Local view for "http://purl.org/linkedpolitics/eu/plenary/2007-09-05-Speech-3-185"

Predicate	Value (sorted: default)
rdf:type	lpv_eu:Speech⁶
dcterms:Date	"2007-09-05"^^xsd:date⁶
dcterms:Is Part Of	lp_eu:Instabilitatea financiară şi impactul asupra economiei reale (dezbatere)⁶
dcterms:Language	"fr"^^xsd:language⁶
lpv:document identification number	"en.20070905.21.3-185"⁶
lpv:hasSubsequent	lp_eu:2007-09-05-Speech-3-186⁶
lpv:speaker	lp:Robert Goebbels⁶
lpv:spoken text	"Monsieur le Président, le coût des turbulences survenues en plein mois d'août sur les marchés financiers n'est pas encore soldé. La Commission - on vient de l'entendre - s'attend à un impact négatif sur la croissance. Les pertes réelles subies par les banques et les autres acteurs financiers apparaîtront lors de la clôture des bilans annuels. Selon le commissaire Almunia, on manque toujours d'information sur l'exposition réelle et globale de tous les acteurs. Que ceux qui ont pris des risques trop importants et en paient la facture est un principe salutaire, mais derrière l'activisme spéculatif du monde de la finance, on retrouve les victimes: les familles prises au piège des crédits hypothécaires basés sur la promesse d'une croissance illimitée du marché immobilier ou les petits épargnants orientés vers des risques sous-évalués par tous ceux qui vivent de juteuses commissions, dont les agences de notation. Le groupe socialiste demande depuis des années une surveillance accrue des fonds spéculatifs et de tous ces instruments spéciaux multipliés sans fin par les marchés. Comme le soutient Carlo Ciampi, le développement tumultueux des produits dérivés échappe à tout contrôle. Même les dirigeants de grandes banques ne comprennent plus rien à ces instruments non transparents. Les risques réels, par exemple les prêts immobiliers, sont saucissonnés à l'infini, insérés à répétition dans les produits des fonds d'investissement et des instruments boursiers, avec comme résultat que plus personne ne peut situer le risque initial. Le marché s'attend à ce que les banques centrales viennent à la rescousse des spéculateurs. La BCE était en fait dans son rôle de prêteur en dernier ressort. On peut donc se demander pourquoi la BCE a dû injecter plus de capitaux que la dans un marché devenu subitement illiquide alors que la crise des " " vient des États-Unis. Les banques européennes étaient-elles plus crédules? Les autorités de surveillance ont-elles failli à leur mission? Le groupe socialiste exige que la Commission tire les enseignements d'un marché financier devenu trop opaque et, de ce fait, extrêmement dangereux pour l'économie réelle."@fr⁸
lpv:spokenAs	unknown; Parti ouvrier socialiste luxembourgeois (2004-07-20--2009-07-13)²³ substitute; ITRE (2007-01-31--2009-07-13)²³ substitute; Delegation for relations with the countries of Southeast Asia and the Association of Southeast Asian Nations (ASEAN) (2007-03-14--2009-07-13)²³ member; ECON (2007-01-31--2009-07-13)²³ substitute; Delegation to the ACP-EU Joint Parliamentary Assembly (2004-09-15--2009-07-13)²³ substitute; CONT (2007-01-31--2009-07-13)²³ substitute; Delegation for relations with India (2007-03-16--2009-07-13)²³ member; Delegation for relations with the countries of South Asia (2007-03-15--2009-07-13)²³ vice-chair; PES (2004-07-20--2009-07-13)²³ member; Temporary Committee on Climate Change (2007-05-10--2009-02-04)²³
lpv:translated text	". Pane předsedající, cena srpnových otřesů na finančních trzích ještě nebyla vyčíslena. Komise, jak jsme právě slyšeli, očekává negativní vliv na růst. Skutečné ztráty, které utrpěly banky a jiné finanční subjekty, budou známy poté, co tyto subjekty vypracují své výroční účetní závěrky. Podle pana komisaře Almunii nám stále ještě chybějí informace o konkrétním celkovém vystavení všech subjektů. Je přirozené, že ti, kteří nejvíce riskovali, za to dnes platí, avšak za spekulativními aktivitami finančního světa se skrývají oběti, jimiž jsou rodiny, které uvázly v pasti hypotečních úvěrů založených na slibu neomezeného růstu trhu s nemovitostmi, a malí investoři přivedení do rizik, jež podcenili všichni, kteří žijí ze štědrých provizí, včetně úvěrových ratingových agentur. Socialistická skupina již roky žádá o zvýšený dohled nad rizikovými fondy a všemi zvláštními nástroji, které se nekonečně množí na trzích. Jak tvrdí Carlo Ciampi, prudký vývoj derivátních produktů není vůbec kontrolovaný. Dokonce ani ředitelé největších bank již nerozumí těmto nepřehledným nástrojům. Skutečná rizika, například hypoteční úvěry, se nekonečně dělí a jsou opětovně začleňovány do produktů investičních fondů a burzovních nástrojů, což vede k tomu, že již nikdo nedokáže lokalizovat původní riziko. Trh očekává, že spekulanty zachrání centrální banky. ECB skutečně zachraňuje, plní tak svou úlohu poskytovatele půjček poslední instance. Mohli bychom se proto ptát, proč ECB musí vkládat více kapitálu na trh než Federální rezervní systém USA, když se trh stane náhle nelikvidním, dokonce i během krize rizikových hypotečních úvěrů, která má původ ve Spojených státech. Byly evropské banky naivnější? Nesplnily kontrolní úřady řádně svůj úkol? Socialistická skupina žádá, aby se Komise poučila z finančního trhu, který se stal nepřehledným, a tedy nesmírně nebezpečným pro reálnou ekonomiku."