Local view for "http://purl.org/linkedpolitics/eu/plenary/2007-09-05-Speech-3-347"

Predicate	Value (sorted: default)
rdf:type	lpv_eu:Speech⁶
dcterms:Date	"2007-09-05"^^xsd:date⁶
dcterms:Is Part Of	lp_eu:Funcţionarea dialogurilor şi a consultărilor cu ţări terţe cu privire la drepturile omului (dezbatere)⁶
dcterms:Language	"fr"^^xsd:language⁶
lpv:document identification number	"en.20070905.24.3-347"⁶
lpv:hasSubsequent	lp_eu:2007-09-05-Speech-3-348⁶
lpv:speaker	lp:Pierre Schapira⁶
lpv:spoken text	"Madame la Présidente, à cette heure tardive, beaucoup de choses ont été dites, mais je tiens à féliciter, évidemment, Elena Valenciano pour ce rapport. Il marque une étape importante pour que la politique européenne de développement soit plus transparente et plus efficace s'agissant des droits de l'homme. Je saisis d'ailleurs l'occasion de ce débat pour appeler les représentants du Conseil et de la Commission à une meilleure collaboration interinstitutionnelle. Il est, en effet, indispensable de mettre en place un dialogue entre le Conseil, la Commission et le Parlement afin de mieux coordonner les actions engagées en matière de droits de l'homme et empêcher que les contradictions et les doubles emplois ne parasitent le message adressé au monde extérieur. C'est malheureusement une question d'actualité permanente. Si l'on prend un exemple concret, celui de la Birmanie, notre politique concernant ce pays est illisible à l'extérieur. Les membres de l'Union se sont engagés pour une position commune en faveur de la réconciliation nationale, de la démocratie et des droits de l'homme, mais en pratique, les États européens sont divisés, d'où une position faible et inefficace qui ne produit aucun effet sur le régime birman. Politiquement, l'Union européenne n'a pas de stratégie claire. On ne se concentre que sur l'aide humanitaire, ce qui est indispensable bien sûr, mais pas suffisant. Nous n'avons pris aucune position sur la manière dont le Conseil de sécurité de l'ONU devait traiter la situation birmane, n'offrant aucun soutien à une résolution. De plus, la Commission a réduit le volume de ses subventions pour les projets visant la promotion des droits de l'homme et de la démocratie en Birmanie. Bref, l'Union européenne n'a pas su user de son influence dans un sens positif et efficace afin de promouvoir et de soutenir la démocratie et les droits de l'homme dans ce pays. L'échec récent de notre appel en faveur de la libération de la prix Nobel birmane, Aung San Suu Kyi, le prouve. Et pourtant, le Parlement lui avait décerné le prix Sakharov en 1990. Cet exemple illustre parfaitement le fait que nos trois institutions doivent agir ensemble pour présenter une politique de défense des droits de l'homme cohérente et lisible."@fr⁸
lpv:spokenAs	substitute; Delegation to the ACP-EU Joint Parliamentary Assembly (2004-09-15--2009-07-13)²³ member; Delegation for relations with Israel (2007-03-14--2009-07-13)²³ substitute; AFET (2007-01-31--2009-07-13)²³ unknown; Parti socialiste (2004-07-20--2009-07-13)²³ member; PES (2004-07-20--2009-07-13)²³ member; DEVE (2007-01-31--2009-07-13)²³
lpv:translated text	"Paní předsedající, v tuto pozdní hodinu už bylo mnoho věcí řečeno, avšak já bych velmi rád poděkoval pani Valencianové, samozřejmě, za tuto zprávu. Představuje významný krok při zpřehledňování a zefektivňování evropské politiky rozvoje v oblasti lidských práv. Také bych využil příležitosti, kterou mi tato diskuse poskytuje, abych vyzval zástupce Rady a Komise k lepší meziinstitucionální spolupráci. Je skutečně nezbytné otevřít dialog mezi Radou, Komisí a Parlamentem za účelem kvalitnější koordinace činnosti v oblasti lidských práv a s cílem předejít rozporům a zdvojování, pokud jde o poselství, které chceme zprostředkovat světu. Bohužel jde o neustále aktuální skutečnost. Abych uvedl konkrétní příklad Barmy, naše politika vůči této zemi je zvenčí nedešifrovatelná. Členové EU se zavázali ke společné petici ve prospěch národního usmíření, demokracie a lidských práv, avšak ve skutečnosti jsou členské státy EU rozdělené, vystupují v slabé a neúčinné pozici, které nemá žádný vliv na režim v Barmě. Evropská unie nemá politicky žádnou jasnou strategii. Soustřeďujeme se jen na humanitární pomoc, která je samozřejmě zásadní, ale nepostačuje. Nepřijali jsme stanovisko ke způsobu, jakým by Rada bezpečnosti OSN měla řešit situaci v Barmě, čímž jsme nepodpořili rezoluci. Kromě toho Komise snížila objem dotací pro projekty zaměřené na prosazování lidských práv a demokracie v Barmě. Ve zkratce, Evropská unie nevyužívá svůj vliv pozitivním a efektivním způsobem zaměřeným na prosazování a podporu demokracie a lidských práv v této zemi. Nedávné selhání naší výzvy o propuštění barmské nositelky Nobelovy ceny Aun Schan Su Ťij je toho důkazem. Parlament jí dokonce v roce 1990 udělil Sacharovovu cenu. Tento příklad dokonale dokazuje skutečnost, že naše tři instituce musí jednat společně při prezentování koherentní, srozumitelné politiky k prosazování lidských práv."