Local view for "http://purl.org/linkedpolitics/eu/plenary/2008-01-16-Speech-3-407"

Predicate	Value (sorted: default)
rdf:type	lpv_eu:Speech⁶
dcterms:Date	"2008-01-16"^^xsd:date⁶
dcterms:Is Part Of	lp_eu:O strategie europeană privind populaţia romă (dezbatere)⁶
dcterms:Language	"hu"^^xsd:language⁶
lpv:document identification number	"en.20080116.18.3-407"⁶
lpv:hasSubsequent	lp_eu:2008-01-16-Speech-3-408⁶
lpv:speaker	lp:Viktória Mohácsi⁶
lpv:spoken text	"Köszönöm szépen. Tisztelt elnök úr, tisztelt képviselőtársaim! Emlékeztetni szeretném önöket, hogy a romák integrációjának hiányára ez a Parlament már 1983-ban felhívta a figyelmet. 1994-ben szintén állásfoglalásban kérte a Bizottságot, a Tanácsot, valamint a tagállamok kormányait, hogy tegyenek meg mindent a romák társadalmi, gazdasági és politikai integrációja érdekében. Mint emlékeznek, a 2005 áprilisában elfogadott parlamenti állásfoglalásban már mi kértük a Bizottságot, hogy fogadjon el cselekvési tervet, amely világos ajánlásokat tartalmaz a tagállamok és a tagjelölt országok számára a romák gazdasági, társadalmi és politikai integrációjával kapcsolatban. Majd 2007 novemberében javaslatomra már európai szintű romastratégiaként került bele ismét a szabad mozgásról szóló parlamenti állásfoglalás szövegébe a romák társadalmi integrációjának ügye. Ekkor ismét kértük a Bizottságot, hogy haladéktalanul dolgozzon ki európai stratégiát a romák társadalmi beilleszkedésére, felhasználva az integrációs alapot és a strukturális alapokat. Mindezenközben biztosan tudjuk, hogy a roma gyerekek az Unió legalább tíz tagállamában továbbra is szegregált osztályokban, szegregált intézményekben kénytelenek tanulni, és bevett gyakorlatként pedig indokolatlanul fogyatékossá minősítik őket, ezzel determinált életpályára állítva, örökre megbélyegezve bennünket, romákat. Sajnos minden tagállamban pontosan tudható, hogy a romák melyik nyomortelepen, hol élnek szörnyű állapotok között. Sajnálattal közlöm, hogy azt is pontosan tudjuk, hogy a romák átlagos élettartama minden tagállamban 15 évvel alacsonyabb az uniós állampolgárok várható élettartamánál. Mondjuk el ismét, hogy a romák felülreprezentáltak a munkanélküliek körében minden egyes tagállamban. Mindeközben sajnos már nem múlik el úgy hónap, hogy valamelyik tagállamban ne lenne rasszista indíttatású támadás a romákkal szemben. Híradásokból tudjuk – vagy nem különösebben értesülhettünk róla –, hogy 2008. január 4-én éjszaka a Róma Marconi negyedében található nyomortelepet rágyújtották az ott tartózkodó közel 250 romára, majd 3 nappal később szintén Olaszországban, Apriliában dobtak Molotov-koktélokat a helyi cigánytelepre, ezzel több száz embert téve ki a közvetlen életveszélynek. Mindkét esetben rasszista indítékok voltak a támadások hátterében. Nem fér kétség hozzá, jogos a számonkérés, kell az állásfoglalási indítvány, kell az európai szintű stratégia, és kell, hogy minden tagállam készítsen akciótervet a romák integrálására. Senki sem kivétel, senki sem tehet úgy, mintha nem élnének romák a saját hazájában – akár elismerik őket, akár nem –, és az előbb elmondottak nem lennének igazak az Unió tagországaira, mindegyikre kivétel nélkül. Köszönöm."@hu¹¹
lpv:spokenAs	member; Delegation to the EU-Kazakhstan, EU-Kyrgyzstan and EU-Uzbekistan Parliamentary Cooperation Committees, and for relations with Tajikistan, Turkmenistan and Mongolia (2005-02-24--2009-07-13)²³ member; ALDE (2004-11-29--2009-07-13)²³ substitute; EMPL (2007-01-31--2009-07-13)²³ member; LIBE (2007-01-31--2009-07-13)²³ unknown; Szabad Demokraták Szövetsége (2004-11-29--2009-07-13)²³ substitute; CULT (2007-01-31--2009-07-13)²³
lpv:translated text	"Děkuji vám. Pane předsedající, dámy a pánové, ráda bych vám připomněla, že tento parlament upozornil na nedostatek integrace Romů už v roce 1983. Také v usnesení z roku 1994 požádal Komisi, Radu a vlády členských států, by udělaly v zájmu sociální, ekonomické a politické integrace Romů maximum. Jak si jistě vzpomínáte, usnesení přijaté Parlamentem v dubnu 2005 jsme Komisi požádali o přijetí akčního plánu, který obsahuje jasná doporučení členským státům a kandidátským zemím v oblasti sociální, ekonomické a politické integrace Romů. V listopadu 2007 byla záležitost sociální integrace Romů na mé doporučení začleněna do znění usnesení Parlamentu o volném pohybu jakožto strategie pro romskou menšinu na evropské úrovni. Znovu jsme požádali Komisi, aby okamžitě připravila evropskou strategii pro sociální začlenění Romů za využití integračního fondu a strukturálních fondů. Přitom určitě víme, že romské děti jsou stále nuceny učit se v oddělených třídách a oddělených institucích v alespoň deseti členských státech Evropské unie a my, Romové, jsme neoprávněně klasifikováni jako postižení, zařazeni do předem určených profesí a zaškatulkováni na celý život. Bohužel je v každém členském státu dobře známo, v jakých slumech a v jak příšerných podmínkách Romové žijí. Bohužel musím říci i to, že stejně dobře víme, že průměrná délka života Romů je ve všech členských státech o 15 let nižší než průměrná délka života občanů Unie. Měli bychom zopakovat, že Romové jsou ve všech členských státech nadměrně zastoupeni mezi nezaměstnanými. Kromě toho bohužel neuplyne ani měsíc, aby v členských státech nedošlo k rasistickému útoku na Romy. Ze zpráv víme – jinak bychom se to nedozvěděli – že v noci 4. ledna 2008 byl zapálen slum v římské čtvrti Marconi s asi 250 romskými obyvateli, a o tři dny později, rovněž v Itálii, byly vhozeny Molotovovy koktejly do místní Romské osady v městě Aprilia, což přímo ohrozilo životy několik stovek lidí. Za útoky v obou případech stály rasistické důvody. Není zde žádných pochyb, povolání k zodpovědnosti je oprávněné, potřebujeme návrh usnesení, potřebujeme strategii na evropské úrovni a každý členský stát si musí vypracovat akční plán pro integraci Romů. Nikdo tu není výjimka, nikdo nemůže jednat, jako by v jeho zemi žádní Romové nebyli – ať už je země uznává, nebo ne – a potom to, co bylo řečeno, už v žádném členském státě Unie nebude skutečností, bez výjimky. Děkuji."@cs¹ "Hr. formand, mine damer og herrer! Mange tak. Jeg vil minde Dem om, at Europa-Parlamentet gjorde opmærksom på den manglende integration af romaerne helt tilbage i 1983. I en beslutning fra 1994 bad det også Kommissionen, Rådet og medlemsstaternes regeringer om at fremme romaernes sociale, økonomiske og politiske integration. Som De vil huske, bad vi i Parlamentets beslutning fra april 2005 Kommissionen om at vedtage en handlingsplan med klare henstillinger til medlemsstaterne og ansøgerlandene vedrørende Romaernes økonomiske, sociale og politiske integration. I november 2007 blev spørgsmålet om romaernes sociale integration på min anbefaling atter medtaget i Parlamentets beslutning om fri bevægelighed som en romastrategi på fællesskabsniveau. Vi bad atter Kommissionen om straks at udarbejde en europæisk strategi for den sociale integration af romaerne ved hjælp af integrationsfonden og strukturfondene. Vi ved bl.a. med sikkerhed, at romabørn fortsat tvinges til at modtage undervisning i segregerede klasser og i segregerede institutioner i mindst 10 af EU's medlemsstater, og vi, romaerne, klassificeres uberettiget som handicappede, placeres i en bestemt erhvervsgruppe og mærkes for altid. Det er desværre et velkendt fænomen i alle medlemsstater, at romaerne lever under forfærdelige forhold