@cs¹ "Hr. formand! Vi kender endnu ikke konsekvenserne af uroen på de finansielle markeder i august. Kommissionen forventer - som vi netop har hørt - en negativ indvirkning på væksten. De reelle tab, som bankerne og andre finansielle aktører har lidt, vil kunne ses, når deres årsregnskab foreligger. Ifølge kommissær Almunia mangler vi stadig oplysninger om den aktuelle generelle situation for alle aktørerne. Det er et sundt princip, at de, som tog for store risici, betaler prisen herfor, men bag den finansielle verdens spekulationsaktiviteter er der ofre: familier, som er fanget i en fælde i form af boliglån, der er baseret på løfter om ubegrænset vækst på boligmarkedet, og små opsparere, som blev anbefalet risici, der var undervurderet af alle dem, som lever af fede provisioner, herunder kreditvurderingsbureauer. Den Socialdemokratiske Gruppe har i årevis anmodet om øget tilsyn med hedgefonde og alle disse specielle instrumenter, som markederne bliver ved med at udvikle. Som Carlo Ciampi pointerer, er den tumultagtige udvikling af derivater ikke underlagt nogen form for kontrol. Selv direktørerne for større banker forstår ikke længere disse uigennemskuelige instrumenter. Den reelle risiko ved eksempelvis et boliglån opsplittes uendeligt og indføjes igen og igen i investeringsfondes produkter og i børsinstrumenter med det resultat, at ingen længere kan lokalisere den oprindelige risiko. Markedet forventer, at centralbankerne kommer og redder dem fra spekulanterne. Den Europæiske Centralbank (ECB) påtog sig faktisk sin rolle som långiver i sidste instans. Man kan således spørge sig selv, hvorfor ECB var nødt til at tilføre markedet mere kapital end den amerikanske centralbank, da det pludselig blev illikvidt, på trods af at boliglånskrisen kom fra USA. Var de europæiske banker mere godtroende? Formåede tilsynsmyndighederne ikke at gøre deres arbejde godt nok? Den Socialdemokratiske Gruppe kræver, at Kommissionen tager ved lære af konsekvenserne af et finansmarked, som er blevet for uigennemskueligt og dermed er ekstremt farligt for realøkonomien."@da² ". Herr Präsident! Die Kosten für die im Monat August aufgetretenen Turbulenzen auf den Finanzmärkten sind noch nicht absehbar. Wie eben gehört, erwartet die Kommission negative Auswirkungen auf das Wachstum. Die von den Banken und anderen Finanzakteuren erlittenen tatsächlichen Verluste werden bei Erstellung der Jahresabschlüsse sichtbar werden. Laut Kommissar Almunia fehlen immer noch Informationen über die tatsächliche Gesamtbelastung sämtlicher Akteure. Dass diejenigen, die zu hohe Risiken eingegangen sind, die Rechnung dafür bezahlen, ist ein heilsames Prinzip, doch hinter den frenetischen Spekulationsaktivitäten der Finanzwelt stehen die Opfer: Familien, die in der Falle der auf dem Versprechen eines unbegrenzten Wachstums des Immobilienmarktes beruhenden Hypothekenkredite stecken, oder Kleinsparer, die von all denen, die von fetten Provisionen leben, darunter die Ratingagenturen, auf unterbewertete Risiken orientiert wurden. Die Sozialdemokratische Fraktion fordert schon seit Jahren eine verstärkte Überwachung der Hedge-Fonds und sämtlicher von den Märkten immer wieder neu entwickelten Sonderinstrumente. Wie Carlo Ciampi feststellt, entzieht sich die ungebremste Entwicklung von Derivatprodukten jeder Kontrolle. Selbst die Manager von Großbanken durchschauen diese undurchsichtigen Instrumente nicht mehr. Die realen Risiken, z. B. Immobilienkredite, werden endlos gestückelt, wiederholt in die Produkte von Investmentfonds eingebracht, so dass schließlich niemand mehr das ursprüngliche Risiko bestimmen kann. Der Markt erwartet, dass die Zentralbanken den Spekulanten zu Hilfe kommen. Die EZB hat bereits ihre Rolle als Darlehensgeber letzter Instanz spielen müssen. Man kann daher die Frage stellen, warum die EZB in einen plötzlich illiquid gewordenen Markt mehr Kapital als die Federal Reserve pumpen musste, obwohl die Subprime-Krise aus den USA kommt. Waren die europäischen Banken leichtgläubiger? Haben die Überwachungsbehörden versagt? Die Sozialdemokratische Fraktion fordert, dass die Kommission die Lehren daraus zieht, dass der Finanzmarkt zu undurchsichtig geworden und daher äußert gefährlich für die reale Wirtschaft geworden ist."@de⁹ "Κύριε Πρόεδρε, το κόστος των αναταράξεων του Αυγούστου στις χρηματοπιστωτικές αγορές δεν διαφάνηκε ακόμη. Η Επιτροπή –όπως μόλις ακούσαμε– αναμένει αρνητικό αντίκτυπο στην ανάπτυξη. Οι πραγματικές απώλειες που υπέστησαν οι τράπεζες και οι λοιποί χρηματοπιστωτικοί παράγοντες θα φανεί όταν συνταχθούν οι ετήσιοι ισολογισμοί τους. Σύμφωνα με τον Επίτροπο Almunia, εξακολουθούμε να έχουμε ανεπαρκή πληροφόρηση για την πραγματική, συνολική έκθεση όλων των παραγόντων. Το γεγονός ότι αυτοί που πήραν υπερβολικά μεγάλο ρίσκο πληρώνουν τον λογαριασμό είναι μια σωτήρια αρχή, πίσω όμως από τον κερδοσκοπικό ακτιβισμό του χρηματοπιστωτικού κόσμου υπάρχουν θύματα: οι οικογένειες που πιάστηκαν στην παγίδα των ενυπόθηκων δανείων με βάση την υπόσχεση για απεριόριστη ανάπτυξη της κτηματαγοράς, και οι μικροεπενδυτές τους οποίους κατηύθυναν σε κινδύνους, που υποτιμήθηκαν από όλους όσοι ζούσαν από παχυλές προμήθειες, μεταξύ άλλων από τους οργανισμούς αξιολόγησης της πιστοληπτικής ικανότητας. Η Σοσιαλιστική Ομάδα ζητεί επί χρόνια αυξημένη εποπτεία των αμοιβαίων κεφαλαίων κινδύνου και όλων των ειδικών μέσων που πολλαπλασιάζονται αενάως από τις αγορές. Όπως υποστηρίζει ο Carlo Ciampi, η γεμάτη διακυμάνσεις ανάπτυξη των παράγωγων προϊόντων είναι απαλλαγμένη από κάθε είδους έλεγχο. Ακόμα και οι διευθυντές μεγάλων τραπεζών δεν κατανοούν πλέον αυτά τα δυσνόητα μέσα. Οι πραγματικοί κίνδυνοι, για παράδειγμα τα ενυπόθηκα δάνεια, τεμαχίζονται επ’ άπειρον και επανειλημμένως ενσωματώνονται σε αμοιβαία κεφάλαια και χρηματιστηριακά μέσα, με αποτέλεσμα κανείς να μην μπορεί να εντοπίσει πλέον τον αρχικό κίνδυνο. Η αγορά περιμένει από τις κεντρικές τράπεζες να σπεύσουν σε βοήθεια των κερδοσκόπων. Η ΕΚΤ προσέτρεξε, μάλιστα, επιτελώντας τον ρόλο της ως δανειστή έσχατης ανάγκης. Μπορεί, επομένως, να ρωτήσει κάποιος γιατί η ΕΚΤ έπρεπε να διοχετεύσει στην αγορά περισσότερα κεφάλαια από την Κεντρική Ομοσπονδιακή Τράπεζα των ΗΠΑ, όταν ξαφνικά αυτή ήλθε αντιμέτωπη με δυσχέρειες ρευστοποίησης, έστω και αν η κρίση των ενυπόθηκων δανείων υψηλού κινδύνου προήλθε από τις Ηνωμένες Πολιτείες. Ήταν οι ευρωπαϊκές τράπεζες πιο εύπιστες; Απέτυχαν οι εποπτικές αρχές να κάνουν σωστά τη δουλειά τους; Η Σοσιαλιστική Ομάδα απαιτεί να αντλήσει η Επιτροπή διδάγματα από τη χρηματοπιστωτική αγορά, που έχει καταστεί υπερβολικά δυσνόητη και, κατά συνέπεια, εξαιρετικά επικίνδυνη για την πραγματική οικονομία."