Local view for "http://purl.org/linkedpolitics/eu/plenary/2008-07-08-Speech-2-379"

Predicate	Value (sorted: default)
rdf:type	lpv_eu:Speech⁶
dcterms:Date	"2008-07-08"^^xsd:date⁶
dcterms:Is Part Of	lp_eu:Răspunsul oferit de UE provocării fondurilor suverane de investiţii (dezbatere)⁶
dcterms:Language	"fr"^^xsd:language⁶
lpv:document identification number	"en.20080708.36.2-379"⁶
lpv:hasSubsequent	lp_eu:2008-07-08-Speech-2-380⁶
lpv:speaker	lp:Pervenche Berès⁶
lpv:spoken text	"Madame la Présidente, Madame la Présidente en exercice du Conseil, Monsieur le Vice-président de la Commission, merci de nous donner l'occasion d'avoir ce débat avec les deux institutions de référence. J'espère, Monsieur Verheugen, que vous pourrez rapporter la nature de notre débat au commissaire Charlie McCreevy. La troisième question porte sur l'interprétation de l'article 58, qui permet des restrictions à la libre circulation des capitaux lorsque l'ordre public le requiert. Est-ce que, du point de vue du Conseil et de la Commission aujourd'hui, il y a une interprétation qui doive prévaloir dans ce domaine? Nous aimerions la connaître. Quatrième question: ne sommes-nous pas devant un débat qui, de toute façon, a une dimension internationale? Et notre préoccupation est de penser que, du point de vue de l'Union européenne, nous serions mieux équipés, mieux armés pour aborder la dimension internationale de ce débat si nous avions, d'une certaine manière, défini la position de notre camp de base, celui de l'Union européenne, et non pas celui de tel ou de tel État membre qui se serait précipité dans cette course à l'attractivité de sa place financière. La dernière question est celle du taux de change. Que penser d'une situation où les monarchies pétrolières investissent aujourd'hui dans des actifs en euros, de l'argent qui a été accumulé grâce à des ventes de pétrole en dollars et qui contribue à aggraver cette situation de tension que nous connaissons du point de vue des taux de change, avec toutes les répercussions qui en résultent du point de vue de nos balances commerciales? Voilà, au nom de la commission économique et monétaire, Madame la Présidente, Monsieur le Vice-président, les questions que nous voudrions poser et sur lesquelles nous attendons les réponses du Conseil et de la Commission. Nous avons, depuis longtemps, des fonds souverains actifs en Europe, à commencer par le fonds norvégien, et pourtant, jusqu'à présent, aucun des agissements de ce fonds ne nous posait problème. Deux événements nouveaux sont venus bousculer la donne. D'abord la constitution de réserves importantes de la part, à la fois, des monarchies pétrolières et de pays qui ont su constituer des excédents commerciaux alimentant ces fonds souverains. Le deuxième événement qui est venu bousculer la donne dans ce débat, c'est bien évidemment la crise des « », qui a mis en lumière le rôle stratégique que pouvaient jouer ces fonds souverains. Hier, lorsque ces fonds intervenaient pour investir ici ou là, notamment aux États-Unis, leur caractère stratégique était mis en question. Aujourd'hui, lorsque l'on regarde le rôle pris par les fonds souverains dans l'alimentation en liquidités et en fonds propres des banques d'investissement, on se rend compte qu'ils sont plutôt devenus des investisseurs de dernier ressort. Dans ces conditions, une certaine émotion prévaut, et c'est la raison pour laquelle nous avons voulu poser cette question. C'est la raison aussi pour laquelle, sans doute, contrairement au commissaire chargé du marché intérieur, le Président de la Commission lui-même a considéré utile et nécessaire, le 27 février dernier, de mettre sur la table un document qui constitue la base de notre discussion d'aujourd'hui. Nous sommes face à un risque, à savoir celui de voir une stratégie se mettre en place dans chacun des États membres qui, au bout du compte, ne conduirait pas à faire face à la réalité qui est la suivante: les fonds souverains aujourd'hui ont acquis une responsabilité, une part active dans le marché des capitaux et, du coup, cette situation nouvelle, d'une certaine manière, les oblige et nous oblige dans le dialogue que nous souhaitons entretenir avec les entités gestionnaires de ces fonds. Alors, au nom de la commission économique et monétaire, finalement, nous voudrions aujourd'hui soulever cinq questions. Premièrement, nous avons le sentiment que la réponse, jusqu'à présent, du point de vue de la Commission, a été de dire: «Eh bien, que chaque État membre mette en œuvre sa propre stratégie, tant du point de vue des exigences de transparence que de gouvernance vis-à-vis de ces fonds et, au niveau communautaire, nous nous contenterons de vérifier si ces exigences définies dans le cadre de chaque État membre ne sont pas contraires aux règles du traité et aux règles de fonctionnement du marché intérieur». Cela ne nous semble pas être la stratégie pertinente. Il nous semble que, dans un cas de figure tel que celui-ci, nous devrions bien davantage aller vers une approche proactive et initier au niveau communautaire une coordination, à la fois pour éviter une concurrence déloyale entre États membres, car nous voyons bien qu'il y a une espèce de «course à l'échalote», chaque État membre voulant être le premier à bénéficier le plus des capacités d'investissement à long terme sûres de ces fonds souverains et, en même temps, à définir et à travailler ensemble sur des secteurs stratégiques ou sensibles, qui devraient être préservés. La deuxième question pose le problème des enregistrements de ces fonds. Peut-on imaginer, au plan communautaire, des perspectives d'enregistrement de ces fonds, exactement comme nous sommes en train d'y réfléchir pour les agences de notation?"@fr⁸
lpv:spokenAs	substitute; JURI (2008-02-20--2009-07-13)²³ member; PES (2004-07-20--2009-07-13)²³ substitute; Delegation for relations with the People's Republic of China (2007-03-14--2009-07-13)²³ unknown; Parti socialiste (2004-07-20--2009-07-13)²³ chair; ECON (2007-02-01--2009-07-13)²³ member; Conference of Committee Chairs (2007-02-01--2009-07-13)²³
lpv:translated text	"Paní předsedající, paní uřadující předsedkyně Rady, pane místopředsedo Komise, děkuji, že jste nám dali příležitost k této rozpravě se dvěma zainteresovanými institucemi. Pane Verheugen, doufám, že se vám podaří podat zprávu komisaři Charliemu McCreevymu o charakteru této rozpravy. Třetí otázka se týká výkladu článku 58, který hovoří o omezeních volného pohybu kapitálu na základě společenské objednávky. Pokud jde o názor Rady a Komise, existuje podle nich jeden výklad, který by měl mít přednost v této oblasti? Chtěli bychom k tomu více informací. Čtvrtá otázka zní: Není toto rozprava, která má mezinárodní rozměr? Zastáváme názor, že by byla Evropská unie mnohem lépe vybavena a připravena na vyrovnání se s mezinárodním rozměrem této rozpravy, kdybychom namísto pozice jednoho členského státu, která by mohla popohnat tyto závody přitahované finančními možnostmi, vymezili do určité míry pozici našeho základního tábora, pozici Evropské unie. Poslední otázka souvisí s devizovým kurzem. Jaký je váš názor na situaci, kdy ropné monarchie v současnosti investují do aktiv v eurech pomocí finančních prostředků získaných z prodeje ropy v dolarech, čímž zhoršují napjatou situaci v oblasti směnných kurzů s důsledky pro naše obchodní bilance? Paní předsedající, pane místopředsedo, to byly otázky, které chtěl Výbor pro hospodářské a měnové záležitosti položit. Těšíme se na odpovědi Rady a Komise. Dlouho jme v Evropě měli aktivní státní investiční fondy, zejména norský fond, a až doposud nám žádná činnost tohoto fondu nezpůsobila problémy. Dvě události však otřásly současnou situací. První z nich je tvorba důležitých rezerv ropnými monarchiemi a zeměmi, které nahromadily obchodní přebytky, z kterých se podporují tyto státní investiční fondy. Druhou událostí je, samozřejmě, krize rizikových hypotečních úvěrů. Ta vrhla světlo na strategickou úlohu, kterou by mohly tyto státní investiční fondy plnit. V minulosti, kdy se tyto fondy používaly k investování na různých místech, hlavně ve Spojených státech, se jejich strategický charakter zpochybňoval. Když se nyní podíváme na úlohu, kterou převzaly státní investiční fondy od investičních bank při zajišťování likvidity, nebo vkládání vlastních finančních prostředků, uvědomíme si, že se naopak staly investory poslední možnosti. Za takových okolností vstupují do hry emoce, a právě proto jsme chtěli položit tuto otázku. Není rovněž pochyb o tom, proč sám předseda Komise, na rozdíl od komisaře zodpovědného za vnitřní trh, považoval za potřebné a užitečně zveřejnit 27. února dokument, který se stal základem naší dnešní diskuse. Podstupujeme riziko, že se v jednotlivých členských státech uplatní strategie, která nám nakonec nepomůže vyrovnat se se skutečností, že státní investiční fondy dnes převzaly zodpovědnost, aktivní úlohu na kapitálovém trhu. V důsledku toho vytváří i nám tato nová situace v určité míře povinnosti při rozhovoru, který chceme vést s manažery těchto fondů. Proto bychom chtěli jménem Výboru pro hospodářské a měnové záležitosti položit dnes pět otázek. Za prvé, máme dojem, že reakce Komise až doposud byla v tomto duchu: „Nechme, ať každý členský stát uplatňuje z hlediska požadavků transparentnosti a řízení související s těmito fondy svou vlastní strategii, a na úrovni Společenství jednoduše ověříme, zda požadavky jednotlivých členských států porušují pravidla Smlouvy, nebo pravidla fungování vnitřního trhu.“ Nám to nepřipadá jako správná strategie. Podle našeho názoru bychom měli v takovém případě právě pracovat na aktivním přístupu a zřízení koordinace na úrovni Společenství: na jedné straně proto, abychom zabránili nespravedlivé konkurenci mezi členskými státy – když je jasné, že se členské státy v jisté míře předhánějí v tom, který z nich dokáže vytěžit nejvíce z bezpečných, dlouhodobých investičních možností těchto státních investičních fondů – a na druhé straně proto, abychom definovali strategické anebo citlivé sektory, které je třeba zachovat, a společně na tom pracovali. Druhá otázka souvisí s problémem registrace těchto fondů. Bylo by možné, na úrovni Společenství počítat s registrací těchto fondů tak, jak o tom momentálně uvažujeme v případě ratingových agentur?"@cs¹ "Fru formand, fru formand for Rådet, hr. næstformand i Kommissionen! Tak for muligheden for at afholde denne debat med de to berørte institutioner. Jeg håber, at De, hr. Verheugen, vil få mulighed for at rapportere tilbage til kommissær Charlie McCreevy om debattens karakter. Det tredje spørgsmål handler om fortolkningen af artikel 58, som fastlægger restriktioner for de frie kapitalbevægelser ud fra de almindelige retsprincipper. For Rådets og Kommissionens vedkommende er der i dag én fortolkning, som burde tage præcedens på dette område? Vi vil gerne have yderligere information om dette. Det fjerde spørgsmål er følgende: Er dette ikke en debat, som har internationale dimensioner? Efter vores mening ville EU være langt bedre rustet og bedre forberedt til at tackle den internationale dimension af denne debat, hvis vi i en vis udstrækning havde defineret vores grundlæggende holdning, EU's holdning frem for en medlemsstats holdning, eller en anden som, tiltrukket af de finansielle muligheder, måske har forhastet sig ind i dette kapløb. Det sidste spørgsmål vedrører valutakursen. Hvad er Deres holdning til den nuværende situation, hvor oliemonarkier investerer i eurodenominerede aktiver med midler fra salg af olie i dollars, og dermed forværrer den anspændte valutakurssituation, der påvirker vores handelsbalancer? Fru formand, hr. næstformand! Disse er spørgsmål, som Økonomi- og Valutaudvalget gerne vil stille, og vi ser frem til svarene fra Rådet og Kommissionen. Vi har i lang tid haft aktive statsejede investeringsfonde i Europa, først og fremmest den norske fond, og indtil nu har ingen af aktiviteterne i fonden skabt problemer for os. To nye begivenheder har dog vendt op og ned på den nuværende situation. Den første er en tilsynekomst af store midler fra oliemonarkier og lande med store handelsoverskud, som giver næring til disse statsejede investeringsfonde. Den anden