Local view for "http://purl.org/linkedpolitics/eu/plenary/2007-12-11-Speech-2-294"

Predicate	Value (sorted: default)
rdf:type	lpv_eu:Speech6
dcterms:Date	"2007-12-11"^^xsd:date6
dcterms:Is Part Of	lp_eu:Al doilea Summit UE/Africa (Lisabona, 8 şi 9 decembrie 2007) (dezbatere)6
dcterms:Language	"fr"^^xsd:language6
lpv:document identification number	"en.20071211.37.2-294"6
lpv:hasSubsequent	lp_eu:2007-12-11-Speech-2-2956
lpv:speaker	lp:Louis Michel6
lpv:spoken text	". − Madame la Présidente, Mesdames et Messieurs, je vais rapidement essayer de répondre aux points plus ponctuels et puis, je vais m'arrêter un instant sur les accords de partenariat économique. Asymétrisme, période de transition. Qu'avons-nous fait encore en plus? Nous avons préparé avec ces pays, suite à leur demande, car c'est eux qui ont mis dans les accords ce que l'on y trouve aujourd'hui, des matrices génériques. C'est quoi ce terme un peu bureaucratique? Des matrices génériques c'est en fait une sorte de plan dans lequel se trouvent tous les projets, tous les secteurs, la nature-même de ce qu'ils souhaitent comme mesures d'accompagnement pour accompagner l'ouverture progressive des marchés s'ils le souhaitent: transfert de technologies, augmentation de capacités, d'expertise, travaux d'infrastructure, d'interconnection ou de désenclavement, tout cela. J'ai aussi préparé, par communauté économique régionale, un mémorandum financier, qui est une sorte d'engagement, sur papier et chiffré, des moyens que l'Union européenne met à leur disposition. Il n'y a qu'une chose que je ne sais pas faire c'est leur promettre l'argent que les États membres ont promis à Gleneagles. Ils ont promis un milliard d'euros, dont au moins la moitié pour l'Afrique. J'espère qu'ils le feront. C'est à partir de 2010 et c'est . Donc ça c'est de l'argent en plus. On a plus que doublé les fonds régionaux dont j'ai parlé précédemment. C'est tout cela qui est sur la table. Je dois vous avouer que la grande inquiétude que j'ai concerne l'aspect "intégration économique" parce que, pour moi, le volet "développement", c'est d'abord l'aspect "intégration économique" qui va leur permettre de créer de la richesse, richesse qu'ils pourront utiliser évidemment pour des services sociaux, pour redistribuer en fait la prospérité à leurs concitoyens. C'est vrai que nous n'avons pas beaucoup avancé sur cet aspect-là pour la raison que j'ai dite tantôt. Nous allons donc discuter, probablement toute l'année prochaine, de cette question d'APE régionaux pour maintenir, pour consolider ou pour créer cette dimension d'intégration économique. Ce que j'avoue, c'est qu'après avoir tout cédé, tout donné... Pour tout ce qu'ils nous ont demandé, la réponse a été positive. Sur le plan financier, en tout cas dans les limites de ce que j'avais comme enveloppe, et aussi sur les plans technico-juridique, institutionnel, ou même politique. Ce qui est vrai c'est que quand on va devoir maintenant négocier en 2008 pour essayer d'avoir cette intégration régionale, il va falloir être très convaincant et on devra avoir nécessairement des arguments. Ne vous inquiétez pas, on les entendra, on les écoutera... J'essaierai vraiment de faire tout pour répondre à leurs inquiétudes, à leurs incertitudes, à leurs questions pour qu'on puisse vraiment, de manière concrète, les rassurer. Mais je dois vous dire qu'en dehors de ce complément d'un milliard, dont la moitié devra aller à l'Afrique, je n'ai pas beaucoup d'arguments de plus. On verra bien ce que ça donnera. Je suis tout de même un peu blessé quand j'entends dire qu'on a exercé un chantage sur nos partenaires. Il n'y a jamais eu de chantage sur nos partenaires pour une raison très simple, c'est qu'on n'avait pas le pouvoir de faire du chantage. D'abord, je ne l'aurais pas fait! On ne peut pas obliger nos partenaires à signer ces accords! Excusez-moi, ça, c'est un peu trop simple. Moi, je vois le résultat. Je veux bien, même, vous faire parvenir l'état de la question au niveau des pays qui ont signé, etc., de manière à vous montrer qu'il y a beaucoup plus de pays qu'on ne croit qui ont déjà signé et qui ont compris le mécanisme. Dernier élément pour être tout à fait complet concernant les PMA qui, aujourd'hui, bénéficient du et qui ont de ce fait un accès complet et illimité à nos marchés. Pour ceux-là, on me demandait ce qu'ils allaient perdre. En fait, ils ne perdent rien du tout sinon une opportunité de bénéficier de règles d'origine particulièrement généreuses. C'est quoi les règles d'origine particulièrement généreuses? C'est qu'aujourd'hui, pour que l'on considère qu'un produit est originaire d'un État partenaire, il faut qu'il y ait au moins deux transformations de la matière. Dorénavant, ce ne sera qu'une seule transformation. Par exemple, pour des poissons qui seront pêchés en dehors de leurs eaux mais qui seront importés chez nous, cela sera déjà suffisant. Ce sera déjà une transformation et donc ils pourront entrer et sur nos marchés. Donc, voilà la grande différence. Il y a un formidable potentiel d'opportunité dont ils se privent effectivement. Je voulais vous dire tout ça et je suis prêt évidemment, quand vous le voulez, à refaire l'exercice. Posez-moi des questions, adressez-moi des questions par écrit. J'essaierai, je vous le jure, de vous répondre totalement et sincèrement. Si vous avez une question à laquelle il apparaît que, peut-être, ma réponse n'est pas bonne ou est fausse, je le reconnaîtrai bien volontiers et je corrigerai, je peux vous l'affirmer. Jusqu'ici, j'ai entendu toutes les questions, j'ai vérifié toutes les questions, je me suis beaucoup impliqué là-dedans. Je n'ai pas encore entendu une question à laquelle on n'avait pas apporté une réponse précise, concrète et honnête. Deux intervenants ont regretté une implication insuffisante du Parlement. Je dois dire qu'on peut peut-être encore faire mieux, mais, très honnêtement, par rapport aux autres grandes réunions internationales du passé, j'ai le sentiment qu'aujourd'hui en tout cas, le Parlement est pleinement intégré à cette démarche. Du reste, en tout cas pour ce qui me concerne, je dois vous dire que j'ai toujours un grand plaisir à débattre avec les parlementaires et même à les contredire, parce que cela me permet d'affiner mes propres positions et il m'arrive assez régulièrement de changer d'avis à cause de vous, pas pour vous faire plaisir, simplement parce que je suis convaincu. Deuxième point, le Darfour et le Soudan. Je voudrais quand même dire, d'abord, comme le Président, que la priorité de ce sommet n'était pas de régler cette question. Cependant, nous avons organisé une réunion en troïka avec la Présidence portugaise, le Président Barroso, le Haut-représentant pour la PESC et moi-même. Nous avons rencontré le président soudanais et je peux vous dire que le message qui a été passé à cette occasion est un message qui, dans la tonalité et dans le contenu, reflète plus que largement le discours très dur que j'ai entendu ici. On a dit clairement à M. Bachir qu'il fallait qu'il réponde positivement et dans les délais les plus brefs aux Nations unies pour permettre le déploiement rapide de cette force hybride dont on a évidemment besoin pour améliorer un tant soit peu la situation des gens au Darfour. Monsieur Cornillet, je dois vous dire que je souscris entièrement à votre intervention concernant le droit humanitaire international. Vous savez que, hier par exemple, j'ai rencontré tous les opérateurs partenaires d'ECHO. Ils étaient très nombreux et j'ai abordé cette question du droit humanitaire international. J'ai repris la proposition dont vous m'aviez déjà parlé et nous avons convenu d'organiser, en avril ou en mai, une grande conférence sur cette question. Je leur ai aussi annoncé que j'inviterais, même si je n'ai aucun pouvoir d'invitation, mais que j'inviterais le Parlement européen et les parlements nationaux à participer à cette conférence, si c'est possible, si le Parlement européen s'y intéresse, parce que, effectivement, je constate tous les jours une banalisation du respect du droit international humanitaire assez grave, gravissime même. Au point que, lorsque j'étais sur le terrain, à un certain endroit, j'ai parlé avec le responsable de l'accès des convois humanitaires. Je lui ai dit: "mais enfin, vous ne respectez pas du tout le droit humanitaire international" et il m'a répondu: "mais enfin, vous devez comprendre qu'on est en guerre". C'est évidemment dramatique d'entendre cela, parce que cette position contredit l'essence même, la genèse du droit international humanitaire. Donc, nous allons avancer sur ce plan, croyez-moi. Pour ce qui concerne le nucléaire, Madame Isler-Béguin, je dois vous dire qu'effectivement c'est une bonne question qui m'interpelle aussi. Sachez simplement que cela a été demandé par nos partenaires africains, je pense, plus pour une question de principe, sans doute, que pour une question de fond. Autrement, je partage évidemment vos réticences. D'abord, on leur avait demandé de parler de l'aspect non-prolifération des armes de destruction massive et ils ont dit: "d'accord, on parle de cela mais alors il n'y a pas de raison pour ne pas parler de l'utilisation du nucléaire civil". Bon, tout cela est dans l'air du temps. Je le regrette comme vous, mais c'est eux qui l'ont demandé et on ne peut quand même pas refuser aux partenaires d'en parler. Le langage est d'ailleurs très faible, en aucun cas on ne parle de développement d'un secteur du nucléaire en Afrique. On accepte de parler du nucléaire, on accepte que le nucléaire soit un sujet de discussion entre nous puisqu'on a bien dit au départ que rien n'était tabou. Donc, il faut quand-même être cohérent me semble-t-il. Il y a deux éléments encore que je voudrais aborder, puis je terminerai par les APE. Je crois que c'est Mme Zimmer qui a dit qu'on s'était surtout attaché à ce que les grands investisseurs européens puissent se servir. Au niveau des APE, cela me permettra d'y revenir, je ne suis évidemment pas d'accord avec ça. Vous pouvez me garder ici pendant quinze jours encore, jour et nuit, je n'accepterai pas cette critique là. Pour une raison très simple. Depuis maintenant plusieurs mois, je participe à ces négociations, je ne négocie pas – je le précise quand-même – je participe à ces négociations. À aucun moment il ne m'a semblé que l'objectif était de favoriser l'économie ou les entreprises européennes. Ceux qui véhiculent ce genre de choses, je pense, se trompent, soit qu'ils sont mal informés, soit qu'ils sont de mauvaise foi. Je pense qu'ils sont mal informés puisqu'on n'est jamais de mauvaise foi. Mais, je pense que, dans le cadre de ce qui nous occupe, ces propos sont très injustes. J'en viens aux accords de partenariat économique. Je voudrais dire au sujet des accords intérimaires: que visent-ils? Est-ce qu'ils sont faits pour soutenir les entreprises européennes? Pas du tout, ils visent en réalité à mettre à l'abri les pays à moyens revenus qui, autrement, tomberaient, et vous le savez d'ailleurs très bien, sous le régime du système des préférences généralisées, qui est évidemment beaucoup moins avantageux que le système qu'ils ont aujourd'hui, qui est le système équivalent pour les PMA, c'est-à-dire le Donc, si à la fin de cette année, et malgré toute ma bonne volonté, les pays concernés n'ont pas un accord autre qui les met sur le même pied que ce qu'ils avaient jusqu'à aujourd'hui, ils vont effectivement perdre de nombreux marchés, à l'exemple de ce que j'ai dit pour la Côte d'Ivoire. Cet autre accord intérimaire. Ces accords intérimaires, nous les avons passés avec qui? Dans la plupart des cas, avec les pays à moyens revenus qui, autrement, tomberaient dans un système nettement plus défavorable que celui qu'ils avaient jusqu'ici. Est-ce que cela est fait pour protéger nos entreprises, pour ouvrir à nos entreprises des canaux de pénétration et d'envahissement? Non, ce n'est pas vrai! Et qu'est-ce que nous avons proposé? J'en viens à présent au fond de ces accords, parce que la vérité a aussi ses droits. Je suis prêt à écouter tout et je suis prêt à comprendre tout et je suis même prêt à partager un certain nombre de remarques et de critiques que vous faites. Mais qu'est-ce qu'on propose? On propose des périodes de transition qui peuvent aller jusqu'à 15 et 25 ans. M. Wade dit qu'on va inonder son marché avec des produits agricoles européens subventionnés. Justement! Les produits agricoles peuvent le protéger dans les 20 % qui restent non libéralisés. Je ne comprends pas bien ce qu'il veut dire. Du reste, M. Wade, directement, n'est pas concerné. C'est vrai qu'il a le droit de s'exprimer au nom de toute l'Afrique mais il n'est pas concerné parce qu'il est un PMA et que lui, il a le système . M. Mbeki, pour qui j'ai beaucoup d'admiration, je m'entends très bien avec lui, se fait le dénonciateur des APE, mais évidemment, c'est facile. Il a un traité d'association particulier avec nous. Alors on peut se demander dans quelle mesure il ne craint pas de mettre les autres pays de la région en concurrence avec lui. Je ne suis pas de mauvaise foi, je dis simplement qu'on peut se le demander. Je ne crois pas que c'est cela, mais enfin on pourrait se le demander. Quant à M. Konaré, qui est président de la commission, c'est un avocat brillant, c'est sa vocation, aussi, de récupérer ce qu'il entend des inquiétudes des uns et des autres. Tout cela est légitime. Mais quand vous venez me dire, Monsieur Hutchinson, que "tous les leaders africains ont déclaré que...", ce n'est pas vrai. Pas tous les leaders africains. Il y en a, c'est vrai, un certain nombre qui nous ont posé des questions. Par exemple: "Que va-t-il se passer, Monsieur Michel, lorsqu'on aura supprimé les barrières tarifaires, on va perdre évidemment de l'argent, notre budget des voies et moyens. Comment allons-nous faire pour payer les enseignants, les policiers, les fonctionnaires, etc.?". À cela, nous avons répondu: "Vous pouvez créer des fonds régionaux, nous passerons avec vous ce qu'on appelle des c'est-à-dire des mises à disposition de moyens financiers qui correspondront, au minimum, à l'impact fiscal net de la suppression des tarifs, de manière à compenser intégralement ces pertes et de manière, donc, à ce que vous ayez les moyens de financer les services de l'État, etc."."@fr8
lpv:translated text	". − Paní předsedající, dámy a pánové, rád bych rychle reagoval na hlavní vznesené body, a pak mám v úmyslu stručně pojednat o dohodách o hospodářském partnerství (EPA). Jedná se o asymetrický systém, přechodné období. Co dalšího jme udělali? S těmito zeměmi jsme na jejich žádost sestavili generické matice, protože to byly ony, kdo dodal obsah pro tyto dohody. Co znamená tento byrokratický termín? Generické matrice jsou jistý druh plánu, který obsahuje všechny projekty, všechny sektory, jejichž základní podstatu chtějí skutečně vidět jako doprovodná opatření, která půjdou ruku v ruce s postupným otevíráním trhů, pokud si to budou přát: transfery technologií, zvyšování kapacit, zvyšování odbornosti, práce na infrastrukturách, propojení nebo zlepšený přístup, všechny tyto aspekty. Vypracoval jsem také finanční memorandum regionálního hospodářského společenství. Je to jistý druh záruky, na papíře a s čísly, zdrojů, které jim dá Evropská unie k dispozici. Existuje jenom jedna věc, kterou nemohu udělat, a to je slíbit jim peníze, které slíbily členské státy v Gleneagles. Slíbily jednu miliardu eur, a nejméně polovina z toho byla pro Afriku. Doufám, že tomuto slibu dostojí. Tyto peníze budou poskytovány od roku 2010 a jsou plánovány jako podpora obchodu. Jedná se tedy o peníze navíc. Zdvojnásobili jsme regionální fondy, o kterých jsem dříve hovořil. To vše je na pořadu jednání. Musím se přiznat, že mým velkým zájmem je „hospodářská integrace“, protože cítím, že ve vztahu k aspektu „vývoje“, je to nejprve „hospodářská integrace“, která jim umožní vytvořit bohatství, bohatství, které zjevně použijí na sociální služby a na přerozdělení prosperity mezi své lidi. Je pravda, že jsme v tomto ohledu učinili velice malý pokrok, z důvodu, který jsem již zmínil. Budeme proto diskutovat, možná celý následující rok, o této záležitosti regionálních dohod o hospodářském partnerství, abychom vytvořili, udrželi a zkonsolidovali tento rozměr hospodářské integrace. Proto to připouštím, ale to nastane, pouze až dáme všechno... Kladná odezva byla po ruce na vše, oč nás požádali. To platilo na finančním poli nebo v každém případě v rámci rozpočtových omezení, a také ve vztahu k technicko-právním otázkám, institučním nebo dokonce politickým otázkám. Pravdou je také, že se v roce 2008 musíme vypořádat s pokusem o zajištění této regionální integrace, musíme být nesmírně přesvědčiví a samozřejmě musíme mít argumenty. Nemějte obavy, budou vyslechnuti a my jim stále nasloucháme… Určitě se pokusím udělat, co bude v mých silách, abych odpověděl na jejich obavy, nejistoty a otázky, abychom je mohli skutečně konkrétně uklidnit. Měl bych vám ale říci, že kromě této dodatečné částky jedné miliardy eur, z nichž polovina musí být přidělena Africe, nemám mnoho dalších argumentů. Uvidíme, co z toho vyplyne. Nicméně mě trochu zranilo, když jsem slyšel, že naše partnery vydíráme. Nikdy k žádnému vydírání našich partnerů nedošlo z jednoho velmi jednoduchého důvodu, že jsme neměli k jejich vydírání žádnou moc. V první řadě bych nic takového neudělal. Nemůžeme prostě naše partnery nutit, aby podepisovali dohody. Promiňte, ale to je přílišné zjednodušování věcí. Jsem schopen dohlédnout výsledek. Dokonce si přeji vás informovat o stávajícím postavení zemí, které podepsaly, abych vám ukázal, že existuje mnohem více zemí, než si myslíte, které podepsaly a pochopily ten mechanismus. A poslední bod na závěr se týká dohod o hospodářském partnerství, které nyní těží ze systému „Vše kromě zbraní“, a tak mají naprostý a neomezený přístup k našim trhům. V tomto případě se mě zeptali, co mohou očekávat, že ztratí. Neztrácejí ve skutečnosti nic, vůbec nic, ale získávají příležitost mít užitek z obzvláště velkorysých pravidel původu. Jaká jsou tato obzvláště velkorysá pravidla původu? V současné době musí produkt, aby se považoval za produkt s původem v partnerské zemi, projít nejméně dvěma transformacemi. Od této doby to bude jediná transformace. Například u ryb ulovených v jejich vodách, které sem ale byly dovezeny, to bude dostačující. Bude se to počítat jako jedna transformace, takže mohou vstupovat na náš trh bez kvót a beze cla. To je pak velký rozdíl. Existuje značný potenciál příležitostí, kterých jsou nyní zbavováni. Chtěl jsem vám to vše říci a jsem opravdu ochoten tuto zkušenost opakovat, kdykoliv si budete přát. Položte mi otázky nebo mi je pošlete písemně. Slibuji, že se pokusím vám odpovědět upřímně a v úplnosti. Pokud se bude zdát, že má odpověď na jednu z vašich otázek není dost dobrá nebo je špatná, rád to připustím a napravím, tím si můžete být jisti. Do dnešního dne jsem všechny otázky vyslechl, všechny otázky jsem prozkoumal a značně jsem se angažoval. Ještě jsem neslyšel otázku, která by nedostala přesnou, konkrétní a upřímnou odpověď. Dva poslanci hovořili o svojí lítosti nad nedostatečným zapojením Evropského parlamentu. Musím říci, že možná můžeme věci dělat lépe, ale abych byl upřímný, vzhledem k jiným významným mezinárodním setkáním v minulosti mám pocit, že dnes, v každém případě, je Parlament do tohoto procesu plně zapojen. A navíc, pokud se mě týká, mám vždy velké potěšení z rozprav s poslanci, dokonce i když si odporujeme, protože to pomáhá vybrousit mé vlastní pozice. Své názory kvůli vám pravidelně měním, ne abych vás učinil trvale šťastnými, ale jednoduše proto, že mě přesvědčíte. Druhým bodem je Dárfúr a Súdán. Nejprve ze všeho bych rád řekl, stejně jako pan předseda, že prioritou tohoto summitu nebylo najít řešení této otázky. Přesto jsme ale uspořádali setkání trojky s portugalským předsednictvím, předsedou Barrosem, vysokým představitelem pro společnou zahraniční a bezpečnostní politiku a mnou. Setkali jsme se se súdánským prezidentem a mohu vám říci, že tón a obsah poslání předaného během schůzky více než hojně odrážely neústupná slova, která jsem zde slyšel. Řekli jsme panu Bachirovi docela jasně, že musí co nejdříve reagovat pozitivním způsobem na OSN, aby umožnil rychlé nasazení smíšených sil, které je zjevně potřeba pro zlepšení situace lidí v Dárfúru, byť i sebemenší. Pane Cornillete, musím vám říci, že plně souhlasím s vaším projevem o mezinárodním humanitárním právu. Jak víte, včera jsem se například setkal se všemi partnerskými organizacemi Úřadu pro humanitární pomoc (ECHO). Bylo jich tam hodně a diskutoval jsem s nimi o problému mezinárodního humanitárního práva. Přijal jsem návrh, který jste mi připomenul, a my jsme se připravili na organizování důležité konference na toto téma v dubnu nebo květnu. Řekl jsem jim také, i když nemám žádnou pravomoc udělovat pozvání, že pozvu Evropský parlament a národní parlamenty, aby se této konference zúčastnily, je-li to možné a pokud se Parlament o takovou nabídku zajímá, protože skutečně každý den pozoruji narůstající banálnost, s jakou se k mezinárodnímu humanitárnímu právu přistupuje, a to je nesmírně závažné. Ve skutečnosti do takové míry, že když jsem se schůzky účastnil, hovořil jsem tam s člověkem odpovědným za získávání přístupu pro humanitární konvoje. Řekl jsem mu: „Vy ale vůbec nerespektujete mezinárodní humanitární právo,“ a on odpověděl: „Vy ale musíte pochopit, že tam probíhá válka.“ Je očividně poměrně dramatické něco takového slyšet, protože tento postoj je v rozporu se samotnou podstatou, samotnými počátky mezinárodního humanitárního práva. Proto se v této věci posuneme dál, věřte mi. Pokud se týká jaderné otázky, paní Isler Béguinová, musím říci, že to je dobrá otázka, která nepoutá moji pozornost. Jednoduše byste si měla uvědomit, že to bylo požadováno našimi africkými partnery, myslím, že pravděpodobněji kvůli otázce principů, než jako skutečný problém. Jinak skutečně souhlasím s vašimi špatnými předtuchami. Nejprve byli vyzváni, aby hovořili o nešíření zbraní hromadného ničení a oni řekli: „Dobře, o tom můžeme mluvit, ale v tom případě není důvod nehovořit o civilních jaderných zařízeních.“ Toto vše je tedy součástí současného klimatu. Lituji toho, stejně jako vy, ale oni o to požádali a my můžeme stěží odmítnout o tom s našimi partnery hovořit. Bylo to také velice tlumené a nikdo nehovoří o rozvoji jaderného sektoru v Africe. Souhlasili jsme s tím, že budeme diskutovat o jaderných otázkách a přijali jsme, že se jedná o téma, o kterém máme mezi sebou rozprávět, protože od samého začátku bylo jasně řečeno, že žádné téma není tabu. Proto cítím, že opravdu musíme být důslední. Jsou ještě další dvě otázky, ke kterým se chci vyjádřit, a pak skončím dohodami o hospodářském partnerství. Myslím, že to byl pan Zimmer, kdo řekl, že existuje konkrétní zájem o cokoliv, co může být využito hlavními evropskými investory. Ještě se k tomu vrátím, až budu mluvit o dohodách o hospodářském partnerství, ale s tímto argumentem zjevně nesouhlasím. Můžete mě tady držet další dva týdny, ve dne v noci, a stejně tuto kritiku nepřijmu. Nepřijmu ji z jednoho velice jednoduchého důvodu. Účastním se těchto jednání již několik měsíců, i když bych měl říct, že nevyjednávám, ale skutečně se těchto jednání účastním. Nikdy se mi nezdálo, že konečným cílem bylo pomáhat ať už evropské ekonomice, nebo evropským firmám. Ti, kteří něco takového tvrdí, mám pocit, se buďto mýlí, nebo jsou špatně informováni, nebo tak činí ve zlém úmyslu. Myslím, že jsou špatně informováni, protože člověk nikdy nejedná ve zlém úmyslu. Mám však pocit, že v souvislosti s tímto tématem jsou takové poznámky nesmírně neopodstatněné. A nyní se dostávám k dohodám o hospodářském partnerství. K tématu prozatímních dohod bych se rád zeptal: jaké jsou jejich cíle? Byly navrženy, aby podporovaly evropské firmy? Vůbec ne: cílem ve skutečnosti je poskytnout ochranu zemím s průměrnými příjmy, které by jinak, jak dobře víte, spadly do systému všeobecných preferencí. To je zjevně mnohem méně výhodné než systém, který provozují v současnosti, to znamená systém odpovídající nejméně rozvinutým zemím (LDC), jinými slovy všechno kromě zbraní. Proto, pokud na konci tohoto roku, přes veškerou moji dobrou vůli, dotčené země nebudou mít žádné jiné dohody, které je postaví na stejný základ, jaký měly doposud, zcela jistě ztratí trhy, a již jsem zmínil příklad Pobřeží Slonoviny. Tato jiná dohoda je prozatímní dohoda. S kým jsme tyto prozatímní dohody uzavřeli? Ve většině případů jsme je sjednali se zeměmi s průměrnými příjmy, které by jinak skončily s mnohem méně výhodným systémem, než jaký měly doposud. Udělali jsme to proto, abychom chránili naše podniky, otevřeli cesty pro naše společnosti, aby se mohly do Afriky nastěhovat nebo do ní podniknout invazi? Ne, to není pravda. Co jsme tedy navrhli? Nyní se dostávám k jádru dohod, protože by pravda měla dojít sluchu. Jsem ochoten naslouchat všem, jsem ochoten každého pochopit, a dokonce jsem ochoten souhlasit s jistými poznámkami a kritickými připomínkami z tohoto Parlamentu. Co jsme tedy navrhli? Navrhli jsme přechodná období v délce mezi 15 a 25 lety. Pan Wade tvrdí, že jeho trh bude zaplaven dotovanými evropskými zemědělskými produkty. To je přesně moje téma. Zemědělské produkty mu mohou nabídnout ochranu před těmi 20 %, které nejsou liberalizovány. Nerozumím přesně, co tím myslí. A navíc, pana Wadeho se to přímo nedotkne. Je pravda, že je oprávněn mluvit jménem všech z Afriky, ale není tím dotčen, protože je LDC a má systém „Vše kromě zbraní“. Pan Mbeki, kterého velmi obdivuji a skutečně velmi dobře s ním vycházím, dohody o hospodářském partnerství rád kritizuje, ale to se dělá docela snadno. Znamená to, že se můžeme sami sebe zeptat, do jaké míry nemá zájem přivádět všechny ostatní země do tohoto regionu jako své konkurenty. Nehovořím se zlým úmyslem. Nemyslím si, že by tomu tak bylo, ale mohli bychom se ho zeptat. Pokud jde o pana Konarého, předsedu Komise Africké unie, je brilantní právník, a je jeho profesí shromažďovat obavy, které slyší od lidí kolem sebe. To vše je legitimní. Když mi ale, pane Hutchinsone, řeknete, že „všichni vedoucí představitelé Afriky řekli…“, není to pravda. Není to pravda o všech vedoucích představitelích Afriky. Je pravda, že nám řada z nich skutečně položila určité otázky. Například: „Co se stane, pane Micheli, když budou odstraněny celní překážky? Očividně přijdeme o peníze a rozpočet na naše cesty a prostředky. Jak budeme platit naše učitele, policii, státní úředníky atd.?“ A my jsme řekli: „Můžete zakládat regionální fondy a my sepíšeme to, čemu říkáme dohoda o příspěvku, což znamená poskytnutí finančních zdrojů, které přinejmenším budou odpovídat čistému fiskálnímu dopadu odstranění celních bariér, aby se tak vykompenzovaly ztráty, a to vám dá prostředky k financování státních služeb atd.“"@cs1 "Fru formand, mine damer og herrer! Jeg vil hurtigt besvare de væsentligste punkter, der er fremkommet, og derefter vil jeg kort komme ind på de økonomiske partnerskabsaftaler. Det er et asymmetrisk system, en overgangsperiode. Hvad gjorde vi ellers? Vi udformede generelle matricer med disse lande efter deres ønske, for det var dem, der fremlagde indholdet til aftalerne. Hvad betyder denne bureaukratiske term? Generelle matricer er en form for plan, der omfatter alle projekter, alle sektorer, faktisk selve kernen i det, de ønsker som ledsagende foranstaltninger parallelt med gradvis åbning af markederne, hvis de ønsker det: teknologioverførsel, forbedring af kompetencer, øget ekspertisearbejde, arbejde på infrastrukturer, indbyrdes forbindelse eller forbedret adgang, alle disse aspekter. Jeg udformede også et memorandum om finansiering ved det regionale økonomiske fællesskab. Det er en form for forpligtelse på papir og med tal af de ressourcer, som EU skal stille til rådighed for dem. Der er kun én ting, jeg ikke kan gøre, og det er at love dem de penge, som medlemsstaterne lovede dem i Gleneagles. De lovede dem en milliard euro, og mindst halvdelen var til Afrika. Jeg håber, de vil opfylde løfterne. Pengene vil blive ydet fra 2010 og skal efter hensigten være hjælp til handel. Det er derfor ekstra penge. Vi har fordoblet de regionale midler, jeg nævnte før. Det hele er lagt frem. Jeg må tilstå, at min største bekymring er "økonomisk integration", fordi jeg mener, at, når vi taler om udvikling, det i første omgang er "økonomisk integration", som vil sætte dem i stand til at skabe velstand, velstand, som de kan bruge til sociale tjenester og til at omfordele velstanden blandt deres befolkninger. Det er sandt, at vi har opnået relativt beskedne fremskridt på dette område af den grund, jeg tidligere nævnte. Vi skal derfor sandsynligvis næste år drøfte dette spørgsmål om regionale økonomiske partnerskabsaftaler med henblik på at oprette, fastholde og konsolidere denne dimension af økonomisk integration. Jeg indrømmer derfor dette, men først efter at have givet alt ... Vi gav et positivt svar på alt, hvad de bad os om. Det var tilfældet på den finansielle front eller i hvert fald inden for de budgetmæssige begrænsninger, og det var også tilfældet med hensyn til tekniskjuridiske spørgsmål, institutionelle spørgsmål og endda politiske spørgsmål. Det er også sandt, at vi, når vi skal forhandle i 2008 i et forsøg på at sikre denne regionale integration, skal være ekstremt overbevisende, og vi skal selvfølgelig have argumenter. Bare rolig! De vil blive hørt, og vi vil lytte til dem ... Jeg vil i hvert fald gøre mit bedste for at hjælpe dem med deres bekymringer, deres tvivl, og deres spørgsmål, så vi specifikt kan berolige dem. Jeg vil dog sige, at jeg ikke har ret mange argumenter ud over den yderligere sum på en milliard euro, hvoraf halvdelen tilfalder Afrika. Vi vil se, hvad der kommer ud af det. Det sårer mig dog at høre, at vi har afpresset vores partnere. Vi har aldrig afpresset vores partnere af den simple grund, at vi ikke har beføjelser til at afpresse dem. Jeg ville først og fremmest ikke have gjort det. Vi kan ikke bare tvinge vores partnere til at underskrive aftaler. Undskyld mig, men det er at forenkle tingene for meget. Jeg kan se resultatet. Jeg vil endda oplyse den aktuelle status for de lande, der har underskrevet aftalerne, for at vise, at der er mange flere lande, end De tror, der har underskrevet aftalerne og forstået ordningen. Det sidste punkt, der skal afrundes, vedrører de mindst udviklede lande, som nu nyder godt af "Everything But Arms", og som derfor har fuldstændig og ubegrænset adgang til vores markeder. I dette tilfælde blev jeg spurgt, hvad de havde at miste. De mister faktisk slet ingenting, men får mulighed for at nyde godt af de særdeles generøse regler om oprindelse. Hvad er disse generøse regler om oprindelse? I øjeblikket skal et produkt for at blive betragtet som et produkt med oprindelse i en partnerstat have gennemgået mindst to transformationer. Herefter vil det være én transformation. For fisk, der fanges i deres farvand, men som importeres her, er det f.eks. tilstrækkeligt. Det tæller som én transformation, og så kan de komme ind på vores marked uden kvoter og uden afgift. Det er den store forskel. Der er mange muligheder, som de i øjeblikket ikke har. Jeg ønskede at sige dette til Dem alle, og jeg vil naturligvis gerne dele erfaringen med Dem, når De måtte ønske det. Stil mig spørgsmål, eller send dem til mig skriftligt. Jeg lover, jeg vil forsøge at svare Dem oprigtigt og udførligt. Hvis mit svar på et af Deres spørgsmål ikke er godt nok eller er forkert, indrømmer jeg det gerne og korrigerer det. Det kan De stole på. Til dato har jeg hørt alle spørgsmålene, jeg har kontrolleret alle spørgsmålene, og jeg har engageret mig ihærdigt. Jeg har endnu ikke hørt et spørgsmål, som ikke har fået et præcist, specifikt og ærligt svar To medlemmer talte om, at de beklagede den utilstrækkelige inddragelse af Parlamentet. Jeg må sige, at vi måske kan gøre tingene bedre, men for at være ærlig har jeg i dag under alle omstændigheder en fornemmelse af, at Parlamentet i forhold til tidligere vigtige internationale møder er fuldt involveret i denne proces. Desuden glæder det mig altid at debattere med medlemmerne og endda modsige dem, fordi det hjælper mig med at afpudse mine egne holdninger. Jeg skifter tit mening på grund af Dem, ikke for at gøre Dem glade, men fordi De overtaler mig. Det andet punkt er Darfur og Sudan. Først vil jeg ligesom formanden sige, at det primære formål med dette topmøde ikke var at finde en løsning på dette problem. Vi arrangerede dog et trojkamøde med det portugisiske formandskab, formand Barroso, den højtstående repræsentant for den fælles udenrigs- og sikkerhedspolitik og undertegnede. Vi mødtes med den sudanske præsident, og jeg kan sige, at tonen og indholdet af det budskab, der blev fremlagt på mødet, mere end afspejlede de hårde ord, jeg har hørt her. Vi fortalte hr. Bachir helt åbenlyst, han var nødt til at reagere positivt så hurtigt som muligt for at give FN mulighed for hurtigt at indsætte den hybridstyrke, der tydeligvis er nødvendig for at forbedre situationen for befolkningen i Darfur blot en smule. Hr. Cornillet! Jeg må sige Dem, at jeg er helt enig i Deres tale om international humanitær lovgivning. Som De ved, havde jeg f.eks. i går et møde med alle partneroperatører for Generaldirektoratet for Humanitær Bistand. Der var mange, og jeg drøftede spørgsmålet om den internationale humanitære lovgivning. Jeg fremlagde de forslag, De gav mig, og vi har iværksat foranstaltninger med henblik på at afholde en større konference i april eller maj om dette emne. Jeg fortalte dem, selv om jeg ikke har beføjelser til det, at jeg ville opfordre Parlamentet og de nationale parlamenter til at deltage i konferencen, hvis det er muligt, og hvis Parlamentet er interesseret i et sådant forslag, fordi jeg hver dag kan se, at respekten for international humanitær lovgivning behandles mere og mere banalt, og det er ekstremt alvorligt. I den henseende, faktisk mens jeg var der, talte jeg med den person, der er ansvarlig for at skaffe de humanitære konvojer adgang. Jeg sagde til ham, at han slet ikke respekterede den internationale humanitære lovgivning. Han svarede: "Men De må forstå, at der hersker krig". Det er naturligvis ganske dramatisk at høre, fordi denne holdning modsiger selve essensen, selve oprindelsen af den internationale humanitære lovgivning. Vi vil gå videre med dette problem, tro mig. Med hensyn til spørgsmålet om nuklearteknologi, fru Isler Béguin, må jeg sige, at det er et godt spørgsmål, der fangede min opmærksomhed. De skal blot vide, at det var på anmodning fra vores afrikanske partnere mere som et principspørgsmål end et aktuelt spørgsmål efter min mening. Ellers er jeg enig i Deres bekymringer. De blev først og fremmest bedt om at tale om ikkespredning af masseødelæggelsesvåben, og de svarede, at det kunne vi godt tale om, men at der i det tilfælde ikke er grund til at tale om civile nuklearanvendelser. Det hele er en del af det nuværende klima. Ligesom Dem beklager jeg det, men de anmodede om det, og vi kan næppe nægte at tale med vores partnere om det. Det var også meget afdæmpet, og der er ingen, der taler om at udvikle en nuklearsektor i Afrika. Vi enedes om at drøfte de nukleare spørgsmål, og vi accepterede at drøfte dette spørgsmål, fordi det fra starten blev fremhævet, at ingen emner ville være tabu. Jeg mener derfor, at vi skal være konsekvente. Der er to andre forhold, jeg vil kommentere, og derefter vil jeg afslutte med de økonomiske partnerskabsaftaler. Jeg mener, det var fru Zimmer, der sagde, at der var særlig interesse for alt, hvad der kan bruges af de større europæiske investorer. Jeg kommer tilbage til dette i forbindelse med de økonomiske partnerskabsaftaler, men jeg er naturligvis ikke enig i det argument. De kan opholde mig her i to uger mere, dag og nat, og jeg vil stadig ikke acceptere denne kritik. Jeg vil ikke acceptere den af en meget simpel grund. Jeg har deltaget i disse forhandlinger i månedsvis nu, selv om jeg bør sige, at jeg ikke forhandler, men sidder med ved forhandlingerne. På intet tidspunkt har jeg fået det indtryk, at det ultimative formål var at bistå den europæiske økonomi eller det europæiske erhvervsliv. Alle, der påstår dette, tager efter min mening fejl, er misinformerede eller handler mod bedre vidende. Jeg mener, de er misinformerede, fordi man aldrig handler mod bedre vidende. Jeg mener dog, at bemærkningerne er særdeles uberettigede i denne forbindelse. Nu kommer jeg til de økonomiske partnerskabsaftaler. Med hensyn til interimsaftalerne vil jeg spørge: Hvad er formålet med dem? Har man opfundet dem for at støtte de europæiske virksomheder? Overhovedet ikke: Formålet er faktisk at yde beskyttelse til lande med gennemsnitsindkomster, der ellers, som De ved, ville være overladt til et system af generaliserede præferencer. Det er naturligvis langt mindre fordelagtigt end det system, de arbejder under i dag, som svarer til systemet for de mindst udviklede lande, med andre ord "Everything But Arms". Hvis de berørte lande trods min velvilje inden årets udgang ikke har indgået en anden aftale, der sikrer dem samme vilkår som i dag, vil de bestemt miste markeder, og jeg har allerede nævnt eksemplet med Côte d'Ivoire. Denne anden aftale er interimsaftalen. Hvem har vi indgået disse interimsaftaler med? I de fleste tilfælde har vi indgået dem med lande med gennemsnitsindkomster, der ellers skulle handle under et betydeligt mere ugunstigt system, end de har handlet under til dato. Har vi gjort dette for at beskytte vores virksomheder, for at åbne kanaler for vores virksomheder, som de kan bruge til at indtage eller invadere Afrika? Nej, det har vi ikke. Hvad er det så, vi har foreslået? Nu kommer jeg til kernen i aftalerne, fordi sandheden skal frem. Jeg lytter gerne til alle, jeg forsøger at forstå alle, og jeg er endda villig til at acceptere visse bemærkninger og kritikpunkter fra Parlamentet. Men, hvad er det så, vi har foreslået? Vi har foreslået overgangsperioder på 15 til 25 år. Hr. Wade hævder, at hans marked vil blive oversvømmet af støttede europæiske landbrugsprodukter. Det er netop min pointe. Landbrugsprodukter kan yde ham beskyttelse mod de 20 %, der ikke er liberaliseret. Jeg forstår ikke, hvad han præcist mener. Hr. Wade berøres desuden ikke direkte. Det er rigtigt, at han har ret til at tale på vegne af hele Afrika, men han berøres ikke, fordi han repræsenterer et af de mindst udviklede lande, som nyder godt af "Everything But Arms"-systemet. Hr. Mbeki, som jeg beundrer meget, og som jeg har et særdeles godt forhold til, ville gerne opsige de økonomiske partnerskabsaftaler, men det er ikke nemt at gøre. Han har en særlig associeringstraktat med os. Det betyder, at vi kan spørge os selv, hvorvidt han er ligeglad med, at alle de andre lande kommer ind i regionen som hans konkurrenter. Jeg taler ikke mod bedre vidende. Jeg siger kun, at vi kunne stille ham det spørgsmål. Jeg mener ikke, det er tilfældet, men vi kunne spørge ham. Hvad angår hr. Konaré, formanden for Kommissionen for Den Afrikanske Union, er han en fantastisk advokat, og hans opgave er at samle alt, hvad han hører omkring sig. Det er helt i orden. Men, hr. Hutchinson, når De fortæller mig, at "alle de afrikanske ledere sagde ...", er det ikke sandt. Der var ikke alle de afrikanske ledere. Det er sandt, at nogle af dem stillede os nogle spørgsmål, som f.eks. "Hvad vil der ske, hr. Michel, når toldhindringerne fjernes? Vi mister penge og vores finansbudget. Hvordan skal vi lønne vores lærere, politifolk, embedsmænd osv.?". Vi svarede: "I kan etablere regionale fonde, og vi udformer såkaldte bidragsaftaler, som yder finansielle ressourcer, der mindst svarer til den skattemæssige nettoindvirkning af toldhindringerne med henblik på at udligne tabene, og det vil give jer midler til at finansiere statslige tjenester osv"."