Local view for "http://purl.org/linkedpolitics/eu/plenary/2007-10-24-Speech-3-060"

Predicate	Value (sorted: default)
rdf:type	lpv_eu:Speech⁶
dcterms:Date	"2007-10-24"^^xsd:date⁶
dcterms:Is Part Of	lp_eu:Întâlnirea la nivel înalt UE-Rusia (dezbatere)⁶
dcterms:Language	"fr"^^xsd:language⁶
lpv:document identification number	"en.20071024.5.3-060"⁶
lpv:hasSubsequent	lp_eu:2007-10-24-Speech-3-061⁶
lpv:speaker	lp:Hélène Flautre⁶
lpv:spoken text	"Madame la Présidente, chers collègues, soyons lucides! La décision que nous avons prise hier sera, elle est déjà interprétée par les autorités russes comme un grand succès: pas de résolution, pas de message. C'est une vraie récompense après le refus d'une délégation officielle "droits de l'homme" du Parlement européen. La société russe demeure plus que jamais otage d'une presse propagandiste et s'enferme dans un nationalisme dangereux. Aujourd'hui, en Russie, la violence basée sur la peur fait loi en même temps que le racisme et la xénophobie font recette. Le mot "indépendant" n'a plus droit de cité. Défenseurs des droits de l'homme, journalistes ou opposants politiques "indépendants" sont étiquetés automatiquement "ennemis du régime". Adoptée en 2007, une loi leur est d'ailleurs officieusement consacrée. Sous couvert de lutte contre l'extrémisme, elle agit en fait pour donner aux autorités toute latitude dans ce combat inégal. Et comme nous l'expliquait hier Marie Mendras, cet état de violation permanente des droits de l'homme, finalement, ne mobilise pas les foules là-bas. Poutine a ainsi réussi son pari: persuader ses concitoyens qu'il existe une spécificité russe en matière de démocratie et des droits de l'homme. Avec une telle conception, il n'y a rien d'étonnant à ce que la Russie soit encore le dernier État membre du Conseil de l'Europe à ne pas avoir ratifié le protocole 14. L'engagement de la Cour pour Poutine, c'est une aubaine, une bénédiction. Ça lui permet le non-suivi de l'application des arrêts, comme de laisser patienter les requêtes, notamment celles des torturés tchétchènes. Face à ce constat, il serait tout de même bien naïf de penser que le 2 décembre prochain verra se dérouler en Russie des élections libres et transparentes. Devant une telle parodie, est-ce qu'on n'est pas plutôt en droit de parler d'un plébiscite pour ou contre Vladimir Poutine? Sans modifier la constitution, il parviendra à garder entre ses mains le pouvoir politique, économique, financier, administratif, judiciaire, de sécurité. À la veille du sommet UE-Russie, je vous appelle, Conseil et Commission, à inscrire les droits de l'homme au plus haut niveau politique. Il est impératif qu'ils occupent une place centrale, qu'il s'agisse de discuter du futur accord ou du Kosovo ou de l'énergie. C'est ce que nous demandent les démocrates russes, ils nous disent simplement: "Continuez à parler d'eux, continuez à dire la vérité". Nous, du moins, ce faisant, nous ne risquons pas notre peau."@fr⁸
lpv:spokenAs	unknown; Les Verts-Europe-Ecologie (2004-07-20--2009-07-13)²³ member; Conference of Committee Chairs (2007-01-31--2009-07-13)²³ substitute; ITRE (2007-01-31--2009-07-13)²³ member; Delegation for relations with the Mashreq countries (2007-03-15--2009-07-13)²³ member; G/EFA (2004-07-20--2009-07-13)²³ member; AFET (2007-01-31--2009-07-13)²³ chair; DROI (2007-01-31--2009-07-13)²³ member; Delegation to the Euro-Mediterranean Parliamentary Assembly (2004-09-15--2009-07-13)²³
lpv:translated text	"Vážený pane předsedající, dámy a pánové, řekněme si to jasně! Rozhodnutí, které jsme přijali včera, již dnes ruské úřady interpretují jako velký úspěch: žádné usnesení, žádný vzkaz. Je to skutečné odškodnění za odmítnutí oficiální delegace pro lidská práva Evropského parlamentu. Ruská společnost je více než kdy jindy zajatcem propagandistického tisku a uchyluje se k nebezpečnému nacionalismu. V dnešním Rusku převládá násilí na základě strachu a zisky z toho má rasismus a xenofobie. Slovo „nezávislý“ se nedá dál používat. „Nezávislí“ aktivisté za lidská práva, novináři nebo političtí oponenti dostávají automaticky pojmenování „nepřátelé režimu“. Byl jim ostatně věnovaný zákon přijatý v roce 2007. Pod rouškou boje proti extremismu ve skutečnosti dává úřadům úplnou svobodu v nespravedlivém boji. A jak nám včera řekla paní Maria Mendrasová, toto prostředí neustálého násilí páchaného na lidských právech lidi nemobilizuje. Risk pana Putina se tedy vyplatil: podařilo se mu přesvědčit své spoluobčany, že v oblasti demokracie a lidských práv existuje určitá ruská specifičnost. Vzhledem k této koncepci vůbec nepřekvapuje, že Rusko je stále posledním členem Rady Evropy, který neratifikoval protokol č. 14. To je pro pana Putina dar z nebes, požehnání. Znamená to, že nemusí postupovat v souladu s pravidly a může zabránit, aby se soudní případy někam pohnuly, zejména pokud jde o případy mučených Čečenců. Vzhledem k této situaci by bylo naivní očekávat, že v Rusku dne 2. prosince proběhnou svobodné a nezávislé volby. Není to za daných okolností ve skutečnosti jen lidové hlasování, kdo je za a kdo proti Vladimíru Putinovi? Bez změny ústavy bude mít i nadále kontrolu nad všemi politickými, hospodářskými, finančními, administrativními, soudními a bezpečnostními otázkami. V předvečer summitu Evropské unie a Ruska vyzývám Radu a Komisi, aby postavily lidská práva na nejvyšší politickou úroveň. Je nevyhnutné, abychom sehráli klíčovou úlohu, ať už diskutujeme o budoucí dohodě, Kosově, nebo energetice. To je to, co od nás žádají ruští demokraté. Jednoduše říkají: „I nadále o nich mluvte, říkejte dál pravdu“. Přinejmenším při tom aspoň neriskujeme naše životy."