begivenhed er naturligvis subprimekrisen, der har kastet lys over den strategiske rolle, de statsejede investeringsfonde kunne spille. Tidligere, da disse fonde blev brugt til at investere hist og her, blev der rejst tvivl om deres strategiske karakter, særligt i USA. Når vi nu ser på den rolle, som statsejede investeringsfonde har overtaget fra investeringsbankerne, hvad angår tilførsel af likviditet eller egne fonde, indser vi, at de i sidste instans i stedet er blevet investorer. Under forhold som disse er der mange følelser i spil, og det er derfor, at vi ville stille dette spørgsmål. Det er uden tvivl også grunden til, at formanden for Kommissionen, i modsætning til kommissæren som er ansvarlig for det indre marked, selv følte, at det var nyttigt og nødvendigt at offentliggøre et dokument den 27. februar, der ligger til grund for vores diskussion her i dag. Vi løber den risiko, at hver enkelt medlemsstat iværksætter deres egen strategi, som i sidste ende ikke vil hjælpe med til at tackle virkeligheden, som er, at statsejede investeringsfonde i dag har påtaget sig et ansvar, en aktiv rolle på kapitalmarkedet. Det resulterer i, at denne nye situation i et vist omfang forpligter dem og os i den dialog, som vi ønsker at få med lederne af disse fonde. Vi vil derfor i dag på vegne af Økonomi- og Valutaudvalget stille fem spørgsmål. For det første har vi indtryk af, at Kommissionens svar indtil nu har været: "Lad hver medlemsstat iværksætte deres egen strategi, hvad angår krav om gennemsigtighed og styring i forbindelse med disse fonde, og på lokalt plan vil vi ganske simpelt verificere, om kravene fra hver enkelt medlemsstat overtræder bestemmelserne i traktaten eller reglerne om det indre markeds funktion". Det virker ikke som den rigtige strategi efter vores mening. Vi mener, at vi i en sag som denne i stedet skulle arbejde for en proaktiv tilgang og for indførelse af koordinering på lokalt plan: på den ene side for at forhindre illoyal konkurrence mellem medlemsstaterne - for det er tydeligt, at der i en vis grad er et kapløb mellem medlemsstaterne for at se, hvem der kan få mest ud af den sikre, langsigtede investeringskapacitet i disse statsejede investeringsfonde - og på den anden side for at definere og samarbejde om strategiske eller følsomme sektorer, som skal bevares. Det andet spørgsmål vedrører problemet med registrering af disse fonde. Vil det være muligt at forestille sig en registrering af disse fonde på lokalt plan, akkurat som vi for tiden overvejer at gøre med kreditvurderingsinstitutter?"@da² "Frau Präsidentin, Frau Ratspräsidentin, Herr Vizepräsident der Kommission! Vielen Dank, dass Sie uns die Möglichkeit zu dieser Aussprache mit den zwei betroffenen Institutionen geben. Ich hoffe, Herr Verheugen, dass Sie Kommissar Charlie McCreevy berichten werden, was für eine Diskussion wir hatten. Die dritte Frage bezieht sich auf die Interpretation von Artikel 58, der Beschränkungen des freien Kapitalverkehrs aus Gründen der öffentlichen Ordnung zulässt. Gibt es nach der jetzigen Auffassung des Rates und der Kommission eine Interpretation, der in diesem Bereich Vorrang zukommt? Wir würden gern mehr darüber erfahren. Vierte Frage: Handelt es sich hierbei nicht um eine Debatte mit einer internationalen Dimension? Unserer Meinung nach wäre die Europäische Union viel besser gerüstet und vorbereitet, die internationale Dimension dieser Debatte zu berücksichtigen, wenn wir sozusagen die Position unseres Basislagers, die der Europäischen Union, festgelegt hätten und uns nicht mit der dieses oder jenes Mitgliedstaates begnügen müssten, der sich in den Wettlauf um seine Attraktivität als Finanzplatz gestürzt hat? Die letzte Frage betrifft den Wechselkurs. Was ist von einer Situation zu halten, in der die Ölmonarchien jetzt die Gelder aus den Ölverkäufen in Dollar in Euro-Anlagen investieren, was die angespannte Wechselkurssituation weiter verschärft und dann die bekannten Auswirkungen auf unsere Handelsbilanzen hat? Dies sind die Fragen, Frau Präsidentin, Herr Vizepräsident, die der Ausschuss für Wirtschaft und Währung stellen möchte; wir sind gespannt auf die Antworten des Rates und der Kommission. Seit langem gibt es in Europa aktive staatlich kontrollierte Fondsgesellschaften, angefangen mit dem norwegischen Staatsfonds, und bisher hatten wir mit keiner der Aktivitäten dieser Fonds Probleme. Allerdings hat sich die Lage nun durch zwei neue Ereignisse grundlegend gewandelt. Erstens durch die Bildung von riesigen Reserven seitens der Erdölmonarchien und auch der Länder, die Handelsüberschüsse erzielen konnten, mit denen sie diese Staatsfonds speisen. Das zweite Ereignis ist natürlich die Subprime-Krise, die die strategische Rolle deutlich gemacht hat, die diese Staatsfonds spielen können. Früher wurden diese Fonds genutzt, um hier und da zu investieren, insbesondere in den USA; ihr strategischer Charakter wurde bezweifelt. Wenn man sich heute ansieht, welche Rolle diese Staatsfonds bei der Versorgung der Investitionsbanken mit liquiden Mitteln und Eigenkapital spielen, dann wird klar, dass sie vielmehr Investoren letzter Instanz geworden sind. Unter diesen Umständen kommen gewisse Emotionen ins Spiel, und deshalb wollten wir diese Anfrage stellen. Und dies ist sicherlich auch der Grund, aus dem der Kommissionspräsident selbst im Gegensatz zu dem für den Binnenmarkt zuständigen Kommissar es für nützlich und notwendig hielt, am 27. Februar ein Dokument vorzulegen, das die Grundlage für unsere heutige Aussprache darstellt. Wir stehen vor dem Risiko, dass in jedem unserer Mitgliedstaaten eine eigene Strategie verfolgt wird, die letztlich nicht dazu beitragen würde, sich mit der Realität auseinanderzusetzen, dass die Staatsfonds heute eine Verantwortung, eine aktive Rolle auf dem Kapitalmarkt angenommen haben. Demzufolge erlegt diese neue Lage sowohl ihnen als auch uns Verpflichtungen in dem Dialog auf, den wir mit den Verwaltern dieser Fonds aufnehmen möchten. Daher möchten wir im Namen des Ausschusses für Wirtschaft und Währung heute fünf Fragen stellen. Erstens, wir haben den Eindruck, dass die Antwort der Kommission bisher darin bestand zu sagen: Soll doch jeder Mitgliedstaat seine eigene Strategie in Bezug auf die Anforderungen hinsichtlich Transparenz und Management dieser Fonds anwenden, während wir auf Gemeinschaftsebene lediglich prüfen, ob diese im Rahmen jedes Mitgliedstaats festgelegten Forderungen nicht den Bestimmungen des Vertrags und den Funktionsregeln des Binnenmarkts widersprechen. Dies scheint uns nicht die richtige Strategie zu sein. Unserer Auffassung nach sollten wir in einem Falle wie diesem vielmehr einen proaktiven Ansatz anstreben und auf Gemeinschaftsebene eine Koordinierung einleiten, um einerseits unlauteren Wettbewerb zwischen den Mitgliedstaaten zu vermeiden – denn es zeichnet sich bereits eine Art Wettlauf zwischen den Mitgliedstaaten ab, um möglichst viel von den sicheren, langfristigen Investitionsmöglichkeiten dieser Staatsfonds zu profitieren –, und andererseits um gleichzeitig gemeinsam strategische bzw. sensible Sektoren, die bewahrt werden müssten, festzulegen und daran zu arbeiten. Die zweite Frage betrifft das Problem der Registrierung dieser Fonds. Wäre es denkbar, auf Gemeinschaftsebene eine Registrierung dieser Fonds in Erwägung zu ziehen, so wie wir dies gegenwärtig für die Rating-Agenturen überlegen?"@de⁹ "Κυρία Πρόεδρε, κυρία Προεδρεύουσα του Συμβουλίου, κύριε Αντιπρόεδρε της Επιτροπής, σας ευχαριστώ που μας δίνετε την ευκαιρία να διεξαγάγουμε αυτή τη συζήτηση με τα δύο εμπλεκόμενα θεσμικά όργανα. Ελπίζω, κ. Verheugen, ότι θα μπορέσετε να μεταφέρετε στον Επίτροπο κ. Charlie McCreevy τα σχετικά με τη φύση της συζήτησής μας. Το τρίτο ερώτημα αφορά την ερμηνεία του άρθρου 58, το οποίο προβλέπει περιορισμούς στην ελεύθερη κυκλοφορία των κεφαλαίων για λόγους δημόσιας τάξης. Όσον αφορά το Συμβούλιο και την Επιτροπή σήμερα, υπάρχει μια ερμηνεία η οποία θα πρέπει να υπερισχύσει σε αυτόν τον τομέα; Θα θέλαμε περισσότερες λεπτομέρειες πάνω σε αυτό. Το τέταρτο ερώτημα είναι το εξής: δεν έχει αυτή η συζήτηση διεθνή διάσταση; Κατά τη γνώμη μας, η Ευρωπαϊκή Ένωση θα ήταν πολύ περισσότερο εξοπλισμένη και προετοιμασμένη να αντιμετωπίσει τη διεθνή διάσταση αυτής της συζήτησης αν είχαμε σε ένα βαθμό καθορίσει τη θέση του στρατοπέδου βάσης μας, τη θέση της Ευρωπαϊκής Ένωσης, αντί για τη θέση του ενός ή του άλλου κράτους μέλους το οποίο μπορεί να έχει σπεύσει σε αυτό τον αγώνα, ελκυόμενο από τις οικονομικές δυνατότητες. Το τελευταίο ερώτημα συνδέεται με τη συναλλαγματική ισοτιμία. Ποια είναι η γνώμη σας σχετικά με την κατάσταση στην οποία οι πετρελαϊκές μοναρχίες επενδύουν αυτή την περίοδο σε στοιχεία ενεργητικού αποτιμώμενα σε ευρώ με κεφάλαια από τις πωλήσεις πετρελαίου σε δολάρια, επιδεινώνοντας συνεπώς τις συναλλαγματικές εντάσεις, με τις επακόλουθες συνέπειες για τα εμπορικά μας ισοζύγια; Κυρία Πρόεδρε, κύριε Αντιπρόεδρε, αυτά είναι τα ερωτήματα τα οποία θα ήθελε να υποβάλει η Επιτροπή Οικονομικών και Νομισματικών Θεμάτων, και ανυπομονούμε να ακούσουμε τις απαντήσεις του Συμβουλίου και της Επιτροπής. Για πολύ καιρό διαθέταμε ενεργά κρατικά επενδυτικά ταμεία στην Ευρώπη, κυρίως το ταμείο της Νορβηγίας, και όμως μέχρι τώρα καμία από τις δραστηριότητες αυτού του ταμείου δεν μας είχε προβληματίσει. Δυο νέα γεγονότα ανατάραξαν την τρέχουσα κατάσταση, όμως. Το πρώτο είναι η δημιουργία σημαντικών αποθεματικών από τις μοναρχίες του πετρελαίου και από χώρες που έχουν συσσωρεύσει εμπορικά πλεονάσματα τα οποία τροφοδοτούν αυτά τα κρατικά επενδυτικά ταμεία. Το δεύτερο γεγονός είναι ασφαλώς η κρίση των δανείων μειωμένης εξασφάλισης, η οποία προέβαλε τον στρατηγικό ρόλο τον οποίο θα μπορούσαν να διαδραματίσουν αυτά τα κρατικά επενδυτικά ταμεία. Στο παρελθόν, όταν αυτά τα ταμεία χρησιμοποιούνταν για σποραδικές επενδύσεις, ιδιαίτερα στις Ηνωμένες Πολιτείες, ο στρατηγικός τους χαρακτήρας αμφισβητούταν. Τώρα, όταν εξετάζουμε τον ρόλο που παρέλαβαν τα κρατικά επενδυτικά ταμεία από τις τράπεζες επενδύσεων αναφορικά με την έγχυση ρευστότητας ή ιδίων κεφαλαίων, συνειδητοποιούμε ότι έχουν καταστεί στην πραγματικότητα επενδυτές έσχατης ανάγκης. Υπό αυτές τις συνθήκες έρχονται στο προσκήνιο τα συναισθήματα, και αυτός είναι ο λόγος για τον οποίο θελήσαμε να υποβάλουμε αυτή την ερώτηση. Είναι επίσης αναμφίβολα ο λόγος για τον οποίο, σε αντίθεση με τον αρμόδιο Επίτροπο για την εσωτερική αγορά, που ο ίδιος ο Πρόεδρος της Επιτροπής αισθάνθηκε ότι θα ήταν χρήσιμο και απαραίτητο να δημοσιεύσει στις 27 Φεβρουαρίου ένα έγγραφο το οποίο αποτελεί τη βάση των σημερινών μας συζητήσεων. Διακινδυνεύουμε να δούμε να εφαρμόζεται μια στρατηγική σε κάθε κράτος μέλος η οποία, σε τελική ανάλυση, δεν θα βοηθήσει στην αντιμετώπιση της πραγματικότητας, η οποία είναι ότι τα κρατικά επενδυτικά ταμεία έχουν σήμερα αναλάβει μια ευθύνη, έναν ενεργό ρόλο στην αγορά κεφαλαίων. Ως αποτέλεσμα, αυτή η νέα κατάσταση ως ένα βαθμό αναθέτει υποχρεώσεις σε αυτά και σε εμάς όσον αφορά τον διάλογο που επιθυμούμε να διεξαγάγουμε με τους διαχειριστές αυτών των ταμείων. Συνεπώς, εξ ονόματος της Επιτροπής Οικονομικών και Νομισματικών Θεμάτων, θα θέλαμε να θέσουμε πέντε ερωτήματα σήμερα. Πρώτον, έχουμε την εντύπωση ότι η απάντηση της Επιτροπής ως τώρα ήταν να λέει: «Ας αφήσουμε κάθε κράτος μέλος να εφαρμόσει τη δική του στρατηγική, αναφορικά με τις προϋποθέσεις διαφάνειας και διακυβέρνησης σε σχέση με αυτά τα ταμεία, και σε κοινοτικό επίπεδο απλώς θα επαληθεύσουμε κατά πόσο οι προϋποθέσεις σε κάθε κράτος μέλος παραβιάζουν τους κανόνες της Συνθήκης σχετικά με τη λειτουργία της εσωτερική αγοράς». Αυτή δεν μας φαίνεται πως είναι η ορθή στρατηγική. Κατά τη γνώμη μας, σε μια τέτοια περίπτωση θα πρέπει να εργαζόμαστε προς μια προορατική προσέγγιση και να καθιερώσουμε τον συντονισμό σε κοινοτικό επίπεδο: αφενός προκειμένου να εμποδίσουμε τον αθέμιτο ανταγωνισμό μεταξύ των κρατών μελών – αφού είναι σαφές ότι ως ένα βαθμό διεξάγεται ένας αγώνας μεταξύ των κρατών μελών προκειμένου να διαφανεί ποιος θα μπορέσει να ωφεληθεί περισσότερο από τις σίγουρες, μακροπρόθεσμες επενδυτικές δυνατότητες αυτών των κρατικών επενδυτικών ταμείων – και, αφετέρου, προκειμένου να καθορίσουμε και να εργαστούμε από κοινού πάνω σε