Local view for "http://purl.org/linkedpolitics/eu/plenary/2008-07-09-Speech-3-015"

Predicate	Value (sorted: default)
rdf:type	lpv_eu:Speech⁶
dcterms:Date	"2008-07-09"^^xsd:date⁶
dcterms:Is Part Of	lp_eu:Raportul anual al BCE pentru 2007 (dezbatere)⁶
dcterms:Language	"fr"^^xsd:language⁶
lpv:document identification number	"en.20080709.2.3-015"⁶
lpv:hasSubsequent	lp_eu:2008-07-09-Speech-3-016⁶
lpv:speaker	lp:Claude Turmes⁶
lpv:spoken text	"Monsieur le Président, je ne suis pas un grand expert des questions monétaires, mais j'essaie de comprendre ce qui se cache derrière la crise énergétique et alimentaire qui sévit en ce moment, et mon analyse, c'est que nous entrons dans une autre ère. Nous entrons dans une ère où les ressources de la planète sont rares. Pourquoi? Parce que nous avons un modèle économique dominant, datant du XXe siècle, qui a été conçu et vécu par un milliard de citoyens issus des classes moyennes en Europe, aux États–Unis, au Japon, et par des petites élites dans le reste du monde. Cela, c'était le monde du XXe siècle. Le monde du XXIe siècle, c'est un monde où les classes moyennes vont regrouper des centaines de millions d'individus de plus, en Chine, en Inde, en Indonésie, en Afrique du Sud, au Nigeria, au Mexique, au Brésil, et dans d'autres pays. Nous vivons donc actuellement dans un modèle économique dominant qui connaît un problème de système. C'est un système qui n'a pas intégré l'idée que les ressources étaient limitées. Où trouverons-nous du poisson quand les Chinois mangeront autant de poisson que les Japonais? Où trouverons-nous du pétrole quand les Indiens rouleront tous en Tatamobile? Où trouverons-nous du charbon pour alimenter les aciéries mondiales si les pays émergents se développent sur la base des technologies existantes? C'est cela la crise profonde. J'ai donc trois questions concrètes. Premièrement: la spéculation. La spéculation n'est pas, bien sûr, le mouvement de fond. Mais que faire pour les citoyens qui croulent sous les prix qui augmentent, tandis que les actionnaires de Total, d'Eon et d'autres spéculateurs croulent, eux, sous les bénéfices? Monsieur Juncker, vous avez lancé l'idée d'une taxe sur la spéculation. Est–ce que l'on avance sur cette idée? Parce que je crois que les citoyens veulent que nous, en tant que politiques, nous agissions. Deuxième question: comment faire pour que, rapidement, nous fassions de l'économie européenne une économie moins dépendante, notamment vis-à-vis des importations de pétrole et de gaz, et de leur prix? Est–ce nous ne pourrions pas envisager un grand programme d'investissement, avec l'aide de la Banque européenne d'investissement, en faveur de la rénovation des bâtiments, des transports publics et aussi, par exemple, de l'installation de moteurs électriques et d'autres dispositifs dans les petites et moyennes entreprises? Je pense que c'est le seul moyen de réduire la consommation, car nous ne maîtrisons pas les prix. Ma troisième remarque concerne le système d'indexation des salaires. Monsieur Trichet, vous et moi, nous avons des salaires suffisamment élevés pour ne pas être très affectés par les prix de l'énergie et de l'alimentation. Votre salaire est sûrement beaucoup plus élevé que le mien. Mais vous dites en même temps qu'il faudrait supprimer les systèmes d'indexation nationale tels que nous les connaissons à Luxembourg et en Belgique. Est–ce que ce n'est pas le seul moyen, Monsieur Juncker, qui reste à la population de disposer de revenus supplémentaires à un moment où les prix flambent? Je ne comprends pas très bien votre acharnement contre les systèmes d'indexation."@fr⁸
lpv:spokenAs	unknown; Les Verts (2004-07-20--2009-07-13)²³ member; ITRE (2007-01-31--2009-07-13)²³ substitute; Delegation for relations with the United States (2007-03-14--2009-07-13)²³ member; Temporary Committee on Climate Change (2007-05-10--2009-02-04)²³ substitute; EMPL (2007-01-31--2009-07-13)²³ substitute; ENVI (2007-01-31--2009-07-13)²³ member; Delegation for relations with the People's Republic of China (2007-03-14--2009-07-13)²³ vice-chair; G/EFA (2007-02-27--2009-07-13)²³
lpv:translated text	"Pane předsedo, nejsem odborník na měnové záležitosti, ale snažím se pochopit, co leží za současnou energetickou a potravinovou krizí; a docházím k závěru, že právě vstupujeme do nové éry. Vstupujeme do nové éry, ve které jsou zdroje na planetě omezené. Proč? Protože žijeme v převládajícím ekonomickém modelu z dvacátého století, který byl navržen a používán miliardou občanů střední třídy v Evropě, Spojených státech, Japonsku a vybranými skupinami jinde ve světě. To byl svět dvacátého století. Svět 21. století je místem, kde budou stovky milionů příslušníků střední třídy v Číně, Indii, Indonésii, Jižní Africe, Nigérii, Mexiku, Brazílii a dalších zemích. Proto má náš současný převládající ekonomický model systémovou chybu. Systém nebere vůbec v úvahu skutečnost, že zdroje jsou omezené. Kde budeme získávat ryby, když Číňané jich jedí stejně tolik jako Japonci? Kde budeme získávat ropu, když Indové řídí vozy Tata? Kde budeme získávat uhlí pro naše ocelárny, když se rozvíjející se země vyvíjejí v souladu se stávajícími technologiemi? Tato krize má kořeny velmi hluboko. Mám proto tři konkrétní otázky. Zaprvé, spekulace. Spekulace samozřejmě nepředstavuje hnutí prostých lidí, ale co se musí udělat pro občany, kteří jsou zatíženi stoupajícími cenami, zatímco akcionáři firem Total a Eon a další spekulanti klesají pod tíhou zisků? Pane Junckere, zmínil jste myšlenku spekulativní daně. Pokročila již tato myšlenka do nějaké další fáze, protože já jsem přesvědčen, že občané žádají nás, politiky, abychom podnikli nějaké kroky? Má druhá otázka: Co se dá učinit okamžitě, aby evropské hospodářství bylo více nezávislé, zejména na dovozu ropy a zemního plynu a jejich cenách? Nemůžeme zvážit program velkých investic s pomocí Evropské investiční banky na modernizaci budov, veřejné dopravy a také například zavést elektromotory a jiné systémy do malých a středně velkých podniků? Myslím si, že je to jediná cesta, jak snížit spotřebu, vzhledem k tomu, že neurčujeme ceny. Má třetí otázka se týká systému indexace mezd. Pane Trichete, vy i já vyděláváme dost na to, aby nás ceny energií a potravin příliš nezasáhly. Vyděláváte nepochybně víc než já, ale zároveň tvrdíte, že státní systém indexace, který je používán zde v Lucembursku a Belgii, by měl být zrušen. Pane Junckere, není toto jediný způsob, jak občané mohou získat mimořádný příjem v momentě, kdy ceny stoupají? Dost dobře nerozumím, proč jste tak ostře proti systémům indexace."