@cs¹ "Hr. formand, mine damer og herrer! Lad os ikke være blåøjede! Den afgørelse, vi traf i går, bliver allerede fortolket af de russiske myndigheder som en stor succes: ingen beslutning, intet budskab. Det er sandelig en belønning efter at have afvist en officiel menneskerettighedsdelegation fra Europa-Parlamentet! Det russiske samfund er mere end nogensinde gidsel for en propagandapresse og lukker sig inde i farlig nationalisme. I dagens Rusland råder vold bygget på frygt, mens racisme og fremmedhad slår rekorden. Ordet "uafhængig" er bandlyst. Menneskerettighedsforkæmpere, journalister og "uafhængige" politiske modstandere stemples automatisk som styrets fjender. I 2007 blev der i øvrigt vedtaget en lov, som officiøst er møntet på dem. Under dække af bekæmpelse af ekstremisme giver den i virkeligheden myndighederne frit spillerum i denne ulige kamp. Som Marie Mendras fortalte i går, får denne konstante krænkelse af menneskerettighederne ikke russerne til at reagere. Putin har således vundet sit væddemål, nemlig at overbevise sine medborgere om, at der findes en særlig russisk form for demokrati og menneskerettigheder. Med den anskuelse er der ikke underligt, at Rusland er det eneste af Europarådets medlemslande, der stadig ikke har ratificeret protokol 14. Domstolens kautionering for Putin er en chance, en velsignelse. Den fritager ham for at efterkomme kendelserne, og han kan trygt lade ansøgninger og begæringer ligge, bl.a. fra torturerede tjetjenere. I lyset af denne konstatering ville det da være naivt at tro, at der den 2. december vil blive holdt et frit og gennemsigtigt valg i Rusland. Berettiger denne parodi ikke snarere til at mene, at det gælder om at stemme for eller imod Vladimir Putin? Uden forfatningsændring vil det lykkes ham at beholde den politiske, økonomiske, finansielle, administrative, dømmende og sikkerhedspolitiske magt. Her lige inden topmødet mellem EU og Rusland henstiller jeg til Rådet og Kommissionen at sætte menneskerettigheder øverst på den politiske dagsorden. De må absolut være et centralt emne i forhandlingerne både om en kommende aftale, om Kosovo og om energi. Det er, hvad de russiske demokrater forventer af os. De siger slet og ret: "Bliv ved med at tale om dem, bliv ved med at sige sandheden". Vi sætter i det mindste ikke livet på spil, når vi gør det."@da² "Frau Präsidentin, meine Damen und Herren, drücken wir uns doch klar aus! Der Beschluss, den wir gestern gefasst haben, wird von den russischen Behörden – und sie haben dies tatsächlich bereits getan – als großer Erfolg gewertet werden: keine Entschließung, keine Mitteilung. Das ist nach der Ablehnung einer offiziellen „Menschenrechtsdelegation“ des Europäischen Parlaments eine richtige Belohnung. Die russische Gesellschaft ist mehr denn je Geisel einer propagandistischen Presse und ist in einen gefährlichen Nationalismus verfallen. Heute herrscht in Russland auf Angst beruhende Gewalt, während sich Rassismus und Ausländerfeindlichkeit auf dem Vormarsch befinden. Das Wort „unabhängig“ darf nicht mehr verwendet werden. „Unabhängige“ Verfechter der Menschenrechte, Journalisten oder politische Gegner werden automatisch als „Regimegegner“ abgestempelt. Ein 2007 verabschiedetes Gesetz ist offiziell ihnen gewidmet. Unter dem Deckmantel der Bekämpfung des Extremismus gibt es den Behörden in Wirklichkeit alle Freiheiten in diesem unfairen Kampf. Und wie uns gestern Marie Mendras sagte, bringt dieses Klima der ständigen Verletzung der Menschenrechte die Menschen dort nicht dazu zu handeln. Putin hat so sein Ziel erreicht: Es ist ihm gelungen, seine Mitbürger zu überzeugen, dass Russland seinen eigenen besonderen Gesetzen in Bezug auf die Demokratie und die Menschenrechte folgt. Mit einer solchen Ansicht ist es keineswegs verwunderlich, dass Russland der letzte Mitgliedstaat des Europarates ist, der das Protokoll 14 nicht ratifiziert hat. Das ist für Putin ein Geschenk des Himmels, ein Segen. Es bedeutet, dass er sich nicht an die Regeln halten muss und verhindern kann, dass die Anträge, insbesondere seitens tschetschenischer Folteropfer, bearbeitet werden. Angesichts dieser Situation wäre es naiv zu denken, dass in Russland am 2. Dezember freie und transparente Wahlen stattfinden werden. Sind sie unter diesen Umständen nicht vielmehr eine Volksabstimmung für oder gegen Wladimir Putin? Ohne Änderung der Verfassung wird er weiter die Macht über alle politischen, wirtschaftlichen und finanziellen Angelegenheiten sowie in Verwaltungs-, Rechts- und Sicherheitsfragen innehaben. Am Vorabend des EU-Russland-Gipfels appelliere ich an den Rat und die Kommission, die Menschenrechte auf die höchste politische Ebene zu stellen. Sie müssen unbedingt eine Schlüsselrolle spielen, ob es nun um die künftige Vereinbarung, das Kosovo oder den Energiebereich geht. Das fordern die russischen Demokraten von uns, sie sagen uns einfach: „Sprechen Sie weiter darüber, sagen Sie weiter die Wahrheit“. Wir setzen zumindest nicht unser Leben aufs Spiel, wenn wir das tun."@de⁹ "Κύριε Πρόεδρε, κυρίες και κύριοι, ας είμαστε σαφείς! Η απόφαση που λάβαμε χθες θα ερμηνευτεί – στην πραγματικότητα έχει ήδη ερμηνευτεί – από τις ρωσικές αρχές ως τεράστια επιτυχία: χωρίς ψήφισμα δεν υπάρχει μήνυμα. Πρόκειται για πραγματικό δώρο μετά την απόρριψη επίσημης αντιπροσωπείας ανθρωπίνων δικαιωμάτων από το Ευρωπαϊκό Κοινοβούλιο. Η ρωσική κοινωνία είναι περισσότερο από ποτέ όμηρος ενός προπαγανδιστικού τύπου και υποκύπτει σε έναν επικίνδυνο εθνικισμό. Σήμερα στη Ρωσία κυριαρχεί η βία που στηρίζεται στον φόβο, ενώ ο ρατσισμός και η ξενοφοβία εδραιώνονται. Η λέξη «ανεξάρτητος» δεν μπορεί πλέον να χρησιμοποιηθεί. «Ανεξάρτητοι» ακτιβιστές ανθρωπίνων δικαιωμάτων, δημοσιογράφοι ή πολιτικοί αντίπαλοι αυτομάτως κατονομάζονται «εχθροί του καθεστώτος». Ένας νόμος που εγκρίθηκε το 2007 είναι επισήμως αφιερωμένος σε αυτούς. Στο όνομα της καταπολέμησης του εξτρεμισμού, δίνει στην ουσία στις αρχές απόλυτη ελευθερία σε αυτόν τον άνισο αγώνα. Όπως μας είπε η Marie Mendras χθες, αυτό το κλίμα μόνιμης προσβολής των ανθρωπίνων δικαιωμάτων δεν ωθεί τους ανθρώπους εκεί να αναλάβουν δράση. Το ρίσκο επομένως του κ. Πούτιν απέδωσε: κατάφερε να πείσει τους συμπολίτες του ότι η Ρωσία διαθέτει τους δικούς της ειδικούς κανόνες όσον αφορά τη δημοκρατία και τα ανθρώπινα δικαιώματα. Δεδομένης της ανωτέρω πεποίθησης, δεν μας εκπλήσσει καθόλου το γεγονός ότι η Ρωσία είναι ακόμη το τελευταίο μέλος του Συμβουλίου της Ευρώπης που δεν έχει κυρώσει το Πρωτόκολλο 14. Για τον Πούτιν, είναι δώρο Θεού, ευλογία. Σημαίνει ότι δεν πρέπει να συμμορφωθεί προς τις αποφάσεις και μπορεί να αποτρέψει κάθε παραπομπή των υποθέσεων σε άλλο όργανο, ιδιαίτερα αυτές των βασανισμένων Τσετσένων. Υπό το πρίσμα αυτής της κατάστασης, θα ήταν αφελές από μέρους μας να θεωρούμε ότι θα λάβουν χώρα ελεύθερες και διαφανείς εκλογές στη Ρωσία στις 2 Δεκεμβρίου. Δεδομένων των περιστάσεων, δεν συνιστούν στην πραγματικότητα απλώς δημοψήφισμα υπέρ ή κατά του Βλαντιμίρ Πούτιν; Χωρίς καμία τροποποίηση στο Σύνταγμα, θα εξακολουθήσει να διαθέτει εξουσία επί κάθε πολιτικού, οικονομικού, χρηματοοικονομικού, διοικητικού, δικαστικού θέματος καθώς και επί κάθε θέματος ασφαλείας. Την παραμονή της Διάσκεψης Κορυφής ΕΕ-Ρωσίας, καλώ το Συμβούλιο και την Επιτροπή να συμπεριλάβουν τα ανθρώπινα δικαιώματα στο ύψιστο πολιτικό επίπεδο. Είναι ζωτικής σημασίας να διαδραματίσουν βασικό ρόλο, στη συζήτηση είτε για τη μελλοντική συμφωνία, είτε για το Κοσσυφοπέδιο είτε για την ενέργεια. Αυτό ζητούν από μας οι ρώσοι δημοκράτες. Λένε απλώς: «Συνεχίστε να μιλάτε για αυτά. Συνεχίστε να λέτε την αλήθεια». Τουλάχιστον εμείς δεν θέτουμε σε κίνδυνο τη ζωή μας όταν το κάνουμε."