Local view for "http://purl.org/linkedpolitics/eu/plenary/2007-10-24-Speech-3-342"

Predicate	Value (sorted: default)
rdf:type	lpv_eu:Speech6
dcterms:Date	"2007-10-24"^^xsd:date6
dcterms:Is Part Of	lp_eu:Situaţia relaţiilor dintre Uniunea Europeana şi Africa (dezbatere)6
dcterms:Language	"fr"^^xsd:language6
lpv:document identification number	"en.20071024.40.3-342"6
lpv:hasSubsequent	lp_eu:2007-10-24-Speech-3-3436
lpv:speaker	lp:Louis Michel6
lpv:spoken text	". – Madame la Présidente, honorables députés, je voudrais d'abord féliciter et remercier Mme Martens pour son remarquable rapport qui pose un certain nombre de problèmes et qui ouvre un certain nombre de pistes et qui, en tout cas, nous permet d'avoir une source d'inspiration au travers de cette contribution parlementaire pour, dans le fond, un sujet qui est extrêmement important et qui appelle d'ailleurs une nouvelle approche, à savoir les relations entre l'Europe et l'Afrique. Dernier élément, mais le Président du Conseil l'a remarquablement souligné: l'importance du sommet Europe-Afrique n'est pas à démontrer. Il est temps maintenant que ce sommet ait lieu parce que le momentum en fait, c'est de changer l'objectif. C'est, d'une certaine manière, de changer la nature de la relation entre les deux continents. D'une nature fondée sur la relation classique et un peu banale, il faut bien le dire, un peu archaïque, bénéficiaire-donateur ou donateur-bénéficiaire, on devrait passer à une relation de nature beaucoup plus politique, avec des partenaires égaux en droits et en devoirs. Cela me paraît évidemment beaucoup plus important. Donc, voilà, je ne manquerai pas, évidemment, de revenir sur un certain nombre de sujets, au moment où vous me poserez les questions de manière plus précise. Comme vous le savez tous, 2007 va être une année particulière pour l'avenir des relations entre l'Europe et l'Afrique. Cinq ans après le report du Sommet de Lisbonne de 2003, et pas moins de sept ans après le premier Sommet Europe-Afrique du Caire en 2000, il me paraît qu'il est urgent de redéfinir ces relations sur des nouvelles bases. L'Afrique a profondément changé ces dernières années, l'Afrique s'est dotée d'une architecture institutionnelle continentale. À maints égards d'ailleurs, cette architecture ressemble à la nôtre. Cette nouvelle institution qu'est l'Union africaine nécessite d'être renforcée et consolidée. Elle a développé des politiques continentales ambitieuses dans les domaines-clés comme le développement socio-économique, la paix et la sécurité mais aussi la bonne gouvernance et tous ces éléments méritent évidemment à la fois notre soutien et notre attention. L'Afrique a aujourd'hui une dimension internationale indiscutable. Je pense à la diversification de ses relations avec la communauté internationale, évoquée par Mme Martens; je pense au rôle nouveau de la Chine, par exemple, et à son influence sur les investissements dans ce continent. Je pense aussi, bien entendu, aux défis globaux que l'Afrique a à relever, comme tous les autres acteurs mondiaux, changement climatique, énergie, réforme des institutions multilatérales, risques liés aux pandémies, émigration, et il est évident que l'Afrique doit faire entendre sa voix, doit peser de son influence et doit surtout faire valoir ses droits. Et tous ces défis globaux que je viens d'énumérer sont aussi finalement les nôtres. C'est un ensemble de défis et de sujets qui nous sont communs et qui, d'ailleurs, mettent pleinement en lumière l'interdépendance dans laquelle l'Europe et l'Afrique se trouvent. Nos destins sont liés. Une stratégie commune de nature plus politique peut faire la différence pour l'Afrique mais aussi pour l'Europe, et moi, je n'hésite pas à dire, pour le monde. Il est donc urgent pour les deux continents de se doter d'une nouveau cadre et de nouveaux outils afin de ramener le dialogue Europe-Afrique au plus haut niveau. La stratégie conjointe Europe-Afrique, que nous avons élaborée ces derniers mois avec nos partenaires africains, doit nous offrir ce cadre, mais il ne s'agit pas de tourner le dos à une relation traditionnelle de solidarité, il s'agit surtout de faire un saut qualitatif qui fera entrer la relation Europe-Afrique dans une nouvelle ère, une ère mettant en présence des partenaires égaux en droits et en devoirs. Ce sont là les préoccupations qui sont très bien reflétées dans ce rapport et je ne peux que soutenir les innovations importantes que le Parlement européen suggère en vue d'un suivi et d'un accompagnement de la mise en œuvre de cette stratégie et des plans d'action qui en découleront. À ce sujet, l'établissement d'une délégation conjointe Parlement européen/Parlement panafricain me paraît un point capital pour parfaire l'architecture institutionnelle qui va se mettre en place. J'ajouterais à cela les rencontres régulières à prévoir entre les Présidents de ces deux institutions, ainsi que l'organisation conjointe d'auditions, et la préparation, conjointe aussi, de rapports politiques sur les progrès accomplis. Tout cela serait essentiel pour maintenir dans le temps le momentum du processus et lui imprimer la nécessaire vitalité politique. Nous sommes conscients que cette approche nécessite aussi des institutions fortes du côté de l'Union africaine qui soient en mesure d'agir et d'interagir avec les nôtres. C'est pour cela que nous allons évidemment continuer à appuyer l'Union africaine dans sa transformation et dans son renforcement institutionnel. Première confirmation concrète de cet engagement: je suis heureux de pouvoir annoncer que le premier programme de travail présenté par le Parlement panafricain sera financé à hauteur de 275 000 euros par le programme de renforcement institutionnel en cours financé sur le neuvième Fonds européen de développement. C'était une préoccupation qui m'avait notamment été énoncée par le Président Borrell. J'espère que ce premier financement va permettre au Parlement panafricain de participer pleinement à l'initiative que vous avez prise d'organiser un évènement parlementaire conjoint en amont du sommet de Lisbonne du mois de décembre pour que les résultats de vos travaux soient présentés aux chefs d'État lors de ce sommet. Enfin, comme je l'ai dit à plusieurs reprises, l'implication et l'appropriation des sociétés civiles de nos deux continents ainsi que de leurs Assemblées représentatives représentent aussi une dimension incontournable pour la réussite d'un dialogue et d'une coopération Europe-Afrique efficace. On a parfois tendance à l'oublier, mais nous parlons ici du destin commun de 1,5 milliard d'êtres humains qui restent les premiers et principaux acteurs de la mise en œuvre de ce partenariat. Je suis évidemment, Madame Martens, tout à fait d'accord avec le besoin de coordination; c'est pour ça qu'on a avancé le code de conduite qui devrait amener une meilleure division du travail entre les différents donateurs, une harmonisation. Je pense que nous sommes cohérents parce que vous savez que, dans le dixième Fonds européen de développement, nous avons prévu une enveloppe particulière pour la gouvernance, qui est un des aspects, évidemment très importants aussi, du dialogue politique que nous aurons avec nos amis africains. Pour ce qui concerne les APE, je ne doute pas que j'aurai à répondre à ces questions-là à la suite de vos interventions. Donc, je réserverai ma réponse au moment des interventions pour ne pas aller trop loin dans mon intervention, pour ne pas prendre trop de temps."@fr8
lpv:translated text	". Vážená paní předsedající, vážené dámy a vážení pánové, nejprve bych chtěl poblahopřát a poděkovat paní Martensové za její skutečně výbornou zprávu, která nastoluje různé otázky a poskytuje mnoho užitečných návodů a která je pro nás určitě zdrojem inspirace jako příspěvek Parlamentu ke skutečně velmi důležitému tématu a která navíc vyzývá k novému přístupu v oblasti vztahů EU a Afriky. Moje poslední poznámka se týká toho, co už zdůraznil úřadující předseda Rady: není pochyb o významu summitu EU a Afriky. Nadešel správný čas na uskutečnění tohoto setkání, protože nyní existují důvody ke skutečné změně. V některých ohledech jde o změnu charakteru vztahů mezi těmito dvěma kontinenty. Musíme zapomenout na tradiční – dokonce můžeme říct otřepaný – vztah založený na archaickém partnerství přijímatele a dárce nebo dárce a přijímatele, a posunout se k mnohem političtějšímu vztahu dvou partnerů se stejnými právy a povinnostmi. Podle mého názoru je to nepochybně mnohem důležitější. Z mé strany je to nyní vše a jsem přesvědčený, že k některým z těchto záležitostí se vrátím, až mi položíte konkrétnější otázky. Jak jistě víte, bude rok 2007 pro budoucí vztahy mezi Evropou a Afrikou významným rokem. Pět let po zprávě o summitu v Lisabonu v roce 2003, a ne méně než sedm let po prvním summitu Afriky a Evropy, který se konal v Káhiře v roce 2000, si myslím, že tento vztah potřebujeme urgentně znovu vymezit na novém základě. Afrika se během posledních let zcela změnila a získala kontinentální institucionální strukturu, která v mnoha aspektech připomíná tu naši. Nová instituce, kterou je Africká unie, se nyní musí posilnit a zkonsolidovat. Tato instituce vytvořila ambiciózní kontinentální politiky v klíčových oblastech, jako jsou například socioekonomický rozvoj, mír a bezpečnost a samozřejmě i dobrá správa věcí veřejných, a všechny tyto prvky si určitě zaslouží naši podporu a uznání. Afrika nyní bezpochyby získala mezinárodní rozměr. Mám tím na mysli rozmanitý charakter jejich vztahů s mezinárodním společenstvím, jak uvedla paní Martensová, a mám na mysli novou úlohu, kterou sehrává například Čína, a její vliv na investiční projekty v rámci tohoto kontinentu. Rovněž mám samozřejmě na mysli globální výzvy, kterým musí Afrika podobně jako všechny ostatní světové subjekty čelit, konkrétně jde o změnu klimatu, dodávky energie, reformu multilaterálních institucí, riziko pandemií, emigraci atd., a je zřejmé, že Afrika musí dát svůj hlas najevo, musí uplatnit svůj vliv a především musí prosazovat svá práva. Tyto globální výzvy, které jsem právě uvedl, jsou proto konec konců i našimi výzvami. Všechny tyto výzvy a problémy máme společné a kromě toho zvýrazňují vzájemnou závislost mezi Evropou a Afrikou. Máme proto společný osud. Společná strategie, která má víc politický charakter, může mít pro Afriku a samozřejmě i pro Evropu význam, a neváhám se to říct i pro zbytek světa. Tyto dva kontinenty proto rychle potřebují vytvořit nový rámec a získat nový soubor nástrojů s cílem povýšit dialog EU-Africká unie na mnohem vyšší úroveň. Společná strategie EU a Afriky, kterou jsme během posledních měsíců vypracovali s našimi africkými partnery, by měla tento rámec poskytnout. Neznamená to však, že se obracíme zády k tradičnímu vztahu solidarity. Znamená to hlavně, že musíme udělat kvalitativní skok, který posune vztahy EU a Afriky do nové éry, a který spojí dva partnery se stejnými právy a stejnou zodpovědností. Tyto záležitosti jsou ve zprávě velmi dobře zdokumentované a významné nové koncepce, které Parlament předložil, určené na monitorovaní a prosazovaní provádění této strategie a akčních plánů, které z ní vyplývají, mohu jedině podpořit. V této souvislosti považuji vytvoření společné delegace EP a Panafrického parlamentu za klíčové pro ukončení institucionální struktury, která se bude muset zavést. Rád bych se ještě zmínil o nutnosti organizovat pravidelná setkání předsedů těchto dvou institucí, dále společná zasedání parlamentů a také o nutnosti společné přípravy politických zpráv obsahujících podrobnosti o dosaženém pokroku. Všechny tyto záležitosti budou velmi důležité, aby se zachovalo tempo tohoto pokroku, a aby se mu přidal politický důraz, který bude pro úspěch potřebovat. Jsme si vědomi, že tohoto přístup vyžaduje vytvoření silných a stabilních institucí na straně Africké unie, které budou schopné akce a interakce s našimi institucemi. Myslím tím samozřejmě, že Africkou unii nadále podporujeme v její transformaci a posilňování jejích institucí. S radostí mohu oznámit, že prvním potvrzením tohoto závazku je první akční plán předložený Panafrickým parlamentem, který bude ve výši 275 000 EUR financovaný z programu institucionální podpory spadající do rámce devátého Evropského rozvojového fondu. Je to jedna ze záležitostí, které mi pan předseda Borrell oznámil. Jsem přesvědčený, že toto úvodní financovaní umožní Panafrickému parlamentu plnou účast v rámci iniciativy, kterou jste přijali s cílem zorganizovat společné parlamentní setkání před prosincovým summitem v Lisabonu, aby se potom výsledky vaší práce mohly prezentovat vedoucím představitelům států na tomto summitu. Konečně jak jsem už uvedl při mnoha příležitostech, zainteresování a angažovanost civilního obyvatelstva našich dvou kontinentů a zvolených představitelů, kteří je zastupují, je klíčovým faktorem úspěchu účinného procesu dialogu a spolupráce mezi Evropou a Afrikou. Možná máme někdy tendenci zapomínat, v tomto případě však jde o společný osud 1,5 miliardy lidí, a právě tito lidé jsou nejdůležitějšími subjekty v rámci partnerství, které právě nyní vytváříme. Vážená paní Martensová, plně souhlasím s potřebou koordinace; navrhli jsme proto kodex chování, kterým by se měla zabezpečit lepší dělba práce mezi různými subjekty, a to by znamenalo větší soulad. Jsem přesvědčený, že v této souvislosti jsme byli konzistentní, protože, jak jistě víte, v rámci desátého Evropského rozvojového fondu jsme vyčlenili zvláštní finanční rezervu na správu, která je jedním z aspektů, a navíc skutečně velmi důležitým, politického dialogu, který se snažíme vytvořit s našimi africkými partnery. Pokud jde o dohody o hospodářském partnerství, nepochybují, že budu muset odpovídat na otázky týkající se této záležitosti po vašich vystoupeních. Nechávám si tedy své odpovědi na později, abych nyní nemluvil příliš dlouho a neztrácel tak zbytečně mnoho času."@cs1 "Fru formand, mine damer og herrer! Først vil jeg gerne lykønske fru Martens og sige tak for den glimrende betænkning, hvori der rejses en række spørgsmål og åbnes nogle muligheder. I alt fald kan den bruges som inspirationskilde i dette parlamentariske bidrag til en i grunden yderst betydningsfuld sag, der i øvrigt fordrer en ny tilgang, nemlig forbindelserne mellem EU og Afrika. En sidste ting, som rådsformanden så udmærket påpegede: EU-Afrika topmødets betydning er ubestridelig. Det er nu på tide, topmødet finder sted, for momentum skal udnyttes til at ændre målsætningen. På en vis måde skal forholdet mellem de to kontinenter skifte karakter. Det traditionelle forhold, som ærlig talt er lidt fortærsket, lidt forældet, mellem modtager og donor eller donor og modtager skal erstattes af en langt mere politisk forbindelse mellem partnere med lige rettigheder og pligter. Det finder jeg klart langt mere betydningsfuldt. Som sagt vil jeg gerne vende tilbage til nogle af disse punkter, når De har stillet mere konkrete spørgsmål. Som bekendt bliver 2007 et særligt år for de fremtidige forbindelser mellem EU og Afrika. Fem år efter udsættelsen af 2003-Lissabontopmødet og ikke mindre end syv år efter det første EU-Afrika topmøde i Kairo i 2000 mener jeg, det er på høje tid at fastlægge et nyt grundlag for disse forbindelser. Afrika har forandret sig gennemgribende i de senere år, Afrika har fået en panafrikansk institutionsopbygning, som for øvrigt ligner vores i mange henseender. Denne nye institution - Den Afrikanske Union - bør styrkes og konsolideres. Den har udarbejdet ambitiøse politikker for kontinentet på nøgleområder som økonomisk og social udvikling, fred og sikkerhed, men også god regeringsførelse, og alle disse tiltag fortjener naturligvis såvel vores støtte som vores opmærksomhed. Afrika har i dag fået en uomtvistelig international dimension. Jeg tænker her på spredningen i dets forbindelser med det internationale samfund, som fru Martens nævner, og på f.eks. Kinas nye rolle og indflydelse på investeringerne på det afrikanske kontinent. Jeg tænker naturligvis også på de globale udfordringer, som Afrika må tage op på lige fod med verdens øvrige aktører, dvs. klimaændringer, energi, reform af de multilaterale institutioner, risici i forbindelse med folkesygdomme, udvandring, og det er klart, at Afrika må oplade sin røst, gøre sin indflydelse gældende og især hævde sin ret. Og de globale udfordringer, jeg netop har nævnt, er i sidste ende også vores. Alle disse udfordringer og spørgsmål har vi tilfælles, og de viser desuden med al tydelighed Europas og Afrikas gensidige afhængighed. Vores skæbner er knyttet til hinanden. En fælles strategi af mere politisk karakter kan gøre en forskel for Afrika, men sandelig også for Europa og - det tvivler jeg ikke om - for verden i det hele taget. De to kontinenter må derfor snarest indføre en ny ramme og nye instrumenter, således at dialogen mellem Europa og Afrika kan foregå på højeste plan. Den fælles EU-Afrika strategi, som vi har udformet i de seneste måneder med vores afrikanske partnere, skal give os denne ramme, men der er ikke tale om at vende ryggen til et traditionelt solidaritetsforhold, der er frem for alt tale om et kvalitativt spring fremad, som fører forbindelsen mellem EU og Afrika ind i en ny æra, en æra, hvor partnerne er lige i rettigheder og pligter. Det er netop disse betragtninger, som kommer glimrende til udtryk i denne betænkning, og jeg kan kun tilslutte mig Parlamentets innoverende forslag til overvågning og opfølgning af gennemførelsen af denne strategi og de deraf afledte handlingsprogrammer. I denne forbindelse mener jeg, at oprettelsen af en fælles delegation for Europa-Parlamentet og Det Panafrikanske Parlament er et væsentligt led i fuldendelsen af den fremtidige institutionsopbygning. Dertil kommer møder, som bør arrangeres regelmæssigt mellem formændene for disse to institutioner, samt høringer planlagt i fællesskab og politiske rapporter - også udarbejdet i fællesskab - om de fremskridt, der er gjort. Det vil alt sammen være nødvendigt for at fastholde momentum i processen på sigt og sikre dens politiske levedygtighed. Vi er bevidst om, at dette oplæg også forudsætter, at Den Afrikanske Union opbygger stærke institutioner, som er i stand til at handle og virke i samspil med vores institutioner. Derfor vil vi naturligvis fortsat støtte Den Afrikanske Unions omstilling og styrkelsen af dens institutioner. Som en første konkret bekræftelse af dette tilsagn glæder det mig at kunne meddele, at det første arbejdsprogram forelagt af Det Panafrikanske Parlament bliver bevilget 275.000 euro fra det indeværende program for institutionsopbygning finansieret under den niende EUF. Det var et ønske, som udvalgsformand Borrell havde fremsat over for mig. Jeg håber, denne første bevilling vil sætte Det Panafrikanske Parlament i stand til at medvirke fuldt ud i det initiativ, De har taget til at arrangere en fælles parlamentarisk begivenhed inden Lissabontopmødet i december, således at resultatet af Deres arbejde kan forelægges statscheferne på topmødet. Endelig udgør begge vores kontinenters civilsamfund og repræsentative forsamlinger som tidligere nævnt også en uomgængelig faktor, der skal inddrages og delagtiggøres, for at få en vellykket dialog og et effektivt samarbejde mellem Europa og Afrika. Vi er sommetider tilbøjelige til at glemme det, men vi taler her om 1,5 milliarder menneskers fælles fremtid, og de er de første og vigtigste aktører i gennemførelsen af dette partnerskab. Jeg er selvfølgelig ganske enig i, at der er behov for koordination, fru Martens. Derfor har vi foreslået adfærdskodeksen, som skal sikre en bedre arbejdsdeling mellem de forskellige donorer, en harmonisering. Jeg tror, vi er konsekvente, for som bekendt har vi under den 10. EUF afsat en særlig rammebevilling til regeringsførelse, der er et af aspekterne - og naturligvis også meget vigtigt - i den politiske dialog, som vi skal føre med vores afrikanske venner. Hvad de økonomiske partnerskabsaftaler angår, skal jeg utvivlsomt besvare spørgsmål desangående efter Deres indlæg, og derfor vil jeg gemme svaret til senere og ikke uddybe nærmere nu for ikke at bruge for meget tid."