Local view for "http://purl.org/linkedpolitics/eu/plenary/2008-05-21-Speech-3-012"

Predicate	Value (sorted: default)
rdf:type	lpv_eu:Speech6
dcterms:Date	"2008-05-21"^^xsd:date6
dcterms:Is Part Of	lp_eu:Fapte demonstrate ştiinţific legate de schimbările climatice: descoperiri şi recomandări în vederea luării de decizii (dezbatere)6
dcterms:Language	"el"^^xsd:language6
lpv:document identification number	"en.20080521.3.3-012"6
lpv:hasSubsequent	lp_eu:2008-05-21-Speech-3-0136
lpv:speaker	lp:Stavros Dimas6
lpv:spoken text	"Κύριε Πρόεδρε, αξιότιμα Μέλη του Ευρωπαϊκού Κοινοβουλίου, θα ήθελα να σας ευχαριστήσω για την ευκαιρία που μας δίδεται σήμερα να συζητήσουμε την ενδιάμεση έκθεση της Προσωρινής Επιτροπής για την Αλλαγή του Κλίματος, την οποία παρουσίασε ο κύριος Florenz, τον οποίο και συγχαίρω για την εξαιρετική του εργασία. Η πρόσφατη επίσκεψη εκπροσώπων της Επιτροπής στην Κίνα επιβεβαίωσε το εξής: οι Κινέζοι ομόλογοί μας έχουν πλήρως συνειδητοποιήσει ότι είναι πλέον υποχρεωμένοι να λάβουν εσωτερικά μέτρα. Έχουν ήδη αρχίσει να λαμβάνουν μέτρα και προτίθενται να συνεχίσουν τις προσπάθειές τους. Οφείλουμε να τους στηρίξουμε, τόσο σε διμερές, όσο και σε πολυμερές επίπεδο. Θα έχουμε πολλές ευκαιρίες κατά τους προσεχείς μήνες και κατά το επόμενο έτος να προωθήσουμε το μήνυμά μας. Μια από αυτές θα είναι η σύνοδος του G8 και του G8 SIM5, όπου η Ιαπωνική Προεδρία έχει στρέψει την προσοχή της στην κλιματική αλλαγή. Μια άλλη θα είναι η πρωτοβουλία υπό την αιγίδα των Ηνωμένων Εθνών για τις πιο σημαντικές οικονομίες του κόσμου, αλλά και οι διάφορες διμερείς συνεργασίες της Ευρωπαϊκής Ένωσης με αντικείμενο την κλιματική αλλαγή. Θα αξιοποιήσουμε όλες αυτές τις ευκαιρίες για να πείσουμε τους εταίρους μας ότι είναι ανάγκη να ληφθούν επείγοντα μέτρα και ότι πρέπει να χαραχθούν ορθές και βιώσιμες πολιτικές για την ενέργεια και την κλιματική αλλαγή. Στην προσπάθειά μας αυτή θα πρέπει να αναδεικνύουμε, με συστηματικό τρόπο, τα επιστημονικά πορίσματα στα οποία στηριζόμαστε και να υπενθυμίζουμε τις συνέπειες της αδράνειας ή των ανεπαρκών μέτρων. Όπως ξέρουμε, το κοινό όραμα πρόκειται να αποτελέσει αντικείμενο διαπραγματεύσεων στο πλαίσιο του Οδικού Χάρτη του Μπαλί. Αυτό είναι πολύ σημαντικό να γίνει, με βάση τις έγκυρες επιστημονικές γνωμοδοτήσεις που έχουμε στη διάθεσή μας. Θα πρέπει να επιμείνουμε οι διαπραγματεύσεις να διεξαχθούν με γνώμονα τα πορίσματα της επιστήμης. Είμαι πεπεισμένος ότι, από κοινού με την Επιτροπή, έχετε εξίσου σημαντικό ρόλο να διαδραματίσετε στην μετάδοση αυτού του κρίσιμου μηνύματος στους εταίρους μας, στους πολίτες μας και στους κοινοβουλευτικούς εκπροσώπους τους. Η έκθεση επιβεβαιώνει τη στήριξη του Ευρωπαϊκού Κοινοβουλίου σε μια φιλόδοξη ευρωπαϊκή κοινοτική πολιτική για την αντιμετώπιση της κλιματικής αλλαγής και βρίσκω την ευκαιρία, κύριε Πρόεδρε, να ευχαριστήσω όλα τα Μέλη του Ευρωπαϊκού Κοινοβουλίου για τη συνεχή στήριξη και την τόσο σημαντική συμβολή τους στην προώθηση της πολιτικής μας για το κλίμα και για την ευαισθητοποίηση της κοινής γνώμης, αλλά και την ενημέρωση βουλευτών από άλλες χώρες. Επίσης, κύριε Πρόεδρε, θέλω να υπογραμμίσω τον σημαντικό ρόλο, τον οποίο εσείς διαδραματίσατε για την προώθηση της πολιτικής της κλιματικής αλλαγής της Ευρωπαϊκής Ένωσης, και είμαι βέβαιος ότι και εσείς, και τα Μέλη του Ευρωπαϊκού Κοινοβουλίου, θα συνεχίσουν με τον ίδιο ζήλο, ώστε να μπορέσουμε, τα δύο αυτά χρόνια –γιατί είναι λιγότερο από δύο χρόνια που έχουμε μπροστά μας– να τα αξιοποιήσουμε ώστε να επιτύχουμε τη σύναψη συμφωνίας στο τέλος του 2009 στην Κοπεγχάγη έτσι ώστε να αντιμετωπίσουμε αποτελεσματικά τη μεγάλη αυτή απειλή για τον πλανήτη. Τόσο εντός της Ευρωπαϊκής Ένωσης, όπου οι συζητήσεις για τη δέσμη μέτρων για το κλίμα και την ενέργεια εντείνονται, όσο και στις διαπραγματεύσεις σε διεθνές επίπεδο, πρέπει να κινητοποιήσουμε όλες μας τις δυνάμεις και να συνεργαστούμε όσο το δυνατόν καλύτερα, ώστε να αξιοποιήσουμε το προβάδισμα που έχει αποκτήσει η Ευρωπαϊκή Ένωση ενόψει της Διάσκεψης της Κοπεγχάγης τον Δεκέμβριο του 2009. Για να φτάσουμε στις σημαντικές αποφάσεις που ελήφθησαν στο Μπαλί συνέβαλε ο συνδυασμός δύο συνιστωσών: από τη μια, η ευρωπαϊκή παγκόσμια πρωτοπορία στην καταπολέμηση της κλιματικής αλλαγής· από την άλλη, τα επιστημονικά πορίσματα της IPCC, δηλαδή της Διακυβερνητικής Ομάδας για την Κλιματική Αλλαγή, χάρη στην οποία πολλοί από τους παγκόσμιους ηγέτες παραδέχθηκαν ότι είναι όντως επείγουσα η ανάγκη να ληφθούν μέτρα. Χάρη σ’ αυτή τη σειρά επιστημονικών εκθέσεων, οι πολίτες, αλλά και οι πολιτικοί ιθύνοντες, μεταξύ αυτών και μέλη του Κοινοβουλίου σε διάφορες χώρες, αντιλαμβάνονται πλέον καλύτερα το μέγεθος της πρόκλησης και τους σοβαρούς κινδύνους που αντιμετωπίζουμε εάν δεν παρέμβουμε για να σταματήσουμε την κλιματική αλλαγή. Νομίζω ότι σχεδόν όλοι συμφωνούμε ότι έχει πράγματι αποδειχθεί επιστημονικά η ανάγκη επειγόντων και θαρραλέων μέτρων για την αντιμετώπιση της κλιματικής αλλαγής, τα οποία η ενδιάμεση έκθεση –που βρίσκεται ενώπιον μας– παρουσιάζει κατά τρόπο συνοπτικό. Η έκθεση αυτή αντικατοπτρίζει το επιστημονικό μήνυμα που δόθηκε από την IPCC και από άλλες πηγές το 2007 κατά τρόπο σαφέστερο από ποτέ. Η επιστημονική συζήτηση για το κατά πόσον η αλλαγή του κλίματος οφείλεται σε ανθρώπινες δραστηριότητες κράτησε δεκαετίες εξαιτίας των σκεπτικιστών και εμπόδισε τη λήψη αποφασιστικών μέτρων. Τώρα όμως έχει κλείσει. Δεν σημαίνει ότι όλα τα ερωτήματα έχουν απαντηθεί ή ότι έχουμε κατανοήσει την κάθε λεπτομέρεια. Όμως γνωρίζουμε πλέον αρκετά για να καταλήξουμε στο συμπέρασμα ότι η ταχεία λήψη φιλόδοξων μέτρων είναι προς το συμφέρον μας από άποψη ενεργειακής ασφάλειας και από άποψη οικονομική, περιβαλλοντική και κοινωνική. Όχι μόνο δεν έχουμε την πολυτέλεια να περιμένουμε, αλλά ακόμη χειρότερα, ο χρόνος που έχουμε στη διάθεσή μας είναι ελάχιστος. Για να περιορίσουμε την αύξηση της θερμοκρασίας του πλανήτη στους δύο βαθμούς Κελσίου -όριο πάνω από το οποίο χάνουμε τον έλεγχο περιορισμού ή αναστροφής των περιβαλλοντικών επιπτώσεων- οι εκπομπές αερίων του θερμοκηπίου θα μπορούν να φθάσουν στο αποκορύφωμά τους, το πολύ, μέσα στα επόμενα δέκα με δεκαπέντε χρόνια. Μακροπρόθεσμα, για να έχουμε μια καλή πιθανότητα ότι δεν θα υπερβούμε τους δύο βαθμούς Κελσίου, οι παγκόσμιες εκπομπές το 2050 θα πρέπει να μειωθούν κατά 50% σε σχέση με το επίπεδο του 1990. Για να γίνει αυτό απαιτείται ριζική αλλαγή στον τρόπο με τον οποίο παράγουμε και χρησιμοποιούμε την ενέργεια. Απαιτείται παγκόσμια μετάβαση σε μια οικονομία χαμηλών εκπομπών διοξειδίου του άνθρακα, απαιτούνται μικρές αλλά σημαντικές αλλαγές σε πολλές πτυχές της καθημερινότητάς μας. Απαιτείται, ούτε λίγο ούτε πολύ, μια πράσινη επανάσταση! Έχει γίνει σαφές από τις εκθέσεις της IPCC ότι ακόμη και με φιλόδοξα μέτρα για τη μείωση των εκπομπών, ορισμένες σοβαρές επιπτώσεις της κλιματικής αλλαγής θα είναι μάλλον αναπόφευκτες. Η Διεθνής Κοινότητα θα πρέπει λοιπόν να είναι έτοιμη να τις αντιμετωπίσει και, γι’ αυτό, χρειάζεται υποστήριξη, ιδιαίτερα στις πιο ευάλωτες από τις αναπτυσσόμενες χώρες, οι οποίες και θα αντιμετωπίσουν τα μεγαλύτερα προβλήματα. Όσον αφορά τώρα στο θέμα των διαπραγματεύσεων στον ΟΗΕ. Γνωρίζουμε ότι έχουμε λίγο χρόνο στη διάθεσή μας, δεδομένου ότι ο στόχος και η κορυφαία προτεραιότητα είναι να επιτευχθεί συμφωνία στην Κοπεγχάγη το 2009. Η υπογραφή ουσιαστικής και ολοκληρωμένης συμφωνίας, που να ανταποκρίνεται στους φιλόδοξους στόχους που επιβάλλουν τα επιστημονικά πορίσματα, αποτελεί μεγάλη πρόκληση. Θα χρειαστούν πολλές προσπάθειες για να πείσουμε τους διεθνείς μας εταίρους να υπογράψουν τη φιλόδοξη συμφωνία που έχουμε θέσει σαν στόχο μας. Γι’ αυτό θα πρέπει η Ευρωπαϊκή Ένωση να συνεχίσει πιστά, πάνω στη στρατηγική της, η οποία έχει αποδειχθεί πετυχημένη μέχρι σήμερα. Δηλαδή στο εσωτερικό να παράγουμε θετικά αποτελέσματα και στο εξωτερικό να αποδείξουμε στους διεθνείς μας εταίρους ότι η λήψη φιλόδοξων μέτρων δεν είναι αντίθετη στα συμφέροντά τους, ούτε εμποδίζει την οικονομική τους ανάπτυξη. Μια από τις προκλήσεις –προς την κατεύθυνση αυτή– θα είναι να εξασφαλίσουμε τη συμμετοχή των ανεπτυγμένων χωρών στην προσπάθεια μείωσης των εκπομπών σε επίπεδα αντίστοιχα με τον στόχο των δύο βαθμών Κελσίου. Πρόκειται για μείωση των εκπομπών τους κατά 25%-40% μέχρι το 2020 σε σύγκριση με το 1990. Θα ήθελα μάλιστα να είμαι απόλυτα σαφής ως προς το θέμα αυτό. Καλούμε τις Ηνωμένες Πολιτείες να σταθούν στο ύψος των περιστάσεων και από εμπόδιο στην πρόοδο να καταστούν συντελεστής προόδου. Όπως θα αντιληφθήκατε, κατά την πρόσφατη επίσκεψή σας στις Ηνωμένες Πολιτείες, οι συζητήσεις που διεξάγονται εκεί έχουν αρχίσει να κινούνται στη σωστή κατεύθυνση, αλλά είναι προφανές ότι περιμένουμε ακόμη πολλά από την πλευρά τους. Πέρα από τις ανεπτυγμένες χώρες, είναι επίσης απαραίτητο να εργαστούμε για φιλόδοξες δεσμεύσεις μείωσης των εκπομπών και από την πλευρά των υπό ανάπτυξη χωρών, ιδίως των πλέον προηγμένων αναπτυσσόμενων χωρών. Υπάρχουν πολλές δυνατότητες για τη μείωση των εκπομπών, δυνατότητες που συνεπάγονται σημαντικά πρόσθετα οφέλη, τόσο για την ενεργειακή ασφάλεια και την ανθρώπινη υγεία, όσο και για την ανάπτυξη γενικότερα. Τα μέτρα προς αυτή την κατεύθυνση θα πρέπει να προβλέπονται και να υποστηρίζονται στην αναμενόμενη συμφωνία του 2009. Πιστεύω, ότι και εδώ τα πράγματα κινούνται προς τη σωστή κατεύθυνση. Υπάρχει αυξανόμενη συνειδητοποίηση της ανάγκης να ληφθούν μέτρα για την αντιμετώπιση της κλιματικής αλλαγής. Ταυτόχρονα, αρχίζουν να γίνονται αντιληπτά και τα πρόσθετα οφέλη, είτε σε σχέση με την ενεργειακή ασφάλεια, είτε σε σχέση με την ανθρώπινη υγεία, είτε σε σχέση με την οικονομική ανάπτυξη, η οποία όχι μόνο δεν θα τεθεί σε κίνδυνο, αλλά μάλλον θα ευνοηθεί."@el10
lpv:translated text	"Vážený pane předsedo, vážené dámy a pánové, děkujeme, že jste nám dnes poskytli příležitost diskutovat o průběžné zprávě Dočasného výboru pro změnu klimatu, kterou předložil pan Florenz. Blahopřeji mu k vynikající práci. Nedávná návštěva zástupců Komise v Číně potvrdila, že naši kolegové v Číně si plně uvědomují svoji narůstající povinnost přijmout vnitřní opatření. Takováto opatření už začali přijímat a plánují pokračovat ve svém úsilí. Musíme je podpořit dvoustranně i mnohostranně. V následujících měsících a příští rok budeme mít dost příležitostí, abychom prosadili své poselství. Jednou z nich je i konference zemí skupiny G8 a G8+5, na níž se japonské předsednictví hodlá zaměřit na změnu klimatu. Další příležitosti se naskytnou v rámci iniciativy pod dohledem OSN pro vedoucí světová hospodářství a v rámci různých programů dvoustranné spolupráce Evropské unie v otázkách změny klimatu. Všechny tyto příležitosti využijeme. Přesvědčíme své partnery, že musíme přijmout okamžitá opatření a naplánovat rozumná a uskutečnitelná opatření v souvislosti s energetikou a změnou klimatu. Ve svém úsilí musíme neustále zdůrazňovat vědecká zjištění, která tvoří základ naší činnosti. Musíme neustále upozorňovat na to, jaké následky by měla nečinnost nebo nepřiměřená opatření. Jak víme, společná vize bude předmětem jednání v kontextu plánu z Bali. Je velmi důležité, aby se o této vizi jednalo na základě autoritativních vědeckých názorů, které máme k dispozici. Musíme trvat na tom, aby se jednání vedla ve světle těchto vědeckých zjištění. Jsem přesvědčený, že společně máte stejně významnou úlohu jako Komise, jejímž cílem je odevzdat toto rozhodující poselství našim partnerům, občanům a jejich parlamentním zástupcům. Zpráva potvrzuje podporu Evropského parlamentu ambiciózní politice Společenství v souvislosti s bojem proti změně klimatu. Vážený pane předsedo, chtěl bych využít této příležitosti, abych poděkoval všem poslancům Evropského parlamentu za jejich vytrvalou podporu a podstatný přínos k propagaci naší klimatické politiky, za zvyšování povědomí veřejnosti a informování poslanců v dalších zemích. Vážený pane předsedo, zároveň bych chtěl zdůraznit, že i vy jste sehrál významnou úlohu v propagaci klimatické politiky Evropské unie. Jsem si jistý, že tak jako vy, i poslanci Evropského parlamentu budou pokračovat v plnění tohoto poslání se stejným odhodláním, abychom za následující dva krátké roky, které jsou před námi, dospěli na konci roku 2009 v Kodani k dohodě. Tak budeme moci účinně řešit tuto velkou hrozbu pro naší planetu. Jednak v EU intenzivnějšími diskusemi o balíčku opatření týkajících se klimatu a energetiky a jednak v rámci mezinárodních jednání, na nichž musíme posbírat veškeré síly a spolupracovat, jak nejlépe umíme. Musíme využít přímý start Evropské unie a mít na paměti konferenci, která se uskuteční v prosinci 2009 v Kodani. Dvě okolnosti nám pomohli dosáhnout důležitých rozhodnutí přijatých na Bali: pozice Evropy jako světového vůdce v boji proti změně klimatu a vědecké poznatky Mezivládního panelu pro změnu klimatu (IPCC). Díky těmto závěrům uznalo mnoho světových vůdců, že skutečně existuje naléhavá potřeba jednat. Tato série vědeckých zpráv umožnila občanům a politickým vůdcům, včetně poslanců různých zemí, lépe pochopit rozsah výzvy a vážných hrozeb, kterým budeme muset čelit, pokud změnu klimatu nezastavíme. Myslím, že se skoro všichni shodneme na tom, že naléhavá potřeba okamžitě přijmout odvážná opatření v boji proti změně klimatu byla skutečně vědecky prokázána. Průběžná zpráva, kterou máme před sebou, obsahuje souhrn těchto opatření. Tato zpráva jasněji než kdykoliv předtím vysílá vědecké poselství, které v roce 2007 vydal panel IPCC a další zdroje. Vědecká diskuse o tom, zda změnu klimatu způsobuje lidská činnost, trvala desetiletí, zejména díky skeptickým postojům, které zabraňovaly přijetí rozhodných opatření. Dnes tato debata skončila. Neznamená to, že známe odpovědi na všechny otázky, ani že jsme vše dopodrobna pochopili, ale máme už dostatek informací, abychom mohli vyvodit závěr, že je v našem zájmu rychle přijmout ambiciózní opatření v souvislosti s bezpečností energie, ale také v hospodářských, ekologických a sociálních souvislostech. Nejenže si už nemůžeme dovolit déle čekat, ale co je ještě horší – čas, který nám zůstává, je omezený. Jestliže chceme omezit globální oteplování na 2 °C, což je hraniční hodnota, po jejímž překročení ztratíme schopnost omezit či odvrátit ekologické následky, pak emise skleníkových plynů dosáhnou vrcholu nejpozději za 10 až 15 let. Abychom měli z dlouhodobého hlediska šanci, že nepřekročíme hranici 2 °C, musí se celkové emise v porovnání s úrovní roku 1990 snížit do roku 2050 o 50 %. Toho dosáhneme jen tehdy, pokud radikálně změníme způsob výroby a využívání energie. Musí nastat celosvětový přechod na hospodářství s nízkými emisemi CO a zároveň malé, ale důležité změny v mnohých oblastech našeho každodenního života. Potřebujeme doslova zelenou revoluci. Zprávy panelu IPCC jednoznačně ukázaly, že i při ambiciózních opatřeních na snížení emisí už pravděpodobně nedokážeme odvrátit některé závažné následky změny klimatu. Mezinárodní společenství na ně proto musí být připraveno. Z tohoto důvodu bude potřebná podpora zejména pro nejzranitelnější rozvojové země, které budou čelit nejvážnějším problémům. Nyní se chci věnovat jednání OSN. Máme k dispozici málo času, protože naší hlavní prioritou je dosáhnout v roce 2009 dohody v Kodani. Je to velká výzva – dosáhnout podepsání základní komplexní dohody, která splní ambiciózní cíle stanovené podle vědeckých zjištění. Našim cílem je přesvědčit mezinárodní partnery, aby podepsali tuto ambiciózní dohodu, a to bude vyžadovat obrovské úsilí. Proto musí Evropská unie zůstat věrná své dosud úspěšné strategii. Znamená to, že musíme dosáhnout pozitivních výsledků doma a tak ukázat partnerům v zahraničí, že přijímání ambiciózních opatření není proti jejich zájmům, ani není zaměřené na omezení hospodářského rozvoje. Jednou z výzev bude zabezpečit účast rozvinutých zemí na úsilí snížit emise na úroveň, která odpovídá cíli 2 °C. To znamená snížit do roku 2020 jejich emise z úrovně roku 1990 o 25 až 40 %. Nechci chodit kolem horké kaše. Proto vyzývám Spojené státy americké, aby se zhostily svého úkolu a začaly řešit tuto výzvu. Místo toho, aby bránily postupu, musí jej podporovat. Při nedávné návštěvě v USA jsem si uvědomil, že probíhající diskuse se začínají hýbat správným směrem, ale zjevně od nich očekáváme mnohem více. Tak jak pracujeme s rozvinutými zeměmi, musíme pracovat i na tom, abychom dosáhli ambiciózních závazků v souvislosti se snížením emisí rozvojových zemí, zejména těch rozvinutějších. Existuje více možností, jak snížit emise, a všechny představují další významné výhody pro energetickou bezpečnost, lidské zdraví a všeobecný rozvoj. V budoucí dohodě musíme v roce 2009 přijmout a podpořit opatření v tomto směru. Věřím, že i v této souvislosti se věci hnuly správným směrem. Sledujeme stále větší povědomí v souvislosti s potřebou přijmout kroky v boji proti změně klimatu. Zároveň jsou stále více zřejmé i další výhody, ať již v souvislosti se zabezpečením energie, lidským zdravím nebo hospodářským rozvojem, které se daří nejen zabezpečit, ale i zlepšit."@cs1 "Hr. formand, mine damer og herrer! Jeg takker, fordi jeg har fået lejlighed til at drøfte den interimsbetænkning fra Det Midlertidige Udvalg om Klimaændringer, som hr. Florenz har fremlagt i dag, med Dem. Jeg vil gerne rose ham for det fremragende arbejde, han har gjort. Det besøg, som repræsentanter for Kommissionen aflagde i Kina for nylig, bekræftede, at vores kinesiske modparter er fuldt ud klar over deres pligt til at træffe foranstaltninger på nationalt plan. De er allerede begyndt at træffe foranstaltninger og har i sinde at fortsætte indsatsen. Vi bør støtte dem, både på bilateralt og på multilateralt plan. Vi vil få mange chancer i de kommende måneder og det kommende år for at komme ud med vores budskab. En af dem er G8-topmødet og G8 + 5-topmødet, hvor det japanske formandskab har rettet opmærksomheden mod klimaændringerne. En anden er initiativet i FN-regi for verdens største økonomier samt EU's forskellige bilaterale samarbejdsprogrammer om klimaændringer. Vi vil udnytte alle disse lejligheder til at overbevise vores samarbejdspartnere om, at der skal træffes øjeblikkelige foranstaltninger og udformes stabile, holdbare politikker for energi og klimaændringer. I denne indsats er vi nødt til systematisk at fremhæve de videnskabelige resultater, som vi bygger på, og gøre opmærksom på konsekvenserne af inaktivitet og utilstrækkelige foranstaltninger. Som bekendt vil den fælles vision være genstand for forhandlingerne inden for rammerne af Balikøreplanen. Det er meget vigtigt, at dette sker på grundlag af de vægtige videnskabelige udtalelser, vi råder over. Vi er nødt til at insistere på, at forhandlingerne finder sted på grundlag af videnskabelige resultater. Jeg er sikker på, at De, på lige fod med Kommissionen, har en vigtig rolle at spille med hensyn til at give dette vigtige budskab videre til vores samarbejdspartnere, vores borgere og deres repræsentanter i parlamenterne. Betænkningen bekræfter Europa-Parlamentets støtte til en ambitiøs fællesskabspolitik til bekæmpelse af klimaændringer, og jeg vil også benytte lejligheden til at takke alle Europa-Parlamentets medlemmer for deres vedvarende støtte og vigtige bidrag til at fremme vores klimapolitik gennem bevidstgørelse af offentligheden og informering af parlamentsmedlemmer fra andre lande. Desuden vil jeg gerne fremhæve den vigtige rolle, som De, hr. formand, har spillet, for at fremme EU's klimaændringspolitik, og jeg er sikker på, at både De og Europa-Parlamentets medlemmer vil fortsætte med den samme gejst, så det i løbet af de næste to år - vi har nemlig mindre end to år at løbe på - kan lykkes os at nå frem til en aftale sidst på året i 2009 i København. Herved kan vi effektivt imødegå denne store trussel mod kloden. Såvel i EU, hvor forhandlingerne om pakken af klima- og energiforanstaltninger intensiveres, og i de internationale forhandlinger bør vi mobilisere alle vores kræfter og samarbejde så godt, vi kan, for at udnytte den førerposition, som EU har indtaget, med henblik på konferencen i København i december 2009. Det var en kombination af to faktorer, der bragte os frem til de vigtige beslutninger, der blev truffet i Bali. På den ene side Europas førende position på verdensplan inden for bekæmpelse af klimaændringer og på den anden side de videnskabelige konklusioner fra IPCC, Det Mellemstatslige Panel for Klimaændringer, som har æren for, at mange af verdens ledere har accepteret, at behovet for at træffe foranstaltninger rent faktisk er presserende. Takket være en række videnskabelige rapporter har borgerne og de politiske ledere, heriblandt parlamentsmedlemmer i forskellige lande, fået en større forståelse af omfanget af den udfordring og de alvorlige risici, som vi står over for, hvis vi ikke griber ind for at standse klimaændringerne. Jeg tror, næsten alle er enige med mig i, at videnskaben har påvist behovet for akutte og modige foranstaltninger til bekæmpelse af klimaændringer. Den interimsbetænkning, vi har foran os, giver et overblik over disse foranstaltninger. Denne betænkning videregiver tydeligere end nogensinde det videnskabelige budskab, som er kommet fra IPCC og andre kilder i 2007. Den videnskabelige debat om, hvorvidt klimaændringerne skyldes menneskelige aktiviteter, har på grund af skeptikerne varet i flere årtier og har forhindret afgørende foranstaltninger. Men nu er den lukket. Det betyder ikke, at alle spørgsmål er blevet besvaret, eller at vi har forstået hver en detalje, men vi ved nu tilstrækkeligt til at kunne drage den konklusion, at det af energisikkerhedshensyn og af økonomiske, miljømæssige