@el¹⁰ "Mr President, ladies and gentlemen, let us be clear! The decision we took yesterday will be interpreted – and already has been in fact – by the Russian authorities as a great success: no resolution, no message. That is a real bonus following the rejection of an official human rights delegation from the European Parliament. Russian society is, more than ever, hostage to a propagandist press and is retreating into dangerous nationalism. Today in Russia violence based on fear prevails while racism and xenophobia are taking hold. The word ‘independent’ can no longer be used. ‘Independent’ human rights activists, journalists or political opponents are automatically labelled ‘enemies of the regime’. A law adopted in 2007 is officially devoted to them. Under the guise of combating extremism, it actually gives the authorities complete freedom in this unfair fight. As Marie Mendras told us yesterday, this climate of permanent violation of human rights is not spurring the people there into action. Mr Putin’s gamble has thus paid off: he has managed to convince his fellow citizens that Russia has its own special rules when it comes to democracy and human rights. With such a belief, it is no surprise whatsoever that Russia is still the last member of the Council of Europe not to have ratified Protocol 14. This is for Putin a godsend, a blessing. It means that he does not have to comply with the rulings and can prevent the cases from going anywhere, particularly those of tortured Chechens. In light of this situation, it would be naive to think that free and transparent elections will take place in Russia on 2 December. Given the circumstances, are they not really just a plebiscite for or against Vladimir Putin? Without any amendment to the Constitution, he will continue to have power over all political, economic, financial, administrative, judicial and security matters. On the eve of the EU-Russia Summit, I am calling on the Council and the Commission to include human rights at the highest political level. It is vital that they play a key role, whether discussing the future agreement, Kosovo or energy. That is what Russian democrats ask of us. They simply say: ‘Continue to talk about them, continue to tell the truth’. At least we are not risking our lives when doing so."@en⁴ "Señor Presidente, Señorías, ¡seamos claros! La decisión que tomamos ayer será interpretada ─y ya lo está siendo, de hecho─ por las autoridades rusas como un gran éxito: ninguna resolución, ningún mensaje. Esa es una verdadera recompensa después del rechazo de una delegación oficial de derechos humanos del Parlamento Europeo. La sociedad rusa es, más que nunca, rehén de una prensa propagandística y se está replegando en un peligroso nacionalismo. Hoy, en Rusia, impera la violencia basada en el miedo, mientras que el racismo y la xenofobia ganan terreno. La palabra «independiente» no se puede utilizar ya. Defensores de los derechos humanos, periodistas y oponentes políticos «independientes» son considerados automáticamente «enemigos del régimen». Una ley aprobada en 2007 se consagra oficialmente a ellos. Con el pretexto de combatir los extremismos, en realidad dicha ley da a las autoridades libertad completa en esa lucha desigual. Como nos decía ayer Marie Mendras, este clima de violación permanente de los derechos humanos no está movilizando a los ciudadanos allí. El juego del señor Putin ha valido la pena: ha conseguido convencer a sus conciudadanos de que Rusia tiene sus propias reglas especiales en lo que se refiere a democracia y derechos humanos. Con esa idea, a nadie sorprende que Rusia siga siendo el único miembro del Consejo de Europa que no ha ratificado todavía el Protocolo 14. Esto es, para Putin, una señal del cielo, una bendición. Significa que no tiene que cumplir con las normas y que puede evitar que los casos sean juzgados en otra parte, sobre todo los que afectan a chechenios torturados. Ante esta situación, sería ingenuo pensar que se van a poder celebrar unas elecciones libres y transparentes en Rusia el 2 de diciembre. Dadas las circunstancias actuales, ¿no son sólo, en realidad, un plebiscito a favor o en contra de Vladimir Putin? Si no se modifica la Constitución, seguirá teniendo poder sobre todos los asuntos políticos, económicos, financieros, administrativos, judiciales y de seguridad. En vísperas de la Cumbre UE-Rusia, pido al Consejo y a la Comisión que incluyan los derechos humanos al más alto nivel político. Es fundamental que ocupen un lugar central, ya sea durante el debate sobre el futuro acuerdo, sobre Kosovo o sobre energía. Eso es lo que nos piden los demócratas rusos. Simplemente dicen: «Sigan hablando de ellos, sigan diciendo la verdad» Al menos, no estaremos arriesgando nuestras vidas con eso."@es²¹ "Härra juhataja, daamid ja härrad, olgem selgesõnalised! Otsust, mille me eile langetasime, tõlgendatakse – ja seda on juba tehtud – Venemaa ametivõimude poolt suure eduna: ei mingit resolutsiooni, ei mingit sõnumit. See on peale Euroopa Parlamendi ametliku inimõiguste delegatsiooni vastuvõtmisest keeldumist tõeliseks boonuseks. Venemaa ühiskond on enam kui kunagi varem propagandistliku ajakirjanduse pantvangis ning seda suunatakse ohtliku natsionalismi teele. Täna on Venemaal valdav hirmul põhinev vägivald ning võimust on võtmas rassism ja ksenofoobia. Sõna „sõltumatu” ei või enam kasutada. „Sõltumatud” inimõigusaktivistid, ajakirjanikud või poliitilised oponendid märgistatakse automaatselt „režiimi vaenlastena”. 