Local view for "http://purl.org/linkedpolitics/eu/plenary/2007-10-23-Speech-2-229"

Predicate	Value (sorted: default)
rdf:type	lpv_eu:Speech6
dcterms:Date	"2007-10-23"^^xsd:date6
dcterms:Is Part Of	lp_eu:Proiect de buget general 2008 (secţiunea III) - Proiect de buget general 2008 (secţiunile I, II, IV, V, VI, VII, VIII, IX) (dezbatere)6
dcterms:Language	"fr"^^xsd:language6
lpv:document identification number	"en.20071023.23.2-229"6
lpv:hasSubsequent	lp_eu:2007-10-23-Speech-2-2306
lpv:speaker	lp:Jean-Claude Martinez6
lpv:spoken text	"Monsieur le Président, il existe en matière de discussion budgétaire une célèbre loi qu'on appelle la loi des trois "L", parce que la discussion budgétaire égrène des Litanies, comme dans une Liturgie religieuse, ce qui finit par conduire à la Léthargie économique et on le vérifie dans le budget 2008. Les litanies d'abord. M. Virrankoski égrène ces litanies, comme M. Elles l'avait fait en 2006, comme notre collègue, Garriga Polledo, l'avait fait en 2005. D'abord, la litanie de l'amputation des crédits: le Conseil des ministres, dans le projet de budget, ampute les crédits de l'avant-projet de budget. M. Mulder nous a expliqué que c'était un classique en matière agricole, par exemple. Et le Parlement européen se propose de rétablir les crédits. La litanie aussi d'un budget qui est toujours en-dessous des plafonds du cadre financier pluriannuel. Le cadre financier pluriannuel est déjà très bas dans les crédits nécessaires et le budget est encore plus bas. C'est une cascade de malthusianismes. La litanie aussi des priorités politiques: d'année en année, on nous parle de la lutte contre la pauvreté, l'éducation, l'apprentissage, la multifonctionnalité agricole, le septième programme-cadre de recherche, et c'est là qu'est la liturgie. La liturgie, elle est d'abord dans la nomenclature budgétaire et dans l'idéologie qui soutient cette nomenclature. La nomenclature, c'est la présentation du budget par activité, l'établissement du budget par activité. Concrètement, les dépenses sont saucissonnées par titres, par domaines politiques, qui correspondent à des directions générales. Et le budget ressemble à un immense salami, une espèce d'inventaire d'épicier, avec un problème que le rapporteur a bien vu, à savoir que le budget par activité crée une confusion avec le cadre financier pluriannuel qui, lui, est par grandes catégories. Cinq catégories d'un côté: la compétitivité, la conservation des ressources naturelles, la liberté, l'Union européenne partenaire mondial, l'administration et, de l'autre côté, une trentaine d'activités politiques, avec une correspondance difficile à établir. Tout cela se fait au nom d'une idéologie budgétaire, qui est l'idéologie de la performance, de la compétitivité, de l'efficacité, de l'efficient, du résultat, et ça donne un fatras d'outils nébuleux, les indicateurs de résultat, les indicateurs de performance, les fiches d'activités, et cette technologie budgétaire qu'on présente comme une nouveauté, la pointe de l'intelligence budgétaire, est une vieillerie qui remonte à 1947. C'est la commission américaine Hoover qui, la première, a parlé des concepts de performance, de coûts/avantages, d'efficacité, d'objectifs, de résultats. Et ce qui donnera aux États-Unis dans les années soixante, sous la présidence Johnson, le et ce qui donnera sous le Président Carter le BBZ, le budget base zéro, c'est-à-dire cette idéologie de la performance budgétaire que l'on retrouvera après: la Nouvelle-Zélande, la Grande-Bretagne, la France de 2001, avec sa loi organique relative aux lois de finance, et même le Mexique de 2006. Et on comprend alors à partir de là pourquoi le budget européen n'a aucune transparence et, en réalité, aucune efficacité. Il n'y a pas au Parlement européen 100 personnes capables de maîtriser le budget européen par activité, avec la conséquence que cela entraîne: une léthargie économique de l'Union européenne, parce que, s'il n'y a pas Galileo, s'il n'y a pas la liaison Lyon-Turin, s'il n'y a pas la liaison Gênes-Barcelone, si les capitales ne sont pas réunies par des trains à grande vitesse, si le budget de recherche n'est pas ce qu'il devrait être, si le budget européen à 27 est égal au montant du budget espagnol, si le budget européen est le vingtième du budget des États-Unis, c'est précisément à cause de cette idéologie malthusienne. Il serait peut-être temps de comprendre qu'à côté d'un budget ordinaire, il faut un budget extraordinaire pour faire des emprunts financés par un grand emprunt européen qui permettrait les investissements."@fr8
lpv:spokenAs	member; Delegation to the Euro-Latin American Parliamentary Assembly (2007-05-23--2009-07-13)23 unknown; Front national (2004-07-20--2009-03-18)23 member; ITS (2007-01-15--2007-11-13)23 substitute; Delegation to the Euro-Mediterranean Parliamentary Assembly (2007-03-15--2009-07-13)23 substitute; BUDG (2007-01-31--2009-07-13)23 member; AGRI (2007-01-31--2009-07-13)23 member; Delegation for relations with the countries of the Andean Community (2007-03-15--2009-07-13)23
lpv:translated text	"Pane předsedající, pro rozpravy o rozpočtu existuje známý zákon, který označujeme jako zákon tří L. Rozpočtové debaty totiž zahrnují drmolení Litanií jako v náboženské Liturgii, která končí způsobením hospodářské Letargie. Sledujeme to také v případě tohoto rozpočtu pro rok 2008. Nejdříve litanie. Pan Virrankoski je odříkává, stejně jako je odříkával pan Elles v roce 2006, a před tím náš kolega poslanec Garriga Polledo v roce 2006. Především je to litanie o škrtech v položkách: v návrhu rozpočtu Rada ministrů škrtá položky obsažené v předběžném návrhu rozpočtu. Pan Mulder nám vysvětlil, že to je naprosto normální například v zemědělství. Evropský parlament však navrhuje tyto položky vrátit zpět. Další litanií je, že rozpočet trvale nedosahuje limitu stanoveného ve víceročním finančním rámci. V něm už schází nezbytné položky, což platí tím více i pro rozpočet. Je to vodopád malthusiánství. Je to také litanie politických priorit: rok za rokem se hovoří o boji s chudobou, o vzdělání, odborné přípravě, multifunkčnosti zemědělství a sedmém rámcovém programu pro výzkum, a tehdy přichází čas liturgie. Liturgie se odehrává především v rozpočtové nomenklatuře a v ideologii, která tuto nomenklaturu podpírá. Nomenklatura znamená prezentaci rozpočtu podle oborů, přípravu rozpočtu podle oborů. V praxi dochází k tomu, že se výdaje rozsekají na hlavy, do politických oblastí, které odpovídají generálním ředitelstvím. Rozpočet připomíná obrovský salám na pultu v obchodě, problémem je, jak si všiml zpravodaj, že rozdělování rozpočtu podle oborů vytváří zmatek a nesoulad s víceletým finančním rámcem, který je dělen do širších kategorií. Těchto kategorií je pět: hospodářská soutěž, zachování přírodních zdrojů, svoboda, EU jako globální partner, správa, zatímco v druhém případě existuje kolem třiceti politických oborů a je velmi obtížné ustanovit vztahy mezi těmito kategoriemi. Toto vše se děje ve jménu rozpočtové ideologie, ideologie výkonu, konkurenceschopnosti, efektivity, úspornosti a výsledků a to vytváří změť nejasných nástrojů, ukazatelů výsledků, ukazatelů výkonnosti, tabulek činností. Tato rozpočtová technologie je prezentována jako nová, jako kráčející v předvoji rozpočtové inteligence, ale ve skutečnosti se jedná o věc poměrně starou, pocházející z roku 1947. Poprvé o konceptech výkonnosti, poměru nákladů a výnosů, úspornosti, cílech a výsledcích hovořil Hooverův výbor v Americe. To dalo Spojeným státům systém plánování, vytváření programů a rozpočtů v šedesátých letech během Johnsonova prezidentského období, a za prezidenta Cartera nulový rozpočtový základ – ideologii rozpočtové výkonnosti, která se posléze rozšířila na Nový Zéland, do Spojeného království, v roce 2001 s organickým zákonem o finančních zákonech do Francie a v roce 2006 dokonce i do Mexika. Nyní asi můžeme pochopit, proč evropský rozpočet postrádá transparentnost a ve skutečnosti i úspornost. V Evropském parlamentu není 100 lidí, kteří by byli schopni porozumět evropskému rozpočtu podle oborů, což s sebou přináší následek: hospodářskou letargii Evropské unie. Protože pokud není Galileo, pokud není spojení Lyon-Turín, pokud není spojení Janov-Barcelona, pokud evropská hlavní města nejsou propojená vysokorychlostními vlaky, pokud rozpočet pro výzkum není takový, jaký by měl být, pokud rozpočet pro Evropu o 27 členských státech je stejný jako španělský rozpočet, pokud evropský rozpočet představuje jednu dvacetinu rozpočtu Spojeného království, je to právě kvůli této malthusiánské ideologii. Možná nastal čas si uvědomit, že vedle běžného rozpočtu potřebujeme ještě zvláštní rozpočet, z něhož bychom poskytovali půjčky financované z velké evropské půjčky, což by umožnilo investovat."@cs1 "Hr. formand! Der findes i forbindelse med budgetforhandlinger en berømt lov, som vi på fransk kalder de tre L'ers lov, fordi der i budgetforhandlinger opremses litanier som i en religiøs liturgi, og det ender med at føre til økonomisk letargi. hvilket kan ses i 2008-budgettet. Først litanierne. Hr. Virrankoski remser disse litanier op, som hr. Elles gjorde i 2006, som vores kollega Garriga Polledo gjorde i 2005. Først litaniet om bevillingsnedskæringer: I budgetforslaget nedskærer Rådet bevillingerne fra det foreløbige budgetoverslag. Hr. Mulder forklarede os, at det var almindelig brugt f.eks. på landbrugsområdet. Og Parlamentet har til hensigt at få bevillingerne genopført. Så er der litaniet om et budget, der altid ligger under loftet for den flerårige finansielle ramme. De fornødne bevillinger er i forvejen sat meget lavt i den flerårige finansielle ramme, og budgettet er endnu lavere. Det er et væld af malthusianismer. Der er også litaniet om politiske prioriteringer: År efter år nævnes fattigdomsbekæmpelse, uddannelse, lærlingeuddannelse, multifunktionelt landbrug, det syvende rammeprogram for forskning, og her kommer liturgien ind. Liturgien består først og fremmest i budgetkontoplanen og i den tankegang, der ligger til grund for denne kontoplan. I kontoplanen vises eller opstilles budgettet efter aktivitet. I praksis er udgifterne hugget ud i afsnit, i politiske områder, som svarer til generaldirektoraterne. Budgettet ligner en kæmpestor salami, en slags vareoptælling hos en købmand, med et problem, som ordføreren har bemærket, nemlig at budgettet opdelt efter aktivitet skaber forvirring i forhold til den flerårige finansielle ramme, som er sorteret i bredere hovedområder, med fem på den ene side - konkurrenceevne, beskyttelse af naturressourcer, frihed, EU som global partner, administration - og omkring 30 politiske aktiviteter på den anden side, hvor det er svært at gennemskue den indbyrdes forbindelse. Alt det skyldes en budgetideologi, nemlig ideologien om præstation, konkurrencedygtighed, effektivitet, produktivitet og resultater. Ud af det kommer et virvar af slørede værktøjer, resultatindikatorer, præstationsindikatorer, aktivitetsrapporter. Denne budgetteknologi præsenteres som en nyhed, som højt udviklet budgetintelligens, men er i virkeligheden en gammel sag, der stammer fra 1947. Den amerikanske Hooverkomité var den første, der talte om koncepterne præstation, costbenefit, effektivitet, målsætninger og resultater. Det blev i USA under præsident Johnson i 1960'erne til Planning, Programming, Budgeting System og under præsident Carter til BBZ, budget base zero (nyvurdering af alle budgetposter), dvs. den budgetpræstationsideologi, som senere bredte sig til New Zealand, Storbritannien, Frankrig i 2001 med dets forfatningslov om finanslove og oven i købet til Mexico i 2006. Det er derfor let at forstå, hvorfor EU' budget fuldstændig mangler gennemsigtighed og i virkeligheden effektivitet. I Parlamentet findes ikke 100 personer, som er i stand til at gennemskue EU's aktivitetsopdelte budget. Det fører til økonomisk letargi i Unionen, for hvis Galileo ikke er gennemført, hvis der ikke er nogen Lyon-Torinoforbindelse, hvis der ikke er nogen Genova-Barcelonaforbindelse, hvis de europæiske hovedstæder ikke er forbundet med højhastighedstog, hvis forskningsbudgettet ikke er, hvad det burde være, hvis EU-27's budget svarer til det spanske statsbudget, hvis EU's budget er en tyvendedel af USA's, skyldes det netop denne malthusianske tankegang. Det er måske på tide, vi begynder at indse, at vi sideløbende med det ordinære budget behøver et ekstraordinært budget til lån, som finansieres gennem et stort EU-lån, således at vi kan foretage de nødvendige investeringer."@da2 "Herr Präsident, für Haushaltsdebatten gibt es ein berühmtes Gesetz, das wir das Gesetz der drei „L“ nennen, denn zu Haushaltsdebatten gehört das Herunterbeten von Litaneien wie bei einer religiösen Liturgie, das schließlich zu einer wirtschaftlichen Lethargie führt. Dies gilt auch für den Haushaltsplan 2008. Zunächst die Litaneien. Herr Virrankoski betet diese Litaneien herunter wie Herr Elles 2006 und wie unser Kollege Garriga Polledo 2005. Zunächst die Litanei der Mittelkürzungen: Der Ministerrat kürzt im Haushaltsentwurf die im Vorentwurf des Haushaltsplans vorgesehenen Mittelzuweisungen. Herr Mulder hat uns erklärt, dass dies beispielsweise für die Landwirtschaft ganz normal sei. Das Europäische Parlament jedoch schlägt vor, die Mittel wieder einzustellen. Es gibt auch die Litanei eines Haushalts, der ständig unter den Obergrenzen des mehrjährigen Finanzrahmens liegt. Die Mittel im mehrjährigen Finanzrahmen sind bereits sehr knapp bemessen, und im Haushalt noch mehr. Das ist eine Art „malthusianistischer“ Wasserfall. Es gibt auch eine Litanei politischer Prioritäten: Jahr für Jahr werden die Bekämpfung der Armut, Bildung, Ausbildung, eine multifunktionale Landwirtschaft und das siebte Forschungsrahmenprogramm genannt, und da kommt die Liturgie ins Spiel. Die Liturgie besteht hauptsächlich in der Haushaltsnomenklatur und in der Ideologie, die dieser Nomenklatur zugrunde liegt. Die Nomenklatur ist die Darstellung des Haushaltsplans nach Tätigkeiten, die Vorbereitung des Haushalts nach Tätigkeiten. In der Praxis werden die Ausgaben in Titel, in Politikbereiche gestückelt, die den Generaldirektionen entsprechen. Der Haushaltsplan ist wie eine große Salami, eine Art Bestandsverzeichnis des Lebensmittelladens. Dabei besteht, wie der Berichterstatter gemerkt hat, das Problem, dass die Aufteilung des Haushalts in Tätigkeiten in Konflikt mit dem mehrjährigen Finanzrahmen gerät, der in breitere Kategorien aufgeteilt ist. Einer hat fünf Kategorien: Wettbewerbsfähigkeit, Erhaltung der natürlichen Ressourcen, Freiheit, die EU als internationaler Partner, Verwaltung, der andere umfasst etwa 30 politische Tätigkeiten. Es ist schwierig, beides miteinander in Einklang zu bringen. All dies geschieht im Namen einer Haushaltsideologie, die die Ideologie der Leistungsfähigkeit, der Wettbewerbsfähigkeit, der Effektivität, der Effizienz und der Ergebnisse ist, und dies schafft ein Gewirr unklarer Instrumente, Ergebnisindikatoren, Leistungsindikatoren, Arbeitsbögen. Diese Haushaltstechnik wird als Neuerung dargestellt, als Spitzenleistung haushaltspolitischer Intelligenz, aber es ist eigentlich eine ganz alte Technik, die auf das Jahr 1947 zurückgeht. Die amerikanische Hoover-Kommission sprach als erste über die Begriffe der Leistungsfähigkeit, Kosten-Nutzen, Effizienz, Zielen und Ergebnissen. Dies führte in den sechziger Jahren in den USA zur Einführung des unter Präsident Johnson, unter Präsident Carter wurde es zum BBZ, dem einer Ideologie der Haushaltsleistung, die sich anschließend in Neuseeland und Großbritannien ausbreitete, 2001 mit dem Organgesetz zu Finanzgesetzen Frankreich erreichte und 2006 schließlich sogar Mexiko. Daraus ist wohl zu verstehen, warum es dem europäischen Haushalt an Transparenz mangelt und eigentlich auch an Effizienz. Im Europäischen Parlament sitzen keine 100 Personen, die in der Lage wären, den europäischen maßnahmenbezogenen Haushalt zu verstehen. Dies hat eine wirtschaftliche Lethargie der Europäischen Union zur Folge. Denn wenn es kein Galileo gibt, keine Verbindung Lyon-Turin, keine Verbindung Genua-Barcelona, wenn die Hauptstädte nicht durch Hochgeschwindigkeitszüge verbunden sind, wenn der Forschungsetat hinter den Erfordernissen zurückbleibt, wenn der Haushalt eines Europa mit 27 Mitgliedstaaten dem Umfang des spanischen Haushalts entspricht, wenn der europäische Haushalt ein Zwanzigstel des Haushalts des USA beträgt, dann liegt der Grund eben in dieser malthusianistischen Ideologie. Es wäre wohl an der Zeit, zu verstehen, dass wir neben dem gewöhnlichen Haushalt einen außerordentlichen Haushalt brauchen, um Kredite aufzunehmen, die durch einen großen europäischen Kredit finanziert werden, der Investitionen ermöglichen würden."@de9 "Κύριε Πρόεδρε, για τις δημοσιονομικές συζητήσεις, υπάρχει ένας γνωστός νόμος τον οποίο αποκαλούμε νόμο των τριών «λ», επειδή οι συζητήσεις για τον προϋπολογισμό μοιάζουν με λιτανεία, όπως αυτές που γίνονται σε θρησκευτικές λειτουργίες, με αποτέλεσμα να προκαλείται οικονομικός λήθαργος. Αυτό βλέπουμε να ισχύει και για τον προϋπολογισμό του 2008. Πρώτα η λιτανεία. Ο κ. Virrankoski πραγματοποιεί την ίδια λιτανεία με τον κ. Elles το 2006, καθώς και τον συνάδελφό μας κ. Garriga Polledo το 2005. Καταρχάς, η λιτανεία της περικοπής πιστώσεων: στο σχέδιο προϋπολογισμού, το Συμβούλιο των Υπουργών περικόπτει τις πιστώσεις του προσχεδίου προϋπολογισμού. Ο κ. Mulder μας εξήγησε ότι αυτό είναι πολύ φυσιολογικό για τη γεωργία, λόγου χάρη. Το Ευρωπαϊκό Κοινοβούλιο, ωστόσο, προτείνει την αποκατάσταση των πιστώσεων. Η λιτανεία συνίσταται επίσης στο γεγονός ότι ο προϋπολογισμός υπολείπεται διαρκώς των ανωτάτων ορίων του πολυετούς δημοσιονομικού πλαισίου. Το πολυετές δημοσιονομικό πλαίσιο υπολείπεται ήδη πολύ των αναγκαίων πιστώσεων, ο δε προϋπολογισμός ακόμη περισσότερο. Πρόκειται για έναν χείμαρρο μαλθουσιανισμού. Είναι επίσης μια λιτανεία πολιτικών προτεραιοτήτων: κάθε χρόνο αναφέρονται η καταπολέμηση της φτώχειας, η εκπαίδευση, η κατάρτιση, η πολυλειτουργικότητα της γεωργίας και το έβδομο πρόγραμμα πλαίσιο για την έρευνα, κι εκεί ξεκινά η θρησκευτική λειτουργία. Η θρησκευτική λειτουργία αφορά πρωτίστως τη δημοσιονομική ορολογία και την ιδεολογία στην οποία στηρίζεται αυτή. Η ορολογία είναι η παρουσίαση του προϋπολογισμού κατά δραστηριότητες, η κατάρτισή του κατά δραστηριότητες. Στην πράξη, οι δαπάνες χωρίζονται σε κατηγορίες, σε τομείς πολιτικής, οι οποίοι αντιστοιχούν στις Γενικές Διευθύνσεις. Ο προϋπολογισμός μοιάζει με τεράστιο σαλάμι, ένα είδος καταλόγου αγορών, και το πρόβλημα είναι, όπως έχει διαπιστώσει ο εισηγητής, ότι η κατάτμηση του προϋπολογισμού ανά δραστηριότητα δημιουργεί σύγχυση με το πολυετές δημοσιονομικό πλαίσιο, το οποίο είναι χωρισμένο σε ευρύτερες κατηγορίες. Το ένα σύστημα διαθέτει πέντε κατηγορίες: ανταγωνιστικότητα, διατήρηση των φυσικών πόρων, ελευθερία, η ΕΕ ως παγκόσμιος εταίρος, διοίκηση, ενώ το άλλο σύστημα διαθέτει περίπου τριάντα δραστηριότητες πολιτικής, και η αντιστοιχία μεταξύ αυτών των κατηγοριών είναι δύσκολο να διαπιστωθεί. Όλα αυτά γίνονται στο όνομα μιας συγκεκριμένης δημοσιονομικής ιδεολογίας, της ιδεολογίας των επιδόσεων, της ανταγωνιστικότητας, της αποτελεσματικότητας της αποδοτικότητας και των αποτελεσμάτων, πράγμα που δημιουργεί έναν κυκεώνα νεφελωδών μέσων, δεικτών αποτελεσμάτων, δεικτών επιδόσεων και καταλόγων δραστηριοτήτων. Αυτή η δημοσιονομική τεχνολογία παρουσιάζεται ως κάτι το νέο, ως πρωτοπορία της δημοσιονομικής διαχείρισης, στην πραγματικότητα όμως είναι ένα πολύ παλιό σύστημα που χρονολογείται από το 1947. Πρώτη η αμερικανική Επιτροπή Hoover μίλησε για τις έννοιες των επιδόσεων, της σχέσης κόστους / οφέλους, της αποδοτικότητας, των στόχων και των αποτελεσμάτων. Αυτό έδωσε στις ΗΠΑ το σύστημα σχεδιασμού, προγραμματισμού και προϋπολογισμού των δημοσίων δαπανών της δεκαετίας του 1960 υπό την Προεδρία Johnson, και υπό την Προεδρία Carter το σύστημα κατάρτισης του προϋπολογισμού σε μηδενική βάση (budget base zero) – την ιδεολογία περί δημοσιονομικών επιδόσεων που εξαπλώθηκε αργότερα στη Νέα Ζηλανδία, το Ηνωμένο Βασίλειο, τη Γαλλία το 2001, με τον οργανωτικό της νόμο για τη δημοσιονομική νομοθεσία, ακόμη και στο Μεξικό το 2006. Από όλα αυτά μπορεί κανείς να κατανοήσει γιατί από τον ευρωπαϊκό προϋπολογισμό απουσιάζει η διαφάνεια, αλλά ακόμη και η αποτελεσματικότητα. Το Ευρωπαϊκό Κοινοβούλιο δεν διαθέτει ούτε 100 άτομα που να είναι ικανά να κατανοήσουν τον ευρωπαϊκό προϋπολογισμό κατά δραστηριότητα, με την αναμενόμενη συνέπεια: τον οικονομικό λήθαργο της Ευρωπαϊκής Ένωσης. Διότι, αν δεν υπάρχει Galileo, αν δεν υπάρχει σύνδεση Λυών-Τορίνου, αν δεν υπάρχει σύνδεση Γένοβας-Βαρκελώνης, αν οι πρωτεύουσες δεν είναι συνδεδεμένες με συρμούς μεγάλης ταχύτητας, αν ο προϋπολογισμός για την έρευνα δεν είναι αυτός που έπρεπε να είναι, αν ο προϋπολογισμός για μια Ευρώπη 27 κρατών μελών είναι ίσος με τον προϋπολογισμό της Ισπανίας, αν ο ευρωπαϊκός προϋπολογισμός είναι το ένα εικοστό του προϋπολογισμού των Ηνωμένων Πολιτειών, όλα αυτά οφείλονται σε αυτή ακριβώς τη μαλθουσιανή ιδεολογία. Είναι ίσως καιρός να συνειδητοποιήσουμε ότι, παράλληλα με τον τακτικό προϋπολογισμό, έχουμε ανάγκη έναν έκτακτο προϋπολογισμό για τη χρηματοδότηση δανείων μέσω ενός μεγάλου ευρωπαϊκού δανείου, κάτι που θα επιτρέψει την πραγματοποίηση επενδύσεων."