Local view for "http://purl.org/linkedpolitics/eu/plenary/2008-02-18-Speech-1-180"

Predicate	Value (sorted: default)
rdf:type	lpv_eu:Speech⁶
dcterms:Date	"2008-02-18"^^xsd:date⁶
dcterms:Is Part Of	lp_eu:Factorii care încurajează terorismul şi favorizează recrutarea de terorişti (dezbatere)⁶
dcterms:Language	"fr"^^xsd:language⁶
lpv:document identification number	"en.20080218.25.1-180"⁶
lpv:hasSubsequent	lp_eu:2008-02-18-Speech-1-181⁶
lpv:speaker	lp:Gérard Deprez⁶
lpv:spoken text	". Monsieur le Président, au terme de ce débat, je voudrais faire trois réflexions. La première, c’est que, si on écoute le commissaire et si on écoute la plupart des intervenants, on est quand même frappé par le fait qu’il y a – en ce qui concerne l’analyse du phénomène, la gravité de la menace, l’équilibre à instaurer entre les mesures de prévention et les mesures de répression – un énorme accord entre nous tous dès le moment où l’on discute de choses opérationnelles à mettre en place: ce qu’il faut analyser, ce qu’il faut prévenir, ce qu’il faut réprimer. Deuxièmement, malheureusement, j’ai le sentiment que, pour un certain nombre d’éléments de type plutôt symbolique, nous pourrions demain ne pas réunir le consensus qui est nécessaire et je le regretterais parce que, après avoir analysé la liste des amendements, il me semble qu’il y a plus de conflits symboliques que de conflits de fond. L’ennui, c’est que ces conflits symboliques, on pourrait les atténuer si chacun décidait de faire un geste, ce qui n’est pas toujours la caractéristique majeure des groupes politiques dans cette Assemblée. Troisièmement, il y a quand même quelques réflexions que je voudrais faire à quelques personnes, notamment – et Alexander Alvaro voulait le faire également – à l’égard de notre ami irlandais, qui croit que le respect des droits de l’homme n’est pas nécessaire dans la lutte contre le terrorisme. Je trouve que ça, c’est un danger, je dirais gravissime contre les valeurs de nos sociétés. Il y a un chef d’État, je l’ai entendu un jour s’exprimer à la télévision, un chef d’État européen qui a dit qu’avec un couteau à la main, il irait buter les terroristes jusque dans les chiottes. Eh bien, ce régime-là, maintenant, c’est un régime dans lequel on empoisonne les opposants et on laisse tuer les journalistes et on ne sait pas si les élections sont libres ou si elles ne sont pas faussées. Jouer avec les droits de l’homme dans la lutte contre le terrorisme, c’est prendre le risque d’une dérive inacceptable des sociétés démocratiques. D’autre part, nous avons été interpellés directement par Sarah Ludford à propos du problème de l’apologie du terrorisme. Je ne peux pas lui répondre sur le fond, je réponds simplement que je suis rapporteur au nom de la commission des libertés publiques, dans les conditions qu’elle connaît et que, lorsque j’ai fait mes réflexions tout à l’heure, je me basais sur le paragraphe 10 du rapport qui a été voté par la commission des libertés publiques, et qui dit très expressément, Sarah, que la commission, et donc le Parlement, «demande un débat ouvert sur une modification de la décision-cadre une telle, en vue d’étendre son champ d’application à la justification du terrorisme», etc."@fr⁸
lpv:spokenAs	vice-chair; Delegation for relations with Mercosur (2007-04-25--2009-07-13)²³ chair; LIBE (2008-01-22--2009-07-13)²³ unknown; Mouvement Réformateur (2004-07-20--2009-07-13)²³ member; Delegation to the Euro-Latin American Parliamentary Assembly (2007-05-23--2009-07-13)²³ member_of_the_bureau; ALDE (2008-02-11--2009-07-13)²³ member; BUDG (2007-01-31--2009-07-13)²³ substitute; Delegation for relations with Canada (2007-03-15--2009-07-13)²³ member; Conference of Committee Chairs (2008-01-22--2009-07-13)²³
lpv:translated text	". Pane předsedající, rád bych na závěr této rozpravy učinil tři poznámky. Zaprvé, když posloucháme pana komisaře a s ním většinu přispěvatelů, nelze si nevšimnout, že pokud jde o analýzu jevu, závažnost hrozby a rovnováhu, kterou je třeba nastolit mezi opatřeními na prevenci a opatřeními na potlačení terorismu, všichni se ve velké míře shodujeme, co se týče akční stránky celé problematiky: v tom, co je třeba analyzovat, čemu je třeba předcházet a co je třeba potlačit. Zadruhé, bohužel mám pocit, že jde-li o určité body, které jsou nad jiné symbolické, nedokážeme zítra dosáhnout nezbytné shody, čehož lituji, protože poté, co jsem prostudoval seznam pozměňovacích návrhů, jsem nabyl dojmu, že většina rozdílů má povahu spíše symbolickou, nikoli podstatnou. Problém spočívá v tom, že tyto symbolické střety zájmů by bylo možné zmírnit, kdyby se strany odhodlaly učinit určité gesto, tato schopnost však není vždy tou nejvýraznější vlastností politických skupin, jež tento Parlament tvoří. Za třetí, mám pár připomínek, které jsou určeny některým členům přítomným v této sněmovně – a pan Alvaro se mnou jistě souhlasí – a týkají se mého kolegy z Irska, jenž se domnívá, že při boji proti terorismu není třeba respektovat lidská práva. Myslím si, že tento postoj představuje pro hodnoty, na nichž je naše společnost založena, riziko, a to velmi závažné. Existuje jeden vedoucí představitel státu, jednou jsem jej slyšel hovořit v televizi, vedoucí představitel evropského státu, který prohlásil, že na teroristy, a to až do posledního z nich, je třeba vzít nůž. A právě tento režim nyní jedem zabíjí své oponenty, dopouští, aby byli vražděni novináři, a pořádá volby, které jsou možná svobodné, ale možná i zfalšované. Zahrávat si při boji s terorismem s lidskými právy znamená stavět naše demokratické společnosti na hranu propasti. Paní Ludfordová nám také položila přímý dotaz týkající se problematiky apologie terorismu. Nejsem schopen poskytnout jí příliš hlubokomyslnou odpověď, jednoduše bych řekl, že jsem zpravodaj Výboru pro občanské svobody, spravedlnost a vnitřní věci, jehož postoje jsou paní Ludfordové známy, a že když jsem zde prezentoval své názory, vycházel jsem z odstavce 10 zprávy, kterou výbor přijal, v němž se poměrně jasně říká, že výbor, a tudíž i Parlament, vyzývá k otevřené diskusi o takových a takových změnách rámcového rozhodnutí, jimiž bylo do oblasti působnosti rozhodnutí začleněno i ospravedlňování terorismu atd. Nešlo tedy o žádnou naléhavou prosbu, jen jsem vyjádřil, na čem se Výbor pro občanské svobody dohodl. Paní Ludfordové nicméně odpovím přímo. Hovořím-li o apologii terorismu, mám na mysli podněcování a jsem přesvědčen, že takovéto podněcování k terorismu je trestným činem."@cs¹ "Hr. formand! Jeg vil gerne fremsætte tre bemærkninger her ved afslutningen af forhandlingen. Den første er, at hvis vi lytter til kommissæren og derefter lytter til de fleste af indlæggene, er det virkelig slående - i forhold til analysen af fænomenet, truslens alvor og den balance, der skal findes mellem de foranstaltninger, der er rettet mod forebyggelse, og dem, der er rettet mod bekæmpelse - at vi alle er meget enige, når vi begynder at drøfte tingenes funktionelle side, dvs. hvad vi skal analysere, hvad vi skal forhindre, og hvad vi skal bekæmpe. Min anden bemærkning er, at jeg desværre har en fornemmelse af, at når det kommer til visse elementer af mere symbolsk karakter, vil vi i morgen ikke kunne nå frem til den fornødne konsensus, og det ville jeg finde meget beklageligt, for efter at have undersøgt listen over ændringsforslag fornemmer jeg, at de største stridspunkter snarere er symbolske end indholdsmæssige. Problemet er, at disse symbolske interessekonflikter kunne dæmpes, hvis parterne besluttede at vise en gestus, noget, der ikke altid er særlig karakteristik for de politiske grupper i Parlamentet. Endelig har jeg flere kommentarer til nogle af dem, som er til stede i Parlamentet, særligt - og hr. Alvaro har det på samme måde - til vores irske kollega, som mener, at det ikke er nødvendigt at overholde menneskerettighederne