@da2 "− Frau Präsidentin, meine Damen und Herren! Zunächst möchte ich Frau Martens meinen Glückwunsch und meinen Dank für ihren hervorragenden Bericht aussprechen, der verschiedene Fragen aufwirft und nützliche Lösungswege vorschlägt. Er bietet uns sicherlich eine Inspirationsquelle als Beitrag des Parlaments zu einem Thema, das äußerst wichtig ist und einen neuen Ansatz erfordert, nämlich die Beziehungen zwischen der EU und Afrika. Abschließend möchte ich auf etwas eingehen, das der Ratspräsident bereits hervorgehoben hat: Die Bedeutung des EU-Afrika-Gipfels ist unbestreitbar. Es ist jetzt Zeit für ein solches Gipfeltreffen, da eine Richtungsänderung geboten ist. In gewisser Hinsicht geht es darum, die Art der Beziehungen zwischen unseren beiden Kontinenten neu zu bestimmen. Wir müssen die traditionelle – man könnte auch sagen, ein wenig banale – Beziehung, diese ziemlich archaische Partnerschaft zwischen Empfänger und Geber oder Geber und Empfänger hinter uns lassen und eine Verbindung anstreben, die stärker politisch geprägt ist, bei der beide Seiten über die gleichen Rechte und Pflichten verfügen. Mir erscheint dies weitaus wichtiger. So, das wäre es vorerst, und ich bin sicher, dass ich auf einige dieser Punkte zurückkommen werde, wenn Sie die Gelegenheit hatten, mir konkretere Fragen zu stellen. Wie Sie wissen, wird das Jahr 2007 ein besonderes Jahr für die Zukunft der Beziehungen zwischen Europa und Afrika sein. Fünf Jahre nach dem Aufschub des Lissabonner Gipfels von 2003 und nicht weniger als sieben Jahre nach dem ersten Europa-Afrika-Gipfel im Jahr 2000 in Kairo scheint es mir dringend geboten, diese Beziehung auf einer neuen Grundlage neu zu definieren. Afrika hat in den letzten Jahren einen tief greifenden Wandel erfahren und sich mit einer kontinentalen institutionellen Architektur ausgestattet, die unserer in vielerlei Hinsicht ähnelt. Die neue Institution Afrikanische Union muss nun gestärkt und gefestigt werden. Diese Institution hat in Schlüsselbereichen wie sozioökonomische Entwicklung, Frieden und Sicherheit sowie gute Regierungsführung ehrgeizige Politiken für den Kontinent ausgearbeitet, die alle eindeutig unsere Unterstützung und Anerkennung verdienen. Afrika hat nun eindeutig eine internationale Dimension angenommen. Hier denke ich an die von Frau Martens erwähnte Vielfältigkeit seiner Beziehungen mit der internationalen Gemeinschaft, und ich denke beispielsweise an Chinas neue Rolle und dessen Einfluss auf Investitionsvorhaben auf diesem Kontinent. Ich denke natürlich auch an die globalen Herausforderungen, die Afrika wie alle anderen globalen Akteure zu bewältigen hat, das heißt, Klimawandel, Energieversorgung, Reform der multilateralen Institutionen, Pandemierisiko, Migration und so weiter, und es ist klar, dass Afrika sich Gehör verschaffen muss, dass es seinen Einfluss geltend machen und vor allem seine Rechte wahrnehmen muss. Denn schließlich sind diese globalen Herausforderungen, die ich gerade genannt habe, auch die unseren. All diese Herausforderungen und Fragen sind uns gemein, und darüber hinaus unterstreichen sie die gegenseitige Abhängigkeit, die zwischen Europa und Afrika besteht. Denn wir haben dasselbe Schicksal. Eine gemeinsame Strategie mit einer stärkeren politischen Ausrichtung könnte bedeutende Auswirkungen für Afrika, Europa und ich würde sogar sagen, den Rest der Welt, haben. Die beiden Kontinente müssen sich daher dringend einen neuen Rahmen mit neuen Instrumenten schaffen, um den Dialog zwischen Europa und Afrika auf die höchste Ebene zu heben. Die gemeinsame EU-Afrika-Strategie, die wir in den letzten Monaten mit unseren afrikanischen Partnern ausgearbeitet haben, soll diesen Rahmen schaffen. Das bedeutet jedoch nicht, dass wir unserer traditionellen auf Solidarität beruhenden Beziehung den Rücken kehren. Stattdessen müssen wir einen qualitativen Sprung machen, um bei den Beziehungen zwischen der EU und Afrika eine neue Ära einzuläuten, in der sich zwei Partner mit gleichen Rechten und Pflichten gegenüber stehen. Dies sind die Anliegen, die im Bericht sehr gut herausgearbeitet wurden, und ich kann die wichtigen neuen Ideen, die das Parlament zur Überwachung und Unterstützung dieser Strategie und der sich daraus ergebenden Aktionspläne vorgebracht hat, nur befürworten. Im Hinblick darauf halte ich die Bildung einer gemeinsamen Delegation des Europäischen Parlaments und des Panafrikanischen Parlaments für wesentlich zur Ergänzung der institutionellen Architektur, die aufgebaut werden muss. Dem würde ich regelmäßige Treffen zwischen den Präsidenten dieser beiden Institutionen hinzufügen, sowie die gemeinsame Organisation von Anhörungen und die ebenfalls gemeinsame Ausarbeitung politischer Berichte zur Erläuterung der erzielten Fortschritte. All dies wird von wesentlicher Bedeutung sein, damit der Prozess nicht an Schwung verliert, und um ihm die für den Erfolg notwendige politische Vitalität zu verleihen. Wir sind uns bewusst, dass dieser Ansatz auch starke und stabile Institutionen auf Seiten der Afrikanischen Union erfordert, Organe, die zur Aktion und zur Interaktion mit den unseren fähig sind. Genau mit diesem Ziel sollten wir die Afrikanische Union weiterhin beim Umbau und bei der Stärkung ihrer Institutionen unterstützen. Als erste konkrete Bestätigung dieses Engagements freue ich mich, ankündigen zu können, dass der erste vom Panafrikanischen Parlament vorgelegte Aktionsplan mit einem Betrag in Höhe von 275 000 Euro aus dem Programm zur institutionellen Förderung unterstützt wird, das derzeit aus dem neunten Europäischen Entwicklungsfonds finanziert wird. Dies war eines der konkreten Anliegen, die vom Ausschussvorsitzenden Borrell an mich herangetragen wurde. Ich hoffe, dass diese erste finanzielle Unterstützung es dem Panafrikanischen Parlament ermöglichen wird, sich voll an der Initiative zu beteiligen, die Sie im Hinblick auf die Organisation einer gemeinsamen parlamentarischen Veranstaltung im Vorfeld des Lissabonner Gipfels im Dezember ergriffen haben, damit die Ergebnisse Ihrer Arbeit dann bei diesem Gipfel den Staats- und Regierungschefs vorgestellt werden können. Schließlich stellen, wie ich wiederholt betont habe, die Einbeziehung und das Engagement der Zivilbevölkerung unserer beiden Kontinente und ihrer gewählten Volksvertretungen einen wesentlichen Faktor für das Gelingen eines echten Dialoges und einer wirksamen Zusammenarbeit zwischen Europa und Afrika dar. Wir neigen vielleicht manchmal dazu, es zu vergessen, aber wir sprechen hier über die gemeinsame Zukunft von 1,5 Milliarden Menschen, und eben diese sind die wichtigsten Akteure der Partnerschaft, die wir jetzt aufbauen. Frau Martens, ich bin ganz Ihrer Meinung, was die Notwendigkeit der Koordinierung angeht; aus diesem Grund haben wir den Verhaltenskodex vorgeschlagen, der für eine bessere Arbeitsteilung zwischen den verschiedenen Geberländern sorgen und folglich zur Harmonisierung führen soll. Ich denke, dass wir in dieser Hinsicht konsequent waren, weil wir, wie Sie wissen, im zehnten Europäischen Entwicklungsfonds einen besonderen Betrag für Regierungsführung vorgesehen haben, die einen der Aspekte – und sicherlich einen sehr wichtigen – des politischen Dialogs darstellt, den wir mit unseren afrikanischen Partnern aufbauen möchten. Was die WPA (Wirtschaftspartnerschaftsabkommen) betrifft, bin ich sicher, dass ich nach Ihren Redebeiträgen auf Fragen zu antworten habe. Ich werde meine Antwort also für die Redebeiträge aufsparen, um jetzt nicht zuviel zu sagen und folglich zuviel Zeit in Anspruch zu nehmen."@de9 ". Κυρία Πρόεδρε, κυρίες και κύριοι, θα ήθελα καταρχάς να συγχαρώ και να ευχαριστήσω την κ. Martens για την εξαιρετική της έκθεση η οποία θέτει διάφορα ζητήματα και προσφέρει αρκετές χρήσιμες κατευθυντήριες γραμμές και η οποία ασφαλώς αποτελεί πηγή έμπνευσης ως συμβολή του Κοινοβουλίου σε αυτό που στην πραγματικότητα αποτελεί ένα σημαντικό θέμα και απαιτεί μια νέα προσέγγιση στον τομέα των σχέσεων μεταξύ ΕΕ και Αφρικής. Η τελευταία αναφορά μου αφορά κάτι που επίσης επεσήμανε ο Προεδρεύων του Συμβουλίου: η σημασία της συνόδου κορυφής ΕΕ-Αφρικής είναι αναμφισβήτητη. Είναι η κατάλληλη στιγμή να πραγματοποιηθεί ένα τέτοιο γεγονός γιατί η δυναμική βρίσκεται εκεί και υπάρχει για μια αλλαγή όσον αφορά τους στόχους. Από ορισμένες απόψεις πρόκειται για μια αλλαγή στη φύση των σχέσεων μεταξύ των δύο ηπείρων. Πρέπει να αφήσουμε πίσω την παραδοσιακή – θα μπορούσαμε να πούμε και κοινότοπη – σχέση, αυτήν την απόλυτα αρχαϊκή εταιρική σχέση δικαιούχου και δωρητή, δωρητή και δικαιούχου, και να συνεχίσουμε σε μια πιο πολιτική ένωση που θα εμπλέκει δύο εταίρους με ίδια δικαιώματα και υποχρεώσεις. Κατά τη γνώμη μου αυτό είναι σαφώς πολύ πιο σημαντικό. Αυτά είχα να πω για την ώρα και είμαι πεπεισμένος ότι θα επανέλθω σε ορισμένα από αυτά τα σημεία αφότου θα έχετε την ευκαιρία να μου θέσετε πιο συγκεκριμένα ερωτήματα. Όπως όλοι γνωρίζετε, το 2007 θα αποτελέσει ένα ξεχωριστό έτος για το μέλλον των σχέσεων μεταξύ Ευρώπης και Αφρικής. Πέντε έτη μετά την έκθεση σχετικά με τη σύνοδο κορυφής της Λισαβόνας το 2003 και όχι λιγότερο από επτά έτη μετά την πρώτη σύνοδο κορυφής Αφρικής-Ευρώπης που πραγματοποιήθηκε στο Κάιρο το 2000, μου φαίνεται πως απαιτείται να επαναπροσδιοριστεί αυτή η σχέση σε νέα βάση. Η Αφρική έχει αλλάξει βαθιά τα τελευταία χρόνια και απέκτησε ηπειρωτική θεσμική αρχιτεκτονική που μοιάζει με τη δική μας από πολλές απόψεις. Ο νέος θεσμός, η Αφρική Ένωση πρέπει να ενισχυθεί και να εδραιωθεί. Ο θεσμός αυτός ανέπτυξε φιλόδοξες ηπειρωτικές πολιτικές σε καίριους τομείς, όπως η κοινωνικοοικονομική ανάπτυξη, η ειρήνη και η ασφάλεια και η χρηστή διακυβέρνηση, και όλα αυτά τα στοιχεία αξίζουν σαφώς τη στήριξη και την αναγνώρισή μας. Η Αφρική έχει αποκτήσει πλέον αναμφίβολα μια διεθνή διάσταση. Σε αυτό το σημείο σκέφτομαι την ποικιλία των σχέσεών της με τη διεθνή κοινότητα, όπως ανέφερε η κ. Martens, και σκέφτομαι τον νέο ρόλο που διαδραματίζει η Κίνα, για παράδειγμα, και την επιρροή της σε επενδυτικά σχέδια σε αυτήν την ήπειρο. Σκέφτομαι επίσης, ασφαλώς, τις παγκόσμιες προκλήσεις που η Αφρική, όπως όλοι οι άλλοι παγκόσμιοι φορείς, πρέπει να αντιμετωπίσει, για παράδειγμα την αλλαγή του κλίματος, τον ενεργειακό εφοδιασμό, τη μεταρρύθμιση των πολυμερών θεσμικών οργάνων, τον κίνδυνο πανδημιών, τη μετανάστευση κ.ο.κ, και είναι προφανές ότι η Αφρική πρέπει να ακουστεί, πρέπει να διαμορφώσει την επιρροή της και πάνω από όλα, πρέπει να διεκδικήσει τα δικαιώματά της. Σε τελική ανάλυση, αυτές οι παγκόσμιες προκλήσεις που μόλις ανέφερα, αφορούν και εμάς. Όλες αυτές οι προκλήσεις και τα ζητήματα είναι κοινά και στις δύο περιπτώσεις και, επιπλέον, χρησιμεύουν στο να τονίσουν την αλληλεξάρτηση που υπάρχει μεταξύ της Ευρώπης και της Αφρικής. Γιατί η μοίρα μας είναι κοινή. Μια κοινή στρατηγική περισσότερο πολιτικής φύσης μπορεί να κάνει τη διαφορά για την Αφρική καθώς και για την Ευρώπη, και πρέπει να γίνει γνωστή και στον υπόλοιπο κόσμο. Οι δύο ήπειροι επομένως πρέπει επειγόντως να καθιερώσουν ένα νέο πλαίσιο και να απαιτήσουν ένα νέο σύνολο μέσων προκειμένου να τοποθετήσουν τον διάλογο μεταξύ ΕΕ-ΑΕ σε πολύ υψηλότερο επίπεδο. Η κοινή στρατηγική ΕΕ-Αφρικής που αναπτύξαμε τους τελευταίους μήνες με τους αφρικανούς εταίρους μας πρέπει να παράσχει αυτό το πλαίσιο. Ωστόσο, αυτό δεν σημαίνει ότι γυρίζουμε την πλάτη στην παραδοσιακή σχέση αλληλεγγύης. Αντί για αυτό πρέπει να κάνουμε ένα ποιοτικό βήμα που θα οδηγήσει σε μια νέα εποχή τις σχέσεις μεταξύ ΕΕ-Αφρικής, μια εποχή που φέρνει κοντά τους δύο εταίρους με ίδια δικαιώματα και ίδιες υποχρεώσεις. Αυτές είναι οι ανησυχίες που αναφέρθηκαν με εξαιρετικό τρόπο στην έκθεση και μόνο να υποστηρίξω μπορώ τις σημαντικές νέες ιδέες που προώθησε το Κοινοβούλιο για την παρακολούθηση και την υποστήριξη της υλοποίησης αυτής της στρατηγικής και των σχεδίων δράσης που απορρέουν από αυτή. Όσον αφορά αυτό, θεωρώ τη σύσταση μιας κοινής αντιπροσωπείας ΕΚ/PAP (Παναφρικανικού Κοινοβουλίου) ως κρίσιμη για την ολοκλήρωση της θεσμικής αρχιτεκτονικής που θα πρέπει να δημιουργηθεί. Σε αυτό θα ήθελα να προσθέσω τις τακτικές συναντήσεις που θα πρέπει να πραγματοποιούνται μεταξύ των Προέδρων των δύο θεσμικών οργάνων, μαζί με την κοινή οργάνωση ακροάσεων και την προετοιμασία, επίσης σε κοινή βάση, πολιτικών εκθέσεων που θα περιγράφουν με λεπτομέρεια την πρόοδο που έχει επιτευχθεί. Όλα αυτά θα είναι απαραίτητα για να διατηρηθεί η δυναμική της προόδου και για να δοθεί η πολιτική δύναμη που είναι απαραίτητη για την επιτυχία. Γνωρίζουμε πως αυτή η προσέγγιση απαιτεί τη συγκρότηση αξιόπιστων και σταθερών θεσμικών οργάνων από την Αφρικανική Ένωση, σωμάτων ικανών να ενεργήσουν και να αλληλεπιδράσουν με τα δικά μας. Λαμβάνοντας σαφώς αυτό υπόψη μας, θα συνεχίσουμε να στηρίζουμε την Αφρικανική Ένωση καθώς θα τροποποιεί και θα ενισχύει τα θεσμικά της όργανα. Ως πρώτη επιβεβαίωση αυτής της δέσμευσης, με χαρά μου σας ανακοινώνω ότι το πρώτο σχέδιο δράσης που προωθήθηκε από το Παναφρικανικό Κοινοβούλιο θα χρηματοδοτηθεί με ποσό ύψους 275 000 ευρώ από το πρόγραμμα θεσμικής στήριξης, το οποίο χρηματοδοτείται επί του παρόντος από το ένατο Ευρωπαϊκό Ταμείο Ανάπτυξης. Αυτή ήταν μια από τις κύριες ανησυχίες που μου εξέφρασε ο Πρόεδρος Borrell. Ελπίζω πως αυτή η αρχική χρηματοδότηση θα επιτρέψει στο Παναφρικανικό Κοινοβούλιο να συμμετάσχει πλήρως στην πρωτοβουλία που λάβατε όσον αφορά την οργάνωση κοινής κοινοβουλευτικής εκδήλωσης πριν από τη σύνοδο κορυφής της Λισαβόνας τον Δεκέμβριο, καθώς τα αποτελέσματα της εργασίας σας μπορούν μετά να παρουσιαστούν στους αρχηγούς κρατών στη σύνοδο κορυφής. Τέλος, όπως έχω πει αρκετές φορές, η εμπλοκή και η αφοσίωση του πληθυσμού των δύο ηπείρων μας και των εκλεγμένων συνελεύσεων που τους εκπροσωπούν αποτελούν έναν καθοριστικό παράγοντα για την επιτυχία μιας αποτελεσματικής διαδικασίας διαλόγου και συνεργασίας μεταξύ Ευρώπης και Αφρικής. Ίσως ορισμένες φορές συνηθίζουμε να ξεχνάμε, αλλά μιλάμε εδώ για την κοινή μοίρα 1,5 δισεκατομμυρίου ανθρώπων και πρόκειται για αυτούς που αποτελούν τους πιο σημαντικούς φορείς στην εταιρική σχέση που αναπτύσσουμε αυτή τη στιγμή. Κυρία Martens, συμφωνώ απολύτως με την ανάγκη συντονισμού· αυτός είναι ο λόγος για τον οποίο προτείναμε τον κώδικα συμπεριφοράς, ο οποίος θα παράσχει καλύτερο καταμερισμό εργασίας μεταξύ των διάφορων δωρητών, γεγονός που σημαίνει μεγαλύτερη αρμονία. Πιστεύω πως υπήρξαμε πολύ συνεκτικοί όσον αφορά αυτό γιατί, όπως γνωρίζετε, στο δέκατο Ευρωπαϊκό Ταμείο Ανάπτυξης παρείχαμε ένα ειδικό χρηματοδοτικό κονδύλιο, κάτι που αποτελεί μια από τις πτυχές, και σαφώς εξαιρετικά σημαντική όσον αφορά τον πολιτικό διάλογο που πρέπει να αναπτύξουμε με τους αφρικανούς εταίρους μας. Όσον αφορά τις ΣΟΕΣ (Συμφωνίες Οικονομικής Εταιρικής Σχέσης), δεν υπάρχει αμφιβολία ότι θα πρέπει να απαντήσω σε ερωτήσεις όσον αφορά αυτό το ζήτημα μετά τις παρεμβάσεις σας. Θα κρατήσω λοιπόν την απάντησή μου για τις παρεμβάσεις, ώστε να μην πω πολλά για την ώρα και ξοδέψω επομένως περισσότερο χρόνο."