@el¹⁰ "Mr President, the cost of August’s turbulence on the financial markets has not yet emerged. The Commission – we have just heard – is expecting a negative impact on growth. The real losses suffered by the banks and other financial players will become apparent when their annual accounts are drawn up. According to Commissioner Almunia, we still lack information about the actual, overall exposure of all the players. The fact that those who took risks that were too great are footing the bill is a salutary principle, but behind the speculative activism of the financial world, there are victims: the families caught in the trap of mortgage lending based on the promise of unlimited growth in the property market and small investors directed to risks that were undervalued by all those living off fat commissions, including the credit rating agencies. The Socialist group has been asking for years for increased supervision of hedge funds and all the special instruments being endlessly multiplied by the markets. As Carlo Ciampi maintains, the tumultuous development of derivative products is free from any kind of control. Even the directors of major banks no longer understand these opaque instruments. The real risks, for example the property loans, are sliced up ad infinitum, and repeatedly included in investment fund products and stock exchange instruments, with the result that nobody can locate the original risk any more. The market expects the central banks to come to the rescue of the speculators. The ECB did in fact, in its role as lender of last resort. One might therefore ask why the ECB has had to inject more capital than the Federal Reserve into the market when it suddenly became illiquid, even though the sub-prime crisis came from the United States. Were the European banks more gullible? Did the supervisory authorities fail to do their job properly? The Socialist group demands that the Commission should learn lessons from the financial market, which has become too opaque and therefore extremely dangerous for the real economy."@en⁴ "Señor Presidente, el coste de las turbulencias de agosto en los mercados financieros todavía no se ha dejado sentir. La Comisión —lo acabamos de oír— espera un impacto negativo en el crecimiento. Las pérdidas reales sufridas por los bancos y otros actores financieros se dejarán ver cuando se elaboren las cuentas anuales. Según el Comisario Almunia, todavía no disponemos de información sobre la exposición real y global de todos los actores. El que aquéllos que asumieron riesgos demasiado grandes sean los que paguen la cuenta es un buen principio saludable, pero detrás del activismo especulativo del mundo financiero hay víctimas: las familias atrapadas en la tela de araña de los créditos hipotecarios basados en la promesa de un crecimiento ilimitado del mercado inmobiliario y los pequeños inversores animados a aceptar riesgos infravalorados por aquéllos que viven de las grandes comisiones, incluidas las agencias de calificación crediticia. El Grupo socialista ha solicitado desde hace años que se realice una mayor supervisión de los fondos especulativos y de todos los instrumentos especiales que multiplican sin cesar los mercados. Como sostiene Carlo Ciampi, el desarrollo tumultuoso de los productos derivados no está sujeto a ningún tipo de control. Incluso los directores de los bancos principales no entienden ya estos instrumentos opacos. Los riesgos reales, por ejemplo los préstamos hipotecarios, se laminan al máximo, se incluyen hasta la extenuación en los productos de los fondos de inversiones y los instrumentos de la Bolsa, de manera que nadie pueda ubicar el riesgo inicial. El mercado espera que los bancos centrales vengan al rescate de los especuladores. De hecho, el BCE lo hizo, como prestamista en última instancia. Nos podríamos preguntar por qué el BCE ha tenido que inyectar más capital que la Reserva Federal en un mercado que súbitamente dejó de tener liquidez, a pesar de que la crisis de los préstamos de alto riesgo vino de los Estados Unidos. ¿Los bancos europeos fueron más crédulos? ¿Las autoridades encargadas de la supervisión no hicieron bien su trabajo? El Grupo socialista exige a la Comisión que aprenda las lecciones del mercado financiero, que se ha vuelto demasiado opaco y, por lo tanto, demasiado peligroso para la economía real."@es²¹ "Härra juhataja, augusti finantsturgude kriisi hind pole veel selgunud. Komisjon – nagu me just kuulsime – ootab negatiivset mõju majanduskasvule. Pankade ja muude finantsettevõtete kaotused tulevad ilmsiks nende aastaaruannete koostamise käigus. Volinik Almunia sõnade kohaselt puudub meil endiselt teave kõigi turuosaliste tegeliku riski üldise suuruse kohta. Need, kes võtsid liiga suuri riske, maksavad arve ja see on tervislik põhimõte, kuid rahamaailma spekuleerimisinnu taga on ohvrid: perekonnad, kes jäid hüpoteeklaenude lõksu, mis põhines kinnisvaraturu piiramatu kasvu lubadusel ja väikeinvestorid, kes suunati riskide juurde, mida alahindasid kõik need, kes elavad rasvastest vahendustasudest, sh reitinguagentuurid. Sotsiaaldemokraatide fraktsioon on aastaid palunud riskifondide ja kõigi spetsiaalsete instrumentide, mida turul lõpmatult