Local view for "http://purl.org/linkedpolitics/eu/plenary/2008-05-07-Speech-3-027"
| Predicate | Value (sorted: default) |
|---|---|
| rdf:type | |
| dcterms:Date | |
| dcterms:Is Part Of | |
| dcterms:Language | |
| lpv:document identification number |
"en.20080507.11.3-027"6
|
| lpv:hasSubsequent | |
| lpv:speaker | |
| lpv:spoken text | |
| lpv:spokenAs | |
| lpv:translated text |
"Paní předsedající, dámy a pánové, doufám, že nepřekročím čas, jenž je mi přidělen, více než pan Klinz.
Chtěl bych znovu hovořit o velkém úspěchu eura, a to jak coby instituce, tak coby nástroje ke stabilizaci inflace. Nicméně bych chtěl vám, pan komisaři, i Komise poděkovat, že jste konečně odkryli tabu. Po deseti letech je nejvyšší čas, abychom se začali zabývat aspekty, které dosud nefungují.
Aspektem, jenž, jak jste řekl, nefunguje, je fakt, že se růst, který euro slibovalo, nezhmotnil. A co je horší, členské státy Evropské unie, které v eurozóně nejsou, byly svědky rychlejšího hospodářského růstu než státy v eurozóně. Je zjevné, že způsob, jakým bylo euro vytvořeno Maastrichtskou smlouvou, je skutečně problematický a je třeba jej řešit.
Podle mého názoru existují tři body. První, který jste vyzdvihl, spočívá v nutnosti reformovat řízení eura a koordinovat rozpočtovou a měnovou politiku. Je zřejmé – a v tomto bodě se s paní Berèsovou rozcházíme – že nemůžeme požadovat, aby byly tyto dvě politiky více koordinovány, a zároveň tvrdit, že Evropská centrální banka musí zůstat zcela nezávislá. To by mohlo vést k tomu, že se samotná rozpočtová politika, a to znamená Rada ve složení pro hospodářské a finanční věci, stane nezávislou institucí, která již není demokraticky odpovědná. To by bylo zcela nepřípustné. Proto je třeba, abychom definovali pojem „nezávislost“. Nezávislost na čem? Na soukromých zájmech, to ano; na národních zájmech, ano; ale nikoli na rozpočtové a obecné hospodářské politice EU.
Druhý problém spočívá v tom, že Maastrichtská smlouva uložila Radě odpovědnost za politiku směnných kurzů, ačkoli hlavní zbraní této politiky je úroková sazba a ta je kontrolována Evropskou centrální bankou. Z toho důvodu je nutné zcela jednoznačně prohlásit, že jde-li o směnné kurzy, musí Evropská centrální banka podřídit své úrokové sazby politice směnných kurzů definované Radou.
Třetím bodem je, že jsme se z krize hypoték subprime (tj. hypoték s vysokým rizikem) poučili, že je třeba rozlišovat různé typy půjček. To však Maastrichtská smlouva neobsahovala. Jsem přesvědčen, že je třeba dát jasně najevo, že půjčky nutné k udržitelnému rozvoji a ke skutečnému boji proti změně klimatu musejí být poskytovány s velice nízkými úrokovými sazbami."@cs1
"Fru formand! Mine damer og herrer! Jeg håber ikke, at jeg overskrider min taletid mere, end hr. Klinz overskred sin.
Nu vil jeg ikke tale om euroens store succes endnu en gang både som en institution og som et instrument for stabilisering af inflation. Men jeg vil gerne takke kommissæren og Kommissionen for endelig at have fjernet et tabu. Efter 10 år er det på høje tid, at vi kigger på de aspekter, der ikke har fungeret.
Som De også sagde, så har det, der ikke har fungeret, været det, at den vækst, euroen lovede, er udeblevet. Det, der er værre, er, at de medlemslande i EU, der ikke er med i euroområdet, har haft en større vækst end landene i euroområdet. Der er derfor et reelt problem, når man ser på den måde, hvorpå euroen blev konstrueret i Maastrichtaftalen, og vi bliver nødt til at kigge på dette.
Der er tre punkter, så vidt jeg kan se. Det første punkt, De understregede, er behovet for at reformere styringen af euroen med en koordinering mellem budgetpolitikken og pengepolitikken. Det er klart - og jeg er uenig med fr. Berès om dette - at vi ikke kan bede om større koordinering mellem disse to og samtidig sige, at Den Europæiske Centralbank skal forblive fuldstændig uafhængig. Dette kunne subsidiært betyde, at budgetpolitikken - og det betyder Økofin-Rådet - selv skulle blive en uafhængig institution, som ikke længere er demokratisk tilregnelig. Det ville være fuldstændigt uacceptabelt. Vi må derfor definere ordet "uafhængig". Uafhængig af hvad? Af private interesser, ja; af nationale interesser, ja, men ikke af den budgetmæssige og generelle økonomiske politik i EU.
Det andet problem er, at Maastricht gav Rådet ansvaret for valutakurspolitikken, selv om våbnet i valutakurspolitikken er rentesatsen, og rentesatsen kontrolleres af Den Europæiske Centralbank. Det må derfor siges ganske klart, at når det drejer sig om valutakurser, så må Den Europæiske Centralbank underordne sin rentesats i forhold til valutakurspolitikken, der er defineret af Rådet.
Det tredje punkt er, at vi på grund af subprimekrisen har lært, at det er nødvendigt at skelne mellem forskellige låntyper. Det stod der dog ikke i Maastrichttraktaten. Jeg mener, at det må siges ganske klart, at lån til bæredygtig udvikling og til konkrete handlinger til bekæmpelse af klimaforandringer skal gives med meget lave rentesatser."@da2
".
Frau Präsidentin, meine Damen und Herren! Ich hoffe, dass ich meine Zeit nicht mehr überziehe, als es Herr Klinz getan hat.
Ich will hier nicht erneut auf den außerordentlich großen Erfolg eingehen, den der Euro als Währungsträger und als Instrument zur Stabilisierung der Inflation darstellte. Aber ich möchte Ihnen, Herr Kommissar, und auch der Kommission dafür danken, dass Sie endlich ein Tabu gebrochen haben. Nach zehn Jahren ist es an der Zeit, darüber nachzudenken, was nicht funktioniert hat.
Was nicht funktioniert hat, ist, wie Sie selbst sagten, dass das Wachstum, das mit dem Euro erzielt werden sollte, nicht eingetreten ist. Schlimmer noch, die Mitgliedsländer der Europäischen Union, die dem Euro-Währungsgebiet nicht angehören, haben ein höheres Wachstum erzielt als diejenigen, die ihm angehören. Es besteht also ein echtes Problem hinsichtlich der Art und Weise, wie der Euro mit dem Maastricht-Vertrag gestaltet wurde, und hier müssen wir ansetzen.