2007. aastal vastu võetud seadus on täielikult neile pühendatud. Ekstremismi vastase võitluse maskeeringu all annab see ametivõimudele selles ebaõiglases võitluses täieliku vabaduse. Nagu Marie Mendras meile eile ütles, ei kannusta see pidev inimõiguste rikkumise õhustik sealseid inimesi tegutsema. Härra Putini panused õnnemängus on seega end ära tasunud: ta on suutnud oma kaaskodanikke veenda, et Venemaal on demokraatia ja inimõiguste osas oma erilised eeskirjad. Nii mõeldes pole mingi üllatus, et Venemaa on endiselt viimane Euroopa Nõukogu liige, kes ei ole 14. protokolli ratifitseerinud. See on Putinile taeva õnnistus ja arm. See tähendab, et ta ei pea lahenditega arvestama ning saab otsuste mõju ära hoida, eriti nende, mis käsitlevad piinatud tšetšeene. Selle olukorra valguses oleks naiivne arvata, et Venemaal saavad 2. detsembril toimuma vabad ja läbipaistvad valimised. Kas olukorda arvestades pole need mitte kõigest rahvahääletus Putini poolt või vastu? Ilma mis tahes põhiseadusmuudatuseta jätkab ta võimu omamist kõigi poliitiliste, majanduslike, finants-, administratiiv-, kohtuvõimu ja julgeolekuküsimuste üle. ELi-Venemaa tippkohtumise eelõhtul kutsun ma nõukogu ja komisjoni üles käsitlema inimõiguseid kõrgeimal poliitilisel tasandil. On ülioluline, et nad mängiksid arutades kas tuleviku lepingu, Kosovo või energia küsimuste üle võtmerolli. See on see, mida Venemaa demokraadid meilt paluvad. Nad ütlevad lihtsalt: „Jätkake sel teemal rääkimist, jätkake tõe rääkimist.” Vähemalt ei riskeeri meie seda tehes oma eludega."@et⁵ "Arvoisa puhemies, hyvät kollegat, olkaamme selvänäköisiä! Venäjän viranomaiset tulevat tulkitsemaan ja ovat jo tulkinneet eilisen päätöksemme suureksi menestykseksi: ei päätöslauselmaa, ei viestiä. Siinä vasta palkkio parlamentin virallisen ihmisoikeusvaltuuskunnan vierailun kieltämisestä. Nyt enemmän kuin koskaan ennen Venäjän yhteiskunta on propagandalehdistön vanki ja eristäytyy vaaralliseen nationalismiin. Tämän päivän Venäjällä pelkoon perustuvasta väkivallasta on tullut normi samalla kun rasismi ja muukalaisviha kukoistavat. ”Riippumaton” ei enää ole hyväksyttävä termi. Riippumattomat ihmisoikeuksien puolustajat ja toimittajat tai poliittiset vastustajat leimataan automaattisesti hallitusjärjestelmän vihollisiksi. Vuonna 2007 säädetty laki koskeekin näitä epävirallisesti. Äärisuuntauksien torjumisen varjolla kyseinen laki antaa itse asiassa viranomaisille täydet valtuudet tässä taistelussa, jossa voimasuhteet eivät ole tasapainossa. Ja kuten Marie Mendras eilen kertoi, jatkuva ihmisoikeuksien loukkaaminen ei itse asiassa juuri saa liikkeelle kansanjoukkoja Venäjällä. Vladimir Putinin uhkapeli siis onnistui: hän on saanut maansa kansalaiset vakuuttuneiksi siitä, että Venäjä voi soveltaa erityiskäytäntöjä demokratian ja ihmisoikeuksien alalla. Ajatusmallin ollessa tällainen ei ole lainkaan yllättävää, että Venäjä on ainoa Euroopan neuvoston jäsenvaltio, joka ei ole vielä ratifioinut neljättätoista pöytäkirjaa. Tuomioistuimen päätös on Putinille onnenpotku ja siunaus. Se sallii hänen olla valvomatta tuomioiden täytäntöönpanoa ja viivyttää etenkin kidutettujen tšetšeenien anomusten käsittelyä. Näiden tosiseikkojen valossa olisi varsin naiivia kuvitella, että Venäjällä järjestetään ensi joulukuun 2. päivänä vapaat ja avoimet vaalit. Eikö tämän parodian osalta olisi oikeutettua puhua ennemminkin kansanäänestyksestä Vladimir Putinin puolesta tai häntä vastaan? Perustuslakia muuttamatta hän onnistuu pitämään hallussaan kaiken poliittisen, taloudellisen, rahataloudellisen, hallinnollisen ja oikeudellisen vallan sekä turvallisuutta koskevat valtuudet. Nyt EU:n ja Venäjän huippukokouksen alla kehotan neuvostoa ja komissiota asettamaan ihmisoikeudet korkeimmalle mahdolliselle politiikan tasolle. On olennaisen tärkeää säilyttää ihmisoikeudet keskeisessä asemassa, keskusteltiinpa sitten tulevasta sopimuksesta, Kosovon tilanteesta taikka energiasta. Tätä meiltä pyytävät Venäjän demokraatit, jotka sanovat meille yksinkertaisesti: jatkakaa puhumista heistä, jatkakaa totuuden sanomista. Me emme ainakaan vaaranna henkeämme näin tehdessämme."@fi⁷ "Elnök úr, hölgyeim és uraim, beszéljünk világosan! A tegnapi döntésünket az orosz hatóságok nagy sikerként fogják értelmezni – és ez gyakorlatilag már meg is történt: nincs állásfoglalás, nincs üzenet. Ez valódi jutalom azután, hogy Oroszország nem volt hajlandó fogadni az Európai Parlament hivatalos emberi jogi küldöttségét. Az orosz társadalom most még nagyobb mértékben túsza egy propagandista sajtónak, mint valaha, és veszélyes nacionalizmusba húzódik vissza. Ma Oroszországban a félelmen alapuló erőszak uralkodik, miközben a rasszizmus és az idegengyűlölet egyre aktívabbá válik. A „független” szó többé nem használható. A „független” emberi jogi aktivisták, újságírók vagy politikai ellenfelek automatikusan „a rendszer ellenségeinek” számítanak. Egy 2007-ben elfogadott törvény hivatalosan velük foglalkozik. A szélsőségesség elleni harc álcája alatt e törvény gyakorlatilag szabad kezet ad a hatóságoknak e tisztességtelen harcban. Amint tegnap Marie Mendras elmondta nekünk, az emberi jogok állandó megsértése nem sarkallja tettekre az orosz embereket. Putyin elnök hazárdjátéka tehát bevált: sikerült meggyőznie a többi orosz állampolgárt, hogy Oroszország saját különleges szabályai szerint játszik, amikor a demokráciáról és az emberi jogokról van szó. Ilyen meggyőződés mellett nem meglepetés, hogy még mindig Oroszország az Európa Tanács egyetlen tagja, amely nem ratifikálta a 14. számú jegyzőkönyvet. Putyin elnök számára ez váratlan szerencse, isteni áldás. Ez ugyanis azt jelenti, hogy nem kell megfelelnie a határozatoknak és megakadályozhatja, hogy az ügyek az országán kívülre kerüljenek, különös tekintettel a megkínzott csecsenek kérdésére. E helyzet fényében naivitás lenne azt gondolni, hogy Oroszországban december 2-án szabad és átlátható választásokra kerül sor. A körülmények láttán a választás nem csupán egy népszavazás Vlagyimir Putyin mellett vagy ellen? Amennyiben az alkotmány nem kerül módosításra, Vlagyimir Putyin továbbra is uralni fogja az összes politikai, gazdasági, pénzügyi, közigazgatási, igazságügyi és biztonsági kérdést. Az EU-Oroszország csúcstalálkozó előestéjén felszólítom a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a legmagasabb politikai szinten tárgyaljanak az emberi jogokról. Elengedhetetlen, hogy kulcsszerepet játsszanak, akár a jövőbeli megállapodásról, akár Koszovóról vagy az energiakérdésről legyen is szó. Ezt kérik tőlünk az orosz demokraták. Mindössze ennyit mondanak: „Beszéljenek róluk továbbra is, mondják meg az igazat”. Mi legalább nem kockáztatjuk az életünket, amikor ezt tesszük."