og sociale hensyn er i vores egen interesse, at vi hurtigt træffer ambitiøse foranstaltninger. Ikke alene kan vi ikke tillade os den luksus at vente - hvad der er værre, er, at tiden er meget knap. Hvis vi skal begrænse temperaturstigningen i verden til de 2 °C - som er grænsen, hvor vi mister evnen til at begrænse eller afværge miljøkonsekvenserne - skal drivhusgasemissionerne senest toppe inden for de næste 10-15 år. På længere sigt skal emissionerne på verdensplan, for at vi skal have en god chance for, at vi ikke kommer over de 2 °C, være reduceret med 50 % i 2050 i forhold til niveauet i 1990. For at dette kan ske, kræves radikale ændringer i den måde, vi producerer og bruger energi på. Det kræver, at vi på globalt plan går over til en økonomi med lav udledning af CO udledning, og der kræves små, men vigtige ændringer i mange aspekter af vores hverdag. Det kræver intet mindre end en grøn revolution! Det fremgår klart af rapporterne fra IPCC, at visse alvorlige konsekvenser af klimaændringerne sandsynligvis er uundgåelige, selv med ambitiøse foranstaltninger for at mindske emissionerne. Det internationale samfund må derfor være parat til at imødegå disse, og derfor kræver det, at især de mest sårbare af ulandene, som også vil have de største problemer, får støtte. For nu at gå over til forhandlingerne i FN-regi ved vi, at vi har meget lidt tid, eftersom vores mål og højeste prioritet er at nå frem til en aftale i København i 2009. At få undertegnet en væsentlig og omfattende aftale, der lever op til de ambitiøse mål, som følger af de videnskabelige resultater, er en stor udfordring. Det vil kræve mange forsøg at overtale vores internationale samarbejdspartnere til at underskrive den ambitiøse aftale, vi har sat som vores mål. Derfor må EU holde sig trofast til sin strategi, som har givet resultater indtil nu, og som går ud på, at vi internt skaber positive resultater og eksternt viser vores internationale samarbejdspartnere, at det ikke skader deres interesser at vedtage ambitiøse foranstaltninger og heller ikke hindrer deres økonomiske udvikling. En af udfordringerne i denne henseende bliver at sikre ilandenes deltagelse i bestræbelserne på at reducere emissionerne til et niveau, der stemmer overens med målet om 2 °C. Emissionerne skal reduceres med 25 - 40 % inden 2020 i forhold til 1990. Jeg vil gerne udtrykke mig helt klart, hvad dette angår. Vi opfordrer USA til at leve op til udfordringerne og være med til at skabe fremskridt i stedet for at lægge hindringer i vejen. Som De vil have lagt mærke til under Deres seneste besøg i USA, er debatten dér begyndt at gå i den rigtige retning, men vi forventer tydeligvis meget mere fra den side. Ud over ilandene er det også nødvendigt, at vi arbejder for, at ulandene indgår ambitiøse forpligtelser med hensyn til emissionsreduktion, især de mest udviklede ulande. Der er mange muligheder for at reducere emissioner, muligheder, som giver væsentlige yderligere fordele, både med hensyn til energisikkerhed og menneskets sundhed og med hensyn til udvikling i det hele taget. Foranstaltningerne i denne retning bør indgå i og støttes i den aftale, som forventes indgået i 2009. Jeg tror også, tingene bevæger sig i den rigtige retning her. Der er øget bevidsthed om behovet for at træffe foranstaltninger til imødegåelse af klimaændringer. Samtidig begynder man også at få øjnene op for de ekstra fordele, både med hensyn til energisikkerhed, med hensyn til menneskets sundhed og med hensyn til økonomisk udvikling, som ikke alene vil være sikret, men sandsynligvis også drage fordel heraf."@da2 ". Herr Präsident, meine Damen und Herren! Ich danke Ihnen für die heutige Gelegenheit, den Zwischenbericht des Nichtständigen Ausschusses zum Klimawandel zu erörtern, und beglückwünsche den Berichterstatter, Herrn Florenz, zu seiner ausgezeichneten Arbeit. Der jüngste Besuch von Vertretern der Kommission in China hat bestätigt, dass sich unsere chinesischen Kollegen vollauf der Tatsache bewusst sind, dass im Land Maßnahmen ergriffen werden müssen. Sie haben bereits damit begonnen und wollen ihre Anstrengungen fortsetzen. Wir müssen sie sowohl auf bilateraler als auch auf multilateraler Ebene unterstützen. In den kommenden Monaten und im nächsten Jahr werden wir vielfach Gelegenheit haben, unsere Botschaft zu vermitteln. So stehen etwa der G8-Gipfel und die Konferenz G8+5 bevor, auf der sich die japanische Präsidentschaft auf den Klimawandel konzentrieren wird. Weitere Gelegenheiten bieten die Initiative für die weltweit führenden Volkswirtschaften unter der Schirmherrschaft der UNO sowie die verschiedenen Kooperationsprogramme der EU zum Klimawandel. Wir werden alle diese Gelegenheiten nutzen, um unsere Partner davon zu überzeugen, dass es dringender Maßnahmen bedarf und dass eine vernünftige, nachhaltige Energie- und Klimapolitik verfolgt werden muss. In diesem Bemühen müssen wir die wissenschaftlichen Erkenntnisse, auf die wir uns stützen, systematisch in den Vordergrund rücken. Ferner müssen wir immer wieder daran erinnern, welche Folgen Untätigkeit oder unzureichende Maßnahmen haben würden. Bekanntlich wird die gemeinsame Vision im Rahmen der Roadmap von Bali Gegenstand von Verhandlungen sein. Von größter Bedeutung ist, dass dies auf Grundlage der uns vorliegenden renommierten wissenschaftlichen Gutachten geschieht. Wir müssen darauf pochen, dass die Verhandlungen im Lichte wissenschaftlicher Erkenntnisse geführt werden. Ich bin davon überzeugt, dass Sie eine ebenso wichtige Rolle wie die Kommission zu spielen haben, denn es geht darum, unseren Partnern, den Bürgern und ihren parlamentarischen Vertretern diese entscheidende Botschaft zu vermitteln. Der Bericht bestätigt, dass das Europäische Parlament die ehrgeizige Politik der Gemeinschaft zur Bekämpfung des Klimawandels unterstützt. Bei dieser Gelegenheit, Herr Präsident, möchte ich allen Mitgliedern des Europäischen Parlaments für ihre anhaltende Unterstützung und ihren so wichtigen Beitrag zur Förderung unserer Klimapolitik, der Sensibilisierung der Öffentlichkeit und der Information von Abgeordneten aus anderen Ländern danken. Herr Präsident, ich möchte zudem die wichtige Rolle herausstellen, die Sie bei der Förderung der EU-Politik zum Klimawandel gespielt haben. Ich bin sicher, dass Sie und die Mitglieder des Europäischen Parlaments auch weiterhin mit dem gleichen Engagement bei der Sache sein werden, sodass wir in den nächsten knapp zwei Jahren bis Kopenhagen Ende 2009 eine Einigung erzielen und damit dieser großen globalen Bedrohung wirksam entgegentreten können. Sowohl in der EU, wo die Diskussion über Maßnahmenpakete in der Klima- und Energiepolitik intensiver wird, als auch in internationalen Verhandlungen müssen wir alle unsere Kräfte aufbieten und so gut wie möglich zusammenarbeiten. Wir müssen mit Blick auf die Kopenhagener Konferenz im Dezember 2009 den Vorsprung der EU ausnutzen. Zwei Faktoren haben uns dabei geholfen, die wichtigen Entscheidungen von Bali zu erreichen: Europas Position als weltweit führende Kraft bei der Bekämpfung des Klimawandels und die wissenschaftlichen Erkenntnisse des Zwischenstaatlichen Ausschusses für Klimaänderungen (IPCC). Dank dieser Erkenntnisse haben viele führende Politiker der Welt anerkannt, dass unbestreitbar dringend Maßnahmen ergriffen werden müssen. Die wissenschaftlichen Berichte ermöglichen es den Bürgern und den politisch Verantwortlichen einschließlich der Parlamentsmitglieder in verschiedenen Ländern, das Ausmaß der Herausforderung und die gravierenden Gefahren, die vor uns liegen, wenn wir nichts unternehmen, um den Klimawandel aufzuhalten, besser zu verstehen. Meines Erachtens sind wir uns fast alle einig, dass es in der Tat wissenschaftlich erwiesen ist, dass es dringend mutiger Maßnahmen zur Bekämpfung des Klimawandels bedarf. Der vorliegende Zwischenbericht fasst diese Maßnahmen zusammen. Deutlicher als je zuvor spiegelt er die wissenschaftliche Botschaft, die der IPCC und andere Quellen im Jahre 2007 vermittelt haben, wider. Die wissenschaftliche Diskussion, inwieweit die Ursache des Klimawandels die Eingriffe des Menschen sind, wurde jahrzehntelang geführt, weil die Skeptiker verhindert haben, dass entscheidende Maßnahmen ergriffen wurden. Nun aber ist die Debatte vorüber. Das heißt allerdings nicht, dass alle Fragen beantwortet sind oder dass wir alle Einzelheiten begriffen hätten. Aber wir wissen jetzt genug, um zu dem Schluss zu gelangen, dass rasche ehrgeizige Maßnahmen unter dem Gesichtpunkt der Energiesicherheit und unter wirtschaftlichen, umweltpolitischen und sozialen Gesichtspunkten in unserem Interesse liegen. Wir können uns nicht nur nicht den Luxus leisten abzuwarten, sondern schlimmer noch, uns bleibt nur sehr wenig Zeit. Wenn wir die globale Erwärmung auf 2°C begrenzen wollen – die Schwelle, jenseits derer wir die Umweltwirkungen nicht mehr kontrollieren oder umkehren können –, müssen die Treibhausgasemissionen spätestens innerhalb der nächsten 10 bis 15 Jahre ihren Höhepunkt erreichen. Wenn wir eine gute Chance haben wollen, die 2°C nicht zu überschreiten, müssen langfristig die globalen Emissionen im Jahre 2050 auf 50 % des Niveaus von 1990 gesenkt werden. Um das zu erreichen, bedarf es eines radikalen Wandels bei der Energieerzeugung und -nutzung. Weltweit muss es eine Umstellung auf eine Wirtschaft mit geringem CO Ausstoß geben, und in vielen Bereichen unseres Alltagslebens sind kleine, aber wichtige Änderungen erforderlich. Was wir brauchen, ist nicht mehr und nicht weniger als eine grüne Revolution. Die Berichte des IPCC haben deutlich gemacht, dass selbst bei ehrgeizigen Maßnahmen zur Senkung der Emissionen einige gravierende Auswirkungen des Klimawandels wohl unvermeidlich sind. Daher muss sich die internationale Gemeinschaft auf sie vorbereiten und vor allem die verletzlichsten Entwicklungsländer, vor denen die schwersten Probleme liegen, unterstützen. Ich komme nun zu den UNO-Verhandlungen. Bekanntermaßen haben wir nicht viel Zeit, denn unsere höchste Priorität besteht darin, in Kopenhagen 2009 eine Einigung zu erzielen. Die Unterzeichnung eines substanziellen und umfassenden Abkommens, das den durch die wissenschaftlichen Erkenntnisse diktierten ehrgeizigen Zielen gerecht wird, stellt eine außerordentliche Herausforderung dar. Unsere internationalen Partner davon zu überzeugen, dieses ehrgeizige Abkommen zu unterzeichen, ist unser Ziel, und es wird gewaltiger Anstrengungen bedürfen. Daher muss die EU ihrer bisher erfolgreichen Strategie treu bleiben. Das heißt, wir müssen bei uns zuhause positive Ergebnisse erzielen und unseren internationalen Partnern draußen demonstrieren, dass ehrgeizige Maßnahmen weder ihren Interessen widersprechen noch ihrer wirtschaftlichen Entwicklung im Wege stehen. Eine der Herausforderungen besteht darin, die Beteiligung der Industrieländer sicherzustellen, um die Emissionen auf ein für das 2°C-Ziel erforderliches Niveau zu senken. Das bedeutet, dass sie ihre Emissionen gegenüber dem Niveau von 1990 um 25-40 % verringern müssen. Ich möchte in dieser Frage ganz offen sprechen. Wir rufen die Vereinigten Staaten auf, sich ihrer Verantwortung zu stellen; anstatt den Fortschritt zu behindern, müssen sie ihn befördern. Wie Sie während Ihres jüngsten Besuchs in den USA festgestellt haben werden, bewegt sich die dortige Diskussion langsam in die richtige Richtung, aber natürlich erwarten wir viel mehr von den USA. Wir müssen nicht nur gegenüber den Industrieländern, sondern auch gegenüber den Entwicklungsländern, insbesondere den fortgeschritteneren, auf ehrgeizige Verpflichtungen zum Emissionsabbau hinarbeiten. Es gibt vielfältige Möglichkeiten, Emissionen zu verringern; sie bringen für Energiesicherheit, Gesundheit und wirtschaftliche Entwicklung allgemein einen bedeutenden Zusatznutzen mit sich. Derartige Maßnahmen müssen im für 2009 erwarteten Abkommen vorgesehen und gefördert werden. Meines Erachtens befinden wir uns auch hier auf dem richtigen Weg. Es gibt eine erhöhte Sensibilität dafür, dass Maßnahmen zur Bekämpfung des Klimawandels unerlässlich sind. Zugleich wird auch ihr zusätzlicher Nutzen anerkannt, sei es für die Energiesicherheit, die Gesundheit oder die wirtschaftliche Entwicklung. Für Letztere wird es nicht nur keine Risiken geben, sondern sie wird vermutlich davon profitieren."@de9 "Mr President, ladies and gentlemen, thank you for the opportunity you have given us today to discuss the interim report by the Temporary Committee on Climate Change, presented by Mr Florenz. I congratulate him on his excellent work. The recent visit by Commission representatives to China confirmed that our Chinese counterparts are fully aware of their pressing obligation to take internal measures. They have already begun to take them and intend to continue their efforts. We must support them bilaterally and multilaterally. We shall have many opportunities during the coming months and next year to put across our message. For instance, there will be the G8 Conference and G8+5, for which the Japanese presidency is concentrating on climate change. Further opportunities will come with the initiative under the auspices of the UN for the world’s leading economies and the EU’s various bilateral cooperation programmes on climate change. We shall make use of all these opportunities. We shall persuade our partners that urgent measures must be taken and that sound, viable policies must be mapped out on energy and climate change. In our endeavour we must systematically highlight the scientific findings underpinning our actions; we must keep referring back to the consequences of inaction or inadequate measures. As we know, the shared vision is to be the subject of negotiations in the context of the Bali roadmap. It is very important that the vision should be negotiated on the basis of the authoritative scientific opinions that we have at our disposal. We must insist that the negotiations should be conducted in the light of scientific findings. I am confident that together you have just as important a role to play as the Commission in putting this crucial message across to our partners, to our citizens and to their parliamentary representatives. The report confirms the European Parliament’s support for an ambitious Community policy on combating climate change. Let me take this opportunity, Mr President, to thank all the Members of the European Parliament for their continuing support and vital contribution towards promoting our climate policy, raising public awareness and informing MPs from other countries. Mr President, I should also like to point out the important part you have played in promoting the EU’s policy on climate change. I am sure that you and Members of the European Parliament will continue with the same commitment, so that in the two brief years we have ahead of us we can achieve an agreement by the end of 2009 in Copenhagen. We shall thus be able to deal effectively with this great threat to the planet. Both in the EU, where discussions on the climate and energy package of measures are intensifying, and in international negotiations, we must muster all our resources and cooperate as best we can. We must make use of the EU’s head start, bearing in mind the Copenhagen Conference in December 2009. Two factors have helped us reach the important decisions taken in Bali: Europe’s position as world leader in combating climate change, and the scientific findings of the Intergovernmental Panel on Climate Change (IPCC). Thanks to these findings, many world leaders have accepted that there is indeed an urgent need to take measures. This series of scientific reports has now allowed citizens and political leaders, including Members in various countries, to better understand the scale of the challenge and the serious dangers we face if we do not intervene to stop climate change. I think we nearly all agree that it has indeed been scientifically proven that urgent, bold measures to combat climate change are needed. These measures are summarised in the interim report we have before us. This report puts across more clearly than ever before the scientific message given by the IPCC and other sources in 2007. The scientific debate on whether climate change is caused by human activity has lasted for decades because of scepticism, which has prevented decisive measures from being taken. Now the debate is over. This does not mean that all the questions have been answered or that we have understood every detail; but we now know enough to conclude that the rapid adoption of ambitious measures is in our interests, in terms of energy security and in economic, environmental and social terms. Not only do we not have the luxury of waiting but, worse still, the time we have is very limited. If we are to restrict global warming to 2°C, the threshold above which we lose the ability to limit or reverse its environmental impact, greenhouse gas emissions should peak within the next 10 to 15 years at the most. In the long term, to give us a good chance of not exceeding 2°C, global emissions in 2050 must be reduced to 50% of their 1990 levels. To achieve this, a radical change is needed in the way we produce and use energy. There must be a worldwide transition to a low-CO economy, and small but important changes are needed in many aspects of our everyday lives. What we need is nothing short of a green revolution. The IPCC reports have made it clear that even with ambitious measures to reduce emissions some serious effects of climate change are probably inevitable. The international community must therefore be ready to deal with them. For this reason, support will be necessary, especially to the most vulnerable among the developing countries, which will face the gravest problems. I now turn to the UN negotiations. We know we have little time at our disposal, since our overriding priority is to achieve an agreement in Copenhagen in 2009. Signing a substantial, comprehensive agreement that meets the ambitious targets set by scientific findings is a considerable challenge. Persuading our international partners to sign the ambitious agreement is our objective and will require a titanic effort. The EU must therefore remain faithful to its hitherto successful strategy. This means that we must achieve positive results at home and show our international partners abroad that adopting ambitious measures is neither contrary to their interests, nor does it hinder their economic development. One of our challenges here will be to secure the participation of developed countries in an effort to reduce emissions to levels corresponding to the 2°C target. This means a 25-40% reduction in their emissions by 2020 from the 1990 level. Let me not beat about the bush. We call on the United States to rise to the challenge; instead of hindering progress, it must encourage it. As you will have realised during your recent visit to the United States, discussions in progress there have begun to move in the right direction, but obviously we still expect much more from them. As well as working with developed countries, we must also work to achieve ambitious commitments on emission reduction from developing countries, especially the more advanced ones. There are many possibilities for reducing emissions; they entail significant additional benefits for energy security, human health, and development in general. Measures in this direction must be provided for and supported in the forthcoming 2009 agreement. Here, too, I believe, things are moving in the right direction. There is increased awareness of the need to take steps to combat climate change. At the same time, additional benefits are also becoming apparent, whether in relation to safeguarding energy, or human health, or economic development, which will not only be safeguarded, but will probably benefit."