@el10 ". Madam President, ladies and gentlemen, I would first like to congratulate and thank Mrs Martens for her most excellent report, which raises various issues and offers a number of useful leads, and which certainly provides us with a source of inspiration as Parliament’s contribution to what is in fact an extremely important subject, and one that calls for a new approach in the area of EU-Africa relations. My last reference is to something that the President-in-Office of the Council also highlighted: there is no denying the importance of the EU-Africa Summit. It is now time to hold such an event because the momentum is there, and it is for a change in objectives. In some respects it is for a change in the nature of the relations between our two continents. We need to leave behind the traditional – we might even say banal – relationship, this fairly archaic partnership of beneficiary and donor, or donor and beneficiary, and move on to a much more political association involving two partners with equal rights and responsibilities. In my view this is clearly much more important. So that is it for now, and I am sure that I will be returning to some of these points when you have had the opportunity to put questions of a more specific nature to me. As you all know, 2007 will be a special year for the future of relations between Europe and Africa. Five years after the report on the Lisbon Summit of 2003, and no less than seven years after the first Africa-Europe Summit that was held in Cairo in 2000, it seems to me that we urgently need to redefine this relationship on a new basis. Africa has changed profoundly in recent years and has acquired a continental institutional architecture that resembles our own in many respects. The new institution that is the African Union now needs to be strengthened and consolidated. This institution has developed ambitious continental policies in key areas such as socio-economic development, peace and security, and indeed good governance too, and all these elements clearly deserve our support and recognition. Africa has now undeniably taken on an international dimension. Here I am thinking of the diverse nature of its relations with the international community, as mentioned by Mrs Martens, and I am thinking about the new role that China is playing, for example, and its influence on investment projects in that continent. I am also thinking, of course, of the global challenges that Africa, like all the other world players, has to face, namely climate change, energy supply, reform of multilateral institutions, the risk of pandemics, emigration and so on, and it is evident that Africa must make itself heard, must bring its influence to bear and, above all, must assert its rights. For after all, these global challenges that I have just listed are ours too. All these challenges and issues are common to us both and, what is more, they serve to highlight the interdependence that exists between Europe and Africa. For we share the same destiny. A joint strategy of a more political nature may make a difference to Africa and indeed to Europe too, and it has to be said to the rest of the world. The two continents therefore urgently need to establish a new framework and acquire a new set of instruments in order to place the EU-AU dialogue on a much higher level. The Joint EU-Africa Strategy that we have developed in recent months with our African partners should provide this framework. However, this does not mean that we turn our backs on the traditional relationship of solidarity. Instead we need to take a qualitative leap that will usher EU-Africa relations into a new era, one that brings together two partners with equal rights and equal responsibilities. These are the concerns that have been very well documented in the report and I can only support the significant new ideas that Parliament has put forward for monitoring and supporting the implementation of this strategy and the action plans that will follow from it. In this regard I view the setting up of a joint EP/PAP (Pan-African Parliament) delegation as crucial for completing the institutional architecture that will have to be put in place. To this I would add the regular meetings that will have to be held between the Presidents of these two institutions, together with the joint organisation of hearings and the preparation, also on a joint basis, of political reports detailing the progress that has been achieved. All this will be essential to maintain the momentum of the process and to give it the political vigour that it will need to succeed. We are aware that this approach also calls for solid and stable institutions to be set up by the African Union, bodies that will be capable of acting and interacting with our own. It is clearly with this in mind that we shall continue to support the African Union as it transforms and strengthens its institutions. As an early confirmation of this commitment I am pleased to be able to announce that the first action plan put forward by the Pan-African Parliament will be funded to the tune of EUR 275 000 from the institutional support programme, which is currently financed by the ninth European Development Fund. This was one of the particular concerns that was expressed to me by Chairman Borrell. I hope that this initial funding will allow the Pan-African Parliament to participate fully in the initiative you have taken towards organising a joint parliamentary event in advance of the Lisbon Summit in December, as the results of your work can then be presented to the heads of state at the summit. Finally, as I have said on a number of occasions, the involvement and commitment of the civilian populations of our two continents and of the elected assemblies that represent them constitute an essential factor in the success of an effective process of dialogue and cooperation between Europe and Africa. Perhaps we sometimes tend to forget, but we are speaking here about the common destiny of 1.5 billion human beings and it is they who are the most important actors in the partnership that we are now setting up. Mrs Martens, I am completely in agreement with the need for coordination; this is why we proposed the code of conduct, which should provide for a better division of labour between the different donors, which means greater harmony. I believe that we have been consistent in this regard because, as you know, in the tenth European Development Fund we have provided a special financial envelope for governance, which is one of the aspects, and clearly a very important one at that, of the political dialogue that we intend to establish with our African partners. As far as the EPAs (Economic Partnership Agreements) are concerned, I have no doubt that I will have to respond to questions on this subject after your interventions. I shall therefore save my reply for the interventions, so as not to say too much at the moment and therefore take up too much time."@en4 ". Señora Presidenta, Señorías, en primer lugar quiero felicitar y agradecer a la señora Martens por su excelente informe, que plantea distintos asuntos y ofrece un número de sugerencias útiles, y que ciertamente nos proporciona una fuente de inspiración para la contribución del Parlamento en lo que, de hecho, es un asunto de enorme importancia, un asunto que exige un nuevo planteamiento en el ámbito de las relación UE-África. Mi última referencia atañe a algo que el Presidente en ejercicio del Consejo también ha subrayado: no cabe restar importancia a la Cumbre UE-África. Va siendo hora de celebrar dicho evento, ya que existe la dinámica y se trata de un cambio de objetivos. En ciertos aspectos se trata de un cambio en la naturaleza de las relaciones entre nuestros dos continentes. Tenemos que dejar atrás la relación tradicional —podríamos incluso decir banal—, esta relación bastante arcaica de beneficiario y donante, o donante y beneficiario, y progresar hacia una asociación mucho más política que implique a dos socios con iguales derechos y responsabilidades. A mi juicio, esto es ciertamente mucho más importante. Hasta aquí de momento, y estoy seguro de que de habré de volver sobre algunos de estos puntos una vez que ustedes hayan tenido oportunidad de plantearme preguntas de carácter más específico. Como todos saben, 2007 va a ser un año especial para el futuro de las relaciones entre Europa y África. Cinco años después del informe sobre la Cumbre de Lisboa de 2003, y nada menos que siete después de la primera Cumbre África-Europa que se celebró en El Cairo en 2000, me parece que necesitamos de manera urgente redefinir esta relación sobre una nueva base. África ha cambiado profundamente en los últimos años y ha adquirido una arquitectura institucional continental que se asemeja a la nuestra en muchos aspectos. La nueva institución que es la Unión Africana necesita ahora fortalecerse y consolidarse. Esta institución ha desarrollado ambiciosas políticas continentales en ámbitos clave como el desarrollo socioeconómico, la paz y la seguridad, y de hecho la buena gobernanza también, y todos estos elementos merecen a las claras nuestro apoyo y reconocimiento. África ha adquirido ya, innegablemente, una dimensión internacional. Estoy pensando ahora en la diferente naturaleza de sus relaciones con la comunidad internacional, tal como ha manifestado la señora Martens, y estoy pensando en el nuevo papel que está desempeñando China, por ejemplo, y su influencia sobre los proyectos de inversión en ese continente. También estoy pensando, desde luego, en los retos globales a los que África, como todos los demás interlocutores mundiales, tiene que hacer frente, a saber, el cambio climático, el suministro energético, la reforma de las instituciones multilaterales, el riesgo de pandemias, la emigración y demás, y es evidente que África tiene que hacerse escuchar, tiene que ejercer su influencia y, sobre todo, tiene que hacer valer sus derechos. Al fin y al cabo, estos desafíos globales que acabo de enumerar también son los nuestros. Todos estos retos y asuntos son comunes para los dos y, aún más, sirven para realzar la interdependencia que existe entre Europa y África. Pues compartimos el mismo destino. Una Estrategia conjunta de una naturaleza más política puede resultar diferencial para África y, de hecho, para Europa también, y conviene decir que para el resto del mundo. Así pues, los dos continentes necesitan urgentemente establecer un nuevo marco y dotarse de un nuevo conjunto de instrumentos a fin de situar el diálogo UE-África a un nivel mucho más elevado. La Estrategia conjunta UE-África que hemos desarrollado en los últimos meses con nuestros socios africanos debe facilitar ese marco. No obstante, eso no significa que volvamos la espalda a la tradicional relación de solidaridad. Más bien necesitamos dar un salto cualitativo que inaugure una nueva era en las relaciones UE-África, una era que una a dos socios con iguales derechos e iguales responsabilidades. Son inquietudes que están muy bien documentadas en el informe y sólo me queda apoyar las notables ideas nuevas que el Parlamento ha presentado para controlar y apoyar la ejecución de esta estrategia y los planes de acción que se deriven de ella. A este respecto, considero crucial la creación de una delegación conjunta PE/PAP (Parlamento Panafricano) para completar el edificio institucional que es necesario construir. A esto yo añadiría las reuniones periódicas que habrán de celebrarse entre los Presidentes de estas dos instituciones, junto con la organización conjunta de comparecencias y la preparación, también sobre una base conjunta, de informes políticos que detallen el progreso que se vaya alcanzando. Todo eso será esencial para mantener el dinamismo del proceso y para proporcionarle el vigor político que va a necesitar para que sea un éxito. Somos conscientes de que este planteamiento también exige la creación de instituciones sólidas y estables por parte de la Unión Africana, unos organismos que sean capaces de actuar e interactuar con los nuestros. Teniendo esto muy claramente presente, vamos a continuar apoyando a la Unión Africana en la transformación y el fortalecimiento de sus instituciones. Como primera confirmación de este compromiso, me complace poder anunciar que el primer Plan de acción presentado por el Parlamento Panafricano estará subvencionado con un importe de 275 000 euros con cargo a nuestro programa de apoyo institucional, que está financiado actualmente por el noveno Fondo Europeo de Desarrollo. Esta fue una de las preocupaciones concretas que me fue comunicada por el Presidente Borrell. Espero que esta subvención inicial permita al Parlamento Panafricano participar plenamente en la iniciativa que ustedes han planteado en cuanto a organizar una reunión parlamentaria conjunta antes de la Cumbre de Lisboa en diciembre, a fin de que los resultados de su trabajo puedan ser presentados a los Jefes de Estado durante la Cumbre. Por último, como he dicho en una serie de ocasiones, la implicación y el compromiso de las poblaciones civiles de nuestros dos continentes y de las asambleas elegidas por sufragio universal que las representan, constituyen un factor esencial en el éxito de un proceso eficaz de diálogo y cooperación entre Europa y África. Quizá tendamos en ocasiones a olvidarlo, pero estamos hablando aquí del destino común de 1 500 millones de seres humanos y son ellos los agentes más importantes en la asociación que ahora estamos creando. Señora Martens, estoy totalmente de acuerdo con la necesidad de la coordinación; por eso hemos propuesto el código de conducta, que debería procurar una mejor división del trabajo entre los diferentes donantes, lo que se traducirá en una mayor armonía. Creo que hemos sido coherentes a este respecto porque, como saben, en el décimo Fondo Europeo de Desarrollo hemos creado un marco financiero especial para gobernanza, que es uno de los aspectos, y ciertamente muy importante a estos efectos, del diálogo político que pretendemos establecer con nuestros socios africanos. Por lo que concierne a los AAE (acuerdos de asociación económica), no tengo ninguna duda de que tendré que responder a preguntas sobre este tema después de sus intervenciones. Por tanto, voy a reservar mi respuesta para las intervenciones, a fin de no hablar demasiado de momento y, por ende, consumir demasiado tiempo."@es21 "Lugupeetud juhataja, daamid ja härrad, kõigepealt soovin Maria Martensit õnnitleda ja tänada suurepärase raporti eest, milles käsitletakse mitmeid küsimusi ja milles pakutakse välja mitmeid kasulikke võimalusi ja mis kindlasti on komisjonile parlamendi panusena inspiratsiooniallikaks tõeliselt olulisel teemal, teema, mis ELi ja Aafrika vahelistes suhetes vajab uut lähenemisviisi. Minu viimane märkus puudutab midagi, mida ka nõukogu eesistuja esile tõstis: ELi ja Aafrika tippkohtumine on tähtis. On aeg see kohtumine korraldada, sest hoog on sees ja eesmärke on vaja muuta. Teatud mõttes on see muutus meie kahe mandri suhete iseloomus. Minevikku peavad jääma traditsioonilised – võiks isegi öelda tavalised – suhted, arhailine saaja ja andja või andja ja saaja suhe, ja liikuda tuleb tihedama poliitilise suhte poole, mis hõlmab kahte võrdsete õiguste ja kohustustega partnerit. Minu arvates on see palju olulisem. Praeguseks kõik, arvan, et mul on võimalus tulla mõnede aspektide juurde tagasi pärast teie küsimusi. Nagu te teate, on aasta 2007 Euroopa ja Aafrika vaheliste suhete tuleviku jaoks eriline aasta. Viis aastat pärast Lissaboni 2003. aasta tippkohtumise raportit ja ligi seitse aastat pärast esimest Kairos 2000. aastal toimunud Aafrika-Euroopa tippkohtumist arvan, et meil on kiiresti vaja uuesti määratleda meievahelised suhted uutel alustel. Aafrika on viimaste aastate jooksul väga palju muutunud ja sealsed institutsioonid sarnanevad nüüd paljuski meie omadega. Uut institutsiooni, Aafrika Liitu, on vaja nüüd tugevdada ja konsolideerida. Aafrika Liit on rakendanud ambitsioonikaid mandri tegevusmeetmeid sellistes võtmevaldkondades nagu sotsiaal-majanduslik areng, rahu ja turvalisus ning samuti head valitsemistavad, kõik see väärib meie toetust ja tunnustust. Vaieldamatult on Aafrika saavutanud rahvusvahelise mõõtme. Siinkohal pean ma silmas suhete mitmekesist iseloomu, nagu seda mainis Maria Martens, ja ma viitan uuele rollile, mida näiteks etendab Hiina, ja Hiina mõjule seoses investeerimisprojektidega Aafrikas. Muidugi pean ma silmas globaalseid väljakutseid, millega Aafrika, sarnaselt kõikide teistega maailmas, peab silmitsi seisma, nimelt kliimamuutus, energiavarud, mitmepoolsete institutsioonide reform, pandeemiate oht, väljaränne jne. On ilmselge, et Aafrikal tuleb end kuuldavaks teha, oma mõju suurendada ja eelkõige oma õigusi rõhutada. Sest lõppude lõpuks puudutavad äsja nimetatud globaalsed väljakutsed ka meid. Kõik need väljakutsed ja küsimused on meile mõlemale ühised, pealegi toovad need selgelt esile Euroopa ja Aafrika vahelise omavahelise sõltuvuse. Sest meil on ühine saatus. Poliitilisema iseloomuga ühisstrateegia võib Aafrikale ja ka Euroopale kasuks tulla ja sellest tuleb ülejäänud maailmale teada anda. Seetõttu peavad need kaks mandrit kiiresti paika panema uue (koostöö)raamistiku ja leidma uued vahendid, et viia ELi ja Aafrika vaheline dialoog palju kõrgemale tasandile. ELi-Aafrika ühisstrateegia, mida me oleme viimaste kuude jooksul oma Aafrika partneritega arendanud, peaks olema kõnealuseks raamistikuks. Siiski ei tähenda see seda, et pöörame selja traditsioonilisele solidaarsusel põhinevale suhtele. Peame tegema kvalitatiivse hüppe, mis viiks EL ja Aafrika vahelised suhted uude ajastusse, mis ühendaks kaks võrdsete õiguste ja kohustustega partnerit. Need on küsimused, mis on raportis põhjalikult dokumenteeritud, ja mul jääb üle vaid toetada olulisi uusi ideid, mida parlament on välja käinud kõnealuse strateegia rakendamise ja sellest tulenevate tegevuskavade järelevalveks ja toetuseks. Sellega seoses on minu arvates Euroopa Parlamendi ja üleaafrikalise parlamendi ühise delegatsiooni loomine oluline aspekt institutsioonilise arhitektuuri paikapanemisel. Lisaks tuleb korraldada korrapäraseid kohtumisi nende kahe institutsiooni presidentide vahel, peale selle ka avalikud ühisarutelud ja poliitiliste raportite ühine ettevalmistamine, mis käsitleksid tehtud edusamme. See kõik on vajalik protsessi liikvel hoidmiseks ja selle õnnestumiseks vajaliku poliitilise jõu andmiseks. Teame, et kõnealuseks lähenemisviisiks on vaja, et Aafrika Liit rajaks tugevad ja stabiilsed institutsioonid, mis suudaksid tegutseda ja suhelda meie institutsioonidega. Seda silmas pidades toetame endiselt Aafrika Liitu, kuna see muudab ja tugevdab oma institutsioone. Mul on hea meel teatada, et selle toetuse esimene märk on üleaafrikalise parlamendi esitatud esimese tegevuskava finantseerimine 275 000 euro ulatuses institutsioonilisest toetusprogrammist, mida praegu finantseeritakse 9. Euroopa Arengufondist. See oli üks president Borrelli väljendatud konkreetsetest küsimustest. Loodan, et algne finantseerimine võimaldab üleaafrikalisel parlamendil täielikult osaleda algatuses, mille te olete algatanud, et korraldada parlamentide ühiskohtumine enne Lissaboni tippkohtumist detsembris, kuna teie töö tulemust saab seejärel tippkohtumisel riigipeadele tutvustada. Lõpetuseks, nagu ma olen juba mitmeid kordi öelnud, meie kahe mandri tsiviilelanike ja neid esindavate valitud assambleede kaasatus ja pühendumus on oluline aspekt tõhusa dialoogi ja koostöö õnnestumises Euroopa ja Aafrika vahel. Mõnikord me ehk kipume unustama, aga me räägime siinkohal 1,5 miljardi inimese ühisest saatusest ja nemad on käimalükatava partnerluse kõige olulisemad osalised. Proua Martens, ma nõustun täielikult sellega, et koordineerimine on vajalik; sel põhjusel sai välja pakutud käitumisjuhis, mis peaks kaasa aitama paremale tööjaotusele erinevate rahastajate vahel ja mis tähendab suuremat harmooniat. Arvan, et oleme selles suhtes järjekindlad olnud, ja nagu te teate, oleme 10. Euroopa Arengufondis ette näinud konkreetse rahastamise valitsemistavade jaoks. See on üks aspektidest ja üks väga olulistest aspektidest, sest kavatseme oma Aafrika kolleegidega käima panna poliitilise dialoogi. Majanduspartnerluslepingute suhtes tuleb mul kahtlemata pärast sõnavõtte vastata sellealastele küsimustele. Seega ma vastan neile küsimustele hiljem, et praegu mitte liiga palju rääkida ja sellega liiga palju aega kulutada."