i slumkvarterer. Jeg må desværre konstatere, at det også er et kendt faktum, at romaernes gennemsnitlige forventede levetid i alle medlemsstater er 15 år kortere end de øvrige EU-borgeres gennemsnitlige forventede levetid. Vi skal gentage, at romaerne er overrepræsenterede blandt de arbejdsløse i hver eneste medlemsstat. Tilmed finder der desværre hver eneste måned racistiske angreb sted mod romaer i alle medlemsstater. I nyhederne hørte vi - ellers ville vi nok ikke have hørt om det - at der natten til den 4. januar 2008 blev sat ild til et slumkvarter med 250 romaer i Roms Marconi-bydel, og at der tre dage senere - ligeledes i Italien - blev kastet molotovcocktails mod den lokale sigøjnerbosættelse i Aprilia, hvilket bragte flere hundrede mennesker i umiddelbar livsfare. I begge tilfælde lå der racistiske motiver til grund for angrebene. Der er ingen plads til usikkerhed, og det er rimeligt at drage nogen til ansvar. Vi har brug for et beslutningsforslag og en strategi på fællesskabsniveau, og alle medlemsstater skal udarbejde en handlingsplan for integrering af romaerne. Der er ingen undtagelser, og ingen kan handle, som om der ikke findes romaer i deres eget land - uanset om de anerkender dem eller ej - og så ville det, der er blevet sagt, ikke være sandt for noget EU-land overhovedet. Mange tak."@da² ". Vielen Dank, Herr Präsident! Meine Damen und Herren! Ich möchte Sie daran erinnern, dass dieses Parlament bereits 1983 auf die mangelnde Integration der Roma hingewiesen hat. In einer Entschließung aus dem Jahr 1994 hat es die Kommission, den Rat sowie die Regierungen der Mitgliedstaaten aufgefordert, alles für die soziale, wirtschaftliche und politische Integration der Roma zu tun. Wie Sie sich sicherlich erinnern, haben wir in der im April 2005 vom Parlament verabschiedeten Entschließung die Kommission aufgefordert, ein Aktionsprogramm mit eindeutigen Empfehlungen an die Mitgliedstaaten und die Beitrittsländer zu verabschieden, um eine verbesserte wirtschaftliche, soziale und politische Integration der Roma zu erreichen. Im November 2007 haben wir die Frage der sozialen Eingliederung der Roma auf meine Empfehlung hin erneut in die Entschließung des Parlaments über die Freizügigkeit, und zwar als europäische Roma-Strategie, aufgenommen. Wir ersuchen die Kommission nochmals, eine Strategie für die soziale Eingliederung der Roma zu entwickeln, und dazu insbesondere den Integrationsfonds und die Strukturfonds zu nutzen. Trotz all dieser Maßnahmen wissen wir, dass in mindestens zehn Mitgliedstaaten der Europäischen Union Roma-Kinder immer noch gezwungen werden, in gesonderten Schulklassen und in gesonderten Bildungseinrichtungen zu lernen, und dass wir, die Roma, in unberechtigter Weise als behindert eingestuft, auf bestimmte Berufe festgelegt und für alle Zeiten abgestempelt werden. Leider ist es in allen Mitgliedstaaten nur allzu gut bekannt, in welchen Slums und unter welchen furchtbaren Bedingungen die Roma leben. Zu meinem großen Bedauern muss ich sagen, dass wir auch sehr genau wissen, dass die durchschnittliche Lebenserwartung der Roma in den Mitgliedstaaten 15 Jahre unter der Lebenserwartung der Unionsbürger liegt. Wir sollten auch nicht vergessen, dass die Roma in jedem Mitgliedstaat bei den Arbeitslosen überrepräsentiert sind. Hinzu kommt noch, dass kein Monat vergeht, indem es in den Mitgliedstaaten nicht zu rassistischen Angriffen auf Roma kommt. Wir wissen es aus den Nachrichten – oder vielleicht haben wir gerade über dieses Ereignis nichts gehört –, dass in der Nacht des 14. Januar 2008 ein Slum im Stadtbezirk Marconi in Rom, in dem etwa 250 Roma lebten, in Brand gesetzt wurde. Drei Tage später wurden, ebenfalls in Italien, Molotow-Cocktails auf eine Roma-Siedlung in Aprilia geworfen, und damit das Leben mehrerer Hundert Menschen unmittelbar bedroht. Beiden Überfällen lagen rassistische Motive zugrunde. Der Ruf nach Rechenschaft ist ganz ohne Zweifel berechtigt. Wir brauchen einen Entschließungsentwurf und eine europäische Strategie, und alle Mitgliedstaaten müssen einen Aktionsplan zur Integration der Roma erarbeiten. Dabei kann sich niemand ausschließen, denn niemand kann so tun, als gebe es keine Roma in seinem Land – ob man sie nun anerkennt oder nicht – und als würde das Gesagte nicht ausnahmslos für alle Mitgliedstaaten in der Union gelten. Vielen Dank."@de⁹ "Σας ευχαριστώ πάρα πολύ. Κύριε Πρόεδρε, κυρίες και κύριοι, θα ήθελα να σας υπενθυμίσω ότι το παρόν Κοινοβούλιο επέστησε την προσοχή στην έλλειψη ένταξης των Ρομ από το 1983. Ζήτησε επίσης από την Επιτροπή, το Συμβούλιο και τις κυβερνήσεις των κρατών μελών στο πλαίσιο ψηφίσματος του 1994 να κάνουν τα πάντα προς όφελος της κοινωνικής, οικονομικής και πολιτικής ένταξης των Ρομ. Όπως θα θυμόσαστε, στο ψήφισμα που εγκρίθηκε από το Κοινοβούλιο τον Απρίλιο του 2005 ζητήσαμε από την Επιτροπή να εγκρίνει ένα σχέδιο δράσης το οποίο θα περιείχε σαφείς συστάσεις για τα κράτη μέλη και τις υποψήφιες χώρες σχετικά με την οικονομική, κοινωνική και πολιτική ένταξη των Ρομ. Πάλι τον Νοέμβριο του 2007 το θέμα της κοινωνικής ένταξης των Ρομ ενσωματώθηκε στο κείμενο ψηφίσματος του Κοινοβουλίου σχετικά με την ελεύθερη κυκλοφορία, κατόπιν σύστασής μου, ως ευρωπαϊκού επιπέδου στρατηγική για τους Ρομ. Ζητήσαμε από την Επιτροπή να εκπονήσει αμέσως μια ευρωπαϊκή στρατηγική για την κοινωνική ένταξη των Ρομ, χρησιμοποιώντας το ταμείο ένταξης και τα διαρθρωτικά ταμεία. Μεταξύ όλων αυτών, γνωρίζουμε μετά βεβαιότητας ότι τα παιδιά Ρομ εξαναγκάζονται ακόμη να φοιτούν σε διαχωρισμένες τάξεις και σε διαχωρισμένα ιδρύματα σε τουλάχιστον δέκα κράτη μέλη της Ένωσης, και εμείς, οι Ρομ, χαρακτηριζόμαστε αδικαιολόγητα ως άτομα με αναπηρία, ωθούμαστε σε ένα καθορισμένο επάγγελμα και φέρουμε την ετικέτα για πάντα. Δυστυχώς, είναι γνωστό σε κάθε κράτος μέλος σε τι φτωχογειτονιές και υπό τι τρομακτικές συνθήκες ζουν οι Ρομ. Μετά λύπης μου δηλώνω ότι γνωρίζουμε επίσης πολύ καλά ότι η προσδοκώμενη μέση διάρκεια ζωής των Ρομ σε όλα τα κράτη μέλη είναι κατά 15 χρόνια χαμηλότερο από το προσδόκιμο του βίου των πολιτών της Ένωσης. Θα πρέπει να επαναλάβουμε ότι οι Ρομ έχουν υπερβολικά υψηλό ποσοστό μεταξύ των ανέργων σε όλα τα κράτη μέλη. Μεταξύ όλων αυτών, δυστυχώς, δεν περνάει ούτε ένας μήνας χωρίς να υπάρξει μια ρατσιστική επίθεση εναντίον Ρομ σε οποιοδήποτε κράτος μέλος. Γνωρίζουμε από τις ειδήσεις –ή δεν θα το έχουμε ακούσει ιδιαίτερα– ότι τη νύχτα της 4ης Ιανουαρίου 2008, μια φτωχογειτονιά στην περιοχή Marconi στη Ρώμη, όπου ζούσαν περίπου 250 Ρομ, πυρπολήθηκε, και στη συνέχεια, τρεις ημέρες αργότερα, επίσης στην Ιταλία, εκτοξεύτηκαν κοκτέιλ μολότοφ σε τοπικό καταυλισμό αθίγγανων στην Aprilia, απειλώντας άμεσα τη ζωή αρκετών εκατοντάδων ανθρώπων. Ρατσιστικά κίνητρα βρίσκονταν πίσω και από τις δύο επιθέσεις. Δεν υπάρχει περιθώριο αμφιβολίας, είναι αιτιολογημένη η απαίτηση για λογοδοσία, πρέπει να υπάρξει πρόταση ψηφίσματος, πρέπει να υπάρξει ευρωπαϊκή στρατηγική και όλα τα κράτη μέλη πρέπει να εκπονήσουν ένα σχέδιο δράσης για την ένταξη των Ρομ. Κανείς δεν αποτελεί εξαίρεση, κανείς δεν μπορεί να ενεργεί ωσάν να μην υπάρχουν Ρομ στη δική του χώρα –είτε τους αναγνωρίζουν ή όχι– και τότε ότι έχει ειπωθεί δεν θα ήταν αλήθεια για κανένα από τα κράτη μέλη της Ένωσης, ανεξαιρέτως. Σας ευχαριστώ."