@da2 ". Frau Präsidentin, meine Damen und Herren! Ich werde rasch versuchen, auf die markantesten Punkte zu antworten, und dann kurz auf die Wirtschaftspartnerschaftsabkommen eingehen. Hier haben wir es mit einem asymmetrischen System, mit einer Übergangsperiode zu tun. Was haben wir noch getan? Wir haben mit diesen Ländern auf ihre Aufforderung hin, denn sie haben das in die Abkommen geschrieben, was jetzt dort steht, eine generische Matrix vorbereitet. Was bedeutet dieser ein wenig bürokratisch klingende Begriff? Eine generische Matrix ist eine Art Plan, in dem alle Projekte, alle Sektoren und, wenn sie dies wünschen, auch die Art der gewünschten Begleitmaßnahmen für die schrittweise Öffnung der Märkte aufgelistet sind: Technologietransfer, Erhöhung der Kapazitäten, Expertise, Infrastrukturmaßnahmen, Verbundsysteme, Verkehrsanbindung usw. Ferner habe ich über die regionale Wirtschaftsgemeinschaft eine Finanzmitteilung erstellt, eine Art bezifferte Verpflichtung auf Papier über die Mittel, die die EU ihnen zur Verfügung stellt. Nur eines kann ich nicht tun, ihnen das Geld versprechen, das die Mitgliedstaaten ihnen in Gleneagles versprochen haben. Sie haben eine Milliarde Euro versprochen, davon mindestens die Hälfte für Afrika. Ich hoffe, dass sie das einhalten werden. Das gilt ab 2010 als „Aid for trade“. Das ist also zusätzliches Geld. Die Regionalfonds von denen ich vorhin sprach, wurden mehr als verdoppelt. All das liegt auf dem Tisch. Ich muss Ihnen gestehen, dass ich mir große Sorgen um die so genannte Wirtschaftsintegration mache, denn für mich bedeutet der Bereich „Entwicklung“ in erster Linie den Aspekt „Wirtschaftsintegration“, die es ihnen ermöglichen soll, den Reichtum zu schaffen, den sie für soziale Dienste und für die Verteilung von Wohlstand an ihre Mitbürger verwenden können. Es stimmt, dass wir in dieser Hinsicht aus den Gründen, die ich vorhin nannte, nicht sehr weit vorangekommen sind. Wir werden also wahrscheinlich noch das ganze nächste Jahr über diese Frage der regionalen WPA diskutieren, um diese Dimension der Wirtschaftsintegration zu konsolidieren oder neu zu schaffen. Ich muss gestehen, nachdem wir alles gegeben haben …, war die Antwort für alles, worum sie uns gebeten haben, positiv. In finanzieller Hinsicht zumindest in den Grenzen dessen, was ich an Mittelausstattung zur Verfügung hatte, und auch in technisch-rechtlicher, institutioneller oder sogar politischer Hinsicht. Es stimmt, wenn wir nun im Jahr 2008 verhandeln, um zu versuchen, zu dieser regionalen Integration zu gelangen, müssen wir viel Überzeugungskraft aufbieten und natürlich über Argumente verfügen. Machen Sie sich keine Sorgen, wir werden ihnen zuhören. Ich werde wirklich versuchen alles zu tun, um auf ihre Besorgnisse und Ungewissheiten, auf ihre Fragen zu antworten, damit man sie wirklich konkret beruhigen kann. Aber ich muss Ihnen sagen, dass außerhalb dieser zusätzlichen Summe von einer Milliarde, von der die Hälfte nach Afrika fließen soll, ich nicht viel weitere Argumente zur Verfügung habe. Wir werden sehen, was das bringt. Ich fühle mich allerdings ein wenig verletzt, wenn ich höre, man habe unsere Partner erpresst. Es gab niemals Erpressung gegenüber unseren Partnern, aus einem ganz einfachen Grund, dass wir nicht die Macht hatten, erpresserisch zu wirken. Zunächst einmal hätte ich es nicht getan! Man kann unsere Partner nicht zwingen, Abkommen zu unterzeichnen! Entschuldigen Sie, das wäre ein wenig zu einfach. Ich möchte ein Ergebnis. Ich will Sie gern über den Stand der Dinge bezüglich der Länder informieren, die unterschrieben haben usw., um Ihnen zu zeigen, dass viel mehr Länder bereits unterschrieben haben als man glaubt, und dass sie den Mechanismus begriffen haben. Der Vollständigkeit halber noch ein letzter Punkt, was die LDC betrifft, die heute dem Prinzip „Alles außer Waffen“ unterliegen und deshalb einen vollständigen und unbegrenzten Zugang zu unseren Märkten haben. Man hat mich gefragt, was jene Länder zu verlieren hätten. Faktisch verlieren sie nichts außer einer Chance, von besonders großzügigen Ursprungsregeln zu profitieren. Was sind besonders großzügige Ursprungsregeln? Heute müssen, damit ein Produkt als aus einem Partnerland stammend gilt, mindestens zwei Verarbeitungsstufen gegeben sein. Künftig wird es nur noch eine Verarbeitungsstufe sein. Zum Beispiel bei Fischen, die außerhalb ihrer Gewässer gefischt werden, die bei uns importiert werden, wird das bereits ausreichen. Das wäre bereits eine Verarbeitungsstufe, und sie können somit quotenfrei und zollfrei auf unsere Märkte eingeführt werden. Da liegt also der große Unterschied. Es gibt ein riesiges Potenzial von Chancen, um die sie sich bringen. Das wollte ich Ihnen sagen, und ich bin natürlich bereit, wenn Sie wollen, das noch einmal zu tun. Stellen Sie mir Fragen, richten sie schriftliche Anfragen an mich. Ich schwöre Ihnen, dass ich versuchen werde, Ihnen vollständig und aufrichtig zu antworten. Wenn Sie eine Frage haben, zu der es so aussieht als sei meine Antwort nicht ausreichend oder falsch, so erkenne ich das gern an und werde es korrigieren, das versichere ich Ihnen. Bisher habe ich mir alle Fragen angehört, ich habe alle Fragen geprüft, ich habe mich dafür sehr engagiert. Ich habe noch keine Frage gehört, auf die man nicht eine präzise, konkrete und ehrliche Antwort gegeben hätte. Zwei Redner haben die unzureichende Einbindung des Parlaments bedauert. Ich muss sagen, dass man es vielleicht noch besser machen könnte, aber ganz ehrlich, im Vergleich zu den anderen großen internationalen Tagungen der Vergangenheit habe ich das Gefühl, dass zumindest heute das Parlament voll in diesen Prozess eingebunden ist. Im Übrigen muss ich Ihnen, was mich betrifft, sagen, dass es mir stets großes Vergnügen war, mit den Abgeordneten zu diskutieren und sogar ihnen zu widersprechen, denn das ermöglicht es mir, meine eigenen Positionen auszufeilen, und es passiert mir ziemlich häufig, dass ich Ihretwegen meine Meinung ändere, nicht um Ihnen einen Gefallen zu tun, sondern einfach, weil Sie mich überzeugt haben. Der zweite Punkt betrifft Darfur und den Sudan. Ich möchte zunächst ebenso wie der Präsident sagen, dass die erste Aufgabe dieses Gipfels nicht darin bestand, diese Frage zu regeln. Trotzdem haben wir eine Zusammenkunft der Troika mit der portugiesischen Präsidentschaft, Kommissionspräsident Barroso, dem Hohen Vertreter für die GASP und meiner Person organisiert. Wir sind mit dem sudanesischen Präsidenten zusammengetroffen, und ich kann Ihnen sagen, dass die Botschaft, die bei dieser Gelegenheit ausgesandt wurde, eine Botschaft ist, die von der Tonlage und dem Inhalt her mehr als deutlich die harten Worte widerspiegelt, die ich hier gehört habe. Wir haben Herrn Bachir ganz klar gesagt, dass er unverzüglich den Vereinten Nationen eine positive Antwort geben muss, um die baldige Stationierung dieser Hybridstreitmacht zu ermöglichen, die wir natürlich brauchen, um die Situation der Menschen in Darfur auch nur ein klein wenig zu verbessern. Herr Cornillet, ich muss Ihnen sagen, dass ich Ihre Ausführungen zum humanitären Völkerrecht uneingeschränkt teile. Wie Sie wissen, bin ich beispielsweise gestern mit allen Partnerakteuren von ECHO zusammengetroffen. Sie waren sehr zahlreich, und ich habe diese Frage des humanitären Völkerrechts angeschnitten. Dabei griff ich den Vorschlag auf, von dem Sie bereits einmal gesprochen hatten, und wir einigten uns, im April oder Mai eine große Konferenz zu dieser Frage einzuberufen. Ich habe ihnen auch angekündigt, dass ich, wenngleich ich keine Einladungsbefugnis habe, das Europäische Parlament und die nationalen Parlamente zur Teilnahme an dieser Konferenz einladen werde, falls das möglich ist, falls das Europäische Parlament sich dafür interessiert, denn ich stelle Tag für Tag fest, wie wenig das humanitäre Völkerrecht geachtet wird, und das ist sehr schlimm. Hier ein Beispiel: Als ich vor Ort war, an einem der Schauplätze, sprach ich mit einem Verantwortlichen für die Weiterleitung humanitärer Lieferungen. Auf meine Bemerkung: „Aber Sie achten ja überhaupt nicht das humanitäre Völkerrecht“, antwortete er mir: „Ja aber, Sie müssen verstehen, dass wir uns im Krieg befinden“. Das ist dramatisch, wenn man so etwas hört, denn diese Haltung widerspricht dem Wesen, dem Ursprung des humanitären Völkerrechts. Wir werden also auf diesem Gebiet weitermachen, das dürfen Sie mir glauben. Was den Nuklearsektor betrifft, Frau Isler-Béguin, so muss ich Ihnen sagen, dass das eine gute Frage ist, die mich auch auf den Plan ruft. Aber Sie sollten wissen, dass das von unseren afrikanischen Partnern verlangt wurde, und zwar wohl eher als eine prinzipielle Frage, weniger als ein aktuelles Anliegen. Ich teile natürlich Ihre Vorbehalte. Zunächst hatte man sie gebeten, von dem Aspekt der Nichtverbreitung von Massenvernichtungsmitteln zu sprechen, und sie sagten: „Einverstanden, sprechen wir darüber, aber es gibt keinen Grund, nicht von der zivilen Nutzung der Kernenergie zu sprechen“. Aber all das ist eine Frage der Zeit. Ich bedauere das ebenso wie Sie, aber sie haben das verlangt, und man kann schließlich nicht den Partnern das Recht absprechen, darüber zu reden. Das Thema nimmt im Übrigen keinen großen Raum ein, und man kann in keinem Falle von der Entwicklung eines Nuklearsektors in Afrika sprechen. Man akzeptiert es, von der Kernenergie zu sprechen, man akzeptiert es, dass der Nuklearsektor ein Diskussionsgegenstand zwischen uns ist, denn wir haben von Anfang an gesagt, dass kein Thema tabu wäre. Also müssen wir doch wohl konsequent sein, meine ich. Ich möchte noch zwei Punkte anschneiden, bevor ich dann auf die WPA zu sprechen komme. Ich glaube, es war Frau Zimmer, die gesagt hat, es würden vorrangig europäische Großinvestoren bedient. Auf der Ebene der WPA, darauf werde ich noch zurückkommen, bin ich damit natürlich nicht einverstanden. Sie können mich hier noch zwei Wochen lang Tag und Nacht festhalten, ich werde diese Kritik nicht akzeptieren. Aus einem ganz einfachen Grund. Ich nehme nun bereits seit mehreren Monaten an diesen Verhandlungen teil, ich verhandle nicht – das möchte ich klarstellen –, ich nehme an diesen Verhandlungen teil. Zu keinem Zeitpunkt hatte ich den Eindruck, dass das Ziel darin bestehe, die europäische Wirtschaft oder die europäischen Unternehmen zu begünstigen. Jene, die das behaupten, täuschen sich meiner Meinung nach, entweder sind sie schlecht informiert, oder sie sind böswillig. Ich glaube, dass sie schlecht informiert sind, denn man ist niemals böswillig. Aber ich halte im Rahmen dessen, was uns beschäftigt, diese Äußerungen für ungerecht. Nun komme ich zu den Wirtschaftspartnerschaftsabkommen. Zu den vorläufigen Abkommen frage ich: Was ist ihr Anliegen? Sind sie dazu da, die europäischen Unternehmen zu unterstützen? Absolut nicht, sie sollen in Wirklichkeit die Länder mit mittleren Einnahmen schützen, die sonst, wie Sie sehr wohl wissen, unter die Allgemeine Präferenzregelung fallen würden, die natürlich viel weniger vorteilhaft ist als das System, das sie derzeit haben, das Äquivalenz-System für die am wenigsten entwickelten Länder (LDC), das heißt „Alles außer Waffen“. Wenn also bis Ende dieses Jahres und trotz all meines guten Willens die betreffenden Länder kein anderes Abkommen abgeschlossen haben, das sie auf die gleiche Stufe stellt wie das bisherige, werden sie Märkte verlieren, wofür ich als Beispiel Côte d'Ivoire genannt habe. Dieses andere Abkommen ist das vorläufige Abkommen. Mit wem haben wir solche Abkommen abgeschlossen? In den meisten Fällen mit Ländern mit mittleren Einnahmen, die sonst unter ein wesentliche ungünstigeres System als das bisherige fallen würden. Geschieht das, um unsere Unternehmen zu schützen, um unseren Unternehmen Kanäle für ihr Vordringen und Eroberungen zu eröffnen? Nein, das stimmt nicht! Was haben wir vorgeschlagen? Damit komme ich zum Wesen dieser Abkommen, denn die Wahrheit muss auch zu ihrem Recht kommen. Ich bin bereit, mir alles anzuhören, und ich bin bereit, alles zu verstehen und sogar einige der Bemerkungen und Kritiken, die in diesem Hause geäußert werden, zu teilen. Aber was wird vorgeschlagen? Man schlägt Übergangsfristen bis zu 15 oder 25 Jahren vor. Herr Wade sagt, man werde seinen Markt mit subventionierten europäischen Agrarprodukten überschwemmen. Genau! Die Agrarprodukte können ihn bei den 20 % schützen, die nicht liberalisiert werden. Ich verstehe nicht recht, was er eigentlich sagen will. Im Übrigen ist Herr Wade gar nicht direkt betroffen. Natürlich hat er das Recht, im Namen von ganz Afrika zu sprechen, aber er ist nicht betroffen, weil er ein LDC ist und dem System „Alles außer Waffen“ unterliegt. Herr Mbeki, für den ich viel Bewunderung hege und mit dem ich mich sehr gut verstehe, verurteilt die WPA, aber das ist natürlich leicht. Er hat einen speziellen Assoziierungsvertrag mit uns. Also kann man sich fragen, inwieweit er nicht fürchtet, dass die anderen Länder der Region in Konkurrenz zu ihm treten. Ich bin nicht böswillig, ich sage einfach, dass man sich das fragen kann. Ich glaube nicht, dass es an dem ist, aber schließlich könnte man es sich fragen. Was den Vorsitzenden der Kommission der Afrikanischen Union, Herrn Konaré, betrifft, so ist er ein brillanter Rechtsanwalt, und er fühlt sich auch berufen, die Sorgen aufzugreifen, die er von den Einen und den Anderen zu hören bekommt. All das ist legitim. Aber wenn Sie mir sagen, Herr Hutchinson, „alle afrikanischen Führer haben erklärt, dass…“, so stimmt das nicht. Nicht alle afrikanischen Führer. Es gibt einige, die uns Fragen gestellt haben, das stimmt. Zum Beispiel: „Was wird passieren, Herr Michel, wenn die Zollbarrieren abgebaut sind, wir werden natürlich Geld verlieren, unser Budget für Mittel und Wege. Wie sollen wir dann die Lehrer, die Polizisten, die Beamten usw. bezahlen?“. Darauf haben wir geantwortet: „Sie können Regionalfonds schaffen, wir werden mit Ihnen so genannte Beitragsvereinbarungen schließen, das heißt die Bereitstellung finanzieller Mittel, die mindestens der Nettosteuerlast infolge der Abschaffung der Tarife entsprechen, um diese Verluste voll auszugleichen und somit Ihnen die Mittel zu geben, um die staatlichen Dienstleistungen zu finanzieren und so weiter.“"@de9 ". − Κυρία Πρόεδρε, κυρίες και κύριοι, θέλω να απαντήσω αμέσως στα κύρια θέματα που τέθηκαν, και στη συνέχεια προτίθεμαι να συζητήσω εν συντομία τις συμφωνίες οικονομικής εταιρικής σχέσης (ΣΟΕΣ). Πρόκειται για ένα ασύμμετρο σύστημα, μια μεταβατική περίοδο. Τι άλλα κάναμε; Καταρτίσαμε γενικούς πίνακες με αυτές τις χώρες, μετά από αίτημά τους, δεδομένου ότι οι ίδιες οι χώρες παρείχαν το περιεχόμενο των συμφωνιών. Τι σημαίνει αυτός ο γραφειοκρατικός όρος; Οι γενικοί πίνακες αποτελούν ένα είδος σχεδίου που περιλαμβάνει όλα τα έργα, όλους τους τομείς, την ίδια την ουσία αυτών που θέλουν να δουν ως συνοδευτικά μέτρα που θα συμβαδίζουν με το σταδιακό άνοιγμα των αγορών αν το θελήσουν: μεταφορά τεχνολογίας, αυξημένες ικανότητες, αυξημένη εμπειρογνωμοσύνη, εργασίες σε υποδομές, διασύνδεση ή βελτιωμένη πρόσβαση, όλες αυτές οι πτυχές. Συνέταξα επίσης ένα χρηματοδοτικό μνημόνιο ανά περιφερειακή οικονομική κοινότητα. Πρόκειται για ένα είδος δέσμευσης, γραπτώς και με αριθμούς, για τους πόρους που θα διαθέσει σε αυτούς η ΕΕ. Μόνο ένα πράγμα δεν μπορώ να κάνω, και αυτό είναι να τους υποσχεθώ τα χρήματα που υποσχέθηκαν τα κράτη μέλη στο Gleneagles. Υποσχέθηκαν ένα δισεκατομμύριο ευρώ, και τουλάχιστον τα μισά από αυτά προορίζονταν για την Αφρική. Ελπίζω ότι θα ανταποκριθούν σε αυτό. Τα χρήματα αυτά θα παρασχεθούν από το 2010 και προορίζονται ως βοήθεια για το εμπόριο. Είναι, συνεπώς, επιπλέον χρήματα. Έχουμε διπλασιάσει τα περιφερειακά κονδύλια που ανέφερα προηγουμένως. Όλα είναι υπό συζήτηση. Πρέπει να ομολογήσω ότι η μεγάλη μου ανησυχία είναι η «οικονομική ολοκλήρωση», επειδή θεωρώ ότι σε σχέση με την «αναπτυξιακή» πτυχή, η «οικονομική ολοκλήρωση» είναι αυτό που αρχικά θα τους επιτρέψει να δημιουργήσουν πλούτο, πλούτο τον οποίο μπορούν προφανώς να αξιοποιήσουν για κοινωνικές υπηρεσίες και για να αναδιανείμουν την ευημερία μεταξύ των λαών τους. Είναι αλήθεια ότι έχουν πραγματοποιήσει ελάχιστη πρόοδο ως προς αυτό, για τον λόγο που ανέφερα προηγουμένως. Θα συζητήσουμε, συνεπώς, πιθανόν ολόκληρο το επόμενο έτος, αυτό το θέμα των περιφερειακών ΣΟΕΣ προκειμένου να δημιουργήσουμε, να διατηρήσουμε και να εδραιώσουμε αυτήν τη διάσταση της οικονομικής ολοκλήρωσης. Το παραδέχομαι, συνεπώς, αλλά αυτό θα συμβεί μόνο αφού τα προσφέρουμε όλα ... Υπήρξε θετική ανταπόκριση σε όλα όσα μας ζήτησαν. Αυτό ήταν αλήθεια στον οικονομικό τομέα, ή σε κάθε περίπτωση στο πλαίσιο των δημοσιονομικών περιορισμών, και επίσης σε σχέση με τα τεχνικο-νομικά θέματα, τα θεσμικά και ακόμη και τα πολιτικά θέματα. Είναι επίσης αλήθεια ότι, όταν θα πρέπει να διαπραγματευτούμε το 2008 σε μια προσπάθεια να διασφαλίσουμε αυτήν την περιφερειακή ολοκλήρωση, πρέπει να είμαστε εξαιρετικά πειστικοί, και πρέπει φυσικά να έχουμε επιχειρήματα. Μην ανησυχείτε, θα εκφράσουν τις απόψεις τους, και εμείς θα τους ακούσουμε ... Θα καταβάλω, ασφαλώς, κάθε προσπάθεια προκειμένου να ανταποκριθώ στις ανησυχίες τους, στις αβεβαιότητες και στα ερωτήματά τους, ώστε να μπορέσουμε συγκεκριμένα να τους καθησυχάσουμε. Πρέπει να σας πω, ωστόσο, ότι πέρα από αυτό το πρόσθετο ποσό του ενός δισεκατομμυρίου ευρώ, τα μισά από τα οποία πρέπει να κατανεμηθούν στην Αφρική, δεν έχω περισσότερα επιχειρήματα. Θα δούμε τι θα προκύψει από αυτό. Με θίγει, ωστόσο, που ακούω ότι εκβιάζουμε τους εταίρους μας. Δεν εκβιάσαμε ποτέ τους εταίρους μας για τον απλό λόγο ότι δεν είχαμε την ικανότητα να τους εκβιάσουμε. Πρώτα από όλα, δεν θα ήθελα να το κάνω αυτό. Δεν μπορούμε απλώς να αναγκάζουμε τους εταίρους μας να υπογράφουν συμφωνίες. Με συγχωρείτε, αλλά αυτό απλοποιεί υπερβολικά τα πράγματα. Μπορώ να δω το αποτέλεσμα. Θέλω ακόμη να σας ενημερώσω σχετικά με την τρέχουσα κατάσταση των χωρών που έχουν υπογράψει, για να σας δείξω ότι υπάρχουν πολύ περισσότερες χώρες από ό,τι νομίζετε που έχουν υπογράψει και έχουν κατανοήσει τον μηχανισμό. Το τελευταίο θέμα για να ολοκληρώσω αφορά τις ΛΑΧ που τώρα επωφελούνται από το «όλα εκτός από όπλα» και, συνεπώς, έχουν πλήρη και απεριόριστη πρόσβαση στις αγορές μας. Στην περίπτωση αυτή, ερωτήθηκα τι θα μπορούσαν να χάσουν. Δεν χάνουν, στην πραγματικότητα, τίποτε απολύτως, αλλά αποκτούν τη δυνατότητα να επωφεληθούν από ιδιαίτερα γενναιόδωρους κανόνες προέλευσης. Ποιοι είναι αυτοί οι ιδιαίτερα γενναιόδωροι κανόνες προέλευσης; Επί του παρόντος, προκειμένου ένα προϊόν να θεωρηθεί ότι προέρχεται από ένα κράτος εταίρο, το εμπόρευμα πρέπει να έχει υποστεί τουλάχιστον δύο μεταποιήσεις. Από τώρα και στο εξής θα αρκεί μία μεταποίηση. Για παράδειγμα, στην περίπτωση των αλιευμάτων που προέρχονται από τα ύδατά τους αλλά εισάγονται εδώ, αυτό θα είναι αρκετό. Αυτό θα υπολογίζεται ως μία μεταποίηση, και συνεπώς μπορούν να εισέρχονται στις αγορές μας χωρίς ποσοστώσεις και χωρίς δασμούς. Αυτή, λοιπόν, είναι η μεγάλη διαφορά. Υπάρχουν σημαντικές δυνατότητες για ευκαιρίες τις οποίες τώρα στερούνται. Ήθελα να σας τα πω όλα αυτά, και είμαι προφανώς πρόθυμος να το επαναλάβουμε όποτε το επιθυμείτε. Κάντε μου ερωτήσεις ή στείλτε μου ερωτήσεις γραπτώς. Υπόσχομαι ότι θα προσπαθήσω να σας απαντήσω ειλικρινά και ολοκληρωμένα. Αν έχετε την εντύπωση ότι η απάντησή μου σε μία από τις ερωτήσεις σας δεν είναι αρκετά καλή ή είναι λανθασμένη, θα χαρώ να το παραδεχθώ και θα επανορθώσω, γι’ αυτό μπορείτε να είστε βέβαιοι. Έως τώρα έχω ακούσει όλες τις ερωτήσεις, έχω ελέγξει όλες τις ερωτήσεις και έχω συμμετάσχει σε μεγάλο βαθμό. Δεν έχω ακούσει έως τώρα ερώτηση που δεν έλαβε μια ακριβή, συγκεκριμένη και ειλικρινή απάντηση. Δύο βουλευτές εξέφρασαν τη λύπη τους για την ανεπαρκή συμμετοχή του Ευρωπαϊκού Κοινοβουλίου. Πρέπει να πω ότι ίσως μπορούμε να βελτιώσουμε την κατάσταση, αλλά για να είμαι ειλικρινής, σε σχέση με άλλες διεθνείς συναντήσεις στο παρελθόν, έχω την εντύπωση ότι σήμερα, σε κάθε περίπτωση, το Κοινοβούλιο συμμετέχει πλήρως στη διαδικασία. Επιπλέον, όσον αφορά εμένα, πάντοτε χαίρομαι ιδιαίτερα να συζητώ με τους βουλευτές, ακόμη και να τους αντικρούω, δεδομένου ότι αυτό με βοηθάει να βελτιώνω τις αντιλήψεις μου. Αλλάζω τακτικά γνώμη χάρη σε εσάς, όχι για να μένετε ικανοποιημένοι, αλλά απλώς επειδή με πείθετε. Το δεύτερο θέμα αφορά το Νταρφούρ και το Σουδάν. Πρώτα από όλα, θέλω να πω, όπως ο Προεδρεύων του Συμβουλίου, ότι η προτεραιότητα αυτής της συνόδου κορυφής δεν ήταν η εξεύρεση λύσης στο συγκεκριμένο πρόβλημα. Διοργανώσαμε, ωστόσο, μια συνεδρίαση της τρόικας με την πορτογαλική Προεδρία, τον Πρόεδρο Barroso, τον ύπατο εκπρόσωπο για την κοινή εξωτερική πολιτική και πολιτική ασφάλειας και εμένα τον ίδιο. Συναντηθήκαμε με τον σουδανό πρόεδρο, και μπορώ να σας πω ότι το ύφος και το περιεχόμενο του μηνύματος που μεταδώσαμε κατά τη διάρκεια αυτής της συνάντησης εξέφρασε και με το παραπάνω τα σκληρά λόγια που άκουσα εδώ. Είπαμε στον κ. Μπασίρ με απόλυτη σαφήνεια ότι πρέπει να ανταποκριθεί με θετικό τρόπο το συντομότερο δυνατόν στα Ηνωμένα Έθνη προκειμένου να επιτραπεί η ταχεία ανάπτυξη της υβριδικής δύναμης που είναι προφανώς απαραίτητη για να βελτιωθεί κάπως η κατάσταση των ανθρώπων στο Νταρφούρ. Κύριε Cornillet, πρέπει να σας πω ότι συμφωνώ απόλυτα με την ομιλία σας σχετικά με το διεθνές ανθρωπιστικό δίκαιο. Όπως γνωρίζετε, χθες, για παράδειγμα, συναντήθηκα με όλους τους φορείς εταίρους της ECHO. Ήταν πολλοί αριθμητικά, και συζήτησα αυτό το πρόβλημα του διεθνούς ανθρωπιστικού δικαίου. Έθεσα την πρόταση που μου είχατε αναφέρει, και συμφωνήσαμε να οργανώσουμε μια μεγάλη διάσκεψη τον Απρίλιο ή τον Μάιο σχετικά με το θέμα αυτό. Τους είπα επίσης, παρόλο που δεν έχω την αρμοδιότητα να απευθύνω προσκλήσεις, ότι θα προσκαλούσα το Ευρωπαϊκό Κοινοβούλιο και τα εθνικά κοινοβούλια να παρευρεθούν σε αυτήν τη διάσκεψη, αν αυτό είναι δυνατόν και αν το Κοινοβούλιο ενδιαφέρεται για μια τέτοια πρόταση, επειδή είναι αλήθεια ότι καθημερινά παρατηρώ την αυξανόμενη αδιαφορία με την οποία αντιμετωπίζεται ο σεβασμός για το διεθνές ανθρωπιστικό δίκαιο, και πρόκειται για κάτι εξαιρετικά σοβαρό. Σε τέτοιο βαθμό, μάλιστα, που ενώ ήμουν εκεί, συνομίλησα με το άτομο που είναι αρμόδιο για την παροχή πρόσβασης στις ανθρωπιστικές ομάδες. Του είπα: «αλλά δεν σέβεστε καθόλου το διεθνές ανθρωπιστικό δίκαιο», και είπε: «αλλά πρέπει να κατανοήσετε ότι διεξάγεται πόλεμος». Είναι προφανώς πολύ συγκλονιστικό να το ακούει κανείς αυτό, επειδή αυτή η στάση αντιβαίνει στην ίδια την ουσία, στις ίδιες τις αρχές του διεθνούς ανθρωπιστικού δικαίου. Θα προχωρήσουμε, συνεπώς, όσον αφορά αυτό το θέμα, πιστέψτε με. Σχετικά με το θέμα των πυρηνικών, κυρία Isler Béguin, πρέπει να πω ότι είναι πολύ καλή ερώτηση που πράγματι ελκύει την προσοχή μου. Πρέπει απλώς να γνωρίζετε ότι αυτό ζητήθηκε από τους αφρικανούς εταίρους μας, νομίζω πιο πιθανόν επειδή είναι θέμα αρχών και όχι πραγματικό ζήτημα. Ειδάλλως, συμφωνώ πράγματι με τις ανησυχίες σας. Τους ζητήσαμε πρώτα από όλα να συζητήσουν για τη μη διάδοση των όπλων μαζικής καταστροφής και είπαν: «εντάξει, μπορούμε να συζητήσουμε για αυτό, αλλά τότε δεν υπάρχει λόγος να μην συζητήσουμε για τις μη στρατιωτικές εφαρμογές της πυρηνικής ενέργειας». Λοιπόν, όλα αυτά περιλαμβάνονται στο τρέχον κλίμα. Όπως και εσείς, εκφράζω τη λύπη μου για αυτό, αλλά πράγματι το ζήτησαν, και δεν μπορούμε να αρνηθούμε να συζητήσουμε για αυτό με τους εταίρους μας. Έγινε επίσης σε πολύ ήπιους τόνους, και κανείς δεν μιλάει για την ανάπτυξη ενός πυρηνικού τομέα στην Αφρική. Συμφωνήσαμε να συζητήσουμε για πυρηνικά θέματα και δεχθήκαμε ότι πρόκειται για ένα θέμα που πρέπει να συζητηθεί μεταξύ μας, επειδή κατέστη σαφές εξ αρχής ότι κανένα θέμα δεν ήταν ταμπού. Συνεπώς, θεωρώ ότι πρέπει να είμαστε συνεπείς. Υπάρχουν άλλα δύο θέματα για τα οποία θέλω να κάνω ορισμένες παρατηρήσεις, και στη συνέχεια θα ολοκληρώσω μιλώντας σχετικά με τις ΣΟΕΣ. Νομίζω ότι η κ. Zimmer ήταν αυτή που είπε ότι υπάρχει ιδιαίτερο ενδιαφέρον για οτιδήποτε μπορεί να αξιοποιηθεί από τους μεγαλύτερους ευρωπαίους επενδυτές. Θα επιστρέψω σε αυτό όταν μιλήσω σχετικά με τις ΣΟΕΣ, αλλά προφανώς δεν συμφωνώ με αυτό το επιχείρημα. Μπορείτε να με κρατήσετε εδώ για άλλες δύο εβδομάδες, μέρα και νύκτα, και δεν θα δεχθώ κριτική. Δεν θα την δεχθώ για έναν πολύ απλό λόγο. Έχω παρευρεθεί σε αυτές τις διαπραγματεύσεις εδώ και αρκετούς μήνες, παρόλο που πρέπει να πω ότι δεν διαπραγματεύομαι, αλλά παρευρίσκομαι πράγματι στις διαπραγματεύσεις. Σε καμία χρονική στιγμή δεν είχα την εντύπωση ότι ο τελικός στόχος ήταν να βοηθηθεί είτε η ευρωπαϊκή οικονομία είτε οι ευρωπαϊκές επιχειρήσεις. Όσοι ισχυρίζονται κάτι τέτοιο, θεωρώ, κάνουν λάθος ή έχουν παραπληροφορηθεί ή το κάνουν με κακή πίστη. Νομίζω ότι έχουν παραπληροφορηθεί, επειδή κανείς δεν ενεργεί ποτέ με κακή πίστη. Νομίζω, ωστόσο, ότι σε σχέση με αυτό το θέμα οι παρατηρήσεις είναι άκρως αδικαιολόγητες. Τώρα έρχομαι στο θέμα των συμφωνιών οικονομικής εταιρικής σχέσης. Σχετικά με το θέμα των ενδιάμεσων συμφωνιών, θέλω να ρωτήσω: ποιοι είναι οι στόχοι τους; Επινοήθηκαν για να στηρίξουν τις ευρωπαϊκές επιχειρήσεις; Καθόλου: ο στόχος είναι ουσιαστικά η παροχή προστασίας προς τις χώρες με μεσαία εισοδήματα που διαφορετικά, όπως γνωρίζετε πολύ καλά, εμπίπτουν σε ένα σύστημα γενικευμένων προτιμήσεων. Αυτό παρέχει προφανώς πολύ λιγότερα πλεονεκτήματα από ό,τι το σύστημα που λειτουργεί επί του παρόντος, που ισοδυναμεί με το σύστημα για τις λιγότερο ανεπτυγμένες χώρες (ΛΑΧ), με άλλα λόγια, όλα εκτός από όπλα. Συνεπώς, αν στο τέλος του τρέχοντος έτους, παρά την καλή μου θέληση, οι ενδιαφερόμενες χώρες δεν έχουν άλλη συμφωνία που να τους εξασφαλίζει ισότιμους όρους όπως συνέβαινε έως σήμερα, ασφαλώς θα χάσουν αγορές, και έχω ήδη αναφέρει το παράδειγμα της Ακτής Ελεφαντοστού. Αυτή η άλλη συμφωνία είναι η ενδιάμεση συμφωνία. Με ποιους έχουμε συνάψει αυτές τις ενδιάμεσες συμφωνίες; Στις περισσότερες περιπτώσεις, τις έχουμε συνάψει με χώρες με μεσαία εισοδήματα που διαφορετικά θα λειτουργούσαν με πολύ λιγότερο ευνοϊκό σύστημα από ό,τι έως σήμερα. Αυτό έγινε προκειμένου να προστατευθούν οι επιχειρήσεις μας, να ανοίξουν δίοδοι για τις εταιρείες μας ώστε να εισέλθουν στην Αφρική ή να εισβάλουν στην Αφρική; Όχι, αυτό δεν είναι αλήθεια. Τι προτείναμε τότε; Τώρα έρχομαι στο επίκεντρο των συμφωνιών, επειδή η αλήθεια πρέπει να ακουστεί. Είμαι πρόθυμος να σας ακούσω όλους, είμαι πρόθυμος να σας κατανοήσω όλους, και ακόμη είμαι πρόθυμος να συμφωνήσω με ορισμένες παρατηρήσεις και επικρίσεις από το Σώμα. Λοιπόν τότε, τι προτείναμε; Προτείναμε μεταβατικές χρονικές περιόδους μεταξύ 15 και 25 ετών. Ο κ. Wade ισχυρίζεται ότι η αγορά του θα κατακλυστεί από επιδοτούμενα ευρωπαϊκά αγροτικά προϊόντα. Αυτό ακριβώς είναι το επιχείρημά μου. Τα αγροτικά προϊόντα μπορούν να του προσφέρουν προστασία από το 20% που δεν έχει ελευθερωθεί. Δεν καταλαβαίνω τι ακριβώς εννοεί. Επιπλέον, ο κ. Wade δεν επηρεάζεται άμεσα. Είναι αλήθεια ότι έχει το δικαίωμα να μιλά εξ ονόματος ολόκληρης της Αφρικής, αλλά δεν επηρεάζεται επειδή προέρχεται από μια ΛΑΧ και ισχύει το σύστημα «όλα εκτός από όπλα». Ο κ. Μπέκι, τον οποίο θαυμάζω πολύ και με τον οποίο έχω πράγματι καλές σχέσεις, αρέσκεται να αποδοκιμάζει τις ΣΟΕΣ, αλλά αυτό είναι εύκολο. Έχει συνάψει μια ειδική συνθήκη σύνδεσης μαζί μας. Αυτό σημαίνει ότι μπορούμε να αναρωτηθούμε κατά πόσο αδιαφορεί σχετικά με το να καταστήσει όλες τις άλλες χώρες στην περιοχή ανταγωνιστές του. Δεν μιλώ με κακή πίστη· το μόνο που λέω είναι ότι μπορούμε να του απευθύνουμε αυτό το ερώτημα. Δεν νομίζω ότι ισχύει κάτι τέτοιο, αλλά θα μπορούσαμε να τον ρωτήσουμε. Όσον αφορά τον κ. Konaré, τον Πρόεδρο της Επιτροπής της Αφρικανικής Ένωσης, είναι ένας ευφυέστατος δικηγόρος, και η αποστολή του είναι να συγκεντρώνει τις ανησυχίες που εκφράζουν οι άλλοι γύρω του. Όλα αυτά είναι θεμιτά. Ωστόσο, κύριε Hutchinson, όταν μου λέτε «όλοι οι αφρικανοί ηγέτες είπαν …», αυτό δεν είναι αλήθεια. Δεν είναι αλήθεια για όλους τους αφρικανούς ηγέτες. Είναι αλήθεια ότι μερικοί από αυτούς μας έκαναν ορισμένες ερωτήσεις. Για παράδειγμα: «τι θα συμβεί, κύριε Michel, όταν εξαλειφθούν τα δασμολογικά εμπόδια; Θα χάσουμε προφανώς χρήματα και τρόπους και μεθόδους δημιουργίας εσόδων για τον προϋπολογισμό μας. Πώς θα πληρώνουμε τους δασκάλους, τους αστυνομικούς, τους δημόσιους υπαλλήλους μας κλπ.;», και εμείς απαντήσαμε: «μπορείτε να δημιουργήσετε περιφερειακά ταμεία, και θα συντάξουμε τις επονομαζόμενες συμφωνίες συνεισφοράς, κάτι που συνεπάγεται παροχή χρηματοδοτικών πόρων τουλάχιστον ισοδύναμων με τις καθαρές οικονομικές επιπτώσεις της εξάλειψης των δασμολογικών εμποδίων προκειμένου να αντισταθμιστούν οι απώλειες, και αυτό θα σας παρέχει τα μέσα χρηματοδότησης των κρατικών υπηρεσιών κλπ.»."