@en4 "Señor Presidente, señorías, gracias por la oportunidad que nos han brindado hoy de debatir el informe provisional a cargo de la Comisión Temporal del Cambio Climático, presentado por el señor Florenz. Le felicito por su excelente labor. La reciente visita de los representantes de la Comisión a China confirmó que nuestros interlocutores chinos son plenamente conscientes de la acuciante obligación de adoptar medidas internas. Han emprendido ya su puesta en marcha, y se proponen continuar con tales esfuerzos. Debemos prestarles apoyo bilateral y multilateralmente. Tendremos numerosas oportunidades durante los próximos meses y el año que viene para transmitir nuestro mensaje. Por ejemplo, se celebrará la Conferencia del G8 y el G8+5, respecto a las que la Presidencia japonesa concentra sus esfuerzos en el cambio climático. Se presentarán nuevas oportunidades con la iniciativa emprendida bajo los auspicios de las Naciones Unidas para las principales economías del mundo, y con los diversos programas de cooperación bilateral sobre cambio climático de la UE. Nos serviremos de todas ellas. Persuadiremos a nuestros socios de que deben adoptarse medidas urgentes, y que han de formularse políticas fundadas y viables en materia de energía y cambio climático. En nuestro empeño, debemos poner de relieve sistemáticamente los hallazgos científicos que fundamentan nuestras acciones; hemos de referirnos de manera constante a las consecuencias de la falta de acción o de la adopción de medidas inadecuadas. Como sabemos, la visión compartida será objeto de las negociaciones en el contexto de la hoja de ruta de Bali. Es muy importante que la visión se negocie con arreglo a las opiniones científicas autorizadas de las que disponemos. Debemos insistir en que las negociaciones se conduzcan a la luz de los hallazgos científicos. Estoy convencido de que, de manera conjunta, ustedes tienen un papel que desempeñar tan importante como la Comisión en la transmisión de este mensaje crucial a nuestros socios, nuestros ciudadanos y sus representantes parlamentarios. El informe confirma el apoyo del Parlamento Europeo a una política comunitaria ambiciosa respecto a la lucha contra el cambio climático. Permítame aprovechar esta oportunidad, señor Presidente, para agradecer a todos los diputados al Parlamento Europeo su apoyo continuo y su vital contribución al fomento de nuestra política sobre el clima, la sensibilización de la población y la información a los diputados de otros países. Señor Presidente, me gustaría destacar asimismo el importante papel que ha desempeñado usted en la promoción de la política de la UE en lo que atañe al cambio climático. Estoy seguro de que tanto usted, como los diputados al Parlamento Europeo, mantendrán el mismo compromiso, de modo que, en el breve plazo de dos años que nos aguarda, podamos alcanzar un acuerdo para finales de 2009, en Copenhague. De este modo, podremos abordar eficazmente esta inmensa amenaza para el planeta. Tanto en la UE, donde se intensifican los debates sobre el paquete de medidas relativas al clima y a la energía, como en las negociaciones internacionales, debemos emplear todos nuestros recursos y cooperar tan eficazmente como podamos. Debemos servirnos de la posición de ventaja de la UE, teniendo en mente la Conferencia de Copenhague de diciembre de 2009. Dos factores nos han ayudado a alcanzar las importantes decisiones adoptadas en Bali: la posición de Europa como líder mundial en la lucha contra el cambio climático, y los hallazgos científicos del Grupo Intergubernamental de Expertos sobre el Cambio Climático (IPCC). Gracias a tales hallazgos, numerosos líderes mundiales han aceptado que existe verdaderamente una necesidad urgente de adoptar medidas. Esta serie de informes científicos ha permitido que diversos ciudadanos y dirigentes políticos, incluidos diputados de varios países, comprendan mejor la escala del reto y los graves peligros que encaramos si no intervenimos para detener el cambio climático. Creo que casi todos convenimos en que se ha comprobado científicamente y sin lugar a duda que se requieren medidas urgentes y audaces para combatir el cambio climático. Tales medidas se resumen en el informe provisional que nos ocupa. En él se transmite con una claridad sin precedentes el mensaje científico formulado por el IPCC y otras fuentes en 2007. El debate científico respecto a que el cambio climático se deba a la actividad humana o no se ha prolongado durante decenios a causa del escepticismo, lo que ha impedido que se adoptaran medidas decisivas. Ahora, ese debate ha terminado. Esto no significa que se haya dado respuesta a todas las preguntas, ni que hayamos entendido cada uno de sus pormenores; sin embargo, sabemos ya lo suficiente para concluir que la rápida adopción de medidas ambiciosas redunda en nuestro beneficio, en términos económicos, medioambientales, sociales, y de seguridad energética. No sólo carecemos ya del lujo de poder esperar sino que, peor aún, el tiempo de que disponemos es muy limitado. Si pretendemos restringir el calentamiento mundial a 2 ºC, umbral por encima del cuál perdemos la capacidad para limitar o invertir el impacto medioambiental, las emisiones de gases de efecto invernadero deberán alcanzar su nivel máximo en los próximos 10 a 15 años, como mucho. En el largo plazo, para que tengamos una buena oportunidad de no superar esos 2 ºC, las emisiones mundiales en 2050 deberán reducirse al 50 % de sus niveles de 1990. Para lograr este objetivo, es necesario un cambio radical del modo en que producimos y utilizamos la energía. Debe darse una transición en todo el mundo a una economía con un bajo nivel de CO2, y son necesarios cambios menores, pero importantes en muchos aspectos de nuestra vida diaria. Lo que necesitamos no es otra cosa que una revolución ecológica. Los informes del IPCC han dejado claro que, incluso con medidas ambiciosas para reducir las emisiones, algunos efectos graves del cambio climático son probablemente inevitables. Por tanto, la comunidad internacional debe estar preparada para afrontarlos. Por esta razón, se requerirán ayudas, en especial para los más vulnerables de los países en desarrollo, que encararán los problemas más serios. Me referiré ahora a las negociaciones en las Naciones Unidas. Sabemos que disponemos de poco tiempo, puesto que nuestra prioridad fundamental es lograr un acuerdo en Copenhague en 2009. La firma de un convenio exhaustivo y sustancial con el que se satisfagan los ambiciosos objetivos fijados con arreglo a los hallazgos científicos constituye un reto considerable. Persuadir a nuestros socios internacionales para que suscriban este ambicioso acuerdo es nuestro objetivo, y exigirá un esfuerzo titánico. En este sentido, la UE debe mantenerse fiel a su estrategia, de éxito hasta la fecha. Esto significa que debemos lograr resultados positivos en casa, y demostrar a nuestros interlocutores internacionales en el extranjero que la adopción de medidas ambiciosas ni es contraria a sus intereses, ni entorpece su desarrollo económico. Uno de nuestros desafíos a este respecto consistirá en procurar la participación de los países desarrollados en un esfuerzo de reducción de las emisiones a los niveles correspondientes al objetivo de los 2 ºC. Esto significa una reducción del 25 al 40 % de sus emisiones para 2020, respecto al nivel de 1990. No me andaré por las ramas. Dirigimos un llamamiento a los Estados Unidos para que se ponga a la altura del reto; en lugar de dificultar el progreso, debe promoverlo. Como habrán observado durante su reciente visita a los Estados Unidos, los debates en curso han comenzado a avanzar en la dirección correcta, pero, obviamente, esperamos aún mucho más de ellos. Además de colaborar con los países desarrollados, debemos trabajar también para obtener compromisos ambiciosos en materia de reducción de emisiones de los países en desarrollo, y en especial, de los más avanzados. Hay muchas posibilidades para reducir emisiones; todas reportan ventajas adicionales significativas para la seguridad energética, la salud humana y el desarrollo en general. En el próximo acuerdo de 2009 debe contemplarse y apoyarse la adopción de medidas en esta dirección. Creo que, también a este respecto, se avanza en la dirección correcta. Cada vez existe una mayor conciencia de la necesidad de emprender acciones encaminadas a combatir el cambio climático. Al mismo tiempo, se hacen también evidentes las ventajas adicionales, ya sea en relación con la conservación de la energía, la salud humana o el desarrollo económico, que no sólo se mantendrán, sino que, probablemente, se beneficiarán de tales medidas."@es21 "Härra president, daamid ja härrad, tänan teid võimaluse eest arutleda täna kliimamuutuste ajutise komisjoni vaheraporti üle, mille esitas Karl-Heinz Florenz. Õnnitlen teda suurepärase töö puhul. Komisjoni esindajate hiljutise visiidi ajal Hiinasse leidis kinnitust, et meie Hiina partnerid on täiel määral teadlikud oma pakilisest kohustusest rakendada riiklikke meetmeid. Nad on sellega juba algust teinud ning kavatsevad jätkata jõupingutusi. Meie peame neid toetama kahe- ja mitmepoolselt. Järgnevatel kuudel ja tulevase aasta jooksul on meil palju võimalusi oma sõnumi edastamiseks. Näiteks on tulemas G8 tippkohtumine ja G8+5 konverents, kus Jaapan eesistujariigina keskendub kliimamuutuste küsimusele. Järgmised võimalused avanevad ÜRO egiidi all algatatud maailma juhtivate majanduste ja ELi vaheliste mitmesuguste kahepoolsete kliimamuutusi käsitlevate koostööprogrammide raames. Me kasutame kõik need võimalused ära. Me veename oma partnereid selles, et energia ja kliimamuutustega tegelemiseks on vaja võtta edasilükkamatuid meetmeid ja töötada välja kindlad ning elujõulised poliitikad. Oma püüdlustes peame järjekindlalt esile tooma meie tegevuse aluseks olevaid teaduslikke fakte, peame tagantjärele juhtima tähelepanu tegevusetuse või valede meetmete tagajärgedele. Me teame, et läbirääkimiste küsimus on Bali tegevusraamistiku kontekstist lähtuv ühine nägemus. Väga tähtis on, et läbirääkimised nägemuse üle toimuvad meie käsutuses olevate autoriteetsete teaduslike hinnangute alusel. Me peame jääma nõudmise juurde, et läbirääkimised viiakse läbi teaduslikest faktidest lähtudes. Ma olen veendunud, et teil kõigil on selles tähtis osa, kuna komisjon teeb selle eluliselt olulise sõnumi selgeks meie partneritele, kodanikele ja nende parlamentide esindajatele. Raportis leiab kinnitust Euroopa Parlamendi toetus ühenduse ambitsioonikale poliitikale võitluses kliimamuutuste vastu. Härra president, lubage mul kasutada võimalust avaldada tänu kõigile Euroopa Parlamendi liikmetele jätkuva toetuse ning tähtsa panuse eest meie kliimapoliitika edendamisesse, üldsuse teadlikkuse tõstmise ja teiste riikide parlamendiliikmete teavitamise eest. Härra president, sooviksin samuti välja tuua teie tähtsa rolli kliimamuutusi käsitleva ELi poliitika edendamisel. Ma olen kindel, et teie ja Euroopa Parlamendi liikmed jätkavad samasuguse pühendumisega, et eeloleva kahe lühikese aasta pärast võiksime saavutada kokkuleppe 2009. aasta lõpuks Kopenhaagenis. Nii oleme võimelised tulemuslikult tegelema meie planeeti ähvardava suure ohuga. Nii ELis, kus arutelu kliima ja energiapaketi meetmete üle elavneb, kui ka rahvusvahelistel läbirääkimistel peame me koondama kõik oma ressursid ja tegema koostööd parimal võimalikul viisil. Me peame ära kasutama ELi esmaalgatuse ja pidama meeles Kopenhaageni konverentsi, mis toimub 2009. aasta detsembris. Kaks tegurit on aidanud meil jõuda Balil vastuvõetud tähtsate otsusteni: Euroopa juhtroll maailmas võitluses kliimamuutuste vastu ja valitsustevahelise kliimamuutuste rühma esitatud teaduslikud faktid. Tänu neile faktidele on paljud maailma juhid tunnistanud tõepoolest edasilükkamatut vajadust meetmete võtmiseks. Mitmed teaduslikud aruanded on nüüd võimaldanud kodanikel ja poliitilistel liidritel, sealhulgas mitme riigi parlamendiliikmetel, paremini aru saada väljakutse ulatusest ja meie ees seisvatest tõsistest ohtudest, kui me ei sekku kliimamuutuste peatamiseks. Ma arvan, et enamik meist nõustub, et pakiliste ja julgete meetmete võtmise vajadus võitluseks kliimamuutuste vastu on tõepoolest teaduslikult tõendatud. Kõnealused meetmed on kokkuvõtlikult esitatud meie ees olevas vaheraportis. Raport annab selgema ülevaate kui varasemad valitsustevahelise kliimamuutuste rühma ja teiste allikate esitatud ülevaated 2007. aastal. Teaduslik arutelu teemal, kas kliimamuutused on inimtegevuse tagajärg, on skepsisest kantuna kestnud aastakümneid, mis on takistanud otsustavate meetmete võtmist. Nüüd on arutelu lõppenud. See ei tähenda, et kõik küsimused on leidnud vastuse või et oleme mõistnud kõiki üksikasju, kuid praegu on meil piisavalt teadmisi järeldamaks, et meie huvides on ambitsioonikate meetmete kiire rakendamine energiakindluse ning majandusliku, ökoloogilise ja sotsiaalse mõju osas. Meile ei ole lubatud luksust oodata, hullem veel, meie aeg on ülimalt piiratud. Kui tahame piirata ülemaailmset soojenemist 2 Celsiuse kraadiga, mille ületamisel kaotame võime piirata või taas vähendada soojenemise keskkonnamõju, siis kasvuhoonegaaside heide peaks saavutama tippväärtuse vähemalt lähema 10–15 aasta jooksul. Pikas perspektiivis peame vähendama heitkoguseid 2050. aastaks 50%ni 1990. aasta tasemest. Selle saavutamiseks on vaja radikaalset muudatust energia tootmise ja kasutamise viisis. Peab toimuma ülemaailmne üleminek vähe süsinikdioksiidi tekitavale majandusele ja me vajame väikeste, kuid oluliste muudatuse tegemist igapäevaelu paljudes aspektides. Me vajame ei midagi vähemat kui rohelist revolutsiooni. Valitsustevahelise kliimamuutuste rühma aruannetest selgub, et isegi heite vähendamise ambitsioonikate meetmetega on kliimamuutuste mõned tõsised mõjud tõenäoliselt paratamatud. Järelikult peab rahvusvaheline üldsus olema valmis sellega tegelema. Sellel põhjusel on vaja eelkõige toetada kõige haavatavamaid arengumaid, kes seisavad silmitsi kõige tõsisemate probleemidega. Nüüd jõuan ma ÜRO läbirääkimiste juurde. Teame, et meie käsutuses on vähe aega, sest kõige tähtsam prioriteet on kokkuleppele jõudmine 2009. aastal Kopenhaagenis. Teaduslike faktide alusel püstitatud ambitsioonikatele eesmärkidele vastava kindla ja kõikehõlmava kokkuleppe allkirjastamine on märkimisväärne väljakutse. Meie eesmärk on veenda rahvusvahelisi partnereid ambitsioonikale lepingule alla kirjutama ja see nõuab titaanlikku jõupingutust. EL peab jääma ustavaks oma seni edukale strateegiale. See tähendab, et me peame jõudma positiivsete tulemusteni kodumaal ja näitama meie rahvusvahelistele partneritele välismaal, et ambitsioonikate meetmete võtmine ei ole nende huvidega vastuolus ega kahjusta nende majanduslikku arengut. Üks väljakutse on tagada arenenud riikide osalemine jõupingutuses vähendada heidet 2 °C eesmärgile vastavale tasemele. See tähendab, et nad peavad vähendama 2020. aastaks heitkoguseid 25–40% võrra 1990. aasta tasemest allapoole. Ma ei taha käia nagu kass ümber palava pudru. Me kutsume Ameerika Ühendriike väljakutset vastu võtma; protsessi takistamise asemel peavad nad seda julgustama. Nagu te olete mõistnud meie viimaste külastuste ajal Ameerika Ühendriikidesse, on seal käimasolevad arutelud hakanud liikuma õiges suunas, kuid siiski ootame neilt ilmselt palju enamat. Töötades arenenud riikidega, peame samal ajal rohkem tegelema arengumaadega, eriti kiiresti kasvava majandusega riikidega, et saavutada nende puhul heitkoguste vähendamise ambitsioonikate kohustuste võtmine. Heite vähendamiseks on mitmeid võimalusi, millega kaasnevad märkimisväärsed lisahüved energiajulgeolekule, inimeste tervisele ja üldisele arengule. Eelolevas 2009. aasta kokkuleppes peab esitama meetmed selles suunas liikumiseks ja nende toetamiseks. Selles osas loodan samuti, et asjad liiguvad õiges suunas. Teadlikkus vajaduse kohta astuda samme võitluses kliimamuutuste vastu on tõusnud. Samal ajal ilmnevad lisahüved seoses energiajulgeoleku, inimeste tervise või majandusarenguga, mida ainult ei kaitsta, vaid arvatavasti tõuseb neile sellest ka tulu."@et5 "Arvoisa puhemies, arvoisat parlamentin jäsenet, kiitän meille tänään tarjoamastanne mahdollisuudesta keskustella Karl-Heinz Florenzin esittelemästä ilmastonmuutosta käsittelevän väliaikaisen valiokunnan väliaikaisesta mietinnöstä. Onnittelen esittelijää erinomaisesta työstä. Komission edustajien hiljattainen vierailu Kiinaan vahvisti, että kiinalaiset kollegamme ovat täysin tietoisia painavasta velvoitteestaan toteuttaa sisäisiä toimenpiteitä. He ovat jo alkaneet toteuttaa niitä ja aikovat jatkaa ponnistelujaan. Meidän on tarjottava kahdenvälistä ja monenkeskistä tukea. Tulevien kuukausien ja ensi vuoden aikana meillä on paljon mahdollisuuksia välittää viestiämme. On esimerkiksi G8-konferenssi sekä G8+5, jonka puheenjohtajavaltio Japani keskittyy ilmastonmuutokseen. YK:n maailman johtaville talouksille suunnatun aloitteen ja EU:n erilaisten ilmastonmuutosta koskevien kahdenvälisten yhteistyöohjelmien yhteydessä tarjoutuu lisää mahdollisuuksia. Meidän on tartuttava näihin mahdollisuuksiin. Vakuuttakaamme kumppanimme siitä, että on toteutettava kiireellisiä toimenpiteitä ja että on laadittava järkevää ja elinkelpoista energiaa ja ilmastonmuutosta koskevaa politiikkaa. Pyrkimyksissämme meidän on korostettava järjestelmällisesti toimiemme perustana olevia tieteellisiä tuloksia ja meidän on jatkuvasti viitattava toimettomuuden ja riittämättömien toimenpiteiden seurauksiin. Kuten tiedämme, yhteisen näkemyksen on oltava Balin etenemissuunnitelmaan liittyvien neuvottelujen perustana. On hyvin tärkeää, että näkemyksestä neuvotellaan käytettävissämme olevien arvovaltaisten tieteellisten kantojen perusteella. Meidän on vaadittava, että neuvotteluja käydään tieteellisten tulosten mukaisesti. Katson, että teillä on yhdessä aivan yhtä merkittävä asema kuin komissiolla tämän elintärkeän viestin toimittamisessa kumppaneillemme, kansalaisillemme ja näiden parlamentaarisille edustajille. Mietinnössä vahvistetaan Euroopan parlamentin tuki ilmastonmuutoksen torjuntaa koskevalle yhteisön kunnianhimoiselle politiikalle. Arvoisa puhemies, kiitän tässä yhteydessä kaikkia Euroopan parlamentin jäseniä heidän jatkuvasta tuestaan ja merkittävästä panoksestaan ilmastopolitiikkamme edistämiseksi, yleisen tietoisuuden lisäämiseksi ja muiden valtioiden parlamentin jäsenille tiedottamiseksi. Arvoisa puhemies, halua myös korostaa teidän merkittävää panostanne EU:n ilmastonmuutosta koskevan politiikan edistämisessä. Olen varma, että te ja Euroopan parlamentin jäsenet olette jatkossakin yhtä sitoutuneita, jotta voimme seuraavien kahden lyhyen vuoden aikana saada aikaan sopimuksen Kööpenhaminaan vuoden 2009 lopussa. Näin voimme tehokkaasti tarkastella tätä planeettaamme kohdistuvaa suurta uhkaa. Niin EU:ssa, jossa keskustelu ilmasto- ja energiapaketin toimenpiteistä lisääntyy, kuin kansainvälisissä neuvotteluissakin meidän on kerättävä kaikki mahdolliset resurssit ja tehtävä mahdollisimman hyvää yhteistyötä. Meidän on hyödynnettävä EU:n etulyöntiasemaa ja pidettävä mielessä Kööpenhaminassa joulukuussa 2009 järjestettävä konferenssi. Balin tärkeiden päätösten tekemisessä meitä auttoivat kaksi asiaa: Euroopan johtoasema ilmastonmuutoksen torjunnassa sekä hallitustenvälisen ilmastonmuutospaneelin IPCC:n tieteelliset tulokset. Näiden tulosten ansiosta monet maailman johtajista ovat nyt myöntäneet, että toimenpiteitä tarvitaan kiireesti. Tieteellisten raporttien sarja on auttanut kansalaisia ja poliittisia päätöksentekijöitä, myös useiden valtioiden parlamentin jäseniä, ymmärtämään entistä paremmin haasteen laajuuden ja kohtaamiemme uhkien vakavuuden, jos emme saa pysäytettyä ilmastonmuutosta. Uskon lähes kaikkien tunnustavan, että on todellakin tieteellisesti todistettu kiireellisten ja rohkeiden toimenpiteiden tarve ilmastonmuutoksen torjumiseksi. Nyt tarkasteltavana olevassa väliaikaisessa mietinnössä esitetään nämä toimenpiteet. Mietinnössä välitetään selkeämmin kuin koskaan ennen IPCC:n ja muiden vuonna 2007 esittämä tieteellinen viesti. Tieteellinen keskustelu siitä, onko ilmastonmuutos seurausta ihmisen toiminnasta, on kestänyt vuosikymmeniä skeptismin vuoksi, ja tämä on estänyt määrätietoisten toimenpiteiden toteuttamisen. Keskustelu on nyt päättynyt. Tämä ei tarkoita sitä, että kaikkiin kysymyksiin olisi vastattu tai että olisimme ymmärtäneet jokaisen yksityiskohdan, mutta tiedämme nyt tarpeeksi päätelläksemme, että kunnianhimoisten toimenpiteiden nopea omaksuminen on etujemme mukaista niin energiavarmuuden, talouden, ympäristöä koskevan ja sosiaalisen alan kannalta. Meillä ei ole ylellistä mahdollisuutta odottaa, mutta mikä vielä pahempaa, meillä on vain vähän aikaa. Jos meidän on määrä rajoittaa maapallon keskilämpötilan nousu kahteen asteeseen, jonka jälkeen menetämme kyvyn rajoittaa tai estää sen ympäristövaikutuksia, kasvihuonekaasupäästöjen on lähdettävä laskuun viimeistään seuraavien 10–15 vuoden aikana. Pitkällä ajanjaksolla, jotta meillä olisi hyvä mahdollisuus olla ylittämättä kahden asteen lämpenemistä, päästöjen on yleisesti vuoteen 2050 mennessä vähennyttävä puoleen niiden vuoden 1990 tasosta. Tämän saavuttamiseksi tarvitaan radikaali muutos siinä, kuinka tuotamme ja käytämme energiaa. Maailmanlaajuisesti on siirryttävä vähähiiliseen talouteen, ja tarvitaan pieniä, mutta merkittäviä muutoksia monissa jokapäiväiseen elämäämme liittyvissä asioissa. Tarvitsemme lähestulkoon vihreää vallankumousta. IPCC:n raporteissa on tehty selväksi, että vaikka toteuttaisimme kunnianhimoisia toimenpiteitä päästöjen vähentämiseksi, joitakin ilmastonmuutoksen vakavia seurauksia ei todennäköisesti voida välttää. Tämän vuoksi kansainvälisen yhteisön on oltava valmiina niihin. Tämän vuoksi on tuettava erityisesti haavoittuvimpia kehitysmaita, jotka kohtaavat vakavimmat ongelmat. Tarkastelen nyt YK:n neuvotteluja. Tiedämme, että meillä on käytettävissämme vain vähän aikaa, sillä ensisijaisena tavoitteenamme on saada aikaan sopimus Kööpenhaminassa vuonna 2009. Merkittävän ja laaja-alaisen, tieteellisiin tuloksiin perustuvien kunnianhimoisten tavoitteiden mukaisen sopimuksen allekirjoittaminen on merkittävä haaste. Tavoitteemme on saada kansainväliset kumppanimme allekirjoittamaan kunnianhimoinen sopimus, ja se edellyttää valtavia ponnisteluja. EU:n onkin pysyttävä uskollisena tähän mennessä onnistuneelle strategialleen. Tämä tarkoittaa, että meidän on saavutettava myönteisiä tuloksia kotona ja näytettävä kansainvälisille kumppaneillemme ulkomailla, että kunnianhimoiset toimenpiteet eivät ole niiden etujen vastaisia eivätkä estä niiden talouskehitystä. Yksi haasteistamme on varmistaa teollisuusmaiden osallistuminen pyrkimyksiin vähentää päästöjä kahden asteen tavoitteen mukaisille tasoille. Se tarkoittaa 25–40 prosentin vähennystä niiden vuoden 1990 päästötasoihin vuoteen 2020 mennessä. Minä sanon sen suoraan. Kehotamme Yhdysvaltoja vastaamaan haasteeseen. Sen olisi edistyksen jarruttamisen sijaan kannustettava siihen. Hiljattain Yhdysvaltoihin tekemänne vierailun aikana ymmärsitte varmaan, että siellä käytävä keskustelu on alkanut edetä oikeaan suuntaan, mutta me tietysti odotamme heiltä paljon enemmän. Teollisuusmaiden kanssa tehtävän yhteistyön tavoin meidän on tehtävä työtä myös saavuttaaksemme kehitysmaiden, varsinkin niistä kehittyneimpien, päästöjen rajoittamista koskevat kunnianhimoiset sitoumukset. Päästöjen vähentämiseksi on monia mahdollisuuksia. Niistä seuraa merkittäviä lisäetuja energiavarmuuden, ihmisten terveyden ja yleisen kehityksen aloilla. Tämänsuuntaisia toimenpiteitä on esitettävä ja tuettava tulevassa vuoden 2009 sopimuksessa. Tälläkin alalla katson asioiden edistyvän oikeaan suuntaan. Toimenpiteiden tarpeesta ilmastonmuutoksen torjumiseksi ollaan yhä tietoisempia. Samalla myös toimenpiteiden muut edut ovat yhä ilmeisempiä, niin energiaturvan, ihmisten terveyden kuin talouskehityksenkin aloilla, sillä alat sekä turvataan että todennäköisesti hyötyvät."