@el¹⁰ "Thank you very much. Mr President, ladies and gentlemen, I would like to remind you that this Parliament drew attention to the lack of integration of the Roma back in 1983. It also asked the Commission, the Council and the governments of the Member States in a Resolution of 1994 to do everything in the interests of the social, economic and political integration of the Roma. As you will remember, in the Resolution adopted by Parliament in April 2005 we asked the Commission to adopt an action plan containing clear recommendations for the Member States and candidate countries relating to the economic, social and political integration of the Roma. Again in November 2007 the matter of the social integration of the Roma was incorporated into the text of the Parliament’s Resolution on freedom of movement, upon my recommendation, as a European-level Roma strategy. We asked the Commission again to prepare immediately a European strategy for the social inclusion of the Roma, using the integration fund and structural funds. In amongst all this, we know for certain that Roma children are still forced to study in segregated classes and in segregated institutions in at least ten Member States of the Union, and we, the Roma, are unjustifiably classed as disabled, put into a determined profession and labelled for all time. Unfortunately it is well known in every Member State what slums and what terrible conditions the Roma live in. I regret to state that we also know very well that the average life expectancy of Roma in every Member State is 15 years lower than the life expectancy of Union citizens. We should repeat that the Roma are over-represented among the unemployed in every single Member State. In amongst all this, unfortunately, not a single month goes by when there is not a racist attack against Roma in any Member State. We know from the news – or we would not particularly have heard about it – that on the night of 4 January 2008, a slum in the Marconi district of Rome, with approximately 250 Roma living there, was set on fire, and then, three days later, also in Italy, Molotov cocktails were thrown at the local gipsy settlement in Aprilia, directly threatening the lives of several hundred people. Racist motives were behind the attack in both cases. There is no room for doubt, the calling to account is justified, there must be a proposal for a Resolution, there must be a European-level strategy, and every Member State must prepare an action plan for integrating the Roma. Nobody is an exception, nobody can act as if there were no Roma in their own country – whether or not they recognise them – and then what has been said would not be true of any of the Member States of the Union, without exception. Thank you."@en⁴ "Muchas gracias. Señor presidente, Señorías, me gustaría recordarles que este Parlamento llamó la tención sobre la falta de integración de la población romaní ya en 1983. También le solicitó a la Comisión, al Consejo y a los gobiernos de los Estados miembros en una Resolución de 1994 que hicieran todo lo posible en beneficio de la integración social, económica y política de los romaníes. Como recordarán, en la resolución que el Parlamento adoptó en abril de 2005, se solicitaba a la Comisión que adoptara un plan de acción con recomendaciones claras para los Estados miembros y los países candidatos relacionadas con la integración política, social y económica de los romaníes. En noviembre de 2007, se incluyó de nuevo el tema de la integración social de la población romaní en el texto de la Resolución del Parlamento sobre la libertad de movimiento, tras mi recomendación, como una estrategia para los romaníes a nivel europeo. Una vez más solicitamos a la Comisión que preparara inmediatamente una estrategia europea para la inclusión social de la población romaní usando los Fondos Estructurales y fondos de integración. Mientras tanto, sabemos a ciencia cierta que se sigue obligando a los niños romaníes a estudiar en clases e instituciones segregadas en al menos diez Estados miembros de la Unión y que a los romaníes nos catalogan injustificadamente como discapacitados, nos otorgan una determinada profesión y nos etiquetan para siempre. Desafortunadamente, en todos los Estados miembros se conoce bien el tipo de viviendas insalubres y las terribles condiciones en las que vive la población romaní. Siento tener que decir que también sabemos muy bien que la esperanza media de vida de los romaníes en los Estados miembros es quince años inferior a la esperanza de vida del resto de los ciudadanos de la Unión. Nos vemos obligados a volver a señalar que los romaníes tienen demasiada representación entre los desempleados de todos los Estados miembros. Mientras sucede todo esto, desafortunadamente, no pasa ni un solo mes en el que no se produzca algún ataque racista contra la población romaní en algún Estado miembro. Sabemos por las noticias —o quizás no hayamos oído nada concreto sobre ello— que la noche del 4 de enero de 2008, quemaron un barrio de chabolas del distrito de Marconi en Roma en el que vivían aproximadamente 250 romaníes y, tres días después, también en Italia, algunas personas lanzaron cócteles Molotov a un asentamiento local de gitanos en Aprilia, amenazando directamente la vida de varios cientos de personas. En ambos casos, tras los ataques se esconden motivos racistas. No cabe duda de que la solicitud está justificada, debe presentarse una propuesta de resolución, debe elaborarse una estrategia a nivel europeo y cada uno de los Estados miembros debe preparar un plan de acción para la integración de la población romaní. No hay excepciones, nadie debe actuar como si no hubiera romaníes en su país —los reconozcan o no— y, por tanto, lo que se ha dicho no fuera cierto para ninguno de los Estados miembros de la Unión, sin excepciones. Gracias."@es²¹ "Tänan teid väga. Härra president, daamid ja härrad, tahaksin teile meelde tuletada, et just see parlament juhtis tähelepanu romide integratsiooni puudumisele juba 1983. aastal. Parlament palus oma 1994. aasta resolutsiooniga ka komisjoni, nõukogu ja liikmesriikide valitsusi teha kõik, mis võimalik, romide sotsiaalse, majandusliku ja poliitilise lõimimise huvides. Nagu te arvatavasti mäletate, palusime 2005. aasta aprillis parlamendi poolt vastu võetud resolutsiooniga komisjonil vastu võtta tegevuskava, mis sisaldaks selgeid soovitusi liikmesriikidele ja kandidaatriikidele seoses romide sotsiaalse, majandusliku ja poliitilise lõimimisega. Novembris 2007 viidi romide sotsiaalse integratsiooni küsimus minu soovituse alusel taas liikumisvabadust käsitleva parlamendi resolutsiooni teksti kui romisid Euroopa tasandil käsitlev strateegia. Me palusime komisjoni jälle kiiremas korras ette valmistada Euroopa strateegia romide sotsiaalse kaasamise kohta, kasutades integratsioonifondide ja struktuurifondide vahendeid. Kõige selle juures teame kindlalt, et romi lapsed on vähemalt kümnes liidu liikmesriigis ikka sunnitud õppima eraldi klassides ja eraldi õppeasutustes, ja meid, romisid, liigitatakse ebaõiglaselt puuetega inimesteks, rakendatakse ettemääratud kutsealadel ja märgistatakse kogu eluks. Kahjuks on see igas liikmesriigis kõikidele hästi teada, millistes agulites ja kui kohutavates tingimustes romid elavad. Nendin kahetsusega, et teame ka väga hästi, et romide keskmine eeldatav eluiga on igas liikmesriigis 15 aastat madalam kui Euroopa Liidu kodaniku eeldatav eluiga. Peaksime kordama, et romid on suure ülekaaluga esindatud iga üksiku liikmesriigi töötute seas. Selle kõige juures ei möödu kahjuks mitte ühtki kuud, kus ükskõik millises liikmesriigis ei pandaks toime rassistlikku rünnakut romide vastu. Teame uudistest – või pole sellest eriti kuulnud – et 4. jaanuari öösel 2008. aastal pandi Roomas Marconi linnaosas põlema agul, kus elas umbes 250 romi, ja kolm päeva hiljem, samuti Itaalias, visati Molotovi kokteilid kohalikku romide asundusse Aprilias, seades mitmesaja inimese elu otseselt ohtu. Mõlemal juhul suunasid rünnakut rassistlikud motiivid. Kahtlusele ei jää vähimatki ruumi, väljakutse tuleb vastu võtta, vaja on resolutsiooni ettepanekut, vaja on Euroopa tasandi strateegiat, ja iga liikmesriik peab ette valmistama tegevuskava romide integreerimiseks. Kedagi ei jäeta kõrvale, keegi ei tohi käituda, nagu tema riigis polekski romisid – kas neid tunnustatakse või mitte – ja siis ei kehtiks seni öeldu mitte ühegi Euroopa Liidu liikmesriigi kohta, ilma eranditeta. Tänan teid."