@cs¹ "Hr. formand! Jeg er ikke ekspert i pengepolitiske anliggender, men jeg forsøger at forstå, hvad der ligger bag den aktuelle energi- og fødevarekrise, og min konklusion er, at vi er på vej ind i en ny tid. Vi går ind i en ny tid, hvor der er knaphed på verdens ressourcer. Hvorfor? Fordi vi har en dominerende økonomisk model, der stammer fra det 20. århundrede, og som blev udviklet og anvendt på grundlag af en milliard middelklasseborgere i Europa, USA og Japan og små eliter andre steder i verden. Sådan så verden ud i det 20. århundrede. Verden i det 21. århundrede er en verden, hvor der vil være hundreder af millioner flere middelklasseborgere - i Kina, Indien, Indonesien, Sydafrika, Nigeria, Mexico, Brasilien og andre lande. Derfor har vores nuværende dominerende økonomiske model en systemisk fejl. Systemet tog ikke hensyn til, at ressourcerne var begrænsede. Hvor skal vi få fisk fra, når kineserne spiser lige så meget fisk som japanerne? Hvor skal vi få benzin fra, når alle indere får egen bil? Hvor skal vi få kul til verdens stålværker fra, hvis de nye vækstlande udvikler sig parallelt med de eksisterende teknologier? Det er en dyb krise. Jeg har således tre specifikke spørgsmål. Først spekulation. Spekulation er naturligvis ikke græsrodsbevægelsen, men hvad kan der gøres for de borgere, som kæmper med stigende priser, mens aktionærerne i Total og Eon og andre spekulanter kæmper med store fortjenester? Hr. Juncker! De har tidligere foreslået en spekulationsafgift. Sker der nogen fremskridt på den front? Jeg tror nemlig, borgerne ønsker, at vi som politikere skal gøre noget. Mit andet spørgsmål er: Hvad kan der på kort sigt gøres, for at den europæiske økonomi bliver mindre afhængig, især af importeret olie og gas og af prisen herpå? Kunne vi ikke overveje et storstilet investeringsprogram, der var støttet af Den Europæiske Investeringsbank og rettet mod en modernisering af bygninger, den offentlige transport osv. og eksempelvis også installering af elmotorer og andre systemer i små og mellemstore virksomheder? Jeg tror, at det er den eneste måde at nedbringe forbruget på, eftersom vi ikke kontrollerer priserne. Mit tredje spørgsmål vedrører lønindekseringssystemet. Hr. Trichet! De og jeg tjener en løn, der er høj nok til, at vi i langt mindre grad er påvirket af energi- og fødevarepriserne. De tjener uden tvivl mere end mig, men samtidig siger De, at de nationale indekseringssystemer, som vi har i Luxembourg og Belgien, bør afskaffes. Hr. Juncker! Er dette ikke den eneste måde at sikre folk en højere indkomst på i en tid med skyhøje priser? Jeg forstår ikke rigtig, hvorfor De er så stor modstander af indekseringssystemer."@da² ". Herr Präsident! Ich bin kein großer Experte in Währungsfragen, versuche aber, die Hintergründe der gegenwärtigen Energie- und Lebensmittelkrise zu begreifen. und komme dabei zu dem Schluss, dass für uns ein neues Zeitalter anbricht. Wir treten in eine Epoche der Ressourcenknappheit des Planeten ein. Weshalb? Weil bei uns noch ein aus dem 20. Jahrhundert stammendes Wirtschaftsmodell vorherrscht, konzipiert und praktiziert von einer Milliarde Bürger aus den Mittelschichten in Europa, den USA und Japan sowie von kleinen Eliten in anderen Teilen der Welt. Das war die Welt des 20. Jahrhunderts. In der Welt des 21. Jahrhunderts wird es in China, Indien, Indonesien, Südafrika, Nigeria, Mexiko, Brasilien und anderen Ländern Hunderte von Millionen mehr Menschen, die der Mittelschicht angehören, geben. Unser derzeit vorherrschendes Wirtschaftsmodell ist folglich mit einem Systemfehler behaftet. Dass die Ressourcen begrenzt sind, wurde bei dem System nämlich nicht bedacht. Wo sollen wir denn noch Fisch finden, wenn die Chinesen so viel Fisch essen wie die Japaner? Wo sollen wir noch Erdöl finden, wenn die Inder allesamt Tatamobile fahren? Wo werden wir Kohle für die Stahlwerke in der ganzen Welt finden, wenn sich die Entwicklung der Schwellenländer auf der Grundlage der bestehenden Technologien vollzieht? Darin liegt die tiefere Ursache der Krise. Ich habe also drei konkrete Fragen. Erstens: Die Spekulation. Die Spekulation ist zwar nicht die Wurzel des Übels, doch was soll für die Bürger unternommen werden, die durch steigende Preise erdrückt werden, während die Aktionäre von Total und E.ON sowie andere Spekulanten von ihren Gewinnen erdrückt werden? Herr Juncker, Sie haben eine Spekulationssteuer vorgeschlagen. Gibt es Fortschritte hinsichtlich dieses Vorschlags, denn ich denke, die Bürger wollen, dass wir als Politiker aktiv werden. Zweite Frage: Welche Sofortmaßnahmen sind im Hinblick auf eine Verringerung der Abhängigkeit der europäischen Wirtschaft von importiertem Erdöl und Erdgas und deren Preise möglich? Könnten wir nicht ein umfassendes Investitionsprogramm, das mithilfe der Europäischen Investitionsbank aufzulegen wäre, für die Modernisierung von Gebäuden, von öffentlichen Verkehrsmitteln sowie beispielsweise auch für den Einbau von Elektromotoren und anderer Systeme in Klein- und Mittelunternehmen in Betracht ziehen? Das erscheint mir der einzige Weg zur Drosselung des Verbrauchs, denn bei uns gibt es keine Preisbindung. Meine dritte Bemerkung betrifft das Lohnindexierungssystem. Herr Trichet, Sie und ich beziehen genügend hohe Gehälter, um von den Energie- und Nahrungsmittelpreisen nicht zu stark in Mitleidenschaft gezogen zu werden. Sie verdienen zweifellos mehr als ich, zugleich fordern Sie aber die Abschaffung der nationalen Indexierungssysteme, wie wir sie in Luxemburg und Belgien haben. Herr Juncker, besteht hier nicht für die Bürger die einzige Möglichkeit, zu einer Zeit explodierender Preise über zusätzliches Einkommen zu verfügen? Mir ist wirklich unbegreiflich, weshalb Sie vehement gegen Indexierungssysteme sind."@de⁹ "Κύριε Πρόεδρε, δεν είμαι ειδικός στα νομισματικά θέματα, προσπαθώ όμως να καταλάβω τι κρύβεται πίσω από την επισιτιστική και ενεργειακή κρίση που βιώνουμε· το συμπέρασμά μου είναι ότι έχουμε εισέλθει σε μια νέα εποχή. Μια εποχή σπανιότητας πόρων σε όλον τον πλανήτη. Γιατί; Γιατί έχουμε ένα κυρίαρχο οικονομικό μοντέλο, που χρονολογείται από τον 20ό αιώνα, και το οποίο δημιουργήθηκε και παγιώθηκε από ένα δισεκατομμύριο πολίτες της μεσαίας τάξης στην Ευρώπη, τις Ηνωμένες Πολιτείες και την Ιαπωνία, και από μικρές ελίτ σε άλλα σημεία του πλανήτη. Αυτά στον κόσμο του 20ού αιώνα. Ο κόσμος του 21ου αιώνα είναι ένας κόσμος με εκατοντάδες εκατομμύρια περισσότερους μεσοαστούς, στην Κίνα, την Ινδία, την Ινδονησία, τη Νότιο Αφρική, τη Νιγηρία, το Μεξικό, τη Βραζιλία, και άλλες χώρες. Αυτό σημαίνει ότι το τρέχον, κυρίαρχο οικονομικό μοντέλο έχει ένα συστημικό σφάλμα. Το σύστημα δεν έλαβε ποτέ υπόψη ότι οι πόροι είναι πεπερασμένοι. Πού θα βρούμε ψάρια όταν οι Κινέζοι αρχίσουν να τρώνε τόσα ψάρια όσα και οι Γιαπωνέζοι; Πού θα βρούμε πετρέλαιο όταν όλοι οι Ινδοί αρχίσουν οδηγούν Tata; Πού θα βρούμε άνθρακα για τη χαλυβουργία ανά τον κόσμο αν οι αναδυόμενες χώρες αναπτυχθούν αξιοποιώντας τις σύγχρονες τεχνολογίες; Μιλούμε για μια κρίση με βαθιές ρίζες. Έχω λοιπόν τρία συγκεκριμένα ερωτήματα. Πρώτον, η κερδοσκοπία. Δεν θα βρούμε σίγουρα κερδοσκοπία στο επίπεδο της τοπικής κοινωνίας· τι θα κάνουμε όμως για να βοηθήσουμε τους πολίτες που γονατίζουν κάτω από το βάρος των αυξανόμενων τιμών, ενώ την ίδια στιγμή οι μέτοχοι της Total και της Eon και οι άλλοι κερδοσκόποι πλουτίζουν; Κύριε Juncker, καταθέσατε την ιδέα ενός φόρου κερδοσκοπίας. Έχει σημειωθεί καθόλου πρόοδος στο θέμα; Πιστεύω ότι οι πολίτες περιμένουν από εμάς τους πολιτικούς να αναλάβουμε δράση. Το δεύτερο ερώτημα: τι είδους μέτρα μπορούν να ληφθούν άμεσα, ώστε η ευρωπαϊκή οικονομία να πάψει να εξαρτάται σε τέτοιον βαθμό από τις εισαγωγές πετρελαίου και φυσικού αερίου και κατ’ επέκταση από τις τιμές τους; Θα μπορούσαμε ίσως να μελετήσουμε ένα μεγάλο επενδυτικό πρόγραμμα, με τη βοήθεια της Ευρωπαϊκής Τράπεζας Επενδύσεων, για τον εκσυγχρονισμό των κτιρίων, των δημόσιων μεταφορών, και επίσης, για παράδειγμα, να εγκαταστήσουμε ηλεκτρικούς κινητήρες και άλλα συστήματα στις μικρές και μεσαίες επιχειρήσεις; Πιστεύω ότι αυτός είναι ο μοναδικός τρόπος να μειώσουμε την κατανάλωση, δεδομένου ότι δεν έχουμε έλεγχο των τιμών. Το τρίτο ερώτημα αφορά το σύστημα τιμαριθμικής προσαρμογής των μισθών. Κύριε Trichet, εσείς και εγώ έχουμε αρκετά υψηλό μισθό ώστε να μην μας απασχολούν πολύ οι τιμές της ενέργειας και των τροφίμων. Σίγουρα κερδίζετε περισσότερα από όσα εγώ, αλλά την ίδια στιγμή λέτε ότι τα συστήματα τιμαριθμικής προσαρμογής που έχουμε στο Λουξεμβούργο και στο Βέλγιο πρέπει να καταργηθούν. Κύριε Juncker, πώς αλλιώς θα μπορέσουν οι πολίτες να εξασφαλίσουν επιπλέον εισόδημα σε μια περίοδο που οι τιμές αυξάνονται διαρκώς; Πραγματικά δεν καταλαβαίνω γιατί είστε τόσο αντίθετος με τα συστήματα τιμαριθμικής προσαρμογής."