@el10 ". − Madam President, ladies and gentlemen, I wish to quickly reply to the main points made, and then I intend to briefly discuss the economic partnership agreements (EPAs). This is an asymmetric system, a transitional period. What else did we do? We drew up generic matrices with these countries, at their request, for it was they who provided the content for the agreements. What is this bureaucratic term? Generic matrices are a kind of plan containing all the projects, all the sectors, indeed the very nature of what they want to see as accompanying measures to go hand in hand with the gradual opening up of markets if they so wish: technology transfer, increased capacities, increased expertise, work on infrastructures, interconnection or improved access, all those aspects. I also drew up a financing memorandum by regional economic community. This is a kind of undertaking, on paper and with figures, of the resources to be made available to them by the EU. There is only one thing I cannot do, and that is to promise them the money promised by the Member States at Gleneagles. They promised one billion euros, and at least half of this was for Africa. I hope they will come through on this. This money will be provided from 2010 and is intended as aid for trade. It is therefore extra money. We have doubled the regional funds I mentioned before. This is all on the table. I must confess my great concern is ‘economic integration’, because I feel that in relation to the ‘development’ aspect, it is initially ‘economic integration’ that will allow them to create wealth, wealth they can obviously use for social services and to redistribute prosperity among their people. It is true we have made very little progress on this aspect, for the reason I mentioned previously. We will therefore be discussing, probably all next year, this matter of regional EPAs to create, maintain and consolidate this dimension of economic integration. I therefore admit this, but this will only occur after having given everything ... A positive response was forthcoming on everything they asked us for. This was true on the financial front, or in any case within the budgetary limitations, and also in relation to technical-legal issues, institutional and even political issues. What is also true is that, when we have to negotiate in 2008 in an attempt to secure this regional integration, we must be extremely convincing, and we must of course have arguments. Do not worry, they will be heard, and we will listen to them ... I will certainly try to do my best to reply to their concerns, their uncertainties and their questions so that we can really specifically reassure them. I should tell you, however, that beyond this additional sum of one billion euros, half of which must be allocated to Africa, I do not have many more arguments. We will see what will emerge from this. I am nevertheless a little hurt to hear we have been blackmailing our partners. There was never any blackmail of our partners for the very simple reason that we had no power to blackmail them. First and foremost, I would not have done this. We cannot just force our partners to sign agreements. Pardon me, but that is simplifying things too much. I can see the result. I even wish to inform you about the current status of countries that have signed up, to show you that there are many more countries than you think that have signed and have understood the mechanism. The last item to round off concerns LDCs that now benefit from ‘Everything But Arms’ and thus have complete and unlimited access to our markets. In this case, I was asked what they stood to lose. They do not, in fact, lose anything at all, but gain the opportunity to benefit from particularly generous rules of origin. What are these particularly generous rules of origin? At the present time, for a product to be considered as originating in a partner state, the item must have undergone at least two transformations. Henceforth this will be a single transformation. For example, in the case of fish caught in their waters but imported here, this will be sufficient. That will count as one transformation, and so they may enter our markets quota-free and duty-free. This, then, is the big difference. There is considerable potential for opportunities of which they are currently being deprived. I wanted to tell you all this, and I am obviously willing to repeat the experience whenever you wish. Ask me questions, or send me questions in writing. I promise I will attempt to answer you sincerely and in full. If it appears that my answer to one of your questions is not good enough or is wrong, I will gladly admit this and I will rectify it, of that you may be sure. To date I have heard all the questions, I have checked all the questions, and I have involved myself considerably. I have not yet heard a question that did not receive a precise, specific and honest answer. Two Members spoke of their regret at the inadequate involvement of the European Parliament. I must say that perhaps we can do things better, but to be honest, with regard to other major international meetings in the past, I have the feeling that today, in any case, Parliament is fully involved in this process. What is more, as far as I am concerned, I always take great pleasure in debating with the Members and even contradicting them, since this helps hone my own postures. I regularly change my opinions because of you, not to keep you happy, but simply because you persuade me. The second point is Darfur and Sudan. First of all I wish to say, like the President, that the priority of this summit was not to find a solution to this issue. We did, however, arrange a troika meeting with the Portuguese Presidency, President Barroso, the High Representative for the Common Foreign and Security Policy and myself. We met with the Sudanese President, and I can tell you that the tone and content of the message conveyed during that meeting more than amply reflected the tough words I have heard here. We told Mr Bachir quite clearly that he had to respond in a positive manner as soon as possible to the UN to allow rapid deployment of the hybrid force that is obviously necessary to improve the situation of the people in Darfur ever so slightly. Mr Cornillet, I must tell you that I fully agree with your speech on international humanitarian law. As you know, yesterday, for instance, I had a meeting with all the ECHO partner operators. There was a great number of them, and I discussed this problem of international humanitarian law. I took up the proposal you had mentioned to me, and we have made arrangements to organise a major conference in April or May on this matter. I also told them, even though I have no power to invite, that I would invite the European Parliament and national parliaments to attend this conference, if this is possible and if Parliament is interested in such a proposition, because it is true that every day I observe the increasing banality with which respect for international humanitarian law is being treated, and this is extremely serious. To such a point, in fact, that while I was there, I talked to the person responsible for gaining access for humanitarian convoys. I said to him: ‘but you are not respecting international humanitarian law at all’, and he said: ‘but you must understand there is a war on’. It is obviously quite dramatic to hear that, because this attitude contradicts the very essence, the very origins of international humanitarian law. We will therefore move forward on this issue, believe me. On the nuclear issue, Mrs Isler Béguin, I must say that this is a good question which does catch my attention. You should simply be aware that this was requested by our African partners, I think more likely due to a question of principles than as an actual issue. Otherwise, I do agree with your misgivings. They were first of all asked to talk about non-proliferation of weapons of mass destruction and they said: ‘all right, we can talk about that, but in that case there is no reason not to talk about civil nuclear applications’. Well, this is all part of the current climate. Like you, I regret it, but they did request it, and we can hardly refuse to talk to our partners about this. It was also very low-key, and nobody is talking about developing a nuclear sector in Africa. We agreed to discuss nuclear issues and we accepted that these are a subject to be debated between us, because it was made clear from the beginning that no subject was taboo. Therefore I feel we do have to be coherent. There are two other issues I wish to comment on, and then I will finish up with the EPAs. I think it was Mrs Zimmer who said that there is particular interest in anything that can be used by major European investors. I will come back to this again with the EPAs, but I obviously do not agree with this argument. You can keep me here for another two weeks, day and night, and I will not accept this criticism. I will not accept it for a very simple reason. I have attended these negotiations for several months now, although I should say I do not negotiate, but I do attend the negotiations. At no time did it seem to me that the ultimate objective was to assist either the European economy or European businesses. Those who make these claims, I feel, are either mistaken or misinformed, or they do so in bad faith. I think they are misinformed, because one never acts in bad faith. I feel, however, that in relation to this issue the remarks are extremely unjustified. Now I come to the economic partnership agreements. On the subject of the interim agreements, I wish to ask: what are their aims? Have they been devised in support of European businesses? Not at all: the objective is actually to provide protection for countries with average incomes which would otherwise, as you well know, fall into a system of generalised preferences. This is obviously much less advantageous than the system that they operate at present, which is the equivalent system for least-developed countries (LDCs), in other words, Everything But Arms. Therefore, if at the end of this year, despite all my goodwill, the countries concerned have no other agreement setting them on the same footing as they had until today, they will certainly lose markets, and I have already mentioned the example of the Côte d’Ivoire. This other agreement is the interim agreement. Who have we made these interim agreements with? In most cases, we have arranged them with countries with average incomes which would otherwise find themselves operating a much more unfavourable system than they had to date. Has this been done to protect our businesses, to open up channels for our companies to move into Africa or invade Africa? No, that is not true. What, then, have we proposed? I am now coming to the heart of the agreements, because the truth should be heard. I am willing to listen to everyone, I am willing to understand everyone, and I am even willing to agree with certain remarks and criticisms from the House. Well then, what have we proposed? We have proposed transitional periods of between 15 and 25 years. Mr Wade claims his market will be flooded with subsidised European agricultural products. This is precisely my point. Agricultural products can offer him protection from the 20% that is not liberalised. I do not understand exactly what he means. What is more, Mr Wade is not directly affected. It is true that he is entitled to speak on behalf of all of Africa, but he is not affected because he is an LDC and he has the ‘Everything But Arms’ system. Mr Mbeki, who I admire very much and get on with very well indeed, likes to denounce the EPAs, but this is easy to do. He has a special association treaty with us. This means we can ask ourselves to what extent he is unconcerned about bringing in all the other countries in that region as his competitors. I do not speak in bad faith; all I am saying is that we could ask him that question. I do not think this is the case, but we could ask him. As for Mr Konaré, the Chairman of the African Union Commission, he is a brilliant lawyer, and it is his vocation to gather up the concerns he hears from those around him. All this is legitimate. However, Mr Hutchinson, when you tell me ‘all the African leaders said …’, that is not true. It is not true of all the African leaders. It is true that a number of them did ask us some questions. For example: ‘what will happen, Mr Michel, when the tariff barriers are removed? We will obviously lose money and our ways and means budget. How will we pay our teachers, policemen, civil servants etc?’, and we said: ‘you can set up regional funds, and we will draw up what we call contribution agreements, which means provision of financial resources at least matching the net fiscal impact of removing the tariff barriers in order to offset the losses, and this will give you the means to finance state services etc.’"@en4 ". − Señora Presidenta, Señorías, intentaré responder rápidamente a las cuestiones suscitadas y después me detendré un instante sobre los acuerdos de asociación económica. Se trata de un sistema asimétrico y un periodo transitorio. ¿Qué más hemos hecho? Hemos preparado con estos países, a petición propia, porque ellos han establecido el contenido de los acuerdos, una serie de matrices genéricas. ¿Qué significa este término un poco burocrático? Una matriz genérica es una especie de plan que contiene todos los proyectos, todos los sectores, la esencia de las medidas de acompañamiento que estos países quieren para acompañar justamente la apertura progresiva de los mercados si lo desean: transferencia de tecnología, mayor capacidad y experiencia, obras de infraestructura, de interconexión o de mejora del acceso a las regiones remotas, todos estos aspectos. También he preparado, por comunidad económica regional, un memorando financiero, una especie de compromiso, por escrito y con cifras, acerca de los medios que la Unión Europea pone a su disposición. Sólo hay una cosa que no puedo hacer, y es prometerles el dinero que los Estados miembros prometieron en Gleneagles. Prometieron mil millones de euros, y al menos la mitad de esa cantidad para África. Espero que cumplan esta promesa. Eso será a partir de 2020, en concepto de «Ayuda para el comercio». Así que es una aportación de dinero adicional. Hemos más que duplicado el fondo regional del que hablaba antes. Todo eso está sobre la mesa. Debo confesar que la principal inquietud que tengo se refiere al aspecto de la «integración económica», porque, para mí, en relación con el capítulo del «desarrollo», será inicialmente el aspecto de la «integración económica» el que les permita crear riqueza, que podrán utilizar evidentemente para financiar servicios sociales y para redistribuir prosperidad entre sus conciudadanos. Sin embargo, es cierto que no hemos avanzado demasiado en este sentido por el motivo mencionado anteriormente. Así, probablemente examinaremos durante todo el año que viene esta cuestión de los AAE regionales, con miras a crear, mantener y consolidar esta dimensión de la integración económica. Les confieso que después de haber dado todo, todo lo que nos han pedido, la respuesta ha sido positiva. Ello era así en el ámbito financiero, y en todo caso dentro de los límites presupuestarios, en los ámbitos de los planes técnico-jurídicos, institucional e incluso político. Lo cierto es que cuando se negocie en 2008 para tratar de conseguir la integración regional, deberemos ser muy convincentes y presentar los argumentos necesarios. No se preocupen, les oiremos, les escucharemos... Intentaré hacer todo lo posible para responder a sus preocupaciones, sus incertidumbres y sus preguntas, para poder tranquilizarles de forma concreta. Pero debo decir que, aparte de ese complemento de mil millones de euros —y de ellos, quinientos millones deberán ir a parar a África—, no tengo muchos argumentos más. Ya veremos qué surge de todo esto. En cualquier caso, me siento un poco molesto cuando oigo decir que hemos chantajeado a nuestros socios. Nunca hemos hecho tal cosa por una razón muy sencilla, y es que nada nos facultaba para poder hacerlo. En primer lugar, tampoco lo habría hecho por principio. No podemos obligar a nuestros socios a firmar acuerdos. Perdónenme, pero eso es demasiado simple. Puedo ver el resultado. También quería informarles acerca de la situación actual de los países que han firmado, para enseñarles que hay muchos más países de los que parece que ya han firmado y que han comprendido el mecanismo. El último elemento para completar la intervención se refiere a los países menos desarrollados que, hoy, se benefician de la iniciativa «Todo menos las armas» y que, por consiguiente, tienen un acceso completo e ilimitado a nuestros mercados. Se me preguntaba qué iban a perder estos países. De hecho, no pierden nada, y tendrán la oportunidad de beneficiarse de normas de origen especialmente generosas. ¿Cuáles son esas normas de origen especialmente generosas? Actualmente, para que un producto se considere procedente de un Estado socio, tal producto debe haber sido sometido al menos a dos procesos de transformación. A partir de ahora contaremos sólo una transformación. Por ejemplo, en el caso de la pesca capturada en sus aguas e importada en la Unión Europea, eso será suficiente. Se tratará ya de una transformación y, por consiguiente, tendrán acceso a nuestros mercados sin cuotas y libres de impuestos. Ahí reside la gran diferencia. Existen unas posibilidades enormes de las que actualmente se privan. Quería decirles todo esto y evidentemente estoy dispuesto, cuando lo deseen, a volver a repetir la experiencia. Formúlenme preguntas o remítanme preguntas por escrito. Les prometo que intentaré responderles total y sinceramente. Si tienen una pregunta a la que doy una respuesta que parece no ser lo suficientemente adecuada o incluso falsa, no tengo ningún inconveniente en reconocerlo y rectificar, se lo puedo garantizar. Hasta ahora he escuchado todas las preguntas, las he comprobado, y me he implicado mucho. Sin embargo, aún no he escuchado una pregunta que no recibiese una respuesta precisa, concreta y sincera. Dos oradores han lamentado una insuficiente participación del Parlamento Europeo. Debo decir que tal vez pueda hacerse mejor, pero, sinceramente, en relación con otras grandes reuniones internacionales del pasado, tengo la impresión de que, por lo menos hoy, el Parlamento Europeo se encuentra plenamente integrado en este proceso. Por lo demás, o en todo caso por lo que a mí respecta, debo decirles que siempre me ha complacido sobremanera debatir con sus Señorías e incluso manifestar una posición contraria, porque eso me permite ajustar mi propia posición. Cambio con bastante frecuencia de opinión gracias a ustedes, y no por agradarles, sino porque sus Señorías me convencen. La segunda cuestión se refiere a Darfur y Sudán. Me gustaría decir, para empezar, como también ha dicho el Presidente en ejercicio del Consejo, que la prioridad de la Cumbre no era solucionar esta cuestión. No obstante, organizamos una reunión de la troika con la Presidencia portuguesa, el Presidente Barroso, el Alto Representante para la Política Exterior y de Seguridad Común y yo mismo. Nos entrevistamos con el Presidente sudanés y les puedo decir que el mensaje transmitido en esta ocasión fue un mensaje que, en su tono y su contenido, refleja sobradamente las duras críticas que he oído hoy aquí. Se dijo claramente al señor Bachir que era necesario dar una respuesta positiva con la mayor brevedad a las Naciones Unidas para permitir el despliegue rápido de esta fuerza híbrida, ciertamente necesaria para mejorar en alguna medida la situación de las personas que se encuentran en Darfur. Señor Cornillet, debo decirle que estoy completamente de acuerdo con su intervención en relación con el Derecho internacional humanitario. Como sabe, ayer mismo me entrevisté con todos los operadores socios de ECHO. Eran muchos y abordé con ellos la cuestión del Derecho internacional humanitario. Retomé la propuesta de la que usted me había hablado y acordamos organizar, en abril o en mayo, una gran conferencia sobre esta cuestión. También les comuniqué que invitaría, aunque en realidad no estoy facultado para ello, al Parlamento Europeo y los Parlamentos nacionales a participar en esta conferencia, si es posible, y si el Parlamento Europeo está interesado en ello, porque, en efecto, observo cotidianamente una banalización del respeto del Derecho internacional humanitario extremadamente grave. Hasta el punto de que, cuando estaba sobre el terreno, en un cierto lugar, hablando con el responsable del acceso de la ayuda humanitaria, le dije: «bueno, pero no respetan ustedes en absoluto el Derecho internacional humanitario», y él me respondió: «sí, pero tiene usted que comprender que se trata de una situación de guerra». Es evidentemente dramático tener que escuchar estas palabras, porque esta posición contradice el fundamento y el origen del Derecho internacional humanitario. Por consiguiente, tenemos intención de avanzar en relación con esta cuestión, créanme. En lo que se refiere a la energía nuclear, señora Isler Béguin, puedo decirle que efectivamente suscita usted una cuestión que también llama mi atención. Simplemente puedo decirle que nos lo han pedido nuestros socios africanos, creo, más por una cuestión de principio, sin duda, que por una cuestión de fondo. En todo caso, comparto evidentemente las reticencias que ha manifestado. Primero se les pidió que hablasen acerca del aspecto de la no proliferación de armas de destrucción masiva, y respondieron: «de acuerdo, hablamos de ello, pero entonces no hay motivos para no hablar de la utilización de las aplicaciones civiles de la energía nuclear». Bien, ello también forma parte del clima actual. Yo también lo lamento como usted, pero han sido ellos quienes nos lo han pedido y no se puede negar a nuestros socios siquiera hablar sobre ello. En todo caso, no se trata en absoluto de desarrollar todo un sector de la energía nuclear en África. Hemos aceptado hablar de la energía nuclear y también que sea objeto de debate entre nosotros, porque ya se dijo al principio que ningún tema era tabú. Por consiguiente, creo que debemos ser coherentes. Me gustaría abordar dos cuestiones más, y luego terminaré hablando de los AAE. Creo que la señora Zimmer ha dicho que existe un interés especial en servir los intereses de los grandes inversores europeos. Volveré sobre ello cuando hable de los AAE, pero evidentemente no estoy de acuerdo con esta afirmación. Me puedo quedar en esta Cámara durante otros quince días, día y noche, y seguiré sin aceptar esta clase de crítica. Por un motivo muy sencillo. Desde hace varios meses, participo en estas negociaciones, pero yo no negocio, únicamente participo en las negociaciones. En ningún momento me ha parecido que el objetivo fuese favorecer a la economía o las empresas europeas. Los que hacen este tipo de afirmaciones, creo que se equivocan, bien porque están mal informados, bien porque realmente actúan de mala fe. Creo, sin embargo, que están mal informados, porque uno nunca actúa de mala fe. En todo caso, considero que en relación con esta cuestión estas observaciones son muy injustas. Me gustaría hablar ahora de los acuerdos de asociación económica. En relación con los acuerdos provisionales, me gustaría preguntar: ¿cuáles son sus objetivos? ¿Acaso se han celebrado para apoyar a las empresas europeas? En absoluto. En realidad el objetivo que persiguen es proteger a los países de renta media que, de otro modo, como saben ustedes muy bien, entrarían dentro del régimen de preferencias generalizadas, algo evidentemente menos ventajoso que el sistema en el que se incluyen hoy, que es el régimen equivalente para los países menos desarrollados, en otras palabras, la iniciativa «Todo menos las armas». Por consiguiente, si a finales de este año, y a pesar de toda mi buena voluntad, los países en cuestión no firman ningún otro acuerdo que les ponga en pie de igualdad con el que tenían hasta hoy, ciertamente perderán muchos mercados, y ya he mencionado el ejemplo de Costa de Marfil. Este otro acuerdo es el acuerdo provisional. ¿Con quién hemos celebrado tales acuerdos provisionales? En la mayoría de los casos con los países de renta media que, de otro modo, entrarían en un sistema claramente más desfavorable que el régimen en el que se encontraban hasta ahora. ¿Acaso se ha hecho esto para proteger a nuestras empresas, para abrir a nuestras empresas canales de penetración o de invasión de África? Eso no es cierto. Entonces, ¿qué hemos propuesto? Hablaré ahora del fondo de los acuerdos, porque la verdad debe prevalecer. Estoy dispuesto a escuchar a todos y a comprender todo e incluso a compartir algunas de las observaciones y las críticas de esta Cámara. Pero, ¿qué hemos propuesto? Hemos propuesto periodos transitorios de entre 15 y 25 años. El señor Wade dice que se va a inundar su mercado con productos agrícolas europeos subvencionados. Eso es precisamente a lo que quiero llegar. Los productos agrícolas pueden ofrecer protección en el 20 % que no se ha liberalizado. No entiendo muy bien qué quiere decir. Por otra parte, al señor Wade no le afecta directamente. Ciertamente, tiene derecho a expresarse en nombre de toda África, pero a él no le preocupa porque su Estado es un país menos desarrollado y además está incluido en la iniciativa «Todo menos las armas». El señor Mbeki, al que admiro mucho y con el que me llevo muy bien, denuncia los AAE, pero eso es fácil de hacer. Tiene un acuerdo de asociación especial con nosotros. Así, podemos preguntarnos hasta qué punto no teme que todos los demás países de la región se conviertan en sus competidores. No hablo de mala fe, simplemente digo que podemos hacernos esta pregunta. No creo que sea el caso, pero podemos preguntárnoslo. En cuanto al señor Konaré, Presidente de la Comisión de la Unión Africana, es un abogado brillante, y su vocación también incluye reunir las preocupaciones que escucha a su alrededor. Todo ello es legítimo. Sin embargo, señor Hutchinson, cuando afirma «todos los líderes africanos dicen que...» eso no es cierto. No son todos los líderes africanos. Ciertamente, algunos nos han formulado determinadas preguntas. Por ejemplo: «¿qué va a pasar, señor Michel, cuando se hayan eliminado las barreras arancelarias? Vamos a perder dinero y nuestros medios presupuestarios. ¿Cómo vamos a hacer para pagar a los profesores, a los policías, a los funcionarios, etc.?», a lo que nosotros hemos respondido: «podéis crear fondos regionales y celebraremos con vosotros lo que denominamos "acuerdos de contribución", es decir, la disponibilidad de recursos financieros que corresponderán, como mínimo, al impacto fiscal neto de la eliminación de las barreras arancelarias, de forma que se compensen totalmente las pérdidas y para que contéis con los medios necesarios para financiar los servicios del Estado, etc.»."@es21 "− Proua juhataja, daamid ja härrad, soovin kiirelt vastata peamistele avaldatud seisukohtadele ning seejärel kavatsen ma lühidalt arutleda majanduspartnerluslepingute üle. See on ebasümmeetriline süsteem, üleminekuperiood. Mida me veel tegime? Koostasime koos nende riikidega üldised matriitsid – nende palvel, kuivõrd nemad andsid lepingutele sisu. Mida see bürokraatlik termin tähendab? Üldised matriitsid kujutavad teatud liiki plaane, mis sisaldavad kõiki projekte, kõiki sektoreid – tõesti kõike seda, mida nad kaasnevate meetmetena näha soovivad, mis oleksid nende soovi korral turgude järk-järgulise avamisega seotud: tehnoloogia ülekandeid, suurenenud võimekkust, suurenenud asjatundlikkust, sidusust või parandatud juurdepääsu, kõiki neid aspekte. Samuti koostasin memorandumi, mis käsitleb piirkondliku majanduskogukonna poolset rahastamist. See kujutab endast paberil esitatud ja arvudega kirjeldatud ettevõtmist, mille raames tehakse neile kättesaadavaks ELi ressursid. On vaid üks asi, mida ma ei saa teha ning selleks on lubada neile raha, mida liikmesriigid Gleneaglesis lubasid. Lubati miljardit eurot ning vähemalt pool sellest oli mõeldud Aafrikale. Loodan, et see läheb läbi. Raha antakse alates aastast 2010 ning see on mõeldud kaubanduse abiks. Seega on see lisaraha. Oleme kahekordistanud piirkondlikke fonde, mida ma varem mainisin. See kõik on vaatluse all. Pean tunnistama, et minu suur mure on “majanduslik integratsioon”, sest tunnen, et seoses “arengu” aspektiga, on just “majanduslik integratsioon” see, mis võimaldab neil rikkust luua – rikkust, mida nad saavad muidugi kasutada sotsiaalteenusteks ning jõukuse ümber jagamiseks oma inimeste vahel. On tõsi, et põhjustel, mida ma ennist mainisin, oleme saavutanud selles osas väga vähese edasimineku. Majandusliku integratsiooni dimensiooni loomiseks, säilitamiseks ja konsolideerimiseks arutame tõenäoliselt seda piirkondlike majanduspartnerluslepingute küsimust kogu järgmise aasta vältel. Seega ma tunnistan seda, kuid see saab toimuda üksnes endast kõige andmise tingimusel … Kõige osas, mida nad meilt küsisid, oli positiivne vastus oodatav. See on tõsi finantsvaldkonnas – seda kindlasti eelarve piiride raames – ning samuti seoses tehnilis-õiguslike, institutsionaalsete ning isegi poliitiliste küsimustega. Mis on tõsi, on see, et kui me peame 2008. aastal rääkima läbi piirkondliku integratsiooni kindlustamise saavutamiseks, peame olema äärmiselt veenvad ning muidugi peame omama argumente. Ärge muretsege, nad võtavad neid kuulda ning meie kuulame neid … Annan endast kindlasti parima, et nende muredele, ebakindlusele ning küsimustele vastata, nii et me tõesti saaksime pakkuda neile konkreetset kindlust. Siiski peaksin teile ütlema, et väljapool seda ühe miljardi euro suurust lisanduvat summat, millest tuleb pool eraldada Aafrikale, mul enam palju argumente pole. Näis, kuidas see areneb. Sellegipoolest on mul veidi valus kuulda, nagu me oleksime allutanud oma partnerid väljapressimisele. Meie partneritelt pole mitte kunagi mitte midagi välja pressitud väga lihtsal põhjusel, et meil pole väljapressimiseks võimu. Eeskätt aga poleks ma seda teinud. Me lihtsalt ei saa sundida oma partnereid lepingutele alla kirjutama. Vabandage mind väga, kuid see muudaks asjad liiga kergeks. Ma näen tulemust. Ma soovin teid teavitada riikidest, kes on praeguseks liitunud, et näidata teile, et erinevalt teie arvamusest on palju enam riike, kes on alla kirjutanud ja mehhanismist aru saanud. Lõpetuseks puudutab viimane punkt vähim arenenud riike, keda abistatakse praegu "Kõik peale relvade" kava raames ning kellel on seega meie turgudele täielik ja piiramatu juurdepääs. Seonduvalt küsiti minult, mille võrra vähim arenenud riigid kaotama pidid. Tegelikkuses ei kaotanud nad milleski vaid omandasid võimaluse saada nendest suuremeelsetest päritolureeglitest kasu. Mis on need eriliselt suuremeelsed päritolureeglid? Praegusel hetkel peab kaubandusartikkel selleks, et seda loetaks pärinevaks partnerriigist, läbima vähemalt kaks transformatsiooni. Nüüdsest saab olema vaid üks transformatsioon. Näiteks siia veetava nende vetest püütava kala puhul on see piisav. Seda arvestatakse ühe transformatsioonina ning seega võivad nad siseneda meie turgudele kvoodivabalt ning tollivabalt. See on niisiis suureks erinevuseks. Esineb arvestatav võimaluste potentsiaal, millest nad on praegu ilma jäetud. Soovisin teile sellest rääkida ning loomulikult olen ma valmis, millal iganes te soovite, seda kordama. Esitage mulle küsimusi või saatke need mulle kirjalikult. Luban, et püüan vastata teile siiralt ja täielikult. Võite olla kindlad, et kui ilmneb, et mu vastus ühele teie küsimustest ei ole piisavalt hea või on vale, tunnistan ma seda heal meelel ning parandan selle. Kuni tänaseni olen ma kuulanud ära kõik küsimused, olen kontrollinud kõiki küsimusi ning olen nendega märkimisväärselt tegelenud. Ma ei ole veel kuulnud küsimust, mis ei oleks saanud täpset, spetsiifilist ja ausat vastust. Kaks parlamendiliiget väljendasid kahetsust Euroopa parlamendi puuduliku osalemise pärast. Pean ütlema, et ehk saame asju paremini korraldada, kuid ausalt öeldes, mineviku suuremaid rahvusvahelisi kohtumisi arvesse võttes, on mul tunne, et täna osaleb parlament selles protsessis igal juhul täielikult. Veelgi enam, niivõrd kuivõrd see minusse puutub, siis on mulle alati suureks naudinguks parlamendiliikmetega arutleda ning neile isegi vastu rääkida, kuivõrd see aitab mul enda seisukohti lihvida. Teie pärast muudan oma arvamusi regulaarselt – mitte selleks, et teile rõõmu valmistada vaid lihtsalt põhjusel, et te veenate mind. Teiseks punktiks on Darfur ja Sudaan. Esmalt soovin ma nagu nõukogu eesistujagi öelda, et selle tippkohtumise eesmärgiks ei olnud sellele küsimusele lahendust leida. Vaatamata sellele korraldasime eesistujakolmiku kohtumise eesistujariigi Portugali, president Barroso, ühise välis- ja julgeolekupoliitika kõrge esindaja ning minuga. Kohtusime Sudaani presidendiga ning võin teile öelda, et selle kohtumise vältel edastatud sõnumite toon ning sisu peegeldasid siin kuuldud karme sõnu. Teatasime härra Bachirile üpris selgelt, et ta peab niipea kui võimalik ÜRO-le positiivselt vastama, et võimaldada ühisjõudude kiiret paigutamist, mis on ilmselgelt vajalik inimeste olukorra vähimalgi määral parandamiseks Darfuris. Härra Cornillet, pean teile ütlema, et nõustun teie rahvusvahelist humanitaarõigust käsitleva kõnega täielikult. Nagu teate, oli mul näiteks eile kohtumine kõigi ECHO partneroperaatoritega. Neid oli palju ning ma arutasin seda rahvusvahelise humanitaarõiguse probleemi. Tõstatasin teie mainitud ettepaneku ning leppisime kokku, et korraldame selles küsimuses aprillis või mais suurema konverentsi. Kuigi mul ei ole pädevust kutseid väljastada, teatasin neile samuti, et juhul kui see on võimalik ning kui parlament on sellisest ettepanekust huvitatud, kutsuksin sellele konverentsile osalema Euroopa Parlamendi ning riiklikud parlamendid, kuna on tõsi, et ma näen igapäevaselt kasvavat banaalsust, millega rahvusvahelisest humanitaarõigusest kinni pidamisse suhtutakse ning see on äärmiselt tõsine probleem. Viimast kuni selle määrani, et tegelikkuses rääkisin seal viibides isikuga, kes vastutab juurdepääsu eest humanitaarkonvoidele. Laususin talle: “kuid te ei austa rahvusvahelist humanitaarõigust vähimalgi määral,” ning tema lausus: “kuid teie peate mõistma, et seal käib sõda.” Ilmselgelt on seda küllaltki dramaatiline kuulda, kuna selline suhtumine vastandub rahvusvahelise humanitaarõiguse peamise sisu ning algetega. Seetõttu, uskuge mind, me liigume selles küsimuses edasi. Proua Isler Béguin, tuumaenergia küsimuses pean ütlema, et see on hea küsimus, mis köidab minu tähelepanu. Peaksite lihtsalt teadlikud olema, et seda palusid meie Aafrika partnerid – arvan, et tõenäolisemalt teoreetilise põhimõtet kajastava kui tegeliku küsimusena. Muus osas nõustun teie murega. Neil paluti esmalt rääkida massihävitusrelvade leviku tõkestamisest ning nad laususid: “olgu, me võime sellest rääkida, kuid sellisel juhul puudub põhjus, miks me ei peaks rääkima tuumaenergia tsiviilkasutusest.” See on osa praegusest õhkkonnast. Nagu teiegi, ma kahetsen seda, kuid nad ei palunud seda ning vaevalt, et me saame keelduda oma partneritega sel teemal rääkimisest. Samuti on see väga tagasihoidlik küsimus ning keegi ei räägi tuumaenergia sektori arendamisest Aafrikas. Nõustusime tuumaenergia küsimusi arutama ning aktsepteerisime, et see on teema, mille üle omavahel arutada, kuna algusest peale tehti selgeks, et ükski teema ei ole tabu. Seetõttu tunnen, et peame olema koherentsed. On kaks küsimust, mida ma soovin kommenteerida ning seejärel lõpetan ma majanduspartnerluslepingutega. Arvan, et see oli proua Zimmer, kes ütles, et esineb eriline huvi kõige vastu, mida Euroopa suurinvestorid saaksid ära kasutada. Tulen selle juurde majanduspartnerluslepingute käsitlemise ajal tagasi, kuid ma ei nõustu selle argumendiga mingil juhul. Võite mind siin järgmised kaks nädalat, päeval ja ööl kinni pidada, kuid ma ei nõustu selle kriitikaga isegi siis. Ma ei aktsepteeri seda väga lihtsal põhjusel. Olen nendel läbirääkimistel osalenud nüüdseks juba mitmeid kuid – kuigi peaksin ütlema, et ma ise ei räägi läbi, kuid ma võtan osa. Mitte kordagi ei ole mulle ilmnenud, et lõppeesmärgiks oleks abistada kas Euroopa majandust või Euroopa ettevõtteid. Tunnen, et need, kes neid väiteid esitavad, kas eksivad, on valesti informeeritud või on pahausksed. Arvan, et nad on valesti informeeritud, kuna pahauskselt ei käituta kunagi. Siiski tunnen, et seoses selle küsimusega on märkused äärmiselt põhjendamatud. Nüüd käsitlen ma majanduspartnerluslepinguid. Seoses vahepealsete kokkulepete teemaga soovin ma küsida: mis on nende eesmärgiks? Kas need on kavandatud Euroopa ettevõtete toetamiseks? Üldsegi mitte: tegelikkuses on eesmärgiks kaitsta keskmise sissetulekuga riike, mis vastasel juhul, nagu te hästi teate, langeksid üldiste tariifsete soodustuste kava alla. See on ilmselgelt ebasoodsam kui kava, mille raames nad praegu tegutsevad, mis on võrdväärne kavaga vähim arenenud riikidele ehk kavaga "Kõik peale relvade". Seega kui vaatamata kogu minu heasoovlikkusele ei ole selle aasta lõpus puudutatud riikidel mingit muud kokkulepet, mis asetaks nad kuni tänaseni kehtivaga samale alusele, kaotavad nad kindlasti turud ning siinkohal olen juba maininud Elevandiluuranniku näidet. See teine kokkulepe on vahekokkulepe. Kellega me oleme need vahekokkulepped sõlminud? Enamikul juhtudel oleme need sõlminud keskmise sissetulekuga riikidega, mis vastasel juhul leiaksid end võrreldes senisega tegutsemas märksa ebasoodsamate kavade raames. Kas seda on tehtud meie ettevõtete kaitsmiseks, et avada meie ettevõtetele kanalid Aafrikasse kolimiseks või Aafrikasse tungimiseks? Ei, see pole nii. Mida me oleme siis välja pakkunud? Pöördun nüüd lepingute põhisisu juurde, kuna tõde on vaja välja öelda. Olen valmis kõiki kuulama, olen valmis kõigist aru saama ning olen isegi valmis nõustuma täiskogu teatud märkuste ja kriitikaga. Hea küll – mida me oleme välja pakkunud? Oleme pakkunud välja 15 kuni 25 aasta pikkused üleminekuperioodid. Härra Wade väidab, et tema turg ujutatakse subsideeritud Euroopa põllumajandustoodetega üle. See on täpselt minu seisukoht. Põllumajandustooted saavad teda kaitsta ülejäänud liberaliseerimata 20% eest. Ma ei saa täpselt aru, mida ta silmas peab. Veelgi enam, otseselt härra Wade’i ei mõjutata. On tõsi, et tal on õigus rääkida kogu Aafrika nimel, kuid ta ei saa mõju osaliseks, kuna ta on vähim arenenud riigist ning temale kohaldub “Kõik peale relvade” süsteem. Härra Mbeki, keda ma väga imetlen ning kellega ma tõesti väga hästi läbi saan, soovib majanduspartnerluslepingud tühistada, kuid temal on seda lihtne teha. Tal on meiega eriline assotsiatsioonileping. See tähendab, et me saame endilt küsida, millise määrani ei häiri teda piirkonnas kõigi teiste riikide viimine temaga konkureerivale tasemele. Ma ei räägi pahauskselt; kõik, mis ma ütlen, on see, et me võiksime seda temalt küsida. Ma ei usu, et see nii on, kuid me saaksime temalt küsida. Mis puutub härra Konarésse, Aafrika Liidu Komisjoni esimehesse – ta on geniaalne jurist ning tema kutsumuseks on koguda mured, mida ta end ümbritsevatelt kuuleb. Siiski, härra Hutchinson, kui ütlete, et “kõik Aafrika liidrid ütlesid …,” ei ole see tõsi. See ei kehti kõigi Aafrika liidrite kohta. On tõsi, et mitmed nendest esitasid meile mõningaid küsimusi. Näiteks: “mis juhtub, härra Michel, kui tariifsed tõkked eemaldatakse? Me kaotame ilmselgelt raha ning meie eelarve täitmise viisid ja vahendid. Kuidas me tasume õpetajatele, politseinikele, avalikele teenistujatele jne?”, ning me ütlesime: “võite asutada piirkondlikud fondid ning meie omalt poolt loome selle, mida me nimetame toetuslepinguteks, mis tähendab rahaliste vahendite andmist kadude kõrvaldamise määral – see tähendab vähemalt tariifsete tõkete eemaldamisest tuleneva rahalise mõju tasemel ning see annab teile vahendid avalike teenuste jne rahastamiseks.”"