@et⁵ "Arvoisa puhemies, kiitos puheenvuorosta. Arvoisa neuvoston puheenjohtaja, hyvät parlamentin jäsenet, muistutan teille, että Euroopan parlamentti kiinnitti huomiota romanien kotouttamista koskeviin puutteisiin jo vuonna 1983. Vuoden 1994 päätöslauselmassa se kehotti komissiota, neuvostoa ja jäsenvaltioiden hallituksia tekemään kaikkensa romanien sosiaalisen, taloudellisen ja poliittisen kotouttamisen edistämiseksi. Kuten varmasti muistatte, parlamentti hyväksyi huhtikuussa 2005 päätöslauselman, jossa pyysimme komissiota hyväksymään toimintasuunnitelman, jossa jäsenvaltioille ja ehdokasvaltioille annettaisiin selvät suositukset romanien taloudellisesta, sosiaalisesta ja poliittisesta kotouttamisesta. Jälleen marraskuussa 2007 romanien sosiaalista kotouttamista koskeva kysymys sisällytettiin ehdotuksestani Euroopan parlamentin päätöslauselmaan EU:n romanistrategiana. Pyysimme jälleen komissiota laatimaan välittömästi EU:n strategian romanien sosiaalisen kotouttamisen edistämiseksi ja käyttämään tähän tarkoitukseen integraatiorahastoa ja rakennerahastoja. Kaiken tämän lisäksi meillä on varmaa tietoa siitä, että ainakin kymmenessä EU:n jäsenvaltiossa romanilapset laitetaan edelleen erillisille luokille ja erillisiin oppilaitoksiin, ja meidät, romanit, luokitellaan edelleen täysin perusteettomasti vammaisiksi, meidät ohjataan tiettyihin ammatteihin ja meidät leimataan jatkuvasti. Valitettavasti jokaisessa jäsenvaltiossa tiedetään yleisesti, millaisissa slummeissa ja hirvittävissä oloissa romanit elävät. Tiedämme myös valitettavasti varsin hyvin, että romanien keskimääräinen eliniänodote on kaikissa jäsenvaltioissa 15 vuotta matalampi kuin EU:n kansalaisten yleinen eliniänodote. Toistan, että jokaisessa jäsenvaltiossa romanit ovat yliedustettuja työttömien joukossa. Lisäksi romanit joutuvat valitettavasti joka kuukausi jossakin jäsenvaltiossa rasististen hyökkäysten kohteeksi. Tiedämme uutisista – muutoin asiasta ei ole erityisemmin puhuttu – että tämän vuoden tammikuun 4. päivän yönä Marconin romanialueella noin 250 romaniasukkaan slummi sytytettiin tuleen, ja kolme päivää myöhemmin myös Italiassa, Apriliassa paikalliseen mustalaisten asuinyhteisöön heiteltiin Molotovin cocktaileja. Nämä teot vaaransivat suoraan satojen ihmisten hengen, ja kummankin teon motiivina oli rasismi. On siis selvää, että selitysten vaatiminen on oikeutettua, että tarvitsemme päätöslauselmaesityksen ja Euroopan unionin strategian ja että jokaisen jäsenvaltion on laadittava romanien kotouttamista koskeva suunnitelma. Ketään ei voida pitää poikkeuksena, eikä kukaan voi teeskennellä, etteikö hänen kotimaassaan olisi romaneja – tunnustettiinpa heidät tai ei – ja etteivätkö esiin tuodut asiat pitäisi paikkaansa poikkeuksetta kaikissa jäsenvaltioissa. Kiitos."@fi⁷ "Merci beaucoup. Monsieur le président, Mesdames et Messieurs, je voudrais vous rappeler que ce Parlement a attiré l'attention sur le manque d'intégration des Roms dès 1983. Il a aussi demandé à la Commission, au Conseil et aux gouvernements des États membres, dans une résolution de 1994, de tout mettre en œuvre en faveur d'une intégration sociale, économique et politique des Roms. Comme vous vous en souviendrez, dans la résolution adoptée par le Parlement en avril 2005, nous avons demandé à la Commission d'adopter un plan d'action comportant des recommandations claires pour les États membres et les pays candidats en ce qui concerne l'intégration économique, sociale et politique des Roms. À nouveau, en novembre 2007, la question de l'insertion sociale des Roms a été incorporée dans le texte de la Résolution du Parlement sur la liberté de mouvement, suivant ma recommandation, en tant que stratégie pour les Roms au niveau européen. Nous avons à nouveau demandé à la Commission d'élaborer immédiatement une stratégie européenne pour l'insertion sociale des Roms, en utilisant le fonds d'intégration et les fonds structurels. En dépit de tout ceci, nous savons avec certitude que les enfants roms sont toujours obligés d'étudier dans des classes séparées et dans des institutions spéciales dans au moins 10 États membres de l'Union, et nous, les Roms, sommes de manière injustifiable classés comme handicapés, placés dans une profession déterminée et étiquetés à jamais. Malheureusement, nous ne connaissons que trop bien les taudis et les conditions déplorables dans lesquelles vivent les Roms dans tous les États membres. Nous savons également tous très bien, et je regrette d'avoir à le rappeler, que l'espérance de vie des Roms dans chaque État membre est de 15 ans inférieure à celle des citoyens de l'Union. Nous voudrions répéter que les Roms sont surreprésentés parmi la population des chômeurs dans chacun des États membres. Et malgré tout ceci, malheureusement, pas un seul mois ne se passe sans qu'il y ait une attaque raciste à l'encontre des Roms dans l'un ou l'autre État membre. Nous savons par les médias – sinon nous n'en aurions pas spécialement entendu parler – que, la nuit du 4 janvier 2008, un taudis du district Marconi de Rome où vivaient approximativement 250 Roms a été incendié, et que ensuite, trois jours plus tard, également en Italie, des cocktails Molotov ont été lancés sur le campement gitan local à Aprilia, mettant directement en danger la vie de plusieurs centaines de personnes. Dans les deux cas, les attaques étaient inspirées par des motifs racistes. Le doute n'est pas permis: il est légitime de demander des comptes, il faut une proposition de résolution, il faut une stratégie au niveau européen, et chaque État membre doit élaborer un plan d'action pour l'intégration des Roms. Personne ne fait exception, personne ne peut faire comme s'il n'y avait pas de Roms dans son propre pays -- qu'on les reconnaisse ou non -- et comme si ce qui vient d'être dit n'était pas valable pour n'importe lequel des États membres de l’Union, sans exception. Je vous remercie."