i kampen mod terrorisme. Jeg mener, at denne holdning udgør en alvorlig fare for de værdier, som vores samfund bygger på. Der er en vis statschef, en europæisk statschef, som jeg hørte i fjernsynet en dag, og som udtalte, at han ville tage en kniv og gøre det af med terroristerne, hver og en af dem. En sådan fremfærd er ensbetydende med, at man forgiver modstanderne, lader journalister myrde og ikke ved, om de afholdte valg er frie eller genstand for svindel. Sætter man menneskerettighederne på spil i bekæmpelsen af terrorisme, risikerer man at komme ud på en glidebane, som er uacceptabel i vores demokratiske samfund. Fru Ludford spurgte direkte til problemet med forsvaret af terrorisme. Jeg er ikke i stand til at komme med et uddybende svar her, men vil blot gerne sige, at jeg er ordfører for Udvalget om Borgernes Rettigheder og Retlige og Indre Anliggender under de velkendte betingelser, og da jeg netop nu gav udtryk for mine holdningerne, gjorde jeg det på grundlag af punkt 10 i den betænkning, der blev vedtaget af udvalget, og hvoraf det meget klart fremgår, fru Ludford, at udvalget og dermed Parlamentet opfordrer til en åben diskussion om ændring af den og den rammeafgørelse med henblik på at gøre retfærdiggørelse af terrorisme til en del af dens anvendelsesområde osv. Jeg holdt derfor ikke en forsvarstale. Jeg gav ganske enkelt udtryk for, hvad vi var blevet enige om i Udvalget om Borgernes Rettigheder. Jeg vil ikke desto mindre gerne svare Dem direkte. Når jeg taler om forsvar af terrorisme, er det tilskyndelsen hertil, og jeg mener, at tilskyndelse til terrorisme er en strafbar handling."@da² "Herr Präsident! Lassen Sie mich zum Abschluss der Aussprache noch drei Überlegungen äußern. Erstens wäre zu sagen, wenn man dem Kommissar und den meisten Rednern zuhört, so ist man wirklich überrascht, wie groß bei der Analyse des Phänomens, der Schwere der Bedrohung, der Notwendigkeit, ein Gleichgewicht zwischen vorbeugenden Maßnahmen und repressiven Maßnahmen herzustellen die Übereinstimmung zwischen uns allen ist, sobald es um die operative Seite der Dinge geht, d. h. was zu analysieren ist, wann Vorbeugung und wann repressive Maßnahmen angezeigt sind. Zweitens habe ich leider das Gefühl, dass wir in einigen eher symbolischen Fragen morgen wahrscheinlich nicht den notwendigen Konsens erzielen können werden, was ich bedauern würde, denn nach der Analyse der Liste der Änderungsvorschläge scheinen mir die meisten Meinungsverschiedenheiten eher symbolischer als inhaltlicher Art zu sein. Das Problem besteht darin, dass sich diese symbolischen Konflikte durchaus abmildern ließen, wenn jeder bereit wäre, eine Geste zu machen, was jedoch nicht immer zu den Hauptmerkmalen der Fraktionen in diesem Hause gehört. Drittens würde ich gern noch einige Überlegungen gegenüber einigen Mitgliedern dieses Hauses äußern, insbesondere – wie das auch Alexander Alvaro getan hat – gegenüber unserem irischen Kollegen, der glaubt, dass die Achtung der Menschenrechte bei der Bekämpfung des Terrorismus nicht notwendig sei. Ich finde, diese Haltung birgt eine äußerst ernste Gefahr für die Werte, auf denen unserer Gesellschaft gründet, in sich. Es gibt einen Staatschef, ich habe ihn einmal im Fernsehen gehört, einen europäischen Staatschef, der gesagt hat, dass er die Terroristen mit einem Messer in der Hand bis auf den Letzten verfolgen würde. Doch jetzt ist dies ein Regime, in dem man Oppositionelle vergiftet und Journalisten umbringen lässt und von dem man nicht weiß, ob die Wahlen frei oder gefälscht sind. Wenn man bei der Bekämpfung des Terrorismus mit den Menschenrechten spielt, geht man das Risiko ein, dass unsere demokratischen Gesellschaften auf nicht akzeptable Abwege geraten. Des Weiteren hat uns Frau Ludford direkt auf das Problem der Apologie des Terrorismus angesprochen. Zur Sache kann ich ihr keine Antwort geben, sondern möchte lediglich sagen, dass ich der Berichterstatter des Ausschusses für bürgerliche Freiheiten, Justiz und Inneres bin, und zwar unter den ihr bekannten Bedingungen, und dass ich mich bei meinen Äußerungen vorhin auf Ziffer 10 des Berichts gestützt habe, die durch den Ausschuss verabschiedet wurde und die ausdrücklich besagt, Frau Ludford, dass der Ausschuss und damit das Parlament eine offene Debatte über die Änderung des Rahmenbeschlusses so und so mit dem Ziel fordert, die Rechtfertigung des Terrorismus in seinen Geltungsbereich aufzunehmen, usw. Ich habe also kein Plädoyer gehalten, ich habe nur zum Ausdruck gebracht, was im Ausschuss für bürgerliche Freiheiten, Justiz und Inneres festgestellt wurde; ich möchte ihr aber trotzdem noch eine persönliche Antwort geben. Wenn ich von Apologie des Terrorismus spreche, so meine ich Anstiftung, und ich denke, dass Anstiftung ein strafrechtlicher Tatbestand ist."@de⁹ ". Κύριε Πρόεδρε, θα ήθελα να προβώ σε τρεις παρατηρήσεις ολοκληρώνοντας αυτήν τη συζήτηση. Η πρώτη είναι ότι εάν ακούσουμε τον Επίτροπο και έπειτα ακούσουμε τους περισσότερους από τους ομιλητές, το πρώτο πράγμα που μας δημιουργεί πραγματικά εντύπωση είναι ότι –όσον αφορά την ανάλυση του φαινομένου, τη σοβαρότητα της απειλής και την ισορροπία που πρέπει να επιτευχθεί ανάμεσα στα μέτρα με στόχο την πρόληψη και στα μέτρα με στόχο την καταστολή– υπάρχουν πολλά κοινά σημεία μεταξύ όλων μας από τη στιγμή που αρχίζουμε να συζητούμε για τη λειτουργική πλευρά των πραγμάτων: τι πρέπει να αναλύσουμε, τι πρέπει να αποτρέψουμε και τι πρέπει να καταστείλουμε. Δεύτερον, και δυστυχώς, έχω την αίσθηση ότι όταν πρόκειται για ορισμένα στοιχεία που είναι περισσότερο συμβολικά παρά οτιδήποτε άλλο, δεν θα μπορέσουμε αύριο να επιτύχουμε τη συναίνεση που απαιτείται, και θα λυπηθώ πολύ επειδή, αφού εξέτασα τον κατάλογο των τροπολογιών, έχω την εντύπωση ότι οι περισσότερες από τις διαφορές έχουν μάλλον συμβολικό παρά ουσιαστικό χαρακτήρα. Το πρόβλημα είναι ότι οι συμβολικές αυτές συγκρούσεις συμφερόντων θα μπορούσαν να μετριαστούν, εάν τα μέρη αποφάσιζαν να δείξουν καλή θέληση, κάτι που δεν αποτελεί πάντοτε καθοριστικό χαρακτηριστικό των πολιτικών ομάδων που απαρτίζουν αυτό το Κοινοβούλιο. Τρίτον, υπάρχουν αρκετές παρατηρήσεις που θα ήθελα να απευθύνω σε ορισμένους από τους παρευρισκόμενους σε αυτό το Σώμα, ιδίως –και ο κ. Alvaro έχει την ίδια άποψη– όσον αφορά τον συνάδελφο από την Ιρλανδία, που θεωρεί ότι ο σεβασμός των ανθρωπίνων δικαιωμάτων δεν είναι αναγκαίος στην καταπολέμηση της τρομοκρατίας. Πιστεύω ότι η στάση αυτή θέτει σε κίνδυνο, και σοβαρό μάλιστα, τις αξίες στις οποίες βασίζεται η κοινωνία μας. Υπάρχει ένας συγκεκριμένος αρχηγός κράτους, και τον άκουσα κάποια μέρα να μιλάει στην τηλεόραση, ένας ευρωπαίος αρχηγός κράτους που δήλωσε ότι θα μαχαιρώσει τους τρομοκράτες και θα το πράξει σε καθέναν από αυτούς. Λοιπόν, το συγκεκριμένο καθεστώς είναι τώρα ένα καθεστώς που δηλητηριάζει τους αντιπάλους του, επιτρέπει να δολοφονούνται οι δημοσιογράφοι του και διεξαγάγει εκλογές που μπορεί να είναι ελεύθερες, αλλά μπορεί επίσης να είναι και απατηλές. Παίζοντας με τα ανθρώπινα δικαιώματα στην καταπολέμηση της τρομοκρατίας διατρέχουμε τον κίνδυνο να ολισθήσουμε κατά απαράδεκτο τρόπο στις δημοκρατικές κοινωνίες μας. Η κ Ludford μας έχει θέσει ευθέως ένα ερώτημα σχετικά με το πρόβλημα του εκθειασμού της τρομοκρατίας. Δεν μπορώ να της απαντήσω σε βάθος, αλλά θα πω απλώς ότι είμαι ο εισηγητής για την Επιτροπή Πολιτικών Ελευθεριών, Δικαιοσύνης και Εσωτερικών Υποθέσεων, η αρμοδιότητα της οποίας της είναι γνωστή, και ότι όταν παρουσίασα τις απόψεις μου μόλις τώρα βασίστηκα στην παράγραφο 10 της έκθεσης που εγκρίθηκε από την επιτροπή, η οποία αναφέρει ρητώς, κυρία Ludford, ότι η επιτροπή, και συνεπώς το Κοινοβούλιο, καλεί σε ανοικτές συζητήσεις σχετικά με την τροποποίηση της τάδε απόφασης πλαισίου προκειμένου να συμπεριληφθεί η δικαιολόγηση της τρομοκρατίας στο πεδίο αρμοδιότητας της, και ούτω καθεξής. Δεν έκανα, επομένως, κανενός είδους έκκληση, απλώς εξέφραζα αυτό που συμφώνησε η Επιτροπή Πολιτικών Ελευθεριών· παρόλα αυτά, θα της απαντήσω ευθέως. Όταν κάνω λόγο για εκθειασμό της τρομοκρατίας, εκθειασμός σημαίνει υποκίνηση και έχω την πεποίθηση ότι η υποκίνηση αποτελεί αξιόποινη πράξη."