@el¹⁰ "Mr President, I am not a great expert on monetary matters, but I am trying to understand what lies behind the current energy and food crisis; and my conclusion is that we are entering a new era. We are entering an era in which the resources of the planet are scarce. Why? Because we have a dominant economic model, dating from the 20th century, which was devised and operated by a billion middle class citizens in Europe, the United States and Japan, and small elites elsewhere in the world. That was the 20th century world. The 21st century world is one in which there will be hundreds of millions more middle class people, in China, India, Indonesia, South Africa, Nigeria, Mexico, Brazil and other countries. Therefore our present dominant economic model has a systemic fault. The system took no account of the fact that resources were limited. Where are we to find fish when the Chinese eat as much fish as the Japanese? Where are we to find petrol when all the Indians are driving Tatamobiles? Where are we going to find coal for steelworks all over the world if the emerging countries develop in line with existing technologies? That is the deep-seated crisis. So I have three specific questions. First, speculation. Speculation is not, of course, the grassroots movement, but what is to be done for citizens weighed down by rising prices, whilst Total and Eon shareholders and other speculators are weighed down by profits? Mr Juncker, you put forward the idea of a speculation tax. Is any progress being made on that idea, because I think citizens want us, as politicians, to take action? My second question: what action can be taken quickly to make the European economy less dependent, especially on imported oil and gas and their prices? Could we not consider a major investment programme, with the help of the European Investment Bank, to modernise buildings, public transport, and also, for example, install electric motors and other systems in small and medium-sized enterprises? I think that is the only way to reduce consumption, because we are not controlling prices. My third point relates to the wage indexing system. Mr Trichet, you and I earn high enough salaries not to be too much affected by energy and food prices. You undoubtedly earn more than I do, but at the same time you say that the national indexing systems we have in Luxembourg and Belgium should be abolished. Mr Juncker, is that not the only way people can have extra income at a time when prices are soaring? I do not really understand why you are so set against indexing systems."@en⁴ "Señor Presidente, no soy un gran experto en asuntos monetarios, pero estoy tratando comprender lo que hay detrás de la crisis energética y alimentaria actual; y mi conclusión es que estamos entrando en una nueva era. Una era en la cual los recursos del planeta son escasos. ¿Por qué? Dado que tenemos un modelo económico predominante que data del siglo XX, que se creó y se desarrolló gracias a mil millones de ciudadanos de la clase media de Europa, Estados Unidos y Japón, y de pequeñas élites en otras zonas del mundo. Eso era el mundo de siglo XX. El mundo de siglo XXI tendrá cientos de millones más de habitantes de clase media de China, India, Indonesia, Sudáfrica, Nigeria, México, Brasil y otros países. Por consiguiente, nuestro modelo económico predominante tiene un fallo esencial. El sistema no tuvo en cuenta que los recursos son limitados. ¿Dónde vamos a encontrar peces cuando los chinos coman tanto pescado como los japoneses? ¿Dónde vamos a encontrar gasolina cuando toda la India conduzca automóviles Tata? ¿Dónde vamos a encontrar carbón para las plantas siderúrgicas de todo el mundo si los países emergentes se desarrollan de acuerdo con las tecnologías existentes? Esa es la crisis que está profundamente arraigada. Así que tengo tres preguntas concretas. Primero, la especulación. La especulación no es, por supuesto, un movimiento de base, ¿pero qué hacer en favor de los ciudadanos agobiados por el alza de los precios mientras los accionistas de Total y Eon y otros especuladores están agobiados por sus beneficios? Señor Juncker, usted propuso la idea de un impuesto sobre la especulación. ¿Ha progresado esa idea?, porque pienso que los ciudadanos desean que nosotros como políticos adoptemos medidas. Mi segunda pregunta se refiere a las medidas que se pueden tomar rápidamente para hacer que la economía europea sea menos dependiente, especialmente del petróleo y del gas importado y de sus precios. ¿Podríamos considerar un programa de inversiones ambicioso, con la ayuda del Banco Europeo de Inversiones, para modernizar edificios, transportes públicos y además, por ejemplo, instalar motores eléctricos y otros sistemas en pequeñas y medianas empresas? Pienso que esa es la única manera de reducir el consumo, porque no estamos controlando los precios. Mi tercer punto se refiere al sistema de indexación de los salarios. Señor Trichet, usted y yo ganamos sueldos suficientemente altos, y el precio de la energía y de los alimentos no nos afecta. Sin duda, usted gana más que yo, pero al mismo tiempo dice que los sistemas nacionales de indexación de salarios que tenemos en Luxemburgo y Bélgica deben abolirse. ¿Pero, señor Juncker, no es ése el único modo que tiene la gente de disponer de unos ingresos extra cuando los precios están por las nubes? Realmente no comprendo por qué usted está tan obsesionado con los índices."@es²¹ "Härra president, ma ei ole rahaküsimustes suur asjatundja, kuid ma püüan aru saada, mis peitub praeguse energia- ja toidukriisi taga, ning ma järeldan, et me oleme astumas uude ajastusse. Me oleme astumas ajastusse, kus planeedi ressursse napib. Miks? Sest meie valitsev majandusmudel ulatub tagasi 20. sajandisse ning selle töötasid välja ja seda hoidsid käigus miljard Euroopa, Ameerika Ühendriikide ja Jaapani keskklassi kodanikku ning väike eliit mujal maailmas. See oli 20. sajandi maailm. 21. sajandi maailm on selline, kus meil on lisaks sadu miljoneid keskklassi kuuluvaid inimesi Hiinas, Indias, Indoneesias, Lõuna-Aafrikas, Nigeerias, Mehhikos, Brasiilias ja teistes riikides. Seetõttu on meie praeguses valitsevas majandusmudelis süsteemne viga. Süsteem ei arvestanud sellega, et ressursid on piiratud. Kust peaksime võtma kala, kui hiinlased söövad sama palju kala kui jaapanlased? Kust peaksime saama bensiini, kui kõik indialased sõidavad Tata autodega? Kust peaksime leidma sütt kogu maailma terasetööstuse jaoks, kui arenguriigid arenevad koos praeguste tehnoloogiatega? See on sügavate juurtega kriis. Seega on mul kolm konkreetset küsimust. Esiteks spekulatsiooni kohta. Spekulatsioon ei ole mõistagi rohujuuretasandi liikumine, kuid mida saab teha hinnatõusu all kannatavate kodanike heaks, samal ajal kui Totali ja Eoni aktsionärid ja teised spekulandid ägavad kasumikoorma all? Härra Juncker, teie esitasite idee spekulatsioonimaksu kohta. Kas selle idee osas on tehtud edusamme, sest minu arvates tahavad kodanikud, et me poliitikutena selles osas midagi ette võtaksime? Minu teine küsimus: mida on võimalik kiiresti ära teha selleks, et Euroopa majandus sõltuks vähem eriti just imporditavast naftast ja gaasist ning nende hindadest? Kas me ei võiks kaaluda Euroopa Investeerimispanga abil suure investeerimisprogrammi käivitamist, et kaasajastada hooneid ja ühistransporti ning paigaldada näiteks väikestesse ja keskmistesse ettevõtetesse elektrimootoreid ja muid süsteeme? Arvan, et see on üks võimalus tarbimise vähendamiseks, sest hinda me kontrollida ei saa. Minu kolmas küsimus on seotud palkade indekseerimise süsteemiga. Härra Trichet, teie ja mina teenime piisavalt kõrget palka, nii et energia ja toiduainete hinnad meid eriti ei mõjuta. Teie teenite kahtlemata rohkem kui mina, aga samal ajal ütlete, et Luksemburgis ja Belgias kasutatav riiklik indekseerimissüsteem tuleks kaotada. Härra Juncker, kas see ei ole ainus võimalus, kuidas inimesed saavad teenida lisasissetulekut ajal, mil hinnad on lakke tõusnud? Ma ei saa hästi aru, miks te olete nii väga indekseerimissüsteemide vastu."