@fi7 "Monsieur le Président, Mesdames et Messieurs, je vous remercie de l’opportunité que vous nous avez donnée aujourd’hui de discuter du rapport intermédiaire de la commission temporaire sur le changement climatique présenté par M. Florenz. Je le félicite pour son excellent travail. La visite récente des représentants de la Commission en Chine a confirmé que nos homologues chinois ont pleinement conscience de leur obligation urgente de prendre des mesures internes. Ils ont déjà commencé à en prendre et comptent poursuivre leurs efforts. Nous devons les soutenir au niveau bilatéral et multilatéral. Au cours des prochains mois et l’année prochaine, nous aurons de nombreuses opportunités de faire passer notre message. Il y a aura par exemple la conférence du G8 et du G8+5, pour laquelle la présidence japonaise se concentre sur les changements climatiques. D’autres initiatives viendront avec l’initiative menée par l’ONU à l’intention des principales économies mondiales et des différents programmes bilatéraux de l’ONU sur le changement climatique. Nous tirerons profit de toutes ces opportunités. Nous persuaderons nos partenaires que des mesures urgentes doivent être prises et que des politiques saines et viables doivent être définies en matière d’énergie et de changement climatique. Dans nos efforts, nous devons souligner systématiquement les découvertes scientifiques qui sous-tendent nos actions. Nous devons nous référer sans cesse aux conséquences de l’inaction ou de mesures inadéquates. Comme nous le savons, la vision commune fera l’objet de négociations dans le contexte de la feuille de route de Bali. Il est très important que cette vision soit négociée sur la base des opinions scientifiques bien informées dont nous disposons. Nous devons insister pour que ces négociations soient menées en tenant compte de ces résultats scientifiques. Je suis convaincu qu’ensemble, vous avez un rôle à jouer aussi important que celui de la Commission pour communiquer ce message vital à nos partenaires, à nos concitoyens et à leurs représentants parlementaires. Ce rapport confirme le support du Parlement européen en faveur d’une politique communautaire ambitieuse de lutte contre le changement climatique. Monsieur le Président, permettez-moi de profiter de cette opportunité pour remercier tous les membres du Parlement européen pour leur soutien et leur contribution vitale à la promotion de notre politique climatique, à la sensibilisation de la population et à l’information des parlementaires d’autres pays. Monsieur le Président, j’aimerais également souligner le rôle important que vous avez joué dans la promotion de la politique de l’Union européenne en matière de changement climatique. Je suis sûr que vous-même et les membres du Parlement européen continuerez avec le même dévouement, afin qu’au cours des deux brèves années qui viennent, nous puissions parvenir à un accord à Copenhague fin 2009. Nous serons ainsi en mesure de relever efficacement cette grave menace qui pèse sur notre planète. Tant au sein de l’Union européenne, où les discussions sur le paquet de mesures en matière d’énergie et de climat s’intensifient, que dans les négociations internationales, nous devons rassembler toutes nos ressources et collaborer au mieux. Nous devons profiter de l’avance de l’Union européenne en gardant à l’esprit la conférence de Copenhague de décembre 2009. Deux facteurs nous ont aidés à prendre les décisions importantes de Bali: la position de l’Europe en tant que leader mondial dans la lutte contre le changement climatique, et les conclusions scientifiques du Groupe d’experts intergouvernemental sur l’évolution du climat (GIEC). Grâce à ces résultats, de nombreux dirigeants mondiaux ont reconnu le besoin urgent de prendre des mesures. Cette série de rapports scientifiques permet maintenant aux citoyens et aux leaders politiques, y compris aux députés de différents pays, de mieux comprendre l’échelle du défi et les graves dangers qui menacent si nous ne faisons rien pour arrêter l’évolution du climat. Je pense que nous sommes presque tous d’accord pour dire qu’il est suffisamment prouvé que des mesures urgentes et audacieuses sont nécessaires pour lutter contre le changement climatique. Ces mesures sont résumées par le rapport intermédiaire que nous avons devant nous. Ce rapport exprime plus clairement que jamais le message envoyé par le GIEC et d’autres sources en 2007. Le débat scientifique sur la question de savoir si le changement climatique est causé par une activité humaine a duré pendant des décennies à cause d’un scepticisme qui a empêché la prise de décisions importantes. Ce débat est aujourd’hui terminé. Cela ne signifie pas que toutes les questions ont reçu une réponse ou que nous comprenons chaque détail; mais nous en savons désormais suffisamment pour conclure que l’adoption rapide de mesures ambitieuses est dans notre intérêt, en termes de sécurité énergétique et en termes économiques, environnementaux et sociaux. Nous ne pouvons nous permettre le luxe d’attendre mais, pire encore, le temps qui nous reste est très limité. Si nous voulons limiter le réchauffement climatique à 2°C, le seuil à partir duquel nous ne seront plus en mesure de limiter ou de renverser son impact environnemental, les émissions de gaz à effet de serre doivent atteindre leur maximum au cours des 10 ou 15 années à venir au maximum. Sur le long terme, pour nous donner une réelle chance de ne pas dépasser 2°C, les émissions mondiales de 2050 devraient être réduites à 50 % de leurs niveaux de 1990. Pour y parvenir, un changement radical est nécessaire dans la façon dont nous produisons et consommons l’énergie. Il faut une transition mondiale vers une économie décarbonée, et des changements mineurs mais importants sont nécessaires dans de nombreux aspects de nos vies de tous les jours. Nous avons besoin de rien de moins qu’une révolution verte. Les rapports du GIEC montrent clairement que même avec des mesures ambitieuses visant à réduire les émissions, certains effets graves du changement climatique sont sans doute inévitables. La communauté internationale doit donc être prête à y faire face. C’est pourquoi un soutien nécessaire, en particulier en faveur des pays en voie de développement les plus vulnérables, qui seront confrontés aux problèmes les plus graves. J’en viens maintenant aux négociations au sein des Nations Unies. Nous savons que nous ne disposons que de très peu de temps, puisque notre priorité principale est de parvenir à un accord à Copenhague en 2009. Parvenir à un accord complet et substantiel qui réponde aux objectifs ambitieux définis par les résultats scientifiques est un défi considérable. Notre objectif est de persuader nos partenaires internationaux de signer cet accord ambitieux, et cela nécessitera des efforts titanesques. L’Union européenne doit donc rester fidèle à sa stratégie couronnée de succès jusqu’à présent. Cela signifie que nous devons obtenir des résultats positifs chez nous et montrer à nos partenaires internationaux à l’étranger que l’adoption de mesures ambitieuses n’est pas contraire à leurs intérêts et qu’elle n’empêchera pas leur développement économique. L’un des défis sera d’obtenir la participation des pays développés à un effort pour réduire les émissions jusqu’à un niveau correspondant à l’objectif de 2°C. Cela signifie une réduction de 25-40% de leurs émissions d’ici 2020 par rapport au niveau de 1990. Permettez-moi d’être direct. Nous demandons aux États-Unis de faire face à ce défi; au lieu de faire obstacle au progrès, ils devraient l’encourager. Comme vous l’aurez remarqué lors de votre récente visite aux États-Unis, les discussions en cours dans ce pays ont commencé à s’orienter dans la bonne direction, mais il va de soi que nous attendons encore beaucoup plus de leur part. Outre notre travail avec les pays développés, nous devons également travailler pour obtenir des engagements ambitieux en termes de réduction des émissions de la part des pays en voie de développement, en particulier des plus avancés. Il existe de nombreuses façons de réduire les émissions; elles apportent des avantages supplémentaires importants en matière de sécurité énergétique, de santé humaine et de développement en général. L’accord à venir en 2009 doit prévoir et soutenir des mesures allant dans ce sens. Sur ce plan aussi, je pense que les choses évoluent dans la bonne direction. On constate une plus grande conscience de la nécessité de prendre des mesures pour lutter contre le changement climatique. Au même moment, des avantages supplémentaires se font jour, qu’il s’agisse de préserver l’énergie, ou la santé humaine, ou le développement économique. Ceux-ci ne seront pas seulement préservés, il est probable qu’ils en tirent également parti."@fr8 "Elnök úr, hölgyeim és uraim, köszönöm a ma nekünk biztosított lehetőséget, hogy – Florenz úr előterjesztésében – megvitathassuk az éghajlatváltozással foglalkozó időközi bizottság jelentését. Gratulálok Florenz úrnak, kitűnő munkájához. A Bizottság képviselőinek közelmúltbeli kínai látogatása azt igazolta, hogy kínai partnereink teljes mértékben tudatában vannak a hazai intézkedési kényszernek. Már hozzáfogtak a feladatok végrehajtásához, és folytatják erőfeszítéseiket. Mind két-, mind multilaterális síkon támogatnunk kell őket. Az elkövetkező hónapokban és a jövő évben számtalan lehetőségünk lesz arra, hogy elfogadtassuk az üzenetünkben foglaltakat. Például, ott lesz a G-8-ak Konferenciája, a G 8 + 5-ök találkozója, amelyen a japán elnökség az éghajlatváltozásra helyezi a hangsúlyt. További lehetőségeket nyújt majd az ENSZ égisze alatt született, a világ vezető gazdaságait érintő kezdeményezés, továbbá az EU különböző kétoldalú, éghajlatváltozáshoz kapcsolódó együttműködési programjai. Élni kívánunk mindezen lehetőségekkel. Meggyőzzük partnereinket a sürgős lépések megtételének szükségességéről, arról, hogy markáns, végrehajtható politikát kell az energiával és az éghajlatváltozással összefüggésben kialakítani. Fellépésünk során mindenkor utalnunk kell a lépéseinket alátámasztó tudományos megállapításokra, illetve vissza kell utalnunk a tétlenségből vagy nem megfelelő intézkedésekből fakadó következményekre! Amint tudjuk, a közösen képviselt jövőkép jelenti a bali ütemterv szerinti tárgyalások központi kérdését. Nagyon fontos, hogy a jövőképről a rendelkezésünkre álló, meggyőző tudományos vélemények alapján folyjanak a tárgyalások. Ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy a tárgyalások a tudományos megállapításokhoz kapcsolódóan folyjanak. Bizonyos vagyok abban, hogy Önöknek is a Bizottságéhoz hasonlóan fontos szerep jut üzenetünknek a partnerekhez, polgárainkhoz, és azok parlamenti képviselőihez való eljuttatásában. A jelentés megerősíti az Európai Parlament támogatását egy, az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel összefüggő, ambiciózus közösségi politika iránt. Hadd ragadjam meg az alkalmat, Elnök úr, hogy megköszönjem az Európai Parlament valamennyi tagjának azt a folyamatos támogatást és alapvető hozzájárulást, amelyet éghajlat-politikánk előmozdítása, a közvélemény tudatosságának erősítése, és más országok parlamenti képviselőinek tájékoztatása terén biztosítottak. Elnök úr, szeretnék arra a fontos szerepre is rámutatni, amelyet Ön játszott az Unió éghajlat-változási politikájának előmozdításában. Meggyőződésem, hogy Ön és az Európai Parlament képviselői továbbra is a korábbi elkötelezettséget tanúsítják, s így a rendelkezésünkre álló rövid két év alatt, 2009 végére, Koppenhágára kidolgozhatunk egy megállapodást. Ezzel képessé válhatunk arra, hogy a földünket fenyegető nagy veszéllyel hatékonyan szálljunk szembe. Az Unión belül, ahol az éghajlat- és energiapolitikai intézkedési csomaggal összefüggő viták felerősödnek, és a nemzetközi tárgyalásokon is számba kell vennünk az összes lehetséges eszközt, és a lehető legerőteljesebben össze kell fognunk. Szem előtt tartva a 2009 decemberi Koppenhágai Konferenciát is, élnünk kell az EU kezdeti, helyzeti előnye adta lehetőséggel. Két tényező játszott közre abban, hogy meghozhattuk a Balin meghozott fontos döntéseket: Európa globális vezető szerepe az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, valamint az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport (IPCC) tudományos megállapításai. E megállapításoknak köszönhetően számos világpolitikai személyiség elfogadta, hogy valóban sürgős intézkedésekre van szükség. E tudományos jelentések sorozata lehetővé teszi a polgárok és politikai vezetők, köztük képviselők számára, hogy jobban megérthessék, hogy milyen kihívással és súlyos fenyegetéssel is kerülünk szembe, ha nem állítjuk meg az éghajlatváltozást. Úgy gondolom, talán mindannyian egyetértünk abban, hogy tudományos bizonyítást nyert az, hogy sürgős, határozott intézkedésekre van szükség az éghajlatváltozás leküzdésére. Ezeket az intézkedéseket foglalja össze az előttünk fekvő jelentés. E jelentés, minden korábbinál tisztábban tudatosítja bennünk az IPCC és más források 2007-es tudományos üzenetét. A tudományos vita, hogy vajon az emberi tevékenység váltotta-e ki az éghajlatváltozást, az azzal kapcsolatos fenntartások miatt évtizedeken keresztül folyt, és megakadályozta az erőteljes intézkedések meghozatalát. A vitának most már vége. Ez nem jelenti azt, hogy minden kérdés megválaszolást nyert, vagy, hogy minden részletet értünk. De eleget tudunk annak leszögezéséhez, hogy az energiabiztonság, a gazdasági, környezetvédelmi és szociális megfontolások tekintetében az ambiciózus intézkedések gyors elfogadása érdekünkben áll. Nemcsak, hogy nem rendelkezünk a kivárás luxusával, de ami rosszabb, az időnk is rendkívül rövid. Amennyiben a globális felmelegedést 2 Celsius fok, tehát azon szint alatt kívánjuk tartani, amely fölött elveszítjük a környezeti hatások korlátozásának vagy éppen visszafordításának lehetőségét, akkor az üvegházhatás okozó gázok kibocsátásának az elkövetkező 10-15 éven belül el kell érnie csúcspontját. Hosszú távon, hogy lehetőségünk legyen a 2°C mértéken belül maradnunk, a globális kibocsátást 2050-re az 1990-es szint 50 százalékára kell lecsökkentenünk. Ennek elérése érdekében radikális változásokat kell végrehajtanunk az energiatermelés és felhasználás módozataiban. Globális méretekben át kell térnünk az alacsony CO tartalmú gazdaságra, és kicsiny, de jelentős változtatásokat kell tennünk mindennapi életünk számos elemében is. Amire szükségünk van, az nem marad el attól, amit úgy hívhatunk, hogy zöld forradalom. Az IPCC-jelentések egyértelművé tették, hogy még a kibocsátások leszorítását célzó nagyra törő intézkedésekkel is – valószínűsíthetően – elkerülhetetlenné válnak bizonyos súlyos éghajlat-változási következmények. A nemzetközi közösségnek tehát készen kell állnia az azokkal való megbirkózásra. Ehhez segítség kell, méghozzá elsődlegesen a várhatóan a legsúlyosabb problémákkal is szembekerülő, a fejlődő országok körén belül is legsebezhetőbb országoknak. Most rátérnék az ENSZ-tárgyalásokra. Tudjuk, kevés az időnk, hiszen legfontosabb prioritásunk, hogy 2009-ben, Koppenhágában egyezségre jussunk. Egy, a tudományos megállapítások alapján kitűzött ambiciózus célokkal összhangban álló érdemi, átfogó megállapodás aláírása, tekintélyes kihívást jelent. Célunk az, hogy meggyőzzük nemzetközi partnereinket, írják alá a megállapodást. Ez hatalmas vállalkozás. Az EU-nak továbbra is mindeddig sikeres stratégiáját kell követnie. Ez azt jelenti, hogy kedvező eredményeket kell elérnünk itthon, és azt kell igazolnunk külföldi partnereink felé, hogy az ambiciózus intézkedések elfogadása nem ellentétes érdekeikkel, és nem akadályozza gazdasági fejlődésüket sem. Az egyik kihívást az jelenti, hogy biztosítsuk a fejlett országok csatlakozását azon erőfeszítésünkhöz, hogy a kibocsátást a 2°C-os célnak megfelelő szint alá szorítsuk. Ez a 2020-as kibocsátás 25-40 %-os mérséklését jelenti az 1990-es szinthez képest. Nem köntörfalazok: felszólítjuk az Egyesült Államokat, hogy feleljen meg a kihívásnak! Az előrelépés akadályozása helyett, bátorítsa azt! Amint azt mostani amerikai látogatásuk alkalmával is megtapasztalhatták, azt ott folyó viták a helyes irányban való elmozdulást jelzik. Mi azonban, nyilvánvalóan, az eddigieknél sokkal többet várunk tőlük. Miközben együttműködünk a fejlett országokkal, törekednünk kell arra is, hogy a fejlődő országok, és mindenekelőtt köztük is a fejlettebbek, kötelezzék el magukat a kibocsátás-csökkentés ambiciózus célja mellett. A kibocsátás csökkentésének számos útja lehetséges. A csökkentés számos jelentős és kedvező hatást hoz magával az energiabiztonság, az emberi egészség, és általában is a fejlődés terén. A 2009-es megállapodásban ebbe az irányba mutató intézkedéseket kell kidolgozni, és támogatni. Itt is, úgy vélem, a dolgok jó irányba fordultak. A korábbinál erőteljesebben tudatosult, hogy fel kell vennünk a küzdelmet az éghajlatváltozással. Ugyanakkor, a pótlólagos kedvező hatások is mind egyértelműbbé válnak, legyen bár szó az energia védelméről, az emberi egészségről, vagy a gazdasági fejlődésről, amely nemcsak védelemben részesül, de valószínűleg nyer is ezen intézkedések révén."@hu11 "Signor Presidente, onorevoli deputati, grazie per l’opportunità che mi avete concesso oggi di discutere la relazione interlocutoria della commissione temporanea sul cambiamento climatico, presentata dall’onorevole Florenz. Mi congratulo con lui per l’eccellente lavoro svolto. La recente visita dei rappresentanti della Commissione in Cina ha confermato che la nostra controparte è pienamente consapevole del suo obbligo pressante di attuare misure interne. Ha già iniziato ad attuarle e intende continuare i suoi sforzi. Dobbiamo appoggiarla bilateralmente e multilateralmente. Avremo molte opportunità durante i mesi a venire e il prossimo anno per far comprendere il nostro messaggio. Ad esempio, vi sarà la Conferenza del G8 e del G8+5, per cui la presidenza giapponese si sta concentrando sul cambiamento climatico. Ulteriori opportunità arriveranno con l’iniziativa sotto l’egida dell’ONU per le economie a livello mondiale e per i diversi programmi di cooperazione bilaterale dell’UE sul cambiamento climatico. Faremo uso di tutte queste opportunità. Persuaderemo i nostri del fatto che vanno prese misure urgenti e che vanno programmate politiche solide e fattibili in materia di energia e di cambiamento climatico. Nei nostri tentativi dobbiamo evidenziare sistematicamente le scoperte scientifiche alla base delle nostre azioni; dobbiamo continuare a riferirci alla passata mancanza di azione o alle misure inadeguate. Come sappiamo, la visione condivisa deve essere oggetto di negoziati nel quadro della tabella di marcia di Bali. E’ molto importante che tale visione sia negoziata sulla base delle autorevoli opinioni scientifiche di cui disponiamo. Dobbiamo insistere sul fatto che i negoziati siano condotti alla luce delle scoperte scientifiche. Sono fiducioso che insieme abbiate un importante ruolo da svolgere, proprio come la Commissione, nel far comprendere questo messaggio ai nostri ai nostri cittadini e ai loro rappresentanti parlamentari. La relazione conferma l’appoggio del Parlamento europeo a un’ambiziosa politica comunitaria sulla lotta al cambiamento climatico. Mi lasci cogliere quest’opportunità, signor Presidente, per ringraziare tutti i membri del Parlamento europeo per il loro continuo appoggio e contributo vitale volti alla promozione della nostra politica climatica, sensibilizzando l’opinione pubblica e informando i membri del parlamento di altri paesi. Signor Presidente, desidero anche far notare l’importante ruolo che ha giocato nel promuovere la politica dell’UE sul cambiamento climatico. Sono certo che lei e i membri del Parlamento europeo continuerete con lo stesso impegno, così che, nei due brevi anni che abbiamo davanti, potremo raggiungere un accordo a Copenaghen entro la fine del 2009. Saremo pertanto in grado di trattare con efficacia questa grave minaccia per il pianeta. Sia nell’UE, in cui si intensificano le discussioni sul pacchetto di misure in materia di clima ed energia, che nei negoziati internazionali, dobbiamo riunire tutte le nostre risorse e cooperare il meglio possibile. Dobbiamo fare uso del vantaggio acquisito dell’UE, tenendo presente la Conferenza di Copenaghen del dicembre 2009. Due fattori ci hanno aiutato a giungere alle importanti decisioni prese a Bali: la posizione dell’Europa, in quando mondiale nella lotta al cambiamento climatico, e le scoperte scientifiche del Gruppo di lavoro intergovernativo di esperti sul cambiamento climatico (IPCC). Grazie