paljundatakse, suuremat järelevalvet. Carlo Ciampi väite kohaselt on tuletistoodete tormiline areng igasuguse kontrolli alt väljas. Isegi suurte pankade direktorid ei mõista enam neid läbipaistmatuid instrumente. Tegelikku riski, näiteks kinnisvaralaenude oma, tükeldatakse lõpmatuseni ja lisatakse korduvalt investeerimisfondide toodetele ja aktsiaturu instrumentidele, mille tulemusena mitte keegi ei suuda enam algset riski kindlaks teha. Turg ootab, et keskpangad spekulantidele appi tuleks. EKP seda oma viimase laenuandja rollis tegelikult ka tegi. Seepärast võiks küsida, miks pidi EKP võrreldes Föderaalreserviga turule, kui see äkki ebalikviidseks muutus, rohkem kapitali süstima, ehkki rämpslaenude kriis sai alguse Ameerika Ühendriikidest. Kas Euroopa pangad olid lihtsameelsemad? Kas järelvalveasutused ei teinud oma tööd korralikult? Sotsiaaldemokraatide fraktsioon nõuab, et komisjon õpiks ära õppetunnid finantsturult, mis on muutunud liiga läbipaistmatuks ja seepärast reaalmajandusele äärmiselt ohtlikuks."@et⁵ ". Arvoisa puhemies, keskelle elokuuta osuneen rahoitusmarkkinakriisin laskua ei ole vielä maksettu. Komissio – kuten hetki sitten kuulimme – odottaa kriisillä olevan kielteisiä vaikutuksia talouskasvuun. Pankkien ja talouden muiden toimijoiden todelliset tappiot paljastuvat vuositilinpäätöksen yhteydessä. Komission jäsenen Almunian mielestä meiltä puuttuu edelleen tietoja kriisin todellisista ja kokonaisvaltaisista vaikutuksista talouden toimijoihin. Liian suuria riskejä ottaneet maksavat nyt laskua, mikä on periaatteena tervehdyttävää. Rahoitusmaailman spekulatiivisen toiminnan taustalta löytyy kuitenkin uhreja: velkavankeuteen joutuneet perheet, joiden lainat perustuivat lupauksiin kiinteistömarkkinoiden rajoittamattomasta kasvusta, tai sellaisia riskejä ottaneet piensijoittajat, joita kaikki mehevistä välityspalkkioista toimeentulonsa saavat, kuten luokituslaitokset, aliarvioivat. Sosialistiryhmä on jo vuosia vaatinut spekulatiivisten rahastojen sekä kaikkien näiden markkinoilla loputtomasti lisääntyneiden erityisvälineiden valvonnan lisäämistä. Johdannaistuotteiden villiä kehitystä ei valvota mitenkään, kuten Carlo Ciampi toteaa. Suurpankkien johtajatkaan eivät enää ymmärrä näitä vaikeaselkoisia tuotteita. Todellisia riskejä, kuten kiinteistölainoja, on paloiteltu loputtomasti ja liitetty toistuvasti pääomasijoitusrahastojen tuotteisiin ja pörssivälineisiin, minkä takia kukaan ei enää kykene osoittamaan riskien alkuperää. Markkinat odottavat, että keskuspankit rientävät keinottelijoiden avuksi. Euroopan keskuspankki tekikin itse asiassa niin viimeisen lainaajan roolissaan. Voidaan siis kysyä, miksi EKP joutui syöttämään Yhdysvaltojen keskuspankkia enemmän pääomaa yhtäkkiä likviditeettipulasta kärsiville markkinoille, vaikka subprime-lainakriisi alkoi Yhdysvalloista. Olivatko eurooppalaiset pankit herkkäuskoisempia kuin yhdysvaltalaiset? Laiminlöivätkö valvontaviranomaiset tehtäviään? Sosialistiryhmä vaatii, että komissio ottaa opiksi liian monimutkaisiksi ja siten reaalitaloudelle äärimmäisen vaarallisiksi muuttuneista rahoitusmarkkinoista."@fi⁷ "Elnök úr! A pénzügyi piacokon augusztusban történt zavar ára még nem látszik. A Bizottság – az imént hallhattuk – azt várja, hogy ez negatív hatással jár majd a növekedésre. A bankok és más pénzügyi szereplők által elszenvedett tényleges veszteségek akkor válnak nyilvánvalóvá, ha elkészítik éves beszámolóikat. Almunia biztos úr szerint még mindig nem rendelkezünk elég információval valamennyi szereplő tényleges, általános kitettségére vonatkozóan. Üdvözlendő elv, hogy bennmaradnak a pácban azok, akik túl nagy kockázatokat vállaltak, de a pénzvilág spekulatív tevékenységén túl vannak áldozatok: azok a családok, akik bennrekedtek a jelzálog-hitelezés csapdájában azon ígéret alapján, hogy az ingatlanpiac korlátlanul fog növekedni, valamint azok a kisbefektetők, akik olyan kockázatok felé fordultak, amelyeket alábecsültek mindazok, akik a zsíros jutalékokból élnek – beleértve a hitelminősítő intézeteket is. A szocialista képviselőcsoport évek óta kéri a fedezeti alapok és a piacok által a végtelenségig sokszorozott különleges eszközök fokozott felügyeletét. Amint azt Carlo Ciampi máig is állítja: a derivatív termékek nagy visszhangot keltő fejlődése mentes mindenféle ellenőrzéstől. Már a nagyobb bankok igazgatói sem értik ezeket a homályos eszközöket. A tényleges kockázatokat – például az ingatlankölcsönöket – a végtelenségig fel aprózzák, és ismételten felveszik a befektetési alapok termékeibe és tőzsdei eszközökbe, aminek eredményeként már senki nem tudja fellelni az eredeti kockázatot. A piac azt várja, hogy a központi bankok siessenek a spekulánsok megmentésére. Az EKB – végső hitelezői szerepében – tulajdonképpen ezt tette. Az ember azt kérdezhetné, hogy az EKB-nak miért kellett a piacba több tőkét injektálnia, mint a FED-nek, mikor az hirtelen illikviddé vált, jóllehet a másodrendű válság az Egyesült Államokból érkezett? Az európai bankok hiszékenyebbek voltak? A felügyeleti hatóságok nem végezték megfelelően munkájukat? A szocialista képviselőcsoport arra szólít fel, hogy a Bizottság vonja le a megfelelő tanulságokat a pénzpiacból, amely túl homályossá és így a reálgazdaság számára rendkívül veszélyessé vált."