στρατηγικούς ή ευαίσθητους τομείς που πρέπει να προστατευθούν. Το δεύτερο ερώτημα συνδέεται με το πρόβλημα της καταχώρησης αυτών των ταμείων. Θα ήταν δυνατό να εξετάσουμε τη δυνατότητα καταχώρησης σε κοινοτικό επίπεδο αυτών των ταμείων, όπως ακριβώς μελετάμε κατά την τρέχουσα περίοδο να κάνουμε σχετικά με την αξιολόγηση των Οργανισμών;"@el¹⁰ "Madam President, Madam President-in-Office of the Council, Mr Vice-President of the Commission, thank you for giving us the opportunity to hold this debate with the two institutions concerned. I hope, Mr Verheugen, that you will be able to report back to Commissioner Charlie McCreevy on the nature of our debate. The third question concerns the interpretation of Article 58, which provides for restrictions on the free movement of capital on grounds of public order. As far as the Council and the Commission are concerned today, is there one interpretation that should take precedence in this area? We would like further details on this. The fourth question is as follows: is this not a debate that has an international dimension? In our opinion, the European Union would be much better equipped and better prepared to tackle the international dimension of this debate if we had to some extent defined the position of our base camp, the position of the European Union, rather than the position of one Member State or another that might have rushed into this race, attracted by the financial possibilities. The last question relates to the exchange rate. What is your view on the situation where the oil monarchies are currently investing in euro assets with funds from oil sales in dollars, thereby aggravating the tense exchange rate situation, with the resulting repercussions on our trade balances? Madam President, Mr Vice-President, those are the questions the Committee on Economic and Monetary Affairs would like to ask and we look forward to the responses from the Council and the Commission. For a long time we have had active sovereign wealth funds in Europe, primarily the Norwegian fund, and yet until now none of the actions of this fund had posed us any problem. Two new events have shaken up the current situation, however. The first is the constitution of important reserves by oil monarchies and countries that have accumulated trade surpluses that feed these sovereign wealth funds. The second event is of course the subprime crisis, which has shed light on the strategic role these sovereign wealth funds could play. Previously, when these funds were used to invest here and there, particularly in the United States, their strategic character was called into question. Now, when we look at the role taken over by sovereign wealth funds from investment banks in terms of injecting liquidity or own funds, we realise that they have instead become investors of last resort. In these conditions, emotions come into play, and that is why we wanted to ask this question. It is also undoubtedly why, unlike the Commissioner responsible for the internal market, the President of the Commission himself felt it useful and necessary to publish on 27 February a document that forms the basis of our discussions today. We run the risk of seeing a strategy being implemented in each of the Member States that, at the end of the day, would not help to tackle the reality, which is that sovereign wealth funds have today assumed a responsibility, an active role in the capital market. As a result, this new situation to some extent places obligations on them and on us in the dialogue we wish to hold with the managers of these funds. Therefore, on behalf of the Committee on Economic and Monetary Affairs, we would like to raise five questions today. Firstly, we are of the impression that the Commission’s response up until now has been to say: ‘Let each Member State implement its own strategy, in terms of the transparency and governance requirements relating to these funds, and at Community level we will simply verify whether the requirements in each Member State infringe the rules of the Treaty or the rules on the functioning of the internal market’. That does not seem to us to be the correct strategy. In our opinion, in a case like this we should instead be working towards a proactive approach and establishing coordination at Community level: on the one hand to prevent unfair competition among Member States – for it is clear that there is to some extent a race between the Member States to see who can benefit most from the sure, long-term investment capacities of these sovereign wealth funds – and, on the other hand, to define and work together on strategic or sensitive sectors that need to be preserved. The second question relates to the problem of the registration of these funds. Would it be possible to envisage at Community level registering these funds, just as we are currently considering doing for rating agencies?"@en⁴ "Señora Presidenta, señora Presidenta en ejercicio del Consejo, señor Vicepresidente de la Comisión, gracias por habernos dado la oportunidad de celebrar este debate con las dos instituciones concernidas. Espero, señor Verheugen, que tenga ocasión de informar al Comisario Charlie McCreevy de la naturaleza de nuestro debate. La tercera pregunta se refiere a la interpretación del artículo 58, que establece restricciones en materia de movimientos de capitales por razones de orden público o de seguridad pública. ¿Acaso existe alguna interpretación que, desde el punto de vista del Consejo y de la Comisión, deba prevalecer en este ámbito? Desearíamos saber cuál es. Cuarta pregunta: ¿acaso no nos enfrentamos a un debate que tiene una dimensión internacional? En nuestra opinión, la Unión Europea estaría mucho mejor equipada y preparada para abordar la dimensión internacional de este debate si hubiésemos definido de alguna manera la posición de nuestro campamento base, la posición de la Unión Europea, en lugar de la posición de tal o tal Estado miembro que se han lanzado a esta carrera, atraídos por sus posibilidades financieras. La última pregunta se refiere al tipo de cambio. ¿Cuál es su opinión sobre el hecho de que las monarquías productoras de petróleo inviertan hoy en valores en euros unos fondos acumulados gracias a las ventas de petróleo en USD, lo que contribuye a agravar la situación de tensión que todos conocemos en relación con los tipos de cambio, con todas las repercusiones derivadas de ello sobre nuestras balanzas comerciales? Señora Presidenta, señor Vicepresidente, la Comisión de Asuntos Económicos y Monetarios desearía formular estas preguntas, en relación con las cuales esperamos la respuesta del Consejo y la Comisión. Hemos tenido durante mucho tiempo fondos soberanos activos en Europa, especialmente el fondo noruego, y, sin embargo, hasta ahora ninguna de las actividades de este fondo nos suponía ningún problema. Sin embargo, se han producido dos acontecimientos que han desequilibrado la situación actual. El primero se refiere a la constitución de reservas importantes por parte de las monarquías productoras de petróleo y de países que han sabido acumular excedentes comerciales que han alimentado a tales fondos soberanos. El segundo acontecimiento se refiere, naturalmente, a la crisis de las hipotecas de alto riesgo, que ha puesto de manifiesto el papel estratégico que podía desempeñar este tipo de fondos. Anteriormente, cuando estos fondos se utilizaban para invertir aquí o allá, especialmente en los Estados Unidos, se ponía en tela de juicio su carácter estratégico. Ahora, cuando consideramos la función que los fondos soberanos han arrebatado a los bancos de inversión, en términos de inyección de liquidez y de fondos propios, nos damos cuenta de que se han convertido realmente en inversores de último recurso. En esta situación afloran las emociones y éste es el motivo por el cual hemos querido formular esta pregunta. También es el motivo por el cual, sin duda, contrariamente a lo que piensa el Comisario responsable del mercado interior, el propio Presidente de la Comisión consideró útil y necesario publicar el pasado 27 de febrero un documento que constituye la base de nuestro debate de hoy. Nos enfrentamos al riesgo de ver cómo se aplica una estrategia en cada uno de los Estados miembros que, a fin de cuentas, no contribuiría a resolver una situación muy concreta, a saber, el hecho de que los fondos soberanos han adquirido hoy una responsabilidad y desempeñan un papel activo en el mercado de capitales. Como resultado de ello, esta nueva situación hace que contraigan y que contraigamos ciertas obligaciones en el diálogo que deseamos entablar con las entidades encargadas de la gestión de estos fondos. Por consiguiente, en nombre de la Comisión de Asuntos Económicos y Monetarios, desearíamos formular cinco preguntas hoy. En primer lugar, tenemos la impresión de que la respuesta de la Comisión hasta ahora ha sido decir: «dejemos que cada Estado miembro ponga en práctica su propia estrategia, tanto desde el punto de vista de la transparencia como de la gobernanza en relación con estos fondos y, a escala comunitaria nos contentaremos con comprobar si estas exigencias definidas en el marco de cada Estado miembro no son contrarias a lo dispuesto en el Tratado y a las normas de funcionamiento del mercado interior». Ésta no nos parece la estrategia más adecuada. En nuestra opinión, en un caso como éste deberíamos más bien adoptar un enfoque anticipatorio e iniciar a escala comunitaria una labor coordinada para, por una parte, impedir la competencia desleal entre Estados miembros —pues es evidente que los Estados miembros compiten de alguna manera para beneficiarse los primeros en la mayor medida posible de las capacidades de inversión a largo plazo seguras que ofrecen los fondos soberanos— y, por otra parte, para definir y trabajar juntos sobre una serie de sectores estratégicos o sensibles que deberían protegerse. La segunda pregunta se refiere al problema del registro de estos fondos. ¿Podríamos considerar, a escala comunitaria, la posibilidad de registrar tales fondos, del mismo modo que estamos considerando hacer para las agencias de calificación crediticia?"@es²¹ "Lugupeetud juhataja, austatud nõukogu eesistuja ja komisjoni asepresident, tänan võimaluse eest läbi viia arutelu mõlema asjaomase institutsiooni osalusel. Volinik Günter Verheugen, loodan, et ka volinik Charlie McCreevy saab teie kaudu teavet arutelu olemusest. Kolmas küsimus seondub EÜ asutamislepingu artikli 58 tõlgendamisega, mis näeb ette kapitali vaba liikumise piiramise, lähtudes avaliku korra kaitsest. Kas nõukogus või komisonis on välja kujunenud eelistatav tõlgendus selles küsimuses? Me sooviksime üksikasjalikumat teavet selle kohta. Neljas küsimus on järgmine: kas ei ole mitte tegemist aruteluga, millel on rahvusvaheline mõõde? Meie arvamus on, et Euroopa Liit oleks rahvusvahelisel tasandil tegutsemiseks paremini ette valmistunud, kui me määratleksime teataval määral oma ühise seisukoha, mis oleks Euroopa Liidu ja mitte ühe või teise, finantstulu teenimise võimalust nähes võidujooksuga kaasa läinud liikmesriigi seisukoht. Viimane küsimus puudutab vahetuskursse. Milline on teie seisukoht olukorra suhtes, kus naftamonarhiad müüvad naftat dollarite eest, mis taasinvesteeritakse riiklike investeerimisfondide kaudu eurodes hoitavatesse varadesse, mille tulemusel viiakse meie kaubandusbilanss tasakaalust välja? Proua juhataja, härra asepresident, sellised on majandus- ja rahanduskomisjoni küsimused, millele me soovime vastuseid nõukogult ja komisjonilt. Juba kaua on meil Euroopas olnud aktiivsed riiklikud investeerimisfondid, eelkõige Norra fond, ja siiani ei ole ükski selle fondiga seonduv tegevus tekitanud mingeid probleeme. Kaks hiljutist nähtust on aga praegust olukorda muutnud. Esiteks on naftamonarhiate ja kaubandusülejäägi kogunud riikide kätte koondunud suured naftavarud, mille abil varustatakse riiklikke investeerimisfonde. Teine ilming on loomulikult kõrge riskitasemega hüpoteeklaenude kriis, mis heidab valgust riiklike investeerimisfondide strateegilisele tähtsusele. Kui neid fonde kasutati mitmetesse piirkondadesse, eriti USAsse investeerimiseks, tõstatus küsimus fondide strateegilisest