Meiner Ansicht nach gibt es drei Aspekte. Der erste, auf den Sie bereits verwiesen haben, besteht in der Notwendigkeit, die Governance des Euro zu reformieren und dabei die Haushalts- und die Geldpolitik zu koordinieren. Natürlich – und in diesem Punkt bin ich mit Frau Berès nicht einverstanden – kann man nicht zugleich verlangen, dass diese beiden Bereiche besser koordiniert werden und dass gleichzeitig die Zentralbank völlig unabhängig bleibt. Denn das könnte bedeuten, dass die Haushaltspolitik, d. h. der ECOFIN-Rat, selbst zu einer unabhängigen Einrichtung wird, die dann nicht mehr demokratisch rechenschaftspflichtig wäre. Das wäre völlig inakzeptabel. Deshalb muss der Begriff „unabhängig“ definiert werden. Inwiefern unabhängig? In Bezug auf private Interessen, ja, in Bezug auf nationale Interessen, ja, aber nicht in Bezug auf die Haushaltspolitik und die allgemeine Wirtschaftspolitik der EU.
Das zweite Problem besteht darin, dass Maastricht dem Rat die Verantwortung für die Wechselkurspolitik zugewiesen hat, die Waffe der Wechselkurspolitik indessen ist der Zinssatz, und der Zinssatz wiederum obliegt der Europäischen Zentralbank. Deshalb muss eindeutig gesagt werden, dass die Europäische Zentralbank ihren Zinssatz der vom Rat festgelegten Wechselkurspolitik unterordnen muss.
Dritter Aspekt: Angesichts der Subprime-Krise haben wir gelernt, dass zwischen mehreren Kredittypen zu unterscheiden ist. Davon war jedoch im Maastricht-Vertrag nicht die Rede. Meines Erachtens muss klar zum Ausdruck gebracht werden, dass die für die nachhaltige Entwicklung und echte Aktionen zur Bekämpfung des Klimawandels erforderlichen Mittel über Kredite mit äußerst geringen Zinsen aufgebracht werden müssen."@de9
".
Κυρία Πρόεδρε, κυρίες και κύριοι, ελπίζω ότι δεν θα υπερβώ τον χρόνο μου περισσότερο από ό,τι ο κ. Klinz.
Δεν θα μιλήσω και πάλι για την τεράστια επιτυχία του ευρώ, τόσο ως θεσμού όσο και ως μέσου σταθεροποίησης του πληθωρισμού. Εντούτοις, θέλω να σας ευχαριστήσω, κύριε Επίτροπε, καθώς και την Επιτροπή, διότι επιτέλους αίρετε ένα ταμπού. Μετά από δέκα χρόνια, είναι καιρός να εξετάσουμε τις πτυχές οι οποίες δεν λειτούργησαν αποτελεσματικά.
Το στοιχείο που δεν λειτούργησε, όπως κι εσείς παραδεχτήκατε, είναι το γεγονός ότι η μεγέθυνση την οποία είχε υποσχεθεί το ευρώ δεν έχει υλοποιηθεί. Ακόμη χειρότερα, τα κράτη μέλη της Ευρωπαϊκής Ένωσης που δεν ανήκουν στη ζώνη του ευρώ πέτυχαν υψηλότερο ρυθμό ανάπτυξης από τα μέλη της ευρωζώνης. Ανακύπτει, συνεπώς, ένα πραγματικό πρόβλημα όσον αφορά τον τρόπο με τον οποίο οργανώθηκε το ευρώ βάσει της συμφωνίας του Μάαστριχτ, και πρέπει να το αντιμετωπίσουμε.
Κατά τη γνώμη μου, υπάρχουν τρία ζητήματα που πρέπει να αντιμετωπιστούν. Το πρώτο, το οποίο υπογραμμίσατε, είναι η ανάγκη μεταρρύθμισης της διακυβέρνησης του ευρώ, με συντονισμό μεταξύ της δημοσιονομικής και της νομισματικής πολιτικής. Είναι σαφές –και επ’ αυτού διαφωνώ με την κ. Berès– ότι δεν μπορούμε να ζητούμε τον μεγαλύτερο συντονισμό μεταξύ των δύο αυτών πολιτικών και ταυτόχρονα να δηλώνουμε ότι η Ευρωπαϊκή Κεντρική Τράπεζα πρέπει να παραμείνει απολύτως ανεξάρτητη. Διαφορετικά, αυτό θα μπορούσε να σημαίνει ότι και η δημοσιονομική πολιτική –με άλλα λόγια το Συμβούλιο ECOFIN– πρέπει επίσης να καταστεί ανεξάρτητο όργανο το οποίο θα πάψει να υπόκειται σε δημοκρατικό έλεγχο. Κάτι τέτοιο θα ήταν εντελώς απαράδεκτο. Πρέπει λοιπόν να ορίσουμε τη λέξη «ανεξάρτητο». Ανεξάρτητο από τι; Από ιδιωτικά συμφέροντα, ναι· από εθνικά συμφέροντα, ναι· όχι όμως από τη δημοσιονομική και τη γενική οικονομική πολιτική της ΕΕ.
Το δεύτερο πρόβλημα είναι το γεγονός ότι το Μάαστριχτ μετέφερε στο Συμβούλιο την ευθύνη για τη συναλλαγματική πολιτική, παρότι το όπλο της συναλλαγματικής πολιτικής είναι το επιτόκιο, και το επιτόκιο ελέγχεται από την Ευρωπαϊκή Κεντρική Τράπεζα. Πρέπει, συνεπώς, να δηλωθεί με μεγάλη σαφήνεια ότι, ως προς το θέμα των επιτοκίων, η Ευρωπαϊκή Κεντρική Τράπεζα πρέπει να προσαρμόζει το επιτόκιό της στη συναλλαγματική πολιτική που καθορίζει το Συμβούλιο.
Το τρίτο ζήτημα είναι ότι από την κρίση των δανείων υψηλού κινδύνου διδαχτήκαμε ότι είναι αναγκαίο να διακρίνουμε μεταξύ διαφόρων τύπων δανείων. Ωστόσο, αυτό δεν περιλαμβανόταν στη Συνθήκη του Μάαστριχτ. Φρονώ ότι πρέπει να δηλωθεί με μεγάλη σαφήνεια ότι τα δάνεια που απαιτούνται για τη βιώσιμη ανάπτυξη και την ανάληψη ουσιαστικής δράσης για την καταπολέμηση της αλλαγής του κλίματος πρέπει να παρέχονται με πολύ χαμηλά επιτόκια."@el10
".