@cs¹ "Fru formand! På dette sene tidspunkt er mange af tingene allerede blevet sagt, men jeg vil naturligvis meget gerne takke fru Valenciano for denne betænkning. Den markerer et vigtigt skridt i retning af at gøre den europæiske udviklingspolitik mere åben og effektiv med hensyn til menneskerettigheder. Jeg vil også benytte lejligheden til at indbyde repræsentanterne fra Rådet og Kommissionen til et bedre interinstitutionelt samarbejde. Det er væsentligt at indlede en dialog mellem Rådet, Kommissionen og Parlamentet, således at de tiltag, der iværksættes på menneskerettighedsområdet, kan koordineres bedre, og med henblik på at forhindre selvmodsigelser og overlapninger i at gå ud over budskabet til verden udenfor. Det er desværre et evigt aktuelt emne. Tager vi et specifikt eksempel, Burma, er vores politik vedrørende dette land uforståelig set udefra. EU-medlemsstaterne har tilsluttet sig en fælles holdning til fordel for national forsoning, demokrati og menneskerettigheder, men i praksis er medlemsstaterne delte, hvilket resulterer i en svag og ineffektiv indsats, som ikke har nogen indvirkning på styret i Burma. Politisk har EU ikke nogen klar strategi. Vi fokuserer udelukkende på humanitær bistand, hvilket naturligvis er vigtigt, men det er ikke tilstrækkeligt. Vi har ikke taget stilling til, hvordan FN's Sikkerhedsråd bør håndtere situationen i Burma, og har dermed ikke været med til at støtte en resolution. Endvidere har Kommissionen reduceret støtten til projekter, som har til formål at fremme menneskerettigheder og demokrati i Burma. Kort sagt har EU ikke udnyttet sin indflydelse positivt og effektivt med henblik på at fremme og støtte demokrati og menneskerettigheder i dette land. Vores nylige fejlslagne indsats for at få løsladt den burmesiske nobelpristager, Aung San Suu Kyi, er et bevis herpå. Parlamentet tildelte hende trods alt Sakharovprisen i 1990. Dette eksempel illustrerer med al tydelighed, at vores tre institutioner skal arbejde sammen for at udvikle en sammenhængende og forståelig politik til beskyttelse af menneskerettigheder."@da² "Frau Präsidentin! Zu dieser späten Stunde sind bereits viele Dinge gesagt worden, doch möchte natürlich auch ich Elena Valenciano für diesen Bericht danken. Er stellt eine wichtige Etappe in dem Bestreben dar, die europäische Entwicklungspolitik in Bezug auf die Menschenrechte transparenter und wirksamer zu gestalten. Des Weiteren möchte ich die Gelegenheit dieser Aussprache nutzen, um die Vertreter des Rates und der Kommission zu einer besseren interinstitutionellen Zusammenarbeit aufzurufen. Denn es ist unbedingt erforderlich, einen Dialog zwischen dem Rat, der Kommission und dem Parlament einzuleiten, um die im Menschenrechtsbereich ergriffenen Maßnahmen besser zu koordinieren und um zu verhindern, dass Widersprüche und Doppelgleisigkeit die an die Außenwelt gerichtete Botschaft beeinträchtigen. Dies ist leider eine Frage von ständiger Aktualität. Nehmen wir ein konkretes Beispiel – Birma. Hier ist unsere Politik gegenüber diesem Land außerhalb der Union nicht erkennbar. Die EU-Mitglieder haben sich zu einem gemeinsamen Standpunkt zugunsten der nationalen Aussöhnung, der Demokratie und der Menschenrechte verpflichtet, doch in der Praxis sind die Mitgliedstaaten der EU gespalten, woraus sich eine schwache und ineffiziente Position ergibt, die keinerlei Wirkung auf das birmanische Regime zeitigt. Politisch hat die Europäische Union keine klare Strategie. Wir konzentrieren uns auf die humanitäre Hilfe, die natürlich unverzichtbar ist, doch unzureichend. Wir haben keine Stellung dazu bezogen, wie der UNO-Sicherheitsrat die birmanische Situation behandeln soll, und keine Unterstützung für eine Resolution geboten. Zudem hat die Kommission den Umfang ihrer Finanzhilfen für Projekte zur Förderung der Demokratie und der Menschenrechte in Birma reduziert. Kurz, die Europäische Union hat es nicht vermocht, ihren Einfluss in positiver und wirksamer Weise geltend zu machen, um die Demokratie und die Menschenrechte in diesem Land zu fördern und zu unterstützen. Ein Beweis dafür ist der kürzliche Misserfolg unseres Appells für die Befreiung der birmanischen Nobelpreisträgerin, Aung San Suu Kyi, der das Parlament 1990 den Sacharow-Preis verliehen hatte. Dieses Beispiel zeigt eindeutig, dass unsere drei Organe zusammenwirken müssen, um eine kohärente und wahrnehmbare Politik der Verteidigung der Menschenrechte zu gestalten."@de⁹ "Κυρία Πρόεδρε, αυτήν την προχωρημένη ώρα, ήδη ειπώθηκαν πολλά, θέλω όμως πραγματικά να ευχαριστήσω την κ. Valenciano γι’ αυτήν την έκθεση. Σηματοδοτεί ένα σημαντικό βήμα για να καταστεί διαφανέστερη και αποτελεσματικότερη η ευρωπαϊκή αναπτυξιακή πολιτική σε ό,τι αφορά τα ανθρώπινα δικαιώματα. Δράττομαι, επίσης, της ευκαιρίας που μου παρέχεται με αυτήν τη συζήτηση να ζητήσω από τους εκπροσώπους του Συμβουλίου και της Επιτροπής καλύτερη διοργανική συνεργασία. Είναι, όντως, βασικό να θεσπιστεί διάλογος μεταξύ του Συμβουλίου, της Επιτροπής και του Κοινοβουλίου, ούτως ώστε η δράση που αναλαμβάνεται στον τομέα των ανθρωπίνων δικαιωμάτων να συντονιστεί καλύτερα και να αποφευχθεί το ενδεχόμενο η αντίφαση και επικάλυψη ενεργειών να επισκιάσει το μήνυμα που εκπέμπεται στον έξω κόσμο. Πρόκειται, δυστυχώς, για ένα θέμα που βρίσκεται συνεχώς στις ειδήσεις. Για να αναφερθώ σε ένα συγκεκριμένο παράδειγμα, αυτό της Βιρμανίας, οι εξωτερικοί παρατηρητές δεν μπορούν να αποκρυπτογραφήσουν την πολιτική μας έναντι της χώρας. Τα μέλη της ΕΕ δεσμεύτηκαν να υιοθετήσουν κοινή θέση υπέρ της εθνικής συμφιλίωσης, της δημοκρατίας και των ανθρωπίνων δικαιωμάτων, στην πράξη όμως τα κράτη μέλη της ΕΕ διαφωνούν, συγκροτώντας μια ανίσχυρη και αναποτελεσματική στάση, που δεν ασκεί καμία επίδραση στο καθεστώς της Βιρμανίας. Από πολιτική σκοπιά, η Ευρωπαϊκή Ένωση δεν έχει σαφή στρατηγική. Επικεντρωνόμαστε μόνο στην ανθρωπιστική βοήθεια, που προφανώς είναι ουσιαστική, αλλά δεν αρκεί. Δεν έχουμε λάβει θέση αναφορικά με το πώς το Συμβούλιο Ασφαλείας του ΟΗΕ πρέπει να αντιμετωπίσει την κατάσταση στη Βιρμανία, καθώς δεν υποστηρίξαμε κάποιο ψήφισμα. Επιπλέον, η Επιτροπή μείωσε το ύψος των επιδοτήσεων για έργα που στοχεύουν στην προώθηση των ανθρωπίνων δικαιωμάτων και της δημοκρατίας στη Βιρμανία. Εν ολίγοις, η Ευρωπαϊκή Ένωση δεν χρησιμοποίησε με θετικό και αποτελεσματικό τρόπο την επιρροή της για την προαγωγή και τη στήριξη της δημοκρατίας και των ανθρωπίνων δικαιωμάτων σε αυτήν τη χώρα. Το αποδεικνύει η πρόσφατη αποτυχία της έκκλησής μας για την απελευθέρωση της βιρμανής βραβευμένης με το Νόμπελ Ειρήνης Aung San Suu Kyi. Και όμως, το Ευρωπαϊκό Κοινοβούλιο της απένειμε το Βραβείο Ζαχάρωφ το 1990. Αυτό το παράδειγμα είναι απολύτως ενδεικτικό του γεγονότος ότι τα τρία θεσμικά όργανά μας πρέπει να ενεργούν από κοινού για να παρουσιάζουν μια συνεκτική, εύληπτη πολιτική προάσπισης των ανθρωπίνων δικαιωμάτων."