@fr⁸ ". − Molte grazie. Signor Presidente, onorevoli colleghi, desidero ricordarvi che questo Parlamento discute la mancata integrazione dei Rom sin dal 1983. In una risoluzione del 1994 ha anche chiesto alla Commissione, al Consiglio e ai governi degli Stati membri di fare il possibile negli interessi dell’integrazione sociale, economica e politica dei Rom. Come ricorderete, nella risoluzione adottata dal Parlamento nell’aprile 2005, abbiamo chiesto alla Commissione di adottare un piano d’azione contenente raccomandazioni chiare per gli Stati membri e i paesi candidatiti circa l’integrazione economica, sociale e politica dei Rom. Nel novembre 2007 il problema dell’integrazione sociale dei Rom è stato nuovamente incluso nel testo della risoluzione del Parlamento sulla libertà di circolazione quale strategia per i Rom a livello europeo, in base a una mia raccomandazione. Abbiamo ancora una volta chiesto alla Commissione di elaborare immediatamente una strategia europea per l’inclusione sociale dei Rom, impiegando il Fondo per l’integrazione e i Fondi strutturali. Nonostante tutto, sappiamo con certezza che i bambini Rom vengono ancora costretti, in almeno dieci Stati membri dell’Unione europea, a studiare in classi e istituti separati; inoltre, noi Rom veniamo classificati senza motivo come disabili, assunti per una determinata occupazione ed etichettati a vita. Purtroppo, sono ben note le terribili condizioni in cui vivono i Rom in tutti gli Stati membri. Mi duole affermare che anche noi siamo ben consapevoli che l’aspettativa di vita dei Rom in ogni Stato membro è in media di 15 anni inferiore a quella dei cittadini dell’Unione. Dovremmo ripetere che i Rom sono sovrarappresentati tra i disoccupati in ogni singolo Stato membro. Tuttavia, non passa un solo mese, purtroppo, senza episodi di attacchi razzisti contro i Rom negli Stati membri. Abbiamo appreso dal notiziario, altrimenti non ne avremmo sentito molto parlare, che la notte del 4 gennaio 2008, è stato incendiato un accampamento nomadi nel quartiere Marconi di Roma, in cui vivevano circa 250 Rom, e tre giorni dopo, sempre in Italia, sono state lanciate bombe nel locale campo di nomadi di Aprilia, una minaccia diretta per la vita di centinaia di persone. Entrambi gli attacchi erano di matrice razzista. Non c’è spazio per i dubbi, la richiesta di una risposta è giustificata, deve esserci una proposta di risoluzione e una strategia a livello europeo, e ogni Stato membro deve elaborare un piano d’azione per l’integrazione dei Rom. Nessuno fa eccezione, nessuno può far finta che nel proprio paese non ci siano Rom, che li riconosca o meno, e così ciò che è stato detto non sarebbe più vero per qualsiasi Stato membro dell’Unione europea, senza eccezioni. Grazie."@it¹² "Pone Pirmininke, ponios ir ponai, aš norėčiau priminti, kad šis Parlamentas atkreipė dėmesį į romų integravimo stoką dar 1983 metais. Jis taip pat buvo prašęs Komisijos, Tarybos ir valstybių narių vyriausybių 1994 metų rezoliucijoje daryti viską siekiant romų socialinės, ekonominės ir politinės integracijos. Kaip prisimenate, 2005 metų balandžio mėn. Parlamento priimtoje rezoliucijoje mes prašėme Komisijos sudaryti veiksmų planą su aiškiomis rekomendacijomis valstybėms narėms ir šalims kandidatėms dėl romų socialinės, ekonominės ir politinės integracijos. 2007 metų lapkritį, pagal mano rekomendaciją, klausimas dėl romų socialinės integracijos vėl buvo įtrauktas į Parlamento rezoliucijos tekstą apie judėjimo laisvę, kaip Europos lygio strategija romų atžvilgiu. Mes paprašėme Komisijos nedelsiant parengti Europos strategiją dėl romų įtraukimo, naudojant integracijos fondą ir struktūrinius fondus. Be to, mes žinome, kad mažiausiai dešimtyje valstybių narių kai kurie romų vaikai tebėra priversti mokytis atskirose klasėse ir atskirose įstaigose. Ir mes, romai, esame nepagrįstai laikomi neįgaliaisiais, galime užsiimti tik tam tikromis profesijomis ir visą gyvenimą mums klijuojamos tam tikros klišės. Kiekviena valstybė narė puikiai žino, kokiuose lūšnynuose ir kokiomis baisiomis sąlygomis gyvena romai. Deja, tenka konstatuoti, kad kaip mes gerai žinome, vidutinė romų gyvenimo trukmė kiekvienoje valstybėje narėje yra 15 metų trumpesnė, negu Europos Sąjungos piliečių gyvenimo trukmė. Būtina priminti ir tai, kad romai sudaro didelę kiekvienos valstybės narės bedarbių dalį. Be to, kiekvieną mėnesį kurioje nors valstybėje narėje įvykdomi rasistiniai išpuoliai prieš romus. Mes žinome iš naujienų – o galbūt mes būtent to nesame girdėję – kad 2008 metų sausio 4-osios naktį Romos Marconi rajone buvo padegtas lūšnynas su 250 ten gyvenančių romų. O po to, praėjus trims dienoms, taip pat Italijoje, vietinė čigonų gyvenvietė Aprilijoje buvo apmėtyta „Molotovo kokteiliais“, sukeliant tiesioginę grėsmę keliems šimtams žmonių. Abiem atvejais išpuolių pagrindas buvo rasistiniai motyvai. Neabejotina, kad reikalavimas dėl atsakomybės yra pagrįstas – būtina siūlyti rezoliuciją, kurti Europos lygio strategiją ir kiekviena valstybė narė turi paruošti romų integracijos veiksmų planą. Niekam neturi būti daroma išimtis, niekas negali elgtis taip, tarsi jo paties šalyje romų nebūtų – nesvarbu, ar jų buvimas ten pripažįstamas, ar ne. Tuomet nei vienoje valstybėje narėje nevyktų tokie dalykai, kurie čia buvo paminėti. Dėkoju jums."@lt¹⁴ "Liels paldies. Priekšsēdētāja kungs, dāmas un kungi, es vēlētos atgādināt, ka šis Parlaments pievērsa uzmanību romu tautības iedzīvotāju integrācijas trūkumam 1983. gadā. Vēl 1994. gada rezolūcija tas lūdz Komisiju, Padomi un dalībvalstu valdības darīt visu nepieciešamo romu tautības iedzīvotāju sociālās, ekonomiskās un politiskās integrācijas interesēs. Kā jūs atceraties, rezolūcijā ko Parlaments pieņēma 2005. gada aprīlī, mēs lūdzām Komisiju pieņemt rīcību plānu, kas saturētu skaidrus ieteikumus dalībvalstīm un kandidātvalstīm saistībā ar romu tautības iedzīvotāju ekonomisko, sociālo un politisko integrāciju. Savukārt 2007. gada novembrī, sakarā ar manu ieteikumu, jautājums par romu tautības iedzīvotāju sociālo integrāciju tika ieļauts Parlamenta rezolūcijā par personu pārvietošanās brīvību kā Eiropas līmeņa stratēģija romu jautājumā. Mēs atkārtoti lūdzām Komisiju nekavējoties sagatavot Eiropas stratēģiju par romu tautības iedzīvotāju integrēšanu, izmantojot integrācijas fondu un strukturālos fondus. Pa vidu tam visam, mēs pavisam noteikti zinām, ka romu tautības bērni joprojām ir spiesti mācītie atsevišķās klasēs vai atsevišķās institūcijās vismaz desmit no Eiropas Savienības dalībvalstīm, un mēs, romu tauta, esam nepamatoti klasificēti kā invalīdi, norīkoti konkrētās profesijās un „apzīmogoti” uz visiem laikiem. Diemžēl ikvienā dalībvalstī ir labi zināms, kādos graustu rajonos un cik sliktos apstākļos dzīvo romu tautības iedzīvotāji. Man ar nožēlu ir jāsaka, ka mums ir arī ļoti labi zināms, ka vidusmērā paredzamais dzīves ilgums starp romu tautības iedzīvotājiem visās dalībvalstīs ir par 15 gadiem īsāks nekā Eiropas Savienības pilsoņu paredzamais dzīves ilgums. Mums būtu atkārtoti jānorāda, ka visās dalībvalstīs starp bezdarbniekiem ļoti liels skaits ir tieši romu tautības iedzīvotāji. Papildus iepriekš minētajam diemžēl nav bijis tāds mēnesis, kad nav bijuši rasistiski uzbrukumi pret romu tautības iedzīvotājiem ikvienā no dalībvalstīm. Mēs to uzzinām no ziņu pārraidēm – jo citādi mēs neuzzinātu detalizētu informāciju – 2008. gada 4. janvāra naktī Romas Markoni kvartāla graustu rajons, kur dzīvo aptuveni 250 romu tautības iedzīvotāju, tika aizdedzināts, bet trīs dienas vēlāk arī Itālijā vietējā čigāni apmetnē Apriliā tika iemesti “Molotova kokteiļi”, tieši apdraudot vairāku simtu cilvēku dzīvības. Abos gadījumos uzbrukumiem bija rasistiski motīvi. Nav šaubu par to, ka saukšana pie atbildības ir pamatota, ir jābūt priekšlikumam rezolūcijai, ir jābūt Eiropas līmeņa stratēģijai, un katrai dalībvalstij ir jāsagatavo rīcības plāns romu integrēšanai. Neviens nav izņēmums, neviens nevar uzvesties tā, it kā viņu valstī nav romu tautības iedzīvotāju – vienalga vai viņi tos atzīst vai ne - un tas, kā jau zināms, nav taisnība attiecībā uz nevienu no Savienības dalībvalstīm, bez izņēmumiem. Paldies."