@et5 ". Arvoisa puhemies, hyvät naiset ja herrat, haluaisin nopeasti vastata tärkeimpiin esitettyihin asioihin ja sitten aion puhua lyhyesti talouskumppanuussopimuksista. Tämä on asymmetrinen järjestelmä, siirtymäkausi. Mitä muuta me teimme? Laadimme kyseisten valtioiden kanssa yleisiä matriiseja, niiden pyynnöstä, koska ne laativat sisällön sopimuksiin. Mikä on tämä byrokraattinen termi? Yleinen matriisi on eräänlainen suunnitelma, joka sisältää kaikki hankkeet, kaikki alat, todellakin juuri sen, millaisia rinnakkaistoimia ne saavat halutessaan markkinoiden asteittaisen avautumisen ohella: teknologian siirto, valmiuksien parantaminen, lisääntynyt asiantuntemus, infrastruktuurin kehittäminen, yhteenkytkettävyys tai parantunut saatavuus, kaikki nämä näkökohdat. Laadin myös taloudellisen muistion alueellisten talousyhteisöjen mukaan. Tämä on paperilla ja luvuin esitetty sitoumus resursseista, jotka EU antaa niiden käytettäväksi. On vain yksi asia, jota en voi tehdä, ja se on luvata niille rahat, jotka jäsenvaltiot lupasivat Gleneaglesissa. Jäsenvaltiot lupasivat miljardi euroa, ja vähintään puolet siitä Afrikalle. Toivon, että ne pitävät lupauksensa. Rahat annetaan vuodesta 2010 lähtien, ja ne on tarkoitettu kauppaa tukevaan apuun. Siksi se on ylimääräistä rahaa. Olemme kaksinkertaistaneet aluerahastot, kuten mainitsin aikaisemmin. Kaikki tämä on käsiteltävänä. Minun on tunnustettava, että suurena huolenani on ”taloudellinen yhdentyminen”, koska minusta tuntuu, että ”kehityksen” näkökohdan yhteydessä ennen kaikkea ”taloudellinen yhdentyminen” antaa niille mahdollisuuden luoda vaurautta, jota ne voivat luonnollisesti käyttää sosiaalipalveluihin ja hyvinvoinnin jakamiseen kansalleen. On totta, että olemme tässä suhteessa tuskin edistyneet syystä, jonka mainitsin aikaisemmin. Siksi me keskustelemme todennäköisesti koko ensi vuoden alueellisista talouskumppanuussopimuksista taloudellisen yhdentymisen tämän ulottuvuuden luomiseksi, ylläpitämiseksi ja vahvistamiseksi. Siksi myönnän sen, mutta se tapahtuu vasta… Ne ovat saaneet myönteisen vastauksen kaikkiin pyyntöihinsä. Se oli totta taloudellisella rintamalla tai ainakin talousarvion rajoissa ja myös teknis-oikeudellisissa asioissa ja jopa poliittisissa asioissa. On totta, että kun meidän on neuvoteltava vuonna 2008 yrityksestä varmistaa alueellinen yhdentyminen, meidän on oltava erittäin vakuuttavia ja meillä on tietysti oltava perustelut. Älkää olko huolissanne, niitä kuullaan, ja me kuuntelemme niitä... Teen varmasti parhaani vastatakseni niiden huoliin, epävarmuuksiin ja kysymyksiin, niin että voimme todella saada ne vakuuttuneeksi. Minun on kuitenkin kerrottava teille, että miljardin euron lisäksi, josta puolet on annettava Afrikalle, minulla ei ole monta muuta perustelua. Saamme nähdä mitä siitä seuraa. Olen kuitenkin hieman loukkaantunut, kun kuulen, että olemme kiristäneet kumppaneitamme. Emme ole koskaan kiristäneet kumppaneitamme siitä yksinkertaisesta syystä, ettei meillä ole koskaan ollut valtaa kiristää niitä. En todellakaan olisi tehnyt niin. Emme voi vain pakottaa kumppaneitamme allekirjoittamaan sopimuksia. Suokaa anteeksi, mutta tuo on asioiden liikaa yksinkertaistamista. Voin nähdä tuloksen. Haluaisin vielä kertoa teille siitä, mitkä valtiot ovat allekirjoittaneet, osoittaakseni teille, että maita, jotka ovat allekirjoittaneet ja ymmärtäneet järjestelmän, on paljon enemmän kuin luulette. Viimeinen aihe koskee vähiten kehittyneitä maita, jotka hyötyvät nyt kaikki paitsi aseet -sopimuksesta ja joilla on siten täysi ja rajoittamaton päästy markkinoillemme. Tässä tapauksessa minulta kysyttiin, mitä ne häviävät. Ne eivät itse asiassa häviä mitään, vaan saavat mahdollisuuden hyötyä erityisen edullisista alkuperäsäännöistä. Mitä nämä erityisen edulliset alkuperäsäännöt ovat? Jotta tuotteen voidaan tällä hetkellä katsoa tulevan kumppanivaltiosta, sen on käytävä läpi ainakin kaksi valmistusta. Tästä lähtien on vain yksi valmistus. Esimerkiksi, jos kala pyydystetään sen vesillä mutta tuodaan tänne, se riittää. Sitä pidetään yhtenä valmistuksena, ja tuotteet voivat tulla markkinoillemme kiintiöttä ja tullitta. Siinä on suuri ero. On olemassa huomattava potentiaali mahdollisuuksille, jotka puuttuvat tällä hetkellä. Halusin kertoa teille kaiken tämän, ja olen tietysti halukas toistamaan kokemuksen koska vain haluatte. Kysykää minulta kysymyksiä tai lähettäkää minulle kirjallisia kysymyksiä. Lupaan, että yritän vastata teille rehellisesti ja täysimääräisesti. Jos näyttää siltä, että vastaukseni johonkin teidän kysymykseenne ei ole tarpeeksi hyvä tai on väärä, myönnän sen mielihyvin ja korjaan sen, siitä voitte olla varma. Tähän saakka olen kuunnellut kaikki kysymykset, olen tarkistanut kaikki kysymykset ja olen paneutunut niihin huolellisesti. En ole vielä kuullut kysymystä, joka ei ole saanut tarkkaa, täsmällistä ja rehellistä vastausta. Kaksi parlamentin jäsentä pahoitteli Euroopan parlamentin osallistumisen vähäisyyttä. Minun on sanottava, että ehkä voimme tehdä asiat paremmin, mutta rehellisesti sanottuna muihin, aikaisemmin pidettyihin tärkeisiin kokouksiin verrattuna, minusta tuntuu, että joka tapauksessa tänään parlamentti osallistuu prosessiin täysimääräisesti. Minulle vieläkin tärkeämpää on se, että nautin aina parlamentin jäsenten kanssa keskustelemisesta ja jopa väittelystä heidän kanssaan, koska se auttaa minua hiomaan kantojani. Muutan mielipiteitäni säännöllisesti teidän takianne, en tehdäksenne teitä onnelliseksi, vaan yksinkertaisesti siksi, että saatte minut vakuuttuneeksi. Toinen asia on Darfur ja Sudan. Ensiksi haluan sanoa, kuten puheenjohtaja, että huippukokouksen ensisijaisena tavoitteena ei ollut löytää ratkaisua tähän kysymykseen. Järjestimme kuitenkin troikan kokouksen puheenjohtajavaltio Portugalin, puheenjohtaja Barroson, yhteisen ulko- ja turvallisuuspolitiikan korkean edustajan ja minun kanssa. Tapasimme Sudanin presidentin, ja voin kertoa teille, että kokouksessa välitetyn viestin sävy ja sisältö heijastivat erittäin hyvin kovia sanoja, jotka kuulin täällä. Kerroimme Omar al-Bachirille aivan selvästi, että hänen on vastattava YK:lle myönteisesti mahdollisimman pian yhteisten joukkojen nopeaa sijoittamista varten, sitä tarvitaan selvästi parantamaan Darfurin asukkaiden tilannetta edes vähän. Arvoisa Thierry Cornillet, minun on kerrottava teille, että olen kanssanne täysin samaa mieltä kansainvälisestä humanitaarisesta oikeudesta. Kuten tiedätte, esimerkiksi eilen minulla oli kokous kaikkien ECHO-kumppanitoimijoiden kanssa. Heitä oli paljon, ja keskustelin kansainvälisen humanitaarisen oikeuden ongelmasta. Nostin esiin ehdotuksen, jonka olitte kertonut minulle, ja teimme järjestelyjä suuren kokouksen järjestämiseksi huhti- tai toukokuussa tästä asiasta. Kerroin heille myös, että kutsuisin Euroopan parlamentin ja kansalliset parlamentit kyseiseen kokoukseen, vaikka minulla ei ole valtaa kutsua niitä, jos se on mahdollista ja jos Euroopan parlamentti on kiinnostunut sellaisesta ehdotuksesta, koska on totta, että joka päivä havaitsen banaalisuuden lisääntyvän kansainvälinen humanitaarisen oikeuden kohtelussa, ja se on erittäin vakavaa. Se on todellakin niin vakavaa, että siellä ollessani puhuin henkilölle, joka vastaa lupien myöntämisestä humanitaarisille saattueille. Sanoin hänelle: ”mutta te ette kunnioita kansainvälistä humanitaarista oikeutta lainkaan”, ja hän sanoi: ”mutta teidän on ymmärrettävä, että siellä käydään sotaa”. On tietysti aika dramaattista kuulla se, koska tämä asenne on ristiriidassa kansainvälisen humanitaarisen oikeuden keskeisen sisällön kanssa. Siksi aiomme toimia tässä asiassa, uskokaa minua. Arvoisa Marie Anne Isler Béguin, ydinvoima-asiasta minun on sanottava, että se on hyvä kysymys, joka kiinnittää minun huomioni. Teidän pitäisi kuitenkin tietää, että asiaa pyysivät afrikkalaiset kumppanit, luullakseni enemmän periaatteesta kuin ajankohtaisena aiheena. Muuten yhdyn epäilyihinne. Kumppaneita pyydettiin ensin keskustelemaan joukkotuhoaseiden asesulusta ja he sanoivat: ”hyvä on, voimme puhua siitä, mutta siinä tapauksessa ei ole mitään syytä puhua siviilikäyttöön tarkoitetuista ydinsovelluksista”. Tämä kaikki on osa nykyistä ilmastoa. Kuten tekin, olen pahoillani siitä, mutta he pyysivät sitä, ja voimme tuskin kieltäytyä puhumasta kumppaneillemme tästä asiasta. Se oli myös hyvin hillittyä, eikä kukaan puhu ydinalan kehittämisestä Afrikassa. Suostuimme puhumaan ydinkysymyksistä ja hyväksyimme sen, että ne ovat keskustelun aihe välillämme, koska alusta asti tehtiin selväksi, ettei mikään aihe ole tabu. Siksi meidän on mielestäni oltava johdonmukaisia. On kaksi muutakin asiaa, joita haluan kommentoida, ja sitten haluan lopettaa talouskumppanuussopimuksilla. Luulen, että Gabriele Zimmer sanoi, että kaikki, mitä suuret eurooppalaiset investoijat voivat käyttää, on erityisen kiinnostavaa. Palaan tähän talouskumppanuussopimusten yhteydessä, mutta on selvää, etten yhdy tähän väitteeseen. Voitte pitää minut täällä vielä kaksi viikkoa, yötä päivää, enkä sittenkään hyväksy tätä arvostelua. En hyväksy sitä hyvinkin yksinkertaisesta syystä. Olen osallistunut kyseisiin neuvotteluihin nyt useita kuukausia, vaikka minun pitäisi sanoa, että en neuvottele vaan osallistun neuvotteluihin. Missään vaiheessa minusta ei ole näyttänyt siltä, että perimmäisenä tavoitteena on ollut auttaa EU:n taloutta tai eurooppalaisia yrityksiä. Minusta ne, jotka esittävät näitä väitteitä, ovat erehtyneet tai saaneet väärää tietoa tai tekevät niin vilpillisessä mielessä. Luulen, että he ovat saaneet väärää tietoa, koska kukaan ei toimi vilpillisessä mielessä. Minusta kuitenkin tuntuu, että tässä asiassa huomautukset ovat täysin perusteettomia. Nyt pääsen talouskumppanuussopimuksiin. Väliaikaisista sopimuksista haluaisin kysyä: mitkä ovat tavoitteet? Onko ne laadittu eurooppalaisten yritysten tukemiseksi? Ei lainkaan: tavoitteena on itse asiassa suojella maita, joiden keskimääräiset tulot pudottaisivat ne muuten, kuten hyvin tiedätte, yleisten tullietuuksien järjestelmään. Se on selvästi vähemmän edullinen kuin järjestelmä, jossa ne toimivat tällä hetkellä eli vastaava järjestelmä kuin vähiten kehittyneillä mailla, toisin sanoen ”kaikki paitsi aseet”. Siksi, jos kyseisillä valtioilla ei tämän vuoden loppuun mennessä ole hyvästä tahdostani huolimatta muuta sopimusta tuomassa niitä samalle viivalle kuin tähän saakka, ne menettävät varmasti markkinoita, ja olen jo maininnut Norsunluurannikon esimerkin. Muu sopimus on väliaikainen sopimus. Kenen kanssa olemme tehneet väliaikaiset sopimukset? Useimmissa tapauksissa olemme tehneet ne sellaisten valtioiden kanssa, joiden keskimääräiset tulot muuten veisivät ne paljon vähemmän edulliseen järjestelmään kuin tähän saakka. Onko näin tehty yritystemme suojelemiseksi, kanavien avaamiseksi yrityksillemme Afrikkaan siirtymiseksi tai Afrikan valloittamiseksi? Se ei pidä paikkaansa. Mitä me sitten olemme ehdottaneet? Tulen nyt sopimusten ytimeen, koska totuutta olisi kuunneltava. Olen halukas kuuntelemaan jokaista, olen halukas ymmärtämään jokaista ja olen vieläpä halukas myöntymään parlamentin tiettyihin huomautuksiin ja arvosteluun. Mitä me sitten olemme ehdottaneet? Olemme ehdottaneet 15–25 vuoden siirtymäkausia. Wade väittää, että hänen markkinoilleen tulvii tuettuja eurooppalaisia maataloustuotteita. Juuri tätä tarkoitan. Maataloustuotteet voivat suojella häntä 20 prosentilta, jota ei ole vapautettu. En ymmärrä tarkalleen, mitä hän tarkoittaa. Sen lisäksi asia ei vaikuta suoraan Wadeen. On totta, että hänellä on oikeus puhua koko Afrikan puolesta, mutta asia ei vaikuta häneen, koska hän edustaa vähiten kehittynyttä maata ja hänellä on kaikki paitsi aseet -järjestelmä.Mbeki, jota ihailen erittäin paljon ja jonka kanssa tulen hyvin toimeen, haluaa tuomita talouskumppanuussopimukset, mutta se on helppoa. Hänellä on erityinen assosiaatiosopimus meidän kanssamme. Se tarkoittaa, että voimme kysyä itseltämme miten välipitämätön hän on sen suhteen, että kaikista muista alueen maista tulee hänen kilpailijoitaan. En puhu pahantahtoisesti; sanon vain, että me voisimme kysyä sitä häneltä. En katso, että näin käy, mutta me voisimme kysyä häneltä. Afrikan unionin komission puheenjohtaja Konaré on erinomainen lakimies, ja hänen tehtävänään on koota huolet ympäriltään. Kaikki se on oikeutettua. Kuitenkin Alain Hutchinson, kun sanotte minulle, että ”kaikki Afrikan johtajat sanoivat…”, se ei pidä paikkaansa. Se ei koske kaikkia Afrikan johtajia. On totta, että monet heistä esittivät joitakin kysymyksiä. Esimerkiksi: ”mitä tapahtuu, Louis Michel, kun suojatullit poistetaan? Me menetämme varmasti rahaa ja talousarviomme keinoja. Miten maksamme opettajille, poliiseille, virkamiehille ja niin edelleen?” ja me sanoimme: ”voitte perustaa alueellisia rahastoja, ja me laadimme rahoitussopimuksen, mikä tarkoittaa taloudellisten resurssien antamista vastaamaan ainakin suojatullien poistamisen fiskaalista vaikutusta tappioiden korvaamiseksi, ja se antaa teille keinot rahoittaa valtion palveluja ja niin edelleen”."@fi7 "Elnök asszony, hölgyeim és uraim, gyorsan szeretnék reagálni a felvetett kérdésekre, és azt követően röviden megvitatni a gazdasági partnerségi megállapodásokat. Ez egy aszimmetrikus rendszer, egy átmeneti időszak. Mit csináltunk még? Általános mátrixokat dolgoztunk ki ezekkel az országokkal, kérésükre, mivel ők töltötték meg a megállapodásokat tartalommal. Mi ez a bürokratikus kifejezés? Az általános mátrix olyan terv, amely valamennyi projektre, ágazatra, és mindannak a lényegére kiterjed, amelyet kísérő intézkedésként szeretnének látni a piacok fokozatos megnyitása mellett, amennyiben úgy kívánják: technológia-átadás, megnövelt kapacitások, több szakértelem, infrastrukturális munkák, összekapcsolt rendszerek, vagy jobb hozzáférés, mindezek a szempontok. Regionális gazdasági közösségenként készítettem finanszírozási memorandumot is. Ez egyfajta kötelezettségvállalás, papíron, számadatokkal, hogy vállaljuk az erőforrások EU általi rendelkezésre bocsátását. Az egyetlen dolog, amit nem tehetek, hogy megígérem nekik a tagállamok által Gleneagles-ben megígért pénzt. A tagállamok egymilliárd eurót ígértek, és ennek legalább felét Afrikának. Remélem, sikerül nekik. Ezt a pénzt 2010-től fizetik ki, kereskedelmi segélyként. Ez tehát többletpénz. Megdupláztuk az előbb említett regionális alapokat. Ez mind napirenden van. Be kell vallanom, a legnagyobb aggodalmam a „gazdasági integráció”, mert úgy érzem, hogy a fejlesztési szempont tekintetében először is a gazdasági integráció az, amely lehetővé teszi a vagyon megteremtését, amely vagyont nyilvánvalóan szociális szolgáltatásokra lehet fordítani, és a jólét emberek közötti elterjesztésére. Igaz, hogy nagyon kicsit léptünk előre e tekintetben, az előbb említett okokból. Ezért valószínűleg az elkövetkező egész évben a regionális EPA-k kérdését foguk tárgyalni a gazdasági integráció e dimenziójának megteremtése, fenntartása és megszilárdítása céljából. De bevallom, ez csak akkor fog bekövetkezni, ha mindent beleadtunk... Mindenre, amit tőlünk kértek, pozitív választ adtunk. Igaz volt ez a pénzügyi frontra, vagy mindenesetre a költségvetési határokon belül, valamint a technikai-jogi, az intézményi és még a politikai kérdésekre is. Ami szintén igaz, hogy, amikor a regionális integráció biztosításának megkísérléseként tárgyalnunk kell 2008-ban, nagyon meggyőzőnek kell lennünk, és meg kell, hogy legyenek az érveink. Ne aggódjanak, meghallgatjuk őket, odafigyelünk rájuk... Mindenképpen megteszem azt, ami tőlem telik, hogy aggodalmaikra, bizonytalanságaikra, kérdéseikre válaszoljak, hogy tényleg meg tudjuk nyugtatni őket. El kell mondanom azonban, hogy az egymilliárd eurós további összegen túl, amelynek felét Afrikára kell fordítani, nem igazán vannak további érveim. Meglátjuk, mi sül ki ebből. Kicsit azért megbántva érzem magam, ha azt hallom, hogy zsaroljuk partnereinket. Soha nem zsaroltuk partnereinket azon egyszerű oknál fogva, hogy nem volt rá hatalmunk. Először is, soha nem tettem volna ilyet. Egyszerűen nem kényszeríthetjük a partnereinket arra, hogy megállapodásokat írjanak alá. Bocsássanak meg, de ez túlságosan leegyszerűsíti a dolgokat. Én látom az eredményt. Szívesen tájékoztatnám Önöket a már aláíró országok jelenlegi jogállásáról, hogy bizonyítsam, sokkal több ország van, amelyik aláírta, és amelyik megértette a mechanizmust. Az utolsó kérdés, amely teljessé teszi a képet, az LDC-országok, amelyek az „Everything But Arms” kedvezményben részesülnek, és így teljesen és korlátlanul bejutnak piacainkra. Ebben az esetben megkérdezték tőlem, hogy mit veszíthetnek. Valójában semmit sem veszítenek, hanem lehetőséget kapnak, hogy részesüljenek a meglehetősen kedvezményes származási szabályok előnyeiben. Melyek ezek a meglehetősen kedvezményes származási szabályok? Jelenleg ahhoz, hogy egy terméket egy partnerállamból származónak lehessen tekintetni, legalább két feldolgozáson kell átmennie. Mostantól elég az egyszeri feldolgozás. Például az ő vizeikben fogott, ide behozott hal esetében ez elegendő. Ez egy feldolgozásnak minősül, ezért kvóta és vámmentesen hozható be a piacainkra. Ez tehát a nagy különbség. Ez jelentős lehetőségeket kínál, amelyekkel eddig nem élhettek. Ezt el szerettem volna mondani Önöknek, és természetesen hajlandó leszek ezt megismételni, kérjék bármikor. Tegyenek fel kérdéseket, vagy küldjék el írásban. Ígérem, megpróbálok őszintén és teljes körűen válaszolni. Ha úgy tűnik, hogy kérdéseikre a válasz nem kielégítő vagy téves, boldogan beismerem, és kijavítom, ebben biztosak lehetnek. Mindig meghallgattam valamennyi kérdést, utánanéztem valamennyinek, és személyesen vállaltam részt. Nem kaptam még olyan kérdést, amelyre ne adtam volna pontos, konkrét és egyenes választ. Két képviselő sajnálatát fejezte ki az Európai Parlament nem kellő mértékű bevonása miatt. Azt kell mondjam, talán jobban is végezhetnénk a dolgunkat, de hogy őszinte legyek, tekintettel más múltbeli nemzetközi találkozókra, úgy érzem, hogy ma a Parlamentet mindenképpen teljes mértékben bevontuk a folyamatba. Ezen felül, ami engem illet, mindig nagy örömömre szolgál a képviselőkkel folytatott vita, sőt ellentmondás, mivel így csiszolhatom álláspontomat. Rendszeresen változik a véleményem Önök miatt, és nem azért, hogy Önöket boldoggá tegyem, hanem mert meggyőztek. A második kérdés Dárfúr és Szudán. Először is az elnök úrhoz hasonlóan el szeretném mondani, hogy e csúcstalálkozó célja nem az volt, hogy erre a kérdésre megoldást találjunk. Ezzel együtt sikerült trojka-találkozót szerveznünk a portugál elnökség, Barroso elnök úr, a közös kül- és biztonságpolitika főképviselője, és köztem. Találkoztunk a szudáni elnökkel, és elmondhatom, hogy a találkozó során átadott üzenet hangneme és tartalma több mint bőven tükrözte az itt elhangzott kemény szavakat. Elég egyértelműen elmondtuk Bachir úrnak, hogy a lehető leghamarabb pozitív választ kell adnia az ENSZ-nek, hogy lehetővé tegye a hibrid haderő gyors felállítását, amelyre nyilvánvalóan szükség van ahhoz, hogy csak egy kicsit is javítsunk a dárfúriak helyzetén. Cornillet úr, el kell mondanom, hogy teljes mértékben egyetértek az Ön nemzetközi humanitárius joggal kapcsolatos felszólalásával. Amint tudja, tegnap például az ECHO valamennyi partnerével találkoztam. Sokan voltak, és a nemzetközi humanitárius jog e problémáját vitattuk meg. Felvetettem az Ön által említett javaslatot, és megegyeztünk, hogy áprilisban vagy májusban nagyobb konferenciát szervezünk a kérdésben. Azt is elmondtam nekik, bár nem áll jogomban, hogy szeretném meghívni az Európai Parlamentet és a nemzeti parlamenteket az említett konferencián való részvételre, ha ez lehetséges, és ha a Parlamentet érdekli egy ilyen ajánlat, mert valójában nap mint nap egyre növekvő közhelyességet tapasztalok a nemzetközi humanitárius jog kezelésében, és ez rendkívül súlyos. Ezzel kapcsolatban, amikor ott voltam a helyszínen, beszéltem a humanitárius szállítmányokhoz való hozzáférésért felelős személlyel. Azt mondtam neki: „de Ön egyáltalán nem tartja tiszteletben a nemzetközi humanitárius jogot”, és erre azt válaszolta: „de hát meg kell értenie, hogy háború van”. Nyilvánvalóan elég sokkoló ezt hallani, mert ez a magatartás ütközik a nemzetközi humanitárius jog egész lényegével, gyökereivel. Ezért, higgyék el, tovább fogunk lépni a kérdésben. Az atomenergia kérdéséről, Isler Béguin asszony, el kell mondanom, hogy ez nagyon jó kérdés, amelyre fel is kaptam a fejem. Kérem, vegye figyelembe, hogy ezt afrikai partnereink vetették fel, és úgy vélem, inkább elvből, mint tényleges kérdésként. Másfelől, egyetértek az Ön aggodalmával. Először is felkértük őket, hogy beszéljenek a tömegpusztító fegyverek leszereléséről, és erre azt válaszolták: „rendben, beszéljünk róla, de ebben az esetben miért ne beszélhetnénk az atomenergia polgári célú alkalmazásáról”. Nos, ez is része a jelenlegi hangulatnak. Önhöz hasonlóan én is sajnálom, de feltették a kérdést, és aligha tagadhatjuk meg a válaszadást partnereinknek. A felvetés amúgy is igencsak visszafogott volt, és senki nem beszél arról, hogy atomenergia-ágazatot kellene kiépíteni Afrikában. Egyetértettünk abban, hogy megbeszéljük az atomenergiával kapcsolatos kérdéseket, és elfogadtuk, hogy ezt meg kell vitatnunk egymás között, mert egyértelművé vált a kezdetektől, hogy semmi nem lesz tabutéma. Ezért úgy vélem, ehhez tartanunk kell magunkat. Még két kérdés van, amellyel kapcsolatban észrevételt szeretnék tenni, és végül az EPA-kkal zárom felszólalásomat. Azt hiszem, Zimmer asszony mondta, hogy különleges érdek fűződik mindahhoz, amit az európai nagyberuházók fel tudnak használni. Erre az EPA-knál visszatérek, de nyilvánvalóan nem értek egyet az érveléssel. Akár még két hétig is itt tarthatnak éjjel-nappal, akkor sem fogom ezt a kritikát elfogadni. Nem fogadom el, egy egészen egyszerű okból. Több hónapja veszek részt ezeken a tárgyalásokon, jóllehet azt kell mondanom, hogy nem tárgyalok, csak részt veszek a tárgyalásokon. Soha nem tűnt úgy, hogy a végső cél az európai gazdaság vagy az európai vállalkozások megsegítése lenne. Akik ezt állítják, úgy hiszem, vagy tévednek, vagy rosszul tájékozottak, vagy ezt rosszhiszeműen teszik. Úgy vélem, inkább rosszul tájékozottak, mert senki nem cselekszik rosszhiszeműen. Úgy érzem azonban, hogy ebben a kérdésben e megjegyzések rendkívül indokolatlanok. Most rátérek a gazdasági partnerségi megállapodásokra. Az ideiglenes megállapodásokkal kapcsolatban szeretném feltenni a kérdést, hogy mire irányulnak? Ezeket az európai vállalkozások támogatására szánjuk? Egyáltalán nem: a cél ugyanis az, hogy védelmet nyújtsunk az átlagos jövedelemmel rendelkező országoknak, amelyek egyébként, amint azt Önök is jól tudják, az általános preferenciarendszerbe tartoznának. Ez nyilvánvalóan kevésbé kedvező, mint az a rendszer, amelyben jelenleg működnek, amely a legkevésbé fejlett országokra (LDC-országokra) alkalmazottal egyenértékű rendszer, más szavakkal az Everything But Arms (mindent, a fegyvereket kivéve). Ezért, ha az év végén, minden jó szándékom ellenére az érintett országokra nem vonatkozik más megállapodás, mint amely az eddigi helyzetüket tartja fenn, minden bizonnyal piacokat fognak veszteni, és már említettem Elefántcsontpart példáját. Ez a másik megállapodás egy ideiglenes megállapodás. Kivel kötöttük ezeket az ideiglenes megállapodásokat? Legtöbb esetben olyan átlagos jövedelmű országokkal, amelyek egyébként sokkal kedvezőtlenebb helyzetbe kerülnének, mint amilyenben eddig voltak. Azért történt mindez, hogy vállalkozásainkat védjük, hogy csatornákat nyissunk vállalkozásainknak, hogy beléphessenek Afrikába, vagy elárasszák Afrikát? Nem, ez nem igaz. Mit javasoltunk tehát? Most a megállapodások lényegére gondolok, mert az igazságot meg kellene hallani. Hajlandó vagyok bárkit meghallgatni, hajlandó vagyok bárkit megérteni, még arra is hajlandó vagyok, hogy egyetértsek az ebben a Házban elhangzó némely kritikával és észrevétellel. Mit javasoltunk tehát? 15 és 25 év közötti átmeneti időszakokra tettünk javaslatot. Wade úr azt állítja, hogy a piacát elárasztják a támogatott európai mezőgazdasági termékek. Éppen erre szeretnék kilyukadni. A mezőgazdasági termékek óvhatják meg őt attól a 20%-tól, amely nem liberalizált. Nem igazán értem, hogy mire gondol. Ráadásul Wade úr közvetlenül nem is érintett. Igaz, hogy joga van egész Afrika nevében beszélni, de nem érintett, mert LDC, és vonatkozik rá az „Everything But Arms” rendszer. Mbeki úr, akit nagyon csodálok, szintén fel akarja mondani az EPA-kat, de ez egyszerű. Ő sajátos társulási szerződést kötött velünk. Ez azt jelenti, hogy feltehetjük magunknak a kérdést, hogy ő mennyiben nem érdekelt abban, hogy a régiója más országait is versenytársként vonja be. Nem rosszhiszeműen szólok, csak azt mondom, feltehetnénk neki ezt a kérdést. Nem gondolom, hogy így van, de kérdezzük meg. Ami Konaré urat, az Afrikai Unió Bizottságának elnökét illet, ő kiváló jogász, és az a dolga, hogy összegyűjtse a körülötte állók aggodalmait. Ez mind jogos. Amikor azonban Ön, Hutchinson úr azt mondja, hogy „minden afrikai vezető azt mondta...”, az nem igaz. Ez nem igaz minden afrikai vezetőre. Igaz, hogy néhányan feltettek nekünk egy-két kérdést. Például: „mi történik, Michel úr, ha megszűnnek a tarifális akadályok? Nyilvánvalóan pénzt veszítünk, és költségvetési kiadásaink fedezésére szolgáló eszközöket. Hogyan fizetjük ki tanárainkat, rendőreinket, köztisztviselőinket stb.?”, és erre azt mondtuk: „létrehozhatnak regionális alapokat, és mi pedig kidolgozzuk az úgynevezett hozzájárulási megállapodásokat, amely a tarifális akadályok megszűnésének nettó adóhatásával legalább egyenértékű pénzügyi forrás nyújtását jelenti, a veszteségek ellentételezésére, és ebből finanszírozhatják a közszolgáltatásokat stb.”."@hu11 "− Signora Presidente, onorevoli deputati, vorrei rispondere rapidamente ai principali punti sollevati, quindi discutere brevemente degli accordi di partenariato economico (APE). Si tratta di un sistema asimmetrico, di un periodo transitorio. Cos’altro abbiamo fatto? Abbiamo preparato matrici generiche con questi paesi, dietro loro richiesta, perché sono stati loro a fornire il contenuto degli accordi. Cosa significa questo termine burocratico? Le matrici generiche sono un tipo di piano contenente tutti i progetti, tutti i settori, infatti la natura stessa di ciò che desiderano quali misure di accompagnamento della graduale apertura dei mercati, se lo desiderano: trasferimenti di tecnologia, maggiori capacità, maggiore competenza, lavoro sulle infrastrutture, interrelazione o migliore accesso, tutti questi aspetti. Ho anche preparato un di finanziamento della comunità economica regionale. Si tratta di un impegno, su carta e con dovizia di cifre, delle risorse che l’UE deve mettere a loro disposizione. C’è solo una cosa che non posso fare, ed è promettere loro il denaro promesso dagli Stati membri a Gleneagles. Hanno promesso un miliardo di euro, di cui almeno la metà per l’Africa. Spero che si compiano progressi in merito. Questo denaro sarà stanziato a partire dal 2010 ed è da intendersi come aiuto al commercio. Perciò si tratta di fondi supplementari. Abbiamo inoltre raddoppiato i fondi regionali che ho ricordato sopra. Tutto questo è sul tappeto. Devo confessare che la mia principale preoccupazione è l’“integrazione economica”, perché ritengo che, rispetto all’aspetto dello “sviluppo”, all’inizio sia proprio l’“integrazione economica” a consentire loro di creare ricchezza, una ricchezza che ovviamente potranno investire nei servizi sociali e ridistribuirla tra i propri cittadini. E’ vero che abbiamo fatto pochi passi avanti in questo ambito, per il motivo che ricordavo prima. Perciò discuteremo, l’anno prossimo probabilmente, degli EPA regionali per creare, mantenere e consolidare questa dimensione dell’integrazione economica. Pertanto lo ammetto, ma questo avverrà soltanto dopo aver dato tutto... La risposta a tutto quello che ci hanno richiesto è stata positiva. Questo era vero dal punto di vista finanziario, o comunque entro i limiti di bilancio, e anche in relazione ai problemi tecnico-legali, istituzionali e persino politici. E’ vero inoltre che, quando nel 2008 dovremo condurre negoziati per cercare di ottenere questa integrazione regionale, dovremo essere molto convincenti, e naturalmente dovremo avere argomentazioni da proporre. Non vi preoccupate, si faranno sentire e noi li ascolteremo... Sicuramente cercherò di fare del mio meglio per rispondere alle loro preoccupazioni, alle loro incertezze e alle loro domande così da poterli rassicurare nello specifico. Devo dirvi, tuttavia, che oltre a questa somma supplementare di un miliardo di euro, metà della quale dovrà essere stanziata per l’Africa, non ho molte altre argomentazioni. Vedremo cosa emergerà da questo. Tuttavia sono un po’ rammaricato quando sento dire che abbiamo ricattato i nostri . Non c’è mai stato alcun ricatto dei nostri per la semplice ragione che non avevamo alcuna possibilità di ricattarli. In primo luogo, non lo avrei fatto. Non è possibile costringere i nostri a firmare accordi. Perdonatemi, ma questo vuol dire semplificare troppo le cose. Vedo già quale sarebbe il risultato. Desidero addirittura informarvi dell’attuale stato dei paesi che hanno firmato, per dimostrarvi che esistono molti più paesi di quanto pensiate che hanno firmato e compreso il meccanismo. L’ultimo punto, concludendo, riguarda i PMS che ora beneficiano del meccanismo “Tutto tranne le armi” e che pertanto godono di un accesso completo e illimitato ai nostri mercati. In questo caso, mi hanno chiesto cosa rischiavano di perdere. In realtà non rischiano di perdere nulla, ma guadagnano l’opportunità di beneficiare di norme d’origine particolarmente generose. Quali sono queste norme d’origine particolarmente generose? Attualmente, affinché un prodotto sia considerato proveniente da uno Stato deve avere subito almeno due trasformazioni. D’ora in poi la trasformazione sarà una sola. Per esempio, nel caso del pesce pescato nelle loro acque ma importato qui, sarà sufficiente questo. Questo equivarrà a una trasformazione, perciò essi potranno entrare sul nostro mercato senza essere soggetti a contingenti e a dazi. Questa, quindi, è la principale differenza. Esiste una lunga serie di opportunità di cui attualmente non possono godere. Desideravo dirvi tutto questo, e naturalmente sono pronto a ripetere l’esperienza ogni volta che lo vogliate. Ponetemi domande, o inviatemi domande per iscritto. Prometto che cercherò di rispondere sinceramente e per esteso. Qualora sembri che la mia risposta ad una delle vostre domande non sia adeguata o sia errata, lo ammetterò volentieri e la correggerò, di questo potete stare certi. Finora ho ascoltato tutte le domande, le ho verificate tutte, e mi sono impegnato a fondo in prima persona. Non ancora udito una domanda che non abbia ricevuto una risposta modo precisa, esatta e onesta. Due deputati hanno espresso il proprio rammarico per lo scarso coinvolgimento del Parlamento europeo. Devo dire che forse possiamo fare di meglio, ma onestamente, rispetto ad altri grandi incontri internazionali del passato, ho la sensazione che oggi, ad ogni modo, il Parlamento sia pienamente coinvolto in questo processo. Inoltre, per quanto mi riguarda, mi fa sempre molto piacere discutere con i deputati e persino contraddirli, perché questo mi aiuta ad affinare le mie posizioni. Cambio regolarmente parere a causa vostra, non per farvi felici, ma semplicemente perché riuscite a convincermi. Il secondo punto è il Darfur e il Sudan. Prima di tutto anch’io, come il Presidente, desidero dire che la priorità di questo vertice non era quella di trovare una soluzione a questo problema. Abbiamo, tuttavia, organizzato una riunione a tre con la Presidenza portoghese, con il