@el¹⁰ "Madam President, at this late hour, many things have already been said, but I would really like to thank Mrs Valenciano, of course, for this report. It marks an important step in making European development policy more transparent and effective when it comes to human rights. I am also taking the chance offered by this debate to call representatives of the Council and the Commission to better interinstitutional cooperation. It is indeed essential to institute a dialogue between the Council, the Commission and Parliament so that action taken in the area of human rights can be better coordinated, and to prevent contradiction and duplication from interfering with the message to the outside world. It is unfortunately an issue permanently in the news. To take a specific example, that of Burma, our policy concerning the country is indecipherable from the outside. The members of the EU have committed themselves to a common position in favour of national reconciliation, democracy and human rights, but in practice the EU Member States are divided, producing a weak and ineffective position that is having no effect on the regime in Burma. Politically, the European Union has no clear strategy. We concentrate only on humanitarian aid, which is obviously essential, but not enough. We have not taken a position on how the UN Security Council should deal with the situation in Burma, offering no support for a resolution. Moreover, the Commission has reduced the amount of subsidies for projects aimed at promoting human rights and democracy in Burma. In short, the European Union has not used its influence positively and effectively to promote and support democracy and human rights in that country. The recent failure of our call for the release of the Burmese Nobel prize winner, Aung San Suu Kyi, proves this. Yet Parliament awarded her the Sakharov Prize in 1990. This example perfectly illustrates the fact that our three institutions must act together in presenting a coherent, intelligible policy for the defence of human rights."@en⁴ "Señora Presidenta, siendo ya tarde, se han dicho ya muchas cosas; aún así me gustaría dar las gracias a la señora Valenciano por su informe, que representa un importante paso adelante en el proceso de hacer que la política europea de desarrollo sea más transparente y eficaz en lo que respecta a los derechos humanos. También aprovecho la ocasión que me brinda este debate para solicitar a los representantes del Consejo y la Comisión que mejoren la cooperación interinstitucional. De hecho, es esencial que se instaure un diálogo entre el Consejo, la Comisión y el Parlamento para que las medidas que se adopten en el área de los derechos humanos se puedan coordinar mejor y para evitar que las contradicciones y la duplicación interfieran con el mensaje que se transmite al resto del mundo. Desgraciadamente, es una cuestión permanentemente de actualidad. A modo de ejemplo concreto, nuestra política respecto de Birmania es indescifrable desde el exterior. Los miembros de la UE se han comprometido a mantener una posición común a favor de la reconciliación nacional, la democracia y los derechos humanos, si bien, en la práctica, los Estados miembros de la UE están divididos, lo que resulta en una posición débil e ineficaz que no tiene ningún efecto sobre el régimen de Birmania. La Unión Europea no tiene una estrategia política clara. Nos concentramos únicamente en la ayuda humanitaria, lo que, claramente, es esencial, aunque no basta. No hemos adoptado una posición acerca de cómo el Consejo de Seguridad de las Naciones Unidas debería abordar la situación en Birmania, lo que no ofrece apoyo alguno a una resolución. Además, la Comisión ha reducido la cuantía de los subsidios asignados a los proyectos dirigidos a promover los derechos humanos y la democracia en Birmania. La Unión Europea no ha utilizado su influencia de manera positiva y eficiente para promover y respaldar la democracia y los derechos humanos en dicho país. Una prueba de ello es el fracaso de nuestra reciente petición de que se liberara a la Premio Nobel de la Paz birmana, la señora Aung San Suu Kyi, a la que, sin embargo, el Parlamento había otorgado el Premio Sájarov en 1990. Este ejemplo ilustra a la perfección el hecho de que nuestras tres instituciones deben actuar juntas para presentar una política coherente e inteligible que defienda los derechos humanos."