Madam President, ladies and gentlemen, I hope not to overrun my time any more than Mr Klinz overran his.
I am not going to talk again about the great success of the euro, both as an institution and as an instrument for stabilising inflation. However, I would like to thank you, Commissioner, and also thank the Commission, for finally having lifted a taboo. After ten years, it is high time that we looked at the aspects that have not worked.
What has not worked, as you have said, is that the growth promised by the euro has not materialised. Worse still, the European Union Member States not in the euro zone have experienced higher growth than those in it. There is therefore a genuine problem with the way in which the euro was constructed with the Maastricht agreement, and we need to address this.
There are three points as far as I can see. The first, which you highlighted, is the need to reform the governance of the euro, with coordination between budgetary policy and monetary policy. It is clear – and I differ from Mrs Berès on this point – that we cannot simultaneously ask for greater coordination between the two and say that the European Central Bank must remain totally independent. Alternatively, this could mean that budgetary policy in turn – and that means the Ecofin Council – should itself become an independent institution that is no longer democratically accountable. That would be completely unacceptable. We therefore need to define the word ‘independent’. Independent from what? From private interests, yes; from national interests, yes; but not from the EU’s budgetary and general economic policy.
The second problem is that Maastricht gave the Council responsibility for exchange rate policy, although the weapon of exchange rate policy is the interest rate, and the interest rate is controlled by the European Central Bank. It therefore needs to be very clearly stated that, when it comes to exchange rates, the European Central Bank must subordinate its interest rate to the exchange rate policy defined by the Council.
The third point is that on the basis of the subprime crisis, we have learned that it is necessary to distinguish between several types of loan. However, this was not in the Treaty of Maastricht. I believe it needs to be very clearly stated that the loans required for sustainable development and for real action to combat climate change must be issued at very low interest rates."@en4
".
Señora Presidenta, Señorías, espero no superar el tiempo que me corresponde más de lo que el señor Klinz ha superado el suyo.
No voy a referirme al gran éxito del euro, como institución y como instrumento para estabilizar la inflación. Sin embargo, desearía darle las gracias, Comisario, a usted y a la Comisión, por haber acabado con un tabú. Después de diez años, ya es hora de que analicemos los aspectos que no han funcionado.
Lo que no ha funcionado, como ha dicho, es que el crecimiento prometido por el euro no se ha materializado. Peor aún, los Estados miembros de la Unión Europea que no forman parte de la zona del euro han experimentado un crecimiento mayor que los que pertenecen a la misma. Existe un verdadero problema con la construcción del euro, con arreglo al acuerdo de Maastricht, y hemos de abordarlo.
Identifico tres puntos. El primero, que usted ha destacado, es la necesidad de reformar la gobernanza del euro, a través de la coordinación entre las políticas presupuestaria y monetaria. Está claro —y en este punto difiero de la señora Berès— que no podemos solicitar una mayor coordinación entre ambas políticas y, simultáneamente, afirmar que el Banco Central Europeo debe conservar su absoluta independencia. Dicho de otro modo, ello podría significar que la política presupuestaria, a su vez —es decir, el Consejo Ecofin—, debería convertirse en una institución independiente exenta de responsabilidad democrática, lo que se antoja completamente inaceptable. Así pues, es preciso definir el término «independiente» ¿Independiente de qué? De intereses privados, sí; de intereses nacionales, sí; pero no de la política presupuestaria y económica general de la Unión.
El segundo problema consiste en que Maastricht otorgó al Consejo la responsabilidad en materia de política de cambio, mientras que el arma de la política cambiaria es el tipo de interés, y éste lo controla el Banco Central Europeo. Por consiguiente, hay que dejar muy claro que, en lo que se refiere a los tipos de cambio, el Banco Central Europeo debe subordinar sus tipos de interés a la política de tipos de cambio que defina el Consejo.
El tercer punto se refiere a la crisis de las
Hemos aprendido que es necesario distinguir entre diversos tipos de crédito. Sin embargo, ello no constaba en el Tratado de Maastricht. Creo que se ha de afirmar muy claramente que los créditos necesarios para el desarrollo sostenible y para emprender acciones reales encaminadas a combatir el cambio climático deben llevar aparejados unos tipos de interés muy bajos."@es21
".
Proua juhataja, daamid ja härrad, ma loodan ettenähtud aega mitte rohkem ületada, kui härra Klinz ületas temale ettenähtud aega.
Ma ei hakka uuesti rääkima euro kui institutsiooni ja inflatsiooni stabiliseerimise vahendi suurest edust. Siiski sooviksin ma teid, volinik, ning samuti komisjoni tänada tabu eemaldamise eest. Kümme aastat hiljem on parim aeg uurida aspekte, mis ei ole töötanud.
Mis ei ole töötanud, nagu te mainisite, on see, et euro poolt lubatud kasv ei ole reaalsuseks saanud. Veelgi halvem on see, et eurotsoonist väljapoole jäävad Euroopa Liidu liikmesriigid on kogenud suuremat kasvu kui need, kes selle sees on. Seega eksisteerib tõeline probleem viisis, kuidas euro Maastrichti lepinguga loodi ning me peame sellega tegelema.
Ma näen siin kolme punkti. Esimene, mida te rõhutasite, on vajadus reformida euro valitsemist eelarve- ja rahanduspoliitikate koordineerimise kaudu. On selge – ja ma ei nõustu selles osas proua Berès’iga – et me ei saa samaaegselt paluda nende kahe enamat koordineerimist ning öelda, et Euroopa Keskpank peab jääma täielikult sõltumatuks. Alternatiivselt tähendab see seda, et eelarvepoliitika omakorda – ja see tähendab majandus- ja rahandusministrite nõukogu – peab muutuma iseseisvaks institutsiooniks, mis ei ole enam demokraatlikult kontrollitav. See on täiesti vastuvõetamatu. Seetõttu on meil vaja sisustada sõna „sõltumatu“. Sõltumatu millest? Erahuvidest, jah; riiklikest huvidest, jah; aga mitte ELi eelarve- ja üldisest majanduspoliitikast.
Teine probleem on, et Maastricht andis nõukogule vastutuse vahetuskursside poliitika osas, olgugi et vahetuskursside poliitika relvaks on intressimäärad ning intressimäärasid kontrollib Euroopa Keskpank. Seetõttu on vaja väga selgelt määratleda, et vahetuskursside osas allutaks Euroopa Keskpank oma intressimäärade koordineerimise nõukogu määratud vahetuskursside poliitikale.