@el¹⁰ ". Mr President, I would like to make three comments at the conclusion of this debate. The first is that if we listen to the Commissioner and then listen to most of the contributors the first thing that really strikes us is that – as regards the analysis of the phenomenon, the seriousness of the threat and the balance that has to be drawn between measures aimed at prevention and those aimed at suppression – there is a great deal of common ground between us all once we start to discuss the operational side of things: what we need to analyse, what we need to prevent and what we need to suppress. Secondly, and regrettably, I have the feeling that when it comes to certain elements that are more symbolic than anything else we shall not be able tomorrow to reach the consensus that is needed and I would regret this because after having examined the list of amendments it seems to me that most of the differences are symbolic rather than substantive in nature. The problem is that these symbolic conflicts of interest could be alleviated if the parties decided to make a gesture, something that is not always a defining characteristic of the political groups that make up this Parliament. Thirdly, there are several comments that I would like to direct at some of those present in this House, especially – and Mr Alvaro feels the same way – with regard to my fellow Member from Ireland, who considers that respect for human rights is not needed in the fight against terrorism. I find that this attitude poses a risk, and a serious one at that, to the values on which our society is based. There is a certain Head of State, and I heard him talk on the television one day, a European Head of State who said that he would take a knife to the terrorists and do for every last one of them. Well that particular regime is now one that poisons its opponents, allows its journalists to be murdered and holds elections that may be free but may also be fraudulent. To play with human rights in the fight against terrorism is to run the risk of an unacceptable slide in our democratic societies. We have also been questioned directly by Mrs Ludford on the problem of apologia for terrorism. I am unable to respond to her in any great depth but would simply say that I am the rapporteur for the Committee on Civil Liberties, Justice and Home Affairs, the terms of which are known to her, and that when I presented my views just now I was basing them on paragraph 10 of the report that was adopted by the committee, which states quite clearly, Mrs Ludford, that the committee, and hence Parliament, calls for open discussions on amending Framework Decision such and such in order to include the justification of terrorism within its scope, and so on. I was not therefore making any kind of plea, I was simply expressing what had been agreed by the Committee on Civil Liberties; nevertheless, I will respond to her directly. When I speak of apologia for terrorism, apologia means incitement and I believe that incitement is a criminal offence."@en⁴ ". Señor Presidente, me gustaría hacer tres comentarios para la conclusión de este debate. El primero consiste en que si escuchamos al Comisario y después escuchamos a la mayoría de los participantes, la primera cosa que realmente nos sorprende es que —con respecto al análisis del fenómeno, la gravedad de la amenaza y el balance que tiene que extraerse de las medidas destinadas a la prevención y las destinadas a la supresión— existe una gran base común entre todos nosotros cuando empezamos a debatir la parte operativa de las cosas: lo que necesitamos analizar, lo que necesitamos prevenir y lo que necesitamos suprimir. En segundo lugar, lamentablemente, tengo la impresión de que, en lo que respecta a determinados elementos que son más simbólicos que otra cosa, mañana no podremos alcanzar el consenso necesario, y lo lamentaría porque tras haber examinado la lista de enmiendas me parece que la mayoría de las diferencias son simbólicas más que sustanciales. El problema es que estos conflictos simbólicos de intereses podrían aliviarse si las partes decidieran hacer un gesto, algo que no siempre es un rasgo que define a los grupos políticos que configuran este Parlamento. En tercer lugar, hay varios comentarios que me gustaría dirigir a algunos de los presentes en esta Cámara, sobre todo, —y el señor Alvaro piensa de igual modo— con respecto a mi colega diputado de Irlanda, que considera que respetar los derechos humanos no es necesario en la lucha contra el terrorismo. Me parece que esta actitud entraña un riesgo, y serio, para eso, para los valores en los que se basa nuestra sociedad. Un Jefe de Estado, al que escuché hablar un día en televisión, un Jefe de Estado europeo que declaró que iría a buscar, cuchillo en mano, a los terroristas y lo haría con cada uno de ellos. Bien, dicho régimen particular es ahora el que envenena a sus oponentes, permite que sus periodistas sean asesinados y celebra elecciones que puede que sean libres pero que puede que también sean fraudulentas. Jugar con los derechos humanos en la lucha contra el terrorismo es correr el riesgo de tener un resbalón inadmisible en nuestras sociedades democráticas. La señora Ludford también nos ha planteado directamente el problema de la apología del terrorismo. No puedo responderle con mucha profundidad pero simplemente diría que soy el ponente de la Comisión de Libertades Civiles, Justicia y Asuntos de Interior, términos que le resultan familiares, y que cuando presenté mi opinión la fundamenté en el apartado 10 del informe aprobado por la comisión, en el que se establece claramente, señora Ludford, que la comisión, y por tanto, el Parlamento, pide debates abiertos sobre la modificación de la Decisión marco tal para incluir la justificación del terrorismo dentro de su ámbito, etc. Por tanto, no estaba haciendo ningún tipo de súplica, sino únicamente expresando lo acordado por la Comisión de Libertades Civiles. No obstante, le responderé directamente. Cuando me refiero a apología del terrorismo, apología significa incitación y considero que dicha incitación es un delito penal."@es²¹ ". Hr president, tahaksin selle arutelu lõpetuseks teha kolm märkust. Esiteks: kuulates volinikku ning seejärel kuulates enamikku kõnelejatest, on esimene asi, mis meid tõesti rabab – seoses nähtuse analüüsimisega, ohu tõsidusega ning tasakaaluga, mis tuleks saavutada ennetamiseks mõeldud meetmete ja mahasurumiseks mõeldud meetmete vahel – et meil on väga palju ühiseid seisukohti, kui hakkame arutama asjade töist poolt: mida meil on tarvis analüüsida, mida tarvis ennetada ja mida tarvis maha suruda. Teiseks, ja kahjuks on mul tunne, et kui asi jõuab teatavate elementideni, mis on pigem sümboolsed kui midagi muud, ei suuda me homme vajalikku konsensust saavutada, ja mul on sellest kahju, sest pärast muudatusettepanekute nimekirja uurimist näib mulle, et enamik erinevustest on oma olemuselt pigem sümboolsed kui sisulised. Probleem seisneb selles, et neid sümboolseid huvide konflikte võiks ka leevendada, kui osapooled otsustaksid üksteisele vastu tulla, see on miski, mis mitte alati pole omane praeguse parlamendi moodustavatele poliitilistele fraktsioonidele. Kolmandaks on tehtud mõningaid märkusi, mida ma tahaksin hea meelega edasi suunata mõnedele täiskogul viibijatele – ja hr Alvaro arvab sedasama – seoses mu kaasliikmega Iirimaalt, kes arvab, et terrorismivastases võitluses ei ole inimõiguste austamine vajalik. Ma leian, et selline suhtumine kujutab ohtu, kusjuures väga tõsist, väärtustele, millele on rajatud meie ühiskond. On