Local view for "http://purl.org/linkedpolitics/eu/plenary/2008-03-11-Speech-2-304"

Predicate	Value (sorted: default)
rdf:type	lpv_eu:Speech6
dcterms:Date	"2008-03-11"^^xsd:date6
dcterms:Is Part Of	lp_eu:Continuare în urma reexaminării procesului Lamfalussy (dezbatere)6
dcterms:Language	"fr"^^xsd:language6
lpv:document identification number	"en.20080311.32.2-304"6
lpv:hasSubsequent	lp_eu:2008-03-11-Speech-2-3056
lpv:speaker	lp:Pervenche Berès6
lpv:spoken text	". − Monsieur le Président, Monsieur le représentant du Conseil, merci beaucoup, Monsieur le Commissaire, d'être là, mais nous attendions - comme vous le savez sans doute et vous vous en doutez -, le commissaire Charlie McCreevy. Vous lui direz que ce Parlement ne comprend pas bien pourquoi il n'est pas présent ici aujourd'hui, dans ce débat. J'ai entendu dire qu'il pensait de mauvais aloi de débattre de ces questions avec le Parlement européen avant d'en débattre au Conseil européen, ou avant que le Conseil européen en ait débattu. Pour autant, ce thème était à l'ordre du jour de l'ECOFIN et, dans tout Bruxelles, et peut être dans quelques capitales européennes, les projets de conclusions circulent. De la même manière, concernant les agences de notation, nous ne pouvons que vous renvoyer - ou renvoyer encore une fois le commissaire Charlie McCreevy - à ce que nous avons dit précédemment. Nous savons que la Commission veut présenter des propositions sur la modification de la directive dite CRD. Nous examinerons ces propositions avec attention, mais nous ne pensons pas que cela suffira à doter l'Union européenne du système de supervision dont elle a besoin, si nous ne tenons pas compte de l'ensemble des propositions qui sont maintenant sur la table depuis de nombreux mois. Cela concerne aussi la situation des comités de supervision, des trois comités de niveau 3, comme nous le disons d'habitude. Nous avons besoin, pour ces trois comités de niveau 3, d'une proposition législative qui leur donne une base légale solide pour agir et pour renforcer leur capacité, y compris dans le dialogue avec les autres autorités de supervision, car l'idée que nous allons associer les autres autorités de supervision sans avoir nous mêmes un dispositif de supervision solide ne nous paraît pas satisfaisante. Nous souhaitons que le Conseil et la Commission examinent l'ensemble des propositions qui sont sur la table, et je ne peux évidemment pas oublier les propositions que le ministre italien des finances, M. Padoa Schioppa a formulées lors du Conseil ECOFIN de décembre. Dans le même esprit, nous souhaitons, là encore, que, dans le respect de la subsidiarité, nous réfléchissions de manière plus proactive à une amélioration de notre dispositif de régulation. Nous ne croyons pas non plus que l'hypothèse d'un lead supervisor donnera satisfaction à l'ensemble des États membres. Ce pourquoi ce Parlement devra plaider, c'est une solution qui intègre l'ensemble des États membres et qui permette à chacun de se sentir à l'aise dans un système de supervision. Sur toutes ces questions, je vous remercie Monsieur le représentant du Conseil, Monsieur le Commissaire, d'apporter vos éclairages sachant que, bien évidemment, je ne fais qu'exposer des questions qui se posent dans la commission économique et monétaire, puisque nous n'avons pas encore délibéré sur un rapport formel. Nous aurons demain, ici en plénière, un débat pour préparer ce Conseil européen, alors qu'est ce qui fait que, s'agissant des marchés financiers, on ne pourrait pas préparer ces questions avec le Parlement européen? C'est une chose que nous ne comprenons pas, à moins que le commissaire ne soit en train de faire campagne en Irlande pour le traité de Lisbonne, mais à ce moment là, il peut nous le dire. Si c'est la préparation de son avenir, cela nous intéresse aussi. En tout cas, si le commissaire Charlie McCreevy veut se faire l'avocat de la transparence dans les marchés financiers, je pense qu'il devrait commencer par être transparent sur son propre agenda! L'innovation financière est une question importante. Je crois aussi que, dans ce Parlement, il est temps que nous actions le besoin de régulation. On nous dit souvent: si vous régulez les marchés financiers, les capitaux quitteront le marché européen. Je crois qu'aujourd'hui, comme le dit mon collègue américain, la seule chose que nous constatons, c'est la fuite des conséquences des subprimes, et non pas la fuite des capitaux. Lorsque nous abordons ce débat, nous voulons le faire avec une triple préoccupation. Bien sûr, des marchés financiers qui fonctionnent, mais aussi une capacité de financement de l'économie réelle et une capacité d'anticiper les besoins de stabilité des marchés financiers et de combattre les risques systémiques. C'est dans cet esprit qu'aujourd'hui, nous abordons la préparation du Conseil européen avec l'idée que, vraisemblablement, la politique monétaire européenne au début de la crise a bien réagi, mais qu'aujourd'hui, d'une certaine manière, le superviseur européen est nu. Et c'est ce qui nous préoccupe. Lorsque nous regardons l'ensemble des sujets qui seront abordés au prochain Conseil européen, nous nous interrogeons: quelle est, à l'échelle européenne, la vraie capacité d'anticipation d'une crise? On nous parle de early warning system, de système d'alerte. Mais ce que nous constatons, c'est qu'à l'échelle des marchés, ceux qui ont vraiment été en capacité d'alerte s'appellent Goldman Sachs. Alors, est ce que nous allons en tirer tous les enseignements pour notre fonctionnement européen? J'entends ici ou là beaucoup parler de transparence. Nous sommes tous pour la transparence. Mais qu'est ce que cet appel à la transparence lorsque, depuis huit mois, toutes les grandes banques d'investissement ont été appelées à donner leurs chiffres, à donner leur évaluation de leur prise de risques. Elles ne peuvent pas le faire, car il y a derrière cela un enjeu en termes de réputation, et en termes, sans doute, d'évaluation, enjeu auquel il est extrêmement difficile de faire face. Alors, lorsque j'entends parler d'une alternative qui serait le early warning system, le système d'alerte - j'ai déjà dit un mot à ce sujet -... Mais, comme me l'a dit un conseiller du FMI l'autre jour, le early warning system, c'est un peu comme, lorsque sur un paquet de cigarettes on vous dit: "Fumer tue". En quoi est ce que cela change votre comportement? Cela n'est pas totalement déterminant. Bien sûr, il y a un rôle pour le FMI et le forum de la stabilité financière dans cette affaire. Qui pourrait l'ignorer? Mais, cela ne doit pas être vécu comme une alternative à notre capacité de regarder comment fonctionnent nos systèmes. Et là, je dois dire que les surprises vont grandissantes pour ce Parlement Lorsque, le 13 décembre dernier, nous avons adopté le rapport Ehler s'agissant des systèmes de garantie, on nous expliquait que c'était une affaire beaucoup trop complexe et que, de toute façon, cela n'apporterait aucune garantie concernant le fonctionnement des systèmes. Cela apparaît aujourd'hui dans les principales conclusions de l'ECOFIN comme étant une voie pour sortir de la crise ou, en tout cas, un dossier urgent à rouvrir. Si vous le rouvrez, Monsieur le Commissaire, ou plutôt si votre collègue Charlie McCreevy le rouvre, nous serons derrière pour l'examiner. Mais il faut, à un moment ou à un autre, écouter peut être davantage ce que ce Parlement dit sur des sujets comme celui ci."@fr8
lpv:spokenAs	substitute; JURI (2008-02-20--2009-07-13)23 member; PES (2004-07-20--2009-07-13)23 substitute; Delegation for relations with the People's Republic of China (2007-03-14--2009-07-13)23 unknown; Parti socialiste (2004-07-20--2009-07-13)23 chair; ECON (2007-02-01--2009-07-13)23 member; Conference of Committee Chairs (2007-02-01--2009-07-13)23
lpv:translated text	". − Vážený pane předsedající, pane úřadující předseda Rady, děkuji vám velmi pěkně, pane komisaři, za vaši účast. Očekávali jsme však pana komisaře McCreevyho – jak jistě víte nebo jste mohli tušit. Můžete mu říci, že Parlament skutečně nechápe, proč dnes není na této rozpravě. Slyšela jsem, že se domnívá, že to není dobrý způsob, diskutovat o této záležitosti s Evropským parlamentem předtím, než se prodiskutuje v Evropské radě anebo předtím, než ho Evropská rada prodiskutuje. Toto téma však bylo na programu Rady ECOFIN a předběžné závěry se šíří po celém Bruselu a pravděpodobně i po jiných evropských hlavních městech. Podobně, co se týká ratingových agentur, vás můžeme jen odkázat – anebo odkázat pana komisaře McCreevyho – zpět na to, co jsme už řekli. Víme, že Komise chce změnit návrhy na pozměňující a doplňující návrh k směrnici o kapitálových požadavcích. Budeme tyto návrhy zkoumat podrobně, ale nemyslíme si, že by to bylo dostatečné k tomu, aby se v Evropské unii vytvořil systém dohledu, který potřebuje, pokud nebereme v úvahu všechny návrhy, které už leží na stole několik měsíců. To se týká také situace dozorčích výborů – výborů třetího stupně, jak je obvykle nazýváme. Pro tyto výbory třetího stupně potřebujeme návrh právních předpisů, které jim dají pevný právní základ pro činnost a posílí jejich schopnost i v diskusích s jinými dozorčími orgány, protože myšlenka, že vytvoříme jiné dozorčí orgány, aniž bychom měli vlastní pevný systém dohledu, se nám nezdá být uspokojivá. Chtěli bychom, aby se Rada a Komise společně podívaly na podané návrhy, samozřejmě také na návrh, který podal italský ministr financí pan Padoa-Schioppa Radě ECOFIN v prosinci. Ve stejném duchu bychom také tady chtěli myslet aktivněji na vylepšení našeho regulačního systému bez ohledu na princip subsidiarity. Nemyslíme si, že myšlenka vedoucího orgánu dohledu by uspokojila všechny členské státy. Parlament by měl žádat řešení, které zahrnuje všechny členské státy a umožňuje každému z nich cítit se pohodlně se systémem dohledu. Byla bych vděčná, vážený pane úřadující předsedo, vážený pane komisaři, pokud byste se vyjádřili k těmto záležitostem, se zřetelem na to, že očividně jen vyjadřuji otázky, které se kladou ve Hospodářském a měnovém výboru, protože jsme ještě neprojednali příslušnou zprávu. Tady, na plenárním zasedání budeme zítra připravovat diskusi pro Evropskou radu, tak proč, když dojde na finanční trhy, nemůžeme připravovat tyto otázky společně s Evropským parlamentem? Tomuto nerozumíme, pokud pan komisař právě nebojuje v Irsku za Lisabonskou smlouvu, pokud však ano, tak nás o tom aspoň měl informovat. Jestliže si připravuje svou budoucnost, tak jsme na to zvědaví i my. Myslím si, že chce-li pan komisař McCreevy obhajovat transparentnost na finančních trzích, měl by začít tím, že bude upřímný o svém diáři! Finanční inovace je důležitá záležitost. Rovněž si myslím, že je čas, abychom v tomto Parlamentu začali jednat o potřebě nařízení. Často se nám říká: Pokud budete regulovat finanční trhy, kapitál odejde z Evropy. Dnes, jak říká můj americký kolega, podle mě nevidíme úbytek kapitálu, ale úbytek důsledků rizikových hypoték. Když přikročíme k této diskusi, chceme tak učinit s třemi věcmi na mysli: s očividně fungujícími finančními trhy, ale také skutečnou kapacitu na financování hospodářství a schopností předvídat potřeby finančních trhů na stabilitu a ochranu vůči systémovým rizikům. V tomto duchu jsme se pustili do příprav na Evropskou radu, s myšlenkou, že evropská měnová politika možná reagovala dobře na začátku krize, ale dnes, svým způsobem, byl evropský orgán dohledu „nachytaný“ – a to nás trápí. Když se podíváme na záležitosti, o kterých se bude diskutovat na nejbližší Evropské radě, zaujme nás otázka: Do jaké míry jsme opravdu schopní na evropské úrovni předvídat krizi? Lidé hovoří o systému včasného upozornění, ale to, co opravdu vidíme, je skutečnost, že lidé, kteří jsou schopni na trzích spustit poplach, se jmenují Goldman Sachs. Vezmeme si proto z toho nějaké ponaučení pro způsob, jímž Evropa postupuje? Všude slyšíme spoustu řečí o transparentnosti. Všichni jsme pro transparentnost, ale co je z té výzvy k transparentnosti, když za posledních osm měsíců byly všechny velké investiční banky vyzvány, aby zveřejnily své údaje a svá zhodnocení míry rizika? Ony to nemohou udělat, protože za tím leží výzva v podobě reputace a bezpochyby v podobě hodnoty, výzva, se kterou je velmi těžké si poradit. Proto když slyším lidí hovořit o alternativě, o systému včasného upozornění – už jsem o tom něco uvedla... Jak mi nedávno řekl člen rady MMF, systém včasného upozornění je, jako když na balíčku cigaret stojí: „Kouření zabíjí.“ Do jaké míry to změní vaše chování? Ne příliš. Samozřejmě MMF a Fórum finanční stability tu sehrávají úlohu. Kdo by to nevěděl? To by však měla být alternativa k naší schopnosti sledovat, jak naše systémy pracují. Na tomto místě bych měla říci, že překvapení pro Parlament se stále zvětšují. Když jsme 13. prosince přijali Ehlerovu zprávu o systému ochrany vkladů, bylo nám řečeno, že je příliš složitá a že neposkytuje žádné garance pro to, jak bude systém fungovat. Hlavní závěry Rady ECOFIN se dnes zdají být způsobem úniku z krize anebo v každém případě věcí, která se má znovu otevřít jako naléhavý případ. Pokud ji znovu otevřete, pane komisaři, nebo dříve, než ji váš kolega pan komisař McCreevy znovu otevře, budeme další na řadě, kdo ji bude přezkoumávat. V určitých okamžicích možná potřebujete poslouchat pozorněji, co Parlament říká o záležitostech, jako je tato."@cs1 "Hr. formand, hr. formand for Rådet! Mange tak, hr. kommissær, for Deres tilstedeværelse, men som De uden tvivl ved eller havde mistanke om, havde vi regnet med at se kommissær McCreevy. De kan sige til ham, at Parlamentet ikke rigtig forstår, hvorfor ikke han er her i dag, under denne debat. Jeg har hørt, at han fandt det uhøfligt at drøfte disse spørgsmål med Parlamentet, inden han havde drøftet dem i Det Europæiske Råd, eller inden Det Europæiske Råd havde drøftet dem. Men dette emne var faktisk på Økofinrådets dagsorden, og i hele Bruxelles og måske også i andre europæiske hovedstæder cirkulerer udkastene til konklusioner. På samme måde kan vi med hensyn til kreditvurderingsinstitutterne kun henvise Dem - eller igen henvise kommissær McCreevy - til det, vi sagde tidligere. Vi ved, at Kommissionen vil stille forslag om ændring af kapitalkravsdirektivet eller det såkaldte CRD-direktiv. Vi vil gennemgå disse forslag nøje, men vi mener ikke, at dette er nok til at give EU det tilsynssystem, det har brug for, hvis ikke vi tager højde for alle de forslag, der nu har ligget på bordet i flere måneder. Det vedrører også tilsynsudvalgenes situation, de tre niveau 3-udvalg, som vi normalt kalder dem. For disse tre niveau 3-udvalg har vi brug for et lovgivningsmæssigt forslag, som giver dem et solidt retsgrundlag for at handle og styrke deres beføjelser, herunder i dialogen med de øvrige tilsynsmyndigheder, for idéen om, at vi inddrager de øvrige tilsynsmyndigheder uden selv at have et solidt tilsynssystem, finder vi ikke særlig tilfredsstillende. Vi håber, at Rådet og Kommissionen sammen vil gennemgå de forslag, der ligger på bordet, uden naturligvis at glemme de forslag, som den italienske finansminister, hr. Padoa-Schioppa, stillede på Økofinrådets møde i december. I samme ånd vil vi gerne under overholdelse af subsidiaritetsprincippet indlede mere proaktive overvejelser om vores reguleringssystem. Vi mener heller ikke, at idéen om en lead supervisor vil være tilfredsstillende for samtlige medlemsstater. Derfor bør Parlamentet forsvare en løsning, som omfatter samtlige medlemsstater, og som giver hver især mulighed for at føle sig godt tilpas med tilsynssystemet. Jeg ville være Dem meget taknemmelig, hr. rådsformand og hr. kommissær, hvis De ville komme med Deres kommentarer til alle disse spørgsmål, idet jeg naturligvis blot stiller de spørgsmål, der er kommet frem i Økonomi- og Valutaudvalget, da vi endnu ikke har stemt om nogen egentlig betænkning. I morgen holder vi her på plenarmødet en debat med henblik på at forberede dette Europæiske Råd, så hvorfor skulle vi ikke kunne forberede disse spørgsmål med hensyn til de finansielle markeder med Europa-Parlamentet? Det er en ting, vi ikke forstår, medmindre kommissæren er i færd med at agitere for Lissabontraktaten i Irland, men hvis det var tilfældet, kunne han i det mindste fortælle os det. Hvis han er i færd med at forberede sin fremtid, interesserer det også os. Hvis kommissær McCreevy vil gøre sig til talsmand for gennemsigtigheden på de finansielle markeder, mener jeg, at han burde begynde med at sikre gennemsigtigheden i hans egen lommebog! Finansiel innovation er et vigtigt spørgsmål. Jeg mener også, at tiden er inde til, at vi her i Parlamentet fører behovet for regulering til protokols. Vi får ofte at vide, at hvis vi regulerer de finansielle markeder, vil kapitalen forlade det europæiske marked. Jeg mener, at i dag, som min amerikanske kollega siger, er det eneste, vi ser, ikke, at kapitalen forsvinder, men at konsekvenserne af subprimes forsvinder. Når vi tager fat