Kolmas punkt: riskantsete hüpoteeklaenude turu kriisi põhjal oleme me õppinud, et erinevaid laenutüüpe on vaja eristada. Seda ei olnud aga kirjas Maastrichti lepingus. Ma usun, et on vaja väga selgelt sätestada, et laenud, mis on vajalikud jätkusuutlikuks arenguks ning kliimamuutuse vastaseks tegevuseks, peavad olema antud väga madalate intressimääradega."@et5
".
Arvoisa puhemies, hyvät naiset ja herrat, toivon, etten ylitä puheaikaani sen enempää kuin Wolf Klinz omaansa.
En aio toistaa euron suurta menestystarinaa instituutiona ja inflaation vakauttamisvälineenä. Haluaisin kuitenkin kiittää teitä, hyvä komission jäsen Almunia, ja myös komissiota tabun poistamisesta viimein. Kun kymmenen vuotta on jo kulunut, on todellakin aika tarkastella sitä, missä ei ole onnistuttu.
Mikä ei ole onnistunut, kuten totesitte, on euron käyttöönoton myötä luvattu kasvu, joka ei ole toteutunut. Vieläkin pahempaa on, että niissä Euroopan unionin jäsenvaltioissa, jotka eivät kuulu euroalueeseen, kasvu on ollut voimakkaampaa kuin euroalueen maissa. Ongelma on siis siinä, miten euro on perustettu Maastrichtin sopimuksessa, ja tätä seikkaa on käsiteltävä.
Mielestäni tässä tulee esiin kolme seikkaa. Ensiksi, kuten korostitte, on tarve uudistaa euron hallintaa yhteistyössä varainhoidon valvonnan ja rahapolitiikan kanssa. On selvää – olen eri mieltä tässä asiassa Pervenche Berèsin kanssa – ettemme voi samaan aikaan vaatia näiden kahden asian välistä koordinaatiota ja todeta, että Euroopan keskuspankin on pysyttävä täysin riippumattomana. Tämä voisi tarkoittaa joko sitä, että varainhoidonvalvonnasta – toisin sanoen Ecofin-neuvostosta – tulisi riippumaton elin, joka ei olisi enää demokraattisesti vastuullinen. Tämä on täysin mahdotonta. Näin ollen on määriteltävä ilmaus ”riippumaton”. Riippumaton mistä? Yksityisistä ja kansallisista eduista, kyllä; muttei riippumaton EU:n varainhoitopolitiikasta eikä yleisestä talouspolitiikasta.
Toinen ongelma on siinä, että Maastrichtin sopimuksessa neuvosto saatettiin vastuuseen vaihtokurssipolitiikasta, vaikka vaihtokurssipolitiikan väline on korkokanta, jota valvoo Euroopan keskuspankki. Tämän vuoksi on täsmällisesti todettava, että vaihtokursseissa Euroopan keskuspankin on liitettävä korkokanta neuvoston määrittelemään vaihtokurssipolitiikkaan.
Kolmas seikka on se, että subprime-kriisin myötä opimme, että eri lainatyypit on erotettava toisistaan. Tätä ei kuitenkaan todettu Maastrichtin sopimuksessa. Mielestäni on todettava hyvin selvästi, että kestävään kehitykseen ja todelliseen ilmastonmuutoksen torjuntaan tarvittavat lainat on annettava hyvin alhaisin koroin."@fi7
".
Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Remélem, nem csúszom ki jobban az időmből, mint amennyire Klinz úr kicsúszott az övéből.
Én nem fogom megismételni az euro – sem intézményként, sem az infláció stabilizálásának eszközeként elért – nagyszerű sikerét. Szeretném azonban megköszönni Önnek, biztos úr, és a Bizottságnak is, hogy végre megszüntettek egy tabut. Tíz év után épp itt az ideje, hogy megnézzük azokat az vonatkozásokat, amelyek nem működtek.
Ami nem működött – amint azt Ön is mondta – az az, hogy az euro által ígért növekedés nem vált valóra. És ami még rosszabb: az Európai Uniónak az euroövezetbe nem tartozó tagállamai magasabb növekedést értek el, mint azok, amelyek benne vannak. Tényleges probléma van tehát azzal, ahogyan az eurót a Maastrichti Megállapodásban felépítették, és ezzel foglalkoznunk kell.
Amennyire én látom, három kérdés van. Az első – amit Ön is kiemelt – az, hogy meg kell reformálni az euro irányítását, a költségvetési politika és a monetáris politika közötti koordinációval. Egyértelmű – és ezen a ponton nem értek egyet Berès asszonnyal –, hogy egyszerre nem kérhetjük a kettő közötti nagyobb mértékű koordinációt és nem mondhatjuk azt is, hogy az Európai Központi Banknak teljesen függetlennek kell maradnia. Vagylagosan ez azt jelenthetné, hogy a költségvetési politikának – azaz az Ecofin Tanácsnak – magának is olyan független intézménnyé kell válnia, amely demokratikusan már nem elszámoltatható. Ezért definiálnunk kell a „független” kifejezést. Mégis mitől legyen független? A magánérdekektől? Igen. A nemzeti érdekektől? Igen. Az EU költségvetési és általános gazdaságpolitikájától azonban nem.
A második probléma az, hogy Maastrichttal a Tanács feladatává vált az árfolyampolitika, noha az árfolyampolitika fegyvere a kamat, a kamatot viszont az Európai Központi Bank ellenőrzi. Ezért eléggé egyértelműen ki kell jelenteni, hogy amikor az átváltási árfolyamokról van szó, akkor Európai Központi Banknak a Tanács által meghatározott árfolyampolitika alá kell rendelnie kamatát.
A harmadik kérdés az, hogy a másodlagos jelzálogpiaci válság alapján megtanultuk, hogy különféle kölcsöntípusokat különböztethetünk meg. Ez azonban nem szerepelt a Maastrichti Szerződésben. Szerintem igen egyértelműen ki kell mondani, hogy nagyon alacsony kamatok mellett kell kiadni azokat a kölcsönöket, amelyek a fenntartható fejlődéshez és az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel kapcsolatos tényleges intézkedéshez szükségesek."@hu11
".
Signora Presidente, onorevoli colleghi, mi auguro di non superare il tempo a disposizione più di quanto non abbia fatto l’onorevole Klinz con il suo.