@et5 ". Arvoisa puhemies, arvoisat parlamentin jäsenet, haluaisin aluksi onnitella ja kiittää Maria Martensia erinomaisesta mietinnöstä, jossa määritellään monet ongelmat ja hahmotellaan myös useita ratkaisumalleja. Parlamentin panos voi joka tapauksessa olla meille inspiraationlähteenä tämän pohjimmiltaan hyvin tärkeän kysymyksen käsittelyssä, jossa tarvitaan uudenlaista lähestymistapaa, eli Euroopan ja Afrikan välisissä suhteissa. Viimeinen seikka, jonka neuvoston puheenjohtaja toikin jo hyvin esille: Euroopan ja Afrikan välisen huippukokouksen merkityksestä ei ole epäilystäkään. Nyt on korkea aika järjestää tämä kokous, jonka liikkeellepanevana voimana on päämäärän muuttaminen. Tavoitteena on oikeastaan mantereidemme välisen suhteen luonteen muuttaminen. Suhteemme on perinteisesti ollut tavanomainen ja – myönnettäköön se – jossain määrin vanhanaikainen avunsaajan ja avunantajan välinen suhde. Nyt on siis luotava aiempaa huomattavasti poliittisempi suhde, jonka osapuolet ovat tasavertaisia kumppaneita, joilla on yhdenvertaiset oikeudet ja velvollisuudet. Uskon tämän olevan luonnollisesti paljon tärkeämpää. Kerron enemmän monista näistä aiheista myöhemmin, kun esitätte minulle tarkempia kysymyksiä. Kuten tiedätte, vuosi 2007 on erityisen merkittävä Euroopan ja Afrikan suhteiden tulevaisuudelle. Viisi vuotta sitten lykättiin huippukokousta, joka oli määrä järjestää Lissabonissa vuonna 2003, ja Kairossa vuonna 2000 järjestetystä ensimmäisestä Euroopan ja Afrikan välisestä huippukokouksesta on kulunut jo seitsemän vuotta. Niinpä nyt on mielestäni korkea aika määritellä uudelleen suhteet uudelta pohjalta. Afrikka on muuttunut suuresti viime vuosien aikana, sillä Afrikka on luonut oman mantereen laajuisen toimielinrakenteensa, joka muistuttaa monilta osin omia rakenteitamme. Uutta instituutiota eli Afrikan unionia on tarpeen vahvistaa ja lujittaa. Se on laatinut kunnianhimoisia koko mantereen kattavia ohjelmia olennaisilla alueilla kuten yhteiskunnallisen ja taloudellisen kehityksen tai rauhan ja turvallisuuden sekä hyvän hallintotavan alalla, ja nämä tekijät ansaitsevat tietenkin sekä tukemme että huomiomme. Afrikalla on tänä päivänä kiistämätön kansainvälinen ulottuvuus. Viittaan tässä yhteydessä Afrikan kansainvälisten suhteiden monipuolistamiseen, josta Maria Martens puhui; ajattelen esimerkiksi Kiinan uutta roolia ja sen vaikutusta investoinneille Afrikan mantereella. Tarkoitan tietenkin myös globaaleja haasteita, joihin Afrikan samoin kuin maailman muidenkin toimijoiden on vastattava, ja joita ovat ilmastonmuutos, energia, monenvälisten instituutioiden uudistaminen, pandemiavaara ja muuttoliikkeet. On selvää, että Afrikan on saatava äänensä kuuluviin, käytettävä vaikutusvaltaansa ja ennen kaikkea pidettävä kiinni oikeuksistaan. Kaikki juuri luettelemani globaalit haasteet ovat loppujen lopuksi myös meidän haasteitamme. Nämä haasteet ja kysymykset ovat meille yhteisiä, ja ne tuovat lisäksi hyvin ilmi Euroopan ja Afrikan välisen keskinäisen riippuvuussuhteen. Kohtalomme ovat toisiinsa sidotut. Entistä poliittisempi yhteinen strategia voi tehdä suuren eron Afrikalle mutta myös Euroopalle, enkä epäröi sanoa, koko maailmalle. Molempien mantereiden kannalta on siis pakottavan tärkeää luoda uudet puitteet ja välineet Euroopan ja Afrikan välisen vuoropuhelun nostamiseksi korkeammalle tasolle. Euroopan ja Afrikan yhteisen strategian, jonka olemme laatineet näiden viime kuukausien aikana yhteistyössä afrikkalaisten kumppaniemme kanssa, on luotava tarvittavat puitteet, mutta tarkoituksena ei ole kääntää selkäämme perinteiselle solidaarisuussuhteelle. Kyse on ennen kaikkea laadullisesta edistysaskeleesta, joka vie Euroopan ja Afrikan välisen suhteen uudelle aikakaudelle, jolla tasavertaisilla kumppaneilla on yhtäläiset oikeudet ja velvollisuudet. Nämä tavoitteet ilmenevät hyvin käsillä olevasta mietinnöstä, ja kannatan luonnollisesti Euroopan parlamentin ehdottamia merkittäviä uudistuksia strategian ja sitä seuraavien toimintasuunnitelmien täytäntöönpanon seurantaa varten. Tältä osin katson Euroopan parlamentin ja yleisafrikkalaisen parlamentin yhteisen valtuuskunnan perustamisen olevan olennaisen tärkeää tulevien institutionaalisten rakenteiden viimeistelemiseksi. Lisäisin myös, että molempien instituutioiden puhemiesten välisiä tapaamisia olisi järjestettävä säännöllisesti, samoin kuin yhteisiä kuulemistilaisuuksia, jonka lisäksi tapahtunutta edistymistä olisi käsiteltävä myöskin yhteistyössä laadituissa poliittisissa raporteissa. Kaikki tämä on tarpeen, jotta prosessin alkusysäys voitaisiin muuntaa kestäväksi liikevoimaksi ja jotta se saisi tarvitsemaansa poliittista elinvoimaa. Olemme tietoisia siitä, että lähestymistapa edellyttää myös Afrikan unionilla olevan vahvoja ja toimivia instituutioita, joilla on valmiuksia vuorovaikutukseen omien toimielintemme kanssa. Tästä syystä aiomme tietenkin tukea jatkossakin Afrikan unionia muutoksessa ja instituutioidensa lujittamisessa. Tämä sitoumus on jo vahvistettu käytännössä: minulla on ilo ilmoittaa, että ensimmäiselle yleisafrikkalaisen parlamentin esittämälle työohjelmalle annetaan 275 000 euroa rahoitusta parhaillaan käynnissä olevan toimielinten vahvistamiseen tähtäävän ohjelman puitteissa, jota rahoitetaan yhdeksännestä Euroopan kehitysrahastosta. Etenkin puhemies Borrell on puhunut tästä kysymyksestä. Toivon, että tämä ensimmäinen rahoituserä sallii yleisafrikkalaisen parlamentin osallistua täysimääräisesti Euroopan parlamentin aloitteeseen yhteisen parlamentaarisen tapaamisen järjestämiseksi ennen joulukuista Lissabonin huippukokousta, jotta parlamenttien työtulokset voitaisiin esitellä huippukokouksessa valtionpäämiehille. Lopuksi, kuten olen usein sanonut, mantereidemme kansalaisyhteiskuntien ja edustajakokoustemme osallistuminen prosessiin ja sen kokeminen omakseen on myös välttämätöntä Euroopan ja Afrikan välisen vuoropuhelun onnistumiselle ja toimivalle yhteistyölle. Meillä on toisinaan taipumusta unohtaa, että puhumme nyt 1,5 miljardin ihmisen yhteisestä kohtalosta, ja he tulevat toteuttamaan ensimmäisinä ja etupäässä tämän kumppanuuden käytännössä. Hyvä Maria Martens, olen luonnollisesti täysin yhtä mieltä kanssanne tarpeesta koordinoida toimintaa; juuri tämän vuoksi esitimme käytännesääntöjä, joiden on määrä johtaa eri avunantajien väliseen parempaan työnjakoon, suurempaan yhdenmukaistamiseen. Uskon asenteemme olevan johdonmukainen, sillä kuten tiedätte, olemme varanneet kymmenennen Euroopan kehitysrahaston puitteissa erityisiä määrärahoja hyvän hallintotavan edistämiseen, ja se on yksi afrikkalaisten ystäviemme kanssa käymämme poliittisen vuoropuhelun luonnollisesti tärkeistä osa-alueista. Talouskumppanuussopimusten osalta saan epäilemättä tilaisuuden vastata kysymyksiin puheenvuorojenne jälkeen. Jätän siis vastaamisen kannanottojenne jälkeen rajoittaakseni omaa puheenvuoroani ja sen kestoa."@fi7 ". Elnök asszony, hölgyeim és uraim, először is szeretném elismerésemet és köszönetemet kifejezni Martens asszonynak e felettébb kiváló jelentésért, amely sok különböző kérdést érint és számos hasznos ötletet kínál és amely a Parlament hozzájárulásaként bizonyosan ihletet ad azt illetően, hogy mi is az a téma, amely valóban lényeges és új megközelítést igényel az Unió és Afrika közötti kapcsolatok terén. Az utolsó kérdésre, melyről szólni szeretnék, már a Tanács soros elnöke is rávilágított: ez pedig az EU-Afrika csúcstalálkozó tagadhatatlan fontossága. Ideje egy ilyen eseményt megrendezni, mivel a lendület megvan, és a cél a célkitűzések terén elérendő változás. Bizonyos tekintetben a két kontinens közötti kapcsolatok jellegének megváltoztatása a cél. Magunk mögött kell hagynunk a hagyományos – akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy elkoptatott – kapcsolatot, ezt a kedvezményezett és donor, vagy donor és kedvezményezett közötti meglehetősen régi partnerséget, és egy jóval politikaibb jellegű társulás felé kell elindulnunk, amely két egyenlő jogokkal és felelősséggel rendelkező fél között jön létre. Véleményem szerint ez sokkal fontosabb. Most tehát befejezem, és biztos vagyok benne, hogy miután alkalmuk nyílt feltenni nekem konkrétabb kérdéseket, visszatérek még ezek közül néhány kérdésre. Amint mindannyian jól tudják, 2007 különleges év lesz az Európa és Afrika közötti kapcsolatok jövője szempontjából. Öt évvel a 2003-as lisszaboni csúcstalálkozóról szóló jelentés után és nem kevesebb, mint hét évvel az első Afrika-Európa csúcstalálkozó után – melyre 2000-ben került sor Kairóban – úgy tűnik, hogy új alapokra helyezve e kapcsolatot sürgősen felül kell vizsgálnunk azt. Afrika alapos változáson ment át az elmúlt években, és az egész kontinenshez tartozó intézményi struktúrát alakított ki, amely sok tekintetben hasonlít a miénkhez. Az új intézménynek, vagyis az Afrikai Uniónak meg kell erősödnie és szilárdulnia. Ez az intézmény nagyratörő politikákat dolgozott ki a kontinens számára olyan döntő fontosságú területeken, mint a társadalmi-gazdasági fejlődés, a béke és biztonság, valamint a felelősségteljes kormányzás, és ezen elemek mindegyike egyértelműen megérdemli, hogy támogassuk és elismerjük. Afrika mostanra tagadhatatlanul nemzetközi szereplővé vált. Gondolok itt – ahogy Martens asszony is említette – a nemzetközi közösséggel fennálló kapcsolatainak sokszínűségére, Kína új szerepére és az afrikai beruházási projektekre gyakorolt hatására. Továbbá természetesen gondolok a globális kihívásokra, melyekkel Afrikának – mint a világ bármely más globális szereplőjének – szembe kell néznie, vagyis az éghajlatváltozásra, az energiaellátás kérdésére, a multilaterális intézmények reformjára, a világjárványok veszélyére, az elvándorlásra stb., és nyilvánvaló, hogy Afrikának hallatnia kell a hangját, nyomást kell gyakorolnia és – ami a legfontosabb – követelnie kell az őt megillető jogokat. Hiszen végül is a most felsorolt globális kihívások ránk minket is érintenek. Valamennyi kihívás és probléma mindkettőnket érint, sőt, segítenek rávilágítani Európa és Afrika egymásra utaltságára. Mivel ugyanaz a sorsunk. Egy fokozottan politikai jellegű közös stratégia nagy hatással lehet Afrikára és Európára is, valamint – mondjuk ki – a világ többi részére. A két kontinensnek ezért sürgősen új keretrendszert kell kidolgoznia és számos új eszközre kell szert tennie, hogy az Unió és az Afrikai Unió közötti párbeszédet jóval magasabb szintre emeljék. Az elmúlt hónapok során az afrikai partnereinkkel együtt kidolgozott közös EU-Afrika stratégiának rendelkeznie kell erről a keretről. Ez azonban nem azt jelenti, hogy hátat fordítunk a szolidaritáson alapuló hagyományos kapcsolatnak. Ehelyett minőségi ugrást teszünk, amely által az EU és Afrika közötti kapcsolatok új korszakba lépnek, amelyben két egyenlő jogokkal és egyenlő felelősséggel rendelkező partner működik együtt. E kérdéseket megfelelően tárgyalja a jelentés, és csak támogatni tudom a Parlament javaslatait, melyek a stratégia és az abból fakadó cselekvési tervek végrehajtásának ellenőrzésére és támogatására vonatkoznak. E tekintetben a közös EP-PAP (Pánafrikai Parlament) küldöttség felállítását döntő fontosságúnak tartom kiépítendő intézményi szerkezet befejezése szempontjából. Ehhez hozzátenném a fent említett két intézmény elnökeinek rendszeres találkozóit, a tárgyalások közös szervezését, valamint az elért előrehaladást részletesen ismertető politikai jelentések közös elkészítését. Mindez elengedhetetlen ahhoz, hogy fenn tudjuk tartani a folyamat lendületét és hogy meg tudjuk adni hozzá azt a politikai erőt, amelyre a sikerhez szükség van. Tisztában vagyunk vele, hogy ez a megközelítés azt igényli, hogy az Afrikai Unió hozzon létre szilárd és stabil intézményeket és olyan szerveket, melyek képesek lesznek cselekedni és a mi szerveinkkel együtt dolgozni. Ezt szem előtt tartva kell továbbra is támogatnunk az Afrikai Uniót intézményei átalakításában és megerősítésében. E kötelezettségvállalás korai megerősítéseként örömmel jelentem be, hogy a Pánafrikai Parlament által javasolt első cselekvési tervet 275.000 euró összegben finanszírozza az intézményi támogatási program, melyet jelenleg a kilencedik Európai Fejlesztési Alap finanszíroz. Ez volt az egyik fő kérdéses ügy, melyről Borrell beszélt nekem. Remélem, hogy ez a kezdeti finanszírozás lehetővé teszi, hogy a Pánafrikai Parlament teljes mértékben részt vegyen az Önök kezdeményezésében, mely egy közös parlamenti esemény szervezésére irányul a decemberi lisszaboni csúcstalálkozót megelőzően, mivel így az Önök munkáját a csúcstalálkozón be lehet mutatni az államfőknek. Végül – amint már számos alkalommal mondtam – a két kontinens civil lakosságának és az őket képviselő választott országgyűlések részvétele és kötelezettségvállalása nélkülözhetetlen tényező egy Európa és Afrika közötti eredményes párbeszéd és együttműködés sikerében. Néha talán hajlamosak vagyunk elfelejteni, de 1,5 milliárd ember közös sorsáról beszélünk, és a most kialakuló partnerségnek ők a legfontosabb szereplői. Martens asszony, teljesen egyetértek Önnel, hogy koordinációra van szükség; ezért tettünk javaslatot a magatartási kódexre, amely biztosítaná a jobb munkamegosztást a különböző adományozók között, ami nagyobb összhangot jelent. Úgy gondolom, hogy e téren következetesek voltunk, mivel – amint tudják – a tizedik Európai Fejlesztési Alapban külön pénzügyi keretet hoztunk létre a kormányzás számára, amely az afrikai partnereinkkel kialakítandó politikai párbeszéd egyik és egyértelműen nagyon fontos eleme. Ami a gazdasági partnerségi megállapodásokat (EPA) illeti, nem kétlem, hogy a felszólalásaik után kell majd kérdésekre válaszolnom e témáról. Ezért szeretném most megspórolni a válaszomat az Önök felszólalásaira, hogy ne beszéljek most túl sokat és így ne vegyek el túl sok időt."