@hu¹¹ "Signor Presidente, il costo delle turbolenze verificatesi sui mercati finanziari in agosto non è ancora chiaro. Come abbiamo appena sentito, la Commissione si attende un impatto negativo sulla crescita. Le perdite reali subite dalle banche e da altri attori finanziari verranno alla luce soltanto quando saranno stilati i loro bilanci annuali. Secondo il Commissario Almunia, non disponiamo ancora di sufficienti informazioni sulla reale esposizione complessiva di tutti gli attori. Il fatto che coloro che si sono assunti rischi eccessivi stiano pagando il conto è un principio salutare, ma dietro l’attivismo speculativo del mondo finanziario vi sono le vittime, ovvero le famiglie intrappolate nell’illusione dei mutui che promettono una crescita illimitata sul mercato immobiliare, nonché i piccoli investitori che sono stati indirizzati verso rischi che sono stati sottovalutati da quanti hanno lucrato sulle laute commissioni, fra cui le agenzie di del credito. Il gruppo dei socialisti chiede da anni un monitoraggio più rigoroso degli e tutti gli strumenti speciali che i mercati non fanno che moltiplicare. Come afferma Carlo Ciampi, lo sviluppo tumultuoso dei derivati è privo di qualsivoglia controllo. Persino i direttori delle banche principali non comprendono più questi strumenti opachi. I rischi reali, ad esempio i mutui, sono suddivisi all’infinito, e inclusi ripetutamente in prodotti di fondi di investimento e strumenti borsistici, col risultato che nessuno riesce più a rintracciare il rischio originario. Il mercato si attende che le banche centrali tirino gli speculatori fuori dall’impiccio. La BCE in effetti lo ha fatto, nel suo ruolo di prestatore di ultima istanza. Ci si potrebbe dunque chiedere perché la BCE debba iniettare nel mercato quantità di capitale più ingenti di quanto non faccia la quando questi diventa illiquido, anche se la crisi è cominciata negli Stati Uniti. Le banche europee sono state più astute? Le autorità di controllo non hanno fatto bene il proprio lavoro? Il gruppo socialista chiede che la Commissione tragga le giuste lezioni dal mercato finanziario, il quale è divenuto troppo opaco e perciò estremamente pericoloso per l’economia reale."@it¹² "Pone Pirmininke, rugpjūčio mėnesį prasidėjusios finansų rinkų krizės padariniai dar neišryškėjo. Komisija – kai ką tik girdėjome – tikisi neigiamo poveikio augimui. Tikrieji nuostoliai, kuriuos patyrė bankai ir kiti finansų rinkos žaidėjai, atsikleis tik jų metinėse ataskaitose. Anot komisaro Almunia, mums trūksta informacijos apie dabartinę, bendrą žaidėjų padėtį. Tai, kad prisiėmusieji per didelę riziką dabar apmoka sąskaitas, iš principo yra tik į sveikatą, bet už finansinio pasaulio spekuliacijų yra ir aukų: šeimos, patekusios į hipotekos paskolų spąstus, tikėdamos pažadais, kad nekilnojamojo turto rinka visą laiką tik augs, ir smulkūs investuotojai, kuriuos į nepakankamai įvertintų rizikų kelią nukreipė visi tie, kas gyvena iš riebių komisinių, tarp jų ir kreditų reitingo agentūros. Socialistų frakcija jau kelis metus reikalauja sugriežtinti alternatyvių investicinių fondų ir visokių specialių priemonių, kurias be galo gamina rinkos. Kaip sako Carlo Ciampi, audringas išvestinių produktų vystymasis yra visai nekontroliuojamas. Netgi didelių bankų direktoriai nesupranta tų neaiškių priemonių, realios rizikos; pavyzdžiui, paskolos, įkeitus nekilnojamąjį turtą, yra skaidomos iki begalybės ir pakartotinai įtraukiamos į investicinio fondo produktus ir akcijų biržos instrumentus – taigi galiausiai niekas nebegali atsekti pirminės rizikos. Rinka laukai, kad centriniai bankai išgelbėtų nuo spekuliantų. ECB tai faktiškai ir padarė, kaip paskutinės instancijos paskolų teikėjas. Galima būtų paklausti, kodėl ECB turėjo išmesti į rinką, netikėtai tapusią nelikvidžia, daugiau lėšų nei Federalinis rezervų, nors rizikingų busto paskolų rinkos krizė atėjo iš Jungtinių Amerikos Valstijų. Ar Europos bankai yra labiau patiklūs? Ar priežiūros institucijos netinkamai atliko savo darbą? Socialistų frakcija prašo, kad Komisija išmoktų šias finansų rinkos, tapusios pernelyg neskaidria ir dėl to nepaprastai pavojinga ekonomikai, pamokas."@lt¹⁴ "Priekšsēdētāja kungs, augusta finanšu tirgus svārstību sekas vēl nav jūtamas. Komisija, kā mēs tikko dzirdējām, sagaida negatīvu ietekmi uz pieaugumu. Reālie zaudējumi, kurus izjuta bankas un citi finanšu dalībnieki, būs redzami tad, kad tiks izveidoti viņu gada pārskati. Pēc komisāra . domām, mums vēl trūkst informācijas par faktisko, kopējo ietekmi uz visiem dalībniekiem. Fakts, ka tie, kas uzņēmās pārāk lielu risku maksā rēķinu, ir apsveicams, bet aiz šīs apšaubāmās aktivitātes finanšu pasaulē ir upuri. ģimenes ir nonākušas hipotēku aizdošanas, kas balstīta uz solījumu par maksimālu pieaugumu īpašumu tirgū, slazdā, un nelielie ieguldītāji iesaistījās riskantos pasākumos, ko tie, kas dzīvo no lielajām komisijas atlīdzībām ieskaitot kredītvērtējuma aģentūras, nepietiekami novērtēja. Sociāldemokrātu grupa jau gadiem prasa, lai ieguldījumu fondiem būtu lielāka uzraudzība, un visi īpašie tirgus instrumenti tiek nebeidzami palielināti. Kā apgalvo juceklīgā atvasināto produktu attīstība nekādi netiek kontrolēta. Pat galveno banku direktori neizprot šos neskaidros instrumentus. Reālie riski, piemēram, hipotekārie aizdevumi ir sadalīti līdz bezgalībai un atkārtoti iekļauti investīciju fondos un biržas darījumos tā, lai neviens vairs nevarētu noteikt sākotnējo risku. Tirgus gaida, ka centrāls bankas nāks un atbrīvos no spekulantiem. ECB faktiski to izdarīja kā aizdevēja ārkārtas gadījumā. Varētu jautāt, kāpēc ECB vajadzēja ieguldīt tirgū vairāk kapitāla kā ASV Federālajai rezervei, kad tā pēkšņi kļuva nelikvīda, pat ja pašreizējā krīze nāk no Savienotajām Valstīm. Vai Eiropas bankas bija lētticīgākas? Vai uzraudzības iestādes slikti izdarīja savu darbu? Sociāldemokrātu grupa prasa, lai Komisija gūtu mācību no tā, ka finanšu tirgi ir kļuvuši pārāk neskaidri, jo tas ir ārkārtīgi bīstami reālajai ekonomikai."