iseloomust. Praegu, mil näeme, et riiklikud investeerimisfondid on likviidsuse suurendamise või fondide omandamise kaudu üle võtnud investeerimispankade rolli, mõistame, et neist on hoopis saanud viimase abinõuna kasutatav investor. Neis tingimustes hakkavad emotsioonid kaasa rääkima ja sellest tuleneb ka meie küsimus. Põhjuseks on kahtlemata ka asjaolu, et mitte siseturu eest vastutav volinik, vaid komisjoni president pidas vajalikuks 27. veebruaril välja anda dokumendi, millele meie tänane arutelu põhineb. Oleme ohu ees, et iga liikmesriik rakendab oma strateegiat, mis lõppkokkuvõttes ei aita lahendada tegelikku olukorda, kus riiklikud investeerimisfondid on saanud vastutajaks, aktiivseks osalejaks kapitaliturul. Selle tulemusena on uus olukord asetanud teatud määral kohustusi fondidele ja ka meile dialoogis, mida soovime pidada nende fondide haldajatega. Seetõttu soovin majandus- ja rahanduskomisjoni nimel tõstatada täna viis küsimust. Esiteks, meile on jäänud mulje, et komisjoni siiani kõlanud vastus on järgmine: iga liikmesriik rakendagu fondide läbipaistvuse ja valitsuse poolt fondidele esitatavate eeskirjade suhtes oma strateegiat, ühenduse tasandil kontrollime vaid, et liikmesriikide nõuded ei rikuks asutamislepingu üldsätteid või siseturu toimimise eeskirju. Meile tundub, et selline strateegia ei ole korrektne. Meie arvamus on, et me peaksime töötama ennetava lähenemisviisi suunas ja tegema ühenduse tasandil koostööd: ühelt poolt selleks, et ära hoida ebaõiglast konkurentsi liikmesriikide vahel – kuna on selge, et liikmesriikide vahel toimub teatav võistlus selle üle, kes suudab investeerimisfondide kaudu tehtud kindlatest, pikaajalistest investeerimisvõimalustest rohkem kasu saada – ja teiselt poolt selleks, et määratleda strateegilised või tundlikud sektorid ja teha koostööd nende alalhoidmiseks. Teine küsimus on seotud kõnealuste fondide registreerimise probleemiga. Kas ei oleks võimalik ette näha fondide registreerimist ühenduse tasandil, mida me kaalume praegu reitinguagentuuride suhtes?"@et⁵ "Arvoisat puhemies, neuvoston puheenjohtaja ja komission varapuheenjohtaja, kiitän teitä, että annoitte mahdollisuuden käydä tämän keskustelun kahden asiaankuuluvan toimielimen kanssa. Toivon, hyvä Günter Verheugen, että voitte ilmoittaa komission jäsenelle Charlie McCreevylle, mitä käsittelimme keskustelussamme. Kolmas kysymys on, miten tulkitaan perustamissopimuksen 58 artiklaa, joka koskee pääomaliikkeiden ja maksuliikenteen rajoituksia yleisen järjestyksen varmistamiseksi. Katsovatko neuvosto ja komissio tällä hetkellä, että on olemassa asiaa koskeva tulkinta, jota tällä alalla pitäisi soveltaa? Haluaisimme asiasta tietoja. Neljäs kysymys on se, onko kyseessä keskustelu, jolla on kansainvälinen ulottuvuus? Katsomme, että olisimme Euroopan unionin näkökulmasta paljon paremmin valmistautuneet kansainvälistä ulottuvuutta koskeviin keskusteluihin, jos olisimme jollain tavoin määritelleet oman leirimme, Euroopan unionin, kannan emmekä rahoitusalan vetovoiman vuoksi kilpailutoimiin pyrkivän tietyn jäsenvaltion kannan. Viimeinen kysymys koskee vaihtokurssia. Miten suhtaudutte siihen, että öljymonarkiat sijoittavat tällä hetkellä öljykaupasta saatuja dollareita euromääräisiin sijoituksiin ja pahentavat epäsuhtaista vaihtokurssia, mikä puolestaan aiheuttaa vaikutuksia kauppataseisiin? Arvoisat puhemies ja komission varapuheenjohtaja, nämä olivat talous- ja raha-asioiden valiokunnan kysymykset, ja pyydämme niihin vastausta neuvostolta ja komissiolta. Euroopassa on jo pitkään ollut toiminnassa valtion sijoitusrahastoja, alkaen Norjan valtion sijoitusrahastosta, ja tähän mennessä mikään näistä sijoitusrahastojen toimista ei ole aiheuttanut ongelmia. Kaksi uutta seikkaa on kuitenkin muuttanut nykyistä tilannetta. Ensimmäinen niistä on öljymonarkioiden merkittävien varantojen muodostuminen ja kauppataseen ylijäämän karttuminen tietyissä maissa. Tämä kartuttaa näitä sijoitusrahastoja. Toinen on tietenkin subprime-kriisi, joka toi esiin näiden sijoitusrahastojen mahdollisen strategisen roolin. Aikaisemmin, kun näitä sijoitusrahastoja käytettiin erilaisia investointeja varten etenkin Yhdysvalloissa, niiden strateginen rooli asetettiin kyseenalaiseksi. Kun nyt tarkastelemme valtion sijoitusrahastojen tehtävää, jonka ne ovat vieneet investointipankeilta maksuvalmiuden tai oman pääoman osalta, voimme ymmärtää, että niitä käytetään investointeihin hätätapauksissa. Näissä olosuhteissa tietyt tunteet nousevat pinnalle, ja siksi halusimme esittää tämän kysymyksen. Se on myös syy siihen, miksi komission puheenjohtaja − ehkä toisin kuin sisämarkkinoista vastaava komission jäsen − piti hyödyllisenä ja tarpeellisena esittää 27. helmikuuta asiakirjan, joka on nyt keskustelujemme perustana. On vaarana, että tietty strategia otetaan käyttöön kussakin jäsenvaltiossa ja että loppujen lopuksi ei voida vastata todellisuuteen, eli siihen, että valtion sijoitusrahastoilla on vastuualainen ja aktiivinen tehtävä pääomamarkkinoilla. Tämän vuoksi kyseinen uusi tilanne velvoittaa niitä ja meitä käymään vuoropuhelua, jota haluamme pitää yllä näiden valtion sijoitusrahastojen hallintoelinten kanssa. Haluaisin siksi esittää nyt talous- ja raha-asioiden valiokunnan puolesta viisi kysymystä. Ensinnäkin, meistä vaikuttaa, että komission vastaus on ollut tähän saakka seuraava: ”Jokainen jäsenvaltio voi ottaa käyttöön oman strategiansa näiden sijoitusrahastojen hallinnointia tai avoimuutta koskevien vaatimusten osalta. Meille riittää yhteisön tasolla, että valvomme, rikkovatko jäsenvaltioiden määrittelemät vaatimukset perustamissopimuksen määräyksiä tai sisämarkkinoiden toimintaa koskevia säännöksiä.” Tämä ei vaikuta meistä asianmukaiselta strategialta. Katsomme, että tällaisessa tapauksessa meidän pitäisi pyrkiä ennakoivaan lähestymistapaan ja koordinoida kysymystä yhteisön tasolla. Siten vältetään kilpailun vääristyminen jäsenvaltioiden välillä, koska voimme selkeästi nähdä, että käynnissä on eräänlainen kilpailu. Jokainen jäsenvaltio haluaa olla se, joka hyötyy eniten valtioiden sijoitusrahastojen pitkän aikavälin turvallisista investoinneista. Samalla on kuitenkin määriteltävä suojeltavat strategiset ja herkät alat sekä tehtävä niiden osalta yhteistyötä. Toinen kysymys koskee näiden sijoitusrahastojen rekisteröintiä koskevaa ongelmaa. Voidaanko yhteisön tasolla tarkastella, että nämä sijoitusrahastot rekisteröidään samalla tavoin, mitä nyt harkitsemme luottoluokituslaitosten osalta?"@fi⁷ "Elnök asszony, soros elnök asszony, alelnök úr, köszönöm, hogy lehetővé tették ezt a vitát a két érintett intézménnyel. Remélem, Verheugen úr, hogy tájékoztatni tudja majd Charlie McCreevy biztos urat a vita jellegéről. A harmadik kérdés a közrend veszélyeztetése alapján a tőke szabad áramlásának korlátozásáról szóló 58. cikk értelmezését érinti. Ami a Tanácsot és a Bizottságot illeti, van egy értelmezés, mely előnyt élvez e téren? Erről szeretnénk további részleteket hallani. A negyedik kérdés a következő: ez a vita vajon nem rendelkezik nemzetközi vetülettel is? Véleményünk szerint az Európai Unió jobb felszereltséggel és felkészültebben küzdene meg e kérdés nemzetközi vetületével, ha bizonyos mértékig meghatároztuk volna a bázistáborunk álláspontját, az Európai Unió álláspontját, egyik-másik olyan tagállam álláspontja helyett, amely talán a pénzügyi lehetőségektől hajtva meggondolatlanul fejest ugrott e versenybe. Az utolsó kérdés az árfolyamra vonatkozik. Mi az Önök véleménye arról a helyzetről, amelyben az olajmonarchiák jelenleg euróeszközökbe fektetik be az olaj eladásából származó dollárbevételeiket, ezáltal súlyosbítják az amúgy is feszült árfolyamhelyzetet, amely a mi kereskedelmi mérlegünkre is kihatással van? Elnök asszony, alelnök úr, ezeket a kérdéseket kívánja feltenni a Gazdasági és Monetáris Bizottság, és nagyon várjuk a Tanács és a Bizottság válaszát. Hosszú ideje léteznek Európában állami befektetési alapok, elsősorban a norvég alap, mégis mostanáig ezen alap egyik lépése sem okozott semmilyen problémát. Azonban két új tényező felpezsdítette a jelenlegi helyzetet. Az első az, hogy az állami befektetési alapokat tápláló olajmonarchiák és kereskedelmi többletet felhalmozó országok jelentős tartalékokat képeztek. A második esemény természetesen a másodlagos válság, amely rávilágított, hogy ezek az állami befektetési alapok milyen stratégiai szereppel bírhatnak. Korábban, amikor ezeket az alapokat befektetésekre használták itt-ott, főként az Egyesült Államokban, stratégiai jellegük megkérdőjeleződött. Most ha egy pillantást vetünk arra a szerepre, melyet az állami befektetési alapok átvettek a befektetési bankoktól a likviditási injekciók vagy a saját alapok terén, észrevesszük, hogy ehelyett végső befektetőkké váltak. E körülmények közepette az érzések is szerephez jutnak, ezért akartuk felvetni ezt a kérdést. Kétségtelen, hogy a belső piacért felelős biztostól eltérően a Bizottság elnöke maga is ezért érezte hasznosnak és szükségesnek, hogy február 27-én kiadja a mai vita alapját képező dokumentumot. Azt kockáztatjuk, hogy olyan stratégia végrehajtásának leszünk tanúi valamennyi tagállamban, amely végső soron nem segít megoldást találni a jelenlegi helyzetre, vagyis arra, hogy az állami befektetési alapok felelősséget, aktív szerepet vállaltak a tőkepiacon. Ennek következtében ez az új helyzet bizonyos fokig kötelességeket ró rájuk és ránk azon párbeszéd keretében, melyet ezen alapok irányítóival kívánunk folytatni. Ezért a Gazdasági és Monetáris Tanács nevében ma öt kérdést szeretnénk felvetni. Először is az a benyomásunk, hogy mostanáig a Bizottság válasza a következő volt: „Hadd hajtsa végre minden tagállam a saját stratégiáját ezen alapok átláthatósága és a rájuk vonatkozó irányítási követelmények terén, és közösségi szinten mi egyszerűen ellenőrizzük, hogy az egyes tagállamok által megszabott előírások sértik-e a Szerződés vagy a belső piac működésének szabályait.” Véleményünk szerint nem ez a helyes stratégia. Mi úgy gondoljuk, hogy ilyen esetben ehelyett egy proaktív megközelítést kell alkalmazni és közösségi szintű koordinációt kialakítani: egyrészt azért, hogy megakadályozzuk, hogy a tagállamok között tisztességtelen verseny alakuljon ki – mivel egyértelmű, hogy a tagállamok bizonyos mértékig versenyeznek egymással, hogy ki tud a legtöbbet nyerni ezen állami befektetési alapok nyújtotta biztos, hosszú távú befektetési lehetőségekből –, másrészt azért, hogy közösen állapítsuk meg, melyek a védelmet igénylő stratégiai vagy érzékeny szektorok és együtt foglalkozzunk velük. A második kérdés ezen alapok nyilvántartásának problémájához kapcsolódik. Megoldható lenne közösségi szinten rendelkezni ezen alapok nyilvántartásáról, ahogy azt most az ügynökségek besorolásával kapcsolatban tervezzük?"