Non parlerò di nuovo del grande successo dell’euro, sia come istituzione che come strumento per stabilizzare l’inflazione. Tuttavia, desidero ringraziarla, signor Commissario, e ringraziare anche la Commissione per aver finalmente eliminato un tabù. Dopo dieci anni, è ora che di esaminare che cosa non ha funzionato.
Quello che non ha funzionato, come è stato sottolineato, è che la crescita promessa dall’euro non si è concretizzata. Peggio ancora, gli Stati membri dell’Unione europea che non aderiscono all’area dell’euro hanno registrato una crescita superiore rispetto ai paesi che ne fanno parte. Sussiste pertanto un vero e proprio problema riguardo al modo in cui l’euro è stato strutturato con l’accordo di Maastricht, e noi dobbiamo affrontare questo aspetto.
Per quanto posso vedere, i punti da esaminare sono tre. Il primo, da lei evidenziato, è la necessità di riformare la
dell’euro, con coordinamento tra la politica di bilancio e la politica monetaria. E’ chiaro – e su questo aspetto non sono d’accordo con l’onorevole Berès – che non possiamo chiedere al tempo stesso maggiore coordinamento tra le due e affermare che la Banca centrale europea deve rimanere totalmente indipendente. In alternativa, questo potrebbe significare che la politica di bilancio a propria volta – vale a dire il Consiglio ECOFIN – diventerebbe un’istituzione indipendente non più responsabile sotto il profilo democratico. Sarebbe una situazione del tutto inaccettabile. Dobbiamo pertanto definire il termine “indipendente”. Indipendente da che cosa? Da interessi privati, sì; da interessi nazionali, sì; ma non dalla politica di bilancio e di economia generale dell’UE.
Il secondo problema è che Maastricht ha conferito al Consiglio la responsabilità nel campo della politica dei cambi, sebbene l’arma di tale politica sia il tasso d’interesse, e quest’ultimo è controllato dalla Banca centrale europea. Occorre quindi dire molto chiaramente che quando si tratta di tassi di cambio la Banca centrale europea deve subordinare il proprio tasso d’interesse alla politica di cambio definita dal Consiglio.
Il terzo punto è che sulla base della crisi dei
abbiamo imparato che è necessario distinguere tra vari tipi di prestito. Questo elemento non era tuttavia presente nel Trattato di Maastricht. Ritengo occorra dire con molta chiarezza che i prestiti richiesti per lo sviluppo sostenibile e per interventi concreti intesi a contrastare i cambiamenti climatici devono essere erogati a tassi d’interesse estremamente contenuti."@it12
".
Ponia Pirmininke, ponios ir ponai, tikiuosi neatimti daugiau laiko nei atėmė p. W. Klinzas.
Aš nesiimsiu vėl kalbėti apie tai, kad euras labai naudingas kaip infliacijos stabilizavimo priemonė. Vis dėlto norėčiau padėkoti jums, pone Komisijos nary, ir Komisijai, kad galų gale buvo atsisakyta tabu. Po dešimties metų mums pats laikas apsvarstyti dalykus, kurie nesiseka.
Kaip jūs minėjote, nesėkmė yra ta, kad nepasiektas augimas, kurio buvo tikėtasi įvedus eurą. Dar blogiau, Europos Sąjungos valstybėse narėse, nepriklausančiose euro zonai, augimas buvo didesnis nei šios zonos šalyse. Taigi tikra problema yra ta, kaip euro įvedimas susiejamas su Mastrichto susitarimu nustatytais kriterijais.
Kiek suprantu, iškilę trys klausimai. Pirmasis, kurį jūs pabrėžėte, yra poreikis reformuoti euro valdymą koordinuojant biudžeto politiką ir monetarinę politiką. Aišku (ir šiuo klausimu nesutinku su P. Berès), kad nes negalime reikalauti didesnio šių politikos krypčių koordinavimo ir tuo pat metu sakyti, kad Europos centrinis bankas turi išlikti visiškai nepriklausomas. Antraip tai galėtų reikšti, kad biudžeto politika savo ruožtu (t.y., Ecofino taryba) pati taptų nepriklausoma ir nebebūtų demokratiškai atskaitinga. Tai būtų visiškai nepriimtina. Todėl turime apibrėžti sąvoką „nepriklausomas“. Nepriklausomas nuo ko? Nuo privačių interesų – taip, bet ne nuo ES biudžeto ir bendros ekonominės politikos.
Antroji problema ta, kad pagal Mastrichto sutartį Taryba atsako už valiutos keitimo kurso politiką, nors valiutos keitimo kurso politikos priemonė yra palūkanų norma, o palūkanų normą kontroliuoja Europos centrinis bankas. Todėl turi būti labai aiškiai nurodyta, kad tada, kai sprendžiamas valiutos keitimo kurso klausimas, Europos centrinio banko palūkanų norma turi atitikti Tarybos nustatytą valiutos keitimo kurso politiką.
Trečiasis klausimas – antrinių paskolų rinkos krizė privertė mus suprasti, kad būtina skirti keletą paskolų rūšių. Tačiau tai nenumatyta Mastrichto sutartyje. Manau, turi būti labai aiškiai nurodyta, kad paskolos, reikalingos tvariam vystymuisi ir realiai veiklai, skirtai kovai su klimato kaita, turi būti suteikiamos taikant labai mažas palūkanų normas."@lt14
".
Priekšsēdētājas kundze, dāmas un kungi, es ceru nepārsniegt savu laiku, kā
kungs pārsniedza savējo.
Es nerunāšu vēlreiz par eiro lielajiem panākumiem, - gan kā par institūciju, gan instrumentu inflācijas stabilizēšanai. Tomēr es gribētu pateikties komisāram un Komisijai par tabu noņemšanu. Desmit gadi ir pēdējais laiks, lai paskatītos uz aspektiem, kas nedarbojas.
Kā jūs jau minējāt, izaugsme, ko solīja eiro, nav īstenojusies. Vēl sliktāk - Eiropas Savienības dalībvalstis, kas nav eiro zonā, ir piedzīvojušas lielāku izaugsmi nekā tās, kuras ir. Pastāv reāla problēma attiecībā uz veidu, kā eiro tika izveidots, balstoties uz Māstrihtas līguma, un mums par to ir jārunā.