@lv^13,13 "Monsieur le Président, le coût des turbulences survenues en plein mois d'août sur les marchés financiers n'est pas encore soldé. La Commission - on vient de l'entendre - s'attend à un impact négatif sur la croissance. Les pertes réelles subies par les banques et les autres acteurs financiers apparaîtront lors de la clôture des bilans annuels. Selon le commissaire Almunia, on manque toujours d'information sur l'exposition réelle et globale de tous les acteurs. Que ceux qui ont pris des risques trop importants et en paient la facture est un principe salutaire, mais derrière l'activisme spéculatif du monde de la finance, on retrouve les victimes: les familles prises au piège des crédits hypothécaires basés sur la promesse d'une croissance illimitée du marché immobilier ou les petits épargnants orientés vers des risques sous-évalués par tous ceux qui vivent de juteuses commissions, dont les agences de notation. Le groupe socialiste demande depuis des années une surveillance accrue des fonds spéculatifs et de tous ces instruments spéciaux multipliés sans fin par les marchés. Comme le soutient Carlo Ciampi, le développement tumultueux des produits dérivés échappe à tout contrôle. Même les dirigeants de grandes banques ne comprennent plus rien à ces instruments non transparents. Les risques réels, par exemple les prêts immobiliers, sont saucissonnés à l'infini, insérés à répétition dans les produits des fonds d'investissement et des instruments boursiers, avec comme résultat que plus personne ne peut situer le risque initial. Le marché s'attend à ce que les banques centrales viennent à la rescousse des spéculateurs. La BCE était en fait dans son rôle de prêteur en dernier ressort. On peut donc se demander pourquoi la BCE a dû injecter plus de capitaux que la dans un marché devenu subitement illiquide alors que la crise des " " vient des États-Unis. Les banques européennes étaient-elles plus crédules? Les autorités de surveillance ont-elles failli à leur mission? Le groupe socialiste exige que la Commission tire les enseignements d'un marché financier devenu trop opaque et, de ce fait, extrêmement dangereux pour l'économie réelle."@mt¹⁵ "Mijnheer de Voorzitter, de kosten van de onrust op de financiële markten in augustus zijn nog niet opgedoken. De Commissie – we hoorden het zojuist – verwacht een negatief effect op de groei. De werkelijke verliezen die door de banken en andere financiële spelers worden geleden, zullen duidelijk worden als hun jaarrekeningen zijn opgesteld. Volgens commissaris Almunia missen we nog steeds informatie over de feitelijke, globale risicopositie van alle spelers. Het feit dat degenen die deze al te grote risico’s namen, de hele rekening te betalen, is een nuttig beginsel, maar achter het speculatieve activisme van de financiële wereld schuilen slachtoffers: de gezinnen die klem zitten vanwege een hypotheeklening die is gebaseerd op de belofte van onbegrensde groei op de huizenmarkt en kleine investeerders die de weg waren gewezen naar risico’s die te laag waren ingeschat door al degenen die leven van vette commissies, waaronder de kredietbeoordelingsbureaus. De socialistische Fractie heeft al jaren gevraagd om meer toezicht op de hedgefondsen en alle speciale instrumenten die door de markten eindeloos worden vermenigvuldigd. Zoals Carlo Ciampi stelt, op de tumultueuze ontwikkeling van derivatieve producten is geen enkele controle. Zelfs directeuren van grote banken begrijpen deze ondoorzichtige instrumenten niet langer. De werkelijke risico’s, bijvoorbeeld de hypothecaire leningen, zijn eindeloos opgedeeld en herhaaldelijk vervat in producten van investeringsfondsen en beursinstrumenten, met als gevolg dat niemand meer het oorspronkelijke risico kan lokaliseren. De markt verwacht dat de centrale banken de speculanten te hulp zullen komen. De ECB deed dit feitelijk in haar rol als geldgever in laatste instantie. Men kan zich daarom afvragen waarom de ECB meer kapitaal moest injecteren dan de Federal Reserve toen de markt plotseling zonder liquide middelen zat, terwijl de subprime crisis nota bene uit de Verenigde Staten kwam. Waren de Europese banken lichtgeloviger? Slaagden de toezichthoudende autoriteiten er niet in hun taak naar behoren te vervullen? De socialistische Fractie stelt als eis dat de Commissie lessen moet trekken uit de financiële markt, die te ondoorzichtig is geworden en daarom uiterst gevaarlijk voor de reële economie."@nl³ "Panie przewodniczący! Nie ujawnił się jeszcze koszt sierpniowych zawirowań na rynkach finansowych. Jak przed chwilą usłyszeliśmy Komisja oczekuje negatywnych skutków dla wzrostu. Rzeczywiste straty banków i innych jednostek obecnych na rynkach finansowych zostaną określone po przygotowaniu przez nie rozliczeń rocznych. Według pana komisarza Almunii nadal brak nam informacji o rzeczywistym, całkowitym narażeniu wszystkich podmiotów. Pokrywanie kosztów przez tych, którzy podejmowali zbyt wysokie ryzyko, jest pouczające, ale poza spekulantami świata finansowego są również inne ofiary: rodziny schwytane w pułapkę kredytów mieszkaniowych opartych na obietnicy nieograniczonego wzrostu na rynku nieruchomości oraz drobni inwestorzy narażeni na ryzyko niedocenione przez żyjących z wysokich prowizji, w tym przez agencje ratingowe. Grup Socjalistów od lat domaga się zwiększonego nadzoru funduszy hedgingowych i wszelkich szczególnych instrumentów mnożących się na rynkach. Jak powiedział Carlo Ciampi, nagły rozwój produktów pochodnych pozbawiony jest wszelkiej kontroli. Nawet dyrektorzy wielkich banków nie rozumieją już tych mało przejrzystych instrumentów. Prawdziwe ryzyko, na przykład kredyty na nieruchomości, dzielone jest w nieskończoność i wielokrotnie zawierane w produktach związanych z funduszami inwestycyjnymi i instrumentach giełdowych. W rezultacie nikt nie jest już w stanie określić ryzyka wyjściowego. Rynek oczekuje, że banki centralne przyjdą z pomocą spekulantom. EBC rzeczywiście tak zrobił jako pożyczkodawca ostatniego szczebla. Można więc zadać sobie pytanie, dlaczego EBC musiał wstrzyknąć na rynek więcej kapitału, gdy nagle stracił on płynność, niż Rezerwa Federalna, chociaż kryzys kredytów typu wywodzi się ze Stanów Zjednoczonych. Czy banki europejskie były bardziej naiwne? Czy władze nadzorcze nie wykonały poprawnie swoich zadań? Grupa Socjalistów żąda, by Komisja wyciągnęła wnioski z wydarzeń na rynku finansowym, który stał się zbyt mało przejrzysty i w związku z tym niezwykle niebezpieczny dla samej gospodarki."