@hu¹¹ ". Signora Presidente, signora Presidente in carica del Consiglio, signor Vicepresidente della Commissione, grazie per avermi offerto l’opportunità di svolgere questo dibattito con le sue istituzioni interessate. Mi auguro, Commissario Verheugen, che riesca a riferire al Commissario Charlie McCreevy in merito alla natura del nostro confronto. La terza domanda attiene all’interpretazione dell’articolo 58, che prevede restrizioni al libero movimento dei capitali sulla base di motivi di ordine pubblico. Dal punto di vista del Consiglio e della Commissione oggi, c’è un’interpretazione che dovrebbe prevalere in questo ambito? Desidereremmo ulteriori dettagli in merito. La quarta domanda è la seguente. Il presente dibattito non ha forse dimensione internazionale? A nostro avviso, l’Unione europea sarebbe molto meglio strutturata e preparata ad affrontare la dimensione internazionale di tale discussione se avessimo in qualche modo definito la posizione del nostro campo base, la posizione dell’Unione europea, anziché la posizione di uno Stato membro piuttosto che un altro che potrebbe aver partecipato a questa corsa, attratto dalle opportunità finanziarie. L’ultima domanda si riferisce al tasso di cambio. Qual è la vostra opinione in merito al contesto in cui le monarchie petrolifere investono attualmente in capitali in euro attraverso fondi provenienti dalle vendite in dollari del petrolio, aggravando la situazione di tensione dei tassi di cambio, con tutte le ripercussioni che ne risultano sulle nostre bilance commerciali? Signora Presidente, signor Vicepresidente, sono le domande che la commissione per i problemi economici e monetari desidera porre e in merito alle quali attendiamo le risposte del Consiglio e della Commissione. Da molto tempo abbiamo fondi sovrani attivi in Europa, soprattutto il fondo norvegese, eppure finora nessuna delle azioni di quest’ultimo ci aveva posto alcun problema. Tuttavia, due nuovi eventi hanno scosso l’attuale situazione. Il primo riguarda la costituzione di importanti riserve da parte di monarchie del petrolio e di paesi che hanno accumulato eccedenze commerciali che alimentano tali fondi sovrani. Il secondo evento è ovviamente la crisi dei mutui che ha gettato nuova luce sul ruolo strategico che questi fondi sovrani potrebbero svolgere. In precedenza, quando questi fondi sono stati impiegati per investire qui e là, in particolare negli Stati Uniti, il carattere strategico è stato messo in questione. Ora, quando osserviamo il ruolo assunto dai fondi sovrani delle banche di investimento in termini di apporto di liquidità o di fondi propri, comprendiamo che sono invece diventati investitori di ultima . In queste condizioni, prevale una certa emozione, ed è per questo motivo che volevamo porre l'interrogazione in oggetto. E’ senz’altro anche perché, a differenza del Commissario responsabile del Mercato interno, il Presidente della Commissione stesso ha ritenuto utile e necessario pubblicare il 27 febbraio un documento che offre la base della discussione di oggi. Corriamo il rischio di vedere in ogni Stato membro attuata una strategia che, in fin dei conti, non avrebbe contribuito ad affrontare la realtà, ossia il fatto che i fondi sovrani oggi hanno assunto una responsabilità, un ruolo attivo nel mercato dei capitali. Ne consegue che tale situazione, in qualche modo, crea un obbligo che incombe a loro e a noi nel dialogo che desideriamo sviluppare con i gestori di questi fondi. Pertanto, a nome della commissione per i problemi economici e monetari, vorremmo porre cinque domande. Innanzi tutto, abbiamo l’impressione che finora la risposta della Commissione sia stata: “Lasciamo che ciascuno Stato membro attui la propria strategia, in termini di trasparenza e di rispetto a questi fondi, e a livello comunitario ci limiteremo a verificare se i requisiti in ogni Stato membro contrastano con le norme del Trattato o con le regole sul funzionamento del mercato interno.” Non ci sembra sia la strategia corretta. Secondo noi, in un caso come questo sarebbe stato meglio impegnarsi verso un approccio e stabilire un coordinamento a livello comunitario: da un lato per prevenire una concorrenza sleale tra gli Stati membri – perché è chiaro che in qualche modo assistiamo a una gara tra gli Stati membri per vedere chi riesce per primo a beneficiare maggiormente delle capacità di investimento a lungo termine e sicure di questi fondi – e, dall’altro, per definire e lavorare insieme su settori strategici o sensibili che devono essere preservati. La seconda domanda si riferisce al problema della registrazione di questi fondi. Sarebbe possibile immaginare a livello comunitario prospettive di registrazione, esattamente come stiamo considerando di fare per le agenzie di valutazione?"@it¹² "Gerb. pirmininke, einanti Tarybos Pirmininko pareigas, Komisijos Pirmininke, dėkoju už suteiktą galimybę surengti šias diskusijas su dviem susijusiomis institucijomis. G. Verheugenai, tikiuosi, kad informuosite Komisijos narį Charlie McCreevy apie šių diskusijų pobūdį. Trečias klausimas yra susijęs su 58 straipsnio interpretavimu, kuriame pateikti laisvo kapitalo judėjimo apribojimai atsižvelgiant į viešąją tvarką. Ar pirmenybė neturėtų būtų teikiama vienam interpretavimui, kiek tai susiję su Taryba ir Komisija? Pageidautume išsamesnio šio klausimo paaiškinimo. Ketvirtasis klausimas būtų toks: ar šios diskusijos neturi tarptautinės dimensijos? Mūsų nuomone Europos Sąjunga būtų daug geriau pasiruošusi atsižvelgti į tarptautinę šių diskusijų dimensiją, jei mes nustatytume pagrindinės savo stovyklos poziciją, Europos Sąjungos poziciją, o ne vienos ar kitos valstybės narės poziciją, kurios skuba dalyvauti šiose lenktynėse esant tokioms finansinėms galimybėms. Paskutinis klausimas susijęs su valiutos kursu. Koks jūsų požiūris į situaciją, kai naftos monarchijos investuoja į eurų aktyvus naudodamos fondų lėšas, kurios buvo gautos iš doleriais vykdomos naftos prekybos taip didindamos įtampą valiutos kursų srityje, kas daro įtaką ir prekybos balansui? Gerb. pirmininke, Pirmininko pavaduotojau, šiuos klausimus norėtų užduoti Ekonomikos ir pinigų politikos komitetas. Mes lauksime atsakymų iš Tarybos ir Komisijos. Jau ilgą laiką Europos veikia nepriklausomi turto fondai, visų pirma Norvegijos fondas, tačiau iki šiol nė vienas šio fondo veiksmas nėra sukėlęs mums problemų. Tačiau esamą padėtį sukrėtė du nauji įvykiai. Pirmasis yra svarbių rezervų sudarymas, kurį vykdė naftą išgaunančios šalys ir tos šalys, kurios sukaupė prekybos perteklius, iš kurių yra sudaromi nepriklausomi turto fondai. Antrasis įvykis yra krizė, kuri atskleidė, kokį strateginį vaidmenį gali vaidinti nepriklausomi turto fondai. Anksčiau kildavo klausimų dėl strateginio šių fondų pobūdžio, kai jų lėšos buvo investuojamos daugiausia Jungtinėse Amerikos Valstijose. Dabar pažvelgę į nepriklausomų turto fondų iš investicinių bankų perimtą vaidmenį atsižvelgiant į likvidumą ar savo fondus, mes suprantame, kad jie tapo paskutinės vilties investuotojais. Tokiomis sąlygomis sunku išvengti emocijų, todėl ir norime užduoti šį klausimą. Nekyla jokių abejonių, kodėl, ne taip kaip už vidaus rinką atsakingas Komisijos narys, Komisijos Pirmininkas pats pajuto būtinybę vasario 27 dieną patvirtinti dokumentą, kuris sudaro šiandieninės mūsų diskusijos pagrindą. Mes rizikuojame, kad kiekvienoje valstybėje narėje įgyvendinta strategija galų gale nepateisins mūsų lūkesčių ir nepadės kovoti su kilusiomis problemomis, nors nepriklausomi turto fondai prisiėmė atsakomybę ir aktyviai dalyvauja kapitalo rinkoje. Ši nauja situacija įpareigoja mus ir šių fondų valdytojus, kurie nori dalyvauti diskusijose. Todėl šiandien Ekonomikos ir pinigų politikos komiteto vardu mes norėtume pateikti penkis klausimus. Visų pirma mums susidarė įspūdis, kad iki šiol Komisijos atsakas buvo: „Tegu kiekviena valstybė narė įgyvendina savo strategiją atsižvelgiant į skaidrumą ir valdymo reikalavimus, susijusius su šiais fondais, o Bendrijos lygiu mes paprasčiausiai patikrinsime, ar kiekvienoje valstybėje narėje taikomi reikalavimai atitinka Sutarties nuostatas dėl vidaus rinkos funkcionavimo“. Mes manome, kad tokia strategija yra klaidinga. Mūsų nuomone šiuo atveju mums reikėtų susidaryti produktyvų požiūrį ir pritaikyti koordinavimą Bendrijos lygiu: viena vertus, privalome užkirsti kelią nesąžiningai konkurencijai tarp valstybių narių, nes visiškai akivaizdu, kad egzistuoja lenktynės tarp valstybių narių dėl šių nepriklausomų turto fondų ilgalaikių investicijų galimybių teikiamos naudos, kita vertus, privalome bendradarbiauti strateginių ar jautrių sektorių, kuriuos būtina išsaugoti, srityse. Antrasis klausimas susijęs su šių fondų registravimo problema. Ar būtų įmanoma įsivaizduoti šių fondų registravimą Bendrijos lygiu taip, kaip mes planuojame jį vykdyti su reitingų agentūromis?"@lt¹⁴ "Priekšsēdētājas kundze, Padomes priekšsēdētājas kundze, paldies par mums doto iespēju diskutēt ar abām minētajām institūcijām. Es ceru . kungs, ka jūs varēset informēt komisāru par šo debašu norisi. Trešais jautājums ir par 58. panta par kapitāla brīvas aprites ierobežojumiem, pamatojoties uz sabiedrisko kārtību, interpretāciju. Runājot par Padomi un Komisiju šodien, vai ir viena interpretācija, kurai tiek dota priekšroka šajā jomā? Mēs vēlētos saņemt detalizētāku informāciju par šo. Ceturtais jautājums ir šāds: vai šīs nav starptautiska līmeņa debates? Mūsuprāt, Eiropas Savienība būtu daudz labāk apbruņota un sagatavota dalībai šajās starptautiskajā debatēs, ja mēs kaut kādā mērā būtu definējuši mūsu bāzes nometnes, Eiropas Savienības, nostāju, nevis finansiālo iespēju pievilinātas un šajā sacensībā iesaistītas vienas vai otras dalībvalsts nostāju. Pēdējais jautājums ir par valūtas kursu. Kāds ir jūsu viedoklis par situāciju, kad naftas monarhijas patlaban investē eiro aktīvos līdzekļus no dolāros pārdotās naftas, tādējādi pasliktinot saspringto valūtas kursa situāciju ar no tā izrietošajām sekām mūsu tirdzniecības bilancēs? Priekšsēdētājas kundze, priekšsēdētāja vietnieka kungs, šie ir jautājumi, kurus Ekonomikas un monetārā komiteja vēlas uzdot, un mēs ceram sagaidīt atbildes no Padomes un Komisijas. Ilgu laiku mums Eiropā ir bijuši aktīvi valsts ieguldījumu fondi, galvenokārt Norvēģijas fonds, un līdz šim neviens no šiem fondiem nav radījis mums problēmas. Tomēr divi notikumi ir sašūpojuši pašreizējo situāciju. Naftas monarhiju un valstu, kuras ir uzkrājušas tirdzniecības bilances pārpalikumus, no kuriem tiek finansēti šie fondi, noteiktā svarīgo rezervju struktūra ir pirmais. Otrs notikums ir paaugstināta riska kredītu krīze, kas ir izskaidrojusi šo valsts ieguldījumu fondu iespējamo stratēģisko nozīmi. Iepriekš, kad šie fondi tika izmantoti dažādām investīcijām, īpaši Amerikas Savienotajās Valstīs, to stratēģiskā būtība tika apšaubīta. Tagad, kad mēs aplūkojam valsts ieguldījumu fondu lomu, ko tie pārņēmuši no investīciju bankām likviditātes un pašu līdzekļu iepludināšanas ziņā, mēs saprotam, ka tie ir kļuvuši par pēdējās instances investoriem. Šādos apstākļos virsroku ņem emocijas, un tāpēc mēs vēlamies uzdot šo jautājumu. Neapšaubāmi ir arī tas, kāpēc, pretēji par iekšējo tirgu atbildīgā komisāra nostājai, Komisijas priekšsēdētājam šķita lietderīgi un nepieciešami 27. februārī publiskot dokumentu, kas ir mūsu šīs dienas diskusijas pamatā. Pastāv risks, ka dienas beigās visās dalībvalstīs īstenotā stratēģija varētu nepalīdzēt mums tikt galā ar realitāti, kad valsts ieguldījumu fondi ir uzņēmušies atbildību un aktīvu lomu kapitāla tirgū. Tā rezultātā šī jaunā situācija zināmā mērā uzliek saistības viņiem un mums dialogā, kuru mēs vēlamies uzsākt ar šo fondu vadītājiem. Tāpēc Ekonomikas un monetārās komitejas vārdā mēs šodien vēlamies diskutēt par pieciem jautājumiem. Pirmkārt, mums ir radies iespaids, ka līdz šim Komisijas reakcija ir bijusi pateikt: „Lai katra dalībvalsts ievieš savu stratēģiju saistībā ar šo fondu pārredzamības un pārvaldības prasībām, bet Kopienas līmenī mēs vienkārši pārbaudīsim, vai prasības katrā dalībvalstī nepārkāpj Līguma vai iekšējā tirgus noteikumus.” Mums nešķiet, ka šāda stratēģija ir pareiza. Mūsuprāt, šādā gadījumā mums vajadzētu strādāt, lai izveidotu proaktīvu pieeju un koordināciju Kopienas līmenī: no vienas puses, novērst negodīgu konkurenci dalībvalstu starpā – jo ir skaidrs, ka starp dalībvalstīm pastāv zināma sacensība par to, kura gūs vislielāko labumu no šo valsts ieguldījumu fondu drošajām ilgtermiņa investīcijām, – bet, no otras puses, definēt stratēģiskos vai jutīgos sektorus, kuri ir jāsaglabā, un strādāt kopā. Otrais jautājums ir saistīts ar šo fondu reģistrācijas problēmu. Vai Kopienas līmenī būtu iespējams noteikt šo fondu reģistrēšanos tieši tāpat, kā mēs patlaban darām ar reitinga aģentūrām?"