Es redzu trīs punktus. Pirmais, kuru jūs atzīmējāt, ir nepieciešamība mainīt eiro pārvaldību, koordinējot budžeta politiku un monetāro politiku Ir skaidrs - un es nepiekrītu šajā punktā
ka mēs nevaram vienlaicīgi prasīt lielāku koordināciju abu starpā, un teikt, ka Eiropas Centrālajai bankai ir jābūt pilnīgi neatkarīgai. Tikpat labi tas var nozīmēt, ka budžeta politikai, proti, Ekonomikas un finanšu padomei, ir jākļūst par neatkarīgu institūciju, pār kuru vairs nav demokrātiskas kontroles. Tas būtu pilnīgi nepieņemami. Tādēļ mums jādefinē vārds „neatkarīga”. No kā neatkarīga? No privātām interesēm - jā; no nacionālām interesēm - jā; bet ne no Eiropas Savienības budžeta un vispārējās ekonomikas politikas.
Otra problēma ir tāda, ka Māstrihta uzlika Padomei atbildību par valūtas maiņas kursa politiku, lai gan valūtas maiņas kursa politikas ierocis ir procentu likme, un procentu likmi kontrolē Eiropas Centrālā banka. Tāpēc ir skaidri jāpasaka, ka attiecībā uz valūtas maiņas kursu Eiropas Centrālajai bankai ir jāpakārto procentu likme Padomes noteiktajai valūtas maiņas kursa politikai.
Un trešais punkts ir, ka no paaugstināta riska kredītu krīzes mēs esam mācījušies, ka ir jāatšķir dažādi aizdevumu veidi. Tomēr tas nebija iekļauts Māstrihtas līgumā. Pēc manām domām, ir skaidri jāpasaka, ka aizdevumi, kas nepieciešami ilglaicīgai attīstībai un reālai darbībai cīņā ar klimata izmaiņām, ir jāizsniedz ar ļoti mazām procentu likmēm."@lv13
"Madame la Présidente, mes chers collègues, j'espère ne pas dépasser mon temps plus que M. Klinz a dépassé le sien.
Je ne reviendrai pas sur le très grand succès qu'a été l'euro, à la fois comme institution et comme instrument de stabilisation de l'inflation. Mais je vous remercie, Monsieur le Commissaire Almunia, et je remercie la Commission, d'avoir enfin levé un tabou. Au bout de dix ans, il est temps de voir ce qui n'a pas fonctionné.
Ce qui n'a pas fonctionné, vous l'avez dit, c'est que la croissance promise par l'euro n'a pas été au rendez-vous. Pire, les pays de l'Union européenne qui ne font pas partie de l'euro ont connu une croissance supérieure à ceux qui en font partie. Il y a donc un véritable problème dans la construction de l'euro, telle qu'elle avait été faite avec l'accord de Maastricht, et nous devons nous y attaquer.
Je vois trois points. Le premier que vous avez souligné, c'est la nécessité de réformer la gouvernance, avec une coordination entre la politique budgétaire et la politique monétaire. Il est évident - et sur ce point je diverge de Mme Berès - qu'on ne peut pas dire à la fois qu'il faut plus de coordination entre les deux et que la Banque centrale doit rester totalement indépendante. Ou alors cela veut dire que la politique budgétaire, à son tour - c'est-à-dire le Conseil Ecofin -, devient elle-même une institution indépendante ne relevant plus de la responsabilité démocratique. Ce serait totalement inacceptable. Il faut donc définir le mot "indépendant". Indépendant par rapport à quoi? Par rapport à des intérêts privés, oui, par rapport à des intérêts nationaux, oui, mais pas par rapport à la politique budgétaire et économique générale de l'Union.
Le deuxième problème, c'est que Maastricht accordait au Conseil le soin de la politique de change, alors que l'arme de la politique de change, c'est le taux d'intérêt, et le taux d'intérêt, c'est la Banque centrale européenne. Il faut donc dire très clairement que la Banque centrale européenne, en matière de taux de change, doit subordonner son taux d'intérêt à la politique de taux de change définie par le Conseil.
Troisième point: face à la crise des
nous avons appris qu'il fallait distinguer plusieurs types de crédits. Or, ce n'était pas dans le traité de Maastricht. Je crois qu'il faut dire très clairement que les crédits nécessaires au développement soutenable et à la véritable mobilisation pour éviter un changement climatique doivent être l'objet d'émissions de crédits à taux extrêmement faibles."@mt15
".
Mevrouw de Voorzitter, dames en heren, ik hoop mijn tijd niet meer te overschrijden dan de heer Klinz.
Ik ga het niet hebben over het grote succes van de euro als instituut of als instrument ter stabilisering van de inflatie. Maar ik wil wel u, commissaris, en de Commissie bedanken voor het feit dat u eindelijk een taboe hebt doorbroken. Na tien jaar is het hoog tijd om te kijken naar de aspecten die zijn mislukt.
Zoals u al zei, heeft de door de euro beloofde groei niet plaatsgevonden. Dat is dus mislukt. Erger nog, de lidstaten van de Europese Unie buiten de eurozone hebben een grotere groei gerealiseerd dan de landen daarbinnen. Er kleeft dus echt een probleem aan de manier waarop de euro via de Maastricht-overeenkomst vorm heeft gekregen, en dat probleem moeten we aanpakken.
Voor zover ik het kan zien, zijn er drie punten. Het eerste, dat u al hebt aangekaart, is de noodzaak de governance van de euro te hervormen ten behoeve van coördinatie tussen het begrotings- en het monetair beleid. Het is duidelijk – en op dit punt verschil ik met mevrouw Berès van mening – dat we niet tegelijk meer coördinatie tussen beide kunnen eisen én de Europese Centrale Bank volledig onafhankelijk kunnen houden. Of het begrotingsbeleid – en dus de Ecofin-Raad – zou op zijn beurt zelf een onafhankelijke, niet langer democratisch verantwoordelijke instelling moeten worden. En dat is totaal onacceptabel. Daarom moeten we het woord “onafhankelijk” nieuwe invulling geven. Onafhankelijk waarvan? Van privé-belangen, ja; van nationale belangen, ja; maar niet van het begrotings- en algemene economische beleid van de EU.
Het tweede probleem is dat Maastricht de Raad verantwoordelijk heeft gemaakt voor het wisselkoersbeleid, hoewel het wapen van het wisselkoersbeleid het rentetarief is en dat rentetarief door de Europese Centrale Bank wordt bepaald. Daarom moet heel duidelijk worden gesteld dat de Europese Centrale Bank met betrekking tot de wisselkoersen haar rentetarief ondergeschikt moet maken aan het door de Raad vastgestelde wisselkoersbeleid.
Het derde punt is dat de subprime-crisis ons de noodzaak heeft laten inzien van een onderscheid tussen de verschillende soorten leningen. Maar dat is niet opgenomen in het Verdrag van Maastricht. Ik vind dat heel helder moet worden gesteld dat leningen die vereist zijn voor duurzame ontwikkeling en daadwerkelijke maatregelen ter bestrijding van de klimaatverandering, tegen zeer lage renten moeten worden versterkt."@nl3
"Senhora Presidente, caros colegas, espero não ultrapassar o meu tempo de uso da palavra mais do que o senhor deputado Wolf Klinz ultrapassou o seu.