@pl¹⁶ "Senhor Presidente, o custo das turbulências ocorridas em pleno mês de Agosto nos mercados financeiros ainda não se encontra saldado. A Comissão - como acabamos de ouvir - espera um impacto negativo sobre o crescimento. As perdas reais sofridas pelos bancos e restantes agentes financeiros surgirão evidentes na altura do encerramento dos balanços anuais. Segundo o Comissário Almunia, continuamos a não dispor de informação sobre a exposição real e global de todos os intervenientes. Que aqueles que assumiram os riscos mais importantes paguem a respectiva factura é um princípio salutar, mas por detrás do activismo especulativo do mundo da finança, estão as vítimas: as famílias apanhadas na armadilha dos créditos hipotecários baseados na promessa de um crescimento ilimitado do mercado imobiliário ou os pequenos aforradores orientados para riscos subavaliados por todos aqueles que vivem de elevadas comissões, como as agências de notação. O Grupo Socialista no Parlamento Europeu vem pedindo desde há anos uma vigilância acrescida dos fundos especulativos e de todos os instrumentos especiais multiplicados sem fim pelos mercados. Como defende Carlo Ciampi, o desenvolvimento tumultuoso dos produtos derivados escapa a todo o tipo de controlo. Mesmo os dirigentes dos grandes bancos já não percebem nada desses instrumentos não transparentes. Os riscos reais, por exemplo os empréstimos imobiliários, são subdivididos até ao infinito, inseridos repetidas vezes nos produtos dos fundos de investimento e dos instrumentos bolsistas, tendo como resultado que já ninguém consegue situar o risco inicial. O mercado está à espera que os bancos centrais venham em socorro dos especuladores. O BCE estava de facto no seu papel de último credor. Podemos portanto interrogar-nos porque é que o BCE teve de injectar mais capitais do que a Reserva Federal, num mercado que perdeu subitamente a liquidez quando a crise dos " " vem dos Estados Unidos. Os bancos europeus eram mais crédulos? As autoridades de supervisão falharam na sua missão? O Grupo Socialista no Parlamento Europeu exige que a Comissão retire os ensinamentos de um mercado financeiro que se tornou demasiado opaco e, por conseguinte, extremamente perigoso para a economia real."@pt¹⁷ "Monsieur le Président, le coût des turbulences survenues en plein mois d'août sur les marchés financiers n'est pas encore soldé. La Commission - on vient de l'entendre - s'attend à un impact négatif sur la croissance. Les pertes réelles subies par les banques et les autres acteurs financiers apparaîtront lors de la clôture des bilans annuels. Selon le commissaire Almunia, on manque toujours d'information sur l'exposition réelle et globale de tous les acteurs. Que ceux qui ont pris des risques trop importants et en paient la facture est un principe salutaire, mais derrière l'activisme spéculatif du monde de la finance, on retrouve les victimes: les familles prises au piège des crédits hypothécaires basés sur la promesse d'une croissance illimitée du marché immobilier ou les petits épargnants orientés vers des risques sous-évalués par tous ceux qui vivent de juteuses commissions, dont les agences de notation. Le groupe socialiste demande depuis des années une surveillance accrue des fonds spéculatifs et de tous ces instruments spéciaux multipliés sans fin par les marchés. Comme le soutient Carlo Ciampi, le développement tumultueux des produits dérivés échappe à tout contrôle. Même les dirigeants de grandes banques ne comprennent plus rien à ces instruments non transparents. Les risques réels, par exemple les prêts immobiliers, sont saucissonnés à l'infini, insérés à répétition dans les produits des fonds d'investissement et des instruments boursiers, avec comme résultat que plus personne ne peut situer le risque initial. Le marché s'attend à ce que les banques centrales viennent à la rescousse des spéculateurs. La BCE était en fait dans son rôle de prêteur en dernier ressort. On peut donc se demander pourquoi la BCE a dû injecter plus de capitaux que la dans un marché devenu subitement illiquide alors que la crise des " " vient des États-Unis. Les banques européennes étaient-elles plus crédules? Les autorités de surveillance ont-elles failli à leur mission? Le groupe socialiste exige que la Commission tire les enseignements d'un marché financier devenu trop opaque et, de ce fait, extrêmement dangereux pour l'économie réelle."