üks teatav riigipea ning ühel päeval kuulsin ma teda televisioonis rääkimas, see oli Euroopa riigipea, kes ütles, et ta tahaks terroriste kohates noa haarata ning kasutada seda neist viimase kui ühe vastu. Jah, see konkreetne režiim on praegu niisugune, mis mürgitab oma oponente, laseb mõrvata oma ajakirjanikke ning korraldab valimisi, mis võivad olla vabad, aga võivad olla ka petturlikud. Inimõigustega mängimine terrorismivastases võitluses tähendab riski muutuda vastuvõetamatuks meie demokraatlikes ühiskondades. Pr Ludford esitas meile ka otsese küsimuse terrorismi õigustamise probleemi kohta. Ma ei suuda talle kuigi põhjalikult vastata, kuid võin lihtsalt öelda, et olen raportöör kodanikuvabaduste, justiits- ja siseasjade komisjoni nimel, need kõik on talle hästi tuntud terminid, ning et kui ma praegu oma seisukohti esitan, siis põhinevad need parlamendikomisjoni poolt vastu võetud raporti lõikel 10, milles sätestatakse üpris selgelt, pr Ludford, et parlamendikomisjon ja nüüd ka Euroopa Parlament kutsuvad üles avalikule arutelule nii ja niisuguse raamotsuse muutmise kohta, et võtta selle kohaldamisalasse terrorismi õigustamine ja nii edasi. Seetõttu ei otsinud ma mingeid vabandusi, vaid teatasin lihtsalt, mida kodanikuvabaduste komisjonis heaks kiideti; kahtlemata vastan ma talle ka otse. Kui ma kõnelen terrorismi õigustamisest, siis tähendab õigustamine õhutamist, ning ma usun, et õhutamine on kuritegu."@et⁵ ". Arvoisa puhemies, haluan esittää tämän keskustelun päätteeksi kolme huomiota. Niistä ensimmäinen on se, että komission jäsenen ja useimpien parlamentin jäsenten puheenvuoroista on selvästi havaittavissa, että asioissa, jotka liittyvät ilmiön analysointiin, uhkan vakavuuteen sekä ehkäisy- ja torjuntatoimenpiteiden välillä saavutettavaan tasapainoon, olemme varsin yksimielisiä näkemyksissämme asioiden operatiivisesta puolesta – siitä, mitä meidän on analysoitava, mitä meidän on ehkäistävä ja mitä meidän on torjuttava. Toiseksi minusta tuntuu valitettavasti siltä, että tarvittava yhteisymmärrys jää huomenna saavuttamatta ennen kaikkea symbolisten seikkojen vuoksi. Tämä on mielestäni ikävää, sillä tutkittuani tarkistusluetteloa minusta näyttää siltä, että monet mielipide-erot ovat luonteeltaan pikemminkin symbolisia kuin konkreettisia. Ongelma on siinä, että nämä symboliset ristiriidat olisivat ratkaistavissa, jos osapuolet päättäisivät tehdä sovinnon eleen, mikä ei ole kovinkaan tavanomaista Euroopan parlamentin poliittisille ryhmille. Kolmanneksi haluan vastata tietyille Euroopan parlamentin jäsenille, erityisesti – ja tiedän Alexandro Alvaron ajattelevan samoin – irlantilaisjäsenellemme, joka katsoo, ettei terrorismia torjuttaessa tarvitse aina kunnioittaa ihmisoikeuksia. Mielestäni tämä asenne uhkaa vakavalla tavalla arvoja, joiden varaan yhteiskuntamme rakentuu. Kuulin erään eurooppalaisen valtionpäämiehen sanovan televisiossa eräänä päivänä, että hän voisi tarttua veitseen ja tehdä sillä jokaisesta terroristista lopun. Samaisen valtionpäämiehen hallitus myrkyttää vastustajiaan, antaa murhata toimittajia ja järjestää vapaita mutta myös vilpillisiä vaaleja. Jos leikimme ihmisoikeuksilla torjuessamme terrorismia, vaarana on, että demokraattiset yhteiskuntamme joutuvat tuuliajolle, mitä emme voi hyväksyä. Sarah Ludford esitti minulle suoraan kysymyksen terrorismin perustelemista koskevasta ongelmasta. En pysty vastaamaan hänelle perinpohjaisesti, mutta haluan todeta, että olen kansalaisvapauksien sekä oikeus- ja sisäasioiden valiokunnan esittelijä, että Sarah Ludford tuntee nämä sanat hyvin ja että esittämäni näkemykset perustuvat valiokunnassa hyväksytyn mietinnön 10 kohtaan, jossa todetaan selvästi, että valiokunta ja näin ollen parlamentti kehottaa käynnistämään keskustelun puitepäätöksen muuttamiseksi siten, että terrorismin perusteleminen sisällytetään päätöksen soveltamisalaan ja niin edelleen. En siis ole esittänyt minkäänlaista pyyntöä, vaan ilmaisin ainoastaan, mitä kansalaisvapauksien sekä oikeus- ja sisäasioiden valiokunnan kanssa oli sovittu. Vastaan kuitenkin Sarah Ludfordille suoraan. Kun puhun terrorismin perustelemisesta, tarkoitan perustelemisella lietsomista, ja terrorismin lietsominen on uskoakseni rikos."@fi⁷ ". Elnök úr! A vita lezárásaképpen három megjegyzést fűznék hozzá. Először is, ha meghallgatjuk a biztos urat, majd a többi felszólalót, az első dolog, ami szembeötlő – már ami a jelenség elemzését, a fenyegetés komolyságát, valamint a megelőző és visszaszorító intézkedés közötti egyensúlyt illeti –, hogy amint a dolgok működésére terelődik a szó, egyből kiderül, hogy sok dologban egyetértünk: mi szorul elemzésre, mit kell megelőznünk és, hogy mit kell visszaszorítanunk. Másodszor is sajnos úgy érzem, hogy amikor bizonyos olyan elemekre kerül a sor, amelyek nagyobb szimbolikus értéket képviselnek, mint a többi elem, akkor ezeket illetően nem fogjuk elérni a szükséges konszenzust a holnapi nap folyamán. Én személy szerint ezt sajnálnám, hiszen miután megvizsgáltam a módosítások listáját, számomra úgy tűnik, hogy az eltérések többsége inkább szimbolikus jellegű, mint lényegi. Az a probléma, hogy e szimbolikus érdekellentéteket csökkenteni lehetne, ha a felek tennének egy gesztust, és ez nem igazán jellemző a parlament képviselőcsoportjaira. Harmadszor pedig néhány megjegyzést intéznék bizonyos itt jelenlevő képviselők irányába, gondolok itt elsősorban – és ezzel Alvaro úr is egyetért – észak-ír képviselőtársamra, aki úgy gondolja, hogy az emberi jogok tiszteletben tartására nincs szükség a terrorizmus ellen folytatott harc során. Ezt a hozzáállást nagyon veszélyesnek tartom azokra az értékekre nézve, amelyekre társadalmunk épül. Egy nap egy államfőt láttam nyilatkozni a televízióban, egy európai államfőt, aki azt mondta, hogy egy késsel a kezében megkeresné a terroristákat és mindegyiket meggyilkolná. A szóban forgó kormány ma már ott tart, hogy megmérgezi politikai ellenfeleit, hagyja, hogy újságíróit meggyilkolják és olyan választásokat ír ki, amelyek elvileg szabadok, de ugyanakkor tisztességtelenek is lehetnek. Ha a terrorizmus elleni küzdelem során az emberi jogokkal játszunk, akkor fennáll a veszélye annak, hogy demokratikus társadalmainkon belül elfogadhatatlan hanyatlás indul meg. Ludford asszony is részletesen faggatott minket a terrorizmus irányába mutatott apológia problémájának kapcsán. Nem tudok nagyon alaposan válaszolni ezekre a kérdésekre, ezért csak annyit mondanék, hogy én az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság előadója vagyok, ennek feltételeivel ő is tisztában van, és amikor nézeteimet megosztottam önökkel az előbb, azokat a bizottság által elfogadott jelentés 10. bekezdésére alapoztam, amely egyértelműen kimondja, kedves Ludford asszony, hogy a bizottság, és így a Parlament, nyilvános vitát követel meg ennek és ennek a kerethatározatnak a módosítását illetően, hogy annak hatálya alá tartozzon a terrorizmus igazolása is. Nem kifogásokat hoztam fel tehát, hanem egész egyszerűen azt ismételtem meg, amit az Állampolgári Jogi Bizottság elfogadott, ennek ellenére azonban közvetlenül hozzá intézem válaszom. Ami a terrorizmus irányába mutatott apológiát illeti, az apológia egyenlő a felbujtással, és véleményem szerint ez bűncselekmény."