@et⁵ "Arvoisa puhemies, en ole suuri asiantuntija raha-asioissa, mutta yritän ymmärtää, mitä nykyisen energia- ja elintarvikekriisin taustalla on, ja minun johtopäätökseni on, että olemme siirtymässä uudelle aikakaudelle. Olemme siirtymässä sellaiselle aikakaudelle, jossa planeetan resurssit ovat niukat. Miksi? Koska meillä on vallitsevana 1900-luvulta peräisin oleva taloudellinen malli, jonka keksivät ja jota johtivat lukemattomat keskiluokkaiset kansalaiset Euroopassa, Yhdysvalloissa ja Japanissa sekä pienet eliitit muualla maailmassa. Se oli 1900-luvun maailma. 2000-luvun maailma on sellainen, jossa on satoja miljoonia keskiluokkaisia ihmisiä enemmän Kiinassa, Intiassa, Indonesiassa, Etelä-Afrikassa, Nigeriassa, Meksikossa, Brasiliassa ja muissa maissa. Siksi meidän nykyisin vallitsevassa taloudellisessa mallissamme on järjestelmään kuuluva vika. Järjestelmässä ei ole otettu huomioon, että resurssit ovat rajallisia. Mistä me aiomme löytää kalaa silloin, kun kiinalaiset syövät yhtä paljon kalaa kuin japanilaiset? Mistä me aiomme löytää bensiiniä silloin, kun kaikki intialaiset ajavat Tatan autoilla? Mistä me aiomme löytää hiiltä terästehtaita varten kaikkialla maailmassa, jos kaikki kehittyvät taloudet kehittyvät nykyisten teknologioiden mukaisesti? Tämä on syvään juurtunut kriisi. Minulla on siksi kolme erityistä kysymystä. Ensiksi keinottelu. Keinottelu ei ole tietenkään ruohonjuuritason liike, mutta mitä voidaan tehdä nousevien hintojen rasittamien kansalaisten hyväksi, kun samalla Total- ja Eon-yhtiöiden osakkeenomistajia ja muita keinottelijoita rasittavat liikevoitot? Hyvä Jean-Claude Juncker, te esititte ajatuksen keinotteluverosta. Onko sen ajatuksen suhteen edistytty yhtään, koska luulen kansalaisten haluavan, että me, poliitikot ryhdymme toimenpiteisiin? Toinen kysymykseni: mihin toimiin voidaan ryhtyä nopeasti, jotta Euroopan taloudesta tehdään riippumattomampi, erityisesti tuodusta öljystä ja kaasusta ja niiden hinnoista? Emmekö voisi Euroopan investointipankin avulla harkita suurta investointiohjelmaa rakennusten ja julkisen liikenteen uudenaikaistamiseksi ja esimerkiksi sähkömoottoreiden ja muiden järjestelmien asentamiseksi pieniin ja keskisuuriin yrityksiin? Minun mielestäni se on ainoa tapa vähentää kulutusta, koska me emme hallitse hintoja. Kolmas kysymykseni koskee palkkojen indeksiin sitomista koskevaa järjestelmää. Hyvä Jean-Claude Trichet, teillä ja minulla on riittävän korkea palkka, joten energian ja elintarvikkeiden hinnat eivät vaikuta meihin paljonkaan. Te ansaitsette epäilemättä enemmän kuin minä, mutta samaan aikaan te sanotte, että meidän pitäisi lopettaa Luxemburgissa ja Belgiassa käytössä olevat kansalliset indeksiin sitomista koskevat järjestelmät. Hyvä Jean-Claude Juncker, eikö tämä ole ainoa tapa, jolla ihmiset voivat saada lisätuloja hintojen noustessa pilviin? En oikein ymmärrä, miksi te vastustatte niin kovin indeksiin sitomista koskevia järjestelmiä."@fi⁷ "Elnök úr! Nem vagyok a monetáris ügyek nagy szakértője, de megpróbálom megérteni, mi áll a jelenlegi energia- és élelmiszerválság hátterében; a következtetésem pedig az, hogy új korszak van születőben. Olyan korszak, amelyben bolygónk erőforrásai szűkösek. Miért? Mert a 20. századból származó meghatározó gazdasági modellt alkalmazunk, amelyet egymilliárd európai, amerikai és japán középosztálybeli állampolgár dolgozott ki és működtetett, illetve a világ más részein élő szűk elit egyes csoportjai. Az volt a 20. századi világ. A 21. századi világban további több százmillió középosztálybeli emberrel kell számolni Kínában, Indiában, Indonéziában, Dél-Afrikában, Nigériában, Mexikóban, Brazíliában és más országokban. Ezért jelenlegi domináns gazdasági modellünkben van egy rendszerhiba. A rendszer nem vette figyelembe azt a tényt, hogy az erőforrások korlátozottak. Hol találunk halat, ha a kínaiak ugyanannyit esznek, mint a japánok? Hol találunk benzint, ha minden indiai Tatamobilt vezet majd? Hol találunk majd szenet a világ acélművei számára, ha a felemelkedő országok a meglévő technológiával összhangban fejlődnek? Ez az alapvető válság. Ezért három konkrét kérdésem lenne. Először is a spekuláció. A spekuláció természetesen nem alulról építkező mozgalom, de mit tehetünk az emelkedő árak terhét cipelő polgárainkért, miközben a Total és az Eon részvényesei, valamint a többi spekuláns a nyereség súlya alatt roskadozik? Juncker úr, Ön felvetette a spekulációs adó ötletét. Van előrelépés ebben a kérdésben, mert úgy gondolom, hogy polgáraink azt szeretnék, ha mi, politikusok cselekednénk? A második kérdésem a következő: milyen gyors lépéseket lehetne tenni annak érdekében, hogy az európai gazdaság kevésbé függjön elsősorban az import olajtól és gáztól, illetve ezek áraitól. Nem vehetnénk tervbe, hogy az Európai Beruházási Bank segítségével egy nagy beruházási programot indítsunk, amelynek célja az épületek és a tömegközlekedés korszerűsítése lenne, valamint például az, hogy a kis- és középvállalkozásokban elektromotorokat és más rendszereket telepítsünk? Véleményem szerint ez az egyetlen módja a fogyasztás csökkentésének, mivel az árakat nem mi szabályozzuk. A harmadik pont a bérindexálási rendszerrel kapcsolatos. Trichet úr, Ön és én elég jól keresünk ahhoz, hogy ne érezzük meg túlságosan az energia- és élelmiszerárakat. Ön kétségtelenül többet keres nálam, ugyanakkor azt állítja, hogy a Luxemburgban és Belgiumban alkalmazott nemzeti indexálási rendszereket el kellene törölni. Juncker úr, nem ez az egyetlen módja annak, hogy egy olyan időszakban, amikor az árak rendkívül magasra szöknek, az emberek némi plusz bevételre tegyenek szert? Nem igazán értem, miért ellenzik ennyire az indexálási rendszereket."