de alliantie met de Amerikanen, als een autonoom Europees veiligheidsbeleid. Het zijn deze beide samen, niet de één in plaats van de ander. Ik wil hier aan toevoegen dat Europa niet zijn veiligheid kan blijven waarborgen op basis van de bijdrage van slechts vier of vijf landen, terwijl de andere landen vertrouwen op de inspanningen van deze vier of vijf landen. De lidstaten kunnen niet afzonderlijk hun eigen vliegtuigen blijven bouwen. Hun wapenindustrieën concurreren met elkaar en drijven elkaar naar de rand van de afgrond. Hierdoor verzwakken de lidstaten uiteindelijk, alleen maar omdat ze niet sterk genoeg zijn om een Europees defensiebeleid door te voeren. Ik heb gemakkelijkere situaties gezien dan de situatie waarin Europa zich momenteel bevindt. Ik wil graag vrijuit spreken, al ben ik me ervan bewust dat als fungerend voorzitter van de Raad ik namens iedereen moet spreken, rekening moet houden met een ieders gevoelige punten en tegelijkertijd de juiste antwoorden moet geven. De vierde prioriteit: de uiterst moeilijke kwestie van het gemeenschappelijk landbouwbeleid. Ik ben nu aanbeland bij mijn conclusie, die hieraan gerelateerd is. Juist omdat het een moeilijke kwestie betreft, moeten we erover praten. Ik weet heel goed dat er onder ons landbouwstaten zijn die het werk van hun boeren met hand en tand verdedigen, maar ook dat er landen zijn die vinden dat dit beleid te veel kost. Dames en heren, ik doe een beroep op uw gezonde verstand. In 2050 zal de wereld negen miljard inwoners hebben. Er zijn nu al achthonderd miljoen mensen die sterven van de honger. Elke dertig seconden sterft er een kind van de honger. Is het redelijk om Europa te vragen zijn landbouwproductie aan banden te leggen wanneer de wereld zo’n grote behoefte aan voedsel heeft? Ik denk niet dat dit redelijk is. Het gaat niet om de Franse landbouw, het gaat om gezond verstand. Ik wil nog een tweede punt toevoegen: voedselzekerheid is een zaak van iedereen, of uw land nu een landbouwstaat is of niet. Is het redelijk om terecht regels voor traceerbaarheid en veiligheid aan onze fokkers en boeren op te leggen en door te gaan met het importeren van vlees naar Europa dat afkomstig is uit landen die niet voldoen aan de regels die we aan onze boeren opleggen? Een derde punt: de landbouwprijzen zijn nog nooit zo hoog geweest. Het is exact het juiste moment om te praten over prijzen, over subsidie en over communautaire preferentie. Ik ben eveneens van mening dat we samen met de gezondheidscontrole en financiële arbitrage van het gemeenschappelijk landbouwbeleid, het eens kunnen worden over bepaalde concepten zoals toereikende voedselvoorraden en voedselzekerheid voor Europa. Dames en heren, er is een breed scala aan andere onderwerpen: de sociale dimensie is bijvoorbeeld een ernstige kwestie. Ik wil één ding zeggen. Soms zie ik een bepaalde tegenstrijdigheid: er heerst soms een rotsvaste opvatting dat Europa zich niet overal mee moet bemoeien en dat Europa alleen moet optreden op de gebieden die relevant zijn. Dezelfde mensen die Europa ervan beschuldigen zich overal mee te bemoeien, hebben echter als eerste commentaar als we niet praten over de sociale dimensie. Tot nu toe wilden lidstaten altijd dat het sociale beleid ten eerste een nationale bevoegdheid was, omdat pensioenen en gezondheidszorg voornamelijk nationale kwesties zijn. Dames en heren, er zijn een aantal sociale richtlijnen die voorzitter Barroso verstandig genoeg op de agenda heeft gezet. Ik denk hierbij aan de richtlijnen over ondernemingsraden en tijdelijk werk, en aan een aantal grondregels die aan iedereen in Europa moeten worden opgelegd. Het Franse voorzitterschap zal hier een prioriteit van maken. Ook andere onderwerpen zullen op de agenda van het Franse voorzitterschap worden gezet, zelfs als deze niet binnen het terrein van Europa vallen. Ik heb het hier bijvoorbeeld over een kwestie die ons allemaal treft: de ziekte van Alzheimer. Mijnheer Cohn-Bendit, het zou niet bij me zijn opgekomen dat iemand zo jong als u al getroffen zou zijn door een ziekte die miljoenen Europeanen treft. Maar ook al hebt u er geen last van, deze miljoenen Europeanen zijn voor mij net zo belangrijk als uw gezondheid. Een eerste opmerking: we hebben een institutioneel probleem. Staatshoofden en regeringsleiders hebben met het Verdrag van Lissabon een compromis proberen te vinden. Niemand heeft gezegd dat het Verdrag van Lissabon al onze problemen zou oplossen, maar het is en blijft de uitdrukking van een compromis dat voor iedereen aanvaardbaar is. Ikzelf, als president van de Franse Republiek, moest mijn verantwoordelijkheden onder ogen zien. Frankrijk heeft in 2005 “nee” gestemd en dit gaf een probleem voor Frankrijk. Dames en heren, de kwesties waarvoor we een oplossing moeten vinden, zijn erg moeilijk en ingewikkeld. Laten we proberen bij iedereen de indruk te wekken dat we hieraan werken zonder achterliggende motieven of vooroordelen. Dat wordt er van ons verwacht. Subsidiariteit betekent natuurlijk dat dit geen Europese bevoegdheid is. Desondanks wil ik graag dat het Franse voorzitterschap een vergadering organiseert voor alle specialisten uit alle Europese landen, zodat we beste praktijken kunnen delen, zodat onze onderzoekers hun vaardigheden kunnen bundelen om meer over deze ziekte te weten te komen en zodat we samen een oplossing kunnen vinden. Stelt u zich eens voor wat Europeanen dan over Europa zullen zeggen. Ze zullen zeggen dat het een manier is om deze verschrikkelijke ziektes te genezen. Wat ik zei over de ziekte van Alzheimer zou ook kunnen worden toegepast op kanker, een ziekte die families verscheurt. Er is geen reden om iedereen afzonderlijk te laten werken aan het vinden van oplossingen om kanker te genezen, als we samen beschikken over meer middelen en sterker staan. Als het gaat om cultuur en sport wil ik ten slotte zeggen dat het een grote fout is om niet te praten over de kwesties die het dagelijks leven van Europeanen beïnvloeden. Er is een Europese uitzondering voor cultuur. We moeten cultuur deel uit laten maken van het dagelijkse debat in Europa. De wereld hoeft niet te buigen voor één taal en één cultuur. Net als de kwestie van de BTW-heffing op boeken, die u hebt opgelost, moet er een duidelijke aanpak komen voor de kwestie van de BTW-heffing op video’s en cd’s. Over sport, dat politieke barrières overstijgt, wil ik alleen zeggen dat ik graag zou zien dat, net als de uitzondering voor cultuur, er een uitzondering voor sport in Europa komt. Ik ben een voorstander van het vrije verkeer van personen en goederen, maar ik het accepteer het idee niet dat we onze voetbalclubs hiervoor moeten laten boeten. De investering die veel clubs doen in tieners, die bij de club moeten blijven om te trainen, wordt hierdoor ondermijnd. Een uitzondering voor sport, die als gevolg heeft dat de markteconomie niet van toepassing is op sport, moet de steun van alle europarlementariërs hebben. Dames en heren, mijnheer de Voorzitter, mijn excuses dat ik waarschijnlijk te veel tijd in beslag heb genomen. Ter afsluiting wil ik nog een laatste opmerking maken. Ik weet waarover ik deze opmerking ga maken, namelijk over het hart van de Europese democratie. Europa heeft veel te lijden gehad. Ten eerste van de lafheid van sommigen onder ons, die het prima vonden om Europa te laten boeten voor verantwoordelijkheden die lagen bij politieke leiders die in het openbaar niet de keuzes wilden maken die ze in Brussel niet wilden verdedigen. Dat is laf. Ik zeg het volgende tegen de Voorzitter van het Europees Parlement en tegen de voorzitter van de Commissie: het voorzitterschap zal nauw met u samenwerken. Als een lidstaat het ergens niet mee eens is, dan moet deze dat kenbaar maken. Zoals ik al heb gezegd tegen de Poolse president: hij heeft zelf over het Verdrag van Lissabon onderhandeld, hij heeft zijn woord gegeven, en daar hoort hij zich aan te houden. Dat is geen kwestie van politiek maar een kwestie van moraal. Maar Europa heeft nog van iets anders te lijden gehad. Europa heeft te lijden gehad van een gebrek aan debat. Ik wil hiermee afsluiten omdat dit erg belangrijk voor mij is. Onze instellingen zijn onafhankelijk, maar onafhankelijkheid is niet hetzelfde als onverschilligheid. Als wij, de politieke leiders, niet de moed hebben om te debatteren, wie zal dit dan wel hebben? Waarover moeten we debatteren? Over de juiste economische strategie? Over de juiste monetaire strategie? Over de juiste wisselkoersstrategie? Over de juiste rentestrategie? Natuurlijk heeft iedereen recht op een eigen mening, en dit zeg ik in het bijzonder tegen onze Duitse vrienden. Niemand heeft echter het recht om een debat, een constructief debat, te voorkomen. Natuurlijk wil iedereen een overeenkomst, zoals in het geval van de handelsovereenkomst waarover momenteel wordt onderhandeld. Niemand moet echter bang zijn om te zeggen dat Europa niet naïef moet zijn. We moeten discussiëren over de voordelen van vrijhandel, maar we moeten opkomende landen ook zeggen dat er voor hen geen reden is om dezelfde rechten te eisen als ze niet dezelfde plichten op zich nemen. We moeten niet bang zijn om een Europees debat te voeren. We moeten een waardig Europees debat voeren, maar we moeten niet bang zijn op te komen voor onze mening. We zetten geen vraagtekens bij de onafhankelijkheid van de ECB als we vragen of het wel redelijk is om de rente te verhogen naar 4,25 procent terwijl de rente in de Verenigde Staten op twee procent staat. We voeren een debat. Een vreedzaam debat, waarbij niemand een monopolie op de waarheid heeft. Dat heb ik zeker niet en ook de deskundigen niet, die de effectiviteit van hun beslissingen moeten laten zien. Dames en heren, samen met de Franse ministers wil ik in deze geest deze verantwoordelijkheid dragen. Ik weet dat het moeilijk is. Ik weet dat als je fungerend voorzitter van de Raad bent, je niet de belangen van je land verdedigt, maar die van de Unie. Mijnheer de Voorzitter, voorzitters, ik weet dat we als een team moeten werken in het belang van het Europa van de zevenentwintig en ik hoop dat over een half jaar iedereen zal kunnen zeggen: “Europa heeft dankzij uw bijdrage en steun vooruitgang geboekt”. Vóór de verkiezingen heb ik het Franse volk parlementaire ratificatie van het Verdrag van Lissabon aangeboden. Vóór de verkiezingen heb ik gezegd dat ik geen referendum in Frankrijk zou houden. Het is democratisch dat ik dit tegen het Franse volk heb gezegd. Het was een keuze die ik drie dagen voordat ik werd gekozen, heb gemaakt. Dit zou uiterst veelzeggend kunnen zijn. Ik heb geen spijt van die keuze. Ik geloof echt dat institutionele kwesties, de manier waarop we dingen doen in Europa, zaken zijn voor parlementsleden en niet voor referendums. Dit is een politieke keuze die ik maak en het is een politieke keuze die ik in mijn eigen land voor de verkiezingen heb gemaakt. Het is daarom een geheel democratische keuze. We hebben nu het probleem van het Ierse “nee”. Het is gezien het eerdere “nee” van Nederland en Frankrijk zeker niet aan een Fransman om deze uitslag te veroordelen. Daarom ga ik op 21 juli voor het eerst als fungerend voorzitter van de Raad naar Ierland om te luisteren, om de dialoog aan te gaan en om oplossingen proberen te vinden. Het Franse voorzitterschap zal in oktober of december een methode voorstellen en, naar ik hoop, een oplossing die de goedkeuring heeft van de Ierse regering. Het probleem is als volgt: we moeten vermijden dat we onze Ierse vrienden opjagen en tegelijkertijd moeten we vaststellen onder welke voorwaarden en met welk verdrag we de Europese verkiezingen in 2009 gaan houden. We hebben dus wel wat tijd, maar niet zo heel veel. We zijn het verschuldigd aan onze medeburgers dat zij weten op welke grondslag de Europese verkiezingen worden gehouden. De grondslag zal of het Verdrag van Lissabon zijn of het Verdrag van Nice. Er zal geen nieuwe institutionele conferentie worden gehouden. Er zal geen nieuw verdrag komen. Het is of Lissabon of Nice."@nl3 "Panie przewodniczący, panie i panowie! To dla mnie wielki zaszczyt, stanąć przed Zgromadzeniem w tak ważnym dla Europy momencie. Jestem w pełni świadom wielkiej odpowiedzialności, jaka na nas ciąży. Oczywiście jako urzędujący przewodniczący Rady ponoszę olbrzymią odpowiedzialność, jednak odpowiedzialność wszystkich zwolenników integracji europejskiej jest taka sama. Pozwolę sobie, gwoli wyjaśnienia, dodać, choć jest to jedynie moja opinia, a nie fakt, że należę do osób, które zawsze popierały rozszerzenie UE. Rozszerzenie UE w 2004 r. zakończyło się sukcesem. Rodzina znów jest razem. Nie powinniśmy tego żałować. Należę jednak do osób, które zawsze chciały, aby Europa była na tyle roztropna, aby przed rozszerzeniem stworzyć nowe instytucje. To był błąd, za który dziś płacimy. Utworzenie instytucji przed rozszerzeniem byłoby aktem odwagi. Chcę powiedzieć jasno. Oczywiście, że nie żałuję rozszerzenia. Rodzina musi trzymać się razem. Panie przewodniczący! Będę jednak stanowczo obstawał przy tym, abyśmy nie popełnili znów tych samych błędów. Jeśli będziemy trzymać się traktatu nicejskiego, mamy do czynienia z Europą 27 państw. Jeśli opowiemy się za rozszerzeniem, co osobiście popieram, potrzebujemy przed tym nowych instytucji. Kto by pomyślał, że Europa, wraz z 27 państwami członkowskimi, nie byłaby zdolna do utworzenia własnych instytucji oraz, że oprócz dalszego rozszerzania, nie miałaby innych priorytetów? Należy postawić sprawę jasno: jeśli chcemy rozszerzenia, a faktycznie go chcemy, potrzebujemy nowych instytucji. Dodam tylko, a uwagę tę kieruję do pana Schulza, że popieram przyłączenie Bałkanów i że nasi chorwaccy przyjaciele, podobnie jak Serbowie, bez wątpienia są Europejczykami. Jednak państwa w największym stopniu popierające rozszerzenie nie mogą mówić, że „nie chcą traktatu z Lizbony", jednocześnie opowiadając się za rozszerzeniem. Trzeba uwzględnić i Lizbonę, i rozszerzenie. Nie jest to szantaż. W Europie nikogo nie szantażujemy. Jest to kwestia konsekwencji, szczerości i logiki. W związku z tym w przypadku Chorwacji musimy kontynuować negocjacje, jednak wszyscy muszą wziąć odpowiedzialność na swoje barki. Jeśli Europa ma się rozszerzać, a faktycznie musi, proces ten musi się odbywać z nowymi instytucjami. Kolejna kwestia: raz na jakiś czas słyszy się podczas europejskich debat osoby, mówiące „cóż, nie jest ważne, czy zwycięży koncepcja Europy wielu prędkości”. Być może pewnego dnia będziemy, niestety, opierać się na tolerancji dla różnego tempa dochodzenia do jednolitych europejskich standardów socjalnych, jednak powinna to być jedynie ostatnia deska ratunku. Europa drogo zapłaciła za podzielenie ścianą wstydu. Drogo zapłaciła również za dyktaturę narzuconą 80 milionom Europejczyków. Zastanówmy się poważnie, zanim zostawimy kogoś w tyle. Podczas negocjacji w sprawie traktatu z Lizbony w Brukseli, Francja walczyła o zapewnienie miejsca Polski w Traktacie. Jak mamy wytłumaczyć 38 milionom Polaków, że o wiele łatwiej jest zrzucić jarzmo dyktatury, jakie na nich ciążyło i od którego się uwolnili dzięki postaciom wielkiego formatu, jak Lech Wałęsa i Jan Paweł II, niż pozostać w wolnej Europie? W naszej rodzinie jest 27 członków. Nikogo nie możemy pozostawić samemu sobie. Do europejskiej rodziny musimy przyjąć wszystkich. Przynamniej na tym właśnie skupi się prezydencja francuska. Jeśli chodzi o pozostałe kwestie, a wierzę, że możemy dojść w ich sprawie do porozumienia, nie ma nic gorszego, niż stwarzanie przez Europę wrażenia braku mobilności, gdyż przeżywa ona właśnie kolejny dramat instytucjonalny. Wpadlibyśmy przez to w straszną pułapkę. Odrzucamy instytucje skazujące nas na brak mobilności, choć jednocześnie Europejczycy wykazują niecierpliwość, twierdząc, że jesteśmy zbyt mało mobilni. Pomimo problemu instytucjonalnego, być może również ze względu na problem instytucjonalny, Europa ma obowiązek działania i to teraz. Francuska prezydencja chciałaby, abyśmy wszyscy prezentowali Europejczykom takie przesłanie. Właśnie rozwiązujemy problemy instytucjonalne, jednak nie jesteśmy skazani na brak działania. Jakie są zatem nasze priorytety? Pierwszym z nich jest pokazanie Europejczykom, że Europa może ich chronić. Chciałbym w tym miejscu powiedzieć coś na temat słowa „ochrona”. Od czasów starożytnych, zawsze gdy lud wybierał rząd, robił to po to, by wybrany rząd go chronił. Panie przewodniczący! Europa musi oferować ochronę bez protekcjonizmu. Protekcjonizm zaprowadzi nas do nikąd. Będąc świadkami tego, jak Europejczycy postrzegają Europę, która miała ich chronić, jako źródło zmartwień, a nie ochrony, to prawdziwy krok wstecz. W związku z tym to my musimy pokazać, jak Europa będzie ich chronić w konkretnych kwestiach. Jak wyciągnąć Europę z kryzysu, w którym się znalazła? Jak można zapobiec brakowi mobilności? Jak można przezwyciężyć różnice zdań i wykorzystać je na rzecz tego samego europejskiego ideału? Oto znaleźliśmy się w samym sercu europejskiej demokracji. Wszyscy, którzy dostąpili zaszczytu zasiadania w tym Parlamencie, muszą zdobywać poparcie swoich rodaków. Są tu mężczyźni i kobiety reprezentujący lewicę, są osoby z centrum i z prawicy. Mamy przedstawicieli 27 państw. Niemniej jednak dzisiaj musimy z różnic między nami uczynić siłę na rzecz niedomagającej Unii Europejskiej. Pierwsza kwestia to pakiet energetyczny i klimatyczny. Jeśli mamy wymienić jeden obszar, na którym nasze narody nie mogą nic zdziałać, jeśli działają w pojedynkę, będzie to zachowywanie równowagi ekologicznej na naszej planecie. Jeśli chodzi o zanieczyszczenie, dwutlenek węgla oraz dziurę ozonową, granice między naszymi krajami nie mają znaczenia. Stawka jest wysoka: od czasu posiedzenia ekspertów IPCC zdaliśmy sobie sprawę, że jesteśmy ostatnim pokoleniem, które może zapobiec katastrofie. Ostatnim pokoleniem! Jeśli teraz niczego nie zrobimy, przyszłe pokolenia mogą mieć możliwość ograniczenia szkód, lecz nie uda im się ich zatrzymać. Każde państwo świata utrzymuje: „Chętnie coś zrobię, pod warunkiem, że inni zrobią to najpierw.” Przy takim rozumowaniu wnuki naszych wnuków nigdy nie doczekają się żadnych decyzji. Jeśli my, Europejczycy, będziemy czekać, aż inni zrobią coś przed nami, może nam przyjść długo czekać. Stworzyliśmy Europę, aby przedstawić światu nasz model cywilizacji oraz aby chronić nasze wartości. Do wartości tych należy pewność, że świat jest skazany, o ile natychmiast nie podejmiemy jakiejś decyzji. Europa musi stanowić przykład. Europa musi prowadzić innych jako przykład. Mamy cel: konferencja w 2009 r. Konferencja ta musi zarządzać kontynuacją protokołu z Kioto i zorganizować ją. Europa musi się w tym celu zjednoczyć, zadecydowawszy o przyjęciu pakietu energetycznego i klimatycznego. Jeśli tak się nie stanie, nie będziemy w stanie wywrzeć nacisku na Chińczyków, Hindusów, wschodzące kraje i Amerykanów, aby podjęli wysiłki, na które my przystaliśmy. W związku z tym konieczne jest, abyśmy podczas prezydencji francuskiej przyjęli pakiet energetyczny i klimatyczny, przedstawiony przez Komisję. Jest to pakiet wymagający, jest to pakiet trudny, jednak chciałbym przemówić każdemu do rozsądku. Jeśli każde państwo będzie chciało renegocjować swój własny, konkretny problem, wówczas, panie i panowie, nigdy nie uda nam się osiągnąć porozumienia. Dlatego właśnie prezydencja francuska zwraca się do Parlamentu Europejskiego z prośbą o mobilizację, abyśmy mogli przyjąć pakiet energetyczny i klimatyczny w ciągu najbliższych sześciu miesięcy. Taki jest priorytet. Nie jest to priorytet prawicowy ani lewicowy, to zwyczajny zdrowy rozsądek. Jeśli każde państwo członkowskie zacznie negocjować, nigdy nie uda nam się osiągnąć celu. Teraz rzecz jasna trzeba się zająć kwestiami, które muszą być wyjaśnione lub przyjęte. W szczególności chodzi mi o bardzo trudną kwestię: mam na myśli problemy dla naszych firm, którym słusznie zamierzamy narzucić zasady utrzymania równowagi na planecie. Czy powinniśmy w Europie nakładać na nasze firmy zasady, kontynuując jednocześnie przywóz produktów z państw, które nie stosują się do żadnej z zasad, jakie narzuciliśmy naszym przedsiębiorcom? Nie jest to kwestia protekcjonizmu. Jest to problem