Presidente Barroso, con l’Alto rappresentante per la politica estera e di sicurezza comune, e con me. Ci siamo incontrati con il Presidente sudanese, e posso dirvi che il tono e il contenuto del messaggio espresso durante quella riunione rifletteva ampiamente le dure parole che abbiamo udito qui in questa Aula. Abbiamo detto chiaramente al Presidente Bachir che doveva rispondere positivamente all’ONU il prima possibile per consentire il rapido dispiegamento della forza ibrida che ovviamente è necessaria per migliorare la situazione umanitaria in Darfur, anche solo marginalmente. Onorevole Cornillet, le devo dire che concordo appieno con il suo discorso sul diritto umanitario internazionale. Come sapete, ieri, per esempio, ho avuto una riunione con tutti gli operatori di ECHO. Ve ne erano molti, e con loro ho discusso di questo problema di diritto umanitario internazionale. Ho accolto la proposta che ha menzionato, e abbiamo dato disposizioni per organizzare una grande conferenza ad aprile o a maggio su questa materia. Ho anche detto loro, benché non abbia alcuna facoltà di invito, che avrei invitato il Parlamento europeo e i parlamenti nazionali a partecipare a questa conferenza, se ciò è possibile e se il Parlamento è interessato a tale proposta, perché è vero che ogni giorno osserviamo la crescente banalità con cui viene trattato il rispetto del diritto umanitario internazionale, il che è gravissimo. A punto tale, in effetti, che mentre ero lì, ho parlato con il responsabile dell’accesso ai convogli umanitari. Gli ho detto: “ma non rispettate affatto il diritto umanitario internazionale”, e questi mi ha risposto: “ma lei deve capire che c’è una guerra in atto”. E’ stato ovviamente drammatico udire queste parole, perché questo atteggiamento contraddice l’essenza stessa, le radici stesse del diritto umanitario internazionale. Pertanto andremo avanti su questo punto, credetemi. Per quanto riguarda il tema del nucleare, onorevole Isler Béguin, devo dire che si tratta di una buona domanda che attira la mia attenzione. Le basti sapere che ci è stato richiesto dai nostri africani, penso più per una questione di principio che come una reale problematica. In caso contrario, concorderei con le sue perplessità. E’ stato loro chiesto in primo luogo di parlare della non proliferazione delle armi di distruzione di massa, ed essi hanno risposto: “va bene, possiamo parlarne, ma in tal caso non vi è motivo di non parlare degli impieghi civili nucleari”. Ebbene, tutto questo si inserisce nel clima attuale. Come lei, me ne rammarico, ma sono stati loro a chiederlo, e non possiamo rifiutarci di discutere di questo argomento con i nostri . Le discussioni in merito erano comunque in tono minore: nessuno parla di sviluppare un settore nucleare in Africa. Abbiamo accettato di discutere le questioni nucleari e abbiamo accettato che si trattava di una materia da discutere tra noi, perché è stato chiaro fin dall’inizio che nessun argomento era tabù. Pertanto ritengo che dobbiamo essere coerenti. Esistono altre due tematiche che desidero commentare, quindi terminerò parlando degli APE. Penso che sia stata l’onorevole Zimmer a dire che vi è un particolare interesse per qualsiasi cosa possa essere usata dai principali investitori europei. Ritornerò su questo parlando degli EPA, ma ovviamente non concordo su questo punto. Potreste tenermi qui per altre due settimane, giorno e notte, ma questa critica non l’accetterò. Non l’accetto per un motivo semplicissimo. Partecipo a questi negoziati da diversi mesi, benché debba dire che io non negozio, ma partecipo ai negoziati. Mai mi è sembrato che l’obiettivo ultimo fosse quello di aiutare l’economia europea o le aziende europee. Coloro che fanno queste asserzioni, a mio parere, si sbagliano o sono malinformati, oppure sono in malafede. Penso che siano malinformati, perché non si agisce mai in malafede. Penso, tuttavia, che in relazione a questo punto, i commenti siano assolutamente ingiustificati. Ora vengo agli accordi di partenariato economico. Sul tema degli accordi provvisori, vorrei chiedere: quali sono i loro obiettivi? Sono stati escogitati a sostegno delle aziende europee? Assolutamente no: l’obiettivo è in realtà quello di fornire protezione a paesi con redditi medi che rientrerebbero altrimenti, come ben sapete, in un sistema di preferenze generalizzate. Questo ovviamente è molto meno vantaggioso del sistema che adottano al momento, che è il sistema equivalente per i paesi meno sviluppati (PMS), in altre parole “Tutto tranne le armi”. Pertanto, se alla fine dell’anno, nonostante tutta la mia buona volontà, i paesi interessati non avranno alcun altro accordo che li metta sullo stesso piano che occupavano finora, certamente perderanno mercati, e ho già ricordato l’esempio della Costa d’Avorio. Quest’altro accordo è l’accordo provvisorio. Con chi abbiamo stretto tali accordi intermedi? Nella maggioranza dei casi, li abbiamo concordati con paesi di medio reddito che si ritroverebbero altrimenti ad usare un sistema molto più sfavorevole di quello attuale. Lo si è fatto per proteggere le nostre aziende, per aprire canali per le nostre aziende affinché si trasferiscano o invadano l’Africa? No, non è vero. Cosa abbiamo proposto allora? Vengo ora al nocciolo degli accordi, perché va detta la verità. Sono disposto ad ascoltare tutti, sono disposto a capire tutti, e sono persino disposto ad accettare alcune osservazioni e critiche provenienti dall’Assemblea. Cosa abbiamo proposto allora? Abbiamo proposto periodi transitori compresi tra 15 e 25 anni. Il Presidente Wade afferma che il suo mercato sarà sommerso di prodotti agricoli europei sovvenzionati. E’ proprio quello che voglio dire. I prodotti agricoli possono offrirgli protezione dal 20 per cento che non è liberalizzato. Non capisco quale sia l’esatto significato della sua affermazione. Inoltre, il Presidente Wade non è direttamente coinvolto. E’ vero che ha il diritto di parlare a nome di tutta l’Africa, ma non è coinvolto perché il suo paese è un PMS e gode del sistema del tipo “Tutto tranne le armi”. Il Presidente Mbeki, che ammiro molto e con cui vado molto d’accordo, ama denunciare gli APE, ma è facile farlo. Ha concluso con noi uno speciale trattato di associazione. Questo vuol dire che possiamo chiederci fino a che punto non sia preoccupato che tutti gli altri paesi della regione diventino suoi concorrenti. Non parlo in malafede; dico solo che potremmo porgli questa domanda. Non penso che sia il caso, ma potremmo chiederglielo. Per quanto riguarda il Presidente della Commissione dell’Unione Africana Konaré, egli è un brillante avvocato ed è sua vocazione radunare le preoccupazioni che sente tra coloro che lo circondano. Tutto questo è legittimo. Tuttavia, onorevole Hutchinson, quando afferma “tutti i africani hanno dichiarato …”, non dice il vero. Non è vero per tutti i africani. E’ vero che alcuni tra loro ci hanno posto domande. Per esempio: “cosa accadrà, Commissario Michel, quando si elimineranno le barriere tariffarie? Ovviamente perderemo denaro e il nostro bilancio “ ”. Come pagheremo i nostri insegnanti, poliziotti, funzionari pubblici ecc.?”, noi abbiamo risposto: “Potete creare fondi regionali, e noi prepareremo quelli che definiamo ovvero forniremo risorse finanziarie che siano almeno pari all’impatto fiscale netto dell’abbattimento delle barriere tariffarie per compensare le perdite, e questo vi fornirà i mezzi per finanziare i vostri servizi statali ecc.”"@it12 ". − Gerb. pirmininke, ponios ir ponai, norėčiau greitai atsakyti į pagrindinius klausimus ir tada ketinu trumpai aptarti ekonominės partnerystės sutartis (angl. EPA). Tai yra asimetriška sistema, pereinamasis laikotarpis. Ką dar mes padarėme? Mes nustatėme bendras matricas su šiomis šalimis jų pačių prašymu ir jos pačios pateikė susitarimų turinį. Ką reiškia šis biurokratinis terminas? Bendrosios matricos yra toks planas, apimantis visus projektus, visus sektorius ir, žinoma, tai, ką jie norėtų matyti kaip lydinčias priemones, einančias koja kojon su laipsnišku jų rinkų atidarymu, jei jie patys to nori: technologijų perkėlimu, didesniais pajėgumais, didesne patirtimi, darbu su infrastruktūromis, pagerintos prieigos sąveika, visais šiais aspektais. Aš taip pat parengiau finansinį regioninės ekonominės bendrijos memorandumą. Tai yra savotiškas įsipareigojimas popieriuje su įtrauktais skaičiais išteklių, kurie turi būti jiems prieinami iš ES. Negaliu padaryti vienintelio dalyko, tai yra, pažadėti jiems tų pinigų, kuriuos „Gleneagles“ pažadėjo valstybės narės. Jos pažadėjo milijardą eurų, iš kurių mažiausiai pusė buvo skirta Afrikai. Tikiuosi, kad jos tai įgyvendins. Šie pinigai bus skiriami nuo 2010 m. ir yra numatyti kaip pagalba prekybai. Todėl tai yra papildomi pinigai. Mes padvigubinome regionines lėšas, kurias minėjau prieš tai. Visa tai yra ant stalo. Turiu prisipažinti, kad esu labai susirūpinęs „ekonomine integracija“, kadangi jaučiu, kad dėl „vystymosi“ aspekto pradžioje gerovę, kurią jie, be abejo, gali panaudoti socialinėms paslaugoms ir savo žmonių klestėjimui, leidžia kurti „ekonominė integracija“. Tiesa, kad mes labai mažai pasistūmėjome šiuo klausimu, dėl tai minėtos priežasties. Todėl tikriausiai visus ateinančius metus mes diskutuosime šiuo regioninių EPS klausimu, siekdami sukurti, išlaikyti ir sutvirtinti šį ekonominės integracijos aspektą. Todėl aš tam pritariu, tačiau tai įvykis tik tada, kai viskas bus suteikta. Dėl visko, ko jie mūsų prašė, buvo suteiktas teigiamas atsakymas. Tai buvo tiesa finansiniu požiūriu arba bet kuriuo atveju biudžeto ribose ir tais atvejais, kurie buvo susiję su techniniais teisiniais klausimais, instituciniais ir netgi politiniais klausimais. Taip pat tiesa yra tai, kad kai turėsime vesti derybas 2008 m., siekdami apsaugoti regioninę integraciją, turime būti labai įtikinantys ir, žinoma, turime turėti argumentų. Nesijaudinkite. Jie bus išgirsti ir mes juos išklausysime. Aš tikrai pasistengsiu padaryti viską, kad atsakyčiau į jų nuogąstavimus, netikrumą ir klausimus, kad galėtume iš tiesų juos nuraminti. Tačiau turiu jums pasakyti, kad be šios papildomos vieno milijardo eurų sumos, kurios pusė turi būti skirta Afrikai, aš daugiau neturiu argumentų. Pažiūrėsime, kas iš to išeis. Tačiau mane šiek tiek skaudina tai, kad girdėjau, jog mes šantažavome savo partnerius. Mes niekada nešantažavome savo partnerių dėl labai paprastos priežasties – mes neturėjome galios juos šantažuoti. Visų pirma ir visų svarbiausia, aš nebūčiau taip elgęsis. Mes negalime tiesiog priversti savo partnerių pasirašyti sutartis. Atleiskite man, tačiau tai pernelyg supaprastinta. Matau to rezultatą. Netgi noriu pranešti jums apie dabartinį pasirašiusių šalių statusą, kad parodyčiau jums, jog yra daug daugiau šalių, nei jūs manote, kurios pasirašė ir suprato šį mechanizmą. Paskutinis punktas yra MIŠ, kurios šiuo metu gauna paramą iš programos „Viskas išskyrus ginklus“ ir turi visišką ir neribotą priėjimą prie mūsų rinkos, rūpesčių apibendrinimas. Šiuo atveju manęs buvo paklausta, ką jos gali prarasti. Iš tiesų jos visiškai nieko nepraranda, tačiau gauna galimybę pasinaudoti ypač palankiomis kilmės taisyklėmis. Kas yra šios ypač palankios kilmės taisyklės? Šiuo metu, kad produktas būtų laikomas kilusiu iš šalies partnerės, jis turi būti praėjęs mažiausiai dvi transformacijas. Nuo šiol, tai bus vienintelė transformacija. Pavyzdžiui, jų vandenyse gaudomos, tačiau importuojamos čia žuvies atveju to pakaks. Tai bus laikoma viena transformacija, taigi tokia žuvis į mūsų rinkas gali patekti be kvotų ir neapmuitinama. Taigi, tai yra didelis skirtumas. Čia yra didelis galimybių, kurių jos šiuo metu neturi, potencialas. Aš norėjau jums tai pasakyti ir, be jokios abejonės, jei jūs norite, esu pasiruošęs atkartoti patirtį. Užduokite man klausimus arba atsiųskite man klausimus raštu. Pažadu, kad pasistengsiu atsakyti nuoširdžiai ir išsamiai. Jei pasirodys, kad mano atsakymas į kokį nors jūsų klausimą yra nepakankamai geras arba neteisingas, aš su džiaugsmu tai pripažinsiu ir ištaisysiu, galite būti tuo tikri. Iki šiol aš išklausiau visus klausimus, patikrinau visus klausimus ir atitinkamai dalyvavau į juos atsakant. Dar negirdėjau klausimo, į kurį nebūtų tiksliai, specifiškai ir garbingai atsakyta. Du nariai kalbėjo apie tai, kad apgailestauja dėl neadekvataus Europos Parlamento dalyvavimo. Turiu pasakyti, kad galbūt galėtume viską padaryti geriau, tačiau tiesą sakant, atsižvelgdamas į kitus didelius tarptautinius susitikimus praeityje, aš jaučiu, kad šiandien bet kokiu atveju Parlamentas aktyviai dalyvauja šiame procese. Be to, kiek tai susiję su manimi, man visada labai malonu padiskutuoti su nariais ir netgi jiems paprieštarauti, kadangi tai padeda apšlifuoti mano paties poziciją. Dėl jūsų mano nuomonės nuolat kinta, ir ne dėl to, kad jums įtikčiau, bet tiesiog dėl to, kad jūs mane įtikinate. Kitas punktas yra Darfūras ir Sudanas. Visų pirma aš, kaip pirmininkas, noriu pasakyti, kad šio aukščiausio lygio susitikimo prioritetas nebuvo rasti išeitį iš šio klausimo. Tačiau mums pavyko surengti trejeto susitikimą su Tarybai pirmininkaujančia Portugalija, Pirmininku J. M. Barroso, aukštu Bendrosios užsienio ir saugumo politikos atstovu bei manimi. Mes susitikome su Sudano prezidentu, ir galiu jums pasakyti, kad šio susitikimo metu perduotos žinios tonas ir turinys daugiau nei aiškiai atspindi čia mano girdėtus griežtus žodžius. Mes gana aiškiai pasakėme Bachirui, kad jis kuo greičiau turi teigiamai atsakyti JT, kad būtų galima greitai dislokuoti mišrias pajėgas, kurios, be jokios abejonės, yra būtinos, siekiant nors šiek tiek pagerinti Darfūro žmonių situaciją. T. Cornillet, turiu jums pasakyti, kad visiškai sutinku su jūsų kalba dėl tarptautinės humanitarinės teisės. Kaip jūs žinote, pavyzdžiui, vakar, aš buvau susitikęs su ECHO partnerių operatoriais. Jų buvo daug ir aš su jais kalbėjausi apie šią tarptautinės humanitarinės teisės problemą. Aš susidomėjau jūsų paminėtu pasiūlymu ir mes susitarėme balandžio mėn. šiuo klausimu surengti didelę konferenciją. Nors ir neturėdamas teisės kviesti, aš taip pat jiems pasakiau, kad į šią konferenciją pakviesiu Europos Parlamentą ir nacionalinius parlamentus, jei tai bus įmanoma ir jei Parlamentas susidomės tokiu pasiūlymu, kadangi iš tiesų kiekvieną dieną aš pastebiu, kad vis banaliau žiūrima į tarptautinę humanitarinę teisę ir tai yra labai rimta. Iš tiesų, kol buvau ten, kalbėjausi su žmogumi, atsakingu už priėjimą prie humanitarinės palydos. Pasakiau jam: „tačiau jūs visiškai negerbiate tarptautinės humanitarinės teisės“, o jis atsakė: „bet jūs turite suprasti, kad čia vyksta karas“. Žinoma, yra gana dramatiška tai girdėti, kadangi toks elgesys prieštarauja pačiai tarptautinės humanitarinės teisės esmei, pačioms jos šaknims. Todėl mes pasistūmėsime šiuo klausimu, patikėkite manimi. Dėl branduolinio klausimo, Isler Béguin, turiu pasakyti, kad tai yra geras klausimas, patraukęs mano dėmesį. Jūs tiesiog turėtumėte žinoti, kad to klausė mūsų partneriai iš Afrikos, ir manau, kad tai labiau yra principų klausimas nei aktualus klausimas. Priešingu atveju aš sutinku su jūsų nuogąstavimais. Visų pirma jų buvo prašoma kalbėti apie masinio naikinimo ginklų neplatinimą ir jie atsakė: „gerai, mes galime apie tai kalbėti, tačiau tokiu atveju nėra reikalo kalbėti apie civilius branduolinius pritaikymus“. Taigi, visa tai yra dabartinės situacijos dalis. Kaip ir jūs, aš dėl to apgailestauju, tačiau mūsų partneriai to prašė ir mes nelabai galime atsisakyti apie tai kalbėti. Tai taip pat buvo labai neryšku ir niekas nekalba apie branduolinio sektoriaus vystymą Afrikoje. Mes sutikome diskutuoti branduoliniais klausimais ir sutikome, kad šią temą turėtume aptarti, kadangi nuo pat pradžių buvo aiškiai pasakyta, kad jokia tema nėra tabu. Todėl jaučiu, kad turime būti nuoseklūs. Yra dar du klausimai, kuriuos norėčiau pakomentuoti, ir tuomet jau baigsiu kalbėti apie ekonominės partnerystės susitarimus. Berods, G. Zimmer sakė, kad viskas, ką gali panaudoti didieji Europos investitoriai, yra ypač svarbu. Prie to dar sugrįšiu kalbėdamas apie ekonominės partnerystės susitarimus, tačiau aš tikrai nesutinku su šiuo teiginiu. Jūs galite čia mane laikyti dar dvi savaites, dieną ir naktį, bet aš vis tiek nesutiksiu su šia kritika. Ir nesutiksiu dėl labai paprastos priežasties. Šiose derybose dalyvauju jau kelis mėnesius, nors turiu pasakyti, kad nesideru, tačiau dalyvauju derybose. Ir man niekada neatrodė, kad pagrindinis tikslas buvo dalyvauti arba Europos ekonomikoje, arba Europos versle. Tie, kurie pateikia tokius pareiškimus, tikriausiai yra arba suklaidinti, arba blogai informuoti, arba taip elgiasi iš blogos valios. Manau, kad jie yra blogai informuoti, kadangi niekas taip nesielgia iš blogos valios. Tačiau aš jaučiu, kad šio klausimo atžvilgiu pastabos yra labai nepagrįstos. Dabar prieinu prie ekonominės partnerystės susitarimų. Dėl laikinų susitarimų norėčiau paklausti: koks jų tikslas? Ar jie buvo sumanyti kaip pagalba Europos verslui? Ne visai: iš tiesų tikslas yra teikti apsaugą šalims, turinčioms vidutines pajamas, kurios priešingu atveju, kaip jūs gerai žinote, pateks į apibendrintų pirmenybių sistemą. Tai, žinoma, turi daug mažiau privalumų nei sistema, kuria jie šiuo metu naudojasi ir kuri yra ekvivalentiška mažiausiai išsivysčiusių šalių sistemai (MIŠ), kitaip tariant, viskas, išskyrus ginklus. Todėl jei šių metų pabaigoje, nepaisant viso mano geranoriškumo, atitinkamos šalys neturės jokios kitos sutarties, suteikiančios joms tokią pat atramą, kokią jos turėjo iki šiol, jos tikrai praras rinkas, ir aš jau minėjau Dramblio Kaulo Kranto pavyzdį. Ši kita sutartis yra laikina sutartis. Su kuo mes sudarėme šią laikiną sutartį? Daugeliu atvejų mes šias sutartis sudarėme su šalimis, turinčiomis vidutines pajamas, kurios priešingu atveju taikytų daug nepalankesnę sistemą nei iki šiol. Ar tai buvo daroma siekiant apsaugoti savo verslą, atverti kanalus mūsų bendrovėms judėti į Afriką, ar užgrobti Afriką? Ne, tai netiesa. Tai ką tuomet mes pasiūlėme? Dabar aš artėju prie susitarimų esmės, kadangi tiesa turi būti išgirsta. Aš noriu išklausyti visus, aš noriu suprasti visus, ir netgi noriu sutikti su tam tikromis Rūmų išsakytomis pastabomis bei kritika. Taigi, ką mes pasiūlėme? Pasiūlėme pereinamuosius laikotarpius nuo 15 iki 25 metų. A. Wadef reikalauja, kad jo rinka būtų užpildyta subsidijuojamais Europos žemės ūkio produktais. Tai yra mano požiūris. Žemės ūkio produktai gali suteikti jam apsaugą nuo 20 proc. to, kas nėra liberalizuota. Aš tiksliai nesuprantu, ką tai reiškia. Su visu kitu A. Wade nėra tiesiogiai susijęs. Tiesa, kad jis yra paskirtas kalbėti visos Afrikos vardu, tačiau jis nėra susijęs, kadangi jis atstovauja MIŠ ir turi „Viskas išskyrus ginklus sistemą“. T. Mbeki, kuriuo aš labai žaviuosi ir, žinoma, su kuriuo sutariu, mėgsta demaskuoti ekonominės partnerystės susitarimus, tačiau tai labai lengva padaryti. Jis su mumis yra sudaręs specialią asociacijos sutartį. Tai reiškia, kad mes galime savęs paklausti, kiek jis yra abejingas tam, kad visos to regiono šalys susiburs kaip jo varžovai. Aš taip kalbu ne iš blogos valios; tiesiog sakau, kad mes galime užduoti jam tokį klausimą. Nemanau, kad taip yra, tačiau galime jo paklausti. Kalbant apie A. O. Konaré, Afrikos Sąjungos Komisijos Pirmininką, jis yra puikus teisininkas, ir jo pašaukimas yra surinkti visus aplink girdimus susirūpinimus. Visa tai yra teisėta. Tačiau, gerb. A. Hutchinson, kai jūs pasakėte, kad „visi Afrikos vadovai sakė…“, tai yra netiesa. Tai tinka ne visiems Afrikos lyderiams. Tiesa, kai kurie jų uždavė mums tam tikrus klausimus. Pavyzdžiui: „Gerb. L. Micheli, kas nutiks, jei bus panaikintos tarifo kliūtys? Mes, be jokios abejonės, prarasime pinigus bei savo biudžeto būdus bei priemones. Kaip mes mokėsime savo mokytojams, policininkams, civiliams tarnautojams ir panašiai, ir mes atsakėme: „jūs galite įsteigti regioninius fondus ir mes parengsime tai, ką vadiname pagalbos susitarimais, kurie reiškia finansinių išteklių tiekimą, kuris bent jau atitiktų gryną tarifų kliūčių pašalinimo biudžetinį poveikį, siekiant kompensuoti praradimus, ir tai suteiks jums priemonių finansuoti valstybės paslaugas ir pan.“"@lt14 "Priekšsēdētājas kundze, dāmas un kungi, es vēlos ātri atbildēt uz galvenajiem jautājumiem, un tad es plānoju īsi apspriest ekonomiskos partnerības nolīgumus (EPN). Tā ir asimetriska sistēma, pārejas periods. Ko vēl mēs izdarījām? Mēs izstrādājām vispārējo formu ar šīm valstīm pēc to pieprasījuma, jo tieši viņi nodrošināja nolīguma saturu. Kas tas ir par birokrātisku terminu? Vispārējā forma ir sava veida plāns, kurā ir visi projekti, visas nozares, patiešām, visi papildu pasākumi, ko viņi vēlas redzēt, lai ietu roku rokā ar pakāpenisku tirgus atvēršanu, ja viņi to vēlas: pārvietot tehnoloģijas, palielināt iespējas, palielināt zināšanās, piestrādāt pie infrastruktūras, sasaistīt vai uzlabot piekļuvi — visi šie aspekti. Tāpat es izveidoju finansēšanas memorandu reģionālajām ekonomiskajām kopienām. Tā ir sava veida garantija, uz papīra, ar skaitļiem, no līdzekļiem, kas būtu pieejami no ES puses. Ir tikai viena lieta, ko es nevaru izdarīt — apsolīt viņiem dalībvalstu apsolīto naudu Glenīglā. Viņi apsolīja vienu miljardu eiro, un vismaz puse no tā bija Āfrikai. Ceru, ka viņi to izpildīs. Šī nauda tiks piešķirta, sākot no 2010. gada un būs paredzēta kā atbalsts tirdzniecībai. Tādēļ tā ir papildu nauda. Mēs dubultojām reģionālos fondus, kā jau minēju iepriekš. Tas viss ir redzams. Man ir jāatzīstas, ka manas lielās bažas ir „ekonomiskā integrācija”, jo man šķiet, ka attiecībā uz „attīstības” aspektu sākotnējā „ekonomiskā integrācija” ļaus viņiem radīt bagātību, bagātību, ko viņi, protams, varēs izmantot sociālajiem pakalpojumiem un pārdalīt labklājību iedzīvotājiem. Tā ir taisnība, mums ir ļoti mazs progress šajā jautājumā, kura iemeslu es jau minēju iepriekš. Mēs diskutēsim, iespējams, visu nākamo gadu, par šo reģionālo EPN tēmu, lai izveidotu, uzturētu un nostiprinātu ekonomiskās integrācijas dimensiju. Es to atzīstu, bet tas notiks tikai tad, kad viss būs atdots ... Pozitīva atbilde bija gaidāma uz visiem jautājumiem, ko viņi mums uzdeva. Tā bija finanšu frontē vai jebkurā gadījumā budžeta ierobežojumu jomā, kā arī attiecībā uz tehniski tiesiskajiem jautājumiem, institucionāliem un pat politiskiem jautājumiem. Vēl tiesa, ka tad, kad mums būs sarunas 2008. gadā, mēģinot nodrošināt šo reģionālo integrāciju, mums jābūt ļoti pārliecinošiem, un mums, protams, ir jābūt argumentiem. Neuztraucieties, viņi tiks uzklausīti, un mēs ieklausīsimies viņos ... Es noteikti darīšu vislabāko, lai atbildētu uz viņu raizēm, neskaidrībām un viņu jautājumiem, lai mēs varētu patiešām pārliecināt viņus. Tomēr man jāteic, ka pēc šīs papildu summas viena miljarda euro apmērā, no kuras puse ir jāpiešķir Āfrikai, man nav daudz vairāk argumentu. Mēs redzēsim, kas no šī sanāks. Es tomēr jūtos mazliet aizvainots, klausoties, kā mēs šantažējam mūsu partnerus. Nekad nav pastāvējusi izspiešana no mūsu partneriem viena vienkārša iemesla dēļ — mums nav varas šantažēt viņus. Pirmkārt un galvenokārt, es nekad to nedarītu. Mēs nevaram tikai ar spēku piespiest mūsu partneriem parakstīt nolīgumus. Atvainojiet, bet ir pārāk vienkāršoti. Es jau redzu rezultātu. Es pat vēlos jūs informēt par pašreizējo stāvokli valstīs, kuras ir parakstījušās, lai pierādītu jums, ka ir daudz vairāk valstu nekā jums liekas, kas ir parakstījušās un sapratušas mehānismu. Pēdējais punkts skar VAV, kas tagad gūst labumu no „viss, izņemot ieročus” un kurām ir pilnīga un neierobežota piekļuve mūsu tirgiem. Šajā gadījumā man jautāja, ko viņi var zaudēt. Tie faktiski neko nezaudēs, bet gan iegūs iespēju izmantot labumus, izmantojot īpaši dāsnos noteikumus. Kas ir šie īpaši dāsnie noteikumi? Pašlaik par produkta izcelsmes vietu partnervalstī uzskata to, kurā objektam ir veiktas vismaz divas pārmaiņas. Turpmāk tā būs vienota transformācija. Piemēram, ja zivis nozvejotas viņu ūdeņos, bet tiek importētas uz šejieni, tas būs pietiekami. Tā tiks uzskatīta kā viena transformācija, un tāpēc tās var ievest mūsu tirgū bez kvotām un bez nodokļiem. Tā ir liela atšķirība. Pastāv ievērojams potenciāls iespējām, kas tām pašlaik tiek liegts. Es vēlējos jums visiem to pateikt, un es, protams, dalīšos pieredzē, kad vien vēlaties. Jautājiet man vai sūtiet man jautājumus rakstiski. Es apsolu, ka mēģināšu jums atbildēt patiesi un pilnīgi. Ja šķiet, ka mana atbilde uz kādu no jautājumiem nav pietiekami laba vai ir nepareiza, es labprāt to pieņemšu un izlabošu, par to jūs variet būt pārliecināti. Līdz šim esmu dzirdējis visus jautājumus, esmu pārbaudījis visus jautājumus un esmu aktīvi iesaistījies. Es vēl neesmu dzirdējis jautājumu, kura uzdevējs nebūtu saņēmis precīzu, konkrētu un godīgu atbildi. Divi deputāti izteica nožēlu par to, ka nepietiekami tiek iesaistīts Eiropas Parlaments. Man jāsaka, ka varbūt mēs varējām darīt rīkoties labāk, bet, ja godīgi, saistībā ar citām lielām iepriekšējām starptautiskām sanāksmēm, man ir sajūta, ka šodien, katrā ziņā, Parlaments ir pilnībā iesaistīts šajā procesā. Turklāt man vienmēr ir liels prieks diskutēt ar deputātiem un pat iebilst viņiem, jo tas palīdz nostiprināt savu nostāju. Es jūsu dēļ regulāri mainu savus uzskatus, un nevis, lai jūs būtu apmierināti, bet tikai tādēļ, ka jūs pārliecināt mani. Otrais punkts ir Darfūra un Sudāna. Vispirms es kā priekšsēdētājs vēlos teikt, ka šī sammita prioritāte nebija rast risinājumu šiem jautājumiem. Mēs tomēr noorganizējām trijotnes tikšanos ar Portugāles prezidentūras, priekšsēdētāja kopējās ārpolitikas un drošības politikas augstā pārstāvja un manu piedalīšanos. Mēs tikāmies ar Sudānas prezidentu, un es varu apgalvot, ka vēstījuma tonis un saturs, kas tika nodots šīs tikšanās laikā, vairāk nekā plaši atspoguļoja skarbos vārdus, ko man ir nācies dzirdēt šeit. Mēs kungam diezgan skaidri pateicām, ka ANO pēc iespējas drīzāk gaida pozitīvu atbildi, lai varētu veikt ātru apvienoto spēku izvietošanu, kas ir acīmredzami nepieciešams, lai uzlabotu cilvēku stāvokli Darfūrā kaut vai nedaudz. kungs, man jums jāpasaka, ka es pilnībā piekrītu jūsu runai par starptautisko humanitāro likumu. Kā jau jūs zināt, vakar, piemēram, man bija tikšanās ar visiem partneru operatoriem. Viņi bija lielā skaitā, un es apspriedu šo starptautisko humanitāro tiesību aktu problēmu. Es izteicu priekšlikumu, ko jūs minējāt, un saistībā ar to mēs vienojāmies organizēt lielu konferenci aprīlī vai maijā. Es viņiem arī pateicu, lai gan man nav tiesību uzaicināt, ka es gribētu uzaicināt Eiropas Parlamentu un valstu parlamentus piedalīties šajā konferencē, ja tas ir iespējams un ja Parlamentam ir interese par šādu priekšlikumu, jo tā ir taisnība, ka katru dienu es vēroju pieaugošo banalitāti, ar kādu tiek ievēroti starptautiskie humanitārie akti, un tas ir ļoti nopietni. Esot tur, es sarunājos ar personu, kas atbild par piekļuvi humānajiem konvojiem. Es viņam teicu: „Jums nav nekādas cieņas pret starptautiskajiem humanitārajiem tiesību aktiem.” Un viņš atteica: „Jums jāsaprot, ka šeit ir karš”. Ir diezgan dramatiski to dzirdēt tādēļ, ka šī attieksme ir pretrunā starptautisko humanitāro tiesību aktu izcelsmes būtībai. Mēs tādēļ aktualizēsim šo jautājumu, ticiet man. Jautājumā par kodolieročiem kundze, man jāteic, ka tas ir labs jautājums, kas pievērsa manu uzmanību. Jums vajadzētu zināt, ka tas tika pieprasīts no mūsu Āfrikas partneriem, man šķiet, vairāk gan principa, nevis reālo problēmu dēļ. Citādi es piekrītu jūsu iebildumiem. Viņiem pirmām kārtām lūdza runāt par masu iznīcināšanas atomieroču neizplatīšanu, un viņi sacīja: „Labi, mēs par to varam runāt, bet tādā gadījumā nav iemesla nerunāt par civilo kodolmateriālu lietošanu”. Tātad tas pieder pie pašreizējiem apstākļiem. Tāpat kā jūs, arī es izsaku par to nožēlu, bet viņi to pieprasīja, un mēs nevarējām atteikties runāt par to ar mūsu partneriem. Saruna bija ļoti mierīga, un neviens nerunāja par kodolenerģijas nozares attīstību Āfrikā. Mēs piekritām apspriest kodolenerģijas jautājumus, un mēs piekritām, ka tā ir tēma, kas apspriežama starp mums, jo bija skaidrs jau no paša sākuma, ka neviena tēma nav tabu. Tādēļ man šķiet, mums jārīkojas saskaņoti. Ir divi citi jautājumi, kurus es vēlētos komentēt, un tad es pabeigšu ar EPN. Man šķiet, tā bija kundze, kura teica, ka ir īpaša interese par visu, ko var izmantot lielākie Eiropas investori. Es atgriezīšos pie šīs tēmas runā par EPN, bet es, protams, nepiekrītu šim argumentam. Jūs varat turēt mani šeit vēl divas nedēļas, dienu un nakti, un es nepieņemšu šo kritiku. Es to nepieņemšu ļoti vienkārša iemesla dēļ. Es piedalos šajās sarunas jau vairākus mēnešus, lai gan būtu jāsaka, ka es nevadu sarunas, bet gan apmeklēju tās. Nevienā brīdī man nešķita, ka galvenais mērķis bija palīdzēt Eiropas ekonomikai vai Eiropas uzņēmumiem. Tie, kas izstrādā šīs prasības, man šķiet, ir kļūdījušies vai maldināti, vai arī dara to negodprātīgi. Es domāju, ka viņi ir maldināti, jo cilvēks nekad nedarbojas negodprātīgi. Man šķiet, ka saistībā ar šo jautājumu piezīmes ir ļoti nepamatotas. Tagad es pievērsīšos ekonomiskās partnerības nolīgumiem. Par pagaidu nolīgumu tēmu es vēlētos uzdot jautājumu: kādi ir to mērķi? Vai tie būtu izstrādāti Eiropas uzņēmumu atbalstam? Nepavisam! Mērķis ir nodrošināt aizsardzību valstīm ar vidējiem ienākumiem, kas citādi, kā jūs labi zināt, ietilpst vispārējo preferenču sistēmā. Tas acīmredzami ir daudz mazāk izdevīgi nekā sistēma, kuru viņi lieto pašreiz, kas ir līdzvērtīga vismazāk attīstīto valstu (VAV) sistēmai, citiem vārdiem sakot, tajā ir viss, izņemot ieročus. Tādēļ, ja šā gada beigās, neskatoties uz manu labvēlību, attiecīgo valstu starpā nebūs citas vienošanās, kas būtu pamatota uz tiem pašiem nosacījumiem, kādi tie bija līdz šim, viņi noteikti zaudēs tirgu, un es jau minēju piemēru ar Kotdivuāru. Šis citas vienošanās ir pagaidu vienošanās. Ar ko mēs izstrādājām šīs pagaidu vienošanās? Vairumā gadījumu mēs izkārtojām tās ar valstīm ar vidējiem ienākumiem, kas citādi būtu lietojušas daudz nelabvēlīgāku sistēmu, nekā līdz šim. Vai tas tika darīts, lai aizsargātu mūsu uzņēmumus, atvērtu kanālus mūsu kompānijām, lai tās pārceltos uz Āfriku vai pārņemtu Āfriku? Nē, tā nav taisnība. Ko tad mēs ierosinājām? Es tagad tuvojos tēmai par nolīgumiem, jo patiesība ir jāuzklausa. Es vēlos visus uzklausīt, es vēlos visus saprast, un es pat vēlos piekrist dažām Parlamenta piezīmēm un kritikai. Nu tad, kāds ir mūsu ierosinājums? Mums ir ierosinājums pārejas laikam starp 15 un 25 gadiem. kungs apgalvo, ka viņa tirgus tiks pārpludināts ar subsidēto Eiropas lauksaimniecības produkciju. Tieši par to es runāju. Lauksaimniecības produkti var piedāvāt viņam 20%, aizsardzību, kas nav liberalizēta. Es nesaprotu, ko tieši viņš domā. Vēl jo vairāk — kungs netiek tieši ietekmēts. Tā ir taisnība, ka viņam ir tiesības runāt visas Āfrikas vārdā, bet viņš nav ietekmēts tāpēc, ka viņš pārstāv VAV, un viņam ir „viss, izņemot ieročus” sistēma. kungam, kuru es ļoti apbrīnoju un kurš ļoti labi tiek galā, patiešām, patīk apsūdzēt EPN, bet to ir viegli izdarīt. Viņam ir īpašs asociācijas nolīgums ar mums. Tas nozīmē, mēs varam jautāt sev, cik lielā mērā viņam rūp tas, lai tiktu apvienotas visas citas valstis šajā reģionā kā viņa konkurentes. Es nerunāju negodprātīgi, viss, ko es vēlos pateikt, ir tas, ka mēs varētu uzdot viņam šo jautājumu. Es nedomāju, ka tā tas ir, bet mēs varētu viņam pajautāt. Attiecībā uz kungu, Āfrikas Savienības komisijas priekšsēdētāju, viņš ir spīdošs advokāts, un tā ir viņa profesija apkpot bažas, kuras viņš dzird no tiem, kas ir viņam apkārt. Tas viss ir likumīgi. Tomēr kungs, tad kad jūs man sakāt „visi Āfrikas līderi teica...”, tā nav taisnība. Tā nav visu Āfrikas vadītāji taisnība. Tā ir taisnība, ka daži no viņiem uzdeva mums pāris jautājumu. Piemēram: „Kas notiks kungs, kad tiks atceltas tarifu barjeras? Mēs, protams, zaudēsim naudu, mūsu metodes un līdzekļus budžetā. Kā mēs samaksāsim mūsu skolotājiem, policistiem, valsts ierēdņiem utt.?” Un mēs sacījām: „Jūs varat izveidot reģionālos fondus, un mēs izstrādāsim to, ko mēs saucam par ieguldījumu nolīgumiem, un tas nozīmē finanšu līdzekļu nodrošināšanu, kas vismaz atbilstu neto fiskālai ietekmei, atceļot tarifu barjeras, lai kompensētu zaudējumus, un tas dos jums līdzekļus, lai finansētu valsts pakalpojumus un pārējo.”"