@hu¹¹ "Signor Presidente, al termine di questo dibattito vorrei fare tre riflessioni. La prima è che, ad ascoltare il Commissario e la maggior parte dei partecipanti al dibattito, la cosa che più ci colpisce in realtà – per quanto riguarda l’analisi del fenomeno, la gravità della minaccia e l’equilibrio da raggiungere fra le misure di prevenzione e le misure di repressione – è una grande itnesa fra noi una volta che iniziamo a discutere dell’aspetto operativo delle cose: cosa dobbiamo analizzare, cosa dobbiamo prevenire e cosa dobbiamo reprimere. In secondo luogo, purtroppo, ho la sensazione che per certi elementi per lo più simbolici, domani non saremo in grado di raggiungere il consenso che è necessario e ne sarei dispiaciuto perché, dopo avere esaminato l’elenco degli emendamenti, mi sembra che la maggior parte delle divergenze sia di natura simbolica più che sostanziale. Il problema è che questi conflitti di interesse simbolici potrebbero essere attenuati se i partiti decidessero di fare un gesto, il che non è che sempre una delle caratteristiche principali dei gruppi politici che costituiscono quest’Assemblea. In terzo luogo, vorrei quanto meno rivolgere alcune riflessioni ad alcuni dei presenti in Aula, in particolare – e l’onorevole Alvaro la pensa allo stesso modo – nei confronti del collega irlandese il quale ritiene che nella lotta contro il terrorismo non sia necessario il rispetto dei diritti umani. A mio avviso, quest’atteggiamento è rischioso, molto rischioso, contro i valori sui quali si basa la nostra società. Vi è un capo di Stato, e l’ho sentito una volta parlare alla televisione, un capo di Stato europeo che vorrebbe andare con un coltello in mano contro i terroristi e ammazzarli tutti. Ebbene, in quel regime adesso si avvelenano gli oppositori, si lasciano assassinare i giornalisti e si tengono elezioni, senza sapere se sono libere o pilotate. Giocando con i diritti umani nella lotta contro il terrorismo si corre il rischio di una deriva inaccettabile delle nostre società democratiche. Siamo anche stati interpellati direttamente dall’onorevole Ludford sul problema dell’apologia del terrorismo. Non possono risponderle sul merito, ma direi semplicemente che sono il relatore della commissione per le libertà civili, la giustizia e gli affari interni, alle condizioni che lei conosce, e che quando ho presentato le mie idee poc’azni, mi sono basato sul paragrafo 10 della relazione che è stata votata dalla commissione, che dichiara molto chiaramente, onorevole Ludford, che la commissione, e quindi il Parlamento, chiede discussioni aperte sulla modifica della decisione quadro al fine di inserire la giustificazione del terrorismo nell’ambito di applicazione, e così via. Non ho quindi rivolto alcun invito, ho soltanto espresso ciò che era stato raggiungo dalla commissione per le libertà civili; tuttavia, le risponderò a titolo personale. Quando parlo di apologia del terrorismo, apologia significa incitamento e credo che l’incitamento sia penalmente perseguibile."@it¹² ". Gerb. pirmininke, norėčiau pateikti tris komentarus apibendrindamas šią diskusiją. Paklausius Komisijos nario ir daugumos prisidėjusiųjų, paaiškėja pirmasis mus sukrečiantis dalykas, kad yra reikalinga reiškinio analizė, grėsmės rimtumo suvokimas ir pusiausvyra, kurią reikia išlaikyti tarp prevencijai naudojamų priemonių ir priemonių, naudojamų slopinti. Tai yra vienas mus visus siejantis bendras pagrindas, kadangi mes pradėjome aptarinėti šio reikalo sprendimą: ką mums reikia išanalizuoti, ko mums reikia vengti ir nuo ko mums reikia susilaikyti. Antra, apgailestauju, tačiau jaučiu, kad kai kurie elementai yra labiau simboliniai, o ne tai, kad mes negalėsime pasiekti reikalingo susitarimo. Apgailestauju dėl to, kadangi ištyrus pakeitimų sąrašą man atrodo, jog dauguma skirtumų yra labiau simboliniai nei esminiai. Problema yra ta, jog simboliniai interesų konfliktai galėtų sumažėti, jeigu partijos nuspręstų padaryti gestą, kažką tokio, kas nebūtinai charakterizuoja politines grupes, sudarančias šį Parlamentą. Trečia, yra keletas komentarų, kuriuos norėčiau išsakyti tiems, kas dalyvauja, beje ir A. Alvaro jaučiasi taip pat, ypač mielam nariui iš Airijos, manančiam, kad nereikia atsižvelgti į žmogaus teises kovojant su terorizmu. Manau, kad toks požiūris kelia riziką ir netgi labai rimtą toms vertybėms, kuriomis grindžiama visuomenė. Yra kažkoks valstybės vadovas, ir vieną dieną girdėjau jį kalbant per televiziją, Europos valstybės vadovas, kuris pasakė, kad paimtų peilį ir susidorotų su visais iki vieno teroristais. Būtent toks režimas, nuodijantis oponentus, leidžia žurnalistų žudymą ir rinkimus, kurie gali būti laisvi, tačiau nesąžiningi. Žaidimas su žmogaus teisėmis kovoje su terorizmu reiškia nepriimtiną nuosmukio riziką demokratinėje visuomenėje. S. Ludford mūsų tiesiai paklausė apie terorizmo gynimo problemą. Aš nepajėgus jai atsakyti išsamiau, bet paprasčiausiai sakau, kad esu Piliečių laisvių, teisingumo ir vidaus reikalų komiteto pranešėjas jai žinomomis sąlygomis, ir kad kai dabar pristačiau savo požiūrį, rėmiausi 10 pranešimo pastraipa, kurią rengė komitetas, kurioje aiškiai teigiama, p. Ludford, kad komitetas, vadinasi, ir Parlamentas kviečia atvirai diskusijai dėl pamatinio sprendimo keitimo, kad tokia ir tokia tvarka reikia įtraukti terorizmo pateisinimą ir t. t. Todėl aš visai nesiteisinu, aš paprasčiausiai išreiškiu, kas buvo Piliečių laisvių komiteto nutarta; nepaisydamas to, aš atsakysiu jai tiesiogiai. Kai aš kalbu apie terorizmo gynimą, gynimas reiškia kurstymą ir esu įsitikinęs, jog kurstymas yra nusikaltimas."@lt¹⁴ ". Priekšsēdētāja kungs! Debašu nobeigumā es vēlos izteikt trīs komentārus. Pirmais – ja mēs uzklausām komisāru un pēc tam uzklausām lielāko daļu runātāju, tad pirmā lieta, kas mums tiešām nāk prātā attiecībā uz šīs parādības analīzi, draudu nopietnību un līdzsvaru, kas jāpanāk starp novēršanas un apspiešanas pasākumiem, ir tas, ka mums visiem ir daudz kopēja, tiklīdz mēs sākam apspriest lietu darbības aspektu: kas mums jāanalizē, kas mums jānovērš un kas mums ir jāpārvar. Otrkārt, man diemžēl ir sajūta, ka tad, ja runa ir par dažiem elementiem, kas ir simboliskāki par citiem, mēs nespēsim rīt panākt vajadzīgo vienprātību, un es to nožēlotu, jo pēc grozījumu saraksta pārbaudes šķiet, ka lielākā daļa atšķirību ir simboliskas nevis būtiskas. Problēma ir tā, ka šos simboliskos interešu konfliktus varētu mazināt, ja puses nolemtu rīkoties, un tas ir kaut kas tāds, kas ne vienmēr ir raksturīgs šo Parlamentu veidojošajām politiskajām grupām. Treškārt, ir vairāki komentāri, kurus es vēlētos veltīt dažiem šajā Parlamentā esošajiem, it īpaši – un kungs domā tāpat – mūsu kolēģim no Īrijas, kurš uzskata, ka cīņā pret terorismu nav jāievēro cilvēktiesības. Es uzskatu, ka šāda attieksme rada tiešām nopietnu apdraudējumu mūsu sabiedrības pamatā esošajām vērtībām. Ir kāds valsts vadītājs, un nesen es dzirdēju viņa runu televīzijā, tas ir Eiropas valsts vadītājs, kurš teica, ka viņš iznīcinātu teroristus un darītu tā līdz pēdējam no viņiem. Tiešām, šis konkrētais režīms tagad indē oponentus, ļauj slepkavot žurnālistus un rīko vēlēšanas, kas var būt brīvas, bet var būt arī krāpnieciskas. Spēlēties ar cilvēktiesībām cīņā pret terorismu nozīmē pakļaut mūsu demokrātiskās sabiedrības nepieļaujamam lejupslīdes riskam. kundze mums tieši jautāja par žēlastību pret terorismu. Es nevaru viņai sniegt pārāk izsmeļošu atbildi, taču vienkārši varu pateikt, ka esmu Pilsoņu brīvību, tieslietu un iekšlietu komitejas referents – šie jēdzieni viņai ir zināmi, un ka tagad, kad es iepazīstinu ar savu viedokli, es pamatoju to ar ziņojuma 10. punktu, kuru pieņēma komiteja un kurā skaidri pateikts kundze, ka komiteja un tātad arī Parlaments aicina atklāti apspriest tāda un tāda pamatlēmuma grozījumus, lai iekļautu tā darbības jomā terorisma attaisnojumu, un tā tālāk. Tādēļ es neizteicu nekādus aizbildinājumus, es vienkārši paudu to, par ko vienojās Pilsoņu brīvību komiteja; neraugoties uz to, es tomēr atbildēšu viņai tieši. Kad es runāju par terorisma apoloģiju, ,,apoloģija” nozīmē kūdīšanu, un es uzskatu, ka kūdīšana ir kriminālnoziegums."