@lv¹³ "Köszönöm szépen. Tisztelt elnök úr, tisztelt képviselőtársaim! Emlékeztetni szeretném önöket, hogy a romák integrációjának hiányára már ez a Parlament 1983-ban felhívta a figyelmet. 1994-ben szintén állásfoglalásban kérték a Bizottságot, a Tanácsot, valamint a tagállamok kormányait, hogy tegyenek meg mindent a romák társadalmi, gazdasági és politikai integrációja érdekében. Mint emlékeznek, a 2005 áprilisában elfogadott parlamenti állásfoglalásban már mi kértük a Bizottságot, hogy fogadjon el cselekvési tervet, amely világos ajánlásokat tartalmaz a tagállamok és a tagjelölt országok számára a romák gazdasági, társadalmi és politikai integrációjával kapcsolatban. Majd 2007 novemberében javaslatomra már európai szintű roma stratégiaként került bele ismét a szabad mozgásról szóló parlamenti állásfoglalás szövegébe a romák társadalmi integrációjának ügye. Ekkor ismét kértük a Bizottságot, hogy haladéktalanul dolgozzon ki európai stratégiát a romák társadalmi beilleszkedésére, felhasználva az integrációs alapot és a strukturális alapokat. Mindezek közben biztosan tudjuk, hogy az Unió legalább tíz tagállamában továbbra is szegregált osztályokban, szegregált intézményben kénytelenek tanulni a roma gyerekek, és bevett gyakorlat gyanánt pedig indokolatlanul fogyatékossá minősítenek determinált életpályára állítva, örökre megbélyegezve bennünket, romákat. Sajnos minden tagállamban pontosan tudható, hogy a romák melyik nyomortelepen, hol élnek szörnyű állapotok között. Sajnálattal közlöm, hogy azt is pontosan tudjuk, hogy minden tagállamban a romák átlagos élettartama 15 évvel alacsonyabb az uniós állampolgárok várható élettartamánál. Mondjuk el ismét, hogy a tagállamokban a romák felülreprezentáltak a munkanélküliek körében minden egyes tagállamban. Mindezek közben sajnos már nem múlik el úgy hónap, hogy valamelyik tagállamban ne lenne rasszista indíttatású támadás a romákkal szemben. Híradásokból tudjuk – vagy nem különösebben értesülhettünk róla – hogy 2008. január 4-én éjszaka a Róma Marconi negyedében található nyomortelepet rágyújtották az ott tartózkodó közel 250 romára, majd 3 nappal később szintén Olaszországban, Apriliában dobtak Molotov-koktélokat a helyi cigánytelepre közel több száz embert kitéve közvetlen életveszélynek. Mindkét esetben rasszista indítékok voltak a támadások hátterében. Nem fér kétség hozzá, jogos a számonkérés, kell az állásfoglalási indítvány, kell az európai szintű stratégia, és kell, hogy minden tagállam készítsen akciótervet a romák integrálására. Senki sem kivétel, senki sem tehet úgy, mintha nem élnének romák a saját hazájában – akár elismerik őket, akár nem – és az előbb elmondottak nem lennének igazak az Unió tagországaira, mindegyikre kivétel nélkül. Köszönöm."@mt¹⁵ "Hartelijk dank, mijnheer de Voorzitter, collega’s. Ik zou u erop willen wijzen, dat dit Parlement in 1983 al de aandacht vroeg voor het gebrek aan integratie van de Romabevolking. Verder verzocht het Parlement de Commissie, de Raad en de regeringen van de lidstaten in een resolutie van 1984 om alles in het werk te stellen om sociale, economische en politieke integratie van de Roma te bevorderen. Zoals u zich wel zult herinneren, verzochten wij de Commissie in een door het Parlement in april 2005 aangenomen resolutie om een actieplan te aanvaarden waarin duidelijke aanbevelingen stonden over de economische, sociale en politieke integratie van de Roma bestemd voor de lidstaten en kandidaat-lidstaten. En opnieuw in november 2007 werd de kwestie van de sociale integratie van de Roma opgenomen in de resolutie van het Parlement over vrij verkeer, op mijn verzoek als Romastrategie op Europees niveau. We verzochten de Commissie toen weer om terstond een Europese strategie te ontwikkelen voor de sociale acceptatie van de Roma door van het integratiefonds en het structuurfonds gebruik te maken. We weten in de tussentijd zeker dat Romakinderen in tenminste tien EU-lidstaten nog steeds worden gedwongen in gescheiden klassen en in gescheiden instituten onderwijs te volgen, en wij Roma worden ten onrechte als gehandicapt geclassificeerd, met een bepaald beroep geassocieerd en krijgen voor het leven een stempel opgedrukt. Het is helaas in elke lidstaat maar al te bekend, in welke krottenwijken en onder welke afschuwelijke omstandigheden de Roma leven. Ik moet helaas meedelen, dat ook precies bekend is, dat in iedere lidstaat de gemiddelde levensverwachting van de Roma vijftien korter is dan de levensverwachting van EU-burgers. Hierbij herhalen we nog eens dat de Roma onder de werkelozen in iedere lidstaat oververtegenwoordigd zijn. Tijdens dit alles gaat er helaas geen maand voorbij zonder dat er in een lidstaat op Roma’s een racistische aanslag wordt gepleegd. We weten dankzij het nieuws – anders zouden we er niet speciaal over gehoord hebben – dat in de nacht van 4 januari 2008 de wijk Marconi in Rome, waar ongeveer 250 Roma wonen, in brand werd gezet. Drie dagen later werd in Aprilia, eveneens in Italië, in een plaatselijke zigeunerbuurt met Molotovcocktails gegooid, waardoor de levens van enkele honderden mensen direct gevaar liepen. In beide gevallen was er sprake van racistische motieven bij het plegen van deze aanvallen. Het valt niet te betwijfelen, deze roep om verantwoording is gerechtvaardigd, er moet een voorstel voor een resolutie komen, er moet een Europese strategie komen, en iedere lidstaat moet een actieplan opstellen voor de integratie van de Roma. Niemand vormt een uitzondering, niemand kan doen alsof er geen Roma in zijn land zijn – of ze nou worden erkend of niet – anders zou alles wat net is gezegd voor geen enkele lidstaat in de EU waar zijn, zonder uitzondering. Hartelijk dank."@nl³ "Dziękuję bardzo. Panie przewodniczący, szanowni państwo! Chciałabym przypomnieć że to Parlament zwrócił uwagę na brak integracji Romów w 1983 r. W rezolucji z 1994 r. poprosił też Komisję, Radę i rządy państw członkowskich o poczynienie wszelkich starań odnośnie społecznej, ekonomicznej i politycznej integracji Romów. Jak zapewne Państwo pamiętają, w rezolucji przyjętej przez Parlament w kwietniu 2005 r. poprosiliśmy Komisję o przyjęcie planu działania zawierającego jasne wytyczne dla państw członkowskich i państw kandydujących dotyczące ekonomicznej, społecznej i politycznej integracji Romów. W listopadzie 2007 r. zagadnienie społecznej integracji Romów zostało włączone do tekstu rezolucji parlamentarnej w sprawie swobodnego przepływu osób, zgodnie z moją rekomendacją, jako strategia na szczeblu europejskim w sprawie Romów. Poprosiliśmy powtórnie Komisję o natychmiastowe przygotowanie strategii europejskiej w sprawie integracji społecznej Romów za pomocą funduszu na rzecz integracji i za pomocą funduszy strukturalnych. Wiemy z pewnością, że dzieci romskie są zmuszane do nauki w oddzielnych klasach i oddzielnych instytucjach w przynajmniej dziesięciu państwach członkowskich Unii, a my, Romowie, jesteśmy niesłusznie klasyfikowani jako niepełnosprawni, przypisywani określonych zawodom i nieustannie przylepiane są nam etykietki. Niestety w każdym państwie członkowskim doskonale wiadomo, w jakich slumsach i w jak