@lv13 "Madame la Présidente, Mesdames et Messieurs, je vais rapidement essayer de répondre aux points plus ponctuels et puis, je vais m'arrêter un instant sur les accords de partenariat économique. Asymétrisme, période de transition. Qu'avons-nous fait encore en plus? Nous avons préparé avec ces pays, suite à leur demande, car c'est eux qui ont mis dans les accords ce que l'on y trouve aujourd'hui, des matrices génériques. C'est quoi ce terme un peu bureaucratique? Des matrices génériques c'est en fait une sorte de plan dans lequel se trouvent tous les projets, tous les secteurs, la nature-même de ce qu'ils souhaitent comme mesures d'accompagnement pour accompagner l'ouverture progressive des marchés s'ils le souhaitent: transfert de technologies, augmentation de capacités, d'expertise, travaux d'infrastructure, d'interconnection ou de désenclavement, tout cela. J'ai aussi préparé, par communauté économique régionale, un mémorandum financier, qui est une sorte d'engagement, sur papier et chiffré, des moyens que l'Union européenne met à leur disposition. Il n'y a qu'une chose que je ne sais pas faire c'est leur promettre l'argent que les États membres ont promis à Gleneagles. Ils ont promis un milliard d'euros, dont au moins la moitié pour l'Afrique. J'espère qu'ils le feront. C'est à partir de 2010 et c'est . Donc ça c'est de l'argent en plus. On a plus que doublé les fonds régionaux dont j'ai parlé précédemment. C'est tout cela qui est sur la table. Je dois vous avouer que la grande inquiétude que j'ai concerne l'aspect "intégration économique" parce que, pour moi, le volet "développement", c'est d'abord l'aspect "intégration économique" qui va leur permettre de créer de la richesse, richesse qu'ils pourront utiliser évidemment pour des services sociaux, pour redistribuer en fait la prospérité à leurs concitoyens. C'est vrai que nous n'avons pas beaucoup avancé sur cet aspect-là pour la raison que j'ai dite tantôt. Nous allons donc discuter, probablement toute l'année prochaine, de cette question d'APE régionaux pour maintenir, pour consolider ou pour créer cette dimension d'intégration économique. Ce que j'avoue, c'est qu'après avoir tout cédé, tout donné... Pour tout ce qu'ils nous ont demandé, la réponse a été positive. Sur le plan financier, en tout cas dans les limites de ce que j'avais comme enveloppe, et aussi sur les plans technico-juridique, institutionnel, ou même politique. Ce qui est vrai c'est que quand on va devoir maintenant négocier en 2008 pour essayer d'avoir cette intégration régionale, il va falloir être très convaincant et on devra avoir nécessairement des arguments. Ne vous inquiétez pas, on les entendra, on les écoutera... J'essaierai vraiment de faire tout pour répondre à leurs inquiétudes, à leurs incertitudes, à leurs questions pour qu'on puisse vraiment, de manière concrète, les rassurer. Mais je dois vous dire qu'en dehors de ce complément d'un milliard, dont la moitié devra aller à l'Afrique, je n'ai pas beaucoup d'arguments de plus. On verra bien ce que ça donnera. Je suis tout de même un peu blessé quand j'entends dire qu'on a exercé un chantage sur nos partenaires. Il n'y a jamais eu de chantage sur nos partenaires pour une raison très simple, c'est qu'on n'avait pas le pouvoir de faire du chantage. D'abord, je ne l'aurais pas fait! On ne peut pas obliger nos partenaires à signer ces accords! Excusez-moi, ça, c'est un peu trop simple. Moi, je vois le résultat. Je veux bien, même, vous faire parvenir l'état de la question au niveau des pays qui ont signé, etc., de manière à vous montrer qu'il y a beaucoup plus de pays qu'on ne croit qui ont déjà signé et qui ont compris le mécanisme. Dernier élément pour être tout à fait complet concernant les PMA qui, aujourd'hui, bénéficient du et qui ont de ce fait un accès complet et illimité à nos marchés. Pour ceux-là, on me demandait ce qu'ils allaient perdre. En fait, ils ne perdent rien du tout sinon une opportunité de bénéficier de règles d'origine particulièrement généreuses. C'est quoi les règles d'origine particulièrement généreuses? C'est qu'aujourd'hui, pour que l'on considère qu'un produit est originaire d'un État partenaire, il faut qu'il y ait au moins deux transformations de la matière. Dorénavant, ce ne sera qu'une seule transformation. Par exemple, pour des poissons qui seront pêchés en dehors de leurs eaux mais qui seront importés chez nous, cela sera déjà suffisant. Ce sera déjà une transformation et donc ils pourront entrer et sur nos marchés. Donc, voilà la grande différence. Il y a un formidable potentiel d'opportunité dont ils se privent effectivement. Je voulais vous dire tout ça et je suis prêt évidemment, quand vous le voulez, à refaire l'exercice. Posez-moi des questions, adressez-moi des questions par écrit. J'essaierai, je vous le jure, de vous répondre totalement et sincèrement. Si vous avez une question à laquelle il apparaît que, peut-être, ma réponse n'est pas bonne ou est fausse, je le reconnaîtrai bien volontiers et je corrigerai, je peux vous l'affirmer. Jusqu'ici, j'ai entendu toutes les questions, j'ai vérifié toutes les questions, je me suis beaucoup impliqué là-dedans. Je n'ai pas encore entendu une question à laquelle on n'avait pas apporté une réponse précise, concrète et honnête. Deux intervenants ont regretté une implication insuffisante du Parlement. Je dois dire qu'on peut peut-être encore faire mieux, mais, très honnêtement, par rapport aux autres grandes réunions internationales du passé, j'ai le sentiment qu'aujourd'hui en tout cas, le Parlement est pleinement intégré à cette démarche. Du reste, en tout cas pour ce qui me concerne, je dois vous dire que j'ai toujours un grand plaisir à débattre avec les parlementaires et même à les contredire, parce que cela me permet d'affiner mes propres positions et il m'arrive assez régulièrement de changer d'avis à cause de vous, pas pour vous faire plaisir, simplement parce que je suis convaincu. Deuxième point, le Darfour et le Soudan. Je voudrais quand même dire, d'abord, comme le Président, que la priorité de ce sommet n'était pas de régler cette question. Cependant, nous avons organisé une réunion en troïka avec la Présidence portugaise, le Président Barroso, le Haut-représentant pour la PESC et moi-même. Nous avons rencontré le président soudanais et je peux vous dire que le message qui a été passé à cette occasion est un message qui, dans la tonalité et dans le contenu, reflète plus que largement le discours très dur que j'ai entendu ici. On a dit clairement à M. Bachir qu'il fallait qu'il réponde positivement et dans les délais les plus brefs aux Nations unies pour permettre le déploiement rapide de cette force hybride dont on a évidemment besoin pour améliorer un tant soit peu la situation des gens au Darfour. Monsieur Cornillet, je dois vous dire que je souscris entièrement à votre intervention concernant le droit humanitaire international. Vous savez que, hier par exemple, j'ai rencontré tous les opérateurs partenaires d'ECHO. Ils étaient très nombreux et j'ai abordé cette question du droit humanitaire international. J'ai repris la proposition dont vous m'aviez déjà parlé et nous avons convenu d'organiser, en avril ou en mai, une grande conférence sur cette question. Je leur ai aussi annoncé que j'inviterais, même si je n'ai aucun pouvoir d'invitation, mais que j'inviterais le Parlement européen et les parlements nationaux à participer à cette conférence, si c'est possible, si le Parlement européen s'y intéresse, parce que, effectivement, je constate tous les jours une banalisation du respect du droit international humanitaire assez grave, gravissime même. Au point que, lorsque j'étais sur le terrain, à un certain endroit, j'ai parlé avec le responsable de l'accès des convois humanitaires. Je lui ai dit: "mais enfin, vous ne respectez pas du tout le droit humanitaire international" et il m'a répondu: "mais enfin, vous devez comprendre qu'on est en guerre". C'est évidemment dramatique d'entendre cela, parce que cette position contredit l'essence même, la genèse du droit international humanitaire. Donc, nous allons avancer sur ce plan, croyez-moi. Pour ce qui concerne le nucléaire, Madame Isler-Béguin, je dois vous dire qu'effectivement c'est une bonne question qui m'interpelle aussi. Sachez simplement que cela a été demandé par nos partenaires africains, je pense, plus pour une question de principe, sans doute, que pour une question de fond. Autrement, je partage évidemment vos réticences. D'abord, on leur avait demandé de parler de l'aspect non-prolifération des armes de destruction massive et ils ont dit: "d'accord, on parle de cela mais alors il n'y a pas de raison pour ne pas parler de l'utilisation du nucléaire civil". Bon, tout cela est dans l'air du temps. Je le regrette comme vous, mais c'est eux qui l'ont demandé et on ne peut quand-même pas refuser aux partenaires d'en parler. Le langage est d'ailleurs très faible, en aucun cas on ne parle de développement d'un secteur du nucléaire en Afrique. On accepte de parler du nucléaire, on accepte que le nucléaire soit un sujet de discussion entre nous puisqu'on a bien dit au départ que rien n'était tabou. Donc, il faut quand-même être cohérent me semble-t-il. Il y a deux éléments encore que je voudrais aborder, puis je terminerai par les APE. Je crois que c'est Mme Zimmer qui a dit qu'on s'était surtout attaché à ce que les grands investisseurs européens puissent se servir. Au niveau des APE, cela me permettra d'y revenir, je ne suis évidemment pas d'accord avec ça. Vous pouvez me garder ici pendant quinze jours encore, jour et nuit, je n'accepterai pas cette critique là. Pour une raison très simple. Depuis maintenant plusieurs mois, je participe à ces négociations, je ne négocie pas – je le précise quand-même – je participe à ces négociations. À aucun moment il ne m'a semblé que l'objectif était de favoriser l'économie ou les entreprises européennes. Ceux qui véhiculent ce genre de choses, je pense, se trompent, soit qu'ils sont mal informés, soit qu'ils sont de mauvaise foi. Je pense qu'ils sont mal informés puisqu'on n'est jamais de mauvaise foi. Mais, je pense que, dans le cadre de ce qui nous occupe, ces propos sont très injustes. J'en viens aux accords de partenariat économique. Je voudrais dire au sujet des accords intérimaires: que visent-ils? Est-ce qu'ils sont faits pour soutenir les entreprises européennes? Pas du tout, ils visent en réalité à mettre à l'abri les pays à moyens revenus qui, autrement, tomberaient, et vous le savez d'ailleurs très bien, sous le régime du système des préférences généralisées, qui est évidemment beaucoup moins avantageux que le système qu'ils ont aujourd'hui, qui est le système équivalent pour les PMA, c'est-à-dire le Donc, si à la fin de cette année, et malgré toute ma bonne volonté, les pays concernés n'ont pas un accord autre qui les met sur le même pied que ce qu'ils avaient jusqu'à aujourd'hui, ils vont effectivement perdre de nombreux marchés, à l'exemple de ce que j'ai dit pour la Côte d'Ivoire. Cet autre accord intérimaire. Ces accords intérimaires, nous les avons passés avec qui? Dans la plupart des cas, avec les pays à moyens revenus qui, autrement, tomberaient dans un système nettement plus défavorable que celui qu'ils avaient jusqu'ici. Est-ce que cela est fait pour protéger nos entreprises, pour ouvrir à nos entreprises des canaux de pénétration et d'envahissement? Non, ce n'est pas vrai! Et qu'est-ce que nous avons proposé? J'en viens à présent au fond de ces accords, parce que la vérité a aussi ses droits. Je suis prêt à écouter tout et je suis prêt à comprendre tout et je suis même prêt à partager un certain nombre de remarques et de critiques que vous faites. Mais qu'est-ce qu'on propose? On propose des périodes de transition qui peuvent aller jusqu'à 15 et 25 ans. M. Wade dit qu'on va inonder son marché avec des produits agricoles européens subventionnés. Justement! Les produits agricoles peuvent le protéger dans les 20 % qui restent non libéralisés. Je ne comprends pas bien ce qu'il veut dire. Du reste, M. Wade, directement, n'est pas concerné. C'est vrai qu'il a le droit de s'exprimer au nom de toute l'Afrique mais il n'est pas concerné parce qu'il est un PMA et que lui, il a le système . M. Mbeki, pour qui j'ai beaucoup d'admiration, je m'entends très bien avec lui, se fait le dénonciateur des APE, mais évidemment, c'est facile. Il a un traité d'association particulier avec nous. Alors on peut se demander dans quelle mesure il ne craint pas de mettre les autres pays de la région en concurrence avec lui. Je ne suis pas de mauvaise foi, je dis simplement qu'on peut se le demander. Je ne crois pas que c'est cela, mais enfin on pourrait se le demander. Quant à M. Konaré, qui est président de la commission, c'est un avocat brillant, c'est sa vocation, aussi, de récupérer ce qu'il entend des inquiétudes des uns et des autres. Tout cela est légitime. Mais quand vous venez me dire, Monsieur Hutchinson, que "tous les leaders africains ont déclaré que...", ce n'est pas vrai. Pas tous les leaders africains. Il y en a, c'est vrai, un certain nombre qui nous ont posé des questions. Par exemple: "Que va-t-il se passer, Monsieur Michel, lorsqu'on aura supprimé les barrières tarifaires, on va perdre évidemment de l'argent, notre budget des voies et moyens. Comment allons-nous faire pour payer les enseignants, les policiers, les fonctionnaires, etc.?". À cela, nous avons répondu: "Vous pouvez créer des fonds régionaux, nous passerons avec vous ce qu'on appelle des c'est-à-dire des mises à disposition de moyens financiers qui correspondront, au minimum, à l'impact fiscal net de la suppression des tarifs, de manière à compenser intégralement ces pertes et de manière, donc, à ce que vous ayez les moyens de financer les services de l'État, etc."."@mt15 ". − Mevrouw de Voorzitter, dames en heren, ik zou snel willen antwoorden op een aantal punten die hier zijn genoemd, en vervolgens zou ik nog kort iets willen zeggen over de economische partnerschapsovereenkomsten (EPO’s). Dit is een asymmetrisch systeem, een overgangsregeling. Wat hebben we nog meer gedaan? We hebben met deze landen algemene matrices opgesteld, op hun eigen verzoek, want zij hebben de inhoud voor de overeenkomsten geleverd. Wat is dat voor een bureaucratische term? Een algemene matrix is een soort plan dat alle projecten, alle sectoren, bevat, alles wat zij aan begeleidende maatregelen wensen die hand in hand moeten gaan met de geleidelijke opening van de markt als zij dat willen: technologieoverdracht, opbouw van capaciteiten, ontwikkeling van knowhow, opbouw van infrastructuur, interconnectiviteit of verbeterde toegang, dat soort aspecten. Ik heb ook per regionale economische gemeenschap een financieel memorandum opgesteld. Dit is een soort toezegging, zwart op wit en met concrete cijfers, over de middelen die hun ter beschikking worden gesteld door de EU. Het enige wat ik niet kan doen is hun het geld beloven dat de lidstaten hun in Gleneagles hebben beloofd. De lidstaten hebben 1 miljard euro toegezegd, en minstens de helft daarvan is voor Afrika. Ik hoop dat zij over de brug zullen komen. Het geld wordt vanaf 2010 beschikbaar gesteld en is bedoeld als hulp voor handel. Daarom zijn het extra middelen. We hebben de regionale fondsen waar ik het zojuist over had, verdubbeld. Dit is wat er op tafel ligt. Ik moet toegeven dat ik mij de meeste zorgen maak over de “economische integratie”, omdat ik denk dat, in tegenstelling tot het aspect van “ontwikkeling”, aanvankelijk de “economische integratie” hun de mogelijkheid biedt om welvaart te scheppen die natuurlijk kan worden gebruikt voor sociale voorzieningen en om rijkdom te verdelen onder de bevolking. Op dit punt hebben we, om de genoemde reden, helaas weinig vooruitgang geboekt. We zullen daarom waarschijnlijk gedurende het hele volgende jaar blijven discussiëren over deze regionale EPO’s teneinde deze dimensie van economische integratie te handhaven, te consolideren en te scheppen. Ik geef dat toe, maar we proberen er alles aan te doen... Op elk verzoek van hun kant hebben wij een positief antwoord gegeven. Dit geldt voor de financiële kant, tenminste binnen de budgettaire grenzen, en ook voor technisch-juridische, institutionele en zelfs politieke kwesties. Het is ook zo dat wij, wanneer wij in 2008 moeten onderhandelen om deze regionale integratie te waarborgen, absoluut overtuigend moeten zijn en natuurlijk argumenten moeten hebben. U hoeft zich geen zorgen te maken, zij zullen worden gehoord, en wij zullen naar hen luisteren... Ik zal in ieder geval mijn best doen om op hun zorgen, hun onzekerheden en hun vragen in te gaan, zodat wij hun op elk punt kunnen geruststellen. Ik moet u echter zeggen dat ik, buiten deze som van 1 miljard euro, waarvan de helft naar Afrika gaat, niet erg veel argumenten meer heb. We zullen zien wat ervan terechtkomt. Ik ben echter enigszins gekrenkt als ik hoor dat wij onze partners zouden hebben gechanteerd. Er was nooit sprake van chantage, om de simpele reden dat we helemaal niet over de macht daartoe beschikken. Maar in de eerste plaats zou ik dat nooit hebben gedaan. We kunnen onze partners niet zomaar dwingen om overeenkomsten te ondertekenen. Sorry, maar dat is een te simpele voorstelling van zaken. Ik zie gewoon het resultaat. Ik wil u ook graag de stand meedelen wat betreft de landen die reeds hebben ondertekend, om u te laten zien dat er veel meer landen zijn dan u denkt die een overeenkomst hebben ondertekend en het mechanisme begrepen hebben. Het laatste punt betreft landen die niet tot de minst ontwikkelde landen behoren en die nu van de regeling “Alles behalve wapens” profiteren en uit dien hoofde volledige en onbeperkte toegang tot onze markten hebben. Mij werd gevraagd wat deze landen zouden verliezen. Zij verliezen helemaal niets, maar krijgen de kans om te profiteren van bijzonder voordelige oorsprongsregels. Wat zijn dat voor voordelige oorsprongsregels? Momenteel is het zo dat een product alleen wordt beschouwd als product afkomstig uit een partnerland wanneer het twee transformaties heeft ondergaan. Voortaan hoeft dit maar één transformatie te zijn. Zo volstaat het bijvoorbeeld dat vis die in hun wateren wordt gevangen hier wordt geïmporteerd. Dat geldt als één transformatie. Dergelijke producten mogen zonder quota en zonder heffing van invoerrechten op onze markten worden gebracht. Deze regeling biedt potentieel een hoop voordelen die zij nu niet hebben. Ik wilde u dit vertellen, en ik ben vanzelfsprekend bereid het een en ander nog eens te herhalen wanneer u dat wenst. U kunt mij vragen stellen of ook schriftelijke vragen sturen. Ik beloof u dat ik zal trachten uw vragen zo eerlijk en volledig mogelijk te beantwoorden. Indien blijkt dat mijn antwoord op een van uw vragen niet goed genoeg of onjuist is, zal ik dat ruiterlijk toegeven en rechtzetten, daarvan kunt u uitgaan. Tot dusver heb ik alle vragen gehoord, heb ik alle vragen onderzocht en mij hier zeer in verdiept. Ik heb tot nu toe nog geen vraag gehoord waarop niet een precies, gericht en eerlijk antwoord is gegeven. Twee leden hebben hun teleurstelling geuit dat het Europees Parlement op ontoereikende wijze bij de top zou zijn betrokken. Ik moet zeggen dat het een en ander misschien beter zou kunnen, maar weest u eens eerlijk, in vergelijking tot andere grote internationale bijeenkomsten in het verleden meen ik dat het Parlement thans volledig bij dit proces is betrokken. Bovendien doet het mij zelf altijd een genoegen om met de leden te debatteren en hen zelfs tegen te spreken, omdat dit mij erbij helpt mijn eigen standpunten te verfijnen. Door u verander ik regelmatig van mening, niet om u gelukkig te maken, maar domweg omdat u mij overtuigt. Mijn tweede punt betreft Darfur en Sudan. Allereerst wil ik, evenals de fungerend voorzitter, opmerken dat de prioriteit van deze top niet bij het vinden van een oplossing voor dit vraagstuk lag. We hebben evenwel een trojka-bijeenkomst georganiseerd, waaraan het Portugese voorzitterschap, voorzitter Barroso, de Hoge vertegenwoordiger voor het gemeenschappelijk buitenlands en veiligheidsbeleid en ikzelf hebben deelgenomen. Wij hadden een ontmoeting met de Sudanese president, en ik kan u verzekeren dat de toon en de inhoud van de boodschap die wij tijdens die bijeenkomst hebben overgebracht niet onderdeed voor de harde woorden die hier zijn gevallen. We hebben de heer Bachir heel erg duidelijk gemaakt dat hij zo snel mogelijk positief moet reageren op de VN, teneinde de snelle stationering van de hybride troepenmacht mogelijk te maken die noodzakelijk is om de situatie van de mensen in Darfur ook maar enigszins te verbeteren. Mijnheer Cornillet, ik moet u zeggen dat ik het helemaal eens ben met uw opmerkingen over het internationaal humanitair recht. Zoals u weet had ik gisteren bijvoorbeeld een bijeenkomst met functionarissen van de ECHO-partners. Zij waren in groten getale gekomen, en ik heb met hen over het probleem van het internationaal recht gediscussieerd. Ik heb het voorstel overgenomen waarover u mij had verteld, en we zijn overeengekomen om in april of mei een grote conferentie over dit onderwerp te organiseren. Ik heb hen ook gezegd dat ik, ook al kan ik zelf geen uitnodiging doen uitgaan, het Europees Parlement en de nationale parlementen zou willen uitnodigen om aan deze conferentie deel te nemen, als dit mogelijk is en als het Parlement daar belang in stelt. Het is namelijk zo dat ik elke dag weer meemaak dat het respect voor het internationaal recht met toenemende banaliteit wordt bejegend, en dat is een zeer ernstig probleem. Het is zelfs zo dat ik, toen ik daar was, met de persoon heb gesproken die ervoor verantwoordelijk is toegang te verlenen voor humanitaire konvooien. Ik zei tegen hem: “U leeft het internationaal humanitair recht absoluut niet na!” Waarop hij antwoordde: “Ja, maar er is een oorlog gaande.” Het is dramatisch om zoiets te horen, omdat deze houding indruist tegen de kern, tegen het wezen van het internationaal humanitair recht. We gaan hier verder werk van maken, daar kunt u van op aan. Mevrouw Isler Béguin, ik moet zeggen dat u een goede vraag heeft gesteld over de nucleaire kwestie. U moet weten dat het gewoon om een verzoek van de kant van onze Afrikaanse partners ging, en dat het waarschijnlijk meer een kwestie van principe is dan actueel gespreksthema. Voor het overige deel ik uw bedenkingen. We hebben onze partners allereerst gevraagd om over non-proliferatie van massavernietigingswapens te spreken, en daarop zeiden zij: “prima, daar kunnen we het over hebben, maar in dat geval is er geen reden om het niet ook over civiele toepassingen van kernenergie te hebben”. Nu, dit past in het huidige klimaat. Evenals u betreur ik dit, maar zij hebben erom verzocht, en we kunnen moeilijk weigeren om hierover met onze partners te praten. Het was ook allemaal op een laag pitje, niemand heeft het erover dat we de nucleaire sector in Afrika gaan ontwikkelen. We hebben ermee ingestemd om nucleaire kwesties te bespreken, en we hebben geaccepteerd dat dit een onderwerp is waarover wij zullen debatteren, omdat het van meet af aan duidelijk was dat geen enkel onderwerp taboe is. Daar moeten we dan ook consequent in zijn, vind ik. Er zijn twee andere punten waar ik op wil reageren, en dan rond ik het thema van de economische partnerschapsovereenkomsten af. Ik meen dat het mevrouw Zimmer was die heeft gezegd dat er vooral belangstelling bestaat voor dingen waar grote investeerders uit Europa baat bij hebben. Ik kom hier nog op terug in verband met de partnerschapsovereenkomsten, maar ik ben het natuurlijk niet met dit argument eens. Ik kunt mij dwingen hier nog twee weken te blijven, dag en nacht, maar dan nog zal ik deze kritiek niet accepteren. En wel om een eenvoudige reden. Ik volg deze onderhandelingen nu al sinds zeven maanden, waarbij ik echter moet zeggen dat ik er niet aan deelneem, maar dat ik de onderhandelingen bijwoon. Geen moment had ik de indruk dat het er uiteindelijk om ging de Europese economie of het Europese bedrijfsleven te helpen. Degenen die dit beweren vergissen zich of zijn slechts geïnformeerd, of zij doen dit te kwader trouw. Volgens mij zijn ze slecht geïnformeerd, omdat geen van hen ooit te kwader trouw handelt. Ik vind echter dat deze opmerkingen volstrekt ongerechtvaardigd zijn. Dan kom ik nu op de economische partnerschapsovereenkomsten. Wat is het doel van de interimovereenkomsten? Zijn die er om de belangen van Europese ondernemingen te dienen? Absoluut niet: die overeenkomsten hebben ten doel middeninkomenslanden te beschermen die anders, zoals u heel goed weet, onder een systeem van algemene preferenties zouden komen te vallen. Dit is voor hen veel onvoordeliger dan de regeling die nu voor hen geldt, namelijk het systeem voor landen die niet tot de minst ontwikkelde landen behoren, dat wil zeggen “Alles behalve wapens” Indien de betrokken landen dus aan het eind van dit jaar, ondanks mijn goede wil, geen nieuwe overeenkomst hebben die hen van dezelfde positie verzekerd die zij nu innemen, zullen zij met zekerheid markten verliezen. Het voorbeeld van Ivoorkust heb ik reeds genoemd. Een nieuwe overeenkomst betekent een interimovereenkomst. Met welke landen hebben wij tot dusver interimovereenkomsten gesloten? In de meeste gevallen met middeninkomenslanden die anders in een veel ongunstiger regeling terecht zouden komen dan tot nu toe. Doen wij dit om onze ondernemingen te beschermen, opdat onze ondernemingen een voet aan de grond krijgen in Afrika of zich meester te maken van Afrika? Nee, onzin! Wat hebben we dan voorgesteld? Ik kom nu tot de kern van de overeenkomsten, de waarheid moet op tafel. Ik ben bereid naar iedereen te luisteren, ik ben bereid iedereen te begrijpen, en ik ben zelfs bereid om met bepaalde opmerkingen en kritiek van het Parlement in te stemmen. Wat hebben we dus voorgesteld? We hebben een overgangsperiode van 15 tot 25 jaar voorgesteld. Mijnheer Wade beweert dat zijn markt overstelpt zal worden met gesubsidieerde landbouwproducten uit Europa. Daar gaat het nou juist om! Landbouwproducten kunnen hem bescherming bieden tegen de 20 procent die niet is geliberaliseerd. Ik begrijp niet goed wat hij wil zeggen. Bovendien heeft deze regeling helemaal geen directe gevolgen voor mijnheer Wade. Hij kan niet voor heel Afrika spreken, maar de regeling geldt helemaal niet voor hem, omdat hij een land vertegenwoordigt dat niet tot de minst ontwikkelde behoort, zodat hij in het genot komt van de regeling “Alles behalve wapens”. De heer Mbeki, die ik zeer bewonder en waar ik goed mee kan opschieten, houdt ervan om de EPO’s in een kwaad daglicht te stellen, maar dat is voor hem ook makkelijk. Hij heeft een speciale associatieovereenkomst met ons. We zouden hem dus kunnen vragen in hoeverre hij er ongerust op is dat alle andere landen in de regio zijn concurrenten zouden kunnen gaan worden. Ik wil hem geen kwade bedoelingen toedichten, ik zeg alleen dat we hem dat zouden kunnen vragen. Ik geloof niet dat het zo is, maar we kunnen hem deze vraag stellen. Mijnheer Konaré, de voorzitter van de Commissie van de Afrikaanse Unie, is een briljante advocaat, en het is zijn roeping om alle zorgen op te pikken die in zijn omgeving worden geuit. Dat is volledig legitiem. Maar als u vertelt, mijnheer Hutchinson, dat “alle Afrikaanse leiders hebben gezegd ...”, dan is dat onjuist. Niet alle Afrikaanse leiders zeggen dat. Wel heeft een aantal van hen ons enkele vragen hebben gesteld. Vragen als: “Mijnheer Michel, wat gebeurt er wanneer de handelsbelemmeringen worden opgeheven. Dan lopen we toch inkomsten mis, dat gaat toch ten koste van onze begroting? Hoe moeten we dan onze leraren, politieagenten, ambtenaren enz. betalen.” Dan zeiden wij: “U kunt een regionaal fonds oprichten, en dan stellen wij zogenaamde bijdrageovereenkomsten op, waardoor in financiële middelen wordt voorzien die minstens evenveel bedragen als het netto fiscaal effect van het wegvallen van de handelsbelemmeringen. Op die manier kan het inkomstenverlies worden gecompenseerd en beschikt u over de nodige middelen om overheidsdiensten etc. te financieren.”"@nl3 ". − Pani przewodnicząca, panie i panowie! Chcę szybko odpowiedzieć na najważniejsze poruszone kwestie, a potem chciałbym pokrótce omówić umowy o partnerstwie gospodarczym (UPG). Jest to asymetryczny system, okres przejściowy. Co jeszcze zrobiliśmy? Sporządziliśmy ogólne matryce z tymi krajami, na ich prośbę, ponieważ to one dostarczały treść umów. Co oznacza ten biurokratyczny termin? Ogólne matryce są czymś w rodzaju planu, obejmującego wszystkie projekty, wszystkie sektory, naprawdę całą esencję tego, co chcą one widzieć jako środki dodatkowe towarzyszące stopniowemu otwieraniu rynków, jeżeli tego sobie życzą: transfer technologii, większe możliwości, większa wiedza fachowa, praca nad infrastrukturą, wzajemne połączenia lub lepszy dostęp, wszystkie te aspekty. Sporządziłem także memorandum finansowe dla regionalnej wspólnoty gospodarczej. Jest to coś w rodzaju zobowiązania, na papierze i z liczbami, dotyczącego środków, które udostępni im UE. Jednej tylko rzeczy nie mogą zrobić, obiecać im pieniędzy obiecanych przez państwa członkowskie w Gleneagles. Obiecały one miliard euro i przynajmniej połowa tej sumy miała być przeznaczona dla Afryki. Mam nadzieję, że w tej sprawie staną na wysokości zadania. Te pieniądze będą dostarczane od 2010 r. i mają stanowić pomoc na rzecz wymiany handlowej. Są to zatem dodatkowe pieniądze. Podwoiliśmy fundusze regionalne, o których wspomniałem wcześniej. Wszystko to jest przejrzyste. Muszę wyznać, że moją wielką troską jest „integracja gospodarcza”, ponieważ uważam, że w związku z aspektem „rozwoju”, jest to najpierw „integracja gospodarcza”, która pozwoli im stworzyć majątek, majątek, który będą mogli ewidentnie użyć na służby socjalne i rozdzielić dobrobyt między swoich obywateli. To prawda, że w tym względzie dokonaliśmy bardzo niewielkich postępów, z przyczyn, o których wspomniałem wcześniej. Będziemy zatem dyskutować, prawdopodobnie przez cały przyszły rok, tę sprawę regionalnych UPG, aby stworzyć, utrzymać i skonsolidować ten wymiar integracji gospodarczej. Przyznaję to, ale wydarzy się to dopiero gdy damy wszystko... Pozytywnie reagowaliśmy na wszystko, o co nas proszono. Tak było w sferze finansowej, przynajmniej w ramach ograniczeń budżetowych, a także w odniesieniu do spraw techniczno-prawnych, instytucjonalnych, a nawet politycznych. Prawdą jest też, że gdy w 2008 r. będziemy musieli negocjować, próbując zabezpieczyć tę integrację regionalną, musimy być niezwykle przekonujący i musimy mieć argumenty. Proszę się nie martwić, zostaną wysłuchani i będziemy słuchali tego co mają do powiedzenia... Z pewnością zrobię wszystko, co w mojej mocy, aby odpowiedzieć na ich troski, obawy i pytania, tak abyśmy mogli naprawdę dodać im otuchy. Muszę jednak państwu powiedzieć, że poza tą dodatkową kwotą miliarda euro, z której połowa musi zostać przyznana Afryce nie mam wielu innych argumentów. Zobaczymy, co z tego wyjdzie. Niemniej jednak trochę mi przykro słyszeć, że szantażowaliśmy naszych partnerów. Nigdy nie szantażowaliśmy naszych partnerów, z tej prostej przyczyny, że nie mamy możliwości, aby ich szantażować. Przede wszystkim nie zrobiłbym tego. Nie możemy po prostu zmusić naszych partnerów do podpisania umów. Proszę mi wybaczyć, ale to zbyt duże uproszczenie. Mogę zobaczyć rezultat. Chcę także poinformować państwa o obecnym statusie krajów, które je podpisały, aby pokazać państwu, że podpisało je znacznie więcej krajów niż państwo sądzą, że podpisało, i że zrozumiały mechanizm. Ostatni punkt, zanim skończę, dotyczy krajów nienależących do grupy krajów najsłabiej rozwiniętych, które obecnie korzystają z systemu „Wszystko oprócz broni” i dzięki temu mają całkowity i nieograniczony dostęp do naszych rynków. W tym przypadku zapytano mnie, co mogą stracić. W rzeczywistości nie tracą nic, ale zyskują możność skorzystania ze szczególnie wspaniałomyślnych reguł pochodzenia. Jakie są te szczególnie wspaniałomyślne reguły pochodzenia? W chwili obecnej, aby wyrób był uznawany za pochodzący z kraju partnerskiego musi być poddany przynajmniej dwóm przekształceniom. Od tej pory będzie to tylko jedno przekształcenie. Na przykład, w przypadku ryb złowionych w ich wodach, ale importowanych tutaj, to wystarczy. Będzie to liczone jako jedno przekształcenie i w związku z tym mogą one wejść na nasze rynki bez kontyngentów i bez cła. To duża różnica. Istnieje znaczny potencjał możliwości, których kraje te są obecnie pozbawione. Chciałem to wszystko państwu powiedzieć i mogę to powtórzyć, gdy tylko państwo zechcą. Proszę zadawać mi pytania lub przesłać mi pytania na piśmie. Obiecuję, że będę się starał udzielić szczerych i kompletnych odpowiedzi. Jeżeli będzie się wydawało, że moja odpowiedź na jedno z państwa pytań jest niewystarczająco dobra lub jest zła, chętni eto przyznam i poprawię ją, mogą państwo być tego pewni. Do chwili obecnej wysłuchałem wszystkich pytań, sprawdziłem wszystkie odpowiedzi i bardzo się zaangażowałem. Nie słyszałem jeszcze pytania, na które nie udzieliłem precyzyjnej, szczegółowej i uczciwej odpowiedzi. Dwoje z państwa mówiło, że ubolewają z powodu niewystarczającego zaangażowania Parlamentu Europejskiego. Trzeba powiedzieć, że być może możemy działać lepiej, ale uczciwie rzecz biorąc, jeśli chodzi o inne ważne spotkania międzynarodowe w przeszłości, mam wrażenie, że dziś w każdym razie parlament jest w pełni zaangażowany w ten proces. Ponadto, jeśli o mnie chodzi, zawsze z przyjemnością dyskutuję z posłami, a nawet im się sprzeciwiam, ponieważ to pomaga precyzować moje własne stanowisko. Regularnie zmieniam zdanie z państwa powodu, nie dlatego, aby państwa zadowolić, ale po prostu dlatego, że mnie państwo przekonują. Druga sprawa to Darfur i Sudan. Po pierwsze chcę powiedzieć, podobnie jak pan przewodniczący, że priorytetem tego szczytu nie było znalezienie rozwiązania tego problemu. Zorganizowaliśmy jednak posiedzenie trojki z udziałem prezydencji portugalskiej, pana przewodniczącego Barroso, wysokiego przedstawiciela do spraw wspólnej polityki zagranicznej i bezpieczeństwa oraz mojej osoby. Spotkaliśmy się z prezydentem Sudanu i mogę państwu powiedzieć, że ton i treść przesłania przekazanego podczas tego spotkania w pełni odzwierciedlały ostre słowa, które tutaj słyszałem. Powiedzieliśmy wyraźnie prezydentowi Bachirowi, że ma jak najszybciej pozytywnie zareagować na żądanie ONZ i umożliwić szybką dyslokację sił mieszanych, która jest absolutnie konieczna dla nawet niewielkiej poprawy sytuacji ludzi w Darfurze. Panie pośle Cornillet, muszę panu powiedzieć, że całkowicie się zgadzam z pańskim wystąpieniem na temat międzynarodowego prawa humanitarnego. Jak pan wie, na przykład wczoraj miałem spotkanie ze wszystkimi podmiotami partnerskimi ECHO. Było ich bardzo wielu i omawiałem ten problem międzynarodowego prawa humanitarnego. Przedstawiłem propozycję, o której pan wspomniał i uzgodniliśmy, że w kwietniu lub w maju zostanie zorganizowana duża konferencja w tej sprawie. Powiedziałem im też, chociaż nie mam uprawnień do występowania z zaproszeniem, że zaproszę do udziału w tej konferencji Parlament Europejski i parlamenty krajowe, jeśli to będzie możliwe i jeśli Parlament będzie zainteresowany taką propozycją, ponieważ, prawdą jest, że każdego dnia widzę, że międzynarodowe prawo humanitarne jest traktowane coraz bardziej lekceważąco, a to niezwykle poważna sprawa. Do takiego stopnia, że gdy tam byłem, rozmawiałem z osobą odpowiedzialną za dostęp do konwojów z pomocą humanitarną. Powiedziałem mu: „Ale nie przestrzegacie międzynarodowego prawa humanitarnego”, a on odpowiedział: „Ale musi pan zrozumieć, że toczy się wojna”. To straszne, gdy słyszy się coś takiego, bo takie nastawienie przeczy samej istocie, samej genezie międzynarodowego prawa humanitarnego. Proszę mi wierzyć, że będziemy dalej zajmować się tą sprawą. Jeśli chodzi sprawę energii jądrowej, pani poseł Isler Béguin, to muszę powiedzieć, że to jest dobre pytanie, które zwróciło moją uwagę. Powinni państwo jednak wiedzieć, że żądali tego nasi afrykańscy partnerzy, sądzę, że raczej ze względu na zasadę, niż na realny problem. Skądinąd zgadzam się z pani wątpliwościami. Zostali przede wszystkim poproszeni o rozmowy w sprawie nierozprzestrzeniania broni masowego rażenia i powiedzieli: „W porządku, możemy o tym rozmawiać, ale w takim razie nie ma powodu, aby nie rozmawiać o zastosowaniach jądrowych do celów cywilnych”. To wszystko jest związane z obecnym klimatem. Ubolewam nad tym, podobnie jak pani, ale żądali tego i nie możemy odmówić naszym partnerom rozmowy na ten temat. Było to zresztą bardzo powściągliwe i nikt nie mówi o rozwoju sektora jądrowego w Afryce. Uzgodniliśmy, że będziemy rozmawiać o sprawach energii jądrowej i zgodziliśmy się, że są to sprawy, o których musimy rozmawiać, ponieważ od samego początku było jasne, że nie ma tematów tabu. Dlatego też uważam, że musimy mówić z sensem. Są dwie inne sprawy, które chciałbym skomentować, a potem skończę sprawę UPG. Sądzę, że to pani poseł Zimmer mówiła o szczególnym zainteresowaniu wszystkim, co może być wykorzystanie przez wielkich europejskich inwestorów. Powrócę do tego przy okazji UPG, ale zupełnie nie zgadzam się z tą argumentacją. Możecie mnie tu państwo trzymać przez następne dwa tygodnie, dniem i nocą, ale nie zgodzę się z tą krytyką. Nie zgodzę się z bardzo prostego powodu. Biorę udział w tych negocjacjach od kilku miesięcy, chociaż powinienem powiedzieć, że nie negocjuję, ale jestem obecny w czasie negocjacji. Nigdy nie miałem wrażenia, że ostatecznym celem jest wsparcie albo europejskiej gospodarki, albo europejskich przedsiębiorstw. Ci, którzy tak twierdzą są, moim zdaniem, albo w błędzie lub źle poinformowania, albo działają w złej wierze. Myślę, że są źle poinformowani, ponieważ nigdy nie działa się w złej wierze. Uważam jednak, że takie uwagi w związku z tą sprawą są zdecydowanie nieusprawiedliwione. Doszedłem teraz do umów o partnerstwie gospodarczym W sprawie umów przejściowych chcę zapytać: jaki jest ich cel? Czy zostały zaplanowane, aby wspierać europejskie przedsiębiorstwa? Absolutnie nie: celem jest naprawdę zapewnienie ochrony krajom o średnich dochodach, które w innym przypadku, jak państwu wiadomo, znalazłyby się w ogólnym systemie preferencji. Jest to system ewidentnie dużo mniej korzystny niż system, w jakim obecnie funkcjonują, który jest równoważnym systemem dla krajów nienależących do grupy krajów najsłabiej rozwiniętych, innymi słowy, systemem „Wszystko Oprócz Broni”. Dlatego też, jeżeli pod koniec tego roku, pomimo całej mojej dobrej woli, kraje zainteresowane nie będą dysponować żadną inną umową, która zapewnia im taką samą pozycję, jaką mają teraz, z pewnością stracą rynki, a już wspomniałem przykład Wybrzeża Kości Słoniowej. Ta druga umowa jest umową przejściową. Z kim przygotowywaliśmy te umowy? W większości przypadków planowaliśmy je z krajami o średnich dochodach, które w innej sytuacji znalazłyby się w dużo mniej korzystnym systemie, niż ten, w którym funkcjonują do tej pory. Czy zostało to zrobione, aby chronić nasze przedsiębiorstwa, aby otwierać naszym firmom kanały wejścia do Afryki czy dokonania inwazji w Afryce? Nie, to nieprawda. Co więc zaproponowaliśmy? Przechodzę teraz do sedna umów, ponieważ należy poznać prawdę. Chcę wysłuchać każdego, chcę zrozumieć każdego, a nawet chcę zgodzić się z niektórymi uwagami i słowami krytyki ze strony Wysokiej Izby. Cóż więc zaproponowaliśmy? Zaproponowaliśmy okresy przejściowe trwające od 15 do 25 lat. Pan prezydent Wade twierdzi, że jego rynek zostanie zalany przez dotowane europejskie produkty rolne. O tym właśnie mówię. Produkty rolne mogą mu zapewnić ochronę przed 20%, które nie zostały zliberalizowane. Nie bardzo rozumiem o co mu chodzi. Co więcej, nie dotyka to bezpośrednio pana prezydenta Wade. To prawda, że ma on prawo występować w imieniu całej Afryki, ale ten problem go nie dotyka, ponieważ reprezentuje kraj nienależący do grupy krajów najsłabiej rozwiniętych i objęty systemem „Wszystko oprócz broni”. Pan prezydent Mbeki, którego bardzo podziwiam i z którym dobrze się rozumiemy, chętnie potępia UPG, ale łatwo mu mówić. Zawarliśmy z nim specjalny układ stowarzyszeniowy. To znaczy, że możemy zadać sobie pytanie, w jakim stopniu nie przejmuje się tym, że wszystkie pozostałe kraje regionu mogą stać się jego konkurentami. Nie mówię tego w złej wierze; mówię tylko, że możemy mu zadać takie pytanie. Nie sądzę, aby tak było, ale możemy go zapytać. Jeśli chodzi o pana przewodniczącego Konaré, przewodniczącego Komisji Unii Afrykańskiej, to jest on znakomitym prawnikiem i jego powołaniem jest gromadzenie obaw, o jakich słyszy od innych. I to jest uzasadnione. Jednakże, panie pośle Hutchinson, kiedy stwierdza pan „mówili to wszyscy afrykańscy przywódcy... „, to nie jest prawda. Nie jest prawdą, że wszyscy afrykańscy przywódcy tak mówili. Prawdą jest, że wielu z nich zadawało nam pytania. Na przykład: „Panie komisarzu, co to będzie, gdy zostaną zniesione bariery taryfowe? Z pewnością stracimy pieniądze i nasze dochody budżetowe. Z czego zapłacimy naszym nauczycielom, policjantom, urzędnikom służby cywilnej itp.