uczciwości, sprawiedliwości i odrzucenia naiwności. Jest to problem zdecydowania w sprawie szerszego mechanizmu. Czy powinniśmy wprowadzić wolne kwoty czy mechanizmy dostosowawcze? Ja tego nie wiem, ale niezależnie od rozwoju sytuacji, musimy tę kwestię omówić. Drugi problem: Rozumiem, że w przypadku niektórych państw - mam w szczególności na myśli te państwa, które przystąpiły do UE w 2004 r. i których energetyka w dużej mierze opiera się na paliwach kopalnych – wysiłki, jakich od nich wymagamy są znaczne. Kraje te mówią nam „przez 10 lat odnotowywaliśmy wzrost. Prosimy, nie odbierajcie nam tego.” Bez wątpienia istnieje sposób na uwzględnienie każdego. Wraz z przewodniczącym Komisji musimy nad tym popracować, aby wszyscy uświadomili sobie, że nie będą skazani na recesję, nieszczęście, ubóstwo ani bezrobocie. Pakiet energetyczny i klimatyczny to dla nas absolutny priorytet. Świat nie może czekać. Europa musi wskazać innym drogę. Drugi problem: spośród 27 państw, 24 państwa znajdują się obecnie w strefie Schengen. Innymi słowy 24 spośród 27. Mówią państwo, że 23? W porządku, niech będą 23, choć i taki wynik wcale nie jest zły. Wynik ten nie obejmuje państw, które nie są państwami członkowskimi UE, ale należą do strefy Schengen, co często jest powodem naszych debat. Co to zatem oznacza? Oznacza to, że zadecydowaliśmy o pełnej wolności przemieszczania się między państwami strefy Schengen. Chciałbym powiedzieć naszym liderom ugrupowań politycznych i posłom do parlamentu, że my, we Francji, podjęliśmy wraz z Bernardem Kouchnerem i Jean-Pierre’em Jouyetem decyzję, która nie była łatwa. Od dnia 1 lipca przestały istnieć bariery zapobiegające dostępowi do francuskiego rynku pracy, gdyż ogłosiłem, że zniosę wszelkie ograniczenia wynegocjowane przez moich poprzedników. Każdy pracownik z państwa członkowskiego UE może do nas przyjechać i pracować we Francji. Musimy sprawić, aby te różnice stały się okazją do uspokojenia zmartwionych mieszkańców Europy. Musimy utrzymać demokrację przy życiu, co oznacza, że musimy rozpocząć debatę, a jednocześnie zapewnić wizerunek Europy, która odrzuca brak mobilności. Cała europejska rodzina, wszystkie 27 państw członkowskich, musi się w to zaangażować. Nikt nie może pozostać w tyle. Od ważnego dla Parlamentu Europejskiego dnia dzieli nas już zaledwie kilka miesięcy. Rozsądne jest, aby wszyscy zdawali sobie z tego sprawę. Jednocześnie musimy dziś sprawiać wrażenie Europy, która pracuje dla wszystkich. Nie było tak prosto, nie było tak łatwo. W każdym razie powiedziano mi, a posłowie z Francji poprawią mnie, jeśli się mylę, że katastrofą byłoby, gdybym ogłosił tę decyzję. Jak zwykle decyzję podjęliśmy, a żadna katastrofa nie nastąpiła. Nie byłem zadowolony z dyskusji na temat osławionego „polskiego hydraulika”, która nie nadała mojemu krajowi ani w rzeczy samej Europie dobrej renomy. Nie dlatego budowaliśmy Unię Europejską. Niemniej jednak, kiedy nie ma już między nami żadnych granic, czy to uczciwe i uzasadnione, abyśmy wszyscy decydowali o własnej polityce imigracyjnej, nie uwzględniając ograniczeń innych? „Europejski pakt w sprawie imigracji i azylu” to dla prezydencji francuskiej dokument kluczowy z dwóch względów. Po pierwsze – w tym miejscu zwrócę się do lewej strony Izby – jeśli my wszyscy i wszystkie państwa europejskie stworzymy europejską politykę imigracyjną, usuniemy imigrację z debat krajowych, podczas których ekstremiści wykorzystują ubóstwo i strach na rzecz wartości, które nie są nasze. Jedynym sposobem na odpowiedzialną debatę w sprawie imigracji jest dopilnowanie, aby stała się ona polityką europejską. Koniec ze stronniczymi ukrytymi motywami, zmuszającymi państwa o różnych opiniach do wspólnego działania. Zatwierdzona przez wszystkich ministrów sugestia pana Brice’a Hortefeux, która powinna zostać omówiona przez Komitet Stałych Przedstawicieli oraz Radę Europejską, jest według mnie priorytetem. Pokaże ona, że Europa nie chce być fortecą, nie odmawia przyjęcia nowych osób, że potrzebuje pracowników z zagranicy, jednak nie może przyjąć każdego, który chciałby do Europy przyjechać. Pozwolę sobie dodać, że gdy mowa o azylu politycznym, nie ma logiki w składaniu przez jedną osobę 27 wniosków do 27 demokratycznych państw i nieuzyskiwaniu przez tę osobę tych samych odpowiedzi na ten sam problem. Dodam jeszcze, że jeśli chodzi o rozwój stosunków z Afryką, będziemy silniejsi, gdy zewrzemy szeregi. Jest to drugi priorytet prezydencji francuskiej. Trzeci priorytet: chcemy opracować koncepcję, o której często się mówi w Europie, jednak osiąga się w jej zakresie powolne postępy. Chodzi o europejską obronność. Zdaję sobie świetnie sprawę z tego, że w kwestii tej istnieje wiele niezgodności. Pozwolę sobie jednak powiedzieć, co myślę. Jak według państwa Europa może stać się potęgą polityczną i odegrać istotną rolę, jeśli nie może się bronić i lokować zasobów na rzecz wsparcia swojej polityki? Weźmy za przykład Kosowo, które jest według mnie świadectwem sukcesu Unii Europejskiej. Jest to problem Europy, który musi być rozwiązany przez Europejczyków. Jak Europejczycy mają to robić, jeśli nie zdobędą zasobów wojskowych i ludzkich na rzecz wykonywania decyzji, które razem podjęliśmy? Jak według państwa Europa może się stać najlepiej prosperującym obszarem gospodarczym na świecie, jeśli nie jest w stanie się obronić? Owszem, mamy NATO. Nikomu nie przyszłoby na myśl, na pewno nie mnie, aby podważać przydatność NATO. Nie jest to kwestia wyboru między polityką obronną Europy a NATO, ale kwestia posiadania NATO - sojuszu z Amerykanami – i autonomicznej europejskiej polityki bezpieczeństwa. Chodzi o te dwa elementy razem, a nie jeden zamiast drugiego. Pozwolę sobie dodać, że nie możemy trwać przy zapewnianiu sobie bezpieczeństwa przez Europę w oparciu o wkład zaledwie czterech czy pięciu państw, podczas gdy inne polegają na wysiłkach tych czterech, pięciu państw. Państwa członkowskie nie mogą dalej oddzielnie budować swoich sił powietrznych, posiadać oddzielnego przemysłu zbrojeniowego, który konkuruje z innym, doprowadzając do jego upadku i automatycznego osłabienia tylko dlatego, że nie są na tyle silne, by wprowadzić europejską politykę obronną. Widziałem korzystniejsze sytuacje od tej, w jakiej obecnie znajduje się Europa. Powiem bez ogródek, świadom faktu, że jako urzędujący przewodniczący Rady, muszę mówić w imieniu wszystkich, muszę uwzględnić wszystkie uczucia, a jednocześnie udzielić właściwych odpowiedzi. Czwarty priorytet: wyjątkowo trudna kwestia wspólnej polityki rolnej. Zbliżam się do mojej konkluzji, która jest z tym problemem powiązana. Konkretnie dlatego, że uciążliwy jest fakt konieczności rozmowy na ten temat. Doskonale zdaję sobie sprawę z faktu, że są pośród nas państwa, które zajadle bronią pracy swoich rolników, podczas gdy jednocześnie są państwa, które uważają, że ta polityka kosztuje zbyt wiele. Panie i panowie! Zwrócę się do państwa zdrowego rozsądku. W 2050 r. świat zamieszkiwać będzie 9 miliardów osób. Już teraz 800 milionów osób umiera z głodu. Co 30 sekund z głodu umiera jedno dziecko. Czy słusznie jest prosić Europę o ograniczenie jej produkcji rolnej, kiedy na świecie istnieje tak duże zapotrzebowanie na środki spożywcze? Moim zdaniem nie jest to słuszne. Nie chodzi o rolnictwo francuskie. Chodzi o zdrowy rozsądek. Pozwolę sobie dodać drugą kwestię: niezależnie od tego, czy pochodzą państwo z kraju rolniczego, bezpieczeństwo żywnościowe dotyczy wszystkich. Czy ma sens słuszne narzucanie zasad identyfikowalności i bezpieczeństwa na naszych hodowców i rolników oraz dalszy przywóz do Europy mięsa z krajów, które nie stosują się do żadnych zasad, jakie narzucamy na naszych rolników? Trzecia sprawa: ceny rolne nigdy dotąd nie były tak wysokie. Właśnie teraz nadszedł odpowiedni czas, by pomówić o cenach, o dopłatach oraz o preferencjach Wspólnoty. Uważam również, że pomiędzy oceną funkcjonowania a arbitrażem finansowym wspólnej polityki rolnej być może uda nam się opracować pewne pomysły, dotyczące np. samowystarczalności w zakresie żywienia oraz bezpieczeństwa żywnościowego Europy. Panie i panowie! Jest jeszcze cała masa innych tematów: kwestia społeczna to np. poważny temat. Pozwolę sobie na jedną uwagę. Czasami zauważam pewną sprzeczność: od czasu do czasu uparcie pojawia się twierdzenie, że Europa nie powinna się we wszystko wtrącać oraz, że powinna interweniować wyłącznie w sprawach, które jej dotyczą. Tymczasem te same osoby, które oskarżają Europę o wtrącenie we wszystko swojego nosa, jako pierwsze zabierają głos, gdy nie dyskutujemy na temat kwestii społecznej. Do tej pory państwa członkowskie zawsze chciały, aby polityka społeczna należała przede wszystkim do kompetencji krajowych, z uwagi na to że emerytury i opieka zdrowotna to przede wszystkim kwestie krajowe. Panie i panowie! Istnieje szereg dyrektyw społecznych, które przewodniczący Barroso włączył do porządku dziennego. Mam na myśli dyrektywy dotyczące rad zakładowych, pracy czasowej i szeregu podstawowych zasad, które wszyscy w Europie powinni stosować. Dla prezydencji francuskiej będzie to priorytet. Prezydencja francuska włączy do porządku dziennego również inne tematy, choć nie leżą one w zakresie uprawnień Europy. Pozwolę sobie wziąć za przykład coś, co dotyczy nas wszystkich: chorobę Alzheimera. Panie pośle! Nigdy bym nie pomyślał, że osoba tak młoda, jak pan, już cierpi na chorobę, która pana osobiście nie dotyczy, choć chorują na nią miliony Europejczyków. Te miliony Europejczyków są dla mnie tak samo ważne, jak pańskie zdrowie. Pierwsza uwaga: mamy problem instytucjonalny. Głowy państw lub rządów usiłowały odnaleźć kompromis w stosunku do traktatu lizbońskiego. Nikt nie mówił, że traktat lizboński rozwiąże wszystkie nasze problemy, lecz było to i nadal jest świadectwem kompromisu dopuszczalnego dla każdego. Ja sam, jako prezydent Republiki Francuskiej, musiałem sprostać moim obowiązkom. W 2005 r. Francja głosowała „przeciwko”, co było dla Francji przyczyną problemu. Panie i panowie! Kwestie, którymi musimy się zająć są niezwykle trudne i złożone. Sprawmy, aby inni odnieśli wrażenie, że pracujemy nad tym bez żadnego ukrytego motywu i bez uprzedzeń. Tego się od nas oczekuje. Rzecz jasna zasada pomocniczości oznacza, że nie należy to do kompetencji europejskich. Niemniej jednak chciałbym, aby prezydencja francuska zorganizowała posiedzenie wszystkich specjalistów ze wszystkich państw Europy, abyśmy mogli się dzielić dobrymi praktykami, aby nasi naukowcy mogli połączyć swoje umiejętności, by dowiedzieć się więcej o tej chorobie i byśmy mogli razem znaleźć rozwiązanie. Proszę sobie tylko wyobrazić, co Europejczycy mówiliby wówczas o Europie: jest to sposób na wyleczenie tych okropnych chorób. To, co powiedziałem na temat Alzheimera, można odnieść do raka, który rozbija rodziny. Nie ma sensu poszukiwanie lekarstwa na raka przez każdego z osobna, gdy razem będziemy mieli większe zasoby i siłę. Na zakończenie, jeśli chodzi o kulturę i sport, stwierdzam, że dużym błędem jest nieomawianie kwestii, które dotyczą codziennego życia Europejczyków. Istnieje europejski wyjątek kulturowy. Musimy sprawić, aby kultura stała się w Europie elementem codziennej debaty. Świat nie musi chylić czoła przed jednym językiem i jedną kulturą. Musimy się jednoznacznie zająć kwestią VATu na wideokasety i CD, tak jak VATu na książki, którą udało się już rozwiązać. Jeśli chodzi o sport, który wykracza poza podziały polityczne, pozwolę sobie tylko powiedzieć, że chciałbym, aby w Europie zaistniał wyjątek dla sportu, tak jak dla kultury. Popieram swobodę przemieszczania się osób i towarów, jednak nie akceptuję idei zmuszania naszych klubów piłki nożnej do płacenia, podważając inwestycje wielu klubów w nastoletnich chłopców, którzy muszą pozostać w klubach na potrzeby szkoleń. Wyjątek dotyczący sportu, który oznaczałby, że sport nie jest zobowiązany wobec gospodarki rynkowej, powinien zyskać wsparcie posłów. Panie i panowie, panie przewodniczący! Na koniec pragnę przedstawić ostatnie spostrzeżenie, przepraszając jednocześnie za niewątpliwie zbyt długą wypowiedź. Wiem, gdzie przedstawię to spostrzeżenie: w samym sercu europejskiej demokracji. Europa dużo wycierpiała. Po pierwsze cierpiała ze względu na tchórzostwo niektórych z nas, którzy z radością pozwolili Europie zapłacić za zobowiązania, które faktycznie były zobowiązaniami przywódców politycznych, niechętnych do publicznego dokonywania wyborów, których nie bronili w Brukseli. To oznaka tchórzostwa. Mówię to do przewodniczącego Parlamentu Europejskiego i przewodniczącego Komisji: prezydencja będzie was popierać. Jeśli którekolwiek państwo członkowskie jest przeciwko, pozwólmy mu się wypowiedzieć. Jak powiedziałem prezydentowi Polski, sam negocjował on traktat lizboński, dał słowo, a słowo takie trzeba szanować. Nie jest to kwestia polityki, ale moralności. Jednak Europa cierpi jeszcze z innego powodu. Europa cierpi ze względu na brak debaty. Pragnę na tej kwestii zakończyć, gdyż jest ona dla mnie niezwykle ważna. Nasze instytucje są niezależne, jednak niezależność nie oznacza obojętności. Jeśli my, przywódcy polityczni, nie zdobędziemy się na odwagę, by zorganizować debatę, kto się na nią zdobędzie? Ma to być debata na jaki temat? Jaka jest właściwa strategia gospodarcza? Jaka jest właściwa strategia walutowa? Jaka jest właściwa strategia dotycząca kursu przeliczeniowego? Jaka jest właściwa strategia dotycząca stóp procentowych? Rzecz jasna wszyscy są upoważnieni do własnych sądów. Zwracam się w tej sprawie szczególnie do naszych kolegów z Niemiec. Tymczasem nie każdy posiada prawo do zapobieżenia debacie, konstruktywnej debacie. Oczywiście każdy pragnie porozumienia, np. porozumienia handlowego, które właśnie podlega negocjacjom. Niemniej jednak nikt nie musi się bać stwierdzenia, że Europa nie może być naiwna. Musimy omówić zalety wolnego handlu, lecz jednocześnie musimy powiedzieć wschodzącym krajom, że nie ma podstaw, aby domagały się one tych samych praw, nie biorąc na siebie tych samych zobowiązań. Nie możemy się obawiać debaty europejskiej. Musimy wziąć udział w poważnej europejskiej debacie, jednak nie możemy się bać obrony naszych przekonań. Nie kwestionujemy niezależności EBC, kiedy pytamy, czy podnoszenie stóp procentowych do 4,25% jest uzasadnione, gdy stopy procentowe w Ameryce wynoszą 2%. Prowadzimy debatę. Debatę pokojową, gdzie nikt nie ma monopolu na prawdę. Ja na pewno nie mam, podobnie jak eksperci, którzy muszą wykazać skuteczność swoich decyzji. Panie i panowie! W tym właśnie duchu zamierzam wraz z ministrami francuskimi wziąć na swoje barku tę odpowiedzialność. Wiem, że to sprawa trudna. Wiem, że gdy się jest urzędującym przewodniczącym Rady, nie broni się interesów własnego kraju, a interesów Unii. Panie przewodniczący, panowie przewodniczący! Wiem, że musimy pracować jako zespół w interesie Europy 27 państw i mam nadzieję, że w ciągu sześciu miesięcy wszyscy będą mogli powiedzieć: „Europa robi postępy dzięki pana uczestnictwu i wsparciu.” Przed wyborami zaoferowałem swoim rodakom ratyfikację parlamentarną traktatu z Lizbony. Przed wyborami powiedziałem, że we Francji nie zorganizuję referendum. Powiedziałem to obywatelom Francji w duchu demokratycznym. Wyboru tego dokonałem na trzy dni przed tym, kiedy zostałem wybrany, co mogło mieć ogromne znaczenie. Nie żałuję swojego wyboru. Naprawdę wierzę, że kwestie instytucjonalne, sposób załatwiania spraw w Europie, to sprawa posłów Parlamentu, a nie powód do referendum. Jest to mój wybór polityczny którego dokonałem przed wyborami we własnym kraju. W związku z tym jest on absolutnie demokratyczny. Pojawił się obecnie problem głosowania przez Irlandię „przeciwko”. Z pewnością obywatel Francji nie powinien oceniać tego rezultatu, zważywszy na wcześniejsze głosowanie „przeciwko” przez Holandię i Francję. Dlatego też dnia 21 lipca po raz pierwszy jako urzędujący przewodniczący Rady udam się do Irlandii, aby się wsłuchać, wziąć udział w dialogu i postarać się wypracować rozwiązania. Prezydencja francuska zaproponuje sposób i, mam nadzieję, rozwiązanie w porozumieniu z rządem Irlandii w październiku lub w grudniu. Problem jest następujący: musimy unikać ponaglania naszych kolegów z Irlandii, jednocześnie ustalając, na jakich warunkach i na mocy jakiego traktatu zorganizujemy wybory europejskie w 2009 r. Mamy w związku z tym jeszcze trochę czasu, choć nie tak wiele. Naszym współobywatelom jesteśmy winni ustalenie, na jakiej podstawie zorganizujemy wybory europejskie. Podstawą tą będzie albo traktat z Lizbony, albo traktat nicejski. Nie odbędzie się nowa konferencja instytucjonalna. Nie powstanie nowy traktat. Będzie to albo traktat z Lizbony, albo traktat z Nicei."@pl16 "Senhor Presidente, Senhoras e Senhores, é para mim uma honra dirigir-me à vossa Assembleia num momento tão crucial para a Europa. Estou ciente de que todos temos uma grande responsabilidade. Claro que, enquanto Presidente em exercício do Conselho, a minha responsabilidade é grande, mas a responsabilidade de todos os pró-europeus é idêntica. Deixem-me acrescentar, para ser muito claro – é a minha opinião, que vale enquanto tal –, que sou um dos que sempre apoiaram o alargamento da União Europeia. O alargamento de 2004 foi um sucesso. A família está novamente reunida; não deveríamos arrepender-nos disso. Contudo, sou um dos que sempre desejou que a Europa fosse suficientemente sensata para criar novas instituições antes do alargamento. Foi um erro e hoje estamos a pagar por ele. Teria sido mais corajoso criar instituições antes do alargamento. Quero ser muito claro quanto a este assunto. Com certeza que não lamento o alargamento. A família tem de se manter unida. Todavia, Senhor Presidente Pöttering, não podemos cometer novamente os mesmos erros, neste aspecto sou inflexível. Se continuarmos com Nice, é a Europa a 27. Se queremos o alargamento – e eu, pessoalmente, quero –, precisamos primeiro de novas instituições. Quem imaginaria que a Europa, com os seus 27 Estados-Membros, seria incapaz de criar as suas próprias instituições e que não teria outra prioridade a não ser continuar a alargar-se? Temos de ser claros: se queremos o alargamento – e nós queremos o alargamento –, precisamos de novas instituições. Deixem-me acrescentar – e digo isto ao senhor deputado Schulz – que sou a favor do alargamento aos Balcãs, que os nossos amigos croatas, assim como os nossos amigos sérvios, são inquestionavelmente europeus. Todavia, os países mais favoráveis ao alargamento não podem afirmar "não queremos Lisboa" e, ao mesmo tempo, "queremos o alargamento". É Lisboa e o alargamento. Não se trata de chantagem porque, na Europa, não fazemos chantagem. É uma questão de coerência, honestidade e lógica. Por conseguinte, no que toca à Croácia, temos de dar continuidade às negociações, mas todos têm de assumir as suas responsabilidades. Se a Europa vai crescer, e tem de crescer, tem de fazê-lo com novas instituições. Outra questão: nos debates sobre a Europa, ouço ocasionalmente dizer "ouçam, não tem importância se tivermos uma Europa a várias velocidades". Infelizmente, talvez um dia tenhamos uma Europa a várias velocidades, mas tal poderá ser apenas um último recurso. A Europa pagou caro a sua divisão por um muro de vergonha. A Europa pagou caro pela ditadura imposta a 80 milhões de europeus. Pensemos bem antes de deixarmos alguém para trás. Quando estávamos a negociar o Tratado de Lisboa em Bruxelas, a França lutou para assegurar o lugar da Polónia no Tratado. Como podemos dizer a 38 milhões de polacos que é muito mais fácil livrarem-se do jugo da ditadura sob a qual viviam, e da qual se libertaram graças a pessoas de grande calibre como Lech Walesa e João Paulo II, do que permanecerem numa Europa livre? Esta família tem 27 membros. Ninguém deve ser deixado para trás. Temos de reunir toda a família europeia; será nesse sentido que a Presidência francesa trabalhará. Relativamente a outros assuntos, quanto aos quais acredito ser possível alcançarmos um consenso, nada seria pior do que a Europa transmitir uma imagem de inacção devido a mais um drama institucional. Seria terrível cairmos nessa armadilha. Rejeitamos instituições que nos condenam