@hu¹¹ ". Signor Presidente, onorevoli colleghi, siamo ragionevoli! La decisione presa ieri sarà interpretata, e di fatto è già successo, dalle autorità russe come un grande successo: nessuna risoluzione, nessun messaggio. Si tratta proprio di un premio dopo il rifiuto di una delegazione ufficiale per i diritti umani del Parlamento europeo. La società russa è più che mai ostaggio di una stampa propagandistica e sta ripiegando su un pericoloso nazionalismo. Oggi in Russia prevale la violenza fondata sulla paura, mentre razzismo e xenofobia prendono il sopravvento. La parola “indipendente” non può più essere utilizzata. Attivisti per i diritti umani, giornalisti od oppositori politici “indipendenti” sono automaticamente etichettati come “nemici del regime”. Una legge adottata nel 2007 è ufficialmente dedicata a loro. Sotto la parvenza della lotta all’estremismo, in effetti offre alle autorità la piena libertà in questa ingiusta battaglia. Come ha affermato ieri Marie Mendras, questo clima di violazione permanente dei diritti umani non incita le persone a intervenire. Pertanto, è stata vinta la scommessa del Presidente Putin: è riuscito a convincere i suoi cittadini che la Russia è dotata delle proprie norme particolari quando si tratta di democrazia e diritti umani. Con una simile convinzione, non è affatto sorprendente che la Russia sia tuttora l’ultimo membro del Consiglio d’Europa a non aver ratificato il protocollo 14. Questa è una manna per Putin, una benedizione. Implica di non dover osservare le norme e impedisce che i casi trapelino, in particolare quelli dei ceceni torturati. Alla luce di questa situazione, sarebbe ingenuo pensare che il 2 dicembre si svolgano elezioni libere e trasparenti in Russia. Considerate tali circostanze, non sono proprio altro che un plebiscito a favore o contro Vladimir Putin? Senza alcun emendamento alla Costituzione, continuerà ad avere potere su tutte le questioni politiche, economiche, finanziarie, amministrative, giudiziarie e di sicurezza. Alla vigilia del Vertice UE-Russia, invito il Consiglio e la Commissione a includere i diritti umani nel massimo livello politico. E’essenziale che rivestano un ruolo fondamentale, che si discuta dell’accordo futuro, del Kosovo o dell’energia. Questo è ciò che ci chiedono i democratici russi. Sostengono semplicemente: “Continuate a parlarne, continuate a dire la verità”. Almeno non rischiamo la nostra vita quando lo facciamo."@it¹² "Gerb. pirmininke, ponios ir ponai, išsiaiškinkime! Vakar priimtą sprendimą Rusijos valdžios institucijos įvertins – tiesą sakant, jau įvertino – kaip didelę sėkmę: jokios rezoliucijos, jokio pranešimo. Tai yra papildoma dovana po atsisakymo priimti oficialią žmogaus teisių delegaciją iš Europos Parlamento. Rusijos visuomenė labiau nei kada nors anksčiau yra priklausoma nuo propagandinės žiniasklaidos ir krypsta į pavojingą nacionalizmą. Šiandien Rusijoje paplitęs smurtas, paremtas baime, įsigali rasizmas ir ksenofobija. Nebegalima naudoti žodžio „nepriklausomas“. „Nepriklausomi“ žmogaus teisių aktyvistai, žurnalistai arba politiniai oponentai iš karto vadinami „režimo priešais“. 2007 m. priimtas įstatymas oficialiai skirtas jiems. Prisidengdamas kova su ekstremizmu, jis suteikia valdžios institucijoms visišką laisvę šioje nesąžiningoje kovoje. Marie Mendras vakar jau minėjo, nuolatinis žmogaus teisių pažeidinėjimas neskatina žmonių imtis veiksmų. Taigi, V. Putino rizika pasiteisino: jis sugebėjo įtikinti piliečius, kad Rusija turi specialias demokratijos ir žmogaus teisių taisykles. Žinant šį įsitikinimą nestebina, kad Rusija yra paskutinė Europos Tarybos narė, neratifikavusi Protokolo Nr. 14. V. Putinui tai yra netikėta laimė. Jam nereikia laikytis taisyklių ir niekam perduoti bylų, ypač susijusių su čečėnų kankinimais. Atsižvelgiant į šias aplinkybes, būtų naivu manyti, kad gruodžio 2 d. Rusijoje vyks laisvi ir skaidrūs rinkimai. Ar jie nėra tik plebiscitas už arba prieš V. Putiną? Nepakeitus Konstitucijos, jis toliau turės valdžią visais politiniais, ekonominiais, finansiniais, administraciniais, teisiniais ir saugumo klausimais. ES ir Rusijos aukščiausio lygio susitikimo išvakarėse raginu Tarybą ir Komisiją į aukščiausią politinį lygį perkelti žmogaus teises. Svarbu, kad joms tektų pagrindinis vaidmuo svarstant būsimo susitarimo, Kosovo arba energetikos klausimus. To mūsų prašo Rusijos demokratai. Jie sako: „Kalbėkite apie jas, toliau sakykite tiesą“. Mes bent jau nerizikuojame savo gyvybėmis apie tai kalbėdami."@lt¹⁴ "Priekšsēdētāja kungs, dāmas un kungi! Runāsim skaidru valodu! Lēmumu, ko mēs pieņēmām vakar, Krievijas iestādes interpretēs — un tas jau tiek darīts — kā milzu panākumu; nekādas rezolūcijas — nekāda vēstījuma. Ņemot vērā Eiropas Parlamenta oficiālās cilvēktiesību delegācijas noraidīšanu, tā ir īsta prēmija. Krievijas sabiedrība vairāk nekā jebkad ir kļuvusi par preses propagandas ķīlnieci un slīgst bīstamā nacionālismā. Šodienas Krievijā valda baiļu izraisīta vardarbība, un virsroku gūst rasisms un ksenofobija. Vairs nedrīkst lietot vārdu „neatkarīgs”. Neatkarīgos cilvēktiesību aktīvistus, žurnālistus un politiskos oponentus automātiski ieskaita režīma ienaidniekos. Viņiem oficiāli ir veltīts 2007. gadā pieņemtais likums. Tādējādi varas iestādēm, slēpjoties aiz ekstrēmisma apkarošanas, šajā netaisnajā cīņā ir pilnīgi brīvas rokas. Kā vakar mums teica šī pastāvīgā cilvēktiesību pārkāpumu gaisotne neraisa cilvēkos vēlmi kaut ko darīt. Tādējādi prezidenta Putina riskantā spēle ir atmaksājusies; viņam ir izdevies pārliecināt savus pilsoņus, ka attiecībā uz demokrātiju un cilvēktiesībām Krievijai ir pašai savi, īpaši noteikumi. Pastāvot šādai pārliecībai, nav nekāds brīnums, ka Krievija ir pēdējā no Eiropas Padomes dalībvalstīm, kas joprojām nav ratificējusi Protokolu Nr. 14. Putinam tā ir īsta svētība. Tas nozīmē, ka nolēmumi viņam nav saistoši un ir iespējams novērst lietu — piemēram, par čečenu spīdzināšanu — nonākšanu citās instancēs. Šādā situācijā būtu naivi uzskatīt, ka 2. decembrī Krievijā notiks brīvas un pārredzamas vēlēšanas. Ņemot vērā šos apstākļus, jājautā, vai tā patiesībā nebūs vienkārši tautas nobalsošana par vai pret Vladimiru Putinu. Bez jebkādiem Konstitūcijas grozījumiem viņš joprojām paturēs varu pār visiem politiskajiem, ekonomiskajiem, finanšu, administratīvajiem, tieslietu un drošības jautājumiem. ES un Krievijas augstākā līmeņa sanāksmes priekšvakarā es aicinu Padomi un Komisiju izvirzīt cilvēktiesību jautājumu visaugstākajā politiskajā līmenī. Ir ļoti būtiski, lai tam būtu vissvarīgākā nozīme, apspriežot gan gaidāmo nolīgumu, gan Kosovu, gan enerģētiku. To no mums prasa Krievijas demokrāti. Viņi saka: „Nepārstājiet runāt par cilvēktiesībām, nepārstājiet teikt patiesību”. To darīdami, mēs vismaz neriskējam ar savu dzīvību."