okropnych warunkach żyją Romowie. Z przykrością muszę stwierdzić, że doskonale również wiemy, że średnia długość życia Romów w każdym państwie członkowskim jest o 15 lat niższa niż średnia długość życia obywateli Unii. Powtórzę też, że Romowie są w każdym państwie członkowskim nadreprezentowani w grupie bezrobotnych. Niestety w każdym miesiącu w którymś z państw członkowskich dochodzi do rasistowskich ataków na Romów. Wiemy z wiadomości, lub też wolelibyśmy nie wiedzieć, że 4 stycznia 2008 r. w nocy podpalono slums w dzielnicy Marconi w Rzymie, w którym mieszkało około 250 Romów, a następnie 3 dni później, także we Włoszech, obrzucono koktajlami Mołotowa osiedle Cyganów w Aprilii, co stanowiło bezpośrednie zagrożenie dla życia kilkuset osób. W obu przypadkach ataki te przeprowadzono na tle rasistowskim. Nie ma wątpliwości, że żądanie wyjaśnienia tej sprawy jest uzasadnione, należy przedstawić propozycję rezolucji, musi powstać strategia na szczeblu europejskim, a każde państwo członkowskie musi przygotować plan działania w sprawie integracji Romów. Żadne państwo nie stanowi wyjątku, żadne państwo nie może zachowywać się, jak gdyby na jego terenie nie było Romów - niezależnie od tego, czy uznają ich narodowość, czy też nie - i wtedy to, co zostało powiedziane, byłoby nieprawdziwe dla każdego bez wyjątku państwa Unii. Dziękuję."@pl¹⁶ "Muito obrigada. Senhor Presidente, Senhoras e Senhores Deputados, gostaria de recordar que este Parlamento já chamou a atenção para a falta de integração da comunidade romanichel em 1983, e solicitou também à Comissão, ao Conselho e aos governos dos Estados-Membros, numa resolução de 1994, que fizessem tudo o que beneficiasse a integração social, económica e política da comunidade romanichel. Como estarão recordados, na resolução adoptada pelo Parlamento em Abril de 2005 solicitámos à Comissão que adoptasse um plano de acção incluindo recomendações claras dirigidas aos Estados-Membros e aos países candidatos e relacionadas com a integração económica, social e política dos romanichéis. Novamente em Novembro de 2007 a questão da integração social dos romanichéis foi incorporada no texto da resolução do Parlamento sobre a liberdade de circulação, por recomendação minha, como estratégia europeia para os romanichéis. Solicitámos de novo à Comissão que preparasse imediatamente uma estratégia europeia para a inclusão social dos romanichéis, usando o fundo para a integração e os fundos estruturais. Face a tudo isto sabemos de fonte segura que há crianças romanichéis forçadas a estudarem em turmas e instituições segregadas em pelo menos dez Estados-Membros da União e que nós, romanichéis, somos injustificadamente classificados como deficientes, colocados numa determinada profissão e rotulados para sempre. Infelizmente são bem conhecidos em todos os Estados-Membros os bairros de lata dos romanichéis e as suas terríveis condições de vida. Lamento ter de dizer que sabemos também muito bem que a expectativa média de vida dos romanichéis em todos os Estados-Membros é inferior em 15 anos à dos cidadãos da União. Temos de repetir que os romanichéis estão sobre-representados entre os desempregados de todos os Estados-Membros. Face a tudo isto não há, infelizmente, um único mês em que não haja um ataque racista contra romanichéis num dos Estados-Membros. Sabemos pelas notícias – caso contrário não teríamos ouvido falar do assunto – que na noite de 4 de Janeiro de 2008 um bairro de lata em Marconi, Roma, onde vivem aproximadamente 250 romanichéis, foi incendiado, tendo-se verificado três dias depois, também em Itália, o arremesso de contra um acampamento local de romanichéis na Aprilia, que pôs directamente em perigo a vida de várias centenas de pessoas. Motivações racistas estiveram por detrás dos dois ataques. Não há margem para dúvidas de que se justifica um apelo, que deve ser elaborada uma proposta de resolução, que deve existir uma estratégia a nível europeu e que cada Estado-Membro deve preparar um plano de acção para a integração dos romanichéis. Ninguém é excepção, ninguém pode agir como se não houvesse romanichéis no seu próprio país – quer sejam ou não reconhecidos – e o que foi dito não se aplicasse a qualquer dos Estados-Membros da União Europeia sem excepção. Muito obrigada."@pt¹⁷ "Köszönöm szépen. Tisztelt elnök úr, tisztelt képviselőtársaim! Emlékeztetni szeretném önöket, hogy a romák integrációjának hiányára már ez a Parlament 1983-ban felhívta a figyelmet. 1994-ben szintén állásfoglalásban kérték a Bizottságot, a Tanácsot, valamint a tagállamok kormányait, hogy tegyenek meg mindent a romák társadalmi, gazdasági és politikai integrációja érdekében. Mint emlékeznek, a 2005 áprilisában elfogadott parlamenti állásfoglalásban már mi kértük a Bizottságot, hogy fogadjon el cselekvési tervet, amely világos ajánlásokat tartalmaz a tagállamok és a tagjelölt országok számára a romák gazdasági, társadalmi és politikai integrációjával kapcsolatban. Majd 2007 novemberében javaslatomra már európai szintű roma stratégiaként került bele ismét a szabad mozgásról szóló parlamenti állásfoglalás szövegébe a romák társadalmi integrációjának ügye. Ekkor ismét kértük a Bizottságot, hogy haladéktalanul dolgozzon ki európai stratégiát a romák társadalmi beilleszkedésére, felhasználva az integrációs alapot és a strukturális alapokat. Mindezek közben biztosan tudjuk, hogy az Unió legalább tíz tagállamában továbbra is szegregált osztályokban, szegregált intézményben kénytelenek tanulni a roma gyerekek, és bevett gyakorlat gyanánt pedig indokolatlanul fogyatékossá minősítenek determinált életpályára állítva, örökre megbélyegezve bennünket, romákat. Sajnos minden tagállamban pontosan tudható, hogy a romák melyik nyomortelepen, hol élnek szörnyű állapotok között. Sajnálattal közlöm, hogy azt is pontosan tudjuk, hogy minden tagállamban a romák átlagos élettartama 15 évvel alacsonyabb az uniós állampolgárok várható élettartamánál. Mondjuk el ismét, hogy a tagállamokban a romák felülreprezentáltak a munkanélküliek körében minden egyes tagállamban. Mindezek közben sajnos már nem múlik el úgy hónap, hogy valamelyik tagállamban ne lenne rasszista indíttatású támadás a romákkal szemben. Híradásokból tudjuk – vagy nem különösebben értesülhettünk róla – hogy 2008. január 4-én éjszaka a Róma Marconi negyedében található nyomortelepet rágyújtották az ott tartózkodó közel 250 romára, majd 3 nappal később szintén Olaszországban, Apriliában dobtak Molotov-koktélokat a helyi cigánytelepre közel több száz embert kitéve közvetlen életveszélynek. Mindkét esetben rasszista indítékok voltak a támadások hátterében. Nem fér kétség hozzá, jogos a számonkérés, kell az állásfoglalási indítvány, kell az európai szintű stratégia, és kell, hogy minden tagállam készítsen akciótervet a romák integrálására. Senki sem kivétel, senki sem tehet úgy, mintha nem élnének romák a saját hazájában – akár elismerik őket, akár nem – és az előbb elmondottak nem lennének igazak az Unió tagországaira, mindegyikre kivétel nélkül. Köszönöm."