@hu¹¹ ". Signor Presidente, non sono un grande esperto di questioni monetarie, ma sto cercando di capire cosa giace sotto l’attuale crisi energetica e alimentare; e la mia conclusione è che stiamo entrando in una nuova era. Stiamo entrando in un’era in cui le risorse del pianeta sono scarse. Perché? Perché manteniamo un modello economico dominante, che risale al XX secolo, che era progettato ed aveva effetto su un miliardo di cittadini della classe media in Europa, negli Stati Uniti, in Giappone e altre piccole nel mondo. Questo era il mondo del XX secolo. Il mondo del XXI secolo è un mondo nel quale ci saranno centinaia di milioni di persone in più appartenenti alla classe media, in Cina, India, Indonesia, Sud Africa, Nigeria, Messico, Brasile e altri paesi. Pertanto il nostro attuale modello economico dominante ha un fallo di sistema. Il sistema non ha preso in considerazione il fatto che le risorse erano limitate. Dove andremo a trovare il pesce quando i cinesi mangeranno tanto pesce quanto i giapponesi? Dove andremo a trovare il petrolio quando tutti gli indiani guideranno le ? Dove andremo a trovare il carbone per le strutture in acciaio di tutto il mondo se i paesi emergenti si sviluppano il linea con le esistenti tecnologie? Questa è una crisi ben radicata. Quindi ho tre specifiche domande. La prima, speculazione. La speculazione non è certamente il movimento di base, ma cosa verrà fatto per i cittadini oppressi dall’aumento dei prezzi, mentre gli azionisti TOTAL ed EON e altri speculatori sono oppressi dai profitti? Onorevole Juncker, lei ha proposto l’idea di una tassa sulla speculazione. E’ stato fatto qualche progresso al riguardo, in quanto credo che i cittadini vogliano che da parte nostra, in quanto politici, si agisca? La mia seconda domanda: come si può agire velocemente per fare in modo che l’Europa sia meno dipendente, specialmente per quanto riguarda petrolio e gas e rispettivi prezzi? Non potremmo prendere in considerazione un programma di investimenti maggiore, con l’aiuto della Banca europea per gli investimenti, per modernizzare gli edifici, i trasporti pubblici e anche per esempio installare motori elettrici e altri sistemi nelle piccole e medie imprese? Penso sia il solo modo per ridurre il consumo, perché non stiamo tenendo sotto controllo i prezzi. La terza questione si ricollega al sistema di indicizzazione salariale. Signor Trichet, io e lei guadagniamo salari abbastanza alti da non essere poi così condizionati dai prezzi dell’energia e dei prodotti alimentari. Lei indubbiamente guadagna molto più di quanto non guadagni io, ma allo stesso tempo ha affermato che il sistema di indicizzazione nazionale presente in Lussemburgo e in Belgio dovrebbe essere abolito. Onorevole Juncker, non è questa l’unica maniera affinché i cittadini possano avere entrate quando i prezzi salgono? Non riesco davvero a capire per quale motivo lei sia così sfavorevole ai sistemi di indicizzazione."@it¹² "Gerb. pirmininke, aš nesu ekspertas pinigų politikos klausimais, tačiau mėginu suprasti, kokios yra dabartinės energijos ir maisto kainų krizės priežastys; ir mano pirmoji išvada yra tokia, kad mes žengiame į naują erą. Matome, kad planetos išteklių nėra pakankamai. Kodėl? Todėl, kad dar iš 20 amžiaus mes turime vyraujantį ekonominį modelį, kurį sugalvojo ir įgyvendino milijardas viduriniosios klasės piliečių Europoje, Jungtinės Valstijose ir Japonijoje ir nedidelė elito dalis kitose pasaulio šalyse. Tai buvo 20-ajame amžiuje. 21-ojo amžiaus pasaulyje šimtai milijonų viduriniosios klasės žmonių gyvens Kinijoje, Indijoje, Indonezijoje, Pietų Afrikoje, Nigerijoje, Meksikoje, Brazilijoje ir kitose šalyse. Mūsų dabartinis ekonominis modelis turi sisteminį trūkumą. Sistema neatsižvelgiama į tai, kad ištekliai yra riboti. Kaip gali užtekti žuvies, jei kinai vartoja tiek pat žuvies, kiek ir japonai? Ar užteks visiems benzino, jei Indijos gyventojai vairuoja tatamobilius? Iš kur gauti pakankamai anglies metalo liejykloms visame pasaulyje, jei besivystančios šalys vystosi esamų technologijų pagrindu? Tai yra ilgalaikė sisteminė krizė. Todėl aš norėčiau užduoti tris konkrečius klausimus. Pirmiausia spekuliacijos. Tai, žinoma, nėra bendruomenės iniciatyva, tačiau ką daryti žmonėms, kuriuos slegia didėjančios kainos, tuo tarpu kai „Total“ ir „Eon“ akcininkus slegia gaunami pelnai? Jean-Claude Juncker, jūs turite apmokestinti pelnus, gaunamus iš spekuliacijų. Ar buvo pasiekta kokios nors pažangos šioje srityje, kur aš manau, kad mūsų piliečiai norėtų, kad mes, politikai, šiuo klausimu imtumėmės veiksmų? Antrasis klausimas: kokie veiksmai yra būtini tam, kad Europos ekonomika būtų mažiau priklausoma, ypač nuo importuojamos naftos ir dujų ir jų kainos? Ar mes galime svarstyti investicijų programą padedant Europos investicijų bankui, modernizuoti pastatus, visuomeninį transportą ir, pavyzdžiui, diegti elektrinius motorus ir kitas sistemas mažose ir vidutinio dydžio įmonėse? Aš manau, kad tai vienintelis būdas mažinti vartojimą, nes mes negalime kontroliuoti kainų. Trečiasis klausimas yra susijęs su atlyginimų indeksavimu. Jean Claude Trichet, jūs ir aš uždirbame pakankamai daug, kad mūsų negąsdintų didėjančios energijos ir maisto kainos. Jūs be abejonės uždirbate daugiau, negu aš, tačiau tuo pat metu jūs teigiate, kad turėtų būti atsisakyta nacionalinių indeksavimo sistemų, kurios, pavyzdžiui, taikomos Liuksemburge ir Belgijoje. Jean–Claude Juncker, ar tai nėra vienintelis būdas žmonėms gauti papildomų pajamų, kai kainos sparčiai kyla į viršų? Aš iš tikrųjų nesuprantu, kodėl jūs taip nusistatęs prieš indeksavimo sistemas."@lt¹⁴ "Priekšsēdētāja kungs, es neesmu liels eksperts monetāros jautājumos, bet es mēģinu saprast, kas ir pašreizējās enerģētikas un pārtikas krīzes pamatā; un mans secinājums ir tāds, ka mēs ieejam jaunā laikmetā. Mēs ieejam laikmetā, kurā planētas resursi ir ierobežoti. Kādēļ? Tādēļ, ka mums ir dominējošs ekonomiskais modelis, kas sācies 20. gadsimtā, kuru izstrādāja un izmantoja miljards vidusšķiras pilsoņu Eiropā, ASV un Japānā, un nelielas elitāras grupas citur pasaulē. Tā bija divdesmitā gadsimta pasaule. 21. gadsimta pasaule ir tāda, kurā būs simtiem miljonu vairāk vidusšķiras iedzīvotāju — Ķīnā, Indijā, Indonēzijā, Dienvidāfrikā, Nigērijā, Meksikā, Brazīlijā un citās valstīs. Tāpēc mūsu pašreizējam dominējošajam ekonomikas modelim ir sistēmiska kļūda. Šī sistēma neņēma vērā to, ka resursi bija ierobežoti. Kur mums ņemt zivis, kad ķīnieši ēdīs tikpat daudz zivju, cik japāņi? Kur mums ņemt benzīnu, ja visi indieši brauks ar „tatamobiļiem”? Kur mēs ņemsim akmeņogles tēraudlietuvēm visā pasaulē, ja jaunattīstības valstis attīstīsies saskaņā ar pašreizējām tehnoloģijām? Tā ir šī dziļā krīze. Tāpēc man ir trīs konkrēti jautājumi. Pirmkārt, spekulācija. Protams, spekulācija nav viszemākā līmeņa darbība, bet ko gan darīt pilsoņiem, ko nospiež augošās cenas, kamēr un akcionārus un citus spekulantus nospiež peļņa? jūs izvirzījāt ideju par nodokli spekulācijām. Vai saistībā ar šo ideju ir panākts kāds progress, jo es uzskatu, ka pilsoņi vēlas, lai mēs kā politiķi rīkotos? Mans otrs jautājums: kādu ātru rīcību varam paredzēt, lai padarītu Eiropas ekonomiku mazāk atkarīgu, īpaši no importētās naftas un gāzes, un to cenām? Vai mēs nevarētu apsvērt plašu investīciju programmu ar Eiropas Investīciju bankas palīdzību, lai modernizētu ēkas, sabiedrisko transportu, kā arī, piemēram, uzstādītu elektromotorus un citas sistēmas mazajos un vidējos uzņēmumos? Es domāju, ka tas ir vienīgais veids, kā samazināt patēriņu, jo mēs nekontrolējam cenas. Mans trešais jautājums ir saistīts ar algu indeksācijas sistēmu. mēs abi pelnām pietiekami lielas algas, lai mūs pārāk daudz neietekmētu enerģijas un pārtikas cenas. Bez šaubām, jūs pelnāt vairāk, nekā es, bet vienlaikus jūs sakāt, ka ir jālikvidē valstu indeksācijas sistēmas, kādas ir mums Luksemburgā un Beļģijā. vai tad tas nav vienīgais veids, kā iedzīvotājiem var būt papildu ienākumi laikā, kad strauji pieaug cenas? Es īsti nesaprotu, kāpēc jūs esat tik ļoti pret indeksācijas sistēmām."