à inacção, mas, ao mesmo tempo, os europeus estão impacientes porque pensam que estamos demasiado parados. Não obstante o problema institucional, talvez até devido ao problema institucional, a Europa tem o dever de agir e de agir agora. É esta a mensagem que a Presidência francesa gostaria que todos enviássemos aos europeus. Estamos no processo de resolução dos problemas institucionais, mas não estamos condenados à inacção. Quais são então as nossas prioridades? A prioridade é mostrarmos aos europeus que a Europa pode protegê-los. Gostaria de comentar esta palavra "protecção". Desde os tempos antigos, sempre que um povo elegia um Governo, este último protegia-o. Senhor Presidente, a Europa tem de oferecer protecção sem proteccionismo. O proteccionismo não nos leva a lado nenhum. Ver que os cidadãos europeus pensam hoje que a Europa, que foi concebida para protegê-los, é uma fonte de preocupações e não de protecção é um verdadeiro passo atrás. Por conseguinte, cabe-nos mostrar como a Europa irá proteger os seus cidadãos em questões concretas. Como tiramos a Europa da crise em que se encontra? Como prevenimos a inacção? Como superamos as nossas diferenças de opinião e as usamos ao serviço do mesmo ideal europeu? Aqui estamos no coração da democracia europeia. Cada um de vós, tendo a honra de ter assento neste Parlamento, teve de conquistar o apoio dos compatriotas. São homens e mulheres da esquerda, do centro, da direita; são representantes eleitos de 27 países. Porém, hoje temos de transformar as nossas diferenças numa força para uma União Europeia enferma. Primeiro, o Pacote sobre Energias Renováveis e Alterações Climáticas. Se existe um domínio em que as nossas nações são impotentes se agirem sozinhas, esse domínio é o da preservação do equilíbrio ecológico do nosso planeta. No que respeita à poluição, ao CO e à camada de ozono, as fronteiras entre os nossos países são irrelevantes. A nossa responsabilidade é imensa: desde o encontro de peritos do IPCC, ficámos a saber que somos a última geração que pode evitar a catástrofe. A última geração! Se não agirmos agora, as gerações futuras poderão ser capazes de limitar os danos, mas não poderão evitá-los. Todos os países do mundo afirmam: "Estamos dispostos a tomar medidas desde que os outros dêem o primeiro passo". Com este tipo de argumentação, os netos dos nossos netos nunca verão serem tomadas as decisões. Se nós, europeus, esperarmos que os outros tomem a iniciativa antes de agirmos, poderemos ter de esperar muito tempo. Criámos a Europa para mostrarmos ao mundo o nosso modelo civilizacional e para defendermos os nossos valores. Entre esses valores está a certeza de que o mundo está condenado se não adoptarmos uma decisão de imediato. A Europa deve dar o exemplo. A Europa tem de liderar através de exemplos. Temos um objectivo: a conferência de 2009. Esta conferência deve gerir e organizar a fase pós-Quioto. A Europa tem de apresentar-se unida na conferência, tendo decidido adoptar o Pacote sobre Energias Renováveis e Alterações Climáticas. Se assim não for, não teremos influência para fazer com que os chineses, os indianos, os países emergentes e os americanos envidem os esforços acordados. Por conseguinte, é essencial que, sob a Presidência francesa, adoptemos o Pacote sobre Energias Renováveis e Alterações Climáticas apresentado pela Comissão. É um pacote exigente, é um pacote difícil, mas gostaria de apelar ao sentido de responsabilidade de todos vós. Se todos os países começarem a querem renegociar os domínios que lhes suscitam hesitações, com que não concordam totalmente, então, Senhoras e Senhores, nunca alcançaremos um acordo. É por esta razão que a Presidência francesa insta o Parlamento Europeu a apoiar o Pacote sobre Energias Renováveis e Alterações Climáticas para que possamos adoptá-lo nos próximos seis meses. Esta é uma prioridade. Não é uma prioridade de direita ou de esquerda, é simplesmente bom senso. Se iniciarmos negociações Estado-Membro a Estado-Membro, não temos hipóteses de sucesso. Com certeza, existem questões que necessitam de ser clarificadas ou adaptadas. Tenho particularmente em mente uma matéria muito difícil: os problemas para as nossas empresas, às quais iremos, justificadamente, impor regras para preservar o equilíbrio do planeta. Deveremos impor regras essenciais às nossas empresas e, ao mesmo tempo, continuar a importar produtos de países que não cumprem as normas impostas por nós às nossas empresas? Não é uma questão de proteccionismo; é uma questão de haver condições equitativas, de justiça e de recusa da ingenuidade. Existe o problema de decidir quanto a um mecanismo fronteiriço. Deveremos criar quotas gratuitas ou mecanismos de ajustamento? Pessoalmente, não sei, mas, de qualquer maneira, temos de debater este assunto. Segunda questão: sei que para determinados países – penso particularmente naqueles que se juntaram a nós em 2004 e cuja energia provém em grande medida dos combustíveis fósseis – os esforços deles exigidos são consideráveis. Estes países dizem-nos "há 10 anos que estamos a crescer; por favor, não nos privem desse crescimento". Não há dúvidas de que é possível englobar toda a gente e, juntamente com o Presidente da Comissão, temos de trabalhar para que todos percebam que não serão condenados à recessão, à miséria, à pobreza e ao desemprego. Este Pacote sobre Energias Renováveis e Alterações Climáticas é uma prioridade absoluta. O mundo não pode esperar; a Europa tem de ser pioneira. Segundo ponto: dos 27 países, 24 pertencem ao espaço Schengen; por outras palavras, 24 países de 27. 23 dizeis vós? Muito bem, 23, o que continua a não ser mau. Esta contagem não inclui países que não são membros da União Europeia –  e é por esta razão que realizamos debates frequentes –, mas que pertencem ao espaço Schengen. O que quer isto dizer? Quer dizer que nos decidimos pela liberdade total de circulação entre os países do espaço Schengen. Gostaria de dizer aos líderes dos grupos políticos e aos senhores deputados que nós, em França, com o senhor Ministro Bernard Kouchner e o senhor Ministro Jean-Pierre Jouyet, tomámos uma decisão que não foi fácil de tomar. Desde 1 de Julho, não existem barreiras que impeçam o acesso ao mercado de trabalho francês, porque anunciei a abolição de todas as restrições negociadas pelos meus antecessores. Qualquer trabalhador de qualquer país da UE pode trabalhar em França. Temos de fazer destas diferenças uma oportunidade para tranquilizar os cidadãos europeus que estão preocupados. Temos de manter a democracia viva, o que significa que temos de dialogar e, ao mesmo tempo, criar a imagem de uma Europa que rejeita a inacção. Toda a família europeia, com os seus 27 Estados-Membros, tem de participar neste esforço; ninguém pode ficar de fora. Encontramo-nos a apenas alguns meses de uma data importante para o Parlamento Europeu. É sensato que todos tenhamos consciência disso. Simultaneamente, temos esta manhã de transmitir a imagem de uma Europa que trabalha para todos. Não foi simples; não foi fácil. De qualquer forma, e os senhores deputados franceses ao PE corrigir-me-ão se me engano, foi-me dito que seria uma catástrofe se eu anunciasse esta decisão. Como de costume, tomámos a decisão e não aconteceu nenhuma catástrofe. Não fiquei satisfeito com o litígio relativo ao infame "canalizador polaco" que não deu uma boa imagem do meu país nem da Europa. Não foi para isto que todos construímos a União Europeia. Não obstante, agora que não temos fronteiras entre nós, será justo, será sensato que cada um de nós decida a sua própria política de imigração, independentemente das limitações dos outros? O Pacto Europeu sobre a Imigração e o Asilo é um documento essencial para a Presidência francesa, por duas razões. A primeira razão – e permitam-me dirigir-me em primeiro lugar à esquerda da Câmara – é que se todos nós, se todos os países europeus tiverem uma política europeia de imigração, eliminaremos a imigração dos debates nacionais, nos quais os extremistas instrumentalizam a pobreza e o medo em prol de valores que não são nossos. A única forma de termos um debate responsável sobre a imigração é criando uma política europeia. Não queremos que segundas intenções partidárias obriguem países com diferentes sensibilidades a trabalhar em conjunto. A sugestão do senhor Ministro Brice Hortefeux, que foi aprovada por todos os ministros e que deveria ser debatida pelo Comité de Representantes Permanentes e pelo Conselho Europeu, parece-me uma prioridade. Mostrará que a Europa não pretende ser uma fortaleza, que a Europa não recusa a entrada de pessoas, que a Europa necessita de trabalhadores migrantes, mas que a Europa não pode receber toda a gente que gostaria de vir para a Europa. Deixem-me acrescentar que, relativamente ao asilo político, não faz sentido um indivíduo poder apresentar 27 pedidos a 27 países democráticos e não obter sempre as mesmas respostas ao mesmo problema. Permitam-me acrescentar que, para o desenvolvimento de África, seremos mais fortes se trabalharmos juntos; esta é a segunda prioridade da Presidência francesa. Terceira prioridade: queremos aprofundar um conceito muitas vezes falado na Europa, mas que está a progredir lentamente, que é a defesa europeia. Estou ciente de que há muita discórdia em torno deste assunto, mas deixem dizer-vos aquilo que penso. Como pode a Europa tornar-se uma potência política e fazer-se ouvir sendo incapaz de defender-se e de destacar recursos em apoio à sua política? Considerem o exemplo do Kosovo, que, a meu ver, é uma história de sucesso da União Europeia. Este é um problema europeu que tem de ser solucionado por europeus. Como podem os europeus continuar a ter êxito neste domínio se não adquirirem os recursos militares e humanos que lhes permitam fazer cumprir as decisões adoptadas em conjunto? Como poderá a Europa tornar-se a zona económica mais próspera do mundo se for incapaz de defender-se? Sim, temos a NATO. Não ocorreria a ninguém, muito menos a mim, pôr em causa a utilidade da NATO. Não se trata de escolher entre uma política de defesa europeia e a NATO, trata-se sim de termos a NATO – a aliança com os americanos – e uma política europeia de segurança autónoma. Queremos as duas, não uma ou outra. Permitam-me acrescentar que a Europa não pode continuar a assegurar a sua segurança com base na contribuição de apenas quatro ou cinco países, com os outros dependendo dos esforços destes quatro ou cinco países. Os Estados-Membros não podem continuar a construir separadamente as suas próprias aeronaves, com indústrias de armamento concorrentes ao ponto de se arruinarem umas às outras, e a verem-se enfraquecidos pelo simples facto de não serem suficientemente fortes para terem uma política de defesa europeia. Já presenciei situações mais fáceis do que aquela em que a Europa se encontra presentemente. Se me permitem falar livremente, tendo consciência de que enquanto Presidente em exercício do Conselho falo em nome de todos, tenho de ter em consideração as susceptibilidades de cada um e, ao mesmo tempo, fornecer as respostas certas. Quarta prioridade: a questão extremamente difícil da política agrícola comum. Estou prestes a chegar à minha conclusão que está relacionada com a PAC. É precisamente por ser difícil que precisamos de falar sobre ela. Estou perfeitamente ciente de que temos entre nós Estados agrícolas que defendem ferozmente o trabalho dos seus agricultores e, ao mesmo tempo, Estados que consideram que esta política é demasiado onerosa. Senhoras e Senhores, permitam-me apelar ao vosso bom senso. Em 2050 o mundo terá 9 mil milhões de habitantes. Actualmente, existem 800 milhões de pessoas a morrer à fome. A cada 30 segundos, uma criança morre de fome. Será sensato pedir à Europa que reduza a sua produção agrícola numa altura em que o mundo está tão necessitado de produtos alimentares? Penso que tal não é sensato. Não se trata da agricultura francesa; trata-se de bom senso. Permitam-me acrescentar uma segunda questão: independentemente de o vosso país ser agrícola ou não, a segurança alimentar respeita a todos. Será sensato impor, justificadamente, normas de rastreabilidade e de segurança aos nossos criadores e agricultores e continuar a importar carne para a Europa originária de países que não cumprem as normas que impomos aos nossos agricultores? Terceira questão: os preços agrícolas nunca estiveram tão altos. Estamos na altura certa para falarmos de preços, para falarmos de subsídios e para falarmos de preferência comunitária. Creio também que entre o "exame de saúde" da política agrícola comum e a arbitragem financeira, poderemos ser capazes de acordar determinados conceitos, como auto-suficiência alimentar e segurança alimentar para a Europa. Senhoras e Senhores, existem muitos outros assuntos: por exemplo, a dimensão social é uma questão importantíssima. Permitam-me uma observação. Por vezes, testemunho uma certa contradição: ocasionalmente, surge uma visão determinada segundo a qual a Europa não deveria interferir em tudo, mas intervir apenas nos domínios que lhe dizem respeito. Todavia, as pessoas que acusam a Europa de meter o nariz em tudo são as primeiras a fazerem-se ouvir quando não debatemos a dimensão social. Até agora, os Estados-Membros sempre quiseram que a política social fosse, em primeiro lugar, da competência nacional, uma vez que as pensões e os cuidados de saúde são principalmente questões nacionais. Senhoras e Senhores, existe uma série de directivas sociais que o senhor Presidente Barroso fez bem em colocar na agenda. Penso nas directivas relativas aos conselhos de empresa, ao trabalho temporário e a várias normas básicas que têm de vincular todos os cidadãos europeus. A Presidência francesa fará disso uma prioridade. Existem outros assuntos que deveriam igualmente ser incluídos na agenda da Presidência francesa, apesar de não serem do domínio da competência da Europa. Deixem-me dar um exemplo que nos afecta a todos: a doença de Alzheimer. Senhor Deputado Cohn-Bendit, nunca me teria ocorrido que alguém tão jovem como o senhor pudesse já sofrer de uma doença que, apesar de não o afectar a si, afecta milhões de europeus. Estes milhões de europeus são tão importantes para mim quanto a sua saúde. Primeira observação: temos um problema institucional. Chefes de Estado ou de Governo tentaram encontrar um compromisso relativamente ao Tratado de Lisboa. Ninguém declarou que o Tratado de Lisboa iria resolver todos os nossos problemas, mas foi e continua a ser a expressão de um compromisso aceite por todos. Eu próprio, enquanto Presidente da República Francesa, tive de encarar as minhas responsabilidades. A França votou "não" em 2005, o que causou um problema para o nosso país. Senhoras e Senhores, as questões que temos de abordar são muito difíceis e complexas; tentemos enviar a mensagem a todos de que estamos a trabalhar sem segundas intenções e sem preconceitos. É isso que se espera de nós. Como sabem, a subsidiariedade significa que a doença de Alzheimer não é do domínio da competência da Europa. Não obstante, gostaria que a Presidência francesa organizasse um encontro com todos os especialistas de todos os países europeus para partilharmos as melhores práticas, para que os nossos investigadores possam unir as suas competências, descobrindo mais sobre esta doença, e para que, juntos, possamos encontrar uma solução. Imaginem o que os europeus diriam, então, sobre a Europa: é uma forma de curar estas doenças terríveis. O que eu disse sobre a doença de Alzheimer poderia aplicar-se ao cancro, o qual destrói famílias. Não existe qualquer razão para que todos procurem sozinhos soluções para o cancro quando juntos teremos mais recursos e seremos mais fortes. Por último, relativamente ao desporto e à cultura, deixem-me dizer que é um erro crasso não debatermos as questões que afectam o dia-a-dia dos europeus. Existe o princípio da excepção cultural na Europa. A cultura tem de fazer parte do debate diário na Europa. O mundo não tem de subjugar-se a uma língua e a uma cultura. Temos de abordar claramente a questão do IVA relativamente aos vídeos e CD, como foi feito relativamente aos livros. Quanto ao desporto, que transcende divisões políticas, permitam-me apenas dizer que gostaria que existisse um princípio de excepção neste domínio, como existe relativamente à cultura. Sou a favor da liberdade de circulação de pessoas e de mercadorias, mas não aceito a ideia de que devemos fazer os nossos clubes de futebol pagar, prejudicando o investimento de muitos clubes em adolescentes que necessitam de permanecer junto do clube para fins de treino. Uma excepção desportiva, que significaria a independência do desporto da economia de mercado, deveria merecer o apoio de todos os deputados ao PE. Senhoras e Senhores, Senhor Presidente, gostaria de concluir – peço desculpa por me ter alongado – com uma observação final. Sei onde vou fazer esta observação: onde bate o coração da democracia europeia. A Europa sofreu muito. Sofreu, acima de tudo, devido à cobardia de alguns de nós, muito contentes por deixarem a Europa pagar pelas responsabilidades que cabiam a líderes políticos, relutantes em fazer em público as escolhas que os líderes políticos se recusaram a defender em Bruxelas. Isso é cobardia. Ao Presidente do Parlamento Europeu e ao Presidente da Comissão digo: a Presidência trabalhará estreitamente convosco. Se algum Estado-Membro não concordar, que se faça ouvir. Como disse ao senhor Presidente polaco que negociou pessoalmente o Tratado de Lisboa, ele deu a sua palavra; temos de honrar a nossa palavra. Não é uma questão de política, mas de moralidade. Todavia, a Europa sofreu igualmente por outra razão. A Europa sofreu devido à falta de debate. Gostaria de terminar com este assunto porque é muito importante para mim. As nossas instituições são independentes, mas a independência não significa indiferença. Se nós, líderes políticos, não tivermos a coragem de debater, quem terá? Debater o quê? Qual é a estratégia económica adequada? Qual é a estratégia monetária adequada? Qual é a estratégia de taxas de câmbio adequada? Qual é a estratégia de taxas de juro adequada? É certo que todos têm direito às suas próprias convicções e digo isto aos nossos amigos alemães em particular. Porém, ninguém tem o direito de impedir um debate, um debate construtivo. Claro que todos querem um acordo, como o acordo de comércio que está sendo negociado. Todavia, ninguém deve recear dizer que a Europa não pode ser ingénua. Temos de debater as vantagens do comércio livre, mas temos igualmente de dizer aos países emergentes que não existem fundamentos para que exijam os mesmos direitos sem assumirem as mesmas obrigações. Não podemos ter medo de realizar um debate europeu. Temos de realizar um debate europeu honrado, mas não podemos ter receio de defender as nossas convicções. Não questionamos a independência do BCE quando perguntamos se é sensato aumentar as taxas de juro para 4,25% quando as taxas de juro nos EUA se situam em 2%. Estamos a realizar um debate. Um debate pacífico no qual ninguém tem o monopólio da verdade. Eu certamente não tenho, nem o têm os peritos que necessitam de demonstrar a eficácia das suas decisões. Senhoras e Senhores, é neste espírito que tenciono, em conjunto com os ministros franceses, assumir esta responsabilidade. Sei que é difícil. Sei que o Presidente em exercício do Conselho não defende os interesses do seu país, mas os interesses da União Europeia. Senhor Presidente, Senhores Presidentes, sei que temos de trabalhar em equipa no interesse da Europa dos 27 e espero que daqui a seis meses todos possam afirmar: "A Europa progrediu graças à vossa participação e ao vosso apoio". Antes das eleições, propus ao povo francês a ratificação parlamentar do Tratado de Lisboa. Antes das eleições, declarei que não realizaria um referendo em França. Disse isto ao povo de França num espírito democrático; foi uma escolha que fiz três dias antes de ser eleito, o que poderia ter sido muito significativo. Não me arrependo desta escolha. Acredito convictamente que as questões institucionais, a forma como agimos na Europa, são da competência dos membros do parlamento e não devem ser referendadas. É uma escolha política que estou fazendo e é uma escolha política que fiz no meu próprio país antes das eleições. Por conseguinte, é perfeitamente democrático. Temos agora o problema do "não" irlandês. Certamente não cabe a um francês julgar este resultado, tendo em conta o anterior "não" holandês e francês. Assim, em 21 de Julho, pela primeira vez no cargo de Presidente em exercício do Conselho, irei à Irlanda para ouvir, dialogar e tentar encontrar soluções. Em Outubro ou Dezembro, a Presidência francesa proporá um método e, espero, uma solução acordada com o Governo irlandês. O problema é este: temos de evitar apressar os nossos amigos irlandeses e, ao mesmo tempo, precisamos de definir as condições e o tratado com que vamos organizar as eleições europeias de 2009. Ainda nos resta algum tempo, mas não muito. Temos o dever perante os nossos concidadãos de saber em que base vamos organizar as eleições europeias. A base será o Tratado de Lisboa ou o Tratado de Nice. Não haverá uma nova conferência institucional. Não haverá um novo tratado. É Lisboa ou Nice."