@lv¹³ "Madame la Présidente, Madame la Présidente en exercice du Conseil, Monsieur le Vice-président de la Commission, merci de nous donner l'occasion d'avoir ce débat avec les deux institutions de référence. J'espère, Monsieur Verheugen, que vous pourrez rapporter la nature de notre débat au commissaire Charlie McCreevy. La troisième question porte sur l'interprétation de l'article 58, qui permet des restrictions à la libre circulation des capitaux lorsque l'ordre public le requiert. Est-ce que, du point de vue du Conseil et de la Commission aujourd'hui, il y a une interprétation qui doive prévaloir dans ce domaine? Nous aimerions la connaître. Quatrième question: ne sommes-nous pas devant un débat qui, de toute façon, a une dimension internationale? Et notre préoccupation est de penser que, du point de vue de l'Union européenne, nous serions mieux équipés, mieux armés pour aborder la dimension internationale de ce débat si nous avions, d'une certaine manière, défini la position de notre camp de base, celui de l'Union européenne, et non pas celui de tel ou de tel État membre qui se serait précipité dans cette course à l'attractivité de sa place financière. La dernière question est celle du taux de change. Que penser d'une situation où les monarchies pétrolières investissent aujourd'hui dans des actifs en euros, de l'argent qui a été accumulé grâce à des ventes de pétrole en dollars et qui contribue à aggraver cette situation de tension que nous connaissons du point de vue des taux de change, avec toutes les répercussions qui en résultent du point de vue de nos balances commerciales? Voilà, au nom de la commission économique et monétaire, Madame la Présidente, Monsieur le Vice-président, les questions que nous voudrions poser et sur lesquelles nous attendons les réponses du Conseil et de la Commission. Nous avons, depuis longtemps, des fonds souverains actifs en Europe, à commencer par le fonds norvégien, et pourtant, jusqu'à présent, aucun des agissements de ce fonds ne nous posait problème. Deux événements nouveaux sont venus bousculer la donne. D'abord la constitution de réserves importantes de la part, à la fois, des monarchies pétrolières et de pays qui ont su constituer des excédents commerciaux alimentant ces fonds souverains. Le deuxième événement qui est venu bousculer la donne dans ce débat, c'est bien évidemment la crise des " ", qui a mis en lumière le rôle stratégique que pouvaient jouer ces fonds souverains. Hier, lorsque ces fonds intervenaient pour investir ici ou là, notamment aux États-Unis, leur caractère stratégique était mis en question. Aujourd'hui, lorsque l'on regarde le rôle pris par les fonds souverains dans l'alimentation en liquidités et en fonds propres des banques d'investissement, on se rend compte qu'ils sont plutôt devenus des investisseurs de dernier ressort. Dans ces conditions, une certaine émotion prévaut, et c'est la raison pour laquelle nous avons voulu poser cette question. C'est la raison aussi pour laquelle, sans doute, contrairement au commissaire chargé du marché intérieur, le Président de la Commission lui-même a considéré utile et nécessaire, le 27 février dernier, de mettre sur la table un document qui constitue la base de notre discussion d'aujourd'hui. Nous sommes face à un risque, à savoir celui de voir une stratégie se mettre en place dans chacun des États membres qui, au bout du compte, ne conduirait pas à faire face à la réalité qui est la suivante: les fonds souverains aujourd'hui ont acquis une responsabilité, une part active dans le marché des capitaux et, du coup, cette situation nouvelle, d'une certaine manière, les oblige et nous oblige dans le dialogue que nous souhaitons entretenir avec les entités gestionnaires de ces fonds. Alors, au nom de la commission économique et monétaire, finalement, nous voudrions aujourd'hui soulever cinq questions. Premièrement, nous avons le sentiment que la réponse, jusqu'à présent, du point de vue de la Commission, a été de dire: "Eh bien, que chaque État membre mette en œuvre sa propre stratégie, tant du point de vue des exigences de transparence que de gouvernance vis-à-vis de ces fonds et, au niveau communautaire, nous nous contenterons de vérifier si ces exigences définies dans le cadre de chaque État membre ne sont pas contraires aux règles du traité et aux règles de fonctionnement du marché intérieur". Cela ne nous semble pas être la stratégie pertinente. Il nous semble que, dans un cas de figure tel que celui-ci, nous devrions bien davantage aller vers une approche proactive et initier au niveau communautaire une coordination, à la fois pour éviter une concurrence déloyale entre États membres, car nous voyons bien qu'il y a une espèce de "course à l'échalote", chaque État membre voulant être le premier à bénéficier le plus des capacités d'investissement à long terme sûres de ces fonds souverains et, en même temps, à définir et à travailler ensemble sur des secteurs stratégiques ou sensibles, qui devraient être préservés. La deuxième question pose le problème des enregistrements de ces fonds. Peut-on imaginer, au plan communautaire, des perspectives d'enregistrement de ces fonds, exactement comme nous sommes en train d'y réfléchir pour les agences de notation?"@mt¹⁵ "Voorzitter, fungerend voorzitter van de Raad, vicevoorzitter, dank u dat u ons de gelegenheid biedt voor dit debat met de twee betrokken instellingen. Ik hoop, mijnheer Verheugen, dat u commissaris Charlie McCreevy verslag zult kunnen doen van de aard van ons debat. De derde vraag betreft de interpretatie van artikel 58, over beperking van het vrije verkeer van kapitaal op grond van de openbare orde. Is er nu volgens de Raad en de Commissie een interpretatie die de voorkeur geniet? We zouden graag meer bijzonderheden over deze zaak horen. De vierde vraag is de volgende: is dit niet een debat met een internationale dimensie? De Europese Unie zou naar onze mening veel beter uitgerust en voorbereid zijn om de internationale dimensie van dit debat aan te pakken, als we tot op zekere hoogte het standpunt van ons basiskamp, de Europese Unie, hadden bepaald, in plaats van het standpunt van een of andere lidstaat die zich misschien, aangetrokken door de financiële mogelijkheden, in de race heeft gestort. De laatste vraag heeft betrekking op de wisselkoers. Hoe denkt u over de situatie dat oliestaten momenteel met fondsen van in dollars verkochte olie investeren in in euro luidende activa, waardoor de gespannen situatie rond de wisselkoers nog meer verslechtert, met alle gevolgen van dien voor onze handelsbalansen. Voorzitter, vicevoorzitter, dit zijn de vragen van de Commissie economische en monetaire zaken, en we zien de antwoorden van de Raad en de Commissie met belangstelling tegemoet. We hebben reeds lang actieve staatsinvesteringsfondsen in Europa, vooral het Noorse fonds, en tot nu toe hebben de activiteiten van dit fonds ons niet voor problemen gesteld. Twee nieuwe gebeurtenissen hebben echter tumult veroorzaakt. Ten eerste de vorming van aanzienlijke voorraden door oliestaten en landen die grote handelsoverschotten hebben gekregen, die deze staatsinvesteringsfondsen van middelen voorzien. Ten tweede is er natuurlijk de subprimecrisis, waardoor duidelijker is geworden welke strategische rol deze staatsinvesteringsfondsen zouden kunnen spelen. Voorheen, toen deze fondsen hier en daar voor investeringen werden gebruikt, vooral in de Verenigde Staten, werden er vraagtekens gezet bij hun strategisch karakter. Als we nu kijken naar de rol die staatsinvesteringsfondsen van investeringsbanken hebben overgenomen op het punt van het injecteren van liquiditeit, ook in eigen fondsen van de investeringsbanken, realiseren we ons dat zij de investeerders voor noodsituaties zijn geworden. Onder deze omstandigheden gaan emoties meespelen, en daarom wilden wij deze vraag stellen. Ongetwijfeld is dit ook de reden waarom de voorzitter van de Commissie zelf, in tegenstelling tot de commissaris die verantwoordelijk is voor de interne markt, het nuttig en nodig heeft geacht om op 27 februari een stuk te publiceren dat de basis vormt voor onze discussie vandaag. We lopen het risico dat hier in elk van de lidstaten een strategie wordt uitgevoerd die, uiteindelijk, niet zou zijn opgewassen tegen de realiteit, die is dat staatsinvesteringsfondsen nu verantwoordelijkheid hebben gekregen en een actieve rol in de kapitaalmarkt spelen. Deze nieuwe situatie leidt er tot op zekere hoogte toe dat zij en wij verplichtingen hebben in de dialoog die we met de managers van deze fondsen willen voeren. Daarom wil ik, namens de Commissie economische en monetaire zaken, vandaag vijf vragen stellen. Ten eerste hebben we de indruk dat het antwoord van de Commissie tot nu toe was: “Laat elke lidstaat, op het punt van transparantie- en bestuurseisen ten aanzien van deze fondsen, zijn eigen strategie uitvoeren, dan zullen wij als Gemeenschap eenvoudigweg controleren of de eisen in iedere lidstaat niet in strijd zijn met de regels van het Verdrag of de regels van het functioneren van de interne markt.” Dat lijkt ons geen juiste strategie. Volgens ons zouden we in een geval als dit juist een proactieve benadering moeten nastreven en op communautair niveau samenwerking tot stand moeten brengen: aan de ene kant om oneerlijke concurrentie tussen lidstaten te voorkomen – want het is duidelijk dat er in zekere zin een race plaatsvindt tussen de lidstaten om te zien wie het meest van de zekere investeringsmogelijkheden voor de lange termijn van deze staatsinvesteringsfondsen kan profiteren – en aan de andere kant om te bepalen welke strategische of gevoelige sectoren beschermd moeten worden, en hier gezamenlijk aan te werken. De tweede vraag heeft betrekking op het probleem van de registratie van deze fondsen. Zou in overweging kunnen worden genomen om deze fondsen op communautair niveau te registreren, zoals nu ook wordt overwogen voor de ratingbureaus?"@nl³ "Pani przewodnicząca, pani urzędująca przewodnicząca Rady, panie wiceprzewodniczący Komisji! Dziękuję za umożliwienie debaty z udziałem obu instytucji, których ona dotyczy. Panie komisarzu Verheugen, mam nadzieję, że uda się panu przekazać komisarzowi Charliemu McCreevy’emu istotę naszej debaty. Trzecie pytanie dotyczy interpretacji artykułu 58, który przewiduje ograniczenia swobodnego przepływu kapitału ze względu na porządek publiczny. Jeśli chodzi o zdanie Rady i Komisji, czy istnieje jedna interpretacja, która ma w tej kwestii pierwszeństwo przed innymi? Chcielibyśmy poznać szczegóły. Czwarte pytanie: czy ta debata nie ma znaczenia międzynarodowego? Naszym zdaniem Unia Europejska byłaby dużo lepiej wyposażona i przygotowana do międzynarodowego aspektu tej debaty, gdybyśmy w jakiś sposób określili nasze wyjściowe stanowisko, stanowisko Unii Europejskiej, raczej niż stanowiska poszczególnych państw członkowskich, które mogłyby wyskoczyć do przodu zwabione możliwościami finansowymi. Ostatnie pytanie dotyczy kursów walut. Jakie jest państwa zdanie na temat sytuacji, w której monarchie naftowe inwestują dolary ze sprzedaży ropy w aktywa denominowane w euro, pogarszając w ten sposób i tak napiętą sytuację na rynku walutowym i wywołując reperkusje w naszym bilansie handlowym? Pani przewodnicząca, panie wiceprzewodniczący! Oto pytania, które chce postawić Komisja Gospodarcza i Monetarna. Oczekujemy odpowiedzi ze strony Rady i Komisji Europejskiej. Od dawna działają u nas państwowe fundusze inwestycyjne, przede wszystkim fundusz norweski; jak dotąd, żadne z działań tego funduszu nie stanowiło jakiegokolwiek problemu. Jednak dwa niedawne wydarzenia zmieniły aktualną sytuację. Pierwsze z nich, to ustanowienie znacznych rezerw przez monarchie naftowe i kraje, które zgromadziły nadwyżki handlowe zasilające państwowe fundusze majątkowe. Drugim wydarzeniem jest oczywiście kryzys na rynku kredytów który rzucił światło na strategiczną rolę, jaką mogą odegrać państwowe fundusze majątkowe. Wcześniej, gdy fundusze te inwestowały to tu, to tam, szczególnie w Stanach Zjednoczonych, ich strategiczne znaczenie było poddawane w wątpliwość. Jednak dziś, kiedy widzimy, jak zwiększając płynność finansową rynku lub wykorzystując środki własne, państwowe fundusze majątkowe przejmują rolę banków inwestycyjnych, uświadamiamy sobie, że jako inwestorzy stały się one ostatnią deską ratunku. W takiej sytuacji w grę wchodzą emocje i dlatego chcieliśmy skierować to zapytanie. Z pewnością z tego samego powodu, w przeciwieństwie do komisarza odpowiedzialnego za rynek wewnętrzny, przewodniczący Komisji Europejskiej osobiście uznał za stosowne i konieczne wydanie 27 lutego dokumentu, który stanowi podstawę naszej dzisiejszej dyskusji. Istnieje ryzyko, że każde państwo członkowskie samodzielnie wdroży strategię, która w ostatecznym rozrachunku nie pomoże nam stawić czoła rzeczywistości, która polega na tym, że państwowe fundusze inwestycyjne przejęły dziś odpowiedzialność za rynek kapitałowy i odgrywają w nim czynną rolę. Ta nowa sytuacja w pewnym sensie nakłada na fundusze pewne obowiązki, a nas zobowiązuje do dialogu z zarządzającymi tymi funduszami. Zatem w imieniu Komisji Gospodarczej i Monetarnej chcielibyśmy poruszyć dzisiaj pięć kwestii. Po pierwsze, odnosimy wrażenie, że dotychczasowe stanowisko Komisji brzmiało: „Niech każde państwo członkowskie wdroży własną strategię dotyczącą przejrzystości i wymagań co do zarządzania tymi funduszami, a na szczeblu wspólnotowym po prostu sprawdzimy, czy wymagania w każdym państwie członkowskim nie naruszają przepisów Traktatu lub przepisów w sprawie funkcjonowania rynku wewnętrznego”. Wydaje się nam, że nie jest to słuszna strategia. Naszym zdaniem w takich przypadkach powinniśmy iść raczej w kierunku podejścia aktywnego i ustalić koordynację na szczeblu Wspólnoty: z jednej strony, aby nie dopuścić do nieuczciwej konkurencji między państwami członkowskimi – gdyż jest oczywiste, że w pewnym stopniu ścigają się one o korzyści płynące z pewnych i długoterminowych możliwości inwestycyjnych państwowych funduszy – zaś z drugiej strony, aby ustalić i współpracować na rzecz strategicznych i wrażliwych sektorów, które musimy chronić. Drugie pytanie dotyczy problemu rejestracji tych funduszy. Czy można oczekiwać obowiązku rejestracji tych funduszy na szczeblu Wspólnoty, jak zamierzamy zrobić to w stosunku do agencji ratingowych?"