@lv¹³ "Monsieur le Président, je ne suis pas un grand expert des questions monétaires, mais j'essaie de comprendre ce qui se cache derrière la crise énergétique et alimentaire qui sévit en ce moment, et mon analyse, c'est que nous entrons dans une autre ère. Nous entrons dans une ère où les ressources de la planète sont rares. Pourquoi? Parce que nous avons un modèle économique dominant, datant du XXe siècle, qui a été conçu et vécu par un milliard de citoyens issus des classes moyennes en Europe, aux États–Unis, au Japon, et par des petites élites dans le reste du monde. Cela, c'était le monde du XXe siècle. Le monde du XXIe siècle, c'est un monde où les classes moyennes vont regrouper des centaines de millions d'individus de plus, en Chine, en Inde, en Indonésie, en Afrique du Sud, au Nigeria, au Mexique, au Brésil, et dans d'autres pays. Nous vivons donc actuellement dans un modèle économique dominant qui connaît un problème de système. C'est un système qui n'a pas intégré l'idée que les ressources étaient limitées. Où trouverons-nous du poisson quand les Chinois mangeront autant de poisson que les Japonais? Où trouverons-nous du pétrole quand les Indiens rouleront tous en Tatamobile? Où trouverons-nous du charbon pour alimenter les aciéries mondiales si les pays émergents se développent sur la base des technologies existantes? C'est cela la crise profonde. J'ai donc trois questions concrètes. Premièrement: la spéculation. La spéculation n'est pas, bien sûr, le mouvement de fond. Mais que faire pour les citoyens qui croulent sous les prix qui augmentent, tandis que les actionnaires de Total, d'Eon et d'autres spéculateurs croulent, eux, sous les bénéfices? Monsieur Juncker, vous avez lancé l'idée d'une taxe sur la spéculation. Est–ce que l'on avance sur cette idée? Parce que je crois que les citoyens veulent que nous, en tant que politiques, nous agissions. Deuxième question: comment faire pour que, rapidement, nous fassions de l'économie européenne une économie moins dépendante, notamment vis-à-vis des importations de pétrole et de gaz, et de leur prix? Est–ce nous ne pourrions pas envisager un grand programme d'investissement, avec l'aide de la Banque européenne d'investissement, en faveur de la rénovation des bâtiments, des transports publics et aussi, par exemple, de l'installation de moteurs électriques et d'autres dispositifs dans les petites et moyennes entreprises? Je pense que c'est le seul moyen de réduire la consommation, car nous ne maîtrisons pas les prix. Ma troisième remarque concerne le système d'indexation des salaires. Monsieur Trichet, vous et moi, nous avons des salaires suffisamment élevés pour ne pas être très affectés par les prix de l'énergie et de l'alimentation. Votre salaire est sûrement beaucoup plus élevé que le mien. Mais vous dites en même temps qu'il faudrait supprimer les systèmes d'indexation nationale tels que nous les connaissons à Luxembourg et en Belgique. Est–ce que ce n'est pas le seul moyen, Monsieur Juncker, qui reste à la population de disposer de revenus supplémentaires à un moment où les prix flambent? Je ne comprends pas très bien votre acharnement contre les systèmes d'indexation."@mt¹⁵ ". Mijnheer de Voorzitter, ik been geen deskundige op monetair gebied, maar ik probeer te begrijpen wat de achtergrond is van de huidige energie- en voedselcrisis en ik ben tot de conclusie gekomen dat we een nieuw tijdperk aan het betreden zijn. Dat is een tijdperk waarin de hulpbronnen van de planeet schaars zijn. Waarom is dat zo? Omdat we een dominant economisch model hebben dat uit de twintigste eeuw dateert en dat ontworpen is en gebruikt door een miljard middenklasseburgers uit Europa, de Verenigde Staten en Japan en door kleine elites elders in de wereld. Dat was de wereld van de twintigste eeuw. In de wereld van de eenentwintigste eeuw zullen er zich honderden miljoenen mensen meer in de middenklasse bevinden, in China, India, Indonesië, Zuid-Afrika, Nigeria, Mexico, Brazilië en andere landen. In ons huidige, overheersende model zit dus een systeemfout. Het heeft er geen rekening mee gehouden dat de hulpbronnen niet onuitputtelijk zijn. Waar moeten we aan vis komen als de Chinezen net zo veel vis eten als de Japanners? Waar vinden we benzine als alle Indiërs in Tata’s rijden? Waar vinden we steenkolen voor staalfabrieken over de hele wereld als de opkomende landen zich ontwikkelen op basis van de bestaande technologieën? Dat is de diepgewortelde crisis. Ik heb daarom drie vragen. In de eerste plaats: speculatie. Speculatie is natuurlijk niet de beweging van onderop, maar wat wordt er gedaan voor burgers die gebukt gaan onder de stijgende prijzen, terwijl de aandeelhouders van Total en Eon en andere speculanten onder de winsten bedolven worden? Mijnheer Juncker, u kwam met het idee van een speculatiebelasting. Is daar al vooruitgang mee geboekt? Ik vraag dat omdat ik denk dat de burgers willen dat wij, politici, maatregelen nemen. Mijn tweede vraag: welke maatregelen kunnen snel genomen worden om de Europese economie minder afhankelijk te maken, vooral van geïmporteerde olie en gas en de prijs daarvan? Kunnen we niet overwegen met hulp van de Europese Investeringsbank een uitgebreid investeringprogramma op te zetten voor de modernisering van gebouwen en het openbaar vervoer en ook bijvoorbeeld voor installatie van elektromotoren en andere systemen in kleine en middelgrote bedrijven? Volgens mij is dat de enige manier waarop we de consumptie kunnen terugdringen, want we hebben geen controle over de prijzen. Mijn derde punt betreft het loonindexeringssysteem. Mijnheer Trichet, u en ik verdienen goed genoeg om niet al te veel last te hebben van de energie- en voedselprijzen. U verdient ongetwijfeld meer dan ik, maar toch zegt u dat de indexeringssystemen die we in Luxemburg en België hebben, afgeschaft zouden moeten worden. Mijnheer Juncker, is dat niet de enige manier waarop de mensen wat extra inkomen kunnen hebben wanneer de prijzen de pan uit rijzen? Ik begrijp niet goed waarom u zo’n tegenstander bent van indexeringssystemen."@nl³ "Panie przewodniczący! Nie jestem wielkim specjalistą w sprawach pieniężnych, lecz próbuję zrozumieć, co spowodowało obecny kryzys cen energii i żywności, i dochodzę do wniosku, iż osiągamy nowy etap. Wchodzimy w okres, w którym wyczerpują się zasoby naturalne. Dlaczego? Ponieważ żyjemy w ramach dominującego modelu gospodarczego, który pochodzi z XX w. Został on wymyślony i był eksploatowany przez miliony przedstawicieli klasy średniej w Europie, Stanach Zjednoczonych i Japonii, oraz przez niewielkie grupy elit w innych miejscach świata, który był światem XX wieku. W XXI wieku, na świecie żyją setki milionów przedstawicieli klasy średniej: w Chinach, Indiach, Indonezji, Afryce Południowej, Nigerii, Meksyku, Brazylii oraz w innych krajach. W związku z tym nasz obecny dominujący model gospodarczy ma wadę systemową. System ten nie uwzględnił faktu ograniczoności zasobów naturalnych. Skąd weźmiemy ryby, jeżeli Chińczycy zaczną jeść ich tyle samo co Japończycy? Skąd weźmiemy benzynę, gdy wszyscy Hindusi zaczną jeździć terenówkami? Skąd weźmiemy węgiel dla wszystkich hut świata, gdy kraje rozwijające się zaczną rozwijać się według najnowocześniejszych technologii. Obecny kryzys ma głęboko sięgające korzenie. Chciałbym więc zadać trzy pytania. Pierwsze z nich dotyczy spekulacji. Spekulacja nie jest oczywiście działaniem oddolnym, lecz co można zrobić dla obywateli przygniecionych rosnącymi cenami, gdy akcjonariusze Total i Eon, podobnie jak inni spekulanci są przygniecieni zyskami? Panie przewodniczący Juncker, przedstawił pan pomysł podatku spekulacyjnego. Czy jest jakiś postęp w sprawie tego pomysłu, ponieważ sądzę, iż obywatele oczekują od nas, polityków, jakichś działań? Moje drugie pytanie brzmi: jakie działania można podjąć szybko, aby uniezależnić gospodarkę europejską zwłaszcza od importu ropy i gazu oraz ich cen? Czy moglibyśmy rozważyć duży program inwestycyjny, z pomocą Europejskiego Banku Centralnego, mający na celu modernizację budynków, transportu publicznego, a także na przykład zainstalowanie elektrycznych silników i innych systemów w małych i średnich przedsiębiorstwach? Sądzę, że to jedyny sposób na zmniejszenie konsumpcji, skoro ceny wymknęły się nam spod kontroli. Moje trzecie pytanie dotyczy systemu indeksacji płac. Panie prezesie Trichet, pan i ja zarabiamy wystarczająco dużo, aby wzrost cen energii i żywności nas nie dotknął zbyt boleśnie. Pan z pewnością zarabia więcej ode mnie, lecz jednocześnie twierdzi pan, iż ogólnokrajowe systemy indeksacji, jakie mamy w Luksemburgu i Belgii powinny zostać zniesione. Panie przewodniczący Juncker, czy nie jest to jedyny sposób, aby ludzie mieli dodatkowy dochód w czasach, gdy ceny gwałtownie rosną? Nie rozumiem zastrzeżeń, jakie pan ma w stosunku do systemów indeksacji."