på denne debat, vil vi gøre det med tre ting i baghovedet. Velfungerende finansielle markeder, selvfølgelig, men også en reel evne til at finansiere økonomien og en evne til at foregribe de finansielle markeders behov for stabilitet og beskyttelse mod systemiske risici. Det er i den ånd, vi i dag tager fat på forberedelsen af Det Europæiske Råd, ud fra den idé, at den europæiske monetære politik sandsynligvis reagerede fornuftigt i krisens indledende fase, men at den europæiske tilsynsførende i dag på en eller anden måde er blevet gennemskuet - og det er dét, der bekymrer os. Når vi kigger på de emner, der skal drøftes på Det Europæiske Råds kommende møde, spørger vi os selv, hvor stor vores evne i virkeligheden er på europæisk plan til at foregribe en krise? Man taler om et early warning system, et varslingssystem, men det, vi ser, er, at på markederne hedder dem, der virkelig har evnen til at varsle, Goldman Sachs. Vil vi tage ved lære af dette med hensyn til den måde, Europa fungerer på? Overalt, hvor jeg kommer, hører jeg en masse om gennemsigtighed. Vi er alle for gennemsigtighed, men hvad sker der med gennemsigtigheden, når alle de store investeringsbanker gennem de seneste otte måneder er blevet opfordret til at offentliggøre deres tal, til at evaluere deres risikotagning? Det kan de ikke, for bag det hele gemmer der sig en udfordring med hensyn til omdømme og uden tvivl med hensyn til vurdering, en udfordring, det er ekstremt vanskeligt at tage op. Så når jeg hører folk tale om et alternativ, et early warning system, et varslingssystem - jeg har allerede sagt lidt om dette ... Som en af IMF's konsulenter sagde til mig for et par dage siden, er det early warning system lidt det samme, som når der står på en pakke cigaretter, at rygning dræber. Ændrer det Deres adfærd? Ikke synderligt. IMF og Forummet for Finansiel Stabilitet har naturligvis en rolle at spille i denne forbindelse. Hvem vidste ikke det? Men det må ikke opfattes som et alternativ til vores evne til at se, hvordan vores systemer virker. Og her må jeg sige, at overraskelserne for Parlamentet bliver større og større. Da vi den 13. december sidste år vedtog Ehler-betænkningen om garantiordninger, fik vi at vide, at det var en alt for kompliceret affære, og at det under alle omstændigheder ikke ville give nogen garanti for systemernes funktion. Dette synes i dag i henhold til Økofinrådets hovedkonklusioner at være en vej ud af krisen eller i hvert fald en sag, der hurtigst muligt skal genoptages. Hvis De genoptager denne sag, hr. kommissær, eller nærmere hvis Deres kollega kommissær McCreevy genoptager den, står vi i næste række til at gennemgå den. Og på et eller andet tidspunkt skulle De måske lytte lidt mere til det, Parlamentet siger om emner som dette."@da2 ". Herr Präsident, Herr Ratspräsident! Vielen Dank, Herr Kommissar, für Ihre Anwesenheit, aber wir erwarteten eigentlich – wie Sie sicherlich wissen oder vermuten – den Kommissar Charlie McCreevy. Sagen Sie ihm bitte, dass dieses Parlament nicht versteht, warum er heute hier bei dieser Aussprache nicht anwesend ist. Ich habe gehört, er sei der Meinung, dass es nicht angebracht sei, diese Fragen mit dem Europäischen Parlament zu debattieren, ehe sie im Europäischen Rat diskutiert worden sind bzw. ehe sich der Europäische Rat damit befasst hat. Allerdings stand dieses Thema bereits auf der Tagesordnung des Ecofin-Rates, und in ganz Brüssel und vielleicht auch in einigen europäischen Hauptstädten sind bereits die Entwürfe für Schlussfolgerungen im Umlauf. Was die Kreditbewertungsagenturen betrifft, so können wir Sie bzw. Kommissar McCreevy ebenfalls nur darauf verweisen, was wir bereits vorher gesagt haben. Wir wissen, dass die Kommission Vorschläge zur Änderung der Eigenkapitalrichtlinie vorlegen will. Diese Vorschläge werden wir aufmerksam prüfen, doch wir denken nicht, dass dies genügt, um die Europäische Union mit dem Aufsichtssystem auszurüsten, das sie braucht; es sei denn, es werden sämtliche, seit Monaten auf dem Tisch liegenden Vorschläge berücksichtigt. Ähnlich verhält es sich mit den Aufsichtsausschüssen bzw. den drei Stufe-3-Ausschüssen, wie wir zu sagen pflegen. Wir brauchen für diese drei Stufe-3-Ausschüsse einen Legislativvorschlag, der ihnen eine solide Rechtsgrundlage zum Handeln und zur Verstärkung ihrer Fähigkeit bis hin zum Dialog mit den anderen Aufsichtsbehörden verleiht, denn die Vorstellung, die anderen Aufsichtsgremien einzubeziehen, ohne dass wir selbst ein solides Aufsichtsgremium besitzen, scheint uns nicht zufrieden stellend. Wir wünschen, dass der Rat und die Kommission sämtliche vorliegenden Vorschläge zusammen beraten, nicht zu vergessen die Vorschläge, die der italienische Finanzminister Padoa-Schioppa auf der Sitzung des Ecofin-Rates im Dezember gemacht hat. In gleicher Weise wünschen wir ebenfalls, dass wir unter Beachtung des Subsidiaritätsprinzips proaktiver über eine Verbesserung unseres Regulierungssystems nachdenken. Wir glauben auch nicht, dass die Hypothese eines sämtliche Mitgliedstaaten zufrieden stellen würde. Daher sollte das Parlament für eine Lösung eintreten, die alle Mitgliedstaaten einbezieht und jeden in die Lage versetzt, sich mit einem Aufsichtssystem anzufreunden. Ich wären Ihnen dankbar, Herr amtierender Präsident, und Ihnen, Herr Kommissar, wenn Sie zu all diesen Fragen Stellung nehmen würden, wobei ich wohlgemerkt natürlich nur Fragen angesprochen habe, die sich im Ausschuss für Wirtschaft und Währung stellen, denn wir haben noch nicht über einen entsprechenden Bericht beraten. Wir werden morgen hier im Plenum eine Debatte zur Vorbereitung dieser Tagung des Europäischen Rates führen; was steht dem also entgegen, dass – was die Finanzmärkte betrifft – diese Fragen nicht auch mit dem Europäischen Parlament vorbereitet werden können? Das verstehen wir nicht, es sei denn, der Kommissar macht in Irland gerade Werbung für den Vertrag von Lissabon, doch dann könnte er uns das doch sagen. Wenn es sich um die Vorbereitung seiner Zukunft handelt, dann interessiert uns das ebenfalls. Wenn Kommissar McCreevy mehr Transparenz auf den Finanzmärkten erreichen will, dann meine ich, sollte er erst einmal Transparenz hinsichtlich seines Terminkalenders schaffen! Die Finanzinnovation ist eine wichtige Frage. Ich glaube auch, es ist höchste Zeit, dass wir uns in diesem Parlament der Notwendigkeit einer Regulierung stellen. Man hält uns oft entgegen: Wenn Sie die Finanzmärkte regulieren, dann verlässt das Kapital den europäischen Markt. Doch wie mein amerikanischer Kollege sagte, ist das Einzige, was wir heute feststellen, nicht die Kapitalflucht, sondern die Flucht der Auswirkungen der Subprimekrise. Wenn wir diese Debatte führen, dann haben wir dabei drei Ziele im Auge: natürlich funktionierende Finanzmärkte, aber auch die wirkliche Fähigkeit zur Finanzierung der realen Wirtschaft sowie die Fähigkeit zur frühzeitigen Erkennung der Stabilitätsanforderungen der Finanzmärkte und zum Schutz vor systembedingten Risiken. In diesem Sinne befassen wir uns heute mit der Vorbereitung der Europäischen Ratstagung, wobei wir der Auffassung sind, dass die europäische Geldpolitik zu Beginn der Krise wahrscheinlich richtig reagiert hat, dass aber jetzt die europäische Aufsichtsbehörde gewissermaßen bloßgestellt ist, und das macht uns Sorgen. Wenn wir uns die Themen ansehen, die auf der kommenden Tagung des Europäischen Rates diskutiert werden sollen, dann stellen wir uns die Frage: Wie groß ist auf europäischer Ebene die Fähigkeit zur frühzeitigen Erkennung einer Krise wirklich? Es ist die Rede von einem Frühwarnsystem. Doch was wir feststellen, ist, dass die einzigen, die wirklich in der Lage sind zu warnen, Goldman Sachs heißen. Werden wir daraus alle Lehren für die Funktionsweise Europas ziehen? Wie ich höre, ist überall viel von Transparenz die Rede. Wir sind alle für Transparenz. Doch wie steht es um diese Forderung nach Transparenz, wenn seit acht Monaten alle großen Investmentbanken vergeblich aufgefordert werden, ihre Zahlen offen zu legen, eine Bewertung der eingegangenen Risiken zu geben. Sie können dies nämlich nicht tun, denn dies birgt Risiken für ihren Ruf und Bewertungsrisiken, die äußerst schwer einzugehen sind. Wenn ich daher von einer Alternative höre, dem Frühwarnsystem, auf das ich schon eingegangen bin… Wie mir ein Gouverneursratsmitglied des IWF neulich sagte, ist es mit dem Frühwarnsystem ähnlich wie mit der Warnung „Rauchen tötet“ auf Zigarettenschachteln. Wie sehr verändert dies Ihr Verhalten? Nicht sehr viel. Natürlich haben der IWF und das Forum für finanzielle Stabilität eine Rolle in dieser Angelegenheit zu spielen. Wer könnte dies abstreiten? Doch muss dies eine Alternative zu unserer Fähigkeit sein, zu prüfen wie unsere Systeme funktionieren. Und hier warten, wie ich sagen muss, immer größere Überraschungen auf dieses Parlament. Als wir am 13. Dezember den Bericht Ehler über Einlagensicherungssysteme annahmen, wurde uns gesagt, dass dies eine zu komplizierte Angelegenheit sei und dass es jedenfalls keinerlei Garantie für das Funktionieren der Systeme mit sich bringen werde. Doch heute scheint es nach den Hauptschlussfolgerungen des Ecofin-Rates ein Weg aus der Krise oder zumindest ein Thema zu sein, das dringend wieder auf die Tagesordnung zu setzen ist. Wenn Sie es wieder auf die Tagesordnung setzen, Herr Kommissar, oder vielmehr wenn dies Ihr Kollege Charlie McCreevy tut, werden wir zur Stelle sein, um es zu beraten. Doch sollten Sie vielleicht hier und da etwas mehr darauf hören, was das Parlament zu Themen wie diesem sagt."@de9 ". − Κύριε Πρόεδρε, κύριε Προεδρεύων του Συμβουλίου, σας ευχαριστώ πολύ, κύριε Επίτροπε, για την παρουσία σας εδώ. Ωστόσο, αναμέναμε τον Επίτροπο McCreevy – όπως είμαι βέβαιη ότι το γνωρίζετε ή το υποθέτετε. Μπορείτε να του πείτε ότι το Κοινοβούλιο πραγματικά δεν καταλαβαίνει γιατί δεν παρευρίσκεται σήμερα εδώ στη συζήτηση αυτή. Άκουσα ότι νόμιζε πως ήταν αγένεια να συζητηθούν τα θέματα αυτά με το Ευρωπαϊκό Κοινοβούλιο πριν συζητηθούν με το Ευρωπαϊκό Συμβούλιο, ή πριν τα συζητήσει στο Ευρωπαϊκό Συμβούλιο. Ωστόσο, το θέμα αυτό βρισκόταν στην ατζέντα του Συμβουλίου Ecofin και τα συμπεράσματα κυκλοφορούν ευρέως στις Βρυξέλλες, και ίσως και σε άλλες ευρωπαϊκές πρωτεύουσες. Παρομοίως, όσον αφορά τους οργανισμούς αξιολόγησης πιστοληπτικής ικανότητας, μπορούμε να σας παραπέμψουμε –ή να παραπέμψουμε τον Επίτροπο McCreevy– σε αυτά που λέγαμε πριν. Γνωρίζουμε ότι η Επιτροπή θέλει να παρουσιάσει προτάσεις για την τροποποίηση της οδηγίας για την κεφαλαιακή επάρκεια, ή οδηγία CRD. Θα εξετάσουμε προσεκτικά τις προτάσεις αυτές, αλλά δεν νομίζουμε ότι αυτό θα είναι αρκετό για να εξασφαλίσει στην Ευρωπαϊκή Ένωση το εποπτικό σύστημα που χρειάζεται, αν δεν λάβουμε υπόψη όλες τις προτάσεις που τίθενται επί τάπητος εδώ και αρκετούς μήνες. Αυτό αφορά επίσης και την κατάσταση των εποπτικών επιτροπών – τις τρεις επιτροπές «Επιπέδου 3», όπως συνήθως τις αποκαλούμε. Γι’ αυτές τις τρεις επιτροπές Επιπέδου 3, χρειαζόμαστε νομοθετική πρόταση η οποία να τους εξασφαλίζει ισχυρή νομική βάση για να ενεργούν και να ενισχύουν την ικανότητά τους, περιλαμβανομένου του διαλόγου με τις άλλες εποπτικές αρχές, διότι η ιδέα να εντάξουμε τις άλλες εποπτικές αρχές χωρίς να έχουμε το δικό μας ισχυρό εποπτικό σύστημα δεν μας φαίνεται πολύ ικανοποιητική. Θα θέλαμε το Συμβούλιο και η Επιτροπή να εξετάσουν από κοινού τις προτάσεις που βρίσκονται επί τάπητος, μην ξεχνώντας, φυσικά, τις προτάσεις τις οποίες ο ιταλός υπουργός Οικονομικών, ο κ. Padoa-Schioppa, έκανε στο Συμβούλιο Ecofin τον Δεκέμβριο. Στο ίδιο πνεύμα, και εδώ, θα θέλαμε να σκεφτούμε περισσότερο προληπτικά σχετικά με τη βελτίωση του ρυθμιστικού συστήματος που έχουμε, από σεβασμό στην αρχή της επικουρικότητας. Δεν πιστεύουμε ότι η ιδέα ενός επικεφαλής επόπτη θα ικανοποιούσε όλα τα κράτη μέλη. Αυτό το οποίο το Κοινοβούλιο πρέπει να ζητήσει είναι μια λύση η οποία να περιλαμβάνει όλα τα κράτη μέλη και η οποία να δίδει τη δυνατότητα σε έκαστο εξ αυτών να αισθάνεται άνετα με το εποπτικό σύστημα. Επί όλων αυτών των θεμάτων, θα ήμουν ευγνώμων αν εσείς, κύριε Προεδρεύων του Συμβουλίου, και εσείς, κύριε Επίτροπε, διατυπώνατε τα σχόλιά σας, έχοντας κατά νου ότι προφανώς εκφράζω απλώς ερωτήματα που τίθενται στην Επιτροπή Οικονομικών και Νομισματικών Θεμάτων, δεδομένου ότι δεν έχουμε ακόμη συζητήσει επί συγκεκριμένης έκθεσης. Εδώ στην Ολομέλεια, θα πραγματοποιήσουμε αύριο μια συζήτηση για να προετοιμαστούμε για αυτό το Ευρωπαϊκό Συμβούλιο, συνεπώς γιατί, όσον αφορά τις χρηματοπιστωτικές αγορές, να μην μπορούμε να προετοιμάσουμε αυτά τα θέματα και με το Ευρωπαϊκό Κοινοβούλιο; Αυτό είναι κάτι που δεν μπορούμε να κατανοήσουμε, εκτός και αν ο Επίτροπος αυτήν τη στιγμή διεξάγει εκστρατεία στην Ιρλανδία για τη Συνθήκη της Λισαβόνας, αλλά αν όντως αυτό κάνει, θα μπορούσε τουλάχιστον να μας το πει. Αν προετοιμάζει το μέλλον του, μας ενδιαφέρει και αυτό. Σε κάθε περίπτωση, εάν ο Επίτροπος McCreevy θέλει να υποστηρίξει τη διαφάνεια στις χρηματοπιστωτικές αγορές, πιστεύω ότι θα όφειλε να το αρχίσει με το να είναι διαφανής όσον αφορά το δικό του ημερολόγιο! Η χρηματοπιστωτική καινοτομία είναι ένα σημαντικό θέμα. Πιστεύω επίσης ότι, στο Κοινοβούλιο αυτό, είναι καιρός να ενεργήσουμε σχετικά με την ανάγκη ρύθμισης. Συχνά μας λένε: αν ρυθμίσετε τις χρηματοπιστωτικές αγορές, τα κεφάλαια θα φύγουν από την ευρωπαϊκή αγορά. Σήμερα, όπως λέγει ο αμερικανός συνάδελφός μου, πιστεύω ότι το μόνο πράγμα που βλέπουμε δεν είναι η εξαφάνιση των κεφαλαίων, αλλά η εξαφάνιση των συνεπειών από την κρίση με τα ενυπόθηκα δάνεια υψηλού κινδύνου. Όταν προσεγγίζουμε αυτήν τη συζήτηση, θέλουμε να το κάνουμε έχοντας κατά νου τρία πράγματα: προφανώς τη λειτουργία των χρηματοπιστωτικών αγορών, αλλά επίσης μια πραγματική ικανότητα χρηματοδότησης της οικονομίας και μια δυνατότητα πρόβλεψης των αναγκών των χρηματοπιστωτικών αγορών για σταθερότητα και προστασία έναντι συστεμικών κινδύνων. Αυτό είναι το πνεύμα με το οποίο αντιμετωπίζουμε την προετοιμασία σήμερα για το Ευρωπαϊκό Συμβούλιο, με την ιδέα ότι η ευρωπαϊκή νομισματική πολιτική προφανώς αντέδρασε καλά στην αρχή της κρίσης, αλλά ότι σήμερα, κατά κάποιο τρόπο, ο ευρωπαϊκός εποπτικός φορέας λείπει – και αυτό είναι που μας ενοχλεί. Όταν εξετάζουμε τα θέματα που θα συζητηθούν στο επόμενο Ευρωπαϊκό Συμβούλιο, αναρωτιόμαστε: πόσο πράγματι ικανοί είμαστε, σε ευρωπαϊκό επίπεδο, να προβλέψουμε μια κρίση; Γίνεται λόγος για ένα σύστημα έγκαιρης προειδοποίησης, αλλά αυτό που βλέπουμε είναι ότι, στις αγορές, αυτός που έχει πραγματικά τη δυνατότητα να πατήσει τον συναγερμό ονομάζεται Goldman Sachs. Άρα, θα αντλήσουμε διδάγματα από αυτήν τη διαπίστωση όσον αφορά τον τρόπο με τον οποίο λειτουργεί η Eυρώπη; Ακούμε να γίνεται παντού πολύς λόγος σχετικά με τη διαφάνεια. Όλοι είμαστε υπέρ της διαφάνειας, αλλά ποια ήσαν τα αποτελέσματα αυτής της έκκλησης για διαφάνεια όταν, κατά τους τελευταίους οκτώ μήνες, όλες οι μεγάλες τράπεζες επενδύσεων κλήθηκαν να παράσχουν στοιχεία τους, να δώσουν στοιχεία για την αξιολόγησή όσον αφορά την έκθεσή τους σε κινδύνους; Δεν μπορούν να το πράξουν, διότι από πίσω βρίσκεται η πρόκληση όσον αφορά τη φήμη, και αναμφίβολα όσον αφορά την αποτίμηση, μια πρόκληση η οποία είναι εξαιρετικά δύσκολο να αντιμετωπιστεί. Κατά συνέπεια, όταν ακούω ανθρώπους να συζητούν για μια εναλλακτική λύση, το σύστημα έγκαιρης προειδοποίησης –έχω ήδη πει ορισμένα πράγματα γι’ αυτό… Όπως ένας σύμβουλος του ΔΝΤ μου έλεγε προ ημερών, το σύστημα έγκαιρης προειδοποίησης μοιάζει περίπου με την προειδοποίηση «το κάπνισμα σκοτώνει» στο πακέτο των τσιγάρων. Σε ποιο βαθμό αυτή η προειδοποίηση άλλαξε τη συμπεριφορά σας; Όχι πάρα πολύ. Φυσικά, το ΔΝΤ και το Φόρουμ Χρηματοπιστωτικής Σταθερότητας έχουν ένα ρόλο να διαδραματίσουν στο θέμα αυτό. Ποιος δεν το γνωρίζει; Ωστόσο, αυτός πρέπει να είναι μια εναλλακτική λύση στην δυνατότητά μας να παρακολουθούμε τον τρόπο με τον οποίο λειτουργούν τα συστήματά μας. Πρέπει να πω, για το θέμα αυτό, ότι οι εκπλήξεις γι’ αυτό το Κοινοβούλιο γίνονται μεγαλύτερες. Όταν εγκρίναμε την έκθεση Ehler σχετικά με τα συστήματα εγγύησης των καταθέσεων στις 13 Δεκεμβρίου, μας είπαν ότι αυτό ήταν μια πάρα πολύ περίπλοκη διαδικασία και, σε κάθε περίπτωση, δεν θα εξασφάλιζε οιεσδήποτε εγγυήσεις για τον τρόπο με τον οποίο τα συστήματα θα λειτουργούσαν. Σήμερα φαίνεται από τα βασικά συμπεράσματα του Συμβουλίου Ecofin ότι είναι ένας τρόπος αποφυγής κρίσεων, ή σε κάθε περίπτωση, ένα θέμα που θα πρέπει να ανοίξει εκ νέου ως επείγον θέμα. Αν το ανοίξετε εκ νέου, κύριε Επίτροπε, ή μάλλον αν το ανοίξει εκ νέου ο συνάδελφός σας Επίτροπος κ. McCreevy, θα είμαστε αμέσως οι επόμενοι για να το εξετάσουμε. Σε κάποιο σημείο, χρειάζεται ίσως να ακούτε προσεκτικότερα αυτά τα οποία το Κοινοβούλιο λέει σχετικά με θέματα όπως αυτό."