@pt17 "Monsieur le Président, Mesdames et Messieurs les parlementaires, c'est un grand honneur pour moi de pouvoir m'exprimer devant votre Assemblée à un moment critique pour l'Europe. J'ai bien le sentiment que nous portons tous une lourde responsabilité. En tant que Président du Conseil en exercice, bien sûr que ma responsabilité est grande, mais la responsabilité de tous les Européens convaincus est la même. J'ajoute, pour être parfaitement clair – c'est mon opinion, ce n'est pas pour cela que c'est la vérité –, que j'ai été de ceux qui ont toujours soutenu l'élargissement de l'Europe. L'élargissement de 2004 a été une réussite. La famille est réunie, il ne faut pas le regretter. Mais je suis de ceux qui ont toujours regretté que l'Europe n'ait pas la sagesse de se doter d'institutions avant de s'élargir. Ce fut une erreur que nous payons aujourd'hui. C'eût été plus courageux de se doter d'institutions avant de faire l'élargissement. Que les choses soient claires. L'élargissement, je ne le regrette pas, naturellement. La famille doit être unie. Mais je dis aussi avec la même force, Monsieur le Président Pöttering, que nous ne devons pas recommencer les mêmes erreurs. Si nous restons à Nice, Nice c'est l'Europe des 27. Si nous voulons – et je le veux – l'élargissement, il faut de nouvelles institutions avant de nous élargir. Qui pourrait comprendre que l'Europe à 27 n'est pas capable de se doter d'institutions et qu'elle n'a comme autre priorité que de s'élargir comme dans une fuite en avant. Il faut donc que les choses soient claires. Si on veut l'élargissement – et nous voulons l'élargissement –, alors il faut de nouvelles institutions. J'ajoute – et je le dis au président Martin Schulz – que je suis favorable à l'élargissement aux Balkans, que nos amis Croates, comme nos amis Serbes, sont incontestablement européens. Mais les pays les plus favorables à l'élargissement ne peuvent pas, dans le même temps, dire: "on ne veut pas de Lisbonne" mais "on veut de l'élargissement". C'est Lisbonne et l'élargissement. Ce n'est pas une question de chantage, parce qu'en Europe, on ne fait pas de chantage. C'est une question de cohérence, c'est une question d'honnêteté et c'est une question de logique. S'agissant de la Croatie, il faut donc continuer les négociations, mais que chacun prenne ses responsabilités. Si l'Europe doit s'élargir, et elle doit s'élargir, c'est avec de nouvelles institutions. Je veux également dire une autre chose. J'entends dire, ici ou là dans les débats européens: "après tout, ce n'est pas grave, ce sera une Europe à plusieurs vitesses". Peut-être, hélas, un jour, serons-nous obligés d'opter pour une Europe à plusieurs vitesses. Mais cela ne peut être que la dernière, l'ultime solution. L'Europe a payé cher d'être divisée par un mur honteux. L'Europe a payé cher la dictature imposée à 80 millions d'Européens. Réfléchissons avant de laisser des pays derrière nous. Au moment de la négociation du traité de Lisbonne à Bruxelles, la France s'est battue pour que la Pologne ait toute sa place dans le traité de Lisbonne. Comment pourrions-nous dire à 38 millions de Polonais qu'il était décidément plus facile de s'affranchir de la dictature qu'ils subissaient, dont ils se sont libérés grâce à des hommes de la qualité de Lech Walesa, de la qualité de Jean-Paul II, que de rester dans l'Europe de la liberté? La famille, c'est 27 membres. Nous ne devons laisser personne derrière nous. Nous devons amener tout le monde dans la famille européenne. C'est en tout cas dans ce sens que la Présidence française travaillera. S'agissant des autres dossiers, et je crois que cela pourra faire l'objet d'un consensus entre nous, rien ne serait pire qu'une Europe qui donne le sentiment d'être immobile parce que, une nouvelle fois, l'Europe connaît un psychodrame institutionnel. À ce moment-là, nous serions pris dans un piège terrible. On refuse des institutions qui nous condamnent à l'immobilisme et, dans le même temps, des Européens sont impatients parce qu'ils nous trouvent trop immobiles. Nonobstant le problème institutionnel, peut-être même à cause du problème institutionnel, l'Europe a le devoir d'agir, et d'agir tout de suite. C'est le message que la Présidence française voudrait qu'ensemble nous adressions aux Européens. Nous sommes en train de résoudre les problèmes institutionnels, mais nous ne sommes pas condamnés à l'inaction. Quelles sont, Messieurs les Présidents, nos priorités? La première, c'est de montrer aux Européens que l'Europe peut les protéger, et je voudrais dire un mot de ce vocabulaire, la protection. Mais depuis la plus haute antiquité, si les hommes se sont dotés d'une puissance publique, c'est parce que cette puissance publique se devait de les protéger. Monsieur le Président du Parlement européen, l'Europe doit protéger sans être protectionniste. Le protectionnisme ne conduit nulle part. Mais c'est un retour en arrière singulier que de voir aujourd'hui des citoyens d'Europe considérer que l'Europe, qui est faite pour les protéger, les inquiète au lieu de les défendre. À nous, donc, sur des dossiers concrets, de montrer comment l'Europe va les protéger. Comment sortir l'Europe de la crise où elle se trouve? Comment éviter l'immobilisme? Comment surmonter nos désaccords pour les mettre au service d'un même idéal européen? Ici, nous sommes au cœur de la démocratie européenne. Chacun d'entre vous, pour avoir l'honneur de siéger, a dû recueillir le soutien de ses compatriotes. Il y a des femmes et des hommes de gauche, il y a des femmes et des hommes du centre, il y a des femmes et des hommes de droite, il y a des élus de 27  pays mais, aujourd'hui, nous devons faire de nos différences une force au service d'une Union européenne qui souffre. Le premier, c'est celui du paquet énergie-climat. S'il est bien un domaine où, seules, nos nations ne peuvent rien, c'est celui de la préservation des équilibres écologiques de la planète. La pollution, le CO2, la couche d'ozone se moquent bien des frontières entre nos pays. L'enjeu est considérable parce que, depuis que les experts du GIEC se sont réunis, aujourd'hui l'on sait que nous sommes la dernière génération qui peut éviter la catastrophe. La dernière! Si nous ne faisons rien tout de suite, les générations qui nous suivront pourront limiter les dégâts, mais ne pourrons pas les empêcher. Or, chaque pays du monde dit: "je suis prêt à faire quelque chose à condition que les autres commencent avant moi". Avec ce type de raisonnement, les petits-enfants de nos petits-enfants ne verront rien venir en termes de décisions. Si on doit, nous les Européens, attendre que les autres fassent quelque chose pour agir, nous pouvons attendre longtemps. Nous avons fait l'Europe pour porter un modèle de civilisation et pour défendre des valeurs qui sont les nôtres. Parmi ces valeurs, il y a la certitude que le monde est condamné si nous ne décidons pas tout de suite que l'Europe doit montrer l'exemple. Pour montrer l'exemple, l'Europe doit être exemplaire. Nous avons un objectif, la conférence de 2009, cette conférence-là qui doit gérer, organiser l'après-Kyoto. L'Europe doit venir unie, en ayant décidé d'adopter le paquet énergie-climat. Si nous ne l'avons fait, nous n'aurons aucune force pour imposer aux Chinois, aux Indiens, aux pays émergents, aux Américains de faire les efforts que nous aurons décidés d'abord. Il est donc essentiel que, sous la présidence française, nous adoptions le paquet énergie-climat qui a été déposé par la Commission. Ce paquet est exigeant, ce paquet est difficile, mais je voudrais en appeler à la responsabilité de chacun. Si chaque pays commence à vouloir renégocier le point qui le gêne, les difficultés qu'il éprouve, Mesdames et Messieurs, nous n'arriverons jamais à un accord. C'est la raison pour laquelle la Présidence française demande au Parlement européen de se mobiliser à ses côtés pour obtenir, dans les six mois, que le paquet énergie-climat soit adopté. C'est une priorité, elle n'est ni de gauche, ni de droite. Elle est simplement celle du bon sens. Et si nous rentrons dans une négociation État par État, nous n'avons aucune chance de nous en sortir. Alors, bien sûr, il y a des éléments, sans doute, qu'il faut préciser ou adapter. Je pense notamment à une question très difficile, qui est celle de nos entreprises, auxquelles nous allons justement imposer des règles pour préserver les équilibres planétaires. Est-ce que nous, en Europe, nous devons imposer à nos entreprises des règles vitales et continuer à importer des produits qui viennent de pays qui ne respectent aucune des règles que nous imposons à nos entreprises? Ce n'est pas une question de protectionnisme, c'est une question d'équité, de justice et de refus de la naïveté. Il y a le problème de la définition d'un mécanisme à nos frontières. Est-ce que ça doit être les quotas gratuits ou les mécanismes d'ajustement? Je ne le sais pas, mais en tout état de cause, nous devons en débattre. Deuxième question, j'entends bien que, pour un certain nombre de pays – je pense notamment à ceux qui nous ont rejoints en 2004, dont l'essentiel de l'énergie est composée de l'énergie fossile – les efforts demandés sont considérables. Et ces pays nous disent, à nous: "ça fait dix ans qu'on connaît de la croissance, ne venez pas casser la croissance que nous connaissons". Sans doute y a-t-il un moyen pour emmener tout le monde, et il faut qu'avec le Président de la Commission nous y travaillions, de façon à ce que chacun se dise qu'il ne sera pas condamné à la récession, à la misère, à la pauvreté et au chômage. Mais ce paquet énergie-climat est pour nous une priorité absolue. Le monde ne peut pas attendre; l'Europe doit montrer le chemin. Deuxième élément, voici maintenant que, sur les 27 pays, nous sommes 24 dans l'espace Schengen, c'est-à-dire 24 pays sur les 27. Vous dites 23? Eh bien, 23 si vous voulez, mais c'est déjà pas mal, sans compter ceux qui ne font pas partie de l'Union européenne, mais qui font partie – c'est pour cela qu'il y a souvent des débats entre nous – de l'espace Schengen. Mais peu importe. Qu'est-ce que ça signifie? Ça signifie que nous avons donc décidé d'autoriser la libre circulation totale entre les pays de l'espace Schengen. Je voudrais dire aux présidents de groupes et aux parlementaires qu'au nom de la France, au nom de la France, avec Bernard Kouchner et Jean-Pierre Jouyet, nous avons pris une décision qui n'était pas si facile à prendre. Depuis le 1er juillet, il n'existe plus aucune barrière pour accéder au marché du travail français, puisque j'ai annoncé que je supprimerais toutes les restrictions qui avaient été négociées par mes prédécesseurs; tous les travailleurs de tous le pays d'Europe peuvent venir travailler en France. Nous devons faire de ces différences une opportunité pour rassurer des Européens qui sont inquiets. Nous devons faire vivre la démocratie, donc assumer nos débats et, en même temps, donner l'image d'une Europe qui refuse l'immobilisme. Nous devons amener tout le monde, la famille, ses 27 États, nous ne devons laisser personne à la traîne. Nous sommes à quelques mois d'une échéance majeure pour le Parlement européen, et il est légitime que chacun y pense et, en même temps, nous devons ce matin donner le sentiment d'une Europe qui travaille pour tout le monde. Ce n'était pas si simple. Ce n'était pas si facile. D'ailleurs – je parle sous le contrôle des parlementaires français toutes tendances confondues –, on m'annonçait le pire si j'annonçais cette décision et, comme à l'accoutumée, on a pris la décision, et le pire ne s'est pas produit. Je n'avais pas aimé la polémique sur le fameux "plombier polonais", qui a donné une bien piètre image de mon pays et une bien piètre image de l'Europe. Ce n'est pas pour cela que nous avons construit, les uns et les autres, l'Union européenne. Pour autant, à partir du moment où nous n'avons plus de frontières entre nous, est-il légitime, est-il raisonnable de continuer à définir, chacun de notre côté, une politique d'immigration ignorant les contraintes des autres? Le Pacte européen pour l'immigration est un document essentiel pour la Présidence française, à deux égards. Premièrement – et qu'il me soit permis de parler à la gauche de l'hémicycle d'abord –, si nous tous, les pays européens, nous nous dotons d'une politique européenne d'immigration, nous sortons alors l'immigration de débats nationaux où les extrêmes utilisent la misère des uns et la peur de autres au service de valeurs qui ne sont pas les nôtres. La seule façon de responsabiliser le débat sur l'immigration, c'est d'en faire une politique européenne, dénuée d'arrière-pensées politiciennes et obligeant des pays qui ont des sensibilités différentes à travailler ensemble. Ce qui a été proposé par Brice Hortefeux, adopté par l'ensemble des ministres, qui doit être discuté en COREPER, puis en Conseil européen, me semble être une priorité qui démontrera que l'Europe ne veut pas être une forteresse, que l'Europe ne refuse pas d'accueillir, que l'Europe a besoin d'une immigration du travail, mais que l'Europe ne peut pas accueillir tous ceux qui voudraient venir en Europe. J'ajoute que, s'agissant de l'asile politique, il n'est pas normal qu'une personne puisse déposer 27 dossiers dans 27 démocraties et que les réponses de ces 27 démocraties ne soient pas les mêmes face au même problème. J'ajoute que, pour le développement avec l'Afrique, nous serons plus forts en travaillant ensemble; c'est la deuxième priorité de la présidence française. Troisième priorité, nous souhaitons faire avancer un concept dont on a souvent parlé en Europe, mais qui avance bien peu, à savoir celui de la défense européenne. Je sais parfaitement qu'autour de cette question, il y a bien des désaccords. Mais qu'il me soit permis de livrer mes convictions. Comment voudriez-vous que l'Europe soit une puissance politique parlant fort, si l'Europe n'est pas capable de se défendre et de mettre des moyens au service de sa politique? Prenons l'exemple du Kosovo qui est, à mon sens, une réussite de l'Union européenne. C'est un problème européen, qui doit être réglé par les Européens. Comment les Européens pourraient-ils continuer à le régler si les Européens ne se dotent pas des moyens militaires et des moyens humains pour faire respecter les décisions que nous aurions prises ensemble? Comment imaginer faire de l'Europe l'espace économique le plus prospère, si nous ne sommes pas capables d'assurer notre propre défense? Naturellement, il y a l'OTAN et il ne vient à l'idée de personne, et certainement pas à moi, de contester l'utilité de l'OTAN. Ce n'est pas la politique de défense européenne ou l'OTAN, c'est l'OTAN, l'alliance avec les Américains, et une politique de sécurité européenne autonome. C'est les deux à la fois, pas l'un contre l'autre. J'ajoute qu'on ne peut pas continuer avec une Europe qui assure sa sécurité par la contribution de quatre ou cinq pays seulement, les autres se remettant à l'effort de ces quatre ou cinq pays. On ne peut pas continuer à construire des avions chacun dans son coin, à avoir une industrie d'armement qui se concurrence, qui se ruine et qui, finalement, s'affaiblit, tout simplement parce qu'on n'a pas la force de conduire une politique européenne de la défense. J'ai connu des contextes plus faciles que celui dans lequel se trouve l'Europe. Qu'il me soit permis de parler librement, en ayant par ailleurs conscience qu'en tant que Président du Conseil, je dois parler au nom de tous, tenir compte des sensibilités de tous et, en même temps, apporter des réponses justes. Quatrième priorité, la question si difficile de la politique agricole commune. Et j'en viendrai à ma conclusion, qui est d'ailleurs liée à cela. C'est justement parce que c'est difficile qu'il convient d'en parler. Je sais parfaitement qu'il y a, parmi nous, des États agricoles qui défendent ardemment le travail de leurs paysans et qu'il y a en même temps des États qui pensent que cette politique coûte trop cher. Mesdames et Messieurs, qu'il me soit permis d'en appeler au bon sens de chacun. En 2050, il y aura 9 milliards d'habitants sur la planète. D'ores et déjà, il y a 800 millions d'habitants de la planète qui meurent de faim. Il y a un enfant qui meurt de faim toutes les 30 secondes. Est-ce que c'est raisonnable de demander à l'Europe de diminuer sa production agricole alors que jamais le monde n'a eu autant besoin de denrées alimentaires? Je ne pense pas que cela soit raisonnable. Ce n'est pas une question d'agriculture française, c'est une question de bon sens. J'ajoute un deuxième point. Qu'on soit un pays agricole ou pas, la sécurité alimentaire concerne tout le monde. Est-il raisonnable d'imposer, à juste titre, à nos éleveurs et à nos agriculteurs des règles de traçabilité et de sécurité, et de continuer à importer en Europe des viandes qui viennent d'ailleurs et qui ne respectent aucune des règles que nous imposons à nos agriculteurs? Troisième élément, jamais les prix agricoles n'ont été aussi élevés. Eh bien c'est justement le bon moment pour parler des prix, pour parler des subventions et pour parler de la préférence communautaire. Je pense aussi qu'entre le bilan de santé de la PAC et les arbitrages financiers, on pourrait se mettre d'accord sur des concepts comme la suffisance alimentaire pour l'Europe et la sécurité alimentaire pour l'Europe. Mesdames et Messieurs, il y aurait bien d'autres sujets: la dimension sociale, formidable sujet. Mais qu'il me soit permis de dire une chose. Je relève parfois une certaine contradiction: il existe une pensée unique, qui dit souvent que l'Europe ne doit pas se mêler de tout, que l'Europe doit se mêler de ce qui la concerne, mais ceux-là mêmes qui reprochent à l'Europe de se mêler de tout sont les premiers à élever la voix lorsqu'on ne parle pas de la dimension sociale, alors que, jusqu'à présent, les États membres ont toujours voulu que la politique sociale soit d'abord de dimension nationale, parce que le retraites, parce que la santé sont d'abord des questions de dimension nationale. Mesdames et Messieurs, il y a un certain nombre de directives sociales que le Président Barroso a bien fait de mettre à l'ordre du jour. Je pense aux comités d'entreprise, je pense au travail intérimaire, je pense à un certain nombre de règles minimales qui doivent être imposées à chacun en Europe; la Présidence française en fera une priorité. J'ajoute que d'autres sujets devraient être inscrits à l'agenda de la Présidence française, même s'ils ne sont pas de la compétence européenne. Je prends l'exemple de ce qui nous touche tous, la maladie d'Alzheimer. Monsieur Cohn-Bendit, il ne me serait pas venu à l'idée qu'un homme si jeune que vous soit touché, pour l'instant, par un drame qui, pour peu qu'il ne vous touche pas, touche des millions d'Européens. Ces millions d'Européens comptent autant, à mes yeux, que votre santé. Première remarque: nous avons un problème institutionnel. Les chefs d'État et de