@lv^13,13 "Monsieur le Président, au terme de ce débat, je voudrais faire trois réflexions. La première, c'est que, si on écoute le commissaire et si on écoute la plupart des intervenants, on est quand même frappé par le fait qu'il y a – en ce qui concerne l'analyse du phénomène, la gravité de la menace, l'équilibre à instaurer entre les mesures de prévention et les mesures de répression – un énorme accord entre nous tous dès le moment où l'on discute de choses opérationnelles à mettre en place: ce qu'il faut analyser, ce qu'il faut prévenir, ce qu'il faut réprimer. Deuxièmement, malheureusement, j'ai le sentiment que, pour un certain nombre d'éléments de type plutôt symbolique, nous pourrions demain ne pas réunir le consensus qui est nécessaire et je le regretterais parce que, après avoir analysé la liste des amendements, il me semble qu'il y a plus de conflits symboliques que de conflits de fond. L'ennui, c'est que ces conflits symboliques, on pourrait les atténuer si chacun décidait de faire un geste, ce qui n'est pas toujours la caractéristique majeure des groupes politiques dans cette Assemblée. Troisièmement, il y a quand même quelques réflexions que je voudrais faire à quelques personnes, notamment – et Alexander Alvaro voulait le faire également – à l'égard de notre ami irlandais, qui croit que le respect des droits de l'homme n'est pas nécessaire dans la lutte contre le terrorisme. Je trouve que ça, c'est un danger, je dirais gravissime contre les valeurs de nos sociétés. Il y a un chef d'État, je l'ai entendu un jour s'exprimer à la télévision, un chef d'État européen qui a dit qu'avec un couteau à la main, il irait buter les terroristes jusque dans les chiottes. Eh bien, ce régime–là, maintenant, c'est un régime dans lequel on empoisonne les opposants et on laisse tuer les journalistes et on ne sait pas si les élections sont libres ou si elles ne sont pas faussées. Jouer avec les droits de l'homme dans la lutte contre le terrorisme, c'est prendre le risque d'une dérive inacceptable des sociétés démocratiques. D'autre part, nous avons été interpellés directement par Sarah Ludford à propos du problème de l'apologie du terrorisme. Je ne peux pas lui répondre sur le fond, je réponds simplement que je suis rapporteur au nom de la commission des libertés publiques, dans les conditions qu'elle connaît et que, lorsque j'ai fait mes réflexions tout à l'heure, je me basais sur le paragraphe 10 du rapport qui a été voté par la commission des libertés publiques, et qui dit très expressément, Sarah, que la commission, et donc le Parlement, "demande un débat ouvert sur une modification de la décision–cadre une telle, en vue d'étendre son champ d'application à la justification du terrorisme", etc. Donc je n'ai pas fait un plaidoyer, j'ai simplement exprimé ce qui était sorti de la commission des libertés publiques, mais je vais tout de même lui donner une réponse à titre personnel. Quand je parle d'apologie du terrorisme, l'apologie, c'est de l'incitation et je trouve que l'incitation est pénalement punissable."@mt¹⁵ ". Mijnheer de Voorzitter, ik wil bij de sluiting van dit debat graag drie opmerkingen maken. Allereerst, als we luisteren naar de commissaris en vervolgens naar de meeste andere sprekers, is het eerste wat echt opvalt – met het oog op de analyse van het verschijnsel, de ernst van de bedreiging en de balans die moet worden gemaakt tussen maatregelen die gericht zijn op preventie en die welke gericht zijn op beteugeling – dat er aanzienlijke overeenstemming tussen ons bestaat zodra we de praktische kant van de zaak gaan bespreken: wat moeten we onderzoeken, wat moeten we voorkomen en wat moeten we indammen? Ten tweede heb ik helaas het gevoel dat, als het gaat om bepaalde aspecten die meer symbolisch van aard zijn, we niet in staat zullen zijn om morgen de consensus te bereiken die noodzakelijk is. Ik betreur dat, omdat het me na bestudering van de lijst van amendementen lijkt dat de meeste verschillen eerder symbolisch dan substantieel van aard zijn. Het probleem is dat deze symbolische belangenconflicten zouden kunnen worden verzacht indien de partijen bereid zouden zijn een geste te doen, wat niet altijd een kenmerkende eigenschap is van de fracties die deel uitmaken van dit Parlement. Ten derde wil ik een aantal kanttekeningen plaatsen, die ik wil richten tot een aantal aanwezigen in dit Huis; meer bepaald, en hier zal de heer Alvaro het met mij eens zijn, tot mijn collega uit Ierland, die van mening is dat respect voor mensenrechten niet nodig is in de strijd tegen terrorisme. Ik vind dat deze houding een groot risico inhoudt voor de waarden waarop onze samenleving is gebaseerd. Een zeker staatshoofd, ik hoorde hem eens praten op de televisie, een Europees staatshoofd, zei dat hij een mes zou meenemen naar de terroristen en ze allemaal zou afmaken. Welnu, dat specifieke regime is er nu een dat zijn tegenstanders vergiftigt, toestaat dat zijn journalisten vermoord worden en verkiezingen houdt die vrij maar ook corrupt kunnen zijn. Het spelen met mensenrechten in de strijd tegen terrorisme houdt het risico in van een onacceptabel hellend vlak in onze democratische samenlevingen. We zijn tevens rechtstreeks ondervraagd door mevrouw Ludford over het probleem van de verdediging van terreurdaden. Ik ben niet in staat haar vraag uitvoerig te beantwoorden, maar ik zou eenvoudig willen zeggen dat ik de rapporteur ben van de Commissie burgerlijke vrijheden, justitie en binnenlandse zaken, termen die haar bekend zijn, en dat ik mij zojuist bij de uiteenzetting van mijn standpunten heb gebaseerd op paragraaf 10 van het verslag dat is aangenomen door de commissie, waarin duidelijk staat, mevrouw Ludford, dat de commissie, en dus ook het Parlement, oproept tot open debatten over een wijziging van het kaderbesluit, zodat de rechtvaardiging van terreurdaden daarin wordt opgenomen, enzovoort. Ik voerde derhalve geen pleidooi, ik verwoordde simpelweg wat door de Commissie burgerlijke vrijheden was overeengekomen; toch zal ik haar een direct antwoord geven. Wanneer ik spreek over de verdediging van terreurdaden, betekent verdediging aanzetting tot, en ik ben van mening dat het aanzetten tot terreurdaden strafbaar is."@nl³ "Panie przewodniczący! Na zakończenie dyskusji chciałbym dodać trzy uwagi. Pierwsza jest taka, że jeżeli słuchamy pana komisarza, a następnie większości mówców, to w pierwszej kolejności uderza nas to, że – odnośnie analizy tego zjawiska, powagi zagrożenia i równowagi między środkami ukierunkowanymi na prewencję, a środkami zwalczania – wszyscy reprezentujemy podobne stanowisko, gdy tylko zaczniemy omawiać stronę operacyjna zagadnienia. Tymczasem potrzebna jest analiza pod kątem tego, czego potrzebujemy dla zapobiegania, a czego – dla zwalczania. Po drugie, niestety, mam uczucie, że gdy na pierwszy plan wychodzą pewne elementy, które mają charakter bardziej symboliczny niż wszystko inne, to okazuje się, że jutro możemy nie być w stanie osiągnąć potrzebnego konsensu. Żałowałbym tego, ponieważ po przejrzeniu listy poprawek mam wrażenie, że większość różnic ma znaczenie bardziej symboliczne, niż merytoryczne. Problem polega na tym, że takie symboliczne konflikty interesów mogą nasilić się w przypadku, gdyby partie zdecydowały się uczynić jakiś gest, coś, co nie zawsze stanowi o cechach grup politycznych tworzących nasz Parlament. Po trzecie, mam kilka uwag, które chciałbym skierować do kilku osób obecnych w tej Izbie, a zwłaszcza – i pan Alvaro ma podobne odczucia – w odniesieniu do mojego kolegi z Irlandii, który uważa, że w walce z terroryzmem poszanowanie praw człowieka nie jest potrzebne. Dochodzę do wniosku, że takie stanowisko stanowi zagrożenie, w tym przypadku poważne, dla wartości, na których oparte jest nasze społeczeństwo. Jest jeden przywódca państwa i słyszałem pewnego dnia, jak przemawia w telewizji. Powiedział, że weźmie nóż na terrorystów i wyrżnie ich do nogi; tak wyraziła się głowa państwa europejskiego. Cóż, taki właśnie system stosuje trucizny wobec swoich przeciwników, pozwala na mordowanie swoich dziennikarzy i organizuje wybory, które mogą być równie dobrze wolne, jak i oszukańcze. Zabawa prawami człowieka w trakcie walki z terroryzmem oznacza ryzyko niedopuszczalnego spadku poziomu naszych demokratycznych społeczeństw. Również pani Lutford pytała nas bezpośrednio o problem apologii terroryzmu. Nie mogę odpowiedzieć jej wyczerpująco, ale powiem po prostu, że jestem sprawozdawcą Komisji Wolności Obywatelskich, Sprawiedliwości i Spraw Wewnętrznych, których warunki są jej znane i że przedstawiając dziś mój punkt widzenia, czyniłem to w oparciu o ust. 10 przyjętego przez tą komisję sprawozdania, które całkiem wyraźnie stanowi, pani Ludford, że komisja, a więc i Parlament, wzywa do otwartych rozmów w sprawie takich to a takich zmian w decyzji ramowej, które pozwoliłyby na włączenie w jej zakres usprawiedliwiania terroryzmu i tak dalej. Stąd też nie był to w żadnym razie mój apel; mówiłem po prostu o tym, co zostało uzgodnione przez Komisję Wolności Obywatelskich. Tym niemniej, odpowiem jej bezpośrednio. Gdy mówię o apologii terroryzmu, apologia oznacza podburzanie. A jestem przekonany, że podburzanie jest zbrodnią."