@el10 ". − Mr President, President-in-Office of the Council, thank you very much, Commissioner, for being here. However, we were expecting Commissioner McCreevy – as I am sure you know or suspect. You can tell him that Parliament does not really understand why he is not here today at this debate. I have heard that he thought it was bad form to debate these issues with the European Parliament before discussing them in the European Council, or before the European Council had discussed them. Yet this subject was on the Ecofin Council agenda and, all over Brussels, and perhaps in other European capitals, the draft conclusions are circulating. Similarly, as regards the credit-rating agencies, we can only refer you – or refer Commissioner McCreevy – back to what we said before. We know that the Commission wants to present proposals for the amendment of the Capital Requirements Directive, or CRD. We will be examining these proposals carefully, but we do not think that this will be enough to give the European Union the system of supervision it needs, unless we take account of all the proposals that have been on the table for some months now. This also concerns the situation of the supervisory committees – the three ‘Level 3’ committees, as we usually call them. For these three Level 3 committees, we need a proposal for legislation that gives them a solid legal basis to act and to strengthen their capability, including in dialogue with the other supervisory authorities, because the idea that we are going to bring in the other supervisory authorities without having our own solid system of supervision does not seem very satisfactory to us. We would like the Council and the Commission together to look at the proposals on the table, not forgetting, of course, the proposals that the Italian Finance Minister, Mr Padoa-Schioppa, made at the Ecofin Council in December. In the same spirit, here too, we would also like to think more proactively about improving our regulation system, out of respect for the principle of subsidiarity. We do not believe the idea of a lead supervisor would satisfy all the Member States. What Parliament should be asking for is a solution that includes all the Member States and that enables each one to feel comfortable with the supervision system. On all these matters, I would be grateful if you, President-in-Office, and you, Commissioner, would make your comments, bearing in mind that I am obviously merely expressing questions that are being asked in the Committee on Economic and Monetary Affairs, since we have not yet deliberated on a proper report. Here in plenary, we will be having a debate tomorrow to prepare for this European Council, so why, when it comes to financial markets, can we not prepare these questions with the European Parliament too? This is something we do not understand, unless the Commissioner is currently campaigning in Ireland for the Treaty of Lisbon, but if he is, he could at least tell us. If he is preparing his future, we are interested in that too. In any case, if Commissioner McCreevy wants to advocate transparency in financial markets, I think he ought to start by being transparent about his own diary! Financial innovation is an important issue. I also think that, in this Parliament, it is time we acted on the need for regulation. We are often told: if you regulate the financial markets, capital will leave the European market. Today, as my American colleague says, I think the only thing we are seeing is not the disappearance of capital, but the disappearance of the consequences of subprimes. When we approach this debate, we want to do so with three things in mind: obviously functioning financial markets, but also a genuine capacity to finance the economy and an ability to anticipate the needs of financial markets for stability and protection against the systemic risks. It is in this spirit that we are tackling preparations today for the European Council, with the idea that European monetary policy probably reacted well at the start of the crisis, but that today, in a way, the European supervisor has been found out – and that is what bothers us. When we look at the issues that will be discussed in the next European Council, we wonder: how capable are we really, at European level, of anticipating a crisis? People talk about an early warning system, but what we see is that, in the markets, the people who really have the ability to raise the alarm are called Goldman Sachs. Are we therefore going to learn any lessons from this for the way Europe operates? I hear a lot of talk everywhere about transparency. We are all in favour of transparency, but what of that call for transparency when, for the last eight months, all the large investment banks have been called upon to give their figures, to give their assessment of their exposure to risk? They cannot do it, because behind it lies a challenge in terms of reputation, and undoubtedly in terms of valuation, a challenge that is extremely difficult to deal with. Therefore, when I hear people talking about an alternative, the early warning system – I have already said something about this … As one IMF councillor said to me the other day, the early warning system is a bit like when it says: ‘Smoking kills’ on a packet of cigarettes. How much does it change your behaviour? Not a great deal. Of course, the IMF and the Financial Stability Forum have a role to play in this. Who does not know this? However, it should be an alternative to our ability to watch how our systems are working. I should say, on this point, that the surprises for this Parliament are just getting bigger. When we adopted the Ehler report on deposit-guarantee schemes on 13 December, we were told that it was much too complex a business and, anyway, it would not provide any guarantees for how the systems would function. It seems today from the main conclusions of the Ecofin Council to be a way of escaping the crisis, or in any case, a matter that should be reopened as a matter of urgency. If you do reopen it, Commissioner, or rather if your colleague Commissioner McCreevy reopens it, we will be next in line to examine it. At some point, you perhaps need to listen more carefully to what Parliament says about issues like this one."@en4 "Señor Presidente, Presidente en ejercicio del Consejo, muchas gracias, Comisario, por estar aquí. Sin embargo, como sabrá o sospecha, estábamos esperando al Comisario McCreevy. Puede decirle que el Parlamento no entiende en realidad por qué hoy no está presente en este debate. He oído que pensaba que no era apropiado debatir estos asuntos con el Parlamento Europeo antes de debatirlos en el Consejo Europeo o antes de que el Consejo los hubiera debatido. No obstante, este asunto figuraba en el orden del día del Consejo ECOFIN, de modo que el proyecto de las conclusiones circula por todo Bruselas, y quizá por otras capitales europeas. Del mismo modo, por lo que se refiere a las agencias de cualificación crediticia, sólo podemos remitirle —o al Comisario McCreevy— a lo declarado previamente. Sabemos que la Comisión desea presentar propuestas para la modificación de la Directiva sobre la adecuación del capital (DAC). Las examinaremos detenidamente, pero no creemos que sea suficiente para ofrecer a la Unión Europea el sistema de control que necesita, a no ser que tengamos en cuenta todas las propuestas que han estado sobre la mesa en los últimos meses. Esto también afecta a la situación de los comités de supervisión —los tres comités «de nivel 3», como les llamamos normalmente. Para estos tres comités de nivel 3 necesitamos una propuesta legislativa que les aporte un sólido fundamento jurídico para actuar y reforzar su habilidad, en particular, en el diálogo con las otras autoridades de supervisión, porque la idea de que vamos a hacer que intervengan las otras autoridades de supervisión sin disponer de nuestro propio sistema sólido de vigilancia no nos parece muy satisfactoria. Nos gustaría que el Consejo y la Comisión estudiaran juntos las propuestas sobre la mesa, sin olvidarse, por supuesto, de las propuestas que el Ministro de Finanzas italiano, el señor Padoa-Schioppa, ofreció en el Consejo ECOFIN en diciembre. En la misma línea, nos gustaría pensar de una forma más proactiva en mejorar nuestro sistema normativo, en respeto al principio de subsidiariedad. No creemos que un director de supervisión satisfaga a todos los Estados miembros. Lo que el Parlamento debería pedir es una solución que incluya a todos los Estados miembros y que permita a cada uno sentirse cómodo con el sistema de supervisión En todos estos asuntos, le estaría muy agradecido si usted, Presidente en ejercicio del Consejo, y usted, señor Comisario, expusieran sus comentarios teniendo presente que, obviamente, sólo estoy formulando preguntas que se plantean en la Comisión de Asuntos Económicos y Monetarios, al no haber deliberado todavía un informe apropiado. Aquí, en el pleno, entablaremos mañana un debate como preparación para este Consejo Europeo; por lo que me pregunto ¿por qué, cuando se trata de los mercados financieros, no se pueden preparar estas preguntas también con el Parlamento Europeo? Esto es algo que no entendemos, a no ser que el Comisario se encuentre en Irlanda haciendo campaña para el Tratado de Lisboa; pero si lo está, al menos podría comunicárnoslo. Si está preparando su futuro, también nos interesaría saberlo. En cualquier caso, si el Comisario McCreevy desea abogar por la transparencia en los mercados financieros, considero que debería empezar actuando con transparencia en cuanto a su propia agenda. La innovación financiera constituye un asunto importante. Pienso igualmente que es hora de que en este Parlamento actuemos de acuerdo con la necesidad de regulación. A menudo se nos dice que si se regulan los mercados financieros, el capital abandonará el mercado europeo. Hoy, como dice mi colega estadounidense, considero que lo único que estamos presenciando no es la desaparición de capital, sino de las consecuencias de los préstamos de alto riesgo. Al abordar este debate, queremos hacerlo teniendo tres cosas presentes: obviamente, unos mercados financieros que funcionen bien, pero también una verdadera capacidad de financiar la economía y prever las necesidades de los mercados financieros con vistas a la estabilidad y la protección ante riesgos sistémicos. Con este espíritu es con el que hoy abordamos las preparaciones para el Consejo Europeo, con la idea de que la política monetaria europea pudo reaccionar bien al principio de la crisis, pero que ahora, al guardián europeo le ha pillado desprevenido, de algún modo, y eso es lo que nos molesta. Cuando estudiamos los asuntos que se someterán a debate en el próximo Consejo Europeo, nos preguntamos: ¿hasta qué punto somos capaces de prever una crisis a escala europea? La gente habla de un sistema de alerta temprana, pero lo que estamos viendo es que en los mercados los que tienen la habilidad de hacer saltar la alarma son Goldman Sachs. Por consiguiente, ¿vamos a aprender alguna lección de esto para el funcionamiento de Europa? En todos sitios oigo hablar mucho de transparencia. Todos estamos a favor de ella, pero ¿que ha pasado con esa petición de transparencia cuando en los últimos ocho meses se ha hecho un llamamiento a todos los grandes bancos de inversión para que muestren sus cifras y den una estimación de su exposición al riesgo? Pues que no pueden hacerlo porque detrás de eso se esconde un reto en términos de reputación e indudablemente de valoración, un reto extremadamente difícil de afrontar. Por lo tanto, cuando oigo hablar de una alternativa, del sistema de alerta temprana… en fin, ya me he referido a ello. Como me dijo un asesor del FMI el otro día, lo que ocurre con el sistema de alerta temprana puede compararse en cierto modo a los mensajes de «el tabaco mata» que vemos en los paquetes de cigarrillos. ¿En qué medida cambia nuestro comportamiento? Pues no mucho. Por supuesto, el FMI y el Foro de Estabilidad Financiera tienen una función aquí. ¿Quién no lo sabe? No obstante, debería ser una alternativa a nuestra capacidad de ver cómo funcionan nuestros sistemas. A este respecto, debería decir que el Parlamento está cada vez más sorprendido. Cuando el 13 de diciembre aprobamos el informe Ehler sobre los sistemas de garantía de depósitos, se nos dijo que era un asunto demasiado complejo y que, de todos modos, no aportaría garantías para el funcionamiento de los sistemas. Hoy parece desprenderse de las principales conclusiones del Consejo ECOFIN que hay un modo de escapar a la crisis; en cualquier caso, es una cuestión que debería volver a tratarse con urgencia. Si vuelven a reabrir la cuestión, señor Comisario, o, mejor dicho, si su colega, el Comisario McCreevy, la reabre, seremos los siguientes en la lista en examinarlo. En algún momento puede que necesite usted escuchar más atentamente lo que dice el Parlamento sobre asuntos como éste."@es21 ". − Härra juhataja, nõukogu eesistuja, volinik, tänan teid kohalviibimise eest. Siiski ootasime me volinik McCreevyt, nagu te kindlasti teate või kahtlustate. Võite talle edasi öelda, et parlament ei mõista, miks ta ei viibi täna siin, sellel arutelul. Olen kuulnud, et tema arvates on halb mõte arutada neid küsimusi Euroopa Parlamendis enne nende arutamist või arutamise lõpulejõudmist Euroopa Ülemkogus. Siiski oli see teema majandus- ja rahandusküsimuste nõukogu päevakorras ning kogu Brüsselis ja võib-olla muudeski Euroopa pealinnades ringleb järelduste kavand. Samamoodi peaksite teie või peaks volinik McCreevy krediidireitinguagentuuride osas silmas pidama seda, mida me varem rääkisime. Me teame, et komisjon tahab esitada ettepanekud kapitalinõudedirektiivi muutmiseks. Me uurime neid ettepanekuid hoolikalt, kuid me ei arva, et see on Euroopa Liidule vajaliku järelevalvesüsteemi loomiseks piisav, kui me just ei võta arvesse kõiki ettepanekuid, mis on esitatud juba mitu kuud tagasi. See puudutab ka järelevalvekomiteede ehk kolme „3. tasandi“ komitee, nagu me neid tavaliselt nimetame, olukorda. Nende kolme 3. tasandi komitee puhul vajame ettepanekut võtta vastu õigusakt, mis loob neile kindla õigusliku aluse tegutsemiseks ja oma pädevuse suurendamiseks, sealhulgas dialoogis muude järelevalveasutustega, sest mõte, et me kaasame muid järelevalveasutusi, ilma et meil oleks endal kindlat järelevalvesüsteemi, ei tundu meile eriti meeltmööda. Me soovime, et nõukogu ja komisjon üheskoos vaataksid esitatud ettepanekuid, unustamata loomulikult ettepanekuid, mille esitas Itaalia rahandusminister härra Padoa-Schioppa majandus- ja rahandusküsimuste nõukogus detsembris. Samas vaimus sooviksime ka siin mõelda ettenägelikumalt oma reguleerimissüsteemi täiustamise üle, austusest subsidiaarsuspõhimõtte vastu. Meie arvates ei rahulda juhtiva järelevalvajaga lahendus kõiki liikmesriike. Parlament peaks nõudma lahendust, mis hõlmab kõiki liikmesriike ja võimaldab igaühel neist tunda end järelevalvesüsteemis mugavalt. Oleksin tänulik, kui teie, eesistuja, ja teie, volinik, esitaksite oma kommentaarid kõikide nende küsimuste kohta, võttes arvesse, et ma ilmselgelt esitan vaid neid küsimusi, mida küsitakse majandus- ja rahanduskomisjonis, sest me ei ole seni arutanud ühtegi korralikku raportit. Kuna siin, täiskogu istungil, arutame homme ettevalmistumist selleks Euroopa Ülemkogu kohtumiseks, siis miks me ei võiks finantsturgude osas neid küsimusi ka koos Euroopa Parlamendiga ette valmistada? See on midagi, mida me ei mõista, kui volinik ei ole just parasjagu Iirimaal korraldamas kampaaniat Lissaboni lepingu toetuseks, aga kui ta siiski on, võiks ta seda meile vähemalt öelda. Kui ta valmistab ette oma tulevikku, oleme huvitatud ka sellest. Igal juhul, kui volinik McCreevy soovib edendada finantsturgude läbipaistvust, peaks ta minu arvates alustama läbipaistvusest oma märkmiku suhtes! Finantsuuendused on tähtis küsimus. Ma arvan ka, et selles parlamendis oleks aeg reageerida vajadusele reguleerimise järele. Meile öeldakse sageli: kui reguleerite finantsturge, lahkub kapital Euroopa turult. Täna, nagu mu Ameerika kolleeg ütleb, on minu arvates ainus asi, mida me näeme, mitte kapitali haihtumine, vaid kõrge riskiga laenude tagajärgede haihtumine. Selle arutelu suhtes soovime silmas pidada kolme asja: loomulikult toimivaid finantsturge, kuid ka ehtsat suutlikkust rahastada majandust ning võimet ennetada finantsturgude vajadusi stabiilsuse järele ning süsteemiriskide eest kaitsmise järele. Just selles vaimus tegeleme täna ettevalmistumisega Euroopa Ülemkogu kohtumiseks, lähtudes arusaamast, et Euroopa rahanduspoliitika tõenäoliselt reageeris hästi kriisi alguses, kuid tänaseks on leitud omamoodi Euroopa järelevalvaja – ja see häirib meid. Kui vaatame küsimusi, mida hakatakse arutama järgmisel Euroopa Ülemkogu kohtumisel, mõtleme: kui hästi suudame me tegelikult Euroopa tasandil ennetada kriisi? Räägitakse varajase hoiatamise süsteemist, kuid mida me näeme, on see, et turgudel kutsutakse inimesi, kes tõesti suudavad häirekella lüüa, Goldman Sachsiks. Kas me võtame seetõttu õppust selles suhtes, kuidas Euroopa toimib? Kuulen kõikjal palju räägitavat läbipaistvusest. Me tõepoolest toetame läbipaistvust, kuid mida peaks arvama sellest üleskutsest läbipaistvusele, kui viimase kaheksa kuu jooksul on suuri investeerimispanku üles kutsutud esitama oma näitajaid ja andma oma hinnangu oma riskivõtumäärale? Nad ei saa seda teha, sest see võib seada ohtu nende maine ja kahtlemata väärtuse, mis on väga tundlik koht. Seetõttu, kui kuulen räägitavat alternatiivist – varajase hoiatamise süsteemist – olen selle kohta juba midagi öelnud... Nagu üks IMFi nõunik mulle üks päev ütles, et varajase hoiatamise süsteem meenutab veidi kirja „Suitsetamine tapab“ sigaretipakil. Kui palju muudab see teie käitumist? Mitte just palju. Loomulikult etendavad IMF ja finantsstabiilsuse foorum siinkohal oma rolli. Kes ei teaks seda? Siiski peaks see olema alternatiiv meie võimele jälgida, kuidas meie süsteemid toimivad. Peaksin selles küsimuses ütlema, et sellele parlamendile osaks saavad üllatused üha suurenevad. Kui võtsime 13. detsembril vastu Ehleri raporti hoiuste tagamise skeemide kohta, öeldi meile, et see on liialt keeruline küsimus ja et niikuinii ei annaks see mingeid tagatisi süsteemide toimimise suhtes. Praegu tundub majandus- ja rahandusküsimuste nõukogu põhijärelduste alusel, et see on viis põgeneda kriisi eest või vähemasti küsimus, mis tuleks esimesel võimalusel uuesti arutlusele võtta. Kui te, volinik, selle uuesti arutlusele võtate või kui teie kolleeg volinik McCreevy seda teeb, oleme esimesed, kas soovivad seda käsitleda. Mingil hetkel peaksite ehk hoolikamalt kuulama, mida parlament ütleb sellistes küsimustes."