@hu11 ". Signora Presidente, onorevoli deputati, desidero innanzi tutto congratularmi e ringraziare l’onorevole Martens per la sua eccellente relazione, che solleva diverse questioni e offre alcune utili iniziative, e che certamente ci fornisce una fonte d’ispirazione per quanto riguarda il contributo del Parlamento a ciò che di fatto è un tema estremamente importante e che richiede un nuovo approccio nel settore delle relazioni UE-Africa. Il mio ultimo riferimento è a un fattore che ha evidenziato anche il Presidente in carica del Consiglio: nessuno nega l’importanza del Vertice UE-Africa. E’ giunta l’ora di svolgere questo incontro poiché adesso è il momento opportuno, è il momento di un cambiamento negli obiettivi. Sotto certi aspetti, è ora di un cambiamento nella natura delle relazioni tra i nostri due continenti. Occorre lasciarci alle spalle il rapporto tradizionale, potremmo definirlo banale, questo partenariato arcaico, nel verso senso della parola, di beneficiario e donatore, o donatore e beneficiario, e passare a un’associazione maggiormente politica che coinvolge due con pari diritti e responsabilità. A mio parere, ciò è chiaramente molto più importante. Pertanto è giunto il momento giusto, e sono sicuro che ritornerò su alcuni di questi punti quando avrete avuto la possibilità di pormi domande di natura più specifica. Com’è noto, il 2007 sarà un anno speciale per il futuro delle relazioni tra Europa e Africa. Cinque anni dopo la relazione sul vertice di Lisbona del 2003, e non meno di sette anni dopo il primo Vertice Africa-Europa svoltosi a Il Cairo nel 2000, mi pare occorra con urgenza ridefinire queste relazione su una nuova base. L’Africa è cambiata profondamente negli ultimi anni e ha acquisito una struttura istituzionale continentale che assomiglia alla nostra sotto molti punti di vista. La nuova istituzione, che è l’Unione africana, ha ora bisogno di essere rafforzata e consolidata. Questa istituzione ha sviluppato ambiziose politiche continentali in ambiti fondamentali quali lo sviluppo socioeconomico, pace e sicurezza, e in effetti anche buon governo, e tutti questi elementi meritano ovviamente il nostro sostegno e riconoscimento. L’Africa ha ora assunto innegabilmente una dimensione internazionale. In questo caso, penso alla diversa natura delle sue relazioni con la comunità internazionale, come menzionato dall’onorevole Martens, e al nuovo ruolo che riveste la Cina, ad esempio, e la sua influenza sui progetti d’investimento in questo continente. Penso inoltre, naturalmente, alle sfide globali che l’Africa, come tutti gli altri attori mondiali, deve affrontare, vale a dire cambiamenti climatici, approvvigionamento di energia, riforma delle istituzioni multilaterali, il rischio di pandemie, emigrazione e così via, ed è evidente che l’Africa debba farsi sentire, far pesare la sua influenza e, soprattutto, far valere i propri diritti, poiché, dopotutto, queste sfide globali che ho appena elencato sono anche le nostre. Tutte queste sfide e problemi sono comuni anche a noi e, per di più, servono a evidenziare l’interdipendenza che esiste tra Europa e Africa, dato che condividiamo lo stesso destino. Una strategia comune di natura maggiormente politica può fare la differenza per l’Africa e in effetti anche per l’Europa, e occorre dirlo al resto del mondo. Quindi i due continenti hanno urgentemente bisogno di stabilire un nuovo quadro e acquisire una nuova serie di strumenti al fine di innalzare il dialogo UE-UA a un livello più elevato. La strategia comune UE-Africa che abbiamo elaborato negli ultimi mesi con i nostri africani dovrebbe fornire questo quadro. Tuttavia, ciò non significa voltare le spalle al nostro tradizionale rapporto di solidarietà. Invece, occorre compiere un salto qualitativo che accompagnerà le relazioni UE-Africa in una nuova era, che unirà due dotati di pari diritti e responsabilità. Sono queste le preoccupazioni ben documentate nella relazione e posso soltanto appoggiare le nuove idee significative che il Parlamento ha presentato per verificare e sostenere l’attuazione di questa strategia e dei piani d’azione che seguiranno. A questo proposito, considero decisiva l’istituzione di una delegazione comune PE/PPA (Parlamento panafricano) per portare a termine la struttura istituzionale che dovremo realizzare. A quest’aspetto vorrei aggiungere gli incontri regolari che si svolgeranno tra i Presidenti di queste due istituzioni, insieme all’organizzazione congiunta di udienze e la preparazione, sempre su una base comune, di relazioni politiche che descrivano i progressi ottenuti. Tutto ciò sarà essenziale per mantenere lo slancio del processo e offrire il vigore politico che occorre affinché abbia successo. Siamo consapevoli che tale approccio richiede inoltre che l’Unione africana stabilisca istituzioni solide e stabili, organismi che saranno in grado di agire e interagire con i nostri. E’ chiaramente tenendo presente quest’aspetto che dovremmo continuare a sostenere l’Unione africana mentre trasforma e rafforza le sue istituzioni. In quanto precoce conferma di tale impegno, sono lieto di poter annunciare che il primo piano d’azione presentato dal Parlamento panafricano sarà sovvenzionato con una cifra pari a 275 000 euro dal programma istituzionale di sostegno, che è attualmente finanziato dal nono Fondo europeo dello sviluppo. Si trattava di una delle particolari preoccupazioni espresse dal Presidente Borrell. Spero che questo finanziamento iniziale consentirà al Parlamento panafricano di partecipare pienamente all’iniziativa intrapresa verso l’organizzazione di un evento parlamentare congiunto prima del vertice di dicembre a Lisbona, per poter presentare i risultati del nostro lavoro ai capi di Stato nel corso del vertice. Infine, come ho affermato in numerose occasioni, il coinvolgimento e l’impegno dei cittadini dei nostri due continenti e delle assemblee elette che li rappresentano, costituiscono un fattore essenziale per il successo di un processo efficace di dialogo e cooperazione tra Europa e Africa. Probabilmente talvolta tendiamo a dimenticarcene, ma stiamo parlando del destino comune di 1,5 miliardi di esseri umani e sono loro gli attori più importanti nel partenariato che ora stiamo istituendo. Onorevole Martens, sono pienamente d’accordo con la necessità di coordinamento; perciò, abbiamo proposto un codice di condotta, che dovrebbe fornire una migliore divisione del lavoro tra i diversi donatori, il che significa maggiore armonia. Ritengo siamo stati coerenti a questo proposito poiché, come sapete, nel decimo Fondo europeo dello sviluppo abbiamo fornito una dotazione finanziaria speciale per la che rappresenta uno degli aspetti, e chiaramente uno molto importante a questo punto, del dialogo politico che abbiamo intenzione di stabilire con i nostri africani. Per quanto riguarda gli APE (Accordi di partenariato economico), non ho dubbi che dovremo rispondere a domande in merito dopo i vostri interventi. Serberò pertanto la mia replica per gli interventi, in modo da non dire troppo adesso e quindi impiegare troppo tempo."@it12 "Gerb. pirmininke, ponai ir ponios, pirmiausia norėčiau pasveikinti ir padėkoti M. Martens už jos puikų pranešimą, kuris kelia įvairias problemas ir pateikia naudingų nurodymų ir neabejotinai yra įkvėpimo šaltinis Parlamentui sprendžiant ypač svarbų klausimą, taip pat kuriame reikalaujama naujo požiūrio į ES ir Afrikos santykius. Mano paskutinis akcentas yra tai, ką einantysis Tarybos Pirmininko pareigas taip pat pabrėžė: negalima neigti ES ir Afrikos suvažiavimo svarbos. Dabar tinkamas laikas organizuoti tokį renginį, nes procesas dėl tikslų keitimo jau įsibėgėjo. Kai kuriais atžvilgiais tai ir santykių tarp mūsų dviejų žemynų pobūdžio pasikeitimas. Mums reikia pamiršti tradicinius, netgi, galime sakyti, banalius – santykius, pakankamai archajišką paramos gavėjo ir paramos teikėjo arba paramos teikėjo ir gavėjo partnerystę ir judėti link kur kas labiau politiškos asociacijos, kurioje dalyvauja du partneriai, turintys lygias teises ir atsakomybes. Mano nuomone, tai neabejotinai daug svarbiau. Kol kas tiek; esu įsitikinęs, kad prie kai kurių dalykų dar sugrįšiu, kai jūs galėsite pateikti man konkretesnius klausimus. Kaip žinote, 2007 m. bus ypatingi metai Europos ir Afrikos santykių ateičiai. Praėjus penkeriems metams po 2003 m. Lisabonos suvažiavimo ataskaitos ir ne mažiau nei septyneriems metams po pirmojo Afrikos ir Europos suvažiavimo, kuris vyko Kaire 2000 m., man atrodo, kad mums skubiai reikia iš naujo apibrėžti šiuos santykius. Per pastaruosius metus Afrika labai pasikeitė ir įgijo kontinentinės institucinės sandaros, kuri daugeliu atžvilgių primena mūsų pačių. Naująją instituciją, t. y. Afrikos Sąjungą, dabar reikia stiprinti ir įtvirtinti. Ši institucija sukūrė ambicingą pagrindinių sričių kontinentinę politiką, pavyzdžiui, socioekonominio vystymosi, taikos ir saugumo, ir taip pat iš tiesų gero valdymo; visi šie elementai aiškiai nusipelno mūsų paramos ir pripažinimo. Dabar Afrika neabejotinai remiasi tarptautine plotme. Aš galvoju apie jos įvairialypius santykius su tarptautine bendruomene, kaip minėjo M. Martens, ir aš taip pat galvoju apie naująjį vaidmenį, kurį, pavyzdžiui, atlieka Kinija, ir jos įtaka investicijų projektams tame žemyne. Žinoma, aš taip pat galvoju apie globalinius iššūkius, su kuriais Afrika, kaip ir kiti pasaulio žaidėjai, turi susidurti, būtent, klimato kaita, energijos tiekimas, daugiašalių institucijų reforma, pandemijų rizika, emigracija ir taip toliau; ir akivaizdu, kad Afrika privalo imtis priemonių, kad ją išgirstų, privalo daryti įtaką, ir svarbiausia, privalo ginti savo teises. Nes nepaisant visko šie iššūkiai, kuriuos ką tik išvardijau, yra ir mūsų iššūkiai. Visi šie iššūkiai ir problemos yra bendri mums, ir, negana to, jie išryškina Europos ir Afrikos tarpusavio priklausomybę. Nes mus sieja tas pats likimas. Bendra labiau politinio pobūdžio strategija gali pakeisti Afriką – ir Europą taip pat, ir tai turi būti pasakyta likusiai pasaulio daliai. Todėl abiem žemynams reikia skubiai sudaryti naują koncepciją ir įgyti naujų priemonių, kad ES ir AS dialogas vyktų daug aukštesniu lygmeniu. Bendroji ES ir Afrikos strategija, kurią mes sukūrėme per pastaruosius mėnesius kartu su mūsų kolegomis iš Afrikos, turėtų atspindėti šią koncepciją. Tačiau tai nereiškia, kad mes turime nusigręžti nuo tradicinių solidarumo santykių. Vietoj to, mums būtinas kokybiškas šuolis, kuris perkeltų ES ir Afrikos santykius į naują epochą, kuri kartu suveda du partnerius, turinčius lygias teises ir lygias atsakomybes. Šios problemos labai gerai išdėstytos pranešime, ir aš tik galiu paremti svarbias naujas idėjas, kurias Parlamentas pasiūlė, kad galėtų stebėti ir palaikyti šios strategijos bei iš jos išplaukiančių veiksmų planų įgyvendinimą. Šiuo atžvilgiu aš manau, kad labai svarbu sudaryti bendrą EP/AP (Visos Afrikos Parlamento) delegaciją, kad būtų užbaigta institucinė sandara, kurią turime įgyvendinti. Taip pat norėčiau pridėti reguliarius šių dviejų institucijų pirmininkų susitikimus, kartu organizuojant posėdžius ir rengiant politines ataskaitas, detaliai pristatančias padarytą pažangą. Visa tai atliks pagrindinį vaidmenį palaikant proceso pagreitį ir suteikiant jam politinės energijos, kurios prireiks sėkmingam įgyvendinimui. Mes žinome, kad šis požiūris taip pat ragina Afrikos Sąjungą įsteigti stabilias institucijas ir organus, kurie galėtų veikti ir bendrauti su mūsų institucijomis. Aiškiai turėdami tai omenyje, mes ir toliau remsime Afrikos Sąjungą, jai įgyvendinant pokyčius ir stiprinant savo institucijas. Iš anksto patvirtindamas šį įsipareigojimą, aš džiaugiuosi galėdamas pranešti, kad pirmajam Visos Afrikos Parlamento pateiktam veiksmų planui bus skirta 275 000 EUR suma iš institucinės paramos programos, kurią dabar finansuoja devintasis Europos vystymosi fondas. Tai buvo vienas iš svarbių susirūpinimą keliančių klausimų, kuriuos man pateikė pirmininkas J. Borrell. Tikiuosi, kad šis pradinis finansavimas leis Visos Afrikos Parlamentui visapusiškai dalyvauti iniciatyvoje, kurios ėmėtės, siekiant suorganizuoti bendrą parlamentinį renginį prieš gruodžio mėn. vyksiantį Lisabonos suvažiavimą, nes jūsų darbo rezultatus bus galima pristatyti šalių vadovams suvažiavimo metu. Pagaliau, kaip jau keletą kartų esu minėjęs, abiejų žemynų civilių gyventojų ir jiems atstovaujančių išrinktų asamblėjų dalyvavimas ir įsipareigojimas yra esminis veiksnys, lemiantis efektyvaus dialogo proceso ir Europos ir Afrikos bendradarbiavimo sėkmę. Galbūt mes kartais esame linkę pamiršti, kad kalbame apie bendrą 1,5 mlrd. žmonių likimą, ir būtent jie yra svarbiausi partnerystės, kurią dabar kuriame, veikėjai. M. Martens, aš visiškai sutinku, kad reikia koordinavimo; štai kodėl mes pasiūlėme elgesio kodeksą, kuris leistų geriau paskirstyti darbą tarp skirtingų paramos teikėjų, tai reiškia, užtikrintų didesnę harmoniją. Aš tikiu, kad mes išlaikėme nuoseklumą šiuo atžvilgiu, nes kaip žinote, dešimtajame Europos vystymosi fonde mes pateikėme specialų finansinį paketą politinio dialogo, kurį ketiname įtvirtinti su mūsų partneriais iš Afrikos, valdymui, o tai yra vienas iš svarbiausių aspektų. O dėl EPS (ekonominių partnerysčių susitarimų), neabejoju, kad šia tema turėsiu atsakyti į klausimus po jūsų pasisakymų. Todėl aš pataupysiu savo atsakymą pasisakymams, kad šiuo metu nepasakyčiau per daug ir neužimčiau daugiau laiko."@lt14 ". Priekšsēdētājas kundze, dāmas un kungi, pirmām kārtām es gribētu apsveikt kundzi ar viņas lielisko ziņojumu, kas aktualizē vairākas problēmas, piedāvā vairums derīgu pavedienu un noteikti sniedz mums iedvesmas avotu Parlamenta devumam tajā, kas patiesībā ir ļoti nozīmīgs temats un tāds, kas prasa jaunu pieeju ES un Āfrikas attiecībās. Mana pēdējā atsauce ir uz to, ko uzsvēra arī Padomes priekšsēdētājs: netiek noliegta ES un Āfrikas sammita nozīme. Ir laiks rīkot šādu pasākumu, jo tam ir stimuls, kas rosina pārmaiņas uzstādītajos mērķos. Savā ziņā tās ir pārmaiņas abu kontinentu attiecību būtībā. Mums jāatstāj pagātnē tradicionālās, varētu pat teikt banālās attiecības, šīs diezgan arhaiskās atbalsta devēja un saņēmēja vai saņēmēja un devēja attiecības un jāvirzās tuvāk daudz politiskākai apvienībai, kurā ir iesaistīti divi partneri ar vienlīdzīgām tiesībām un atbildību. Manuprāt, tas ir daudz svarīgāk. Pagaidām tas viss, un es esmu pārliecināts, ka es vēl atgriezīšos pie šiem punktiem, kad jums būs bijusi iespēja man uzdot specifiskākus jautājumus. Kā jūs visi zināt, 2007. gads būs īpašs gads Eiropas un Āfrikas attiecību nākotnei. Piecus gadus pēc ziņojuma par Lisabonas sammitu 2003. gadā un ne mazāk kā septiņus gadus pēc pirmā Āfrikas un Eiropas sammita, kas notika Kairā 2000. gadā, man šķiet, ka mums ir steidzami jānosaka šo attiecību jauns pamatojums. Āfrika ir ļoti mainījusies pēdējos gados un ieguvusi kontinentālu iestāžu sistēmu, kas daudzējādā ziņā līdzinās mūsējai. Jaunā iestāde, Āfrikas Savienība, ir jānostiprina un jākonsolidē. Šī iestāde ir izstrādājusi ambiciozas kontinentālās politikas nostādnes galvenajās jomās, tādās kā sociāli ekonomiskā attīstība, miers un drošība, un tiešām laba pārvaldība, un tās visas noteikti ir pelnījušas mūsu atbalstu un atzinību. Āfrika ir neapšaubāmi ieguvusi starptautisku dimensiju. Es te prātoju par tās attiecību ar starptautisko kopienu dažādo dabu, kā minējusi kundze, un es domāju par Ķīnas jauno lomu, piemēram, un tās ietekmi uz investīciju projektiem tajā kontinentā. Tāpat, protams, es domāju par globālajiem izaicinājumiem, kuri gaida Āfriku, tāpat kā citus pasaules dalībniekus, piemēram, klimata pārmaiņas, enerģijas piegāde, daudzpusējo iestāžu reforma, epidēmiju risks, emigrācija un citi, un ir skaidrs, ka Āfrikai ir jāliek sevi sadzirdēt, jāparāda sava ietekme un pats svarīgākais — jāaizstāv savas tiesības. Galu galā šīs globālās pārmaiņas un problēmas ir kopīgas mums visiem, un turklāt tās uzsver savstarpējo atkarību, kāda ir Eiropai un Āfrikai. Mums ir kopīgs liktenis. Kopīgā stratēģija ar politiskāku ievirzi var daudz ko mainīt Āfrikai un tiešām arī Eiropai, un tas ir jāpaziņo visai pasaulei. Šiem abiem kontinentiem tāpēc steidzami ir jāizveido jauna sistēma un jauns instrumentu kopums, lai paceltu ES un ĀS dialogu daudz augstākā līmenī. Kopīgajai ES un Āfrikas stratēģijai, ko izstrādājām pēdējos mēnešos ar afrikāņu partneriem, ir jāsniedz šī sistēma. Tomēr tas nenozīmē, ka mēs uzgriežam muguru tradicionālajām solidaritātes attiecībām. Tā vietā mums ir jāveic kvalitatīvs lēciens, kas ievedīs ES un Āfrikas attiecības jaunā ērā — tādā, kas saved kopā divus partnerus ar vienlīdzīgām tiesībām un atbildību. Šīs ir bažas, kas ir ļoti labi dokumentētas ziņojumā, un es varu tikai atbalstīt nozīmīgās jaunās idejas, kas no tā izrietēs un kuras Parlaments ir izvirzījis stratēģijas un rīcības plānu īstenošanas uzraudzībai un atbalstam. Šajā saistībā es uzskatu, ka izveidot kopīgu EP/VĀP (Visāfrikas parlamenta) delegāciju ir būtiski, lai pabeigtu iestāžu veidošanu, kam jāpievērš īpaša uzmanība. Es gribētu piebilst, ka būs jārīko regulāras sanāksmes ar šo abu iestāžu priekšsēdētāju piedalīšanos un kopīgas uzklausīšanas, kā arī kopīgi jāizstrādā politiski ziņojumi ar detalizētu sasniegtā progresa aprakstu. Tas viss būs būtiski, lai saglabātu procesa virzību un piedotu tam tādu politisko sparu, kas liks tam izdoties. Mēs apzināmies, ka šī pieeja prasa, lai Āfrikas Savienība izveidotu pamatīgas un stabilas iestādes, kas spēs rīkoties un mijiedarboties ar mūsējām. Paturot to prātā, ir skaidrs, ka mēs turpināsim atbalstīt Āfrikas Savienību, kamēr tā pārveido un nostiprina savu iestāžu darbību. Sākotnēju šo saistību sakarā man ir prieks paziņot, ka pirmais Visāfrikas parlamenta ierosinātais rīcības plāns tiks finansēts EUR 275 000 apmērā no iestāžu atbalsta programmas, ko patlaban finansē devītais Eiropas Attīstības fonds. Šīs bija vienas no lielākajām bažām, ko man izteica priekšsēdētājs . Ceru, ka šis sākotnējais finansējums ļaus Visāfrikas parlamentam aktīvi piedalīties iniciatīvā, ko jūs esat uzsākuši, jau iepriekš organizējot kopīgo parlamentāro notikumu – Lisabonas sammitu decembrī, kur varēsiet iepazīstināt ar sava darba rezultātiem valstu vadītājus. Visbeidzot, kā jau esmu teicis vairākkārt, abu kontinentu civiliedzīvotāju un viņus pārstāvošo ievēlēto asambleju iesaistīšanās un apņemšanās ir būtisks faktors, lai panāktu efektīvu dialoga procesu un sadarbību starp Eiropu un Āfriku. Iespējams, reizēm mēs aizmirstam, ka runājam par 1,5 miljarda cilvēku kopīgo likteni un ka viņi ir vissvarīgākie dalībnieki partnerībā, ko patlaban veidojam. kundze, es pilnībā piekrītu, ka ir vajadzīga koordinācija; tāpēc mēs ierosinājām izveidot rīcības kodeksu, kam vajadzētu nodrošināt labāku dažādu atbalsta sniedzēju darba sadalījumu, kas nozīmē lielāku saskaņu. Es uzskatu, ka mēs esam bijuši konsekventi šajā saistībā, jo, kā jau jūs zināt, desmitajā Eiropas Attīstības fondā mēs esam paredzējuši īpašus finanšu līdzekļus pārvaldībai, kas ir viens no politiskā dialoga, kuru plānojam izveidot ar mūsu afrikāņu partneriem, aspektiem —un nepārprotami ļoti nozīmīgs. Attiecībā uz ekonomiskās partnerības nolīgumiem man nav šaubu, ka man nāksies atbildēt uz jautājumiem par šo tematu pēc šīm debatēm. Tāpēc es pietaupīšu savu atbildi debatēm, lai patlaban nerunātu pārāk ilgi un netērētu pārāk daudz laika."