“, a myśmy odpowiadali: „Możecie stworzyć fundusze regionalne, a my przygotujemy tak zwane umowy o wniesieniu wkładu finansowego, które oznaczają dostarczanie środków finansowych, odpowiadających przynajmniej skutkom skarbowym netto usunięcia barier taryfowych, w celu zrekompensowania strat, i to da wam środki na sfinansowanie służb państwowych itp.”"@pl16 ". − Senhora Presidente, Senhoras e Senhores Deputados, tentarei responder rapidamente aos pontos essenciais e, seguidamente, tenciono discutir brevemente os acordos de parceria económica (APE). Este sistema é assimétrico, um período de transição. Que mais fizemos? A pedido destes países, pois foram eles que forneceram o conteúdo dos acordos, concebemos conjuntamente matrizes genéricas. O que significa este termo burocrático? Matrizes genéricas são uma espécie de plano que inclui todos os projectos, todos os sectores e a própria natureza daquilo que eles desejam como medidas de acompanhamento quanto à abertura progressiva dos mercados, se eles assim o desejarem: transferências de tecnologia, aumento de capacidades e de conhecimentos, trabalhos de infra-estruturas, de interconexão ou de abertura ao exterior; todos estes aspectos. Também preparei um memorando financeiro por comunidade económica regional. É uma espécie de compromisso, por escrito e com dados numéricos, quanto aos recursos a serem disponibilizados pela UE aos países em questão. Há apenas uma coisa que não posso fazer: prometer-lhes o dinheiro que os Estados-Membros se comprometeram a oferecer em Gleneagles. Foram prometidos mil milhões de euros, pelo menos metade dos quais para África. Espero que a promessa seja cumprida. Este dinheiro será disponibilizado a partir de 2010 e destina-se a ajuda ao comércio. Por conseguinte, é dinheiro adicional. Duplicámos os fundos regionais que mencionei anteriormente. Tudo isto está em cima da mesa. Devo confessar que a minha grande preocupação respeita ao aspecto "integração económica" porque, a meu ver, em relação ao aspecto "desenvolvimento", será, em primeiro lugar, o aspecto "integração económica" que lhes permitirá criar riqueza, riqueza que poderão utilizar, como é evidente, nos serviços sociais e na redistribuição com vista à prosperidade dos seus concidadãos. É verdade que não avançámos muito nesta matéria pela razão que mencionei anteriormente. Por conseguinte, iremos debater, provavelmente ao longo de todo o próximo ano, a questão dos APE regionais, com vista a criar, manter e consolidar esta dimensão de integração económica. Admito isto, mas tal só acontecerá se dermos tudo por tudo… A tudo o que eles nos pediram, a resposta foi positiva. Isto é verdade no plano financeiro, dentro dos limites orçamentais, assim como relativamente a questões técnico-jurídicas, institucionais e, até, políticas. A verdade é que, em 2008, quando negociarmos com o objectivo de tentar assegurar esta integração regional, teremos de ser extremamente convincentes e, evidentemente, de ter argumentos. Não se preocupem, eles serão ouvidos e nós escutá-los-emos… Irei certamente tentar dar o meu melhor para responder às suas preocupações, incertezas e perguntas para que possamos, de forma concreta, tranquilizá-los. Todavia, devo dizer-vos que para além desta soma adicional de mil milhões de euros, metade dos quais serão atribuídos a África, não disponho de mais argumentos. Veremos qual será o resultado. Apesar de tudo, fico um pouco magoado ao ouvir dizer que temos chantageado os nossos parceiros. Nunca chantageámos os nossos parceiros pela simples razão de que não tínhamos poder para chantageá-los. Que fique claro, nunca o teria feito. Não podemos obrigar os nossos parceiros a assinar estes acordos. Desculpem, estou a simplificar demasiado a questão. Mas eu consigo ver o resultado. Pretendo, inclusivamente, informar-vos acerca do estatuto actual de países que assinaram os acordos para vos mostrar que muito mais países do que pensam assinaram e compreenderam o mecanismo. Para terminar, o último aspecto respeita aos PMD que beneficiam presentemente da iniciativa "Tudo excepto armas" e que, por conseguinte, dispõem de acesso total e ilimitado aos nossos mercados. Neste caso, perguntaram-me o que tinham eles a perder. Na verdade, não perdem nada, mas ganham a oportunidade de beneficiarem de regras de origem particularmente generosas. O que são estas regras de origem particularmente generosas? Actualmente, para que um produto seja considerado originário de um Estado parceiro, tem de ter sido submetido a, pelo menos, duas transformações. De ora em diante, será necessária apenas uma transformação. Por exemplo, no caso de pescado capturado nas águas de um Estado parceiro, mas importado para a UE, tal será suficiente. Tal contará como uma transformação e o produto poderá penetrar nos nossos mercados isento de quotas e de impostos. É esta a grande diferença. Existe um potencial formidável de oportunidades das quais os nossos parceiros estão actualmente privados. Queria dizer-vos tudo isto e estou à vossa inteira disposição para repetir a experiência. Façam-me perguntas ou enviem-me perguntas por escrito. Prometo que tentarei responder-vos com sinceridade e na totalidade. Se tiverem uma pergunta à qual a minha resposta vos pareça insuficiente ou errada, asseguro-vos que o reconhecerei com todo o gosto e que rectificarei a situação. Até à data, ouvi todas as perguntas, investiguei todas as perguntas e envolvi-me muito neste processo. Ainda não ouvi uma pergunta que não tenha recebido uma resposta precisa, específica e honesta. Dois intervenientes lamentaram um envolvimento insuficiente do Parlamento Europeu. Devo dizer que, possivelmente, podemos fazer melhor, mas, muito sinceramente, em comparação com outras grandes reuniões internacionais do passado, sinto que hoje, em todo o caso, o Parlamento está plenamente integrado neste processo. De resto, no que me diz respeito, é sempre um grande prazer debater com os deputados e, até, contradizê-los, pois isso permite-me ajustar as minhas próprias posições. Inclusivamente, acontece-me com muita frequência mudar de opinião por vossa causa, não para vos fazer a vontade, mas simplesmente porque me convencem. Segundo ponto: o Darfur e o Sudão. Primeiro, gostaria de dizer, tal como o Presidente, que a prioridade desta cimeira não era encontrar uma solução para este problema. Não obstante, organizámos uma reunião da tróica, com o Presidente português, o Presidente Barroso, o Alto Representante para a Política Externa e de Segurança Comum e eu próprio. Reunimos com o Presidente do Sudão e posso dizer-vos que a mensagem transmitida nessa ocasião reflectiu amplamente as palavras duras que aqui ouvi. Dissemos claramente ao Sr. Bachir que tinha forçosamente de responder positivamente e o mais rápido possível às Nações Unidas para demonstrar com celeridade a força híbrida necessária à melhoria, por menor que seja, da situação da população do Darfur. Senhor Deputado Cornillet, devo dizer-lhe que subscrevo inteiramente a sua intervenção relativa ao direito humanitário internacional. Por exemplo, ontem, como sabe, reuni com todos os operadores parceiros do ECHO. Estiveram presentes em grande número e eu abordei a questão do direito humanitário internacional. Referi a proposta que me mencionara e decidimos organizar, em Abril ou Maio, uma grande conferência sobre esta questão. Anunciei-lhes igualmente que convidaria, mesmo não tendo poder para tal, o Parlamento Europeu e os parlamentos nacionais a participar na referida conferência, se tal for possível e se o Parlamento Europeu estiver interessado, uma vez que constato diariamente uma banalização muito grave, gravíssima mesmo, do respeito pelo direito humanitário internacional. Tanto assim é que, durante a minha estada, falei com a pessoa responsável pelo acesso aos comboios de ajuda humanitária. Disse-lhe: "mas não estão a respeitar de forma alguma o direito humanitário internacional", ao que ele respondeu: "mas deve compreender que estamos em guerra". Evidentemente, é dramático ouvir semelhante afirmação, dado que esta posição contradiz a própria essência, as origens do direito humanitário internacional. Portanto, vamos agir nesta matéria, acredite. Relativamente à questão nuclear, Senhora Deputada Isler Béguin, devo dizer que é uma boa pergunta que capta a minha atenção. Saiba simplesmente que o debate desta matéria foi solicitado pelos nossos parceiros africanos, penso que mais devido a uma questão de princípio do que a uma questão de fundo. Partilho, aliás, como é evidente, as suas hesitações. Em primeiro lugar, pedimos-lhes que discutissem a não-proliferação de armas de destruição maciça, ao que eles afirmaram: "muito bem, podemos falar disso, mas, nesse caso, não há razão para não falarmos das aplicações civis nucleares". Bem, tudo isto são coisas próprias da época. Tal como a Senhora Deputada, lamento-o, mas foram eles que o pediram e dificilmente podemos recusar aos nossos parceiros debater este assunto. O tema foi abordado superficialmente e ninguém está a discutir o desenvolvimento de um sector nuclear em África. Concordámos debater questões nucleares e aceitámos que é um assunto a ser debatido entre nós, uma vez que desde o início ficou claro que nenhum assunto era tabu. Por conseguinte, parece-me que temos de ser coerentes. Há mais duas questões que gostaria de comentar e, depois, terminarei com os APE. Penso que foi a senhora deputada Zimmer que disse que nutrimos particular interesse por tudo o que possa ser usado pelos grandes investidores europeus. Voltarei a abordar este assunto quando falar dos APE, mas é óbvio que não estou de acordo com esta afirmação. Pode manter-me aqui mais duas semanas, dia e noite, que eu não aceitarei esta crítica, por uma razão muito simples. Há vários meses que assisto a estas negociações, apesar de não negociar, devo dizê-lo, mas assisto às negociações. Em altura alguma me pareceu que o objectivo fosse favorecer a economia europeia ou as empresas europeias. A meu ver, quem faz este tipo de afirmações está enganado ou mal informado, ou fá-lo de má-fé. Penso que estas pessoas estão mal informadas porque ninguém age de má-fé. Contudo, penso que as afirmações feitas em relação a esta matéria são extremamente injustas. Agora, quanto aos acordos de parceria económica. Relativamente aos acordos intercalares, pergunto: quais são os seus objectivos? Foram concebidos para apoiar as empresas europeias? De forma alguma: o seu objectivo é proteger os países com rendimentos médios que, caso contrário, como sabem, cairiam num sistema de preferências generalizadas. Este sistema é claramente muito menos vantajoso do que o sistema em vigor presentemente nestes países, que é o sistema equivalente ao dos países menos desenvolvidos (PMD), ou seja, o "Tudo excepto armas". Portanto, se no final deste ano, apesar de toda a minha boa vontade, os países em questão não dispuserem de um outro acordo que os coloque na mesma posição de que beneficiavam até hoje, estes países perderão certamente inúmeros mercados, e eu já mencionei, a título de exemplo, o caso da Costa do Marfim. Este outro acordo é o acordo intercalar. Com quem negociámos estes acordos? Na maioria dos casos, com países de rendimentos médios que, caso contrário, operariam num sistema muito mais desfavorável do que aquele em que têm operado até à data. Terá sido isto feito para proteger as nossas empresas, para abrir canais às nossas empresas para penetrarem em África ou invadirem África? Não, não é verdade. O que propusemos? Estou a chegar ao fundo destes acordos porque a verdade deve ser ouvida. Estou disposto a ouvir toda a gente, estou disposto a compreender toda a gente e estou, até, disposto a concordar com determinadas críticas e afirmações da Assembleia. Mas o que propusemos? Propusemos períodos de transição que podem atingir 15 e 25 anos. O Senhor Wade afirma que o seu mercado será inundado por produtos agrícolas europeus subvencionados. Precisamente. Os produtos agrícolas podem oferecer-lhe protecção relativamente aos 20% não liberalizados. Não compreendo ao certo as suas afirmações. Além disso, o Senhor Wade não é directamente afectado. É verdade que tem o direito de falar em nome de toda a África, mas ele não é afectado porque é um PMD e beneficia do sistema "Tudo excepto armas". O Sr. Mbeki, que eu muito admiro e com quem mantenho muito boas relações, gosta de denunciar os APE, o que é fácil. Ele beneficia de um tratado de associação particular connosco. Por conseguinte, podemos interrogar-nos em que medida ele não teme colocar os outros países da região em concorrência com ele. Não falo de má-fé; tudo o que digo é que poderíamos fazer-lhe esta pergunta. Penso que não seja o caso, mas poderíamos perguntar-lhe. Quanto ao Senhor Konaré, Presidente da Comissão da União Africana, é um advogado brilhante e uma das suas vocações é fazer uma recolha das preocupações que ouve daqueles que o rodeiam. Tudo isto é legítimo. Mas quando me diz, Senhor Deputado Hutchinson, que "todos os líderes africanos afirmaram…", tal não é verdade. Não todos os líderes africanos. É verdade, contudo, que alguns líderes nos fizeram perguntas. Por exemplo: "O que acontecerá, Senhor Comissário Michel, quando as barreiras pautais forem suprimidas? Vamos certamente perder dinheiro, o nosso orçamento das receitas de impostos. Como pagaremos aos nossos professores, polícias, funcionários públicos, etc?", ao que nós respondemos: "Podem criar fundos regionais e nós criaremos aquilo a que chamamos acordos de contribuição, ou seja, a disponibilização de meios financeiros que corresponderão, no mínimo, ao impacto fiscal líquido da supressão das barreiras, de forma a compensar integralmente as perdas e a que disponham dos meios necessários para financiar os serviços do Estado, etc.""@pt17 "Madame la Présidente, Mesdames et Messieurs, je vais rapidement essayer de répondre aux points plus ponctuels et puis, je vais m'arrêter un instant sur les accords de partenariat économique. Asymétrisme, période de transition. Qu'avons-nous fait encore en plus? Nous avons préparé avec ces pays, suite à leur demande, car c'est eux qui ont mis dans les accords ce que l'on y trouve aujourd'hui, des matrices génériques. C'est quoi ce terme un peu bureaucratique? Des matrices génériques c'est en fait une sorte de plan dans lequel se trouvent tous les projets, tous les secteurs, la nature-même de ce qu'ils souhaitent comme mesures d'accompagnement pour accompagner l'ouverture progressive des marchés s'ils le souhaitent: transfert de technologies, augmentation de capacités, d'expertise, travaux d'infrastructure, d'interconnection ou de désenclavement, tout cela. J'ai aussi préparé, par communauté économique régionale, un mémorandum financier, qui est une sorte d'engagement, sur papier et chiffré, des moyens que l'Union européenne met à leur disposition. Il n'y a qu'une chose que je ne sais pas faire c'est leur promettre l'argent que les États membres ont promis à Gleneagles. Ils ont promis un milliard d'euros, dont au moins la moitié pour l'Afrique. J'espère qu'ils le feront. C'est à partir de 2010 et c'est . Donc ça c'est de l'argent en plus. On a plus que doublé les fonds régionaux dont j'ai parlé précédemment. C'est tout cela qui est sur la table. Je dois vous avouer que la grande inquiétude que j'ai concerne l'aspect "intégration économique" parce que, pour moi, le volet "développement", c'est d'abord l'aspect "intégration économique" qui va leur permettre de créer de la richesse, richesse qu'ils pourront utiliser évidemment pour des services sociaux, pour redistribuer en fait la prospérité à leurs concitoyens. C'est vrai que nous n'avons pas beaucoup avancé sur cet aspect-là pour la raison que j'ai dite tantôt. Nous allons donc discuter, probablement toute l'année prochaine, de cette question d'APE régionaux pour maintenir, pour consolider ou pour créer cette dimension d'intégration économique. Ce que j'avoue, c'est qu'après avoir tout cédé, tout donné... Pour tout ce qu'ils nous ont demandé, la réponse a été positive. Sur le plan financier, en tout cas dans les limites de ce que j'avais comme enveloppe, et aussi sur les plans technico-juridique, institutionnel, ou même politique. Ce qui est vrai c'est que quand on va devoir maintenant négocier en 2008 pour essayer d'avoir cette intégration régionale, il va falloir être très convaincant et on devra avoir nécessairement des arguments. Ne vous inquiétez pas, on les entendra, on les écoutera... J'essaierai vraiment de faire tout pour répondre à leurs inquiétudes, à leurs incertitudes, à leurs questions pour qu'on puisse vraiment, de manière concrète, les rassurer. Mais je dois vous dire qu'en dehors de ce complément d'un milliard, dont la moitié devra aller à l'Afrique, je n'ai pas beaucoup d'arguments de plus. On verra bien ce que ça donnera. Je suis tout de même un peu blessé quand j'entends dire qu'on a exercé un chantage sur nos partenaires. Il n'y a jamais eu de chantage sur nos partenaires pour une raison très simple, c'est qu'on n'avait pas le pouvoir de faire du chantage. D'abord, je ne l'aurais pas fait! On ne peut pas obliger nos partenaires à signer ces accords! Excusez-moi, ça, c'est un peu trop simple. Moi, je vois le résultat. Je veux bien, même, vous faire parvenir l'état de la question au niveau des pays qui ont signé, etc., de manière à vous montrer qu'il y a beaucoup plus de pays qu'on ne croit qui ont déjà signé et qui ont compris le mécanisme. Dernier élément pour être tout à fait complet concernant les PMA qui, aujourd'hui, bénéficient du et qui ont de ce fait un accès complet et illimité à nos marchés. Pour ceux-là, on me demandait ce qu'ils allaient perdre. En fait, ils ne perdent rien du tout sinon une opportunité de bénéficier de règles d'origine particulièrement généreuses. C'est quoi les règles d'origine particulièrement généreuses? C'est qu'aujourd'hui, pour que l'on considère qu'un produit est originaire d'un État partenaire, il faut qu'il y ait au moins deux transformations de la matière. Dorénavant, ce ne sera qu'une seule transformation. Par exemple, pour des poissons qui seront pêchés en dehors de leurs eaux mais qui seront importés chez nous, cela sera déjà suffisant. Ce sera déjà une transformation et donc ils pourront entrer et sur nos marchés. Donc, voilà la grande différence. Il y a un formidable potentiel d'opportunité dont ils se privent effectivement. Je voulais vous dire tout ça et je suis prêt évidemment, quand vous le voulez, à refaire l'exercice. Posez-moi des questions, adressez-moi des questions par écrit. J'essaierai, je vous le jure, de vous répondre totalement et sincèrement. Si vous avez une question à laquelle il apparaît que, peut-être, ma réponse n'est pas bonne ou est fausse, je le reconnaîtrai bien volontiers et je corrigerai, je peux vous l'affirmer. Jusqu'ici, j'ai entendu toutes les questions, j'ai vérifié toutes les questions, je me suis beaucoup impliqué là-dedans. Je n'ai pas encore entendu une question à laquelle on n'avait pas apporté une réponse précise, concrète et honnête. Deux intervenants ont regretté une implication insuffisante du Parlement. Je dois dire qu'on peut peut-être encore faire mieux, mais, très honnêtement, par rapport aux autres grandes réunions internationales du passé, j'ai le sentiment qu'aujourd'hui en tout cas, le Parlement est pleinement intégré à cette démarche. Du reste, en tout cas pour ce qui me concerne, je dois vous dire que j'ai toujours un grand plaisir à débattre avec les parlementaires et même à les contredire, parce que cela me permet d'affiner mes propres positions et il m'arrive assez régulièrement de changer d'avis à cause de vous, pas pour vous faire plaisir, simplement parce que je suis convaincu. Deuxième point, le Darfour et le Soudan. Je voudrais quand même dire, d'abord, comme le Président, que la priorité de ce sommet n'était pas de régler cette question. Cependant, nous avons organisé une réunion en troïka avec la Présidence portugaise, le Président Barroso, le Haut-représentant pour la PESC et moi-même. Nous avons rencontré le président soudanais et je peux vous dire que le message qui a été passé à cette occasion est un message qui, dans la tonalité et dans le contenu, reflète plus que largement le discours très dur que j'ai entendu ici. On a dit clairement à M. Bachir qu'il fallait qu'il réponde positivement et dans les délais les plus brefs aux Nations unies pour permettre le déploiement rapide de cette force hybride dont on a évidemment besoin pour améliorer un tant soit peu la situation des gens au Darfour. Monsieur Cornillet, je dois vous dire que je souscris entièrement à votre intervention concernant le droit humanitaire international. Vous savez que, hier par exemple, j'ai rencontré tous les opérateurs partenaires d'ECHO. Ils étaient très nombreux et j'ai abordé cette question du droit humanitaire international. J'ai repris la proposition dont vous m'aviez déjà parlé et nous avons convenu d'organiser, en avril ou en mai, une grande conférence sur cette question. Je leur ai aussi annoncé que j'inviterais, même si je n'ai aucun pouvoir d'invitation, mais que j'inviterais le Parlement européen et les parlements nationaux à participer à cette conférence, si c'est possible, si le Parlement européen s'y intéresse, parce que, effectivement, je constate tous les jours une banalisation du respect du droit international humanitaire assez grave, gravissime même. Au point que, lorsque j'étais sur le terrain, à un certain endroit, j'ai parlé avec le responsable de l'accès des convois humanitaires. Je lui ai dit: "mais enfin, vous ne respectez pas du tout le droit humanitaire international" et il m'a répondu: "mais enfin, vous devez comprendre qu'on est en guerre". C'est évidemment dramatique d'entendre cela, parce que cette position contredit l'essence même, la genèse du droit international humanitaire. Donc, nous allons avancer sur ce plan, croyez-moi. Pour ce qui concerne le nucléaire, Madame Isler-Béguin, je dois vous dire qu'effectivement c'est une bonne question qui m'interpelle aussi. Sachez simplement que cela a été demandé par nos partenaires africains, je pense, plus pour une question de principe, sans doute, que pour une question de fond. Autrement, je partage évidemment vos réticences. D'abord, on leur avait demandé de parler de l'aspect non-prolifération des armes de destruction massive et ils ont dit: "d'accord, on parle de cela mais alors il n'y a pas de raison pour ne pas parler de l'utilisation du nucléaire civil". Bon, tout cela est dans l'air du temps. Je le regrette comme vous, mais c'est eux qui l'ont demandé et on ne peut quand-même pas refuser aux partenaires d'en parler. Le langage est d'ailleurs très faible, en aucun cas on ne parle de développement d'un secteur du nucléaire en Afrique. On accepte de parler du nucléaire, on accepte que le nucléaire soit un sujet de discussion entre nous puisqu'on a bien dit au départ que rien n'était tabou. Donc, il faut quand-même être cohérent me semble-t-il. Il y a deux éléments encore que je voudrais aborder, puis je terminerai par les APE. Je crois que c'est Mme Zimmer qui a dit qu'on s'était surtout attaché à ce que les grands investisseurs européens puissent se servir. Au niveau des APE, cela me permettra d'y revenir, je ne suis évidemment pas d'accord avec ça. Vous pouvez me garder ici pendant quinze jours encore, jour et nuit, je n'accepterai pas cette critique là. Pour une raison très simple. Depuis maintenant plusieurs mois, je participe à ces négociations, je ne négocie pas – je le précise quand-même – je participe à ces négociations. À aucun moment il ne m'a semblé que l'objectif était de favoriser l'économie ou les entreprises européennes. Ceux qui véhiculent ce genre de choses, je pense, se trompent, soit qu'ils sont mal informés, soit qu'ils sont de mauvaise foi. Je pense qu'ils sont mal informés puisqu'on n'est jamais de mauvaise foi. Mais, je pense que, dans le cadre de ce qui nous occupe, ces propos sont très injustes. J'en viens aux accords de partenariat économique. Je voudrais dire au sujet des accords intérimaires: que visent-ils? Est-ce qu'ils sont faits pour soutenir les entreprises européennes? Pas du tout, ils visent en réalité à mettre à l'abri les pays à moyens revenus qui, autrement, tomberaient, et vous le savez d'ailleurs très bien, sous le régime du système des préférences généralisées, qui est évidemment beaucoup moins avantageux que le système qu'ils ont aujourd'hui, qui est le système équivalent pour les PMA, c'est-à-dire le Donc, si à la fin de cette année, et malgré toute ma bonne volonté, les pays concernés n'ont pas un accord autre qui les met sur le même pied que ce qu'ils avaient jusqu'à aujourd'hui, ils vont effectivement perdre de nombreux marchés, à l'exemple de ce que j'ai dit pour la Côte d'Ivoire. Cet autre accord intérimaire. Ces accords intérimaires, nous les avons passés avec qui? Dans la plupart des cas, avec les pays à moyens revenus qui, autrement, tomberaient dans un système nettement plus défavorable que celui qu'ils avaient jusqu'ici. Est-ce que cela est fait pour protéger nos entreprises, pour ouvrir à nos entreprises des canaux de pénétration et d'envahissement? Non, ce n'est pas vrai! Et qu'est-ce que nous avons proposé? J'en viens à présent au fond de ces accords, parce que la vérité a aussi ses droits. Je suis prêt à écouter tout et je suis prêt à comprendre tout et je suis même prêt à partager un certain nombre de remarques et de critiques que vous faites. Mais qu'est-ce qu'on propose? On propose des périodes de transition qui peuvent aller jusqu'à 15 et 25 ans. M. Wade dit qu'on va inonder son marché avec des produits agricoles européens subventionnés. Justement! Les produits agricoles peuvent le protéger dans les 20 % qui restent non libéralisés. Je ne comprends pas bien ce qu'il veut dire. Du reste, M. Wade, directement, n'est pas concerné. C'est vrai qu'il a le droit de s'exprimer au nom de toute l'Afrique mais il n'est pas concerné parce qu'il est un PMA et que lui, il a le système . M. Mbeki, pour qui j'ai beaucoup d'admiration, je m'entends très bien avec lui, se fait le dénonciateur des APE, mais évidemment, c'est facile. Il a un traité d'association particulier avec nous. Alors on peut se demander dans quelle mesure il ne craint pas de mettre les autres pays de la région en concurrence avec lui. Je ne suis pas de mauvaise foi, je dis simplement qu'on peut se le demander. Je ne crois pas que c'est cela, mais enfin on pourrait se le demander. Quant à M. Konaré, qui est président de la commission, c'est un avocat brillant, c'est sa vocation, aussi, de récupérer ce qu'il entend des inquiétudes des uns et des autres. Tout cela est légitime. Mais quand vous venez me dire, Monsieur Hutchinson, que "tous les leaders africains ont déclaré que...", ce n'est pas vrai. Pas tous les leaders africains. Il y en a, c'est vrai, un certain nombre qui nous ont posé des questions. Par exemple: "Que va-t-il se passer, Monsieur Michel, lorsqu'on aura supprimé les barrières tarifaires, on va perdre évidemment de l'argent, notre budget des voies et moyens. Comment allons-nous faire pour payer les enseignants, les policiers, les fonctionnaires, etc.?". À cela, nous avons répondu: "Vous pouvez créer des fonds régionaux, nous passerons avec vous ce qu'on appelle des c'est-à-dire des mises à disposition de moyens financiers qui correspondront, au minimum, à l'impact fiscal net de la suppression des tarifs, de manière à compenser intégralement ces pertes et de manière, donc, à ce que vous ayez les moyens de financer les services de l'État, etc."."@ro18 ". − Vážená pani predsedajúca, dámy a páni, chcem v rýchlosti reagovať na hlavné pripomienky a potom mám v úmysle v krátkosti pohovoriť o dohodách o hospodárskom partnerstve. Ide o asymetrický systém, prechodné obdobie. Čo sme ešte urobili? S týmito krajinami sme na ich žiadosť zostavili generické matice, pretože obsah týchto dohôd poskytli oni. Čo znamená tento byrokratický výraz? Generické matice sú určitým druhom plánu, ktorý obsahuje všetky projekty, všetky sektory, skutočne podstatu toho, čo chcú naozaj vidieť, ako sprievodné opatrenia, ktoré, ak si to budú želať pôjdu ruka v ruke s postupným otváraním trhov: transfery technológií, zvyšovanie kapacít, zvyšovanie odbornosti, práca na infraštruktúrach, prepojenie alebo lepší prístup, všetky tieto aspekty. Vypracoval som tiež finančné memorandum regionálneho hospodárskeho spoločenstva. Je to určitý druh písomného záväzku na zdroje, ktoré im dá Európska únia k dispozícii, aj s číslami. Existuje iba jedna vec, ktorú nemôžem urobiť, a to je sľúbiť im peniaze, ktoré sľúbili členské štáty v Gleneagles. Sľúbili jednu miliardu eur a najmenej polovica z toho bola pre Afriku. Dúfam, že tento sľub splnia. Tieto peniaze sa budú poskytovať od roku 2010 a plánujú sa, ako podpora obchodu. Ide teda o peniaze navyše. Zdvojnásobili sme regionálne fondy, o ktorých som hovoril predtým. To všetko je na programe rokovaní. Musím sa priznať, že mojim veľkým záujmom je hospodárska integrácia, pretože si myslím, že v súvislosti s aspektom rozvoja je to spočiatku hospodárska integrácia, ktorá im možní vytvárať bohatstvo, bohatstvo, ktoré zrejme využijú na sociálne služby a na prerozdelenie prosperity medzi svojich občanov. Je pravda, že z dôvodov, ktoré som už spomenul sme v tomto smere urobili veľmi malý pokrok. Preto budeme o tejto záležitosti regionálnych dohôd o hospodárskom partnerstve diskutovať možno celý budúci rok, aby sme tento rozmer hospodárskej integrácie vytvorili, udržali a skonsolidovali. Preto to pripúšťam, ale k tomu dôjde, iba keď dáme všetko... Reagovali sme kladne na všetko, o čo nás požiadali. Platilo to v oblasti financovania alebo v každom prípade v rámci rozpočtových obmedzení a tiež v súvislosti s technicko-právnymi otázkami, inštitucionálnymi alebo aj politickými otázkami. Pravda tiež je, že v roku 2008 sa musíme vyrovnať s pokusom zabezpečiť túto regionálnu integráciu, musíme byť veľmi presvedčiví a samozrejme musíme mať argumenty. Nemajte obavy, budú vypočutí a budeme im načúvať... Určite sa pokúsim urobiť všetko, čo bude v mojich silách, aby som odpovedal na ich obavy, neistoty a otázky, aby sme ich mohli skutočne konkrétne upokojiť. Mal by som vám ale povedať, že okrem tejto ďalšej čiastky jednej miliardy eur, z ktorých polovica sa musí prideliť Afrike, nemám veľa ďalších argumentov. Uvidíme, čo z toho vznikne. Napriek tomu ma trochu zranilo, keď som počul, že našich partnerov vydierame. Nikdy k žiadnemu vydieraniu našich partnerov nedošlo z jedného veľmi jednoduchého dôvodu, že sme na ich vydieranie nemali žiadnu moc. Predovšetkým by som nič také neurobil Jednoducho nemôžeme našich partnerov nútiť, aby podpisovali dohody. Prepáčte, ale to je prílišné zjednodušovanie vecí. Vidím výsledok. Chcem vás tiež informovať o súčasnom štatúte krajín, ktoré podpísali, aby som vám ukázal, že existuje omnoho viac krajín, ako by ste si mysleli, ktoré podpísali a pochopili ten mechanizmus. A posledný bod na záver sa týka dohôd o hospodárskom partnerstve, ktoré teraz využívajú systém všetko okrem zbraní, a preto majú úplný a neobmedzený prístup na naše trhy. V tomto prípade sa ma pýtali, čo môžu očakávať, že stratia. Nestrácajú v skutočnosti nič, vôbec nič, ale získavajú príležitosť využívať mimoriadne veľkorysé pravidlá pôvodu. Aké sú tieto mimoriadne veľkorysé pravidlá pôvodu? V súčasnosti musí výrobok, ktorý sa má považovať za výrobok s pôvodom v partnerskej krajine prejsť najmenej dvomi transformáciami. Odteraz to bude jediná transformácia. Napríklad bude to postačovať, v prípade rýb ulovených v ich vodách, ktoré sa k nám doviezli. Bude sa to počítať ako jedna transformácia, preto môžu vstupovať na náš trh bez kvót a bez cla. To je potom veľký rozdiel. Existuje veľký potenciál príležitostí, o ktoré sú v súčasnosti ukracovaní. Chcel som vám to všetko povedať a naozaj som ochotný túto skúsenosť zopakovať, kedykoľvek si budete želať. Položte mi otázky alebo mi ich pošlite písomne. Sľubujem, že sa pokúsim vám odpovedať úprimne a v plnom rozsahu. Pokiaľ sa vám bude zdať, že moja odpoveď na jednu z vašich otázok nie je dosť dobrá alebo je zlá, ochotne to pripustím a môžete si byť istí, že to napravím. Doposiaľ som vypočul všetky otázky, všetky otázky som preskúmal a snažil som sa na ne čo najlepšie odpovedať. Ešte som nepočul otázku, na ktorú by som presne, konkrétne a úprimne neodpovedal. Dvaja poslanci hovorili o svojej ľútosti nad nedostatočným zapojením Európskeho parlamentu. Musím povedať, že snáď môžeme veci robiť lepšie, ale aby som bol úprimný, vzhľadom na iné významné medzinárodné stretnutia v minulosti mám v každom prípade pocit, že Parlament sa na tomto procese plne podieľa. A navyše, čo sa mňa týka, vždy ma veľmi tešia rozpravy s poslancami, dokonca i keď si odporujeme, pretože mi to pomáha ujasniť si svoje vlastné stanovisko. Svoje názory pravidelne mením, nie aby som vám urobil radosť, ale jednoducho preto, lebo ma presvedčíte. Druhým bodom je Dárfúr a Sudán. Predovšetkým by som rád povedal, rovnako ako pán predseda, že vyriešenie tohto problému nebolo prioritou tohto samitu. Napriek tomu sme však usporiadali stretnutie trojky, na ktorom sa zúčastnilo portugalské predsedníctvo, pán predseda Barroso, vysoký predstaviteľ pre spoločnú zahraničnú a bezpečnostnú politiku a ja. Stretli sme sa so sudánskym prezidentom a môžem vám povedať, že tón a obsah správy tlmočenej počas stretnutia viac ako dostatočne odzrkadľovali tvrdé slová, ktoré som tu počul. Pánovi Bachirovi sme povedali celkom jasne, že musí čo najskôr pozitívne reagovať na OSN, aby umožnil rýchle nasadenie hybridných síl, ktoré sú očividne potrebné aspoň na nepatrené zlepšenie situácie ľudí v Dárfúre. Vážený pán Cornillet, musím vám povedať, že plne súhlasím s tým, čo ste povedali o medzinárodnom humanitárnom práve. Ako viete, napríklad včera som sa stretol so všetkými partnerskými organizáciami Úradu pre humanitárnu pomoc (ECHO). Bolo ich tam veľa a diskutoval som s nimi o probléme medzinárodného humanitárneho práva. Prijal som návrh, ktorý ste mi pripomenuli a prijali sme opatrenia na zorganizovanie veľkej konferencie o tejto záležitosti v apríli alebo v máji. Povedal som im tiež, že i keď na to nemám právomoc, pozvem Európsky parlament a národné parlamenty, aby sa, ak to bude možné a ak Parlament prejaví o túto ponuku záujem, zúčastnili na tejto konferencii, pretože naozaj denne pozorujme rastúcu banálnosť, s akou sa k medzinárodnému právu pristupuje, a to je veľmi závažné. Skutočne v takom rozsahu, že keď som sa na schôdzke zúčastnil, hovoril som tam s človekom zodpovedným za získavanie prístupu pre humanitárne konvoje. Povedal som mu: „Vy ale vôbec nerešpektujete medzinárodné humanitárne právo“ a on odpovedal: „Vy ale musíte pochopiť, že tam je vojna.