a tali scoperte, molti mondiali hanno riconosciuto che vi è effettivamente la necessità urgente di intraprendere misure. Tale serie di relazioni scientifiche ha ora permesso ai cittadini e ai politici, tra cui i membri di diversi paesi, di comprendere meglio le dimensioni di tale sfida e i seri pericoli che affrontiamo, se non interveniamo per arrestare il cambiamento climatico. Ritengo che quasi tutti concordiamo sul fatto che è stata indubbiamente scientificamente provata la necessità di misure urgenti e coraggiose per la lotta al cambiamento climatico. Tali misure sono riassunte nella relazione interlocutoria che abbiamo dinnanzi, che fa capire in modo più chiaro che mai il messaggio scientifico lanciato nel 2007 dall’IPCC e da altre fonti. Il dibattito scientifico sul fatto che il cambiamento climatico sia causato dall’attività umana o meno è durato per decenni a causa dello scetticismo, che ha impedito di prendere misure decisive. Ora il dibattito si è concluso. Ciò non significa che è stata data una risposta a tutte le domande o che abbiamo compreso ogni dettaglio; ma ora sappiamo abbastanza per concludere che è nel nostro interesse la rapida adozione di misure ambiziose, in termini di sicurezza energetica e in termini sociali, ambientali ed economici. Non solo non ci possiamo permettere il lusso di aspettare, ma, peggio ancora, il tempo di cui disponiamo è molto limitato. Se dobbiamo limitare il riscaldamento globale a 2°C, limite al di sopra del quale perdiamo la capacità di arginare o di invertire il suo impatto ambientale, le emissioni di gas a effetto serra raggiungeranno il culmine entro i prossimi 10 o 15 anni al massimo. Per darci una buona possibilità di non superare i 2°C, sul lungo periodo, è necessario che nel 2050 le emissioni globali siano ridotte al 50 per cento dei loro livelli nel 1999. Al fine di ottenere tale risultato, è necessario un cambiamento radicale nel modo in cui produciamo e utilizziamo l’energia. Vi deve essere una transizione mondiale a un’economica a basse emissioni di CO e sono necessari cambiamenti piccoli, ma significativi, in molti aspetti della nostra vita quotidiana. Quello di cui abbiamo bisogno non è altro che una rivoluzione verde. Le relazioni dell’IPCC hanno palesato che alcuni effetti gravi del cambiamento climatico sono probabilmente inevitabili, persino con misure ambiziose volte a ridurre le emissioni. La comunità internazionale deve pertanto essere pronta a farvi fronte. Per tale ragione, sarà necessario un supporto, in particolare ai più vulnerabili tra i paesi in via di sviluppo, che affronteranno i problemi più gravi. Passo ora ai negoziati dell’ONU. Sappiamo di avere a disposizione poco tempo, dato che la nostra principale priorità è ottenere un accordo a Copenhagen nel 2009. La firma di un accordo sostanziale e completo, che soddisfi gli obiettivi fissati dalle scoperte scientifiche costituisce una sfida considerevole. Persuadere i nostri internazionali a sottoscrivere tale ambizioso accordo è un nostro obiettivo e richiederà uno sforzo titanico. L’UE deve pertanto restare fedele alla sua strategia fino ad oggi apprezzabile, il che significa che dobbiamo raggiungere risultati positivi a casa e mostrare ai nostri internazionali all’estero che l’adozione di misure ambiziose non è né contraria ai loro interessi, né di ostacolo al loro sviluppo economico. A tal proposito, una delle nostre sfide sarà garantire la partecipazione dei paesi sviluppati a uno sforzo volto a ridurre le emissioni ai livelli corrispondenti all’obiettivo di 2°C, il che corrisponde a una riduzione, entro il 2020, del 25-40 per cento delle loro emissioni rispetto al livello di queste ultime nel 1990. Non fatemi girare intorno alla questione. Esortiamo gli Stati Uniti a lanciare la sfida; anziché ostacolare il progresso, lo devono incoraggiare. Come si sarà reso conto nel corso della sua recente visita negli Stati Uniti, laggiù le discussioni in corso hanno iniziato a muoversi nella giusta direzione, ma ovviamente da parte loro ci aspettiamo ancora molto di più. Oltre a lavorare con i paesi sviluppati, dobbiamo anche lavorare per realizzare impegni ambiziosi in merito alla riduzione delle emissioni da parte dei paesi in via di sviluppo, in particolare da parte di quelli più avanzati. Vi sono molte possibilità per ridurre le emissioni; tali possibilità comportano significativi vantaggi ulteriori per la sicurezza energetica, la salute umana e lo sviluppo in generale. Le misure in tale direzione devono essere fornite dal prossimo accordo del 2009 e in esso appoggiate. Anche a tal proposito, ritengo che le cose stiano andando nella giusta direzione. Vi è maggiore consapevolezza della necessità di intraprendere azioni per combattere il cambiamento climatico. Al contempo, stanno altresì diventando evidenti vantaggi ulteriori in relazione alla salvaguardia o dell’energia, o della salute umana, o dello sviluppo economico, che non solo saranno salvaguardati, ma, probabilmente, ne beneficeranno."@it12 "Gerb. Pirmininke, gerbiamieji Parlamento nariai, dėkoju už suteiktą galimybę šiandien aptarti Laikinojo klimato kaitos komiteto tarpinę ataskaitą, kurią pateikė gerb. K. H. Florenzai. Sveikinu jį puikiai atlikus darbą. Kaip žinome, derybų, kurių gairės buvo nužymėtos Balyje, objektas – bendra vizija. Labai svarbu, kad bendra vizija būtų formuluojama remiantis autoritetingomis mums prieinamommis mokslinėmis išvadomis. Privalome siekti, kad derybos vyktų nustatytų mokslinių faktų kontekste. Esu tikras, kad jūsų visų vaidmuo skleidžiant šią svarbią žinią mūsų partneriams, piliečiams ir jų parlamentų atstovams yra nei kiek ne menkesnis, negu Komisijos. Ataskaita patvirtina Europos Parlamento pastangas remti ambicingą Bendrijos kovos su klimato kaita politiką. Gerb. Pirmininke, leiskite man, naudojantis šia proga, padėkoti visiems Europos Parlamento nariams už pastovią paramą ir gyvybiškai svarbų įnašą plėtojant mūsų klimato politiką, skatinant visuomenės informuotumą ir informuojant kitų valstybių parlamentarus. Gerb. Pirmininke, norėčiau taip pat pabrėžti, kokį svarbų vaidmenį atlikote jūs plėtojant ES klimato kaitos politiką. Esu tikras, kad jūs ir Europos Parlamento nariai ir toliau taip stengsitės ir per dvejus mums likusius trumpus metus sugebėsime užtikrinti, kad 2009 m. pabaigoje Kopenhagoje būtų pasiektas susitarimas. Taip mes veiksmingai sureaguosime į šią didžiulę planetai kylančią grėsmę. Ir Europos Sąjungoje, kur klimato ir energetikos priemonių paketo aptarimai vis intensyvėja, ir tarptautinėse derybose privalome sutelkti visus savo išteklius ir stengtis kuo geriau bendradarbiauti. Privalome išnaudoti energingą ES startą nepamiršdami numatytos 2009 m. gruodžio mėn.. Kopenhagos konferencijos. Svarbius Balyje priimtus sprendimus mums padėjo padaryti du veiksniai: Europa užėmė kovos su klimato kaita pasaulinės lyderės poziciją, o Tarpvyriausybinė klimato kaitos komisija (IPCC) pateikė mokslinius duomenis. Nustatyti moksliniai faktai paskatino daugelį pasaulio vadovų pripažinti, kad reikia nedelsiant imtis priemonių. Daug mokslinių ataskaitų leido valstybių piliečiams ir politikos lyderiams, įskaitant įvairių valstybių parlamentarus, geriau suprasti užduoties mastą ir pavojaus, kuris kiltų mums nesiėmus stabdyti klimato kaitos, rimtumą. Manau, kad beveik visi mes sutariame, jog moksliškai yra įrodyta, kad nedelsiant reikia imtis griežtų kovos su klimato kaita priemonių. Šios priemonės apibendrintos tarpinėje ataskaitoje, kurią visi gavome. Šioje ataskaitoje aiškiau negu kada nors anksčiau pateikiamos IPCC ir kitų institucijų 2007 m. padarytos mokslinės išvados. Dešimtmečius trunkant moksliniams debatams apie tai, ar klimato kaitą paskatino žmogaus veikla, skeptiškumas trukdė taikyti ryžtingas priemones. Dabar debatai baigėsi. Tai nereiškia, kad jau atsakyta į visus klausimus ar, kad supratome viską iki mažiausių smulkmenų. Dabar žinome pakankamai, kad būtų aišku, jog neatidėliotinas ambicingų priemonių taikymas atitinka mūsų interesus − t. y. energetinio apsirūpinimo saugumo, ekonomikos, aplinkos tausojimo ir socialinius interesus. Mes ne tik negalime sau leisti laukti − tokia prabanga mums nebeprieinama − blogiausia, kad laiko turime labai labai mažai. Jeigu siekiame apriboti pasaulinį šilimą 2°C − peržengus šią ribą nebegalėtume kontroliuoti ir sumažinti pasaulinio atšilimo poveikio aplinkai − šiltnamio efektą formuojančių dujų išmetimas turi liautis augęs per ateinančius 10−15 m., bet ne daugiau. Jeigu norime tikrai užtikrinti, kad 2°C riba nebūtų viršyta per ilgą laiką, pasaulinis išmetimas 2050 m. turi sumažėti iki 50 proc, 1990 m. lygio. Tai pasiekti galima tik radikaliai pakeitus energijos gamybą ir naudojimą. Būtinas pasaulinio masto perėjimas į mažai anglies dvideginio išmetančią ekonomiką. Būtini maži tačiau reikšmingi pokyčiai daugelyje mūsų buities sričių. Mums reikalinga − nei daugiau, nei mažiau − žalioji revoliucija. IPCC ataskaitose aiškiai konstatuojama, kad netgi taikant ambicingas išmetalų mažinimo priemones, tam tikras ženklus klimato kaitos poveikis veikiausiai yra nebeišvengiamas. Todėl tarptautinė bendruomenė privalo pasirengti šiai užduočiai. Bus reikalinga parama, ir ypač pažeidžiamiausioms besivystančioms šalims, kurios patirs šias problemas aštriausiai. Dabar norėčiau grįžti prie JT derybų. Kaip žinome, turime visiškai nedaug laiko, nes mūsų svarbiausia užduotis – pasiekti susitarimą 2009 m. Kopenhagoje. Esminio nuodugnaus susitarimo, atitinkančio visus moksliniais duomenimis pagrįstus ambicingus tikslus, pasirašymas yra svari užduotis. Mūsų užduotis − įtikinti savo tarptautinius partnerius pasirašyti ambicingą susitarimą. Šiai užduočiai mums reikės milžiniškų pastangų. Europos Sąjunga privalo nuosaikiai laikytis savo strategijos, kuri iki šiol nešė sėkmę. Kitaip sakant, privalome pasiekti gerų rezultatų namuose ir parodyti savo partneriams užsienyje, kad ambicingų priemonių taikymas neprieštarauja jų interesams ir nestabdo ekonominės raidos. Viena iš mūsų laukiančių užduočių – užtikrinti išsivysčiusių šalių dalyvavimą pastangose mažinant teršalų išmetimą iki 2°C ribą atitinkančio lygio. Tai reiškia, kad iki 2020 m. išmetalai turi būti sumažinti 25−40 proc. nuo 1990 m. lygio. Nenorėčiau bergždžiai kelti triukšmo. Kviečiame Jungtines Valstijas priimti šį iššūkį ir užuot stabdžius pažangą padėti jai. Kaip matėme lankydamiesi Jungtinėse Valstijose pastaruoju metu, ten jau prasidėjo diskusijos ir jos vyksta derama linkme, tačiau, be jokios abejonės, tikimės iš jų gerokai daugiau. Dirbdami su išsivysčiusiomis šalimis, taip pat turime bendradarbiauti ir su besivystančiomis šalimis bei siekti ambicingo teršalų išmetimo sumažinimo, ypač pažengusiose besivystančiose šalyse. Yra daug įvairiausių galimybių sumažinti išmetalus. Tai užtikrintų ženklią papildomą naudą energetinio saugumo, žmonių sveikatos ir bendrosios raidos prasme. Numatomame 2009 m. susitarime turi būti pateikiamos pažangą šia linkme laiduojančios priemonės ir užtikrinamas jų taikymas. Esu tikras, kad ir šioje srityje vyksta derama pažanga. Auga būtinybės imtis veiksmų prieš klimato kaitą suvokimas. Taip pat tampa akivaizdesne papildoma nauda − apsirūpinimo energijos ištekliais, žmonių sveikatos, ekonominės raidos, kuri bus ne tik išlaikyta, bet galbūt netgi paskatinta, srityse. Pastaruoju metu Kinijoje apsilankę Komisijos nariai gavo patvirtinimą, kad mūsų kolegos Kinijoje taip pat suvokia būtinybę prisiimti įsipareigojimą ir taikyti priemones savo šalyje. Jie jau pradėjo taikyti priemones ir ketina tai tęsti. Turime remti juos tiek dvišalėje, tiek ir daugiašalėje plotmėje. Per ateinančiuosius mėnesius ir kitais metais turėsime daugybę galimybių skleisti savo žinią. Pavyzdžiui, vyks didžiojo aštuoneto konferencija ir G8+5, per kurią pirmininkaujančioji Japonija ketina skirti didelį dėmesį klimato kaitai. Be to, bus papildomų galimybių Jungtinių Tautų Organizacijos kompetencijos srityje, susijusių su labiausiai ekonomiškai išsivysčiusiomis pasaulio valstybėmis ir įvairiomis ES dvišalėmis bendradarbiavimo dėl klimato kaitos programomis. Ketiname pasinaudoti visomis šiomis galimybėmis. Sieksime įtikinti savo partnerius, kad reikalingos neatidėliotinos priemonės ir, kad būtina suformuluoti tvirtą ir gyvybingą energijos išteklių bei klimato kaitos politiką. Vykdydami savo misiją, mes turime sistemingai akcentuoti mokslinius duomenis, kuriais grindžiame savo veiksmus. Taip pat privalome nuolatos priminti neveiklumo ar priemonių nepakankamumo padarinius."@lt14 "Priekšsēdētāja kungs, dāmas un kungi, paldies par mums doto iespēju šodien apspriest Pagaidu komitejas saistībā ar klimata pārmaiņām starpposma ziņojumu, ar ko iepazīstināja kungs. Es viņu apsveicu ar viņa izcilo darbu. Nesenā Komisijas pārstāvju vizīte Ķīnā apstiprināja, ka mūsu ķīniešu kolēģi pilnībā apzinās savus aktuālos pienākumus iekšējo pasākumu veikšanā. Viņi to jau ir sākuši darīt un ir apņēmušies savus centienus turpināt. Mums viņi ir jāatbalsta divpusēji un daudzpusēji. Mums būs daudz iespēju turpmākajos mēnešos un nākamajā gadā paziņot savu vēstījumu. Piemēram, būs G8 konference un G8+5, kurās Japānas prezidentūra pievērsīsies klimata pārmaiņām. Turpmākās iespējas būs saistībā ar ANO aizbildnībā esošo iniciatīvu pasaules vadošajām valstīm un ES dažādajām divpusējām sadarbības programmām klimata pārmaiņu jomā. Mēs izmantosim visas šīs iespējas. Mēs pārliecināsim savus partnerus, ka ir jāveic steidzami pasākumi un ka ir jāizstrādā saprātīga, dzīvotspējīga politika attiecībā uz enerģiju un klimata pārmaiņām. Savos centienos mums ir sistemātiski jāakcentē zinātniskie slēdzieni, kas pamato mūsu rīcību; mums ir jāturpina atsaukties uz bezdarbības un neadekvātu pasākumu sekām. Kā mēs zinām, kopējam redzējumam ir jābūt sarunu tematam Bali stratēģijas kontekstā. Ir ļoti svarīgi redzējumu pārrunāt, pamatojoties uz mūsu rīcībā esošajiem autoritatīvajiem zinātniskajiem uzskatiem. Mums ir jāuzstāj, lai sarunas risinātos, ņemot vērā zinātniskos slēdzienus. Es esmu pārliecināts, ka jums kopā ir tik pat svarīga loma kā Komisijai, lai paziņotu šo izšķirošo vēsti mūsu partneriem, pilsoņiem un viņu parlamenta pārstāvjiem. Ziņojumā ir apstiprināts Eiropas Parlamenta atbalsts vērienīgajai Kopienas politikai klimata pārmaiņu ierobežošanas jomā. Ļaujiet man izmantot šo izdevību, priekšsēdētāja kungs, lai pateiktos visiem Eiropas Parlamenta deputātiem par pastāvīgo atbalstu un svarīgo ieguldījumu mūsu klimata politikas sekmēšanā, sabiedrības izpratnes veicināšanā un citu valstu parlamenta deputātu informēšanā. Priekšsēdētāja kungs, es arī vēlētos atzīmēt, ka jūs esat veicis nozīmīgu darbu ES klimata pārmaiņu politikas veicināšanā. Es esmu pārliecināts, ka jūs un Eiropas Parlamenta deputāti turpinās strādāt ar tādu pašu apņēmību, lai divos īsajos mums priekšā stāvošajos gados mēs varētu līdz 2009. gada beigām panākt vienošanos Kopenhāgenā. Tādējādi mēs varēsim efektīvi cīnīties ar šiem milzīgajiem draudiem mūsu planētai. Gan ES, kur diskusijas par klimata un enerģētikas jautājumu paketes pasākumiem kļūst intensīvākas, gan starptautiskajās sarunās mums ir jāapkopo visi resursi un jāsadarbojas pēc iespējas labāk. Mums ir jāizmanto ES iniciatora loma, paturot prātā Kopenhāgenas konferenci 2009. gada decembrī. Divi Bali pieņemtie faktori mums ir palīdzējuši nonākt pie svarīgiem lēmumiem: Eiropas kā pasaules līdera klimata pārmaiņu ierobežošanā pozīcija un Klimata pārmaiņu starpvaldību padomes zinātniskie slēdzieni. Pateicoties šiem slēdzieniem, daudzi pasaules vadītāji ir akceptējuši to, ka patiešām ir steidzami jāsāk veikt kādus pasākumus. Šie zinātniskie ziņojumi tagad ir ļāvuši pilsoņiem un politiskajiem vadītājiem, ieskaitot parlamenta deputātus dažādās valstīs, labāk saprast problēmas apjomus un nopietnās briesmas, ar kurām mēs sastapsimies, ja neiejauksimies, lai apturētu klimata pārmaiņas. Es domāju, ka gandrīz visi mēs piekrītam tam, ka zinātniski patiešām ir pierādīts, ka ir nepieciešami steidzami, drosmīgi pasākumi, lai apkarotu klimata pārmaiņas. Šie pasākumi ir apkopoti mums priekšā esošajā starpposma ziņojumā. Šajā ziņojumā skaidrāk nekā jebkad ir izteikts un citu avotu sagatavotais zinātniskais vēstījums 2007. gadā. Zinātniskās debates par laika apstākļu un klimata pārmaiņām, ko ir izraisījusi cilvēku darbība, ir ilgusi gadiem ilgi skepticisma dēļ, kas ir aizkavējis izšķirošo pasākumu veikšanu. Tagad debates ir beigušās. Tas nenozīmē, ka visi jautājumi ir atbildēti vai ka mēs esam sapratuši katru detaļu; taču mēs tagad zinām pietiekami daudz, lai secinātu, ka strauja vērienīgu pasākumu pieņemšana ir mūsu interesēs enerģijas drošības ziņā, kā arī ekonomikas, vides un sociālajā ziņā. Mēs ne tikai nevaram atļauties gaidīt, bet vēl ļaunāk — mums atvēlētais laiks ir ļoti ierobežots. Mums ir jāierobežo globālā sasilšana līdz 2°C — tas ir slieksnis, virs kura mēs zaudējam spēju ierobežot vai mainīt sasilšanas ietekmi uz vidi; pretējā gadījumā siltumnīcefekta gāzu emisijas nākamajos 10–15 gados sasniegs visaugstāko līmeni. Ilgtermiņā, kas būs laba izdevība 2°C nepārsniegšanai, globālās emisijas līdz 2050. gadam ir jāsamazina par 50 %, salīdzinot ar 1990. gadu. Lai to sasniegtu, ir nepieciešamas radikālas pārmaiņas enerģijas ražošanas un izmantošanas veidā. Visā pasaulē ir jānotiek pārejai uz zema CO satura ekonomiku, un mazas, bet svarīgas pārmaiņas ir nepieciešamas daudzos mūsu ikdienas dzīves aspektos. Mums ir vajadzīga zaļā revolūcija. ziņojumi ir skaidri parādījuši, ka pat ar vērienīgiem emisiju samazināšanas pasākumiem dažas nopietnas klimata pārmaiņu ietekmes ir, iespējams, neizbēgamas. Tāpēc starptautiskajai kopienai ir jābūt gatavai tās risināt. Šī iemesla dēļ būs nepieciešams atbalsts, sevišķi visneaizsargātākajām jaunattīstības valstīm, kas saskarsies ar visnopietnākajām problēmām. Tagad es pievērsīšos ANO sarunām. Mēs zinām, ka mūsu rīcībā ir maz laika, tāpēc mūsu primārā prioritāte ir panākt vienošanos Kopenhāgenā 2009. gadā. Saturīga un visaptveroša līguma parakstīšana, kas apmierinās vērienīgo zinātnisko slēdzienu izvirzītos mērķus, ir krietni liels izaicinājums. Mūsu uzdevumus, kas prasīs milzīgas pūles, ir mūsu starptautisko partneru pārliecināšana parakstīt tālejošo nolīgumu ES tāpēc ir jāpaliek uzticīgai savai līdz šim veiksmīgajai stratēģijai. Tas nozīmē, ka mums ir jāsasniedz pozitīvi rezultāti mājās un jāparāda saviem starptautiskajiem partneriem ārzemēs, ka vērienīgu pasākumu pieņemšana nav pretrunā nedz viņu interesēm, nedz arī tā kavē viņu ekonomisko attīstību. Viena no problēmām būs nodrošināt attīstīto valstu dalību centienos samazināt emisijas līdz līmenim, kas atbilst 2°C mērķim. Tas nozīmē šo valstu emisiju 25–40 % samazināšanu līdz 2020. gadam, salīdzinot ar 1990. gada līmeni. Es nerunāšu aplinkus. Mēs aicinām Amerikas Savienotās Valstis apzināties šo izaicinājumu; tām ir jāveicina, nevis jākavē progress. Kā jūs būsiet sapratis no savas nesenās vizītes Amerikas Savienotajās Valstīs, tur notiekošās diskusijas ir sākušas attīstīties pareizajā virzienā, taču acīm redzami mēs no tām joprojām ceram sagaidīt daudz ko vairāk. Mums ir jāstrādā gan ar attīstītajām valstīm, gan arī ar jaunattīstības valstīm, īpaši ar progresīvākajām, lai panāktu to mērķtiecīgu apņemšanos samazināt emisijas. Pastāv daudz iespēju emisiju samazināšanai; tās ir saistītas ar nozīmīgiem papildu labumiem enerģijas nodrošināšanai, cilvēku veselībai un attīstībai kopumā. Šajā virzienā ir jānodrošina pasākumi, un tie ir jāatbalsta gaidāmajā 2009. gada līgumā. Arī šajā sakarībā es ticu, ka lietas virzās pareizajā gultnē. Ir paaugstināta izpratne par vajadzību spert soļus, lai ierobežotu klimata pārmaiņas. Vienlaikus kļūst saskatāmi arī papildu labumi vai nu saistībā ar enerģijas, cilvēku veselības, vai ekonomiskās attīstības nodrošināšanu, kas būs ne tikai nodrošināti, bet, iespējams, arī iegūs no šiem labumiem."