Não vou insistir no grande êxito que representou o euro, quer como instituição quer como instrumento de estabilização da inflação. Mas agradeço-lhe, Senhor Comissário Almunia, e agradeço também à Comissão, terem finalmente acabado com o tabu. Ao fim de dez anos, é mais que tempo de ver os aspectos que não funcionaram.
O que não funcionou, como o senhor referiu, foi que o crescimento prometido pelo euro não se concretizou. Pior do que isso, os países da União Europeia que não fazem parte da zona euro conheceram um crescimento superior ao dos que dela fazem parte. Existe portanto um problema real na construção do euro nos termos do Acordo de Maastricht, facto que temos de enfrentar.
Pela minha parte, vejo três aspectos. O primeiro, que o senhor já salientou, é o da necessidade de reformar a governação do euro, passando a existir uma coordenação entre a política orçamental e a política monetária. É evidente - e aqui discordo da senhora deputada Berès - que não podemos simultaneamente pedir mais coordenação entre as duas e dizer que o Banco Central Europeu (BCE) deve continuar a ser totalmente independente. Ou então isso quereria dizer que, pelo seu lado, a política orçamental - isto é, o Conselho Ecofin -, deveria tornar-se ela própria uma instituição independente, deixando de depender da responsabilidade democrática. Tal seria absolutamente inaceitável. Temos então de definir a palavra "independente". Independente de quê? Dos interesses privados? Sim. Dos interesses nacionais? Sim. Mas não da política orçamental e económica geral da União.
O segundo problema é o de que Maastricht dava ao Conselho autoridade sobre a política de câmbios, quando a arma da política de câmbios é a taxa de juro, e as taxas de juro são a arma do Banco Central Europeu (BCE). Temos portanto de afirmar muito claramente que o Banco Central Europeu (BCE), em matéria de taxas de câmbio, deve subordinar a sua taxa de juros à política da taxa de câmbio definida pelo Conselho.
Terceiro ponto: face à crise dos
aprendemos que havia que distinguir entre vários tipos de créditos. Ora, tal não constava do Tratado de Maastricht. Penso que temos de afirmar muito claramente que os créditos necessários ao desenvolvimento sustentável e à verdadeira mobilização para evitar uma alteração climática devem ser objecto de emissões de créditos a taxas extremamente fracas."@pt17
"Madame la Présidente, mes chers collègues, j'espère ne pas dépasser mon temps plus que M. Klinz a dépassé le sien.
Je ne reviendrai pas sur le très grand succès qu'a été l'euro, à la fois comme institution et comme instrument de stabilisation de l'inflation. Mais je vous remercie, Monsieur le Commissaire Almunia, et je remercie la Commission, d'avoir enfin levé un tabou. Au bout de dix ans, il est temps de voir ce qui n'a pas fonctionné.
Ce qui n'a pas fonctionné, vous l'avez dit, c'est que la croissance promise par l'euro n'a pas été au rendez-vous. Pire, les pays de l'Union européenne qui ne font pas partie de l'euro ont connu une croissance supérieure à ceux qui en font partie. Il y a donc un véritable problème dans la construction de l'euro, telle qu'elle avait été faite avec l'accord de Maastricht, et nous devons nous y attaquer.
Je vois trois points. Le premier que vous avez souligné, c'est la nécessité de réformer la gouvernance, avec une coordination entre la politique budgétaire et la politique monétaire. Il est évident - et sur ce point je diverge de Mme Berès - qu'on ne peut pas dire à la fois qu'il faut plus de coordination entre les deux et que la Banque centrale doit rester totalement indépendante. Ou alors cela veut dire que la politique budgétaire, à son tour - c'est-à-dire le Conseil Ecofin -, devient elle-même une institution indépendante ne relevant plus de la responsabilité démocratique. Ce serait totalement inacceptable. Il faut donc définir le mot "indépendant". Indépendant par rapport à quoi? Par rapport à des intérêts privés, oui, par rapport à des intérêts nationaux, oui, mais pas par rapport à la politique budgétaire et économique générale de l'Union.
Le deuxième problème, c'est que Maastricht accordait au Conseil le soin de la politique de change, alors que l'arme de la politique de change, c'est le taux d'intérêt, et le taux d'intérêt, c'est la Banque centrale européenne. Il faut donc dire très clairement que la Banque centrale européenne, en matière de taux de change, doit subordonner son taux d'intérêt à la politique de taux de change définie par le Conseil.
Troisième point: face à la crise des
nous avons appris qu'il fallait distinguer plusieurs types de crédits. Or, ce n'était pas dans le traité de Maastricht. Je crois qu'il faut dire très clairement que les crédits nécessaires au développement soutenable et à la véritable mobilisation pour éviter un changement climatique doivent être l'objet d'émissions de crédits à taux extrêmement faibles."@ro18
".
Vážená pani predsedajúca, dámy a páni, dúfam, že svoj príhovor nepretiahnem viac ako pán Klinz.
Nebudem znovu hovoriť o skvelom úspechu eura ako inštitúcie a ako nástroja na stabilizáciu inflácie. Chcel by som sa vám však poďakovať, pán komisár, a zároveň aj Komisii za to, že ste konečne otvorili aj túto tabuizovanú otázku. Po desiatich rokoch je najvyšší čas, aby sme sa pozreli aj na hľadiská, ktoré nefungovali.
Ako ste povedali, nefungovalo napríklad to, že rast, ktorý sme si sľubovali od eura, sa nerealizoval. Čo je ešte horšie, členské štáty Európskej únie, ktoré sa nenachádzajú v eurozóne, zaznamenali vyšší rast ako tie, ktoré sú členmi eurozóny. Preto je tu vážny problém súvisiaci so spôsobom, akým bolo euro navrhnuté v Maastrichtskej dohode, no a my musíme túto otázku riešiť.
Podľa môjho názoru tu existujú tri body. Prvý bod, ktorý ste zdôraznili, je potreba reformovať riadenie eura, spolu s koordináciou rozpočtovej a finančnej politiky. V tomto bode nesúhlasím s pani Berès, pretože je jasné, že nemôžeme súčasne požadovať väčšiu koordináciu týchto dvoch politík a zároveň tvrdiť, že Európska centrálna banka musí zostať absolútne nezávislá. Mohlo by to inak znamenať aj to, že aj samotná rozpočtová politika, to znamená Rada Ecofin, by sa mala stať nezávislou inštitúciou, ktorá by viac nebola demokraticky zodpovedná. To by bolo výslovne neprijateľné. Z tohto dôvodu musíme definovať slovo “nezávislý”. Od čoho nezávislý? Nezávislý od súkromných záujmov – áno; od národných záujmov – áno; ale nie od rozpočtovej a všeobecnej hospodárskej politiky Európskej únie.