gouvernement ont essayé de trouver une formule de compromis avec le traité de Lisbonne. Personne n'a dit que le traité de Lisbonne résolvait tous les problèmes. Mais il était et il reste l'expression d'un compromis souhaitable pour tout le monde. Moi-même, en tant que Président de la République française, j'ai dû prendre mes responsabilités. La France a voté "non" en 2005. Et ce "non" était un problème pour la France. Mesdames et Messieurs, les sujets que nous avons à affronter sont si difficiles et si complexes; essayons de donner à chacun le sentiment que nous y travaillons sans a priori et sans arrière-pensée. C'est ce qu'on attend de nous. Naturellement, la subsidiarité n'en fait pas une compétence européenne. Pour autant, j'aimerais que la Présidence française organise une rencontre de tous les spécialistes de tous nos pays européens pour qu'on mette en commun les meilleures pratiques, pour qu'ensemble nos chercheurs additionnent leurs compétences et alors qu'on ne sait rien de cette maladie, pour qu'on puisse ensemble trouver une solution. Imaginez alors ce que les Européens diront de l'Europe: c'est un moyen de faire reculer des maladies épouvantables. Ce que je dis sur Alzheimer, je pourrais le dire sur le cancer qui brise des familles, et il n'y a aucune raison pour que chacun, dans son coin, travaille pour trouver des solutions au cancer alors qu'ensemble, nous aurons plus de moyens et nous serons plus forts. Et qu'il me soit permis enfin de dire, à propos de la culture et du sport, que c'est une grave erreur que de ne pas parler de sujets qui concernent le quotidien des Européens. Il y a une exception culturelle européenne. Nous devons faire de la culture un élément du débat quotidien en Europe. Le monde ne doit pas être aplati devant une seule langue et une seule culture. La question de la fiscalité sur la vidéo, sur le disque, comme vous avez tranché la question de la fiscalité sur le livre, doit être clairement être posée. Et concernant le sport, qui est un élément qui transcende les clivages politiques, qu'il me soit permis de dire que j'aimerais qu'il y ait en Europe une exception sportive, comme il y a une exception culturelle. Je suis pour la liberté de circulation des personnes et des biens. Mais je n'accepte pas l'idée qu'on vienne payer nos clubs de football en détruisant l'effort de formation qu'un certain nombre de clubs fait en allant chercher des garçons de 14 ans qui doivent rester dans leur club pour répondre à l'impératif de formation. Une exception sportive, qui dirait que le sport n'obéit pas simplement à l'économie de marché, devrait rassembler l'ensemble des députés européens. Au fond, Mesdames et Messieurs, et Monsieur le Président, j'en terminerai, en m'excusant certainement d'avoir été trop long, par une dernière remarque. Et je sais où je vais faire cette remarque: devant le cœur battant de la démocratie européenne. L'Europe a souffert de beaucoup de choses. L'Europe a d'abord souffert de la lâcheté d'un certain nombre d'entre nous, qui étaient bien contents de lui faire payer des responsabilités qui étaient celles d'un certain nombre de dirigeants politiques qui n'avaient pas osé assumer, devant leur opinion publique, des choix qu'ils avaient refusé de défendre à Bruxelles. Cela s'appelle de la lâcheté, et je le dis au Président du Parlement comme au Président de la Commission, la Présidence travaillera main dans la main avec vous. Si tel ou tel État membre n'est pas d'accord, qu'il le dise. Comme j'ai eu l'occasion de le dire au président polonais, il a négocié lui-même le traité de Lisbonne, il a donné sa parole. Une parole, ça doit s'honorer. Ce n'est pas une question de politique, c'est une question de morale. Mais l'Europe a souffert d'autre chose. L'Europe a souffert d'un manque de débat. Je voudrais terminer par cela parce que ça me tient très à cœur. Nos institutions sont indépendantes, mais l'indépendance n'est pas synonyme d'indifférence. Si nous, les responsables politiques, nous n'avons pas le courage de débattre, qui le fera? De débattre de quoi? Quelle est la bonne stratégie économique? Quelle est la bonne stratégie monétaire? Quelle est la bonne stratégie des taux de change? Quelle est la bonne stratégie des taux d'intérêt? Bien sûr, chacun – et je le dis à nos amis allemands notamment – peut avoir sa conviction. Mais personne n'a le droit d'empêcher un débat, qui est utile. Bien sûr que tout le monde veut un accord, l'accord commercial qui est en train de se négocier, mais personne ne doit avoir peur de dire que l'Europe n'a pas à être naïve. Nous devons discuter des avantages du libre-échange. Mais nous devons aussi dire aux pays émergents qu'il n'y a aucune raison pour qu'ils réclament les mêmes droits sans assumer les mêmes devoirs. Le débat européen doit être posé sans crainte. Le débat européen, nous devons l'assumer en nous respectant, mais en n'ayant pas peur de défendre nos convictions. On ne met pas en cause l'indépendance de la BCE en s'interrogeant sur le fait de savoir s'il est raisonnable qu'on porte les taux d'intérêt à 4,25% alors que les Américains ont des taux d'intérêt à 2%. On participe à un débat, un débat tranquille, où personne n'a la vérité – certainement pas moi –, mais pas forcément non plus des spécialistes qui ont à démontrer l'efficacité de leurs décisions. Voilà dans quel esprit, Mesdames et Messieurs, j'ai l'intention, avec les ministres français, d'assumer cette responsabilité. Je sais parfaitement que c'est difficile. Je sais parfaitement que, quand on est Président du Conseil, on ne défend pas les intérêts de son pays, mais les intérêts de l'Union. Je sais parfaitement, Monsieur le Président, Messieurs les Présidents, qu'on doit jouer collectif pour l'intérêt de l'Europe des 27. Eh bien j'espère que, dans six mois, chacun pourra dire: "l'Europe a progressé grâce à votre participation et grâce à votre soutien". J'ai proposé, avant les élections, aux Français, la ratification parlementaire du traité de Lisbonne. J'ai dit, avant les élections, que je n'organiserais pas de référendum en France. C'est démocratiquement que je l'ai dit aux Français; c'était un choix, trois jours avant mon élection, qui aurait pu être lourd de signification. Je ne regrette pas ce choix. Je pense profondément que les questions institutionnelles, les règles de fonctionnement en Europe, sont l'affaire des parlementaires plutôt que l'affaire du référendum. C'est un choix politique que j'assume et c'est un choix politique que j'ai assumé dans mon pays avant les élections. C'est donc un choix parfaitement démocratique. Nous avons maintenant le problème du "non" irlandais, et ce n'est certainement pas un Français qui peut porter un jugement sur le "non" irlandais, alors qu'il y a eu avant un "non" hollandais et un "non" français. Je me rendrai donc le 21 juillet, pour mon premier déplacement en tant que Président du Conseil, en Irlande pour écouter, pour dialoguer, pour essayer de trouver des solutions, et la Présidence française proposera une méthode et, je l'espère, une solution en accord avec le gouvernement irlandais, soit au mois d'octobre, soit au mois de décembre. Le problème est le suivant. Il nous faut à la fois ne pas brusquer nos amis irlandais et, en même temps, savoir dans quelles conditions et avec quel traité nous allons organiser les élections européennes de 2009. Nous avons donc un peu de temps, mais pas trop de temps. Nous devons à nos concitoyens de savoir sur quelle base nous allons organiser les élections européennes. La base sera soit Lisbonne, soit Nice. Il n'y aura pas de nouvelle conférence institutionnelle. Il n'y aura pas de nouveau traité. C'est soit Lisbonne, soit Nice."@ro18 "Vážený pán predseda, dámy a páni, je pre mňa veľkou cťou, že môžem rozprávať pred týmto Parlamentom v takom kritickom momente pre Európu. Som si plne vedomý, že všetci nesieme veľkú zodpovednosť. Ako úradujúci predseda Rady mám samozrejme veľkú zodpovednosť, ale táto zodpovednosť je pre všetkých proeurópsky orientovaných rovnaká. Smiem dodať, len aby som to celkom objasnil – je to môj názor, ale to z neho nerobí skutočnosť – že som jedným z tých, ktorí vždy podporovali európske rozširovanie. Rozšírenie v roku 2004 bolo úspešné. Rodina sa opäť zjednotila; to by sme nemali ľutovať. Avšak som jedným z tých, ktorí si vždy ľutovali to, že Európa nie je dostatočne múdra na to, aby vytvorila nové inštitúcie pred svojim rozšírením. To bola chyba, za ktorú dnes platíme. Bolo by bývalo lepšie pretvoriť inštitúcie pred rozšírením. Chcem to povedať celkom jasne. Samozrejme, že rozšírenie neľutujem. Rodina musí zostať spolu. Avšak som neústupčivý, vážený pán predseda Pöttering, že takéto chyby už ďalej nesmieme robiť. Ak sa budeme držať Zmluvy z Nice, je to Európa 27. Ak chceme rozšírenie – a ja osobne chcem – potrebujeme pred rozšírením nové inštitúcie. Kto by si bol pomyslel, že Európa so svojimi 27 členskými štátmi, bude neschopná vytvoriť si svoje vlastné inštitúcie, a že nebude mať žiadnu inú prioritu, ako pokračovať v rozširovaní? Musí to byť jasné: ak chceme rozšírenie – a my chceme rozšírenie – potom potrebujeme nové inštitúcie. Dovoľte mi dodať – a hovorím to pánovi Schulzovi – že som za to, aby sme prizvali Balkán a že naši chorvátski ako aj srbskí priatelia sú nepochybne Európanmi. Avšak tie krajiny, ktoré sú najväčšími zástancami rozširovania, nemôžu povedať: „nechceme Lisabon“, a zároveň tvrdiť: „chceme rozširovanie“. Je to Lisabon a rozširovanie. To nie je vydieranie, pretože v Európe nechceme vydieranie. Je to otázka súdržnosti, čestnosti a logiky. Pokiaľ ide o Chorvátsko, musíme pokračovať v rokovaniach, ale každý musí na seba prevziať svoje zodpovednosti. Ak sa má Európa rozširovať, a to musí, tak potom musí mať nové inštitúcie. Ďalšia poznámka: tu a tam počas európskych diskusií natrafím na ľudí, ktorí tvrdia: „no dobre, nezáleží na tom, či máme viacrýchlostnú Európu.“ Možno jedného dňa bohužiaľ budeme musieť mať viacrýchlostnú Európu, ale to môže byť len posledná možnosť. Európa draho zaplatila za to, že ju rozdelil múr hanby. Európa draho zaplatila za diktatúru, ktorá zasiahla 80 miliónov Európanov. Dobre si to premyslime pred tým, ako niekoho vynecháme. Keď sme rokovali o Lisabonskej zmluve v Bruseli, Francúzsko bojovalo za zaručenie toho, aby Poľsko mohlo zaujať svoje miesto v Lisabonskej zmluve. Ako povedať 38 miliónom Poliakov, že je oveľa jednoduchšie zbaviť sa jarma diktátorstva, pod ktorým boli a z ktorého sa sami oslobodili vďaka osobnostiam veľkého formátu, ako Lech Walesa a Ján Pavol II, ako zostať v slobodnej Európe? Táto rodina má 27 členov. Nikto by z nej nemal odísť. Musíme zapojiť všetkých členov európskej rodiny; to je prinajmenšom to, na čom bude pracovať francúzske predsedníctvo. Pokiaľ ide o ďalšie problematiky a ja verím, že pri nich dokážeme dospieť ku konsenzu, nič by nebolo horšie, ako vytvárať dojem toho, že Európa je neschopná pohnúť sa ďalej, pretože zase prechádza ďalšou inštitucionálnou drámou. Bolo by pre nás naozaj príšerné uviaznuť v takejto pasci. Odmietame inštitúcie, ktoré nás odsudzujú na to, že sme neschopní pohybu, ale zároveň Európania sú netrpezliví, pretože si myslia, že sme až príliš neschopní pohybu. Navzdory inštitucionálnemu problému, možno dokonca kvôli inštitucionálnemu problému, má Európa povinnosť konať, a to hneď teraz. To je odkaz, ktorý by sme ako francúzske predsedníctvo radi poslali Európanom. Sme v procese riešenia inštitucionálnych problémov, ale nie sme odsúdení na nečinnosť. Aké sú teda naše priority? Prvou je dokázať Európanom, že im Európa dokáže zabezpečiť ochranu. Teraz by som chcel povedať niečo o tom slove „ochrana“. Už od staroveku, kedykoľvek si ľud volil vládu, bolo to práve pre to, aby ich táto vláda ochránila. Vážený pán predseda, Európa musí poskytovať ochranu bez protekcionizmu. Protekcionizmus nás nikam nedostane. Vidieť dnes európskych občanov, ako si myslia, že Európa, ktorá vznikla na to, aby ich chránila, je viac zdrojom obáv ako ochrany, je skutočný krok späť. Preto je na nás ukázať, ako ich Európa ochráni pri riešení konkrétnych problematík. Ako môžeme dostať Európu z krízy, v ktorej sa teraz nachádza? Ako zabránime tejto neschopnosti pohybu? Ako prekonáme naše nezhody a využijeme ich tak, aby slúžili tomu istému európskemu ideálu? Tu teraz stojíme v srdci európskej demokracie. Každý jeden z vás, ktorí máte tú česť byť prítomní v tomto Parlamente, musí získať podporu svojich krajanov. Sú tu muži a ženy ľavice, centra či pravice, sú to volení zástupcovia 27 krajín. Avšak dnes musíme tieto naše rozdiely pretvoriť do sily pre oslabenú Európsku úniu. Prvou je energetický a klimatický balík. Ak existuje jedna oblasť, v ktorej naše národy nič nezmôžu, pokiaľ konajú sami, tak potom je to udržanie ekologickej rovnováhy našej planéty. Pokiaľ ide o znečisťovanie, CO a ozónovú vrstvu, hranice medzi našimi krajinami sú nepodstatné. V stávke je veľa: od stretnutia odborníkov z Medzivládneho panelu o zmene klímy (IPCC) sme si uvedomili, že sme poslednou generáciou, ktorá dokáže zabrániť katastrofe.  Posledná generácia! Ak teraz nič neurobíme, budúce generácie môžu obmedziť škodu, ale nebudú jej môcť zabrániť. Každá krajina sveta hovorí: „Sme ochotní s tým niečo robiť, pod podmienkou, že začne niekto iný.“ S takýmto zdôvodnením vnúčatá našich vnúčat už nikdy neurobia žiadne rozhodnutie. Ak my Európania čakáme na ostatných, kým začnú konať pred tým, ako začneme my, ešte sa načakáme. Vytvorili sme Európu, aby sme náš model spôsobu života ukázali svetu a bránili naše hodnoty. Medzi tieto hodnoty patrí istota, že svet bude stratený, ak sa hneď teraz nerozhodneme. Európa musí stanoviť príklad. Európa musí ísť príkladom. Máme cieľ: konferenciu v roku 2009. Touto konferenciou sa musí riadiť a organizovať fáza po skončení platnosti Kjótskeho protokolu. Európa musí do tejto fáze prísť zjednotená, rozhodnutá prijať energetický a klimatický balík. Ak nie, nebudeme mať žiadny vplyv na Číňanov, Indov, rozvíjajúce sa krajiny a Američanov, aby sa snažili pracovať na tom, na čom sme sa my dohodli. Je preto nevyhnutné, aby sme počas francúzskeho predsedníctva prijali energetický a klimatický balík predložený Komisiou. Je to náročný balík, je to zložitý balík, ale chcel by som rád apelovať na zmysel pre zodpovednosť každého z nás. Ak bude chcieť nejaká krajina znovu vyriešiť svoj vlastný konkrétny problém, vec s ktorou má problém, potom, dámy a páni, nikdy nedospejeme k dohode. Preto francúzske predsedníctvo žiada Európsky parlament, aby sa zjednotil, aby sme mohli energetický a klimatický balík prijať do šiestich mesiacov. To je priorita. Nie je to priorita ani pravicového ani ľavicového krídla, je to jednoducho zdravý rozum. Ak budeme rokovať s jedným členským štátom za druhým, nemáme žiadnu šancu uspieť. Samozrejme sú tu teraz aj záležitosti, ktoré je potrebné objasniť alebo prispôsobiť. Teraz mám predovšetkým na mysli veľmi zložitú záležitosť: konkrétne problémy pre naše podniky, na ktoré sa teraz oprávnene chystáme uvaliť pravidlá na udržanie rovnováhy našej planéty. Máme tu v Európe nastoliť nevyhnutné pravidlá na naše podniky a zároveň pokračovať v dovoze výrobkov z krajín, ktoré nedodržiavajú žiadne z tých pravidiel, ktoré sme uvalili na naše podniky? Nie je to otázkou protekcionizmu; je to záležitosť čestnosti, spravodlivosti a odmietnutím správať sa naivne. Toto je problémom rozhodnutia týkajúceho sa hraničného mechanizmu. Mali by existovať voľné kvóty alebo mechanizmy na prispôsobenie? Neviem, ale v každom prípade to musíme prediskutovať. Druhá otázka: Chápem, že pre niektoré krajiny – mám na mysli predovšetkým tie, ktoré sa k nám pripojili v roku 2004, ktoré pokiaľ ide o energiu vo veľkej miere závisia od fosílnych palív – sú tieto úsilia, ktoré sa od nich vyžadujú, značne veľké. Tieto krajiny nám hovoria: „rástli sme 10 rokov, prosím, neberte nám to.“ Je nepochybné, že existuje spôsob, ako zapojiť všetkých a s predsedom Komisie na tom musíme pracovať, aby si všetci uvedomili, že sa tým nevystavia recesii, biede, chudobe a nezamestnanosti. Tento energetický a klimatický balík je pre nás absolútnou prioritou. Svet nepočká; Európa musí ukázať cestu. Druhý bod: z 27 krajín patrí teraz 24 do schengenského priestoru; inými slovami, 24 krajín z 27. Hovoríte 23? OK, potom 23, ale stále to nie je také zlé. To nezahŕňa krajiny, ktoré nie sú členmi Európskej únie, ale – a to je dôvod, prečo často vedieme diskusie – sú súčasťou schengenského priestoru. Takže čo to znamená? To znamená, že sme rozhodli o úplnej slobode pohybu medzi krajinami schengenského priestoru. Rád by som chcel povedať predsedom politických skupín a členom parlamentu, že sme vo Francúzsku spolu s Bernardom Kouchnerom a Jean-Pierrom Jouyetom prijali rozhodnutie, ktoré nebolo ľahké. Od 1. júla už neexistujú žiadne prekážky, ktoré bránili vstupu na francúzsky trh práce, keďže som oznámil, že zruším všetky obmedzenia, ktoré stanovili moji predchodcovia. Každý pracovník z akejkoľvek krajiny EÚ môže prísť a pracovať vo Francúzsku. Z týchto rozdielov musíme urobiť príležitosť, ako uistiť európskych občanov, ktorí sú znepokojení. Musíme udržovať demokraciu pri živote, čo znamená, že sa musíme zapojiť do diskusie a zároveň vytvárať obraz Európy, ktorá odmieta túto neschopnosť pohybu. Každý musí byť zapojený do európskej rodiny, každý z jej 27 členských štátov, nikto z nej nesmie odísť. Sme len pár mesiacov od dôležitého dátumu pre Európsky parlament. Je pochopiteľné, že by si toho mali byť všetci vedomí. Zároveň musíme dnes ráno pôsobiť dojmom, že Európa pracuje pre každého. Nebolo to také jednoduché; nebolo to také ľahké. V každom prípade, a francúzski poslanci ma opravia, ak sa mýlim, ma varovali, že to bude katastrofa, ak oznámim toto rozhodnutie. Ako zvyčajne, prijali sme toto rozhodnutie a žiadna katastrofa sa neudiala. Nepotešila ma diskusia o neslávnom „poľskom inštalatérovi“, čo naozaj nerobilo dobré meno ani mojej krajine ani Európe. To nie je dôvod, prečo sme vybudovali Európsku úniu. Napriek tomu, teraz keď už viac nemáme medzi sebou žiadne hranice, je to spravodlivé, je to rozumné, aby každý jeden z nás pokračoval v rozhodovaní o svojej vlastnej prisťahovaleckej politike, bez ohľadu na obmedzenia ostatných? Európsky pakt o imigrácii a azyle je dôležitým dokumentom pre francúzske predsedníctvo z dvoch dôvodov. Prvým z nich – a môžem sa najskôr obrátiť na ľavú stranu Parlamentu – je ten, že ak všetci budeme mať, ak všetky európske krajiny budú mať európsku prisťahovaleckú politiku, odstránime tak imigráciu z vnútroštátnych diskusii, kde extrémisti zneužívajú chudobu a strach, aby tak slúžili hodnotám, ktoré nám nie sú vlastné. Jediný spôsob, ako dospieť k zodpovednej diskusii o imigrácii, je vytvoriť z nej európsku politiku. Už žiadne zaslepené bočné úmysly, ktoré by nútili krajiny s rozdielnymi citlivými otázkami, aby spolu pracovali. Za prioritu považujem to, čo navrhol Brice Hortefeux a schválili všetci ministri a mali by prediskutovať výbory stálych zástupcov a Európska rada. Dokážeme tým, že Európa nechce byť pevnosťou, že Európa neodmieta ľudí, že Európa potrebuje migrujúcich robotníkov, ale že Európa nemôže vziať každého, kto by chcel prísť do Európy. Dovoľte mi dodať, že pokiaľ ide o politický azyl, je nelogické, že jeden človek môže predložiť 27 žiadostí v 27 demokratických krajinách a na rovnaký problém nedostane zakaždým tú istú odpoveď. Dovoľte mi dodať, že pokiaľ ide o rozvoj s Afrikou, budeme silnejší, ak budeme pracovať spolu; toto je druhá priorita francúzskeho predsedníctva. Tretia priorita: chceme presadiť koncept, o ktorom sa v Európe často rozpráva, ale ktorý len pomaly napreduje, a tým je európska obrana. Som si dobre vedomý toho, že pokiaľ ide o túto záležitosť, obklopuje ju veľa sporov, ale dovoľte mi povedať vám to, v čom verím. Ako si myslíte, že sa Európa môže stať politickou mocnosťou a nechať sa počuť, ak nedokáže brániť samu seba a rozvinúť zdroje na podporu tejto politiky? Vezmite si príklad Kosova, ktorý pre mňa znamená úspešný príbeh Európskej únie. Toto je európsky problém, ktorý musia vyriešiť Európania. Ako v tom môžu Európania pokračovať, ak nezískajú vojenské a ľudské