@lv13 "Κύριε Πρόεδρε, αξιότιμα Μέλη του Ευρωπαϊκού Κοινοβουλίου, θα ήθελα να σας ευχαριστήσω για την ευκαιρία που μας δίδεται σήμερα να συζητήσουμε την ενδιάμεση έκθεση της Προσωρινής Επιτροπής για την Αλλαγή του Κλίματος, την οποία παρουσίασε ο κύριος Florenz, τον οποίο και συγχαίρω για την εξαιρετική του εργασία. Η πρόσφατη επίσκεψη εκπροσώπων της Επιτροπής στην Κίνα επιβεβαίωσε το εξής: οι Κινέζοι ομόλογοί μας έχουν πλήρως συνειδητοποιήσει ότι είναι πλέον υποχρεωμένοι να λάβουν εσωτερικά μέτρα. Έχουν ήδη αρχίσει να λαμβάνουν μέτρα και προτίθενται να συνεχίσουν τις προσπάθειές τους. Οφείλουμε να τους στηρίξουμε, τόσο σε διμερές, όσο και σε πολυμερές επίπεδο. Θα έχουμε πολλές ευκαιρίες κατά τους προσεχείς μήνες και κατά το επόμενο έτος να προωθήσουμε το μήνυμά μας. Μια από αυτές θα είναι η σύνοδος του G8 και του G8 SIM5, όπου η Ιαπωνική Προεδρία έχει στρέψει την προσοχή της στην κλιματική αλλαγή. Μια άλλη θα είναι η πρωτοβουλία υπό την αιγίδα των Ηνωμένων Εθνών για τις πιο σημαντικές οικονομίες του κόσμου, αλλά και οι διάφορες διμερείς συνεργασίες της Ευρωπαϊκής Ένωσης με αντικείμενο την κλιματική αλλαγή. Θα αξιοποιήσουμε όλες αυτές τις ευκαιρίες για να πείσουμε τους εταίρους μας ότι είναι ανάγκη να ληφθούν επείγοντα μέτρα και ότι πρέπει να χαραχθούν ορθές και βιώσιμες πολιτικές για την ενέργεια και την κλιματική αλλαγή. Στην προσπάθειά μας αυτή θα πρέπει να αναδεικνύουμε, με συστηματικό τρόπο, τα επιστημονικά πορίσματα στα οποία στηριζόμαστε και να υπενθυμίζουμε τις συνέπειες της αδράνειας ή των ανεπαρκών μέτρων. Όπως ξέρουμε, το κοινό όραμα πρόκειται να αποτελέσει αντικείμενο διαπραγματεύσεων στο πλαίσιο του Οδικού Χάρτη του Μπαλί. Αυτό είναι πολύ σημαντικό να γίνει, με βάση τις έγκυρες επιστημονικές γνωμοδοτήσεις που έχουμε στη διάθεσή μας. Θα πρέπει να επιμείνουμε οι διαπραγματεύσεις να διεξαχθούν με γνώμονα τα πορίσματα της επιστήμης. Είμαι πεπεισμένος ότι, από κοινού με την Επιτροπή, έχετε εξίσου σημαντικό ρόλο να διαδραματίσετε στην μετάδοση αυτού του κρίσιμου μηνύματος στους εταίρους μας, στους πολίτες μας και στους κοινοβουλευτικούς εκπροσώπους τους. Η έκθεση επιβεβαιώνει τη στήριξη του Ευρωπαϊκού Κοινοβουλίου σε μια φιλόδοξη ευρωπαϊκή κοινοτική πολιτική για την αντιμετώπιση της κλιματικής αλλαγής και βρίσκω την ευκαιρία, κύριε Πρόεδρε, να ευχαριστήσω όλα τα Μέλη του Ευρωπαϊκού Κοινοβουλίου για τη συνεχή στήριξη και την τόσο σημαντική συμβολή τους στην προώθηση της πολιτικής μας για το κλίμα και για την ευαισθητοποίηση της κοινής γνώμης, αλλά και την ενημέρωση βουλευτών από άλλες χώρες. Επίσης, κύριε Πρόεδρε, θέλω να υπογραμμίσω τον σημαντικό ρόλο, τον οποίο εσείς διαδραματίσατε για την προώθηση της πολιτικής της κλιματικής αλλαγής της Ευρωπαϊκής Ένωσης, και είμαι βέβαιος ότι και εσείς, και τα Μέλη του Ευρωπαϊκού Κοινοβουλίου, θα συνεχίσουν με τον ίδιο ζήλο, ώστε να μπορέσουμε, τα δύο αυτά χρόνια -γιατί είναι λιγότερο από δύο χρόνια που έχουμε μπροστά μας- να τα αξιοποιήσουμε ώστε να επιτύχουμε τη σύναψη συμφωνίας στο τέλος του 2009 στην Κοπεγχάγη έτσι ώστε να αντιμετωπίσουμε αποτελεσματικά τη μεγάλη αυτή απειλή για τον πλανήτη. Τόσο εντός της Ευρωπαϊκής Ένωσης, όπου οι συζητήσεις για τη δέσμη μέτρων για το κλίμα και την ενέργεια εντείνονται, όσο και στις διαπραγματεύσεις σε διεθνές επίπεδο, πρέπει να κινητοποιήσουμε όλες μας τις δυνάμεις και να συνεργαστούμε όσο το δυνατόν καλύτερα, ώστε να αξιοποιήσουμε το προβάδισμα που έχει αποκτήσει η Ευρωπαϊκή Ένωση ενόψει της Διάσκεψης της Κοπεγχάγης τον Δεκέμβριο του 2009. Για να φτάσουμε στις σημαντικές αποφάσεις που ελήφθησαν στο Μπαλί συνέβαλε ο συνδυασμός δύο συνιστωσών: από τη μια, η ευρωπαϊκή παγκόσμια πρωτοπορία στην καταπολέμηση της κλιματικής αλλαγής· από την άλλη, τα επιστημονικά πορίσματα της IPCC, δηλαδή της Διακυβερνητικής Ομάδας για την Κλιματική Αλλαγή, χάρη στην οποία πολλοί από τους παγκόσμιους ηγέτες παραδέχθηκαν ότι είναι όντως επείγουσα η ανάγκη να ληφθούν μέτρα. Χάρη σ' αυτή τη σειρά επιστημονικών εκθέσεων, οι πολίτες, αλλά και οι πολιτικοί ιθύνοντες, μεταξύ αυτών και μέλη του Κοινοβουλίου σε διάφορες χώρες, αντιλαμβάνονται πλέον καλύτερα το μέγεθος της πρόκλησης και τους σοβαρούς κινδύνους που αντιμετωπίζουμε εάν δεν παρέμβουμε για να σταματήσουμε την κλιματική αλλαγή. Νομίζω ότι σχεδόν όλοι συμφωνούμε ότι έχει πράγματι αποδειχθεί επιστημονικά η ανάγκη επειγόντων και θαρραλέων μέτρων για την αντιμετώπιση της κλιματικής αλλαγής, τα οποία η ενδιάμεση έκθεση -που βρίσκεται ενώπιόν μας- παρουσιάζει κατά τρόπο συνοπτικό. Η έκθεση αυτή αντικατοπτρίζει το επιστημονικό μήνυμα που δόθηκε από την IPCC και από άλλες πηγές το 2007 κατά τρόπο σαφέστερο από ποτέ. Η επιστημονική συζήτηση για το κατά πόσον η αλλαγή του κλίματος οφείλεται σε ανθρώπινες δραστηριότητες κράτησε δεκαετίες εξαιτίας των σκεπτικιστών και εμπόδισε τη λήψη αποφασιστικών μέτρων. Τώρα όμως έχει κλείσει. Δεν σημαίνει ότι όλα τα ερωτήματα έχουν απαντηθεί ή ότι έχουμε κατανοήσει την κάθε λεπτομέρεια. Όμως γνωρίζουμε πλέον αρκετά για να καταλήξουμε στο συμπέρασμα ότι η ταχεία λήψη φιλόδοξων μέτρων είναι προς το συμφέρον μας από άποψη ενεργειακής ασφάλειας και από άποψη οικονομική, περιβαλλοντική και κοινωνική. Όχι μόνο δεν έχουμε την πολυτέλεια να περιμένουμε, αλλά ακόμη χειρότερα, ο χρόνος που έχουμε στη διάθεσή μας είναι ελάχιστος. Για να περιορίσουμε την αύξηση της θερμοκρασίας του πλανήτη στους δύο βαθμούς Κελσίου -όριο πάνω από το οποίο χάνουμε τον έλεγχο περιορισμού ή αναστροφής των περιβαλλοντικών επιπτώσεων- οι εκπομπές αερίων του θερμοκηπίου θα μπορούν να φθάσουν στο αποκορύφωμά τους, το πολύ, μέσα στα επόμενα δέκα με δεκαπέντε χρόνια. Μακροπρόθεσμα, για να έχουμε μια καλή πιθανότητα ότι δεν θα υπερβούμε τους δύο βαθμούς Κελσίου, οι παγκόσμιες εκπομπές το 2050 θα πρέπει να μειωθούν κατά 50% σε σχέση με το επίπεδο του 1990. Για να γίνει αυτό απαιτείται ριζική αλλαγή στον τρόπο με τον οποίο παράγουμε και χρησιμοποιούμε την ενέργεια. Απαιτείται παγκόσμια μετάβαση σε μια οικονομία χαμηλών εκπομπών διοξειδίου του άνθρακα, απαιτούνται μικρές αλλά σημαντικές αλλαγές σε πολλές πτυχές της καθημερινότητάς μας. Απαιτείται, ούτε λίγο ούτε πολύ, μια πράσινη επανάσταση! Έχει γίνει σαφές από τις εκθέσεις της IPCC ότι ακόμη και με φιλόδοξα μέτρα για τη μείωση των εκπομπών, ορισμένες σοβαρές επιπτώσεις της κλιματικής αλλαγής θα είναι μάλλον αναπόφευκτες. Η Διεθνής Κοινότητα θα πρέπει λοιπόν να είναι έτοιμη να τις αντιμετωπίσει και, γι' αυτό, χρειάζεται υποστήριξη, ιδιαίτερα στις πιο ευάλωτες από τις αναπτυσσόμενες χώρες, οι οποίες και θα αντιμετωπίσουν τα μεγαλύτερα προβλήματα. Όσον αφορά τώρα στο θέμα των διαπραγματεύσεων στον ΟΗΕ. Γνωρίζουμε ότι έχουμε λίγο χρόνο στη διάθεσή μας, δεδομένου ότι ο στόχος και η κορυφαία προτεραιότητα είναι να επιτευχθεί συμφωνία στην Κοπεγχάγη το 2009. Η υπογραφή ουσιαστικής και ολοκληρωμένης συμφωνίας, που να ανταποκρίνεται στους φιλόδοξους στόχους που επιβάλλουν τα επιστημονικά πορίσματα, αποτελεί μεγάλη πρόκληση. Θα χρειαστούν πολλές προσπάθειες για να πείσουμε τους διεθνείς μας εταίρους να υπογράψουν τη φιλόδοξη συμφωνία που έχουμε θέσει σαν στόχο μας. Γι' αυτό θα πρέπει η Ευρωπαϊκή Ένωση να συνεχίσει πιστά, πάνω στη στρατηγική της, η οποία έχει αποδειχθεί πετυχημένη μέχρι σήμερα. Δηλαδή στο εσωτερικό να παράγουμε θετικά αποτελέσματα και στο εξωτερικό να αποδείξουμε στους διεθνείς μας εταίρους ότι η λήψη φιλόδοξων μέτρων δεν είναι αντίθετη στα συμφέροντά τους, ούτε εμποδίζει την οικονομική τους ανάπτυξη. Μια από τις προκλήσεις -προς την κατεύθυνση αυτή- θα είναι να εξασφαλίσουμε τη συμμετοχή των ανεπτυγμένων χωρών στην προσπάθεια μείωσης των εκπομπών σε επίπεδα αντίστοιχα με τον στόχο των δύο βαθμών Κελσίου. Πρόκειται για μείωση των εκπομπών τους κατά 25%-40% μέχρι το 2020 σε σύγκριση με το 1990. Θα ήθελα μάλιστα να είμαι απόλυτα σαφής ως προς το θέμα αυτό. Καλούμε τις Ηνωμένες Πολιτείες να σταθούν στο ύψος των περιστάσεων και από εμπόδιο στην πρόοδο να καταστούν συντελεστής προόδου. Όπως θα αντιληφθήκατε, κατά την πρόσφατη επίσκεψή σας στις Ηνωμένες Πολιτείες, οι συζητήσεις που διεξάγονται εκεί έχουν αρχίσει να κινούνται στη σωστή κατεύθυνση, αλλά είναι προφανές ότι περιμένουμε ακόμη πολλά από την πλευρά τους. Πέρα από τις ανεπτυγμένες χώρες, είναι επίσης απαραίτητο να εργαστούμε για φιλόδοξες δεσμεύσεις μείωσης των εκπομπών και από την πλευρά των υπό ανάπτυξη χωρών, ιδίως των πλέον προηγμένων αναπτυσσόμενων χωρών. Υπάρχουν πολλές δυνατότητες για τη μείωση των εκπομπών, δυνατότητες που συνεπάγονται σημαντικά πρόσθετα οφέλη, τόσο για την ενεργειακή ασφάλεια και την ανθρώπινη υγεία, όσο και για την ανάπτυξη γενικότερα. Τα μέτρα προς αυτή την κατεύθυνση θα πρέπει να προβλέπονται και να υποστηρίζονται στην αναμενόμενη συμφωνία του 2009. Πιστεύω, ότι και εδώ τα πράγματα κινούνται προς τη σωστή κατεύθυνση. Υπάρχει αυξανόμενη συνειδητοποίηση της ανάγκης να ληφθούν μέτρα για την αντιμετώπιση της κλιματικής αλλαγής. Ταυτόχρονα, αρχίζουν να γίνονται αντιληπτά και τα πρόσθετα οφέλη, είτε σε σχέση με την ενεργειακή ασφάλεια, είτε σε σχέση με την ανθρώπινη υγεία, είτε σε σχέση με την οικονομική ανάπτυξη, η οποία όχι μόνο δεν θα τεθεί σε κίνδυνο, αλλά μάλλον θα ευνοηθεί."@mt15 "Mijnheer de Voorzitter, dames en heren, dank u voor de gelegenheid die u ons vandaag hebt gegeven om het door de heer Florenz is gepresenteerde interim-verslag van de Tijdelijke Commissie klimaatverandering te bespreken. Ik feliciteer hem met zijn uitstekende werk. Het recente bezoek van vertegenwoordigers van de Commissie aan China heeft bevestigd dat onze Chinese partners zich volledig bewust zijn van hun dringende verplichting om interne maatregelen te nemen. Daar zijn ze al mee begonnen en ze zijn van plan om daarmee door te gaan. We moeten ze bilaterale en multilaterale steun geven. We zullen de komende maanden en volgend jaar veel gelegenheid hebben om onze boodschap over te brengen. Zo zijn daar de G8 en de G8+5, waarbij het Japanse voorzitterschap zich concentreert op de klimaatverandering. Andere kansen zullen zich voordoen met het initiatief voor de leidende economieën van de wereld onder auspiciën van de VN en de diverse bilaterale samenwerkingsprogramma’s op het gebied van klimaatverandering van de EU. We zullen van al deze mogelijkheden gebruik maken. We zullen onze partners ervan overtuigen dat er dringend maatregelen moeten worden getroffen. En dat er een deugdelijk, levensvatbaar beleid op het gebied van energie en klimaatverandering moet worden utgestippeld. Daarbij moeten we systematisch wijzen op de wetenschappelijke bevindingen die aan onze acties ten grondslag liggen en moeten we blijven wijzen op de consequenties van het geen actie ondernemen of het nemen van inadequate actie. Zoals we weten zal de gedeelde visie het onderwerp zijn van de onderhandelingen in de context van de routekaart van Bali. Het is zeer belangrijk dat de onderhandelingen over de visie zullen worden gevoerd op basis van de gezaghebbende wetenschappelijke opvattingen die we tot onze beschikking hebben. We moeten er op blijven hameren dat de onderhandelingen moeten worden gevoerd op basis van wetenschappelijke bevindingen. Ik heb er alle vertrouwen in dat u samen een even belangrijke rol als de Commissie kunt spelen bij het overbrengen van deze cruciale boodschap aan onze partners, aan onze burgers en aan hun parlementaire vertegenwoordigers. Het verslag bekrachtigt de steun van het Europees Parlement voor het ambitieuze beleid van de Gemeenschap ter bestrijding van de klimaatverandering. Mijnheer de Voorzitter, ik wil van deze gelegenheid gebruik maken om alle leden van het Europees Parlement te bedanken voor hun voortdurende steun en hun essentiële bijdragen aan de bevordering van ons klimaatbeleid, het vergroten van het bewustzijn bij het publiek en het informeren van parlementsleden van andere landen. Mijnheer de Voorzitter, ik wil ook wijzen op de belangrijke rol die u bij de bevordering van het EU-beleid inzake de klimaatverandering hebt gespeeld. Ik ben er zeker van dat u en de leden van het Europees Parlement daarmee door zullen gaan, zodat we er in de korte tijd die voor ons ligt – minder dan twee jaar – in zullen slagen om eind 2009 in Kopenhagen een overeenkomst te sluiten waarmee we de grote bedreiging van de planeet het hoofd zullen kunnen bieden. Zowel in de EU, waar het debat over het pakket maatregelen inzake klimaatverandering en energie intensiever wordt, als in de internationale onderhandelingen moeten we al onze middelen inzetten en zo goed mogelijk samenwerken. We moeten gebruik maken van de voorsprong die we als EU hebben met in gedachten de klimaatconferentie van december 2000 in Kopenhagen. Twee factoren hebben ons geholpen om te komen tot de belangrijke besluiten die op Bali zijn genomen: de positie van Europa als wereldleider in de bestrijding van de klimaatverandering en de wetenschappelijke bevindingen van het Intergouvernementeel Panel inzake klimaatverandering (IPCC). Dankzij deze bevindingen hebben veel wereldleiders aanvaard dat er inderdaad een dringende noodzaak bestaat om maatregelen te nemen. Door deze reeks wetenschappelijke verslagen begrijpen burgers en politieke leiders, waaronder afgevaardigden uit diverse landen, nu beter wat de schaal is van de uitdagingen en de ernstige bedreigingen waarmee we te maken krijgen als we niet optreden en de klimaatverandering stoppen. Ik denk dat we het er bijna allemaal over eens zijn dat inmiddels wetenschappelijk bewezen is dat er dringende, doortastende maatregelen moeten worden genomen om de klimaatverandering te bestrijden. Deze maatregelen worden opgesomd in het voorliggende interim-verslag. Dit verslag geeft duidelijker dan ooit weer wat de boodschap van het IPCC en andere bronnen uit 2007 is. Het wetenschappelijke debat over de vraag of de klimaatverandering wordt veroorzaakt door menselijke activiteit heeft door het heersende scepticisme, dat verhinderd heeft dat er preventieve maatregelen warden genomen, tientallen jaren geduurd. Dat debat is nu voorbij. Dat betekent niet dat alle vragen zijn beantwoord of dat we elk detail begrijpen; maar we weten nu genoeg om te concluderen dat het snel aannemen van ambitieuze maatregelen in ons eigen belang is, zowel wat betreft energiezekerheid als in economisch, milieu- en sociaal opzicht. We hebben niet de luxe dat we kunnen wachten, maar – nog erger – de tijd die we hebben is zeer beperkt. Als we de opwarming van de aarde willen beperken tot 2°C, de grens waarboven we de milieueffecten niet meer kunnen indammen of terugdraaien, mag de uitstoot van broeikasgassen na de komende tien tot vijftien jaar niet meer stijgen. Als we een goede kans willen hebben om de temperatuurstijging tot 2°C te beperken, moeten we de wereldwijde emissies tegen 2050 met vijftig procent hebben teruggedrongen ten opzichte van het niveau van 1990. Om dit te bereiken zijn radicale veranderingen nodig in de wijze waarop we energie produceren en gebruiken. We moeten wereldwijd overstappen op een CO arme economie, en er zijn kleine, maar belangrijke veranderingen nodig in veel aspecten van ons dagelijkse leven. Wat we nodig hebben is niet minder dan een groene revolutie. De verslagen van het IPCC hebben duidelijk gemaakt dat zelfs wanneer we ambitieuze maatregelen nemen om de emissies terug te dringen, enkele ernstige gevolgen van de klimaatverandering waarschijnlijk onvermijdelijk zijn. De internationale gemeenschap moet daarom klaar staan om die gevolgen het hoofd te bieden. Om die reden zal steun noodzakelijk zijn, vooral aan de meest kwetsbare ontwikkelingslanden, die met de ernstigste problemen te maken zullen krijgen. Dan kom ik nu op de VN-onderhandelingen. We hebben weinig tijd tot onze beschikking, omdat onze meest zwaarwegende prioriteit het sluiten van een overeenkomst in 2009 in Kopenhagen is. De ondertekening van een substantiële, alomvattende overeenkomst waarmee we de ambitieuze, op wetenschappelijke bevindingen gebaseerde doelstellingen kunnen verwezenlijken is een grote uitdaging. Het is ons doel om onze internationale partners over te halen deze ambitieuze overeenkomst te ondertekenen en dat zal een titanische inspanning vergen. Daarom moet de EU vasthouden aan haar tot nu toe succesvolle strategie. Dat betekent dat we binnen de EU positieve resultaten moeten boeken en aan onze internationale partners moeten laten zien dat het nemen van ambitieuze maatregelen niet tegen hun eigen belang indruist en ook hun economische ontwikkeling niet belemmert. Een van de uitdagingen waar we voor staan is het veiligstellen van de deelname van de ontwikkelde landen aan onze poging om de emissies terug te schroeven naar een niveau dat hoort bij de doelstelling van 2°C. Dat betekent dat ze tegen 2020 hun emissies met 25 tot 40 procent moeten hebben verminderd ten opzichte van het niveau van 1990. Laat ik er niet omheen draaien. We roepen de Verenigde Staten op om de handschoen op te pakken; in plaats van de vooruitgang tegen te houden moeten de Verenigde Staten de vooruitgang juist stimuleren. Zoals u zich zal hebben gerealiseerd tijdens uw recente bezoek aan de Verenigde Staten gaat het debat daar nu langzaam de goede kant op, maar we verwachten uiteraard veel meer van de Verenigde Staten. Behalve met de ontwikkelde landen moeten we ook ambitieuze afspraken over het terugdringen van de emissies maken met de ontwikkelingslanden, met name met de zich ontwikkelende landen. Er zijn veel mogelijkheden om de emissies terug te dringen en die brengen bijkomende voordelen met zich mee op het gebied van energiezekerheid, volksgezondheid en ontwikkeling in het algemeen. De komende overeenkomst van 2009 moeten maatregelen in deze trant bevatten, maatregelen die worden gesteund. Ook hier gaan de zaken naar mijn mening de goede kant op. Er is een groter bewustzijn dan voorheen dat er stappen moeten worden gezet om de klimaatverandering te bestrijden. Tegelijkertijd worden de bijkomende voordelen steeds duidelijker, zowel met betrekking tot het zeker stellen van de energietoevoer als met betrekking tot de volksgezondheid of de economische ontwikkeling, die niet alleen zullen wordt veiliggesteld, maar waarschijnlijk alleen maar baat zullen hebben bij deze maatregelen."@nl3 "Panie przewodniczący, panie i panowie! Dziękuję za dzisiejszą możliwość przedyskutowania sprawozdania okresowego Komisji tymczasowej do spraw zmian klimatycznych, przedstawionego przez pana posła Florenza. Gratuluję mu doskonałej pracy. Ostatnia wizyta przedstawicieli Komisji w Chinach potwierdziła, że nasi chińscy koledzy są w pełni świadomi naglącej konieczności podjęcia wewnętrznych działań. Niektóre z tych działań zostały już zainicjowane, a Chiny mają zamiar kontynuować swoje wysiłki. Musimy wspierać ich działaniami dwustronnymi i wielostronnymi. W ciągu najbliższych miesięcy i nadchodzącego roku możemy mieć wiele okazji do tego, aby przekazać nasze przesłanie. Odbędą się, na przykład, konferencje G8 i G8+5, podczas których prezydencja japońska skupi się na zmianach klimatycznych. Dalsze możliwości zapewni inicjatywa pod auspicjami ONZ dla czołowych gospodarek świata i różne programy dwustronne UE dotyczące zmian klimatycznych. Wykorzystamy wszystkie te okazje. Powinniśmy przekonać naszych partnerów, że należy podjąć pilne działania i wyznaczyć rozsądną, realną politykę w zakresie energii i zmian klimatycznych. W naszych staraniach musimy systematycznie podkreślać odkrycia naukowe stanowiące podstawę naszych działań; musimy nieustannie odwoływać się do konsekwencji braku działań czy działań nieodpowiednich. Jak wiemy, wspólna wizja ma być przedmiotem negocjacji w kontekście mapy drogowej z Bali. Ważne jest, aby wizja ta była negocjowana na bazie wiarygodnych naukowych opinii, które są w naszym posiadaniu. Musimy nalegać, aby negocjacje były przeprowadzane w świetle odkryć naukowych. Jestem pewien, że w przekazaniu tej wiadomości naszym partnerom, naszym obywatelom i ich przedstawicielom parlamentarnym mają państwo do odegrania rolę równie ważną jak Komisja. Sprawozdanie potwierdza poparcie Parlamentu Europejskiego dla ambitnej polityki Wspólnoty dotyczącej zwalczania zmian klimatycznych. Panie przewodniczący! Pozwolę sobie wykorzystać te okazję i podziękować wszystkim panom posłom i paniom poseł do Parlamentu Europejskiego za ich ciągłe wsparcie i znaczny wkład w promowanie naszej polityki w dziedzinie klimatu poprzez podnoszenie publicznej świadomości i informowanie panów posłów i pań poseł z innych krajów. Panie przewodniczący! Chciałbym także podkreślić rolę, jaką odegrał pan w promowaniu polityki Unii Europejskiej dziedzinie klimatu. Jestem pewien że zarówno pan, jak i panowie posłowie i panie poseł do Parlamentu Europejskiego będą kontynuować swoje wysiłki z takim samym poświęceniem, tak abyśmy w ciągu dwóch lat osiągnęli porozumienie przed spotkaniem w Kopenhadze w 2009 roku. Wtedy będziemy mogli efektywnie zmierzyć się z ogromnym zagrożeniem dla tej planety. Zarówno w UE, gdzie dyskusje na temat pakietu działań klimatycznych i energetycznych są coraz bardziej nasilone, jak i w negocjacjach międzynarodowych, musimy dokonać przeglądu wszystkich naszych źródeł i współpracować najlepiej jak potrafimy. Musimy wykorzystać przewagę UE, pamiętając o konferencji w Kopenhadze w grudniu 2009 roku. Do zgody w kwestii ważnych decyzji podjętych w Bali przyczyniły się dwa czynniki: pozycja Europy jako światowego lidera w zwalczaniu zmian klimatycznych i naukowe odkrycia Międzyrządowego Zespołu ds. Zmian Klimatu (IPCC). Dzięki tym odkryciom wielu światowych przywódców zrozumiało, że rzeczywiście istnieje pilna potrzeba podjęcia działań. Te sprawozdania naukowe pozwoliły obywatelom i przywódcom światowym, w tym także posłom i posłankom z różnych krajów, lepiej zrozumieć skalę wyzwania i poważne zagrożenia, z którymi będziemy musieli się mierzyć, jeśli teraz nie podejmiemy działań. Uważam, że prawie wszyscy zgadzamy się z naukowo udowodnionym faktem, że konieczne są pilne, odważne działania na rzecz walki ze zmianami klimatycznymi. Działania te zostały streszczone w sprawozdaniu, które leży tuż przed nami. Sprawozdanie to pokazuje wyraźniej niż kiedykolwiek przesłanie naukowe podane przez IPCC i inne źródła w 2007 roku. Przez wiele lat ciągnęła się spowodowana sceptycyzmem debata na temat: „Czy zmiany klimatyczne są spowodowane działalnością człowieka?”, co nie pozwalało na podjęcie działań. Teraz debata ta dobiegła końca. Nie oznacza to, że odpowiedziano na wszystkie pytania ani też że rozumiemy każdy szczegół; wiemy jednak wystarczająco dużo, by wnioskować, że szybkie zatwierdzenie ambitnych działań leży w naszym interesie, zarówno z punktu widzenia bezpieczeństwa energetycznego, jak i gospodarczego, środowiskowego i społecznego. Nie tylko nie stać nas na luksus czekania, ale także, co gorsze, nasz czas jest ograniczony. Jeśli mamy ograniczyć globalne ocieplenie o 2°C, próg, powyżej którego tracimy zdolność do ograniczenia czy odwrócenia wpływu środowiskowego, emisja gazów cieplarnianych powinna osiągnąć szczytową wartość w ciągu 10 do najwyżej 15 lat. By w długim okresie nie przekroczyć 2°C, globalna emisja powinna w 2050 r. zostać zredukowana do 50% poziomu z lat 1990-tych. Aby to osiągnąć, konieczne są radykalne zmiany w sposobie pozyskiwania i wykorzystywania energii. Musi nastąpić globalne przekształcenie w niskoemisyjny typ gospodarki, co wymaga małych, ale istotnych zmian w wielu aspektach codziennego życia. W skrócie - potrzebna jest nam zielona rewolucja. W sprawozdaniach IPCC wyraźnie zostało stwierdzone, że nawet podejmując ambitne działania mające na celu redukcję emisji, nie unikniemy poważnych zmian klimatycznych. Dlatego też społeczność międzynarodowa musi być gotowa, by sobie z nimi poradzić. Z tego powodu konieczne będzie wsparcie, szczególnie najsłabszych państw rozwijających się, które zetkną się z największymi problemami. Teraz zajmę się negocjacjami z ONZ. Wiemy, że mamy do dyspozycji bardzo mało czasu, ponieważ naszym nadrzędnym priorytetem jest osiągnięcie porozumienia w Kopenhadze w 2009 roku. Podpisanie znaczącego, wszechstronnego porozumienia, które sprosta ambitnym celom wyznaczonym przez odkrycia naukowe, jest dużym wyzwaniem. Przekonanie naszych partnerów do podpisania tego ambitnego porozumienia jest naszym celem i wymagać będzie tytanicznego wysiłku. Tak więc UE musi pozostać wierna swojej skutecznej jak dotąd strategii. Oznacza to, że musimy najpierw osiągnąć dobre rezultaty u siebie i pokazać naszym międzynarodowym partnerom, że podjęcie ambitnych działań nie jest sprzeczne z ich interesami, ani nie utrudnia rozwoju ekonomicznego. Jednym z naszych wyzwań będzie zapewnienie udziału krajów rozwiniętych w redukcji emisji gazów wywołujących efekt cieplarniany do poziomów odpowiadających dwu°stopniowemu progowi. Oznacza to obniżenie o 25-40% ich emisji do 2020 r. w stosunku do poziomu z lat 1990-tych. Nie będę owijał w bawełnę. Wzywamy Stany Zjednoczone, by stanęły na wysokości zadania; zamiast utrudniać postęp, muszą go wspierać. Jak można było się zorientować podczas ostatniej wizyty w Stanach Zjednoczonych, trwające obecnie dyskusje zaczęły toczyć się w dobrym kierunku, jednak nadal oczekujemy od nich znacznie więcej. Pracując z krajami rozwiniętymi, musimy jednocześnie starać się namówić do podjęcia zobowiązań dotyczących redukcji kraje rozwijające się, szczególnie te bardziej rozwinięte. Istnieją różne możliwości zredukowania emisji; pociągają za sobą korzyści dodatkowe dla bezpieczeństwa energetycznego, zdrowia ludzkiego i ogólnego rozwoju. Działania w tym kierunku muszą być przewidziane i popierane przez mające nastąpić w 2009 roku porozumienie. Wydaje mi się, że tutaj również postępujemy w dobrym kierunku. Istnieje coraz większa świadomość konieczności podjęcia kroków mających na celu walkę ze zmianami klimatycznymi. Jednocześnie widoczne stają się dodatkowe korzyści, zarówno w kwestii zabezpieczania energii, zdrowia ludzkiego, jak i rozwoju gospodarczego; okaże się to nie tylko zabezpieczeniem, ale także przyniesie korzyści."