@el10 "Mr President, for budget debates, there is a well-known law we call the law of the three ‘Ls’, because budget debates involve reeling off Litanies, like in a religious Liturgy, which ends up causing economic Lethargy. We are finding this with the 2008 budget. The litanies first. Mr Virrankoski reels off these litanies like Mr Elles did in 2006, and like our fellow Member Mr Garriga Polledo did in 2005. First of all, the litany of cutting off appropriations: in the draft budget, the Council of Ministers cuts off the appropriations in the preliminary draft budget. Mr Mulder has explained to us that this is quite normal for agriculture, for example. The European Parliament, however, is proposing to restore the appropriations. The litany is also one of a budget consistently below the ceilings of the multiannual financial framework. The multiannual financial framework is already very short of the necessary appropriations and the budget even more so. It is a cascade of Malthusianism. It is also a litany of political priorities: year after year, fighting poverty, education, training, agricultural multifunctionality and the seventh framework programme on research are mentioned, and that is where the liturgy comes in. The liturgy is primarily in the budgetary nomenclature and the ideology supporting that nomenclature. The nomenclature is the presentation of the budget by activity, the preparation of the budget by activity. In practice, the expenditure is chopped up into titles, into political fields, which correspond to the directorates-general. The budget is like a huge salami, a type of grocer’s shop inventory, the problem being, as the rapporteur has seen, that dividing the budget up by activity creates confusion with the multiannual financial framework, which is split into broader categories. One has five categories: competitiveness, preservation of natural resources, freedom, the EU as a global partner, administration, and the other has about thirty political activities, and the correspondence between these categories is difficult to establish. All this is done in the name of a budgetary ideology, the ideology of performance, competitiveness, effectiveness, efficiency and results, and this creates a jumble of nebulous tools, results indicators, performance indicators, activities sheets. This budgetary technology is presented as new, as being in the vanguard of budgetary intelligence, but it is actually something quite old, dating back to 1947. It was the American Hoover Committee that first talked about the concepts of performance, cost/benefit, efficiency, targets and results. It was this that gave the US the Planning, Programming and Budgeting System in the 1960s under the Johnson Presidency, and that under President Carter gave the BBZ, or budget base zero – the budgetary performance ideology that subsequently spread to New Zealand, the United Kingdom, France in 2001 with its organic law on finance laws, and even Mexico in 2006. One might understand from this why the European budget is lacking in transparency and really in efficiency too. The European Parliament does not contain 100 people capable of understanding the European budget by activity, with the consequence that this entails: the economic lethargy of the European Union. Because if there is no Galileo, if there is no Lyon-Turin link, if there is no Genoa-Barcelona link, if the capital cities are not connected by high-speed trains, if the research budget is not what it should be, if the budget for a Europe of 27 Member States is the same as the Spanish budget, if the European budget is one twentieth of the budget of the United States, it is precisely because of this Malthusian ideology. Perhaps it is time we realised that alongside the ordinary budget, we need an extraordinary budget to make loans financed by a major European loan, which would permit investment."@en4 "Señor Presidente, existe en materia de debates presupuestarios una célebre ley que se llama la ley de las tres «L», porque la discusión presupuestaria supone recitar letanías, como si de una liturgia religiosa se tratara, que terminan causando letargia económica. Eso lo estamos comprobando con el presupuesto 2008. Las letanías van primero. El señor Virrankoski recita esas letanías, como hizo el señor Elles en 2006, y como hizo el señor Garriga Polledo en 2005. La primera de todas, la letanía del recorte de los créditos: en el proyecto de presupuesto, el Consejo de Ministro reduce los créditos del anteproyecto de presupuesto. El señor Mulder nos ha explicado que esto es algo muy normal en materia agrícola, por ejemplo. No obstante, el Parlamento Europeo propone que se restituyan los créditos. Se recita también la letanía de un presupuesto siempre por debajo de los límites máximos del marco financiero plurianual. El marco financiero plurianual se queda ya muy corto en cuanto a los créditos necesarios, y el presupuesto todavía más. Es una cascada de maltusianismo. Luego está la letanía de las prioridades políticas: año tras año, hablamos de la lucha contra la pobreza, la educación, el aprendizaje, la multifuncionalidad agrícola y el Séptimo Programa Marco de Investigación, y ahí es donde comienza la liturgia. La liturgia está, sobre todo, en la nomenclatura presupuestaria y en la ideología que sustenta esa nomenclatura. La nomenclatura es la presentación del presupuesto por actividades, la elaboración del presupuesto por actividades. En la práctica, el gasto se divide en títulos, en áreas políticas, que se corresponden con las direcciones generales. El presupuesto es como un inmenso salami, un producto típico de una tienda de comestibles, pero el problema es, como ha visto el ponente, que la división del presupuesto por actividades genera confusión con el marco financiero plurianual, que se divide en grandes categorías. Cinco categorías por un lado: la competitividad, la conservación de los recursos naturales, la libertad, la Unión Europea como socio mundial y la administración. Por otro lado, una treintena de actividades políticas, con una correspondencia difícil de establecer. Todo esto se hace en nombre de una ideología presupuestaria, la ideología del rendimiento, la competitividad, la eficacia, la eficiencia y los resultados, creando un revoltijo de herramientas confusas, indicadores de resultados, indicadores del rendimiento y hojas de actividades. Esta tecnología presupuestaria se presenta como una novedad, como la vanguardia de la inteligencia presupuestaria, pero es algo bastante antiguo, que se remonta a 1947. Fue la Comisión Hoover de los Estados Unidos la primera que habló de los conceptos de rendimiento, coste/beneficio, eficiencia, objetivos y resultados. Fue ella la que dio a los Estados Unidos el Sistema de Planificación, Programación y Presupuestos en el decenio de 1960 bajo la Presidencia de Johnson, y la que bajo la Presidencia de Carter proporcionó el BBZ o presupuesto base cero, la ideología de la gestión presupuestaria que posteriormente se propagó a Nueva Zelanda, el Reino Unido y Francia en 2001, con su ley orgánica sobre las leyes de presupuestos, e incluso a México en 2006. A partir de ahí se puede entender por qué el presupuesto europeo carece de transparencia y, en realidad, también de eficiencia. El Parlamento Europeo no tiene a 100 personas capaces de entender el presupuesto europeo por actividades, con lo que eso supone: el letargo económico de la Unión Europea. Por que si no hay Galileo, si no hay conexión Lyon-Turín, si no hay conexión Génova-Barcelona, si las capitales no están conectadas por trenes de alta velocidad, si el presupuesto para investigación no es el que debiera ser, si el presupuesto para una Europa de 27 Estados miembros es el mismo que el presupuesto español, si el presupuesto europeo es veinte veces menor que el de los Estados Unidos, es precisamente debido a esta ideología maltusiana. Posiblemente sea hora de que nos demos cuenta de que, junto con el presupuesto ordinario, necesitamos un presupuesto extraordinario para financiar créditos con cargo a un gran fondo europeo, que permita la inversión."@es21 "Härra juhataja, eelarvearutelude puhul peab paika hästi teada-tuntud seadus, mida nimetatakse kolme L-i seaduseks, kuna eelarvearutelud hõlmavad litaania mahavuristamist, just nagu liturgia puhul, mille lõpptulemus on majanduslik letargia. Sama võime näha 2008. aasta eelarve puhul. Kõigepealt litaania. Virrankoski vuristab litaaniad maha, nagu tegi härra Elles 2006. aastal ning nagu meie kaasparlamendiliige Garriga Polledo tegi 2005. aastal. Esiteks assigneeringute kärpimise litaania: eelarveprojektis kärbib ministrite nõukogu esialgse eelarveprojekti assigneeringuid. Jan Mulder selgitas meile, et see on näiteks põllumajanduse puhul üsnagi tavaline. Siiski teeb Euroopa Parlament ettepaneku need assigneeringud ennistada. Seega seisneb litaania selles, et eelarve on järjepidevalt väiksem mitmeaastases finantsraamistikus sätestatud ülemmäärast. Mitmeaastases finantsraamistikus valitseb vajalike assigneeringute nappus ja eelarves on see nappus veelgi suurem. See on maltusluse kaskaad. See on samuti poliitiliste prioriteetide litaania: aastast aastasse mainitakse vaesuse vastu võitlemist, haridust, koolitust, põllumajanduse mitmekülgsust ja seitsmendat teadusuuringute raamprogrammi ning siit algabki liturgia. Liturgia seisneb peamiselt eelarve koostamise süsteemis ja ideoloogias, mis sellist süsteemi toetab. Süsteem seisneb eelarve tutvustamises tegevuste järgi ja eelarve ettevalmistamises tegevuste järgi. Tegelikkuses on kulutused tükeldatud jaotisteks, poliitikavaldkondadeks, mis vastavad peadirektoraatidele. Eelarve on nagu tohutu suur vorst, vürtspoodniku vara, mille puhul seisneb probleem – nagu raportöör nägi – selles, et eelarve jagamine tegevuste järgi põhjustab segadust mitmeaastases finantsraamistikus, mis on jagatud laiemateks kategooriateks. Ühel on viis kategooriat: konkurentsivõime, loodusvarade säästmine, vabadus, EL kui ülemaailmne partner, haldamine, ning teisel on ligikaudu 30 poliitilist tegevust ning neid kategooriaid on raske omavahel kooskõlla viia. Kõike seda tehakse eelarveideoloogia nimel, suutlikkuse, konkurentsivõime, tõhususe, tulemuslikkuse ja tulemustega seotud ideoloogia nimel ning see toob endaga kaasa häguste vahendite kogumiku, tulemusnäitajad, tulemuslikkuse näitajad, tegevuslehed. Seda eelarve koostamise süsteemi tutvustatakse uuena, justkui oleks see eelarvealase teabe uuendus, kuid tegelikult on see üpriski vana ja selle juured ulatuvad juba 1947. aastasse. See oli Ameerika Hooveri komisjon, kes rääkis esimest korda sellistest mõistetest nagu tulemuslikkus, kulud-tulud, tõhusus, eesmärgid ja tulemused. See oli see, mis andis Ameerika Ühendriikidele 1960. aastatel Johnsoni ametiajal planeerimise, programmeerimise ja eelarve koostamise süsteemi ning president Carteri ametiajal nulleelarve koostamise – eelarve tulemuslikkuse ideoloogia, mis seejärel levis Uusmeremaale, Ühendkuningriiki ja Prantsusmaale 2001. aastal koos eelarveseaduste algseadusega ning 2006. aastal isegi Mehhikosse. Selle põhjal võib aru saada, miks Euroopa Liidu eelarvel jääb puudu läbipaistvusest ja tegelikult ka tõhususest. Euroopa Parlamendis ei ole sadat inimest, kes oleksid võimelised mõistma Euroopa Liidu eelarvet tegevuste järgi koos tagajärgedega, mida see endaga kaasa toob: Euroopa Liidu majanduslik letargia. Sest kui ei ole Galileot, kui ei ole ühendusteed Lyoni ja Torino vahel, kui ei ole ühendusteed Genova ja Barcelona vahel, kui pealinnad ei ole ühendatud kiirrongidega, kui teadusuuringute eelarve ei ole selline, nagu see peaks olema, kui 27 liikmesriigist koosneva Euroopa eelarve oleks sama mis Hispaania eelarve, kui Euroopa eelarve on üks kahekümnendik Ühendkuningriigi eelarvest, siis on selle põhjuseks just maltuslik ideoloogia. Võib-olla oleks meil aeg aru saada, et kõrvuti tavalise eelarvega vajame erakorralist eelarvet, et anda laene, mida rahastataks suurest Euroopa laenust, mis võimaldaks investeeringuid."