@lv¹³ "Madame la Présidente, chers collègues, soyons lucides! La décision que nous avons prise hier sera, elle est déjà interprétée par les autorités russes comme un grand succès: pas de résolution, pas de message. C'est une vraie récompense après le refus d'une délégation officielle "droits de l'homme" du Parlement européen. La société russe demeure plus que jamais otage d'une presse propagandiste et s'enferme dans un nationalisme dangereux. Aujourd'hui, en Russie, la violence basée sur la peur fait loi en même temps que le racisme et la xénophobie font recette. Le mot "indépendant" n'a plus droit de cité. Défenseurs des droits de l'homme, journalistes ou opposants politiques "indépendants" sont étiquetés automatiquement "ennemis du régime". Adoptée en 2007, une loi leur est d'ailleurs officieusement consacrée. Sous couvert de lutte contre l'extrémisme, elle agit en fait pour donner aux autorités toute latitude dans ce combat inégal. Et comme nous l'expliquait hier Marie Mendras, cet état de violation permanente des droits de l'homme, finalement, ne mobilise pas les foules là-bas. Poutine a ainsi réussi son pari: persuader ses concitoyens qu'il existe une spécificité russe en matière de démocratie et des droits de l'homme. Avec une telle conception, il n'y a rien d'étonnant à ce que la Russie soit encore le dernier État membre du Conseil de l'Europe à ne pas avoir ratifié le protocole 14. L'engagement de la Cour pour Poutine, c'est une aubaine, une bénédiction. Ça lui permet le non-suivi de l'application des arrêts, comme de laisser patienter les requêtes, notamment celles des torturés tchétchènes. Face à ce constat, il serait tout de même bien naïf de penser que le 2 décembre prochain verra se dérouler en Russie des élections libres et transparentes. Devant une telle parodie, est-ce qu'on n'est pas plutôt en droit de parler d'un plébiscite pour ou contre Vladimir Poutine? Sans modifier la constitution, il parviendra à garder entre ses mains le pouvoir politique, économique, financier, administratif, judiciaire, de sécurité. À la veille du sommet UE-Russie, je vous appelle, Conseil et Commission, à inscrire les droits de l'homme au plus haut niveau politique. Il est impératif qu'ils occupent une place centrale, qu'il s'agisse de discuter du futur accord ou du Kosovo ou de l'énergie. C'est ce que nous demandent les démocrates russes, ils nous disent simplement: "Continuez à parler d'eux, continuez à dire la vérité". Nous, du moins, ce faisant, nous ne risquons pas notre peau."@mt¹⁵ "Mijnheer de Voorzitter, dames en heren, ik zal duidelijk zijn! De beslissing die we gisteren hebben genomen zal door de Russische overheid als een groot succes worden geïnterpreteerd: geen resolutie, geen boodschap. Sterker nog, Rusland heeft die gevolgtrekking al gemaakt. Dat is een echte bonus na de weigering van een officiële mensenrechtenafvaardiging van het Europees Parlement. De Russische maatschappij is meer dan ooit een gijzelaar van de propagandistische media en trekt zich terug in gevaarlijk nationalisme. Geweld dat voortkomt uit angst viert in Rusland heden ten dage de boventoon en racisme en vreemdelingenhaat krijgen er steeds meer voet aan de grond. “Onafhankelijke” mensenrechtenactivisten, journalisten of politieke tegenstanders worden automatisch aangemerkt als “vijanden van het regime”. In 2007 werd wetgeving goedgekeurd die zich officieel met hen bezighoudt. Onder het mom van bestrijding van extremisme geeft deze wetgeving de overheid volledig de vrije hand in deze ongelijke strijd. Zoals Marie Mendras ons gisteren vertelde, stimuleert dit klimaat van voortdurende schending van mensenrechten de mensen daar niet om er iets aan te doen. De gok van de heer Putin heeft dus goed uitgepakt: het is hem gelukt zijn medeburgers ervan te overtuigen dat Rusland zijn eigen spelregels heeft op het gebied van democratie en mensenrechten. Met een dergelijke overtuiging is het helemaal niet verwonderlijk dat Rusland nog steeds het enige lid van de Raad van Europa is dat protocol 14 niet bekrachtigd heeft. Voor Putin is dit een godsgeschenk, een zegen. Het betekent dat hij de bepalingen niet hoeft na te komen en kan voorkomen dat er vooruitgang is in zaken, met name die omtrent gemartelde Tsjetsjenen. Gezien deze situatie zou het naïef zijn te denken dat er op 2 december vrije en transparante verkiezingen zullen plaatsvinden in Rusland. Zijn zij gezien de omstandigheden eigenlijk niet gewoon een volksmandaat voor of tegen Vladimir Putin? Zonder enige aanpassing van de grondwet zal hij macht blijven houden over alle politieke, economische, financiële, bestuurlijke, gerechtelijke en veiligheidskwesties. Aan de vooravond van de Top EU/Rusland doe ik een beroep op de Raad en de Commissie om mensenrechten op het hoogste politieke niveau aan te kaarten. Het is van levensbelang dat deze een belangrijke rol krijgen toebedeeld, zowel bij besprekingen over de toekomstige overeenkomst als over Kosovo of energie. Dat is wat Russische democraten ons vragen. Zij zeggen eenvoudigweg: “Blijf erover praten, blijf de waarheid vertellen.” Wij kunnen dat in ieder geval doen zonder onze levens in de waagschaal te stellen."@nl³ "Panie przewodniczący, panie i panowie! Powiedzmy sobie jasno! Podjęta przez nas wczoraj decyzja zostanie – a właściwie już została – zinterpretowana przez rosyjskie władze jako wielki sukces: żadnej rezolucji, żadnego przesłania. Jest to prawdziwy bonus, następujący po odrzuceniu oficjalnej delegacji ds. praw człowieka z Parlamentu Europejskiego. Bardziej niż kiedykolwiek społeczeństwo rosyjskie jest zakładnikiem propagandowej prasy i wycofuje się do niebezpiecznego nacjonalizmu. Obecnie w Rosji przemoc oparta na strachu zwycięża, a rasizm i ksenofobia utrzymują się. Nie wolno już używać słowa „niezależny”. „Niezależni” działacze na rzecz praw człowieka, dziennikarze czy przeciwnicy polityczni są automatycznie określani jako „wrogowie reżimu”. Ustawa przyjęta w 2007 r. oficjalnie dotyczy tej kwestii. Pod przykrywką zwalczania ekstremizmu w rzeczywistości daje ona władzom kompletną swobodę działania w tej niesprawiedliwej walce. Jak wczoraj powiedziała nam Marie Mendras, ten klimat nieprzerwanego naruszania praw człowieka nie daje ludziom bodźca do podjęcia działań. A zatem ryzyko prezydenta Putina się opłaciło: udało mu się przekonać jego rodaków, że Rosja ma swoje własne specjalne zasady w zakresie demokracji i praw człowieka. Z takim przekonaniem nie jest zaskakujące, że Rosja wciąż jest ostatnim członkiem Rady Europy, który nie ratyfikował protokołu 14. Dla prezydenta Putina jest to dar