@ro¹⁸ "Ďakujem veľmi pekne. Vážený pán predsedajúci, dámy a páni, rada by som vám pripomenula, že tento Parlament sústredil pozornosť na nedostatočnú integráciu Rómov v roku 1983. Požiadal aj Komisiu, Radu a vlády členských štátov v rezolúcii z roku 1994, aby uskutočnili všetko v záujme sociálnej, hospodárskej a politickej integrácie Rómov. Ako si spomeniete, v rezolúcii prijatej Parlamentom v apríli 2005 sme požiadali Komisiu, aby prijala akčný plán so zreteľne stanovenými odporúčaniami pre členské štáty a kandidátske krajiny v súvislosti s hospodárskou, sociálnou a politickou integráciou Rómov. Na základe môjho odporúčania bola v novembri 2007 záležitosť sociálnej integrácie Rómov opäť zaradené do znenia uznesenia Parlamentu o slobode pohybu ako rómska stratégia na európskej úrovni. Opäť sme požiadali Komisiu, aby okamžite pripravila európsku stratégiu sociálneho začlenenia Rómov s využitím integračného fondu a štrukturálnych fondov. Okrem toho s určitosťou vieme, že rómske deti sú stále nútené učiť sa v segregovaných triedach a segregovaných inštitúciách v najmenej desiatich členských štátoch Únie a my, Rómovia, sme neodôvodnene zatriedení medzi postihnutých občanov, zaradení na vopred stanovené pracovné miesta a navždy označení. Nanešťastie je všeobecne známe vo všetkých členských štátoch, v akých chudobných obydliach a hrozných podmienkach Rómovia žijú. S ľútosťou uvádzam, že veľmi dobre poznáme priemernú dĺžku života Rómov, ktorá je v každom členskom štáte o 15 rokov nižšia než dĺžka života občanov Únie. Mali by sme zopakovať, že Rómovia sú nadmerne zastúpení medzi nezamestnanými v každom členskom štáte. Okrem toho, nanešťastie neuplynie ani jeden mesiac bez rasovo motivovaného útoku na Rómov v každom členskom štáte. Vieme zo správ, alebo sme možno nepočuli konkrétne o tejto udalosti, že v noci 4. januára 2008 bolo podpálené chudobné obydlie vo štvrti Marconi v Ríme, v ktorom žilo približne 250 Rómov a o tri dni neskôr, tiež v Taliansku, boli do miestnej rómskej osady v Aprílii hodené Molotovove koktaily, ktoré priamo ohrozili životy niekoľkých stoviek ľudí. V obidvoch prípadoch boli útoky rasovo motivované. Neexistuje priestor na pochybnosti, výzva na riešenie je oprávnená, musí byť predložený návrh rezolúcie, musí byť vypracovaná stratégia na európskej úrovni a každý členský štát musí pripraviť akčný plán na integráciu Rómov. Na nikoho sa nevzťahuje výnimka, nikto nemôže predstierať, že v jeho krajine Rómovia nežijú, bez ohľadu na to, či ich vníma alebo nevníma. Inak by uvedené tvrdenia neboli pravdivé o žiadnom z členských štátov Únie bez výnimky. Ďakujem."@sk¹⁹ "Najlepša hvala. Gospod predsednik, gospe in gospodje, naj vas spomnim, da je ta Parlament neustrezno vključevanje Romov obravnaval že leta 1983. Prav tako je v resoluciji iz leta 1994 pozval Komisijo, Svet in vlade držav članic, da si na vse možne načine prizadevajo za socialno, gospodarsko in politično vključevanje Romov. Kot se verjetno spomnite, smo v resoluciji, ki jo je Parlament sprejel aprila 2005, Komisijo pozvali, naj sprejme akcijski načrt z jasnimi priporočili za države članice in države kandidatke v zvezi z gospodarskim, socialnim in političnim vključevanjem Romov. Prav tako je bilo novembra 2007 vprašanje socialnega vključevanja Romov vključeno v besedilo resolucije Parlamenta o prostem pretoku, po mojem priporočilu, kot evropska strategija za Rome. Komisijo smo ponovno pozvali, naj takoj pripravi evropsko strategijo za socialno vključevanje Romov z uporabo sklada za vključevanje in strukturnih skladov. V zvezi s tem smo prepričani, da so v vsaj desetih državah članicah Unije romski otroci še vedno prisiljeni k pouku v ločenih razredih in v ločenih ustanovah ter da se nas Rome neupravičeno označuje kot nezmožne, pripisujejo se nam nekateri poklici in se nas stigmatizira. Žal je v vsaki državi članici dobro znano, v kakšnih predelih in groznih razmerah živijo Romi. Obžalujem, da je dobro znano tudi, da je povprečna življenjska doba Romov v vseh državah članicah za 15 let krajša kot pričakovana življenjska doba državljanov Unije. Poudariti je treba, da Romi v vseh državah članicah predstavljajo velik delež brezposelnih oseb. Poleg tega se žal v državah članicah vsak mesec pojavljajo rasistični napadi na Rome. V novicah smo slišali, sicer za to ne bi vedeli, da je bil ponoči 4. januarja 2008 podtaknjen požar v predelu rimskega okrožja Marconi, kjer živi približno 250 Romov, tri dni pozneje pa se je prav tako v Italiji zgodil napad z molotovkami na lokalno cigansko naselje v Aprilii, ki je neposredno ogrozil življenja več sto ljudi. V obeh primerih je bil vzrok za napad rasizem. Nobenega dvoma ni, da je treba ugotoviti odgovorne za te napade, da je treba pripraviti predlog resolucije in evropsko strategijo ter da mora vsaka država članica pripraviti akcijski načrt za vključevanje Romov. Izjem pri tem ni, nobena država ne more delovati, kot da Romov na njenem ozemlju ni – ne glede na to, ali jih priznavajo ali ne – in da izrečeno ne bi veljalo za nobeno državo članico Unije, brez izjeme. Hvala."@sl²⁰ "Tack så mycket. Herr talman, mina damer och herrar! Jag skulle vilja påminna om att parlamentet uppmärksammade den bristande integreringen av romerna redan 1983. I en resolution från 1994 uppmanade parlamentet dessutom kommissionen, rådet och medlemsstaternas regeringar att göra allt de kunde för att integrera romerna socialt, ekonomiskt och politiskt. Ni minns säkert att vi i den resolution som parlamentet antog i april 2005 uppmanade kommissionen att anta en handlingsplan med tydliga rekommendationer för medlemsstaterna och kandidatländerna om att integrera romerna socialt, ekonomiskt och politiskt. I november 2007 fördes, på min rekommendation, frågan om romernas sociala integration på nytt in i texten till parlamentets resolution om fri rörlighet i form av en strategi för romer på EU-nivå. Vi uppmanade än en gång kommissionen att omedelbart ta fram en strategi på EU-nivå för att integrera romerna i samhället med hjälp av integrationsfonden och strukturfonderna. Samtidigt vet vi med säkerhet att romska barn, i åtminstone tio av unionens medlemsstater, fortfarande tvingas studera i separata klasser och i segregerade institutioner och att vi, romerna, omotiverat klassificeras som funktionshindrade, sägs vara förutbestämda för ett visst yrke och stämplas för all framtid. I alla medlemsstater känner vi tyvärr till den slum och under de fruktansvärda förhållanden som romer bor i. Det smärtar mig att säga att vi också vet att den genomsnittliga medellivslängden i alla medlemsstater är 15 år lägre för romer än för EU-medborgare. Det bör upprepas att romerna är överrepresenterade bland arbetslösa i samtliga medlemsstater. Samtidigt går det inte en månad utan att någon rasistattack mot romer sker i någon medlemsstat. Vi vet från nyheterna – eller vi kanske inte har hört just detta – att natten den 4 januari 2008 sattes ett slumområde i Roms Marconidistrikt, där det bodde uppskattningsvis 250 romer, i brand. Tre dagar senare slängdes molotovcocktails in i den lokala romska bosättningen i Aprilia, även det i Italien, vilket utgjorde ett direkt hot mot hundratals människor. I båda fallen låg rasistiska motiv bakom attackerna. Det finns inget utrymme för tvekan. Ansvar måste utkrävas. Vi behöver ett resolutionsförslag, vi behöver en strategi på EU-nivå och varje medlemsstat måste ta fram en handlingsplan för att integrera romerna. Det finns inga undantag, ingen kan agera som om det inte fanns några romer i deras land – oavsett om de erkänner dem eller inte – och det som har sagts gäller samtliga EU:s medlemsstater, utan undantag. Tack."@sv²²
lpv:unclassifiedMetadata	"Viktória Mohácsi,"^18,15 "cocktails Molotov"¹⁷ "molotov"¹² "szerző"^18,15