@et5 ". Arvoisa puhemies, neuvoston puheenjohtaja, paljon kiitoksia siitä, komission jäsen Almunia, että olette paikalla. Odotimme kuitenkin komission jäsentä McCreevyä – kuten varmasti tiedätte tai oletatte. Voitte kertoa hänelle, ettei parlamentti oikein ymmärrä, miksei hän ole tänään täällä tässä keskustelussa. Olen kuullut hänen ajatelleen, että olisi hyvien tapojen vastaista keskustella näistä kysymyksistä Euroopan parlamentin kanssa ennen kuin niistä keskustellaan Eurooppa-neuvostossa, tai ennen kuin Eurooppa-neuvosto on keskustellut niistä. Aihe oli kuitenkin Ecofin-neuvoston esityslistalla, ja päätelmäluonnokset kiertävät kaikkialla Brysselissä ja ehkä muissakin Euroopan pääkaupungeissa. Sama pätee luottoluokituslaitoksiin; voimme vain muistuttaa teitä – tai muistuttaa komission jäsentä McCreevyä – siitä, mitä olemme aiemmin sanoneet. Tiedämme, että komissio haluaa esittää ehdotuksia pääomavaatimusdirektiivin tarkistamiseksi. Tarkastelemme ehdotuksia huolellisesti, mutta emme usko, että tämä riittää antamaan Euroopan unionille sen tarvitseman valvontajärjestelmän, jos emme ota huomioon kaikkia ehdotuksia, jotka ovat olleet pöydällä jo joitakin kuukausia. Tämä koskee myös valvontakomiteoiden tilannetta – kolmen ”tason 3” komitean, kuten niitä yleensä kutsumme. Näiden kolmen tason 3 komitean osalta tarvitsemme lainsäädäntöehdotuksen, joka antaa niille vakaan oikeusperustan toimia ja vahvistaa valmiuttaan, myös vuoropuhelussa muiden valvontaviranomaisten kanssa, koska ajatus siitä, että otamme mukaan muut valvontaviranomaiset ilman, että meillä olisi oma vakaa valvontajärjestelmämme, ei vaikuta meistä kovin tyydyttävältä. Haluaisimme neuvoston ja komission yhdessä tarkastelevan pöydällä olevia ehdotuksia, unohtamatta tietenkään ehdotuksia, jotka Italian valtiovarainministeri Padoa-Schioppa teki Ecofin-neuvostossa joulukuussa. Samassa hengessä haluaisimme tässäkin yhteydessä myös tarkastella proaktiivisemmin sääntelyjärjestelmämme parantamista, toissijaisuusperiaatteen mukaisesti. Emme usko ajatuksen johtavasta valvojasta tyydyttävän kaikkia jäsenvaltioita. Parlamentin pitäisi vaatia ratkaisua, joka kattaa kaikki jäsenvaltiot ja jonka avulla kaikki voisivat olla tyytyväisiä valvontajärjestelmään. Olisin kiitollinen, jos te, arvoisa neuvoston puheenjohtaja, ja te, arvoisa komission jäsen, kommentoisitte kaikkia näitä kysymyksiä, pitäen mielessä, että esitän tietenkin vain kysymyksiä, joita esitetään talous- ja raha-asioiden valiokunnassa, koska emme ole vielä keskustelleet varsinaisesta mietinnöstä. Täällä täysistunnossa me keskustelemme huomenna valmistautuaksemme kyseiseen Eurooppa-neuvoston kokoukseen, joten miksi emme rahoitusmarkkinoiden osalta voi valmistella näitä kysymyksiä Euroopan parlamentissa? Tätä emme ymmärrä, paitsi jos komission jäsen on parhaillaan kampanjoimassa Irlannissa Lissabonin sopimuksen puolesta, mutta jos on, hän voisi edes kertoa sen meille. Jos hän valmistelee tulevaisuuttaan, meitä kiinnostaa sekin. Joka tapauksessa, jos komission jäsen McCreevy haluaa edistää avoimuutta rahoitusmarkkinoilla, hänen pitäisi mielestäni aloittaa olemalla avoin oman kalenterinsa osalta! Rahoitukseen liittyvä innovointi on tärkeä kysymys. Olen myös sitä mieltä, että meidän täällä parlamentissa on aika toimia sääntelytarpeen osalta. Meille sanotaan usein: jos sääntelette rahoitusmarkkinoita, pääoma lähtee Euroopan markkinoilta. Kuten amerikkalainen kollegani sanoo, mielestäni ainoa asia, jonka nyt näemme, ei ole pääoman katoaminen vaan subprime-lainojen seurausten katoaminen. Lähestyessämme tätä keskustelua haluamme tehdä sen pitäen mielessä kolme asiaa: tietenkin toimivat rahoitusmarkkinat, mutta myös todellisen valmiuden rahoittaa taloutta ja kyvyn ennakoida rahoitusmarkkinoiden tarpeita vakauden ja järjestelmäriskeiltä suojautumisen takia. Tässä hengessä käymme tänään käsiksi Eurooppa-neuvoston kokouksen valmisteluihin, uskoen, että yhteisön rahapolitiikka reagoi todennäköisesti hyvin kriisin alussa, mutta että eurooppalainen valvoja on nyt paljastettu. Katsoessamme seuraavassa Eurooppa-neuvoston kokouksessa käsiteltäviä aiheita mietimme: miten valmiita olemme todella yhteisön tasolla ennakoimaan kriisejä? Ihmiset puhuvat ennakkovaroitusjärjestelmästä, mutta näemme, että markkinoilla ainoastaan Goldman Sachs voi todella antaa varoituksen. Opimmeko siis tästä mitään sen osalta, miten Eurooppa toimii? Kuulen kaikkialla paljon puhetta avoimuudesta. Kannatamme kaikki avoimuutta, mutta mitä merkitystä tällä avoimuusvaatimuksella on, kun viimeisten kahdeksan kuukauden aikana kaikkia suuria investointipankkeja on vaadittu julkistamaan lukunsa, antamaan arvionsa riskialttiudestaan? Ne eivät voi tehdä sitä, koska sen takana on haaste, joka liittyy maineeseen ja epäilemättä arvostukseen, haaste, josta selviäminen on äärimmäisen vaikeaa. Näin ollen, kun kuulen puhuttavan vaihtoehdosta, ennakkovaroitusjärjestelmästä – sanoin jo aiheesta jotain… Kuten eräs Kansainvälisen valuuttarahaston neuvonantajista sanoi minulle tässä eräänä päivänä, ennakkovaroitusjärjestelmä on vähän sama kuin se, että savukepakkauksessa lukee ”Tupakointi tappaa”. Miten paljon se muuttaa käyttäytymistä? Ei kovin paljon. Tietenkin IMF:llä ja vakausfoorumilla on oma tehtävänsä asiassa. Kukapa ei sitä tietäisi. Se ei kuitenkaan saisi olla vaihtoehto kyvyllemme tarkkailla, miten järjestelmämme toimivat. Sanoisin tässä yhteydessä, että parlamentin kokemat yllätykset vain kasvavat. Kun hyväksyimme Christian Ehlerin mietinnön talletusten vakuusjärjestelmistä 13. joulukuuta, meille kerrottiin, että asia oli aivan liian monimutkainen, eikä se millään tavoin edes takaisi järjestelmien toimintaa. Ecofin-neuvoston tärkeimpien päätelmien mukaan se näyttää nyt olevan tapa selvitä kriisistä tai ainakin asia, joka pitäisi ottaa kiireellisenä uudelleen käsiteltäväksi. Jos otatte sen uudelleen esiin, komission jäsen Almunia, tai siis jos kolleganne komission jäsen McCreevy ottaa sen esiin, olemme ensimmäisinä tarkastelemassa sitä. Jossain vaiheessa on ehkä kuunneltava tarkemmin sitä, mitä parlamentti sanoo tämänkaltaisista kysymyksistä."@fi7 ". − Elnök úr, a Tanács hivatalban lévő elnöke! Nagyon köszönöm önnek, biztos úr, hogy itt van! Mi azonban McCreevy biztos urat vártuk – biztos vagyok benne, hogy ön ezt tudja vagy gyanítja. Elmondhatja neki, hogy a Parlament nem igazán érti, hogy miért nincs ma itt ezen a vitán. Úgy hallottam, ő azt gondolja, hogy nem jó ezekről a kérdésekről az Európai Parlamentben vitatkozni, mielőtt azt az Európai Tanácsban megtárgyalnák, vagy mielőtt az Európai Tanács megtárgyalta volna őket. Ez a téma viszont az Ecofin Tanács napirendjén is szerepelt, és a következtetéstervezetet köröztetik szerte Brüsszelben, és talán más európai fővárosokban is. Hasonlóképpen, ami a hitelminősítő ügynökségeket illeti, csak azt mondhatjuk önnek – vagy McCreevy biztos úrnak –, hogy hivatkozzanak vissza arra, amit már korábban elmondtunk. Tudjuk, hogy a Bizottság javaslatot kíván előterjeszteni a tőkemegfelelőségi irányelv módosítására. Gondosan meg fogjuk vizsgálni ezeket a javaslatokat, de nem hisszük, hogy ez elegendő lesz ahhoz, hogy az Európai Unió megkapja a szükséges felügyeleti rendszert, kivéve, ha figyelembe vesszük mindazokat a javaslatokat, amelyeket már néhány hónapja előterjesztettek. Ez érinti a felügyelő bizottságok helyzetét is – a három „3. szintű” bizottságot, ahogyan rendszerint hívjuk őket. Ennél a három 3. szintű bizottságnál szükségünk van jogalkotási javaslatra, amely szilárd jogalapot biztosít számukra, hogy eljárhassanak, és megerősíthessék képességeiket, többek között a többi felügyeleti hatósággal való párbeszédben, mert az a gondolat, hogy bevonjuk a többi felügyeleti hatóságot, a saját szilárd felügyeleti rendszerünk nélkül nem tűnik kifejezetten kielégítőnek számunkra. Azt szeretnék, ha a Tanács és a Bizottság együttesen vizsgálná meg a beterjesztett javaslatokat, nem elfeledkezve természetesen az olasz pénzügyminiszter, Padoa-Schioppa úr által az ECOFIN Tanácsban decemberben benyújtott javaslatokról. Ugyanebben a szellemben itt is szeretnék proaktívabb módon gondolkozni szabályozási rendszerünk javításáról, a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartásával. Nem hisszük, hogy a vezető felügyelő gondolata kielégítő lenne valamennyi tagállam számára. Amit a Parlamentnek kérnie kell, az olyan megoldás, amely magában foglalja valamennyi tagállamot, és mindegyikük számára lehetővé teszi, hogy megnyugvással szemléljék a felügyeleti rendszert. Mindezekkel kapcsolatban hálás lennék, ha ön, a Tanács hivatalban levő elnöke, és ön, biztos úr, megtennék megjegyzéseiket, figyelemmel arra, hogy nyilvánvalóan én csak azoknak a kérdéseknek adok hangot, amelyeket a Gazdasági és Pénzügyi Bizottságban feltesznek, mivel a rendes jelentésről még nem tanácskoztunk. Itt a plenáris ülésen holnap vitát tartunk ennek az Európai Tanácsnak az előkészítése érdekében, így amikor a pénzpiacokról van szó, miért ne készíthetnénk elő ezeket a kérdéseket az Európai Parlamenttel is? Ezt nem igazán értjük, kivéve, ha a biztos jelenleg Írországban kampányol a Lisszaboni Szerződés mellett, ám ha így van, akkor legalább közölje velünk. Ha a jövőjét készíti elő, az is érdekel bennünket. Mindenesetre, ha McCreevy biztos úr az átláthatóság mellett akar kiállni a pénzpiacokon, azt hiszem, azzal kellene kezdenie, hogy a saját naplóját teszi átláthatóvá! A pénzügyi innováció fontos kérdés. Azt gondolom, hogy itt az ideje, hogy a Parlamentben cselekedjünk,mert szükség van a szabályozásra. Gyakran mondják nekünk: ha szabályozzák a pénzpiacokat, a tőke ott fogja hagyni az európai piacot. Ma, ahogyan amerikai kollégám mondja, amit látunk, az nem a tőke eltűnése, hanem a másodlagos jelzálogpiaci válság következményeinek eltűnése. E vitát megközelítve ezt három dologra figyelemmel kell tennünk: nyilvánvalóan működő pénzpiacok, de egyben a gazdaság finanszírozásának valódi képessége és a pénzpiacok stabilitás- és rendszerkockázattal szembeni védelme igényének előrelátási képessége. Ebben a szellemben kezeljük ma az Európai Tanács előkészületeit azzal a gondolattal, hogy a válság elején az európai monetáris politika valószínűleg jól reagált, de ma az európai felügyelőt rajtakapták bizonyos módon – és ez az, ami zavar bennünket. Amikor a következő Európa Tanácsban megtárgyalandó kérdéseket vizsgáljuk, azt kérdezzük: vajon a valóságban mennyire vagyunk képesek a válságokat előre jelezni európai szinten? Szó van a korai figyelmeztető rendszerről, amit azonban a piacokon látunk, az az, hogy azok, akik valóban képesek meghúzni a vészcsengőt, azokat úgy hívják, hogy Goldman Sachs. Ezért levonjuk-e a tanulságokat mindebből a tekintetben, ahogy Európa működik? Mindenütt sokat beszélnek az átláthatóságról. Mi mindannyian az átláthatóság mellett vagyunk, de mi értelme ennek az átláthatósági felhívásnak, amikor az elmúlt 8 hónapban valamennyi nagy befektetési bankot felkérték, hogy adja meg az adatait, hogy adja meg a kockázati kitettsége értékelését. Nem tehetik meg, mert emögött a reputációjukkal szembeni kihívás áll, és kétségtelen, az értékelés szempontjából ez egy olyan kihívás, amivel nagyon nehéz megbirkózni. Ezért amikor azt hallom, hogy az emberek alternatíváról, a korai figyelmeztető rendszerről beszélnek – én erről már mondtam valamit egyszer... A múltkor az IMF egyik tanácsosa azt mondta nekem, a korai figyelmeztető rendszer egy kicsit olyan, mint a cigarettán a címke, „A dohányzás halált okozhat”. Mennyiben változtatja meg a magatartását? Nem sokban. Természetesen az IMF-nek és a Pénzügyi Stabilitás Fórumának van szerepe ebben. Ki nem tudja ezt? Annak azonban alternatívának kell lennie ahhoz képest, hogy mi is képesek vagyunk figyelni, hogy a rendszereink hogyan működnek. Itt azt kell mondanom, hogy a Parlamentre váró meglepetések csak nagyobbak lesznek. Amikor december 13-án elfogadtuk a betéti biztosítékrendszerről szóló Ehler-jelentést, azt mondták nekünk, hogy ez túlságosan bonyolult vállalkozás, és különben is, nem ad semmiféle biztosítékot arra, hogy a rendszerek hogyan működnének. Az ECOFIN Tanács fő következtetéseiből ma úgy tűnik, hogy ez lehet a válság elkerülésének egyik módja, de mindenesetre olyan ügy, amit sürgősen újra meg kell nyitni. Ha ön újra megnyitja azt, biztos úr, vagy ha a kollégája, McCreevy biztos nyitja meg újra, mi megvizsgáljuk azt. Valamikor talán egy kicsit gondosabban kellene odafigyelnie arra, amit a Parlament mond olyan kérdésekről, mint például ez."@hu11 ". − Signor Presidente, signor Presidente in carica del Consiglio, la ringrazio molto, signor Commissario, per essere qui. Tuttavia, ci aspettavamo il Commissario McCreevy, come sono sicura che lei sappia o supponga. Può riferirgli che il Parlamento davvero non comprende il motivo della sua assenza oggi in Aula per questa discussione. Ho sentito che pensava non fosse corretto discutere riguardo alle questioni in oggetto con il Parlamento prima di averne parlato in sede di Consiglio europeo, o che quest’ultimo ne avesse discusso. Tuttavia, questo punto era nell’agenda del Consiglio ECOFIN e, in tutta Bruxelles, e probabilmente in altre capitali europee, già circolava il progetto di conclusioni. Analogamente, per quanto riguarda gli istituti di valutazione finanziaria, possiamo solo riferirle, o riferire al Commissario McCreevy, di nuovo ciò che affermavamo in precedenza. Siamo consapevoli che la Commissione intende presentare proposte per la modifica della direttiva sui requisiti patrimoniali, o CRD. Valuteremo tali proposte con attenzione, ma non riteniamo che sarebbe sufficiente fornire all’Unione europea il sistema di vigilanza di cui necessita, a meno che non prendiamo in considerazione tutte le proposte presentate da qualche mese a questa parte. Questo riguarda anche la situazione dei comitati di vigilanza, i comitati di livello 3, come siamo soliti chiamarli. Per tali comitati, ci occorre una proposta di normativa che fornisca loro una base giuridica solida per agire e rafforzare le loro capacità, anche nel dialogo con le altre autorità di vigilanza, poiché l’idea di introdurre altre autorità di vigilanza senza disporre di un nostro sistema di controllo solido non ci sembra molto soddisfacente. Desideriamo che il Consiglio e la Commissione valutino insieme le proposte presentate, non dimenticando, ovviamente, le proposte che il ministro italiano dell’Economia, Tommaso Padoa-Schioppa, ha presentato a dicembre al Consiglio ECOFIN. Nello stesso spirito, anche in questo caso, vorremmo pensare in un modo più proattivo al miglioramento dei nostri sistemi normativi, nel rispetto del principio di sussidiarietà. Non crediamo che l’idea di un organo di vigilanza principale soddisferebbe tutti gli Stati membri. Ciò che il Parlamento dovrà chiedere è una soluzione che includa tutti gli Stati membri e che consenta a ciascuno di loro di sentirsi a proprio agio con il sistema di controllo. Su tutte queste questioni, sarei grata a lei, signor Presidente in carica del Consiglio nonché a lei, signor Commissario, se formulaste le vostre osservazioni ricordando che sto ovviamente solo esprimendo le domande poste in sede di commissione per i problemi economici e monetari, poiché non abbiamo ancora deciso in merito a una relazione adeguata. Qui in plenaria, domani terremo una discussione per prepararci a questo Consiglio europeo, quindi per quale motivo, quando si tratta di mercati finanziari non possiamo preparare tali questioni anche con il Parlamento europeo? E’ qualcosa che non capisco, a meno che il Commissario non stia attualmente conducendo una campagna in Irlanda per il Trattato di Lisbona, ma se così fosse, avrebbe almeno potuto comunicarcelo. Se si sta preparando per il futuro, anche noi siamo interessati. In ogni caso, se il Commissario McCreevy intende sostenere la trasparenza nei mercati finanziari, ritengo che dovrebbe iniziare ad essere lui stesso trasparente per quanto riguarda i suoi impegni! L’innovazione finanziaria è un argomento importante. Ritengo inoltre che, in quest’Aula, sia giunto il momento di agire sulla necessità di una regolamentazione. Ci viene spesso detto: se regolate i mercati finanziari, il capitale abbandonerà il mercato europeo. Oggi, come afferma il mio collega americano, credo che l’unico evento cui stiamo assistendo non sia la scomparsa del capitale, ma la scomparsa delle conseguenze dei mutui a rischio ( ). Quando iniziamo questa discussione, vogliamo farlo tenendo presenti tre aspetti: ovviamente il funzionamento dei mercati finanziari, ma anche un’autentica capacità di finanziare l’economia e un’abilità di anticipare le necessità dei mercati finanziari per la stabilità e la protezione dai rischi sistemici. E’ in questo spirito che stiamo affrontando oggi i lavori preparatori per il Consiglio europeo, con l’idea che la politica monetaria europea ha reagito probabilmente positivamente all’inizio della crisi, ma che oggi, in un certo senso, l’autorità di vigilanza europea è stata colta di sorpresa, ed è questo che ci preoccupa. Quando osserviamo le questioni che verranno discusse nel prossimo Consiglio europeo, ci domandiamo: quanto siamo realmente in grado, a livello europeo, di prevedere una crisi? Le persone parlano di un sistema di allarme rapido, ma ciò che vediamo è che, nei mercati, coloro che realmente hanno la capacità di azionare l’allarme si chiamano Goldman Sachs. Apprenderemo qualche lezione da questo riguardo al modo in cui l’Europa agisce? Sento parlare molto ovunque di trasparenza. Siamo tutti favorevoli alla trasparenza, ma che cosa di tutto questo richiama la trasparenza se, nel corso degli ultimi otto anni, tutte le grandi banche d’investimento sono state invitate a fornire i loro dati, le loro valutazioni nonché la loro esposizione al rischio? Non possono farlo, poiché questo sottende una minaccia in termini di reputazione, e senza dubbio in termini di valutazione, che è estremamente difficile da affrontare. Pertanto, quando sento parlare di un’alternativa, del sistema di allarme rapido, ho già affermato qualcosa al riguardo…Come uno dei consiglieri del FMI mi ha detto qualche giorno fa, il sistema di allarme rapido è un po’ come la frase scritta su un pacchetto di sigarette “Il fumo uccide”. In quale misura questo cambia le nostre abitudini? Non molto. Certamente, il FMI e il per la stabilità finanziaria hanno un ruolo da svolgere in questo ambito. Chi non lo sa? Tuttavia, dovrebbe essere un’alternativa alla nostra capacità di osservare il funzionamento dei nostri sistemi. A questo proposito, dovrei dire che le sorprese per questo Parlamento diventano solo maggiori. Quando, il 13 dicembre, abbiamo adottato la relazione Ehler sui regimi di garanzia dei depositi, ci è stato detto che era una questione troppo complessa e, comunque, non avrebbe offerto alcuna garanzia sul modo in cui avrebbero funzionato i sistemi. Mi sembra oggi, dalle conclusioni principali del Consiglio ECOFIN, che sia un modo per sfuggire alla crisi o, in ogni caso, un problema che dovrebbe essere riaperto quale prioritario. Se lo riapre, signor Commissario, o se lo fa il suo collega Commissario McCreevy, seguiremo a ruota nell’esaminarlo. A un certo punto, probabilmente avrete bisogno di ascoltare con più attenzione il parere del Parlamento su questioni come questa."@it12 ". − Pone Pirmininke, Tarybos Pirmininke, ačiū Jums labai Komisare, kad šiandien čia esate su mumis. Tačiau mes čia tikėjomės pamatyti Komisarą McCreevy – ir aš įsitikinęs, kad jūs tai žinote, ar bent jau numanote. Galite jam pasakyti, kad Parlamentas iš tikrųjų negali suprasti, kodėl jis šiandien neatvyko dalyvauti šiuose debatuose. Aš esu girdėjęs, kad jis mano, kad yra nepriimtina forma diskutuoti šiuos klausimus su Europos Parlamentu pirmiau, nei jie aptariami su Europos Taryba, ar nei pati Europos Taryba juos aptarė. Tačiau šis klausimas buvo įtrauktas į Ecofin Tarybos darbotvarkę, o išvadų projektai cirkuliuoja visame Briuselyje, ir tikriausiai kitose Europos sostinėse. Panašiai, kalbant apie kredito reitingų agentūras, mes galime tik priminti jums – ar priminti Komisarui McCreevy – tai, ką mes jau esame anksčiau pasakę. Mes žinome, kad Komisija nori pateikti pasiūlymus dėl Kapitalo reikalavimų direktyvos (CDR) pakeitimų. Mes tuos pasiūlymus labai atidžiai išnagrinėsime, tačiau mes nemanome, kad tai užtikrins reikalingą Europos Sąjungos sistemos priežiūrą, jeigu neatsižvelgsime į visus pasiūlymus, kurie buvo pateikti jau prieš kelis mėnesius. Tai taip pat susiję su priežiūros komitetų situacija – trijų „3-čio lygio“ komitetų, kaip mes juos paprastai vadiname. Mes norėtume sulaukti pasiūlymo dėl teisės akto, kuris užtikrintų šiems trims 3-čio lygio komitetams tvirtą teisinę bazę veikti toliau, stiprinti savo gebėjimus, įskaitant gebėjimus vesti dialogą su kitomis priežiūros institucijomis kadangi idėja į procesą įtraukti kitas priežiūros institucijas neturint savo nuosavos stiprios priežiūros sistemoms mums neatrodo priimtina. Mes norėtume, kad Taryba ir Komisija kartu peržiūrėtų jau pateiktus pasiūlymus, žinoma, nepamirštant pasiūlymų, kuriuos Italijos finansų ministras ponas Padoa-Schioppa pateikė Ecofin Tarybai gruodžio mėnesį. Lygiai taip pat mes norėtume imtis aktyvesnių priemonių patobulinti mūsų reguliavimo sistemą ypač gerbiant subsidiarumo principą. Mes nemanome, kad vieno pagrindinio prižiūrėtojo idėja tenkintų visas valstybes nares. Parlamentas turėtų priimti sprendimą, kuris apimtų visas valstybes nares, ir kuris užtikrintų, kad sukurta priežiūros sistema tenkintų visus. Aš būčiau dėkingas aš būčiau dėkingas, jeigu jūs, ponas pirmininke, ir jūs Komisare, visais šiais klausimais pateiktumėte savo pastabas, atsižvelgdami į tai, kad aš tik užduodu klausimus, kurie kyla Ekonomikos ir pinigų politikos komitete, kadangi mes dar nesame svarstę jokio pranešimo šia tema. Čia, plenariniame posėdyje, rytoj mes pradėsime debatus šiam Europos Vadovų Tarybos posėdžiui pasirengti, taigi kodėl, spręsdami finansų rinkos klausimus, mes jų negalime rengti kartu su Europos Parlamentu? Tai yra kažkas, ko mes ne suprantame, nebent tik jeigu Komisaras šiuo metu Airijoje agituoja už Lisabonos sutartį, tačiau jeigu taip yra, galėtų bent jau mums pasakyti. Bet kokiu atveju, jeigu Komisaras nori agituoti už skaidrumą finansų rinkose, manau jis turėtų pradėti nuo skaidraus savo paties dienoraščio! Finansinės inovacijos yra labai svarbus klausimas. Aš taip pat manau, kad šiame Parlamente mes turime pradėti įgyvendinti tinkamą reguliavimą. Mums dažnai pasakoma: jeigu jūs reguliuosite finansų rinką, kapitalas iš Europos rinkos pasitrauks. Šiandien, kaip sako mano kolega amerikietis, manau, vienintelis dalykas, ką mes matome, tai ne kapitalo pasitraukimas, bet antrarūšių paskolų rinkos krizės pasekmių išnykimas. Rengdamiesi šiems debatams, mes norime tai daryti galvodami apie tris dalykus: veiksmingai veikiančios finansų rinkos, taip pat gebėjimas finansuoti ekonomiką, numatyti finansų rinkų siekį užtikrinti stabilumą ir apsisaugoti nuo sisteminės rizikos. Būtent šioje dvasioje šiandien mes rengiamės Europos Vadovų Tarybos susitikimui, vadovaudamiesi idėja, kad Europos monetarinė politika tikriausiai teisingai sureagavo į krizę vos jai prasidėjus, ir kad šiandien tam tikra prasme buvo surasta Europos priežiūros institucija – ir būtent tai mums kelia nerimą. Vertindami klausimus, apie kuriuos bus kalbama kitame Europos Vadovų Tarybos susitikime, mes galime savęs paklausti – kiek mes, Europos mastu, esame pajėgūs numatyti krizes? Žmonės kalba apie ankstybojo įspėjimo sistemas, tačiau tikrovėje matome, kad tie žmonės, kurie gali duoti pavojaus signalą iš tikrųjų yra vadinami „Goldman Sachs“. Ar mes vis dėlto galime iš to išmokti kokias nors pamokas, kurias pritaikytume Europai? Visur aplinkui aš girdžiu labai daug kalbant apie skaidrumą. Mes visi pritariame skaidrumo reikalavimui, tačiau kas iš tokio raginimo užtikrinti skaidrumą, kai per pastaruosius aštuonis mėnesius visų didžiųjų investicijų bankų buvo paprašyta paskelbti savo duomenis, pateikti jų pačių atliktą bankų rizikos įvertinimą. Jie negali to padaryti, kadangi už to slypi pavojus jų reputacijai, ir, be abejo, pavojus, susijęs su jų vertinimu – iššūkis, su kuriuos yra labai sunku susitvarkyti. Todėl kai girdžiu žmones kalbant apie alternatyvų sprendimą – ankstyvo įspėjimo sistemą, o apie ją aš jau esu kažką pasakęs... Kaip vienas TVF patarėjas man aną dieną pasakė – ankstyvojo įspėjimo sistema yra šiek tiek panaši į užrašą ant cigarečių pakelio „Rūkymas žudo“. Kiek tai iš tikrųjų pakeičia jūsų elgesį? Nelabai daug. Žinoma, TVF ir Finansinio stabilumo forumas čia turi suvaidinti tam tikrą vaidmenį. Kas to nežino? Tarp kitko, tai turėtų pakeisti mūsų vykdomą sistemų veikimo stebėjimą. Šiuo klausimu turėčiau pasakyti, kad šiam Parlamentui rengiami vis didesni siurprizai. Kai gruodžio 13 d. mes patvirtinome Ehler ataskaitą apie depozitų garantijų schemą, mums buvo pasakyta, kad tai pernelyg sudėtinga sistema, ir bet kokiu atveju, ji negali duoti jokios garantijos dėl pačių sistemų veikimo. Remiantis pagrindinėmis Ecofin Tarybos išvadomis, tai atrodo kaip būdas išvengti krizių, ar bet kokiu atveju, kaip klausimas, prie kurio reikia grįžti skubos tvarka. Jeigu mes šį klausimą vėl pradėsime svarstyti, Komisare, arba tiksliau, jeigu jį vėl iškels jūsų kolega Komisaras McCreevy, mes būsime pirmieji, kurie jį išnagrinės. Tikriausiai tam tikrais momentais jums derėtų atidžiau įsiklausyti, ką Parlamentas sako tokiais klausimais kaip šis."@lt14 ". Priekšsēdētāja kungs, Padomes priekšsēdētāj, liels paldies jums, Komisār, par to, ka esat šeit. Tomēr mēs gaidījām komisāru kungu – kā, es esmu pārliecināts, jūs zināt vai nojaušat. Jūs varat pateikt viņam, ka Parlaments īsti nesaprot, kādēļ viņš šodien nav šeit šajās debatēs. Es esmu dzirdējis, ka viņš domā, ka nav pareizi iekļaut šos jautājumus debatēs ar Eiropas Parlamentu pirms to apspriešanas Eiropas Padomē, vai, pirms Eiropas Padome tos ir apspriedusi. Tomēr šis jautājums bija Ekonomikas un finanšu padomes darba kārtībā un visā Briselē, un, iespējams, citās Eiropas galvaspilsētās, tiek izplatīti secinājumi projekti. Līdzīgi attiecībā uz kredīta reitinga aģentūrām mēs varam tikai atgādināt jums – vai atgādināt komisāram to, ko mēs iepriekš jau esam teikuši. Mēs zinām, ka Komisija grib iesniegt priekšlikumus Kapitāla prasību direktīvas jeb KPD grozījumam. Mēs rūpīgi izskatīsim šos priekšlikumus, bet mēs nedomājam, ka tas būs pietiekami, lai dotu Eiropas Savienībai tādu uzraudzības sistēmu, kāda tai ir vajadzīga, ja vien mēs neņemsim vērā visus tos priekšlikumus, kas guļ uz galda nu jau vairākus mēnešus. Tas attiecas arī uz uzraudzības komiteju stāvokli – trim 3. līmeņa komitejām, kā mēs parasti tās saucam. Attiecībā uz šīm 3. līmeņa komitejām mums vajadzīgs likumdošanas priekšlikums, kas dod tām stingru juridisku pamatu rīkoties un stiprināt savas iespējas, tostarp dialogā ar pārējās uzraudzības iestādēm, jo doma, ka gatavojamies iesaistīt pārējās uzraudzības iestādes, ja mums nav pašiem savas stingras uzraudzības sistēmas, mums nešķiet pārāk apmierinoša. Mēs gribētu, lai Padome un Komisija kopīgi paskatās uz šiem priekšlikumiem uz galda, neaizmirstot, protams, priekšlikumus, ko Itālijas Finanšu ministrs kungs izteica Ekonomikas un finanšu padomē decembrī. Tajā pašā garā arī šeit mēs gribētu arī enerģiskāk domāt par mūsu regulēšanas sistēmas uzlabošanu, pamatojoties uz subsidiaritātes principa ievērošanu. Mēs nedomājam, ka ideja par vadošu uzraudzītāju apmierinātu visas dalībvalstis. Tas, kas būtu jāprasa Parlamentam, ir risinājums, kas ietver visas dalībvalstis un kas ļauj katrai dalībvalstij justies ērti attiecībā uz uzraudzības sistēmu. Es būtu pateicīgs, ja jūs, priekšsēdētāja vietniek, un jūs, Komisār, sniegtu savus komentārus par visiem šiem jautājumiem, paturot prātā, ka es acīmredzami pilnībā uzdodu tos jautājumus, kas tiek jautāti Ekonomikas un monetārajā komitejā, jo mēs vēl neesam apspriedušies par pienācīgu ziņojumu. Šeit, plenārsēdē, rīt mums būs debates par šī jautājuma sagatavošanu Eiropas Padomei, tad kādēļ, kad runa ir par finanšu tirgiem, mēs nevaram sagatavot šos jautājumus arī ar Eiropas Parlamentu? Mēs to nesaprotam, ja vien komisāram pašlaik nav kampaņas Īrijā saistībā ar Lisabonas līgumu, taču, ja tas tā ir, viņš varēja vismaz mums to pateikt. Ja viņš gatavo savu nākotni, arī mēs tajā esam ieinteresēti. Jebkurā gadījumā, ja komisārs kungs grib aizstāvēt pārredzamību finanšu tirgos, es domāju, viņam vajadzētu sākt ar to, ka viņš padara pārredzamu pats savu dienaskārtību! Finanšu jauninājumi ir svarīgs jautājums. Es arī domāju, ka šajā Parlamentā ir laiks, lai mēs rīkotos attiecībā uz nepieciešamību pēc regulējuma. Mums bieži ir teikts: ja jūs regulēsiet finanšu tirgus, kapitāls atstās Eiropas tirgu. Šodien, kā saka mani Amerikas kolēģi, es domāju, ka vienīgais, ko mēs redzam, ir nevis kapitāla pazušana, bet gan augsta riska hipotekāro kredītu seku izzušana. Piedaloties šajās debatēs, mēs vēlamies to darīt, paturot prātā trīs lietas: acīmredzamu finanšu tirgu funkcionēšanu, bet arī patiesu iespēju finansēt ekonomiku un spēju paredzēt finanšu tirgu vajadzības attiecībā uz stabilitāti un aizsardzību pret sistēmiskiem riskiem. Šādā garā mēs šodien risinām gatavošanos Eiropas Padomei, ar domu, ka Eiropas monetārā politika, iespējams, labi reaģēja krīzes sākumā, bet šodien zināmā mērā ir atrasts Eiropas pārraugs – un tas mūs satrauc. Kad mēs aplūkojam jautājumus, kas tiks apspriesti nākamajā Eiropas Padomē, mēs gribam zināt: cik lielā mērā mēs patiesībā spējam Eiropas līmenī paredzēt krīzi? Cilvēki runā par agrās brīdināšanas sistēmu, taču tas, ko mēs redzam, ir tas, ka tirgos cilvēki, kuri reāli spēj celt trauksmi, tiek saukti par . Vai mēs tādēļ grasāmies gūt kādu mācību no tā veidam, kā Eiropa darbojas? Es visur dzirdu daudz runu par pārredzamību. Mēs visi esam par pārredzamību, bet kā ir ar šo aicinājumu pēc pārredzamības, kad pēdējo astoņu mēnešu laikā visām lielajām investīciju bankām ir prasīts iesniegt savus rādītājus, lai novērtētu, cik lielā mērā tās ir pakļautas riskam? Tās nevar to darīt, jo tādējādi rodas problēma reputācijas ziņā un, bez šaubām, vērtējuma ziņā, problēma, ko ir ārkārtīgi grūti risināt. Tādēļ, kad es dzirdu cilvēkus runājam par alternatīvu, agrās brīdināšanas sistēmu – es kaut ko jau esmu teicis par to… Kā viens SVF padomnieks man vakar teica, agrās brīdināšanas sistēmas mazliet līdzinās uzrakstam: „Smēķēšana nogalina” uz cigarešu paciņas. Cik lielā mērā tas maina jūsu uzvedību? Ne daudz. Bez šaubām, SVF un Finansiālās stabilitātes forumam ir jāpilda sava loma šajā jautājumā. Kurš to nezina? Tomēr ir jābūt alternatīvai mūsu spējai vērot, kā darbojas mūsu sistēmas. Šajā sakarībā man būtu jāsaka, ka pārsteigumi šim Parlamentam kļūst lielāki. Kad mēs 13. decembrī pieņēmām kunga ziņojumu par noguldījumu garantiju shēmām, mums teica, ka tā ir pārāk sarežģīta lieta un, tas tāpat nenodrošinātu nekādas garantijas tam, kā sistēmām būtu jādarbojas. Šodien no Ekonomikas un finanšu padomes galvenajiem secinājumiem rodas iespaids, ka tas ir veids, kā izvairīties no krīzes vai jebkurā gadījumā jautājums, kas ir steidzami jāizskata no jauna. Ja jūs sāksiet tā izskatīšanu, Komisār, vai drīzāk jūsu kolēģis komisārs to sāks, mēs būsim nākamie, kas to izskatīs. Zināmā mērā jums, iespējams, vajag uzmanīgāk ieklausīties tajā, ko Parlaments saka par tādiem jautājumiem kā šis."