@pl¹⁶ "Senhor Presidente, não sou um grande especialista em questões monetárias, mas estou tentar compreender o que é que está por detrás da actual crise energética e alimentar, e a minha conclusão é que estamos a entrar numa nova era. Uma era em que os recursos do planeta são escassos. Porquê? Porque temos um modelo económico dominante, que data do século XX, que foi concebido e desenvolvido por mil milhões de cidadãos da classe média na Europa, nos Estados Unidos e no Japão, e por pequenas elites noutras partes do mundo. Esse era o mundo do século XX. O mundo do século XXI é um mundo em que vamos ter mais centenas de milhões de cidadãos da classe média, na China, na Índia, na Indonésia, na África do Sul, na Nigéria, no México, no Brasil e noutros países. O nosso actual modelo dominante padece, pois, de um problema sistémico. O sistema não teve em conta o facto de que os recursos são limitados. Onde iremos encontrar peixe quando os chineses comerem tanto peixe como os japoneses? Onde iremos encontrar petróleo quando todos os indianos circularem em automóveis Tata? Onde iremos encontrar carvão para alimentar as siderurgias do mundo inteiro se o desenvolvimento dos países emergentes se basear nas tecnologias existentes? É essa a crise que está profundamente enraizada. Por conseguinte, tenho três perguntas concretas. Em primeiro lugar, a especulação. A especulação não é, naturalmente, um movimento de base, mas o que fazer em prol dos cidadãos que são esmagados pelo aumento dos preços, enquanto os accionistas da e da e outros especuladores, são esmagados pelos seus lucros? Senhor Jean-Claude Juncker, o senhor lançou a ideia de introduzir um imposto sobre a especulação. Já foram realizados alguns progressos nesse sentido? É que eu penso que os cidadãos querem que nós, políticos, adoptemos medidas. A minha segunda pergunta vai no sentido de saber que medidas podemos tomar rapidamente para tornar a economia europeia menos dependente, em particular do petróleo e do gás importados e dos seus preços. Não poderíamos pensar num programa de investimento ambicioso, com a ajuda do Banco Europeu de Investimento, para modernizar os edifícios, os transportes públicos, e também, por exemplo, para instalar motores eléctricos e outros sistemas nas pequenas e médias empresas? Eu penso que essa é a única forma de reduzir o consumo, pois não estamos a controlar os preços. A minha terceira observação prende-se com o sistema de indexação dos salários. Senhor Jean-Claude Trichet, tanto o senhor como eu auferimos salários suficientemente elevados para não nos sentirmos grandemente afectados pelos preços da energia e dos alimentos. O seu salário é seguramente bem mais elevado do que o meu, mas ao mesmo tempo o senhor diz que os sistemas nacionais de indexação dos salários que temos no Luxemburgo e na Bélgica devem ser abolidos. Senhor Jean-Claude Juncker, não será essa a única forma de as pessoas poderem ter um rendimento suplementar, numa altura em que os preços sobem em flecha? Realmente não compreendo por que é que V. Exa. é tão adverso aos sistemas de indexação."@pt¹⁷ "Monsieur le Président, je ne suis pas un grand expert des questions monétaires, mais j'essaie de comprendre ce qui se cache derrière la crise énergétique et alimentaire qui sévit en ce moment, et mon analyse, c'est que nous entrons dans une autre ère. Nous entrons dans une ère où les ressources de la planète sont rares. Pourquoi? Parce que nous avons un modèle économique dominant, datant du XXe siècle, qui a été conçu et vécu par un milliard de citoyens issus des classes moyennes en Europe, aux États–Unis, au Japon, et par des petites élites dans le reste du monde. Cela, c'était le monde du XXe siècle. Le monde du XXIe siècle, c'est un monde où les classes moyennes vont regrouper des centaines de millions d'individus de plus, en Chine, en Inde, en Indonésie, en Afrique du Sud, au Nigeria, au Mexique, au Brésil, et dans d'autres pays. Nous vivons donc actuellement dans un modèle économique dominant qui connaît un problème de système. C'est un système qui n'a pas intégré l'idée que les ressources étaient limitées. Où trouverons-nous du poisson quand les Chinois mangeront autant de poisson que les Japonais? Où trouverons-nous du pétrole quand les Indiens rouleront tous en Tatamobile? Où trouverons-nous du charbon pour alimenter les aciéries mondiales si les pays émergents se développent sur la base des technologies existantes? C'est cela la crise profonde. J'ai donc trois questions concrètes. Premièrement: la spéculation. La spéculation n'est pas, bien sûr, le mouvement de fond. Mais que faire pour les citoyens qui croulent sous les prix qui augmentent, tandis que les actionnaires de Total, d'Eon et d'autres spéculateurs croulent, eux, sous les bénéfices? Monsieur Juncker, vous avez lancé l'idée d'une taxe sur la spéculation. Est–ce que l'on avance sur cette idée? Parce que je crois que les citoyens veulent que nous, en tant que politiques, nous agissions. Deuxième question: comment faire pour que, rapidement, nous fassions de l'économie européenne une économie moins dépendante, notamment vis-à-vis des importations de pétrole et de gaz, et de leur prix? Est–ce nous ne pourrions pas envisager un grand programme d'investissement, avec l'aide de la Banque européenne d'investissement, en faveur de la rénovation des bâtiments, des transports publics et aussi, par exemple, de l'installation de moteurs électriques et d'autres dispositifs dans les petites et moyennes entreprises? Je pense que c'est le seul moyen de réduire la consommation, car nous ne maîtrisons pas les prix. Ma troisième remarque concerne le système d'indexation des salaires. Monsieur Trichet, vous et moi, nous avons des salaires suffisamment élevés pour ne pas être très affectés par les prix de l'énergie et de l'alimentation. Votre salaire est sûrement beaucoup plus élevé que le mien. Mais vous dites en même temps qu'il faudrait supprimer les systèmes d'indexation nationale tels que nous les connaissons à Luxembourg et en Belgique. Est–ce que ce n'est pas le seul moyen, Monsieur Juncker, qui reste à la population de disposer de revenus supplémentaires à un moment où les prix flambent? Je ne comprends pas très bien votre acharnement contre les systèmes d'indexation."