@es²¹ "Proua juhataja, sellel hilisel tunnil on praeguseks paljud asjad juba öeldud, kuid ma siiralt soovin tänada proua Valencianot muidugi raporti eest. See märgib olulist etappi Euroopa arengupoliitika kujundamisel läbipaistvamaks, ja efektiivsemaks, kui juttu on inimõigustest. Kasutan juhust ja kutsun nõukogu ja komisjoni paremale institutsioonidevahelisele koostööle. On tõepoolest oluline, et toimiks dialoog nõukogu, komisjoni ja parlamendi vahel, selleks et inimõigusalane tegevus leiaks paremat koordineerimist, ja et oleks välistatud vastuolud ja dubleerimised välismaaga suhtlemisel. Kahjuks on see küsimus pidevalt meedias. Võtame, näiteks Birma, meie poliitika selle riigi suhtes on väljastpoolt ebakindel. ELi liikmed on pühendunult ühisel seisukohal rahvusliku leppimise, demokraatia ja inimõiguste kasuks, kuid tegelikkuses on ELi liikmed kahte leeri jagunenud ja seega edastavad nõrka, ebaefektiivset positsiooni, mis ei avalda Birma režiimile mingit mõju. ELil puudub selge poliitiline strateegia. Me keskendume ainult humanitaarabile, mis on ilmselgelt oluline, kuid mitte piisav. Me pole võtnud seisukohta, kuidas ÜRO Julgeolekunõukogu peaks Birma suhtes käituma, ja me ei paku resolutsiooni koostamisel mingit abi. Veel enam, komisjon on vähendanud abi suurust inimõiguste ja demokraatia edendamisele. Lühidalt, Euroopa Liit ei ole kasutanud oma mõju riigile positiivselt ja efektiivselt demokraatia ja inimõiguste toetamisel ja edendamisel. Meie hiljutine ebaõnnestunud katse vabastada birmalasest Nobeli preemia laureaat Aung San Suu Kyi, tõendab seda. Siiski autasustas parlament teda Sahharovi autasuga 1990. aastal. See näide illustreerib fakti, et meie kolm institutsiooni peavad tegutsema kooskõlastatud, intelligentse poliitikana inimõiguste kaitsel."@et⁵ "Arvoisa puhemies, näin myöhään moni asia on jo sanottu, mutta haluan luonnollisesti kiittää Elena Valencianoa tästä mietinnöstä. Se on tärkeä askel EU:n kehitysyhteistyöpolitiikan avoimuuden ja tehokkuuden lisäämisessä ihmisoikeusasioissa. Käytän keskustelun tarjoaman tilaisuuden hyväkseni kehottaakseni neuvoston ja komission edustajia parantamaan toimielinten välistä yhteistyötä. On nimittäin hyvin tärkeää luoda neuvoston, komission ja parlamentin välille vuoropuhelu, jonka avulla on mahdollista parantaa ihmisoikeusalalla toteutettujen toimien koordinointia ja estää ristiriitoja ja päällekkäisyyksiä häiritsemästä sanomaamme ulkomaailmalle. Tämä on valitettavasti jatkuvan uutisoinnin aihe. Konkreettisena esimerkkinä mainittakoon Burma, jota koskeva EU:n politiikka on käsittämätön ulkomaailmalle. EU:n jäsenvaltiot ovat sitoutuneet yhteiseen kantaan kansallisen sovinnon, demokratian ja ihmisoikeuksien hyväksi, mutta todellisuudessa EU:n jäsenvaltiot ovat erimielisiä ja siten ponnettomia kannassaan, jolla ei ole mitään vaikutusta Burman hallitukseen. Poliittisessa mielessä Euroopan unionilla ei ole selkeää strategiaa. Keskitymme vain humanitaariseen apuun, joka on toki välttämätön mutta ei riittävä. Emme ole ottaneet kantaa siihen, miten YK:n turvallisuusneuvoston olisi suhtauduttava Burman tilanteeseen, emmekä ole tarjonneet tukea päätöslauselman laatimiseen. Kaiken lisäksi komissio on vähentänyt tukeaan Burman ihmisoikeustilanteen ja demokratian edistämiseen pyrkiville hankkeille. Toisin sanoen Euroopan unioni ei ole hyödyntänyt vaikutusvaltaansa myönteisesti ja tehokkaasti edistääkseen ja tukeakseen demokratiaa ja ihmisoikeuksia Burmassa. Hiljattain epäonnistuneet kehotuksemme burmalaisen Nobelin rauhanpalkinnon saajan Aung San Suu Kyin vapauttamiseksi ovat osoitus tästä. Silti parlamentti myönsi hänelle Sakharovin palkinnon vuonna 1990. Tämä esimerkki on täydellinen osoitus siitä, että kolmen toimielimemme on työskenneltävä yhdessä yhtenäisen ja ymmärrettävän ihmisoikeuspolitiikan harjoittamiseksi."@fi⁷ "Elnök asszony! E késői órán már sok mindent elmondtunk, de természetesen tényleg szeretném megköszönni Valenciano asszonynak ezt a jelentést. Fontos lépés ez abban, hogy az európai fejlesztési politikát átláthatóbbá és hatékonyabbá tegyük, amikor az emberi jogokról van szó. Megragadom az e vita által kínált alkalmat arra is, hogy megkérjem a Tanács és a Bizottság képviselőit, hogy javítsanak az intézményközi együttműködésen. Valóban elengedhetetlen párbeszédet kezdeni a Tanács, a Bizottság és Parlament között, hogy így az emberi jogok területén tett intézkedéseket megfelelőbben lehessen koordinálni, meg lehessen előzni a világ többi részének küldött üzenettel való összeütközésből eredő ellentmondásokat és megkétszereződést. Ez sajnos olyan dolog, ami állandóan szerepel a hírekben. Vegyünk egy konkrét példát! Burma esetében az országgal kapcsolatos politikánk kívülről nézve értelmezhetetlen. Az uniós tagok elkötelezték magukat egy közös álláspont irányba a nemzeti megbékélés, a demokrácia és az emberi jogok érdekében, a gyakorlatban azonban az uniós tagállamok megosztottak, gyenge és eredménytelen állásponttal állnak elő, amely semmiféle hatást nem gyakorol a burmai rezsimre. Az Európai Uniónak politikailag nincs egyértelmű stratégiája. Csak a humanitárius segítségnyújtásra összpontosítunk, ami természetesen elengedhetetlen, de nem elegendő. Nem foglaltunk állást a tekintetben, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának hogyan kellene kezelnie a burmai helyzetet, nem kínáltunk fel semmiféle támogatást egy határozathoz. Sőt! A Bizottság csökkentette a Burmában az emberi jogok és a demokrácia előmozdítására irányuló projektekkel kapcsolatos támogatások összegét. Röviden: az Európai Unió nem használta befolyását pozitívan és hatékonyan arra, hogy előmozdítsa és támogassa a demokráciát és az emberi jogokat az említett országban. Ezt bizonyítja az is, hogy nemrégiben elmulasztottunk felszólítani a burmai Nobel-díjas, Aung San Suu Kyi szabadon bocsátására. A Parlament mégis odaítélte neki a Szaharov-díjat 1990-ben. Ez a példa tökéletesen ábrázolja, hogy három intézményünknek együtt kell cselekednie abban, hogy egységes, érthető politikát képviseljünk az emberi jogok védelme tekintetében."