@lv13 "Monsieur le Président, Monsieur le représentant du Conseil, merci beaucoup, Monsieur le Commissaire, d'être là, mais nous attendions – comme vous le savez sans doute et vous vous en doutez –, le commissaire Charlie McCreevy. Vous lui direz que ce Parlement ne comprend pas bien pourquoi il n'est pas présent ici aujourd'hui, dans ce débat. J'ai entendu dire qu'il pensait de mauvais aloi de débattre de ces questions avec le Parlement européen avant d'en débattre au Conseil européen, ou avant que le Conseil européen en ait débattu. Pour autant, ce thème était à l'ordre du jour de l'ECOFIN et, dans tout Bruxelles, et peut-être dans quelques capitales européennes, les projets de conclusions circulent. De la même manière, concernant les agences de notation, nous ne pouvons que vous renvoyer – ou renvoyer encore une fois le commissaire Charlie McCreevy – à ce que nous avons dit précédemment. Nous savons que la Commission veut présenter des propositions sur la modification de la directive dite CRD. Nous examinerons ces propositions avec attention, mais nous ne pensons pas que cela suffira à doter l'Union européenne du système de supervision dont elle a besoin, si nous ne tenons pas compte de l'ensemble des propositions qui sont maintenant sur la table depuis de nombreux mois. Cela concerne aussi la situation des comités de supervision, des trois comités de niveau 3, comme nous le disons d'habitude. Nous avons besoin, pour ces trois comités de niveau 3, d'une proposition législative qui leur donne une base légale solide pour agir et pour renforcer leur capacité, y compris dans le dialogue avec les autres autorités de supervision, car l'idée que nous allons associer les autres autorités de supervision sans avoir nous-mêmes un dispositif de supervision solide ne nous paraît pas satisfaisante. Nous souhaitons que le Conseil et la Commission examinent l'ensemble des propositions qui sont sur la table, et je ne peux évidemment pas oublier les propositions que le ministre italien des finances, M. Padoa-Schioppa a formulées lors du Conseil ECOFIN de décembre. Dans le même esprit, nous souhaitons, là encore, que, dans le respect de la subsidiarité, nous réfléchissions de manière plus proactive à une amélioration de notre dispositif de régulation. Nous ne croyons pas non plus que l'hypothèse d'un donnera satisfaction à l'ensemble des États membres. Ce pourquoi ce Parlement devra plaider, c'est une solution qui intègre l'ensemble des États membres et qui permette à chacun de se sentir à l'aise dans un système de supervision. Sur toutes ces questions, je vous remercie Monsieur le représentant du Conseil, Monsieur le Commissaire, d'apporter vos éclairages sachant que, bien évidemment, je ne fais qu'exposer des questions qui se posent dans la commission économique et monétaire, puisque nous n'avons pas encore délibéré sur un rapport formel. Nous aurons demain, ici en plénière, un débat pour préparer ce Conseil européen, alors qu'est-ce qui fait que, s'agissant des marchés financiers, on ne pourrait pas préparer ces questions avec le Parlement européen? C'est une chose que nous ne comprenons pas, à moins que le commissaire ne soit en train de faire campagne en Irlande pour le traité de Lisbonne, mais à ce moment là, il peut nous le dire. Si c'est la préparation de son avenir, cela nous intéresse aussi. En tout cas, si le commissaire Charlie McCreevy veut se faire l'avocat de la transparence dans les marchés financiers, je pense qu'il devrait commencer par être transparent sur son propre agenda! L'innovation financière est une question importante. Je crois aussi que, dans ce Parlement, il est temps que nous actions le besoin de régulation. On nous dit souvent: si vous régulez les marchés financiers, les capitaux quitteront le marché européen. Je crois qu'aujourd'hui, comme le dit mon collègue américain, la seule chose que nous constatons, c'est la fuite des conséquences des subprimes, et non pas la fuite des capitaux. Lorsque nous abordons ce débat, nous voulons le faire avec une triple préoccupation. Bien sûr, des marchés financiers qui fonctionnent, mais aussi une capacité de financement de l'économie réelle et une capacité d'anticiper les besoins de stabilité des marchés financiers et de combattre les risques systémiques. C'est dans cet esprit qu'aujourd'hui, nous abordons la préparation du Conseil européen avec l'idée que, vraisemblablement, la politique monétaire européenne au début de la crise a bien réagi, mais qu'aujourd'hui, d'une certaine manière, le superviseur européen est nu. Et c'est ce qui nous préoccupe. Lorsque nous regardons l'ensemble des sujets qui seront abordés au prochain Conseil européen, nous nous interrogeons: quelle est, à l'échelle européenne, la vraie capacité d'anticipation d'une crise? On nous parle de de système d'alerte. Mais ce que nous constatons, c'est qu'à l'échelle des marchés, ceux qui ont vraiment été en capacité d'alerte s'appellent Goldman Sachs. Alors, est-ce que nous allons en tirer tous les enseignements pour notre fonctionnement européen? J'entends ici ou là beaucoup parler de transparence. Nous sommes tous pour la transparence. Mais qu'est-ce que cet appel à la transparence lorsque, depuis huit mois, toutes les grandes banques d'investissement ont été appelées à donner leurs chiffres, à donner leur évaluation de leur prise de risques. Elles ne peuvent pas le faire, car il y a derrière cela un enjeu en termes de réputation, et en termes, sans doute, d'évaluation, enjeu auquel il est extrêmement difficile de faire face. Alors, lorsque j'entends parler d'une alternative qui serait le le système d'alerte – j'ai déjà dit un mot à ce sujet –... Mais, comme me l'a dit un conseiller du FMI l'autre jour, le c'est un peu comme, lorsque sur un paquet de cigarettes on vous dit: "Fumer tue". En quoi est-ce que cela change votre comportement? Cela n'est pas totalement déterminant. Bien sûr, il y a un rôle pour le FMI et le forum de la stabilité financière dans cette affaire. Qui pourrait l'ignorer? Mais, cela ne doit pas être vécu comme une alternative à notre capacité de regarder comment fonctionnent nos systèmes. Et là, je dois dire que les surprises vont grandissantes pour ce Parlement. Lorsque, le 13 décembre dernier, nous avons adopté le rapport Ehler s'agissant des systèmes de garantie, on nous expliquait que c'était une affaire beaucoup trop complexe et que, de toute façon, cela n'apporterait aucune garantie concernant le fonctionnement des systèmes. Cela apparaît aujourd'hui dans les principales conclusions de l'ECOFIN comme étant une voie pour sortir de la crise ou, en tout cas, un dossier urgent à rouvrir. Si vous le rouvrez, Monsieur le Commissaire, ou plutôt si votre collègue Charlie McCreevy le rouvre, nous serons derrière pour l'examiner. Mais il faut, à un moment ou à un autre, écouter peut-être davantage ce que ce Parlement dit sur des sujets comme celui-ci."@mt15 ". − Mijnheer de Voorzitter, fungerend voorzitter van de Raad, dank u zeer, Commissaris, voor uw aanwezigheid. Echter, wij hadden Commissaris McCreevy verwacht – zoals u ongetwijfeld weet of vermoedt. U kunt hem zeggen dat het Parlement niet echt begrijpt waarom hij vandaag niet hier is bij dit debat. Ik heb gehoord dat hij dacht dat het niet gepast was met het Europees Parlement over deze kwesties te debatteren voordat hij erover gesproken had in de Europese Raad of voordat de Europese Raad erover gesproken had. Toch stond dit onderwerp op de agenda van de Raad Ecofin en overal in Brussel, en wellicht ook nog in andere Europese hoofdsteden, circuleren de ontwerpconclusies. Evenzo kunnen wij u – of Commissaris McCreevy – met betrekking tot de ratingbureaus slechts terugverwijzen naar wat we eerder gezegd hebben. We weten dat de Commissie voorstellen wil presenteren voor de wijziging van de Richtlijn Kapitaalvereisten of ). Wij zullen deze voorstellen zorgvuldig bestuderen, maar wij denken niet dat dit genoeg zal zijn om de Europese Unie het toezichtssysteem te geven dat zij nodig heeft, tenzij wij rekening houden met alle voorstellen die nu al maanden op tafel liggen. Dit betreft ook de situatie van de toezichthoudende comités – de drie niveau-3-comités, zoals we die gewoonlijk noemen. Voor deze drie niveau-3-comités hebben we een wetsvoorstel nodig dat hun een solide rechtsgrondslag geeft om te handelen en hun slagkracht te versterken, daarbij ook in dialoog tredend met de andere toezichthoudende autoriteiten, omdat het idee dat we er de andere toezichthoudende autoriteiten bij gaan halen zonder ons eigen solide toezichtssysteem te hebben, ons niet erg bevredigend lijkt. We zouden graag hebben dat de Raad en de Commissie samen naar de voorstellen kijken die op tafel liggen en daarbij natuurlijk niet de voorstellen vergeten die de Italiaanse minister van Financiën, de heer Padoa-Schioppa, in december deed tijdens de Raad Ecofin. In dezelfde geest willen wij ook hier graag meer proactief denken over verbetering van ons reguleringssysteem, uit respect voor het subsidiariteitsbeginsel. Wij geloven niet dat het idee van een hoofdtoezichthouder alle lidstaten tevreden zou stellen. Waar het Parlement om zou moeten vragen is een oplossing die alle lidstaten omvat en die het mogelijk maakt dat elke lidstaat zich prettig voelt met het toezichtssysteem. Ik zou u, fungerend voorzitter, en u, Commissaris, dankbaar zijn als u uw commentaar zou willen geven op al deze zaken en daarbij in gedachten houdt dat ik natuurlijk slechts uitdrukking geef aan vragen die gesteld worden in de Commissie economische en monetaire zaken, aangezien we nog niet over een echt verslag hebben beraadslaagd. Hier in de plenaire vergadering hebben we morgen een debat ter voorbereiding op deze Europese Raad, dus waarom kunnen wij deze kwesties ook niet voorbereiden met het Europees Parlement, wanneer het gaat over financiële markten? Dit is iets wat wij niet begrijpen tenzij de Commissaris momenteel in Ierland campagne voert voor het Verdrag van Lissabon, maar als dat zo is, zou hij ons dat op zijn minst kunnen vertellen. Als hij bezig is met de voorbereiding van zijn toekomst, zijn wij daar ook in geïnteresseerd. Hoe dan ook, als Commissaris McCreevy transparantie in financiële markten voorstaat, vind ik dat hij moet beginnen met transparant te zijn over zijn eigen agenda! Financiële innovatie is een belangrijke zaak. Ik vind ook dat het tijd wordt dat we in dit Parlement stappen ondernemen met betrekking tot de noodzaak van regulering. Vaak krijgen we te horen: als je the financiële markten reguleert, zal het kapitaal de Europese markt verlaten. Op dit ogenblik, denk ik dat, zoals mijn Amerikaanse college zegt, het enige wat we zien is niet de verdwijning van het kapitaal, maar de verdwijning van de gevolgen van de (riskante hypotheken). Wanneer we dit debat benaderen, willen we dat doen met drie dingen voor ogen: natuurlijk functionerende financiële markten, maar ook een echte capaciteit om de economie te financieren en een mogelijkheid te anticiperen op de behoeften van financiële markten uit het oogpunt van stabiliteit en bescherming tegen de systemische risico’s. Het is in deze geest dat wij de voorbereidingen voor de Europese Raad vandaag aanpakken, met het idee dat het Europees monetair beleid waarschijnlijk goed reageerde bij het begin van de crisis, maar dat nu in zekere zin de Europese toezichthouder door de mand gevallen is – en dat zit ons dwars. Als we kijken naar de punten die besproken zullen worden in de volgende Europese Raad, vragen we ons af: hoe capabel zijn wij nu werkelijk om, op Europees niveau, een crisis te voorzien? Er wordt gesproken van een vroegtijdig waarschuwingssysteem, maar wat we zien is dat in de markten de mensen die werkelijk de mogelijkheid hebben om alarm te slaan, Goldman Sachs heten. Gaan we dus hieruit nog enige lessen trekken voor de manier waarop Europa opereert? Ik hoor overal heel wat gepraat over transparantie. We zijn allemaal voor transparantie, maar wat heb je aan die roep om transparantie wanneer de afgelopen acht maanden alle grote investeringsbanken het verzoek gekregen hebben hun cijfers te geven, om hun beoordeling te geven van het risico waaraan zij zijn blootgesteld? Dat kunnen ze niet doen, omdat daar een uitdaging achter steekt in termen van reputatie, en ongetwijfeld in termen van waardebepaling, een uitdaging waarmee het uiterst moeilijk is om te gaan. Daarom, als ik mensen hoor praten over een alternatief, het vroegtijdig waarschuwingssysteem – ik heb daar al iets over gezegd … Zoals één lid van het IMF onlangs tegen me zei, het vroegtijdig waarschuwingssysteem lijkt een beetje op wat er staat op een pakje sigaretten “Roken is dodelijk”. Hoezeer verandert dat je gedrag? Niet veel. Natuurlijk is hierbij een rol voor het IMF en het Forum voor financiële stabiliteit weggelegd. Wie weet dit niet? Het moet echter een alternatief zijn voor ons vermogen om te zien hoe onze systemen werken. Op dit punt, moet ik zeggen, worden de verrassingen voor dit Parlement alleen maar groter. Toen wij op 13 december het Ehler-verslag over depositogarantiestelsels aannamen, werd ons gezegd dat het een veel te complexe zaak was en dat het hoe dan ook geen garanties zou geven voor hoe de systemen zouden functioneren. Gezien de hoofdconclusies van de Raad Ecofin lijkt het nu een manier te zijn om te ontsnappen aan de crisis of in elk geval een zaak die dringend heropend zou moeten worden. Als u de zaak inderdaad heropent, Commissaris, of eigenlijk, als uw college Commissaris McCreevy die heropent, zullen wij de volgende zijn om haar te onderzoeken. Op een bepaald moment moet u wellicht beter luisteren naar wat het Parlement over zulke kwesties zegt."@nl3 ". − Panie przewodniczący, panie urzędujący przewodniczący! Dziękuję bardzo, pani komisarz, za przybycie na naszą debatę. Jak z pewnością pani wie lub podejrzewa, spodziewaliśmy się jednak komisarza McCreevy'ego. Może pani przekazać komisarzowi, iż Parlament Europejski nie do końca rozumie, dlaczego komisarz nie uczestniczy dzisiaj w tej debacie. Słyszałam, że zdaniem komisarza to zły pomysł, by kwestie te omawiane były najpierw z Parlamentem Europejskim, a dopiero później z Radą Europejską czy też przez Radę Europejską. Niemniej temat ten omawiany był w Radzie Ecofin, zaś projekt wniosków krąży po całej Brukseli i być może też w innych europejskich stolicach. Podobnie w odniesieniu do agencji zajmujących się oceną zdolności kredytowej możemy tylko wskazać pani czy komisarzowi McCreevy'emu to, co już na temat powiedzieliśmy. Wiemy, że Komisja Europejska chce przedłożyć propozycje zmiany dyrektywy w sprawie wymogów kapitałowych. Uważnie prześledzimy te propozycje, ale naszym zdaniem nie wystarczy to, by zapewnić Unii Europejskiej konieczny system nadzoru, chyba że weźmiemy pod uwagę wszystkie propozycje, jakie przedłożono w ostatnich miesiącach. Dotyczy to również sytuacji komitetów nadzorczych - trzech komitetów poziomu 3, jak zwykle je nazywamy. Odnośnie do trzech komitetów poziomu 3 potrzebujemy wniosku legislacyjnego, który nadałby im solidną podstawę prawną do działania i wzmocnienia swoich uprawnień, w tym w ramach dialogu z pozostałymi organami nadzorczymi, ponieważ pomysł wprowadzenia innych organów nadzorczych, bez posiadania własnego solidnego systemu nadzoru, nie wydaje nam się być dostatecznie zadowalający. Chcielibyśmy, aby Rada i Komisja Europejska wspólnie przyjrzały się przedłożonym propozycjom, nie zapominając oczywiście o propozycjach przedstawionych przez włoskiego ministra finansów, Tommaso Padoę-Schioppę, na grudniowym posiedzeniu Rady Ecofin. Podobnie chcielibyśmy również myśleć w sposób bardziej aktywny o ulepszeniu naszych uregulowań prawnych, z myślą o zasadzie pomocniczości. Nie uważamy, by pomysł ustanowienia naczelnego organu nadzorczego zadowolił wszystkie państwa członkowskie. Parlament Europejski powinien domagać się rozwiązania obejmującego wszystkie państwa członkowskie i zadowalające każde z nich pod względem systemu nadzoru. Odnośnie do tych wszystkich kwestii byłabym wdzięczna, gdyby pan, panie urzędujący przewodniczący, i pani, pani komisarz, przedstawili swoje uwagi na ten temat, pamiętając, że oczywiście odwołuję się tylko do pytań stawianych przez Komisję Gospodarczą i Monetarną, gdyż nie omawialiśmy jeszcze właściwego sprawozdania w tym zakresie. Tutaj na sesji plenarnej odbędzie się jutro debata przygotowująca nas do posiedzenia Rady Europejskiej. Dlaczego więc w odniesieniu do rynków finansowych nie możemy także przygotowywać się w tej dziedzinie w Parlamencie Europejskim? Nie rozumiemy tego, chyba że komisarz przebywa obecnie w Irlandii i nawołuje do głosowania za traktatem lizbońskim. W takim wypadku mógłby nam chociaż o tym powiedzieć. Jeśli planuje właśnie swoją przyszłość, to również nas interesuje. Tak czy owak jeśli komisarz McCreevy chce bronić przejrzystości na rynkach finansowych, myślę, że powinien rozpocząć od przejrzystości swojego własnego pamiętnika. Innowacyjność finansowa to ważna kwestia. Uważam również, że najwyższy czas, by Parlament Europejski podjął działania na rzecz uregulowań. Często słyszymy: jeśli uregulujecie rynki finansowe, rynek europejski straci kapitał. Jak mówi mój amerykański znajomy, obecnie myślę, że jedyną rzeczą, jakiej jesteśmy świadkami, nie jest zanikanie kapitału, ale zanikanie skutków załamania rynku kredytów hipotecznych. Uczestnicząc w tej debacie, myślimy o trzech kwestiach: oczywiście o sprawnie działających rynkach finansowych, ale również o rzeczywistej zdolności finansowania gospodarki oraz o umiejętności przewidywania potrzeb rynków finansowych w zakresie ich stabilności i ochrony przed ryzykiem systemowym. W tym właśnie duchu przygotowujemy się teraz do posiedzenia Rady Europejskiej, mając poczucie, że europejska polityka monetarna prawdopodobnie zareagowała dobrze na początku kryzysu, ale obecnie pojawiły się różnego rodzaju wątpliwości dotyczące europejskiego organu nadzoru i to właśnie nas martwi. Kiedy zastanawiamy się nad kwestiami, które omawiane będą na następnym posiedzeniu Rady Europejskiej, zadajemy sobie pytanie: w jakim stopniu jesteśmy tak naprawdę w stanie przewidzieć kryzys na szczeblu europejskim? Mówi się o systemie wczesnego ostrzegania. Widzimy jednak, że na rynkach zdolność ostrzegania przed kryzysem posiada tak naprawdę tylko Goldman Sachs. Czy wyciągniemy zatem z tego jakiekolwiek wnioski z myślą o sposobie, w jaki funkcjonuje Europa? Wszędzie dużo mówi się o przejrzystości. Wszyscy jesteśmy zwolennikami przejrzystości, ale w jaki sposób w związku z tym oceniać wszelkie nawoływania do przejrzystości, zważywszy, że w okresie ostatnich ośmiu miesięcy wezwano wszystkie duże banki inwestycyjne do podania danych i przedstawienia oceny grożącego im ryzyka? Nie mogą tego uczynić, gdyż w grę wchodzi ich dobre imię i bez wątpienia także wartość, a jest to wyzwanie, któremu bardzo trudno stawić czoła. Tym samym kiedy mówi się o poszukiwaniu innego rozwiązania, o systemie wczesnego ostrzegania - powiedziałam już co nieco na ten temat [...] Jak powiedział mi któregoś dnia jeden z członków Rady MFW, system wczesnego ostrzegania przypomina trochę napis „Palenie zabija” na paczce papierosów. Jaki ma to wpływ na kupującego papierosy? Niewielki. Oczywiście MFW i Forum Stabilności Finansowej mają w tym zakresie pewną rolę do odegrania. Kto o tym nie wie? Mimo wszystko powinniśmy wciąż być w stanie obserwować, w jaki sposób działają nasze systemy. W tej kwestii chciałabym dodać, że Parlamentowi Europejskiemu zdecydowanie przybywa niespodzianek. Kiedy w dniu 13 grudnia przyjęliśmy sprawozdanie posła Ehlera w sprawie systemów gwarancji depozytów, usłyszeliśmy, że kwestia ta jest i tak zbyt złożona i że tak czy owak rozwiązanie to nie dostarczy żadnych gwarancji co do sposobu funkcjonowania systemów. Teraz na podstawie głównych wniosków Rady Ecofin rozwiązanie to wydaje się być sposobem uniknięcia kryzysu albo przynajmniej kwestią, którą należałoby pilnie ponownie rozpatrzyć. Jeśli ponownie ją pani rozpatrzy, pani komisarz, czy raczej jeśli ponownie rozpatrzy ją komisarz McCreevy, będziemy kolejni w kolejce do jej zbadania. W pewnym sensie powinna pani być może uważniej słuchać tego, co Parlament Europejski ma do powiedzenia w takich kwestiach."