“ Počuť niečo také je samozrejme dosť dramatické, pretože tento postoj je v rozpore so samotnou podstatou, samotnými zdrojmi medzinárodného humanitárneho práva. Preto sa v tejto veci posunieme ďalej, verte mi. Vážená pani Isler Béguinová, čo sa týka jadrovej otázky musím povedať, že to je dobrá otázka, ktorá upútala moju pozornosť. Mali by ste si jednoducho uvedomiť, že túto požiadavku vyslovili naši africkí partneri, myslím, že skôr zo zásady, ako skutočnú požiadavku. Inak skutočne súhlasím s vašimi zlými predtuchami. Najprv sme ich požiadali o rozhovor o nešírení zbraní hromadného ničenia a oni povedali: „Dobre, o tom môžeme hovoriť, ale v tom prípade niet dôvodu nehovoriť o civilných jadrových zariadeniach.“ Toto všetko je teda súčasťou súčasnej atmosféry. Ľutujem to, rovnako ako aj vy, ale oni o to požiadali a sotva môžeme odmietnuť o tom s našimi partnermi hovoriť. Bolo to tiež veľmi neformálne a nikto nehovorí o rozvoji jadrového sektoru v Afrike. Dohodli sme sa, že budeme diskutovať o jadrových otázkach a súhlasili sme, že o tejto téme budeme vzájomne diskutovať, pretože hneď na začiatku sme jasne povedali, že žiadna téma nie je tabu. Preto si myslím, že naozaj musíme byť zásadový. Chcem hovoriť ešte o dvoch ďalších otázkach a potom skončím dohodami o hospodárskom partnerstve. Myslím, že to bol pán Zimmer, kto povedal, že existuje konkrétny záujem o čokoľvek, čo môžu využiť hlavní európski investori. Ešte sa k tomu vrátim, keď budem hovoriť o dohodách o hospodárskom partnerstve, ale s týmto argumentom samozrejme nesúhlasím. Môžete ma tu držať ďalšie dva týždne, vo dne v noci a aj tak túto kritiku neprijmem. Neprijmem ju z jedného veľmi jednoduchého dôvodu. Zúčastňujem sa na týchto rokovaniach už niekoľko mesiacov, aj keď by som mal povedať, že nerokujem, ale skutočne sa na týchto rokovaniach zúčastňujem. Nikdy mi to nepripadalo, že konečným cieľom je pomáhať, či už európskemu hospodárstvu alebo európskym firmám. Myslím si, že tí, ktorí niečo také tvrdia sa mýlia alebo sú zle informovaní alebo to robia so zlým úmyslom. Myslím si, že sú zle informovaní, pretože človek nikdy nekoná so zlým úmyslom. Mám však pocit, že v súvislosti s touto témou sú tieto poznámky veľmi neopodstatnené. A teraz sa dostávam k dohodám o hospodárskom partnerstve. V súvislosti s témou dočasných dohôd by som sa rád spýtal: aké sú ich ciele? Boli navrhnuté, aby podporovali európske firmy? Vôbec nie: v skutočnosti je cieľom poskytnúť ochranu krajinám s priemernými príjmami, ktoré, ako dobre viete, by v opačnom prípade spadli do systému všeobecných preferencií. Ten je samozrejme omnoho menej výhodný, než systém, ktorý uplatňujú v súčasnosti, to znamená systém zodpovedajúci najmenej rozvinutým krajinám (LDC), inými slovami všetko okrem zbraní. Preto, ak na konci tohto roku napriek všetkej mojej dobrej vôli, nebudú mať príslušné krajiny uzatvorenú žiadnu inú dohodu, ktorá ich postaví na iný základ, aký mali doteraz, celkom určite stratia trhy a už som spomenul príklad Pobrežia Slonoviny. Touto inou dohodou je dočasná dohoda. S kým sme tieto dočasné dohody uzatvorili? Vo väčšine prípadov sme ich dohodli s krajinami s priemernými príjmami, ktoré by v opačnom prípade skončili v oveľa menej výhodnom systéme, než ktorý mali doteraz. Urobili sme to preto, aby sme chránili naše podniky, otvorili cesty našim spoločnostiam, aby sa mohli do Afriky nasťahovať alebo do nej podniknúť inváziu? Nie, to nie je pravda. Čo sme teda navrhli? Teraz sa dostávam k podstate dohôd, pretože pravda by mala vyjsť najavo. Som ochotný počúvať všetkých, som ochotný každého pochopiť a dokonca som ochotný súhlasiť s určitými poznámkami a kritickými pripomienkami tohto Parlamentu. Čo sme teda navrhli? Navrhli sme prechodné obdobia od 15 do 25 rokov. Pán Wade tvrdí, že jeho trh bude zaplavený dotovanými európskymi poľnohospodárskymi výrobkami. To je presne moja téma. Poľnohospodárske výrobky mu môžu ponúknuť ochranu pred tými 20 %, ktoré nie sú liberalizované. Nechápem presne, čo tým myslí. A navyše, pána Wadeho sa to priamo nedotkne. Je pravda, že je oprávnený hovoriť v mene celej Afriky, ale jeho sa to netýka, pretože je LDC a má systém Všetko okrem zbraní. Pán Mbeki, ktorého veľmi obdivujem a s ktorým si naozaj veľmi dobre vychádzam rád kritizuje dohody o hospodárskom partnerstve, to sa však robí veľmi ľahko. Znamená to, že sa môžeme sami seba spýtať, do akej miery nemá záujem, aby sa do tohto regiónu dostali iné krajiny, ako jeho konkurenti. Nehovorím to so zlým úmyslom. Nemyslím si, že je to tak, ale mohli by sme sa ho spýtať. Pokiaľ ide o pána Konarého, predsedu Komisie Africkej únie, je to skvelý právnik a jeho poslaním je zbierať obavy, ktoré počuje od ľudí vo svojom okolí. To všetko je legitímne. Keď mi však, pán Hutchinson poviete, že „všetci vedúci predstavitelia Afriky povedali...“, nie je to pravda. Nie je to pravda o všetkých vedúcich predstaviteľoch Afriky. Je pravda, že mnohí z nich nám skutočne položili určité otázky. Napríklad: „Čo sa stane, pán Michel, keď sa odstránia colné prekážky? Zrejme prídeme o peniaze a náš rast a rozpočtové prostriedky. Ako budeme platiť našich učiteľov, políciu, štátnych úradníkov atď.?“ A my sme povedali: „Môžeme založiť regionálne fondy a spíšeme to, čomu hovoríme dohoda o príspevku, čo znamená poskytnutie finančných prostriedkov, ktoré budú zodpovedať prinajmenšom čistému fiškálnemu dopadu odstránenia colných bariér, aby sa tak vykompenzovali straty, a to vám dá prostriedky na financovanie štátnych služieb atď.“"@sk19 ". − Gospa predsednica, gospe in gospodje, hitro želim odgovoriti na glavne točke, ki so bile izpostavljene, nato pa nameravam na kratko razpravljati o sporazumih o gospodarskem partnerstvu. To je nesimetričen sistem, prehodno obdobje. Kaj smo še storili? Na prošnjo teh držav smo z njimi sestavili splošne matrike, saj so one tiste, ki so pripravile vsebino sporazumov. Kaj ta birokratski izraz pomeni? Splošne matrike so neka vrsta načrta, ki vsebuje vse projekte, vse sektorje, pravzaprav samo naravo tega, kar želijo kot spremljevalne ukrepe v skladu s postopnim odprtjem trgov, če tako želijo: prenos tehnologij, več zmožnosti, več strokovnega znanja, gradnja infrastruktur, medsebojno povezovanje ali izboljšan dostop; skratka vsi ti vidiki. Pri regionalni gospodarski skupnosti sem sestavil tudi finančni memorandum. To je neka vrsta obveze, na papirju in v številkah, da jim EU zagotovi razpoložljive vire. Le ene stvari ne morem storiti; to je obljubiti denar, ki so ga države članice obljubile v Gleneaglesu. Obljubile so milijardo eurov, od česar je bila vsaj polovica tega denarja obljubljena Afriki. Upam, da bodo svojo obljubo uspešno izpolnile. Ta denar bo priskrbljen od leta 2010 in je namenjen kot pomoč za trgovino. Zato je to dodatno sredstvo. Podvojili smo regionalne sklade, ki sem jih prej omenil. To je vse pred nami. Priznati moram, da me zelo skrbi gospodarsko povezovanje, ker menim, da je v zvezi z vidikom razvoja gospodarsko povezovanje prvotno tisto, ki bo omogočilo ustvariti bogastvo, ki ga bodo lahko jasno porabili za socialne storitve in ponovno razdelitev blaginje med svoje ljudi. Res je, da smo s tega vidika zelo malo napredovali, in sicer zaradi razloga, ki sem ga omenil prej. Zato bomo o tej zadevi sporazumov o gospodarskem partnerstvu verjetno razpravljali celo naslednje leto, da se ustvari, ohrani in okrepi razsežnost gospodarskega povezovanja. Zato to priznam, vendar se bo to zgodilo le po upoštevanju vsega … Pozitiven odgovor se je pojavil v zvezi z vsem, kar so nas prosili. To je bilo res v zvezi s finančnim predstavništvom ali v vsakem primeru v proračunskih omejitvah in tudi v zvezi z vprašanji tehnične zakonitosti, institucionalnimi ter celo političnimi vprašanji. Res je tudi, da bomo morali biti leta 2008 skrajno prepričljivi in seveda imeti razloge, ko se bomo morali pogajati za poskus varovanja tega regionalnega povezovanja. Ne skrbite, slišali jih bomo in jim prisluhnili … Zagotovo bom poskusil narediti največ, da odgovorim njihovim skrbem, negotovostim in vprašanjem, s čimer jih bomo lahko res bistveno pomirili. Vendar vam moram povedati, da poleg te dodatne vsote denarja v vrednosti ene milijarde eurov, od katere je treba polovico dodeliti Afriki, nimam drugih razlogov. Videli bomo, kaj bo nastalo iz tega. Kljub temu me nekoliko prizadene, ko slišim, da smo izsiljevali naše partnerje. Nikoli nismo izsiljevali naših partnerjev, in sicer iz preprostega razloga, ker nismo imeli moči, da bi jih izsiljevali. Predvsem pa tega nikoli ne bi storil. Ne moremo kar prisiliti naših partnerjev, da podpišejo sporazume. Oprostite, toda to stvari preveč poenostavlja. Lahko vidim rezultate. Želim si celo, da bi vas obveščal o sedanjem položaju držav, ki so podpisale sporazume, da bi vam pokazal, da je veliko več držav podpisalo in razumelo mehanizem, kot mislite vi. Zadnja stvar, s katero bom končal, zadeva skrbi najmanj razvitih držav, ki se zdaj koristijo s sistemom „vse, razen orožja“ ter imajo tako dovršen in neomejen dostop do naših trgov. V tem primeru so me vprašali, kaj lahko s tem izgubijo. Dejansko ne izgubijo popolnoma ničesar, ampak pridobijo priložnost, da se okoristijo s posebno velikodušnimi pravili o poreklu. Kaj so ta posebno velikodušna pravila o poreklu? Danes mora izdelek, da se obravnava kot izdelek, ki izvira iz partnerske države, prestati najmanj dve preoblikovanji. Odslej bo tu le eno samo preoblikovanje. Na primer, v primeru, da je riba ujeta v njihovih vodah, toda uvožena sem, bo to zadostovalo. To se bo upoštevalo kot eno preoblikovanje in tako bodo lahko na naše trge vstopili brez omejitev glede kvot in brez carin. To je potem velika razlika. Tu se pojavi precejšen potencial za priložnosti, za katere so zdaj prikrajšani. Vse to sem vam želel povedati in sem seveda pripravljen ponoviti izkušnjo, kadar koli želite. Postavite mi vprašanje ali me vprašajte v pisni obliki. Obljubim, da vam bom poskusil odgovoriti odkrito in v celoti. Če se zgodi, da moj odgovor na eno od vaših vprašanj ne bo dovolj dober, ali bo napačen, bom to z veseljem priznal in napako popravil, v to ste lahko prepričani. Do zdaj sem prisluhnil vsem vprašanjem, pregledal vsa vprašanja in se precej vpletel v njihovo vsebino. Še vedno nisem slišal vprašanja, na katerega ne bi odgovoril natančno, bistveno in odkrito. Dva poslanca sta govorila o njunem obžalovanju zaradi neustreznega vpletanja Evropskega parlamenta. Moram reči, da morda lahko delamo bolje, toda po pravici povedano imam glede na druga večja mednarodna srečanja v preteklosti občutek, da je Parlament danes v vsakem primeru popolnoma vpleten v ta postopek. Poleg tega menim, da vedno uživam v razpravljanju s poslanci in celo v ugovarjanju njihovim trditvam, če to krepi moj položaj. Redno spreminjam svoja mnenja zaradi vas, in sicer ne zato, da ste srečni, ampak preprosto zato, ker me prepričate. Druga točka sta Darfur in Sudan. Rad bi predvsem rekel, kot je omenil gospod predsednik, da prednostna naloga tega vrha ni poiskati rešitev na to vprašanje. Vendar smo priredili srečanje trojke s portugalskim predsedstvom, predsednikom Barrosom, visokim predstavnikom za skupno zunanjo in varnostno politiko ter menoj. Srečali smo se s sudanskim predsednikom in lahko rečem, da značaj in vsebina sporočila, ki je bilo izraženo na tem srečanju, bolj kot jasno odražata grobe besede, izrečene tukaj. Gospodu Bachirju smo precej jasno povedali, da mora čim prej pozitivno odgovoriti Združenim narodom, da dovoli hitro razvitje mešanih sil, ki je očitno nujno za izboljšanje razmer zelo šibkih ljudi v Darfurju. Gospod Cornillet, moram vam povedati, da se popolnoma strinjam z vašim govorim o mednarodnem humanitarnem pravu. Kot veste, sem se na primer včeraj sestal z vsemi partnerskimi upravljavci generalnega direktorata za humanitarno pomoč. Bilo jih je veliko in jaz sem razpravljal o tem vprašanju v zvezi z mednarodnim humanitarnim pravom. Zavzemal sem se za predlog, ki ste mi ga omenili, in ukrepali smo z organizacijo pomembne konference o tej zadevi aprila ali marca. Čeprav nimam pooblastil za vabila, sem jim povedal tudi, da bi k udeležbi na tej konferenci povabil Evropski parlament in nacionalne parlamente, če je to mogoče in če se Parlament zanima za tako ponudbo, ker je res, da vsak dan opazujem vse večjo vsakdanjost, s katero se obravnava spoštovanje mednarodnega humanitarnega prava, kar je skrajno resno. Resno je celo do te mere, da sem, ko sem bil tam, govoril s človekom, ki je odgovoren za zagotavljanje dostopa do humanitarnih spremstev. Rekel sem mu: „Vi vendar sploh ne spoštujete mednarodnega humanitarnega prava.“ Odgovoril je: „Razumeti morate, da je čas vojne.“ To je jasno kar dramatično slišati, ker ta odnos nasprotuje samemu bistvu, pravemu izvoru mednarodnega humanitarnega prava. Zato bomo to vprašanje premaknili naprej, verjemite mi. V zvezi z vprašanjem jedrske energije, gospa Isler Béguin, moram reči, da je to dobro vprašanje, na katerega nisem pozoren. Preprosto se morate zavedati, da so po tem povpraševali naši afriški partnerji, po mojem mnenju bolj zaradi vprašanja načel kot pa dejanskega vprašanja. Drugače se strinjam z vašimi dvomi. Naprošeni so bili predvsem, da govorijo o neširjenju orožja za množično uničenje in rekli so: „Prav, lahko govorimo o tem, toda v tem primeru ni razloga, da ne bi govorili o civilnih jedrskih uporabah.“ To je vse del sedanjega podnebja. Strinjam se z vami in to obžalujem, toda naši partnerji so za to zaprosili, zato jim težko odklonimo, da bi govorili o tem. Bilo je tudi zelo nizko intenzivno in nihče ne govori o razvijanju jedrskega sektorja v Afriki. Strinjali smo se z razpravljanjem o jedrskih vprašanjih in smo privolili, da je to zadeva, ki jo moramo obravnavati, ker je bilo že na začetku razjasnjeno, da nobena tema ni prepovedana. Zato menim, da moramo biti skladni. Rad bi komentiral še dve drugi vprašanji in potem bom končal s sporazumi o gospodarskem partnerstvu. Mislim, da je gospa Zimmer dejala, da obstaja izjemno zanimanje za vse, kar lahko uporabijo večji evropski investitorji. K temu se bom ponovno vrnil pri sporazumih o gospodarskem partnerstvu, vendar se jasno ne strinjam s to izjavo. Tu me lahko zadržite še nadaljnja dva tedna, cele dneve in noči, vendar ne bom sprejel teh kritik. Ne bom jih sprejel iz zelo preprostega razloga. Teh pogajanj se zdaj udeležujem že več mesecev, čeprav bi moral reči, da se ne pogajam, ampak se udeležujem pogajanj. Nikoli se mi ni zdelo, da je končni cilj pomoč evropskemu gospodarstvu ali evropskim podjetjem. Tisti, ki to zahtevajo, se motijo, so napačno obveščeni ali pa to počnejo iz nepoštenosti. Mislim, da so napačno obveščeni, ker človek nikoli ne ravna nepošteno. Vendar menim, da so pripombe v zvezi s tem vprašanjem skrajno neupravičene. Zdaj prehajam na sporazume o gospodarskem partnerstvu. V zvezi z začasnimi sporazumi, želim vprašati: Kakšni so njihovi cilji? Ali so bili pripravljeni za podporo evropskim podjetjem? Sploh ne: njihov cilj je pravzaprav zagotavljanje varnosti državam s povprečnimi prihodki, ki bi sicer, kot dobro veste, padle v sistem splošnih preferencialov. Ta je jasno manj ugoden kot sistem, s katerim operirajo zdaj, ki je enakovredni sistem za najmanj razvite države, z drugimi besedami, sistem „vse, razen orožja“. Zato bodo zadevne države kljub moji dobrohotnosti zagotovo izgubile trge, če do konca leta zanje ne bo drugega sporazuma, ki bi jim zagotovil enake razmere, kot so jih imele do danes, pri čemer sem že omenil primer Slonokoščene obale. Ta drugi sporazum je začasni sporazum. S kom smo sprejeli te začasne sporazume? V večini primerov, smo jih pripravili z državami s povprečnimi prihodki, ki bi se sicer znašle v precej manj ugodnem sistemu, kot ga imajo zdaj. Je bilo to storjeno za zaščito naših podjetij, da se jim odpre poti, da prodrejo v Afriko ali jo celo zavzamejo? Ne, to ne drži. Kaj smo torej nameravali? Zdaj prihajam do bistva sporazumov o gospodarskem partnerstvu, ker je treba jasno povedati resnico. Pripravljen sem poslušati vsakogar, razumeti vsakogar in celo strinjati se z določenimi pripombami in kritikami tega parlamenta. Kaj smo torej nameravali? Naš namen so bila prehodna obdobja, dolga od 15 do 25 let. Gospod Wade trdi, da bodo njegov trg preplavili subvencionirani evropski kmetijski proizvodi. Natanko to je moja pripomba. Kmetijski proizvodi mu lahko ponudijo zaščito 20 odstotkov, ki niso liberalizirani. Ne razumem, kaj natanko je mislil. Poleg tega gospod Wade ni neposredno prizadet. Res je, da ima pravico govoriti v imenu vse Afrike, toda ni prizadet, ker spada v najmanj razvite države, ki uporabljajo sistem „vse, razen orožja“. Gospod Mbeki, ki ga zelo občudujem in s katerim se pravzaprav zelo dobro razumem, rad javno obtožuje sporazume o gospodarskem partnerstvu, kar je lahko storiti. Z nami ima sklenjeno posebno pridružitveno pogodbo. To pomeni, da se lahko vprašamo, do kolikšne mere ga ne vznemirja uvajanje novih držav v to regijo kot njegove tekmece. Ne govorim nepošteno; kar trdim, je, da mu lahko zastavimo to vprašanje. Ne mislim, da je tako, vendar ga lahko vprašamo. Gospod Konaré, predsednik Komisije Afriške unije je odličen pravnik in je sposoben zbrati skrbi, ki jih sliši od ljudi okrog sebe. Vse to je zakonito. Vendar, gospod Hutchinson, ko mi rečete „vsi afriški voditelji so dejali …“, to ne drži. To v zvezi z vsemi afriškimi voditelji ne drži. Res je, da so nam številni med njimi zastavili nekaj vprašanj. Na primer: „Kaj se bo zgodilo, gospod Michel, če se odstrani carinske ovire? Razumljivo bomo izgubili denar ter svoj proračun za načine in sredstva. Kako bomo plačali svoje učitelje, policiste, državne uradnike in druge?“ Odgovorili smo: „Ustanovite lahko regionalne sklade in mi bomo sestavili tako imenovane sporazume o prispevkih, kar pomeni določbo, da bodo finančni viri vsaj prilagajali neto finančni vpliv odstranitve carinskih ovir, da se izravna izgube, in to vam bo zagotovilo sredstva za financiranje državnih storitev in drugega.“"@sl20 "− Fru talman, mina damer och herrar! Jag vill snabbt besvara de viktigaste frågor som togs upp och sedan har jag tänkt att kort diskutera de ekonomiska partnerskapsavtalen. Detta är ett asymmetriskt system, och en övergångsperiod. Vad mer gjorde vi? Vi utarbetade generiska matriser med dessa länder på deras begäran, för det var de som stod för innehållet i avtalen. Vad betyder denna byråkratiska term? Generiska matriser är ett slags plan för alla projekt, alla sektorer, och faktiskt själva essensen av vilka åtgärder de vill ha som komplement till det gradvisa öppnandet av marknaderna om de så vill: tekniköverföring, ökad kapacitet, ökad expertis, arbete med infrastruktur, samtrafik eller förbättrad tillgång, ja alla dessa aspekter. Jag utarbetade också en finansieringsöverenskommelse för varje regional ekonomisk gemenskap. Det är ett slags åtagande, på papper och med statistik, om de resurser som EU ska avsätta för dem. Det finns bara en sak som jag inte kan göra, och det är att lova dem de pengar som medlemsstaterna utlovade i Gleneagles. De utlovade en miljard euro, och åtminstone hälften var avsett för Afrika. Jag hoppas att de kommer att hålla sina löften om detta. Dessa pengar ska avsättas från och med 2010 och är avsett som bistånd till handeln. Det är därför extrapengar. Vi har dubblerat de regionala medel som jag nämnde tidigare. Allt detta har föreslagits. Jag måste erkänna att mitt stora bekymmer är ”ekonomisk integration”, eftersom jag när det gäller utvecklingsaspekten anser att det inledningsvis är ”ekonomisk integration” som kommer att göra det möjligt för dem att skapa rikedom, en rikedom som de uppenbarligen kan använda för sociala tjänster och för att omfördela välståndet hos sitt folk. Det är sant att vi gjort mycket få framsteg i detta hänseende, av det skäl som jag tidigare nämnde. Vi kommer därför att diskutera denna fråga om regionala ekonomiska partnerskapsavtal, troligen hela nästa år, för att skapa, bevara och befästa denna dimension av ekonomisk integration. Jag erkänner således detta, men det kommer inte att hända förrän vi gett allt... De fick ett positivt svar på allt de bad oss om. Det var fallet på den finansiella fronten, eller i alla fall inom budgetbegränsningarna, och också när det gällde de tekniska och rättsliga frågorna, de institutionella och också de politiska frågorna. Vad som också är sant är att vi måste vara oerhört övertygande när vi förhandlar under 2008 i syfte att försöka säkra denna regionala integration, och vi måste naturligtvis ha argument. Oroa er inte, de kommer att bli hörda och vi kommer att lyssna på dem... Jag ska verkligen göra allt jag kan för att bemöta deras farhågor, deras ovisshet och deras frågor så att vi specifikt kan lugna dem. Jag borde dock tala om för er att utöver detta kompletterande belopp på en miljard euro, varav hälften måste avsättas för Afrika, har jag inte många fler argument. Vi får se vad detta ger. Jag blir dock lite sårad över att få höra att vi har bedrivit utpressning mot våra partner. Det har vi aldrig gjort av det enkla skälet att vi inte haft någon makt att göra det. Jag skulle först och främst inte ha gjort detta. Vi kan inte bara tvinga våra partner att ingå avtal. Ursäkta mig, men det är att göra saker och ting alltför enkla. Jag kan se resultatet. Jag vill också informera er om det nuvarande läget i länder som har ingått avtal, för att visa er att många fler länder än vad ni tror har ingått avtal och förstått mekanismen. Den sista frågan avslutningsvis rör de minst utvecklade länder som nu omfattas av ”Allt utom vapen”, och som därmed har fullständig och obegränsad tillgång till våra marknader. I detta fall fick jag frågan om vad de hade att förlora. De förlorar faktiskt inget, men vinner möjligheten att dra nytta av synnerligen generösa ursprungsregler. Vilka är dessa synnerligen generösa ursprungsregler? För att en produkt ska anses ha sitt ursprung i en partnerstat måste den för närvarande ha genomgått åtminstone två transformationer. Hädanefter kommer detta att ändras till en enda transformation. För fisk som fiskas i deras vatten men som importeras hit kommer detta till exempel att vara tillräckligt. Det kommer att räknas som en transformation, och därför kan de få tillträde till våra marknader utan kvoter och tullar. Detta är alltså den stora skillnaden. Det finns en avsevärd potential med möjligheter som de för närvarande berövas. Jag ville tala om allt detta för er, och jag är naturligtvis villig att upprepa dessa rön närhelst ni vill. Ställ mig frågor, eller sänd mig skriftliga frågor. Jag lovar att jag ska försöka besvara er uppriktigt och fullständigt. Om mitt svar på en av era frågor inte framstår som bra nog eller som felaktigt, kommer jag gladeligen att erkänna det och rätta till det, det kan ni vara säkra på. Hittills har jag hört alla frågor, kontrollerat alla svar och har varit i hög grad delaktig. Jag har ännu inte hört en fråga som inte fått ett precist, specifikt och ärligt svar. Två ledamöter sa att de beklagade Europaparlamentets otillräckliga deltagande. Jag måste säga att vi kanske kan göra saker och ting bättre, men om vi ska vara ärliga, när det gäller andra stora internationella möten som ägt rum tidigare, har jag känslan att parlamentet i dag i alla fall är helt delaktig i denna process. Dessutom finner jag själv alltid stort nöje i att diskutera med ledamöterna och till och med i att säga emot dem, eftersom det hjälper mig att finslipa mina egna argument. Jag ändrar regelbundet åsikt på grund av er, inte för att göra er glada, utan helt enkelt för att ni övertygar mig. Den andra punkten är Darfur och Sudan. Först av allt vill jag säga, liksom talmannen, att prioriteringen för detta toppmöte inte var att hitta en lösning på detta problem. Vi anordnade dock ett trojkamöte med det portugisiska ordförandeskapet, ordförande Barroso, den höga representanten för den gemensamma utrikes- och säkerhetspolitiken och mig själv. Vi träffade Sudans president och jag kan tala om för er att tonen och innehållet i det budskap som framfördes vid detta möte mer än nog återspeglade de hårda ord som jag hört här. Vi talade om för Omar al Bachir tämligen tydligt att han snarast möjligt måste bemöta FN på ett positivt sätt för att möjliggöra en snabb utplacering av den hybridstyrka som uppenbarligen är nödvändig för att förbättra situationen för folket i Darfur, om än så lite. Herr Cornillet! Jag måste tala om för er att jag helt och hållet instämmer i ert anförande om internationell humanitär rätt. Liksom ni vet hade jag till exempel i går ett möte med alla ECHO:s partneraktörer. De var mångtaliga och jag diskuterade detta problem med internationell humanitär rätt. Jag tog upp det förslag som ni nämnt för mig och vi har vidtagit åtgärder för att anordna en stor konferens i april eller maj om denna fråga. Jag sa också till dem, även om jag inte har befogenheten att göra inbjudningar, att jag skulle bjuda in Europaparlamentet och de nationella parlamenten att delta vid denna konferens om det var möjligt och om parlamentet var intresserat av ett sådant förslag, för det är sant att jag varje dag konstaterar att respekten för den internationella humanitära rätten varje dag betraktas som allt mer av en banalitet, och det är oerhört allvarligt. Det är faktiskt så allvarligt att när jag var där talade jag med den person som ansvarar för tillgången till humanitära konvojer. Jag sa till honom: ”Men ni respekterar ju inte den internationella humanitära rätten överhuvudtaget” och han svarade: ”Men du måste förstå att ett krig pågår”. Det är naturligtvis tämligen dramatiskt att höra detta, eftersom denna attityd motsäger den internationella humanitära rättens själva kärna och ursprung. Vi kommer därför att göra framsteg i den här frågan, tro mig. Angående kärnkraftsfrågan, fru Isler Béguin, måste jag bara säga att detta är en bra fråga som fångar min uppmärksamhet. Ni måste bara vara medveten om att detta efterfrågades av våra afrikanska partner, troligen mer som en principfråga än som en faktisk fråga. I övrigt instämmer jag i era farhågor. Vi begärde först att de skulle tala om icke-spridning av massförstörelsevapen, och de svarade: ”Okej, vi kan tala om det, men i så fall finns inget skäl att inte tala om användningen av civil kärnkraft”. Nåja, det är så det ser ut för tillfället. Jag beklagar detta precis som ni, men de efterfrågade det och vi kan knappast vägra att tala med våra partner om detta. Diskussionerna var också mycket lågmälda och ingen talar om att utveckla en kärnkraftssektor i Afrika. Vi samtyckte till att diskutera kärnkraftsfrågor och vi accepterade att vi måste diskutera dessa frågor tillsammans, eftersom det klargjordes från början att inget ämne var tabu. Därför anser jag att vi måste vara konsekventa. Det finns två andra frågor som jag vill kommentera, och sedan kommer jag att avsluta med att tala om ekonomiska partnerskapsavtal. Jag tror att det var Gabriele Zimmer som sa att allt som kan användas av stora europeiska investerare är av särskilt intresse. Jag kommer att återkomma till detta igen när det gäller de ekonomiska partnerskapsavtalen, men jag instämmer naturligtvis inte i detta argument. Ni kan hålla kvar mig här i två veckor till, dag som natt, och jag kommer ändå inte att acceptera denna kritik. Jag kommer inte att acceptera den av ett mycket enkelt skäl. Jag har deltagit i dessa förhandlingar i sju månader nu, även om jag borde säga att jag inte förhandlar, men jag deltar vid förhandlingarna. Jag har aldrig uppfattat det som om det slutliga målet var att bistå antingen EU-ekonomin eller EU:s företag. Jag anser att de som hävdar det antingen har fel eller är felinformerade, eller att de gör det mot bättre vetande. Jag tror att de är felinformerade, eftersom man aldrig agerar mot bättre vetande. Jag anser dock att när det gäller denna fråga är kommentarerna oerhört obefogade. Nu kommer jag till ekonomiska partnerskapsavtal. Angående interimsavtalen vill jag fråga vad de syftar till? Har de utarbetats för att stödja EU:s företag? Inte alls: deras mål är faktiskt att skydda länder med genomsnittliga inkomster som annars, liksom ni väl vet, skulle bli föremål för ett allmänt preferenssystem. Det är naturligtvis mycket mindre fördelaktigt än det system som de omfattas av nu, vilket är det motsvarande systemet för de minst utvecklade länderna, med andra ord Allt utom vapen. Om de berörda länderna därför i slutet av året, trots all min välvilja, inte har något annat avtal som ger dem samma utgångsläge som de hittills haft kommer de säkerligen att förlora marknader, och jag har redan nämnt exemplet med Elfenbenskusten. Detta andra avtal är interimsavtalet. Vilka har vi ingått dessa interimsavtal med? I de flesta fall har vi ingått sådana avtal med länder med en genomsnittlig inkomst som annars skulle tvingas tillämpa ett mycket mindre gynnsamt system än hittills. Har detta skett för att skydda våra företag, för att ge våra företag möjligheter att träda in i Afrika eller invadera Afrika? Nej, det stämmer inte. Vad har vi då föreslagit? Jag kommer nu till kärnan för avtalen, för jag tycker att sanningen måste sägas. Jag är villig att lyssna på alla, jag är villig att förstå alla, och jag är till och med villig att hålla med om vissa kommentarer och viss kritik från parlamentet. Nåväl, vad har vi då föreslagit? Vi har föreslagit övergångsperioder på mellan 15 till 25 år. President Wade hävdar att hans marknad kommer att översvämmas av subventionerade europeiska jordbruksprodukter. Det är exakt min poäng. Jordbruksprodukter kan ge honom ett skydd mot de 20 procent som inte är avreglerade. Jag förstår inte vad exakt han menar. Dessutom påverkas inte president Wade direkt. Det är sant att han har rätt att tala för hela Afrika, men han påverkas inte eftersom hans land hör till de minst utvecklade länderna och eftersom han har ”Allt utom vapen”-systemet. President Mbeki, som jag beundrar mycket och som jag verkligen kommer mycket väl överens med, tycker om att kritisera ekonomiska partnerskapsavtal, men det är det lätt att göra. Han har ett särskilt associeringsavtal med oss. Det innebär att vi kan fråga oss själva hur obekymrad han är när det gäller att föra in alla de övriga länderna i denna region som hans konkurrenter. Jag talar inte mot bättre vetande, utan allt jag säger är att vi skulle kunna ställa honom den frågan. Jag tror inte att det är fallet, men vi skulle kunna fråga honom. Angående Alpha Konaré, ordföranden för Afrikanska unionens kommission, är han en strålande advokat och det är hans yrke att sammanställa de farhågor som han hör från människor omkring sig. Allt detta är legitimt. Men, herr Hutchinson, när ni sa till mig att ”alla afrikanska ledare sa…”, så stämmer inte det. Det stämmer inte för alla afrikanska ledare. Det stämmer att ett antal av dem ställde vissa frågor till oss. Till exempel som ”Vad kommer att ske, herr Michel, när de tariffära handelshindren avskaffas? Vi kommer naturligtvis att förlora pengar och våra budgetmedel. Hur ska vi kunna betala våra lärare, poliser, civila tjänstemän etc.?”, och vi svarade: ”Ni kan inrätta regionalfonder, och vi kan utarbeta vad vi kallar bidragsavtal, vilket innebär ett bidrag med finansiella resurser som åtminstone motsvarar den finansiella nettoeffekten av att avskaffa de tariffära handelshindren för att kompensera förlusterna, vilket skulle ge er medel att finansiera statliga tjänster etc.”"@sv22
lpv:unclassifiedMetadata	"Bachir"13 "Cornillet"13 "ECHO"13 "Everything but arms"18,15,8 "Everything but arms."18,15,8 "Hutchinson"13 "Isler Béguin"13 "J. M. Barroso"13 "Konaré"13 "Louis Michel,"18,15 "Mbeki"13 "Michel"13 "Wade"13 "Zimmer"13 "aid for trade"18,15,8 "contribution agreement"12 "contributions agreements"18,15,8 "duty free"18,15,8 "leader"12 "membre de la Commission"18,15 "memorandum"12 "partner"12 "quota free"18,15,8 "ways and means"12

Named graphs describing this resource:

The resource appears as object in 2 triples

Context graph