@et5 "Arvoisa puhemies, talousarviota koskevissa keskusteluissa pätee tunnettu lainalaisuus, jota kutsumme kolmen ”L:n” laiksi, koska talousarviokeskusteluissa luetellaan litanioita kuin uskonnollisessa liturgiassa, mikä johtaa lopulta taloudelliseen letargiaan. Näin on käynyt vuoden 2008 talousarviossa. Käsittelen aluksi litanioita. Kyösti Virrankoski luettelee näitä litanioita aivan kuten James Elles vuonna 2006 ja kuten kollegamme Salvador Garriga Polledo vuonna 2005. Ensimmäinen litania koskee määrärahaleikkauksia: talousarvioesityksessä ministerineuvosto leikkaa alustavan talousarvioesityksen määrärahoja. Jan Mulder on selittänyt, että tämä on aivan tavanomaista esimerkiksi maatalouden alalla. Euroopan parlamentti ehdottaa kuitenkin näiden määrärahojen palauttamista. Toinen litania koskee talousarviota, joka jää johdonmukaisesti monivuotisen rahoituskehyksen enimmäismäärien alapuolelle. Monivuotisen rahoituskehyksen välttämättömät määrärahat ovat jo nyt hyvin niukat, ja talousarvion tätäkin niukemmat. Kyse on hallitsemattomasta malthusilaisuudesta. Litanioita laaditaan myös poliittisista painopisteistä: vuosi toisensa jälkeen mainitaan köyhyyden torjuminen, yleissivistävä ja ammatillinen koulutus, maatalouden monivaikutteisuus ja seitsemäs tutkimuksen ja teknologian kehittämisen puiteohjelma, ja tässä vaiheessa alkaa liturgia. Liturgia koskee pääasiassa budjettinimikkeistöä ja nimikkeistön taustalla olevaa ideologiaa. Nimikkeistössä esitellään toimintoperusteinen budjetointi, laaditaan toimintoperusteinen talousarvio. Käytännössä kulut pilkotaan osastoihin ja politiikanaloihin, jotka vastaavat pääosastoja. Talousarvio on kuin valtava salamimakkara, eräänlainen sekatavarakauppiaan tuoteluettelo. Kuten esittelijä on huomannut, ongelmana on se, että toimintoperusteinen budjetointi aiheuttaa sekaannusta laajempiin luokkiin jaetun monivuotisen rahoituskehyksen kanssa. Toisessa on viisi luokkaa: kilpailukyky, luonnonvarojen suojelu, vapaus, EU maailmanlaajuisena toimijana ja hallinto. Toisessa taas on noin 30 poliittista hanketta, ja näiden ryhmien välistä vastaavuutta on vaikea osoittaa. Kaikki tämä tehdään talousarviota koskevan ideologian nimissä – suorituksiin, kilpailukykyyn, tehokkuuteen ja tuloksiin perustuvan ideologian – ja seurauksena on välineiden, tulos- ja suoritusindikaattoreiden ja toimintotaulukkojen epämääräinen sekamelska. Tämä budjetointitekniikka esitellään talousarviota koskevan tietämyksen kärjessä olevana uutuutena, vaikka se on tosiasiassa melko vanha keksintö vuodelta 1947. Yhdysvaltalainen Hooverin komitea esitteli ensimmäisen kerran suoritusten, kustannus-hyötysuhteen, tehokkuuden, tavoitteiden ja tulosten käsitteet. Tästä sai 1960-luvulla alkunsa Yhdysvaltojen suunnittelu-, ohjelmointi ja budjetointijärjestelmä Lyndon Johnsonin presidenttikaudella, ja Jimmy Carterin presidenttikaudella syntyi nollapohjabudjetointi. Tämä julkisen talouden suorituskykyä koskeva aatejärjestelmä levisi myöhemmin Uuteen-Seelantiin ja Yhdistyneeseen kuningaskuntaan ja vuonna 2001 Ranskaan perustamissopimusta täydentävine varainhoitolakeineen, ja vuonna 2006 Meksikoon saakka. Edellisen perusteella voidaan ymmärtää, miksi EU:n talousarvio ei ole avoin eikä tosiasiassa myöskään tehokas. Euroopan parlamentissa ei ole sataakaan ihmistä, jotka pystyisivät ymmärtämään EU:n toimintoperusteisen budjetoinnin, ja tästä syystä Euroopan unionissa vallitsee taloudellinen letargia. On nimenomaan malthusilaisen ideologian syytä, jos Galileo-järjestelmä, Lyonin ja Torinon välinen rautatieyhteys tai Geneven ja Barcelonan välinen rautatieyhteys eivät toteudu, jos pääkaupunkien välille ei saada suurnopeusjunayhteyksiä, jos tutkimusmäärärahat eivät ole riittävät, jos 27 jäsenvaltion EU:n talousarvio on sama kuin Espanjan talousarvio ja jos EU:n talousarvio on yksi kahdeskymmenesosa Yhdysvaltojen talousarviosta. Kenties meidän on aika ymmärtää, että tarvitsemme tavanomaisen talousarvion rinnalle ylimääräisen talousarvion, josta voidaan myöntää merkittävällä EU:n luotolla rahoitettuja investointilainoja."@fi7 "Tisztelt elnök úr! Költségvetési viták esetére van egy jól ismert törvény, amit a három ‘L’-nek nevezünk, mivel a költségvetési vitákban megtalálható a litániák elmormolása, úgy, mint a vallási liturgiában, ami végül gazdasági letargiát okoz. Ezt áthatjuk a 2008-as költségvetés esetében is. Elsőként vegyük a litániákat. Virrankoski úr elmormolja ezeket a litániákat úgy, mint Elles úr tette azt 2006-ban, és képviselőtársunk, Garriga Polledo úr 2005-ben. Mindenekelőtt a költségvetési összegek csökkentésének litániáját: a költségvetési tervezetben a Miniszterek Tanácsa csökkenti a költségvetési összegeket az előzetes költségvetési tervezetben. Mulder úr elmagyarázta nekünk, hogy ez elég normális például a mezőgazdaság esetében. Az Európai Paralment azonban azt javasolja, hogy állítsuk helyre a költségvetési összegeket. A litániai egy olyan költségvetésé is, mely állandóan a többéves pénzügyi keret plafonjai alatt van. A többéves pénzügyi keret már nagyon híján van a szükséges költségvetési összegeknek, és a költségvetés még inkább. Ez a malthusianizmus lépcsőzetesen egymást elindító folyamata. Ez egyben a politikai prioritások litániája is: évről évre említésre kerül a szegénység elleni küzdelem, az oktatás, a képzés, a mezőgazdasági multifunkcionalitás és a 7. Kutatási Keretprogram, és itt jön be a liturgia. A liturgia esősorban a költségvetési nómenklatúra és az azt alátámasztó ideológia. A nómenklatúra a költségvetés tevékenységenkénti megjelenítése, a költségvetés tevékenységenkénti előkészítése. Gyakorlatilag a kiadás tételekre, politikai területekre van szabdalva, melyek megfelelnek a főigazgatóságoknak. A költségvetés olyan, mint egy hatalmas szalámi, egyfajta fűszerüzleti raktárkészlet, a porbléma az – az előadó szerint –, hogy a költségvetés tevékenységekre történő szétosztása zavart kelt a többéves pénzügyi keretben, ami tágabb kategóriákra van felosztva. Az egyiknek öt kategóriája van: versenyképesség, a természetes erőforrások megőrzése, szabadság, az EU, mint globális partner, adminisztráció, míg a másiknak körülbelül harminc politikai tevékenysége van, és nehéz megfeleltetést találni ezen kategóriák között. Mindez a költségvetési ideológia nevében történik, a teljesítmény, a versenyképesség, a hatékonyság és az eredmények ideológiája nevében, és ez a ködös eszközök zűrzavarát, mutatókat, teljesítménymutatókat és tevékenységi táblákat eredményez. Ez a költségvetési ideológia valami újként, a költségvetési hírszerzés előőrseként van bemutatva, pedig valójában elég régi, 1947-re vezethető vissza. Az amerikai Hoover Bizottság volt az, amely először beszélt a teljesítmény, a költéség/haszon, a hatékonyság, a célok és az eredmények fogalmáról. Ez adta az Egyesült Államoknak a tervezési-programozási-költségvetési rendszert a ’60-as években Johnson elnöksége alatt, és Carter elnök alatt a BBZ-t vagy más néven a nullbázisú költségvetést – a kölségvetési teljesítmény ideológiáját, ami később átterjedt Új-Zélandra, az Egyesült Királyságra, majd 2001-ben a pénzügyi törvényekre kivetett organikus törvényével Franciaországra és 2006-ban Mexikóra is. Az ember talán értheti ebből, hogy az európai költségvetésből miért hiányzik az átláthatóság és valójában a hatékonyság is. Az Európai Parlamentben nincs 100 ember, aki tevékenységenként meg tudja érteni az európai költségvetést a maga után vont következményekkel együtt: ez az Európai Unió gazdasági letargiája. Mivel nincs Galileo, ha nincs Lyon-Turin kapcsolat, akkor nincs Genova-Barcelona kapcsolat sem, ha a fővárosokat nem kötik össze nagy sebességű vonatok, ha a költségvetés nem olyan, amilyennek lennie kellene, ha a 27-ek Európai Uniójának a kölségvetése megegyezik a spanyol költségvetéssel, ha az európai költségvetés huszada az Amerikai Egyesült Államokénak, akkor az pontosan ezen malthusiánus ideológia miatt van. Talán ideje rájönnünk arra, hogy a rendes kölségvetés mellett rendkívüli költségvetésre is szükségünk van, hogy egy jelentős európai kölcsönnel finanszírozzuk a kölcsönöket, ami lehetővé teszi a befektetést."