Druhým problémom je skutočnosť, že Maastrichtská zmluva dala Rade zodpovednosť za politiku výmenného kurzu, aj keď hlavná zbraň politiky výmenného kurzu je úroková miera, a úrokovú mieru kontroluje Európska centrálna banka. Preto je potrebné veľmi jasne povedať, že pokiaľ ide o výmenný kurz, Európska centrálna banka musí svoj výmenný kurz prispôsobiť politike výmenného kurzu, ktorú určuje Rada.
Tretí bod spočíva v tom, že na základe krízy spôsobenej hypotékami s nízkou bonitou, sme zistili, aké potrebné je odlišovať rôzne druhy úveru. Nebolo to však súčasťou Maastrichtskej zmluvy. Som presvedčený, že musíme veľmi jasne povedať, že úvery potrebné pre udržateľný rozvoj a skutočnú činnosť v boji proti zmene klímy sa musia poskytovať s veľmi nízkymi úrokovými sadzbami."@sk19
".
Gospa predsednica, gospe in gospodje, upam, da ne bom bolj presegel časa, ki mi je namenjen, kot je gospod Klinz presegel svojega.
Ne bom ponovno govoril o velikem uspehu eura kot institucije in instrumenta za umiritev inflacije. Vseeno se zahvaljujem gospodu komisarju in tudi Komisiji, ker sta končno odpravila tabu. Po desetih letih je že skrajni čas, da preučimo vidike, ki so neuspešni.
Neuspešni so, ker se rast, ki se je obljubljala z eurom, ni uresničila, kot ste navedli. Še huje je, da so države članice Evropske unije, ki niso del euroobmočja, imele večjo rast kot tiste z euroobmočja. Zato obstaja resnična težava v zvezi z načinom, kako je bil z maastrichtskim sporazumom oblikovan euro, in o tem moramo razpravljati.
Menim, da v zvezi s tem obstajajo tri točke. Prva, ki ste jo poudarili, je potreba po reformi upravljanja eura z usklajevanjem med proračunsko in monetarno politiko. Jasno je, pri čemer se o tej točki ne strinjam z gospo Berèsovo, da ne moremo zahtevati večjega usklajevanja med njima in istočasno trditi, da mora Evropska centralna banka ostati v celoti neodvisna. Druga možnost je, da bi to lahko pomenilo, da mora proračunska politika, in to se nanaša na Ekonomsko-finančni svet, hkrati postati neodvisna institucija, ki ni več demokratično odgovorna. To bi bilo popolnoma nesprejemljivo. Zato moramo natančneje določiti pomen besede „neodvisen“. Neodvisen od česa? Od zasebnih interesov in od nacionalnih interesov da, vendar ne od proračunske in splošne gospodarske politike EU.
Druga težava je, da je z maastrichtskim sporazumom Svet dobil odgovornost za politiko menjalnega tečaja, čeprav se politika menjalnega tečaja ščiti z obrestno mero, ki jo uravnava Evropska centralna banka. Zato je treba v zvezi z menjalnim tečajem zelo jasno povedati, da mora Evropska centralna banka svojo obrestno mero podrediti politiki menjalnega tečaja, ki jo določa Svet.
Tretja točka se navezuje na krizo hipotekarnih posojil, na podlagi katere smo spoznali, da je razlikovanje med različnimi vrstami posojil nujno. Vendar tega maastrichtska pogodba ne vsebuje. Menim, da mora biti jasno določeno, da morajo biti posojila, potrebna za trajnostni razvoj in za dejansko ukrepanje v boju proti podnebnim spremembam, odobrena z zelo nizko obrestno mero."@sl20
".
Fru talman, mina damer och herrar! Jag hoppas att jag inte kommer att dra över tiden mer än Wolf Klinz gjorde.
Jag ska inte orda mer om vilken stor framgång euron har blivit, både som institution och som ett instrument för att stabilisera inflationen. Jag vill dock tacka er, herr kommissionsledamot, och kommissionen för att ni äntligen har avskaffat ett tabu. Efter tio år är det hög tid att vi ser över de saker som inte har fungerat.
Någonting som inte har fungerat är, som ni sa, att den tillväxt som utlovades genom euron inte har kommit till stånd. Vad värre är, de EU-medlemsstater som inte tillhör euroområdet har haft en högre tillväxt än de som ingår. Därför finns det ett reellt problem med hur euron konstruerades genom Maastrichtfördraget, och det måste vi diskutera.
Så vitt jag kan se finns det tre problem. Det första, som ni belyste, är behovet av att reformera styrningen av euron, med samordning mellan budgetpolitiken och penningpolitiken. Det står klart – och här har jag en annan åsikt än Pervenche Berès – att vi inte samtidigt kan kräva större samordning mellan dessa politikområden och säga att Europeiska centralbanken ska förbli helt självständig. Alternativt kan det betyda att budgetpolitiken i sin tur – och det innebär Ekofinrådet – bör bli en självständig institution som inte längre har demokratisk ansvarsskyldighet. Det skulle vara helt oacceptabelt. Således måste vi definiera ordet ”självständig”. Självständig i förhållande till vad? Till privata intressen, ja, till nationella intressen, ja, men inte till EU:s budgetpolitik och allmänna ekonomiska politik.
Det andra problemet är att Maastricht gav rådet ansvar för växelkurspolitiken, trots att vapnet i växelkurspolitiken är räntesatsen och räntan sätts av ECB. Därför måste vi mycket tydligt slå fast att när det gäller växelkurser måste Europeiska centralbanken underordna sin ränta den växelkurspolitik som rådet fastställer.
Det tredje problemet är att vi genom bolånekrisen har lärt oss att vi måste skilja mellan många olika slags lån. Detta stod dock inte i Maastrichtfördraget. Jag anser att vi mycket tydligt måste säga att de lån som krävs för hållbar utveckling och verkliga insatser för att bekämpa klimatförändringarna ska löpa med mycket låga räntor."@sv22
|
| lpv:unclassifiedMetadata |
"Alain Lipietz,"18,15
"subprimes"18,15,17,8
|
Named graphs describing this resource:
The resource appears as object in 2 triples