@pl16 "Senhor Presidente, Senhor Presidente em exercício do Conselho, muito obrigada por estar aqui entre nós, Senhor Comissário. Esperávamos, no entanto, a presença do Senhor Comissário McCreevy – como estou certa de que saberá, ou suspeitará. Poderá dizer-lhe que este Parlamento não compreende muito bem por que razão não está aqui presente hoje, neste debate. Ouvi dizer que o Senhor Comissário McCreevy entende ser inapropriado debater estas questões com o Parlamento Europeu antes de as debater no Conselho Europeu, ou antes de o Conselho Europeu as ter debatido. Contudo, este tema figurava na ordem do dia do Conselho ECOFIN e, não só em toda a cidade de Bruxelas, como talvez noutras capitais europeias, os projectos de conclusões circulam. Do mesmo modo, relativamente às agências de notação, apenas podemos remetê-lo – ou remeter o Comissário McCreevy – para aquilo que dissemos anteriormente. Sabemos que a Comissão pretende apresentar propostas para a alteração da Directiva "Requisitos de Capital". Iremos analisar estas propostas cuidadosamente, mas não cremos que isso seja suficiente para dotar a União Europeia do sistema de supervisão de que necessita, se não tivermos em conta todas as propostas que estão em cima da mesa há vários meses. Isto diz igualmente respeito à situação dos comités de supervisão – os três comités de nível 3, como habitualmente dizemos. Para estes três comités de nível 3, precisamos de uma proposta legislativa que lhes confira uma base jurídica sólida para agir e para reforçar a sua capacidade, inclusive no diálogo com as outras autoridades de supervisão, pois a ideia de irmos associar as outras autoridades de supervisão sem dispormos, nós próprios, de um dispositivo de supervisão sólido não nos parece satisfatória. Gostaríamos que o Conselho e a Comissão examinassem o conjunto das propostas que estão em cima da mesa, não esquecendo, evidentemente, as propostas que o Ministro das Finanças italiano, Padoa-Schioppa, apresentou no Conselho ECOFIN de Dezembro. No mesmo espírito, também neste ponto, gostaríamos que, no respeito da subsidiariedade, pensássemos de forma mais proactiva em aperfeiçoar o nosso sistema de regulação. Não cremos que a ideia de uma autoridade de supervisão principal satisfaça todos os Estados-Membros. O que este Parlamento deve defender é uma solução que inclua todos os Estados-Membros e permita a cada um deles sentir-se confortável num sistema de supervisão. Gostaria, Senhor Presidente em exercício do Conselho, Senhor Comissário, de ouvir os vossos comentários, sabendo que estou, como é evidente, simplesmente a expor questões que se colocam na Comissão dos Assuntos Económicos e Monetários, posto que ainda não deliberámos sobre um relatório formal. Aqui no plenário, vamos realizar amanhã um debate para preparação deste Conselho Europeu; por isso, porque é que, quando se trata dos mercados financeiros, não podemos preparar estas questões com o Parlamento Europeu? É algo que não compreendemos, a menos que o Senhor Comissário esteja actualmente a fazer campanha na Irlanda a favor do Tratado de Lisboa, mas, se assim for, poderia pelo menos informar-nos. Se está a preparar o seu futuro, isso é algo que também nos interessa. Em todo o caso, se o Senhor Comissário McCreevy quer advogar a transparência nos mercados financeiros, penso que devia começar por ser transparente a respeito da sua própria agenda! A inovação financeira é uma questão importante. Creio também que, neste Parlamento, é tempo de agirmos no que se refere à necessidade de regulação. Dizem-nos com frequência: se regularem os mercados financeiros, os capitais deixarão o mercado europeu. Hoje, como diz o meu colega americano, creio que a única coisa que observamos é a fuga das consequências dos créditos hipotecários de alto risco, e não a fuga de capitais. Ao abordarmos este debate, queremos fazê-lo com uma tripla preocupação: obviamente, mercados financeiros que funcionem, mas também uma capacidade de financiamento da economia real e uma capacidade de antecipação das necessidades de estabilidade dos mercados financeiros e de protecção contra os riscos sistémicos. É neste espírito que hoje abordamos a preparação do Conselho Europeu, com a ideia de que, provavelmente, a política monetária europeia reagiu bem no início da crise, mas que, hoje, de certa forma, o supervisor europeu está enfraquecido. Ao observamos as questões que vão ser abordadas no próximo Conselho Europeu, interrogamo-nos: qual é, a nível europeu, a nossa verdadeira capacidade de antecipação de uma crise? Fala-se de um sistema de alerta precoce, mas o que vemos é que, nos mercados, aqueles que realmente têm capacidade de fazer soar o alarme se chamam, por exemplo, Goldman Sachs. Vamos, então, retirar daqui alguma lição para a forma como a Europa opera? Ouço falar muito, em todo o lado, de transparência. Todos nós somos a favor de transparência, mas que apelo à transparência é esse quando, nos últimos oito meses, todos os grandes bancos de investimento foram chamados a divulgar os seus números, a apresentar a sua avaliação da respectiva exposição ao risco? Não o podem fazer porque, por trás, existe um desafio em termos de reputação e, sem dúvida, em termos de avaliação, um desafio ao qual é extremamente difícil fazer face. Portanto, quando ouço alguém falar de uma alternativa, do sistema de alerta precoce – já disse algumas palavras a este respeito ... Como me disse um conselheiro do FMI no outro dia, o sistema de alerta precoce é um pouco como o caso do maço de cigarros onde se lê "Fumar mata". Em que é que isso altera o vosso comportamento? Muito pouco. Evidentemente, o FMI e o Fórum para a Estabilidade Financeira têm um papel a desempenhar nesta questão. Quem o ignora? No entanto, isso não deve ser encarado como uma alternativa à nossa capacidade de ver como funcionam os nossos sistemas. E, neste ponto, devo dizer que as surpresas estão a aumentar para este Parlamento. Quando aprovámos, em 13 de Dezembro, o relatório Ehler sobre os sistemas de garantia de depósitos, foi-nos dito que se tratava de uma questão demasiado complexa e que, de qualquer modo, isso não forneceria quaisquer garantias relativamente ao funcionamento dos sistemas. Com base nas principais conclusões do ECOFIN, esse parece ser hoje um meio de sair da crise ou, em todo o caso, um dossiê a reabrir com urgência. Se o reabrir, Senhor Comissário, ou melhor, se o seu colega, o Comissário McCreevy, o reabrir, estaremos na primeira linha para o examinar em seguida. Talvez fosse necessário, a dada altura, ouvir com mais atenção o que o Parlamento tem a dizer sobre assuntos como este."@pt17 "Monsieur le Président, Monsieur le représentant du Conseil, merci beaucoup, Monsieur le Commissaire, d'être là, mais nous attendions – comme vous le savez sans doute et vous vous en doutez –, le commissaire Charlie McCreevy. Vous lui direz que ce Parlement ne comprend pas bien pourquoi il n'est pas présent ici aujourd'hui, dans ce débat. J'ai entendu dire qu'il pensait de mauvais aloi de débattre de ces questions avec le Parlement européen avant d'en débattre au Conseil européen, ou avant que le Conseil européen en ait débattu. Pour autant, ce thème était à l'ordre du jour de l'ECOFIN et, dans tout Bruxelles, et peut-être dans quelques capitales européennes, les projets de conclusions circulent. De la même manière, concernant les agences de notation, nous ne pouvons que vous renvoyer – ou renvoyer encore une fois le commissaire Charlie McCreevy – à ce que nous avons dit précédemment. Nous savons que la Commission veut présenter des propositions sur la modification de la directive dite CRD. Nous examinerons ces propositions avec attention, mais nous ne pensons pas que cela suffira à doter l'Union européenne du système de supervision dont elle a besoin, si nous ne tenons pas compte de l'ensemble des propositions qui sont maintenant sur la table depuis de nombreux mois. Cela concerne aussi la situation des comités de supervision, des trois comités de niveau 3, comme nous le disons d'habitude. Nous avons besoin, pour ces trois comités de niveau 3, d'une proposition législative qui leur donne une base légale solide pour agir et pour renforcer leur capacité, y compris dans le dialogue avec les autres autorités de supervision, car l'idée que nous allons associer les autres autorités de supervision sans avoir nous-mêmes un dispositif de supervision solide ne nous paraît pas satisfaisante. Nous souhaitons que le Conseil et la Commission examinent l'ensemble des propositions qui sont sur la table, et je ne peux évidemment pas oublier les propositions que le ministre italien des finances, M. Padoa-Schioppa a formulées lors du Conseil ECOFIN de décembre. Dans le même esprit, nous souhaitons, là encore, que, dans le respect de la subsidiarité, nous réfléchissions de manière plus proactive à une amélioration de notre dispositif de régulation. Nous ne croyons pas non plus que l'hypothèse d'un donnera satisfaction à l'ensemble des États membres. Ce pourquoi ce Parlement devra plaider, c'est une solution qui intègre l'ensemble des États membres et qui permette à chacun de se sentir à l'aise dans un système de supervision. Sur toutes ces questions, je vous remercie Monsieur le représentant du Conseil, Monsieur le Commissaire, d'apporter vos éclairages sachant que, bien évidemment, je ne fais qu'exposer des questions qui se posent dans la commission économique et monétaire, puisque nous n'avons pas encore délibéré sur un rapport formel. Nous aurons demain, ici en plénière, un débat pour préparer ce Conseil européen, alors qu'est-ce qui fait que, s'agissant des marchés financiers, on ne pourrait pas préparer ces questions avec le Parlement européen? C'est une chose que nous ne comprenons pas, à moins que le commissaire ne soit en train de faire campagne en Irlande pour le traité de Lisbonne, mais à ce moment là, il peut nous le dire. Si c'est la préparation de son avenir, cela nous intéresse aussi. En tout cas, si le commissaire Charlie McCreevy veut se faire l'avocat de la transparence dans les marchés financiers, je pense qu'il devrait commencer par être transparent sur son propre agenda! L'innovation financière est une question importante. Je crois aussi que, dans ce Parlement, il est temps que nous actions le besoin de régulation. On nous dit souvent: si vous régulez les marchés financiers, les capitaux quitteront le marché européen. Je crois qu'aujourd'hui, comme le dit mon collègue américain, la seule chose que nous constatons, c'est la fuite des conséquences des subprimes, et non pas la fuite des capitaux. Lorsque nous abordons ce débat, nous voulons le faire avec une triple préoccupation. Bien sûr, des marchés financiers qui fonctionnent, mais aussi une capacité de financement de l'économie réelle et une capacité d'anticiper les besoins de stabilité des marchés financiers et de combattre les risques systémiques. C'est dans cet esprit qu'aujourd'hui, nous abordons la préparation du Conseil européen avec l'idée que, vraisemblablement, la politique monétaire européenne au début de la crise a bien réagi, mais qu'aujourd'hui, d'une certaine manière, le superviseur européen est nu. Et c'est ce qui nous préoccupe. Lorsque nous regardons l'ensemble des sujets qui seront abordés au prochain Conseil européen, nous nous interrogeons: quelle est, à l'échelle européenne, la vraie capacité d'anticipation d'une crise? On nous parle de de système d'alerte. Mais ce que nous constatons, c'est qu'à l'échelle des marchés, ceux qui ont vraiment été en capacité d'alerte s'appellent Goldman Sachs. Alors, est-ce que nous allons en tirer tous les enseignements pour notre fonctionnement européen? J'entends ici ou là beaucoup parler de transparence. Nous sommes tous pour la transparence. Mais qu'est-ce que cet appel à la transparence lorsque, depuis huit mois, toutes les grandes banques d'investissement ont été appelées à donner leurs chiffres, à donner leur évaluation de leur prise de risques. Elles ne peuvent pas le faire, car il y a derrière cela un enjeu en termes de réputation, et en termes, sans doute, d'évaluation, enjeu auquel il est extrêmement difficile de faire face. Alors, lorsque j'entends parler d'une alternative qui serait le le système d'alerte – j'ai déjà dit un mot à ce sujet –... Mais, comme me l'a dit un conseiller du FMI l'autre jour, le c'est un peu comme, lorsque sur un paquet de cigarettes on vous dit: "Fumer tue". En quoi est-ce que cela change votre comportement? Cela n'est pas totalement déterminant. Bien sûr, il y a un rôle pour le FMI et le forum de la stabilité financière dans cette affaire. Qui pourrait l'ignorer? Mais, cela ne doit pas être vécu comme une alternative à notre capacité de regarder comment fonctionnent nos systèmes. Et là, je dois dire que les surprises vont grandissantes pour ce Parlement. Lorsque, le 13 décembre dernier, nous avons adopté le rapport Ehler s'agissant des systèmes de garantie, on nous expliquait que c'était une affaire beaucoup trop complexe et que, de toute façon, cela n'apporterait aucune garantie concernant le fonctionnement des systèmes. Cela apparaît aujourd'hui dans les principales conclusions de l'ECOFIN comme étant une voie pour sortir de la crise ou, en tout cas, un dossier urgent à rouvrir. Si vous le rouvrez, Monsieur le Commissaire, ou plutôt si votre collègue Charlie McCreevy le rouvre, nous serons derrière pour l'examiner. Mais il faut, à un moment ou à un autre, écouter peut-être davantage ce que ce Parlement dit sur des sujets comme celui-ci."