@pl16 "Senhor Presidente, Senhoras e Senhores Deputados, agradeço esta oportunidade que hoje nos é dada para discutirmos o relatório intercalar da Comissão Temporária sobre as Alterações Climáticas, apresentado pelo senhor deputado Florenz, a quem dou os parabéns pelo excelente trabalho que realizou. A recente visita de representantes da Comissão à China confirmou que os nossos congéneres chineses estão plenamente cientes da sua obrigação premente de tomarem medidas a nível interno. Eles já começaram a tomar essas medidas e tencionam prosseguir os seus esforços. Temos de os apoiar a nível bilateral e multilateral. Durante os próximos meses e no próximo ano, vamos ter muitas ocasiões para fazermos passar a nossa mensagem. Por exemplo, vamos ter as conferências do G8 e do G8+5, para as quais a Presidência japonesa escolheu como tema central as alterações climáticas. Outras oportunidades surgirão com a iniciativa sob os auspícios das Nações Unidas para as grandes economias mundiais e com os diversos programas bilaterais da UE em matéria de alterações climáticas. Vamos aproveitar todas essas oportunidades. Vamos persuadir os nossos parceiros sobre a necessidade de adoptar medidas urgentes e de traçar políticas sólidas e viáveis em matéria de energia e alterações climáticas. Nestes nossos esforços, deveremos salientar sistematicamente as provas científicas que sustentam as nossas acções, e deveremos lembrar permanentemente as consequências da inacção ou de medidas inadequadas. Todos sabemos que a visão partilhada deverá ser o tema das negociações no contexto do roteiro de Bali. É muito importante que essa visão seja negociada com base em opiniões científicas autorizadas que temos à nossa disposição. Temos de insistir para que as negociações sejam conduzidas à luz das descobertas da ciência. Estou confiante em que os senhores deputados têm a desempenhar um papel tão importante quanto o da Comissão para fazer chegar esta mensagem crucial aos nossos parceiros, aos nossos cidadãos e aos seus representantes parlamentares. O relatório confirma o apoio do Parlamento Europeu a uma política comunitária ambiciosa no combate às alterações climáticas. Queria aproveitar esta ocasião, Senhor Presidente, para agradecer a todos os membros do Parlamento Europeu o apoio continuado e a contribuição vital que têm dado para a promoção da nossa política climática, a sensibilização da opinião pública e a informação dos deputados de outros países. Queria também, Senhor Presidente, sublinhar o importante papel que V. Exa. tem desempenhado na promoção da política da UE em matéria de alterações climáticas. Tenho a certeza de que V. Exa. e os membros do Parlamento Europeu continuarão com o mesmo zelo, para que no período de quase dois anos que temos diante de nós possamos chegar a um acordo em finais de 2009 em Copenhaga. Conseguiremos então lidar de forma eficaz com esta grande ameaça para o planeta. Tanto na UE, onde as discussões sobre o pacote de medidas para o clima e a energia estão a intensificar-se, como nas negociações internacionais, devemos mobilizar todos os nosso recursos e cooperar o melhor que pudermos, de modo a tirar partido da vantagem que a UE ganhou, tendo em mente a Conferência de Copenhaga de Dezembro de 2009. Foram dois os factores que contribuíram para que pudéssemos às importantes decisões tomadas em Bali: a posição da Europa como líder mundial no combate às alterações climáticas e as provas científicas do Painel Intergovernamental sobre as Alterações Climáticas (IPCC). Graças a essas descobertas, muitos líderes mundiais aceitaram que é efectivamente necessário e urgente tomar medidas. Esta série de relatórios científicos permitiu agora que cidadãos e líderes políticos, incluindo deputados de diversos países, compreendessem melhor a dimensão do desafio e os graves perigos que enfrentamos se não interviermos para deter as alterações climáticas. Penso que quase todos concordam que, de facto, ficou cientificamente comprovada a necessidade de medidas urgentes e corajosas para combater as alterações climáticas. Essas medidas são apresentadas de forma sucinta no relatório intercalar que temos diante de nós e que transmite mais claramente do que nunca a mensagem científica emitida pelo IPCC e outras fontes em 2007. O debate científico sobre a questão de saber se as alterações climáticas são causadas pela actividade humana arrastou-se durante décadas por causa do cepticismo que impediu a adopção de medidas decisivas. Agora esse debate terminou. Isto não significa que todas as perguntas obtiveram resposta ou que compreendemos todos os pormenores; mas agora sabemos o suficiente para concluir que é do nosso interesse a rápida adopção de medidas ambiciosas, em termos de segurança energética e em termos económicos, ambientais e sociais. Não só não podemos dar-nos ao luxo de esperar, mas também, o que é ainda pior, o tempo de que dispomos é muito limitado. Se queremos limitar o aumento do aquecimento global a 2°C, o limiar a partir do qual perdemos a capacidade para limitar ou inverter o seu impacto ambiental, é imperioso que as emissões de gases com efeito de estufa atinjam o seu nível mais elevado, no máximo, nos próximos 10 ou 15 anos. A longo prazo, para termos boas possibilidades de não ultrapassar os 2°C, as emissões globais em 2050 deverão ter diminuído para 50% do seu nível de 1990. Para conseguir esse desígnio, é necessário uma mudança radical no modo como produzimos e utilizamos a energia. Tem de haver a nível mundial uma transição para uma economia com baixas emissões de CO e é necessário realizar pequenas mas importantes mudanças em muitos aspectos do nosso quotidiano. Impõe-se, nada mais nada menos, uma revolução verde. Os relatórios do IPCC dizem com toda a clareza que, mesmo que adoptemos medidas ambiciosas para reduzir as emissões, é provável que não consigamos evitar alguns efeitos graves das alterações climáticas. A comunidade internacional deve, por isso, estar preparada para lidar com esses efeitos. Por esse motivo, será necessário apoiar especialmente aos países em desenvolvimento mais vulneráveis, que irão enfrentar os problemas mais graves. Vou agora falar sobre as negociações no seio das Nações Unidas. Sabemos que o tempo de que dispomos é escasso, uma vez que a nossa prioridade número um é conseguir chegar a um acordo em Copenhaga em 2009. A assinatura de um acordo substancial, abrangente, que cumpra as metas ambiciosas impostas pelas provas científicas, constitui um grande desafio. É nosso objectivo convencer os nossos parceiros internacionais a assinar o acordo ambicioso e isso irá exigir um esforço titânico. A UE deve, portanto, permanecer fiel à sua estratégia que até este momento foi bem sucedida. Isto significa que temos de alcançar resultados positivos em casa e mostrar aos nossos parceiros internacionais no exterior que a adopção de medidas ambiciosas não é contrária aos seus interesses nem impede o seu desenvolvimento económico. Um dos nossos desafios neste empreendimento consistirá em assegurar a participação dos países desenvolvidos no esforço de redução das emissões para níveis correspondentes ao objectivo dos 2°C. Isto implica uma redução de 25-40% nas suas emissões até 2020 em relação aos níveis de 1990. Quero acima de tudo ser absolutamente claro em relação a esta matéria. Exortamos os Estados Unidos a mostrar-se à altura do desafio; em vez de impedirem o progresso eles têm de o encorajar. Como se terão dado conta, durante a vossa recente visita aos Estados Unidos, os debates ali em curso começaram a mover-se na direcção certa, mas é óbvio que ainda esperamos muito mais da parte deles. Para além de trabalharmos com os países desenvolvidos, temos também de trabalhar para obter compromissos ambiciosos sobre redução de emissões por parte dos países em desenvolvimento, especialmente dos mais avançados. Existem muitas possibilidades para reduzir as emissões; delas decorrem importantes benefícios adicionais para a segurança energética, a saúde humana e o desenvolvimento em geral. Há que prever e apoiar medidas nessa direcção no próximo acordo de 2009. Penso que também aqui as coisas estão a avançar na direcção certa. Há uma sensibilização cada vez maior para a necessidade de tomar medidas para combater as alterações climáticas. Ao mesmo tempo, os benefícios adicionais são também evidentes, seja em relação à segurança do abastecimento energético, seja em relação à saúde humana, seja ainda em relação desenvolvimento económico, o qual não só será salvaguardado mas provavelmente também será beneficiado."@pt17 "Κύριε Πρόεδρε, αξιότιμα Μέλη του Ευρωπαϊκού Κοινοβουλίου, θα ήθελα να σας ευχαριστήσω για την ευκαιρία που μας δίδεται σήμερα να συζητήσουμε την ενδιάμεση έκθεση της Προσωρινής Επιτροπής για την Αλλαγή του Κλίματος, την οποία παρουσίασε ο κύριος Florenz, τον οποίο και συγχαίρω για την εξαιρετική του εργασία. Η πρόσφατη επίσκεψη εκπροσώπων της Επιτροπής στην Κίνα επιβεβαίωσε το εξής: οι Κινέζοι ομόλογοί μας έχουν πλήρως συνειδητοποιήσει ότι είναι πλέον υποχρεωμένοι να λάβουν εσωτερικά μέτρα. Έχουν ήδη αρχίσει να λαμβάνουν μέτρα και προτίθενται να συνεχίσουν τις προσπάθειές τους. Οφείλουμε να τους στηρίξουμε, τόσο σε διμερές, όσο και σε πολυμερές επίπεδο. Θα έχουμε πολλές ευκαιρίες κατά τους προσεχείς μήνες και κατά το επόμενο έτος να προωθήσουμε το μήνυμά μας. Μια από αυτές θα είναι η σύνοδος του G8 και του G8 SIM5, όπου η Ιαπωνική Προεδρία έχει στρέψει την προσοχή της στην κλιματική αλλαγή. Μια άλλη θα είναι η πρωτοβουλία υπό την αιγίδα των Ηνωμένων Εθνών για τις πιο σημαντικές οικονομίες του κόσμου, αλλά και οι διάφορες διμερείς συνεργασίες της Ευρωπαϊκής Ένωσης με αντικείμενο την κλιματική αλλαγή. Θα αξιοποιήσουμε όλες αυτές τις ευκαιρίες για να πείσουμε τους εταίρους μας ότι είναι ανάγκη να ληφθούν επείγοντα μέτρα και ότι πρέπει να χαραχθούν ορθές και βιώσιμες πολιτικές για την ενέργεια και την κλιματική αλλαγή. Στην προσπάθειά μας αυτή θα πρέπει να αναδεικνύουμε, με συστηματικό τρόπο, τα επιστημονικά πορίσματα στα οποία στηριζόμαστε και να υπενθυμίζουμε τις συνέπειες της αδράνειας ή των ανεπαρκών μέτρων. Όπως ξέρουμε, το κοινό όραμα πρόκειται να αποτελέσει αντικείμενο διαπραγματεύσεων στο πλαίσιο του Οδικού Χάρτη του Μπαλί. Αυτό είναι πολύ σημαντικό να γίνει, με βάση τις έγκυρες επιστημονικές γνωμοδοτήσεις που έχουμε στη διάθεσή μας. Θα πρέπει να επιμείνουμε οι διαπραγματεύσεις να διεξαχθούν με γνώμονα τα πορίσματα της επιστήμης. Είμαι πεπεισμένος ότι, από κοινού με την Επιτροπή, έχετε εξίσου σημαντικό ρόλο να διαδραματίσετε στην μετάδοση αυτού του κρίσιμου μηνύματος στους εταίρους μας, στους πολίτες μας και στους κοινοβουλευτικούς εκπροσώπους τους. Η έκθεση επιβεβαιώνει τη στήριξη του Ευρωπαϊκού Κοινοβουλίου σε μια φιλόδοξη ευρωπαϊκή κοινοτική πολιτική για την αντιμετώπιση της κλιματικής αλλαγής και βρίσκω την ευκαιρία, κύριε Πρόεδρε, να ευχαριστήσω όλα τα Μέλη του Ευρωπαϊκού Κοινοβουλίου για τη συνεχή στήριξη και την τόσο σημαντική συμβολή τους στην προώθηση της πολιτικής μας για το κλίμα και για την ευαισθητοποίηση της κοινής γνώμης, αλλά και την ενημέρωση βουλευτών από άλλες χώρες. Επίσης, κύριε Πρόεδρε, θέλω να υπογραμμίσω τον σημαντικό ρόλο, τον οποίο εσείς διαδραματίσατε για την προώθηση της πολιτικής της κλιματικής αλλαγής της Ευρωπαϊκής Ένωσης, και είμαι βέβαιος ότι και εσείς, και τα Μέλη του Ευρωπαϊκού Κοινοβουλίου, θα συνεχίσουν με τον ίδιο ζήλο, ώστε να μπορέσουμε, τα δύο αυτά χρόνια -γιατί είναι λιγότερο από δύο χρόνια που έχουμε μπροστά μας- να τα αξιοποιήσουμε ώστε να επιτύχουμε τη σύναψη συμφωνίας στο τέλος του 2009 στην Κοπεγχάγη έτσι ώστε να αντιμετωπίσουμε αποτελεσματικά τη μεγάλη αυτή απειλή για τον πλανήτη. Τόσο εντός της Ευρωπαϊκής Ένωσης, όπου οι συζητήσεις για τη δέσμη μέτρων για το κλίμα και την ενέργεια εντείνονται, όσο και στις διαπραγματεύσεις σε διεθνές επίπεδο, πρέπει να κινητοποιήσουμε όλες μας τις δυνάμεις και να συνεργαστούμε όσο το δυνατόν καλύτερα, ώστε να αξιοποιήσουμε το προβάδισμα που έχει αποκτήσει η Ευρωπαϊκή Ένωση ενόψει της Διάσκεψης της Κοπεγχάγης τον Δεκέμβριο του 2009. Για να φτάσουμε στις σημαντικές αποφάσεις που ελήφθησαν στο Μπαλί συνέβαλε ο συνδυασμός δύο συνιστωσών: από τη μια, η ευρωπαϊκή παγκόσμια πρωτοπορία στην καταπολέμηση της κλιματικής αλλαγής· από την άλλη, τα επιστημονικά πορίσματα της IPCC, δηλαδή της Διακυβερνητικής Ομάδας για την Κλιματική Αλλαγή, χάρη στην οποία πολλοί από τους παγκόσμιους ηγέτες παραδέχθηκαν ότι είναι όντως επείγουσα η ανάγκη να ληφθούν μέτρα. Χάρη σ' αυτή τη σειρά επιστημονικών εκθέσεων, οι πολίτες, αλλά και οι πολιτικοί ιθύνοντες, μεταξύ αυτών και μέλη του Κοινοβουλίου σε διάφορες χώρες, αντιλαμβάνονται πλέον καλύτερα το μέγεθος της πρόκλησης και τους σοβαρούς κινδύνους που αντιμετωπίζουμε εάν δεν παρέμβουμε για να σταματήσουμε την κλιματική αλλαγή. Νομίζω ότι σχεδόν όλοι συμφωνούμε ότι έχει πράγματι αποδειχθεί επιστημονικά η ανάγκη επειγόντων και θαρραλέων μέτρων για την αντιμετώπιση της κλιματικής αλλαγής, τα οποία η ενδιάμεση έκθεση -που βρίσκεται ενώπιόν μας- παρουσιάζει κατά τρόπο συνοπτικό. Η έκθεση αυτή αντικατοπτρίζει το επιστημονικό μήνυμα που δόθηκε από την IPCC και από άλλες πηγές το 2007 κατά τρόπο σαφέστερο από ποτέ. Η επιστημονική συζήτηση για το κατά πόσον η αλλαγή του κλίματος οφείλεται σε ανθρώπινες δραστηριότητες κράτησε δεκαετίες εξαιτίας των σκεπτικιστών και εμπόδισε τη λήψη αποφασιστικών μέτρων. Τώρα όμως έχει κλείσει. Δεν σημαίνει ότι όλα τα ερωτήματα έχουν απαντηθεί ή ότι έχουμε κατανοήσει την κάθε λεπτομέρεια. Όμως γνωρίζουμε πλέον αρκετά για να καταλήξουμε στο συμπέρασμα ότι η ταχεία λήψη φιλόδοξων μέτρων είναι προς το συμφέρον μας από άποψη ενεργειακής ασφάλειας και από άποψη οικονομική, περιβαλλοντική και κοινωνική. Όχι μόνο δεν έχουμε την πολυτέλεια να περιμένουμε, αλλά ακόμη χειρότερα, ο χρόνος που έχουμε στη διάθεσή μας είναι ελάχιστος. Για να περιορίσουμε την αύξηση της θερμοκρασίας του πλανήτη στους δύο βαθμούς Κελσίου -όριο πάνω από το οποίο χάνουμε τον έλεγχο περιορισμού ή αναστροφής των περιβαλλοντικών επιπτώσεων- οι εκπομπές αερίων του θερμοκηπίου θα μπορούν να φθάσουν στο αποκορύφωμά τους, το πολύ, μέσα στα επόμενα δέκα με δεκαπέντε χρόνια. Μακροπρόθεσμα, για να έχουμε μια καλή πιθανότητα ότι δεν θα υπερβούμε τους δύο βαθμούς Κελσίου, οι παγκόσμιες εκπομπές το 2050 θα πρέπει να μειωθούν κατά 50% σε σχέση με το επίπεδο του 1990. Για να γίνει αυτό απαιτείται ριζική αλλαγή στον τρόπο με τον οποίο παράγουμε και χρησιμοποιούμε την ενέργεια. Απαιτείται παγκόσμια μετάβαση σε μια οικονομία χαμηλών εκπομπών διοξειδίου του άνθρακα, απαιτούνται μικρές αλλά σημαντικές αλλαγές σε πολλές πτυχές της καθημερινότητάς μας. Απαιτείται, ούτε λίγο ούτε πολύ, μια πράσινη επανάσταση! Έχει γίνει σαφές από τις εκθέσεις της IPCC ότι ακόμη και με φιλόδοξα μέτρα για τη μείωση των εκπομπών, ορισμένες σοβαρές επιπτώσεις της κλιματικής αλλαγής θα είναι μάλλον αναπόφευκτες. Η Διεθνής Κοινότητα θα πρέπει λοιπόν να είναι έτοιμη να τις αντιμετωπίσει και, γι' αυτό, χρειάζεται υποστήριξη, ιδιαίτερα στις πιο ευάλωτες από τις αναπτυσσόμενες χώρες, οι οποίες και θα αντιμετωπίσουν τα μεγαλύτερα προβλήματα. Όσον αφορά τώρα στο θέμα των διαπραγματεύσεων στον ΟΗΕ. Γνωρίζουμε ότι έχουμε λίγο χρόνο στη διάθεσή μας, δεδομένου ότι ο στόχος και η κορυφαία προτεραιότητα είναι να επιτευχθεί συμφωνία στην Κοπεγχάγη το 2009. Η υπογραφή ουσιαστικής και ολοκληρωμένης συμφωνίας, που να ανταποκρίνεται στους φιλόδοξους στόχους που επιβάλλουν τα επιστημονικά πορίσματα, αποτελεί μεγάλη πρόκληση. Θα χρειαστούν πολλές προσπάθειες για να πείσουμε τους διεθνείς μας εταίρους να υπογράψουν τη φιλόδοξη συμφωνία που έχουμε θέσει σαν στόχο μας. Γι' αυτό θα πρέπει η Ευρωπαϊκή Ένωση να συνεχίσει πιστά, πάνω στη στρατηγική της, η οποία έχει αποδειχθεί πετυχημένη μέχρι σήμερα. Δηλαδή στο εσωτερικό να παράγουμε θετικά αποτελέσματα και στο εξωτερικό να αποδείξουμε στους διεθνείς μας εταίρους ότι η λήψη φιλόδοξων μέτρων δεν είναι αντίθετη στα συμφέροντά τους, ούτε εμποδίζει την οικονομική τους ανάπτυξη. Μια από τις προκλήσεις -προς την κατεύθυνση αυτή- θα είναι να εξασφαλίσουμε τη συμμετοχή των ανεπτυγμένων χωρών στην προσπάθεια μείωσης των εκπομπών σε επίπεδα αντίστοιχα με τον στόχο των δύο βαθμών Κελσίου. Πρόκειται για μείωση των εκπομπών τους κατά 25%-40% μέχρι το 2020 σε σύγκριση με το 1990. Θα ήθελα μάλιστα να είμαι απόλυτα σαφής ως προς το θέμα αυτό. Καλούμε τις Ηνωμένες Πολιτείες να σταθούν στο ύψος των περιστάσεων και από εμπόδιο στην πρόοδο να καταστούν συντελεστής προόδου. Όπως θα αντιληφθήκατε, κατά την πρόσφατη επίσκεψή σας στις Ηνωμένες Πολιτείες, οι συζητήσεις που διεξάγονται εκεί έχουν αρχίσει να κινούνται στη σωστή κατεύθυνση, αλλά είναι προφανές ότι περιμένουμε ακόμη πολλά από την πλευρά τους. Πέρα από τις ανεπτυγμένες χώρες, είναι επίσης απαραίτητο να εργαστούμε για φιλόδοξες δεσμεύσεις μείωσης των εκπομπών και από την πλευρά των υπό ανάπτυξη χωρών, ιδίως των πλέον προηγμένων αναπτυσσόμενων χωρών. Υπάρχουν πολλές δυνατότητες για τη μείωση των εκπομπών, δυνατότητες που συνεπάγονται σημαντικά πρόσθετα οφέλη, τόσο για την ενεργειακή ασφάλεια και την ανθρώπινη υγεία, όσο και για την ανάπτυξη γενικότερα. Τα μέτρα προς αυτή την κατεύθυνση θα πρέπει να προβλέπονται και να υποστηρίζονται στην αναμενόμενη συμφωνία του 2009. Πιστεύω, ότι και εδώ τα πράγματα κινούνται προς τη σωστή κατεύθυνση. Υπάρχει αυξανόμενη συνειδητοποίηση της ανάγκης να ληφθούν μέτρα για την αντιμετώπιση της κλιματικής αλλαγής. Ταυτόχρονα, αρχίζουν να γίνονται αντιληπτά και τα πρόσθετα οφέλη, είτε σε σχέση με την ενεργειακή ασφάλεια, είτε σε σχέση με την ανθρώπινη υγεία, είτε σε σχέση με την οικονομική ανάπτυξη, η οποία όχι μόνο δεν θα τεθεί σε κίνδυνο, αλλά μάλλον θα ευνοηθεί."