@pl¹⁶ "Senhora Presidente, Senhora Presidente em exercício do Conselho, Senhor Vice-Presidente da Comissão, obrigada por nos proporcionarem esta oportunidade de realizar este debate com as duas instituições interessadas. Senhor Comissário Verheugen, espero que possa transmitir ao Comissário Charlie McCreevy a natureza do nosso debate. A terceira pergunta diz respeito à interpretação do artigo 58.º que prevê restrições à livre circulação de capitais quando a ordem pública assim o exija. Do ponto de vista do Conselho e da Comissão haverá actualmente uma interpretação que deva prevalecer neste domínio? Gostaríamos de a conhecer em pormenor. Quarta pergunta: este não é um debate com uma dimensão internacional? Na nossa opinião, a União Europeia estaria muito mais bem equipada e preparada para lidar com a dimensão internacional deste debate se, de uma certa maneira, tivéssemos definido a nossa posição de base, a posição da União Europeia, e não a deste ou daquele Estado-Membro que possa ter-se precipitado a entrar nesta corrida, atraído pelas possibilidades financeiras. A última pergunta diz respeito à taxa de câmbio. O que pensam de uma situação em que, actualmente, as monarquias petrolíferas investem em activos em euros, com fundos obtidos com a venda de petróleo em dólares, agravando assim a situação tensa das taxas de câmbio, com todas as repercussões daí decorrentes para as nossas balanças comerciais? Senhora Presidente, Senhor Vice-Presidente, estas são as perguntas que a Comissão dos Assuntos Económicos e Monetários gostaria de fazer, e aguardamos com expectativa as respostas do Conselho e da Comissão. Desde há muito que temos fundos de riqueza soberana activos na Europa, a começar pelo Fundo Petrolífero da Noruega e, no entanto, até agora, nenhuma das acções deste fundo nos colocou qualquer problema. Todavia, dois novos acontecimentos vieram abalar a situação actual. Primeiro, a constituição de reservas importantes por parte quer das monarquias petrolíferas, quer de países que acumularam excedentes comerciais que alimentam esses fundos de riqueza soberana. O segundo acontecimento foi, evidentemente, a crise dos “ ”, que mostrou o papel estratégico que estes fundos de riqueza soberana podiam ter. Anteriormente, quando esses fundos eram utilizados para investir em várias frentes, nomeadamente nos Estados Unidos, o seu carácter estratégico era posto em causa. Agora, quando olhamos para o papel dos fundos de riqueza soberana provenientes de bancos de investimento em termos de injecção de liquidez e de fundos próprios, damo-nos conta de que estes acabaram por se tornar investidores de último recurso. Nestas condições, há emoções que entram em jogo, e por isso quisemos colocar esta questão. Não há dúvida de que é também essa a razão pela qual, ao contrário do Comissário responsável pelo mercado interno, o próprio Presidente da Comissão considerou útil e necessário publicar em 27 de Fevereiro último um documento que serve de base à nossa actual discussão. Corremos o risco de assistir à aplicação de uma estratégia em cada um dos Estados-Membros, que, no fim de contas, não ajudaria a lidar com esta realidade: actualmente, os fundos de riqueza soberana adquiriram uma responsabilidade, uma parte activa no mercado de capitais. Consequentemente, em certa medida, esta nova situação impõe obrigações a ambas as partes no diálogo que gostaríamos de ter com as entidades gestoras desses fundos. Assim, em nome da Comissão dos Assuntos Económicos e Monetários, gostaríamos de formular hoje cinco perguntas. Em primeiro lugar, temos a impressão de que a resposta da Comissão tem sido a seguinte até agora: “Vamos deixar que cada Estado-Membro crie a sua própria estratégia, em termos de requisitos de transparência e governação desses fundos, e, a nível comunitário, limitar-nos-emos a verificar se esses requisitos definidos em cada Estado-Membro não são contrários às regras do Tratado ou às regras relativas ao funcionamento do mercado interno”. Não nos parece que esta seja a estratégia correcta. Na nossa opinião, num caso como este, deveríamos antes promover uma abordagem pró-activa e estabelecer uma coordenação a nível comunitário: por um lado, para evitar uma concorrência desleal entre os Estados-Membros - bem vemos que até certo ponto existe uma espécie de “corrida” entre os Estados-Membros para ver quem pode beneficiar mais das capacidades de investimento seguras e a longo prazo desses fundos de riqueza soberana - e, por outro lado, para definir e trabalhar em conjunto em sectores estratégicos ou sensíveis que deverão ser preservados. A segunda pergunta está relacionada com o problema do registo desses fundos. Poderia considerar-se a hipótese de criar um registo desses fundos a nível comunitário, tal como estamos a pensar fazer para as agências de notação financeira?"@pt¹⁷ "Madame la Présidente, Madame la Présidente en exercice du Conseil, Monsieur le Vice-président de la Commission, merci de nous donner l'occasion d'avoir ce débat avec les deux institutions de référence. J'espère, Monsieur Verheugen, que vous pourrez rapporter la nature de notre débat au commissaire Charlie McCreevy. La troisième question porte sur l'interprétation de l'article 58, qui permet des restrictions à la libre circulation des capitaux lorsque l'ordre public le requiert. Est-ce que, du point de vue du Conseil et de la Commission aujourd'hui, il y a une interprétation qui doive prévaloir dans ce domaine? Nous aimerions la connaître. Quatrième question: ne sommes-nous pas devant un débat qui, de toute façon, a une dimension internationale? Et notre préoccupation est de penser que, du point de vue de l'Union européenne, nous serions mieux équipés, mieux armés pour aborder la dimension internationale de ce débat si nous avions, d'une certaine manière, défini la position de notre camp de base, celui de l'Union européenne, et non pas celui de tel ou de tel État membre qui se serait précipité dans cette course à l'attractivité de sa place financière. La dernière question est celle du taux de change. Que penser d'une situation où les monarchies pétrolières investissent aujourd'hui dans des actifs en euros, de l'argent qui a été accumulé grâce à des ventes de pétrole en dollars et qui contribue à aggraver cette situation de tension que nous connaissons du point de vue des taux de change, avec toutes les répercussions qui en résultent du point de vue de nos balances commerciales? Voilà, au nom de la commission économique et monétaire, Madame la Présidente, Monsieur le Vice-président, les questions que nous voudrions poser et sur lesquelles nous attendons les réponses du Conseil et de la Commission. Nous avons, depuis longtemps, des fonds souverains actifs en Europe, à commencer par le fonds norvégien, et pourtant, jusqu'à présent, aucun des agissements de ce fonds ne nous posait problème. Deux événements nouveaux sont venus bousculer la donne. D'abord la constitution de réserves importantes de la part, à la fois, des monarchies pétrolières et de pays qui ont su constituer des excédents commerciaux alimentant ces fonds souverains. Le deuxième événement qui est venu bousculer la donne dans ce débat, c'est bien évidemment la crise des " ", qui a mis en lumière le rôle stratégique que pouvaient jouer ces fonds souverains. Hier, lorsque ces fonds intervenaient pour investir ici ou là, notamment aux États-Unis, leur caractère stratégique était mis en question. Aujourd'hui, lorsque l'on regarde le rôle pris par les fonds souverains dans l'alimentation en liquidités et en fonds propres des banques d'investissement, on se rend compte qu'ils sont plutôt devenus des investisseurs de dernier ressort. Dans ces conditions, une certaine émotion prévaut, et c'est la raison pour laquelle nous avons voulu poser cette question. C'est la raison aussi pour laquelle, sans doute, contrairement au commissaire chargé du marché intérieur, le Président de la Commission lui-même a considéré utile et nécessaire, le 27 février dernier, de mettre sur la table un document qui constitue la base de notre discussion d'aujourd'hui. Nous sommes face à un risque, à savoir celui de voir une stratégie se mettre en place dans chacun des États membres qui, au bout du compte, ne conduirait pas à faire face à la réalité qui est la suivante: les fonds souverains aujourd'hui ont acquis une responsabilité, une part active dans le marché des capitaux et, du coup, cette situation nouvelle, d'une certaine manière, les oblige et nous oblige dans le dialogue que nous souhaitons entretenir avec les entités gestionnaires de ces fonds. Alors, au nom de la commission économique et monétaire, finalement, nous voudrions aujourd'hui soulever cinq questions. Premièrement, nous avons le sentiment que la réponse, jusqu'à présent, du point de vue de la Commission, a été de dire: "Eh bien, que chaque État membre mette en œuvre sa propre stratégie, tant du point de vue des exigences de transparence que de gouvernance vis-à-vis de ces fonds et, au niveau communautaire, nous nous contenterons de vérifier si ces exigences définies dans le cadre de chaque État membre ne sont pas contraires aux règles du traité et aux règles de fonctionnement du marché intérieur". Cela ne nous semble pas être la stratégie pertinente. Il nous semble que, dans un cas de figure tel que celui-ci, nous devrions bien davantage aller vers une approche proactive et initier au niveau communautaire une coordination, à la fois pour éviter une concurrence déloyale entre États membres, car nous voyons bien qu'il y a une espèce de "course à l'échalote", chaque État membre voulant être le premier à bénéficier le plus des capacités d'investissement à long terme sûres de ces fonds souverains et, en même temps, à définir et à travailler ensemble sur des secteurs stratégiques ou sensibles, qui devraient être préservés. La deuxième question pose le problème des enregistrements de ces fonds. Peut-on imaginer, au plan communautaire, des perspectives d'enregistrement de ces fonds, exactement comme nous sommes en train d'y réfléchir pour les agences de notation?"