@hu11 "Signor Presidente, per le discussioni sul bilancio, esiste una ben nota legge che chiamiamo delle tre L, poiché tali discussioni comprendono lo snocciolamento di Litanie, come in una Liturgia religiosa, che termina causando un Letargo economico. Ritroviamo tutto questo nel bilancio del 2008. Prima le litanie. L’onorevole Virrankoski snocciola queste litanie come hanno fatto nel 2006 l’onorevole Elles e nel 2005 l’onorevole collega Garriga Polledo. Prima di tutto, la litania della riduzione degli stanziamenti: nel progetto di bilancio, il Consiglio dei ministri taglia gli stanziamenti del progetto di bilancio preliminare. L’onorevole Mulder ci ha spiegato che questo è abbastanza normale per l’agricoltura, per esempio. Tuttavia, il Parlamento europeo propone di recuperare gli stanziamenti. La litania è anche di un bilancio considerevolmente al di sotto delle soglie del quadro finanziario pluriennale. Quest’ultimo è già molto ridotto sugli stanziamenti necessari e il bilancio lo è persino di più. E’ una cascata maltusiana. E’ inoltre una litania di priorità politiche: anno dopo anno, vengono citati la lotta alla povertà, l’istruzione, la formazione, la multifunzionalità agricola e il Settimo programma quadro per la ricerca, ed è a questo punto che inizia la liturgia. La liturgia è in primo luogo la nomenclatura del bilancio e l’ideologia alla base di tale nomenclatura. Quest’ultima consiste nella presentazione del bilancio per attività, nella preparazione del bilancio per attività. In pratica, la spesa viene suddivisa in titoli, in ambiti politici, che corrispondono alle direzioni generali. Il bilancio è come un enorme salame, un tipo di inventario del droghiere, essendo il problema, come ha osservato il relatore, che la divisione del bilancio per attività crea confusione con il quadro finanziario pluriennale, che è diviso in categorie più ampie. Uno ne ha cinque: competitività, tutela delle risorse naturali, la libertà, l’Unione europea quale attore globale, amministrazione, e l’altro ha circa trenta attività politiche, e la corrispondenza tra loro è difficile da stabilire. Tutto viene svolto in nome di un’ideologia di bilancio, l’ideologia della prestazione, della competitività, dell’efficacia, dell’efficienza e dei risultati, e ciò crea un miscuglio di strumenti indistinti, indicatori di risultati, indicatori di prestazioni, fogli di attività. Questa tecnologia di bilancio viene presentata come nuova, come all’avanguardia dell’ di bilancio, ma è qualcosa di abbastanza vecchio, che risale al 1947. Il comitato finanziario americano Hoover è stato il primo a parlare dei concetti di prestazioni, costi/benefici, efficienza, obiettivi e risultati. E’ stato questo che, negli anni ‘60 durante la Presidenza Johnson, ha dato agli Stati Uniti il (PPBS), e sotto il Presidente Carter il ZBB, il bilancio a base zero, l’ideologia delle prestazioni del bilancio che si diffuse di conseguenza in Nuova Zelanda, Regno Unito e in Francia nel 2001 con la sua normativa organica sul diritto finanziario, nonché in Messico nel 2006. Da questo si potrebbe comprendere il motivo per cui il bilancio comunitario manca di trasparenza e in realtà anche di efficienza. Al Parlamento europeo non siedono 100 persone in grado di capire il bilancio europeo per attività, con la conseguenza che ciò comporta: il letargo economico dell’Unione europea. Perché se non esiste nessun Galileo, se non esiste nessun collegamento Torino-Lione, se non esiste nessun collegamento Genova-Barcellona, se le capitali non sono collegate con treni ad alta velocità, se il bilancio per la ricerca non è quello che dovrebbe essere, se il bilancio per un’Europa di 27 Stati membri è uguale al bilancio spagnolo, se il bilancio europeo è un ventesimo di quello degli Stati Uniti, è esattamente a causa di questa ideologia maltusiana. Forse è giunto il momento in cui abbiamo compreso che oltre al bilancio ordinario, abbiamo bisogno di un bilancio straordinario affinché i prestiti vengano finanziati da un grande prestito europeo, che consentirebbe gli investimenti."@it12 "Pone Pirmininke, diskusijoms dėl biudžeto galioja gerai žinoma taisyklė, kurią vadiname trijų L taisykle, nes diskusijose dėl biudžeto yra skaitomos litanijos, kaip kad religinėse liturgijose, kurios baigiasi sukeldamos ekonominę letargiją. Tai matome ir 2008 m. biudžete. Pirmiausia apie litanijas. K. Virrankoski litanijas skaito lygiai taip pat, kaip 2006 m. tai darė J. Elles, ir kaip 2005 m. darė mūsų kolega S. Garriga Polledo. Visų pirma, asignavimų sumažinimo litanija: biudžeto projekte, Ministrų Taryba sumažina preliminaraus biudžeto projekto asignavimus. J. Mulder mums paaiškino, kad tai gana normalu, pavyzdžiui, žemės ūkio atžvilgiu. Tačiau Europos Parlamentas siūlo atkurti šiuos asignavimus. Taip pat yra litanija apie tai, kad biudžetas neviršytų daugiametės finansinės perspektyvos ribų. Daugiametėje finansinėje perspektyvoje jau ir taip trūksta reikalingų asignavimų, o biudžete jų trūksta dar labiau. Tai Maltuso ideologijos pakopa. Taip pat yra politinių prioritetų litanija: metai po metų yra minimi kova su skurdu, švietimas, mokymas, žemės ūkio daugiafunkciškumas ir Septintoji pagrindų programa. Čia ir prasideda liturgija. Liturgija pirmiausia yra biudžeto nomenklatūra ir ideologinis nomenklatūros palaikymas. Nomenklatūra yra biudžeto pristatymas per veiklą, biudžeto parengimas per veiklą. Praktikoje išlaidos yra suskirstytos į antraštes, į politines sritis, atitinkančias generalinius direktoratus. Biudžetas yra tarsi didžiulis saliamis, tarsi bakalėjos inventorius, kurio problema, kaip pastebėjo pranešėjas, yra ta, kad išdalinant biudžetą pagal veiklos sritis atsiranda nesutapimas su daugiamete finansine perspektyva, nes ji suskirstyta į platesnes kategorijas. Vienoje yra penkios kategorijos: konkurencingumas, gamtinių išteklių išsaugojimas, laisvė, ES kaip visuotinė partnerė, administracija, o kitame yra apie trylika politinės veiklos sričių ir sunku nustatyti atitikimą tarp šių kategorijų. Visa tai yra daroma dėl biudžeto ideologijos, vykdymo ideologijos, konkurencingumo, efektyvumo, veiksmingumo ir rezultatų ir sudaro neaiškių priemonių, rezultatų rodiklių, veiklos rodiklių, veiklos lentelių kratinį. Ši biudžeto sudarymo technologija yra pristatoma kaip nauja, kaip biudžetinio sumanumo avangardas, tačiau iš tiesų tai gana senas, nuo 1947 m. taikomas metodas. Pirmasis apie vykdymo, išlaidų ir pelno, veiksmingumo, tikslų ir rezultatų sąvoką pirmasis prabilo Amerikos Hoover komitetas. Tai septintame dešimtmetyje prezidento Johnsono valdymo laikotarpiu JAV suteikė planavimo, programavimo ir biudžeto sudarymo sistemą, o valdant prezidentui Karteriui davė BBZ arba nulinį biudžetą – biudžeto vykdymo ideologiją, kuri vėliau paplito Naujoje Zelandijoje, Jungtinėje Karalystėje, 2001 m. Prancūzijoje su jos finansiniu įstatymu ir 2006 m. netgi Meksikoje. Iš to galima suprasti, kad Europos biudžetui trūksta skaidrumo ir tikrai trūksta veiksmingumo. Europos Parlamente nėra 100 žmonių, kurie pajėgtų biudžetą suvokti iš veiklos pusės, o to pasekmė – Europos Sąjungos ekonominė letargija. Jei nėra Galileo programos, Liono ir Turino geležinkelio ašies, Genujos ir Barselonos geležinkelio ašies, jei sostinės nėra sujungtos greitaisiais traukiniais, jei moksliniams tyrimams skirtas biudžetas nėra toks, koks turėtų būti, jei 27 valstybių narių Europos biudžetas yra tokio pat dydžio kaip Ispanijos biudžetas, jei Europos biudžetas sudaro dvidešimtąją Jungtinių Amerikos valstijų dalį, taip yra tik dėl šios Maltuso ideologijos. Galbūt atėjo laikas, kai mes supratome, kad šalia įprastinio biudžeto mums reikalingas ypatingas biudžetas, kad galėtume skolintis, finansuojami didžiausios Europos paskolos, kuri leistų investuoti."@lt14 "Priekšsēdētāja kungs, budžeta debatēm pastāv mums visiem labi zināmais likums, ko saucam par „L” likumu, jo budžeta debates ir saistītas ar skaitīšanu, kā tas notiek reliģiskajā kura beidzas, radot ekonomisko . To arī redzam 2008. gada budžetā. Sāksim ar litānijām. kungs skaita šīs litānijas tāpat kā kungs skaitīja 2006. gadā, un mūsu kolēģis deputāts kungs skaitīja 2005. gadā, pirmkārt apropriāciju samazināšanas litānija. Budžeta projektā Ministru padome samazina apropriācijas PBP. kungs mums paskaidroja, kas tas ir samērā normāli attiecība uz lauksaimniecību, piemēram. Tomēr EP ierosina atjaunot apropriācijas. Litānija ir arī par to, ka budžets nemitīgi ir mazāks par griestiem daudzgadu finanšu plānā. Daudzgadu finanšu plānā jau tā trūkst nepieciešamo apropriāciju un budžetā to trūkst vēl vairāk. Tā ir maltusisma kaskāde. Ir arī litānija par politiskajām prioritātēm. Gadu no gada min nabadzības apkarošanu, izglītību, apmācību, lauksaimniecības funkciju daudzveidību un Septīto pētniecības pamatprogrammu, un tur rodas liturģija. Liturģija ir pirmkārt budžeta nomenklatūra un ideoloģija, kas ir šīs nomenklatūras pamatā. Nomenklatūra ir budžeta attēlošana darbībā, budžeta sagatavošana, izpildot darbības. Praksē izdevumus sadala iedaļās, politiskajās jomās, kas atbilst ģenerāldirektorātu jomām. Budžets ir kā milzīgs salami, kaut kas līdzīgs pārtikas veikala inventarizācijai, un problēma ir tā, ka, kā novērojis referents, sadalot budžetu pa darbībām, rodas sajukums attiecībā pret daudzgadu finanšu plānu, kas ir sadalīts plašākās kategorijās. Tam ir piecas kategorijas: konkurētspēja, dabas resursu saglabāšana, brīvība, ES kā globālais partneris un administrācija, savukārt budžetam ir apmēram trīsdesmit darbības, un ir grūti noteikt saistību starp šīm kategorijām. Visu paveic, piemērojot budžeta ideoloģiju, izpildes, konkurētspējas, efektivitātes, lietderības un rezultātu ideoloģiju, un tas rada neskaidru instrumentu, rezultātu rādītāju, izpildes rādītāju un darbību bilanču jucekli. Šo budžeta sagatavošanas metodi uzrāda kā jaunu, kā budžeta intelekta avangardu, bet patiesībā tas ir kaut kas diezgan novecojis un tika izgudrots jau 1947. gadā. Par izpildes, izmaksu un ieguvumu, efektivitātes mērķu un rezultātu jēdzieniem pirmā runāja Amerikas komiteja. Tieši tas 60. gados ASV nodrošināja plānošanas un budžeta sagatavošanas sistēmu prezidenta laikā, kā arī prezidenta laikā nodrošināja jeb budžeta bāzes nulli – budžeta izpildes ideoloģija, ko pēc tam sāka izmantot Jaunzēlande, Apvienotā Karaliste, kā arī Francija 2001. gadā ar saviem organiskajiem tiesību aktiem par finanšu noteikumiem un pat Meksika 2006. gadā. No tā var saprast, kādēļ Eiropas budžetam trūkst pārredzamības un patiesi arī efektivitātes. EP nav 100 cilvēku, kas spēj saprast Eiropas budžetu ar sadalījumu par darbībām un tam ir šādas sekas: Eiropas Savienības ekonomikas letarģija. Jo tieši maltusisma teorija rada to, ka nav ka nav Lionas—Turīnas savienojuma, ka nav Dženovas—Barselonas savienojuma, ka no galvaspilsētas uz galvaspilsētu nevar aizbraukt ar ātrvilcienu, ka ES 27 dalībvalstu budžets ir tāds pats kā Spānijas budžets un vien divdesmitā daļa no ASV budžeta. Varbūt pienācis laiks mums attapties, ka līdzās parastajam budžetam mums nepieciešams arī ārkārtas budžets, lai nodrošinātu aizdevumus, ko finansē liels Eiropas aizdevums un kas ļautu veikt ieguldījumus?"