@pl¹⁶ "Senhor Presidente, no final deste debate, gostaria de fazer três observações. Em primeiro lugar, ao ouvir o Senhor Comissário e ao ouvir a maioria dos intervenientes, a primeira coisa que nos chama a atenção – no que se refere à análise do fenómeno, à gravidade da ameaça e ao equilíbrio que é preciso estabelecer entre as medidas de prevenção e as medidas de repressão – é o facto de existir uma grande convergência de pontos de vista entre todos nós a partir do momento em que começamos a discutir a vertente operacional das coisas: o que é necessário analisar, o que é necessário prevenir, o que é necessário reprimir. Em segundo lugar, e infelizmente, tenho a impressão de que, no que se refere a um certo número de elementos de carácter mais simbólico do que qualquer outra coisa, poderemos não reunir amanhã o consenso que é necessário, facto que eu lamentaria porque, depois de ter analisado a lista das alterações, parece-me que as divergências são mais simbólicas do que de fundo. O problema é que estes conflitos de interesses simbólicos poderiam ser atenuados se as várias partes decidissem fazer um gesto, o que nem sempre é uma característica essencial dos grupos políticos que integram este Parlamento. Em terceiro lugar, há algumas observações que gostaria de dirigir a alguns dos presentes nesta Assembleia, nomeadamente – e o senhor deputado Alvaro pensa da mesma maneira – ao meu colega irlandês, que considera que o respeito dos direitos humanos não é necessário na luta contra o terrorismo. Penso que essa atitude representa um perigo, diria, gravíssimo para os valores das nossas sociedades. Há um Chefe de Estado – ouvi-o um dia falar na televisão –, um Chefe de Estado europeu, que declarou que, com uma faca na mão, iria acabar com todos os terroristas. Pois bem, esse regime é, agora, um regime no qual os opositores são envenenados, um regime que deixa que os seus jornalistas sejam assassinados e que realiza eleições a respeito das quais fica a pairar a dúvida se são livres ou fraudulentas. Brincar com os direitos humanos na luta contra o terrorismo é correr o risco de uma deriva inaceitável das sociedades democráticas. Fomos, também, questionados directamente pela senhora deputada Ludford a respeito da questão da apologia do terrorismo. Não posso responder-lhe em grande profundidade, podendo simplesmente responder que sou o relator da Comissão das Liberdades Cívicas, da Justiça e dos Assuntos Internos, nas condições que conhece e que, quando expus há pouco os meus pontos de vista, o fiz com base no n.º 10 do relatório que foi aprovado pela comissão, e no qual, Senhora Deputada Ludford, se diz muito claramente que a comissão, e consequentemente o Parlamento, solicita um debate aberto sobre a revisão de determinada Decisão-Quadro, com vista a incluir a justificação do terrorismo no seu âmbito de aplicação, etc. Não estava, portanto, a fazer qualquer tipo de argumentação de defesa, estava simplesmente a transmitir aquilo que havia sido acordado na Comissão das Liberdades Cívicas; irei, no entanto, responder-lhe a título pessoal. Quando falo de apologia do terrorismo, refiro-me a apologia enquanto incitamento e, em minha opinião, o incitamento é uma infracção criminal."@pt¹⁷ "Monsieur le Président, au terme de ce débat, je voudrais faire trois réflexions. La première, c'est que, si on écoute le commissaire et si on écoute la plupart des intervenants, on est quand même frappé par le fait qu'il y a – en ce qui concerne l'analyse du phénomène, la gravité de la menace, l'équilibre à instaurer entre les mesures de prévention et les mesures de répression – un énorme accord entre nous tous dès le moment où l'on discute de choses opérationnelles à mettre en place: ce qu'il faut analyser, ce qu'il faut prévenir, ce qu'il faut réprimer. Deuxièmement, malheureusement, j'ai le sentiment que, pour un certain nombre d'éléments de type plutôt symbolique, nous pourrions demain ne pas réunir le consensus qui est nécessaire et je le regretterais parce que, après avoir analysé la liste des amendements, il me semble qu'il y a plus de conflits symboliques que de conflits de fond. L'ennui, c'est que ces conflits symboliques, on pourrait les atténuer si chacun décidait de faire un geste, ce qui n'est pas toujours la caractéristique majeure des groupes politiques dans cette Assemblée. Troisièmement, il y a quand même quelques réflexions que je voudrais faire à quelques personnes, notamment – et Alexander Alvaro voulait le faire également – à l'égard de notre ami irlandais, qui croit que le respect des droits de l'homme n'est pas nécessaire dans la lutte contre le terrorisme. Je trouve que ça, c'est un danger, je dirais gravissime contre les valeurs de nos sociétés. Il y a un chef d'État, je l'ai entendu un jour s'exprimer à la télévision, un chef d'État européen qui a dit qu'avec un couteau à la main, il irait buter les terroristes jusque dans les chiottes. Eh bien, ce régime–là, maintenant, c'est un régime dans lequel on empoisonne les opposants et on laisse tuer les journalistes et on ne sait pas si les élections sont libres ou si elles ne sont pas faussées. Jouer avec les droits de l'homme dans la lutte contre le terrorisme, c'est prendre le risque d'une dérive inacceptable des sociétés démocratiques. D'autre part, nous avons été interpellés directement par Sarah Ludford à propos du problème de l'apologie du terrorisme. Je ne peux pas lui répondre sur le fond, je réponds simplement que je suis rapporteur au nom de la commission des libertés publiques, dans les conditions qu'elle connaît et que, lorsque j'ai fait mes réflexions tout à l'heure, je me basais sur le paragraphe 10 du rapport qui a été voté par la commission des libertés publiques, et qui dit très expressément, Sarah, que la commission, et donc le Parlement, "demande un débat ouvert sur une modification de la décision–cadre une telle, en vue d'étendre son champ d'application à la justification du terrorisme", etc. Donc je n'ai pas fait un plaidoyer, j'ai simplement exprimé ce qui était sorti de la commission des libertés publiques, mais je vais tout de même lui donner une réponse à titre personnel. Quand je parle d'apologie du terrorisme, l'apologie, c'est de l'incitation et je trouve que l'incitation est pénalement punissable."