zdroje na to, aby podporili rozhodnutia, ktoré sme spolu prijali? Ako si myslíte, že sa Európa môže stať najúspešnejšou hospodárskou oblasťou sveta, ak sa nedokáže sama brániť? Áno, máme NATO! Nemalo by napadnúť nikomu, prinajmenšom nie mne, aby spochybňoval prospešnosť NATO. Nie je to otázka voľby medzi európskou obrannou politikou alebo NATO, ale byť v NATO – v spojení s Američanmi – a mať samostatnú európsku obrannú politiku. Sú to tieto dve spolu, nie jedna namiesto druhej. Dovoľte mi dodať, že nemôžeme pokračovať v tom, že máme Európu, ktorá zabezpečuje svoju bezpečnosť na základe prispievania len štyroch či piatich krajín, s tým, že ostatné krajiny sa spoliehajú len na snahu týchto štyroch alebo piatich krajín. Členské štáty nemôžu pokračovať v tom, že budú samostatne budovať svoje vlastné lietadlá, že budú mať zbrojné priemysle, ktoré si medzi sebou konkurujú až do takej miery, že sa zruinujú a skôr či neskôr oslabia, len preto, že nie sú dostatočne silné na to mať európsku obrannú politiku. Zažil som jednoduchšie situácie, ako je tá, v ktorej sa dnes Európa nachádza. Ak môžem úprimne povedať, som si vedomý toho, že ako úradujúci predseda Rady musím hovoriť v mene všetkých, musím brať do úvahy city všetkých a zároveň prichádzať so správnymi riešeniami. Štvrtá priorita: mimoriadne zložitá problematika spoločnej poľnohospodárskej politiky. Teraz sa dostávam k mojim záverom, ktoré sú s týmto späté. Je to presne preto, že je zložité sa o tom teraz rozprávať. Som si celkom vedomý toho, že tu medzi nami máme poľnohospodárske štáty, ktoré vrúcne bránia prácu svojich poľnohospodárov a zároveň aj štáty, ktoré si myslia, že táto politika je príliš nákladná. Dámy a páni, dovoľujem si apelovať na váš zdravý rozum. V roku 2050 bude mať svet 9 miliárd obyvateľov. Už teraz však 800 miliónov ľudí zomiera od hladu. Každých 30 sekúnd zomiera od hladu jedno dieťa. Je pochopiteľné žiadať od Európy, aby znížila svoju poľnohospodársku produkciu v dobe, kedy svet tak veľmi potrebuje potraviny? Nemyslím si, že je to pochopiteľné. Tu nejde o francúzske poľnohospodárstvo; je to o zdravom rozume. Dovoľte mi dodať ešte druhú poznámku: bez ohľadu na to, či je vaša krajina poľnohospodársky orientovaná, potravinová bezpečnosť sa týka každého. Dá sa pochopiť to, že pre našich chovateľov a poľnohospodárov oprávnene stanovíme pravidlá vysledovania a bezpečnostné pravidlá, a pritom pokračujeme v dovoze mäsa do Európy z krajín, ktoré nedodržujú žiadne z pravidiel, ktoré my stanovujeme pre našich poľnohospodárov? Tretia poznámka: poľnohospodárske ceny nikdy neboli také vysoké. Teraz je ten správny čas hovoriť o cenách, hovoriť o dotáciách a hovoriť o preferenciách Spoločenstva. Takisto si myslím, že medzi kontrolou stavu a finančnou arbitrážou spoločnej poľnohospodárskej politiky by sme sa mohli dohodnúť o určitých koncepciách, ako je napríklad potravinová dostatočnosť a potravinová bezpečnosť pre Európu. Dámy a páni, takisto sú tu aj ďalšie problematiky: sociálna dimenzia je napríklad obrovskou záležitosťou. Poviem jednu poznámku. Niekedy vidím určitý rozpor: niekedy sa stretávame s názorom, ktorý je zameraný len na jeden cieľ, a to že Európa by sa nemala do všetkého miešať a že by Európa mala zasahovať len v tých oblastiach, ktoré sa jej priamo týkajú. Avšak tí ľudia, ktorí obviňujú Európu z toho, že strká svoj nos do všetkého, sú presne tí istí, ktorí prví prehovoria, keď nerozprávame o sociálnej dimenzii. Až doteraz chceli vždy členské štáty, aby sociálna politika bola predovšetkým vnútroštátnou kompetenciou, pretože dôchodky a zdravotná starostlivosť sú v prvom rade vnútroštátnymi problematikami. Dámy a páni, máme mnohé sociálne smernice, na ktorých pán predseda Barroso zapracoval, aby sa dostali do programu. Mám na mysli tie, ktoré sa týkajú zamestnaneckých rád, pracovných pomerov na dobu určitú a množstva základných pravidiel, ktoré sa zaviedli pre každého v Európe. Francúzske predsedníctvo z toho urobí svoju prioritu. Ďalšie témy by sa takisto mali dostať do programu francúzskeho predsedníctva, hoci nie sú v rámci európskej kompetencie. Dovoľte mi uviesť príklad niečoho, čo sa dotýka nás všetkých: Alzheimerova choroba. Pán Cohn-Bendit, nikdy by mi nenapadlo, že niekto taký mladý ako ste vy by už mohol byť zasiahnutý touto chorobou, ktorá, hoci vás sa teraz netýka, postihuje milióny Európanov. Tieto milióny Európanov sú pre mňa rovnako dôležití ako vaše zdravie. Prvá poznámka: máme inštitucionálny problém. Vedúci predstavitelia štátov a vlád sa pri Lisabonskej zmluve snažili dospieť ku kompromisu. Nikto nepovedal, že Lisabonská zmluva vyrieši všetky naše problémy, ale bola a zostáva prejavom kompromisu prijateľného pre všetkých. Ja som ako prezident Francúzskej republiky musel vyrovnať so svojimi zodpovednosťami. Francúzsko v roku 2005 hlasovalo za „nie“, a to spôsobilo pre Francúzsko problém. Dámy a páni, tieto problematiky, ktoré musíme riešiť, sú veľmi zložité a komplexné, preto sa snažme poskytnúť každému predstavu o tom, že na tom pracujeme bez akýchkoľvek bočných úmyslov či predsudkov. Práve to sa od nás očakáva. Subsidiarita samozrejme znamená, že toto nepatrí do európskej kompetencie. Napriek tomu by som chcel, aby francúzske predsedníctvo zorganizovalo stretnutie odborníkov zo všetkých európskych krajín, aby sme sa mohli podeliť o najlepšiu prax, aby mohli naši výskumníci dať dokopy svoje zručnosti a zistiť viac o tejto chorobe, a aby sme spolu mohli nájsť riešenie. Len si predstavte, čo by potom Európania povedali o Európe: to je spôsob, ako vyliečiť tieto strašné choroby. Čo som povedal o Alzheimerovej chorobe by sa mohli vzťahovať aj na rakovinu, ktorá rozdeľuje rodiny. Neexistuje žiadny dôvod, prečo by mal každý pracovať sám za seba pri hľadaní liečby rakoviny, keď spolu máme viac zdrojov a sme spolu silnejší. Nakoniec, pokiaľ ide o kultúru a šport, dovoľte mi povedať, že je veľkou chybou nerozprávať o záležitostiach, ktoré ovplyvňujú každodenné životy Európanov. Máme tu európsku kultúrnu výnimku. Z kultúry musíme urobiť súčasť každodennej diskusie v Európe. Svet sa nemusí klaňať jednému jazyku ani jednej kultúre. Musíme jasne riešiť otázku sadzieb DPH z videí a CD, ako to bolo v prípade sadzby DPH z kníh, ktorú ste stanovili. Pokiaľ ide o šport, ktorý prekračuje aj politické rozpory, dovoľte mi povedať, že by som chcel, aby tak, ako existuje kultúrna výnimka, existovala v Európe aj športová výnimka. Podporujem slobodu pohybu jednotlivcov a tovaru, ale neschvaľujem myšlienku, že by sme mali spoplatniť naše futbalové kluby, čím by sa oslabili investície, ktoré mnohé kluby vkladajú do mladých chlapcov, ktorí by mali ostať v kluboch z tréningových dôvodov. Športová výnimka, ktorá by znamenala, že šport sa neviaže na trhové hospodárstvo, by mala mať podporu všetkých poslancov Parlamentu. Na záver, dámy a páni, pán predseda, by som chcel zakončiť – ospravedlňujem sa, že som určite hovoril pridlho – poslednou poznámkou. Viem, kam bude mieriť táto moja poznámka: do bijúceho srdca európskej demokracie. Európa si toho veľa vytrpela. Predovšetkým trpela zbabelosťou niektorých z nás, ktorí boli veľmi spokojní, keď nechali Európu platiť za svoje zodpovednosti, ktoré boli v skutočnosti zodpovednosťami politických predstaviteľov, ktorí sa neodvážili pred svojou verejnosťou vziať na seba zodpovednosť za rozhodnutia, ktoré odmietli brániť v Bruseli. Je to zbabelosť. To hovorím predsedovi Európskeho parlamentu a predsedovi Komisie: predsedníctvo s vami bude spolupracovať. Ak niektorý členský štát nesúhlasí, nech prehovorí. Ako som povedal poľskému prezidentovi, on sám rokoval o Lisabonskej zmluve, dal svoje slovo a toto slovo sa musí dodržať. Nejde o otázku politiky, ale o otázku morálky. Avšak Európa trpela aj niečím iným. Európa trpela nedostatkom diskusie. Chcel by som zakončiť práve týmto, pretože to považujem za veľmi dôležité. Naše inštitúcie sú nezávislé, ale nezávislosť neznamená ľahostajnosť. Ak my, politickí predstavitelia, nemáme odvahu diskutovať, kto potom? Diskutovať o čom? Aká ja správna hospodárska stratégia? Aká ja správna monetárna stratégia? Aká ja správna stratégia devízových kurzov? Aká ja správna stratégia úrokových sadzieb? Samozrejme každý má právo mať svoje vlastné presvedčenia, a toto hovorím obzvlášť našim nemeckým priateľom. Avšak nikto nemá právo zabrániť diskusii, konštruktívnej diskusii. Samozrejme všetci chceme dohodu, ako je obchodná dohoda, ktorá je momentálne vo fáze rokovaní. Avšak nikto sa nesmie báť povedať, že Európa nesmie byť naivná. Musíme diskutovať o výhodách voľného obchodu, ale takisto musíme rozvíjajúcim krajinám povedať, že nemajú právo požadovať také isté práva, ak pre nich neplatia rovnaké povinnosti. Nesmieme sa báť uskutočniť európsku diskusiu. Musíme sa zapojiť do dôstojnej európskej diskusie, ale nesmieme sa báť brániť naše presvedčenia. Nespochybňujeme nezávislosť ECB, ak sa pýtame, či je rozumné zvýšiť úrokovú sadzbu na 4,25 %, keď úroková sadzba USA je vo výške 2 %. Diskutujeme. Pokojná diskusia, kde niekto nemá monopol na pravdu. Ja určite nie, ani odborníci, ktorí musia preukázať účinnosť svojich rozhodnutí. Práve v tomto duchu, dámy a páni, máme spolu s francúzskymi ministrami v úmysle niesť túto zodpovednosť. Viem, že je to zložité. Viem, že keď ste úradujúcim predsedom Rady, nebránite záujmy svojej krajiny, ale záujmy Únie. Viem, pán predseda, predsedovia, že musíme spolupracovať ako tím v záujme Európy 27, a ja dúfam, že o šesť mesiacov bude môcť každý povedať: „Európa pokročila vďaka nášmu zapojeniu sa a podpore.“ Pred voľbami som francúzskemu ľudu ponúkol parlamentnú ratifikáciu Lisabonskej zmluvy. Pred voľbami som povedal, že vo Francúzsku neusporiadam referendum. To som ľuďom vo Francúzsku povedal v demokratickom duchu, bolo to rozhodnutie,  ktoré som urobil tri dni pred tým, ako som bol zvolený, čo mohlo mať veľký význam. Túto voľbu neľutujem. Skutočne si myslím, že inštitucionálne záležitosti, spôsob, ako riešime veci v Európe, majú byť skôr v rukách členov parlamentu ako v referende. Ja robím politické rozhodnutia a je to politické rozhodnutie, ktoré som pred voľbami urobil vo svojej vlastnej krajine. Preto je to dokonale demokratické. Teraz máme problém s írskym hlasovaním za „nie“. Francúz by v žiadnom prípade nemal odsudzovať tento výsledok, vzhľadom na predchádzajúce holandské a francúzske hlasovanie za „nie“. Preto 21. júla po prvýkrát ako úradujúci predseda Rady navštívim Írsko, aby som si ich vypočul, zapojil sa do dialógu a pokúsil sa nájsť riešenia. Francúzske predsedníctvo navrhne spôsob a ja dúfam, že aj rozhodnutie vo forme dohody s írskou vládou buď v októbri alebo v decembri. Problémom je: musíme sa vystríhať nátlaku na našich írskych priateľov a zároveň stanoviť, za akých podmienok a s akou zmluvou budeme organizovať európske voľby v roku 2009. Máme preto ešte trochu času, ale zase nie tak veľa. Dlžíme našim spoluobčanom informáciu o tom, na akom základe budeme organizovať európske voľby. Týmto základom bude buď Lisabonská zmluva alebo Zmluva z Nice. Už sa nebude konať nijaká nová inštitucionálna konferencia. Nebude žiadna nová zmluva. Bude to buď Lisabon alebo Nice."@sk19 "Gospod predsednik, gospe in gospodje, v veliko čast mi je, da bom nagovoril vašo skupščino v tako kritičnem trenutku za Evropo. Dobro se zavedam, da vsi nosimo veliko odgovornost. Seveda imam kot predsedujoči Svetu veliko odgovornost, a je odgovornost vseh zagovornikov Evrope enaka. Če smem dodati, da bom popolnoma jasen, pri čemer gre za moje mnenje, zaradi česar to še ni resnica, da sem eden od tistih, ki so vedno podpirali evropsko širitev. Širitev leta 2004 je bila uspešna. Družina je ponovno združena; tega ne bi smeli obžalovati. Vendar sem eden od tistih, ki so vedno želeli, da bi bila Evropa dovolj modra, da bi pred širitvijo ustanovila nove institucije. To je bila napaka, pri čemer zanjo plačujemo še danes. Pogumneje bi bilo ustanoviti institucije pred širitvijo. Glede tega bi bil rad popolnoma jasen. Seveda ne obžalujem širitve. Družina mora ostati skupaj. Vendar sem odločen, predsednik Pöttering, da ne smemo znova ponoviti istih napak. Če se držimo pogodbe iz Nice, je to Evropa 27 držav. Če hočemo širitev, pri čemer jo jaz osebno hočem, pred širitvijo potrebujemo nove institucije. Kdo bi si mislil, da bo Evropa s 27 državami članicami nesposobna vzpostaviti svoje institucije in da bo njena edina prednostna naloga nadaljevanje širitve? Zadeve morajo biti jasne: če hočemo širitev, in temu je tako, potrebujemo nove institucije. Dodam naj, pri čemer to pravim gospodu Schulzu, da podpiram vključevanje Balkana in da so naši hrvaški prijatelji tako kot naši srbski prijatelji nedvomno Evropejci. Vendar večina držav, ki podpira širitev, ne more govoriti „nočemo lizbonske pogodbe“, hkrati pa trditi „hočemo širitev“. To je lizbonska pogodba in širitev. To ni izsiljevanje, ker se v Evropi ne ukvarjamo z izsiljevanjem. To je vprašanje doslednosti, poštenosti in logike. Kar zadeva Hrvaško, moramo torej nadaljevati pogajanja, a vsi morajo nositi svojo odgovornost. Če bo Evropa zrasla, kar mora, se mora to zgoditi z novimi institucijami. Drugič: občasno v evropskih razpravah kdo reče „poglejte, saj ni važno, ali imamo Evropo več hitrosti“. Mogoče bomo en dan žal morali imeti Evropo več hitrosti, a to je lahko le zadnja možnost. Evropa je drago plačala za ločitev z zidom sramote. Evropa je drago plačala za diktatorstvo, ki ga je trpelo 80 milijonov Evropejcev. Dobro premislimo, preden koga pustimo za sabo. Ko smo se pogajali o lizbonski pogodbi v Bruslju, se je Francija borila, da bi zagotovila, da bi Poljska lahko prevzela njeno mesto v lizbonski pogodbi. Kako lahko povemo 38 milijonom Poljakom, da se je veliko lažje otresti spon diktatorstva, ki jim je vladalo in ki so se ga osvobodili po zaslugi pomembnih ljudi, kot sta Lech Walesa in Janez Pavel II., kot ostati v svobodni Evropi? Ta družina ima 27 članov. Nihče ne bi smel biti zapostavljen. Vsi v evropski družini morajo biti vključeni; vsaj za to si prizadeva francosko predsedstvo. Glede drugih vprašanj, pri čemer menim, da o njih lahko dosežemo soglasje, ne bi moglo biti ničesar hujše od tega, da Evropa daje vtis nepremičnosti, ker preživlja še eno institucionalno dramo. Grozno bi se bilo ujeti v to past. Zavračamo institucije, ki nas obsojajo na nepremičnost, a hkrati so Evropejci nepotrpežljivi, ker mislijo, da smo preveč nepremični. Ne glede na institucionalno težavo, morda celo zaradi nje, je Evropa dolžna ukrepati, in sicer zdaj. To je sporočilo, za katerega si francosko predsedstvo želi, da ga pošljemo Evropejcem. Smo v procesu reševanja institucionalnih težav, pri čemer nismo obsojeni na neukrepanje. Katere so torej naše prednostne naloge? Prva je pokazati Evropejcem, da jih Evropa lahko zaščiti. Zdaj bi rad povedal nekaj o besedi „zaščita“. Od antičnih časov so ljudje volili vlade zato, da bi jih ta vlada lahko zaščitila. Gospod predsednik, Evropa mora nuditi zaščito brez protekcionizma. Protekcionizem ne vodi nikamor. Sedanje mnenje evropskih državljanov, da je Evropa, ki je bila ustanovljena za njihovo zaščito, vir skrbi in ne zaščite, je resnični korak nazaj. Torej je odvisno od nas, da pokažemo, kako jih bo Evropa zaščitila glede konkretnih vprašanj. Kako bomo Evropo rešili krize, v kateri se je znašla? Kako bomo preprečili nepremičnost? Kako bomo premagali naša nestrinjanja in jih uporabili, da bi služili istemu evropskemu idealu? Tu stojimo v osrčju evropske demokracije. Vsak od vas, ki ima čast sedeti v tem parlamentu, je moral dobiti podporo svojih rojakov. Moški in ženske so na levi, v sredini, na desni; to so izvoljeni predstavniki iz 27 držav. Vendar moramo danes medsebojne razlike spremeniti v moč za Evropsko unijo v težavah. Prvo vprašanje je energetski in podnebni paket. Če obstaja eno področje, na katerem naši državljani ne morejo storiti ničesar, če ukrepajo sami, je to ohranjanje ekološkega ravnovesja našega planeta. Kar zadeva onesnaževanje, CO in ozonski plašč, so meje med našimi državi nepomembne. Veliko je ogroženega: po srečanju strokovnjakov medvladnega foruma o podnebnih spremembah smo spoznali, da smo zadnja generacija, ki lahko prepreči katastrofo. Zadnja generacija. Če zdaj ne ukrepamo, bodo morda prihodnje generacije lahko omejile škodo, a je ne bodo mogle zaustaviti. Vse države na svetu pravijo: „Pripravljeni smo ukrepati pod pogojem, da začnejo ostali.“ S takim razmišljanjem vnuki naših vnukov ne bodo doživeli sprejetih odločitev. Če bomo Evropejci čakali, da ukrepajo drugi, preden ukrepamo sami, bomo morda dolgo čakali. Evropo smo ustvarili, da bi naš model civilizacije popeljali v svet in branili naše vrednote. Med temi vrednotami je gotovost, da je svet obsojen na propad, če takoj ne sprejmemo odločitve. Evropa mora postaviti zgled. Evropa mora dajati zgled. Imamo cilj: konferenco leta 2009. Ta konferenca mora upravljati in organizirati fazo po kjotskem protokolu. Evropa mora vanjo vstopiti združena ter odločena, da sprejme energetski in podnebni paket. Če tega ne storimo, ne bomo imeli spodbude, da Kitajce, Indijce, države v razvoju in Američane pripravimo do prizadevanja, o katerem smo se dogovorili. Zato je bistveno, da v okviru francoskega predsedovanja sprejmemo energetski in podnebni paket, ki ga je predložila Komisija. To je zahteven paket, težaven paket, pri čemer želim nagovoriti čut za odgovornost vseh vas. Če se bo vsaka država hotela ponovno pogajati o svojih lastnih strahovih, zadevah, s katerimi ima težave, potem, gospe in gospodje, ne bomo nikoli dosegli sporazuma. Zato francosko predsedstvo prosi Evropski parlament, da ga podpre, da se bo lahko energetski in podnebni paket sprejel v naslednjih šestih mesecih. To je prednostna naloga. To ni desničarska ali levičarska prednostna naloga, to je preprosto zdrav razum. Če se bomo pogajali z vsako državo članico posebej, nimamo možnosti za uspeh. Zdaj je seveda treba pojasniti ali prilagoditi nekaj točk. Mislim zlasti na zelo težko zadevo: tj. težave za naša podjetja, ki jim bomo upravičeno naložili pravila za ohranjanje ravnovesja planeta. Ali bi morali v Evropi postaviti osnovna pravila našim podjetjem in hkrati nadaljevati z uvozom izdelkov iz držav, ki ne upoštevajo nobenega pravila, ki jih postavljamo našim podjetjem? To ni stvar protekcionizma; to je stvar poštenosti, pravice in zavračanja naivnosti. Obstaja težava odločanja o mejnem mehanizmu. Bi morale obstajati brezplačne kvote ali mehanizmi prilagodljivosti? Ne vem, a v vsakem primeru moramo razpravljati o tem. Drugo vprašanje: razumem, da so za nekatere države, pri čemer mislim zlasti na tiste, ki so se nam pridružile leta 2004, ki so na področju energije v veliki meri odvisne od fosilnih goriv, prizadevanja, ki jih zahtevamo od njih, znatna. Te države nam pravijo: „Deset let smo doživljali rast; prosimo, ne vzemite nam tega.“ Nedvomno obstaja način, da vključimo vse, pri čemer moramo s predsednikom Komisije delati na tem, da bodo vsi spoznali, da ne bodo obsojeni na recesijo, bedo, revščino in brezposelnost. Ta energetski in podnebni paket je nedvomna prednostna naloga za nas. Svet ne more čakati; Evropa mora pokazati pot. Drugič: od 27 držav jih je zdaj 24 v schengenskem območju; z drugimi besedami, 24 držav od 27. 