@lv13 "Monsieur le Président, il existe en matière de discussion budgétaire une célèbre loi qu'on appelle la loi des trois "L", parce que la discussion budgétaire égrène des Litanies, comme dans une Liturgie religieuse, ce qui finit par conduire à la Léthargie économique et on le vérifie dans le budget 2008. Les litanies d'abord. M. Virrankoski égrène ces litanies, comme M. Elles l'avait fait en 2006, comme notre collègue, Garriga Polledo, l'avait fait en 2005. D'abord, la litanie de l'amputation des crédits: le Conseil des ministres, dans le projet de budget, ampute les crédits de l'avant-projet de budget. M. Mulder nous a expliqué que c'était un classique en matière agricole, par exemple. Et le Parlement européen se propose de rétablir les crédits. La litanie aussi d'un budget qui est toujours en-dessous des plafonds du cadre financier pluriannuel. Le cadre financier pluriannuel est déjà très bas dans les crédits nécessaires et le budget est encore plus bas. C'est une cascade de malthusianismes. La litanie aussi des priorités politiques: d'année en année, on nous parle de la lutte contre la pauvreté, l'éducation, l'apprentissage, la multifonctionnalité agricole, le septième programme-cadre de recherche, et c'est là qu'est la liturgie. La liturgie, elle est d'abord dans la nomenclature budgétaire et dans l'idéologie qui soutient cette nomenclature. La nomenclature, c'est la présentation du budget par activité, l'établissement du budget par activité. Concrètement, les dépenses sont saucissonnées par titres, par domaines politiques, qui correspondent à des directions générales. Et le budget ressemble à un immense salami, une espèce d'inventaire d'épicier, avec un problème que le rapporteur a bien vu, à savoir que le budget par activité crée une confusion avec le cadre financier pluriannuel qui, lui, est par grandes catégories. Cinq catégories d'un côté: la compétitivité, la conservation des ressources naturelles, la liberté, l'Union européenne partenaire mondial, l'administration et, de l'autre côté, une trentaine d'activités politiques, avec une correspondance difficile à établir. Tout cela se fait au nom d'une idéologie budgétaire, qui est l'idéologie de la performance, de la compétitivité, de l'efficacité, de l'efficient, du résultat, et ça donne un fatras d'outils nébuleux, les indicateurs de résultat, les indicateurs de performance, les fiches d'activités, et cette technologie budgétaire qu'on présente comme une nouveauté, la pointe de l'intelligence budgétaire, est une vieillerie qui remonte à 1947. C'est la commission américaine Hoover qui, la première, a parlé des concepts de performance, de coûts/avantages, d'efficacité, d'objectifs, de résultats. Et ce qui donnera aux États-Unis dans les années soixante, sous la présidence Johnson, le et ce qui donnera sous le Président Carter le BBZ, le budget base zéro, c'est-à-dire cette idéologie de la performance budgétaire que l'on retrouvera après: la Nouvelle-Zélande, la Grande-Bretagne, la France de 2001, avec sa loi organique relative aux lois de finance, et même le Mexique de 2006. Et on comprend alors à partir de là pourquoi le budget européen n'a aucune transparence et, en réalité, aucune efficacité. Il n'y a pas au Parlement européen 100 personnes capables de maîtriser le budget européen par activité, avec la conséquence que cela entraîne: une léthargie économique de l'Union européenne, parce que, s'il n'y a pas Galileo, s'il n'y a pas la liaison Lyon-Turin, s'il n'y a pas la liaison Gênes-Barcelone, si les capitales ne sont pas réunies par des trains à grande vitesse, si le budget de recherche n'est pas ce qu'il devrait être, si le budget européen à 27 est égal au montant du budget espagnol, si le budget européen est le vingtième du budget des États-Unis, c'est précisément à cause de cette idéologie malthusienne. Il serait peut-être temps de comprendre qu'à côté d'un budget ordinaire, il faut un budget extraordinaire pour faire des emprunts financés par un grand emprunt européen qui permettrait les investissements."@mt15 "Mijnheer de Voorzitter, voor begrotingsdebatten bestaat een algemeen bekende regel, namelijk de regel met de drie “l’s”. Begrotingsdebatten hebben namelijk iets van het afraffelen van litanieën, zoals een religieuze liturgie en uiteindelijk economische lethargie teweegbrengt. Dit zien we aan de begroting 2008. Eerst de litanieën. De heer Virrankoski raffelt deze litanieën af zoals de heer Elles in 2006 en collega Garriga Polledo in 2005. Ten eerste de litanieën van het snoeien in kredieten: in de ontwerpbegroting snoeit de Raad van Ministers in de kredieten van de voorlopige ontwerpbegroting. De heer Mulder wist ons te vertellen dat dit volstrekt normaal is voor bijvoorbeeld het landbouwbeleid. Het Europees Parlement stelt echter voor om deze kredieten weer op te nemen. De litanie is dus een van een begroting die voortdurend onder de plafonds van het MFK blijft. Het MFK is sowieso al zeer krap voor wat betreft de noodzakelijke kredieten en dat geldt nog sterker voor de begroting in haar geheel; het lijkt wel een soort van permanent malthusianisme. Het is echter ook een litanie van politieke prioriteiten: jaar voor jaar worden armoedebestrijding, onderwijs, opleiding, het multifunctionele karakter van de landbouw en het zevende kaderprogramma voor onderzoek genoemd, en daar begint de liturgie. De liturgie bestaat in de eerste plaats in de begrotingsnomenclatuur en de ideologie waarop deze nomenclatuur steunt. De nomenclatuur is het presenteren van de begroting in termen van activiteiten, het voorbereiden van de begroting in termen van activiteiten. In de praktijk zijn de uitgaven in titels gehakt, in beleidsterreinen, die corresponderen met de DG’s. De begroting doet denken aan een gigantische salami, een soort van inventaris van een kruidenierswinkel. Het probleem is echter, zoals de rapporteur terecht constateert, dat het indelen van de begroting in activiteiten tot verwarring leidt, want het MFK is namelijk ingedeeld in grotere categorieën. Eén ervan heeft vijf beleidsterreinen – concurrentievermogen, behoud van natuurlijke hulpbronnen, vrijheid, de EU als mondiale partner, administratie – en de andere rond dertig, en het verband tussen deze twee categorieën is volstrekt vaag. Dit alles werd gedaan in naam van de begrotingsideologie, de ideologie van doelstellingen, concurrentievermogen, effectiviteit, efficiency en resultaten, hetgeen een allegaartje aan wazige instrumenten, resultatenindicatoren, prestatie-indicatoren, toelichtingen bij activiteiten oplevert. Deze begrotingstechnologie wordt als iets nieuws opgedist, als zijnde baanbrekend, maar is in feite al tamelijk oud, namelijk ruim zestig jaar. In 1947 voerde het Amerikaanse Hoover-comité dingen in als prestatieconcepten, kosten/baten, efficiency, streefcijfers en resultaten. Deze stonden in de jaren 1960 onder president Johnson aan de basis van het “ ” en onder president Carter ontstond daaruit het model “BBZ”, oftewel “ ” – de ideologie van begrotingsprestaties, die achtereenvolgens ook in Nieuw-Zeeland, het Verenigd Koninkrijk, in 2001 in Frankrijk, met zijn organieke begrotingswetten, en in 2006 zelfs in Mexico werd ingevoerd. Hieruit kan worden afgeleid waarom het de Europese begroting aan transparantie en echte efficiency ontbreekt. Er zijn in het Europees Parlement hoogstens honderd mensen die de op activiteiten gebaseerde Europese begroting snappen, met alle gevolgen vandien, zoals de economische lethargie van de Europese Unie. Als we geen Galileo hebben, geen samenhang tussen Lyon en Turijn, geen samenhang tussen Genua en Barcelona, als de hoofdsteden niet met elkaar verbonden zijn door hogesnelheidslijnen, als de begroting voor onderzoek niet is wat het zou moeten zijn, als de begroting van Europa van 27 lidstaten even groot is als die van Spanje, als de Europese begroting slechts een twintigste beloopt van die van de VS, dan is dit nou precies het gevolg van dat malthusianisme. Misschien is het de hoogste tijd dat we beseffen dat we naast de gewone begroting een extra begroting nodig hebben om leningen te financieren met een grote Europese lening, zodat er geïnvesteerd kan worden."@nl3 "Panie przewodniczący! W kwestii debat budżetowych bardzo dobrze znane jest prawo, które zwiemy prawem trzech „L”, ponieważ debaty nad budżetem brzmią jak recytowanie Litanii, niczym w Liturgii religijnej, która kończy się doprowadzeniem do gospodarczego Letargu. Odnajdujemy to w budżecie na 2008 r. Pierwsze są litanie. Poseł Virrankoski recytuje te litanie jak robił to poseł Elles w 2006 i jak nasz kolega, poseł Garriga Polledo w 2005. Przede wszystkim litania cięcia środków: w projekcie budżetu: Rada Ministrów dokonuje cięć środków we wstępnym projekcie budżetu. Poseł Mulder wyjaśnił nam, że jest to całkiem normalne np. w rolnictwie. Jednak Parlament Europejski proponuje przywrócić te środki. Litanią jest także to, że budżet konsekwentnie pozostaje poniżej górnych pułapów w wieloletnich ramach finansowych. Wieloletnie ramy finansowe są już bardzo ubogie w potrzebne środki, a budżet nawet jeszcze bardziej. To jest kaskada maltuzjanizmu. To także litania politycznych priorytetów - rok po roku wspominane są: zwalczanie ubóstwa, edukacja, szkolenia, wielofunkcjonalność rolnictwa i siódmy program ramowy w sprawie badań. Oto gdzie pojawia się liturgia. Liturgia znajduje się pierwotnie w nomenklaturze budżetowej i istnieje też ideologia popierająca tę nomenklaturę. Nomenklaturą jest prezentacja budżetu w formie aktywności i przygotowanie budżetu w formie aktywności. W praktyce, wydatki są posiekane na odrębne tytuły, pola polityczne, które są związane z dyrekcjami generalnymi. Budżet jest jak wielkie salami, rodzaj inwentarza sklepu spożywczego, problem będący, jak zauważył sprawozdawca, dzieleniem budżetu na aktywności gospodarcze, co tworzy chaos w wieloletnich ramach finansowych, które są rozbite na szersze kategorie. Budżet ma pięć kategorii: konkurencyjność, ochrona zasobów naturalnych, wolność, UE jako partner globalny, administracja, a ramy obejmują około trzydziestu działalności politycznych, a zależność między tymi kategoriami jest trudna do ustalenia. To wszystko zostało zrobione w imię ideologii budżetowej, ideologii wykonawstwa, konkurencyjności, efektywności, wydajności i rezultatów, a to tworzy masę·mglistych narzędzi, wskaźników wynikowych, wskaźników wykonania, kart działalności. Ta technologia budżetowa jest zaprezentowana jako nowość, będąca strażą przednią inteligencji budżetowej, ale jest obecnie czymś dość starym, niczym z roku 1947. To amerykańska Komisja Hoovera jako pierwsza mówiła o koncepcji wykonawstwa, relacji kosztu do zysku, wydajności, celów i rezultatów. To właśnie to w latach 60. dało Stanom Zjednoczonym za czasów prezydenta Johnsona system planowania, programowania i budżetowania, a za czasów prezydenta Cartera dało BBZ, czyli zerową bazę budżetową - ideologię wykonawstwa budżetowego, która rozprzestrzeniła się następnie na Nową Zelandię, Zjednoczone Królestwo, Francję w 2001 ze swym organicznym prawem co do reguł finansowych, a nawet na Meksyk w 2006. Z tego można zrozumieć, dlaczego budżetowi europejskiemu brakuje przejrzystości, a także wydajności. Parlament Europejski nie posiada 100 osób zdolnych zrozumieć budżet europejski w podziale na aktywności, z konsekwencją za tym idącą: letargiem gospodarczym Unii Europejskiej. Ponieważ jeśli nie będzie Galileo, jeśli nie będzie połączenia Lyon-Turyn, połączenia Genua-Barcelona, jeśli stolice nie będą połączone szybkimi liniami kolejowymi, jeśli budżet na badania nie będzie tym, czym powinien być, jeśli budżet Europy 27 państw członkowskich będzie taki sam, jak budżet Hiszpanii, jeśli budżet Europy będzie jedną dwudziestą budżetu Stanów Zjednoczonych, to jest to dokładnie efektem stosowania ideologii maltuzjańskiej. Być może nadszedł czas, byśmy zdali sobie sprawę z tego, iż wraz ze zwykłym budżetem potrzebujemy budżetu nadzwyczajnego, aby robić pożyczki finansowane przez główną pożyczkę europejską, która pozwoliłaby na inwestycje."