@ro¹⁸ "Vážený pán predseda, nie som odborníkom na menové záležitosti, ale usilujem sa pochopiť, čo spôsobilo súčasnú energetickú a potravinovú krízu; a prichádzam k záveru, že práve vstupujeme do novej éry. Vstupujeme do novej éry, v ktorej sú zdroje na planéte obmedzené. Prečo? Pretože žijeme v prevládajúcom ekonomickom modeli z dvadsiateho storočia, ktorý navrhla a používala miliarda občanov strednej triedy v Európe, Spojených štátoch, Japonsku a vybrané skupiny v iných častiach sveta. To bol svet dvadsiateho storočia. Svet 21. storočia je miestom, kde budú stovky miliónov príslušníkov strednej triedy v Číne, Indii, Indonézii, Južnej Afrike, Nigérii, Mexiku, Brazílii a ďalších krajín. Preto má náš súčasný prevládajúci ekonomický model systémovú chybu. Systém vôbec nezohľadňuje skutočnosť, že zdroje sú obmedzené. Kde budeme získavať ryby, keď ich Číňania jedia presne toľko ako Japonci? Kde budeme získavať ropu, keď Indovia riadia vozidlá Tata? Kde budeme získavať uhlie pre naše oceliarne, keď sa rozvíjajúce krajiny vyvíjajú v súlade so súčasnými technológiami? Korene tejto krízy sú veľmi hlboké. Mám preto tri konkrétne otázky. Po prvé, špekulácia. Špekulácia, samozrejme, nepredstavuje hnutie jednoduchých ľudí, ale čo sa musí urobiť pre občanov, ktorí sú zaťažení narastajúcimi cenami, zatiaľ čo akcionári firiem Total a Eon a ďalší špekulanti klesajú pod ťarchou ziskov? Pán Juncker, spomenuli ste myšlienku špekulatívnej dane. Pokročila už táto myšlienka do nejakej ďalšej fázy, pretože som presvedčený o tom, že občania žiadajú nás politikov, aby sme podnikli nejaké kroky? Moja druhá otázka: Čo sa dá uskutočniť okamžite, aby sa európske hospodárstvo stalo nezávislejším, predovšetkým od dovozu ropy a zemného plynu a ich cien? Nemôžeme s pomocou Európskej investičnej banky zvážiť program veľkých investícií na modernizáciu budov, verejnej dopravy a zaviesť napríklad elektromotory a iné systémy do malých a stredne veľkých podnikov? Myslím si, že vzhľadom na to, že neurčujeme ceny, je to jediná cesta, ako znížiť spotrebu. Moja tretia otázka sa týka systému indexácie miezd. Pán Trichet, vy i ja zarábame dosť na to, aby nás príliš nezasiahli ceny energií a potravín. Zarábate určite viac ako ja, ale zároveň tvrdíte, že štátny systém indexácie, ktorý sa používa tu v Luxembursku a Belgicku, by sa mal zrušiť. Vážený pán Juncker, nie je toto jediný spôsob, ako môžu občania získať mimoriadny príjem v momente, keď rastú ceny? Celkom dobre nerozumiem, prečo ste tak zásadne proti systémom indexácie."@sk¹⁹ "Gospod predsednik, nisem strokovnjak za denarne zadeve, vendar poskušam razumeti, kaj je vzrok sedanje krize z energijo in hrano, pri čemer sklepam, da vstopamo v novo obdobje. Vstopamo v obdobje, v katerem so viri na planetu omejeni. Zakaj? Ker imamo prevladujoč gospodarski model, ki izhaja iz 20. stoletja in ki ga je zasnovala ter upravljala milijarda državljanov srednjega razreda v Evropi, Združenih državah in na Japonskem ter majhne elite drugod po svetu. To je bil svet v 20. stoletju. V 21. stoletju bo na svetu za več sto milijonov ljudi iz srednjega razreda več, to je na Kitajskem, v Indiji, Indoneziji, Južni Afriki, Nigeriji, Mehiki, Braziliji in drugih državah. Zato ima naš sedanji gospodarski model sistemsko napako. Sistem ni upošteval, da so viri omejeni. Kje naj ulovimo ribe, če Kitajci pojedo toliko rib kot Japonci? Kje naj nabavimo bencin, če vsi Indijci vozijo poceni avtomobile? Kje bomo našli premog za jeklarne po vsem svetu, če se bodo nastajajoče države razvijale v skladu z obstoječimi tehnologijami? To je globoka kriza. Zato imam tri posebna vprašanja. Prvo je špekulacija. Špekulacija dejansko ni množično gibanje, vendar kaj lahko storimo za državljane, ki jih bremenijo naraščajoče cene, medtem ko imata družbi Total in Eon ter druge družbe dobiček? Gospod Juncker, predlagali ste zamisel o obdavčitvi špekulacije. Ali je pri tej zamisli že doseženega kaj napredka, saj mislim, da državljani od nas politikov hočejo, da ukrepamo? Moje drugo vprašanje je: Kako lahko hitro ukrepamo, da bo evropsko gospodarstvo manj odvisno od zlasti uvožene nafte in plina ter njunih cen? Ali ne bi mogli razmisliti o večjem naložbenem programu s pomočjo Evropske investicijske banke za posodobitev stavb, javnega prevoza in tudi na primer vgraditev električnih motorjev in drugih sistemov v mala in srednje velika podjetja? Menim, da je to edini način za zmanjšanje porabe, ker cen ne nadzorujemo. Tretja točka je povezana s sistemom indeksiranja plač. Gospod Trichet, vi in jaz zasluživa dovolj, da naju cene energije in hrane ne bodo preveč prizadele. Nedvomno zaslužite več kot jaz, vendar hkrati pravite, da bi morali odpraviti nacionalne sisteme indeksiranja, ki jih imamo v Luksemburgu in Belgiji. Gospod Juncker, ali ni to edini način, da ljudje dobijo dodaten prihodek v času, ko so cene zelo visoke? Ne razumem prav dobro, zakaj tako nasprotujete sistemu indeksiranja."@sl²⁰ ". Herr talman! Jag är inte någon stor expert på penningfrågor men jag försöker förstå vad som ligger bakom dagens energi- och livsmedelskris och min slutsats är att vi är på väg in i en ny era. Vi går in i en ny era där planetens resurser är knappa. Varför? Därför att vår dominerande ekonomiska modell, som härstammar från 1900-talet, utarbetades och styrdes av en miljard medelklassmänniskor i Europa, Förenta Staterna och Japan, och små elitgrupper på andra platser i världen. Så såg världen ut på 1900-talet. På 2000-talet finns det hundratals miljoner fler medelklassmänniskor i Kina, Indien, Indonesien, Sydafrika, Nigeria, Mexiko, Brasilien och andra länder. Därför har vår nuvarande dominerande ekonomiska modell ett systemfel. Systemet tog inte hänsyn till att resurserna var begränsade. Var ska vi hitta fisken när kineserna äter lika mycket fisk som japanerna? Var ska vi hitta bensin när alla indier kör omkring i pickuper? Var ska vi hitta kol till stålverken över hela jorden om de framväxande länderna utvecklas i takt med dagens teknik? Det är den grundläggande frågan. Jag har tre frågor. Den första handlar om spekulation. Spekulation är naturligtvis inte någon gräsrotsrörelse, men vad kan vi göra för medborgarna som dignar under de stigande priserna, medan Total- och Eon-aktieägare och andra spekulatörer dignar under vinsterna? Herr Juncker, ni lade fram tanken på spekulationsskatt. Gör man några framsteg när det gäller denna idé, för jag tror att politikerna vill att vi agerar? Min andra fråga lyder: vilka åtgärder kan vidtas för att snabbt göra Europas ekonomi mindre beroende, speciellt av importerad olja och gas och priserna på dessa? Skulle vi inte kunna överväga ett omfattande investeringsprogram med hjälp av Europeiska investeringsbanken för att modernisera byggnader, kollektivtrafik och även till exempel installera elmotorer och andra system i små och medelstora företag? Jag anser att det är enda sättet att minska konsumtionen eftersom vi inte styr över priserna. Min tredje fråga rör systemet med löneindexering. Herr Trichet, ni och jag har tillräckligt höga löner för att inte påverkas alltför mycket av energi- och livsmedelspriserna. Ni tjänar otvivelaktigt mer än jag, men samtidigt säger ni att det nationella indexeringssystemet som vi har i Luxemburg och Belgien borde avskaffas. Herr Juncker, är det inte det enda sättet som människor kan få en extra inkomst på i dessa tider när priserna skjuter i höjden? Jag förstår inte riktigt varför ni är så negativ till indexeringssystem."@sv²²
lpv:unclassifiedMetadata	"Claude Turmes,"^18,15,15,8 "Eon"^13,17 "J.-C. Juncker,"¹³ "J.-C. Trichet,"¹³ "Total"^13,17 "au nom du groupe Verts/ALE"^18,15,8 "extra"¹² "tatamobiles"¹² "élite"¹²