@ro18 ". − Vážený pán predsedajúci, pán úradujúci predseda Rady, ďakujem Vám veľmi pekne pán komisár za Vašu účať. Avšak očakávali sme pána komisára McCreevyho – ako iste viete alebo ste mohli tušiť. Môžete mu povedať, že Parlament naozaj nechápe prečo dnes nie je na tejto diskusii. Počula som, že sa domnieva, že to nie je dobrý spôsob diskutovať o tejto záležitosti s Európskym parlamentom, predtým ako sa prediskutuje v Európskej rade alebo predtým ako ho Európska rada prediskutuje. Avšak táto téma bola na programe Rady Ecofin a predbežné závery sa šíria po celom Bruseli a pravdepodobne aj po iných európskym hlavných mestách. Podobne čo sa týka ratingových agentúr, môžeme Vás iba odkázať – alebo odkázať pána komisára McCreevyho – späť na to, čo sme už povedali. Vieme, že Komisia chce prestaviť návrhy na pozmeňujúci a doplňujúci návrh k Smernici o kapitálových požiadavkách. Budeme tieto návrhy skúmať podrobne, ale nemyslíme si, že by to bolo dostatočné nato aby to dalo Európskej Únii systém dohľadu, ktorý potrebuje, ak neberieme do úvahy všetky návrhy, ktoré už ležia na stole pár mesiacov. To sa týka aj situácie dozorných výborov – výborov tretieho stupňa ako ich zvykneme volať. Pre tieto výbory tretieho stupňa potrebujeme návrh právnych predpisov, ktoré im dajú pevný právny základ na činnosť a posilnia ich schopnosť, aj v diskusiách s inými dozornými orgánmi, pretože myšlienka, že prinesieme iné dozorné orgány, bez toho, aby sme mali vlastný pevný systém dohľadu sa nám nezdá byť uspokojivá. Chceli by sme aby sa Rada a Komisia spoločne pozreli na podané návrhy, samozrejme aj na návrh, ktorý podal taliansky minister financií, pán Padoa-Schioppa, Rade Ecofin v decembri. V tom istom duchu by sme aj tu chceli myslieť aktívnejšie na vylepšenie nášho regulačného systému bez ohľadu na princíp subsidiarity. Nemyslíme si, že myšlienka vedúceho orgánu dohľadu by uspokojila všetky členské štáty. Parlament by mal žiadať riešenie, ktoré zahŕňa všetky členské štáty a umožňuje každému z nich cítiť sa pohodlne so systémom dohľadu. Bola by som vďačná, vážený pán úradujúci predseda, vážený pán komisár, ak by ste sa vyjadrili k týmto záležitostiam, so zreteľom nato, že očividne iba vyjadrujem otázky, ktoré sa kladú vo Výbore pre hospodárske a menové veci, keďže sme ešte neprerokovali príslušnú správu. Tu, na plenárnom zasadnutí budeme zajtra pripravovať diskusiu pre Európsku Radu, tak prečo, keď príde na finančné trhy nemôžeme pripravovať tieto otázky spolu s Európskym parlamentom? Tomuto nerozumieme, pokiaľ pán komisár práve nebojuje v Írsku za Lisabonskú zmluvu, ale ak aj áno, tak nás o tom aspoň mal informovať. Ak si pripravuje svoju budúcnosť tak sme nato zvedaví aj my. Myslím si, že ak chce pán komisár McCreevy obhajovať transparentnosť na finančných trhoch mal by začať tým, že bude úprimný o svojom diári! Finančná inovácia je dôležitá záležitosť. Taktiež si myslím, že je čas aby sme v tomto Parlamente začali konať na potrebe nariadenia. Často sa nám hovorí: ak budete regulovať finančné trhy, kapitál odíde z Európy. Dnes, ako hovorí môj americký kolega, podľa mňa nevidíme miznutie kapitálu, ale miznutie dôsledkov rizikových hypoték. Keď prikročíme k tejto diskusii, chceme tak urobiť s tromi vecami v mysli: očividne fungujúce finančné trhy, ale aj skutočnú kapacitu na financovanie hospodárstva a schopnosť predvídať potreby finančných trhov na stabilitu a ochranu voči systémovým rizikám. V tomto duchu sme sa pustili do príprav na Európsku radu, s myšlienkou, že európska menová politika možno reagovala dobre na začiatku krízy, ale dnes, svojím spôsobom, bol európsky organ dohľadu nachytaný – a to nás trápi. Keď sa pozrieme na záležitosti, o ktorých sa bude diskutovať na najbližšej Európskej rade, zaujíma nás: aký schopný naozaj sme na európskej úrovni predvídať krízu? Ľudia hovoria o systéme včasného upozornenia, ale to čo naozaj vidíme je, že ľudia, ktorí sú schopní na trhoch spustiť alarm, sa volajú Goldman Sachs. Zoberieme si preto z toho nejaké ponaučenie na spôsob akým Európa postupuje? Všade počúvam veľa rečí o transparentnosti. Všetci sme za transparentnosť, ale čo z tej výzvy na transparentnosť keď, za posledných osem mesiacov, boli všetky veľké investičné banky vyznané aby zverejnili svoje údaje a svoje zhodnotenie miery rizika? Oni to nemôžu urobiť, pretože za tým leží výzva v podobe reputácie a bezpochyby v podobe hodnoty, výzva s ktorou je veľmi ťažké poradiť si. Preto keď počujem ľudí hovoriť o alternatíve, o systéme včasného upozornenia– už som o tom niečo povedala... Ako mi nedávno povedal člen rady MMF, systém včasného upozornenia je niečo podobné ako keď na balíčku cigariet stojí: „Fajčenie zabíja.” Do akej miery to zmení Vaše správanie? Nie príliš. Samozrejme, MMF a Fórum finančnej stability tu zohrávajú úlohu. Kto by to nevedel? Avšak, to by mala byť alternatíve k našej schopnosti sledovať ako naše systémy pracujú. Na tomto mieste by som mala povedať, že prekvapenia pre Parlament sa stále zväčšujú. Keď sme trinásteho decembra prijali Ehlerovu správu o systéme ochrany vkladov, bolo nám povedané, že je príliš zložitá a že neposkytuje žiadne garancie zato ako bude systém fungovať. Hlavné závery Rady Ecofin sa dnes zdajú byť spôsobom úniku z krízy, alebo v každom prípade, vecou, ktorá sa má znovu otvoriť ako naliehavý prípad. Ak ju znovu otvoríte, pán komisár, alebo skôr, ak ju Váš kolega pán komisár McCreevy znovu otvorí, budeme ďalší v rade, kto ju bude preskúmavať. V určitých okamihoch možno potrebujete počúvať pozornejšie čo Parlament hovorí o záležitostiach ako je táto."@sk19 ". − ( ) Gospod predsednik, predsedujoči Svetu, komisar, hvala vam, da ste danes tu. Vendar pričakujemo komisarja McCreevyja – kot veste ali morda domnevate. Lahko mu poveste, da Parlament v resnici ne razume, zakaj danes ni navzoč pri tej razpravi. Slišala sem, da je bil mnenja, da o teh vprašanjih ni primerno razpravljati z Evropskim parlamentom, preden se o njih razpravlja v Evropskem svetu ali preden o njih razpravlja Evropski svet. Vendar je bilo to vprašanje na dnevnem redu Ekonomsko-finančnega sveta, povsod po Bruslju ter morda tudi po drugih evropskih prestolnicah pa krožijo osnutki sklepov. Podobno vas – ali komisarja McCreevyja – lahko v zvezi z agencijami za kreditne ocene opomnimo le na to, kar je bilo prej povedano. Vemo, da želi Komisija predložiti predloge za spremembo direktive o kapitalskih zahtevah. Teh predlogov ne bomo natančno preverili, vendar ne menimo, da bo to dovolj, da Evropski uniji zagotovimo nadzorni sistem, ki ga potrebuje, razen če ne upoštevamo vseh predlogov, ki so bili že več mesecev na mizi. To zadeva tudi položaj nadzornih odborov – treh odborov na „ravni 3“, kot jih običajno imenujemo. Za te tri odbore na ravni 3 potrebujemo predlog za zakonodajo, ki jim zagotavlja trdno pravno podlago za ukrepanje in krepitev njihovih sposobnosti, vključno znotraj dialoga z drugimi nadzornimi organi, ker se nam zamisel, da bomo uvedli druge nadzorne organe, ne da bi prej vzpostavili lasten trden sistem nadzora, ne zdi ustrezna. Želimo, da Svet in Komisija skupaj pogledata predložene predloge, pri čemer naj ne pozabita predlogov, ki jih je italijanski finančni minister, gospod Padoa-Schioppa, predstavil na decembrskem zasedanju Ekonomsko-finančnega sveta. V istem duhu želimo tu tudi bolj proaktivno razmišljati o izboljšanju našega regulativnega sistema, pri čemer spoštujemo načelo subsidiarnosti. Ne verjamemo v zamisel, da bi vodilni nadzornik zadovoljil zahteve vseh držav članic. Parlament mora zahtevati rešitev, ki vključuje vse države članice ter vsaki omogoči, da se seznani z nadzornim sistemom. V zvezi z vsemi temi vprašanji bi vama bila, gospoda predsedujoči in komisar, hvaležna za vajina mnenja, pri čemer želim poudariti, da navajam le vprašanja, ki so bila zastavljena v odboru za ekonomske in monetarne zadeve, ker še nismo sprejeli odločitve o ustreznem poročilu. Tu na plenarnem zasedanju bomo jutri imeli razpravo, da se pripravimo na to zasedanje Evropskega sveta, torej, zakaj tudi pri vprašanju finančnih trgov teh vprašanj ne moremo pripraviti skupaj z Evropskim parlamentom? To je nekaj, česar ne razumemo, razen če komisar trenutno na Irskem ne predstavlja lizbonske pogodbe, vendar če to počne, bi nam lahko to vsaj vnaprej povedal. Če pripravlja svojo prihodnost, nas tudi to zanima. V vsakem primeru, če komisar McCreevy želi zagovarjati preglednost na finančnih trgih, menim, da mora biti najprej pregleden o njegovem lastnem dnevniku. Finančna inovativnost je pomembno vprašanje. Prav tako mislim, da je v tem Parlamentu čas, da ukrepamo glede potrebe po ureditvi. Pogosto nam rečejo: če regulirate finančne trge, bo kapital zapuščal evropske trge. Danes, kot pravijo moji ameriški kolegi, menim, da edina stvar, ki jo vidimo, ni izginjanje kapitala, ampak izginjanje posledic povečanih tveganj. Ko pristopamo k tej razpravi, želimo to storiti ob upoštevanju treh stvari: očitno je to delovanje finančnih trgov ter tudi pristna zmogljivost za financiranje gospodarstva in sposobnost za napovedovanje potreb finančnih trgov za stabilnost in zaščito pred sistemskimi tveganji. V tem duhu se danes pripravljamo za zasedanje Evropskega sveta, pri čemer menimo, da je evropska denarna politika verjetno dobro delovala na začetku krize, vendar smo danes na nek način odkrili evropskega nadzornika – in to nas moti. Ko pogledamo vprašanja, o katerih bomo razpravljali na prihodnjem zasedanju Evropskega sveta, se vprašamo: kako smo na evropski ravni resnično sposobni, da predvidimo krizo? Ljudje govorijo o sistemu zgodnjega opozarjanja, vendar pri tem na trgu vidimo, da se ljudje, ki lahko resnično sprožijo alarm, imenujejo Goldman Sachs. Se bomo zato iz tega naučili kakršno koli lekcijo, kako naj deluje Evropa? Povsod se veliko govori o preglednosti. Vsi podpiramo preglednost, vendar kaj naj s pozivom k preglednosti, ko so bile v zadnjih osmih mesecih vse večje investicijske banke pozvane, da navedejo svoje številke, da predstavijo svojo oceno njihove izpostavljenosti tveganju. Tega ne morejo storiti, ker se v ozadju skriva izziv v smislu ugleda in nedvomno v smislu vrednotenja, izziv, s katerim se je izjemno težko soočiti. Zato, ko slišim, da se ljudje pogovarjajo o nadomestni možnosti, sistemu zgodnjega opozarjanja – o tem se že govorila … Kot mi je pred dnevi povedal eden izmed svetovalcev Mednarodnega denarnega sklada, sistem zgodnjega opozarjanja je nekoliko podoben napisu: „Kajenje ubija“ na zavojčku cigaret. V kakšni meri to spremeni vaše vedenje? Ne veliko. Seveda imata Mednarodni denarni sklad in forum za finančno stabilnost določeno vlogo pri tem. Kdo tega ne ve? Vendar mora biti to nadomestna možnost naši sposobnosti, da spremljamo, kako delujejo naši sistemi. Na tej točki želim reči, da so presenečenja za ta Parlament vsak dan večja. Ko smo sprejeli Ehlerjevo poročilo z dne 13. decembra o sistemih zajamčenih vlog, so nam povedali, da je veliko preveč zapleteno ter da ne bi zagotovilo nobenih jamstev za delovanje sistemov. Iz osrednjih sklepov Ekonomsko-finančnega sveta se danes zdi, da je to način, da se izognemo krizi ali v kakršnem koli primeru, vprašanje, ki ga je nujno treba ponovno odpreti. Komisar, če ga ponovno odprete ali če ga ponovno odpre vaš kolega komisar McCreevy, bomo naslednji na seznamu, da ga preverimo. Na določeni točki morate morda bolj pazljivo poslušati, kaj Parlament meni o vprašanjih, kot je to."@sl20 ". − Herr talman, herr rådsordförande! Tack så mycket för att ni är här, herr kommissionsledamot. Vi förväntade oss emellertid att kommissionsledamot Charlie McCreevy skulle komma – vilket jag är säker på att ni vet eller misstänker. Ni kan hälsa honom att parlamentet faktiskt inte förstår varför han inte är här i dag för denna debatt. Jag har hört att han tyckte att det inte passade sig att diskutera dessa frågor med Europaparlamentet innan de diskuteras i Europeiska rådet, eller innan Europeiska rådet hade diskuterat dem. Och ändå fanns denna punkt med på Ekofinrådets dagordning, och förslaget till slutsatser har cirkulerat över hela Bryssel, och kanske även i andra europeiska huvudstäder. Detta gäller även kreditvärderingsinstituten där vi bara kan hänvisa er – eller kommissionsledamot McCreevy – till det vi sa tidigare. Vi vet att kommissionen vill lägga fram förslag om en ändring av direktivet om kapitalkrav, eller ”CRD”. Vi kommer att granska dessa förslag noggrant, men tro inte att detta kommer att vara tillräckligt för att ge EU det tillsynssystem som vi behöver, om vi inte tar hänsyn till alla de förslag som har legat på bordet i flera månader vid det här laget. Detsamma gäller situationen för tillsynskommittéerna – de tre ”nivå 3-kommittéerna” som vi brukar kalla dem. Vi behöver ett lagstiftningsförslag för dessa tre nivå 3-kommittéer för att ge dem en solid rättslig grund för att agera och stärka deras befogenheter, även i dialogen med de andra tillsynskommittéerna, eftersom tanken att vi ska sammanföra de andra tillsynsmyndigheterna utan att ha ett eget stabilt tillsynssystem inte är särskilt tillfredsställande för oss. Vi skulle vilja att rådet och kommissionen tillsammans tittade på de förslag som har lagts fram, naturligtvis utan att förglömma de förslag som den italienske finansministern Tommaso Padoa-Schioppa lade fram vid Ekofinrådet i december. I samma anda vill vi även här att man funderar lite mer aktivt på att förbättra vårt regleringssystem med hänsyn till subsidiaritetsprincipen. Vi tror inte att förslaget om en ”ledande” tillsynsmyndighet skulle tillfredsställa alla medlemsstater. Parlamentet bör begära att man tar fram en lösning för samtliga medlemsstater så att alla medlemsstater ska kunna känna att de är nöjda med tillsynssystemet. Jag skulle bli tacksam om rådsordföranden och kommissionsledamoten kunde kommentera alla dessa frågor, men det är viktigt att komma ihåg att jag naturligtvis bara lägger fram frågor som har tagits upp i utskottet för ekonomi och valutafrågor, eftersom vi inte har behandlat ett formellt betänkande ännu. Vi kommer att ha en debatt här i plenum i morgon för att förbereda för detta möte i Europeiska rådet, så varför kan vi inte förbereda dessa frågor med Europaparlamentet när det gäller finansmarknaderna? Vi förstår inte detta, om inte kommissionsledamoten deltar i kampanjarbetet för Lissabonfördraget på Irland för närvarande, men om han gör det kunde han åtminstone tala om det för oss. Om han förbereder sin framtid är vi intresserade även av detta. Om kommissionsledamot McCreevy förespråkar insyn på finansmarknaderna anser jag i alla händelser att han borde börja med att vara öppen om sin egen kalender! Finansiell innovation är en viktig fråga. Jag anser även att det är dags att parlamentet agerar när det gäller behovet av reglering. Vi får ofta höra att kapitalet kommer att försvinna från EU-marknaden om man reglerar finansmarknaderna. I dag anser jag, som min amerikanska kollega säger, att det enda vi ser är att följderna av krisen med subprime-lånen håller på att tona ut, inte att kapitalet försvinner. När vi inleder debatten gör vi det med tre saker i åtanke. För det första måste vi naturligtvis ha fungerande finansmarknader, men det krävs även en verklig kapacitet för att finansiera ekonomin och en förmåga att förutse finansmarknadernas behov av stabilitet och skydd mot systemrisker. Det är i den andan som vi i dag griper oss an förberedelserna för Europeiska rådets möte, med tanken att EU förmodligen agerade korrekt i sin penningpolitik när krisen började, men att EU:s tillsynsmyndigheter på sätt och vis har genomskådats i dag – och det är det som besvärar oss. När vi ser på de punkter som ska diskuteras vid nästa möte i Europeiska rådet ställer vi oss följande fråga: Hur kapabla är vi egentligen på EU-nivå att förutse en kris? Man talar om ett system för tidig varning, men det vi ser är att den som verkligen har förmågan att slå larm på marknaderna är investeringsbanken Goldman Sachs. Kommer vi därför att dra några lärdomar av detta när det gäller EU:s funktionssätt? Jag hör mycket tal om insyn överallt. Vi är alla för insyn, men vad har det blivit av de insynskrav som har framförts när alla de stora investeringsbankerna under de senaste åtta månaderna har uppmanats att lämna ut sina siffror och bedöma sin riskexponering? De kan inte göra detta eftersom det ligger en utmaning i det när det gäller deras anseende och utan tvivel även deras värdering, en utmaning som är ytterst svår att hantera. När jag hör att man talar om ett alternativ, systemet för tidig varning – jag har redan sagt något om detta … Som en rådgivare vid Internationella valutafonden (IMF) sa till mig häromdagen, systemet för tidig varning är lite som när det står ”Rökning dödar” på ett cigarettpaket. Hur mycket ändrar det ens beteende? Inte särskilt mycket. IMF och Forumet för finansiell stabilitet (FSF) har naturligtvis en roll att spela i detta. Vem vet inte det? Detta bör emellertid vara ett alternativ till vår egen förmåga att kontrollera hur våra system fungerar. När det gäller denna fråga blir parlamentet bara alltmer överraskat. När vi antog Ehlerbetänkandet om system för insättningsgarantier den 13 december fick vi höra att det var en alldeles för komplicerad sak och att det ändå inte skulle utgöra någon garanti för hur systemen kommer att fungera. I dag verkar det finnas ett sätt att undkomma krisen enligt de huvudsakliga slutsatserna från Ekofinrådet, eller att det under alla förhållanden är en fråga som man brådskande bör ta upp igen. Om ni tar upp denna fråga igen, herr kommissionsledamot, eller rättare sagt, om er kollega kommissionsledamot Charlie McCreevy gör det, kommer vi att stå näst på tur för att granska den. Någon gång bör ni nog lyssna lite noggrannare på vad parlamentet har att säga om frågor som denna."@sv22
lpv:unclassifiedMetadata	"("lead supervisor")"17 "CRD (Capital Requirements Directive"3 "Ehler"13 "FR"20 "Forum"12 "Goldman Sachs"13 "Lead Supervisor"9 "McCreevy"13 "Padoa-Schioppa"13 "Pervenche Beres,"20 "Pervenche Berès,"18,15 "auteur"18,15 "avtorica"20 "early warning system"18,15 "early warning system,"18,15 "lead supervisor"18,15 "subprime"12 "subprimes"3

Named graphs describing this resource:

The resource appears as object in 2 triples

Context graph