23, pravite? Prav, 23, kar še vedno ni slabo. To ne vključuje držav, ki niso članice Evropske unije, ampak, pri čemer imamo zato pogosto razprave, so del schengenskega območja. Kaj to pomeni? To pomeni, da smo se odločili za popolno svobodo gibanja med državami schengenskega območja. Voditeljem političnih skupin in poslancem Parlamenta želim povedati, da smo v Franciji z Bernardom Kouchnerjem in Jean-Pierre Jouyetom sprejeli odločitev, ki ni bila lahka. Od 1. julija ni bilo več ovir, ki bi preprečevale dostop do francoskega trga dela, ker sem razglasil, da bom odpravil vse omejitve, ki so jih sprejeli moji predhodniki. Vsak delavec iz katere koli države EU lahko pride in dela v Franciji. Te razlike moramo spremeniti v priložnost za pomiritev evropskih državljanov, ki so zaskrbljeni. Demokracijo moramo ohraniti pri življenju, kar pomeni, da moramo o tem razpravljati in hkrati ustvariti podobo Evrope, ki zavrača nepremičnost. Vsak mora sodelovati v evropski družini s 27 državami članicami; nihče ne sme biti zapostavljen. Le nekaj mesecev nas loči od pomembnega datuma za Evropski parlament. Razumno je, da se tega vsi zavedajo. Hkrati moramo to jutro dati vtis, da Evropa deluje za vse. To ni bilo tako preprosto; ni bilo tako lahko. V vsakem primeru, pri čemer naj me francoski poslanci Evropskega parlamenta popravijo, če se motim, mi je bilo povedano, da bi bilo katastrofalno, če bom objavil to odločitev. Kot ponavadi smo sprejeli to odločitev, pri čemer ni prišlo do katastrofe. Nisem bil vesel spora glede zloglasnega „poljskega vodovodnega inštalaterja“, kar moji državi in pravzaprav Evropi ni prineslo dobrega imena. Evropske unije nismo zgradili zaradi tega razloga. Vseeno, ali je zdaj, ko med nami ni več meja, pošteno in razumno, da se vsak posebej odločimo o lastni politiki priseljevanja ter ne upoštevamo omejitev drugih? Evropski pakt o priseljevanju in azilu je osnovni dokument za francosko predsedstvo zaradi dveh razlogov. Prvi od teh, pri čemer naj se najprej obrnem na levo stran dvorane, je, da bi v primeru, če bi vse evropske države imele evropsko politiko priseljevanja, odstranili priseljevanje iz nacionalnih razprav, kjer ekstremisti uporabljajo revščino in strah za služenje vrednotam, ki niso naše. Edini način za odgovorno razpravo o priseljevanju je, da jo spremenimo v evropsko politiko. Nič več strankarskih prikritih motivov, ki države z različnimi občutljivimi vprašanji silijo v skupno delo. Kar predlaga Brice Hortefeux, pri čemer so to odobrili vsi ministri ter bi se o tem moralo razpravljati v odboru stalnih predstavnikov in Evropskem svetu, se mi zdi prednostna naloga. Pokazalo bo, da Evropa noče biti trdnjava, da Evropa ne zavrača vstopa ljudi, da Evropa potrebuje delavce migrante, a Evropa ne more sprejeti vsakega, ki bi rad prišel v Evropo. Naj dodam, da glede političnega azila ni logično, da posameznik pošlje 27 prošenj v 27 demokratičnih držav, pri čemer ne dobi vsakič enakega odgovora na isto težavo. Naj dodam, da bomo za razvoj Afrike močnejši, če delamo skupaj; to je druga prednostna naloga francoskega predsedstva. Tretja prednostna naloga: hočemo nadaljevati koncept, o katerem se je pogosto govorilo v Evropi, a zdaj počasi napreduje, to je evropska obramba. Dobro se zavedam, da obstaja veliko nestrinjanja glede tega vprašanja, a naj vam povem, kaj menim. Kako mislite, da lahko Evropa postane politična sila in izraža svoje mnenje, če se ne more braniti ter uporabiti sredstev za podporo svoje politike? Oglejte si na primer Kosovo, ki je zame uspešna zgodba Evropske unije. To je evropska težava, ki jo morajo rešiti Evropejci. Kako lahko Evropejci nadaljujejo s tem, če ne dobijo vojaških in človeških sredstev, s katerimi bi podprli odločitve, ki smo jih sprejeli skupaj? Kako mislite, da lahko Evropa postane najuspešnejše gospodarsko območje na svetu, če se ne more braniti? Da, imamo Nato. Nihče ne pomisli na to, še najmanj jaz, da bi oporekal uporabnosti Nata. Ne gre za izbiro med evropsko obrambno politiko ali Natom, ampak za imeti Nato – zavezništvo z Američani – in avtonomno evropsko varnostno politiko. Oboje skupaj in ne eno namesto drugega. Naj dodam, da Evropa ne more še naprej zagotavljati svoje varnosti na osnovi prispevkov le štirih ali petih držav, pri čemer se ostale države zanašajo le na prizadevanja teh štirih ali petih držav. Države članice ne morejo še naprej ločeno sestavljati lastnih zrakoplovov in imeti oboroževalnih industrij, ki tekmujejo druga z drugo do točke propada in so navsezadnje oslabljene preprosto zato, ker niso dovolj močne, da bi imele evropsko obrambno politiko. Videl sem že lažje razmere od teh, v katerih se je zdaj znašla Evropa. Rad bi se svobodno izražal ob zavedanju, da moram kot predsedujoči Svetu govoriti v imenu vseh, upoštevati občutljivost vseh in hkrati poiskati prave odgovore. Četrta prednostna naloga: izredno težavno vprašanje skupne kmetijske politike. Zdaj prihajam do svoje sklepne ugotovitve, ki je povezana s tem. Ravno zato, ker je težko, moramo govoriti o tem. Popolnoma se zavedam, da so med nami kmetijske države, ki bojevito branijo delo svojih kmetov, in hkrati države, ki mislijo, da je ta politika predraga. Gospe in gospodje, nagovarjam vaš zdrav razum. Leta 2050 bo svet imel 9 milijard prebivalcev. Že zdaj 800 milijonov ljudi umira zaradi stradanja. Vsakih 30 sekund zaradi izstradanosti umre otrok. Ali je razumno prositi Evropo, naj zmanjša svojo kmetijsko proizvodnjo v času, ko svet tako zelo potrebuje živila? Mislim, da to ni razumno. Ne gre za francosko kmetijstvo; gre za zdrav razum. Naj dodam še nekaj: ne glede na to, ali je vaša država kmetijska, varnost oskrbe s hrano zadeva vse. Ali je razumno upravičeno nalagati pravila o sledljivosti in varnosti našim rejcem in kmetom ter še naprej v Evropo uvažati meso iz drugih držav, ki ne upoštevajo pravil, ki jih nalagamo našim kmetom? Tretja točka: cene kmetijskih proizvodov še nikoli niso bile tako visoke. Prav zdaj je pravi čas za govor o cenah, subvencijah in prednostni nalogi Skupnosti. Mislim tudi, da se bomo s sistematskim pregledom skupne kmetijske politike in finančno arbitražo lahko strinjali o nekaterih konceptih, kot sta zadostnost hrane ter varnost oskrbe s hrano za Evropo. Gospe in gospodje, obstaja veliko drugih tem: socialna razsežnost je na primer pomembno vprašanje. Poudariti želim naslednje. Včasih vidim nekakšno protislovje: včasih obstaja odločno stališče, da se Evropa ne bi smela vmešavati v vse in da bi morala posredovati le na področjih, ki jo zadevajo. Vendar se prav tisti, ki Evropo obtožujejo, da se vtika v vse, prvi oglasijo, ko ne govorimo o socialni razsežnosti. Do zdaj so države članice vedno hotele, da je socialna politika predvsem v pristojnosti držav, ker so pokojnine in zdravstvena oskrba pretežno nacionalna vprašanja. Gospe in gospodje, obstajajo številne socialne direktive, pri čemer je predsednik Barroso dobro ravnal, da jih je uvrstil na program. Mislim na tiste o svetih delavcev, začasnem delu in številnih osnovnih pravilih, ki jih je treba naložiti vsem v Evropi. Za francosko predsedstvo bo to prednostna naloga. Tudi druge zadeve bi bilo treba uvrstiti na program francoskega predsedstva, čeprav niso v pristojnosti Evrope. Naj navedem primer nečesa, kar vpliva na vse nas: Alzheimerjeva bolezen. Gospod Cohn-Bendit, nikoli ne bi pomislil na to, da bi nekoga tako mladega, kot ste vi, že prizadela ta bolezen, ki, čeprav ne vpliva na vas, vpliva na milijone Evropejcev. Ti milijoni Evropejcev mi pomenijo prav toliko kot vaše zdravje. Prva ugotovitev: imamo institucionalno težavo. Predsedniki držav ali vlad so skušali poiskati kompromis za lizbonsko pogodbo. Nihče ni rekel, da bo lizbonska pogodba rešila vse naše težave, a je bila in ostaja izraz kompromisa, ki je sprejemljiv za vse. Jaz sem se kot predsednik Francoske republike moral soočiti s svojo odgovornostjo. Francija je glasovala proti leta 2005, pri čemer je to povzročilo težavo za Francijo. Gospe in gospodje, vprašanja, o katerih moramo razpravljati, so zelo težka in zapletena; vsem skušajmo sporočiti, da tega ne počnemo s skritimi nameni ali predpostavkami. To se pričakuje od nas. Seveda subsidiarnost pomeni, da to ni v pristojnosti Evrope. Vseeno želim, da francosko predsedstvo organizira srečanje vseh specialistov iz vseh evropskih držav, da lahko delimo najboljšo prakso, da lahko naši raziskovalci združijo svoje znanje, da bi izvedeli več o tej bolezni in skupaj poiskali rešitev. Le predstavljajte si, kaj bi Evropejci potem rekli o Evropi: to je način, da se ozdravijo te grozne bolezni. Kar sem povedal o Alzheimerjevi bolezni, bi lahko veljalo za raka, ki razdira družine. Ni razloga, da bi vsi sami iskali rešitve za raka, če bi skupaj imeli več sredstev in bili močnejši. Končno, glede kulture in športa naj povem, da je velika napaka, da ne govorimo o vprašanjih, ki vplivajo na vsakdanje življenje Evropejcev. Obstaja evropska kulturna izjema. Kultura mora postati del vsakdanje razprave v Evropi. Svetu se ni treba ukloniti enemu jeziku in eni kulturi. Seveda moramo razpravljati o vprašanju DDV-ja, ki velja za videe in zgoščenke, kot je vprašanje DDV-ja, ki velja za knjige in glede katerega ste se že sporazumeli. Glede športa, ki presega politične ločnice, naj povem le, da si želim, da bi v Evropi obstajala športna izjema tako kot kulturna izjema. Zavzemam se za svobodo gibanja posameznikov in blaga, a ne sprejemam ideje, da bi morali naši nogometni klubi plačevati, pri čemer se spodkopava naložba, ki jo veliko klubov opravi za najstnike, ki morajo ostati s klubom zaradi treningov. Športno izjemo, kar pomeni, da šport ni zavezan tržnemu gospodarstvu, bi morali podpirati vsi poslanci Evropskega parlamenta. Na koncu, gospe in gospodje, bi rad končal, pri čemer se opravičujem, ker sem bil nedvomno predolg, z zadnjo pripombo. Vem, kje bom podal to pripombo: kjer utripa srce evropske demokracije. Evropa je veliko pretrpela. Trpela je predvsem zaradi strahopetnosti nekaterih od nas, ki so z velikim veseljem pustili Evropi plačati za odgovornosti, ki so pravzaprav pripadale političnim voditeljem, pri čemer v javnosti niso hoteli sprejeti izbir, ki jih niso hoteli braniti v Bruslju. To je strahopetnost. To sporočam predsedniku Evropskega parlamenta in predsedniku Komisije: predsedstvo bo tesno sodelovalo z vami. Če se katera država članica ne strinja, naj spregovori. Kot sem dejal poljskemu predsedniku, se je sam pogajal o lizbonski pogodbi, dal je svojo besedo, pri čemer je treba besedo nekoga spoštovati. To ni vprašanje politike, ampak morale. Vendar je Evropa trpela še zaradi nečesa drugega. Evropa je trpela zaradi pomanjkanja razprav. Končati želim s tem, ker je to zelo pomembno zame. Naše institucije so neodvisne, pri čemer neodvisnost ne pomeni brezbrižnosti. Če mi, politični voditelji, nimamo poguma za razpravo, kdo ga bo imel? Da bi razpravljali o čem? Kakšna je pravilna gospodarska strategija? Kakšna je pravilna denarna strategija? Kakšna je pravilna strategija menjalnega tečaja? Kakšna je pravilna strategija obrestne mere? Seveda so vsi upravičeni do svojega mnenja, pri čemer to govorim zlasti našim nemškim prijateljem. Vendar nihče nima pravice preprečevati razprave, konstruktivne razprave. Seveda vsi hočejo sporazum, kot je trgovinski sporazum, ki je v postopku pogajanj. Vendar nikogar ne sme biti strah reči, da Evropa ne sme biti naivna. Razpravljati moramo o prednostih proste trgovine, pri čemer moramo državam v razvoju povedati tudi, da ne morejo zahtevati enakih pravic, če ne sprejmejo enakih obveznosti. Ne sme nas biti strah imeti evropske razprave. Sodelovati moramo v dostojni evropski razpravi, pri čemer nas ne sme biti strah braniti svojih prepričanj. Ne dvomimo v neodvisnost Evropske centralne banke, če vprašamo, ali je razumno dvigniti obrestno mero na 4,25 %, če obrestna mera Združenih držav znaša 2 %. Imamo razpravo. Miroljubno razpravo, v kateri nihče nima monopola nad resnico. Jaz ga nedvomno nimam, prav tako strokovnjaki, ki morajo prikazati učinkovitost svojih odločitev. V tem duhu, gospe in gospodje, nameravam skupaj s francoskimi ministri nositi to odgovornost. Vem, da je to težko. Vem, da predsedujoči Svetu ne brani interesov svoje države, ampak interese Unije. Vem, gospod predsednik, predsedniki, da moramo delovati kot ekipa za interese Evrope 27 držav, pri čemer upam, da bodo v roku šestih mesecev vsi lahko rekli: „Evropa je napredovala zaradi vašega sodelovanja in podpore.“ Pred volitvami sem Francozom ponudil parlamentarno ratifikacijo lizbonske pogodbe. Pred volitvami sem rekel, da referenduma v Franciji ne bo. To sem Francozom rekel v demokratičnem duhu; za to sem se odločil tri dni pred svojo izvolitvijo, kar bi lahko bilo zelo pomembno. Ne obžalujem te odločitve. Resnično verjamem, da institucionalna vprašanja, način, na katerega se lotevamo stvari v Evropi, zadeva poslance Parlamenta in ne referendume. Sprejemam politično odločitev pri čemer sem to politično odločitev sprejel v svoji državi pred volitvami. Torej je to popolnoma demokratično. Zdaj imamo težavo irskega glasovanja proti. Nedvomno Francoz ne more soditi tega izida ob upoštevanju predhodnih glasovanj proti Nizozemcev in Francozov. Zato bom 21. julija, prvič kot predsedujoči Svetu, šel na Irsko in prisluhnil, sodeloval v dialogu ter poskusil poiskati rešitve. Francosko predsedstvo bo predlagalo metodo in upam, da tudi rešitev v dogovoru z irsko vlado v oktobru ali decembru. Težava je sledeča: izogibati se moramo priganjanju naših irskih prijateljev, a hkrati določiti, pod kakšnimi pogoji in s kakšno pogodbo bomo organizirali evropske volitve leta 2009. Imamo torej še nekaj časa, a ne veliko. Našim sodržavljanom dolgujemo, da se ve, na kakšni podlagi bomo organizirali evropske volitve. Podlaga bo lizbonska pogodba ali pogodba iz Nice. Ne bo prišlo do nove institucionalne konference. Ne bo prišlo do nove pogodbe. Šlo bo za lizbonsko pogodbo ali pogodbo iz Nice."@sl20 "Herr talman, mina damer och herrar! Det är en stor ära för mig att få tala inför denna församling vid en sådan betydelsefull tidpunkt för Europa. Jag är väl medveten om att ett tungt ansvar vilar på oss alla. Naturligtvis har jag som rådsordförande ett stort ansvar, men alla vänner av Europa har samma ansvar. Får jag även, bara för att vara helt tydlig, tillägga att jag – enligt min åsikt, men det innebär inte att det är sanningen – är en av dem som alltid har varit positivt inställd till den europeiska utvidgningen. Utvidgningen 2004 var en framgång. Familjen har återförenats, det bör vi inte beklaga. Jag är emellertid även en av dem som alltid önskat att Europa hade varit tillräckligt klokt för att skapa nya institutioner före utvidgningen. Detta var ett misstag som vi fortfarande betalar för. Det skulle ha varit modigare att upprätta institutioner före utvidgningen. Jag vill vara helt tydlig när det gäller detta. Naturligtvis ångrar jag inte utvidgningen. Familjen måste hålla ihop. Det är dock min orubbliga ståndpunkt att vi inte får göra om samma misstag. Om vi håller oss till Nice är det ett Europa med 27 länder. Om vi vill ha en utvidgning – och jag personligen vill det – behöver vi nya institutioner före utvidgningen. Vem skulle ha trott att EU med sina 27 medlemsstater skulle vara oförmöget att upprätta egna institutioner och att det inte skulle ha någon annan prioritering än att fortsätta utvidgas? Förutsättningarna måste vara tydliga: om vi vill ha en utvidgning – och vi vill verkligen ha en utvidgning – behöver vi nya institutioner. Låt mig tillägga– och jag säger detta till Martin Schulz – att jag är för förslaget om att införliva Balkanstaterna, att våra kroatiska vänner precis som våra serbiska vänner utan tvekan är européer. De länder som är mest positiva till utvidgningen kan emellertid inte säga ”vi vill inte ha Lissabon” och samtidigt säga ”vi vill ha en utvidgning”. Vi ska ha Lissabon och vi ska ha utvidgning. Det är inte utpressning eftersom vi i Europa inte sysslar med utpressning. Det handlar om konsekvens, ärlighet och logik. När det gäller Kroatien måste vi därför fortsätta med förhandlingarna, men alla bör ta sitt ansvar. Om EU ska kunna växa, och det måste det, så måste det göra det med nya institutioner. En annan punkt: då och då i de europeiska debatterna stöter jag på människor som säger ”det spelar ingen roll om vi har ett Europa i flera hastigheter”. En dag kanske vi dessvärre är tvungna att ha ett Europa i flera hastigheter, men det bör endast vara en sista utväg. Europa har betalat ett högt pris för att ha varit delat av en skammens mur. Europa har betalat ett högt pris för den diktatur som 80 miljoner européer påtvingats. Låt oss verkligen tänka efter innan vi låter någon hamna på efterkälken. När vi förhandlade fram Lissabonfördraget i Bryssel stred Frankrike för att Polen skulle få inta sin plats i det fördraget. Hur kan vi säga till 38 miljoner polacker att det är mycket lättare att göra sig av med oket från den diktatur de levde under och som de tack vare betydande personer som Lech Walesa och Johannes Paulus II själva befriade sig från, än att stanna kvar i ett fritt Europa? Det finns 27 medlemmar i den här familjen. Ingen får lämnas efter. Vi måste få med oss alla i den europeiska familjen. Detta är åtminstone vad det franska ordförandeskapet kommer att arbeta för. När det gäller andra frågor, och jag tror att vi kan nå samförstånd om dem, skulle inget vara värre än att EU ger intryck av att vara passivt eftersom det går igenom ännu ett institutionellt drama. Det vore en hemsk fälla för oss att hamna i. Vi vill inte ha institutioner som dömer oss till passivitet, men samtidigt är européerna otåliga eftersom de tycker att vi är för passiva. Trots det institutionella problemet, kanske till och med på grund av det institutionella problemet, har Europa en skyldighet att agera, och att agera nu. Detta är det budskap som det franska ordförandeskapet vill förmedla till alla européer. Vi arbetar med att lösa de institutionella problemen, men vi är inte dömda till passivitet. Vilka är då våra prioriteringar? Den första är att visa européerna att Europa kan skydda dem. Jag skulle nu vilja säga något om ordet ”skydd”. Sedan urminnes tider har människor valt en regering för att den ska skydda dem. EU måste erbjuda skydd utan protektionism. Protektionism leder oss ingenvart. Att europeiska medborgare i dag tycker att EU, vars syfte är att skydda dem, är en källa till bekymmer snarare än skydd, är verkligen ett steg bakåt i utvecklingen. Därför är det upp till oss att visa att EU kommer att skydda dem i konkreta frågor. Hur ska vi se till att Europa tar sig ur den kris det befinner sig i? Hur förhindrar vi passivitet? Hur gör vi för att överbrygga våra meningsskiljaktigheter och använda dem för att främja samma europeiska ideal? Här står vi i hjärtat av den europeiska demokratin. För var och en av er som har fått hedersuppdraget att vara parlamentsledamot har det varit ett måste att få era landsmäns stöd. Det finns män och kvinnor från vänstern, från mitten och från högern. Det finns folkvalda representanter från 27 länder. I dag måste vi emellertid förvandla våra meningsskiljaktigheter till en styrka för en plågad europeisk union. Den första frågan är energi- och klimatpaketet. Om det finns ett område där våra nationer inte kan göra någonting på egen hand är det när det gäller att upprätthålla vår planets ekologiska balans. När det gäller föroreningar, koldioxid och ozonskiktet är gränserna mellan våra länder irrelevanta. Det är mycket som står på spel. Sedan mötet med IPCC:s experter har vi insett att vi är den sista generationen som kan förhindra en katastrof. Den sista generationen! Om vi inte gör något nu kanske de kommande generationerna kan begränsa skadorna, men de kommer inte att kunna stoppa dem. Alla länder i världen säger: ”Jag är beredd att göra något om andra gör det först.” Med denna typ av resonemang kommer våra barnbarns barnbarn aldrig att se några beslut fattas. Om vi européer väntar på att andra ska göra något innan vi agerar kan vi få vänta länge. Vi skapade EU för att föra ut vår civilisationsmodell i världen och försvara våra värden. Bland dessa värden finns en förvissning om att världen är dömd till undergång om vi inte fattar ett beslut genast. Europa måste föregå med gott exempel. Europa måste leda vägen genom att föregå med gott exempel. Vi har ett mål: konferensen 2009. Vid denna konferens måste vi hantera och organisera fasen efter Kyoto. EU måste komma enat till konferensen efter att ha beslutat sig för att anta energi- och klimatpaketet. Om vi inte gör det kommer vi inte att ha något inflytande när det gäller att få kineserna, indierna, tillväxtekonomierna och amerikanerna att göra de ansträngningar vi har enats om. Därför är det nödvändigt att vi under det franska ordförandeskapet antar det energi- och klimatpaket som lagts fram av kommissionen. Det är ett krävande paket, det är ett svårt paket, men jag vill vädja till allas ansvarskänsla. Om varje land börjar vilja omförhandla frågor som rör deras egna orosmoment, de saker landet har problem med, kommer vi aldrig att nå en överenskommelse. Det är därför det franska ordförandeskapet ber Europaparlamentet att gemensamt stödja oss så att vi kan anta energi- och klimatpaketet inom de kommande sex månaderna. Det är en prioritering. Det är inte en höger- eller vänsterprioritering, utan vanligt sunt förnuft. Om vi ska inleda separata förhandlingar med varje medlemsstat har vi ingen chans att lyckas. Nu finns det naturligtvis punkter där det krävs förtydliganden eller anpassningar. Jag tänker framför allt på en mycket svår fråga, nämligen problemen för våra företag, för vilka vi med rätta kommer att införa bestämmelser för att upprätthålla planetens balans. Bör vi i Europa införa nödvändiga lagar för våra företag samtidigt som vi fortsätter att importera produkter från länder som inte följer någon av de lagar vi förväntar oss att företagen i våra länder ska följa? Det handlar inte om protektionism utan om rimlighet, rättvisa och en vägran att vara naiv. Ett problem är att besluta om en mekanism för gränsöverskridande tillsyn. Bör vi ha tullfria kvoter eller anpassningsmekanismer? Jag vet inte, men vi måste under alla omständigheter diskutera detta. En andra fråga: Jag förstår att det för vissa länder krävs avsevärda ansträngningar – jag tänker framför allt på dem som blev EU-medlemmar 2004, som till stor del är beroende av fossila bränslen för att få energi. Dessa länder säger: ”Vi har haft tillväxt i 10 år, snälla ta inte det ifrån oss”. Det finns utan tvekan ett sätt att få med alla, och tillsammans med kommissionens ordförande måste vi arbeta för detta så att alla inser att de inte döms till lågkonjunktur, elände, fattigdom och arbetslöshet. Detta energi- och klimatpaket är en absolut prioritering för oss. Världen kan inte vänta. Europa måste visa vägen. Den andra punkten. Av de 27 länderna ingår nu 24 i Schengenområdet, dvs. 24 länder av 27. 