@lv13 "Madame la Présidente, honorables députés, je voudrais d'abord féliciter et remercier Mme Martens pour son remarquable rapport qui pose un certain nombre de problèmes et qui ouvre un certain nombre de pistes et qui, en tout cas, nous permet d'avoir une source d'inspiration au travers de cette contribution parlementaire pour, dans le fond, un sujet qui est extrêmement important et qui appelle d'ailleurs une nouvelle approche, à savoir les relations entre l'Europe et l'Afrique. Dernier élément, mais le Président du Conseil l'a remarquablement souligné: l'importance du sommet Europe-Afrique n'est pas à démontrer. Il est temps maintenant que ce sommet ait lieu parce que le momentum en fait, c'est de changer l'objectif. C'est, d'une certaine manière, de changer la nature de la relation entre les deux continents. D'une nature fondée sur la relation classique et un peu banale, il faut bien le dire, un peu archaïque, bénéficiaire-donateur ou donateur-bénéficiaire, on devrait passer à une relation de nature beaucoup plus politique, avec des partenaires égaux en droits et en devoirs. Cela me paraît évidemment beaucoup plus important. Donc, voilà, je ne manquerai pas, évidemment, de revenir sur un certain nombre de sujets, au moment où vous me poserez les questions de manière plus précise. Comme vous le savez tous, 2007 va être une année particulière pour l'avenir des relations entre l'Europe et l'Afrique. Cinq ans après le report du Sommet de Lisbonne de 2003, et pas moins de sept ans après le premier Sommet Europe-Afrique du Caire en 2000, il me paraît qu'il est urgent de redéfinir ces relations sur des nouvelles bases. L'Afrique a profondément changé ces dernières années, l'Afrique s'est dotée d'une architecture institutionnelle continentale. À maints égards d'ailleurs, cette architecture ressemble à la nôtre. Cette nouvelle institution qu'est l'Union africaine nécessite d'être renforcée et consolidée. Elle a développé des politiques continentales ambitieuses dans les domaines-clés comme le développement socio-économique, la paix et la sécurité mais aussi la bonne gouvernance et tous ces éléments méritent évidemment à la fois notre soutien et notre attention. L'Afrique a aujourd'hui une dimension internationale indiscutable. Je pense à la diversification de ses relations avec la communauté internationale, évoquée par Mme Martens; je pense au rôle nouveau de la Chine, par exemple, et à son influence sur les investissements dans ce continent. Je pense aussi, bien entendu, aux défis globaux que l'Afrique a à relever, comme tous les autres acteurs mondiaux, changement climatique, énergie, réforme des institutions multilatérales, risques liés aux pandémies, émigration, et il est évident que l'Afrique doit faire entendre sa voix, doit peser de son influence et doit surtout faire valoir ses droits. Et tous ces défis globaux que je viens d'énumérer sont aussi finalement les nôtres. C'est un ensemble de défis et de sujets qui nous sont communs et qui, d'ailleurs, mettent pleinement en lumière l'interdépendance dans laquelle l'Europe et l'Afrique se trouvent. Nos destins sont liés. Une stratégie commune de nature plus politique peut faire la différence pour l'Afrique mais aussi pour l'Europe, et moi, je n'hésite pas à dire, pour le monde. Il est donc urgent pour les deux continents de se doter d'une nouveau cadre et de nouveaux outils afin de ramener le dialogue Europe-Afrique au plus haut niveau. La stratégie conjointe Europe-Afrique, que nous avons élaborée ces derniers mois avec nos partenaires africains, doit nous offrir ce cadre, mais il ne s'agit pas de tourner le dos à une relation traditionnelle de solidarité, il s'agit surtout de faire un saut qualitatif qui fera entrer la relation Europe-Afrique dans une nouvelle ère, une ère mettant en présence des partenaires égaux en droits et en devoirs. Ce sont là les préoccupations qui sont très bien reflétées dans ce rapport et je ne peux que soutenir les innovations importantes que le Parlement européen suggère en vue d'un suivi et d'un accompagnement de la mise en œuvre de cette stratégie et des plans d'action qui en découleront. À ce sujet, l'établissement d'une délégation conjointe Parlement européen/Parlement panafricain me paraît un point capital pour parfaire l'architecture institutionnelle qui va se mettre en place. J'ajouterais à cela les rencontres régulières à prévoir entre les Présidents de ces deux institutions, ainsi que l'organisation conjointe d'auditions, et la préparation, conjointe aussi, de rapports politiques sur les progrès accomplis. Tout cela serait essentiel pour maintenir dans le temps le momentum du processus et lui imprimer la nécessaire vitalité politique. Nous sommes conscients que cette approche nécessite aussi des institutions fortes du côté de l'Union africaine qui soient en mesure d'agir et d'interagir avec les nôtres. C'est pour cela que nous allons évidemment continuer à appuyer l'Union africaine dans sa transformation et dans son renforcement institutionnel. Première confirmation concrète de cet engagement: je suis heureux de pouvoir annoncer que le premier programme de travail présenté par le Parlement panafricain sera financé à hauteur de 275 000 euros par le programme de renforcement institutionnel en cours financé sur le neuvième Fonds européen de développement. C'était une préoccupation qui m'avait notamment été énoncée par le Président Borrell. J'espère que ce premier financement va permettre au Parlement panafricain de participer pleinement à l'initiative que vous avez prise d'organiser un évènement parlementaire conjoint en amont du sommet de Lisbonne du mois de décembre pour que les résultats de vos travaux soient présentés aux chefs d'État lors de ce sommet. Enfin, comme je l'ai dit à plusieurs reprises, l'implication et l'appropriation des sociétés civiles de nos deux continents ainsi que de leurs Assemblées représentatives représentent aussi une dimension incontournable pour la réussite d'un dialogue et d'une coopération Europe-Afrique efficace. On a parfois tendance à l'oublier, mais nous parlons ici du destin commun de 1,5 milliard d'êtres humains qui restent les premiers et principaux acteurs de la mise en œuvre de ce partenariat. Je suis évidemment, Madame Martens, tout à fait d'accord avec le besoin de coordination; c'est pour ça qu'on a avancé le code de conduite qui devrait amener une meilleure division du travail entre les différents donateurs, une harmonisation. Je pense que nous sommes cohérents parce que vous savez que, dans le dixième Fonds européen de développement, nous avons prévu une enveloppe particulière pour la gouvernance, qui est un des aspects, évidemment très importants aussi, du dialogue politique que nous aurons avec nos amis africains. Pour ce qui concerne les APE, je ne doute pas que j'aurai à répondre à ces questions-là à la suite de vos interventions. Donc, je réserverai ma réponse au moment des interventions pour ne pas aller trop loin dans mon intervention, pour ne pas prendre trop de temps."@mt15 ". Mevrouw de Voorzitter, dames en heren, allereerst wil ik mevrouw Martens feliciteren en bedanken voor haar uitmuntende verslag, waarin verscheidene kwesties worden aangekaart en een aantal bruikbare aanknopingspunten worden aangedragen. Dit verslag is zonder meer een inspirerende bijdrage van het Parlement aan een buitengewoon belangrijk thema en roept op tot een nieuwe benadering van de betrekkingen tussen de EU en Afrika. Mijn laatste opmerking gaat over iets dat de fungerend voorzitter van de Raad ook al heeft aangegeven: het belang van de Euro-Afrikaanse topconferentie valt niet te ontkennen. Het is nu de juiste tijd om een dergelijk evenement te organiseren want de dynamiek is er, een dynamiek die gunstig is voor de aanpassing van de doelstellingen en in sommige opzichten gunstig voor de aanpassing van de aard van de betrekkingen tussen onze twee continenten. We moeten de traditionele – om niet te zeggen banale – verhouding, dit nogal verouderde partnerschap van ontvanger en donor, of donor en ontvanger, achter ons laten en koers zetten richting een meer politieke associatie van twee partners met gelijke rechten en verantwoordelijkheden. In mijn optiek is dit duidelijk veel belangrijker. Hier laat ik het nu bij en ik ben er zeker van dat ik bij sommige van deze punten zal terugkeren wanneer u de gelegenheid hebt gehad om mij specifiekere vragen te stellen. Zoals u allen weet, is 2007 een bijzonder jaar voor de toekomst van de betrekkingen tussen Europa en Afrika. Vijf jaar na het verslag over de Top van Lissabon en maar liefst zeven jaar na de eerste Topconferentie Afrika-Europa in Caïro in 2000, lijkt het mij dat het de hoogste tijd is om onze verhouding in een ander daglicht te plaatsen. Afrika is de laatste jaren ingrijpend veranderd en heeft een continentale institutionele architectuur gekregen die in veel opzichten op de onze lijkt. De Afrikaanse Unie moet, als nieuwe instelling, nu worden versterkt en geconsolideerd. Deze instelling heeft ambitieus continentaal beleid ontwikkeld op belangrijke gebieden als sociaal-economische ontwikkeling, vrede en veiligheid en zelfs goed bestuur, en al deze bouwstenen verdienen natuurlijk onze steun en erkenning. Afrika heeft nu onmiskenbaar een internationale dimensie gekregen. Ik denk hierbij aan de verscheidenheid van zijn betrekkingen met de internationale gemeenschap, zoals ook genoemd door mevrouw Martens, en ook denk ik bijvoorbeeld aan de nieuwe rol die China vervult en de invloed van dat land op investeringsprojecten in Afrika. Natuurlijk denk ik ook aan de mondiale uitdagingen waarmee Afrika, zoals alle spelers in de wereld, te maken heeft, namelijk klimaatverandering, energievoorziening, hervorming van multilaterale instellingen, het risico op pandemieën, emigratie, enzovoort. Het is duidelijk dat Afrika zijn stem moet laten horen, zijn invloed moet laten voelen en, boven alles, zijn rechten moet doen gelden. Want wij hebben immers ook te maken met de mondiale uitdagingen die ik zojuist heb opgenoemd. Allebei staan we voor dezelfde uitdagingen en kwesties en hieruit blijkt eens te meer dat Europa en Afrika van elkaar afhankelijk zijn. We hebben dezelfde bestemming. Een gezamenlijke strategie van een meer politieke aard kan niet alleen een verschil maken voor Afrika maar ook voor Europa en zelfs voor de hele wereld. De twee continenten moeten daarom dringend een nieuw kader instellen en een nieuwe instrumenten bemachtigen om de dialoog tussen de EU en AU op een veel hoger niveau te brengen. De gezamenlijke Euro-Afrikaanse strategie die we de laatste maanden met onze Afrikaanse partners hebben ontwikkeld, moet voor dit kader zorgen. Dit betekent echter niet dat we ons moeten afwenden van de traditionele solidariteitsverhouding. In plaats daarvan moeten we een kwalitatieve sprong maken die een nieuw tijdperk inluidt voor de betrekkingen tussen de EU en Afrika, een tijdperk dat twee partners met gelijke rechten en gelijke verantwoordelijkheden samenbrengt. Dit zijn de onderwerpen die zeer goed in het verslag zijn vastgelegd en ik kan alleen maar mijn steun uitspreken voor de belangrijke nieuwe ideeën van het Parlement voor het controleren en ondersteunen van de implementatie van deze strategie en de actieplannen die daaruit zullen voortvloeien. In dat kader beschouw ik de oprichting van een gezamenlijke delegatie van het EP en PAP (pan-Afrikaanse parlement) als onontbeerlijk voor de institutionele architectuur die moet worden gecreëerd. Hieraan zou ik nog de vergaderingen willen toevoegen die regelmatig zullen moeten worden gehouden tussen de voorzitters van beide instellingen, evenals de gezamenlijke organisatie van hoorzittingen en de voorbereiding, ook op gezamenlijke basis, van politieke voortgangsverslagen. Dit alles zal essentieel zijn om de huidige dynamiek van het proces te behouden en het de politieke kracht te geven die het nodig heeft om uit te groeien tot een succes. We beseffen dat deze benadering ook de oprichting van stevige en stabiele instellingen door de Afrikaanse Unie vereist, lichamen die in staat zijn om met die van ons samen te werken en te communiceren. Natuurlijk houden we dit in ons achterhoofd bij het voortzetten van onze ondersteuning van de Afrikaanse Unie bij het transformeren en verstevigen van haar instellingen. Als vroegtijdige bevestiging van deze verbintenis heb ik het genoegen om aan te kondigen dat voor het eerste actieplan van het pan-Afrikaanse parlement275 000 euro beschikbaar zal worden gesteld uit het institutionele ondersteuningsprogramma, dat op dit moment gefinancierd wordt door het negende Europees Ontwikkelingsfonds. Dit is een van de concrete zaken die mij door Voorzitter Borrell is medegedeeld. Ik hoop dat deze eerste financiering het pan-Afrikaanse parlement in staat zal stellen om volledig deel te nemen aan het initiatief dat u hebt ondernomen om voorafgaand aan de Top van Lissabon van december een gezamenlijke parlementaire bijeenkomst te organiseren, zodat u de resultaten van uw werk vervolgens tijdens de top aan de staatshoofden kunt voorleggen. Ik zou willen afronden met iets dat ik al vaker heb gezegd: de betrokkenheid en inzet van de burgerbevolkingen van onze twee continenten en van de gekozen volksvertegenwoordigingen zijn van essentieel belang voor het succes van het proces van dialoog en samenwerking tussen Europa en Afrika. Misschien vergeten we dit soms, maar we hebben het hier over het gemeenschappelijke lot van 1,5 miljoen mensen en zij zijn de belangrijkste partij in het partnerschap dat wij nu oprichten. Mevrouw Martens, ik ben het volkomen met u eens dat het noodzakelijk is om samen te werken; dit is waarom wij de gedragscode hebben voorgesteld, die moet zorgen voor een betere werkverdeling tussen de verschillende donoren, en daarmee een grotere harmonie. Ik denk dat dit van consistentie getuigt omdat we, zoals u weet, in het tiende Europees Ontwikkelingsfonds een speciaal financieel potje hebben opgenomen voor bestuur, dat duidelijk een zeer belangrijk aspect is van de politieke dialoog die we met onze Afrikaanse partners willen opzetten. Wat betreft de EPO’s (economische partnerschapsovereenkomsten) twijfel ik er niet aan dat ik na uw interventies vragen zal moeten beantwoorden over dit onderwerp. Ik zal mijn antwoord daarom tot dan bewaren, om te voorkomen dat ik nu te veel zeg en daarmee te veel van uw tijd in beslag neem."@nl3 ". Pani przewodnicząca, panie i panowie! Na początku chciałbym pogratulować i podziękować pani Martens za wspaniałe sprawozdanie, dotyczące różnych kwestii i prezentujące wiele użytecznych przykładów oraz oferujące nam źródło inspiracji jako wkład Parlamentu w temat, który jest w rzeczywistości ogromnie ważny oraz który wzywa do przyjęcia nowego podejścia w dziedzinie stosunków UE i Afryki Na koniec chciałbym się odnieść do kwestii, którą podkreślił także urzędujący przewodniczący Rady: nie można powiedzieć, że szczyt UE-Afryka nie ma wielkiego znaczenia. Nadszedł czas na zorganizowanie takiego wydarzenia, ponieważ teraz są dobre warunki, sprzyjające zmianie celów. Pod pewnymi względami sprzyjają one zmianie charakteru stosunków między tymi kontynentami. Musimy porzucić tradycyjny - możemy nawet powiedzieć banalny - stosunek, to całkiem archaiczne partnerstwo beneficjenta i darczyńcy lub darczyńcy i beneficjenta, i ruszyć ku bardziej politycznemu związkowi dwóch partnerów o równych prawach i obowiązkach. Moim zdaniem jest to zdecydowanie ważniejsze. Na tym zakończę i jestem pewien, że wrócę do niektórych z tych kwestii, kiedy będą państwo mieli możliwość zadania mi bardziej szczegółowych pytań. Jak wszyscy państwo wiedzą, rok 2007 będzie szczególnym rokiem dla przyszłych stosunków Europy i Afryki. Pięć lat po przyjęciu sprawozdania w sprawie szczytu w Lizbonie i nie mniej niż siedem lat po pierwszym szczycie Afryka-Europa, który odbył się w Kairze w 2000 r. wydaje mi się, że musimy niezwłocznie określić nowe zasady tych stosunków. Afryka bardzo się zmieniła w ostatnich latach i zaczęła w niej funkcjonować kontynentalna struktura instytucjonalna, która pod wieloma względami przypomina naszą. Teraz należy umocnić i utrwalić tę nową instytucję, Unię Afrykańską. Instytucja ta rozwinęła ambitne kontynentalne rodzaje polityki w kluczowych dziedzinach, takich jak rozwój społeczno-gospodarczy, pokój i bezpieczeństwo oraz dobre sprawowanie rządów, a wszystkie te elementy oczywiście zasługują na nasze wsparcie i uznanie. Niewątpliwie Afryka nabrała teraz międzynarodowego wymiaru. Myślę tutaj o zróżnicowanym charakterze jej stosunków ze społecznością międzynarodową, jak wspomniała pani Martens oraz na przykład o nowej roli Chin i ich wpływie na projekty inwestycyjne na tym kontynencie. Myślę także oczywiście o globalnych wyzwaniach, którym musi sprostać Afryka, tak jak inni gracze światowi, mianowicie zmianie klimatu, dostawach energii, reformie wielostronnych instytucji, niebezpieczeństwie wybuchu pandemii, emigracji i in.; i ewidentne jest, że Afryka musi sprawić, że zostanie usłyszana, musi wykorzystać swój wpływ i przede wszystkim musi upomnieć się o swoje prawa. Bo przecież te globalne wyzwania, które właśnie wymieniłem są także naszymi wyzwaniami. Wszystkie te wyzwania i kwestie są nam wspólne i, co więcej, pomagają one podkreślić współzależność istniejącą między Europą i Afryką. Ponieważ mamy to samo przeznaczenie. Wspólna strategia mająca bardziej polityczny charakter może stanowić różnicę dla Afryki oraz istotnie także dla Europy i trzeba to powiedzieć reszcie świata. Oba kontynenty muszę zatem ustanowić nowe ramy i zdobyć nowe instrumenty, aby umiejscowić dialog między UE i AU na dużo wyższym szczeblu. Wspólna strategia UE-Afryka, którą opracowaliśmy w ostatnich miesiącach z naszymi afrykańskimi partnerami powinna zapewnić nam te ramy. Nie oznacza to jednak, że odwracamy się od tradycyjnych stosunków polegających na solidarności. Zamiast tego musimy dokonać skoku jakościowego, który wprowadzi stosunki między UE a Afryką w nową erę, która połączy dwóch partnerów o równych prawach i takiej samej odpowiedzialności. Są to obawy, które zostały bardzo dobrze udokumentowane w sprawozdaniu i mogę tylko poprzeć nowe ważne propozycje wysunięte przez Parlament w celu monitorowania i wdrażania tej strategii oraz wynikających z niej planów działania. Pod tym względem uważam powołanie wspólnych delegacji PE/PAP (Parlamentu Panafrykańskiego) za kluczowe dla ukończenia budowy struktury instytucjonalnej, którą będzie trzeba ustanowić. Dodałbym do tego regularne spotkania przewodniczących tych dwóch instytucji oraz wspólną organizację przesłuchań i przygotowanie, także wspólne, sprawozdań politycznych wyszczególniających osiągnięte postępy. Wszystko to będzie niezbędne, by utrzymać tempo tego procesu i aby nadać mu politycznego wigoru potrzebnego, by zakończył się on pomyślnie. Mamy świadomość, że to podejście wymaga, by Unia Afrykańska ustanowiła silne i stabilne instytucje, organy, które będą mogły działać i współdziałać z naszymi. Mając to na uwadze, powinniśmy nadal wspierać Unię Afrykańską, ponieważ zmienia ona i umacnia swoje instytucje. W ramach wczesnego potwierdzenia tego zobowiązania cieszę się, że mogę ogłosić, że pierwszy plan działania wysunięty przez Parlament Paneuropejski będzie finansowany w wysokości 275 000 euro z programu wsparcia instytucjonalnego, który obecnie finansowany jest ze środków dziewiątego Europejskiego Funduszu Rozwoju. Była to jedna z obaw, o których powiedział mi przewodniczący Borrell. Mam nadzieję, że to początkowe finansowanie pozwoli Parlamentowi Panafrykańskiemu na pełne wzięcie udziału w państwa inicjatywie dotyczącej zorganizowania wspólnego spotkania parlamentarnego przed szczytem w Lizbonie w grudniu, ponieważ rezultaty państwa pracy będzie można zaprezentować szefom państw na szczycie. W końcu, jak mówiłem już wiele razy, zaangażowanie ludności cywilnej obu naszych kontynentów oraz wybranych reprezentujących je zgromadzeń są ważnym czynnikiem dotyczącym pomyślnego przebiegu procesu dialogu i współpracy między Europą i Afryką. Może czasem o tym zapominamy, ale mówimy tu o wspólnym losie półtora miliarda ludzi i to oni są najważniejszymi podmiotami w partnerstwie, które właśnie budujemy. Pani poseł Martens, całkowicie zgadzam się, że istnieje potrzeba koordynacji, dlatego zaproponowaliśmy kodeks postępowania, dzięki któremu powinien być możliwy lepszy podział pracy między różnymi darczyńcami, a więc większa harmonia. Uważam, że postępowaliśmy pod tym względem w sposób spójny, ponieważ, jak państwo wiedzą, w dziesiątym Europejskim Funduszu Rozwoju utworzyliśmy specjalną kopertę finansową na rzecz sprawowania rządów i jest to jeden z bardzo ważnych aspektów dialogu politycznego, który chcemy stworzyć z naszymi partnerami z Afryki. W odniesieniu do umów o partnerstwie gospodarczym, to nie mam wątpliwości, że będę musiał odpowiedzieć na państwa pytania po państwa wystąpieniach. Dlatego poczekam z odpowiedzią, aby nie mówić za dużo w tej chwili i nie zajmować czasu."