niebios, błogosławieństwo. Oznacza to, że nie musi on przestrzegać orzeczeń i może uniemożliwiać kierowanie określonych spraw w inne miejsca, zwłaszcza spraw torturowanych Czeczenów. W świetle takiej sytuacji naiwnym byłoby myślenie, że dnia 2 grudnia w Rosji odbędą się wolne i przejrzyste wybory. Uwzględniając te okoliczności, czy wybory te nie będą w rzeczywistości plebiscytem za lub przeciw Władimirowi Putinowi? Bez jakichkolwiek zmian w konstytucji będzie on sprawował władzę nad sprawami natury politycznej, gospodarczej, finansowej, administracyjnej, sądowniczej i związanej z bezpieczeństwem. W przeddzień szczytu UE-Rosja wzywam Radę i Komisję do włączenia kwestii praw człowieka na najwyższym szczeblu politycznym. Najważniejsze jest, aby odgrywały one kluczową rolę zarówno podczas dyskusji na temat przyszłej umowy, Kosowa oraz energii. O to zwracają się do nas rosyjscy demokraci. Mówią nam wprost: „Nie przestawajcie o nich mówić, nie przestawajcie mówić prawdy”. Robiąc to, przynajmniej nie ryzykujemy naszym życiem."@pl¹⁶ "Senhora Presidente, Senhoras e Senhores Deputados, sejamos claros! A decisão que tomámos ontem será interpretada – e na realidade já o foi – pelas autoridades russas como um grande sucesso: nenhuma resolução, nenhuma mensagem. É de facto um bónus a seguir à rejeição de uma delegação oficial para os direitos humanos do Parlamento Europeu. Mais do que nunca, a sociedade russa é refém de uma imprensa propagandista e isola-se num nacionalismo perigoso. Hoje, na Rússia, a violência com base no medo prevalece e o racismo e a xenofobia ganham terreno. A palavra independente já não pode ser pronunciada. Activistas dos direitos humanos, jornalistas ou políticos da oposição “independentes” são automaticamente rotulados de “inimigos do regime”. Uma lei adoptada em 2007 é-lhes oficiosamente consagrada. A coberto da luta contra o extremismo, sucede que, na realidade, concede às autoridades toda a liberdade neste combate desigual. Como nos explicava ontem Marie Mendras, este clima de permanente violação dos direitos humanos não mobiliza as pessoas para que actuem. Vladimir Putin ganhou assim a sua aposta: conseguiu convencer os seus concidadãos de que a Rússia tem as suas próprias normas em matéria de democracia e direitos humanos. Com esta crença, não é de admirar que a Rússia seja ainda o último membro do Conselho da Europa a não ter ratificado o Protocolo 14. Isto para Vladimir Putin é uma bênção, uma dádiva de Deus. Significa que não tem de cumprir os acórdãos e que pode impedir a conclusão dos processos, em especial os relacionados com os chechenos torturados. Perante isto, seria ingenuidade pensar que, em 2 de Dezembro, terão lugar na Rússia eleições livres e transparentes. Dadas as circunstâncias, não serão antes, em boa verdade, um plebiscito a favor ou contra Vladimir Putin? Sem qualquer alteração à Constituição, Vladimir Putin continuará a ter nas mãos o poder político, económico, financeiro, administrativo, judicial e as questões de segurança. Em vésperas da Cimeira UE-Rússia, exorto o Conselho e a Comissão a inscreverem os direitos humanos ao mais alto nível político. É imperioso que ocupem um lugar central, independentemente de se discutir o futuro acordo, o Kosovo, ou questões energéticas. É isso que os democratas russos nos pedem. Dizem-nos muito simplesmente: “Continuem a falar deles, continuem a dizer a verdade”. Pelo menos nós, ao fazê-lo, não pomos em risco as nossas vidas."@pt¹⁷ "Madame la Présidente, chers collègues, soyons lucides! La décision que nous avons prise hier sera, elle est déjà interprétée par les autorités russes comme un grand succès: pas de résolution, pas de message. C'est une vraie récompense après le refus d'une délégation officielle "droits de l'homme" du Parlement européen. La société russe demeure plus que jamais otage d'une presse propagandiste et s'enferme dans un nationalisme dangereux. Aujourd'hui, en Russie, la violence basée sur la peur fait loi en même temps que le racisme et la xénophobie font recette. Le mot "indépendant" n'a plus droit de cité. Défenseurs des droits de l'homme, journalistes ou opposants politiques "indépendants" sont étiquetés automatiquement "ennemis du régime". Adoptée en 2007, une loi leur est d'ailleurs officieusement consacrée. Sous couvert de lutte contre l'extrémisme, elle agit en fait pour donner aux autorités toute latitude dans ce combat inégal. Et comme nous l'expliquait hier Marie Mendras, cet état de violation permanente des droits de l'homme, finalement, ne mobilise pas les foules là-bas. Poutine a ainsi réussi son pari: persuader ses concitoyens qu'il existe une spécificité russe en matière de démocratie et des droits de l'homme. Avec une telle conception, il n'y a rien d'étonnant à ce que la Russie soit encore le dernier État membre du Conseil de l'Europe à ne pas avoir ratifié le protocole 14. L'engagement de la Cour pour Poutine, c'est une aubaine, une bénédiction. Ça lui permet le non-suivi de l'application des arrêts, comme de laisser patienter les requêtes, notamment celles des torturés tchétchènes. Face à ce constat, il serait tout de même bien naïf de penser que le 2 décembre prochain verra se dérouler en Russie des élections libres et transparentes. Devant une telle parodie, est-ce qu'on n'est pas plutôt en droit de parler d'un plébiscite pour ou contre Vladimir Poutine? Sans modifier la constitution, il parviendra à garder entre ses mains le pouvoir politique, économique, financier, administratif, judiciaire, de sécurité. À la veille du sommet UE-Russie, je vous appelle, Conseil et Commission, à inscrire les droits de l'homme au plus haut niveau politique. Il est impératif qu'ils occupent une place centrale, qu'il s'agisse de discuter du futur accord ou du Kosovo ou de l'énergie. C'est ce que nous demandent les démocrates russes, ils nous disent simplement: "Continuez à parler d'eux, continuez à dire la vérité". Nous, du moins, ce faisant, nous ne risquons pas notre peau."