@hu¹¹ "Signora Presidente, a questa tarda ora, molte cose sono già state dette, ma vorrei naturalmente ringraziare l’onorevole Valenciano per la presente relazione, che segna un passo importante verso una politica di sviluppo più trasparente e efficace nel campo dei diritti umani. Vorrei inoltre approfittare di questa discussione per invitare i rappresentanti del Consiglio e della Commissione a migliorare la cooperazione interistituzionale. E’ di fondamentale importanza istituire un dialogo fra il Consiglio, la Commissione e il Parlamento, in modo che le iniziative nel campo dei diritti umani possano essere meglio coordinate, e per fare in modo che eventuali contraddizioni e doppioni non interferiscano col messaggio destinato al mondo esterno. Tale questione è purtroppo sempre al centro delle notizie. Prendendo un esempio specifico, quello della Birmania, la nostra politica nei confronti di questo paese è incomprensibile dall’esterno. I membri dell’Unione europea si sono impegnati ad assumere una posizione comune a favore della riconciliazione nazionale, della democrazia e dei diritti umani, ma in pratica gli Stati membri sono divisi, dando origine ad una posizione debole e inefficace, che non ha alcun impatto sul regime birmano. Dal punto di vista politico, l’Unione europea non ha una strategia chiara. Ci concentriamo solo sugli aiuti umanitari, che sono certamente indispensabili, ma non sufficienti. Non abbiamo preso una posizione su come il Consiglio di sicurezza delle Nazioni Unite debba affrontare la situazione in Birmania, non fornendo alcun sostegno per una risoluzione. Inoltre, la Commissione ha ridotto l’importo totale dei sussidi destinati a progetti mirati alla promozione dei diritti umani e della democrazia in Birmania. In breve, l’Unione europea non ha esercitato la sua influenza per promuovere e sostenere la democrazia e i diritti umani in quel paese. Il recente fallimento dell’appello da noi lanciato per il rilascio del Premio Nobel birmano Aung San Suu Kyi lo dimostra. Eppure nel 1990 il Parlamento le conferì il Premio Sacharov. Questo esempio mostra perfettamente come le nostre tre istituzioni debbano agire di comune intento presentando una politica coerente e comprensibile per la tutela dei diritti umani."@it¹² "Ponia Pirmininke, šiuo vėlyvu metu jau pasakyta daugybė dalykų, bet aš iš tiesų noriu padėkoti poniai Valenciano už šį pranešimą. Tai svarbus žingsnis siekiant, kad Europos plėtros politika būtų skaidresnė ir efektyvesnė, kai kalbama apie žmogaus teises. Taip pat kalbu apie galimybę, kurią pasiūlė šie debatai, Tarybos ir Komisijos atstovus skatinti siekti efektyvesnio institucijų bendradarbiavimo. Iš tiesų svarbu pradėti dialogą tarp Tarybos, Komisijos ir Parlamento, kad būtų galima efektyviau koordinuoti su žmogaus teisėmis susijusius veiksmus ir pavyktų išvengti prieštaravimų ir dubliavimosi, susijusio su pranešimais iš išorės. Deja, tokia naujiena nuolat skelbiama. Konkrečiu pavyzdžiu gali būti Birmos atvejis – mūsų politika šios šalies atžvilgiu yra neatsiejama nuo išorės. ES nariai įsipareigojo palaikyti bendrą poziciją, siekiant nacionalinio susitaikymo, demokratijos ir pagarbos žmogaus teisėms, bet veiksmai, kurių imasi ES valstybės narės, skiriasi, todėl pozicija silpnėja ir tampa mažiau efektyvi, be to, nedaro jokios įtakos Birmos režimui. Politiškai Europos Sąjunga neturi jokios aiškios strategijos. Rūpinamės tik humanitarine pagalba, kuri, savaime suprantama, yra svarbi, bet to nepakanka. Turime išreikšti savo poziciją dėl to, kaip JTO Saugumo Taryba turi spręsti situaciją Birmoje ir jokiu būdu neparemti susiskaidymo idėjos. Be to, Komisija sumažino projektui, kuriuo siekiama skatinti pagarbą žmogaus teisėms ir demokratijai Birmoje, skirtas subsidijas. Trumpai sakant, Europos Sąjunga neefektyviai išnaudojo savo įtaką skatinti ir paremti demokratiją ir pagarbą žmogaus teisėms toje šalyje. Tai įrodo nesenas nesėkmės atvejis, kai buvo reikalaujama išlaisvinti Birmos Nobelio premijos laimėtoją Aung San Suu Kyi. Vis dėlto 1990 m. Parlamentas apdovanojo ją Sacharovo prizu. Šis pavyzdys puikiai įrodo, kad trys mūsų institucijos turi imtis vieningų veiksmų ir vykdyti nuoseklią, aiškią žmogaus teisių gynimo politiką."@lt¹⁴ "Priekšsēdētājas kundze! Ir jau vēls, daudz kas jau ir pateikts, tomēr es patiesi vēlētos pateikties kundzei, protams, par šo ziņojumu. Tas iezīmē svarīgu soli, lai Eiropas attīstība politika kļūtu pārredzamāka un efektīvāka, ja ir runa par cilvēktiesībām. Es izmantoju arī šo debašu doto iespēju, lai aicinātu Padomes un Komisijas pārstāvjus uz labāku iestāžu sadarbību. Ir tiešām ļoti svarīgi izveidot dialogu starp Padomi, Komisiju un Parlamentu, lai cilvēktiesību jomā īstenotos pasākumus varētu labāk saskaņot un lai novērstu pretrunas un dublēšanu, kas traucē raidīt paziņojumus apkārtējai pasaulei. Diemžēl tas ir pastāvīgs jautājums jaunumos. Kā piemēru var minēt Birmu, kur mūsu politika šajā valstī ir neatšifrējama no ārpuses. ES dalībnieki ir apliecinājuši, ka pievienojas kopējai nostājai par nacionālo samierināšanu, demokrātiju un cilvēktiesībām, bet praksē ES dalībvalstis ir dalītas, radot vāju un neefektīvu nostāju, kura nekādi neietekmē režīmu Birmā. Eiropas Savienībai nav skaidras politiskas stratēģijas. Mēs pievēršamies vienīgi humānajai palīdzībai, kura, protams, ir svarīga, tomēr ar to nepietiek. Mēs neesam ieņēmuši nostāju jautājumā par to, kā ANO Drošības padomei jārīkojas ar situāciju Birmā, nepiedāvājot atbalstu vai rezolūciju. Turklāt Komisija ir samazinājusi subsīdiju summu projektiem, kuri paredzēti cilvēktiesību un demokrātijas atbalstam Birmā. Īsi sakot, Eiropas Savienība nav pozitīvi un efektīvi izmantojusi ietekmi, lai veicinātu un atbalstītu demokrātiju un cilvēktiesības šajā valstī. To pierāda tas, ka mēs nesen neaicinājām atbrīvot birmieti, Nobela prēmijas laureātu . Taču 1990. gadā Parlaments viņai piešķīra Saharova balvu. Šis piemērs lieliski parāda to, ka mūsu trim iestādēm ir jārīkojas kopā, parādot saskaņotu, skaidru politiku cilvēktiesību aizstāvībai."