@ro18 "Vážený pán predseda, vážené dámy a páni, ďakujem že ste nám dnes poskytli príležitosť diskutovať o priebežnej správe Dočasného výboru pre klimatické zmeny, ktorú predstavil pán Florenz. Blahoželám mu k vynikajúcej práci. Nedávna návšteva zástupcov Komisie v Číne potvrdila, že naši kolegovia v Číne si úplne uvedomujú ich narastajúcu povinnosť prijať vnútorné opatrenia. Takéto opatrenia už začali prijímať a plánujú pokračovať vo svojom úsilí. Musíme ich podporiť bilaterálne aj multilaterálne. Budeme mať veľa príležitostí v nasledujúcich mesiacoch a na budúci rok, aby sme presadili svoje posolstvo. Jednou z nich je aj konferencia krajín skupiny G8 a G8+5, na ktorej sa japonské predsedníctvo plánuje zamerať na zmenu klímy. Ďalšie príležitosti sa naskytnú v rámci iniciatívy pod dohľadom OSN pre vedúce svetové hospodárstva a rôznych programov bilaterálnej spolupráce Európskej únie v otázke zmeny klímy. Využijeme všetky tieto príležitosti. Presvedčíme našich partnerov, že musíme prijať okamžité opatrenia a naplánovať rozumné a vykonateľné opatrenia v súvislosti s energetikou a zmenou klímy. Vo svojom úsilí musíme neustále zdôrazňovať vedecké zistenia, ktoré tvoria základy našej činnosti. Musíme neustále upozorňovať na to, aké následky by mala nečinnosť alebo neprimerané opatrenia. Ako vieme, spoločná vízia bude predmetom rokovaní v kontexte plánu z Bali. Je veľmi dôležité, aby sa rokovalo o tejto vízii na základe autoritatívnych vedeckých názorov, ktoré máme k dispozícii. Musíme trvať na tom, aby sa rokovania viedli vo svetle týchto vedeckých zistení. Som presvedčený, že spoločne máte rovnako významnú úlohu ako Komisia, ktorej cieľom je odovzdať toto rozhodujúce posolstvo našim partnerom, občanom a ich parlamentným zástupcom. Táto správa potvrdzuje podporu Európskeho parlamentu ambicióznej politike Spoločenstva v súvislosti s bojom proti zmene klímy. Vážený pán predseda, túto príležitosť by som chcel využiť na to, aby som sa poďakoval všetkým poslancom Európskeho parlamentu za ich vytrvalú podporu a podstatný prínos k propagácii našej klimatickej politiky, za to, že pozdvihujú povedomie verejnosti a informujú poslancov v ďalších krajinách. Vážený pán predseda, zároveň by som chcel zdôrazniť, že aj vy ste zohrávali významnú úlohu v propagácii klimatickej politiky Európskej únie. Som si istý, že tak ako vy, aj poslanci Európskeho parlamentu budú pokračovať v plnení tohto poslania s rovnakým odhodlaním, aby sme za nasledujúce dva krátke roky, ktoré sú pred nami, dospeli k dohode na konci roka 2009 v Kodani. Takto budeme môcť účinne riešiť túto obrovskú hrozbu pre našu planétu. Na jednej strane v EÚ intenzívnejšími diskusiami o balíku opatrení pre klímu a energetiku, na druhej strane v rámci medzinárodných rokovaní, na ktorých musíme zozbierať všetky sily a spolupracovať ako najlepšie vieme. Musíme využiť priamy štart Európskej únie a mať na pamäti konferenciu, ktorá sa uskutoční v decembri 2009 v Kodani. Dve okolnosti nám pomohli dosiahnuť dôležité rozhodnutia v prijaté v Bali: pozícia Európy ako svetového vodcu v boji proti zmene klímy a vedecké zistenia Medzivládneho panelu o zmene klímy (IPCC). Vďaka týmto zisteniam mnoho svetových vodcov uznalo, že skutočne existuje naliehavá potreba konať. Táto séria vedeckých správ umožnila občanom a politickým vodcom vrátane poslancov rôznych krajín lepšie porozumieť rozsahu výzvy a vážnych hrozieb, ktorým budeme musieť čeliť, ak nezastavíme zmenu klímy. Myslím si, že sa takmer všetci zhodneme v tom, že skutočne bola vedecky dokázaná naliehavá potreba okamžite prijať odvážne opatrenia boja proti zmene klímy. Priebežná správa, ktorú máme pred sebou, obsahuje súhrn týchto opatrení. Táto správa jasnejšie ako kedykoľvek predtým vysiela vedecké posolstvo, ktoré v roku 2007 vydal panel IPCC a ďalšie zdroje. Vedecká diskusia o tom, či zmenu klímy spôsobuje ľudská činnosť, trvala desaťročia, najmä pre skeptické postoje, ktoré zabránili prijatiu rozhodných opatrení. Dnes sa táto debata skončila. Neznamená to, že máme odpovede na všetky otázky, ani to, že sme všetko dopodrobna pochopili, ale máme už dostatok informácií, aby sme mohli vyvodiť záver, že je v našom záujme rýchlo prijať ambiciózne opatrenia v súvislosti s bezpečnosťou energie, ale aj v hospodárskych, ekologických a sociálnych súvislostiach. Nielenže si už nemôžeme dovoliť ďalej čakať, ale čo je ešte horšie – čas, ktorý nám zostáva, je obmedzený. Ak chceme obmedziť globálne otepľovanie na 2 °C, čo je hraničná hodnota, po ktorej prekročení strácame schopnosť obmedziť alebo odvrátiť ekologické následky, potom emisie skleníkových plynov dosiahnu vrchol najneskôr do 10 až 15 rokov. Aby sme mali z dlhodobého hľadiska šancu, že neprekročíme hranicu 2 °C, globálne emisie sa v porovnaní s úrovňou v roku 1990 musia do roku 2050 znížiť o 50 %. Dosiahneme to len vtedy, ak radikálne zmeníme spôsob výroby a využívania energie. Musí nastať celosvetový prechod na hospodárstvo s malými emisiami CO a zároveň malé, no dôležité zmeny v mnohých oblastiach nášho každodenného života. Potrebujeme doslova zelenú revolúciu. Správy panela IPCC jednoznačne ukázali, že aj pri ambicióznych opatreniach na zníženie emisií už pravdepodobne nedokážeme odvrátiť niektoré vážne následky zmeny klímy. Medzinárodné spoločenstvo musí byť preto na ne pripravené. Z tohto dôvodu bude potrebná podpora najmä pre najzraniteľnejšie rozvojové krajiny, ktoré budú čeliť najvážnejším problémom. Teraz sa chcem venovať rokovaniam OSN. Máme málo času k dispozícii, pretože našou hlavnou prioritou je dosiahnutie dohody v Kodani v roku 2009. Je to veľká výzva – dosiahnuť podpísanie základnej komplexnej dohody, ktorá splní ambiciózne ciele stanovené podľa vedeckých zistení. Naším cieľom je presvedčiť medzinárodných partnerov, aby podpísali túto ambicióznu dohodu a bude si to vyžadovať obrovské úsilie. Preto musí Európska únia zostať verná svojej doteraz úspešnej stratégii. Znamená to, že musíme dosiahnuť pozitívne výsledky doma a tak ukázať svojim partnerom v zahraničí, že prijímanie ambicióznych opatrení nie je proti ich záujmom, ani nie je zamerané na obmedzenie ich hospodárskeho rozvoja. Jednou z výziev bude zabezpečiť účasť rozvinutých krajín na úsilí znížiť emisie na úroveň, ktorá zodpovedá cieľu 2 °C. Znamená to zníženie ich emisií z úrovne v roku 1990 o 25 až 40 % do roku 2020. Nechcem chodiť okolo horúcej kaše. Preto vyzývame Spojené štáty americké, aby sa zhostili svojej úlohy a začali riešiť túto výzvu. Namiesto toho, aby bránili napredovaniu, musia ho podporovať. Ako sme si po nedávnej návšteve v USA uvedomili, prebiehajúce diskusie sa začali hýbať správnym smerom, no očividne od nich očakávame omnoho viac. Tak ako pracujeme s rozvinutými krajinami, musíme pracovať aj na tom, aby sme dosiahli ambiciózne záväzky v súvislosti so znížením emisií rozvojových krajín, najmä tých, ktoré sú viac rozvinuté. Existuje viacero možností ako emisie znížiť a všetky predstavujú významné pridané výhody pre bezpečnosť energie, ľudské zdravie a rozvoj vo všeobecnosti. V budúcej dohode v roku 2009 musíme prijať a podporiť opatrenia v tomto smere. Verím, že aj v tejto súvislosti sa veci hýbu správnym smerom. Sledujeme čoraz väčšie povedomie v súvislosti s potrebou prijímať kroky v boji proti zmene klímy. Zároveň sú čoraz viac zrejmé aj ďalšie výhody, či už v súvislosti so zabezpečením energie, ľudským zdravím alebo hospodárskym rozvojom, ktoré sa podarí nielen zabezpečiť, ale aj zlepšiť."@sk19 "Gospod predsednik, gospe in gospodje, zahvaljujem se vam za današnjo priložnost za razpravo o vmesnem poročilu začasnega odbora za podnebne spremembe, ki ga je predstavil gospod Florenz. Čestitam mu za odlično opravljeno delo. Nedavni obisk predstavnikov Komisije na Kitajskem je potrdil, da se naši kitajski kolegi v celoti zavedajo svoje nujne dolžnosti glede izvajanja notranjih ukrepov. Začeli so jih že izvajati, pri čemer si nameravajo še naprej prizadevati za to. Podpirati jih moramo dvostransko in večstransko. V prihajajočih mesecih in naslednjem letu bomo imeli veliko priložnosti, da razširimo svoje sporočilo. Potekali bosta na primer konferenci G8 in G8 + 5, na katerih se bo japonsko predsedstvo osredotočilo na podnebne spremembe. Dodatne priložnosti bodo ponudili pobuda v okviru ZN za vodilna svetovna gospodarstva in različni dvostranski programi sodelovanja EU v zvezi s podnebnimi spremembami. Izkoristili bomo vse te priložnosti. Partnerje bomo prepričali, da je treba nujno ukrepati ter da moramo določiti preudarne in uspešne politike v zvezi z energijo in podnebnimi spremembami. Prizadevati si moramo sistematično poudarjati znanstvene ugotovitve, ki podpirajo naša dejanja; še naprej se moramo sklicevati na posledice neukrepanja ali nezadostnih ukrepov. Kot vemo, je skupna vizija, da to postane predmet pogajanj v okviru časovnega načrta z Balija. Zelo pomembno je, da se o tej viziji dogovorimo na podlagi veljavnih znanstvenih mnenj, ki so nam na voljo. Vztrajati moramo, da pogajanja potekajo ob upoštevanju znanstvenih ugotovitev. Prepričan sem, da imate skupaj ravno tako pomembno vlogo kot Komisija pri predstavljanju tega ključnega sporočila našim partnerjem, državljanom in njihovim parlamentarnim predstavnikom. Poročilo potrjuje podporo Evropskega parlamenta ambiciozni politiki Skupnosti v zvezi z bojem proti podnebnim spremembam. Gospod predsednik, to priložnost izkoriščam za zahvalo vsem poslancem Evropskega parlamenta za njihovo stalno podporo in pomemben prispevek k spodbujanju naše podnebne politike, ozaveščanju javnosti ter obveščanju poslancev iz drugih držav. Gospod predsednik, rad bi izpostavil tudi pomembno vlogo, ki ste jo imeli pri spodbujanju politike EU o podnebnih spremembah. Prepričan sem, da boste vi in poslanci Evropskega parlamenta nadaljevali z enako predanostjo, da bomo lahko v dveh kratkih letih, ki sta pred nami, dosegli sporazum do konca leta 2009 v Københavnu. Tako se bomo sposobni učinkovito spopasti s to veliko grožnjo planetu. V EU, v kateri se razprave o podnebnem in energetskem paketu sprememb vse bolj krepijo, ter tudi v mednarodnih pogajanjih moramo zbrati vsa sredstva in sodelovati po najboljših močeh. Izkoristiti moramo prednost EU ob upoštevanju konference v Københavnu decembra 2009. Dva dejavnika sta nam pomagala doseči pomembne odločitve, sprejete na Baliju: položaj Evrope kot vodilne na svetu v boju proti podnebnim spremembam in znanstvene ugotovitve medvladnega foruma o podnebnih spremembah. Po zaslugi teh ugotovitev je veliko svetovnih voditeljev spoznalo, da je zares treba nujno ukrepati. Ta sklop znanstvenih poročil je državljanom in političnim voditeljem, vključno s poslanci v različnih državah, omogočil boljše razumevanje obsega izziva in resnih nevarnosti, ki nas čakajo, če ne bomo posredovali in ustavili podnebnih sprememb. Mislim, da se skoraj vsi strinjamo, da je resnično znanstveno dokazano, da so v boju proti podnebnim spremembam potrebni nujni in drzni ukrepi. Ti ukrepi so povzeti v vmesnem poročilu, ki je pred nami. To poročilo jasneje kot kadar koli prej poudarja znanstveno sporočilo medvladnega foruma o podnebnih spremembah in ostalih virov v letu 2007. Znanstvena razprava o tem, ali je podnebne spremembe povzročila človeška dejavnost, je trajala desetletja zaradi skepticizma, ki je preprečeval sprejetje odločnih ukrepov. Zdaj je razprave konec. To ne pomeni, da imamo odgovore na vsa vprašanja ali da smo razumeli vsako podrobnost; a zdaj vemo dovolj za ugotovitev, da je hitro sprejetje ambicioznih ukrepov v našem interesu, kar zadeva energetsko varnost ter gospodarske, okoljske in socialne dejavnike. Poleg tega, da si ne moremo privoščiti čakanja, je čas, ki ga imamo na voljo, povrhu vsega zelo omejen. Če hočemo omejiti globalno segrevanje na 2 °C, kar predstavlja mejo, nad katero izgubimo sposobnost omejitve ali spremembe vplivov segrevanja na okolje, morajo emisije toplogrednih plinov doseči najvišjo vrednost najpozneje v naslednjih 10 do 15 letih. Da bi dolgoročno imeli veliko možnosti, da ne bi presegli 2 °C, je treba globalne emisije do leta 2050 zmanjšati na 50 % ravni iz leta 1990. Za dosego tega cilja je treba temeljito spremeniti način, na katerega pridobivamo in uporabljamo energijo. Potrebni so svetoven prehod na gospodarstvo z nizkimi emisijami CO ter majhne, a pomembne spremembe na veliko področjih našega vsakdanjega življenja. Resnično potrebujemo zeleno revolucijo. Poročila medvladnega foruma o podnebnih spremembah so jasno pokazala, da se celo z ambicioznimi ukrepi za zmanjšanje emisij najbrž ne moremo izogniti nekaterim resnim posledicam podnebnih sprememb. Mednarodna skupnost mora biti zato pripravljena na soočenje z njimi. Zaradi tega razloga bo treba podpirati zlasti najranljivejše države v razvoju, ki bodo imele največje težave. Zdaj bom spregovoril o pogajanjih ZN. Vemo, da imamo na voljo le malo časa, saj je naša prevladujoča prednostna naloga doseči sporazum v Københavnu leta 2009. Podpis tehtnega in obsežnega sporazuma, ki izpolnjuje ambiciozne cilje, določene na podlagi znanstvenih ugotovitev, je znaten izziv. Naš cilj je prepričati mednarodne partnerje, da podpišejo ambiciozni sporazum, za kar si bo treba zelo prizadevati. EU mora zato ostati zvesta svoji do zdaj uspešni strategiji. To pomeni, da moramo doseči pozitivne rezultate doma in mednarodnim partnerjem iz tujine pokazati, da sprejetje ambicioznih ukrepov ni v nasprotju z njihovimi interesi, prav tako pa ne ovira njihovega gospodarskega razvoja. Eden od izzivov pred nami bo zagotovitev sodelovanja razvitih držav s ciljem, da bi zmanjšali emisije na raven, ki ustreza cilju 2 °C. To pomeni zmanjšanje njihovih emisij za 25–40 % do leta 2020 v primerjavi z letom 1990. Ne bom ovinkaril. Pozivamo Združene države, naj obvladajo ta izziv; namesto da napredek ovirajo, naj ga spodbujajo. Kot ste spoznali med nedavnim obiskom Združenih držav, so se razprave, ki zdaj potekajo tam, začele premikati v pravo smer, a seveda od njih pričakujemo še veliko več. Poleg dela z razvitimi državami moramo poskušati izpolniti ambiciozne zaveze v zvezi z zmanjšanjem emisij držav v razvoju, zlasti tistih naprednejših. Obstaja veliko možnosti za zmanjšanje emisij; te vsebujejo znatne dodatne ugodnosti za energetsko varnost, zdravje ljudi in splošen razvoj. Zagotoviti je treba tako usmerjene ukrepe in jih podpreti v prihajajočem sporazumu leta 2009. Tudi tu menim, da se stvari premikajo v pravo smer. Vse bolj se zavedamo potrebe po ukrepanju v boju proti podnebnim spremembam. Hkrati postajajo očitne tudi dodatne ugodnosti, naj bo v zvezi z zagotavljanjem energije, zdravjem ljudi ali gospodarskim razvojem, ki ne bodo le zavarovani, ampak bodo s tem tudi pridobili."@sl20 "Herr talman, mina damer och herrar! Tack för att ni i dag har gett oss möjlighet att diskutera interimsbetänkandet från det tillfälliga utskottet för klimatförändringar, som lagts fram av Karl-Heinz Florenz. Jag gratulerar honom till hans utmärkta arbete. Besöket nyligen av kommissionens företrädare i Kina bekräftade att vår kinesiska motpart är mycket medveten om sin skyldighet att skyndsamt vidta interna åtgärder. De har redan börja vidta dem och ämnar fortsätta med sitt arbete. Vi måste stödja dem bilateralt och multilateralt. Vi kommer att ha många möjligheter under de kommande månaderna och under nästa år att framföra vårt budskap. Exempelvis kommer G8-konferensen och G8+5 att äga rum, där det japanska ordförandeskapet koncentrerar sig på klimatförändringen. Ytterligare möjligheter kommer att ges genom FN:s initiativ för världens ledande länder och EU:s olika bilaterala samarbetsprogram om klimatförändring. Vi ska utnyttja alla dessa tillfällen. Vi ska övertyga våra partner om att skyndsamma åtgärder måste vidtas och att en sund och livskraftig politik måste utstakas för energifrågorna och klimatförändringen. I våra ansatser måste vi systematiskt betona de vetenskapliga resultat som underbygger våra åtgärder. Vi måste ständigt påminna om konsekvenserna av passivitet eller olämpliga åtgärder. Som ni vet pågår förhandlingar om en gemensam vision inom ramen för Baliplanen. Det är mycket viktigt att förhandlingarna om den visionen grundas på de vederhäftiga vetenskapliga ståndpunkter som nu står till vårt förfogande. Vi måste insistera på att förhandlingarna genomförs i enlighet med vetenskapliga fakta. Jag är övertygad om att ni tillsammans har en lika viktig roll att spela som kommissionen när det gäller att förmedla detta viktiga budskap till alla våra partner, till medborgarna i våra länder och till deras valda parlamentsledamöter. I betänkandet bekräftas Europaparlamentets stöd för en ambitiös EU-politik för att bekämpa klimatförändringen. Herr talman! Låt mig ta tillfället i akt att tacka alla parlamentsledamöter för deras ständiga stöd och viktiga bidrag till att främja vår klimatpolitik, öka allmänhetens kunskap och informera parlamentsledamöter från andra länder. Herr talman! Jag vill också framhålla den viktiga roll som ni har spelat när det gäller att främja EU:s klimatförändringspolitik. Jag litar på att ert och parlamentsledamöternas engagemang kommer att fortsätta, så att vi inom de två korta år som ligger framför oss kan uppnå ett avtal i Köpenhamn i slutet av 2009. Det kommer att göra det möjligt för oss att effektivt angripa det stora hotet mot planeten. Både inom EU, där diskussionerna om paketet med klimat- och energiåtgärder intensifieras, och i internationella förhandlingar måste vi uppbringa alla våra resurser och samarbeta så mycket vi kan. Vi måste utnyttja EU:s försprång, med tanke på Köpenhamnskonferensen i december 2009. Två faktorer hjälpte oss att uppnå viktiga beslut på Bali: Europas ställning som världsledare när det gäller att bekämpa klimatförändringen och de vetenskapliga rönen från FN:s klimatpanel IPCC. Tack vare dessa rön har många av världens ledare accepterat att det verkligen finns ett överhängande behov av att vidta åtgärder. Dessa vetenskapliga rapporter har nu gjort det möjligt för medborgare och politiker, inbegripet ledamöter i olika länder, att bättre förstå omfattningen av hotet och de allvarliga faror som vi står inför om vi inte ingriper för att stoppa klimatförändringen. Jag tror att vi nästan alla är överens om att det verkligen är vetenskapligt bevisat att omedelbara och handlingskraftiga åtgärder krävs. Dessa åtgärder sammanfattas i det interimsbetänkande som vi har framför oss. I betänkandet framförs det vetenskapliga budskapet från IPCC och andra källor 2007 klarare än någonsin tidigare. Den vetenskapliga diskussionen om huruvida klimatförändringen orsakas av mänsklig verksamhet har pågått i decennier på grund av skepticism, vilket har lagt hinder i vägen för beslutsamma åtgärder. Nu är den diskussionen över. Detta innebär inte att alla frågor har besvarats eller att vi har förstått varje detalj, men nu vet vi tillräckligt för att dra slutsatsen att vi snabbt måste besluta om ambitiösa åtgärder i vårt eget intresse när det gäller energiförsörjning och ekonomiska, miljömässiga och sociala villkor. Vi kan helt enkelt inte unna oss lyxen att vänta längre, och tyvärr har vi mycket kort tid på oss. Om vi ska begränsa den globala uppvärmningen till 2 °C, den tröskel där vi förlorar möjligheten att begränsa eller vända miljökonsekvenserna, måste utsläppen av växthusgaser nå sitt maximum senast inom de närmaste 10 till 15 åren. För att på lång sikt ha goda möjligheter att inte överskrida 2 °C måste de globala utsläppen 2050 ha minskats med 50 procent av 1990 års nivåer. För att uppnå detta krävs en radikal förändring i hur vi producerar och använder energi. Det måste ske en världsomfattande övergång till ett samhälle med låga koldioxidutsläpp och små men viktiga förändringar krävs i många aspekter av vårt dagliga liv. Det som vi behöver är inget mindre än en grön revolution. IPCC-rapporterna har gjort det klarare än någonsin att även med ambitiösa åtgärder att minska utsläppen är en del mycket allvarliga effekter av klimatförändringen troligen oundvikliga. Det internationella samfundet måste därför göra sig redo att hantera dem. Därför behövs det stöd, särskilt till de mest sårbara utvecklingsländerna som kommer att drabbas av de svåraste problemen. Nu går jag över till FN-förhandlingarna. Vi vet att vi har kort tid på oss, eftersom vår främsta prioritering är att uppnå ett avtal i Köpenhamn 2009. Det är en stor utmaning att ingå ett gediget och omfattande avtal som uppfyller de ambitiösa mål som motiveras av vetenskapliga fakta. Det är vårt mål att övertyga våra internationella partner om att underteckna det ambitiösa avtalet, och det kommer att kräva en enorm insats. EU måste därför förbli trogen sin hitintills framgångsrika strategi. Detta innebär att vi måste uppnå positiva resultat hemma och visa våra internationella partner utomlands att det inte strider mot deras intressen att genomföra ambitiösa åtgärder och att det inte heller lägger hinder i vägen för deras ekonomiska utveckling. Ett av våra mål här kommer att vara att få de industrialiserade länderna att medverka i en insats för att minska nivåerna till motsvarande 2 °C-målet. Detta innebär att deras utsläpp fram till 2020 måste minska med 25–40 procent av 1990 års nivå. Låt mig tala klarspråk. Vi uppmanar Förenta staternas företrädare att stå upp inför hotet: i stället för att lägga hinder i vägen för framsteg måste de främja dem. Som ni vet från ert senaste besök i Förenta staterna har diskussionerna där börjat gå i rätt riktning, men givetvis väntar vi oss fortfarande mycket mer från dem. Förutom att arbeta med utvecklingsländerna måste vi också arbeta för att uppnå ambitiösa åtaganden om utsläppsbegränsningar från utvecklingsländerna, särskilt de mest utvecklade av dem. Det finns många möjligheter att minska utsläppen. De medför betydande ytterligare fördelar i fråga om energiförsörjning, folkhälsa och allmän utveckling. Åtgärder i denna riktning måste föreskrivas och underbyggas i det kommande avtalet 2009. Även här anser jag att saker går i rätt riktning. Det finns en ökad kunskap om behovet av att vidta steg för att minska klimatförändringen. Samtidigt uppenbarar sig ytterligare fördelar, oavsett om det gäller att skydda energiförsörjningen, folkhälsan eller den ekonomiska utvecklingen, som inte bara kommer att skyddas utan troligen även kommer att dra fördel."@sv22
lpv:unclassifiedMetadata	"(IPCC)"13 "2"20,1,19,11,2,3,13,9,4,17,12 "IPCC"13 "leader"12 "partner"12 "Μέλος της Επιτροπής"18,15 "Μέλος της Επιτροπής. −"10 "Σταύρος Δήμας,"18,15,10

Named graphs describing this resource:

The resource appears as object in 2 triples

Context graph