@ro¹⁸ "Pani predsedajúca, pani úradujúca predsedníčka Rady, pán podpredseda Komisie, ďakujem, že ste nám dali príležitosť na túto rozpravu s dvomi zaangažovanými inštitúciami. Pán Verheugen, dúfam, že sa Vám podarí podať správu komisárovi Charliemu McCreevymu o charaktere tejto rozpravy. Tretia otázka sa týka výkladu článku 58, ktorý hovorí o obmedzeniach voľného pohybu kapitálu na základe spoločenskej objednávky. Pokiaľ ide o názor Rady a Komisie, existuje podľa nich jeden výklad, ktorý by mal mať prednosť v tejto oblasti? Chceli by sme k tomu viac informácií. Štvrtá otázka je takáto: nie je toto rozprava, ktorá má medzinárodný rozmer? Zastávame názor, že by bola Európska únia oveľa lepšie vybavená a pripravená na vyrovnanie sa s medzinárodným rozmerom tejto rozpravy, ak by sme namiesto pozície jedného členského štátu, ktorá by mohla popohnať tieto preteky priťahované finančnými možnosťami, vymedzili do určitej miery pozíciu nášho základného tábora, pozíciu Európskej únie. Posledná otázka súvisí s devízovým kurzom. Aký je váš názor na situáciu, pri ktorej ropné monarchie v súčasnosti investujú do aktív v eurách pomocou finančných prostriedkov získaných z predaja ropy v dolároch, čím zhoršujú napätú situáciu v oblasti výmenných kurzov s dôsledkami na naše obchodné bilancie? Pani predsedajúca, pán podpredseda, to boli otázky, ktoré chcel Výbor pre hospodárske a menové veci položiť. Tešíme sa na odpovede od Rady a Komisie. Dlhý čas sme v Európe mali aktívne štátne investičné fondy, najmä Nórsky fond, a až doteraz nám žiadne konanie tohto fondu nespôsobilo problémy. Dve udalosti však otriasli súčasnou situáciou. Prvou z nich je tvorba dôležitých rezerv ropnými monarchiami a krajinami, ktoré nahromadili obchodné prebytky, z ktorých sa podporujú tieto štátne investičné fondy. Druhou udalosťou je, samozrejme, kríza rizikových hypotekárnych úverov. Tá vrhla svetlo na strategickú úlohu, ktorú by mohli tieto štátne investičné fondy plniť. V minulosti, keď sa tieto fondy používali na investovanie na rôznych miestach, hlavne v Spojených štátoch, sa ich strategický charakter spochybňoval. Keď sa teraz pozrieme na úlohu, ktorú prevzali štátne investičné fondy od investičných bánk pri zabezpečovaní likvidity alebo vkladaní vlastných finančných prostriedkov, uvedomíme si, že sa naopak stali investormi poslednej možnosti. Za takýchto okolností vstupujú do hry emócie, a práve preto sme chceli položiť túto otázku. Niet tiež pochybností o tom, prečo sám predseda Komisie, na rozdiel od komisára zodpovedného za vnútorný trh, pociťoval ako potrebné a užitočné zverejniť 27. februára dokument, ktorý sa stal základom našej dnešnej diskusie. Podstupujeme riziko, že sa v jednotlivých členských štátoch aplikuje stratégia, ktorá nám napokon nepomôže vyrovnať sa so skutočnosťou, že štátne investičné fondy dnes prevzali zodpovednosť, aktívnu úlohu na kapitálovom trhu. V dôsledku toho vytvára im i nám táto nová situácia v určitej miere povinnosti pri rozhovore, ktorý chceme viesť s manažérmi týchto fondov. Preto by sme chceli v mene Výboru pre hospodárske a menové veci položiť dnes päť otázok. Po prvé, máme dojem, že reakcia Komisie až doposiaľ bola v tomto duchu: „Nechajme, nech každý členský štát uplatňuje z pohľadu požiadaviek transparentnosti a riadenia súvisiacimi s týmito fondmi svoju vlastnú stratégiu a na úrovni Spoločenstva jednoducho overíme, či požiadavky jednotlivých členských štátov porušujú pravidlá zmluvy alebo pravidlá fungovania vnútorného trhu.“ Nám to nepripadá ako správna stratégia. Podľa nášho názoru by sme mali v takomto prípade práve pracovať na aktívnom prístupe a zriadení koordinácie na úrovni Spoločenstva: na jednej strane preto, aby sme zabránili nespravodlivej konkurencii medzi členskými štátmi – keďže je jasné, že sa členské štáty v istej miere pretekajú o to, ktorý z nich dokáže vyťažiť najviac z bezpečných, dlhodobých investičných možností týchto štátnych investičných fondov – a na druhej strane preto, aby sme definovali strategické alebo citlivé sektory, ktoré je potrebné zachovať, a spoločne na tom pracovali. Druhá otázka súvisí s problémom registrácie týchto fondov. Bolo by možné na úrovni Spoločenstva počítať s registráciou týchto fondov tak, ako o tom momentálne uvažujeme v prípade ratingových agentúr?"@sk¹⁹ "Gospa predsednica, gospa predsedujoča Svetu in gospod podpredsednik Komisije, zahvaljujem se vam za priložnost, da imamo razpravo z dvema zadevnima institucijama. Gospod Verheugen upam, da boste poročali komisarju Charlieju McCreevyju o naravi naše razprave. Tretje vprašanje zadeva razlago člena 58, ki predvideva omejitve prostega pretoka kapitala zaradi javnega reda. Kar zdaj zadeva Svet in Komisijo, ali je kakšna razlaga, ki bi morala imeti prednost na tem področju? O tem bi radi imeli več informacij. Četrto vprašanje je sledeče: ali ni to razprava, ki ima mednarodno razsežnost? Menimo, da bi bila Evropska unija veliko bolje opremljena in bolje pripravljena za obravnavanje mednarodne razsežnosti te razprave, če bi do neke mere imeli oblikovano stališče naše baze, tj. stališče Evropske unije, namesto stališča ene ali druge države članice, ki so se pognale v to tekmo zaradi privlačnih finančnih zmožnosti. Zadnje vprašanje zadeva menjalni tečaj. Kakšno je vaše stališče glede razmer, kjer naftne monarhije trenutno vlagajo v evrska sredstva s skladi iz prodaje nafte v dolarjih, s čimer slabšajo napete razmere menjalnega tečaja, ki posledično vplivajo na naše trgovinske bilance? Gospa predsednica, gospod podpredsednik, to so ta vprašanja, ki bi jih odbor za ekonomske in monetarne zadeve rad zastavil, pri čemer se veselimo odgovorov Sveta in Komisije. V Evropi imamo že dolgo dejavne državne premoženjske sklade zlasti norveški sklad, pri čemer nam do zdaj niso nobeni njegovi ukrepi povzročali nobenih težav. Vendar sta dva nova dogodka spremenila sedanje razmere. Prvi dogodek predstavljajo pomembne rezerve, ki so jih ustanovile naftne monarhije in države, ki so zbrale presežke trgovinske bilance, ki oskrbujejo te državne premoženjske sklade. Drugi dogodek je seveda kriza hipotekarnih posojil, ki je pojasnila strateško vlogo, ki bi jo lahko imeli ti državni premoženjski skladi. V preteklosti, ko so se ti skladi uporabljali za vlaganje povsod zlasti v Združene države, je njihova strateška lastnost povzročala dvome. Zdaj, ko pogledamo vlogo, ki so jo od investicijskih bank prevzeli državni premoženjski skladi v smislu zagotavljanja likvidnosti ali lastnih skladov, se zavedamo, da so namesto tega postali vlagatelji zadnje možnosti. V takšnih okoliščinah postanejo pomembna čustva, zato smo zastavili to vprašanje. Zato je tudi nedvomno, zakaj je predsednik Komisije, za razliko od komisarja za notranji trg, bil prepričan, da je koristno in potrebno objaviti 27. februarja dokument, ki daje podlago za današnjo razpravo. Tvegamo, da bi se v vseh državah članicah izvajala ta strategija, ki navsezadnje ne bi pomagala pri soočanju z realnostjo, ki je ta, da so zdaj državni premoženjski skladi prevzeli odgovornost dejavne vloge na kapitalskem trgu. Posledično postavljajo te nove razmere do neke mere obveznosti na njih in na nas, v dialogu soglašamo z upravljavci teh skladov. Zato bi danes v imenu odbora za ekonomske in monetarne zadeve radi izpostavili pet vprašanj. Prvič, menimo, da je bil odgovor Komisije do zdaj: „Vsaka država članica naj izvaja svojo strategijo v smislu preglednosti in zahtev upravljanja v zvezi s temi skladi, pri čemer se bo na ravni Skupnosti preprosto preverjalo, če zahteve v vsaki državi članici kršijo pravila Pogodbe ali pravila o delovanju notranjega trga“. To se nam ne zdi primerna strategija. Menimo, da bi si morali v takem primeru prizadevati za proaktiven pristop in oblikovanje usklajevanja na ravni Skupnosti: na eni strani moramo preprečiti nepošteno konkurenco med državami članicami, ker je jasno, da države članice do neke mere tekmujejo med seboj, da bi videle, kdo bi lahko imel največ koristi od zanesljivih in dolgoročnih naložbenih zmogljivosti teh državnih premoženjskih skladov, na drugi strani pa moramo določiti in sodelovati pri strateških ali občutljivih sektorjih, ki jih je treba ohraniti. Drugo vprašanje se navezuje na težavo registracije teh skladov. Ali bi bilo mogoče predvideti registracijo teh skladov na ravni Skupnosti, kot nameravamo to narediti zdaj za bonitetne agencije?"@sl²⁰ "Fru talman, fru rådsordförande, herr vice-ordförande för kommissionen, tack för att ha ni har gett oss möjlighet att hålla denna debatt med de två berörda institutionerna. Jag hoppas, Günther Verheugen, att du kommer att kunna rapportera tillbaka till kommissionsledamot Charlie McCreevy om vår debatt. Den tredje frågan rör tolkningen av artikel 58, som anger restriktioner för den fria rörligheten för kapital med anledning av allmän ordning. Finns det vad det beträffar rådet och kommissionen i dag en tolkning som bör få företräde på detta område? Vi skulle vilja få ytterligare information om detta. Den fjärde frågan är som följer: är inte detta en debatt som har en internationell dimension? Enligt vår åsikt skulle Europeiska unionen stå bättre rustad och bättre förberedd att kunna bemöta den internationella dimensionen om vi till en viss utsträckning hade fastställt vår grundinställning, dvs. Europeiska unionens position, snarare än den ena eller andra medlemstatens position, vilken, lockad av de ekonomiska möjligheterna, kan ha kastat sig in i denna kapplöpning. Den sista frågan hänför sig till växelkursen. Vad anser ni om situationen där oljemonarkierna för närvarande investerar i eurotillgångar från oljeförsäljning i US-dollar, och därmed förvärrar den spända växelkurssituationen, med de följande återverkningarna på våra handelsbalanser? Fru talman, herr vice-ordförande, dessa är de frågor som utskottet för ekonomi och valutafrågor vill ställa och vi ser fram emot svaren från rådet och kommissionen. Vi har under en lång tid haft aktiva statsägda förmögenhetsfonder i Europa, främst den norska fonden, och fram till nu har denna fonds verksamhet inte utgjort något problem för oss. Två nya händelser har dock skakat om den nuvarande situationen. Den första är sammansättningen av viktiga reserver av oljemonarkier och länder som har ackumulerat handelsöverskott som fyller på dessa statsägda förmögenhetsfonder. Den andra händelsen är naturligtvis vilken har visat på den strategiska roll dessa statsägda förmögenhetsfonder skulle kunna spela. Tidigare, när dessa medel användes för att investera här och där, i synnerhet i Förenta staterna, ifrågasattes deras strategiska egenskap. Nu när vi tittar på den roll som har övertagits av statsägda förmögenhetsfonder från investeringsbanker i form av att bidra med likviditet eller egna medel, inser vi att de i stället har blivit sista utvägens investerare. Under dessa villkor kommer känslor in i spelet och det är därför vi vill ställa denna fråga. Det är utan tvekan själva orsaken till att kommissionens ordförande själv, till skillnad från kommissionsledamoten med ansvar för den inre marknaden, kände att det var användbart och nödvändigt att den 27 februari offentliggöra ett dokument som utgör grundvalen för våra diskussioner i dag. Vi löper risken av att se en strategi tillämpas i varje medlemsstat som i slutändan inte skulle kunna bidra till att ta tag i realiteterna, nämligen att statsägda förmögenhetsfonder i dag har åtagit sig ett ansvar, en aktiv roll på kapitalmarknaden. Denna nya situation leder i viss utsträckning till förpliktelser för dem, och för oss i den dialog vi vill föra med dessa fondchefer. Därför, för utskottet för ekonomi och valutafrågor, vill vi ta upp fem frågor i dag. För det första är vårt intryck att kommissionens svar fram till nu har varit: ”Låt varje medlemsstat genomföra sin egen strategi vad gäller öppenhet och styrning med avseende på dessa fonder, och på EU-nivå kommer vi helt enkelt att verifiera huruvida kraven i varje medlemsstat överträder fördragsreglerna, eller reglerna för den inre marknadens funktion.” Detta verkar som vi ser det inte vara en korrekt strategi. Enligt vår åsikt bör vi i ett fall som detta arbeta mot en proaktiv strategi och etablera koordination på EU-nivå: å ena sidan för att förhindra orättvis konkurrens mellan medlemsstater – för det står klart att det i viss uträckning är en kapplöpning mellan medlemsstater för att se vem som kan dra mest fördel av de säkra, långfristiga investeringskapaciteterna hos dessa statsägda förmögenhetsfonder – och å andra sidan, för att definiera och arbeta tillsammans med strategiska och känsliga sektorer som behöver bevaras. Den andra frågan hänför sig till problemet med registrering av dessa fonder. Skulle det vara möjligt att förutse registrering av dessa fonder på EU-nivå, precis som vi för närvarande överväger att göra med kreditvärderingsinstitut?"@sv²²
lpv:unclassifiedMetadata	"Pervenche Berès,"^18,15 "auteur"^18,15 "governance"¹² "ratio"¹² "sub prime-lånekrisen,"²² "subprime"^16,17,12 "subprimes"^18,15,8