@lv¹³ "Madame la Présidente, à cette heure tardive, beaucoup de choses ont été dites, mais je tiens à féliciter, évidemment, Elena Valenciano pour ce rapport. Il marque une étape importante pour que la politique européenne de développement soit plus transparente et plus efficace s'agissant des droits de l'homme. Je saisis d'ailleurs l'occasion de ce débat pour appeler les représentants du Conseil et de la Commission à une meilleure collaboration interinstitutionnelle. Il est, en effet, indispensable de mettre en place un dialogue entre le Conseil, la Commission et le Parlement afin de mieux coordonner les actions engagées en matière de droits de l'homme et empêcher que les contradictions et les doubles emplois ne parasitent le message adressé au monde extérieur. C'est malheureusement une question d'actualité permanente. Si l'on prend un exemple concret, celui de la Birmanie, notre politique concernant ce pays est illisible à l'extérieur. Les membres de l'Union se sont engagés pour une position commune en faveur de la réconciliation nationale, de la démocratie et des droits de l'homme, mais en pratique, les États européens sont divisés, d'où une position faible et inefficace qui ne produit aucun effet sur le régime birman. Politiquement, l'Union européenne n'a pas de stratégie claire. On ne se concentre que sur l'aide humanitaire, ce qui est indispensable bien sûr, mais pas suffisant. Nous n'avons pris aucune position sur la manière dont le Conseil de sécurité de l'ONU devait traiter la situation birmane, n'offrant aucun soutien à une résolution. De plus, la Commission a réduit le volume de ses subventions pour les projets visant la promotion des droits de l'homme et de la démocratie en Birmanie. Bref, l'Union européenne n'a pas su user de son influence dans un sens positif et efficace afin de promouvoir et de soutenir la démocratie et les droits de l'homme dans ce pays. L'échec récent de notre appel en faveur de la libération de la prix Nobel birmane, Aung San Suu Kyi, le prouve. Et pourtant, le Parlement lui avait décerné le prix Sakharov en 1990. Cet exemple illustre parfaitement le fait que nos trois institutions doivent agir ensemble pour présenter une politique de défense des droits de l'homme cohérente et lisible."@mt¹⁵ "Mevrouw de Voorzitter, op dit late uur zijn er al veel dingen gezegd, maar ik wil natuurlijk mevrouw Valenciano heel graag bedanken voor dit verslag. Het markeert een belangrijke stap om het Europees ontwikkelingsbeleid transparanter en effectiever te maken wanneer het gaat om mensenrechten. Ik benut ook de gelegenheid die dit debat biedt om de vertegenwoordigers van de Raad en de Commissie te verzoeken tot een betere interinstitutionele samenwerking te komen. Het is essentieel om een dialoog tussen de Raad, de Commissie en het Parlement in te stellen, zodat activiteiten op het terrein van mensenrechten beter kunnen worden gecoördineerd en om te voorkomen dat tegenstrijdigheden en verdubbelingen de boodschap naar de buitenwereld in de weg staan. Het is helaas een onderwerp dat voortdurend in het nieuws is. Neem een specifiek voorbeeld, Birma. Ons beleid met betrekking tot het land is voor de buitenwereld niet te ontcijferen. De EU-leden hebben zichzelf verplicht een gemeenschappelijk standpunt in te nemen ten gunste van nationale verzoening, democratie en mensenrechten, maar in de praktijk zijn de lidstaten van de EU verdeeld en nemen ze een zwakke en ineffectieve positie in die geen effect heeft op het regime in Birma. In politiek opzicht heeft de Europese Unie geen duidelijke strategie. We concentreren ons alleen op humanitaire hulp die klaarblijkelijk belangrijk is, maar niet voldoende. We nemen geen standpunt in over de wijze waarop de VN-Veiligheidsraad zou moeten omgaan met de situatie in Birma, we bieden geen steun aan een oplossing. De Commissie heeft bovendien het bedrag verlaagd aan subsidies voor projecten die bedoeld waren om de mensenrechten en democratie in Birma te bevorderen. Kortom, de Europese Unie heeft haar invloed niet gebruikt voor positieve en effectieve bevordering van en steun aan democratie en mensenrechten in dat land. Onze recente mislukte oproep tot vrijlating van de Birmese Nobelprijswinnaar Aung San Suu Kyi bewijst dit. Toch kende het Parlement haar in 1990 de Sacharov-prijs toe. Dit voorbeeld illustreert perfect het feit dat onze drie instellingen samen moeten optreden bij het presenteren van een coherent, begrijpelijk beleid voor de verdediging van mensenrechten."@nl³ "Pani przewodnicząca! O tej późnej porze wiele już zostało powiedziane, ale ja naprawdę chciałbym podziękować posłance Valenciano, oczywiście, za jej sprawozdanie. Stanowi ono ważny krok w kierunku większej przejrzystości i skuteczności europejskiej polityki rozwoju, jeśli chodzi o prawa człowieka. Korzystam również z szansy, jaką daje mi ta debata, aby wezwać przedstawicieli Rady i Komisji do lepszej współpracy międzyinstytucjonalnej. Oczywiście, zasadnicze znaczenie ma wszczęcie dialogu pomiędzy Radą, Komisją i Parlamentem, tak, aby działania podejmowane w obszarze praw człowieka mogły być lepiej koordynowane oraz aby zapobiec sprzecznościom i nakładaniu się kompetencji poprzez ingerencję w przesłania dla świata zewnętrznego. Jest to niestety stały temat doniesień. Aby przytoczyć konkretny przykład - przykład Birmy - nasza polityka wobec tego kraju jest dla świata zewnętrznego nie do rozszyfrowania. Członkowie UE zobowiązali się do przedstawienia wspólnego stanowiska popierającego pojednanie narodowe, demokrację i prawa człowieka, ale w praktyce państwa członkowskie UE są podzielone, co sprawia, że wspólne stanowisko jest słabe i nieefektywne i nie ma żadnego wpływu na birmański reżim. Z punktu widzenia polityki Unia Europejska nie ma