@pl16 ". Senhora Presidente, Senhoras e Senhores Deputados, gostaria em primeiro lugar de felicitar e agradecer à senhora deputada Maria Martens o seu notável relatório, que coloca vários problemas e oferece uma série de pistas úteis, além de que, seguramente, representa uma fonte de inspiração enquanto contribuição do Parlamento para o que é efectivamente um assunto de extrema importância e que pede, aliás, uma nova abordagem, a saber as relações UE-África. As minhas últimas palavras remetem para algo que o senhor Presidente em exercício do Conselho também salientou: não há como negar a importância da Cimeira UE-África. Esta é a altura para realizar um evento desta natureza, porque existe uma dinâmica, uma dinâmica favorável a uma mudança de objectivos. De uma certa maneira, trata-se de mudar a natureza das relações entre os dois continentes. Precisamos de deixar para trás a relação tradicional – até banal, se quiserem –, deixar para trás esta parceria de certa forma arcaica de beneficiário e doador, ou doador e beneficiário, e avançar para uma relação muito mais política entre dois parceiros iguais com responsabilidades iguais. Na minha opinião, isto é obviamente, muito mais importante. Bem, por agora chega, e tenho a certeza de que voltarei a algumas destas questões quando os senhores tiverem oportunidade de me colocar perguntas mais específicas. Como é do conhecimento geral, 2007 será um ano especial para o futuro das relações entre a Europa e África. Cinco anos após o adiamento da Cimeira de Lisboa de 2003, e nada mais nada menos do que sete anos após a primeira Cimeira África-Europa realizada no Cairo em 2000, parece-me urgente a necessidade de redefinir esta relação com base em novos desígnios. África mudou profundamente nos últimos anos e adquiriu uma arquitectura institucional continental que se assemelha à nossa em muitos aspectos. Esta nova instituição, a União Africana, precisa de ser reforçada e consolidada. Uma instituição que desenvolveu políticas continentais ambiciosas em áreas-chave como o desenvolvimento socioeconómico, paz e segurança, mas também a boa governação, sendo que todos estes elementos merecem claramente o nosso apoio e a nossa atenção. África tem hoje uma dimensão internacional indiscutível. Refiro-me à diversificação das suas relações com a comunidade internacional, como mencionou a senhora deputada Maria Martens, e refiro-me, por exemplo, ao novo papel da China e à sua influência nos projectos de investimento nesse continente. Refiro-me ainda, claro, aos desafios globais que África, tal como os outros actores mundiais, tem de enfrentar, nomeadamente, alterações climáticas, aprovisionamento energético, reforma das instituições multilaterais, riscos ligados às pandemias, emigração e por aí adiante, o que deixa claro que África se deve fazer ouvir, deve exercer a sua influência e, sobretudo, fazer valer os seus direitos. Ao fim ao cabo, todos estes desafios globais que acabei de enumerar são também os nossos. Estamos perante um conjunto de desafios e problemas que nos são comuns e que, aliás, põem em relevo a interdependência que existe entre Europa e África. Os nossos destinos estão ligados. Uma estratégia comum, de natureza mais política, poderá fazer a diferença não só para a África como também para a Europa, e, não hesito em dizê-lo, para o resto do mundo. Por conseguinte, é urgente que estes dois continentes se dotem de um novo quadro e de novos mecanismos que permitam remeter o diálogo UE-UA para um nível mais elevado. A estratégia conjunta UE-África que desenvolvemos nos últimos meses com os nossos parceiros africanos deverá oferecer este quadro, embora não se trate de virar as costas a uma relação tradicional de solidariedade; pelo contrário, trata-se de um salto qualitativo que fará com que as relações UE-África entrem numa nova era, uma era que reúne dois parceiros com direitos iguais e responsabilidades iguais. Estas são as preocupações que foram muitíssimo bem transmitidas no relatório, e só me resta secundar as boas ideias inovadoras que o Parlamento apresentou para acompanhar e apoiar a implementação desta estratégia e dos planos de acção que se seguirão. A este respeito, considero crucial a criação de uma delegação parlamentar mista PE/PPA (Parlamento Pan-africano) para completar a arquitectura institucional que terá de existir. A isto, acrescentaria os encontros regulares que terão de ter lugar entre os Presidentes destas duas Instituições, assim como a organização conjunta de audições e a preparação, conjunta também, de relatórios políticos sobre os progressos alcançados. Tudo isto será essencial para manter a dinâmica do processo e dar-lhe o vigor político de que precisará para ter sucesso. Estamos conscientes de que esta abordagem exige também instituições fortes da parte da União Africana, órgãos que estejam à altura de actuar e interagir com os nossos. Tendo tudo isto em mente, continuaremos, evidentemente, a apoiar a União Africana na sua transformação e no seu reforço institucional. Como uma primeira confirmação deste compromisso, apraz-me poder anunciar que o primeiro plano de acção apresentado pelo Parlamento Pan-africano será financiado no montante de 275 000 euros pelo Programa de Reforço Institucional, actualmente financiado pelo nono Fundo Europeu de Desenvolvimento. Esta foi uma das preocupações que me foi comunicada pelo Presidente Borrell. Espero que este primeiro financiamento permita ao Parlamento Pan-africano participar em pleno na iniciativa que os senhores tomaram de organizar um evento parlamentar conjunto antes da segunda Cimeira de Lisboa prevista para Dezembro de 2007, de modo a que os resultados dos vossos trabalhos sejam apresentados aos Chefes de Estado na dita Cimeira. Por último, como já disse por várias vezes, o envolvimento e compromisso das sociedades civis dos nossos dois continentes e das suas Assembleias representativas constituem um factor essencial para o sucesso de um diálogo e de uma cooperação entre a Europa e África. Talvez tenhamos tendência para esquecer, mas estamos a falar aqui do destino comum de 1,5 mil milhões de seres humanos que continuam a ser os primeiros e principais actores desta parceria. Senhora Deputada Maria Martens, estou absolutamente de acordo com a necessidade de coordenação; essa a razão por que propomos o código de conduta, que deverá proporcionar uma melhor divisão de trabalho entre os diferentes doadores, o que equivale a uma maior harmonização. Creio que estamos a ser coerentes, pois, como sabem, no décimo Fundo Europeu de Desenvolvimento, previmos um pacote especial para a governação, um dos aspectos, obviamente muito importante também, do diálogo político que tencionamos estabelecer com os nossos parceiros africanos. No que toca aos APE (Acordos de Parceria Económica), tenho a certeza de que terei de responder a perguntas sobre o assunto após as vossas intervenções. Portanto, vou deixar a minha resposta para essa altura, para não me alongar mais e tomar-vos demasiado tempo."@pt17 "Madame la Présidente, honorables députés, je voudrais d'abord féliciter et remercier Mme Martens pour son remarquable rapport qui pose un certain nombre de problèmes et qui ouvre un certain nombre de pistes et qui, en tout cas, nous permet d'avoir une source d'inspiration au travers de cette contribution parlementaire pour, dans le fond, un sujet qui est extrêmement important et qui appelle d'ailleurs une nouvelle approche, à savoir les relations entre l'Europe et l'Afrique. Dernier élément, mais le Président du Conseil l'a remarquablement souligné: l'importance du sommet Europe-Afrique n'est pas à démontrer. Il est temps maintenant que ce sommet ait lieu parce que le momentum en fait, c'est de changer l'objectif. C'est, d'une certaine manière, de changer la nature de la relation entre les deux continents. D'une nature fondée sur la relation classique et un peu banale, il faut bien le dire, un peu archaïque, bénéficiaire-donateur ou donateur-bénéficiaire, on devrait passer à une relation de nature beaucoup plus politique, avec des partenaires égaux en droits et en devoirs. Cela me paraît évidemment beaucoup plus important. Donc, voilà, je ne manquerai pas, évidemment, de revenir sur un certain nombre de sujets, au moment où vous me poserez les questions de manière plus précise. Comme vous le savez tous, 2007 va être une année particulière pour l'avenir des relations entre l'Europe et l'Afrique. Cinq ans après le report du Sommet de Lisbonne de 2003, et pas moins de sept ans après le premier Sommet Europe-Afrique du Caire en 2000, il me paraît qu'il est urgent de redéfinir ces relations sur des nouvelles bases. L'Afrique a profondément changé ces dernières années, l'Afrique s'est dotée d'une architecture institutionnelle continentale. À maints égards d'ailleurs, cette architecture ressemble à la nôtre. Cette nouvelle institution qu'est l'Union africaine nécessite d'être renforcée et consolidée. Elle a développé des politiques continentales ambitieuses dans les domaines-clés comme le développement socio-économique, la paix et la sécurité mais aussi la bonne gouvernance et tous ces éléments méritent évidemment à la fois notre soutien et notre attention. L'Afrique a aujourd'hui une dimension internationale indiscutable. Je pense à la diversification de ses relations avec la communauté internationale, évoquée par Mme Martens; je pense au rôle nouveau de la Chine, par exemple, et à son influence sur les investissements dans ce continent. Je pense aussi, bien entendu, aux défis globaux que l'Afrique a à relever, comme tous les autres acteurs mondiaux, changement climatique, énergie, réforme des institutions multilatérales, risques liés aux pandémies, émigration, et il est évident que l'Afrique doit faire entendre sa voix, doit peser de son influence et doit surtout faire valoir ses droits. Et tous ces défis globaux que je viens d'énumérer sont aussi finalement les nôtres. C'est un ensemble de défis et de sujets qui nous sont communs et qui, d'ailleurs, mettent pleinement en lumière l'interdépendance dans laquelle l'Europe et l'Afrique se trouvent. Nos destins sont liés. Une stratégie commune de nature plus politique peut faire la différence pour l'Afrique mais aussi pour l'Europe, et moi, je n'hésite pas à dire, pour le monde. Il est donc urgent pour les deux continents de se doter d'une nouveau cadre et de nouveaux outils afin de ramener le dialogue Europe-Afrique au plus haut niveau. La stratégie conjointe Europe-Afrique, que nous avons élaborée ces derniers mois avec nos partenaires africains, doit nous offrir ce cadre, mais il ne s'agit pas de tourner le dos à une relation traditionnelle de solidarité, il s'agit surtout de faire un saut qualitatif qui fera entrer la relation Europe-Afrique dans une nouvelle ère, une ère mettant en présence des partenaires égaux en droits et en devoirs. Ce sont là les préoccupations qui sont très bien reflétées dans ce rapport et je ne peux que soutenir les innovations importantes que le Parlement européen suggère en vue d'un suivi et d'un accompagnement de la mise en œuvre de cette stratégie et des plans d'action qui en découleront. À ce sujet, l'établissement d'une délégation conjointe Parlement européen/Parlement panafricain me paraît un point capital pour parfaire l'architecture institutionnelle qui va se mettre en place. J'ajouterais à cela les rencontres régulières à prévoir entre les Présidents de ces deux institutions, ainsi que l'organisation conjointe d'auditions, et la préparation, conjointe aussi, de rapports politiques sur les progrès accomplis. Tout cela serait essentiel pour maintenir dans le temps le momentum du processus et lui imprimer la nécessaire vitalité politique. Nous sommes conscients que cette approche nécessite aussi des institutions fortes du côté de l'Union africaine qui soient en mesure d'agir et d'interagir avec les nôtres. C'est pour cela que nous allons évidemment continuer à appuyer l'Union africaine dans sa transformation et dans son renforcement institutionnel. Première confirmation concrète de cet engagement: je suis heureux de pouvoir annoncer que le premier programme de travail présenté par le Parlement panafricain sera financé à hauteur de 275 000 euros par le programme de renforcement institutionnel en cours financé sur le neuvième Fonds européen de développement. C'était une préoccupation qui m'avait notamment été énoncée par le Président Borrell. J'espère que ce premier financement va permettre au Parlement panafricain de participer pleinement à l'initiative que vous avez prise d'organiser un évènement parlementaire conjoint en amont du sommet de Lisbonne du mois de décembre pour que les résultats de vos travaux soient présentés aux chefs d'État lors de ce sommet. Enfin, comme je l'ai dit à plusieurs reprises, l'implication et l'appropriation des sociétés civiles de nos deux continents ainsi que de leurs Assemblées représentatives représentent aussi une dimension incontournable pour la réussite d'un dialogue et d'une coopération Europe-Afrique efficace. On a parfois tendance à l'oublier, mais nous parlons ici du destin commun de 1,5 milliard d'êtres humains qui restent les premiers et principaux acteurs de la mise en œuvre de ce partenariat. Je suis évidemment, Madame Martens, tout à fait d'accord avec le besoin de coordination; c'est pour ça qu'on a avancé le code de conduite qui devrait amener une meilleure division du travail entre les différents donateurs, une harmonisation. Je pense que nous sommes cohérents parce que vous savez que, dans le dixième Fonds européen de développement, nous avons prévu une enveloppe particulière pour la gouvernance, qui est un des aspects, évidemment très importants aussi, du dialogue politique que nous aurons avec nos amis africains. Pour ce qui concerne les APE, je ne doute pas que j'aurai à répondre à ces questions-là à la suite de vos interventions. Donc, je réserverai ma réponse au moment des interventions pour ne pas aller trop loin dans mon intervention, pour ne pas prendre trop de temps."