@ro¹⁸ "Vážený pán predsedajúci, dámy a páni, povedzme si to jasne! Rozhodnutie, ktoré sme prijali včera budú ruské úrady interpretovať, v skutočnosti sa tak už aj stalo, ako veľký úspech: žiadne uznesenie, žiadny odkaz. To je skutočný bonus, ak vezmeme do úvahy odmietnutie oficiálnej delegácie pre ľudské práva z Európskeho parlamentu. Ruská spoločnosť je, viac ako inokedy, zajatcom propagandistickej tlače a uchyľuje sa k nebezpečnému nacionalizmu. V dnešnom Rusku prevláda násilie na základe strachu, zatiaľ čo sa ujíma rasizmus a xenofóbia. Slovo „nezávislý” sa už viac nedá použiť. „Nezávislí” aktivisti za ľudské práva, novinári alebo politickí oponenti dostávajú automaticky pomenovanie „nepriatelia režimu”. Oficiálne im bol venovaný zákon prijatý v roku 2007. Pod rúškom boja proti extrémizmu v skutočnosti dáva úradom úplnú slobodu v nespravodlivom boji. Ako nám včera povedala pani Maria Mendrasová, toto prostredie neustáleho násilia páchaného na ľudských právach nenúti ľudí konať. Risk pána Putina sa teda vyplatil: podarilo sa mu presvedčiť svojich spoluobčanov, že Rusko má svoje vlastné pravidlá, pokiaľ ide o demokraciu a ľudské práva. S týmto presvedčením nie je vôbec prekvapujúce, že Rusko je stále posledným členom Rady Európy, ktorý neratifikoval protokol č. 14. To je pre pána Putina dar z nebies, požehnanie. Znamená to, že on nemusí postupovať v súlade s pravidlami a môže zabrániť, aby sa tieto prípady niekam pohli, najmä ak ide o prípady mučených Čečenov. Vzhľadom na túto situáciu by bolo naivné si myslieť, že sa v Rusku 2. decembra odohrajú slobodné a nezávislé voľby. Za daných okolností nie je to v skutočnosti iba ľudové hlasovanie, kto je za a kto proti Vladimírovi Putinovi? Bez zmeny ústavy bude mať aj naďalej kontrolu nad všetkými politickými, hospodárskymi, finančnými, administratívnymi, súdnymi a bezpečnostnými otázkami. V predvečer samitu Európskej únie a Ruska vyzývam Radu a Komisiu, aby postavili ľudské práva na najvyššiu politickú úroveň. Je nevyhnutné, aby sme zohrali kľúčovú úlohu, či už diskutujeme o budúcej dohode, Kosove, alebo energetike. To je to, čo od nás žiadajú ruskí demokrati. Jednoducho hovoria: „Aj naďalej o nich hovorte, aj naďalej hovorte pravdu“. Prinajmenšom pri tom aspoň neriskujeme naše životy."@sk¹⁹ "Gospod predsednik, gospe in gospodje, naj bo jasno. Sklep, ki smo ga včeraj sprejeli, si bodo ruski organi razlagali in dejansko so si ga že kot velik uspeh: nobene resolucije nobenega sporočila. Po zavrnitvi uradne delegacije Evropskega parlamenta na področju človekovih pravic je to velik bonus. Ruska družba je bolj kot kdaj koli žrtev propagandnega tiska in se umika v nevaren nacionalizem. Danes v Rusiji prevladuje nasilje, ki izvira iz strahu, medtem pa naraščata rasizem in ksenofobija. Besede „neodvisnost“ ni več mogoče uporabljati. „Neodvisni“ aktivisti za človekove pravice, novinarji ali politični nasprotniki se takoj označijo za „sovražnike režima“. Zakon, sprejet leta 2007, je uradno namenjen njim. Pod pretvezo boja proti ekstremizmu dejansko omogoča organom popolno svobodo v tem nepoštenem boju. Kot je včeraj dejala Marie Mendras, ta praksa stalnega kršenja človekovih pravic tamkajšnjih prebivalcev ne spodbuja k ukrepanju. Gospodu Putinu se je torej tveganje obrestovalo: državljane mu je uspelo prepričati, da ima Rusija svoja pravila v zvezi z demokracijo in človekovimi pravicami. S takšnim prepričanjem sploh ni presenetljivo, da je Rusija še vedno edina članica Sveta Evrope, ki ni ratificirala protokola 14. Za gospoda Putina je to božji blagoslov. To pomeni, da mu ni treba upoštevati sodb in da lahko prepreči, da se zadeve obravnavajo drugje, zlasti zadeve v zvezi z mučenjem Čečencev. Ob upoštevanju teh razmer bi bilo naivno misliti, da bodo 2. decembra v Rusiji potekale svobodne in pregledne volitve. Ali niso glede na okoliščine samo plebiscit za ali proti Vladimirju Putinu? Brez kakršne koli spremembe ustave bo še naprej odločal o vseh političnih, gospodarskih, finančnih, upravnih, sodnih in varnostnih zadevah. Pred začetkom vrha EU-Rusija pozivam Svet in Komisijo, da vključita človekove pravice na najvišjo politično raven. Pomembno je, da imajo ključno vlogo, ali pri razpravi o prihodnjem sporazumu, vprašanju Kosova ali energije. To od nas pričakujejo ruski demokrati. Preprosto rečejo: „Še naprej govorite o tem, še naprej govorite resnico.“ Mi pri tem, vsaj ne tvegamo svojih življenj."@sl²⁰ "Herr talman, mina damer och herrar! Vi måste vara tydliga! Det beslut vi fattade i går kommer att tolkas – och har faktiskt redan blivit det – av de ryska myndigheterna som en stor framgång: ingen resolution, inget budskap. Det är en verklig bonus efter det att en officiell människorättsdelegation från Europaparlamentet hade avvisats. Det ryska samhället hålls mer än någonsin som gisslan av en propagandapress och drar sig tillbaka till farlig nationalism. Ryssland i dag är ett samhälle där våld på grund av rädsla råder och där rasism och främlingsfientlighet sprids. Ordet ”oberoende” kan inte längre användas. ”Oberoende” människorättsaktivister, journalister eller politiska motståndare får automatiskt beteckningen ”regimens fiender”. En lag som antogs 2007 gäller officiellt dessa grupper. Under förevändning av att bekämpa extremism ger lagen faktiskt myndigheterna fullständig frihet i denna orättvisa kamp. Som Marie Mendras berättade för oss i går uppmuntrar inte det rådande klimatet med ständiga brott mot de mänskliga rättigheterna människor att agera. Vladimir Putins spel har alltså varit framgångsrikt. Han har lyckats övertala medborgarna att Ryssland har sina egna särskilda regler för demokrati och mänskliga rättigheter. Med en sådan inställning är det inte alls överraskande att Ryssland är det enda medlemslandet i Europarådet som fortfarande inte har ratificerat protokoll 14. För Putin är det en lycka, en välsignelse. Det innebär att han inte måste följa bestämmelserna och kan förhindra att fallen kommer någon vart, särskilt de fall som rör tjetjener som utsatts för tortyr. Mot bakgrund av denna situation skulle det vara naivt att tro att fria och öppna val kommer att äga rum i Ryssland den 2 december. Med tanke på omständigheterna, är de inte bara en folkomröstning för eller emot Vladimir Putin? Om inte konstitutionen ändras kommer han att fortsätta att ha makten över alla politiska, ekonomiska, finansiella, administrativa och juridiska frågor samt säkerhetsfrågor. Inför det stundande toppmötet mellan EU och Ryssland uppmanar jag rådet och kommissionen att ta upp frågorna om mänskliga rättigheter på högsta politiska nivå. De måste få spela en nyckelroll, vare sig ni diskuterar det framtida avtalet, Kosovo, eller energi. Det är vad de ryska demokraterna vill att vi ska göra. De säger helt enkelt följande: ”Fortsätt att tala om dem, fortsätt att berätta sanningen.” Vi riskerar åtminstone inte våra liv när vi gör det."@sv²²
lpv:unclassifiedMetadata	"Hélène Flautre (Verts/ALE )."⁸ "Hélène Flautre (Verts/ALE ). –"^18,15 "Marie Mendras"¹³