23 säger ni? Okej, 23 då, men det är fortfarande inget dåligt resultat. Här ingår inte länder som står utanför Europeiska unionen men – och det är därför vi ofta har debatter – ingår i Schengenområdet. Så vad innebär detta? Det innebär att vi har beslutat att fullständigt fri rörlighet ska råda mellan länderna i Schengenområdet. Till ledarna för de politiska grupperna och parlamentsledamöterna vill jag säga att vi i Frankrike, med Bernard Kouchner och Jean-Pierre Jouyet, har fattat ett beslut som inte var enkelt. Sedan den 1 juli har det inte längre funnits några hinder för tillträde till den franska arbetsmarknaden eftersom jag har meddelat att jag kommer att avskaffa alla restriktioner som mina företrädare förhandlat fram. Alla arbetstagare från alla EU-länder kan komma och arbeta i Frankrike. Vi måste förvandla dessa meningsskiljaktigheter till en möjlighet att lugna de europeiska medborgare som är oroliga. Vi måste hålla demokratin levande, vilket innebär att vi måste engagera oss i debatten samtidigt som vi visar att Europa inte accepterar passivitet. Alla måste vara med i den europeiska familjen med dess 27 medlemsstater, ingen får lämnas på efterkälken. Det återstår nu bara några månader till ett datum som är mycket viktigt för Europaparlamentet. Det är rimligt att alla är medvetna om detta. Samtidigt måste vi denna morgon visa att vi är ett Europa som arbetar för allas bästa. Det var inte enkelt, det var inte lätt. Hur som helst, och de franska parlamentsledamöterna kommer att rätta mig om jag har fel, fick jag höra att det vore en katastrof om jag tillkännagav detta beslut. Som vanligt fattade vi beslutet och ingen katastrof uppstod. Jag var inte glad över kontroversen med den ökände polske rörmokaren, som inte gav vare sig mitt land eller för den delen Europa något särskilt gott rykte. Det är inte därför vi alla har byggt upp Europeiska unionen. När vi nu inte längre har några gränser mellan oss, är det då rättvist och rimligt att var och en av oss får bestämma över sin egen invandringspolitik utan att behöva ta hänsyn till de andra ländernas restriktioner? Den europeiska pakten för invandring och asyl är ett nödvändigt dokument för det franska ordförandeskapet, av två orsaker. Den första av dessa – och får jag vända mig till den vänstra sidan av kammaren först – är att om vi alla, om alla europeiska länder, har en europeisk invandringspolitik, försvinner invandringsfrågan från nationella debatter där extremister utnyttjar fattigdom och rädsla för att främja värderingar som vi inte stöder. Det enda sättet att ha en ansvarsfull debatt om invandringen är att göra den till en europeisk politik. Inga fler partipolitiska baktankar som tvingar länder som har olika ömma punkter att samarbeta. Det som Brice Hortefeux föreslog, som godkändes av alla ministrar och ska diskuteras av Ständiga representanternas kommitté och av Europeiska rådet, ser jag som en prioritering. Det kommer att visa att Europa inte vill vara en fästning, att Europa inte vägrar att ta emot människor, att Europa behöver migrerande arbetstagare, men att Europa inte kan ta emot alla som vill komma hit. Låt mig tillägga att när det handlar om politisk asyl så är det inte logiskt att en individ ska kunna skicka 27 ansökningar till 27 demokratiska länder och inte få samma svar varje gång på samma fråga. Låt mig tillägga att när det gäller utvecklingen för Afrika kommer vi att bli starkare om vi samarbetar. Detta är det franska ordförandeskapets andra prioritering. Den tredje prioriteringen: vi vill främja ett koncept som det ofta talas om i Europa, men där utvecklingen går långsamt, nämligen ett europeiskt försvar. Jag är väl medveten om att det råder stor oenighet i denna fråga, men låt mig berätta vad jag anser. Hur tror ni att Europa ska kunna bli en politisk makt och göra sin röst hörd om det inte kan försvara sig och utveckla resurser till stöd för sin politik? Ta exemplet Kosovo, som enligt min mening är en framgångssaga för Europeiska unionen. Detta är ett europeiskt problem, som måste lösas av européer. Hur kan européer fortsätta att göra det om de inte skaffar de militära och mänskliga resurser som krävs för att driva igenom de beslut vi fattat tillsammans? Hur tror ni att Europa ska kunna bli det mest blomstrande ekonomiska området i världen om vi inte kan försvara oss? Ja, vi har Nato. Det skulle inte falla någon in, minst av alla mig, att ifrågasätta nyttan med Nato. Det handlar inte om att välja mellan en europeisk försvarspolitik eller Nato, utan om att ha Nato – alliansen med amerikanerna – och en självständig europeisk säkerhetspolitik. Det handlar om att ha båda dessa tillsammans och inte det ena i stället för det andra. Låt mig tillägga att vi inte kan fortsätta att garantera Europas säkerhet om endast fyra eller fem länder bidrar, medan de andra förlitar sig på insatserna från dessa fyra eller fem länder. Medlemsstaterna kan inte fortsätta att bygga upp sin egen luftfart, och ha vapenindustrier som tävlar mot varandra så att de går under och medlemsstaterna i slutändan försvagas, bara för att de inte är tillräckligt starka för att ha en europeisk försvarspolitik. Jag har upplevt enklare situationer än den som Europa nu befinner sig i. Om jag får tala öppet, samtidigt som jag är medveten om att jag som rådsordförande måste tala på allas vägnar, så måste jag ta hänsyn till de frågor som är känsliga för de olika parterna samtidigt som jag kommer med de rätta svaren. Den fjärde prioriteringen: den ytterst svåra frågan om den gemensamma jordbrukspolitiken. Jag närmar mig nu min slutsats som är kopplad till denna fråga. Det är just för att den är så svår att tala om som vi måste tala om den. Jag är väl medveten om att vi bland oss har jordbruksländer som kraftfullt försvarar sina jordbrukare och samtidigt medlemsstater som tycker att denna politik kostar för mycket. Jag vill vädja till ert sunda förnuft. År 2050 kommer världen att ha 9 miljarder invånare. Redan nu dör 800 miljoner människor av svält. Ett barn svälter ihjäl var trettionde sekund. Är det rimligt att begära att Europa ska minska sin jordbruksproduktion vid en tidpunkt då världen har ett så starkt behov av livsmedel? Jag tycker inte detta är rimligt. Det handlar inte om franskt jordbruk utan om sunt förnuft. Låt mig lägga till en andra punkt: oavsett om ert land är ett jordbruksland eller inte så är livsmedelssäkerhet en fråga som berör alla. Är det rimligt att våra uppfödare och jordbrukare ska omfattas av bestämmelser om spårbarhet och säkerhet samtidigt som vi fortsätter att importera kött till Europa från andra länder som inte följer de bestämmelser som vi kräver att våra jordbrukare ska följa? Den tredje punkten: jordbrukskostnaderna har aldrig varit så höga som nu. Det är verkligen rätt tidpunkt att tala om kostnader, subventioner och gemenskapens preferenssystem. Jag tror också att vi mellan den gemensamma jordbrukspolitikens hälsokontroll och ekonomiska förlikning kan enas om vissa begrepp såsom livsmedelsoberoende och livsmedelstrygghet för Europa. Det finns en rad andra frågor. Den sociala dimensionen är ett exempel på en viktig fråga. Låt mig påpeka något. Ibland upplever jag en viss inkonsekvens. Ibland förekommer en ensidig åsikt som går ut på att EU inte bör blanda sig i allt utan endast bör ingripa på områden som det direkt berörs av. Samma människor som anklagar EU för att lägga näsan i blöt överallt är de första som höjer rösten om vi inte talar om den sociala dimensionen. Fram till nu har medlemsstaterna alltid velat att socialpolitiken först och främst ska omfattas av nationell behörighet, eftersom pensioner och hälso- och sjukvård främst är nationella frågor. Det finns en rad sociala direktiv som ordförande Barroso gjort rätt i att sätta upp på dagordningen. Jag tänker på dem som gäller företagsråd, tillfälligt arbete och ett antal grundläggande bestämmelser som alla i Europa måste följa. Det franska ordförandeskapet kommer att prioritera detta. Andra ämnen bör också sättas upp på det franska ordförandeskapets dagordning, även om de inte tillhör EU:s ansvarsområde. Låt mig ge ett exempel på något som påverkar oss alla: Alzheimers sjukdom. Herr Cohn-Bendit! Det skulle aldrig falla mig in att någon som är så ung som ni redan skulle ha drabbats av en sjukdom som även om den inte drabbat er, drabbar miljontals européer. Dessa miljontals européer är lika viktiga för mig som er hälsa. Min första iakttagelse är att vi har ett institutionellt problem. Stats- och regeringscheferna har försökt att nå en kompromiss genom Lissabonfördraget. Ingen har påstått att Lissabonfördraget kommer att lösa alla våra problem, men det har varit och fortsätter att vara ett uttryck för en kompromiss som är godtagbar för alla. Som Frankrikes president har jag varit tvungen att ta mitt ansvar. Frankrike röstade nej 2005 och det orsakade problem för Frankrike. De frågor vi måste ta itu med är mycket svåra och komplicerade. Låt oss visa alla att vi arbetar med detta utan några baktankar eller fördomar. Det är vad som förväntas av oss. Naturligtvis innebär subsidiaritetsprincipen att detta inte faller under europeisk behörighet. Jag skulle ändå vilja att det franska ordförandeskapet anordnar ett möte för alla specialister från alla europeiska länder, så att vi kan utbyta bra metoder, så att våra forskare kan förena sina kunskaper för att få veta mer om denna sjukdom och så att vi tillsammans kan hitta en lösning. Föreställ er bara vad européerna i så fall skulle säga om EU: att det är ett sätt att bota dessa hemska sjukdomar. Det som jag sa om Alzheimers skulle även kunna gälla cancer, som splittrar familjer. Det finns ingen anledning till att alla ska arbeta var för sig för att hitta sätt att bota cancer, när vi tillsammans har mer resurser och är starkare. Låt mig avslutningsvis säga att när det gäller kultur och idrott så är det ett stort misstag att inte prata om de frågor som påverkar européernas vardag. Det finns ett europeiskt kulturellt undantag. Vi måste göra kulturen till en del av den dagliga debatten i Europa. Världen behöver inte underkasta sig ett språk och en kultur. Vi måste helt klart ta itu med frågan om mervärdesskatt på videofilmer och cd-skivor, precis som mervärdesskatt på böcker, som ni har löst. När det gäller idrott, som överbryggar politiska klyftor, så låt mig bara säga att jag skulle vilja att det fanns ett undantag för idrott i Europa, precis som det finns ett kulturellt undantag. Jag är för den fria rörligheten för personer och varor, men jag accepterar inte förslaget om att vi ska tvinga våra fotbollsklubbar att betala, och undergräva den investering som många klubbar gör i tonårspojkar, som måste stanna i klubben av träningsskäl. Ett undantag för idrott, som skulle innebära att idrotten inte står i tacksamhetsskuld till marknadsekonomin, borde stödjas av alla parlamentsledamöter. Jag vill avsluta med en sista iakttagelse – och jag ber om ursäkt för att jag utan tvekan talat för länge. Jag är medveten om var jag gör denna iakttagelse: på den plats där den europeiska demokratins hjärta slår. Europa har genomlidit mycket. Det har först och främst drabbats av fegheten hos vissa av oss som varit nöjda med att låta Europa betala för sådant som i själva verket varit de politiska ledarnas ansvar, men som de varit ovilliga att offentligt fatta beslut om och vägrat att försvara i Bryssel. Detta är fel. Till Europaparlamentets talman och kommissionens ordförande vill jag säga att ordförandeskapet kommer att arbeta sida vid sida med er. Om någon medlemsstat har något emot detta kan den göra sin röst hörd. Som jag sa till den polske presidenten, som själv förhandlat fram Lissabonfördraget, har han gett sitt löfte och ett löfte måste hållas. Det handlar inte om politik utan om moral. Europa har emellertid drabbats av något annat också. Europa har drabbats av avsaknaden av en debatt. Jag vill avsluta med detta eftersom det är väldigt viktigt för mig. Våra institutioner är oberoende, men oberoende är inte samma sak som likgiltighet. Om vi, de politiska ledarna, inte har modet att debattera, vem ska då ha det? Vad är det som ska debatteras? Vilken är den rätta ekonomiska strategin? Vilken är den rätta monetära strategin? Vilken är den rätta växelkursstrategin? Vilken är den rätta räntestrategin? Naturligtvis har alla rätt till sina egna övertygelser, och det säger jag framför allt till våra tyska vänner. Ingen har emellertid rätt att förhindra en debatt, en konstruktiv debatt. Naturligtvis vill alla ha ett avtal som det handelsavtal som håller på att förhandlas fram. Ingen får emellertid vara rädd för att säga att EU inte får vara naivt. Vi måste diskutera fördelarna med frihandel, men vi måste även berätta för tillväxtekonomier att de inte har något skäl att kräva samma rättigheter utan att även omfattas av samma skyldigheter. Vi får inte vara rädda för att ha en europeisk debatt. Vi måste engagera oss i en värdig europeisk debatt, men vi får inte vara rädda för att försvara våra övertygelser. Vi ifrågasätter inte Europeiska centralbankens oberoende när vi frågar om det är rimligt att höja räntesatserna till 4,25 procent när de amerikanska räntesatserna är 2 procent. Vi har en debatt. En fredlig debatt, där ingen har monopol på sanningen. Jag har det sannerligen inte, och inte heller experterna, som måste bevisa effektiviteten i sina beslut. Det är i denna anda som jag tillsammans med de franska ministrarna avser att ta mitt ansvar. Jag vet att det är svårt. Jag vet att man som rådsordförande inte försvarar sitt eget lands intresse utan unionens intresse. Jag vet, herr talman och herr ordförande, att vi måste samarbeta i de 27 länderna i EU:s intresse och jag hoppas att alla om sex månader kommer att kunna säga: ”EU har gjort framsteg tack vare ert deltagande och stöd”. Före valet erbjöd jag det franska folket parlamentsratificering av Lissabonfördraget. Före valet sa jag att jag inte skulle hålla någon folkomröstning i Frankrike. Jag sa detta till det franska folket i demokratisk anda. Det var ett val jag gjorde tre dagar innan jag valdes och det kunde ha fått stor betydelse. Jag ångrar inte detta val. Jag anser verkligen att beslut om institutionella frågor, det sätt vi hanterar saker och ting på i Europa, hellre bör fattas av parlamentsledamöterna än vid folkomröstningar. Det är ett politiskt val som jag gör och det är ett politiskt val som jag gjorde i mitt eget land före valet. Därför är det helt demokratiskt. Nu har vi ett problem i och med att irländarna röstade nej. Det är inte min sak som fransman att sätta mig till doms när det gäller detta resultat, med tanke på att holländarna och fransmännen tidigare röstat nej. Därför kommer jag den 21 juli att för första gången som rådsordförande resa till Irland för att lyssna, starta en dialog och försöka att hitta lösningar. Det franska ordförandeskapet kommer att föreslå en metod och, förhoppningsvis, en lösning tillsammans med den irländska regeringen, i antingen oktober eller december. Problemet är detta: vi måste både undvika att stressa våra irländska vänner och samtidigt fastställa på vilka villkor och med vilket fördrag vi ska organisera 2009 års val till Europaparlamentet. Vi har därför en del tid, men inte särskilt mycket. Vi är skyldiga våra medmänniskor och medborgare detta. Vi är skyldiga våra medmänniskor och medborgare att avgöra på vilken grund vi ska organisera valet till Europaparlamentet. Grunden kommer att vara antingen Lissabonfördraget eller Nicefördraget. Det kommer inte att hållas någon ny institutionell konferens. Det kommer inte att upprättas något nytt fördrag. Det är antingen Lissabon eller Nice."@sv22
lpv:unclassifiedMetadata	"(Aplaus)"5 "(Aplausi)"13 "(Aplausos)"21,17 "(Applaudissement)"18,15,8 "(Applaudissements)"18,15,8 "(Applaus)"3 "(Applause)"4 "(Applausi)"12 "(Applåder)"22 "(Beifall)"9 "(Bemærkning fra Cohn-Bendit uden for mikrofon: "Ikke endnu")."2 "(Bifald)"2 "(Comentario fuera de micrófono del señor Cohn-Bendit: «todavía no»)."21 "(Comentário do senhor deputado Cohn-Bendit sem microfone: "ainda não")."17 "(Commentaire hors micro de M. Cohn-Bendit: "pas encore")."18,15 "(Commentaire hors micro de M. Cohn-Bendit: «pas encore»)."8 "(Commento a microfono spento dell’onorevole Cohn-Bendit: “non ancora”)."12 "(D. Cohn-Bendit komentē no vietas: „Vēl ne!”). Cohn-Bendit"13 "(Daniel Cohn-Bendit kommenterar utan mikrofon: ”Inte än”)."22 "(Daniel Cohn-Benditin esittämä kommentti mikrofonin ohi:” ei vielä”)"7 "(Garsūs plojimai)"14 "(Glasno ploskanje.)"20 "(Gospod Cohn-Bendit je podal pripombo brez mikrofona: „ne še“)."20 "(Grandes aplausos)"21 "(Głośne oklaski)"16 "(Hangos tetszésnyilvánítás)"11 "(Hlasitý potlesk)"1 "(IPCC)"13 "(Komentář Daniela Cohn-Bendita mimo mikrofon: „zatím ne“)."1 "(Kommentar ohne Mikro von Herrn Cohn-Bendit: „Noch nicht“)."9 "(Kraftigt bifald)"2 "(Lebhafter Beifall)"9 "(Levendig applaus)"3 "(Livliga applåder)"22 "(Loud applause)"4 "(Mikrofoniväline kommentaar härra Cohn-Bendit’lt: „mitte praegu”)"5 "(Off-mike comment from Mr Cohn-Bendit: ‘not yet’)."4 "(Oklaski)"16 "(Opmerking van de heer Cohn-Bendit op de achtergrond: “nog niet”)"3 "(Plojimai)"14 "(Ploskanje.)"20 "(Potlesk)"1 "(Skaļi aplausi)"13 "(Suosionosoituksia)"7 "(Taps)"11 "(Uwaga pana Cohn-Bendita poza zasięgiem mikrofonu: “jeszcze nie teraz")."16 "(Vali aplaus)"5 "(Vifs applaudissements)"18,15,8 "(Vivi applausi)"12 "(Vivos aplausos)"17 "(aplaus)"5 "(aplausi)"13 "(aplausos)"21,17 "(applaudissements)"18,15,8 "(applaus)"3 "(applause)"4 "(applausi)"12 "(applåder)"22 "(bifald)"2 "(hlasný potlesk)"19 "(oklaski)"16 "(plojimai)"14 "(ploskanje)"20 "(potlesk)"1,19 "(poznámka pána Cohn-Bendita mimo mikrofónu: „ešte nie“)."19 "(suosionosoituksia)"7 "(Εκτός μικροφώνου σχόλιο του κ. Cohn-Bendit: «όχι ακόμα»)."10 "(Ζωηρά χειροκροτήματα)"10 "(Χειροκροτήματα)"10 "(χειροκροτήματα)"10 "2"5,20,1,19,14,3,2,13,4,21,17,9,12,8 "Bernard Kouchner"13 "Brice Hortefeux"13 "Cohn-Bendit úr közbevetető megjegyzése: „még nem”"11 "Daniel Cohn-Bendit pastaba ne prie mikrofono: „dar ne“)."14 "J. M. Barroso"13 "Jean-Pierre Jouyet"13 "Martin Schulz"13 "Nicolas Sarkozy,"18,15 "Président en exercice du Conseil"18,15 "Pöttering"13 "Voimakkaita suosionosoituksia"7 "club"12 "er"8 "leader"12 "referendum"12 "taps"11

Named graphs describing this resource:

The resource appears as object in 2 triples

Context graph