@ro18 ". Vážená pani predsedajúca, vážené dámy a vážení páni, v prvom rade by som chcel zablahoželať a poďakovať pani Martensovej za jej naozaj výbornú správu, ktorá prináša rôzne otázky a poskytuje mnoho užitočných návodov, a ktorá je pre nás určite zdrojom inšpirácie ako príspevok Parlamentu k skutočne veľmi dôležitej téme, a v ktorej sa vyzýva na nový prístup v oblasti vzťahov EÚ a Afriky. Moja posledná poznámka sa týka toho, čo už zdôraznil úradujúci predseda rady: niet pochýb o význame samitu EÚ a Afriky. Teraz je správny čas na uskutočnenie tohto podujatia, pretože teraz existujú dôvody na skutočnú zmenu. V niektorých ohľadoch ide o zmenu charakteru vzťahov medzi týmito dvoma kontinentmi. Musíme zabudnúť na tradičný – dokonca môžeme povedať banálny – vzťah, toto dosť archaické partnerstvo prijímateľa a darcu alebo darcu a prijímateľa, a posunúť sa k oveľa politickejšiemu vzťahu dvoch partnerov s rovnakými právami a zodpovednosťami. Podľa môjho názoru je to nepochybne oveľa dôležitejšie. Z mojej strany je to teraz všetko a som presvedčený, že k niektorým z týchto záležitostí sa vrátim, keď budete mať príležitosť, aby ste mi položili konkrétnejšie otázky. Ako iste viete, rok 2007 bude pre budúce vzťahy medzi Európou a Afrikou významným rokom. Päť rokov po správe o samite v Lisabone v roku 2003 a nie menej ako sedem rokov po prvom samite Afriky a Európy, ktorý sa konal v Káhire v roku 2000, si myslím, že tento vzťah potrebujeme súrne nanovo vymedziť na novom základe. Afrika sa počas posledných rokov úplne zmenila a nadobudla kontinentálnu inštitucionálnu štruktúru, ktorá v mnohých aspektoch pripomína tú našu. Nová inštitúcia, ktorou je Africká únia, sa teraz musí posilniť a skonsolidovať. Táto inštitúcia vytvorila ambiciózne kontinentálne politiky v kľúčových oblastiach, akými sú napríklad socioekonomický rozvoj, mier a bezpečnosť a, samozrejme, aj dobrá správa vecí verejných, a všetky tieto prvky si určite zaslúžia našu podporu a uznanie. Afrika teraz bezpochyby nadobudla medzinárodný rozmer. Teraz mám na mysli rozmanitý charakter jej vzťahov s medzinárodným spoločenstvom, ako uviedla pani Martensová, a mám na mysli novú úlohu, ktorú zohráva napríklad Čína, a jej vplyv na investičné projekty v rámci tohto kontinentu. Takisto mám, samozrejme, na mysli globálne výzvy, ktorým musí Afrika, podobne ako všetci ostatní svetoví hráči, čeliť, konkrétne ide o zmenu klímy, dodávky energie, reformu multilaterálnych inštitúcií, riziko pandémií, emigráciu atď., a je zrejmé, že Afrika musí dať najavo svoj hlas, musí uplatňovať svoj vplyv a predovšetkým musí presadzovať svoje práva. Tieto globálne výzvy, ktoré som práve uviedol, sú preto koniec koncov aj našimi výzvami. Všetky tieto výzvy a problémy sú spoločné a okrem toho zvýrazňujú vzájomnú závislosť medzi Európou a Afrikou. Máme preto spoločný osud. Spoločná stratégia, ktorá má viac politický charakter, môže mať pre Afriku a, samozrejme, aj pre Európu význam, a treba to oznámiť aj zvyšku sveta. Tieto dva kontinenty preto súrne potrebujú vytvoriť nový rámec a získať nový súbor nástrojov s cieľom povýšiť dialóg EÚ – Africká únia na oveľa vyššiu úroveň. Spoločná stratégia EÚ a Afriky, ktorú sme počas posledných mesiacov vypracovali s našimi africkými partnermi, by mala tento rámec poskytnúť. Neznamená to však, že sa obraciame chrbtom k tradičnému vzťahu solidarity. Namiesto toho potrebujeme uskutočniť kvalitatívny skok, ktorý posunie vzťahy EÚ a Afriky do novej éry, a ktorý spojí dvoch partnerov s rovnakými právami a rovnakými zodpovednosťami. Tieto záležitosti sú v správe veľmi dobre zdokumentované a významné nové koncepcie, ktoré Parlament predložil, určené na monitorovanie a presadzovanie vykonávania tejto stratégie a akčných plánov, ktoré z nej vyplývajú, môžem jedine podporiť. V tejto súvislosti považujem vytvorenie spoločnej delegácie EP a panafrického parlamentu za kľúčové na ukončenie inštitucionálnej štruktúry, ktorá sa bude musieť zaviesť. Rád by som ešte spomenul pravidelné stretnutia predsedov týchto dvoch inštitúcií, ktoré sa budú musieť konať, spolu so spoločnou organizáciou zasadnutí a takisto spoločnou prípravou politických správ obsahujúcich podrobnosti o dosiahnutom pokroku. Všetky tieto záležitosti budú veľmi dôležité, aby sa zachovalo tempo tohto pokroku, a aby sa mu pridal politický dôraz, ktorý bude pre úspech potrebovať. Vieme, že v rámci tohto prístupu sa Africká únia vyzýva, aby takisto vytvorila pevné a stabilné inštitúcie, ktoré budú schopné akcie a interakcie s našimi inštitúciami. Myslím tým, samozrejme, že Africkú úniu naďalej podporujeme v rámci jej transformácie a posilňovania jej inštitúcií. Som potešený, že ako skoré potvrdenie tohto záväzku môžem oznámiť, že prvý akčný plán predložený panafrickým parlamentom bude vo výške 275 000 EUR financovaný z programu inštitucionálnej podpory, ktorý sa v súčasnosti financuje v rámci deviateho Európskeho rozvojového fondu. Je to jedna zo špecifických záležitostí, ktoré mi pán predseda Borrell oznámil. Som presvedčený, že toto úvodné financovanie umožní panafrickému parlamentu plnú účasť v rámci iniciatívy, ktorú ste prijali s cieľom zorganizovať spoločné parlamentné podujatie pred decembrovým samitom v Lisabone, aby sa potom výsledky vašej práce mohli prezentovať vedúcim predstaviteľom štátov na tomto samite. Napokon ako som už uviedol pri mnohých príležitostiach, zainteresovanie a angažovanosť civilného obyvateľstva našich dvoch kontinentov a zvolených predstaviteľov, ktorí ich zastupujú, je kľúčovým faktorom úspechu účinného procesu dialógu a spolupráce medzi Európou a Afrikou. Možno máme niekedy tendenciu zabúdať, v tomto prípade však ide o spoločný osud 1,5 miliardy ľudí, a práve títo ľudia sú najdôležitejšími aktérmi v rámci partnerstva, ktoré práve teraz vytvárame. Vážená pani Martensová, úplne súhlasím s potrebou koordinácie; navrhli sme preto kódex správania, ktorým by sa mala zabezpečiť lepšia deľba práce medzi rôznymi subjektmi, a to by znamenalo väčší súlad. Som presvedčený, že v tejto súvislosti sme boli konzistentní, pretože, ako iste viete, v rámci desiateho Európskeho rozvojového fondu sme vyčlenili osobitnú finančnú rezervu na správu, ktorá je jedným z aspektov, a navyše naozaj veľmi dôležitým, politického dialógu, ktorý sa snažíme vytvoriť s našimi africkými partnermi. Pokiaľ ide o dohody o hospodárskom partnerstve, nepochybujem, že budem musieť odpovedať na otázky týkajúce sa tejto záležitosti po vašich reakciách. Nechávam si teda moje odpovede na reakcie, aby som teraz priveľa nehovoril a nemíňal tak zbytočne veľa času."@sk19 ". Gospa predsednica, gospe in gospodje, najprej čestitam gospe Martens in se ji zahvaljujem za nadvse odlično poročilo, ki je načelo razna vprašanja, ponudilo številne uporabne napotke in nedvomno predstavlja vir navdiha kot prispevek Parlamenta k dejansko izredno pomembni temi, ki zahteva nov pristop na področju odnosov med EU in Afriko. Nazadnje bom omenil nekaj, kar je izpostavil tudi predsedujoči Svetu: ne moremo zanikati pomembnosti vrha med EU in Afriko. Zdaj je čas za prireditev takega dogodka, ker obstaja zagon za spremembo ciljev. V nekaterih ozirih gre za spremembo v naravi odnosov med našima celinama. Dovolj je bilo tradicionalnega, lahko bi rekli celo banalnega odnosa, tega precej zastarelega partnerstva prejemnika in darovalca ali darovalca in prejemnika, zato moramo preiti na veliko bolj politično združenje, ki vključuje dva partnerja z enakimi pravicami in odgovornostmi. Po mojem mnenju je to veliko pomembneje. Zaenkrat sem končal in prepričan sem, da se bom vrnil k nekaterim od teh točk, ko boste imeli priložnost, da mi zastavite podrobnejša vprašanja. Kot veste, bo leto 2007 posebno leto za prihodnost odnosov med Evropo in Afriko. Pet let po poročilu o lizbonskem vrhu leta 2003 in nič manj kot sedem let po prvem vrhu Afrika-Evropa, ki je potekal v Kairu leta 2000, menim, da moramo nujno preoblikovati te odnose na novem temelju. Afrika se je v zadnjih letih izredno spremenila in pridobila celinsko institucionalno strukturo, ki je v mnogih ozirih podobna naši. Novo institucijo, Afriško unijo, je treba okrepiti in uskladiti. Ta institucija je razvila ambiciozne celinske politike na ključnih področjih, kot so družbeno-gospodarski razvoj, mir in varnost ter tudi dobro upravljanje, vsi ti elementi pa si seveda zaslužijo našo podporo in priznanje. Afrika je zdaj nedvomno zavzela mednarodno razsežnost. S tem mislim na raznoliko naravo njenih odnosov z mednarodno skupnostjo, kot je že omenila gospa Martens, pa tudi na primer na novo vlogo Kitajske in njen vpliv na naložbene projekte na tej celini. Seveda s tem mislim tudi na svetovne izzive, s katerimi se Afrika sooča kot vsi drugi svetovni akterji, to so podnebne spremembe, oskrba z energijo, reforma večstranskih institucij, tveganje pandemij, izseljevanje in podobno, in jasno je, da mora Afrika opozoriti nase, izkoristiti svoj vpliv in predvsem uveljaviti svoje pravice. Navsezadnje so svetovni izzivi, ki sem jih naštel, hkrati tudi naši. Vsi ti izzivi in vprašanja so skupni obema celinama, in še več, služijo poudarjanju medsebojne odvisnosti, ki obstaja med Evropo in Afriko. Delimo namreč isto usodo. Skupna strategija bolj politične narave bo morda vodila v spremembe v Afriki in tudi v Evropi, kar je treba povedati ostalemu svetu. Ti dve celini morata torej nujno vzpostaviti nov okvir in pridobiti nov sklop instrumentov, da bi dialog med Evropsko in Afriško unijo povzdignili na veliko višjo raven. Skupna strategija EU in Afrike, ki smo jo razvili v zadnjih mesecih z našimi afriškimi partnerji, bi morala zagotoviti ta okvir. Vendar pa to ne pomeni, da smo prekinili tradicionalen odnos solidarnosti. Namesto tega moramo narediti korak v kakovosti, ki bo odnose med EU in Afriko popeljal v novo dobo, ki bo združila partnerja z enakimi pravicami in odgovornostmi. Te skrbi so bile zelo dobro obravnavane v poročilu, in lahko le podprem pomembne nove ideje, ki jih je predlagal Parlament za spremljanje in podpiranje izvajanja te strategije in akcijskih načrtov, ki bodo sledili. V tem oziru vidim ustanovitev skupne delegacije Evropskega parlamenta in vseafriškega parlamenta kot ključno za dokončanje institucionalne strukture, ki jo je treba vzpostaviti. K temu dodajam redna srečanja med predsednikoma teh dveh institucij, ki jih bo potrebno organizirati, poleg skupne organizacije razprav in prav tako skupne priprave političnih poročil, ki bodo podrobno opisovala dosežen napredek. Vse to bo bistveno za ohranjanje zagona tega postopka in zagotavljanje politične odločnosti, potrebne za uspeh. Zavedamo se, da tudi ta pristop zahteva trdne in stabilne institucije, ki jih mora ustanoviti Afriška unija, organe, ki bodo sposobni delovanja in povezovanja z našimi organi. Seveda bomo s tem v mislih še naprej podpirali Afriško unijo med preoblikovanjem in krepitvijo svojih institucij. Vesel sem, da lahko v znak zgodnje potrditve te zaveze razglasim, da bo prvi akcijski načrt, ki ga je predložil vseafriški parlament, financiran v višini 275 000 EUR iz programa za institucionalno podporo, ki se zdaj financira iz devetega evropskega razvojnega sklada. To je bila ena od posebnih skrbi, ki jih je v pogovoru z mano izrazil predsednik Borrell. Upam, da bo to začetno financiranje omogočilo vseafriškemu parlamentu, da bo v celoti sodeloval v vaši pobudi v zvezi z organiziranjem skupnega parlamentarnega dogodka pred lizbonskim vrhom decembra, saj se bodo rezultati vašega dela lahko nato predstavili predsednikom države na vrhu. Končno, kot sem že mnogokrat dejal, udeležba in predanost civilnega prebivalstva naših dveh celin ter izvoljenih skupščin, ki ju predstavljata, predstavljata bistveni dejavnik za uspeh učinkovitega procesa dialoga in sodelovanja med Evropo in Afriko. Morda včasih pozabimo na to, vendar tu govorimo o skupni usodi 1.5 milijarde človeških bitij, in prav oni so najpomembnejši udeleženci v partnerstvu, ki ga zdaj vzpostavljamo. Gospa Martens, popolnoma se strinjam s potrebo po usklajevanju, zato smo predlagali kodeks ravnanja, ki bi moral poskrbeti za boljšo ločitev dela med različnimi darovalci, kar pomeni večjo skladnost. Menim, da smo bili dosledni v tem oziru, ker smo, kot veste, v okviru desetega evropskega razvojnega sklada zagotovili poseben finančni okvir za vodenje, ki je eden od zelo pomembnih vidikov političnega dialoga, ki ga nameravamo vzpostaviti z našimi afriškimi partnerji. Kar zadeva sporazume o gospodarskem partnerstvu, ne dvomim, da bom moral odgovarjati na vprašanja o tej temi po vaših posredovanjih. Iz tega razloga bom odgovoril po posredovanjih, da ne bom zdaj povedal preveč in porabil preveč časa."@sl20 ". Fru talman, mina damer och herrar! Jag skulle först vilja gratulera Maria Martens och tacka henne för hennes ytterst utomordentliga betänkande, där hon tar upp åtskilliga frågor och föreslår en rad användbara riktlinjer. Parlamentets bidrag är verkligen en inspirationskälla till denna ytterst viktiga fråga, som kräver en ny strategi för förbindelserna mellan EU och Afrika. Till sist vill jag ta upp något som rådets ordförande också uppmärksammade: det går inte att förneka att EU–Afrika-toppmötet är viktigt. Det är nu dags att hålla ett sådant toppmöte eftersom drivkraften finns där och vi vill förändra målen. I vissa avseenden vill vi ha en förändring av karaktären i förbindelserna mellan våra båda kontinenter. Vi behöver lämna de traditionella – man skulle till och med kunna säga de banala – förbindelserna bakom oss, detta ganska arkaiska partnerskap mellan biståndstagare och biståndsgivare, eller biståndsgivare och biståndstagare, och i stället gå mot en mycket mer politisk förbindelse mellan två parter med lika rättigheter och skyldigheter. Enligt min åsikt är detta helt klart mycket viktigare. Det var allt för ögonblicket, och jag är säker på att jag återkommer till några av dessa punkter när ni ställer mer detaljerade frågor till mig. Som ni alla vet kommer 2007 att bli ett särskilt år för de framtida förbindelserna mellan EU och Afrika. Fem år efter rapporten om toppmötet i Lissabon 2003 och inte mindre än sju år efter det första toppmötet mellan Afrika och EU som hölls i Kairo år 2000, står det klart att det finns ett trängande behov av att omdefiniera dessa förbindelser på en ny grund. Afrika har förändrats stort på senare år och har fått en kontinental institutionsstruktur som liknar vår egen i många avseenden. Den nya institutionen Afrikanska unionen behöver nu förstärkas och konsolideras. Afrikanska unionen har utformat en ambitiös kontinental politik på viktiga områden som socioekonomisk utveckling, fred och säkerhet och inte minst god samhällsstyrning, och alla dessa faktorer förtjänar självfallet vårt stöd och erkännande. Afrika har nu obestridligen en internationell dimension. Här tänker jag på den skiftande karaktären i Afrikas förbindelser med världssamfundet, som Maria Martens nämnde, och jag tänker på den nya roll som Kina spelar till exempel och landets inflytande på investeringsprojekt i Afrika. Jag tänker förstås också på de globala utmaningar som Afrika, precis som alla andra globala aktörer måste möta, nämligen klimatförändring, energiförsörjning, reformer av multilaterala institutioner, risker för pandemier, utvandring etc. Det är uppenbart att Afrika måste göra sin röst hörd och göra sitt inflytande gällande och, framför allt, hävda sin rätt. När allt kommer omkring är ju de globala utmaningar jag just räknat upp också våra. Alla dessa utmaningar och frågor är gemensamma för oss båda och belyser dessutom det ömsesidiga beroende som finns mellan Europa och Afrika. För vi delar samma öde. En gemensam strategi av en mer politisk karaktär kan betyda mycket för Afrika och självklart även för EU, och det måste påpekas för hela världen. De båda kontinenterna har därför ett trängande behov av att inrätta en ny ram och utforma nya instrument för att utvidga dialogen mellan EU och Afrikanska unionen. Syftet med den gemensamma EU–Afrika-strategin som vi har tagit fram under de senaste månaderna tillsammans med våra afrikanska partner är att skapa en sådan ram. Men detta innebär inte att vi går ifrån de traditionella solidariska förbindelserna. I stället måste vi öka kvaliteten på förbindelserna mellan EU och Afrika och föra in dem i en ny dimension, där vi sammanför två parter med samma rättigheter och skyldigheter. Det är de frågor som har dokumenterats utmärkt väl i betänkandet, och jag kan bara stödja de viktiga nya idéer som parlamentet lagt fram för att kontrollera och stödja genomförandet av strategin och de tillhörande handlingsplanerna. I detta avseende anser jag att det är nödvändigt att inrätta en gemensam delegation för Europaparlamentet och Panafrikanska parlamentet för att komplettera den institutionella struktur som måste byggas upp. Talmännen för Europaparlamentet och Panafrikanska parlamentet bör dessutom hålla möten, och institutionerna bör även anordna gemensamma utfrågningar och gemensamt utarbeta politiska rapporter med detaljerade redogörelser för de framsteg som nåtts. Allt detta kommer att vara mycket viktigt för att behålla drivkraften i processen och skapa den politiska energi som krävs för att den ska lyckas. Vi är medvetna om att detta tillvägagångssätt också kräver att Afrikanska unionen inrättar solida och stabila institutioner, organ som kan agera och samverka med våra egna. Vi kommer självklart att ha detta i åtanke när vi fortsätter att stödja Afrikanska unionens arbete för att omvandla och förstärka sina institutioner. Som en tidig bekräftelse på detta åtagande är jag glad att kunna meddela att den första handlingsplanen som lagts fram av Panafrikanska parlamentet kommer att finansieras till ett belopp av 275 000 euro från programmet för stöd till institutioner, som för närvarande finansieras av den nionde utvecklingsfonden. Detta var en av de särskilda angelägenheter som ordförande Josep Borrell nämnde för mig. Jag hoppas att denna inledande finansiering gör det möjligt för Panafrikanska parlamentet att delta fullt ut i det initiativ ni tagit till att anordna ett gemensamt parlamentsmöte före toppmötet i Lissabon i december eftersom resultatet av ert arbete då kan presenteras för statscheferna vid toppmötet. Slutligen och som jag har sagt vid ett antal tillfällen utgör deltagandet och engagemanget från civilbefolkningarna på våra båda kontinenter och de valda församlingar som företräder dem en grundläggande faktor för en effektiv och framgångsrik process med dialog och samarbete mellan EU och Afrika. Ibland kanske vi har en tendens att glömma bort det, men vi talar faktiskt om 1,5 miljarder människors gemensamma öde och det är de som är de viktigaste aktörerna i det partnerskap som vi nu etablerar. Fru Martens, jag håller helt med er om behovet av samordning, därför föreslog vi uppförandekoden, som skulle ge en bättre arbetsfördelning mellan de olika biståndsgivarna, vilket innebär större samstämmighet. Jag anser att vi har varit konsekventa i detta avseende eftersom vi, som ni vet, i den tionde europeiska utvecklingsfonden har inrättat en särskild budgetpost för god samhällsstyrning, som är en mycket viktig aspekt i den politiska dialog som vi vill etablera med våra afrikanska partner. När det gäller avtalen om ekonomiskt partnerskap vet jag att jag kommer att behöva besvara frågor om dem efter era inlägg. Jag kommer därför att spara mina svar till era inlägg för att inte säga för mycket för ögonblicket och därför ta upp för mycket tid."@sv22
lpv:unclassifiedMetadata	"J. Borrell"13 "Louis Michel,"18,15,8 "Martens"13 "governance"12 "membre de la Commission"18,15,8 "partner"12

Named graphs describing this resource:

The resource appears as object in 2 triples

Context graph