@pl16 "Senhor Presidente, existe uma célebre lei que se aplica aos debates orçamentais e a que chamamos a lei dos três "L", pois os debates orçamentais implicam a enumeração de Ladainhas, como numa Liturgia religiosa, o que acaba por conduzir à Letargia económica. É o que se está a passar com o orçamento de 2008. Primeiro, as ladainhas. O senhor deputado Virrankoski debita estas ladainhas tal qual o fez o senhor deputado Elles em 2006, e como o fizera também o nosso colega, senhor deputado Garriga Polledo, em 2005. A primeira ladainha é a do corte das dotações: no projecto de orçamento, o Conselho de Ministros corta as dotações do anteprojecto de orçamento. O senhor deputado Mulder explicou-nos que isto é bastante normal, por exemplo, no caso da agricultura. O Parlamento Europeu, porém, propõe-se restabelecer as dotações. Depois, há a ladainha de um orçamento constantemente abaixo dos limites do quadro financeiro plurianual. O quadro financeiro plurianual já é muito reduzido em termos das dotações necessárias, e o orçamento apresenta-se ainda mais reduzido. É o maltusianismo em cascata. Há ainda a ladainha das prioridades políticas: ano após ano, é da luta contra a pobreza, da educação, da formação, da multifuncionalidade agrícola e do sétimo programa-quadro de investigação que nos falam, e é aí que entra a liturgia. A liturgia reside antes de mais na nomenclatura orçamental e na ideologia que sustenta essa nomenclatura. A nomenclatura é a apresentação do orçamento por actividade, a elaboração do orçamento por actividade. Na prática, as despesas são todas retalhadas em títulos, em domínios políticos, que correspondem às direcções-gerais. O orçamento é como um enorme salame, uma espécie de inventário de merceeiro, com o problema, como o relator bem viu, de que dividir o orçamento por actividade cria confusão com o quadro financeiro plurianual, que é dividido em categorias maiores. Um tem cinco categorias, a saber, a competitividade, a conservação dos recursos naturais, a liberdade, a UE enquanto parceiro mundial, e a administração, o outro tem cerca de trinta actividades políticas, e é difícil estabelecer a correspondência entre estas categorias. Tudo isto é feito em nome de uma ideologia orçamental, a ideologia do desempenho, da competitividade, da eficácia, da eficiência e dos resultados, e isto cria um emaranhado de instrumentos nebulosos, os indicadores de resultados, os indicadores de desempenho, as fichas de actividades. Esta metodologia orçamental é apresentada como sendo nova, como estando na vanguarda da inteligência orçamental, mas na realidade ela é bastante antiga, pois remonta a 1947. Foi a Comissão Hoover norte-americana quem pela primeira vez falou dos conceitos de desempenho, custo/benefício, eficiência, objectivos e resultados. Foi isto que deu aos Estados Unidos o Sistema de Planeamento, Programação e Orçamentação nos anos 60, sob a presidência Johnson, e, sob o Presidente Carter, o BBZ, ou orçamento de base zero – a ideologia do desempenho orçamental que posteriormente se propagou à Nova Zelândia, ao Reino Unido, à França em 2001, com a sua lei orgânica relativa às leis das finanças, e até ao México em 2006. Percebe-se, a partir daí, por que razão o orçamento europeu carece de transparência e, na verdade, também de eficácia. Não existem no Parlamento Europeu cem pessoas capazes de compreender o orçamento europeu por actividade, com a consequência que daí advém: a letargia económica da União Europeia. Porque a verdade é que, se não há Galileo, se não há ligação Lyon-Turim, se não há ligação Génova-Barcelona, se as capitais não são interligadas por comboios de alta velocidade, se o orçamento para a investigação não é o que deveria ser, se o orçamento para a União a 27 é do mesmo montante que o orçamento espanhol, se o orçamento europeu equivale a um vigésimo do orçamento dos Estados Unidos, é precisamente por causa desta ideologia maltusiana. Talvez seja tempo de compreendermos que, a par de um orçamento ordinário, necessitamos de um orçamento extraordinário para obtermos empréstimos financiados por um grande empréstimo europeu, o que permitiria a realização de investimentos."@pt17 "Monsieur le Président, il existe en matière de discussion budgétaire une célèbre loi qu'on appelle la loi des trois "L", parce que la discussion budgétaire égrène des Litanies, comme dans une Liturgie religieuse, ce qui finit par conduire à la Léthargie économique et on le vérifie dans le budget 2008. Les litanies d'abord. M. Virrankoski égrène ces litanies, comme M. Elles l'avait fait en 2006, comme notre collègue, Garriga Polledo, l'avait fait en 2005. D'abord, la litanie de l'amputation des crédits: le Conseil des ministres, dans le projet de budget, ampute les crédits de l'avant-projet de budget. M. Mulder nous a expliqué que c'était un classique en matière agricole, par exemple. Et le Parlement européen se propose de rétablir les crédits. La litanie aussi d'un budget qui est toujours en-dessous des plafonds du cadre financier pluriannuel. Le cadre financier pluriannuel est déjà très bas dans les crédits nécessaires et le budget est encore plus bas. C'est une cascade de malthusianismes. La litanie aussi des priorités politiques: d'année en année, on nous parle de la lutte contre la pauvreté, l'éducation, l'apprentissage, la multifonctionnalité agricole, le septième programme-cadre de recherche, et c'est là qu'est la liturgie. La liturgie, elle est d'abord dans la nomenclature budgétaire et dans l'idéologie qui soutient cette nomenclature. La nomenclature, c'est la présentation du budget par activité, l'établissement du budget par activité. Concrètement, les dépenses sont saucissonnées par titres, par domaines politiques, qui correspondent à des directions générales. Et le budget ressemble à un immense salami, une espèce d'inventaire d'épicier, avec un problème que le rapporteur a bien vu, à savoir que le budget par activité crée une confusion avec le cadre financier pluriannuel qui, lui, est par grandes catégories. Cinq catégories d'un côté: la compétitivité, la conservation des ressources naturelles, la liberté, l'Union européenne partenaire mondial, l'administration et, de l'autre côté, une trentaine d'activités politiques, avec une correspondance difficile à établir. Tout cela se fait au nom d'une idéologie budgétaire, qui est l'idéologie de la performance, de la compétitivité, de l'efficacité, de l'efficient, du résultat, et ça donne un fatras d'outils nébuleux, les indicateurs de résultat, les indicateurs de performance, les fiches d'activités, et cette technologie budgétaire qu'on présente comme une nouveauté, la pointe de l'intelligence budgétaire, est une vieillerie qui remonte à 1947. C'est la commission américaine Hoover qui, la première, a parlé des concepts de performance, de coûts/avantages, d'efficacité, d'objectifs, de résultats. Et ce qui donnera aux États-Unis dans les années soixante, sous la présidence Johnson, le et ce qui donnera sous le Président Carter le BBZ, le budget base zéro, c'est-à-dire cette idéologie de la performance budgétaire que l'on retrouvera après: la Nouvelle-Zélande, la Grande-Bretagne, la France de 2001, avec sa loi organique relative aux lois de finance, et même le Mexique de 2006. Et on comprend alors à partir de là pourquoi le budget européen n'a aucune transparence et, en réalité, aucune efficacité. Il n'y a pas au Parlement européen 100 personnes capables de maîtriser le budget européen par activité, avec la conséquence que cela entraîne: une léthargie économique de l'Union européenne, parce que, s'il n'y a pas Galileo, s'il n'y a pas la liaison Lyon-Turin, s'il n'y a pas la liaison Gênes-Barcelone, si les capitales ne sont pas réunies par des trains à grande vitesse, si le budget de recherche n'est pas ce qu'il devrait être, si le budget européen à 27 est égal au montant du budget espagnol, si le budget européen est le vingtième du budget des États-Unis, c'est précisément à cause de cette idéologie malthusienne. Il serait peut-être temps de comprendre qu'à côté d'un budget ordinaire, il faut un budget extraordinaire pour faire des emprunts financés par un grand emprunt européen qui permettrait les investissements."