@ro¹⁸ "v Pán predsedajúci, cena augustových otrasov na finančných trhoch ešte nebola vyčíslená. Komisia, ako sme práve počuli, očakáva negatívny vplyv na rast. Skutočné straty, ktoré utrpeli banky a iné finančné subjekty budú zrejmé potom, čo vystavia svoje výročné účtovné závierky. Podľa pána komisára Almuniu nám ešte stále chýbajú informácie o konkrétnom celkovom vystavení všetkých subjektov. Je prirodzené, že tí, ktorí najviac riskovali, za to dnes platia, avšak za špekulatívnym aktivizmom finančného sveta sa skrývajú obete, ktorými sú rodiny, ktoré uviazli v pasci hypotekárnych úverov založených na sľube neobmedzeného rastu trhu s nehnuteľnosťami a malí investori privedení do rizík, ktoré podcenili všetci, ktorí žijú zo štedrých provízií vrátane úverových ratingových agentúr. Socialistická skupina už roky žiada o zvýšený dohľad nad rizikovými fondmi a všetkými osobitnými nástrojmi, ktoré sa nekonečne množia na trhoch. Ako tvrdí Carlo Ciampi, prudký vývoj derivátnych produktov nie je vôbec kontrolovaný. Dokonca ani riaditelia najväčších bánk už nerozumejú týmto nepriehľadným nástrojom. Skutočné riziká, napríklad hypotekárne úvery, sa nekonečne delia a sú opätovne začleňované do produktov investičných fondov a burzových nástrojov, čo vedie k tomu, že nikto už nedokáže lokalizovať pôvodné riziko. Trh očakáva, že špekulantov zachránia centrálne banky. ECB naozaj zachraňuje, plniac svoju úlohu poskytovateľa pôžičiek poslednej inštancie. Mohli by sme sa preto opýtať, prečo ECB musí vkladať viac kapitálu na trh ako Federálny rezervný systém USA, keď sa trh stane náhle nelikvidným, dokonca aj počas krízy rizikových hypotekárnych úverov, ktorá má pôvod v Spojených štátoch. Boli európske banky naivnejšie? Nesplnili si úrady dohľadu poriadne svoju úlohu? Socialistická skupina žiada, aby si Komisia vzala ponaučenie od finančného trhu, ktorý sa stal neprehľadným, a preto neskutočne nebezpečným pre reálnu ekonomiku."@sk¹⁹ "Gospod predsednik, stroški pretresa na finančnih trgih v avgustu se še niso pojavili. Komisija, kot smo ravnokar slišali, pričakuje negativen vpliv na rast. Dejanske izgube bank in drugih finančnih udeležencev bodo postale očitne ob pripravi letnih računovodskih izkazov. V skladu s komisarjem Almunio še vedno nimamo dovolj informacij o dejanski, celotni izpostavljenosti vseh udeležencev. Dejstvo, da tisti, ki so preveč tvegali zdaj plačujejo, je koristno načelo, vendar so v okviru špekulativnega aktivizma finančnega sveta žrtve: družine, ki so ujete v past hipotekarnih posojil na podlagi obljube o neomejeni rasti na nepremičninskem trgu, in manjši vlagatelji, naklonjeni tveganjem, ki so jih tisti, ki živijo od visokih provizij, vključno z bonitetnimi agencijami, podcenjevali. Skupina socialistov že leta poziva k večjemu nadzoru tveganih skladov in vseh posebnih instrumentov, ki jih trgi množijo v neskončnost. Kot vztraja Carlo Ciampi, je nagel razvoj dogodkov izvedenih finančnih instrumentov brez kakršnega koli nadzora. Tudi direktorji glavnih bank ne razumejo več teh nejasnih instrumentov. Prava tveganja, na primer nepremičninska posojila, so razdeljena do neskončnosti in večkrat vključena v proizvode investicijskega sklada ter borzne instrumente, tako da posledično nihče več ne more najti prvotnega tveganja. Trg pričakuje, da bodo centralne banke priskočile na pomoč špekulantom. Evropska centralna banka je dejansko to storila, kot posojilodajalec zadnje možnosti. Zato se lahko vprašamo, zakaj je Evropska centralna banka morala vložiti več kapitala v trg od zveznih rezerv, ko je trg nenadoma postal nelikviden, čeprav je kriza z drugorazrednimi posojili prišla iz Združenih držav Amerike. Ali so bile evropske banke bolj zaupljive? Ali nadzorni organi niso pravilno opravili svoje naloge? Skupina socialistov zahteva, da mora Komisija izkoristiti izkušnje na finančnem trgu, ki je postal preveč nejasen in zato zelo nevaren za dejansko gospodarstvo."@sl²⁰ "Herr talman! Vi har ännu ingen uppfattning om kostnaden för augusti månads oro på finansmarknaderna. Vi har just fått höra att kommissionen förväntar sig negativa konsekvenser för tillväxten. De reala förlusterna för bankerna och andra aktörer på finansmarknaden kommer att visa sig när de upprättar sina årsbokslut. Enligt kommissionsledamot Joaquín Almunia saknar vi fortfarande uppgifter om hur alla aktörer egentligen har drabbats. Det är sunt att de som tog alltför stora risker får stå för notan, men finansvärldens spekulativa aktivism skördar sina offer: de familjer som fastnar i bolånefällan efter löften om obegränsad tillväxt på fastighetsmarknaden och småinvesterare som tagit risker som undervärderats av alla som lever på feta provisioner, inklusive kreditvärderingsinstituten. Den socialdemokratiska gruppen har i åratal efterlyst ökad övervakning av hedgefonder och alla specialinstrument som i oändlighet tillkommer på marknaderna. Som Carlo Ciampi säger finns det ingen som helst kontroll över den tumultartade utvecklingen av derivatprodukter. Inte ens direktörerna för de större bankerna har längre någon insyn i dessa ogenomskinliga instrument. De verkliga riskerna, t.ex. fastighetslånen, delas upp i oändlighet och införlivas gång på gång i investeringsfonder och instrument för den allmänna marknaden. Resultatet blir att ingen längre vet var den ursprungliga risken ligger. Marknaden förväntar sig att centralbankerna ska rädda spekulanterna. Det gjorde också ECB, i sin roll som sista låneinstans. Man kan därför undra varför ECB har tvingats bidra med mer kapital än Federal Reserve när marknaden plötsligt blev illikvid, trots att bolånekrisen uppstod i Förenta staterna. Var de europeiska bankerna mer lättlurade? Gjorde tillsynsmyndigheterna ett dåligt arbete? Den socialdemokratiska gruppen kräver att kommissionen drar lärdom av finansmarknaden, som har blivit alltför ogenomskinlig och därför oerhört farlig för den reala ekonomin."@sv²²
lpv:unclassifiedMetadata	"(Aplaus)"⁵ "(Aplausi)"¹³ "(Aplausos)"^21,17 "(Applaudissements)"^18,15,8 "(Applaus)"³ "(Applause)"⁴ "(Applausi)"¹² "(Applåder)"²² "(Beifall)"⁹ "(Bifald)"² "(Oklaski)"¹⁶ "(Plojimai)"¹⁴ "(Ploskanje.)"²⁰ "(Suosionosoituksia)"⁷ "(Taps)"¹¹ "(potlesk)"^1,19 "(Χειροκροτήματα)"¹⁰ "Almunia"¹³ "Carlo Ciampi"¹³ "Federal Reserve"^18,15,12,8 "J"¹³ "Robert Goebbels,"^18,15,8 "au nom du groupe PSE"^18,15,8 "hedge fund"¹² "rating"¹² "sub-prime"¹⁶ "subprime"¹² "subprimes"^18,15,17,8