żadnej klarownej strategii. Skupiamy się jedynie na pomocy humanitarnej, która jest oczywiście najważniejsza, ale nie wystarczająca. Nie zajęliśmy stanowiska odnośnie tego, w jaki sposób Rada Bezpieczeństwa ONZ powinna działać w związku z sytuacją w Birmie, nie udzielając poparcia rezolucji. Co więcej, Komisja obniżyła kwoty subsydiów przeznaczonych dla projektów mających na celu propagowanie praw człowieka i demokracji w Birmie. Krótko mówiąc, Unia Europejska nie użyła swoich wpływów pozytywnie i skutecznie, aby promować i wspierać demokrację i prawa człowieka w tym kraju. Dowodzi tego niedawne fiasko naszego wezwania do uwolnienia birmańskiej laureatki Nagrody Nobla Aung San Suu Kyi. A przecież Parlament przyznał jej w 1990 r. Nagrodę Sacharowa. Przykład ten doskonale ilustruje fakt, że nasze trzy instytucje muszą działać wspólnie i dzięki temu przedstawiać spójną, zrozumiałą polityką obrony praw człowieka."@pl¹⁶ "Senhora Presidente, a esta hora tardia muitas coisas foram ditas, mas quero evidentemente felicitar a senhora deputada Elena Valenciano Martínez-Orozco por este relatório, que marca uma etapa importante no sentido de a política europeia de desenvolvimento ser mais transparente e mais eficaz no que se refere aos direitos humanos. Aproveito aliás a ocasião deste debate para apelar aos representantes do Conselho e da Comissão para uma melhor colaboração interinstitucional. Com efeito, é indispensável estabelecer um diálogo entre o Conselho, a Comissão e o Parlamento tendo em vista coordenar melhor as acções iniciadas em matéria de direitos humanos e impedir que as contradições e os duplos sentidos alterem a mensagem dirigida ao mundo exterior. Infelizmente, trata-se de uma questão de actualidade permanente. Se pegarmos num exemplo concreto, a Birmânia, a nossa política relativa àquele país é ilegível do exterior: os membros da União comprometeram-se com uma posição comum em defesa da reconciliação nacional, da democracia e dos direitos humanos, mas, na prática, os Estados europeus estão divididos, donde uma posição fraca e ineficaz sem qualquer efeito sobre o regime da Birmânia. Politicamente, a União Europeia não possui uma estratégia clara. Concentramo-nos apenas na ajuda humanitária, o que é evidentemente indispensável mas não suficiente. Não tomámos nenhuma posição sobre a maneira como o Conselho de Segurança da ONU deveria tratar a situação birmanesa, não dando qualquer apoio à resolução. Além disso, a Comissão reduziu o volume das suas subvenções destinadas aos projectos que visam a promoção dos direitos humanos e a democracia na Birmânia. Em resumo, a União Europeia não soube usar a sua influência num sentido positivo e eficaz para a promoção e o apoio da democracia e dos direitos humanos naquele país. O recente fracasso do nosso apelo em defesa da libertação do Prémio Nobel birmanês, Aung San Suu Kyi, prova-o. E, no entanto, o Parlamento tinha-lhe atribuído o Prémio Sakharov em 1990. Este exemplo ilustra na perfeição que as nossas três instituições deveriam agir em conjunto para apresentarem uma política de defesa dos direitos humanos coerente e legível."@pt¹⁷ "Madame la Présidente, à cette heure tardive, beaucoup de choses ont été dites, mais je tiens à féliciter, évidemment, Elena Valenciano pour ce rapport. Il marque une étape importante pour que la politique européenne de développement soit plus transparente et plus efficace s'agissant des droits de l'homme. Je saisis d'ailleurs l'occasion de ce débat pour appeler les représentants du Conseil et de la Commission à une meilleure collaboration interinstitutionnelle. Il est, en effet, indispensable de mettre en place un dialogue entre le Conseil, la Commission et le Parlement afin de mieux coordonner les actions engagées en matière de droits de l'homme et empêcher que les contradictions et les doubles emplois ne parasitent le message adressé au monde extérieur. C'est malheureusement une question d'actualité permanente. Si l'on prend un exemple concret, celui de la Birmanie, notre politique concernant ce pays est illisible à l'extérieur. Les membres de l'Union se sont engagés pour une position commune en faveur de la réconciliation nationale, de la démocratie et des droits de l'homme, mais en pratique, les États européens sont divisés, d'où une position faible et inefficace qui ne produit aucun effet sur le régime birman. Politiquement, l'Union européenne n'a pas de stratégie claire. On ne se concentre que sur l'aide humanitaire, ce qui est indispensable bien sûr, mais pas suffisant. Nous n'avons pris aucune position sur la manière dont le Conseil de sécurité de l'ONU devait traiter la situation birmane, n'offrant aucun soutien à une résolution. De plus, la Commission a réduit le volume de ses subventions pour les projets visant la promotion des droits de l'homme et de la démocratie en Birmanie. Bref, l'Union européenne n'a pas su user de son influence dans un sens positif et efficace afin de promouvoir et de soutenir la démocratie et les droits de l'homme dans ce pays. L'échec récent de notre appel en faveur de la libération de la prix Nobel birmane, Aung San Suu Kyi, le prouve. Et pourtant, le Parlement lui avait décerné le prix Sakharov en 1990. Cet exemple illustre parfaitement le fait que nos trois institutions doivent agir ensemble pour présenter une politique de défense des droits de l'homme cohérente et lisible."