@ro¹⁸ ". Vážený pán predsedajúci, na záver tejto rozpravy by som rád uviedol tri pripomienky. V prvom rade, keď počúvame pána komisára a väčšinu rečníkov, prvou vecou, ktorá nás z hľadiska analýzy tohto javu, závažnosti hrozby a z hľadiska rovnováhy, ktorú je potrebné dosiahnuť medzi opatreniami s cieľom predchádzať a opatreniami s cieľom potlačiť terorizmus skutočne zaujme, je stanovisko, ktoré je v rámci diskusie o výkonnej stránke týchto otázok do veľkej miery spoločné. Otázky sa týkajú javov, ktoré je potrebné analyzovať, ktorým je potrebné predchádzať, a ktoré musíme potláčať. V druhom rade, a žiaľbohu, mám pocit, že pokiaľ ide o isté prvky, ktoré sú symbolickejšie ako čokoľvek iné, zajtra nebudeme schopní dosiahnuť potrebný konsenzus. Som sklamaný, pretože po preskúmaní zoznamu pozmeňujúcich a doplňujúcich návrhov mám pocit, že väčšina rozdielov v stanoviskách má skôr symbolický ako predmetný charakter. Problém je v tom, že spomínané symbolické konflikty záujmu je možné zmierniť za predpokladu, že politické strany by sa rozhodli spraviť gesto, a to nemožno v každom prípade považovať za charakteristickú črtu politických skupín tohto Parlamentu. Po tretie, mám pár pripomienok, ktoré by som rád adresoval niektorým prítomným poslancom, najmä, a rovnaký pocit má aj pán Alvaro, môjmu kolegovi, pánovi poslancovi z Írska, ktorý považuje rešpektovanie ľudských práv v boji proti terorizmu za nepotrebné. Tento postoj považujem z hľadiska hodnôt, na ktorých je naša spoločnosť založená, za riskantný. Raz som počul v televízii vystúpenie najvyššieho predstaviteľa jedného štátu, európskeho štátu. Vyjadril sa, že by vzal na teroristov nôž, na všetkých do jedného. Režim tohto štátu používa proti svojim protivníkom jed, umožňuje, aby boli jeho novinári vraždení a uskutočňuje voľby, ktoré môžu byť slobodné, ale aj sfalšované. Zahrávanie sa s ľudskými právami v boji proti terorizmu predstavuje pre naše demokratické spoločnosti riziko neprijateľného úpadku. Priamo od pani Ludfordovej sme dostali aj otázku týkajúcu sa problému obhajoby terorizmu. Nemám možnosť odpovedať jej veľmi podrobne, ale v krátkosti by som povedal, že som spravodajcom Výboru pre občianske slobody, spravodlivosť a vnútorné veci, podmienky pozná, a že keď som dnes predniesol svoje stanoviská, založil som ich na odseku 10 správy, ktorú prijal výbor. V tomto odseku sa jasne uvádza, pani Ludfordová, že výbor, a teda aj Parlament požaduje otvorenú diskusiu o zmene a doplnení toho a toho rámcového rozhodnutia s cieľom zahrnúť do jeho pôsobnosti ospravedlňovanie terorizmu, a tak ďalej. Z uvedených dôvodov som nežiadal, jednoducho som reprodukoval to, čo schválil Výbor pre občianske slobody. Odpoviem jej však priamo. Keď hovorím o obhajobe terorizmu, obhajoba znamená podnecovanie, a verím, že podnecovanie je trestným činom."@sk¹⁹ ". Gospod predsednik, na koncu razprave bi rad izrazil tri pripombe. Prva pripomba je, da če poslušamo komisarja in večino udeležencev, dejansko ugotovimo, da v zvezi z analizo pojava, resnostjo grožnje in ravnovesja, ki ga je treba vzpostaviti med ukrepi za preprečevanje in ukrepi za zatiranje, vsi izhajamo iz skupne podlage, ko obravnavamo operativno stran: kaj moramo analizirati, kaj preprečiti in kaj zatreti. Drugič, z obžalovanjem opažam, da v zvezi z nekaterimi bolj simboličnimi elementi jutri ne bomo mogli doseči potrebnega soglasja, kar bi obžaloval, saj po preučitvi seznama predlogov sprememb menim, da je večino razlik simboličnih in ne vsebinskih. Težava je v tem, da bi bilo mogoče ta simbolična navzkrižja interesov zmanjšati, če bi se stranke odločile za potezo, kar ni vedno določujoča značilnost političnih skupin, ki sestavljajo ta parlament. Tretjič, nekaj pripomb bi rad namenil prisotnim v tem parlamentu, s čimer se strinja tudi gospod Alvaro, zlasti v zvezi s kolegom iz Irske, ki meni, da spoštovanje človekovih pravic ni potrebno v boju proti terorizmu. Menim, da tak odnos resno ogroža vrednote, na katerih temelji naša družba. Določenega voditelja države, evropskega voditelja države, sem zadnjič videl na televiziji, in dejal je, da bi z nožem napadel teroriste in pokončal vse do zadnjega. Tak režim zdaj zastruplja nasprotnike, dovoljuje umore novinarjev in izvaja volitve, ki so svobodne, vendar so lahko tudi goljufive. Vključevanje človekovih pravic v boj proti terorizmu pomeni tveganje za nesprejemljiv padec naše demokratične družbe. Prav tako nas je gospa Ludford neposredno spraševala o vprašanju opravičevanja terorizma. Ne morem ji natančno odgovoriti, vendar lahko rečem le, da sem, kot gospa Ludford ve, poročevalec odbora za državljanske svoboščine, pravosodje in notranje zadeve in da sem stališča predstavil na podlagi odstavka 10 poročila, ki ga je sprejel odbor in jasno navaja, da odbor in Parlament pozivata k odprti razpravi o spremembi okvirnega sklepa, da se v področje uporabe med drugim vključi upravičevanja terorizma. Zato nisem iskal izgovorov, ampak le izrazil to, kar se je dogovoril odbor za državljanske svoboščine; kljub temu ji bom neposredno odgovoril. Opravičevanje terorizma pomeni njegovo spodbujanje in menim, da je spodbujanje kaznivo dejanje."@sl²⁰ ". Herr talman! Jag vill framföra tre synpunkter som avslutning på debatten. Den första handlar om att när vi lyssnar på kommissionsledamoten och de flesta debattdeltagare därefter är det omedelbara intrycket faktiskt att vi alla, när det gäller analysen av det som sker, allvaret i hotet och den avvägning som måste göras mellan förebyggande åtgärder och åtgärder som syftar till att få bukt med denna företeelse, i princip har samma uppfattning om hur saker och ting ska hanteras i praktiken, det vill säga vad vi måste analysera, vad vi måste förebygga och vad vi måste få bort. För det andra har jag tyvärr känslan av att vi, när det gäller vissa inslag som framför allt är symboliska till sin karaktär, inte uppnår den nödvändiga samsynen i morgon, och efter att ha studerat listan över ändringsförslag beklagar jag detta, eftersom det förefaller mig som om de flesta åsiktsskillnader är av symboliskt snarare än konkret slag. Problemet är att dessa symboliska intressekonflikter skulle kunna tonas ned om partierna bestämde sig för att visa lite handlingskraft, vilket inte är något som direkt utmärker de politiska grupperna i parlamentet. För det tredje har jag ett antal synpunkter som jag skulle vilja framföra till en del personer här i parlamentet, i första hand – och Alexander Alvaro håller med mig – till min kollega från Irland som anser att respekten för de mänskliga rättigheterna kan åsidosättas i kampen mot terrorismen. Jag vill påstå att detta är en synnerligen illavarslande inställning till de värderingar som vårt samhälle vilar på. Det finns en viss statschef, en europeisk statschef, som jag häromdagen hörde uttala sig i TV, som sa att han skulle beväpna sig med en kniv mot terroristerna och ta död på varenda en av dem. Denna speciella regim förgiftar nu sina motståndare, tillåter mord på sina journalister och genomför val som kan vara fria men möjligen också manipulerade. Om de mänskliga rättigheterna naggas i kanten i kampen mot terrorismen riskerar vi att det går oåterkalleligt utför med de demokratiska samhällena. Vi har också tillfrågats direkt av Sarah Ludford om problemet med försvaret för terrorismen. Jag kan inte ge något särskilt djuplodande svar utan konstaterar endast att jag är föredragande för utskottet för medborgerliga fri- och rättigheter samt rättsliga och inrikes frågor, vars villkor hon väl känner till, och att jag, när jag alldeles nyss framförde mina synpunkter, utgick från punkt 10 i det betänkande som utskottet antagit. I denna punkt sägs det klart och tydligt – och här vänder jag mig direkt till er, fru Ludford – att utskottet och därmed parlamentet bland annat uppmanar till förutsättningslösa debatter om en ändring av rambeslut si och så i syfte att därmed innefatta rättfärdigandet av terrorism i dess tillämpningsområde. Detta var alltså inte något försvarstal från min sida, utan jag redogjorde endast för de slutsatser som utskottet för medborgerliga fri- och rättigheter enats om. Jag kommer ändå att svara henne direkt. När jag talar om försvar för terrorismen betyder försvar detsamma som anstiftan, och jag anser att anstiftan är ett brott."@sv²²
lpv:unclassifiedMetadata	"Alvaro"¹³ "Gérard Deprez,"^18,15 "Ludford"¹³ "rapporteur"^18,15