@ro18 "Vážený pán predsedajúci, na rozpravy o rozpočte máme známy zákon, takzvaný zákon troch „L“, pretože rozpravy o rozpočte zahŕňajú odriekanie litánií ako v náboženskej liturgii, čo spôsobuje hospodársku letargiu. Nachádzame to v rozpočte na rok 2008. Najskôr litánie. Pán Virrankoski odrieka tieto litánie ako ich odriekal pán Elles v roku 2006 a ako náš kolega, poslanec pán Garriga Polledo, v roku 2005. V prvom rade, litánie za zníženie rozpočtových prostriedkov: v návrhu rozpočtu Rada ministrov zníži rozpočtové prostriedky z predbežného návrhu rozpočtu. Pán Mulder nám vysvetlil, že je to celkom normálne napríklad pre poľnohospodárstvo. Európsky parlament však navrhuje obnoviť rozpočtové prostriedky. Litánie sa tiež týkajú rozpočtu, ktorý by mal neustále byť pod stropom viacročného finančného rámca. Viacročný finančný rámec už teraz zďaleka zaostáva za potrebnými rozpočtovými prostriedkami a rozpočet ešte viac. Je to kaskáda maltuzianizmu. Sú to tiež litánie politických priorít: rok za rokom sú spomínané boj proti chudobe, vzdelávanie, školenia, poľnohospodárska multifunkčnosť a siedmy rámcový program v oblasti výskumu. Tu môžeme začať hovoriť o liturgii. Liturgia je najmä v rozpočtovej nomenklatúre a ideológii, ktorá ju podporuje. Nomenklatúra je prezentácia rozpočtu podľa činností, príprava rozpočtu podľa činností. V praxi sú výdavky rozdelené do rozpočtových hláv, do politických oblastí, ktoré zodpovedajú Generálnym riaditeľstvám. Rozpočet je ako obrovská saláma, druh inventáru obchodu s potravinami. Problém je, ako povedal spravodajca, že rozdelenie rozpočtu podľa aktivít vyvoláva zmätok s ohľadom na viacročný finančný rámec, ktorý je rozdelený do širších kategórií. Jedna má päť kategórií: konkurencieschopnosť, ochrana prírodných zdrojov, sloboda, EÚ ako globálny partner, správa a druhá má okolo 30 politických činností. Je zložité stanoviť zhodu medzi týmito kategóriami. Toto všetko sa deje v mene rozpočtovej ideológie, ideológie výkonu, konkurencieschopnosti, efektivity, účinnosti a výsledkov. Vytvára to zmes nejasných nástrojov, indikátorov výsledkov a výkonu, zoznamov činností. Táto rozpočtová technológia je prezentovaná ako nová, stojaca na čele rozpočtovej inteligencie, ale v skutočnosti je to niečo staré, datujúce späť do roku 1947. Bol to americký Hooverov výbor, ktorý prvý krát hovoril o konceptoch výkonu, náklade/výnose, účinnosti, cieľoch a výsledkoch. Toto podnietilo vznik systému plánovania, programovania a zostavovania rozpočtu v Spojených štátoch v 60. rokoch v období prezidenta Johnsona a nulové rozpočtovanie za prezidenta Cartera – ideológiu rozpočtových výsledkov, ktorá sa rozšírila spolu s ústavným zákonom o finančnom práve na Nový Zéland, do Spojeného kráľovstva, Francúzska v roku 2001 a dokonca až do Mexika v roku 2006. Človek by z toho mohol pochopiť, prečo európskemu rozpočtu chýba transparentnosť a skutočne aj účinnosť. V Európskom parlamente nesedí dohromady ani 100 ľudí schopných rozumieť európskemu rozpočtu podľa činnosti, so všetkými dôsledkami, ktoré to prináša: hospodársku letargiu Európskej únie. Pretože ak nie je Galileo, ak nie je železničné spojenie Lyon – Turín, ak nie je spojenie Janov – Barcelona, ak nie sú hlavné mestá spojené vysokorýchlostnými vlakmi, ak rozpočet na výskum nie je taký, aký by mal byť, ak je rozpočet pre 27 členských štátov Európy rovnaký ako španielsky rozpočet, ak je európsky rozpočet jedna dvadsatina z rozpočtu Spojených štátov, je to práce pre túto Malthusovu ideológiu. Možno je čas, aby sme si uvedomili, že popri bežnom rozpočte potrebujeme zvláštny rozpočet na financovanie pôžičiek z veľkej európskej pôžičky, ktorá by umožňovala investície."@sk19 "Gospod predsednik, v zvezi z razpravami o proračunu obstaja dobro znan zakon, ki ga imenujemo zakon treh „L-jev“, ker razprave o proračunu vključujejo branje „litanij“, tako kot pri verski „liturgiji“, kar na koncu povzroči gospodarsko „letargijo“. To smo ugotovili v zvezi s proračunom za leto 2008. Prvič, litanije. Gospod Virrankoski bere te litanije tako kot gospod Elles leta 2006 in tako kot kolega poslanec Garriga Polledo leta 2005. Najprej litanije v zvezi z zmanjšanjem odobrenih proračunskih sredstev: v predlogu proračuna je svet ministrov zmanjšal odobrena proračunska sredstva v predhodnem predlogu proračuna. Gospod Mulder nam je razložil, da je to na primer povsem običajno za kmetijstvo. Vendar Evropski parlament predlaga ponovno določitev odobrenih proračunskih sredstev na prejšnji znesek. Ena od litanij je povezana tudi s tem, da je proračun stalno pod zgornjimi mejami večletnega finančnega okvira. V večletnem finančnem okviru je že močno pomanjkanje potrebnih odobrenih proračunskih sredstev, še bolj pa v proračunu. Polno je maltuzianizma. Gre tudi za litanije v zvezi s političnimi prednostnimi nalogami: vsako leto se izpostavljajo boj proti revščini, izobraževanje, usposabljanje, večfunkcionalnost kmetijstva in sedmi okvirni program za raziskave, kar je povezano z liturgijo. Liturgija je zlasti povezana s proračunsko nomenklaturo in ideologijo, ki podpira to nomenklaturo. Nomenklatura pomeni predstavitev in razčlenitev proračuna po dejavnostih. V praksi so odhodki razdeljeni na naslove oziroma praktična področja, ki ustrezajo generalnim direktoratom. Proračun je kot velika salama, nekakšen inventar trgovine z živili, pri čemer je težava, kot je ugotovil poročevalec, da razčlenitev proračuna po dejavnostih povzroča zmedo v zvezi z večletnim finančnim okvirom, ki je razdeljen na širše kategorije. Prvi ima pet kategorij: konkurenčnost, ohranjanje naravnih virov, svoboda, EU kot globalna partnerica, uprava, drugi pa vključuje okrog trideset političnih dejavnosti, zato je težko primerjati te kategorije. Vse to je narejeno v imenu proračunske ideologije, tj. ideologije zmogljivosti, konkurenčnosti, učinkovitosti, uspešnosti in rezultatov, s čimer se oblikujejo sklop nejasnih orodij, kazalniki rezultatov, kazalniki uspešnosti in seznami dejavnosti. Ta proračunska tehnologija je predstavljena kot nekaj novega, kot vodilna proračunska inteligenca, vendar je to pravzaprav nekaj precej starega in izvira iz leta 1947. Ameriški Hooverjev odbor je prvi govoril o pojmu uspešnosti, razmerju med stroški in koristmi, učinkovitosti, ciljih in rezultatih. Tako so Združene države v 60. letih prejšnjega stoletja pod predsedstvom Johnsona dobile sistem načrtovanja, oblikovanja programov in vključevanja v proračun, pod predsedstvom Carterja pa se je zagotovilo ničelno predračunavanje (zero base budgeting) – ideologija proračunske uspešnosti, ki se je nato leta 2001 razširila v Novo Zelandijo, Združeno kraljestvo in Francijo s sistemskim zakonom o finančnih zakonih, leta 2006 pa celo v Mehiko. Na podlagi tega bi lahko ugotovili, zakaj evropski proračun ni dovolj pregleden in učinkovit. V Evropskem parlamentu ni 100 ljudi, ki bi lahko razumeli evropski proračun po dejavnostih z vsemi posledicami, ki so povezane s tem; to je gospodarska letargija Evropske unije. Če nimamo programa Galileo, če ni povezave med Lyonom in Turinom, če ni povezave med Genovo in Barcelono, če glavna mesta niso povezana s hitrimi vlaki, če proračun za raziskave ni tak, kot bi moral biti, če je proračun za Evropo s 27 državami članicami enak kot španski proračun, če je evropski proračun ena dvajsetina proračuna Združenih držav, je to posledica te maltuzijanske ideologije. Morda je čas, da se zavedamo, da poleg običajnega proračuna potrebujemo izredni proračun za posojila, ki bi se financirala iz velikega evropskega posojila, s čimer bi se omogočile naložbe."@sl20 ". Herr talman! Det finns en välkänd regel för budgetdebatter som vi kallar regeln om tre ”L”, eftersom budgetdebatterna omfattar ett upprabblande av litanior, som i en religiös liturgi, vilket i slutändan orsakar ekonomisk letargi. Detta sker också i samband med budgeten för 2008. Först litaniorna. Kyösti Virrankoski rabblar dessa litanior på samma sätt som James Elles gjorde 2006, och som vår kollega Salvador Garriga Polledo gjorde 2005. För det första, litanian om att stoppa anslag: i budgetförslaget stoppar ministerrådet anslagen i det preliminära budgetförslaget. Jan Mulder har förklarat för oss att detta är normalt i fråga om exempelvis jordbruk. Europaparlamentet föreslår dock ett återupprättande av anslagen. Litanian är också en litania om en budget som ständigt befinner sig lägre än taken i den fleråriga budgetramen. I den fleråriga budgetramen, och i ännu högre grad i budgeten, råder det redan stor brist på nödvändiga anslag. Det är fråga om en störtflod av malthusianism. Det är också en litania om politiska prioriteringar: år efter år nämns kampen mot fattigdom, utbildning, fortbildning, mångfunktionalitet på området för jordbruk och det sjunde ramprogrammet för forskning, och det är här som liturgin kommer in. Liturgin står huvudsakligen att finna i kontoplanen på budgetområdet och i den ideologi som stöder denna kontoplan. Kontoplanen är en presentation av budgeten efter åtgärd, ett utarbetande av budgeten efter åtgärd. I praktiken hackas utgifterna upp i rubriker, i politiska områden, som motsvarar generaldirektoraten. Budgeten är som en enorm salami, ett slags inventarieförteckning över en livsmedelsaffär, där problemet, som föredraganden har märkt, är att det skapar förvirring att dela upp budgeten efter åtgärd när det gäller den fleråriga budgetramen, som är uppdelad i mer omfattande kategorier. Den ena har fem kategorier; konkurrenskraft, bevarande av naturresurser, frihet, EU som global partner samt administration, och den andra har omkring trettio politiska aktiviteter, och överensstämmelsen mellan dessa kategorier är svår att fastställa. Allt detta uträttas i budgetideologins namn, en ideologi i fråga om utförande, konkurrenskraft, effektivitet, ändamålsenlighet och resultat, och detta skapar ett virrvarr av vaga verktyg, indikatorer om resultat och prestationer samt åtgärdsdokument. Denna budgetteknik framställs som ny, som att den befinner sig i spetsen för en budgetkunskap, men den är egentligen tämligen gammal, och går tillbaka till 1947. Det var amerikanska Hooverkommittén som först talade om koncepten prestationer, lönsamhet, effektivitet, mål och resultat. Det var detta som ledde till planerings- programmerings- och budgeteringssystemet i USA på 1960-talet under Lyndon Johnsons presidentperiod, och som under president Jimmy Carter ledde till BBZ, eller [budgetbas noll] – den ideologi om budgetutfall som sedan spreds till Nya Zeeland, Storbritannien och Frankrike 2001, med dess lag om budgetlagar, och till och med till Mexiko 2006. Detta gör att man kan förstå varför det finns brister i den europeiska budgeten i fråga om öppenhet, och verkligen också i fråga om effektivitet. Det finns inte 100 personer i Europaparlamentet som kan förstå den europeiska budgeten efter åtgärd, med den följd som detta innebär: ekonomisk letargi i Europeiska unionen. För om inte Galileo existerar, om det inte finns någon linje mellan Lyon och Turin, om det inte finns någon linje mellan Genoa och Barcelona om det inte finns förbindelser med höghastighetståg mellan huvudstäderna, om forskningsbudgeten inte är vad den borde vara, om budgeten för ett Europa med 27 medlemsstater är densamma som den spanska budgeten, om den europeiska budgeten är en tjugondedel av Förenta staternas budget beror det just på denna malthusianska ideologi. Det är kanske dags att vi inser att vi, utöver den vanliga budgeten, behöver en särskild budget för att bevilja lån som finansieras av ett stort europeiskt lån som skulle tillåta investering."@sv22
lpv:unclassifiedMetadata	"BBZ"13 "Carter"13 "Elles"13 "Galileo"13 "Garriga Polledo"13 "Hoover"13 "Jean-Claude Martinez (ITS )."20,1 "Jean-Claude Martinez (ITS ). -"5,19,14,11,16,13,17,8 "Jean-Claude Martinez (ITS ). –"18,15,4 "Johnson"13 "Mulder"13 "Planning, Programming and Budgeting System"3,9,12 "Planning-Programming-Budgeting System"18,15,8 "Virrankoski"13 "budget base zero"22,3,9,17 "intelligence"12 "letarģiju"13 "liturģijā"13 "litāniju"13

Named graphs describing this resource:

The resource appears as object in 2 triples

Context graph