@ro¹⁸ "Pani predsedajúca, v túto neskorú hodinu, mnohé veci už boli povedané, avšak ja by som veľmi rád poďakoval pani Valencianovej, samozrejme, za túto správu. Predstavuje významný krok pri sprehľadňovaní a zefektívňovaní európskej rozvojovej politiky v oblasti ľudských práv. Rovnako by som využil príležitosť, ktorú mi táto diskusia poskytuje, aby som vyzval zástupcov Rady a Komisie na lepšiu medziinštitucionálnu spoluprácu. Je skutočne nevyhnutné otvoriť dialóg medzi Radou, Komisiou a Parlamentom na účely kvalitnejšej koordinácie činnosti v oblasti ľudských práv a s cieľom predísť rozporom a zdvojovaniu, pokiaľ ide o posolstvo, ktoré chceme sprostredkovať svetu. Bohužiaľ ide o neustále aktuálnu skutočnosť. Aby som uviedol konkrétny príklad Mjanmarska, naša politika voči tejto krajine je z vonku nedešifrovateľná. Členovia EÚ sa zaviazali ku spoločnej pozícii v prospech národného uzmierenia, demokracie a ľudských práv, avšak v skutočnosti sú členské štáty EÚ rozdelené, vystupujúc v slabej a neúčinnej pozícii, ktorá nemá žiadny vplyv na režim v Mjanmarsku. Európska únia nemá politicky žiadnu jasnú stratégiu. Sústreďujeme sa len na humanitárnu pomoc, ktorá je samozrejme zásadná, avšak nepostačuje. Neprijali sme stanovisko ku spôsobu, akým by Bezpečnostná rada OSN mala riešiť situáciu v Mjanmarsku, čím sme nepodporili rezolúciu. Okrem toho Komisia znížila objem dotácií pre projekty zamerané na presadzovanie ľudských práv a demokracie v Mjanmarsku. V skratke Európska únia nevyužíva svoj vplyv pozitívnym a efektívnym spôsobom zameraným na presadzovanie a podporu demokracie a ľudských práv v tejto krajine. Nedávne zlyhanie našej výzvy o prepustenie mjanmarskej nositeľky Nobelovej ceny Aung San Suu Kyi je toho dôkazom. Parlament jej dokonca v roku 1990 udelil Sacharovovu cenu. Tento príklad dokonale dokazuje skutočnosť, že naše tri inštitúcie musia konať spoločne pri prezentovaní koherentnej, zrozumiteľnej politiky na presadzovanie ľudských práv."@sk¹⁹ "Gospa predsednica, do te pozne ure je bilo povedanega že veliko, vendar se želim seveda zahvaliti gospe Valenciano za to poročilo. Je pomemben korak k večji preglednosti in učinkovitosti evropske razvojne politike, kar zadeva človekove pravice. Prav tako želim izkoristiti priložnost, ki mi jo ponuja ta razprava, da predstavnike Sveta in Komisije pozovem k boljšemu medinstitucionalnemu sodelovanju. Vzpostavitev dialoga med Svetom, Komisijo in Parlamentom je dejansko bistvena za boljše usklajevanje ukrepov na področju človekovih pravic ter preprečevanje protislovij in podvajanja v zvezi s sporočili za zunanji svet. Žal se ta težava stalno pojavlja v medijih. Če kot poseben primer navedem Burmo, je naša politika v zvezi s to državo za zunanji svet popolnoma nejasna. Članice EU so se zavezale skupnemu stališču, ki se zavzema za nacionalno spravo, demokracijo in človekove pravice, v praksi pa se države EU ne strinjajo, to stališče pa je oslabljeno in neučinkovito ter na noben način ne vpliva na režim v Burmi. Evropska unija v političnem smislu nima jasne strategije. Osredotočamo se le na humanitarno pomoč, ki je seveda nujna, vendar ni dovolj. Nismo sprejeli stališča glede načina, na katerega bi moral Varnostni svet ZN obvladovati razmere v Burmi, in nismo podprli resolucije. Razen tega je Komisija zmanjšala znesek sredstev za projekte, namenjene spodbujanju človekovih pravic in demokracije v Burmi. Na kratko, Evropska unija svojega vpliva ni uporabila pozitivno in učinkovito, da bi spodbudila in podprla demokracijo in človekove pravice v tej državi. To dokazuje nedavni neuspeh našega poziva k osvoboditvi burmanske nobelove nagrajenke Aun San Suu Kyi. Pa vendar ji je Parlament leta 1990 podelil nagrado Saharov. Ta primer odlično dokazuje dejstvo, da morajo naše tri institucije sodelovati ter predstaviti skladno in jasno politiko za obrambo človekovih pravic."@sl²⁰ "Fru talman! Vid denna sena timme har många saker redan sagts, men jag vill verkligen tacka Elena Valenciano för detta betänkande. Betänkandet är ett viktigt bidrag för att göra EU:s utvecklingspolitik öppnare och effektivare på det människorättsliga området. Jag passar även på att uppmana rådets och kommissionens företrädare att genomföra ett bättre interinstitutionellt samarbete. Det är verkligen nödvändigt att skapa en dialog mellan rådet, kommissionen och parlamentet så att man bättre kan samordna åtgärderna på området för mänskliga rättigheter och undvika att motsägelser och dubbelarbete stör budskapet till omvärlden. Det är tyvärr en fråga som ständigt tas upp på nyheterna. För att ta Myanmar som specifikt exempel, så är vår politik gentemot landet omöjlig att förstå för dem som inte är insatta i frågan. EU:s medlemsstater har åtagit sig att följa en gemensam ståndpunkt som stöder nationell försoning, demokrati och mänskliga rättigheter, men i praktiken är medlemsstaterna splittrade vilket har skapat en svag och verkningslös ståndpunkt som inte påverkar regeringen i Myanmar. EU har ingen tydlig politisk strategi. Vi koncentrerar oss bara på humanitärt bistånd, vilket naturligtvis är nödvändigt men inte tillräckligt. Vi har inte intagit någon ståndpunkt om hur vi vill att FN:s säkerhetsråd ska hantera situationen i Myanmar, vilket inte ger något stöd för en resolution. Kommissionen har dessutom minskat stödet till projekt för främjande av de mänskliga rättigheterna och demokratin i Myanmar. EU har helt enkelt inte utnyttjat sina möjligheter att på ett positivt och effektivt sätt främja och stödja demokratin och de mänskliga rättigheterna i landet. Den senaste underlåtenheten att hörsamma vår uppmaning att frige nobelpristagaren Aung San Suu Kyi bevisar detta. Europaparlamentet gav henne dock Sacharovpriset 1990. Detta exempel visar på ett utmärkt sätt att våra tre institutioner måste agera tillsammans och lägga fram en sammanhållen, förståelig politik till skydd för de mänskliga rättigheterna."@sv²²
lpv:unclassifiedMetadata	"Aung San Suu Kyi"¹³ "Pierre Schapira (PSE ). –"^18,15,8